adozona.hu
530/B/2002. AB határozat
530/B/2002. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdése, valamint az 1. számú mellékletének 2. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság...
2. Az Alkotmánybíróság a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet 19. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint az állásfoglalás nyújtására irányuló indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdésének, illetve az 1. számú melléklet 2. pontjának az Alkotmány 7. § (1) bekezdésére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Az indítvány azonban nem jelölte meg a sérelmezett alkotmányi rendelkezést, továbbá az indítvány nem tartalmazott indokolt, határozott kérelmet. Ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABH 2003, 2065.) 23. § (1) bekezdés d) pontja alapján az Alkotmánybíróság hiánypótlásra hívta fel az indítványozót.
Kiegészített indítványában az indítványozó a Kormr. 1. § (2) bekezdése, 19. §-a, valamint a Kormr. 1. számú mellékletének 2. pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Érvelése szerint a Kormr. 1. § (2) bekezdése - amely meghatározza, hogy ki tekinthető hallási fogyatékos személynek a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) 23. § (1) bekezdése b) pontjának alkalmazása során - ellentétes a súlyos fogyatékosság minősítéséről és igazolásáról szóló 15/1990. (IV. 23.) SZEM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (2) bekezdésével, mivel az a személyi jövedelemadó megállapítása során az adóalapot csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyos fogyatékosnak nem ugyanazt a jogalanyi kört jelöli meg, mint a Kormr. kifogásolt rendelkezései. Így, állítja az indítványozó, a Kormr. 1. § (2) bekezdése sérti az Alkotmány 37. § (3) bekezdését, az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdését, az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdését, valamint az Alkotmány 7. § (1) bekezdését, és az Alkotmány 8. § (1) bekezdését.
Az indítványozó a Kormr. 19. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését a R. 1. § (1) bekezdésével és az R. 1. számú mellékletének a) pontjával való ellentétében, illetve azok eltérő tartalmú szabályozásában látta, azonban erre vonatkozóan továbbra sem jelölte meg, hogy azt az Alkotmány mely rendelkezésével összefüggésben, továbbá milyen alkotmányos indok alapján tartja alkotmányellenesnek.
Az indítványozó támadta még a Kormr. 1. számú melléklete 2. pontjának értelmező rendelkezését, amelyet a R. 1. számú mellékletének a) pontjával való ellentéte folytán az Alkotmány 37. § (3) bekezdésébe, 70/A. § (1) és (3) bekezdésébe, 70/E. § (2) bekezdésébe, 7. § (1) bekezdésébe, 8. § (1) bekezdésébe ütközőnek vélt.
Egyben az indítványozó a Kormr. támadott rendelkezéseinek és aR. fentiekben megjelölt szabályainak esetleges ellentmondására nézve, illetve a Kormr. kifogásolt értelmező rendelkezése megfelelő definiálására vonatkozóan kért továbbra is állásfoglalást az Alkotmánybíróságtól.
Az indítvány benyújtását követően az indítvánnyal támadott Kormr. 19. §-át a települési önkormányzat részére szociális nyári gyermekétkeztetés céljából nyújtott támogatás igénylésének, folyósításának és elszámolásának részletes szabályairól, valamint egyes kormányrendeleteknek a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményre való jogosultság igazolásával összefüggő módosításáról, továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet módosításáról szóló 126/2007. (VI. 1.) Korm. rendelet 7. §-a 2007. VI. 4-től új szöveggel állapította meg, míg a Kormr. 1. számú mellékletét a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet, valamint a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtására kiadott 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet módosításáról szóló 21/2003. (II. 25.) Korm. rendelet 8. §-a 2003. március 1-jével új szöveggel állapította meg. E módosítások azonban nem érintették az indítványban felvetett kérdéseket, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt a jogszabály változása ellenére érdemben bírálta el.
"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége."
"37. § (3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(...)
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
"70/E. § (2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."
