adozona.hu
BH 2001.10.493
BH 2001.10.493
A munkáltató jogutód nélkül történő megszűnése esetén a törvény a munkavállalókat megillető járandóságok szempontjából nem tesz különbséget a munkaviszonyok között azok tartama szerint [Mt. 86. § b) pont, 86/A. §, 95. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes által alapított Ingatlanközvetítő, Lakásgazdálkodási és Vagyonértékelő Kft. ügyvezető igazgatója volt. A tisztség ellátására a felek 2000. június 30. napjáig tartó határozott idejű munkaviszonyt létesítettek.
Az alperes a kft. jogutód nélküli megszüntetését határozta el. Határozatával a kft. végelszámolási zárómérlegét jóváhagyta, elfogadta a vagyonfelosztási javaslatot, és megállapította, hogy a felperes munkaviszonya 1998. július 9. napján az Mt. 86. §-ának b) pontja ...
Az alperes a kft. jogutód nélküli megszüntetését határozta el. Határozatával a kft. végelszámolási zárómérlegét jóváhagyta, elfogadta a vagyonfelosztási javaslatot, és megállapította, hogy a felperes munkaviszonya 1998. július 9. napján az Mt. 86. §-ának b) pontja alapján megszűnik. A felperest 60 nap munkavégzés alóli mentesítés idejére járó átlagkereset, valamint 4 havi végkielégítés illeti meg.
A felperes a meghiúsult egyeztetést követően keresetet indított az alperes ellen hat havi átlagkereset és kamatai megfizetése iránt.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek helyt adva marasztalta az alperest, mert a felperes határozott idejű munkaviszonyát csak az Mt. 88. §-ának (1) bekezdésében említett módon, vagy a hátralévő időre járó, legfeljebb egyévi átlagkereset megfizetésével lehetett volna megszüntetni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A megyei bíróság szerint a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével megszűnik a munkavállaló határozott időre létesített munkaviszonya is, de jogosult az Mt. 86/A. és 95. §-aiban meghatározott juttatásokra. Az alperes helytállóan járt el, amikor megállapította, hogy a kft. jogutód nélküli megszűnése folytán a felperes munkaviszonya is megszűnt, a jogszabály szerinti juttatásokat pedig megfizette.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyása iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Jogszabálysértést panaszolt azért, mert az alperes nem a kft. 1998. július 31. napján történt megszűnésével, hanem már július 9. napjával megszüntette a munkaviszonyát. A megszűnés időpontjának igazolására csatolta a cégbíróság végzését. A munkaviszonya így nem a munkáltató jogutód nélküli megszűnése folytán, hanem már azt megelőzően az alperes jogellenes eljárása miatt szűnt meg. Az Mt. 86/A. §-a a határozatlan időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik. Ha a munkáltató jogutód nélküli megszűnése következtében a határozott időre szóló munkaviszony szűnik meg, a 88. § (2) bekezdése szerint kell eljárni.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 86. §-ának b) pontja szerint a munkaviszony megszűnik a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével. Ebben az esetben a munkavállaló részére a munkáltató rendes felmondása esetén meghatározott munkavégzés alóli mentesítési idejére járó átlagkeresetnek megfelelő összeget ki kell fizetni, kivéve, ha rendes felmondás esetén a munkavégzés alóli mentesítés időtartamára a munkavállaló munkabérre nem lenne jogosult (Mt. 86/A. §). A munkavállaló ezen kívül a 95. §-ban foglaltak szerint végkielégítésre is jogosult.
A felperes munkáltatója nem vitásan jogutód nélkül megszűnt, ennek következtében megszűnt a felperes határozott időre létesített munkaviszonya is, mert az Mt. 86. §-a nem tesz különbséget a munkaviszonyok között azok tartama szerint. A megszűnés következtében a felperes a 86/A. § és 95. §-ok szerinti juttatásokra vált jogosulttá, az Mt. 88. §-ának (2) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatóak.
Az alperes a határozatával nem a felperes határozott idejű munkaviszonyát szüntette meg, hanem annak megszűnését állapította meg a végelszámolás befejeződésére tekintettel. Amennyiben a határozat tévesen állapította meg a felperes munkaviszonya megszűnésének időpontját, a felperest a megszűnés jogszerű időpontjáig terjedő időre átlagkereset illeti meg, de ez a munkaviszony megszűnésének tényét nem érinti.
A perben a felperes nem hivatkozott arra, hogy az alperes tévesen, nem a munkáltató megszűnésének időpontjával állapította meg a munkaviszonya megszűnésének időpontját, és emiatt átlagkeresetre lenne jogosult. Az eljárt bíróságok ezt a kérdést emiatt nem vizsgálták. A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság újabb bizonyítékokat nem vehet figyelembe, így a cégbíróság végzését sem, ami egyébként ebben a tekintetben a felperes állítását támasztja alá. A felperest a megszűnés időpontjának téves megállapítása miatt anyagi sérelem nem érte, mert az alperes hosszabb felmentési időre járó átlagkeresetet és egy hónapi átlagkeresettel több végkielégítést fizetett ki a felperesnek, mint amennyi a jogszabály szerint megillette. A felperes a jogviszony megszűnése időpontjának a különböző igazolásokban történő helyesbítését ettől függetlenül igényelheti az alperestől.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére kötelezte.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.272/1999. sz.)