T/4744. számú törvényjavaslat indokolással - A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 
  • Jogszabály indoklása: 1997. évi CIII. törvény

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A központi költségvetés, az Útalap és a Környezetvédelmi Alap feladatainak ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a jövedéki termékek adóztatásához szükséges feltételek megteremtése érdekében, illetve abból a célból, hogy a jövedéki termékek piacán a versenysemlegesség érvényesülhessen, figyelemmel az Európai Közösségekkel szemben fennálló jogharmonizációs kötelezettségekre, az Országgyűlés a következő törvényt alkotja: Első rész
(1) Jövedéki adóköteles a jövedéki termék belföldi előál...

T/4744. számú törvényjavaslat indokolással - A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
1997. évi CIII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
A központi költségvetés, az Útalap és a Környezetvédelmi Alap feladatainak ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a jövedéki termékek adóztatásához szükséges feltételek megteremtése érdekében, illetve abból a célból, hogy a jövedéki termékek piacán a versenysemlegesség érvényesülhessen, figyelemmel az Európai Közösségekkel szemben fennálló jogharmonizációs kötelezettségekre, az Országgyűlés a következő törvényt alkotja: Első rész
Általános rendelkezések
1. §
(1) Jövedéki adóköteles a jövedéki termék belföldi előállítása és importálása.
(2) Az adókötelezettség teljesítése és ellenőrzése érdekében érvényesítendő követelmény az, hogy
a) az adóköteles jövedéki terméket kizárólag adóraktárban állítsák elő,
b) a jövedéki adó (a továbbiakban: adó) megfizetése nélkül importált jövedéki termék adóraktárba vagy adómentes felhasználó üzemébe, raktárába kerüljön, és
c) a jövedéki terméket az adó megfizetése nélkül csak adóraktárban, adómentes felhasználó üzemében, raktárában vagy tranzitterületen tárolják, raktározzák.
(3) Az a jövedéki termék,
a) amelyet adómentesen szereztek be, csak az adómentesség alapjául szolgáló célra használható fel;
b) amelyre adóvisszaigénylést (adólevonást) érvényesítettek, csak olyan célra használható fel, amely után e törvény rendelkezései szerint e jog érvényesíthető.
(4) Szabadforgalomban csak olyan jövedéki termék szerezhető be, tartható birtokban, használható fel, értékesíthető, szállítható, amely után az adót megfizették.
I. Fejezet
Hatály, értelmező rendelkezések
Területi hatály
2. §
A törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság területén (a továbbiakban: belföld) kell alkalmazni. A belföld fogalmába beletartozik a vámszabad- és tranzitterület is.
Tárgyi hatály
3. §
(1) A törvény rendelkezéseit a jövedéki termékek után fizetendő adóra, a dohánygyártmányok általános forgalmi adójára, a jövedéki termékek előállítására és forgalmazására, továbbá a jövedéki ügyekre kell alkalmazni.
(2) Jövedéki termékek:
a) az ásványolaj,
b) az alkoholtermék,
c) a sör,
d) a pezsgő,
e) a köztes alkoholtermék,
f) a dohánygyártmány.
Személyi hatály
4. §
E törvény rendelkezéseit
a) a jövedéki terméket és az annak előállítására alkalmas, e törvényben meghatározott terméket előállító, raktározó, tároló, importáló, exportáló, az azt forgalmazó, illetve egyéb módon birtokoló jogi személyre, jogi személyiség nélküli egyéb szervezetre és természetes személyre (a továbbiakban együtt: személy), valamint
b) a jövedéki termék adóztatásával, forgalmazásával összefüggő felügyeleti, ellenőrzési és más hatósági feladatokat ellátó szervezetekre kell alkalmazni.
Hatáskör, illetékesség
5. §
(1) Jövedéki ügyben első fokon - ha e törvény másként nem rendelkezik - a vámhivatal jár el. Az eljárásra az adóraktár, az adómentes felhasználó üzeme, raktára, a kereskedő üzlete, raktára fekvése, az egyéb személy jogosulatlan tevékenységének helye szerinti vámhatóság, a főváros IV-X., XIII-XXI. és XXIII. kerületében a budapesti 16. számú, a főváros I-III., XI-XII., és XXII. kerületében a budapesti 18. számú vámhivatal az illetékes.
(2) A jövedéki adóüggyel kapcsolatos feladatokat - kivéve a hatósági felügyelet keretében ellátott adóztatási feladatokat - első fokon a megyeszékhelyen működő (Pest megyében a Buda-környéki, a fővárosban az (1) bekezdésben foglaltak szerint a 16. és 18. számú) vámhivatal látja el, továbbá jogosult a jövedéki engedélyezési ügyben az eljárásra.
(3) Az adójeggyel, a zárjeggyel kapcsolatos ügyben - az adójegy és a zárjegy felhasználásának helyszíni ellenőrzése, elszámoltatása kivételével - első fokon a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: országos parancsnokság) jár el.
(4) A (2) bekezdés szerinti jövedéki ügyben - ha e törvény másként nem rendelkezik - az eljárásra
a) a jogi személy, a jogi személyiség nélküli szervezet székhelye,
b) székhellyel nem rendelkező vállalkozó esetében a telephely, több telephely esetén az elsőként bejelentett telephely,
c) telephellyel sem rendelkező személy esetén a lakóhely, ennek hiányában a tartózkodási hely
szerinti vámhatóság az illetékes.
(5) Helyszíni ellenőrzés keretében a jövedéki terméket forgalmazóknál az első fokú adóhatóság köteles jövedéki ellenőrzést is lefolytatni, az adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termékek forgalmazásának ellenőrzése kivételével.
(6) Halaszthatatlan ellenőrzési és eljárási cselekményeket a hatáskörrel rendelkező szerv az illetékességi területén kívül is végezhet, és erről haladéktalanul tájékoztatja az illetékességgel rendelkezőt.
(7) A vám- és pénzügyőrség országos parancsnoka (a továbbiakban: országos parancsnok) a kiemelkedő jelentőségű jövedéki ügyben az eljárás lefolytatására hatáskörrel vagy illetékességgel nem rendelkező vámhatóságot is kijelölhet.
(8) Ismeretlen személy ügyében eljárásra az a vámhatóság illetékes, amely az ügyben az első intézkedést tette.
6. §
(1) Jövedéki adóügyben vagy azzal összefüggő más adóügyben az olyan ellenőrzést, amelynél beáll az ismételt ellenőrzés tilalmának hatálya, a vámhatóság és az adóhatóság előzetes egyeztetés alapján, egy időben, egymás megállapításaira tekintettel köteles lefolytatni.
(2) Amennyiben a rendőrség, a fogyasztóvédelmi felügyelőség, a közterületfelügyelet, a vámhatóság hatósági feladatokat ellátó, de e törvény szerint hatáskörrel nem rendelkező szerve, továbbá bármely más hatóság a tevékenysége során a jövedéki termékkel összefüggő jogsértő magatartás gyanúját állapítja meg, a bizonyítékokat rögzíti, a jövedéki terméket a rá vonatkozó szabályok szerint lefoglalja, és ezt követően az ügyet az illetékes vámhatóságnak átadja.
Értelmező rendelkezések
7. §
E törvény alkalmazásában
1. jövedéki termék belföldi előállítása: a belföldön bármilyen alapanyag, termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve a kétütemű motorolaj motorbenzinhez keverését, valamint az ásványolajok közé tartozó adalék legfeljebb 0,2 térfogatszázalék arányban üzemanyagba történő bekeverését, valamint az alkoholtermék gyógyszertári kiszerelését;
2. jövedéki termék importálása: a jövedéki termék külföldről belföldre, vámhatáron át történő behozatala vagy egyéb módon történő bejuttatása;
3. vámtarifa szám: a Kereskedelmi Vámtarifa 1997. január 1-jén hatályos szövegének áruazonosító számai. A tíz számjegynél kevesebb számjeggyel megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ideértendő;
4. adóhatóság: az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és szervei;
5. vámhatóság: az országos parancsnokság és szervei;
6. adóraktár: az a fizikailag (pl. fallal, mérési ponttal) elkülönített, egy technológiai egységet képező hely, ahol az e törvényben meghatározott engedély birtokában jövedéki termék előállítása folyik, illetve ahol olyan jövedéki termék tárolását, raktározását végzik, amely után az adót még nem fizették meg;
7. adóraktár engedélyese: az a személy, aki (amely) az adóraktárban - az e törvényben meghatározott engedély birtokában - jövedéki termék előállítására, illetve olyan jövedéki termék tárolására, raktározására jogosult, amely után az adót még nem fizették meg;
8. adómentes felhasználó: a jövedéki termék adómentes beszerzésére az e törvényben meghatározott engedéllyel rendelkező, a jövedéki terméket a 37. és 47. §-okban meghatározott célra (továbbiakban: adómentes cél) felhasználó személy;
9. gazdasági tevékenység: a bevétel elérése érdekében vagy azt eredményező módon rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység;
10. szabadforgalomba bocsátás: a jövedéki termék adóraktárból, illetve adómentes felhasználó üzeméből történő kitárolása - kivéve, ha az adóraktárba, tranzitterületre, külföldre vagy adómentes felhasználó részére történik -, továbbá az importált jövedéki termék belföldi forgalom számára történő vámkezelése vagy a vámhatóság olyan intézkedése, amelynek eredményeként a jövedéki terméket a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni, ha azt követően a jövedéki terméket nem tárolják be adóraktárba vagy adómentes felhasználóhoz;
11. szabadforgalom: a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termékekkel folytatott gazdasági tevékenység;
12. kitárolás: a jövedéki termék fizikai mozgatása, amelynek közvetlen következményeként a jövedéki termék az adóraktár területét vagy az adómentes felhasználó üzemét, raktárát elhagyja;
13. betárolás: a jövedéki termék fizikai mozgatása, amelynek közvetlen következményeként a jövedéki termék az adóraktár területére vagy az adómentes felhasználó üzemébe, raktárába beszállításra kerül;
14. jövedéki ügy: a jövedéki termékkel, az adójeggyel, a zárjeggyel összefüggő adó- és egyéb kötelezettségek teljesítése, hatósági felügyelete, jövedéki ellenőrzése és az ezekkel kapcsolatos eljárás;
15. jövedéki adóügy: az olyan jövedéki ügy, amely a jövedéki adóztatási feladat ellátásával függ össze - ideértve az adójeggyel megfizetett általános forgalmi adó bevallását és az egyéb adókötelezettségek teljesítését, ellenőrzését is -, valamint az ezekkel kapcsolatos eljárás;
16. importáló: az a személy, aki először szerez jogot arra, hogy az importált termék felett saját nevében rendelkezzen, illetve ilyen személy hiányában az, aki az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában az importált jövedéki terméket birtokolja;
17. exportáló: az a személy, aki olyan jövedéki terméket értékesít, amelyet a vámhatóság végleges rendeltetéssel külföldre, tranzitterületre kiléptet, ideértve azt is, aki a sugárhajtóművek üzemanyagát a nemzetközi légi forgalomban résztvevő belföldi és külföldi lajstromjelű, sugárhajtású vagy gázturbina-meghajtású olyan repülőgép üzemanyag tartályába tölti, amelyet a határvámhivatal külföldre kiléptet;
18. megbízható adós: az a személy, aki legalább 3 éve állít elő engedély alapján jövedéki terméket, és terhére jogerős határozattal a kérelem benyújtásának évét megelőző 3 évben a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság nem állapított meg, továbbá a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó összegű, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása vagy vámtartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást vagy vámtartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés) engedélyeztek;
19. megbízható adómentes felhasználó: az a személy, aki legalább 3 éve folyamatosan jogosult jövedéki termék adómentes beszerzésére, és terhére jogerős határozattal a keretengedély iránti kérelem vagy a keretengedély módosítására irányuló kérelem benyújtásának évét megelőző 3 évben a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság nem állapított meg, továbbá a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó összegű, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása vagy vámtartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást vagy vámtartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés) engedélyeztek.
II. Fejezet
Adókötelezettség
Adókötelezettség keletkezése
8. §
(1) Adókötelezettség keletkezik, ha
a) a jövedéki terméket belföldön előállítják;
b) a jövedéki terméket importálják.
Az adó alanya az a) pont esetében a jövedéki terméket előállító személy, a b) pont esetében az importáló.
(2) Az adókötelezettség a jövedéki terméket belföldön előállító, illetve importáló személy helyett a betároló adóraktár engedélyesét, illetve adómentes felhasználót terheli a jövedéki termék adóraktárba vagy az adómentes felhasználó üzemébe történő betárolásának a visszaigazolásával. Ez nem érinti a jövedéki terméket belföldön előállító, illetve importáló személy bejelentési, bevallási, nyilvántartási, bizonylat kiállítási és megőrzési, valamint adatszolgáltatási kötelezettségét (a továbbiakban: egyéb adókötelezettség). E bekezdés szerinti adókötelezettség esetében az adó alanya a jövedéki terméket betároló adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó.
Adómentes jövedéki termék
9. §
(1) Adómentes a belföldre belépő jármű üzemeltetéséhez szükséges, a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: vámtörvény) szerint vámmentesen vámkezelt és el nem idegenített üzemanyag.
(2) Adómentes a jogszabályban meghatározott mértékig a nem kereskedelmi forgalomban vámkedvezményben részesülő termékimport.
III. Fejezet
Adófelfüggesztés
Az adófelfüggesztés esetei
10. §
(1) Az adókötelezettség keletkezésének 8. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése szerinti esetében az adófelfüggesztés az adómegállapítás és az adófizetés halasztása. Az adókötelezettség keletkezésének 8. § (1) bekezdés b) pontja szerinti esetében az adófelfüggesztés az adó fizetésének halasztása. Az adófelfüggesztés nem érinti az adóalany egyéb adókötelezettségét.
(2) A jövedéki termék jogszerű belföldi előállításával keletkező, illetve az adóraktár engedélyesét, valamint az adómentes felhasználót jövedéki termék adóraktárba, illetve az adómentes felhasználó üzemébe, raktárába történő betárolása következtében terhelő adómegállapítási és adófizetési kötelezettség adófelfüggesztés alatt áll, amíg a jövedéki terméket
a) az adóraktár engedélyese az adóraktárában tárolja, raktározza;
b) az adómentes felhasználó az üzemében, raktárában tárolja, raktározza;
c) az adóraktár engedélyese az adóraktárából, illetve az adómentes felhasználó az üzeméből, raktárából a 11. § feltételeinek megfelelően adófelfüggesztéssel szállítja, és a betárolás, a külföldre, tranzitterületre való kiléptetés visszaigazolása még nem történt meg, de legfeljebb a kitárolást követő 30. napig.
(3) A jövedéki termék importálásával keletkező adófizetési kötelezettség adófelfüggesztés alatt áll azon jövedéki termék után, amelyet az importáló a vámkezelést követően a 11. § feltételeinek megfelelően adófelfüggesztéssel szállít, és a betárolás, a külföldre, tranzitterületre való kiléptetés visszaigazolása még nem történt meg, de legfeljebb a belföldi forgalom számára való vámkezelést követő 30. napig.
(4) Ha az adóraktári engedély megszűnik - kivéve a (6), (7) bekezdésben foglalt esetet -, az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség továbbra is adófelfüggesztés alatt áll a készleten maradt jövedéki terméknek másik adóraktárba történő betárolásáig vagy a szabadforgalomba bocsátásáig, de legfeljebb az engedély megszűnését követő 30 napig.
(5) Ha az adómentes felhasználó keretengedélye megszűnik - kivéve a (6), (7) bekezdésben foglalt esetet -, az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség továbbra is adófelfüggesztés alatt áll a készleten maradt jövedéki terméknek adóraktárba való betárolásáig vagy a szabadforgalomba bocsátásáig, de legfeljebb az engedély megszűnését követő 30 napig.
(6) Ha az adóraktári engedély, illetve az adómentes felhasználó keretengedélye felszámolási eljárás miatt szűnik meg, az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség továbbra is adófelfüggesztés alatt áll a készleten maradt jövedéki terméknek a felszámolási eljárás keretében történő szabadforgalomba bocsátásáig vagy másik adóraktárba való betárolásáig, de legfeljebb a vagyonfelosztásról szóló végzés alapján a jövedéki termék hitelező részére történő kitárolásáig.
(7) Ha az adóraktári engedély, illetve az adómentes felhasználó keretengedélye végelszámolás miatt szűnik meg, az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség továbbra is adófelfüggesztés alatt áll a készleten maradt jövedéki terméknek a végelszámolás keretében történő szabadforgalomba bocsátásáig vagy másik adóraktárba való betárolásáig, illetve a vagyonfelosztást követően történő kitárolásáig, de legfeljebb a végelszámolás kezdő időpontjától számított 180 napig.
Adófelfüggesztéssel történő szállítás
11. §
(1) A jövedéki termék adófelfüggesztéssel szállítható
a) adóraktárból, adómentes felhasználótól, illetve az importálást követően adóraktárba;
b) adóraktárból, illetve az importálást követően adómentes célra, adómentes felhasználó részére;
c) adóraktárból, illetve az importálást követően végleges rendeltetéssel külföldre vagy tranzitterületre, kivéve, ha az a tranzitterületen felhasználásra kerül;
d) az importálást követően, ha a jövedéki termék vámkezelése aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történik.
(2) Az importált jövedéki termék adóraktárba, adófelfüggesztés mellett történő szállításához az importáló bemutatja azt az adóraktári engedélyt, ahova az importált jövedéki terméket szállítják, továbbá - ha az importáló személye nem azonos az adóraktár engedélyesének személyével - az adóraktár engedélyesének az importált jövedéki termék befogadásáról adott nyilatkozatát.
(3) Az importált jövedéki termék adómentes célra, adómentes felhasználó részére adófelfüggesztés mellett történő szállításához az importáló bemutatja az adómentes felhasználó keretengedélyét és nyilatkozatát a még rendelkezésére álló adómentes beszerzési keretről, továbbá - ha az importáló személye nem azonos az adómentes felhasználó személyével - az adómentes felhasználó megbízását a jövedéki termék importálására.
(4) A jövedéki termék adófelfüggesztéssel történő szállítása csak az (5) bekezdés szerinti termékkísérő okmánnyal megengedett.
(5) A termékkísérő okmány az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termék származásának, eredetének, valamint adóraktárba való be-, illetve kitárolásának, adómentes felhasználó részére történő átadásának, külföldre, tranzintterületre való kiszállításának az igazolására szolgáló bizonylat. A termékkísérő okmány a kiállítójának, a címzettnek, a fuvarozónak a megnevezését, a szállított jövedéki termék azonosítását és mennyiségi adatait, továbbá a kitárolásra, betárolásra, kiléptetésre vonatkozó adatokat és igazolásokat tartalmazza.
(6) A termékkísérő okmányt a jövedéki terméket kitároló adóraktár, adómentes felhasználó, illetve az importáló állítja ki. A jövedéki terméket fogadó adóraktár engedélyes, adómentes felhasználó a betárolást köteles a termékkísérő okmányon a kitároló adóraktárnak, az adómentes felhasználónak, illetve - importált jövedéki termék esetén - annak a vámhatóságnak visszaigazolni, amely a vámkezelést végezte, és a jövedéki terméket az átvétellel egyidejűleg köteles a készletébe felvenni.
(7) A jövedéki termék külföldre, tranzitterületre való kiléptetése esetén a kiléptetést végző vámhatóság a termékkísérő okmányon igazolja a kiléptetés megtörténtét.
Az adófelfüggesztés megszűnése
12. §
Az adófelfüggesztés megszűnik, ha
a) az adóraktár engedélyese vagy az adómentes felhasználó az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól, az importáló az adófizetési kötelezettség alól véglegesen mentesül (13. §) , illetve
b) az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség beáll (14. §). Végleges mentesülés az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól
13. §
(1) Az adóraktár engedélyese a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha a kitárolt jövedéki terméket
a) egy másik adóraktár betárolta, és a betárolást visszaigazolta a termékkísérő okmány egy példányán;
b) az adómentes felhasználó betárolta, és a betárolást visszaigazolta a termékkísérő okmány egy példányán;
c) végleges rendeltetéssel külföldre, tranzitterületre kiléptették - ideértve azt az esetet is, ha az üzemanyag petróleumot nemzetközi légi közlekedésben résztvevő külföldi és belföldi lajstromjelű, sugárhajtású vagy
gázturbina meghajtású repülőgép üzemanyagtartályába töltik -, és azt a vámhatóság igazolta.
(2) Az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül az adóraktárban tárolt azon jövedéki termékre felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól,
a) amelyet az adóraktárban egy másik jövedéki termék előállításához használtak fel;
b) amelyet az adóraktárban a belső minőségellenőrzéshez szükséges vizsgálatok céljára - a hatályos jogszabályoknak, valamint szabványoknak megfelelő - mintavételi szabályzat szerint felhasználtak;
c) amelyet az adóraktárban az adóellenőrzés céljaira a vámhatóság felhasznált;
d) amelyet az adóraktárban az illetékes hatóság által végzett minőségellenőrzés céljaira átadtak;
e) amelyet az adóraktárban vagy onnan kitárolva a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisítettek;
f) amely az adóraktárban vagy az adófelfüggesztéssel végzett szállítás során baleset vagy az adóraktár engedélyesének tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok következtében - kivéve a lopás esetét - igazoltan megsemmisült;
g) amely az adóraktárban az előállítás, tárolás, raktározás, illetve az adófelfüggesztéssel történő szállítás során keletkezett veszteség, legfeljebb a jogszabályban meghatározott mértékig;
h) amelyet a 48. §-ban meghatározott különleges denaturálással állítanak elő.
(3) Az adómentes felhasználó a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha
a) a kitárolt jövedéki terméket egy adóraktár betárolta, és a betárolást visszaigazolta a termékkísérő okmány egy példányán;
b) a jövedéki termék adómentes célra való felhasználásáról a 30. § szerint elszámolt.
(4) Az adómentes felhasználó véglegesen mentesül azon jövedéki termékre felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól,
a) amelyet az üzemében, raktárában a belső minőségellenőrzéshez szükséges vizsgálatok céljára a - hatályos jogszabályoknak, valamint szabványoknak megfelelő - mintavételi szabályzata szerint felhasznált;
b) amelyet az üzemében, raktárában az adóellenőrzés céljaira a vámhatóság felhasznált;
c) amelyet az üzemében, raktárában az illetékes hatóság által végzett minőségellenőrzés céljaira adtak át;
d) amelyet az üzemében, raktárában, vagy onnan kitárolva a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisítettek;
e) amely az üzemében, raktárában, vagy az adófelfüggesztéssel végzett szállítás során baleset vagy az adómentes felhasználó tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok következtében - kivéve a lopás esetét - igazoltan megsemmisült;
f) amely a tárolás, raktározás során keletkezett veszteség, legfeljebb a jogszabályban meghatározott mértékig.
(5) A (2) bekezdés b)-f) pontja és a (4) bekezdés a)-e) pontja szerinti végleges mentesítésre való jogosultságot a vámhatóság vizsgálati jegyzőkönyvével kell igazolni.
(6) Az importáló a felfüggesztett adófizetés alól véglegesen mentesül, ha
a) az importált jövedéki terméket adóraktárba vagy adómentes felhasználó üzemébe a vámhatóság által igazoltan betárolta és készletre vette, illetve vetette, és azt az adóraktár engedélyese vagy az adómentes felhasználó a vámkezelést végző vámhatóságnak visszaigazolta;
b) az importált jövedéki terméket végleges rendeltetéssel külföldre, tranzitterületre kiszállította és azt a vámhatóság igazolta.
(7) Az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó a 10. § (4), illetve (5) bekezdése szerint felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha jövedéki termékét egy másik adóraktárba betárolták, és azt a betároló adóraktár engedélyese a termékkísérő okmányon visszaigazolta.
(8) Az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó 10. § (6) bekezdése szerint felfüggesztett adómegállapítási és fizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha
a) a felszámolási eljárás során a jövedéki terméket a szabadforgalomba bocsátják, feltéve, hogy azt megelőzően vagy azzal egyidejűleg a vevő az adót igazoltan megfizette, vagy a felszámolási eljárás során a jövedéki terméket adóraktár engedélyese részére értékesítették és az a jövedéki termék betárolását a termékkísérő okmányon visszaigazolta;
b) a jövedéki terméket a hitelező részére - a vagyonfelosztásról szóló végzés alapján - történő átadás céljából az adóraktárból, illetve az adómentes felhasználó üzemből, raktárából kitárolták, feltéve, hogy azzal egyidejűleg
a hitelező az adót igazoltan megfizette vagy - ha a hitelező adóraktár engedélyese - a betárolást a termékkísérő okmányon visszaigazolta.
(9) Az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó végelszámolás miatt felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha a jövedéki terméket egy másik adóraktár betárolta és azt a termékkísérő okmányon visszaigazolta, illetve, ha a vagyonfelosztás - a végelszámolás kezdő időpontjától számított 180 napon belül - megtörténik és a jövedéki terméket e célból kitárolták, s ezzel egyidejűleg az adót igazoltan megfizették.
Az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség beállta
14. §
(1) A jövedéki termék szabadforgalomba bocsátásával, annak napján beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség.
(2) Amennyiben az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termék 13. § (1) bekezdés és (3) bekezdés a) pontja szerinti betárolásának, kiléptetésének az igazolása a kitárolást követő 30 napon belül nem történik meg, a kitároló adóraktár engedélyesének, adómentes felhasználónak a kitárolást követő 31. napon beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége, kivéve, ha az adóraktár engedélyese kétséget kizáróan igazolni tudja, hogy a 13. § (1) bekezdése c) pontjában meghatározott végleges mentesüléssel járó esemény bekövetkezett, de az erről szóló igazolás a vámhatóságtól nem érkezett meg.
(3) Amennyiben az adófelfüggesztéssel szállított importált jövedéki termék 13. § (6) bekezdés a) pontja szerinti betárolásának, kiszállításának az igazolása a belföldi forgalom számára történő vámkezelést követő 30 napon belül nem történik meg, az importálónak a belföldi forgalom számára történő vámkezelést követő 31. napon beáll az adófizetési kötelezettsége.
(4) Ha az adómentes felhasználó a jövedéki termék adómentes célra történő felhasználásáról nem tud elszámolni, a megállapított különbözet után, a 30. § szerinti elszámolás időpontjában beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége.
(5) A megszűnt adóraktári engedély jogosultjának, illetve a megszűnt keretengedély jogosultjának a 10. § (4), illetve (5) bekezdése szerint felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége beáll az (1) bekezdés szerint, továbbá, ha a jövedéki termék betárolását a fogadó adóraktár a kitárolást követő 30 napon belül nem igazolja vissza, a kitárolást követő 31. napon, egyébként pedig az adóraktári engedély, illetve a keretengedély megszűnését követő 30. napon.
