adozona.hu
BH 2002.3.116
BH 2002.3.116
I. A közalkalmazott vezetői megbízását írásban, valós és okszerű indokkal lehet visszavonni. A visszavonás indokára - a joghasonlóság miatt - megfelelően alkalmazni kell a Munkaügyi Kollégium 95. sz. állásfoglalásának a felmondás indokolásával kapcsolatos iránymutatását. Ezért, ha a munkáltató több okot jelöl meg indokként, egyetlen indok valósága is megalapozza a visszavonást, amennyiben az okszerű. II. A bizalmatlanság mint indok nem lehet személyes szimpátia vagy antipátia kérdése, ilyenként csak a vezet
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes oktatási intézmény igazgatója a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 23. §-ára hivatkozással a felperes 1995. január 9-én kelt határozott idejű, majd 1997. szeptember 24-én határozatlan idejűvé módosított iskolaigazgató-helyettesi feladatok ellátására szóló megbízását 1998. július 1-jével visszavonta. Egyidejűleg a személyi alapbérének és a területi pótlékának meghagyásával a végzettségének megfelelő munkakörbe sorolásáról intézkedett.
Az indokolás ...
BH 2002.3.116 I. A közalkalmazott vezetői megbízását írásban, valós és okszerű indokkal lehet visszavonni. A visszavonás indokára - a joghasonlóság miatt - megfelelően alkalmazni kell a Munkaügyi Kollégium 95. sz. állásfoglalásának a felmondás indokolásával kapcsolatos iránymutatását. Ezért, ha a munkáltató több okot jelöl meg indokként, egyetlen indok valósága is megalapozza a visszavonást, amennyiben az okszerű.
II. A bizalmatlanság mint indok nem lehet személyes szimpátia vagy antipátia kérdése, ilyenként csak a vezető magatartásában vagy munkájában megnyilvánuló és bizonyítható olyan objektív tények szolgálhatnak, amelyek kellő magyarázatát adják annak, hogy a vezető nem hagyható a beosztásában [1992. évi XXXIII. tv. 23. § (1) és (4) bek., MK 95].
Az alperes oktatási intézmény igazgatója a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 23. §-ára hivatkozással a felperes 1995. január 9-én kelt határozott idejű, majd 1997. szeptember 24-én határozatlan idejűvé módosított iskolaigazgató-helyettesi feladatok ellátására szóló megbízását 1998. július 1-jével visszavonta. Egyidejűleg a személyi alapbérének és a területi pótlékának meghagyásával a végzettségének megfelelő munkakörbe sorolásáról intézkedett.Az indokolás szerint az igazgató azért határozott így, mert megítélése szerint a felperessel mint iskolaigazgató-helyettessel hatékony iskolavezetést nem tud megvalósítani.
A felperes kérésére az igazgató az intézkedését 1999. július 9-én írásban részletesen megindokolta. Közölte, hogy elképzelései szerint az igazgatóhelyettes az igazgatót teljes jogkörrel helyettesíti, amelyhez a helyettes irányában vezetői bizalom szükséges, amit a felperes nem élvez. Ez a bizalmatlanság kölcsönös, és okai az elmúlt hat évre vezethetők vissza. Nevezetesen:
- 1992-ben a felperes egy jutalomosztást követően annak összegszerűségét az iskola nyilvánossága előtt botrányos módon megkérdőjelezte,
- tevékenyen részt vett abban, hogy az igazgató az 1992. évben kiírt pályázatot nem nyerte meg,
- emberi tulajdonságai alapján nem alkalmas vezetésre,
- vezetői koncepciójába nem illik bele, hogy a művészeti területet önálló igazgatóhelyettes vezesse,
- szakmai, illetőleg gazdasági igazgatóhelyettes kinevezése indokolt és végül
