adozona.hu
BH 1998.8.397
BH 1998.8.397
Az elévülési időt az igény esedékességétől és nem az arról való tudomásszerzéstől kell számítani (Mt. 11. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1992. decemberében az alkalmazottainak, a felpereseknek is egyhavi illetményt meghaladó összegű céljutalmat fizetett. Az alperes olyan tájékoztatást adott, hogy a jutalom magában foglalja az 1992. évre külön juttatásként járó tizenharmadik havi illetményt. A felperesek közszolgálati jogviszonya később megszűnt az alperesnél.
A felperesek 1996. májusában kérték a különjuttatásuk kifizetését az alperestől. Az alperes a követelés elévülésére hivatkozással megtagadta a kifizetést. Ezt...
BH 1998.8.397 Az elévülési időt az igény esedékességétől és nem az arról való tudomásszerzéstől kell számítani (Mt. 11. §).
Az alperes 1992. decemberében az alkalmazottainak, a felpereseknek is egyhavi illetményt meghaladó összegű céljutalmat fizetett. Az alperes olyan tájékoztatást adott, hogy a jutalom magában foglalja az 1992. évre külön juttatásként járó tizenharmadik havi illetményt. A felperesek közszolgálati jogviszonya később megszűnt az alperesnél.A felperesek 1996. májusában kérték a különjuttatásuk kifizetését az alperestől. Az alperes a követelés elévülésére hivatkozással megtagadta a kifizetést. Ezt követően a felperesek keresetet indítottak az alperes ellen. Arra hivatkoztak, hogy csak az elévülési idő eltelte után szereztek tudomást a Legfelsőbb Bíróságnak egy hasonló ügyben hozott döntéséről, ami szerint a különilletmény az egyéb címen kapott illetményen felül illeti meg a köztisztviselőt. A tudomásszerzést követően haladéktalanul érvényesítették az igényüket, ezért az nem évült el, mert az alperes téves tájékoztatása miatt akadályozva voltak a korábbi érvényesítésben.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperesek keresetét. Álláspontja szerint nem tekinthető az igényérvényesítés akadályának, ha a jogosult nincs tisztában a jogával. A felpereseket semmi sem zárta el a jogaik megismerésétől és érvényesítésétől, ezért a követelésük 1996. január hó 31. napján elévült. Az, hogy az alperes az 1992. évre járó juttatást a nála még közszolgálati jogviszonyban állóknak az elévülési idő eltelte után önként kifizette, de ezt a felperesektől megtagadta, nem tekinthető hátrányos megkülönböztetésnek.
A felperesek fellebbeztek.
A megyei bíróság az ítéletével - annak helytálló indokaira hivatkozva - helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az alperes marasztalása iránt a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Előadták, hogy az alperes az 1992. évi céljutalom kiadásakor tévesen értelmezte az 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 49. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, a felpereseket ennek megfelelően tájékoztatta. Az alperes magatartása miatt a felperesek tévedése menthető volt, amit akkor ismertek fel, amikor tudomásukra jutott, hogy az alperes a különjuttatást mégis kifizeti az alkalmazottainak.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt-nek a közszolgálati jogviszonyban is alkalmazandó 11. §-a szerint az igény az esedékességétől számított három év alatt évül el. Ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra.
A felpereseket állításuk szerint az akadályozta az igényük elévülési időn belüli érvényesítésében, hogy az alperes a jogszabály tartalmáról tévesen tájékoztatta őket. Ez a közlés azonban nem tekinthető az igényérvényesítés akadályának. Ha ugyanis valamelyik fél a jogszabály általa helytállónak tartott értelmezésére hivatkozva valaminek a teljesítését megtagadja, ez önmagában nem akadályozza az igény érvényesítését. Az ellenkező álláspont elfogadása ugyanis kizárná az igény három éven belüli elévülését, mert mindaddig nyugodna az elévülés, amíg a jogosult valamilyen módon tudomást nem szerez a jogszabály helytálló értelméről. Ez azonban nyilvánvalóan ellenkezik azzal a rendelkezéssel, hogy az elévülési időt az igény esedékességétől kell számítani, nem pedig a tudomásszerzéstől.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes a perköltség megállapítását nem kérte, ezért arról nem kellett rendelkezni.
(Legf. Bír. Mfv. II.10 467/1997. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2009.7.219 Az egyes kárigények keletkezésének, és elévülésének idejét jogcímenként kell vizsgálni [Mt. 11. §].
