adozona.hu
BH 2002.6.242
BH 2002.6.242
I. Önmagában abból a körülményből, hogy a munkavállaló a munkáltató rendes felmondása jogszerűségét elbíráló perben a korábbi - általa egyébként vitatott - írásbeli figyelmeztetések miatt nem kezdeményezett munkaügyi jogvitát, nem következik, hogy kizárt lenne a felek közötti szakmai vitára - a munkavállaló véleménynyilvánításával összefüggő - a munkáltatói magatartásra vonatkozó tények perbeli megállapítása és figyelembevétele [Pp. 206. § (1) bek.]. II. A munkáltató a túlmunka elrendelésével kapcsolatos jo
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes minőségbiztosító munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1999. július 22-én kelt rendes felmondással megszüntette. A felperes keresetében a felmondás jogellenességének megállapítását, a munkaviszonya helyreállítását, az elmaradt munkabére, továbbá kártérítésként elmaradt túlmunkája díjának megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott: megállapította a rendes felmondás jogellenességét, elrendelte a felperes továbbfoglalkoztatásá...
BH 2002.6.242 I. Önmagában abból a körülményből, hogy a munkavállaló a munkáltató rendes felmondása jogszerűségét elbíráló perben a korábbi - általa egyébként vitatott - írásbeli figyelmeztetések miatt nem kezdeményezett munkaügyi jogvitát, nem következik, hogy kizárt lenne a felek közötti szakmai vitára - a munkavállaló véleménynyilvánításával összefüggő - a munkáltatói magatartásra vonatkozó tények perbeli megállapítása és figyelembevétele [Pp. 206. § (1) bek.].
II. A munkáltató a túlmunka elrendelésével kapcsolatos jogát is rendeltetésszerűen köteles gyakorolni. ezzel ellentétes magatartása esetén a mérlegelési jogkörében hozott döntése is jogvita tárgyát képezheti. A rendeltetésellenes joggyakorlással okozott hátrány orvoslásaként kártérítés is megállapítható [Mt. 4. § (1) bek., (3) bek.].
A felperes minőségbiztosító munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1999. július 22-én kelt rendes felmondással megszüntette. A felperes keresetében a felmondás jogellenességének megállapítását, a munkaviszonya helyreállítását, az elmaradt munkabére, továbbá kártérítésként elmaradt túlmunkája díjának megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott: megállapította a rendes felmondás jogellenességét, elrendelte a felperes továbbfoglalkoztatását és az alperest 837 811 forint elmaradt munkabér, valamint 83 906 forint kártérítés megfizetésére kötelezte.
Az ítélet tényállása szerint a felperest az alperes 1999. március 30-án és 1999. május 10-én írásbeli figyelmeztetésben részesítette. Az első figyelmeztetést követően a felperes rendszeresen nem végezhetett túlmunkát. Az alperesnél a minőségellenőrök száma csökkent: 1999. júniusban 8 fő, júliusban pedig 6 fő volt. A 4-5 fővel működő éjszakai műszakban az alperes minőségellenőrt nem foglalkoztatott.
A munkaügyi bíróság a valóságnak megfelelő felmondási indokot nem találta okszerűnek. Ennek indokát abban jelölte meg, hogy az éjszakai műszakban sem lehet minőségellenőr nélkül gyártást végezni a minőségbiztosítás követelményei szerint.
A korábban rendszeresen túlórázó felperes kártérítési igényét a bíróság az Mt. 100. §-ának (6) bekezdése alapján alaposnak találta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a perben megállapított tényállásból a felmondási indok valóságára levont következtetéssel egyetértett. Tévesnek tartotta azonban azt az ítéleti megállapítást, hogy a felmondás indoka nem okszerű, mert a munkáltató vezetésére tartozó kérdés - minőségellenőrnek az éjszakai műszakban való foglalkoztatása - a munkaügyi jogvita keretein kívül esik. Minthogy a létszámcsökkentés a felperes munkakörét érintette, a munkájára a továbbiakban nem volt szükség, így ez a felmondást okszerűen indokolta.
A felperes rendeltetésellenes joggyakorlásra való hivatkozása a megyei bíróság szerint nem volt alapos. Ezt azzal indokolta, hogy a két írásbeli figyelmeztetéssel szemben a felperes nem élt jogorvoslattal, ezért "e tekintetben megállapítás sem tehető".
A túlmunkavégzés elmaradásával kapcsolatban a jogerős ítélet megállapította, hogy emiatt a munkáltatót kártérítési kötelezettség nem terheli, mivel a túlmunka elrendelése a munkáltató mérlegelési körébe tartozik.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértésre hivatkozással. Elsősorban rendeltetésellenes joggyakorlást panaszolt. Azzal érvelt, hogy a felmondás a minőségbiztosítás érdekében történt véleménynyilvánítása elfojtására irányult. A felmondási indok okszerűtlenségét állította, a minőségbiztosítási előírások alapján az éjszakai műszakban is mellőzhetetlen ellenőrzéssel érvelt. Kártérítési igénye elutasítását sérelmezte, amelyet elsődlegesen az Mt. 4. §-ának (1) bekezdésére alapított.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes a keresetében és perbeli nyilatkozataiban mindvégig tartalmilag a felmondási jog rendeltetésellenes gyakorlását sérelmezte, amikor a minőségbiztosítási tevékenysége miatti személyes ellentéttel, az általa jogosulatlannak tartott írásbeli figyelmeztetéssel hozta összefüggésbe a munkaviszonya felmondását.
A megelőzően rendszeresen végzett túlmunka elrendelésénél a mellőzését ugyancsak az írásbeli figyelmeztetésekkel vele szemben kialakult feszült helyzettel, ellenséges vezetői magatartással indokolta, ezt tartotta a munkáltató kártérítési felelősségét megalapozó jogellenes magatartásnak.
Az elsőfokú bíróság a felmondási indok okszerűtlenségére alapította a döntését, ezért a rendeltetésellenes joggyakorlás tekintetében a tényállást nem tisztázta.
A másodfokú bíróság az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, helyes jogi indokolással állapította meg, hogy az éjszakai műszakban a minőségellenőrzés működtetésére vonatkozó munkáltatói döntés szakmai indokoltsága a felmondási indok okszerűsége körében nem vizsgálható, mert ez nem képezheti a munkaügyi jogvita tárgyát. E tekintetben a felülvizsgálati támadás téves.
A rendeltetésellenes joggyakorlást illetően azonban a tényállást a másodfokú bíróság sem állapította meg a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint az ügy eldöntéséhez szükséges mértékben. Önmagában abból a körülményből, hogy a felperes - az egyébként általa vitatott - írásbeli figyelmeztetések miatt munkaügyi jogvitát nem kezdeményezett, nem következik a felek közötti szakmai vitára, a felperes véleménynyilvánításával összefüggő munkáltatói magatartásra vonatkozó tények perbeli megállapításának kizárt volta. Ezért okszerűtlen következtetésen alapul, és a perbeli bizonyítékok teljes körű egybevetése hiányában megalapozatlan az az ítéleti megállapítás, hogy a per adatai alapján nem bizonyított a rendeltetésellenes joggyakorlás.
A munkáltató az Mt. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a túlmunka elrendelésével kapcsolatos jogát is rendeltetésszerűen köteles gyakorolni. E szabály megsértése esetén a mérlegelési jogkörben hozott döntése is jogvita tárgyát képezheti. A rendeltetésellenes joggyakorlással okozott hátrány orvoslásaként pedig kártérítés is megállapítható. Ennélfogva a jogerős ítélet a munkáltató mérlegelési jogkörére hivatkozva a kártérítési igényt tévesen, a rendeltetésszerű joggyakorlás vizsgálata nélkül megalapozatlanul utasította el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban a rendeltetésellenes joggyakorlásra vonatkozóan - a felperest terhelő bizonyítás figyelembevételével - a tényállást meg kell állapítani, és annak alapján lehet mind a felmondás jogellenessége, mind az elmaradt túlmunkavégzéssel kapcsolatos kártérítés iránti kereseti kérelem felől dönteni.
A felek felülvizsgálati eljárási költségét, valamint a felülvizsgálati eljárás illetékét a Legfelsőbb Bíróság csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság fog dönteni [Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése].
(Legf. Bír. Mfv.I.10.555/2000. sz.)