adozona.hu
BH 2000.5.225
BH 2000.5.225
A rendes felmondás való és okszerű indokának a felmondás közlésekor kell fennállnia. Ha a munkáltató a felmondás indokát egy folyamat részeként jelöli meg, nem szükséges a folyamat befejezettsége a felmondás jogszerűségének megállapításához [Mt. 89. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkaviszonyát az alperes az 1996. február 15-én kelt rendes felmondással megszüntette. A felperes emiatt munkaügyi jogvitát kezdeményezett, keresetében a felmondás jogellenességének az Mt. 100. §-ában megállapított jogkövetkezményei alkalmazását kérte, munkaviszonya helyreállításának mellőzése mellett.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1994. szeptember 1-jétől az alperes tulajdonában álló bt. megbízott üzletv...
BH 2000.5.225 A rendes felmondás való és okszerű indokának a felmondás közlésekor kell fennállnia. Ha a munkáltató a felmondás indokát egy folyamat részeként jelöli meg, nem szükséges a folyamat befejezettsége a felmondás jogszerűségének megállapításához [Mt. 89. § (2) bek.].
A felperes munkaviszonyát az alperes az 1996. február 15-én kelt rendes felmondással megszüntette. A felperes emiatt munkaügyi jogvitát kezdeményezett, keresetében a felmondás jogellenességének az Mt. 100. §-ában megállapított jogkövetkezményei alkalmazását kérte, munkaviszonya helyreállításának mellőzése mellett.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1994. szeptember 1-jétől az alperes tulajdonában álló bt. megbízott üzletvezetői munkakörét látta el. Az alperes az 1996. február 1-jén kelt intézkedéssel a felperest a betéti társaság üzletvezető-helyettesének nevezte ki, amit felperes sérelmezett, és azt az 1996. február 24-én megtartott egyeztetésen az alperes visszavonta. Egyidejűleg arról tájékoztatta a felperest, hogy visszahelyezi eredeti munkakörébe, az üzletvezetői munkakört azonban két részre bontják: az egyik rész a külföldi beszerzéseket, míg a másik rész a belföldi vezetést, belpiaci tevékenységet, áruelosztást foglalja magában, és a felperes részére az utóbbi munkakört ajánlotta fel. Az 1996. február 15-én megtartott igazgatótanácsi ülésen, amelyen felperes is részt vett, az igazgatótanács elnöke ezúttal is tájékoztatta a felperest az üzletvezetői munkakör megosztásáról, és felajánlotta, hogy változatlanul üzletvezetőként lássa el a belföldi vezetés feladatát. Ezt a felperes nem fogadta el. Ezt követően az alperes rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát a terményforgalmazással kapcsolatos tevékenység átszervezésére hivatkozással.
A munkaügyi bíróság tényként állapította meg, hogy a betéti társaság 1996. február 20-án kelt szervezeti és működési szabályzata szerint az üzletvezetői munkakör feladatait két munkakörre bontották. A felperes részére felajánlott munkakör a korábbi munkakörének egy részét képezte, és ennek mibenlétét már 1996. február 1-jén a felperessel ismertették. A külföldi beszerzésekkel foglalkozó munkakörre az alperes N. L.-t alkalmazta, aki a felperesnél magasabb szintű angolnyelv-tudással rendelkezett.