2.1. A Kormr. indítvánnyal támadott, annak benyújtásakor hatályos rendelkezései:
"A súlyos fogyatékosság minősítése
1. § (...)
(2) A Fot. 23. § (1) bekezdése b) pontjának alkalmazása során hallási fogyatékosnak azt a személyt kell tekinteni,
akinek a fogyatékossága az 1. számú melléklet 2. pontjában meghatározott mértékű."
"19. § Ha a fogyatékossági támogatást igénylő utazási, illetve adókedvezményre jogosult, erre vonatkozóan a TÁH a szakértői bizottság szakvéleménye alapján hatósági bizonyítványt ad ki. A hatósági bizonyítványnak tartalmaznia kell az érvényesség időtartamát is."
" 1. számú melléklet a 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelethez
Értelmező rendelkezések
(...)
2. Hallási fogyatékosnak azt a személyt kell tekinteni, akinek hallásküszöbértéke a beszédfrekvenciákon kilencven dB felett van, és ennek következtében a hangzó beszéd elsajátítására és megértésére még segédeszközzel sem képes. Ez utóbbi feltétel a szóbeli kifejezőkészség elsajátítása terén megnyilvánuló olyan súlyos és végleges zavart jelent, amely a kommunikációt lehetetlenné teszi, s a kifejezésmód zavaraiban vagy a beszéd akusztikus megnyilvánulásának hiányában mutatkozik meg."
2.2. A R. indítvány benyújtásakor hatályos, hivatkozott rendelkezései:
"1. § (1) Az adóalapot csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyosan fogyatékosnak minősül az 1989. évi XLV. törvény 67. §-ának 29. pontjában foglaltakon túl:
a) a siket és nagyothalló,
(...)
(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említettek körébe az a személy tartozik, akinek a fogyatékossága e rendelet 1. számú mellékletében meghatározott mértékű, és ez az állapot tartósan vagy véglegesen fennáll."
" 1. számú melléklet a 15/1990. (IV. 23.) SZEM rendelethez
A személyi jövedelemadóalap megállapításakor súlyosan fogyatékosnak, illetve
a) siketnek kell tekinteni, akinek hallásküszöbértéke mindkét fülön 80 dB felett van,
nagyothallónak kell tekinteni, akinek hallásküszöbértéke mindkét fülön 60-80 dB között van,"
3.1. A Kormr. indítvánnyal támadott, annak elbírálásakor hatályos rendelkezései:
"A súlyos fogyatékosság minősítése"
"1. § (2) A Fot. 23. § (1) bekezdése b) pontjának alkalmazása során hallási fogyatékosnak azt a személyt kell tekinteni, akinek a fogyatékossága az 1. számú melléklet 2. pontjában meghatározott mértékű."
"19. § A fogyatékossági támogatás megállapítása esetén a) a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelet szerinti utazási kedvezmény igénybevétele céljából a fogyatékossági támogatást megállapító határozat alapján,
b) a külön jogszabály szerinti adókedvezmény megállapításához a szakértői bizottság szakvéleménye alapján az Igazgatóság a határozattal egyidejűleg hatósági bizonyítványt ad ki. A hatósági bizonyítványnak tartalmaznia kell a jogosult nevét, lakcímét, akiállítás alapjául szolgáló tényt a fogyatékosság jellegének megjelölésével, a hatósá-gi bizonyítvány kiállításának célját és az érvényesség időtartamát is. Az érvényesség időtartama a szakértői bizottság szakvéleményében meghatározott felülvizsgálat időpontjáig, de legfeljebb 5 évig tart."
"1. számú melléklet a 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelethez
Értelmező rendelkezések
(...)
