adozona.hu
BH 2001.7.341
BH 2001.7.341
A munkavállaló a munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetése esetén nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy a munkáltatónak a felmondás alapjául szolgáló intézkedése célszerűtlen vagy gazdaságtalan volt [Mt. 89. § (1) és (2) bek., MK 95. sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1997. április 14-én három hónapos határozott időre létesített munkaviszonyt az alperessel ügyintéző pénztáros munkakörben. A felperes munkaviszonya továbbfoglalkoztatás következtében határozatlan idejűvé vált [Mt. 79. § (3) bekezdés].
A felperes a munkaviszonyának 1998. március 25-ei rendes felmondással történt megszüntetése miatt élt keresettel. Kérte a rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az alperesnek az Mt. 100. §-a szerinti marasztalását a munkaviszonya helyre...
BH 2001.7.341 A munkavállaló a munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetése esetén nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy a munkáltatónak a felmondás alapjául szolgáló intézkedése célszerűtlen vagy gazdaságtalan volt [Mt. 89. § (1) és (2) bek., MK 95. sz.].
A felperes 1997. április 14-én három hónapos határozott időre létesített munkaviszonyt az alperessel ügyintéző pénztáros munkakörben. A felperes munkaviszonya továbbfoglalkoztatás következtében határozatlan idejűvé vált [Mt. 79. § (3) bekezdés].A felperes a munkaviszonyának 1998. március 25-ei rendes felmondással történt megszüntetése miatt élt keresettel. Kérte a rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az alperesnek az Mt. 100. §-a szerinti marasztalását a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével.
A felperes szerint nem felelt meg a valóságnak a rendes felmondásnak az az indoka, hogy az alperes Takarékszövetkezet célszerűségi, gazdasági okokból 1998. április 14. napjával a k.-i kirendeltség dolgozói létszámát két fővel csökkentette.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, és 5000 forint ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezte.
Megállapította, hogy a kirendeltségen a nyitvatartási idő betarthatósága miatt a munkavállalók - így a felperes is - két műszakban, délelőtti és délutáni műszakban dolgoztak. Az alperes igazgatósága 1998. március 31-én a nyitvatartási időt csökkentette, a döntést megelőzően az előterjesztésről a munkáltatói jogkör gyakorlója egyeztetett a terület tagjaival. A bíróság megállapítása szerint az igazgatóság folyamatosan napirenden tartotta a kirendeltség működtetése gazdaságosságának vizsgálatát. A kirendeltség eredetileg 5 fős létszáma a felperes munkaviszonya megszüntetésével 4 főre csökkent, úgy hogy ezen kívül egy fő hosszabb ideje betegállományban volt.
A munkaügyi bíróság mindezekből arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát valós és okszerű indokkal szüntette meg, az alperes mérlegelhette, hogy mely munkavállaló munkaviszonyát szünteti meg. Nem fogadta el továbbá a joggal való visszaélésre vonatkozó felperesi állítást, mivel az ügymenettel összefüggésben tett érveléseit a felperes a felmondást követően juttatta el az alpereshez. Utalt még arra is, hogy a munkáltató intézkedései célszerűségének és gazdaságosságának vizsgálata nem lehet munkaügyi vita tárgya.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet annak helyes indokaira hivatkozással helybenhagyta, és a felperest 2500 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte.
Álláspontja szerint jogellenes a rendes felmondás, mivel az intézkedés keltezésekor, 1998. március 26-án a nyitvatartási időben még nem volt változás, erre csak később, április 14-én került sor. A felmondás közlésekor annak indoka tehát nem állt fenn, továbbá az "átszervezés" csak a felperes munkaviszonyát érintette, ugyanakkor az alperes a nyári időszakban egy főt ideiglenesen alkalmazott. A felperes szerint a működésre vonatkozó adatok a gazdasági indokot nem támasztják alá. A felperes fenntartotta továbbá, hogy a rendes felmondás az Mt. 4. §-ának (2) bekezdésébe ütközik, mivel arra a kirendeltség működését illetően a felperes által tett bejelentés miatt került sor.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-a értelmében a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértésre alapozható, a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. Jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg.
A Legfelsőbb Bíróság az adott esetben jogszabálysértést megvalósító következtetést nem állapított meg.
A nem vitatott perbeli tényállás szerint a k-i kirendeltség nyitvatartási idejét az alperes 1998. április 14-ével csökkentette. A felperes alaptalanul hivatkozott a felmondás közlésekor - március 26-án - a nyitvatartási idő csökkentésére vonatkozó indok valótlanságára, mivel az alperes a felperest 1998. április 14-ével mentette fel a munkavégzés alól. A nyitvatartási idő csökkentése és a felperes munkavégzési kötelezettségének megszűnése egybeesett.
A per adataiból megállapítható, fogy az alperes igazgatósága a nyitvatartási idő csökkentésére vonatkozóan 1998. március 31-én hozott igazgatósági határozata előtt is már több ízben foglalkozott a k.-i kirendeltség gazdaságos működése kérdésével, és ebben a körben a kirendeltség megszüntetése is felmerült a gazdaságtalan működtetés miatt. Helytállóan következtetett az ítélet tehát arra, hogy az igazgatóságnak a működtetés kérdésével való folyamatos foglalkozására és a nyitvatartás módosításának megvalósítására tekintettel nem jogellenes az 1998. március 26-án közölt rendes felmondás önmagában amiatt, hogy az igazgatóság a március 31-ei ülésen hozott alakszerű határozatot a működtetés megváltoztatásáról.
A felperes szerint a felmondásban közölt gazdasági indokot a működés eredményére vonatkozó adatok nem támasztották alá. A jogerős ítélet ezen a címen azért nem támadható, mivel a hosszabb ideje érvényesülő bírói gyakorlat értelmében a munkavállaló nem hivatkozhat arra, hogy a munkáltatónak a felmondás alapjául szolgáló intézkedése célszerűtlen vagy gazdaságtalan volt (MK 95. számú állásfoglalás I/b. pont). Ezek ugyanis a munkáltató vezetésének körébe tartozó kérdések, és ennélfogva a munkaügyi jogvita keretein kívül esnek. Helytállóan fejtette ki továbbá a munkaügyi bíróság, hogy a rendes felmondás jogszerűségét nem érinti egy munkavállalónak a nyári szünetben rövid időre történő határozott időtartamú alkalmazása.
Alaptalan a rendes felmondásnak a felperes bejelentésével összefüggő felülvizsgálati támadása is. Ebben a körben a munkaügyi bíróság a bizonyítékokat helytállóan értékelte, és az összefüggés hiányára helytállóan következtetett abból, hogy a hivatkozott bejelentésre a munkaviszonyt megszüntető intézkedés közlését követően került sor.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére. A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.666/1999. sz.)
Bírósági jogesetek
EH 2013.12.M21 A munkaügyi perben nem vizsgálható, hogy a munkáltató gazdasági helyzete valóban szükségessé tette-e az átszervezést és a létszámcsökkentést [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mt.) 89. § (2) bek.].