A bíróság a tényállás alapján a felmondási indok valóságát és okszerűségét bizonyítottnak találta, mert az alperes szervezeti változtatást hajtott végre, az a felperes munkakörét érintette, és mivel a felperes a felajánlott munkakört nem fogadta el, a munkaviszonyát meg kellett szüntetni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A megyei bíróság a munkáltatói jogkör gyakorlója szempontjából vizsgálta a munkáltatói intézkedést, és a felmondást e tekintetben is jogszerűnek minősítette. A felmondás tartalmi részét illetően az elsőfokú bíróság által kifejtett helytálló indokokra hivatkozott.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte a tényállásból levont helytelen, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésre hivatkozva. Vitatta, hogy a felmondás időpontjában az átszervezés megvalósult, mivel a szervezeti és működési szabályzat módosítására csak azt követően került sor, és az átszervezésről az 1995. október 19-i igazgatósági ülésen nem határoztak. Sérelmezte, hogy a bíróságok nem vizsgálták, miért nem a másik üzletvezetői munkakörben foglalkoztatta tovább az alperes, amit korábban is ellátott. Emiatt az okszerűség megállapítását vitatta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 89. §-ának (2) bekezdése értelmében a való és okszerű felmondási indoknak a felmondás közlésekor kell fennállnia. Ha a felmondás indokát a munkáltató egy folyamat részeként jelöli meg, a folyamat befejezettsége nem szükséges a felmondás jogszerűségének megállapításához.
Adott esetben az alperes a felmondást azzal indokolta, hogy a külföldi tulajdonos iránymutatásának megfelelően elkezdték a bt. terményforgalmazással kapcsolatos tevékenységének az átszervezését. E szervezeti változtatásra irányuló folyamat kezdeteként a munkaügyi bíróság helytállóan jelölte meg az 1995. október 19-i igazgatósági ülést, amely felhívta a társaság ügyvezetését a kereskedelmi tevékenység áttekintésére és az ellátandó feladatoknak megfelelő szervezeti felépítéshez szükséges intézkedések megtételére. A külföldi tulajdonos részvételével összefüggésben a külföldi kapcsolatok, a külföldi beszerzésekre vonatkozó vezetői feladatok nagyobb hangsúlyt kaptak a társaság tevékenységében, és ehhez igazodóan az üzletvezetői munkakör 1996. januárban elhatározott kettéosztása a szervezeti változtatást, átszervezést bizonyító tény. Ez a folyamat a szervezeti és működési szabályzatban rögzített szabályozással, a feladatmegosztásnak megfelelő munkakörök beiktatásával zárult le. A perbeli bizonyítékok alapján a bíróság tehát helytálló következtetéssel állapította meg az átszervezési indok valóságát, azt a felülvizsgálati kérelem csupán a szervezeti szabályozás időpontjára hivatkozva tévesen vitatta.
Az indok okszerűségét érintő felülvizsgálati támadást sem találta a Legfelsőbb Bíróság alaposnak. A felperes munkakörébe tartozó feladatok megosztásával kialakított két munkakör munkaköri feladatainak összehasonlításával megállapítható, hogy felperesnek az átszervezést követően is a korábbi munkakörébe tartozó feladatokat - azok egy részét - kellett volna ellátnia, a másik vezetői munkakörbe pedig kifejezetten a külföldi kapcsolatokkal összefüggő feladatok tartoztak, a felperes korábbi ilyen jellegű munkaköre feladataihoz képest szélesebb körben. Azt a felperes maga sem vitatta, hogy e munkakörben az alperes magasabb angolnyelv-tudású munkavállalót alkalmazott. Az a körülmény, hogy a nyelvtudást igénylő feladatbővítés folytán az alperes e munkakörben új munkavállalót alkalmazott, az átszervezési indok valóságát nem cáfolja. Másrészt a munkáltató döntési körébe tartozott, hogy a megosztott munkakörök közül a felperest melyik munkakörben kívánja tovább foglalkoztatni, egyébként változatlan feltételekkel (üzletvezetőként, azonos munkabérrel). Minthogy ezt a felperes nem kívánta, munkaviszonya nem volt fenntartható.
A kifejtettekre tekintettel, jogszabálysértés hiányában, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az alperes felülvizsgálati eljárási költséget nem igényelt, ezért e tárgyban határozni nem kellett.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.512/1998. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2008.7.197 A felmondási okként megjelölt létszámcsökkentés indoka nem valós, ha a megelőző munkaviszony megszüntetés a perbelinél lényegesen korábban történt, és semmilyen más körülmény sem igazolja a létszámcsökkentést jellemző folyamat megvalósulását [Mt. 89. § (2) bekezdés].