2. Hallási fogyatékosnak azt a személyt kell tekinteni, akinek hallásküszöbértéke a beszédfrekvenciákon nyolcvan dB felett van, és ennek következtében a hangzóbeszéd megértésére még segédeszközzel sem képes, feltéve, hogy
a) halláskárosodása 25. életévének betöltését megelőzően következett be, vagy
b) halláskárosodása mellett a hangzó beszéd érthető ejtése elmarad. Ez a szóbeli kifejezőkészség terén megnyilvánuló olyan súlyos és végleges zavart jelent, amely a kommunikációt lehetetlenné teszi, és a kifejezésmód zavaraiban vagy a beszéd akusztikus megnyilvánulásának hiányában mutatkozik meg."
3.2. Az R. indítvánnyal hivatkozott, annak elbírálásakor hatályos rendelkezései:
"1. § (1) Az adóalapot csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyos fogyatékosnak minősül az 1991. évi XC. törvény 3. §-ának 20. pontjában foglaltakon túl:
a) a siket és nagyothalló,
(...)
(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említettek körébe az a személy tartozik, akinek a fogyatékossága e rendelet 1. számú mellékletében meghatározott mértékű, és ez az állapot tartósan vagy véglegesen fennáll."
" 1. számú melléklet a 15/1990. (IV. 23.) SZEM rendelethez
A személyi jövedelemadóalap megállapításakor súlyosan fogyatékosnak, illetve
a) siketnek kell tekinteni, akinek hallásküszöbértéke mindkét fülön 80 dB felett van,
nagyothallónak kell tekinteni, akinek hallásküszöbértéke mindkét fülön 60-80 dB között van,"
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt az indítványozói kérelmet vizsgálta, amely szerint a Fot. 30. § (1) bekezdése a) és b) pontjainak felhatalmazó rendelkezései alapján meghozott, a hallási súlyos fogyatékosság minősítésére vonatkozó Kormr. 1. § (2) bekezdése és az 1. számú mellékletének 2. pontja azért sérti az Alkotmány 37. §-ának (3) bekezdését, mivel ellentétben állnak a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 71. § (2) bekezdése felhatalmazó rendelkezései alapján meghozott, R. 1. § (1) bekezdés a) pontjával és az 1. § (2) bekezdésével, amely a személyi jövedelemadó megállapításánál az adóalapot csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából határozza meg a súlyos (hallási) fogyatékosság minősítésének feltételeit.
A Fot. preambulumában rögzíti, hogy megalkotásával az Országyűlés a fogyatékos emberek hátrányainak enyhítését, esélyegyenlőségük megalapozását, illetve a társadalom szemléletmódjának alakítását kívánta elősegíteni. Ennek keretében a Fot. - többek között - meghatározza a fogyatékos személyek jogait, ezek érvényesülése érdekében kötelezettségeket ír elő, továbbá meghatározza e jogok érvényesítési eszközeit, az esélyegyenlősítés célterületeit, illetve szabályozza a fogyatékos személyek számára nyújtandó komplex rehabilitációt, így rendszeres, összefoglaló szabályozást nyújt a korábbi szétaprózott szabályozással szemben. Ugyanakkor (a törvény indokolása szerint) előmozdítja a korábbi rugalmatlan ellátórendszer, szociális intézményhálózat újragondolását. Ennek érdekében a Fot 30. § (1) bekezdése felhatalmazza a Kormányt több részletszabály kidolgozására, így többek között a súlyos fogyatékosság minősítése, felülvizsgálata részletes szabályainak [a) pont], továbbá a fogyatékossági támogatás folyósítása, elszámolása szabályainak megállapítására [b) pont]. A Kormr. ezen felhatalmazás [Fot. 1. § (1) bekezdés b) pont] alapján rendelkezik a hallási fogyatékosság kritériumairól, illetve a súlyos fogyatékosság minősítéséről az 1. § (2) bekezdésében és a Kormr. 1. számú melléklete 2. pontjában.