(6) A megszűnt adóraktári engedély jogosultjának, illetve a megszűnt keretengedély jogosultjának a 10. § (6) bekezdése szerint felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége beáll, ha a jövedéki termék betárolását a fogadó adóraktár a kitárolást követő 30 napon belül nem igazolja vissza, a kitárolást követő 31. napon, valamint a kitárolás napján, ha a jövedéki terméket anélkül tárolják ki az adóraktárból, illetve az adómentes felhasználó üzeméből, raktárából, hogy a vevő, illetve a hitelező az adót igazoltan megfizette volna.
(7) A megszűnt adóraktári engedély jogosultjának, illetve a megszűnt keretengedély jogosultjának a 10. § (7) bekezdése szerint felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége beáll az (1) bekezdés szerint, továbbá, ha a jövedéki termék betárolását a fogadó adóraktár a kitárolást követő 30 napon belül nem igazolja vissza, a kitárolást követő 31. napon, illetve, ha anélkül tárolják ki a jövedéki terméket, hogy a vagyonfelosztás alapján azt átvevő személy az adót igazoltan megfizette volna, egyébként pedig, ha a végelszámolás kezdő időpontjától számított 180 nap letelt.
(8) Az adóraktár engedélyesének felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége beáll arra a jövedéki termékre,
a) amelyet az adófelfüggesztés időtartama alatt az adóraktárban nem termék előállításához, nem alapanyagként, vagy az adóraktárban belső égésű motorok üzemanyagaként vagy tüzelőanyagként használnak fel;
b) amely a készletfelvétel során a nyilvántartás szerinti és a tényleges készlet olyan különbözete, amely meghaladja a külön jogszabály szerint elszámolható veszteséget.
(9) Az importáló felfüggesztett adófizetési kötelezettsége beáll, ha az aktív feldolgozásban, vagy az ideiglenes behozatalban vámkezelt jövedéki termék vámáruval - a vámtörvény rendelkezései alapján - a külföldre történő visszaszállítással nem számol el.
15. §
(1) Adófizetési kötelezettség keletkezik, ha
a) a hatóságok által elkobzott, vagy a vámhatóság által a vámraktárból értékesített jövedéki terméket (vámárut, árut) nem adóraktár vásárolja meg;
b) az adóraktár engedélyesének, illetve az adómentes felhasználónak a felszámolása során a jövedéki terméket szabadforgalomba bocsátják, kivéve, ha a vevő adóraktár engedélyese;
c) az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó felszámolásának befejezésével vagy a vagyonfelosztásról szóló végzés alapján a jövedéki terméket a hitelezőnek történő átadás céljából kitárolják, kivéve, ha a hitelező adóraktár engedélyese;
d) az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó végelszámolása esetén a vagyonfelosztást követően a jövedéki terméket e célból kitárolják.
(2) Adófizetési kötelezettség keletkezik, ha jövedéki terméket
a) adóraktáron kívül jogellenesen állítanak elő, azt megszerzik, birtokolják, felhasználják vagy forgalomba hozzák;
b) jogellenesen importálnak, azt megszerzik, birtokolják, felhasználják vagy forgalomba hozzák,
kivéve azt az esetet, ha a jövedéki termékkel egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemély bizonyítja, hogy az adott helyzetben a körülményekből egyértelműen következtethetett a jövedéki termék megszerzésének jogszerűségére.
16. §
Az adófizetési kötelezettség esedékessé válásának ideje:
a) a jogellenes előállítás, illetve belföldi forgalomba hozatal esetén a jogellenes magatartás tanúsításának időpontja, ha pedig ez nem állapítható meg, a hatóság tudomására jutásának időpontja;
b) minden más esetben - ha e törvény másként nem rendelkezik - a meghatározott esemény bekövetkezésének időpontja.
Az adó fizetésére kötelezett személy
17. §
(1) Az adót a fizetés esedékessé válásakor - a (2) bekezdésben meghatározott eltérésekkel - a 8. §-ban meghatározott adóalany fizeti.
(2) Az adó fizetésére kötelezett
a) a 15. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott esetben a terméket megvásárló (átvevő) személy;
b) a 15. § (1) bekezdésének b) pontja esetében a vevő;
c) a 15. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetben a hitelező;
d) a 15. § (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott esetben a jövedéki terméket a vagyonfelosztást követően átvevő személy.
(3) Adófizetésre kötelezett személy továbbá az is, aki az adózatlan jövedéki terméket e törvény rendelkezéseitől eltérő módon, jogellenesen megszerzi, birtokolja vagy forgalomba hozza.
IV. Fejezet
Az adóraktár működtetésének általános feltételei. Adóraktári engedély
18. §
(1) Adóraktár kizárólag a vámhatóság által kiadott érvényes engedéllyel (a továbbiakban: adóraktári engedély) működtethető.
(2) Azon jövedéki termék, amelyre e törvény adómértéket állapít meg,
a) kizárólag olyan adóraktárban állítható elő - ideértve a jövedéki termék palackozását, kis egységű kiszerelését is -, melynek működtetője e termék előállítására vonatkozó adóraktári engedéllyel rendelkezik;
b) importálás esetén az adó megfizetése nélkül - az adómentes felhasználó üzemén, raktárán, a tranzitterületen kívül - csak adóraktárba tárolható be, és ott tárolható, raktározható;
c) betárolás esetén az adó megfizetése nélkül - a tranzitterület, az adómentes felhasználó üzeme, raktára kivételével - csak adóraktárban tárolható, raktározható.
(3) Jövedéki termék vámszabadterületen történő előállítása és tárolása, illetve vámraktárban való tárolása is csak érvényes adóraktári engedéllyel megengedett.
19. §
(1) Adóraktári engedélyre az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő olyan személy jogosult,
a) aki könyvvezetési kötelezettségének a kettős könyvvezetés szabályai szerint tesz eleget, és olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz, hogy annak alapján a felhasznált alapanyag, valamint a termelt, a raktározott jövedéki termék mennyiségi számbavétele ellenőrizhető;
b) akinek a vámhatóság, az adóhatóság felé nincs vám- vagy adótartozása, a társadalombiztosítási szerv felé társadalombiztosítási járulék tartozása, kivéve, ha arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek, továbbá, aki nyilatkozik arról, hogy egyéb köztartozása sem áll fenn;
c) aki nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt;
d) aki a 22. § szerinti jövedéki biztosítékot a törvényes feltételeknek megfelelően nyújtott (rendelkezésre bocsátotta, letétbe helyezte vagy átutalta);
e) aki nyilatkozatában vállalja, hogy legkésőbb az adóraktári engedély kiadása évét követő évtől független könyvvizsgáló által hitelesített (auditált) mérleggel rendelkezik;
f) aki vállalja, hogy a termékmérlegre vonatkozó adatszolgáltatási és az adóbevallási kötelezettségének elektronikus úton való teljesítésére a vámhatósággal közvetlen számítógépes kapcsolati rendszert alakít ki.
(2) A kizárólag bérfőzési tevékenységet végző egyéni vállalkozó mentesül a kettős könyvvezetés és a mérleg hitelesítés kötelezettsége alól mindaddig, amíg az általa bérfőzéssel előállításra kerülő pálinka, párlat és borpárlat mennyisége az évi 15 ezer hektoliterfokot nem haladja meg.
(3) Nem adható engedély, ha a kérelmező természetes személyt, vagy a kérelmező szervezet vezetőjét, vezető tisztségviselőjét, gazdasági bűncselekmény vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték, és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól.
20. §
(1) A kérelmező a 19. §-ban foglalt feltételek fennállása esetén is csak arra a termékgyártásra, raktározásra, tárolásra használt üzemre, raktárra kaphat engedélyt, ahol az előállított, raktározott jövedéki termékek biztonságos tárolásához, pontos mennyiségi számbavételéhez, a hatósági felügyelet ellátásához, az ellenőrzések folytatásához szükséges tárgyi feltételek adottak, továbbá, amelyre rendelkeznek azokkal a hatósági engedélyekkel és szakhatósági hozzájárulásokkal, amelyeket jogszabály az adóraktárban folytatni kívánt tevékenység gyakorlásához külön előír.
(2) Az adóraktári engedély (1) bekezdés szerinti feltételeit a vámhatóság köteles előzetesen a helyszínen is megvizsgálni.
21. §
(1) Az adóraktári engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell:
a) a tevékenység és a jövedéki termék megjelölését;
b) az éves szinten várhatóan előállításra kerülő adóköteles jövedéki termék mennyiségét, valamint az adó megfizetése nélkül betárolt, raktározásra, tárolásra kerülő jövedéki termék mennyiségét;
c) a kérelmező nevét, megjelölését (adóraktár engedélyese);
d) a nyilvántartási és bizonylati rend bemutatását;
e) az adóraktár helyszínrajzát és berendezésének leírását;
f) a termékkísérő okmány aláírására jogosultak körét;
g) a kérelmező nyilatkozatát a felajánlott jövedéki biztosíték összegéről és teljesítésének módjáról;
h) a kérelmező nyilatkozatát arról, hogy vállalja az engedély kiadását követő évtől a mérleg hitelesítési kötelezettséget;
i) a kérelmező nyilatkozatát közvetlen számítógépes kapcsolati rendszer kialakításáról a vámhatósággal, az adatszolgáltatási és adóbevallási kötelezettség elektronikus úton való teljesítésére.
(2) Több adóraktárra kért engedély, illetve az engedély módosítása esetében a kérelmező, illetve az engedélyes az (1) bekezdés b) pontjában foglalt adatokat összesítve - az adóraktárak közötti átszállításokból adódó halmozódásokat kiszűrve - adja meg.
(3) Az engedélykérelemhez csatolni kell a 19. §-ban előírt feltételek teljesítését igazoló eredeti okmányokat, iratokat, nyilatkozatokat vagy azok hitelesített másolatát.
(4) A vámhatóság az adóraktár működését a kérelemben foglaltaknak megfelelően a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül engedélyezi, vagy a kérelmet elutasítja. A vámhatóság az adóraktári engedélyt a 22. § szerinti jövedéki biztosíték nyújtásának igazolását követő 15 napon belül adja ki.
(5) Az adóraktári engedély a kérelmező nevére szól. Az adóraktári engedély mellékletét képezi az adóraktár engedélyes által működtethető adóraktárra, több adóraktár esetén az adóraktáranként kiállított raktári bizonylat.
(6) Az adóraktári engedély mellékleteként az adóraktárra kiállított raktári bizonylaton kell rögzíteni a tevékenységet és a jövedéki terméket, amelyre az engedély szól. Adóraktár - a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel - a 3. § (2) bekezdésének a) - f) pontjában foglalt termékcsoportok egyikére engedélyezhető azzal, hogy a 3. § (2) bekezdésének b), d) és e) pontjában megjelölt jövedéki termékek ugyanabban az adóraktárban is előállíthatók, raktározhatók, illetve tárolhatók.
(7) Ugyanazon adóraktár engedélyesnek ásványolaj adóraktárra és alkoholtermék adóraktárra is adható egyidejűleg engedély.
(8) Az adóraktár engedélyese az engedélykérelemben megadott, illetve az engedélyben rögzített adatok változását haladéktalanul köteles a vámhatósághoz bejelenteni, abban az esetben is, ha az egyébként az adóraktári engedély módosítását nem igényli.
(9) Ha az adóraktár engedélyese további adóraktár működtetését, vagy adóraktárában az engedélyezett tevékenység bővítését vagy szűkítését kéri, az adóraktári engedélye módosítására irányuló kérelmet kell benyújtania. A módosítás iránti kérelem benyújtása során a (3) bekezdésben foglalt rendelkezést nem kell teljesítenie, de egyebekben a 20. és az e § szerint kell eljárni.
(10) Ha az adóraktár engedélyesének személye pusztán más társasági vagy gazdálkodó szervezeti formává való átalakulás miatt változik, a (9) bekezdésben, illetve az e törvény végrehajtási rendeletében (a továbbiakban: végrehajtási rendelet) foglaltak szerint az adóraktári engedély módosítását kell kérni.
(11) A vámhatóság az engedély megadásánál figyelembe vett feltételeket folyamatosan, illetve a 22. § (8) bekezdésében foglaltak szerint vizsgálja. A tevékenység gyakorlása helyi körülményeinek olyan megváltozása esetén, amely az adóraktárban az adófizetési kötelezettség szempontjából jelentős adatok megállapítását, ellenőrzését, illetve a 20. § (1) bekezdésében előírt feltételek fennállását veszélyeztetik, az adóraktár engedélyesét a vámhatóság felszólítja a hiányosság megszüntetésére. Ha arra a felszólításban megadott határidőn belül nem kerül sor, a vámhatóság az adóraktárra kiállított engedélyt visszavonja.
Jövedéki biztosíték
22. §
(1) Az adófelfüggesztéssel történő szállítással és az adófizetési kötelezettség teljesítésével járó adókockázatra az adóraktár engedélyesének jövedéki biztosítékot kell nyújtania. A felajánlott jövedéki biztosíték összegét és teljesítésének módját a vámhatóság az e törvényben és a végrehajtási rendeletben foglaltak alapján elfogadja, vagy az engedély iránti kérelemmel együtt visszautasítja.
(2) A jövedéki biztosíték összegét az e törvényben meghatározott értékhatárok között, a jövedéki termék 21. § (1) bekezdés b) pontja szerinti mennyiségére számított adótartalom egytizenketted részének - nem teljes év esetében az időarányosan egy hónapra számolt hányadának - alapul vételével kell meghatározni. A 21. § (2) bekezdésében foglalt esetben a jövedéki biztosítékot az adóraktárakra összesített adatokat figyelembe véve, az adóraktár engedélyesére kell megállapítani.
(3) Ha az adóraktár engedélyesének adóraktárában vagy adóraktárainak egyikében a 21. § (6) bekezdés szerint többféle jövedéki termékcsoport is előállítható, raktározható, tárolható, a nyújtandó jövedéki biztosíték értékhatárainál a termékcsoportokra meghatározott értékhatárok közül a legmagasabbat kell figyelembe venni.
(4) A 21. § (7) bekezdése szerinti esetben a nyújtandó jövedéki biztosíték értékhatárainál az ásványolaj adóraktárra előírt értékhatárokat kell figyelembe venni.
(5) A jövedéki biztosíték a (2) bekezdésben meghatározott összeg fele, ha az adóraktári engedélyt kérelmező vagy az adóraktár engedélyese megbízható adós.
(6) A jövedéki biztosíték összegét hivatalból vagy kérelemre módosítani kell, ha az annak elfogadásánál figyelembe vett feltételek vagy körülmények megváltoztak. A jövedéki biztosíték csökkentése kizárólag kérelemre történik.
(7) Az adóraktár engedélyese köteles a vámhatóságnak bejelenteni a jövedéki biztosíték megállapításánál figyelembe vett és az időarányos tényszámok alapján éves szinten várható termékelőállítás és betárolás mennyiségi adatainak olyan eltérését, amelynek alapján a jövedéki biztosíték több, mint 25 százalékkal való megemelése indokolt.
(8) Hivatalból kötelező a jövedéki biztosíték összegének felülvizsgálata az adóraktári engedély kiadását követő 6 hónap elteltével, illetve azt követően évente, továbbá az (7) bekezdés szerinti esetben.
(9) A biztosíték összegének hivatalból történő felemelése esetén az adóraktár engedélyese az első fokú határozat, illetve - fellebbezés esetén - a másodfokú határozat közlésétől számított 30 napon belül köteles gondoskodni a biztosíték kiegészítéséről. A biztosíték összegének csökkentése esetén a vámhatóság haladéktalanul intézkedik a különbözet felszabadításáról, illetve visszafizetéséről.
(10) Ha az adóraktári engedély megszűnik, a jövedéki biztosíték csak a készleten maradt jövedéki termék utáni adó e törvény szerinti teljesítését követően szabadítható fel.
(11) A jövedéki biztosíték készpénz, bankgarancia, vagy - a (5) bekezdés szerinti esetben - per- és tehermentes saját ingatlantulajdon lehet. A készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs.
(12) A jövedéki biztosíték az esedékességkor, végrehajtható adó- adóelőleg-, bírság-, pótléktartozás és az adóraktár engedélyesét terhelő költség fedezetére, illetve - amennyiben a vámtörvény rendelkezése szerint a jövedéki biztosíték a vámbiztosítékba beszámítható - a meg nem fizetett vámteherre vehető igénybe a végrehajtás szabályai szerint, ha az adóraktár engedélyese önkéntesen nem teljesít. A követelés érvényesítésére külön határozat nélkül a vámhatóság jogosult.
Adóraktári engedély megszűnése
23. §
(1) Az adóraktári engedély megszűnik, ha
a) az adóraktár természetes személy engedélyese meghalt,
b) a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet jogutód nélkül megszűnik;
c) az engedélyt visszaadják;
d) az engedélyt a vámhatóság visszavonja.
(2) A vámhatóság visszavonja az adóraktári engedélyt, amennyiben
a) az adóraktár engedélyese ellen felszámolási eljárás indult;
b) az adóraktár engedélyese az adóhatósághoz, illetve a vámhatósághoz teljesítendő adóbevallási, adófizetési, vámteher fizetési vagy a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségét a határidőt, illetve az esedékességet 60 nappal meghaladóan késedelmesen teljesítette, vagy azt követően sem teljesítette, vagy a vámhatóság, illetve az adóhatóság a vizsgált időszakra vonatkozó adókötelezettség 10 százalékát meghaladó adóhiányt jogerősen állapít meg, és a magatartás jellegére tekintettel az adóbírság mérséklését az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 73. §-ának (2) bekezdése kizárja;
c) az adóraktár engedélyese a 21. § (11) bekezdése szerinti hiányosság megszüntetésére a vámhatóság által megadott határidőn belül nem intézkedik;
d) a felemelt biztosíték összegét a határozat kézbesítését követő 30 napon belül nem teljesítik.
(3) Az engedély visszavonásáról hozott határozat a fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.
(4) Ha az adóraktár engedélyese több adóraktár működtetésére rendelkezik jogosultsággal, és e jogosultsága csak az egyik adóraktárára vonatkozóan szűnik meg, a megszűnést, illetve az engedély visszavonása esetén az erről szóló határozat közlését követő 30 napon belül köteles az adóraktár termékmérleg nyilvántartását a megszűnés napjával lezárni, és készletfelvétellel megállapítani a tényleges zárókészletet. Ennek megtörténtét a vámhatóság a helyszínen igazolja.
(5) Ha az adóraktár engedélyesének az adóraktári engedélye (jogosultsága) szűnik meg, valamennyi adóraktárára vonatkozóan kell a (4) bekezdés szerint eljárni, és adóraktáranként részletezve és összesítve kell az ott meghatározott kötelezettséget teljesíteni. A jövedéki biztosíték csak a készleten maradt jövedéki termék utáni adó e törvény szerinti rendezését követően szabadítható fel.
Az adóraktár bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási kötelezettsége
24. §
(1) Adóraktárból a jövedéki termék
a) adófelfüggesztés mellett csak termékkísérő okmánnyal tárolható ki,
b) szabadforgalomba az eredet igazolására alkalmas bizonylat (a továbbiakban: egyszerűsített kísérő okmány) egyidejű kiállításával, és a szállítást végző részére történő átadásával bocsátható. Az egyszerűsített kísérő okmány az adófizetési kötelezettség megállapításához szükséges adatokat, a feladó, a vevő (címzett), a fuvarozó azonosításához szükséges adatokat tartalmazza.
(2) A termékkísérő okmány és az egyszerűsített kísérő okmány szigorú számadású bizonylat, amellyel kapcsolatban elkövetett jogsértésre a számlára, a nyugtára, a számlát helyettesítő okmányra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(3) Az adóraktár engedélyes bizonylatokkal alátámasztott nyilvántartási rendjének alkalmasnak kell lenni arra, hogy annak alapján az adóraktárban keletkezett adókötelezettség, a felfüggesztett és az esedékessé vált adófizetési kötelezettség bármikor megállapítható, illetve ellenőrizhető legyen.
(4) Az adóraktárban jövedéki termékenként - a dohánytermékek kivételével a vámtarifaszám legalább 6 számjegyű, illetve az ásványolaj termékeknél legalább 8 számjegyű bontásában - külön-külön termékmérleg nyilvántartást is kell vezetni. A vámhatóság a termékmérleg ennél mélyebb termékbontású vezetését is előírhatja az ellenőrizhetőség érdekében. A dohánygyártmány esetében cigaretta, szivar, szivarka és fogyasztási dohány bontásban, ezen belül az azonos fajlagos adómérték (ezer darab cigarettára, szivarra és szivarkára, 1 kilogramm fogyasztási dohányra számított adó) alá tartozó dohánygyártmány termékekre kell a termékmérleget vezetni.
(5) A jövedéki termék mennyiségét az adó alapjaként meghatározott mennyiségi egységben, illetve a cigaretta, szivar, szivarka esetében ezer darabban, a fogyasztási dohány esetében kilogrammban kimutatva kell a termékmérlegben szerepeltetni.
(6) A termékmérleg tartalmazza az adóraktárban előállított, tárolt jövedéki termék mennyiségének napi nyitó- és zárókészletét, valamint a készletnövekedéseket és -csökkennéseket, az adófizetési kötelezettség megállapításához szükséges jogcímek szerinti részletezettségben.
(7) A termékmérleg adatait havonta le kell zárni, meg kell állapítani a tárgyhavi készletváltozásokat és a jövedéki termék zárókészletének mennyiségét. A termékmérleg havi zárását a vámhatóság - a 32. § (3) bekezdése szerinti eljárás keretében - a helyszínen ellenőrzi és igazolja.
(8) Az adóraktár engedélyese az adóraktárában tárolt adózott jövedéki terméket az adózatlan jövedéki terméktől elkülönítve köteles tárolni és a nyilvántartásaiban kimutatni.
25. §
(1) Az adóraktár engedélyese a jövedéki termék értékesítéséről vevőnként (címzettenként) külön vevőnyilvántartást is köteles vezetni, és az értékesített jövedéki termék értékét havonta, tárgyhó végén összesíteni.
(2) A vevőnyilvántartás tartalmazza
a) az értékesített terméket (cigaretta, egyéb dohánygyártmány alkoholtermék, sör, pezsgő, köztes alkoholtermék, motorbenzin, gázolaj, üzemanyagcélú sűrített földgáz, üzemanyagcélú cseppfolyós gáz, fűtőolaj, kenőolaj egyéb ásványi olaj csoportosításban), annak számla szerinti értékét, a számla számát, a termékkísérő okmány vagy az egyszerűsített kísérő okmány számát,
b) a vevő (címzett) nevét, székhelye (telephelye) címét, adóazonosító számát és - kereskedő vevő esetén - az e törvényben meghatározott engedélye számát,
c) a vásárlás és a teljesítés (kitárolás) időpontját.
V. Fejezet
A jövedéki termék adómentes felhasználásának általános szabályai
Engedélykérelem, az engedély megadásának feltételei
26. §
(1) A jövedéki termék adómentes célokhoz kötődő adómentes beszerzéséhez a jövedéki termék felhasználójának külön engedéllyel (a továbbiakban: keretengedély) kell rendelkeznie.
(2) Keretengedélyre az a kérelmező jogosult,
a) aki könyvvezetési kötelezettségének a kettős könyvvezetés szabályai, illetve egyéni vállalkozó esetében a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) rendelkezései szerint tesz eleget, és olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz, hogy annak alapján a beszerzett, felhasznált, készleten lévő jövedéki termék mennyisége megállapítható és ellenőrizhető;
b) akinek a vámhatóság, az adóhatóság felé nincs vám- vagy adótartozása, a társadalombiztosítási szerv felé társadalombiztosítási járulék tartozása, kivéve, ha arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek, továbbá aki nyilatkozik arról, hogy egyéb köztartozása sem áll fenn;
c) aki nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt;
d) aki a (6) bekezdésben foglaltak szerint a keretengedély kiadását megelőzően jövedéki biztosítékot nyújtott;
e) aki az e törvényben meghatározott egyéb feltételekkel is rendelkezik.
(3) Nem adható keretengedély, ha a kérelmező természetes személyt, vagy a kérelmező szervezet vezetőjét, vezető tisztségviselőjét gazdasági bűncselekmény vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték, és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól.
(4) A kérelmező a (2), (3) bekezdésben foglalt feltételek fennállása mellett is csak akkor kaphat keretengedélyt, ha
a) a termékelőállításra szolgáló üzem, illetve a jövedéki termék raktározására, tárolására szolgáló raktár kialakítása, berendezése a beszerzett jövedéki termék biztonságos tárolására és a felhasználás, valamint a készlet pontos megállapítására alkalmas;
b) nyilvántartási és bizonylati rendje a felhasznált és a jövedéki termék felhasználásával előállított termék pontos számbavételét lehetővé teszi;
c) rendelkezik az üzemre, a raktárra, illetve az ott folytatott tevékenységre jogszabályban külön megkövetelt hatósági engedélyekkel és szakhatósági hozzájárulásokkal;
d) a hatósági felügyelet ellátásához, az ellenőrzések folytatásához szükséges tárgyi feltételek adottak.
(5) A vámhatóság a keretengedély megadása előtt vizsgálja a felhasználási célt és a kérelemben a 38., 47. § szerint megadott igény megalapozottságát, továbbá a kérelmező üzemében, raktárában előzetesen helyszíni szemlét tart.
(6) Az adómentes felhasználási cél megvalósulásának kockázatára a keretengedély megadásához jövedéki biztosítékot kell előzetesen felajánlani és annak vámhatósági elfogadása után teljesíteni, az engedélyezett keretmennyiség havi időarányos mennyisége és a hatályos adómérték alapján számított adóösszeg erejéig, de legfeljebb a különös rendelkezésekben meghatározott mértékig.
(7) A megbízható adómentes felhasználó esetében a jövedéki biztosíték a (6) bekezdés szerinti összeg felére csökken.
(8) A jövedéki biztosíték készpénz, bankgarancia, vagy - a (7) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelő kérelmező esetében - per- és tehermentes saját ingatlantulajdon is lehet. A készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs.
(9) Ha a keretengedély megszűnik, a jövedéki biztosíték csak a készleten maradt jövedéki termék utáni adó e törvény szerinti teljesítését követően szabadítható fel.
(10) A keretengedélyben a jogszerű felhasználás ellenőrizhetősége céljából az elszámolásra külön feltételek köthetők ki.
Keretengedély
27. §
(1) A vámhatóság a keretengedély iránti kérelem benyújtását követő 30 napon belül a felajánlott jövedéki biztosítékot elfogadja és az adómentes beszerzést engedélyezi, vagy a kérelmet elutasítja. A keretengedélyt a vámhatóság az elfogadott jövedéki biztosíték teljesítésének igazolását követő 15 napon belül adja ki.
(2) A keretengedély a kérelmező nevére szól. A vámhatóság a keretengedélyben a 38., 47. § szerint részletezett, számításokkal alátámasztott igény alapján, továbbá - termékelőállításhoz való felhasználás esetén - az üzem gyártási kapacitásának figyelembevételével meghatározza a jövedéki terméknek a kérelemben megjelölt, de legfeljebb egy éves időszak (e § alkalmazásában a továbbiakban: tárgyidőszak) alatt adómentesen beszerezhető mennyiségét (a továbbiakban: keretmennyiség), és feltünteti a felhasználás helyét, valamint az engedélyezett felhasználási célt.
