adozona.hu
BH 1997.5.260
BH 1997.5.260
A munkaügyi perre nem tartozik a társasági határozat felülvizsgálata és esetleges hatályon kívül helyezése. A munkaügyi perben a munkavállaló keresete alapján abban a kérdésben kell dönteni, hogy a jogviszony megszüntetése a Munka Törvénykönyve rendelkezéseivel összhangban történt-e, és nemleges esetben - a megszüntetés érintése nélkül - az anyagi következmények szempontjából e törvény mely rendelkezéseit kell alkalmazni [1988. évi VI. tv. (Gt.) 28. § (1) bek., 30. § (1) bek., 45. §, 1992. évi XXII. törvény
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű felperes - aki az alperessel ügyvezetőként határozatlan időre szóló munkaviszonyban állt - munkaviszonyát az alperes 1993. augusztus 12-én augusztus 13-tól kezdődő 30 napi felmondási idővel 1993. szeptember 11. napjára felmondta az Mt. 87. §-a (1) bekezdésének b) pontjára való hivatkozással. Az I. rendű felperes a munkaügyi bírósághoz 1993. szeptember 20-án előterjesztett keresetlevelében a felmondás jogellenessége miatt az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazá...
BH 1997.5.260 A munkaügyi perre nem tartozik a társasági határozat felülvizsgálata és esetleges hatályon kívül helyezése. A munkaügyi perben a munkavállaló keresete alapján abban a kérdésben kell dönteni, hogy a jogviszony megszüntetése a Munka Törvénykönyve rendelkezéseivel összhangban történt-e, és nemleges esetben - a megszüntetés érintése nélkül - az anyagi következmények szempontjából e törvény mely rendelkezéseit kell alkalmazni [1988. évi VI. tv. (Gt.) 28. § (1) bek., 30. § (1) bek., 45. §, 1992. évi XXII. törvény 88. §, 100. §, Pp. 244. § (2) bek., 274. § (2) bek.].
Az I. rendű felperes - aki az alperessel ügyvezetőként határozatlan időre szóló munkaviszonyban állt - munkaviszonyát az alperes 1993. augusztus 12-én augusztus 13-tól kezdődő 30 napi felmondási idővel 1993. szeptember 11. napjára felmondta az Mt. 87. §-a (1) bekezdésének b) pontjára való hivatkozással. Az I. rendű felperes a munkaügyi bírósághoz 1993. szeptember 20-án előterjesztett keresetlevelében a felmondás jogellenessége miatt az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Ezt az 1994. február 10-i tárgyaláson akként pontosította, hogy a visszahelyezését nem kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek az 1993. szeptember 11-től 1994. február 10-ig terjedő időre elmaradt munkabér címén 607 310 forintot, továbbá 1994. február 11-től az ítélet jogerőre emelkedéséig napi 5521 forintot, valamint 2 havi végkielégítésként 242 924 forintot. A munkaügyi bíróságnak ugyanez az ítélete az II. rendű felperes keresetét elutasította, és az ítélet e részében jogerőre emelkedett.