Az indítványozó által hivatkozott R. a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 71. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az adóalapot csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából határozza meg a súlyos fogyatékosság fogalmát. Eszerint súlyos fogyatékosnak minősül az adóalapot csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából - az 1991. évi XC. törvény 3. §-ának 20. pontjában (a jelenleg hatályos, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. § 26. pontja szerint: súlyosan fogyatékos személynek azt kell tekinteni, aki súlyos egészségkárosodással összefüggő jogosultságról szóló jogszabályban említett betegségben szenvedőnek minősül, továbbá aki rokkantsági járadékban részesül) foglaltakon túl - a siket és nagyothalló. A R. 1. számú melléklete rögzíti, hogy a személyi jövedelemadóalap megállapításakor súlyosan fogyatékosnak, illetve siketnek kell tekinteni, akinek hallásküszöbértéke mindkét fülön 80dB felett van, nagyothallónak kell tekinteni, akinek hallásküszöbértéke mindkét fülön 60-80 dB között van. A R. 1. § (2) bekezdése meghatározza a súlyos fogyatékosság további feltételéül, hogy az előbb említettek körébe az a személy tartozik, akinek állapota az 1. számú mellékletben meghatározott mértékű és ez az állapot tartósan és véglegesen fennáll.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a két jogszabály jelentősen eltérő kérdéseket szabályoz. A Kormr. támadott szakaszai a szociális ellátások tekintetében, a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeként határozzák meg a súlyos fogyatékosság fogalmát, addig az R. azt a személyi jövedelemadó megállapítása során az arra való kedvezmény igénybevételének feltételeként szabályozza. Tekintettel arra, hogy a súlyos fogyatékosság fogalmának meghatározásai jelentősen különböző és egymással össze sem függő tárgyakra vonatkozik, ellentmondás sem lehet közöttük.
Az Alkotmánybíróság a 34/2003. (VI. 19.) AB határozatában kifejtette, hogy "[a] jogállam elvéből származó követelménnyel összhangban mondja ki az Alkotmány 37. §-ának (2) bekezdése, hogy a miniszterek a jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően látják el feladatukat, valamint határozza meg a 37. § (3) bekezdése a feladatok ellátása körére szűkített jogalkotási hatáskörnek azt a korlátját, amely szerint a miniszteri rendelet nem lehet ellentétes törvénnyel, a Kormány határozatával" (ABH 2003, 401, 405.) . Jelen esetben az indítványozó viszont nem az R. megjelölt szakaszait, hanem a Kormr. fent megjelölt rendelkezéseit támadta, így az Alkotmány 37. § (3) bekezdésére alapított alkotmányellenesség a kormányrendelet vonatkozásában - nem merülhet fel. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság - alkotmányjogilag értékelhető összefüggés hiányában - az indítványt ebben a részében elutasította.
Az indítványozó nem terjesztett elő határozott kérelmet a Kormr. támadott szakaszainak az Alkotmány 35. § (2) bekezdésére alapított alkotmányellenességére nézve, így határozott kérelem hiányában - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 20. §-a (a továbbiakban: Abtv.) alapján az Alkotmánybíróság a jogosult indítványa alapján jár el - az Alkotmánybíróság erre nézve nem folytathatott le vizsgálatot.
2. Az indítványozó a Kormr. 1. § (2) bekezdésének, valamint az 1. számú melléklete 2. pontjának az R-rel való ellentmondása folytán az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdése sérelmét is állította.
2.1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésének értelmezése kapcsán több határozatában megállapította, hogy az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó követelményként értelmezi. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az Alkotmányban meghatározott tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, s abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.]
Az Alkotmánybíróság jelen határozata Indokolásának III. 1. pontjában már kifejtette, hogy az indítványozó által ellentétesnek vélt Kormr. és R. felhívott rendelkezései teljesen más jogterületre vonatkozóan tartalmaznak szabályozást, így ezen rendelkezésekben megjelölt két jogalanyi kör (szociális támogatásra jogosultak, illetve adóalanyok) nem alkotnak összehasonlítható csoportot.