(3) A keretmennyiség tárgyidőszakon belüli módosítását, illetve a tárgyidőszakot követő újabb időszakra szóló keretmennyiség engedélyezését a keretengedély módosítása iránti kérelem benyújtásával kell kérni. A módosított, illetve az újabb időszakra szóló igényt a kérelmezőnek a 38., 47. §-ban foglaltak szerint kell megadnia. A keretmennyiség engedélyezésére irányuló kérelem elbírálásánál a 26. § (5)-(8) és a 27. § (1), (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
(4) A keretengedély megszűnik, ha
a) az adómentes felhasználó újabb időszakra szóló keretmennyiség engedélyezésére a tárgyidőszak leteltét követő 15 napon belül nem nyújt be kérelmet,
b) az adómentes felhasználó természetes személy meghalt,
c) a felhasználó jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet jogutód nélkül megszűnik;
d) az engedélyt visszaadják;
e) az engedélyt a vámhatóság visszavonja.
(5) A vámhatóság visszavonja az engedélyt, amennyiben
a) az adómentes felhasználó ellen felszámolási eljárás indult;
b) az adómentes felhasználó az adóhatósághoz, illetve a vámhatósághoz teljesítendő adóbevallási, adófizetési, vámteher fizetési vagy a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségét a határidőt, illetve az esedékességet 60 nappal meghaladóan késedelmesen teljesítette, vagy azt követően sem teljesítette; vagy az adóhatóság a vizsgált időszakra vonatkozó adókötelezettség 10 százalékát meghaladó adóhiányt jogerősen állapít meg, és a magatartás jellegére tekintettel az adóbírság mérséklését az Art. 73. §-ának
(2) bekezdése kizárja;
c) a keretengedély megadásánál figyelembe vett, illetve az engedélyben szereplő feltételek nem teljesülnek.
Jövedéki termék adómentes beszerzése, felhasználása, nyilvántartása
28. §
(1) Az adóraktár csak akkor tárolhat ki adófelfüggesztéssel jövedéki terméket az adómentes felhasználó részére, ha az érvényes keretengedéllyel rendelkezik.
(2) A keretmennyiségre történt beszerzéseket az adómentes felhasználó készletre veszi, s az erre a célra rendszeresített, a vámhatóság által hitelesített nyomtatványon vezeti. A nyomtatványra a vámhatóság a hitelesítéskor rávezeti az engedélyezett keretmennyiséget és az engedélyezett felhasználási célt.
(3) Az adómentes felhasználó folyamatosan olyan nyilvántartást vezet, amely tartalmazza a termék beszerzésének (időpont, szállító adóraktár, import, mennyiség) és felhasználásának (időpont, a felhasználás jogcíme, mennyiségi adatai) részletezését. A nyilvántartás adatait havonta le kell zárni, meg kell állapítani a tárgyhavi készletváltozásokat és az adómentes termék zárókészletének mennyiségét. A nyilvántartás havi zárását a vámhatóság a helyszínen ellenőrzi, és azt jegyzőkönyvvel igazolja.
29. §
(1) A keretengedéllyel beszerzett jövedéki termék adómentesen csak a 37., 47. §-ban meghatározott célra használható fel, és azt az adómentes felhasználónak hitelt érdemlően igazolnia kell.
(2) A feleslegessé vált adómentesen beszerzett jövedéki termék a vámhatóság előzetes jóváhagyása alapján és felügyelete mellett
a) adóraktárba termékkísérő okmány kiállításával szállítható,
b) az adó előzetes és igazolt megfizetése esetén szabadforgalomba bocsátható.
(3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti készletcsökkenés a 30. § szerinti elszámolásban akkor vehető figyelembe, ha az adómentes jövedéki terméket átvevő adóraktár a jövedéki terméket készletre vette és azt a termékkísérő okmány egy példányának visszaküldésével visszaigazolta, illetve a (2) bekezdés b) pontja esetében akkor, ha az adót az adómentes felhasználó megfizette. Ennek hiányában az e § (2) bekezdése szerinti készletcsökkenést az elszámolásban függő tételként kell szerepeltetni, és legfeljebb a kiszállítást követő 15 napig lehet adómentes célra történt felhasználásnak tekinteni.
(4) A szennyezetté, illetve az engedélyezett felhasználási célra alkalmatlanná vált adómentesen beszerzett jövedéki termék a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisíthető, adóraktárba szállítható, vagy vámhatósági felügyelet mellett az adó előzetes megfizetése esetén a szabadforgalom számára való értékesítés céljából kiszállítható. Ezen készletcsökkenésre a 30. § szerinti elszámolás során e § (3) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni.
Elszámolás a jövedéki termék adómentes felhasználásáról
30. §
(1) Az adómentes felhasználó a tárgynegyedévet követő hó 15. napjáig, illetve a jogosultság megszűnésének napját követő 15. napig elszámolást készít az adómentes jövedéki termék felhasználásáról. A vámhatóság az elszámolásban szereplő adatokat a helyszínen ellenőrzi és igazolja.
(2) Az adómentes beszerzésre való jogosultság megszűnésének napján készleten maradt jövedéki termék adóraktárnak csak a vámhatóság előzetes jóváhagyása és felügyelete mellett, a 11. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazásával adható át.
VI. Fejezet
Adóvisszaigénylés
31. §
(1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a megfizetett adó visszaigénylésére (levonására) jogosult
a) az adóraktár engedélyese, ha jövedéki terméket a szabadforgalomból igazoltan adóval növelt áron vásárolt, és azt az adóraktárban jövedéki termék előállításához felhasználta;;
b) az az importáló, aki a vámhatóság által kivetett adót megfizette, ha az importból származó jövedéki terméket változatlan állapotban, külföldre igazoltan visszaszállítja (külföldi tértiáru);
c) az exportáló, ha az adóval növelt áron adóraktárból vagy importálótól beszerzett jövedéki termékét a vámhatóság - a vámtörvény szerinti - kereskedelmi áruforgalom keretében végleges rendeltetéssel külföldre, vagy tranzitterületre kilépteti, ideértve azt is, ha az üzemanyag petróleumot a nemzetközi légi közlekedésben résztvevő, sugárhajtású vagy gázturbina meghajtású, külföldi vagy belföldi lajstromjelű olyan repülőgép üzemanyagtartályába töltik, amelynek külföldre távozását a határvámhivatal regisztrálja;
d) az a személy, aki a 37. § a) pontjában megjelölt ásványi olajat,
illetve a 47. § (1) bekezdésében megjelölt alkoholterméket adóval növelt áron adóraktárból vagy importálótól szerezte be, és adómentes célra használta fel.
(2) Az (1) bekezdés b), c) pontja szerinti visszaigénylés esetében az alkoholtermék, illetve a dohánygyártmány adója visszaigénylésének feltétele az is, hogy az importáló, az exportáló az alkoholtermékről a zárjegyet, illetve a dohánygyártmányról az adójegyet a vámhatóság képviselőinek jelenlétében eltávolítsa és megsemmisítse, vagy felülragasztással érvénytelenítse. A megsemmisítésről, illetve az érvénytelenítésről jegyzőkönyvet kell felvenni, amely a visszaigénylés kötelező bizonylata.
(3) A dohánygyártmány adójának (1) bekezdés a) pontja szerinti visszaigénylése (levonása) esetében a (2) bekezdésben foglalt rendelkezést értelemszerűen alkalmazni kell.
(4) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti visszaigénylési jog érvényesítéséhez a jövedéki termék beszerzését, a felhasználási célt és a felhasználási arányszámot a vámhatóságnak előzetesen be kell jelenteni, aki a felhasználást ellenőrzi.
(5) Az adó visszaigénylése (levonhatósága)
a) az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a jövedéki termék másik jövedéki termék előállításához történt felhasználásának napjától,
b) az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a jövedéki termék külföldre történt, igazolt kiléptetésének napjától,
c) az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a jövedéki termék külföldre, tranzitterületre történt igazolt kiléptetésének, illetve az üzemanyag petróleum esetében a repülőgép külföldre távozásának napjától,
d) az (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben a jövedéki termék adómentes célra történt felhasználásának napjától esedékes.
(6) Visszaigényelhető (levonható) adóként
a) az adóraktár és az exportáló, illetve az (1) bekezdés d) pontja szerinti személy - a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel - a jövedéki termék adóval növelt áron történt beszerzését igazoló bizonylat kiállításának napján érvényes adómértékkel számított adót;
b) az importáló a vámhatóság által kivetett és megfizetett adót veheti figyelembe.
(7) A (6) bekezdés a) pontja szerinti esetben az adómérték változását követő 3 hónapon belül a változást megelőzően hatályos adómértéket kell figyelembe venni, kivéve, ha a visszaigénylésre (levonásra) jogosult a nevére szóló, az adóraktár vagy az importáló által kiállított, az adót elkülönítetten tartalmazó számlával igazolja a vételárban felszámított, általa megfizetett adót.
(8) Az adóraktár engedélyese és az importáló az általa megfizetett, vételárban felszámított adót a vevő kérésére köteles a számlán elkülönítve feltüntetni.
(9) A visszaigénylés (levonás) jogosultságát a jövedéki termék adóval növelt áron való beszerzését, illetve importálását igazoló eredeti bizonylattal, továbbá
a) az (1) bekezdés a) pontja esetében a jövedéki terméknek adóraktárban másik jövedéki termék előállításához történt felhasználását igazoló belső bizonylattal,
b) az (1) bekezdés b) pontja esetében a jövedéki termék külföldre történő kiszállítását (visszaszállítást) igazoló, a vámhatóság által kiállított bizonylattal,
c) az (1) bekezdés c) pontja esetében a jövedéki termék külföldre, tranzitterületre történő kiszállítását igazoló, a vámhatóság által kiállított, az exportáló nevére szóló vámokmánnyal, illetve az üzemanyag petróleum repülőgép üzemanyagtartályba való betöltésének és a repülőgép külföldre távozásának a határvámhivatal általi igazolásával,
d) az (1) bekezdés d) pontja esetében a jövedéki termék adómentes felhasználását igazoló, a vámhatóság által ellenjegyzett belső bizonylattal kell dokumentálni, alátámasztani.
(10) Az adóvisszaigénylés (-levonás) joga kizárólag a (9) bekezdésben, illetve az alkoholtermék és a dohánygyártmány exportálása esetén ezen felül a (2) bekezdésben meghatározott bizonylat csatolásával, illetve azok birtokában érvényesíthető.
(11) A vámhatóság az adóvisszatérítésnél figyelembe vett mennyiséget, valamint a visszatérített adó összegét a (9) bekezdésben meghatározott bizonylatokon hitelt érdemlő módon feltünteti.
VII. Fejezet
Egyes adózási és eljárási szabályok
32. §
(1) Az e törvényben nem szabályozott ügyekben
a) a termékimportra a vámtörvényt,
b) a hatósági felügyeletre, az ellenőrzésére, az adóigazgatási eljárásra, a vámhatósághoz teljesítendő adózói kötelezettségre, továbbá az adó visszaigénylésére az Art.-t,
c) a vámtörvényben, illetve az Art.-ben nem szabályozott kérdésekben, továbbá az a)-b) pont alá nem tartozó más államigazgatási ügyben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt (továbbiakban: Áe.)
kell megfelelően alkalmazni.
(2) Az adóalany az adót önadózással állapítja meg, vallja be és fizeti meg, ha e törvény szerint nincs helye az adó hivatalból történő megállapításának.
(3) A hatósági felügyeletet ellátó vámhatóság az adóraktár engedélyese és az adómentes felhasználó adóbevallása alapjául szolgáló tények, körülmények, az adóraktáranként bemutatott termékmérleg ellenőrzése alapján jegyzőkönyvvel igazolja, hogy a bevallással érintett jövedéki termékek összetételére, vámtarifaszámára és mennyiségére vonatkozó adatok a valóságnak megfelelnek. A vámhatóságnak a bemutatott termékmérleg ellenőrzésére 3 munkanap áll rendelkezésére. A vámhatóságnak bemutatott, általa ellenjegyzett termékmérleg a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallásnak minősül. Az ellenjegyzett termékmérleg havi zárásának adatait az adóraktár engedélyese átadja az adóellenőrzésre jogosult vámhatóságnak.
(4) Amennyiben a vámhatóság által megállapított adatok, tények, körülmények eltérnek az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó által bemutatott termékmérlegben szereplő adatoktól, a vámhatóság az eltérés tényét és okát jegyzőkönyvbe veszi, s a felvett jegyzőkönyv egy példányát az adóalanynak átadja, aki a jegyzőkönyvre 8 napon belül észrevételt tehet. Az észrevételt a vámhatóság másodfokú szerve bírálja el, az adóalany kérelmére helyszíni vizsgálatot folytat. A másodfokú vámhatóság döntését a bevallásra feljegyzi, szükség esetén kiegészítő jegyzőkönyvet vesz fel. A vámhatóság az eredménytelen adategyeztetést tartalmazó jegyzőkönyv és kiegészítő jegyzőkönyv egy példányát adóellenőrzés végett az ellenőrzés lefolytatására illetékes vámhatósághoz továbbítja annak kiállítását követő 15 napon belül. Az ellenőrzés eredményeként megindult adóigazgatási eljárásban az adóalanynak a vámhatóság jegyzőkönyvére tett, el nem fogadott észrevételeit és indokait is el kell bírálni.
(5) Ha az adóraktár engedélyese több adóraktárra rendelkezik engedéllyel, az illetékes vámhatósághoz - valamennyi adóraktárának adataira kiterjedő - összesített adóbevallást nyújt be. E rendelkezést megfelelően alkalmazni kell az adómentes felhasználóra is, ha több üzemben, illetve raktárban tárol adófelfüggesztés alatt álló terméket.
(6) A vámhatóság határozattal állapítja meg az adót a ) termékimport esetén;
b) a hatóságok által elkobzott, valamint a vámraktárból a vámhatóság által értékesített jövedéki terméket megvásárló személy terhére;
c) a hatáskörébe tartozó egyéb adóügyben.
(7) A vámhatóság az adóraktári engedély vagy a keretengedély felszámolási eljárás miatti visszavonását, illetve végelszámolás miatti megszűnését követően
a) a készleten maradt jövedéki terméknek a felszámolás során szabadforgalomba való értékesítésénél a vevő,
b) a vagyonfelosztás megtörténtével a hitelező, illetve - végelszámolás esetén - a jövedéki terméket a vagyonfelosztást követően az átvevő személy adófizetési kötelezettsége esetén - a vevő, a hitelező, illetve a jövedéki terméket átvevő személy kérelmére - határozattal állapítja meg az adót.
(8) Önadózás esetén az adó alapját és az adót naptári hónaponként kell megállapítani.
(9) A vámhatóság által a (6) bekezdés b), c) pontja alapján kivetett adót az adókivetésről szóló határozat kézhezvételét követő 8 napon belül meg kell fizetni.
(10) A felszámolási és a végelszámolási eljárás miatti megszűnés kivételével, az adóraktári engedélyének megszűnését követő 30 napon belül az adóraktár engedélyesének bevallást kell benyújtania. A felszámolási és a végelszámolási eljárás miatti megszűnés esetében az adóbevallásra az Art., illetve a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(11) Az adóraktár engedélyese adóelőleget fizet, amennyiben az előző év azonos negyedévében keletkezett adófizetési kötelezettsége elérte a hatmillió forintot. Az adóelőleg mértéke az előző év azonos negyedévében keletkezett adó egyhatod része. Ha az adóraktár engedélyese a tárgyévet megelőző évben nem fizetett adót, de a tárgyév első negyedévében az adó várható összege eléri a hatmillió forintot, akkor a várható adóösszeg egyhatodát kell adóelőlegként fizetni. A II., III., IV. negyedévben akkor kell adóelőleget fizetni, ha az előző negyedévi adó összege a hatmillió forintot meghaladja. Az adóelőleg összege az előző negyedévi adó egyhatod része.
(12) Az adóvisszaigénylést a vámhatóság az adóvisszaigénylésre jogosult kérelmére, a kérelem e törvényben foglaltak szerinti elbírálása után teljesíti. Az adóvisszaigénylésre jogosult az adóvisszaigénylést (adóvisszatérítést) havonta - a tárgyhó 1. napjától a tárgyhó utolsó napjáig terjedő időszakra - igényelheti. Az adóvisszaigénylési (adóvisszatérítési) kérelemhez az annak elbírálásához szükséges valamennyi iratot csatolni kell. Az adóvisszaigénylés megtagadásáról a vámhatóság határozatot hoz.
(13) Az adóraktár engedélyese adóvisszaigénylési jogosultságát a tárgyhavi adóbevallásában, a fizetendő adójából történő levonással, vagy visszaigényléssel érvényesítheti.
VIII. Fejezet
Hatósági felügyelet
33. §
(1) A vámhatóság felügyelete alatt végezhető
a) a jövedéki termék előállítása, az adózatlan jövedéki termék raktározása, adófelfüggesztés alatt történő szállítása, az adómentesen beszerzett jövedéki termék felhasználása,
b) az adóraktári engedély megszűnése után az adóraktár engedélyese, illetve a keretengedély érvényességének megszűnése után az adómentes felhasználó jövedéki termékkel kapcsolatos tevékenysége, a készleten maradt jövedéki termék utáni adófizetési kötelezettség rendezéséig.
(2) A hatósági felügyelet gyakorolható folyamatos jelenléttel és helyszíni, eseti vizsgálattal. Kötelező a vámhatóság folyamatos jelenléte az adóraktárban, kivéve a szeszfőzdét (42. § (2) bekezdés 1. pont) és a sörfőzdét (54. § (1) bekezdés a) pont). A folyamatos jelenlét alól az országos parancsnok - visszavonásig, de legfeljebb egy naptári évre - felmentést adhat. A felmentés kérelemre ismételten megadható.
(3) Az adóraktár engedélyese és az adómentes felhasználó folyamatosan olyan nyilvántartást vezet a jövedéki termék készletéről, amelynek alapján a nyilvántartott és a tényleges készlet bármikor összevethető. Az adóraktár engedélyese és az adómentes felhasználó három havonta, a tárgynegyedév utolsó napjával a vámhatóság jelenlétében és ellenőrzése mellett készletfelvétellel megállapítja a tényleges készletet.
(4) A készlet felvételével meg kell állapítani a jövedéki terméknek a tárgynegyedév utolsó napján, illetve az adóraktári vagy a keretengedély megszűnésének utolsó napján ténylegesen készleten lévő mennyiségét, a leltár és a nyilvántartás szerinti készlet különbözetét, a külön jogszabály szerint elszámolható veszteséget és az azt meghaladó hiányt. A pozitív különbözetet (többletet) a következő elszámolási időszak nyitókészletébe be kell számítani.
(5) A hatósági felügyelet keretében a vámhatóság által végzett vizsgálat az adóhatóság tevékenysége szempontjából nem minősül az Art. alkalmazásában ellenőrzéssel lezárt időszaknak.
Második rész
Különös rendelkezések
IX. Fejezet
Ásványolaj
Termékmeghatározás
34. §
(1) E törvény alkalmazásában ásványolajnak
a) a 2706 vámtarifa szám alatti termék,
b) a 2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2707 91 00, 2707 99 11 és a 2707 99 19 vámtarifa szám alatti termék,
c) a 2709 és a 2710 vámtarifa szám alatti termék,
d) a 2711 vámtarifa szám alatti termék, ideértve a vegytiszta metánt és propánt, de kivéve a földgázt,
e) a 2712 10, 2712 20 00, 2712 90 31, 2712 90 33, 2712 90 39, 2712 90 91 és a 2712 90 99 vámtarifa szám alatti termék,
f) a 2715 vámtarifa szám alatti termék,
g) a 2901 vámtarifa szám alatti termék,
h) a 2902 11, 2902 19 91, 2902 19 99, 2902 20, 2902 30, 2902 41 00, 2902 42 00, a 2902 43 00, a 2902 44 00 és a 2909 19 vámtarifa szám alatti termék,
i) a 3403 11, 3403 19 3811, 3814, 3817, 3819 és 3820 vámtarifa szám alatti termék
minősül.
(2) Ásványolajnak minősül továbbá e törvény alkalmazásában az (1) bekezdésben megjelöltektől eltérő, bármely olyan termék, amelyet belsőégésű motorok üzemanyagaként, vagy üzemanyagok adalékaként vagy higítóanyagaként, továbbá tüzelőolajként értékesítenek vagy használnak fel. Adóalap, adómérték
35. §
(1) Az adó alapja az ásványolaj mennyisége, az adómértéknél megjelölt mennyiségi egységben mérve.
(2) Ha az adómértéknél megadott mennyiségi egység liter, akkor azt +15 °C-ra átszámított térfogaton kell megállapítani. Az ásványolaj +15 °C hőmérséklethez tartozó térfogatát a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény előírásainak megfelelően az MSZ ISO 3675 vagy az MSZ ISO 3838 jelű, a kőolajtermékek sűrűségének meghatározására vonatkozó szabványokban idézett MSZ ISO 91-1 szabványban ismertetettek szerint (csőkészlet esetén számítással) kell meghatározni.
36. §
(1) Az ásványolaj adójának mértéke - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel -:
a) a 2710 00 27, 2710 00 29 és a 2710 00 32 vámtarifa szám alatti ólmozatlan benzinekre 77,00 Ft/liter,
b) a 2710 00 34 és a 2710 00 36 vámtarifa szám alatti ólmozott benzinekre 83,10 Ft/liter,
c) a 2710 00 11, 2710 00 15, 2710 0021, 2710 00 25, 2710 00 26, 2710 00 37 és a 2710 00 39 vámtarifa szám alatti egyéb benzinekre 83,10 Ft/liter,
d) a 2710 00 41, 2710 00 45, 2710 00 51, 2710 00 55 és a 2710 00 59 vámtarifa szám alatti petróleumokra 83,10 Ft/liter,
e) a 2710 00 61, 2710 00 65, 2710 00 66, 2710 00 67 és a 2710 00 68 vámtarifa szám alatti gázolajokra 67,60 Ft/liter,
f) a 2711 11, 2711 12, 2711 13 vámtarifa szám alatti természetes gáz és egyéb gáz termékből arra a cseppfolyós halmazállapotú szénhidrogénre, amelyet közúti gépjárművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e célra használnak fel, 86,70 Ft/kg,
g) a 2711 21 és a 2711 29 vámtarifa szám alatti természetes gáz és egyéb gáz termékből arra a sűrített (200 bar feletti nyomású) gáz halmazállapotú szénhidrogénre, amelyet közúti gépjárművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e célra használnak fel, 41,80 Ft/nm3,
h) a 2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2902 20, 2902 30, 2902 41, 2902 42, 2902 43, 2902 44 vámtarifa szám alatti benzolra és homológjaira, továbbá 2709 00 10 vámtarifa szám alatti földgáz kondenzátumra - a stabilizálatlan gazolin kivételével - 83,10 Ft/liter,
i) a 2710 00 81, 2710 00 83, 27 10 00 85 vámtarifa szám alatti parafinos és parafinmentes párlatra és a 2710 00 98 vámtarifa szám alatti egyéb kőolajszármazékra 60,80 Ft/liter,
j) a 34. § szerinti, de e § a)-i) pontjában nem említett ásványolajra a motorbenzinként való kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 83,10 Ft/liter, a gázolajként és tüzelőolajként történő kínálás és értékesítés vagy felhasználás esetén 67,60 Ft/liter.
(2) Az adó mértéke az (1) bekezdés a), b) és e) pontjában meghatározott mérték 20,00 Ft/literrel növelt összege, amennyiben a termék nem szabványos.
Adómentes felhasználás
37. §
(1) Adómentes célú felhasználásnak minősül
a) - a 2710 00 26, 2710 00 27, 2710 00 29, 2710 00 32, 2710 00 34, 2710 00 36, 2710 00 37, 2710 00 66, 2710 00 67, 2710 00 68, 2711 12 és a 2711 13 vámtarifa szám alatti ásványolajon kívül - a 36. §-ban megjelölt ásványolaj felhasználásával egy másik termék előállítása, feltéve, hogy a felhasznált ásványolaj az előállított új termék részévé válik;
b) a 2710 00 51 vámtarifa szám alatti üzemanyag petróleumnak kizárólag sugárhajtású és gázturbina meghajtású, katonai lajstromjelű légi jármű hajtóanyagaként való felhasználása;
c) a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02, 2710 00 68 02 vámtarifa szám alatti tüzelőolajnak a villamos energia termelésére vonatkozó működési engedéllyel rendelkező erőműben, kizárólag villamos energia vagy villamos energia és kapcsolt hőtermelésre való felhasználása;
d) az ipari vámszabadterületre nem jövedéki termék előállításához külföldről közvetlenül behozott, illetve belföldről, a vámtörvény 90., 94. §-ában foglaltak alapján beszállításra kerülő és exportnak minősülő ásványolaj terméknek az üzem termelési célú tevékenységéhez segédanyagként történő felhasználása.
(2) Az adómentes felhasználási cél megvalósulásának kockázatára legfeljebb 100 millió forint értékű jövedéki biztosítékot kell felajánlani.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti adómentes felhasználás esetében
a) az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) alapján kincstári finanszírozás körébe tartozó gazdálkodó szerv mentesül a jövedéki biztosítéknyújtás követelménye alól;
b) keretengedélyre az jogosult, aki az üzemanyag petróleum beszerzését az alapító okiratában meghatározott feladatként végzi;
c) az üzemanyag petróleum beszerzése, nyilvántartása és elszámolása tekintetében a külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.
38. §
(1) A keretengedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell
a) az ásványolaj felhasználásának célját, módját,
b) az ásványolaj kérelemben megjelölt, de legfeljebb egy éves időtartamra igényelt, várhatóan felhasználásra kerülő mennyiségét,
c) termékelőállítás esetén az ásványolaj várható felhasználási arányszámát és az ásványolajból előállításra kerülő termék várható mennyiségét,
d) az ásványolaj c) pontban foglalttól eltérő felhasználása esetén a várhatóan felhasználásra kerülő mennyiség levezetését, műszaki, egyéb
adatokkal alátámasztva.
(2) A 30. §-ban előírt elszámolásnak tartalmaznia kell
a) az elszámolási időszakban felhasznált adómentes ásványolaj mennyiségét,
b) termékelőállítás esetén az adómentes ásványolaj felhasználásával előállított termék mennyiségét, kimutatva az egyes termékféleségekhez ténylegesen felhasznált és a felhasználási arányszám szerint felhasználható ásványolaj mennyiségét,
c) a nem termékelőállításhoz felhasznált adómentes ásványolaj mennyiségét, tételesen kimutatva a különböző felhasználásokhoz kapcsolódó adómentes ásványolaj mennyiséget,
d) az adómentes ásványolaj elszámolás szerinti és tényleges készletének eltérését.
