adozona.hu
BH 2001.9.446
BH 2001.9.446
I. A járadék felemelésére irányuló igény elbírálásánál, a járadék módosításának alapjául szolgáló munkabér-növekedésnél a munkavállaló munkakörében a KSH adatai szerint megvalósult átlagos éves bérfejlesztést kell évente figyelembe venni, és ennek megfelelően a járadék alapjául szolgáló havi átlagkeresetet az évenkénti bérfejlesztéssel növelve kell a kártérítési járadék összegét meghatározni (Mt. 182. §). II. A nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék a kitüntetésekhez kapcsolódó, a nyugellátástól elkülöníte
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes szakcsoportjának tagjaként munkavégzés közben 1985. október 26-án balesetet szenvedett. Ezzel összefüggésben az alperest a bíróság 1990. június 1-jétől havi 1581 forint kártérítési járadék megfizetésére kötelezte.
A felperes a kártérítési járadék felemelése iránt nyújtott be keresetet.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy az alperes beadványa szerint az alperesnél bérfejlesztés nem történt. A más munkáltatónál megval...
A felperes a kártérítési járadék felemelése iránt nyújtott be keresetet.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy az alperes beadványa szerint az alperesnél bérfejlesztés nem történt. A más munkáltatónál megvalósult tényleges bérfejlesztés figyelembevételére a bíróság nem látott lehetőséget [Mt. 184. § (3) bekezdés]. Ezért a felperes járadékemelés iránti keresetét megalapozatlannak találta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes 1996. november 1-jétől nemzeti helytállásáért elnevezésű pótlékban részesül. Hangsúlyozta, hogy a felperes a másodfokú eljárásban sem tudta bizonyítani, hogy az évekig felszámolási eljárás alá vont alperesnél 1996. szeptember 16-a előtt átlagbéremelés lett volna. A másodfokú bíróság szerint mivel a fenti pótlékot a kártérítési összeg kiszámításánál figyelembe kell venni [Mt. 182. § b) pont], nem bizonyított, hogy a felperes tényleges jövedelme az elérhető keresetnél alacsonyabb lenne, ami a kártérítési járadék felemelését megalapozná.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a KSH-tól beszerzett adatokat nem vették figyelembe az igénye elbírálásánál. Vitatta továbbá, hogy a részére folyósított nemzeti helytállásért elnevezésű pótléknak a járadék összege szempontjából jelentőséget lehetne tulajdonítani.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes javára az alperes által fizetendő járadékot megállapító jogerős bírósági határozat figyelembe vette, hogy a felperest foglalkoztató szakcsoport az alperesnél 1986 decemberében megszűnt. Ennélfogva a felperes máshol vállalható munkával elérhető jövedelmét a KSH által hivatkozott segédmunkási kereset alapulvételével állapította meg, és ebből kiindulva határozta meg a járadék összegét.
Az előbbieket a járadék felemelésére irányuló igény elbírálásánál az eljárt bíróságok tévesen hagyták figyelmen kívül, holott a perben az alperes maga is a felperes keresetének elutasítását arra hivatkozva kérte, hogy bérfejlesztés 1996. január 15-ig azért nem volt a szövetkezetnél, mert felszámolás alatt állt, és alkalmazottai nem voltak. Ezért a kártérítési járadék módosításának alapjául szolgáló munkabér-növekedésnél - ugyanúgy mint a járadék megállapításánál - a felperes munkakörében a KSH adatai szerint megvalósult átlagos éves bérfejlesztést kellett volna 1991. évtől évente megállapítani, és ennek megfelelően a járadék alapjául szolgáló havi 7000 forintos átlagkeresetet az évenkénti bérfejlesztéssel növelve a kártérítési járadék összegét az Mt. 182. §-a szerint meghatározni.
A nemzeti helytállásáért elnevezésű pótlék - figyelemmel annak a jogszabályban meghatározott kitüntetésekhez kapcsolódó, a nyugellátástól elkülönítetten kezelt voltára és fedezetére [173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet 5. § (5) bekezdés és 7. §] - nem minősül a társadalombiztosítás kereteiben járó, az Mt. 182. §-ának b) pontja szerint a kártérítés összegének kiszámításánál levonandó ellátásnak. A másodfokú bíróság ezért is megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy nem bizonyított a felperes - egyébként meg nem határozott - elérhető keresete és tényleges jövedelme közötti eltérésből adódó jövedelemcsökkenés.
A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság a felperes keresetének elutasítását megalapozatlanul, tehát jogszabálysértően hagyta helyben.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot - az előzőekben kifejtettek szerint a tényállás kiegészítése érdekében - új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A Legfelsőbb Bíróság a peres felek felülvizsgálati eljárási költségét, valamint a felülvizsgálati eljárás illetékét csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A. § (3) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv.I.10.721/1999. sz.)