A kifogásolt rendelkezések Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével való - az indítványozó szerint fennálló - ellentéte kapcsán az Alkotmánybíróság rámutat: nem tekinthető hátrányos megkülönböztetésnek, ha a jogalkotó eltérő alanyi körre eltérő rendelkezéseket állapít meg, mert alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható személyi körben vethető fel. "Hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha a szabályozás lényeges eleme tekintetében nem azonos az alanyok elbírálása, jogaik és kötelezettségeik meghatározása. Nem lehet viszont hátrányos megkülönböztetésről beszélni akkor, ha a jogi szabályozás eltérő alanyi körre állapít meg eltérő rendelkezéseket." [8/2000. (III. 31.) AB határozat, ABH 2000, 56, 59.]
Mindezek alapján az indítványt ebben a részében az Alkotmánybíróság elutasította.
2.2. Az Alkotmánybíróság több határozatban folytatott le vizsgálatot az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében rögzített esélyegyenlőség esetleges sérelmére nézve. Ennek keretében a 652/G/1994. AB határozatában kifejtette, hogy az esélyegyenlőség megteremtését célzó szabályok megválasztása terén a jogalkotónak nagy szabadsága van (ABH 1998, 574, 580.) . Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében deklarált esélyegyenlőség elvének értelmezésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutatott továbbá arra, hogy "a különböző társadalmi csoportok esélyeinek egyenlőségét nem egy-egy jogszabály, vagy állami intézkedés, hanem jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén lehet biztosítani, illetve az állam ilyen módon járulhat hozzá az esélyegyenlőség megteremtéséhez, vagy legalábbis az egyenlőtlenségek csökkentéséhez" (725/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 663, 664.) .
Ily módon a hallási fogyatékosság minősítésére vonatkozó szabályozás önmagában nem eredményezheti az esélyegyenlőség sérelmét, ezért az Alkotmánybíróság az indítványnak a Kormr. 1. § (2) bekezdése, valamint az 1. számú mellékletének 2. pontja alkotmányellenességét az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésének sérelmére alapított részét elutasította.
3. Az indítvány Kormr. 1. § (2) bekezdésének, illetve az 1. számú melléklete 2. pontja rendelkezéseinek az Alkotmány 70/E. §-ára alapított alkotmányellenességét is állította.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. §-ának értelmezése során több alkalommal kifejtette, hogy az abban foglaltak az államnak a polgárai szociális biztonsága tekintetében fennálló általános feladatait fogalmazzák meg, azokból konkrét alanyi jogok egy bizonyos szolgáltatáshoz nem vezethetők le [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 163.; 5/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 82, 84-85.; 697/B/1996. AB határozat, ABH 2000, 645, 647.]. Ebből az alkotmányi rendelkezésből csupán az következik, hogy az állam a polgárok megélhetéséhez szükséges ellátás biztosítása érdekében társadalombiztosítási és szociális intézményi rendszert köteles létrehozni, fenntartani és működtetni. Az Alkotmány az e rendszerek működésére vonatkozó elveket és szempontokat részletesen nem határozza meg. Az állam tehát a gazdasági viszonyok függvényében széles körű jogosítványokkal rendelkezik a társadalombiztosítási és szociális ellátások megszervezésére és megváltoztatására [772/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 519, 521.; 45/1991. (IX. 10.) AB határozat, ABH 1991, 206, 208.; 26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 199.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 191-192.; 5/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 82, 84-85.]. "Alkotmányossági probléma abban a határesetben keletkezhet, ha az állam beavatkozása, vagy - gyakrabban - az állam mulasztása az Alkotmányban előírt feladat teljesítését, vagy valamely védett intézmény, illetőleg jog megvalósulását nyilvánvalóan lehetetlenné teszi; e minimális követelmény felett azonban - más alapjog sérelmét kivéve - nincs alkotmányi ismérv az államcélt vagy szociális jogot szolgáló jogszabályok alkotmányosságának minősítésére" [28/1994. (V. 20.) AB határozat, ABH 1994, 134, 140.].
