adozona.hu
BH 1996.12.669
BH 1996.12.669
A gazdasági társaság ügyvezetői munkakörére létesített munkaviszonyt a visszahívás megszünteti. Ha a visszahívás nem tartalmazta annak indokait, vagy az indokok nem feleltek meg a törvény rendelkezéseinek, azt a vagyoni jogkövetkezmények szempontjából jogellenesnek kell tekinteni, és a munkavállalót - a kellő gondosság mellett megkereshetett összeg levonásával - megilleti a határozott időre járó munkabére [Gt. 30. §, 1967. évi II. tv. 28. §, Mt. V. 29. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes kft.-vel munkaviszonyban állt, és a kft. ügyvezető igazgatója volt. E munkaviszonyát az alperes 1992. április 21-én 1992. július 16. napjára felmondta. A felperes keresetével e felmondás hatálytalanítását és elmaradt munkabére megtérítését kérte, majd szabadságmegváltást és kártérítést is igényelt.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott. Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság végzésével a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ...
BH 1996.12.669 A gazdasági társaság ügyvezetői munkakörére létesített munkaviszonyt a visszahívás megszünteti. Ha a visszahívás nem tartalmazta annak indokait, vagy az indokok nem feleltek meg a törvény rendelkezéseinek, azt a vagyoni jogkövetkezmények szempontjából jogellenesnek kell tekinteni, és a munkavállalót - a kellő gondosság mellett megkereshetett összeg levonásával - megilleti a határozott időre járó munkabére [Gt. 30. §, 1967. évi II. tv. 28. §, Mt. V. 29. §].
A felperes az alperes kft.-vel munkaviszonyban állt, és a kft. ügyvezető igazgatója volt. E munkaviszonyát az alperes 1992. április 21-én 1992. július 16. napjára felmondta. A felperes keresetével e felmondás hatálytalanítását és elmaradt munkabére megtérítését kérte, majd szabadságmegváltást és kártérítést is igényelt.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott. Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság végzésével a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és új eljárást rendelt el.
Az új eljárás során a munkaügyi bíróság ítéletével az alperest szabadságmegváltás címén 45 782 forint megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a felperes az É. V. beruházási osztályvezetője volt. E vállalat vezérigazgatója 1989. december 22-én áthelyezte a vállalat által alapított alperesi kft.-hez, és az egyidejűleg megkötött szerződés szerint 1990. január 1-jétől 1992. december 31-ig terjedő időre megbízta az ügyvezető igazgatói munkakör ellátásával, havi 32 000 forint személyi alapbérrel.
1991. május 21-én az alperes nevében eljáró alapító a felperest áthelyezés fegyelmi büntetéssel büntette, és visszahelyezte az ÉMV beruházási osztályára. Ezt a fegyelmi határozatot a munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta, és a fegyelmi büntetést szigorú megrovásra enyhítette. 1991. évben az alperes a felperest ügyvezetői tisztségéből visszahívta, ezt a cégjegyzékbe 1991. június 28-án bejegyezték.
A felperes 1991. április 19-től 1992. április 6-ig táppénzes betegállományban volt.
1992. április 21-én az alperes új ügyvezetője a felperes munkaviszonyát 1992. július 16. napjára felmondta, arra hivatkozással, hogy a felperes az új ügyvezetőt nem ismerte el a munkáltatói jogkör gyakorlójának, az alperes működését zavaró magatartást tanúsított, ezért a munkaviszonya fenntartása lehetetlenné vált.
E tényállás alapján a munkaügyi bíróság a felmondást érvényesnek találta azon az alapon, hogy a felperes az új ügyvezetőt nem ismerte el felettesének. A többi felmondási ok valóságát és okszerűségét nem állapította meg. Ezért a munkaügyi bíróság a felmondás hatálytalanítása iránti keresetet elutasította, és csupán szabadságmegváltás címén kötelezte az alperest.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes az elutasító rendelkezések, az alperes pedig a marasztaló rendelkezések megváltoztatását kérte.
A megyei bíróság ítéletével az első fokú ítéletnek csak a perköltségre vonatkozó rendelkezését változtatta meg, egyebekben a megtámadott ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság - az elsőfokú bírósággal egyezően - abból indult ki, hogy az ügyvezető igazgatói megbízás visszavonása a felperes munkaviszonyát nem érintette. Ezért a visszavonást követő felmondást vizsgálta, és úgy találta, hogy a felmondás - annak indokai valóságára és okszerűségére való tekintettel, ide nem értve a továbbiakban felsorolt okokat - jogszerű volt. Ezért kellett helybenhagyni - a perköltségre vonatkozó rendelkezés kivételével - az elsőfokú bíróság ítéletét.
E jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, és továbbra is kérte a keresetét elutasító ítéleti rendelkezések hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó új ítélet meghozatalát. Álláspontja szerint az alperes kft. nem hozott olyan döntést, hogy a munkaviszonyát meg kell szüntetni, önmagában a visszahívás a munkaviszonyát nem szüntette meg, ezért az új ügyvezető által közölt felmondás nem volt jogszerű.
Az alperes kérte a jogerős ítélet hatályának fenntartását. Rámutatott arra, hogy a felperes tisztsége visszahívással megszűnt, ennek folytán az új ügyvezető jogosult volt a felperes munkaviszonyának felmondással való megszüntetésére. Ezért a jogerős ítélet helytállóan utasította el a felperesnek a felmondás kifogásolására alapított keresetét.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A jogerős ítélet a tényállást helytállóan, döntő részben hiánytalanul állapította meg, ezért az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 275. § (1) bek.]. E tényállás jogi értékelése alapján abból kellett kiindulni, hogy a felperesnek az alpereshez történt áthelyezése kapcsán a felek között az ügyvezető és az ügyvezető igazgatói munkakörre egységes munkaviszony jött létre 1992. december 31-ig terjedő határozott időre. A szerződés minősítésénél nem annak elnevezése, hanem egész tartalma az irányadó. Ezért nem a szerződésnek a felek által használt "megbízás" elnevezése, hanem lényeges tartalma, különösen a munkakör és a személyi alapbér megállapítása, a fegyelmi jogkör fennállása stb. alapján a megállapodás munkaszerződésnek és az azon alapuló jogviszony munkaviszonynak minősül (GK-MK 1. sz. állásfoglalás, BH 1995/4/253.). Ez a jogviszony határozott időre szólt, minthogy a határozott idő lejártát követően további munkakörben a felek nem állapodtak meg.
A törvény és az állandó bírói gyakorlat szerint az ügyvezetői munkakörre létesített munkaviszonyt a visszahívás megszünteti (Gt. 30. §, BH 1993/3/203.). Ezért a felperes határozott idejű munkaviszonya a visszahívással megszűnt. A visszahívó határozat elleni kereset ugyanis a meghozatalától számított 30 nap alatt terjeszthető elő a bírósághoz (BH 1992/2/106.), ennek elmaradása esetén a visszahívás - jogvesztés bekövetkezése miatt - nem támadható.
Ha a visszahívás nem tartalmazta annak indokait, vagy annak indokai nem feleltek meg az 1967. évi II. törvény 28. §-ában meghatározott rendelkezéseknek, a visszahívás a vagyoni jogkövetkezmények szempontjából jogellenesnek tekintendő, és a felperest megilleti a határozott időre járó elmaradt munkabére a kellő gondosság mellett megkereshetett összeg elvonásával (Mt. V. 29. §). Ezért a felek közötti munkaviszonynak az 1991. évben visszahívással történt megszüntetésére tekintettel tévesen vizsgálták az eljárt bíróságok az ezt követően 1992. április 21-én közölt felmondás jogszerűségét.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletének elutasító rendelkezéseit - a munkaügyi bíróság első fokú ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Ennek során a munkaügyi bíróságnak mindenekelőtt azt kell vizsgálnia, hogy a visszahívást közölték-e a felperessel, illetve a visszahívás megfelelt-e a közlése idején a határozott idejű munkaviszony munkáltatói felmondására megállapított rendelkezéseknek, elsősorban annak indokolását illetően. Nemleges esetben a munkaviszonynak visszahívással történt megszüntetése jogellenes, és annak a jogkövetkezményei az irányadók. Igenlő esetben vizsgálni kell, hogy a visszahívás és annak indokai összhangban álltak-e az Mt. 28. §-ában meghatározott rendelkezésekkel.
E döntés folytán a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárási költség összegét csupán megállapította, annak viselése felől az új eljárásban kell dönteni [Pp. 275/A. § (3) bek.].
(Legf. Bír. Mfv. I. 11.026/1995. sz.)