Adóvisszaigénylés
39. §
(1) A gázolaj adójának visszaigénylésére az a közutakat közvetlenül igénybe nem vevő gázolaj felhasználó jogosult, aki a 2710 00 66 01 vámtarifa szám alatti gázolajat a Központi Statisztikai Hivatalnak a Szolgáltatások Jegyzékében (a továbbiakban: SZJ) 0911 számon jelölt vasúti szállítási tevékenységhez, illetve a magyar hajólajstromban vagy hajójegyzékben nyilvántartott, áru-, vagy személyszállítást végző hajón (ideértve a kompot is) az SZJ 0922 belvízi szállítási tevékenységhez, üzemanyagként használja fel.
(2) Az (1) bekezdés szerinti visszaigénylés csak a ténylegesen felhasznált mennyiség után vehető igénybe.
40. §
(1) Az adó visszaigénylése a gázolaj 39. § (1) bekezdése szerinti felhasználásának napjától esedékes.
(2) Az ásványi olaj adójának visszaigénylését az ásványi olaj beszerzéséről kiállított számlával, és a tényleges felhasználást igazoló számviteli belső bizonylattal kell dokumentálni.
(3) Az adó visszaigénylés érvényesítésekor a vámhatóság a (2) bekezdésben meghatározott dokumentumokon hitelt érdemlő módon köteles feltüntetni az adóvisszatérítés alapjaként figyelembe vett ásványi olaj mennyiségét, fajtáját, valamint a visszatérített adó összegét.
Ásványolaj adóraktár
41. §
(1) Az ásványolaj adóraktárt elhagyó csővezeték az adóraktáron belüli utolsó hiteles mérési pontig tartozik az adóraktárhoz. Az adóraktár területére belépő csővezeték az adóraktáron belüli első hiteles mérési ponttól tekintendő az adóraktár részének. A két adóraktár közötti csővezeték az adófelfüggesztés mellett végzett szállítás szállítóeszközének tekintendő azzal, hogy a szállítás során keletkező, a külön jogszabály szerinti mértéket meghaladó szállítási veszteségre keletkező adófizetési kötelezettség - eltérő megállapodás hiányában - a kitároló adóraktár engedélyesét terheli.
(2) A 36. §-ban felsorolt ásványolaj termék, a 2710 00 71, 2710 00 72, 2710 00 74, 2710 00 76, 2710 00 78 vámtarifa szám alatti fűtőolaj, továbbá a nem üzemanyag célú, a 2711 12 vámtarifa szám alatti propán és a 2711 13 vámtarifa szám alatti bután, valamint ezek keveréke - kivéve a legfeljebb 2 kg töltősúlyú, egyszer használatos kiszerelésben gyártott cseppfolyósított gázterméket -
a) csak adóraktárban állítható elő,
b) az adó megfizetése nélkül a vámkezelést követően - az adómentes felhasználó üzemén, raktárán kívül - csak adóraktárba szállítható be,
c) az adó megfizetése nélkül - a tranzitterület kivételével - csak adóraktárban tárolható.
(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként,
a) az üzemanyag célú sűrített földgáz adóraktárra legfeljebb 80 millió forint,
b) a propán-bután gáz adóraktárra, valamint a kizárólag a 2902 vámtarifa szám alá tartozó ásványolaj termékek előállítására szolgáló adóraktárra adóraktáranként, illetve több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legalább 80 millió forint,
c) a 2710 00 26 vámtarifa számú repülőbenzinnek, és a 2710 00 51 vámtarifa számú üzemanyag petróleumnak az állandó nyitvatartással üzemelő közforgalmú nemzetközi repülőtéren (a továbbiakban: nemzetközi repülőtér) történő tárolására, raktározására legfeljebb 200 millió forint,
d) a kizárólag vegyipari, zárt technológiájú feldolgozás keretében melléktermékként keletkező jövedéki termék előállítására legfeljebb 500 millió forint,
e) az egyéb ásványolaj adóraktárak esetében adóraktáranként legalább 200 millió forint, de adóraktáranként, illetve több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 2 milliárd forint értékben
kell teljesíteni.
(4) Az ásványolaj adóraktárra adóraktári engedély akkor adható, ha adóraktáranként
a) a (3) bekezdés b) és c) pontja szerinti adóraktár esetén legalább 300 m3,
b) az egyéb adóraktár esetében - kivéve az üzemanyagcélú földgázt előállító adóraktárat -, ha az adóraktár ásványolaj termék előállítására szolgál legalább 35 ezer m3, ha tárolásra szolgál legalább 10 ezer m3, az illetékes adóhatóság által hitelesített és engedélyezett, a talajjal egybeépített, vagy a talajhoz rögzített tárolótartály áll rendelkezésre.
X. Fejezet
Alkoholtermék
Fogalmak
42. §
(1) E törvény alkalmazásában alkoholtermék alatt a 2204, a 2205, a 2206 vámtarifa számú, 22 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú, továbbá a 2207 és a 2208 vámtarifa számú, 1,2 térfogat százaléknál nagyobb alkoholtartalmú terméket kell érteni.
(2) E törvény alkalmazásában:
1. szeszfőzde: a gyümölcsből (gyümölcscefréből), szőlőszármazékból (törköly, seprő) és borból, esetenként külön engedéllyel gabonából lepárlással pálinkát, párlatot, borpárlatot előállító üzem;
2. bérfőzés: szeszfőzdében a bérfőzető részére történő pálinka vagy borpárlatelőállítás;
3. bérfőzető: az a természetes személy, aki saját termésű vagy begyűjtött alapanyagból állíttat elő pálinkát vagy borpárlatot;
4. denaturálás: az alkoholtermék emberi fogyasztásra való végleges alkalmatlanná tétele.
Adóalap, adómérték
43. §
(1) Az adó alapja az alkoholtermék mennyisége, hektoliterfokban meghatározva. Hektoliterfok alatt a 20 oC-on mért 1 liter 100 térfogatszázalékos etilalkohol értendő.
(2) Az adó mértéke - a (3)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel - hektoliterfokonként 1270 forint.
(3) A 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat, valamint a 2208 90 33, 2208 90 38, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifa szám alá tartozó gyümölcspálinka (a továbbiakban együtt: pálinka) adója hektoliterfokonként 970 forint.
(4) A szeszfőzdében bérfőzés keretében bérfőzető részére előállított pálinka, borpárlat (a továbbiakban: bérfőzött pálinka) adója 390 forint hektoliterfokonként.
A bérfőzött pálinka utáni adófizetési kötelezettség és eljárási szabályok
44. §
(1) A 8-17. §-ban foglalt rendelkezésektől eltérően a bérfőzött pálinka utáni adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha
a) a szeszfőzde a terméket átadja a bérfőzetőnek, vagy
b) a szeszfőzde a terméket még nem adta át a bérfőzetőnek, de az adó összege elérte a 100 ezer forintot, vagy
c) a havi elszámolási időszak utolsó napján a szeszfőzdében a bérfőzető által még el nem szállított bérfőzött pálinka található.
(2) Az adó alanya a bérfőzető, akinek az adót készpénzben kell megfizetnie a részére átadott, vagy a részére előállított és az (1) bekezdés b), c) pontja szerint elszámolt pálinka után.
(3) Ha a bérfőzető az adófizetési kötelezettségét nem teljesíti, részére a bérfőzött pálinka nem adható ki.
45. §
(1) A bérfőzött pálinka utáni adó összegét a szeszfőzde állapítja meg és szedi be a bérfőzetőtől.
(2) A 44. §-ban meghatározott rendelkezések elmulasztásával be nem szedett adót a szeszfőzde köteles megfizetni.
(3) A szeszfőzde a bérfőzetőtől beszedett szeszadót a 100 ezer forint értékhatár elérését, illetve az elszámolási időszakonkénti rendszeres, vagy a szúrópróbaszerű elszámolást követő munkanapon befizeti a vámhatóság bérfőzési szeszadó számlájára.
(4) A beszedett bérfőzési szeszadó késedelmes befizetése esetén a szeszfőzde a (3) bekezdés szerinti fizetési határidő napjától a teljesítés napjáig késedelmi pótlékot köteles fizetni.
(5) A bérfőzési szeszadó, valamint a felszámított késedelmi pótlék nem engedhető el és nem mérsékelhető, fizetési halasztás, részletfizetés nem adható.
(6) A szeszfőzde a bérfőzető részére egyszerűsített termékkísérő okmányt állít ki, és azzal igazolja a bérfőzési szeszadó megfizetését.
46. §
A bérfőzetőtől a bérfőzött pálinkát, borpárlatot csak az alkoholtermék adóraktár engedélyese vásárolhatja meg. Adómentes felhasználás
47. §
(1) Adómentes felhasználás a 2207 vámtarifa számú alkoholterméknek a felhasználása
a) az Országos Gyógyszerészeti Intézet által törzskönyvezett gyógyszerek, gyógyszernek nem minősülő, szájon át fogyasztható alkoholtartalmú gyógyhatású termékek 100 ml vagy annál kisebb kiszerelésben, és 20 ml-t meg nem haladó összes napi fogyasztási dózisnak megfelelő összetételben való előállításához, továbbá a szájon át nem fogyasztható, a 200 ml-t meg nem haladó kiszerelésű alkoholtartalmú készítmények, továbbá gyógyszerhatóanyagok és intermedierek előállításához,
b) biológiai ecet gyártásához,
c) legfeljebb 8,5 hektoliterfok / 100 kg alkoholtartalmú bonbonok, vagy -az alkoholtartalmú italok kivételével - legfeljebb 5 hektoliterfok / 100 kg alkoholtartalmú más élelmiszerek gyártásához,
d) vegyipari és kozmetikai termékek előállításához.
(2) A 26. §-ban meghatározott keretengedély iránti kérelemben meg kell adni
a) az alkoholtermék felhasználásának célját, módját,
b) az alkoholtermék felhasználási arányszámát (előállításra kerülő termékenként),
c) a vegyipari és kozmetikai felhasználási cél esetén az alkalmazható
denaturálószer megnevezését (leírását) és a denaturálás módját, illetve, ha denaturálószert nem lehet alkalmazni, akkor annak műszaki indokolását,
d) a felhasználás szerint illetékes szakmai szövetség igazolását a c) pont alapján megadottakról,
e) az alkoholtermék kérelemben megjelölt, de legfeljebb egy éves időtartamra igényelt mennyiségét és a felhasználásával előállításra kerülő termék várható mennyiségét, az üzem gyártási kapacitását.
(3) Alkoholterméket vegyipari és kozmetikai felhasználási célra adómentesen csak a (2) bekezdés c) pontjában megadott, a d) pont szerint visszaigazolt és a vámhatóság által jóváhagyott denaturálási eljárással denaturálva lehet kitárolni az adóraktárból, kivéve, ha a (2) bekezdés c) pontja szerint denaturáló szert nem lehet alkalmazni. A denaturálást a vámhatóság felügyelete mellett kell elvégezni.
(4) A vámhatóság a (2) bekezdés c) pontjában és a (3) bekezdésben foglaltakat független szakértővel (intézettel) ellenőrizheti.
(5) A 30. § szerinti elszámolásban ki kell mutatni az elszámolási időszakban előállított termékhez a bejelentett felhasználási arányszám szerint felhasználható és a ténylegesen felhasznált alkoholtermék mennyiségét is. Ha a ténylegesen felhasznált alkoholtermék mennyisége meghaladja a felhasználási arányszám szerinti mennyiséget, a különbözet nem adómentes célra történt felhasználásnak minősül, és a 14. § (4) bekezdése szerinti adófizetési kötelezettség keletkezik.
(6) Az adómentes felhasználási cél megvalósulásának kockázatára legfeljebb 50 millió forint értékű jövedéki biztosítékot kell felajánlani.
Alkoholtermék különleges denaturálása
48. §
Az alkoholtermék különleges denaturálását az etikalkoholt, nyersszeszt, finomított szeszt, víztelenített szeszt előállító ipari szeszgyárban (a továbbiakban: ipari szeszgyár) a külön jogszabályban előírt denaturáló szerrel és denaturálási eljárással kell elvégezni.
Alkoholtermék adóraktár
49. §
(1) Alkoholtermék adóraktári engedély
a) az etilalkoholt, nyersszeszt, finomított szeszt, víztelenített szeszt,
a lepárlással előállított gyümölcs-, gabona- és egyéb pálinkát, borpárlatot előállító ipari szeszgyárra, mezőgazdasági szeszüzemre, szeszfőzdére (a továbbiakban: szeszüzem),
b) az etilalkoholból, gyümölcs-, gabona- és egyéb pálinkából, borpárlatból valamint egyéb alkoholtartalmú alapanyagból hideg úton alkoholtermék előállítását, palackozását végző termelőüzemre (a továbbiakban: italgyár),
c) az alkoholtermék önálló palackozását végző palackozó üzemre (a továbbiakban: szeszpalackozó),
d) a szeszüzem, illetve az italgyár engedélyesének a gyártóüzeme területén kívül található, az előállított alkoholtermék tárolására, raktározására alkalmas, ingatlanra (a továbbiakban: üzemi szeszraktár) adható.
(2) Az alkoholtermék adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a kizárólag tranzitterületre történő vámmentes értékesítés kiszolgálására létesített közvámraktárban kialakított adóraktárra is adható (a továbbiakban: tranzit adóraktár). A tranzit adóraktárban az alkoholtermék mellett adózatlan sör, pezsgő, köztes alkoholtermék és dohánygyártmány adómentes tárolása is megengedett.
(3) A jövedéki biztosítékot az (1) bekezdés szerinti adóraktárak esetében - a
(4) bekezdésben foglalt eltéréssel - adóraktáranként legalább 50 millió forint, de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell teljesíteni. Az egy helyrajzi számon vagy az összefüggő helyrajzi számokon szereplő szeszüzem, italgyár, szeszpalackozó, üzemi szeszraktár a jövedéki biztosíték szempontjából egy adóraktárnak minősül. A nem összefüggő helyrajzi számokon szereplő, de a gyártástechnológiai folyamatból fakadóan egy technológiai egységet képező, csővezetékrendszerrel összekötött üzem, raktár egy adóraktárnak tekintendő.
(4) A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdének a jövedéki biztosítékot legalább 1 millió forint értékben kell nyújtania.
Az alkoholtermék palackozása, zárjegy alkalmazása
50. §
(1) Az alkoholtermék
a) szabadforgalomba bocsátása,
b) belföldi forgalom számára való vámkezelése, feltéve, hogy az importáló nem adóraktárba szállítja be a terméket,
a (3) bekezdés szerinti zárjeggyel történhet.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik
a) a bérfőzött pálinka bérfőzető részére történő kiadására,
b) a külföldről nem kereskedelmi forgalomban behozott, illetve az árumintaként importált, vámmentesen vámkezelt alkoholtermékre,
c) a 2207 vámtarifa számú alkoholtermékre, amennyiben az laboratóriumi vizsgálatok, kísérleti, kutatási és fejlesztési célok, kísérleti termékek próbagyártása, labor eszközök, gépek mosása tisztítása, szolgáltató tevékenységek, kórházak, rendelő intézetek, gyógyszertárak céljára kerül nem palackozott formában, adózottan értékesítésre.
(3) A zárjegy az alkoholtermék palackjára vagy legkisebb fogyasztói csomagolási egységére felhelyezett olyan bélyeg, amely igazolja, hogy a termék adóraktárban került előállításra (palackozásra), és onnan került kiszállításra, illetve, hogy az importból származó alkoholtermék belföldi forgalom számára való vámkezelése megtörtént.
(4) A zárjegyet a Magyar Állam állíttatja elő és a vámhatóság bocsátja -elszámolási kötelezettség mellett - az adóraktár engedélyese és a 68. §-ban meghatározott jövedéki engedéllyel rendelkező importáló rendelkezésére. Az adóraktár engedélyese és az importáló a zárjegyhez a zárjegy előállítási költségének a megfizetése ellenében juthat hozzá.
(5) Az alkoholtermék zárjegye darabonként 500 Ft értéket képvisel, amelyet arra a zárjegyre kell megfizetni, amellyel az adóraktár engedélyese és az importáló nem tud elszámolni (a továbbiakban: zárjegyhiány).
(6) A zárjeggyel az adóraktár engedélyese háromhavonta, az importáló az átvétel napját követő 60 napon belül köteles a vámhatóság felé elszámolni. Ha az importügylet, amelyhez az importáló a zárjegyet átvette, 60 napon belül nem bonyolódott le, az elszámolásra a vámhatóság legfeljebb 30 nap haladékot adhat.
(7) A vámhatóság által visszavett - sérülésmentes - feleslegessé vált, minőséghibás, a gyártás közben megsérült és a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisített, a baleset vagy elhárítatlan külső ok miatt használhatatlanná vált, megsemmisült vagy elveszett zárjegy, ha annak darabszáma biztonsággal megállapítható, az elszámolásban igazolt csökkenésként vehető figyelembe.
(8) Az alkoholtermék zárjeggyel ellátva adóraktárból másik adóraktárba átszállítható, ha a zárjeggyel való elszámoltatás az adóraktárak között megfelelően biztosított.
(9) Az alkoholtermék 2 liter űrtartalmat el nem érő göngyölegben palackozva bocsátható szabadforgalomba.
(10) Az alkoholtermék reklám, kiállítás céljából, illetve alkalmi, eseti kereskedelmi forgalmazásra 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú göngyölegben való kiszerelését és forgalmazását az adóraktár kérelmére, meghatározott mennyiségben, a palackok külön sorszámozása esetén a vámhatóság engedélyezheti.
Az alkoholtermék és alkoholtermék alapanyag előállítása, forgalmazása, birtokolása
51. §
(1) A vámhatóság engedélyével szabad etilalkohol, lepárlással gyártott pálinka, borpárlat előállítására alkalmas készüléket (a továbbiakban: desztilláló berendezés) előállítani és birtokolni. Nem szükséges a vámhatóság engedélye a rendeltetésszerűen használt, túlnyomással üzemelő háztartási főzőedényekre, valamint a tudományos és oktatási célra használt üveg desztilláló berendezésekre.
(2) Az ipari szeszgyárak kivételével cukorcefrét előállítani, értékesíteni, birtokolni, valamint a cukorcefréből alkoholterméket és a 2204, 2205, 2206 vámtarifa szám alá tartozó terméket előállítani tilos.
(3) A 2204 vámtarifa szám alá tartozó termékek előállítása során keletkező melléktermékek közül a borseprő, a derítési alj, az aljbor és a seprőtészta kizárólag alkoholtermék adóraktár részére hozható forgalomba.
XI. Fejezet
Sör
Termékmeghatározás
52. §
E törvény alkalmazásában sör alatt a 2203 vámtarifa számú termékeket, továbbá a 2206 vámtarifa szám alatti termékekből a sör és az alkoholmentes italok 0,5 térfogatszázalék alkoholtartalmat meghaladó, legfeljebb 18 térfogatszázalék alkoholtartalmú elegyét kell érteni.
Adóalap, adómérték
53. §
(1) Az adó alapja a sör mennyisége, hektoliterben és Balling (Plató) fokban mérve.
(2) Balling (Plató) fok alatt a sörlé 20 oC-on mért szárazanyagtartalmát kell érteni, tömegszázalékban kifejezve.
(3) Az adó hektoliterenként és Balling (Plató) fokonként 285 forint.
Sör adóraktár
54. §
(1) Adóraktári engedély
a) a sör előállítását végző, a 20 ezer hektoliter éves termelőkapacitást el nem érő sörgyártó üzemre (a továbbiakban: sörfőzde),
b) a sör előállítását az a) pontban megjelöltnél nagyobb termelőkapacitással végző sörgyártó üzemre (a továbbiakban: sörgyár),
c) a sör önálló palackozását végző palackozóüzemre (a továbbiakban: sörpalackozó),
d) a sörgyár engedélyesének a gyártóüzem területén kívül található, az előállított sör tárolását végző, saját tulajdonú vagy bérelt, illetve egyéb használati jogon működtetett raktárára (a továbbiakban: üzemi sörraktár) adható.
(2) A sör adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a tranzit adóraktárra is adható, a 49. § (2) bekezdése szerint.
(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként,
a) a sörfőzde esetében legalább 1 millió forint,
b) egyéb sör adóraktár esetében - nem értve ide a (2) bekezdés szerinti adóraktárat - legalább 50 millió forint,
de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell nyújtani. Az egy helyrajzi számon vagy az összefüggő helyrajzi számokon szereplő sörgyár, sörpalackozó és üzemi sörraktár a jövedéki biztosíték szempontjából egy adóraktárnak minősül. A nem összefüggő helyrajzi számokon szereplő, de a gyártástechnológiai folyamatból fakadóan egy technológiai egységet képező, csővezetékrendszerrel összekötött üzem, raktár egy adóraktárnak tekintendő.
XII. Fejezet
Pezsgő
Termékmeghatározás
55. §
E törvény alkalmazásában pezsgő alatt a dróttal, szalaggal vagy más módon rögzített, dugóval lezárt, vagy 20°C-on oldott állapotban jelenlévő, széndioxid által előidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt kell érteni, amely
a) a 2204 10, a 2204 21 10, a 2204 29 10, a 2205, a 2206 00 31 és a 2206 00 39 vámtarifa szám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma -függetlenül annak eredetétől - 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 13 térfogatszázalék,
b) a 2204 10, a 2204 21 10, a 2204 29 10, a 2205, a 2206 00 31 és 2206 00 39 vámtarifa szám alá tartozik, amennyiben alkoholtartalma kizárólag erjedés útján keletkezett és 13 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék.
Adóalap, adómérték
56. §
(1) Az adó alapja a pezsgő mennyisége, literben mérve.
(2) Az adó mértéke literenként 60 forint.
Pezsgő adóraktár
57. §
(1) Adóraktári engedély
a) a pezsgő előállítását végző üzemre (a továbbiakban: pezsgőüzem),
b) a pezsgő önálló palackozását végző palackozóra (a továbbiakban: pezsgőpalackozó),
c) a pezsgőüzem engedélyesének a gyártóüzeme területén kívül található, az előállított pezsgő tárolását végző, saját tulajdonú vagy bérelt raktárára (a továbbiakban: üzemi pezsgőraktár) adható.
(2) A pezsgő adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a tranzit adóraktárra is adható, a 49. § (2) bekezdése szerint.
(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként - nem értve ide a (2) bekezdés szerinti adóraktárat - legalább 5 millió forint, de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 50 millió forint értékben kell nyújtani
XIII. Fejezet
Köztes alkoholtermék
Termékmeghatározás
58. §
(1) Köztes alkoholtermékek:
a) a habzó köztes alkoholtermék és
b) a nem habzó köztes alkoholtermék.
(2) Habzó köztes alkoholtermék alatt a dróttal, szalaggal vagy más módon rögzített, dugóval lezárt, vagy 20°C-on oldott állapotban jelenlévő, széndioxid által előidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt kell érteni, amely
a) a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10, 2205, 2206 00 31 és 2206 00 39 vámtarifa szám alá tartozik, amennyiben 13 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalékos tényleges alkoholtartalma nem kizárólag erjedéssel keletkezett,
b) a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10, 2205, 2206 00 31 és 2206 00 39 vámtarifa szám alá tartozik, amennyiben 15 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 22 térfogatszázalékos tényleges alkoholtartalma akár erjedéssel, akár más módon keletkezett.
(3) Nem habzó köztes alkoholterméknek
a) a 2204, 2205 vámtarifa szám alatti - kivéve a (2) bekezdésben megjelölt habzó köztes - alkoholtermék minősül, amennyiben
1. tényleges alkoholtartalma 10 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és nem kizárólag erjedéssel keletkezett;
2. tényleges alkoholtartalma 15 térfogatszázaléknál nagyobb, de legfeljebb 18 térfogatszázalék és adalékanyagot is tartalmaz, vagy 15 térfogatszázaléknál nagyobb, de legfeljebb 18 térfogatszázaléknyi tényleges alkoholtartalma nem kizárólag erjedéssel keletkezett;
3. tényleges alkoholtartalma 18 térfogatszázaléknál nagyobb, de legfeljebb 22 térfogatszázalék;
b) a 2206 00 51, 2206 00 59, 2206 00 81, 2206 00 89 vámtarifa szám alatti termék minősül, amennyiben tényleges alkoholtartalma nagyobb, mint 10 térfogatszázalék, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és nem kizárólag erjedéssel keletkezett, továbbá a terméket nem sörként adóztatják;
c) a 2206 00 51, 2206 00 59, 2206 00 81, 2206 00 89 vámtarifa szám alatti termék minősül, amennyiben tényleges alkoholtartalma nagyobb, mint 15 térfogatszázalék, de legfeljebb 22 térfogatszázalék, s a terméket nem sörként adóztatják.
Adóalap, adómérték
59. §
(1) Az adó alapja a köztes termék mennyisége, literben mérve.
(2) Az adó mértéke
a) a habzó köztes alkoholtermékre literenként 60 forint,
b) nem habzó köztes alkoholtermékre, ha
1. gyümölcsalapú, literenként 45 forint,
2. szőlőbor alapú, literenként 125 forint.
Köztes alkoholtermék adóraktár
60. §
A köztes alkoholtermék adóraktárra az 57. §-ban a pezsgő adóraktárra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
XIV. fejezet
Dohánygyártmány
Termékmeghatározás
61. §
E törvény alkalmazásában dohánygyártmány
a) a dohányvágatból és dohányfóliából készült töltet, hosszanti részén ragasztott cigarettapapírral borítva, továbbá az a dohányrúd, amelyet egy egyszerű, nem ipari eljárással cigarettapapír hüvelybe tolnak, vagy cigarettapapír-lappal körbevesznek (a továbbiakban együtt: cigaretta),
b) szálas, tépett vagy vágott dohányból, illetve dohányfóliából készült bélanyag, amelyet burokanyag (dohányfólia, barna színű papír) tart össze és dohánylevél vagy dohányfólia borít (a továbbiakban: szivar),
c) dohányvágatból készült töltet, amelyet hosszanti szélein ragasztott, dohányból készített burkolófólia borít (a továbbiakban: szivarka),
d) kész dohányvágat, amely pipadohány esetében pipában történő elszívásra, cigaretta dohány esetében kézi töltésű cigaretta készítésére szolgál (a továbbiakban: fogyasztási dohány).
Adóalap, adómérték
62. §
(1) Az adó alapja
a) százalékos adómérték esetében a (4) bekezdés szerinti kiskereskedelmi eladási ár;
b) a tételes adómérték esetében ezer darab.
(2) Az adó mértéke
a) a cigarettára 1950 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 17 százaléka;
b) a szivarra, a szivarkára, a fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 25 százaléka.
(3) A (2) bekezdés a) pontja alkalmazásában a cigaretta darabszámát kétszeresen kell figyelembe venni, ha annak hossza - füstszűrő vagy szopóka nélkül - meghaladja a 90 millimétert.
(4) Kiskereskedelmi eladási ár a dohánygyártmány adóraktár engedélyese, illetve az importáló által meghatározott, az adójegyen feltüntetett, az adót és az általános forgalmi adót tartalmazó ár.
Adójegy alkalmazása
63. §
(1) A dohánygyártmány szabadforgalomba bocsátása - ideértve az adóraktáron belüli elfogyasztását, illetve az importált dohánygyártmány belföldi forgalom számára való vámkezelését is, ha az importáló nem adóraktárba szállítja az importált terméket, de kivéve az árumintaként, vámmentesen vámkezelt importált dohánygyártmányt - kizárólag olyan adójeggyel ellátva megengedett, amelyen a kiskereskedelmi eladási ár feltüntetésre került.
(2) A cigaretta adójegye az adójegyen feltüntetett mennyiség és kiskereskedelmi eladási ár alapján számított adó és a kiskereskedelmi eladási árból az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa törvény) 44. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti százalékértékkel számított általános forgalmi adó együttes összegének megfelelő értéket testesít meg. A cigarettán kívüli dohánygyártmány adójegye az adójegyen feltüntetett kiskereskedelmi eladási ár alapján számított adó és a kiskereskedelmi eladási árból az áfa törvény 44. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti százalékértékkel számított általános forgalmi adó együttes összegének megfelelő értéket képvisel.
(3) Adójegyet igényelhet
a) a dohánygyártmány adóraktár engedélyese;
b) az az importáló, aki a dohánygyártmány belföldi forgalom számára való vámkezelését az adójegy külföldön történő felhelyezését követően kéri.
(4) A (3) bekezdés b) pontja szerinti importálónak az adójegy igényléséhez a dohánygyártmányok importálására érvényes, 68. §-ban meghatározott engedéllyel is rendelkeznie kell.
(5) Az adójegy átvételekor meg kell fizetni azt az adó és általános forgalmiadó összeget, amelyet az igényelt adójegyek a (2) bekezdés szerint, az átvételkor hatályos adómértékek alapján képviselnek (a továbbiakban: fizetési kötelezettség).
(6) A fizetési kötelezettség halasztására jogosult az adóraktár engedélyese és az importáló, amennyiben biztosítékot nyújt. A dohánygyártmány adóraktár engedélyese által a 65. § szerint nyújtott jövedéki biztosíték a halasztott fizetési kötelezettség biztosítékaként figyelembe veendő. Az importáló a fizetési kötelezettség halasztására abban az esetben jogosult, ha az átvett adójegy értékének megfelelő nagyságú biztosítékot nyújt.
(7) A halasztott fizetési kötelezettséget a tárgyhóban átvett adójegyekre a tárgyhónapot követő harmadik hónap 28. napjáig kell teljesíteni.
(8) Az adóraktár engedélyesének havonta el kell számolnia az átvett adójegy mennyiségével, meg kell állapítania
a) a tárgyhó első napján az adóraktárban készleten lévő fel nem ragasztott, illetve felragasztott (a készleten lévő dohánygyártmányon található),
b) a tárgyhóban átvett,
c) a tárgyhóban felragasztott,
d) a tárgyhóban az adóraktárból kiszállított, illetve az adóraktárban elfogyasztott dohánygyártmányon lévő,
e) a tárgyhóban a 64. § (5) bekezdése szerint csökkenésként figyelembe vehető,
f) a tárgyhó utolsó napján az adóraktárban készleten lévő fel nem ragasztott, illetve felragasztott (a készleten lévő dohánygyártmányon található)
adójegy mennyiségét és értékét.
(9) A (3) bekezdés b) pontjában megjelölt importáló esetében a (5) bekezdés szerinti fizetési kötelezettség legkorábban a fizetési halasztás lejártakor csökkenthető, a 64. § (5) bekezdése alapján.
(10) Az adóraktár engedélyese az adófizetési és az általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét e törvény 8-14. §-a szerint állapítja meg. Ezen belül az adóbevallásban ki kell mutatni a bevallási időszakban adójeggyel szabadforgalomba bocsátott dohánygyártmányok után adójeggyel megfizetett, vagy megfizetésre kerülő adónak és általános forgalmi adónak az összegét.
(11) A (3) bekezdés b) pontja szerinti importáló adófizetési kötelezettségének vámhatóság általi megállapításakor az adóból és az általános forgalmi adóból le kell vonni az importált dohánygyártmányra felragasztott adójeggyel megfizetett vagy megfizetésre kerülő összeget, feltéve, hogy az importáló a vámkezeléskor az adójegy ideiglenes kivitelét igazolja.
(12) Amennyiben az adó vagy az általános forgalmi adó mértéke megváltozik, a változás kihirdetését követően az adóraktár engedélyese a havi átlagos adójegy készletének tartásához szükséges mennyiségnél több adójegyet nem igényelhet, nem tarthat készleten. Az adómérték változásának hatályba lépését követően a változás előtti adójeggyel - legfeljebb még 30 napon belül - csak az a dohánygyártmány tárolható ki az adóraktárból, amelyre az adójegyet az adómérték változásának hatályba lépése előtt helyezték fel.
(13) A dohánygyártmány az adómérték változásának hatálybalépését követően csak az új adómértéknek megfelelő adójeggyel importálható a szabadforgalom számára.
64. §
(1) Az adójegyet a dohánygyártmányok egyedi fogyasztói csomagolási egységére oly módon kell felragasztani, hogy a csomagolás kinyitásakor az adójegy eltépődjön.
(2) Egyedi fogyasztói csomagolás alatt
a) a cigaretta esetében a legfeljebb 50 darab cigarettát tartalmazó fogyasztói csomagot (zsebcsomag),
b) a szivar esetében a darabot vagy a dobozt,
c) a szivarka esetében a dobozt,
d) a fogyasztási dohány esetében a tasakot vagy a dobozt kell érteni.
(3) Az adójegy
a) a dohánygyártmány megnevezését (cigaretta, szivar, szivarka, fogyasztási dohány),
b) a dohánygyártmány egyedi fogyasztói csomagolási egységben foglalt mennyiségét (darab, kilogramm),
c) az egyedi fogyasztói csomag legmagasabb kiskereskedelmi eladási árát,
d) az adójegy sorszámát tartalmazza.
(4) Az adójegyet a Magyar Állam állíttatja elő, és a vámhatóság bocsátja a 63. § (3) bekezdésében megjelöltek rendelkezésére.
(5) A vámhatósághoz visszaküldött hibás, sérült, valamint sértetlen állapotú, továbbá a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisített, az adójegy igénylőjének tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt - nem értve ide a lopás esetét -, illetve jogszabályban meghatározott egyéb módon megsemmisült adójegy 63. § (2) bekezdése szerinti értékével a tárgyhót követő hóban esedékes, a 63. § (6) bekezdése szerint halasztott fizetési kötelezettség - a külön jogszabályban meghatározott feltételek mellett - csökkenthető, vagy annak értéke visszatéríthető.
Dohánygyártmány adóraktár
65. §
(1) Adóraktári engedély
a) a kizárólag fogyasztási dohány és/vagy szivar előállítását végző gyártóüzemre (a továbbiakban: dohányüzem),
b) a dohánygyártmányok előállítását végző - a) pontba nem tartozó - gyártóüzemre (a továbbiakban: dohánygyár),
c) a dohánygyárnak a gyártóüzem területén kívül található, az előállított dohánygyártmány tárolását végző raktárára (a továbbiakban: üzemi dohánygyártmány-raktár)
adható.
(2) A dohánygyártmány adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a tranzit adóraktárra is adható, a 49. § (2) bekezdése szerint.
(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként - nem értve ide a (2) bekezdés szerinti adóraktárat -
a) a dohányüzem esetén legalább 5 millió forint,
b) a dohánygyár és az üzemi dohánygyártmány-raktár esetén legalább 50 millió forint,
de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell nyújtani.
(4) Dohánygyártmány gyártására alkalmas gépet és egyéb eszközt kizárólag adóraktári engedéllyel rendelkező dohányüzem vagy dohánygyár tarthat birtokában, csak részére lehet értékesíteni, importálni.
Az adójegyen feltüntetett ár
66. §
A dohánygyártmány értékesítésénél a dohánygyártmány adóraktár engedélyese, illetve az importáló által meghatározott, a dohánygyártmányra felragasztott adójegyen feltüntetett ártól felfelé eltérni nem lehet.
Harmadik rész
XV. Fejezet
Jövedéki termékek kereskedelme, exportja-importja szabadforgalomban
67. §
(1) A 41. § (2) bekezdésben megnevezett ásványolaj termékkel és az ásványolajon kívüli egyéb jövedéki termékkel (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: jövedéki termék) szabadforgalomban kereskedni, e jövedéki termékeket exportálni és importálni az e törvényben meghatározott engedéllyel lehet.
(2) E törvény alkalmazásában:
1. nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység: a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék beszerzése, készletezése és lakosság, intézmények és nem lakossági felhasználók részére történő értékesítése, kivéve, ha a 36. § a), b), f), g) pontja szerinti, valamint a 2710 0051, 2710 00 66 01, 2710 00 67 01, 2710 00 68 01 vámtarifa szám alatti üzemanyagok esetében üzemanyagtöltő állomáson, a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02, 2710 00 68 02 vámtarifa számú tüzelőolaj esetében kiskereskedelmi tárolótelepen vagy üzemanyagtöltő állomáson kívül történik (továbbiakban: végső fogyasztók részére történő értékesítés);
2. jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység: a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék belföldön történő beszerzése, készletezése és nem végső fogyasztók részére vagy nem exporttevékenység keretében történő továbbértékesítése,
3. export- és importtevékenység: az a tevékenység, amely keretében a személy jövedéki terméknek a behozatalát vagy kivitelét saját nevében végzi;
4. üzemanyagtöltő állomás: az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített kútoszloppal és az illetékes hatóság által engedélyezett és hitelesített tárolótartállyal ellátott kiskereskedelmi elárusítóhely;
5. kútoszlop: üzemanyagok, folyékony tüzelőanyagok kimérésére használatos, helyhez kötött, egy vagy több kimérőhelyes, egy szerkezeti egységbe épített, az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített átfolyásmérővel és összegezővel ellátott berendezés;
6. kiskereskedelmi tárolótelep: a tüzelőolajnak - az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített átfolyásmérővel és összegezővel, ólomzárral ellátott mérőműszeren keresztül - tárolótartályból, végső fogyasztók részére történő értékesítésére szolgáló elárusító hely.
7. üzlethelyiség: a szilárd, térelemekkel körülhatárolt, a talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített, tartós használatra szolgáló nyílt árusítású, rendszeresen nyitva tartó kiskereskedelmi elárusítóhely, ideértve az e feltételeknek megfelelő pavilont, továbbá a munkahelyi éttermet és büfét, az üzemanyagtöltő állomás, közforgalmú repülőtér, vasúti és hajóállomás területén üzemeltetett elárusítóhelyet.
68. §
(1) A jövedéki termék szabadforgalomban végzett jövedéki engedélyes kereskedelme, szabadforgalomból történő exportálása, szabadforgalom számára történő importálása a vámhatóság által kiadott jövedéki engedéllyel történhet.
(2) Jövedéki engedélyre jogosult az a személy, aki
a) - az (5), (8), (9) bekezdésben foglalt eltéréssel - az ásványolaj termékek esetében 80 millió Ft, az egyéb jövedéki termékek esetében 15 millió Ft jövedéki biztosíték nyújt,
b) könyvvezetési kötelezettségének a kettős könyvvezetés szabályai, illetve egyéni vállalkozó esetében az Szja. törvény rendelkezései szerint tesz eleget, és olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz, hogy annak alapján a forgalmazott jövedéki termék mennyiségi számbavétele ellenőrizhető,
c) aki nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt.
(3) Nem adható engedély, ha az engedélyt kérelmező természetes személyt, vagy a szervezet vezetőjét, vezető tisztségviselőjét gazdasági bűncselekmény vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték, és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól.
(4) A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre és saját számlára végzett importtevékenységre szóló kereskedelmi jövedéki engedély (2) bekezdésben foglaltakon túli feltétele, hogy a kérelmező
a) a 36. § a), b), d), e) pontja szerinti motorbenzin, gázolaj, tüzelőolaj, továbbá a fűtőolaj esetében telephelyenként legalább 500 m3 űrtartalmú, az illetékes hatóság által hitelesített és engedélyezett, a talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített tárolótartállyal vagy tárolótartályban tárolótérfogattal (a továbbiakban: tárolótartály),
b) a 36. § f) pontja szerinti cseppfolyós gáz esetében telephelyenként esetében 300 m3 űrtartalmú, a talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített tárolótartállyal
c) az alkoholtermék, a sör, a pezsgő, a köztes alkoholtermék és a dohánygyártmány esetében telephelyenként legalább 100 m2 alapterületű, szilárd térelemekkel körülhatárolt raktárhelyiséggel, a nem palackozott alkoholtermék forgalmazásához legalább 100 m3 űrtartalmú, helyhez kötött tárolótartállyal
is rendelkezzen.
(5) Az adóraktár engedélyese által a szabadforgalomban folytatott jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre a (2) bekezdés a) pontja szerinti jövedéki biztosítékot nem kell külön teljesíteni, amennyiben azt az adóraktárra nyújtott jövedéki biztosíték összege meghaladja. Ellenkező esetben a kereskedelmi jövedéki engedély megadásához, illetve érvényességéhez a különbözetre kell jövedéki biztosítékot nyújtani.
(6) Amennyiben az importáló az importált jövedéki termékét jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység keretében értékesíti, vagy a jövedéki engedélyes kereskedő a jövedéki termékét exportálja, a (2) bekezdés a) pontja szerinti jövedéki biztosítékot csak az egyik tevékenysége után kell nyújtania.
(7) Ha a jövedéki engedélyes kereskedő, az exportáló és az importáló ásványolajat és egyéb jövedéki terméket egyaránt forgalmaz, exportál, importál, a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott jövedéki biztosítékot 95 millió forint összegben kell teljesíteni.
(8) Nem kell jövedéki biztosítékot nyújtania annak a jövedéki engedélyes kereskedelmi, export- és import tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnek, amely az Áht. alapján a kincstári finanszírozás körébe tartozik.
(9) Ha az importáló kizárólag olyan jövedéki terméket importál, amelynek adómentes beszerzésére keretengedéllyel rendelkezik, jövedéki biztosítékot csak a keretengedélyhez kapcsolódóan kell nyújtania.
(10) A jövedéki biztosíték készpénz, bankgarancia vagy - a (11) bekezdésben foglaltaknak megfelelő személy esetében - per- és tehermentes saját ingatlantulajdon lehet.
(11) Saját ingatlantulajdon jövedéki biztosítékként azon személy esetében fogadható el, aki legalább 3 éve folytat jövedéki engedély birtokában jövedéki termékkel e paragrafus szerinti tevékenységet, és terhére ezen időszak alatt jogerős határozattal a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot nem állapítottak meg.
(12) A jövedéki biztosíték érvényesítésére a vámhatóság a jogerősen megállapított jövedéki bírságtartozás esetén - külön határozat nélkül -jogosult.
(13) A vámhatóság a szabadforgalomban a jövedéki termékek jövedéki engedélyes kereskedelmére, exportjára-importjára jövedéki engedéllyel rendelkezők listáját a Pénzügyminisztérium hivatalos lapjában rendszeresen közzéteszi, továbbá - külön kérésre - közvetlenül információt ad az érvényes engedélyekről.
A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre, az export-import tevékenységre előírt szabályok
69. §
(1) A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket importból, illetve belföldön - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - csak adóraktárból (ideértve a megszűnt adóraktárt a megszűnését követő 30 napig), jövedéki engedélyes kereskedőtől vagy jövedéki engedéllyel rendelkező importálótól szerezhet be, ilyen terméket tarthat készleten és értékesíthet tovább.
(2) Végelszámolás, illetve felszámolás esetén a megvásárolt vagy a követelés (tartozás) fejében átvett, illetve a 29. § (2), (4) bekezdés szerinti esetben a vámhatóság külön engedélyével az adómentes felhasználótól megvásárolt jövedéki termék továbbforgalmazása, valamint a hatóságok által elkobzott, vagy a vámraktárból a vámhatóság által értékesített jövedéki termék beszerzése és továbbforgalmazása is megengedett.
70. §
(1) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a beszerzett, az értékesített és a készleten lévő jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlően igazolnia kell. Az alkoholterméket csak zárjeggyel és 2 liter űrtartalmat el nem érő göngyölegben, illetve a dohánygyártmányt csak adójeggyel szerezheti be, értékesítheti, készletezheti, illetve alkoholterméket - kivételesen - 2 liter vagy azt meghaladó űrtartalmú göngyölegben a 50. § (10) bekezdésének rendelkezése szerint forgalmazhat.
(2) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a beszerzéseiről és értékesítéséről, valamint a napi zárókészletéről - telephelyenként és összesítve -folyamatosan mennyiségi nyilvántartást (a továbbiakban: jövedéki nyilvántartás) kell vezetnie. A jövedéki nyilvántartást a vámhivatal által elfogadott és hitelesített külön nyomtatványon (űrlapon) kell vezetni és az adatokat havonta, a tárgyhó végén összegezni. A jövedéki engedélyes kereskedő mentesülhet a külön nyomtatványon (űrlapon) történő nyilvántartásvezetés alól, ha bizonylati rendjét, hagyományos vagy számítógépes nyilvántartását úgy alakítja ki, hogy annak alapján az előírt számbavétel teljesül.
(3) A jövedéki engedélyes kereskedők dohánygyártmány, alkoholtermék és sör árukészletének továbbforgalmazók részére, gépjárműről történő helyszíni értékesítése, kiszolgálása (a továbbiakban: terítőjárat) a külön jogszabályban meghatározott rendelkezések szerint megengedett.
(4) A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket
a) kizárólag olyan számla kibocsátásával értékesíthet, amelynek az áfa törvényben meghatározott adatokon kívül tartalmaznia kell a kereskedelmi jövedéki engedélye számát, valamint a vevő adóigazgatási azonosító számát és - ha a vevő nem jövedéki engedélyes kereskedő - az e törvényben előírt engedélye számát is,
b) szállítólevéllel szállíthat.
(5) A szállítólevél szigorú számadású bizonylat, amelyen fel kell tüntetni
a) a jövedéki termék mennyiségi adatait;
b) a kiszállítás és az átvétel időpontját;
c) a szállítás célját (áttárolás, értékesítés, terítőjárat);
d) a szállítás rendeltetési helyét (címét, címzettjét, a terítőjárat értékesítési körzetét).
Szállítólevélként elfogadható a (4) bekezdés a) pontja szerinti számla is, amennyiben az tartalmazza az e bekezdésben meghatározott adatokat.
(6) A jövedéki engedélyes kereskedő a raktárhelyiségét, illetve tárolótartálya telephelyét nem jövedéki engedélyes kereskedelmi elárusítóhelyként akkor használhatja, ha
a) a jövedéki engedélyes és nem jövedéki engedélyes tevékenysége kereskedelmi készletéről, annak változásáról (beszerzés, értékesítés) cikkelemenkénti mennyiségben és értékben olyan számítógépes jövedéki nyilvántartást vezet, amelyből az adatok a jövedéki ellenőrzéshez tevékenységenként külön-külön és összesítve bármikor rendelkezésre állnak;
b) a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenysége keretében a jövedéki terméket - ha törvény másként nem rendelkezik - a 71. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiség elérése esetén csak olyan számla, vagy egyszerűsített számla kibocsátásával értékesíti, amely az áfa törvényben előírt adatokon kívül a "Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas" szöveget tartalmazza, továbbá -készpénzfizetés esetén - a vevő a számla átvételét aláírásával és - intézményi, nem lakossági felhasználó esetén - cégbélyegzőjének lenyomatával, illetve az adóazonosító jelének vagy számának feltüntetésével igazolja;
c) az a) pont szerint kialakított jövedéki nyilvántartás-vezetésével a vámhatóság előzetesen egyetértett, és azt jóváhagyta.
(7) A jövedéki engedélyes kereskedő a belföldön értékesített jövedéki termékről vevőnként
a) az értékesített termék megnevezését (cigaretta, egyéb dohánygyártmány alkoholtermék, sör, pezsgő, köztes alkoholtermék, motorbenzin, gázolaj, üzemanyagcélú sűrített földgáz, üzemanyagcélú cseppfolyós gáz, fűtőolaj csoportosításban), számla szerinti értékét, a számla számát,
b) a vevő nevét, székhelye (telephelye) címét, adóazonosító számát és -kereskedő vevő esetén - az e törvény szerinti engedélye számát,
c) a vásárlás időpontját
tartalmazó külön vevőnyilvántartást is köteles vezetni, és az értékesített termék értékét havonta, tárgyhó végén összesíteni.
(8) A jövedéki engedélyes kereskedő üzemanyag céljára szolgáló ásványolaj terméket készpénzfizetéssel nem szerezhet be és nem értékesíthet, illetve a nem jövedéki engedélyes kereskedő nem vásárolhat.
(9) Az exportáló zárjeggyel ellátott alkoholterméket, illetve adójeggyel ellátott dohánygyártmányt nem értékesíthet, kivéve, ha a zárjegyet, az adójegyet felülragasztással érvényteleníti. Az exporttevékenységéről külön nyilvántartást köteles folyamatosan vezetni, amely tartalmazza az exportált termék megnevezését és mennyiségét, az exportszámla számát, a vámokmány megnevezését és azonosító számát, a külföldi vevő és a rendeltetési ország megjelölését, a vámhivatal által végzett kiviteli ellenőrzés, valamint a vámhatáron való kiléptetés időpontját.
(10) Az importáló az importtevékenységéről külön nyilvántartást köteles folyamatosan vezetni, amely tartalmazza az importált termék megnevezését és mennyiségét, az importszámla számát, a vámokmány megnevezését és azonosító számát, a vámhatáron történt belépés és a belföldi forgalom számára történt vámkezelés időpontját, az importált termék készletre vételének időpontját, valamint a beszerzés céljának (feldolgozás, továbbértékesítés) megjelölését.
Az importáló az importált és belföldön értékesített jövedéki termékről a (7) bekezdésben előírtak szerint vevőnyilvántartást köteles vezetni.
(11) Magyar Közlönyben kihirdetett nemzetközi szerződés alapján a külföldi államok fegyveres erőinek ellátására az Országgyűlés vagy a Kormány által kijelölt szervezet a jövedéki termékek e tevékenységgel összefüggő jövedéki engedélyes kereskedelme, exportja, importja esetén a (2) és (7) bekezdés szerinti nyilvántartások vezetését a külön jogszabályban foglalt rendelkezések alapján teljesíti.
71. §
(1) Jövedéki termékek szabadforgalomban végzett nem jövedéki engedélyes kereskedelme - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló jogszabályban meghatározott, az üzlet helye szerinti illetékes település jegyzője által kiadott működési engedély birtokában lehetséges, ha
a) a működési engedély olyan kiskereskedelmi, vendéglátóipari, illetve kereskedelmi szálláshely üzletkörre szól, amelyben a jogszabály jövedéki termékek forgalmazását megengedi, és
b) a nem jövedéki engedélyes kereskedő a tevékenységét üzlethelyiségben (üzemanyag értékesítése esetén üzemanyagtöltő állomáson, folyékony tüzelőanyag értékesítése esetén üzemanyagtöltő állomáson vagy kiskereskedelmi tárolótelepen), illetve a mozgóbolton keresztül történő értékesítés esetén a (4)-(6) bekezdésben foglaltak szerint folytatja.
(2) Jövedéki termék közvetlen végső fogyasztóknak történő értékesítése a vasúti étkezőkocsiban és büfében, a nemzetközi autóbuszjáraton, a személyhajó éttermében és büféjében, a belföldi polgári repülőgépjáraton, továbbá a dohánygyártmányok vonatkozásában a 2000 főnél kisebb népességszámú településen (lakott helyen) a postai szolgáltatást nyújtó szolgáltató helyiségben is megengedett.
(3) A jegyző a jövedéki termékek nem jövedéki engedélyes kereskedelmi forgalmazására jogosító működési engedélyek listáját és az engedélyek jogszabály szerint nyilvántartásba vett adatait rendszeresen átadja a vámhatóságnak, és folyamatosan értesíti a bekövetkező változásokról.
(4) A (6) bekezdésben megnevezett jövedéki termék mozgóbolton keresztül történő értékesítésére a működési engedéllyel rendelkező nem jövedéki engedélyes kereskedő akkor jogosult, ha az üzlethelyisége (több üzlethelyiség működtetése esetén a székhelye) szerint illetékes vámhatóságnak a mozgóbolton keresztül történő értékesítés megkezdését 6 munkanappal megelőzően bejelenti, és a vámhatóság a működési engedélyre történő rájegyzéssel azt és a (5) bekezdés szerinti feltételeket tudomásul veszi.
(5) A (4) bekezdés szerinti bejelentéshez írásban meg kell adni a mozgóboltként üzemelő közúti gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, az ellátott települések, értékesítési megállóhelyek, alkalmi rendezvények megnevezését és helyét, azok megközelítésének útvonalát, valamint a településenként, megállóhelyenként előre meghatározott nyitvatartási időt. Az alkalmi rendezvényeken való árusítás vámhatóság általi jóváhagyásához be kell mutatni az egyéb jogszabályokban meghatározott engedélyeket is.
(6) A jövedéki termék értékesítésére szolgáló mozgóboltnak az a forgalmi rendszámmal ellátott, közúti gépjármű minősül, amely
a) tüzelőolaj értékesítés esetén a vevőnek a felhasználás helyszínén történő kiszolgálását végzi, továbbá olyan tartállyal van összeszerelve (tankautó), amely az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített, ólomzárral ellátott mérőműszeren (átfolyásmérőn), kiszolgálótömlőn és pillanatelzárón keresztül méri ki a terméket;
b) dohánygyártmány, alkoholtermék, sör, pezsgő, köztes alkoholtermék
értékesítése esetén szilárd alapanyagú térelemekkel körülhatárolt, zárt légtérrel rendelkező olyan tehergépjármű (autóbusz), amelyben a terméket eladótérben vagy utcán át szolgálják ki, és amely a kis- és tanyatelepülések ellátására, alkalmi rendezvényeken történő értékesítésre szolgál.
(7) A nem jövedéki engedélyes kereskedő a jövedéki termék beszerzésekor a működési engedélyét, illetve annak hiteles másolatát az eladó kérésére köteles bemutatni.
(8) A nem jövedéki engedélyes kereskedő
a) az elkobzott, a hatóságok által,
b) a vámraktárból, a vámhatóság által,
c) a 29. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az adómentes felhasználó által
értékesített jövedéki terméket is megvásárolhatja, készletezheti és eladhatja, az a) és b) pont szerinti esetben feltéve, ha e törvény rendelkezései szerint az adót megfizette.
(9) A nem jövedéki engedélyes kereskedő köteles a beszerzett, az értékesített és a készleten lévő jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlően igazolni.
(10) A nem jövedéki engedélyes kereskedő a (11) bekezdésben meghatározott kereskedelmi mennyiséget elérő mennyiségű jövedéki terméket nyugtával nem, hanem csak - az áfa törvény szerinti - olyan számla vagy egyszerűsített számla kibocsátásával értékesíthet,
a) amely a "Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas" szöveget tartalmazza,
b) amelyen a vevő a számla átvételét aláírásával és adóazonosító jelének feltüntetésével, illetve intézményi, nem lakossági felhasználó vevő esetén adóazonosító számának feltüntetésével, valamint cégbélyegzőjének lenyomatával és aláírásával igazolja.