Az Alkotmánybíróság már többször vizsgálta olyan jogszabályok alkotmányosságát, amelyek feltételeket írnak elő meghatározott ellátásokra való jogosultsághoz (mint például a rendszeres szociális segély, a munkanélküli járadék) és állandó gyakorlata szerint a jogalkotó a szociális jogok érvényesítésének eszközei és mértéke tekintetében viszonylag nagy szabadságot élvez; az Alkotmány keretei között szabadon határozhatja meg az egyes ellátások jogosultsági feltételeit és mértékét [31/1993. (V. 21.) AB határozat, ABH 1993, 242, 243-244.; 600/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 671, 672.; 32/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 251, 253-254.; 302/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 879-885.; 179/B/2000. AB határozat, ABH2001, 1112, 1113.].
Jelen esetben az Alkotmány 70/E. §-ával csak a súlyos fogyatékosság minősítésének a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeként történő meghatározása áll kapcsolatban, a személyi jövedelemadó kedvezmény igénybevételére vonatkozó meghatározása azonban nem. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt alkotmányjogilag értékelhető összefüggés hiányában ebben a részében is elutasította.
4. Az indítványozó a Kormr. 1. §-ának (2) bekezdését, illetve az 1. számú melléklete 2. pontját egyben az Alkotmány 8. § (1) bekezdésébe ütközőnek is vélte.
Az Alkotmány 8. § (1) bekezdése az állam alapjogokra vonatkozó objektív intézményvédelmi kötelezettségét írja le. "Az alapvető jogok tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége [Alkotmány 8. § (1) bekezdés]. Az államnak ez a kötelezettsége nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell az alapjogok megsértésétől, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről" [64/1991. (XII. 17) . AB határozat, ABH 297, 302.].
Ezen intézményvédelmi kötelezettségből önmagában az indítványozó által támadott Kormr. rendelkezéseinek alkotmányos sérelme nem vezethető le, ezért az Alkotmánybíróság érdemi összefüggés hiányában ezt az indít-ványi részt is elutasította.
5. Az indítványozó a Kormr. 1. §-ának (2) bekezdése, illetve az 1. számú melléklete 2. pontja folytán az Alkotmány 7. § (1) bekezdése sérelmét is állította, alkotmányossági indokot azonban annak alátámasztására - hiánypótlást követően - sem jelölt meg. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében az Ügyrend 29. § d) pontja alapján, mint érdemi elbírálásra alkalmatlant visszautasította.
6. Az indítványozó továbbá támadta még a Kormr. 19. §-át, azonban annak alkotmányellenességét - az Alkotmánybíróság hiánypótlásra történő felszólítását követően is - csupán az R-rel való vélt ütközése folytán állította, annak alátámasztására sem az Alkotmány sérülni vélt rendelkezését, sem az azzal összefüggő alkotmányossági problémát nem jelölte meg, így beadványa a Kormr. 19. §-a tekintetében továbbra sem tartalmaz szabályszerű, alkotmánybírósági eljárásra alkalmas indítványt.
Az indítványozó az Abtv. 22. § (2) bekezdésében foglalt indítványi tartalomra vonatkozó követelményeknek - a fentiekben kifejtettek szerint - a hiánypótlásra felhívást követően sem tett eleget, így az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § d) pontja alapján az indítványt, mint érdemi elbírálásra alkalmatlant visszautasította.
7. Egyben az indítványozó a kifogásolt szabályozás esetleges ellentmondásaira, illetve jogharmonizációs problémáira vonatkozóan "állásfoglalás" meghozatalát
kérte az Alkotmánybíróságtól. Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Abtv. 1. § a)-h) pontjai határozzák meg. Sem ez a felsorolás, sem más törvény nem utalja a jogszabályi rendelkezésekre vonatkozó állásfoglalás nyújtását az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványozó erre irányuló kérelmét az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2007. december 18.
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró