adozona.hu
8/2000. (III. 31.) AB határozat
8/2000. (III. 31.) AB határozat
a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról rendelkező 1992. évi II. törvény alkotmányellenességéne utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján indult eljárásban meghozta a következő határozatot:
Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról rendelkező 1992. évi II. törvény 24. §-ának megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Az indítványozó a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény h...
8/2000. (III. 31.) AB határozat
a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról rendelkező 1992. évi II. törvény alkotmányellenességéne utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján indult eljárásban meghozta a következő határozatot:Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról rendelkező 1992. évi II. törvény 24. §-ának megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról rendelkező 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 24. §-a alkotmányellenességének megsemmisítését kérte. Kérelmének indokaként arra hivatkozott, hogy az a szabály, amely szerint a szövetkezet közös használatából kikerült erdőben és legelőn közös gazdálkodást kell folytatni egyrészt korlátozza a tulajdonost jogainak gyakorlásában, másrészt kényszer szövetkezeti formát vezet be, harmadrészt különbséget tesz az állampolgárok között a tulajdonosi jog gyakorlásában aszerint, hogy szövetkezeti tag volt vagy magángazdálkodó. Az indítványozó szerint a kifogásolt szabály ellentétes az Alkotmány 12. §-ának (1) bekezdésével, 13. §-ával és 70/A. §-ának (1) bekezdésével.II.
Az indítvány az Alkotmány következő szabályaira hivatkozik:"12. § (1) Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
Az indítvány az Ámt. 24. §-át támadta; ennek szövege a következő:
"A szövetkezet közös használatából kikerült erdőben és legelőn - ha jogszabály másként nem rendelkezik - osztatlan közös gazdálkodást kell folytatni."
III.
Az indítvány megalapozatlan.1. Az Ámt. a tulajdonviszonyok rendezése érdekében rendelkezéseket határoz meg a szövetkezetek vagyonáról és külön szabályokat ír elő a termőföldre. A 24. § azt a kérdést szabályozza, hogyan gazdálkodhatnak a földtulajdonosok a szövetkezetek közös használatából kikerült erdővel és legelővel. Ez a szabály korlátozza az erdő-, illetve legelőtulajdonosoknak az ingatlan használatáról való döntési jogát azzal, hogy a termelőszövetkezet használatából kikerülő erdő és legelő tekintetében az osztatlan közös gazdálkodást írja elő.
2. Az alkotmánybírósági gyakorlat a tulajdonjog védelmét kezdettől úgy értelmezi, hogy a tulajdonhoz való jog az alapjogok közé tartozik annak ellenére, hogy nem az alapjogok között került elhelyezésre, egyidejűleg elismerte ez a gyakorlat azt is, hogy a tulajdonjog nem korlátlan, a tulajdonjog alapján fennálló jogosultságokat törvények korlátozzák [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991., 22, 25.]. Ez a gyakorlat összhangban áll az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményhez tartozó első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke második bekezdésével, amely az egyes országok történelmi sajátosságait figyelembe véve elismeri a tulajdonjog korlátozását és kimondja többek között azt, hogy az államok a javaknak a köz érdekében történő használatát szabályozhatják.
3. Az alapjogok tekintetében a korlátozás alkotmányellenességének megítélésénél az Alkotmánybíróság azt az elvet követi, hogy a korlátozás csak akkor fogadható el, ha a korlátozásnak kényszerítő oka volt, és ilyen ok fennállta esetén az elérni kívánt cél fontossága arányban állt a korlátozás miatt keletkező sérelem súlyával [20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990., 69, 71.].
Az Alkotmánybíróság annak eldöntésénél, hogy a jogi szabályozás a tulajdon köz érdekében történő használatának előírásakor kényszerítő ok miatt korlátozta-e a tulajdonjogot, az adott helyzetet, a korlátozással érintett alanyt, tárgyat funkciót vizsgálja [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993., 373, 380.].
4. Az Alkotmánybíróság gyakorlata figyelemmel van arra, hogy a föld a tulajdonjog sajátos tárgya, amely több szempontból különleges elbírálást igényel. A föld ugyanis termőképes, korlátozott mértékben áll rendelkezésre, nem szaporítható, mással nem helyettesíthető [a föld más tulajdoni tárgyaktól eltérő természetére rámutatott már a 16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991., 58, 62. és a 28/1991. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1991., 88, 94, 101.]. Ezek miatt a sajátosságok miatt még inkább szükség lehet a tulajdonos jogainak közérdekből történő korlátozására, mint a tulajdonjog más tárgyainál [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994., 197, 200-201.].