(11) E törvény alkalmazásában kereskedelmi mennyiségűnek:
a) az ásványolaj terméknek motorbenzinből a gépjármű tartályán kívül 40 litert, egyéb benzinből 20 litert, petróleumból 50 litert, gázolajból 100 litert, tüzelőolajból 3500 litert,
b) a cigaretta 1000 darabot,
c) a szivar 200 darabot,
d) a fogyasztási dohány 1000 grammot,
e) a sör 50 litert,
f) a pezsgő és a köztes alkoholtermék 20-20 litert,
g) az alkoholtermék 10 litert meghaladó mennyisége minősül.
(12) Az alkoholtermék forgalmazására az 50. § (10) bekezdésében előírt rendelkezéseket a kiskereskedelmi forgalmazás esetén is alkalmazni kell.
(13) Alkoholterméket az üzlethelyiség raktárában, továbbá - a vendéglátóipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely kivételével - az üzlethelyiség eladóterében kizárólag bontatlan, zárjeggyel ellátott palackban, fogyasztói csomagolásban lehet tárolni, értékesíteni.
(14) A cigarettát darabonként tilos értékesíteni. A szivar csak akkor értékesíthető darabonként, ha a szivaron az adójegy szivargyűrűként kerül felhelyezésre.
(15) Az üzemanyagtöltő állomás tárolótartályából kizárólag a 36. § a), b) pontja alatti motorbenzin, és f) pontja alatti üzemanyagcélú cseppfolyósított gáz, illetve a 2710 00 66 01, 2710 00 67 01, 2710 00 68 01 vámtarifa számú gázolaj, a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02, 2710 00 68 02 vámtarifa számú tüzelőolaj, és csak kútoszlopon keresztül értékesíthető.
(16) A nem jövedéki engedélyes kereskedő az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep forgalmáról jövedéki termékenként külön nyilvántartást köteles vezetni, amelybe naponta, többműszakos üzemelés esetén műszakonként fel kell jegyezni a beszerzett és az értékesített mennyiséget, valamint a napi zárókészletet. A beszerzett mennyiséget szállítónként és azon belül annak a telephelynek a feltüntetésével kell kimutatni, ahonnan a szállítás történt. Az értékesített mennyiséget a kimérőszerkezet óraállása szerint, a műszakjelentés alapján, az induló és a záró óraállás feltüntetésével kell megállapítani.
Negyedik rész
XVI. Fejezet
Jövedéki ellenőrzés és jogkövetkezmények
Jövedéki ellenőrzés
72. §
(1) A vámhatóság és az adóhatóság a jövedéki szabályok megtartásának ellenőrzése érdekében
a) a kereskedő üzlethelyiségének, a kereskedelmi raktárának, az üzemanyagtöltő állomásnak, a kiskereskedelmi tárolótelepnek az árukészletét ellenőrizheti, az e törvényben előírt, külön vezetett nyilvántartásokat, továbbá az üzleti könyveket vizsgálhatja, az árukészlet mennyiségét, eredetét, adózott vagy adózatlan voltát megállapíthatja;
b) ellenőrizheti, hogy a kereskedő a dohánygyártmányok adójegyén feltüntetett árnál érvényesít-e magasabb árat;
c) bárkinek a tulajdonában, használatában lévő bármely olyan helyet, helyiséget ellenőrizhet, amelyről a rendelkezésre álló adatok alapján feltételezhető, hogy ott ásványolajat vagy kereskedelmi mennyiségű egyéb jövedéki termékeket tartanak, tárolnak.
(2) A vámhatóság az olyan jövedéki termék felderítése érdekében, amely után az adót nem fizették meg,
a) az illetékes vámhatóság vezetőjének határozata alapján beléphet és ellenőrzés folytathat az olyan helyiségben, amelyről azonosított és ellenőrzött forrásból beszerzett adatok, a tevékenység folytatásának körülményei alapján valószínűsíthető, hogy ott jövedéki terméket adóraktári engedély nélkül állítanak elő, vagy adózatlan jövedéki terméket jogellenesen raktároznak,
b) az üzemi és raktárhelyiséget belülről szemrevételezheti, vizsgálhatja, megállapíthatja a jövedéki termék készletét, leltár felvételét rendelheti el,
c) megállíthatja a járműveket, ellenőrizheti a szállítmányokat, a szállítási okmányokat, megállapíthatja és ellenőrizheti a szállított jövedéki termék mennyiségét, eredetét, adózott vagy adózatlan voltát, a szállítási okmányon az ellenőrzés tényét rögzíti,
d) a jövedéki termékből és a jövedéki termék előállításához használt alapanyagokból az adóellenőrzés céljára mintát vehet,
e) vizsgálhatja a gyártási, feldolgozási műveletekről vezetett nyilvántartásokat, üzleti könyveket, az e törvényben elrendelt nyilvántartásokat, elszámolásokat.
(3) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a helyiségbe való belépés és az ott folytatott ellenőrzés két hatósági tanú jelenlétében történik. A vámhatóság az intézkedésről jegyzőkönyvet vesz fel. A jegyzőkönyvben rögzíti az intézkedés során megállapított tényeket, illetve a hatósági tanúk azonosításához szükséges adatokat.
Jogkövetkezmények
Adóbírság
73. §
(1) Az Art. 72. §-a szerint megállapított adóbírság mértéke a jövedéki termékkel kapcsolatos adóhiány 75 %-a.
(2) Az adómentes célra beszerzett jövedéki termék nem adómentes célra történő felhasználása, továbbá az olyan jövedéki termék esetében, amelyre az adót jogellenesen visszaigényelték, vagy amelyre jogellenesen adólevonást érvényesítettek, a jövedéki termék mennyisége után a termék adómértékével számított adó kétszeresének megfelelő adóbírságot kell megállapítani. Mulasztási bírság
74. §
(1) Az adóalany vagy a jövedéki terméket forgalmazó más adózó által elkövetett, az Art. 74. §-ának (1), (3), (7), (12) és (14) bekezdésében összegszerűen vagy összegszerűen is megállapított mulasztási bírsággal sújtott jogellenes magatartás esetén a mulasztási bírság legmagasabb összege az ott megállapított összeghatárok ötszöröse, ha a jogsértést jövedéki termékkel kapcsolatban követték el. Mulasztási bírsággal sújtott más jogsértés esetében legfeljebb az ott megállapított legmagasabb mértékek alkalmazhatók.
(2) Az adóalanyra az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben előírt kötelezettségének - a 73. § és e § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezménnyel nem járó - egyéb megsértése, elmulasztása esetén legalább 50 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint mulasztási bírságot lehet kivetni.
Jövedéki bírság
75. §
(1) A természetes személy - a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó kivételével - amennyiben
a) jövedéki terméket adóraktáron kívül előállít, illetve
b) olyan jövedéki terméket birtokol, szállít, értékesít, használ fel, amelyet nem adóraktárban állítottak elő, vagy amelyet - import jövedéki termék esetén - nem vámkezeltek,
a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet.
(2) Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni
a) azt a terméket, amelyről a birtokosa, szállítója, értékesítője, felhasználója számlával, számlát helyettesítő okmánnyal, termékkísérő okmánnyal, egyszerűsített kísérő okmánnyal vagy vámokmánnyal nem tudja bizonyítani az ellenkezőjét,
b) a zárjeggyel el nem látott, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett zárjegyű alkoholterméket, az adójegy nélküli, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett adójegyű dohánygyártmányt (a továbbiakban az a) és b) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék).
(3) Az (1) bekezdés szerinti jövedéki bírság alapja a jövedéki termék mennyisége és a bírság megállapításakor hatályos adómérték alapján számított adó. A jövedéki bírság mértéke a bírságalap kétszerese, de legalább 20 ezer forint, kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék esetében a bírságalap ötszöröse, de legalább 100 ezer forint.
(4) A jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és más gazdálkodó szervezet [a Polgári Törvénykönyvről szóló, többször módosított 1959. évi IV. törvény 685. § c) pont], amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységet folytat, a (3) bekezdés szerinti bírságalap ötszörösének, kereskedelmi mennyiség esetében tízszeresének megfelelő mértékű jövedéki bírság fizetésére köteles. A jövedéki bírság legkisebb összege 100 ezer forint, kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék esetében 200 ezer forint.
76. §
(1) A zárjegy hamisítása, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett zárjegy birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele, felhasználása a megtalált zárjegy darabszámával és a 50. § (5) bekezdésében meghatározott értékkel számított összeg ötszörösével azonos összegű, de legalább 200 ezer forint bírsággal büntetendő.
(2) Az adójegy hamisítása, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett adójegy birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele, felhasználása a megtalált adójegy által képviselt adóösszeg ötszörösével azonos összegű, de legalább 200 ezer forint bírsággal büntetendő.
(3) Cukorcefre, illetve a cukorcefréből alkoholtermék vagy a 2204, 2205, 2206 vámtarifa szám alá tartozó termék jogosulatlan előállítása, értékesítése, megvásárlása, birtokolása, valamint a 51. § (3) bekezdésében megjelölt borászati melléktermék jogosulatlan értékesítése, megvásárlása, birtokolása esetén literenként 3000 forint, de legalább 100 ezer forint jövedéki bírságot kell kiszabni.
(4) A desztilláló berendezés jogosulatlan előállítása vagy birtokolása 100 ezer forintig terjedő jövedéki bírsággal büntetendő.
(5) A szárított dohány nem a fermentáló üzem, illetve a fermentált dohány nem a dohányüzem vagy a dohánygyár részére, hanem közvetlen fogyasztási célra történő átadása, értékesítése, illetve megvásárlása, birtokolása kilogrammonként ezer forint jövedéki bírsággal büntetendő.
(6) Dohánygyártmány előállítására alkalmas gép vagy egyéb eszköz jogosulatlan előállítása, birtokolása, értékesítése 100 ezer forintig terjedő jövedéki bírsággal büntetendő.
77. §
(1) Az a kereskedő, aki olyan jövedéki termékkel kereskedik, amely után az adót kétséget kizáróan megfizették, de a 69-71. §-ban előírt egyéb rendelkezéseket nem tartja be vagy megsérti, legalább 50 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint jövedéki bírsággal büntethető.
(2) Ha a jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedő kétséget kizáróan adózott termékeket forgalmaz, de nem rendelkezik jövedéki engedéllyel, a kivetendő jövedéki bírság alapja a kereskedő termékköre szerinti jövedéki engedélyhez e törvényben előírt jövedéki biztosíték összegének és azon napok számának szorzata, amely alatt a kereskedő a jövedéki bírság kivetéséig engedély nélkül folytatta tevékenységét. A jövedéki bírság mértéke a bírságalapnak és a jövedéki bírság kivetése időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszerese 365-öd részének a szorzata, de legalább 500 ezer forint.
Intézkedések
78. §
A jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozóval szemben, amennyiben az adójegyre vagy a zárjegyre vonatkozó, e törvényben meghatározott szabályokat megsérti, az Art. 74/B. §-ában meghatározott intézkedés alkalmazandó azzal, hogy a helyiséget az első jogsértés alkalmával 30, a második és további jogsértés alkalmával 60 napra kell bezárni.
79. §
(1) Adóraktár működtetése legfeljebb 60 napra felfüggeszthető, ha az adóraktár engedélyese az adóraktár működtetésének feltételeit oly módon sérti meg, hogy a szabályok megsértése a jövedéki biztosíték összegének legalább 20 százalékát meghaladó összegű adót érint. Ezzel egyidejűleg a jövedéki biztosíték összegét 50 százalékkal fel kell emelni, és az adóraktár engedélyesét a jövedéki biztosíték mérséklésének lehetőségéből két évre ki kell zárni.
(2) A jövedéki biztosíték összegét meghaladó összegű adó - különösen a tevékenység körülményeinek megváltoztatásával történő - eltitkolása esetén az adóraktár teljes jövedéki termékkészlete elkobozható.
Lefoglalás, elkobzás
80. §
(1) A vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során lefoglalja a büntető eljárásban le nem foglalt
a) adózás alól elvont jövedéki terméket,
b) hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett zárjegyet, adójegyet,
c) jogosulatlanul előállított cukorcefrét és abból előállított terméket,
d) jogosulatlanul előállított vagy birtokolt desztilláló berendezést, dohánygyártmány előállítására alkalmas gépet és egyéb eszközt, továbbá az a)-c) pontban említett tárgy előállítására használt eszközt.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl lefoglalásnak van helye, ha hatóság vagy bíróság a büntető eljárásban lefoglalt adózás alól elvont terméknek a visszaadását rendeli el, de az e § rendelkezései szerint - egyéb okból -elkobzás alá esik.
(3) Nincs helye a lefoglalásnak, ha az adózás alól elvont jövedéki terméket kereskedőnél találták meg, és az nem a 75. § (2) bekezdés b) pontja szerinti termék.
(4) A lefoglalt terméket, egyéb tárgyat és eszközt el kell kobozni, ha a jövedéki ügyben jövedéki bírság megállapításának van helye. Az elkobzásról a jövedéki bírságot megállapító határozatban kell rendelkezni.
(5) A lefoglalást meg kell szüntetni, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban jövedéki bírságot nem állapítanak meg. A lefoglalás megszüntetéséről a jövedéki ügyben hozott határozatban kell rendelkezni.
(6) Az elkobzott termékek közül
a) az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény hatálya alá tartozó terméket - ideértve a cukorcefrét és az abból előállított terméket is - meg kell semmisíteni;
b) az a) pontba nem tartozó egyéb elkobzott termék esetén a vámhatóság intézkedik azoknak az állam javára történő értékesítéséről, illetve eredménytelenség esetén azt is meg kell semmisíteni.
81. §
(1) Az e fejezet különböző §-aiban meghatározott jogkövetkezmények együttesen is megállapíthatók. E jogkövetkezmények nem érintik az adó megfizetésének kötelezettségét, továbbá a vámtörvény és az Art. rendelkezései szerint megállapítható pótlékokat.
(2) Az e fejezet alapján megállapított bírságot annak a hatóságnak a számlájára kell megfizetni, amely a bírság kivetéséről szóló határozatot hozza.
Ötödik rész
Záró, hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések
XVII. fejezet
Záró rendelkezés
82. §
E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 92/12./EGK irányelve a fogyasztási adó köteles termékekről, valamint az ezek tárolásáról és figyelemmel követéséről szóló általános rendelkezésekről;
b) a Tanács 92/79./EGK irányelve a cigaretták adóinak egységesítéséről;
c) a Tanács 92/80./EGK irányelve a cigarettán kívüli dohánygyártmányok adóinak egységesítéséről;
d) a Tanács 92/83./EGK irányelve az alkohol és az alkoholtartalmú italok fogyasztási adó szerkezetének összehangolásáról;
e) a Tanács 92/81./EGK irányelve az ásványolajokra vonatkozó adókonstrukciók összehangolásáról.
Hatályba léptető rendelkezések
83. §
(1) Ez a törvény - a (3) és (4) bekezdésben foglalt eltéréssel - 1998. január 1-jén lép hatályba. Az adókötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit először azokra az esetekre kell alkalmazni, amelyekben az adókötelezettség 1997. december 31-ét követően keletkezik. A jövedéki termékek 1998. január 1-je előtti belföldi értékesítése és importja esetén a fogyasztási adóról és fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Fat. rendelkezéseit kell alkalmazni továbbá az 1998. január 1-je előtt keletkezett adóvisszaigénylési jogosultság esetén is.
(2) A törvény 19. §-a - az (1) bekezdés f) pontja kivételével -, 20-23. §-a, 26. §-ának (2)-(10) bekezdése, 27. §-a a kihirdetés napján lép hatályba.
(3) A törvény 19. §-a (1) bekezdésének f) pontja 1999. január 1-jén lép hatályba.
(4) A törvény 62. §-a, 63. §-ának (1) bekezdése, valamint 66. §-a 1998. szeptember 1-jén lép hatályba.
(5) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.), azonban a folyamatban lévő, Jszt. szerinti jövedéki ügyek elbírálására rendelkezéseit alkalmazni kell, feltéve, ha e törvény ugyanazon ügyre vonatkozó rendelkezése nem eredményez az ügyfélre nézve kedvezőbb elbírálást;
b) a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996. évi CXXIV. törvény 97. §-a (1) bekezdésének b) pontja.
(6) Ahol jogszabály olyan termékkel összefüggésben, amely e törvény hatálya alá tartozik, fogyasztási adót említ, a továbbiakban jövedéki adót kell érteni.
Átmeneti rendelkezések
Engedélyezés
84. §
(1) Az a személy, aki e törvény kihirdetésének napján a Jszt. szerinti termelési tevékenységre jogosító jövedéki engedéllyel rendelkezik, e tevékenységét adóraktári engedély nélkül az adóraktári engedélykérelme elutasításáról hozott határozat jogerőre emelkedéséig, de legfeljebb 1998 június 30-áig folytathatja, feltéve, ha
a) az adóraktári engedély iránti kérelmét 1997. december 31-éig benyújtja,
b) e törvény hatálybalépését megelőzően a vámhatósághoz bejelentést tesz a Jszt. szerinti jövedéki engedélyében feltüntetett telephelye adóraktárként való működtetésének szándékáról,
c) a Jszt. szerinti jövedéki biztosítékot 1997. december 31-ét követően is - az adóraktári engedély megszerzéséig - nyújtja.
(2) Azt a személyt,
a) aki e törvény kihirdetésének időpontjában, a Fat. és a Jszt. szerint a jövedéki termék adózatlan beszerzésére, illetve importálására jogosító érvényes engedéllyel rendelkezik, és annak érvényessége 1997. december 31-ét követően jár le, az engedély érvényességi idején belül,
b) aki a keretengedély iránti kérelmét 1997. december 31-éig e törvény rendelkezései szerint benyújtotta, és kérelmének átvételét a vámhatóság igazolta, a kérelem és a vámhatósági igazolás bemutatása alapján legfeljebb 1998. február 28-áig
az e törvény szerinti adómentes felhasználónak kell tekinteni.
(3) Az a személy, aki e törvény hatálybalépésének napján a Jszt. szerint nagykereskedelmi, export- és importtevékenységre jogosító jövedéki engedéllyel rendelkezik, és megfelel az e törvényben a jövedéki engedély megadásához meghatározott feltételeknek, tevékenységét jövedéki engedély nélkül 1998. február 28-áig tovább folytathatja, amennyiben engedélykérelmét 1997. december 31-éig benyújtotta, és a Jszt. szerinti jövedéki biztosítéknyújtási kötelezettségét továbbra is teljesíti. A vámhatóság ezen engedélykérelmeket - e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott - egyszerűsített eljárás keretében bírálja el, és adja ki az új jövedéki engedélyeket.
(4) A vámhatóság az (1) bekezdésben megjelölt személyek adóraktári engedélykérelmét legkésőbb a benyújtást követő 6 hónapon belül, a (2) és (3) bekezdésben megjelölt engedélykérelmeket 1998. február 28-áig köteles elbírálni, az engedélyt kiadni vagy a kérelmet elutasítani.
(5) A 7. § 18. és 19. pontjában, valamint a 68. § (11) bekezdésében említett időszakok számításánál figyelembe kell venni a törvény hatályba lépése előtt a Jszt. szerinti jövedéki engedély alapján végzett tevékenységet, a Fat. és a Jszt. szerint adott mentesítéssel végzett beszerzést, illetve a Jszt. alapján kirótt jövedéki bírságot is.
Adófizetési kötelezettség
85. §
(1) A Jszt. szerinti termelő jövedéki alany az általa előállított, de 1997. december 31-éig nem értékesített jövedéki termékről telephelyenként és összesítve készletbevallást ad a Jszt. szerint jövedéki ellenőrzésre jogosult vámhivatalnak, megállapítja az 1998. január 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott készlet tényleges mennyiségét (telephelyenként és összesítve). A készletbevallást olyan mennyiségi egységben kell megadni, amely az e törvényben foglalt rendelkezés alapján az adó alapjául szolgál.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jövedéki alany, amennyiben 1997. december 31-éig adóraktári engedélyt kért és/vagy kapott, vagy kérelmét jogerős határozatban még nem bírálták el, adóraktárának 1998. január 1-jei induló nyitókészletébe beállítja a jövedéki termék (1) bekezdés szerinti tényleges készletét, amely az adókötelezettség keletkezése szempontjából betárolásnak minősül.
(3) A Jszt. szerinti termelő jövedéki alany 1998. január 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott jövedéki termék készletének tényleges mennyiségét az adókötelezettség szempontjából 1997. december hóban értékesítettnek kell tekinteni, amennyiben 1997. december 31-éig nem nyújtott be adóraktári engedélyt, vagy adóraktári engedélykérelmét jogerős határozatban elutasították.
(4) A 84. § (2) bekezdésében megjelölt adómentes felhasználó az 1997. december 31-éig fel nem használt adómentes jövedéki termékről az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint készletbevallást ad. A jövedéki termék 1998. január 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott készletének tényleges mennyiségét 1998. január 1-jei induló nyitókészletébe beállítja, amely az adókötelezettség keletkezése szempontjából betárolásnak minősül.
Dohánygyártmányok
86. §
(1) Az 1998. január 1-je és augusztus 31-e közötti időszakban (a továbbiakban: átmeneti időszak) az adó mértéke
a) a cigaretta ezer darabjára 1725 forint és a százalékos adóalap 75 százaléka,
b) a szivar, a szivarka, a fogyasztási dohány százalékos adóalapjának 55 százaléka.
(2) Az átmeneti időszakban a százalékos adó alapja az adófizetési kötelezettséget keletkeztető eseménnyel érintett dohánygyártmány
a) adót és általános forgalmi adót nem tartalmazó forgalmi értéke, ha az adóraktárból a kiszállítás a saját kiskereskedelmi hálózatba, üzlethelyiségbe történik,
b) adót és általános forgalmi adót nem tartalmazó eladási ára, az a) pontban megjelölttől eltérő esetben.
(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a dohánygyártmányok forgalmi értéke alatt a terméknek az az ára értendő, amelyet a felek hitelt érdemlően igazoltan a fennálló piaci körülményeknek és helyzetüknek megfelelően állapítottak meg, illetve amely független felek között - normális piaci körülményeket feltételezve - általában elérhető lenne.
(4) A (2) bekezdés b) pontja szerinti eladási ár helyett a dohánygyártmány adó- és általános forgalmi adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló, a (3) bekezdés szerint meghatározott forgalmi értéke az adó alapja akkor is, ha
a) az eladási ár a dohánygyártmány adó- és általános forgalmi adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony, és
b) a dohánygyártmány kiszállítása az áfa törvény 22. §-ának (6) bekezdésének b) pontjában meghatározott kör részére történik.
(5) Az átmeneti időszakban a dohánygyártmányok
a) szabadforgalomba bocsátása,
b) belföldi forgalom számára való vámkezelése, feltéve, hogy az importáló nem adóraktárba szállítja be a termékét
kizárólag zárjegy felhelyezésével történhet.
(6) A (5) bekezdésben említett zárjegy a dohánygyártmányok egyedi fogyasztói csomagolására felhelyezett olyan bélyeg, amely igazolja, hogy a termék adóraktárban került előállításra és onnan kiszállításra, illetve, hogy a termék importból származik és a belföldi forgalom számára való vámkezelése megtörtént.
(7) Egyedi fogyasztói csomagolás alatt
a) a cigaretta esetében a legfeljebb 50 darab cigarettát tartalmazó fogyasztói csomagot (zsebcsomag),
b) a szivar esetében a darabot vagy a dobozt,
c) a szivarka esetében a dobozt,
d) a fogyasztási dohány esetében a tasakot vagy a dobozt kell érteni.
(8) A zárjegyet a Magyar Állam állíttatja elő és bocsátja - elszámolási kötelezettség mellett - az adóraktár engedélyese, az importáló rendelkezésére. Az adóraktár engedélyese és az importáló a zárjegyhez az előállítási költségének megfizetése ellenében juthat hozzá. A zárjegy darabonként 70 Ft értéket képvisel, amelyet a külön szabályozott elszámolás alapján kimutatott zárjegyhiány után kell megfizetni.
(9) Az 1998. augusztus 31-én a dohánygyártmány-adóraktárban készleten lévő, zárjeggyel ellátott dohánygyártmányok után az adó mértéke azonos az (1) bekezdés szerinti mértékkel.
(10) A zárjeggyel ellátott, (9) bekezdés szerinti dohánygyártmányok a dohánygyártmány-adóraktárból legkésőbb 1998. szeptember 30-áig szállíthatók ki.
(11) A zárjeggyel ellátott dohánygyártmányok kiskereskedelmi eladási árára e törvényben előírt rendelkezések nem vonatkoznak.
(12) Az adójegyet a vámhatóság 1998. június 1-jétől kezdődően köteles azon személy rendelkezésére bocsátani, aki arra a 63. § (3) bekezdésben foglaltak alapján jogosult.
(13) A 63. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezéstől eltérően
a) az 1998. július hónapban átvett adójegyek utáni halasztott fizetési kötelezettség 30 százalékát 1998. szeptember 28-áig, 70 százalékát 1998. október 28-áig,
b) az 1998. augusztus hónapban átvett adójegyek utáni halasztott fizetési kötelezettség 15 százalékát 1998. szeptember 28-áig, 25 százalékát 1998. október 28-áig, 60 százalékát 1998. november 28-áig kell teljesíteni.
(14) A cigaretta árusítása 2001. december 31-éig automatából is megengedett.
(15) Az adójegy 1998. december 31-éig a 64. § (3) bekezdésében megjelölt adatokon kívül "A dohányzás káros az egészségre!" feliratot is tartalmazza.
Adóelőleg fizetés
87. §
(1) 1998. évben az adóelőleg fizetési kötelezettségnél a 32. § (12) bekezdésének azon rendelkezését kell alkalmazni, amely olyan adóraktárra vonatkozik, amely a tárgyévet megelőző évben nem fizetett adót.
(2) Adóelőleget a dohánygyártmányok esetében csak az 1998. augusztus 31-éig zárjeggyel értékesített, illetve - 1998. augusztus 31-ét követően - zárjeggyel kitárolt termékek utáni adóra kell fizetni.
Felhatalmazás
88. §
(1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg a) a mezőgazdasági termékek előállításához a külterületi szántó, kert, gyümölcsös, gyep, halastó és erdőművelési ágakban a mezőgazdasági felhasználó részére hektáronként, a szarvasmarha tenyésztéséhez a tehén éves átlaglétszámára vetítve a gázolaj jövedéki adója központi költségvetést megillető hányada 85 százalékának, 37,70 Ft/liternek a visszatérítését, a visszatérítés feltételeit és szabályait,
1. a szántó művelési ágban 90 liter/ha/év,
2. a kert, gyümölcsös, szőlő művelési ágban 200 liter/ha/év,
3. a gyep művelési ágban 12 liter/ha/év,
4. a halastó 55 liter/ha/év,
5. az erdőműveléshez 90 liter/ha/év,
6. a szarvasmarha ágazatban 85 liter/db/év mértékig terjedően,
b) a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai számára a jövedéki termékekre adható adóvisszatérítés mértékét, módját és részletes szabályait.
(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg
a) az adóraktári engedély, a keretengedély és a jövedéki engedély iránti kérelemre, az engedély kiadására, visszavonására, a jövedéki biztosíték teljesítésére, módosítására, a jövedéki biztosíték felhasználására vonatkozó részletes szabályokat,
b) az előállított, raktározott jövedéki termékek pontos számbavételéhez, hatósági felügyelet ellátásához szükséges, az adóraktár kialakítására, berendezésére vonatkozó előírásokat, a hatósági felügyelet ellátásának esetleges különleges módját és feltételeit,
c) az adóraktár által vezetendő nyilvántartásokra, adófizetési kötelezettségének elszámolására, a termékkísérő okmányra és az egyszerűsített kísérő okmányra, a figyelembe vehető veszteségnormákra vonatkozó részletes szabályokat,
d) a jövedéki termék adómentes felhasználásának, elszámolásának részletes szabályait,
e) a zárjegy alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak a részletes szabályait,
f) az adójegy igénylésére, visszavételére, alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat,
g) a denaturált alkohol előállításához felhasználható denaturálószer alkalmazására és az alkohol denaturálási eljárására vonatkozó szabályokat, valamint a desztilláló készülék előállítására, birtokban tartására vonatkozó szabályokat,
h) a bérfőzött pálinka bérfőzető részére történő kiadásának és a bérfőzető általi továbbértékesítésének szabályait,
i) a jövedéki termékek lefoglalásának, elkobzásának, felhasználásának illetve megsemmisítésének részletes szabályait,
j) a terítőjáratok működési és adminisztrációs rendjét.
(3) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter és a honvédelmi miniszter arra, hogy közös rendeletben határozza meg
a) az üzemanyag petróleum adómentes beszerzésének, nyilvántartásának és elszámolásának külön szabályait,
b) a 70. § (11) bekezdésében meghatározott szervezet jövedéki nyilvántartásának és vevőnyilvántartásának vezetésére vonatkozó előírásokat.
XVIII. fejezet
Módosuló jogszabályok
A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosítása
89. §
(1) Ahol a vámtörvény "a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény" vagy a "jövedéki törvény" hivatkozást használja, ott 1998. január 1-jétől e törvényt kell érteni.
(2) A vámtörvény 1. §-ának 21. pontja a) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[1. § E törvény alkalmazásában]
[21. vámteher:]
"a) a vám, a termékimportot terhelő általános forgalmi adó, fogyasztási adó és jövedéki adó (a továbbiakban ez utóbbiak együtt: forgalmi adók), illetékek, díjak és egyéb, jogszabályon alapuló kötelező befizetések, ha azokat a vámigazgatási eljárás során kell kivetni;"
(3) A vámtörvény 7. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[7. § (1) A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében]
"e) a jövedéki törvény szerinti adómentes felhasználás, illetve adóraktárba való betárolás céljából importált jövedéki termékre,"
[a vámáru/szállítója vagy birtokosa vámbiztosítékot köteles nyújtani.]
(4) A vámtörvény 10. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) a vámbiztosíték indokoltsága akkor szűnik meg, ha a vámárut/árut külföldre vagy vámszabad területre kiszállították, a belföldi forgalom számára vámkezelték és - amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik - az esedékessé váló vámterhet megfizették, vámhivatali felügyelet mellett megsemmisítették, közvámraktárba beraktározták vagy ellenszolgáltatás nélkül az államnak felajánlották és azt a vámhatóság elfogadta, a jövedéki törvény szerinti adómentes felhasználó üzemébe, raktárába vagy adóraktárba betárolták és a betárolást a termékkísérő okmányon visszaigazolták, illetve amennyiben a 29. §-ban előirányzott felülvizsgálat eredménye az ügyféli kérelem megalapozottságát támasztja alá, továbbá, ha a kiviteli célból szállított adózatlan jövedéki terméket az adóraktárba visszaszállítják és készletre veszik."
(5) A vámtörvény 128. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A vámteher kiszabásakor a jövedéki adóból és az általános forgalmi adóból le kell vonni az importált dohánygyártmányra az országos parancsnokságtól átvett, ideiglenes kiviteli eljárásban kiszállított és külföldön felragasztott adójeggyel megfizetett vagy megfizetésre kerülő jövedéki adót és általános forgalmi adót, feltéve, hogy az importáló a vámkezeléskor az adójegy ideiglenes kivitelét igazolja a jövedéki törvény szerint az adójegy megfizetésére adott fizetési halasztás a belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor még nem járt le."
(6) A vámtörvény 131. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"131. § (1) A vámterhet - ideértve a helyesbítéskor megállapított fizetési kötelezettséget is - a vámfizetésre kötelezettel a kiszabás napjától számított három munkanapon belül írásbeli határozattal kell közölni. Az így megállapított fizetési kötelezettség - a (3), (4) és a (6) bekezdésben foglaltak kivételével - a közlés napján esedékes."
(7) A vámtörvény 131. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) Az adóraktárba való beraktározás, illetőleg az adómentes felhasználás céljából importált jövedéki termék belföldi forgalom számára való vámkezelésekor kiszabott jövedéki adó felfüggesztésére és esedékességére a jövedéki törvény rendelkezéseit kell alkalmazni."
Az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény módosítása
90. §
Az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény 29. §-ának (2) bekezdése f) pontjának jelölése g) pontra változik és a bekezdés kiegészül a következő g) ponttal:
[(2) Az Alap egyéb bevételeit képezik:]
"g) az üzemanyagok után befizetett jövedéki adónak az Alapot környezetvédelmi termékdíj címen megillető 3,00 százaléka."
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjról szóló 1995. évi LVI. törvény módosítása
91. §
(1) A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"2. § (1) A (3) bekezdésben meghatározott termékdíjköteles termékek után - beleértve a más termékekkel együtt vagy más termékek részeként forgalombahozott terméket is -, a 3. § (2) bekezdésében foglalt eltéréssel
a) a belföldi előállítású termékdíjköteles termék első belföldi forgalombahozója, valamint
b) a termékdíjköteles termék importálója (a továbbiakban: a) és b) pont együtt: kötelezett)
környezetvédelmi termékdíjat (a továbbiakban: termékdíj) köteles fizetni."
(2) A Ktv. 2. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) E törvény alkalmazásában termékdíj köteles termék:]
"a) üzemanyag és egyéb kőolajtermék (közvetlenül szennyező termék),"
(3) A Ktv. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Az üzemanyag termékdíjat a jövedéki adó fizetésére kötelezett, a jövedéki adó részeként, a jövedéki adóban fizeti meg."
(4) A Ktv. 16. §-át megelőző cím és 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
" Egyéb kőolajtermékek környezetvédelmi termékdíja
16. § Termékdíjat kell fizetni az 5. számú melléklet szerinti egyéb kőolajtermékek után (a továbbiakban: Kkt.)."
(5) A Ktv. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"17. § (1) A Kkt. termékdíj alapja az egyéb kőolajtermék tömege.
(2) A Kkt. termékdíj tételeit az 5. számú melléklet tartalmazza."
(6) A Ktv. 5. számú melléklete helyébe e törvény Melléklete lép.
Az útalapról szóló 1992. évi XXX. törvény módosítása
92. §
(1) Az Útalapról szóló 1992. évi XXX. törvény (továbbiakban: Utv.) 2. §-ának a), c), e) és i) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"2. § Az Útalap forrásai:
a) az üzemanyagok utáni jövedéki adónak az Útalapot útalaphozzájárulás címén megillető hányada;
c) a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 33. §-a (1) bekezdésének b) pontjában említett közútkezelő közhasznú társaság (a továbbiakban: közútkezelő szerv) részére Kkt. 15. §-a és 37. §-a alapján befizetett díj, pótdíj és bírság összege;
e) a közútkezelő szerv vagyonkezelésében lévő kizárólagos állami tulajdonú országos közutak határain belüli területek, illetve az országos közúthálózathoz kapcsolódó később feleslegessé váló többletterülete, az építés időtartama alatt használt felvonulási területek, vagy a földművek építéséhez, az útépítési anyagok előállításához használt területek és anyagnyerő helyek, továbbá a nyomvonal-módosítások, közút-korszerűsítések és építések nyomán feleslegessé váló területek és felhagyott közútszakaszok értékesítéséből, hasznosításából származó pénzösszeg."
(2) Az Utv. 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"3. § (1) Az Útalap 2. § a) pontjában megjelölt forrását 1998. első félévében az üzemanyagok után befizetett jövedéki adó 26,32 százaléka, az ezt követő félévekben a belföldön, a tárgyfélévet megelőző félévben értékesített üzemanyagok fajtánkénti mennyiségével súlyozott átlagos fogyasztói árváltozásának mértékével korrigált hányada képezi. Az így számított összeget a vámhatóság köteles az Útalap kezelője által a tárca hivatalos lapjában közzétett Útalap számla javára befizetni."
(3) Az Utv. 3. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (4)-(8) bekezdések számozása (3)-(7) bekezdésre változik:
"(2) A 3. § (1) bekezdésében meghatározott korrekciónak, valamint a folyósítás rendjének részletes szabályait a pénzügyminiszter a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel egyetértésben, rendelettel határozza meg."
(4) Az Utv. 4. §-a (1) bekezdésének d) és g) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[4. § (1) Az Útalap pénzeszközei az állami tulajdonban lévő országos közutak - ideértve azok műtárgyait (hidak, stb.) és tartozékaik -]
"d) a közútkezelő szervek működési és beruházási költségeinek fedezetére, továbbá a közútkezelő közhasznú társaságok veszteségeinek fedezeteként eszközölt pótbefizetésekre és törzstőke-emelésének részeként elhatározott pénzbetét-befizetésekre;
g) a központi költségvetés részére a jövedéki adó visszatérítés megtérítésére"
[használhatók fel.]
(5) Az Utv. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Az Útalap-források értékállóságának megőrzése érdekében biztosítani kell, hogy az Útalap felvett hitelek nélkül számított (saját) forrásai - figyelembe véve a 3. § (1) bekezdése alapján meghatározott útalap-hozzájárulási mértéket is - összességükben legalább az üzemanyag utáni jövedéki adó központi költségvetést megillető hányadának növekedésével azonos ütemben növekedjenek."
(6) Az Utv. 4. §-ának (3) bekezdése 1998. január 1-jével hatályát veszti.
Melléklet az 1997. évi .... számú törvényhez
"5. számú melléklet
az 1995. évi LVI. számú törvényhez
A termékdíj tételek
Az egyéb kőolajtermékek termékdíj tételei Termékdíj köteles termék Ft/kg Kenőolaj 40
Nem szabványos fűtőolaj 50
Szabványos, de 3 %-nál magasabb kéntartalmú fűtőolaj 2
INDOKOLÁS
Általános indokolás
A Javaslat olyan új adórendszer bevezetését jelenti, amely hatékony módon biztosítja az állam adóbevételét, mozgósítja tartalékait, visszaszorítja az adóelkerülés lehetőségeit, garanciális szabályai révén megteremti az adóbefolyás biztonságosabb feltételeit. Célja, hogy a gazdasági élet tisztességes szereplőit ne érje hátrány, szoruljon vissza a jövedéki termékek illegális (fekete) piaca. Törekszik arra, hogy a szabályozás egyszerű és világos legyen szerkezetében és kifejezésmódjában egyaránt, megkönnyítve ezáltal az önkéntes jogkövetést, a jogalkalmazást.
A Javaslat széles körű szakmai egyeztetés során alakult ki, kidolgozásában részt vettek a szakmai szövetségek és a pénzügyminiszter tanácsadó testülete, a Jövedéki Tanács is. Folyamatos konzultációval segítette a törvény előkészítését több nemzetközi könyvvizsgáló és adótanácsadó cég, valamint az Európai Közösség kijelölt szakértője.
A jövedéki adónem bevezetése nem kizárólag terminológiai kérdés, hanem tartalmilag is megújítja a költségvetési bevételek szempontjából kiemelt, meghatározó termékek egy alapjogszabályon belüli komplex kezelését. A Javaslat szerint ugyanis nemcsak az adó keletkezésével, beszedésével kapcsolatos anyagi-jogi szabályok, hanem a jelenleg még a jövedéki törvény által szabályozott jövedéki eljárási szabályok (engedélyeztetés, biztosítékrendszer, forgalmazás, ellenőrzés, szankcionálás, stb.) is az új törvény részévé válnak. A kereskedőkre vonatkozó rendelkezések - bizonyos egyszerűsítésekkel - integrálódnak az új törvénybe.
A jövedéki adó bevezetésével összefüggésben más törvények módosítására is szükség van. A Javaslat azokat a módosuló jogszabályokat tartalmazza, amelyek kifejezetten a jövedéki adó bevezetése miatt változnak (a vámjogról, a vámeljárásról és a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény, az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény, a környezetvédelmi termékdíjakról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény, az útalapról szóló 1992. évi XXX. törvény módosítása). Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény, a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény, valamint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény önálló törvénymódosításként is napirenden szerepel, ezért azok a módosítások, amelyek a jövedéki adó törvény bevezetése kapcsán válnak szükségessé, az önálló törvénymódosítási javaslatban szerepelnek, s a későbbiekben kerülnek előterjesztésre.
A szabályozás új, koncepcionális vonása, hogy a jövedéki ágak a törvényen belül határozottan elkülönülnek. A törvényjavaslat anyagi-jogi szabályai teoretikusan tagozódnak általános és különös részre. Az általános rész tartalmaz minden olyan szabályt, amelyek egységesen vonatkoznak minden jövedéki termékre, ugyanakkor a különös részben kapnak helyet az egyes jövedéki ágakra, valamint a kereskedelemre vonatkozó specifikus szabályok, külön-külön fejezetet alkotva.
Ezt a tagozódást indokolják az egyes szakmák eltérő sajátosságai és a jogtechnikai szempontok is. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a törvény így egységesebb, áttekinthetőbb, kezelése könnyebb. Egyes új jogintézmények esetleges eltérő időpontban történő hatályba léptetése így egyszerűbbé válhat, nem beszélve a később szükségessé váló esetleges módosításokról, amikor is az egyes jövedéki ágakra vonatkozó szabályok a másik "sérelme" nélkül változhatnak.
A Javaslatban szereplő megoldás nem áll ellentétben a közösségi ajánlásokkal és az egyes országok gyakorlatával sem. Vannak tagállamok, ahol a jövedéki termékekre külön törvényeket alkalmaznak (pl. Németország, Ausztria), van ahol a javaslathoz hasonló törvényi szerkezetben történik a szabályozás (pl. Hollandia). A törvényjavaslat sajátos - de hazai körülmények között célszerű -megoldása, hogy a jövedéki termékek forgalmazásával, annak ellenőrzésével, szankcionálásával, stb. kapcsolatos szabályok, rendelkezések is e törvény keretében kapnak helyet.
Az Európai Közösség ajánlásainak megfelelően a jövedéki adó érvényesülési köre a három "klasszikus" - a fogyasztási adóbevétel több, mint 94 %-át kitevő -termékcsoportra, a dohánygyártmányokra, az alkoholtartalmú termékekre és az ásványolaj termékekre szűkül. Egyéb termékekre továbbra is fennmarad - ún. nemzeti fogyasztási adóként - a jelenlegi fogyasztási adó.
A jövedéki visszaélések legfrekventáltabb területét az ásványolaj termékek képezik. A Javaslat a jelenleg is adóztatott termékkörön kívül az egyéb ásványolaj termékeket is megadóztatja abban az esetben, ha azokat üzemanyagként vagy tüzelőolajként kínálják eladásra, így értékesítik vagy használják fel. Az üzemanyag-manipulációk kezelését illetően abból indul ki, hogy részben más jogszabályok kiegészítő rendelkezései, részben külön jogszabályi rendezést nem igénylő intézkedések "kezelni tudják" azokat. (Ennek érdekében már folyamatban van például az ásványolaj termékenként szakosított - megfelelő műszaki-technikai háttérbázissal rendelkező - vámhivatalok kijelölése, kialakítása az import vámkezelésekre, vagy például az extrakönnyű fűtőolaj szabványának megváltoztatása a manipulációs felhasználás megakadályozására.)
Ehhez szorosan kapcsolódik a Javaslat azon rendelkezése, mely szerint a kenőolajok környezetvédelmi termékdíjkötelessé válnak. A termékdíjra javasolt 40 Ft/l mérték érvényesítése esetében a kenőolajok üzemanyag előállításához való felhasználása visszaszorítható. A jövedéki adóval történő terhelés helyett a termékdíj bevezetését javasoló megoldás költség- és infláció növelő hatása részben vagy teljesen ellentételezhető azzal, ha az intézkedéshez kapcsolódóan - az abból származó bevételekből megfinanszírozva - kialakításra és bevezetésre kerül a fáradtolaj visszagyűjtésének rendszere és a termékdíj megtérítése a visszagyűjtött fáradtolaj után. Szemben az olyan megoldással, amelyben a kenőolajokra jövedéki adó biztosítaná az olajmanipuláció kivédését, a javasolt megoldás nem vált ki inflációs hatást, illetve azt jelentősen mérsékli, továbbá nem szélesíti az adómentes felhasználók körét, s ezáltal nem fokozza az egyébként is szűkös kapacitású vámhatóság leterheltségét, és - ugyancsak nem elhanyagolható szempontként - szolgálja egyúttal a környezetvédelem céljait is. A Javaslat összhangban van az Európai Közösségben alkalmazott szabályozással is.
Az üzemanyagok esetében célszerű lépésként tartalmazza a Javaslat a fogyasztási adórendszer reformértékű megújítása, az adóbeszedés hatékonyabb, szigorúbb rendszerének bevezetése keretében a ma még több jogcímen létező elvonások (útalap-hozzájárulás, környezetvédelmi termékdíj) egy jogcímen, jövedéki adóként történő realizálását. Az egy jogcímen való teljesítés nemcsak az államháztartás, hanem az adófizetők számára is kedvezőbb, egyszerűbb megoldás. Már a fogyasztási adó törvény elmúlt évi módosítása kapcsán is megfogalmazódott a parlamenti viták során ilyen javaslat.
Az elvonásoknak a realizálható bevételekre kedvező hatással járó egységesítése ugyanakkor nem érinti az Alapok saját, önálló forrásképzését, mivel arra a Javaslatban szereplő törvénymódosítások (az útalap-hozzájárulásról, a környezetvédelmi termékdíjról és az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló törvények módosítása) adnak garanciális szabályokat.
A Javaslat az 1998. évi költségvetési tervezési munkák során körvonalazódó bevételi igényhez igazodva, a fix összegű adók átlagosan 10,5 %-os emelésével számol, 1998. január 1-jei hatálybalépéssel.
A Javaslat szerint az üzemanyagok jövedéki adójának a központi költségvetést illető hányada (a jelenlegi fogyasztási adónak megfelelő adótétel) 10,8 %-kal emelkedik. Összességében a jövedéki adó e termékkörben a környezetvédelmi termékdíj és az útalap-hozzájárulás beintegrálása következtében ennél magasabb mértékű emelkedést mutat a jelenlegi fogyasztási adóhoz képest. Az útalaphozzájárulás 1998. évi mértékére a Javaslat az autópálya építés finanszírozásáról hozott kormányhatározatot veszi alapul, s azzal számol, hogy az Útalapba visszajuttatott összeget félévenként korrigálja az üzemanyagok fogyasztói árindexe. 1998. évben az üzemanyagok jövedéki adójában átlagosan 21 Ft/l útalap-hozzájárulást és 2,22 Ft/l környezetvédelmi termékdíjat vesz figyelembe.
Az üzemanyagok illegális piacán szerepet játszó nem szabványos termékeknél a jövedéki adó az előbbieken felül 20 Ft/l-rel nő. Az így kialakuló adóterhelés e termékek kiszorítását eredményezheti, és ezzel garantálható, hogy csak a hatályos jogszabályoknak megfelelő szennyezőanyagtartalmú termék kerüljön forgalomba.
A sör esetében a valorizáció az átlagos szint alatti, 6-7 %-os mértékű. A Javaslat a sör piaci helyzetét veszi figyelembe, a borral szembeni versenyhátrányának csökkentését célozza. Azzal számol, hogy az így az - átlagos emeléshez képest - elmaradó költségvetési bevételt a forgalom növekedéséből származó többlet ellensúlyozza.
Az alkoholtermékek esetében a gyümölcspálinkákra, borpárlatra alkalmazott kedvezményes adótétel és az általános adótétel közötti rés - a jogharmonizációs követelmény szem előtt tartásával - tovább szűkül. Az adóemelés a "kedvezményezett" kategóriában az átlag feletti, 12,8 %-os. A cigaretta adótétele átlagos mértékben (10,5 %-kal) emelkedik. Az adójegy bevezetésével egyidejűen a cigaretta kételemű - százalékos és tételes - adójánál a Javaslat a százalékos adóelem súlyának csökkentését, a tételes adó növelését tartalmazza.
A Javaslat szerint a szesztartalmú italok és a dohányáruk körében az adótételek emelése a fogyasztói árszínvonalat - az áfa-hatást is figyelembe véve - valamivel több, mint 0,2 %-kal emeli. Az áremelő hatás az érintett termékek esetében legfeljebb 7-8 %-ra tehető. Az üzemanyagoknál a központi költségvetést megillető tisztajövedelem (a jelenlegi fogyasztási adó) fajlagos mértékének az emelése önmagában - közvetlen hatásában - a fogyasztói árszínvonalat közel 0,3 %-kal emeli.
Az üzemanyagok Útalapot megillető tisztajövedelem hányadának, valamint a Környezetvédelmi Alapot megillető jövedelemhányadának hatásait is figyelembe véve a fogyasztói árszínvonal-emelkedés összességében mintegy 0,8 %-ra tehető. Az üzemanyagok fogyasztói ára ezen intézkedések együttes hatására (a jövedéki adó emelése miatt) 1998. január 1-jén átlagban mintegy 10 %-kal nő, az évközi ármozgásokkal együtt pedig - mérsékelt világpiaci áremelkedést feltételezve - éves szinten 15,1-15,4 %-os üzemanyag áremelkedésre lehet számítani. A Javaslat alapeleme az adóraktár intézménye. Az Európai Közösségben a jövedéki termékeknek a tagállamok közötti szabad áramlása és az elfogadott adóztatási elv érvényre juttatása az adóraktári rendszeren keresztül valósul meg. A Közösség harmonizált jövedéki adórendszerébe való beintegrálódásunknak alapvető feltétele, hogy a csatlakozáskor már működjön az az adóraktári rendszer, amelyre ráépülhetnek a tagállamok közötti termékmozgást biztosító, a közösségi irányelvben rögzített szabályok.
A jogharmonizációs követelmények mellett elsődleges szempont az is, hogy a jövedéki termékek előállítása a jelenleginél zártabb rendszerben, szigorúbb feltételek érvényesítésével történjen, vagyis az adóbeszedés biztonsága az új szabályozás révén egyúttal növekedjen. E szempont alapján az adóraktári rendszer jellemzően csak a gyártóüzemeket fedi le.
Az adóraktári engedély egyik alapvető feltétele a jövedéki biztosíték, amely az adóraktárban előállított, az adó megfizetése nélkül tárolt termék adótartalmához igazodik, szakmánként eltérő nagyságrendben meghatározott minimum és maximum határok között. A Javaslat bevezeti a jó adós fogalmát, akinél - legalább hároméves tevékenység esetén - a jövedéki biztosíték fele összegre csökkenthető.
Az adóraktár olyan fizikai hely, ahol a belföldön előállított, vagy importált jövedéki termék adófelfüggesztés mellett tartózkodhat. Az adófelfüggesztés a termék szabadforgalomba bocsátása (tehát nem másik adóraktárba, adómentes felhasználóhoz vagy exportra történő kiszállítása) esetén szűnik meg, s beáll az adófizetési kötelezettség.
Az adóraktár önadózás keretében tesz eleget adókötelezettségének. A Javaslat szerinti szabályozás egy sajátos adómegállapítási módot vezet be. Az adóraktár adóbevallásához kapcsolódik egy hatósági aktus, nevezetesen a vámhatóság által az adóbevallás alapjául szolgáló tények, körülmények ellenőrzése és jegyzőkönyv felvétele arról, hogy az adómegállapítás helyesen történt. Ez, a vámhatósági ellenjegyzéssel kiegészített önadózás valójában egyfajta "kvázi" kivetés, ami egyesíti az önadózás rugalmasságát és bürokrácia mentességét, illetve az adókivetés esetében feltételezhető fokozottabb hatósági kontrolt. Az adóraktárban az előbbiekkel is összefüggő, lényegi új elem a folyamatos, állandó hatósági felügyelet előírása, ami nem jelent minden esetben fizikai jelenlétet. Ez alól felmentés adható, amennyiben pl. az előállítás zárt technológiája, a termelt mennyiségek egzakt mérésének lehetősége azt nem indokolja.
A jövedéki adó szabályozása a termék fizikai mozgásához kapcsolódik, az adó a mennyiségre vetül. A bevezetésre kerülő, szigorú számadású új bizonylatok (termékkísérő okmány, egyszerűsített kísérő okmány) a termék mennyiségi adatait és a beazonosításához, illetve számbavételéhez szükséges egyéb adatokat, valamint a szállítások igazolását, visszaigazolását tartalmazzák. Bevezetésük fontos jogharmonizációs lépés, előkészíti a Közösségen belüli adóraktári, adófelfüggesztéses szisztéma alkalmazását.
A Javaslat a dohánytermékeknél az adójegy bevezetését is tartalmazza. Az adójegyen szerepel a maximált kiskereskedelmi eladási ár, amelyet a gyártó vagy az importáló határoz meg. A termelőknek, importálóknak a maximált fogyasztói ár megállapítására adott jogosultsága - amelyet a vonatkozó közösségi jogszabály is rögzít - a magyar versenyjogi szabályozásba beilleszthető, külön versenyfelügyeleti eljárás lefolytatására nincs szükség, a kartelltilalom alól egyedi mentesítést nem kell kérni. Ez azonban nem érinti a versenyhatóság fellépésének lehetőségét az erőfölénnyel történő visszaélés, vagy kartell ellenőrzés miatt. A szabad árhoz képest ugyan a maximált ár korlátozottabb árversenyt tesz lehetővé, de addig, amíg a gyártók és importálók közötti verseny megmarad, a maximált ár versenykorlátozó hatása csekélynek tekinthető. A maximált ár képes biztosítani, hogy mind az egyes gyártók, importálók között, mind pedig a dohánygyártmányok forgalmazói közötti verseny fennmaradjon, ugyanakkor az adóbeszedés biztonsága növekedjen.