Az ítélet indokolása szerint az I. rendű felperessel szemben a munkáltatói jogkör a taggyűlést illette meg, a taggyűlés 1993. augusztus 12-én hozott ugyan olyan határozatot, amellyel az I. rendű felperest az ügyvezetői tisztségéből visszahívta, és a munkaviszonyának megszüntetését rendelte el, e határozat meghozatalánál azonban nem tartották meg a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) rendelkezéseit, különösen annak 186. §-ának (2) bekezdésében és 191. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat. Ennek folytán a másik ügyvezető által közölt rendes felmondás jogellenes. Ezért az alperes köteles megfizetni az I. rendű felperesnek 1993. szeptember 11-től az elmaradt munkabérét havi 121 462 forint átlagkereset figyelembevételével, továbbá az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése alapján az egyhavi átlagkereset kétszerese szerinti végkielégítésnek megfelelő összeget.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett a kereset elutasítása iránt. Fellebbezésében különösen arra hivatkozott, hogy a visszahívó határozat és az arra alapított rendes felmondás jogszerű és érvényes, és hogy az összegszerűség megállapítása egyébként is tévesen történt. A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Megállapította, hogy az I. rendű felperes munkaviszonya nyugdíjazás folytán 1994. május 11-én megszűnt, így őt 1993. szeptember 12-től 1994. május 11-ig illeti meg elmaradt munkabér 106 217 forint havi átlagkereset figyelembevételével, és az időközi jövedelem beszámításával. Ezek szerint 720 735 forint elmaradt munkabér, 212 434 forint végkielégítésnek megfelelő összeg és 4000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest az I. rendű felperes javára. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az I. rendű felperesnek az ügyvezetői tisztségéből való visszahívása jogszerű volt ugyan, de a rendes felmondásról is határozó taggyűlés összehívása és eljárása nem felelt meg a jogszabályoknak [Gt. 191. § (2) bek., 192. § (2) bek.]. Ezért törvényes döntéssel állapította meg a munkaügyi bíróság az 1993. augusztus 12-i munkáltatói rendes felmondás jogellenességét. Az összegszerűség kérdésében azonban a marasztalási összegeket csökkenteni kellett, mert a munkaügyi bíróság ítéletében a helyes 106 217 forint havi átlagkereset helyett tévesen nagyobb összeget vett figyelembe, és elmulasztotta levonni az I. rendű felperes megtérült keresetveszteségét.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az I. rendű felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint mind a visszahívó, mind pedig a munkaviszonyt megszüntető határozat jogszerű. Az adott esetben taggyűlés megtartására került sor, amelyen - egy kivételével - valamennyi tag részt vett. A távol lévő tag is ismerte a vitatott napirendi pontot, és azzal egyetértett. A Gt. rendelkezései szerint a taggyűléshez nem szükséges minden esetben fizikai jelenlét, nem kizárt a telefonon történő egyetértés nyilvánítása sem. Ezért a taggyűlés és annak határozatai a Gt. 191. §-a (3) bekezdésének harmadik mondata alapján jogszerűek. Ennek folytán az I. rendű felperesnek az általa önként megfizetett felmondási időre járó összegen túlmenő követelése nincs.
Az I. rendű felperes ellenkérelme az alperes felülvizsgálati kérelme vonatkozásában a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, csatlakozó felülvizsgálati kérelmében pedig kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és a jogerős ítélet meghozataláig, vagyis 1994. május 12-ét követő időre 1994. november 10-ig az alperesnek az I. rendű felperes elmaradt munkabére megfizetésére való kötelezését, és a járulékok megfelelő módosítását. Ezt a kérelmét az Mt. 100. §-a megsértésére alapította.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem pedig elkésett.
A Legfelsőbb Bíróság az iratok alapján kiegészítette a tényállást azzal, hogy az I. rendű felperes és az alperes között az 1992. május 11-én határozatlan időre megkötött, ügyvezetői tevékenység és munkakör ellátására szóló munkaszerződés alapján munkaviszony állt fenn. Az ezt megszüntető és az I. rendű felperest visszahívó, 1993. augusztus 12-i taggyűlési határozat ellen a határozat meghozatalától számított harminc nap alatt az arra jogosultak felülvizsgálatra irányuló keresetet nem indítottak. Ezzel a kiegészítéssel a jogerős ítélettel megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó (Pp. 275/A. §).
E tényállás jogi értékelése során abból kellett kiindulni, hogy az I. rendű felperes egységes munkaviszony keretében látta el az ügyvezetői tisztséget és az azzal összefüggő egyéb feladatkörét. Ezért az I. rendű felperes ezen munkaviszonyát a visszahívás megszüntette (Gt. 30. §), különös tekintettel arra, hogy az arról szóló határozat ellen - a megszabott határidőben - az arra jogosultak egyike sem terjesztett elő keresetet, így e részben jogvesztés következett be [Gt. 45. §-ának (1) bekezdése, Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 20.502/1991.]. Erre tekintettel az I. rendű felperesnek az alperessel fennálló munkaviszonya a visszahívás közlése napján, 1993. augusztus 13-án megszűnt.
Az I. rendű felperes azonban a munkaügyi perben vitássá tehette azt, hogy ez a megszűnés jogszerűen vagy jogellenesen következett-e be. A jogerős ítélet a megszüntetés jogellenességét állapította meg. Ez a döntés megalapozott és törvényes arra való tekintet nélkül, hogy a munkaügyi perre nem tartozik a társasági határozat felülvizsgálata és esetleges hatályon kívül helyezése (Gt. 45. §). A visszahívás alapján ugyanis a munkaügyi perben a munkavállaló keresete folytán abban a kérdésben kell dönteni, hogy a megszüntetés a Munka Törvénykönyve rendelkezéseivel összhangban következett-e be, és nemleges esetben - a megszüntetés érintése nélkül - a vagyoni következmények szempontjából az Mt. 100. §-ában foglalt vagy más rendelkezéseket kell alkalmazni (Legfelsőbb BíróságM. törv. I. 10 114/1991.]. Ebből a szempontból az a lényeges, hogy az ügyvezető vezető tisztségviselőnek minősül [Gt. 28. § (1) bek.], aki határozott időre, de legfeljebb öt évre választható [Gt. 330. § (1) bek.], és ilyen időre szólhat az e tevékenységre szolgáló jogviszonya. Az ügyvezetői tevékenységre nézve létesített munkaviszony határozatlan időre szóló kikötése ebből az okból semmis és érvénytelen (Mt. 9. §), és e kikötés mellőzésével e munkaviszony megszüntetéséből eredő jogokra és kötelezettségekre a határozott idejű munkaviszony megszüntetésére megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni. Az ilyen munkaviszony rendkívüli felmondási ok nélküli megszüntetése pedig - közös megegyezés vagy próbaidő hiányában - jogellenes, és ennek folytán az I. rendű felperes alapíthatta keresetét nemcsak az Mt. 88. §-ának (2) bekezdésére, hanem a 100. §-ára is (Legfelsőbb Bíróság Mfv. I. 10 296/1994.) Az adott esetben az alperes rendkívüli felmondási ok fennállásának bizonyítása nélkül szüntette meg az I. rendű felperes munkaviszonyát, ezért ez az intézkedése a jogkövetkezmények szempontjából jogellenesnek tekintendő.
A kifejtettek alapján az I. rendű felperes jogosult volt a munkaviszonya megszűnésének ítélettel történt megállapításáig, illetve a nyugdíjazásáig terjedő időre elmaradt munkabérére és kéthavi átlagkeresete szerinti végkielégítésnek megfelelő összegre, amelynek összegét a jogerős ítélet állapította meg. Az Mt. 152. §-a (2) bekezdésének megfelelően az I. rendű felperes egyhavi átlagkeresetének helyes összege 115 800 forint, ennek alapulvételével azonban - az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelme hiányában - nem volt lehetőség a marasztalási összeg módosítására.
A csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel érdemben nem foglalkozott a Legfelsőbb Bíróság, mert azt az I. rendű felperes 1995. március 7. napjáig terjeszthette volna elő, és ténylegesen március 8. napján, vagyis elkésetten nyújtotta be [Pp. 244. § (2) bek., 274. § (2) bek.].
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét - a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva - hatályában fenntartotta, az I. rendű felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét elutasította, és az alperest kötelezte a felmerült felülvizsgálati eljárási, valamint illetékköltség megfizetésére (Pp. 81. §). (Legf. Bír. Mfv. I. 10 087/1995. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2007.11.386 A vezérigazgatónak az a magatartása, hogy - a munkaköre alapján tőle elvárható körültekintő és gondos munkavégzést elmulasztva - a munkáltatójának veszteséget okoz, a rendkívüli felmondás indokául megjelölhető [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
EH 2012.10.M11 Gazdasági társaságnál munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosságot akkor tanúsítja, ha a társaság által kötendő szerződés valamennyi gazdálkodási szempontú lényeges feltételét igyekszik megismerni és feltárni. A körültekintő eljáráshoz a munkáltató ésszerű és megalapozott döntését elősegítő - általában előzetes - tájékoztatása is hozzátartozik, különösen, ha a szerződés jelentős mértékű vagyont érint. Az említett lényeges kötelezettségek megszegése