A föld sem egységes megítélésű tulajdoni tárgy azonban. A legelők és az erdők tekintetében több évszázada gyakorlat volt nagyobb, összefüggő területeken a közös gazdálkodás. Amikor pedig annak a veszélye jelentkezett, hogy a közös gazdálkodást megszüntetik, a törvényalkotó akadályozta meg az összefüggő legelő-, illetve erdőterületek közérdeket veszélyeztető megbontását. 1913-ban törvény (1913. évi X. tc.) kötelezte az osztatlan közös legelők tulajdonosait, hogy jogi személyiséggel rendelkező "társulat" tagjai legyenek és így folytassák a gazdálkodást. Hasonló megoldás született 1935-ben az erdők tekintetében az erdőbirtokossági társulatok kötelező létesítésével (1935. évi IV. tc.). A közérdek azóta is az összefüggő legelő- és erdőterületek fenntartását követeli meg. Erre volt tekintettel az Alkotmánybíróság az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény társult erdőgazdálkodást előíró rendelkezésének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasító határozatának meghozatalánál, amikor kimondta, hogy a társult gazdálkodást és a tulajdonjognak ezzel járó korlátozását - ebben az esetben döntően az egészséges környezet fenntartására tekintettel - közérdek indokolja (1347/B/1996. AB határozat, ABH 1998., 662, 664.). A legelőkkel és erdőkkel közös gazdálkodást végző társulatokkal kapcsolatban a közérdek szolgálatát emelte ki egyébként az Alkotmánybíróság már egy korábbi határozatában is [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994., 197, 203.].
A fentiek alapján megállapítható, hogy az Ámt. támadott rendelkezése nem új rendszert vezet be, hanem a tulajdonjog tárgyával való olyan gazdálkodást ír elő, amely a tulajdonjog hagyományos, a köz érdekeit szolgáló korlátozásával jár.
5. A tulajdonjognak a közérdekre való hivatkozással történő korlátozásakor az Alkotmánybíróság - a hivatkozás indokoltságán túl - azt is megvizsgálja, hogy a korlátozás nem sért-e a tulajdonjogon kívül más alkotmányos jogot is [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993., 373, 382.].
Az indítványozó szerint a közös gazdálkodás előírása hátrányos megkülönböztetést jelent azokkal szemben, akik szövetkezeti tagok voltak, mert az ő terhükre állapították meg a közös gazdálkodás kötelezettségét.
Hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha a szabályozás lényeges eleme tekintetében nem azonos az alanyok elbírálása, jogaik és kötelezettségeik meghatározása [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990., 73, 78.]. Nem lehet viszont hátrányos megkülönböztetésről beszélni akkor, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre állapít meg eltérő rendelkezéseket (881/B/1991. AB határozat, ABH 1992., 474, 477.; 191/B/1992. AB határozat, ABH 1992., 592, 593.).
Az Ámt. 24. §-a a szövetkezet használatából kikerült erdő és föld tulajdonosainak a közös gazdálkodási kötelezettségét állapítja meg az összefüggő erdőterületek és legelők fenntartása, megőrzése érdekében. A jogszabályi rendelkezés egységesen határozza meg ezt a kötelezettséget mindazok számára, akik a szövetkezet használatából kikerült erdő és legelő felhasználásáról egyébként dönthetnének, az összefüggő területet megbonthatnák, és az erdő-, legelőgazdálkodás helyett más gazdálkodási módot választhatnának. E döntésre jogosultak között a jogszabály nem tesz különbséget. A támadott rendelkezés azonos jogalanyi körön belül a szabályozás lényeges eleménél nem alkalmaz eltérő megoldást, nem ellentétes tehát az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésével.
6. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az Ámt. 24. §-a kényszerrel teremt szövetkezetet a közös gazdálkodás kötelezővé tételével, nem érvényesül a szövetkezetek önkéntessége. A közös gazdálkodás nem azonos a szövetkezet létesítésével. A közös gazdálkodás kötelezővé tételéről pedig az erdők tekintetében az Alkotmánybíróság kimondta, hogy nem lehet alkotmányellenességről beszélni (1347/B/1996. AB határozat, ABH 1998., 662, 664, 666.).
7. A tulajdonjog korlátozásánál vizsgálni kell azt is, hogy a beavatkozást igazoló közérdek és a tulajdonost ért sérelem között nincs-e aránytalanság [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993., 373, 381-382.]. A föld, mint a tulajdonjog sajátos tárgya, az egységben megőrzendő erdő és legelő esetében a közérdek a határozatlan időre megszabott közös gazdálkodást igényli, és a köz érdekeinek súlyához viszonyítva a tulajdonosok jogának korlátozása - a legelő- és erdőtulajdon sajátosságaira tekintettel - nem tekinthető aránytalannak (1347/B/1996. AB határozat, ABH 1998.,662, 666.). A tulajdonjog elvonásának, korlátozásának egyéb eseteinél egyensúlyt teremtő tényezőként alkalmazott kártalanítás ebben az esetkörben nem jöhet számításba.
8. A fentiek szerint az Ámt. támadott 24. §-ának alkotmányellenességét nem lehetett megállapítani. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben való közzétételét a közérdeklődésre tekintettel rendelte el.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíróDr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíróDr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíróDr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíróDr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíróDr. Holló András s. k.,
alkotmánybíróDr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíróDr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíróDr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíróDr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíróAlkotmánybírósági ügyszám: 722/B/1992.
Hivatkozó joganyagok
530/B/2002. AB határozat jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
