adozona.hu
BH 2002.2.77
BH 2002.2.77
A kártérítés összegének kiszámításánál mindazt az állami egészségügyi és a társadalombiztosítás keretében járó ellátást le kell vonni, amelyre való jogosultság összefüggésbe hozható a munkahelyi baleset következményével. Ha a munkavállaló a balesettel összefüggésben bekövetkezett rokkantsága nélkül nem lenne jogosult özvegyi nyugdíjra, annak összegét - minthogy ez a juttatás nem független a baleset következményétől - a munkáltató által fizetendő kártérítési járadék összegéből le kell vonni [Mt. 177. §, 182.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperesnél fennállt közalkalmazotti jogviszonyában 1996. június 24-én munkavégzés közben balesetet szenvedett, és a baleset, valamint a megbetegedései következtében rokkantnyugdíjas lett. Az alperes a balesetért fennálló kártérítési felelősségét elismerte, és a felperes kárait a kártérítési járadék kivételével elismerte, és megfizette.
A kártérítési járadék iránt indított munkaügyi jogvitában a munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest 406 775 forint lejárt járadék,...
BH 2002.2.77 A kártérítés összegének kiszámításánál mindazt az állami egészségügyi és a társadalombiztosítás keretében járó ellátást le kell vonni, amelyre való jogosultság összefüggésbe hozható a munkahelyi baleset következményével. Ha a munkavállaló a balesettel összefüggésben bekövetkezett rokkantsága nélkül nem lenne jogosult özvegyi nyugdíjra, annak összegét - minthogy ez a juttatás nem független a baleset következményétől - a munkáltató által fizetendő kártérítési járadék összegéből le kell vonni [Mt. 177. §, 182. § b) pont, 1997. évi LXXXI. tv. 47. § (2) bek.].
A felperes az alperesnél fennállt közalkalmazotti jogviszonyában 1996. június 24-én munkavégzés közben balesetet szenvedett, és a baleset, valamint a megbetegedései következtében rokkantnyugdíjas lett. Az alperes a balesetért fennálló kártérítési felelősségét elismerte, és a felperes kárait a kártérítési járadék kivételével elismerte, és megfizette.A kártérítési járadék iránt indított munkaügyi jogvitában a munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest 406 775 forint lejárt járadék, 1999. december 1-jétől kezdődően havi 14 268 forint kártérítési járadék megfizetésére. A munkaügyi bíróság a kártérítési járadék összegének megállapítása során levonta az elmaradt munkabérből az arra eső nyugdíjjárulékot és az egészségügyi hozzájárulás összegét. Az özvegyi nyugdíj levonásának mellőzése okaként kifejtette, hogy az e juttatásra jogosultság és a kártérítésre jogosultság között nincs okozati összefüggés.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit részben és akként megváltoztatta, hogy az 1999. november 30-ig fizetendő (lejárt) járadék összegét 64 397 forintra, az 1999. december 1-jétől fizetendő havi járadék összegét 2563 forintra leszállította. Mellőzte az alperes elsőfokú perköltségben való marasztalását, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az Mt. 182. §-ának b) pontja a munkabérből levonandó állami egészségügyi és társadalombiztosítási ellátást nem korlátozza a munkavállalót ún. saját jogon megillető ellátásokra. Tekintettel arra, hogy a rokkantság az ideiglenes özvegyi nyugdíjban részesülés törvényi feltétele, ezért azt az elmaradt munkabérből le kell vonni, az elsőfokú bíróság ettől eltérő álláspontja téves.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A felperes álláspontja szerint a felperes az elhunyt házastársa után részesül özvegyi nyugdíjban, és ez a körülmény a balesettől független. Az özvegyi nyugdíjra jogosultság és a kártérítésre jogosultság közötti összefüggés, okozati kapcsolat hiányában a felperest megillető átlagkereset összegéből az özvegyi nyugdíj nem vonható le.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 177. §-a értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a károkozás folytán elmaradt jövedelmét. Az Mt. 182. §-a meghatározza, hogy a kártérítés összegének kiszámításánál milyen csökkentő tényezőket kell figyelembe venni (káronszerzés tilalma). Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy az Mt. 182. §-ának b) pontja értelmében a kártérítés összegének kiszámításánál mindazt az állami egészségügyi és a társadalombiztosítás keretében járó ellátást le kell vonni, amelyre való jogosultság összegfüggésbe hozható a munkahelyi baleset következményével. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 47. §-ának (2) bekezdése értelmében az ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosultságnak a feltétele az öregségi nyugdíjra jogosultság, két árvaellátásra jogosult gyermekről való gondoskodás vagy rokkantsági nyugdíjra jogosultság. A felperes a balesettel összefüggésben bekövetkezett rokkantsága nélkül nem lenne jogosult ideiglenes özvegyi nyugdíjra, ez a juttatás tehát nem független a baleset következményétől, ennek hiányára a felülvizsgálati kérelem tévesen hivatkozott.
A kifejtettekkel ellentétes álláspont azt eredményezné, hogy a felperes a teljes elmaradt jövedelme fölött magasabb jövedelemhez jutna az özvegyi nyugdíjjal, ami a rokkantság nélkül nem járna. A másodfokú bíróság tehát törvénysértés nélkül változtatta meg az elsőfokú bíróságnak ettől eltérő döntését.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdése]. Kötelezte a felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére [Pp. 78. § (1) bekezdése].
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM r. 14. §-a].
(Legf. Bír. Mfv.I.10.332/2000. sz.)