adozona.hu
T/12870. számú törvényjavaslat indokolással - az 1993. évi III. törvénynek a fogyatékossági támogatásban részesülő, munkaviszonnyal rendelkező személyek közgyógyellátásának jogosultsága érdekében szükséges módosításáról
T/12870. számú törvényjavaslat indokolással - az 1993. évi III. törvénynek a fogyatékossági támogatásban részesülő, munkaviszonnyal rendelkező személyek közgyógyellátásának jogosultsága érdekében szükséges módosításáról
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A szociális ellátásról és igazgatásról szóló 1993. évi III. törvény 50. § (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
(Alanyi jogcímen jogosult közgyógyellátásra)
" i) az, aki fogyatékossági támogatásban részesül, de munkaviszonnyal rendelkezik. "
(1) Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba.
A szociális törvény taxatív felsorolást tartalmaz a közgyógyellátásra alanyi jogcímen jogosult személyek körét illetően, azonban ez a kizárólagos lista nem érinti a fogyatékoss...
(Alanyi jogcímen jogosult közgyógyellátásra)
" i) az, aki fogyatékossági támogatásban részesül, de munkaviszonnyal rendelkezik. "
Az 50. § (1) bekezdése előírja az aktívkorúak ellátására jogosult egészségkárosodott személyek jogosultságát, mely egyúttal magában foglalja a fogyatékossági támogatásban részesülők halmazát is. Azonban a fogyatékossági támogatásra jogosultak köréhez tartoznak a felsorolásból kimaradó, kereső tevékenységet folytató fogyatékos személyek is, akik nem jogosultak az aktívkorúak ellátására, így egyúttal a közgyógyellátásra sem.
A fogyatékkal élő személyeknek munkába állásukat követően egyedül a fogyatékossági támogatás áll rendelkezésükre, annak ellenére, hogy hátrányuk, betegségük, illetve egészségkárosodásuk továbbra is fennmarad. Állapotukból kifolyólag egy átlagos foglalkoztatotthoz képest alapvető hátránnyal indulnak a munkaerőpiacon, speciális helyzetükből fakadóan nehezebb a munkavállalás. Ehhez nagy anyagi megterhelés párosul annak érdekében, hogy aktuális állapotukat megőrizhessék, ezzel egyúttal megelőzve jövőbeni akadályoztatottságukat a munkavégzés során. A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és gyógykezelések költségei rendkívül magasak, ugyanakkor ezek rendelkezésre állásuk elengedhetetlen a prevenció és az az egészségmegőrzés érdekében. Az ellátórendszernek tehát nagy hangsúlyt kell fektetni a prevencióra, hiszen csak így maradhat fenntartható, melyet a munkavállaló fogyatékos személyek is tehermentesítenek. Ebből kifolyólag nem büntetni kellene őket a közgyógyellátás elvonásával, hanem minimális befektetésként tekinteni annak biztosítására.