- a felperes által felügyelt művészeti területen több rendellenességet tapasztalt. Túlzott a nevelői fluktuáció, a művészeti terület szakos ellátottsága alacsony, és ez kihatással van a gazdálkodásra és az intézmény költségvetésére.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a vezetői megbízás visszavonása jogellenességének megállapítását és 157 950 forint elmaradt vezetői pótlék és késedelmi kamat kifizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy az intézkedés egyoldalú kinevezés-módosítás, illetve a közölt indokok nem valósak és nem okszerűek.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította az intézkedés jogellenességét, és kötelezte az alperest, hogy a felperest az igazgatóhelyettesi beosztásában foglalkoztassa tovább, és fizessen meg részére 157 150 forint elmaradt vezetői pótlékot, annak késedelmi kamatát és 10 000 forint perköltséget. A bíróság megállapította, hogy a felperes utolsó besorolási okiratán igazgatóhelyettes munkakörű megnevezés szerepel, ilyet azonban a Kjt.-nek a közoktatási intézményekben történő végrehajtására kiadott 138/1992. (IX. 8.) Korm. rendelet melléklete nem ismer. Az igazgatóhelyettesi munkakör vezetői munkakör, amelyre a Kjt. 23. §-a szerint vezetői megbízás adható. A munkaköri megjelölést az Mt. 8. §-a (1) bekezdésében és 9. §-ában foglaltakra is figyelemmel vezetői megbízásnak tekintette és annak megfelelően bírálta el. A Kjt. 23. §-ának (4) bekezdése értelmében a megbízás visszavonását a közalkalmazott kérelmére indokolni kell. Az indokolásból a visszavonás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a visszavonás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania.
A bíróság a tényállás alapján a vezetői megbízás visszavonásának sem a valóságát, sem az okszerűségét nem állapította meg. A felmentés indokolásának sorrendjét követve a bíróság a felperes és az igazgató közötti, hat évvel ezelőtti konfliktust - figyelemmel a felperes ittas állapotára és későbbi bocsánatkérésére - önmagában nem találta alkalmasnak a vezetői megbízás visszavonására. Az igazgatónak az előző pályázaton való "megbuktatására" vonatkozó kijelentés nem bizonyosodott be, de a pályázatok bármelyikének támogatása vagy ellenzése bizonyítottsága esetén sem alkalmas a bizalmatlanság megállapítására. Az alperes nem hivatkozott eredményesen a felperesnek a munkatársaira tett sértő kijelentésére, mert azokat a vezetői megbízás visszavonásának vele való szóbeli közlését követően tette, és hasonlatként, nem pedig a munkatársakat minősítő jelzőként használta. Nem fogadta el okszerűnek a bíróság az alperesnek a vezetési feladatok átszervezésére vonatkozó indokolását sem, mert azt az igazgatói állás betöltésére benyújtott pályázatban foglaltakkal ellentétesnek találta. A felperes az üres állásokat rendszeresen pályáztatta, a szakos ellátottság azóta kedvező alakulása a felperes nem megfelelő szervező készségét nem bizonyítja, az állami támogatás igénybevétele pedig nem tartozott a munkaköri feladatai közé.
Az alperes az ítélet elleni fellebbezésében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a vezetői megbízás visszavonásának legfontosabb oka a felperes és az igazgató között kialakult mély emberi szakadék, amely az eltelt évek alatt nem rendeződött, csak újabb közvetlen konfliktushelyzet - legfőképpen mert a felek kerülték egymást - nem alakult ki. Az igazgató az új helyetteseknek több jogosítványt és feladatot adott, ezáltal az iskola vezetésének struktúrája megváltozott.
A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, a keresetet elutasította, és a felperest15 000 forint első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A megyei bíróság a vezetői megbízás visszavonása indokolásának valóságát és okszerűségét az elsőfokú bíróságtól eltérően bizonyítottnak találta.
Egyetértett az alperes álláspontjával, amely szerint egy iskola nem vezethető eredményesen, ha annak igazgatója és helyettese nem bízik maradéktalanul egymásban. A bizalmatlanság a vezetői megbízás visszavonását egyedüli okként is megalapozza. Az indokolás első pontjában megfogalmazott kölcsönös bizalmatlanságot a megyei bíróság bizonyítottnak találta.
Az indokolás szerint valós az is, hogy a felperes pejoratív és degradáló megjegyzéseket tett a kollégákra, miután vele a vezetői megbízás visszavonását az igazgató közölte, amely ugyancsak az együttműködés hiányát bizonyítja.
A visszavonás indokolásának 3. pontját illetően a másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az igazgatót a pályázata nem köti, és semmi nem tiltja az általa vezetett intézmény átszervezésében. Ebben a körben tett intézkedéseiért - ha azok célszerűtlenek vagy jogszabálysértőek - az igazgató csak a fenntartó önkormányzatnak felel.
A vezetői megbízás visszavonása indokolásának 4. pontjában foglaltakat a megyei bíróság mellőzte, a perben ugyanis a felperes igazgatóhelyettesi munkájának eredménytelenségét az alperesnek nem sikerült bizonyítania.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a vezetői megbízás visszavonásának egyetlen indoka sem bizonyosodott be, ezért a sérelmezett ítélet törvénysértő. Közte és az első számú vezető között az egészséges véleménykülönbség a bizalmatlanság mértékét soha nem érte el, struktúraváltás pedig az iskolában nem történt.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A jogvita eldöntése szempontjából az eljárt bíróságok helytállóan hivatkoztak a Kjt. 23. §-ának (1) és (4) bekezdésében foglaltakra. Ez utóbbi szerint a vezetői megbízást írásban, valós és okszerű indokkal lehet visszavonni. A visszavonás indokára - a joghasonlóság miatt - megfelelően alkalmazni kell az MK 95. sz. állásfoglalásának a felmondás indokolásával kapcsolatos iránymutatását. Ezért ha a munkáltató több okot jelöl meg indokként, egyetlen indok valósága is megalapozza a visszavonást, amennyiben az okszerű.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróság okfejtésével, amely szerint a bizalmatlanság egyedüli okként is megalapozhatja a vezetői beosztásra vonatkozó megbízás visszavonását. A bizalmatlanság mint indok azonban nem lehet személyes szimpátia vagy antipátia kérdése, ilyenként csak a vezető magatartásában vagy munkájában megnyilvánuló és bizonyítható olyan objektív tények szolgálhatnak, amelyek kellő magyarázatát adják annak, hogy a vezető nem hagyható a beosztásában. Ilyen következtetés azonban a hat évvel ezelőtti eseményekből nem vonható le, a vezetői pályázat támogatása vagy ellenzése pedig a pályázatot elnyerő részéről nem vezethet bizalomvesztés kimondására.
A bizonyítási eljárás során kihallgatott tanúk vallomása alapján az indokolás 2. pontjában foglaltakat illetően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság okfejtésével ért egyet. E szerint a felsorolt kijelentéseknek a szövegkörnyezetből való kiemelése nem indokolt, a tanúvallomások pedig az egyes kollégák lekicsinylő minősítését nem támasztották alá.
A perben a vezetői megbízás visszavonásának valódi okaként az alperes is a bizalomvesztést jelölte meg. Ehhez képest a struktúraváltást a szervezeti felépítés megváltoztatásával, a korábbi és az új igazgatóhelyettes munkaköri feladataiban bekövetkezett módosulással vagy egyéb módon kellő mértékben nem bizonyította. Az elsőfokú bíróság e körben helytállóan vette figyelembe a pályázatban foglaltakat, mert bár azzal ellentétes vagy ahhoz képest új intézkedések megtételét az igazgató részéről valóban semmi nem tiltja, azonban ha az egy vezetői megbízás visszavonásának indokaként szolgál, az indok valóságát és okszerűségét az alperesnek kell bizonyítania.
A kifejtettekre figyelemmel az ítélkezés alapjául szolgáló tényállásból az elsőfokú bíróság vont le okszerű következtetést, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felülvizsgálati eljárás költségének viseléséről a Pp. 78. §-a alapján rendelkezett.
Az alperes tárgyi illetékmentessége az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakon alapul.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.068/2000. sz.)