A Javaslat - az adóraktár hálózat kiépítésével - szigorúbb engedélyezési és elszámoltatási rendszer és szigorúbb, de következetes szankcionálás érvényesítését jelenti mind az adófelfüggesztés, mind az adómentesség és az adóvisszatérítés terén, mind pedig az adózás alól elvont termékek esetében. Ennek hatékonysága - mint minden szabályozásé - attól függ, hogy az ellenőrző apparátus felkészültsége révén hogyan lesz képes érvényt szerezni ezeknek a szabályoknak. Az adóraktár intézménye, működtetése igen nagy erőfeszítést, speciális szakmai tudást, "állandó jelenlétet" feltételez az ellenőrző hatóság részéről. Ezért elsődleges szempont, hogy a jövedéki adózással, ellenőrzéssel és elszámoltatással kapcsolatos minden hatósági teendő egy kézben legyen. A Javaslat az e téren már tapasztalatokkal, hagyománnyal rendelkező VPOP-t jelöli meg amellett, hogy a kereskedelem ellenőrzésében az APEH-nak is szerepet szán, s a két hatóság, valamint a rendőrség, a közterületfelügyelet, a fogyasztóvédelmi felügyelőség szoros együttműködését feltételezi. Az új törvény, s ezzel együtt az új jogintézmények elfogadásának, hatályba lépésének időzítése nagy körültekintést igényel. Az új jogintézmények (pl. adóraktár, adójegy) hatályba léptetésénél célszerű a szokásosnál lényegesen hosszabb felkészülési időt hagyni mind az adózók, mind az adóapparátus részére. Ezért a Javaslat 1998. január 1-jei hatálybalépés mellett rugalmas átmeneti szabályokkal, valamint az adójegy esetében 1998. szeptember 1-jei bevezetéssel számol.
Az adórendszer megújításának eredménye a bevezetés évében - tekintettel az adójegy évközi bevezetésére, valamint az átmeneti rendelkezésekre is - csak részleges, várhatóan az 1999-2000. években teljesedik ki, amikor is számolni lehet azzal, hogy hatására az illegális forgalom érzékelhetően visszaszorul.
Részletes indokolás
Első rész
az 1. §-hoz
A Javaslat az új adórendszerben a jövedéki termékek előállításával, az adózatlan jövedéki termékek tárolásával, birtokolásával, felhasználásával kapcsolatos, a törvény preambulumában megjelölt célokat szolgáló, alapvető követelményeket, általános elveket összegzi, teszi egyértelművé. a
2.-4. §-okhoz
A Javaslat meghatározza a törvény területi, tárgyi és személyi hatályát. A törvény rendelkezéseit belföldön, a Magyar Köztársaság területén kell alkalmazni, beleértve a vámszabad- és tranzitterületet is.
A törvény tárgyi hatálya alá tartozik a jövedéki adó, és - az adójegy konstrukciójából fakadóan - a dohánygyártmányok utáni általános forgalmi adó. Hatálya kiterjed továbbá a jövedéki termékek előállítására és forgalmazására, valamint a jövedéki termékekkel kapcsolatos ügyekre. Az új jogszabály nem "tiszta" adótörvény, mivel a hazai viszonyokból kiindulva, a jövedéki adók befolyásának biztonsága érdekében átfogja a teljes termékpályát. Hatályát kiterjeszti a kereskedelmi fázisra is, mert csak így biztosítható a súlyos visszaélésekkel terhelt jövedéki piac átláthatósága, ellenőrizhetősége. Meghatározza a Javaslat a jövedéki termékek körét. Hatálya alá a klasszikus jövedéki termékeket: az ásványolaj, a tömény szesz, szeszesital, a sör, a pezsgő és az egyéb, ún. köztes alkoholtermék, valamint a dohánygyártmány termékeket vonja.
A törvény személyi hatálya alá az a jogi személy, jogi személyiség nélkül szervezet és természetes személy tartozik, aki jövedéki terméket, továbbá a jövedéki termék (illegális) előállítására is alkalmas, a törvényben megnevezett terméket (cukorcefre, borseprő, stb.) előállít, raktároz, tárol, importál, exportál, továbbá azok a szervezetek, amelyek a jövedéki termékekkel kapcsolatos adóztatási, ellenőrzési és egyéb hatósági feladatokat látnak el.
az 5. §-hoz
A Javaslat meghatározza a hatásköri, illetékességi szabályokat. A jövedéki hatósági feladatok egy szervezethez, a jövedéki területen hagyományokkal rendelkező, az utóbbi években gyakorlatot szerzett, az ilyen típusú feladatok ellátására leginkább alkalmas a vám- és pénzügyőrséghez kerülnek. Jövedéki ügyekben általános szabályként a vámhivatalok rendelkeznek hatáskörrel. A megyeszékhelyi vámhivatal jogosult viszont az adó bevallásával, befizetésével, az egyéb adókötelezettségek teljesítésével kapcsolatos ügyekben eljárni. A zárjeggyel, adójeggyel kapcsolatos ügyekben - kivéve a felhasználás ellenőrzését, elszámoltatását - a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága jár el, az adóraktárak helyszíni ellenőrzését, felügyeletét az adóraktár fekvése szerinti vámhivatal végzi.
Az állami adóhatóság a jövedéki termékeket forgalmazóknál jogosult és köteles jövedéki ellenőrzést is lefolytatni.
A Javaslat más hatóságok (pl. rendőrség, fogyasztóvédelmi felügyelőség) eljárási kötelezettségét és annak szabályait is rögzíti a jövedéki termékekkel kapcsolatos visszaélések felderítése esetében.
a 7. §-hoz
Az értelmező rendelkezések a törvényben használt fogalmak meghatározását tartalmazzák, az egyértelmű jogalkalmazás érdekében.
a 8.-17. §-okhoz
Az új adókonstrukcióban az adókötelezettség a jövedéki termék előállításával és a jövedéki termék importálásával keletkezik. Ha az előállítás adóraktárban történik, vagy az importált jövedéki terméket adóraktárba vagy adómentes felhasználóhoz szállítják, az adókötelezettség az adóraktárban tartott vagy az adómentes felhasználónál lévő jövedéki termék után felfüggesztésre kerül. Adót akkor kell fizetni, ha az adóraktárból vagy az adómentes felhasználótól kiszállítják a jövedéki terméket, de azt nem adóraktárba vagy nem adómentes felhasználóhoz raktározzák be, vagyis az ún. "szabadforgalomba" bocsátják. Ha az adóraktárból másik adóraktárba vagy adómentes felhasználóhoz viszik át a jövedéki terméket, a betároló adóraktárban, adómentes felhasználónál adókötelezettség keletkezik, ami felfüggesztésre kerül, míg a kitároló adóraktár esetében megszűnik az adókötelezettség, s véglegesen mentesül a felfüggesztett adó alól.
Adóraktárak között, illetve adómentes felhasználóhoz, valamint adóraktárból külföldre a termék adófelfüggesztéssel szállítható. Ha az így szállított termék nem érkezik meg az adóraktárba, az adómentes felhasználóhoz, vagy nem hagyja el az országot, 30 nap elteltével beáll az adófizetési kötelezettsége a jövedéki terméket "indító" (kitároló) adóraktárnak.
Az adómentes felhasználó - az adóraktárhoz hasonlóan - adóalany az új rendszerben. A beszerzett jövedéki termékre mindaddig adófelfüggesztés érvényesül, amíg annak jogszerű felhasználásával nem számol el. Ha az engedélyezettől eltérő célra használja fel a terméket, a felfüggesztett adófizetési kötelezettsége beáll, vagyis meg kell fizetnie az adót (s ehhez még 200 %-os adóbírság is kapcsolódik).
Ha az adóraktáron belül nem termékelőállításhoz használják fel az ott tárolt jövedéki terméket, vagy a készletben norma feletti hiány keletkezik, az adófizetési kötelezettség szintén "beáll", az adót rendezni kell.
A minőségi vagy hatósági vizsgálatokhoz elhasznált, a megsemmisített vagy vis major következtében megsemmisült termékre, a normán belüli készlethiányra nem kell az adót megfizetni, az adófizetési kötelezettség alól véglegesen mentesülni lehet.
Adófizetési kötelezettség keletkezik a jogellenes előállítással, importálással, az így előállított vagy importált termék birtoklásával, felhasználásával, forgalomba hozásával is.
a 18.-25. §-okhoz
A Javaslat e §-okban meghatározza azokat a feltételeket, előírásokat, amelyek minden adóraktárra általánosan érvényesülnek. Céljuk az adóraktár zárt, biztonságos rendszerének kialakítása, annak révén az adóraktárban felfüggesztett adóval, az adózatlan termékek tárolásával kapcsolatos adókockázat minimalizálása.
Az adóraktár működtetéséhez adóraktári engedély szükséges. Csak az adóraktár engedélyese jogosult arra, hogy jövedéki termékeket belföldön előállítson, importból vagy belföldről adózatlan jövedéki terméket beszerezzen, ilyen terméket tároljon, raktározzon. A törvény területi hatályából következően vámszabadterületen jövedéki terméket előállítani és raktározni, vámraktárban adózatlanul raktározni szintén csak akkor lehet, ha ott egyúttal ilyen célra adóraktár is létesül.
A Javaslat meghatározza az engedély megadásának személyi és tárgyi garanciális feltételeit, szabályozza a jövedéki biztosíték nyújtását, mértékének meghatározását. Bevezeti a megbízható adós fogalmát. Legalább 3 éves, engedély birtokában végzett jövedéki termékelőállítási tevékenység és rendezett adókapcsolatok esetén a jövedéki biztosíték felére csökken, és ingatlantulajdonban is nyújtható.
Az adóraktári engedély a kérelmező nevére szól. Ezen belül - több adóraktár esetén - az engedély mellékletét képezi az egyes adóraktárakra külön-külön kiállított ún. raktári bizonylat. A Javaslat szabályozza, hogy mely esetekben kell új engedély helyett csak a meglévő módosítását kérni, továbbá meghatározza az engedély megszűnésének, visszavonásának feltételeit.
Az adóraktárak pontos, részletes nyilvántartásokat vezetnek az előállított, a tárolt jövedéki termékekről, azok készletváltozásairól. A jövedéki termék adóraktárból csak az ún. termékkísérő okmánnyal (adófelfüggesztés esetén), vagy az ún. egyszerűsített kísérő okmánnyal (szabadforgalomba való kitárolás esetén) szállítható ki.
Az adóraktáraknak vevőnyilvántartást is kell vezetniük ahhoz, hogy a forgalmazás fázisaiban is biztosított legyen a jövedéki termék útját az egyes fázisokban végigkövető ellenőrzés lehetősége.
a 26.-30. §-okhoz
A Javaslat a jövedéki termék adómentes felhasználásának általános szabályait határozza meg.
Jövedéki termékek csak a törvény különös rendelkezések fejezeteiben meghatározott célokra használhatók fel adómentesen, amelynek érvényesítéséhez ún. keretengedélyt kell szerezni. A keretengedély hasonló személyi és tárgyi garanciális feltételeket támaszt, mint az adóraktári engedély. Tekintettel arra, hogy a jövedéki termékek adómentes beszerzése a visszaélések egyik fő "terepe", a Javaslat bevezeti a jövedéki biztosíték nyújtását is, hogy megfelelő garanciákat teremtsen a jogszerű felhasználásra, illetve a visszaélések ellen.
A keretengedélyen belül meghatározásra kerül a tárgyidőszakra (legfeljebb egy évre) jóváhagyott, adómentesen beszerezhető mennyiség, azaz a keretmennyiség. Ha a tárgyi időszakon belül a keret kimerül, annak módosítására - indokolt esetben - lehetőséget ad a törvény. A tárgyidőszak leteltét követő időszakra a keretmennyiséget újból meg kell kérni, amelynek során a feltételek megléte ismét vizsgálandó a hatóság által.
Az adómentesen beszerzett jövedéki termék beszerzéséről, felhasználásáról folyamatosan olyan nyilvántartást kell vezetni, hogy annak alapján a vámhatóság a jogszerű felhasználást ellenőrizni tudja, illetve megállapítható legyen az adófizetési kötelezettséggel járó jogtalan felhasználás, amelyhez szigorú anyagi szankció is kapcsolódik.
A Javaslat lehetővé teszi a feleslegessé vagy szennyezetté vált jövedéki termék adóraktárba való visszaszállítását vagy - az adónak az adómentes felhasználó által előzetesen történő megfizetése esetén - a szabadforgalomba való értékesítését is, mindezt a vámhatóság felügyelete mellett. A Javaslat a vámhatóság számára kötelezően előírja a negyedévenkénti tételes, helyszíni elszámoltatást, de a vámhatóságnak lehetősége van az adómentes felhasználónál az ennél gyakoribb vizsgálatokra is.
a 31. §-hoz
A Javaslat a jövedéki termék adóvisszaigénylésére vonatkozó általános rendelkezéseket fogalmazza meg. (A Javaslat Második részének különös rendelkezései a vasúti és a vízi szállítási tevékenységhez, illetve a 88. § (1) bekezdése a mezőgazdaság által felhasznált gázolajra, valamint a diplomáciai szervezetek, diplomaták beszerzései esetén határoz meg további adóvisszaigénylési jogosultságot.)
A Javaslat a jövedéki adó visszaigénylésére zárt, a jogosultság megfelelő dokumentálását, igazolását megkövetelő rendszert tartalmaz. Az adóraktár által vásárolt adózott termékek közül csak arra enged adóvisszaigénylést (levonást), amelyet jövedéki termék előállításához felhasznál. Ha változatlanul adja el a megvásárolt terméket, nincs adólevonás, de az eladáskor (kitároláskor) adófizetési kötelezettsége sincs (ugyanis nem adófelfüggesztéses eljárás keretében történt a beszerzés).
A Javaslat a kerozin adómentes beszerzését megszünteti, helyettes az utólagos adóvisszatérítés érvényesül, ha a kerozint a nemzetközi légiforgalomban résztvevő repülőgép üzemanyagtartályába töltik és a gép külföldre távozik.
a 32.-33. §-okhoz
A Javaslat a törvényben nem szabályozott eljárás esetén meghatározza, hogy mely törvények eljárási szabályait mikor, milyen ügyekre kell alkalmazni. Az adóraktár önadózás keretében tesz eleget adókötelezettségének. Annak érdekében azonban, hogy a nagy adótartalmú termékek utáni adózás hatósági kontrollja megfelelően érvényesüljön, az adóraktár bevallásához minden bevallási periódusban kapcsolódik egy hatósági aktus. A vámhatóság az adóbevallás alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, illetve a termékmérlegeket ellenőrzi, s jegyzőkönyvet vesz fel arról, hogy az adómegállapítás helyesen történt-e.
Az adófelfüggesztéses rendszeren kívüli, eseti adózásnál adókivetés érvényesül. Így pl. az adó megfizetésének biztonsága érdekében a hatóságok által elkobzott terméket csak úgy lehet megvásárolni, ha előtte az adót megfizetik. Az adókivetés kérelemre történik.
Az adóraktárban, az adómentes felhasználónál - az új szabályozás lényegi új elemeként - előírásra kerül a hatósági felügyelet, amely ellátható folyamatos jelenléttel, helyszíni, eseti vizsgálattal. Az adóraktárban - fő szabályként -állandó felügyelet érvényesül, azonban a Javaslat eleve kiveszi e szabály alól a szeszfőzdéket, (a technológia zárt rendszere, illetve a szeszmérőgép alkalmazásának "biztonsága" okán), és a sörfőzdéket, (ahol a folyamatos jelenlét költségei nem állnának arányban a hozadékkal). A Javaslat ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka, saját hatáskörében, kérelemre további felmentést adjon.
Második rész
a 34.-36. §-okhoz
A Javaslat az ásványolaj termékek körét a vonatkozó 92/81/EGK irányelvvel összhangban határozza meg, kiegészítve néhány további olyan termékkel, amely a hazai szakmai vélemények alapján szintén alkalmas üzemanyag-adalékként való felhasználásra (pl. szerves oldószerkeverék, fagyásgátló, jégoldó). A termékek beazonosítására a Kombinált Nomenklatúra vámtarifaszámait használja a Javaslat, a nemzetközi gyakorlatnak, illetve az Európai Közösség irányelvének megfelelően.
Az adó az ásványolaj liter, kilogramm vagy normál köbméter mennyiségére vetül. A törvény hatálybalépésétől - 1998. január 1-jétől - érvényes adómértékek az útalap-hozzájárulásnak és a környezetvédelmi termékdíjnak a jövedéki adóba való beintegrálásával kerültek kialakításra. A jövedéki adó központi költségvetést megillető része (a fogyasztási adónak megfelelő adótétel) az üzemanyagokra átlagosan 5 Ft/l-rel nő. A jövedéki adóba beintegrálódó útalap-hozzájárulás növekménye 5,60 Ft/l, a környezetvédelmi termékdíjé 0,22 Ft/l. Összességében az üzemanyagokat terhelő elvonás (áfa nélkül) átlagosan 10,82 Ft/l-rel nő 1997. évhez képest. A nem szabványos üzemanyagok esetében - annak érdekében, hogy azok kiszoruljanak a piacról, illetve mivel azok jellemzően illegális forrásból kerülnek forgalomba - a jövedéki adó a szabványos termékre megállapított adómérték 20 Ft/l-rel növelt összege.
a 37.-38. §-okhoz
A Javaslat meghatározza azokat a felhasználási célokat, amelyekhez bizonyos ásványolaj termékek az adó megfizetése nélkül felhasználhatók.
Az adómentes felhasználóknak keretengedélyt kell beszerezniük. Az engedélyezés és az elszámolás javasolt rendje a jogszerű felhasználás ellenőrizhetőségét hivatott biztosítani.
a 39.-40. §-okhoz
A Javaslat a gázolaj a vasúti és vízi szállítási tevékenységhez való felhasználása esetére szabályozza a jövedéki adó visszaigénylését. A jövedéki adó csak a tényleges felhasznált mennyiség után, s csak a felhasználást követően igényelhető vissza.
a 41. §-hoz
A Javaslat az ásványolaj adóraktár létesítéséhez szükséges feltételeket, a minimális tárolótartály-kapacitásokat, és a nyújtandó jövedéki biztosíték minimum és maximum értékhatárait határozza meg úgy, hogy azok kellő garanciát adjanak a jövedéki kockázatokra, s az adóraktárosi kör az ellenőrző hatóságok által átlátható, ellenőrizhető legyen.
a 42.-43. §-okhoz
A Javaslat a Kombinált Nómenklatúra szerinti etilalkohol termékeket (1,2 térfogatszázalék alkoholtartalom felett), továbbá bármely más 22 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalommal rendelkező italféleséget deklarálja alkoholtermékként, összhangban a vonatkozó 92/83./EGK irányelvvel. Az adó mennyiségi alapon, hektoliterfokra kerül kivetésre. Az adó valorizációja átlagosan 11 %-os, a kétféle adótétel közötti rés összehúzása céljából a gyümölcspálinka, borpárlat adója az átlagosnál némileg nagyobb mértékben emelkedik.
a 44.-46. §-okhoz
A Javaslat fenntartja a magánszemélyek által bérfőzetett pálinka külön szabályok szerinti adóztatását. A bérfőzési szeszadó az általános adómérték mintegy 40 %-ának felel meg. A bérfőzésben előállított pálinkát forgalombahozni nem, eladni pedig csak az alkoholtermék adóraktár felé lehet.
a 47. §-hoz
A Javaslat szerint a legalább 80 térfogatszázalék alkoholtartalmú alkoholtermék a konkrétan megjelölt felhasználások esetén (pl. gyógyszer, ecet, élelmiszer, vegyipari termékelőállítás) adómentesen beszerezhető és felhasználható. Ehhez keretengedély szükséges, amelynek feltétele a jövedéki biztosíték nyújtása is. A Javaslat tartalmazza a jogszerű felhasználás ellenőrizhetőségét biztosító rendelkezéseket az engedélyezési eljárásra, illetve az elszámoltatásra vonatkozóan.
a 48. §-hoz
Az után az alkoholtermék után, amelyet emberi fogyasztásra véglegesen alkalmatlanná tettek, vagyis a különleges denaturálással előállított denaturált alkoholra nem kell az adót megfizetni. A Javaslat az adó alóli mentesüléshez szükséges denaturálás feltételeit határozza meg.
a 49. §-hoz
Az alkoholtermék adóraktári engedély szeszüzemre, italgyárra, szeszpalackozásra és üzemi szeszraktárra adható. A Javaslat lehetővé teszi továbbá, hogy az olyan közvámraktárban is létesülhessen adóraktár, amely kizárólag tranzitterületre történő vámmentes értékesítésre szolgál. Az ilyen adóraktárban az alkoholtermék mellett az ásványolajon kívüli egyéb jövedéki termékek is tarthatók.
Az alkoholtermék adóraktár minimális teljesítendő jövedéki biztosítéka 50 M Ft, de a kizárólag bérfőzést végző szeszfőzde esetében - tekintettel e tevékenység jellemzően kisüzemi jellegére - 1 M Ft.
az 50. §-hoz
A Javaslat szerint az alkoholtermékek adózott, legális voltának a jelzésére zárjegyet kell alkalmazni. Zárjegyet csak az adóraktár vagy a törvényben meghatározott engedéllyel rendelkező importáló kaphat, elszámolási kötelezettség mellett. Hiány esetén darabonként 500 Ft-ot kell fizetni, ami egy eszmei, átlagos adómértéket fejez ki.
az 51. §-hoz
A Javaslat az alkoholtermék előállítására szolgáló eszközök, illetve arra alkalmas alapanyagok előállítására, birtokolására, értékesítésére határoz meg szabályokat, amelyek célja, hogy az illegális italelőállítás lehetőségét jogi eszközökkel visszaszorítsák, illetve e tevékenységek szankcionálhatók legyenek.
az 52.-54. §-okhoz
A Javaslat a Kombinált Nómenklatúrában sörként meghatározott termékeken kívül sörnek tekinti azt a sört is tartalmazó italkeveréket, amelynek alkoholtartalma a 0,5 térfogatszázalékot meghaladja.
A sör adóztatása mennyiségi alapon történik. Hektoliterenként és Balling (Plató) fokonként kell az adót megfizetni. A Balling (Plató) fok a sörlé 20 oC-on mért, tömegszázalékban kifejezett szárazanyagtartalma.
A sör Javaslat szerinti jövedéki adómértéke az átlagos szint alatti, 6-7 %-os valorizációt jelent. Figyelembe veszi a sör borral szemben kialakult piaci helyzetét, s versenyhátrányának csökkentését célozza.
A sör adóraktárak közül a sörfőzde meghatározott minimum biztosíték 1 M Ft. Sörfőzdének azt a kisüzemet kell tekinteni, amelynek éves termelőkapacitása a 20 ezer hektolitert nem éri el. Az egyéb sörüzemek (sörgyárak) esetében a minimálisan megkövetelt jövedéki biztosíték értéke 50 M Ft.
az 55.-57. §-okhoz
A pezsgő a 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású, pezsgős dugóval lezárt - szőlőbor vagy gyümölcsbor alapú - ital, amelynek alkoholtartalma legfeljebb 13 térfogatszázalék, vagy - ha alkoholtartalma kizárólag erjedés útján keletkezett - legfeljebb 15 térfogatszázalék. (Az egyéb, 3 bar vagy annál nagyobb nyomású pezsgős dugóval lezárt ital habzó köztes termék.) A pezsgő adóraktár esetében - pezsgő adótartalmához igazodva - a többi alkoholos italénál alacsonyabb szinten, 5 M Ft-ban határozza meg a Javaslat a minimálisan nyújtandó jövedéki biztosíték összegét, és 50 M Ft a biztosíték felső határa.
az 58.-60. §-okhoz
A Javaslat - összhangban a vonatkozó európai közösségi irányelvvel - köztes alkoholterméknek tekint minden olyan 10 térfogatszázalék, de legfeljebb 22 térfogatszázalék alkoholtartalmú italt, amely nem tartozik a sör, a bor vagy a pezsgő kategóriába.
Az adó alapja a termék litermennyisége. Az adó mértéke a habzó köztes alkoholtermék esetén azonos a pezsgőével, a nem habzó köztes termékek közül a gyümölcsalapú terméké - a százalékos adó helyébe lépő tételes adó árarányokat módosító hatásának ellensúlyozása érdekében - alacsonyabb, mint a szőlőbor alapúra megállapított.
A köztes alkoholtermék adóraktár feltételeit a Javaslat a pezsgő adóraktáréhoz azonosan határozza meg.
a 61.-62. §-okhoz
A Javaslat a hatálya alá tartozó dohánygyártmányokat a 36/1996. (XII. 11.) FM-NM-IKIM együttes rendelet (dohányrendelet) termékleírásával, illetve a vonatkozó európai közösségi irányelvvel összhangban határozza meg. A cigaretták utáni jövedéki adó kételemű, az ezer darabra meghatározott tételes adó mellett a kiskereskedelmi eladási árra vetülő százalékos adó is érvényesül. A többi dohánygyártmány esetében az adó százalékos, amelynek összegét ugyancsak a kiskereskedelmi eladási árra vetítve kell meghatározni. A kiskereskedelmi eladási ár alatt az az ár értendő, amely a dohánygyártmányra felragasztott adójegyen szerepel (lásd 63. §).
A dohánygyártmányok adója átlagosan 10,5 %-kal emelkedik az 1997. évi szinthez képest. A cigaretta esetében az összes adón felül változik a százalékos és tételes adó aránya, a százalékos adóelem súlya csökken, a tételes adóé nő. Az új adóstruktúra a magasabb árkategóriájú, minőségi termékek relatív adópozícióját javítja, csökkenti az érdekeltséget a piaci árversenynek az alacsonyabb árkategóriák irányába való - a költségvetési és az exportérdekekkel is ellentétes - eltolódásában.
a 63.-64. §-okhoz
A Javaslat a dohánygyártmányok esetében bevezeti az adójegyet, amely az adóbeszedés újfajta technikáját valósítja meg.
Az adójegy a rajta feltüntetett kiskereskedelmi eladási ár és mennyiség (darabszám) alapján számított jövedéki adónak, illetve általános forgalmi adónak megfelelő értékkel bír. Az adójegy átvételével az átvevőnek fizetési kötelezettsége keletkezik, amelynek teljesítésére a dohánygyártmány adóraktár, illetve az importáló - feltéve, ha az adójegyek értékével azonos összegű biztosítékot nyújt - fizetési halasztást kap. A halasztás időtartama a tervezet szerint 3 hónap, amely az adóbélyeggel ellátott cigaretta szabadforgalomba bocsátásáig terjedő időszakot fedi le.
A Javaslat szerinti adójegy konstrukcióban a terméket terhelő összes adó, vagyis a jövedéki adó mellett az általános forgalmi adó is teljes összegben -lényegében a forgalmazás első fázisában - megfizetésre kerül. Így az adóbeszedés kockázata jelentősen lecsökken, hatékonysága nő az illegális kereskedelem egyik legfrekventáltabb területén.
Működésének feltétele, hogy az adójegyen a kiskereskedelmi eladási ár szerepeljen, s a fogyasztó ezt az árat fizesse meg, amelynek alapján az adót az adó alanya, a gyártó vagy az importáló megfizette.
A kiskereskedelmi eladási árat az adó alanya határozza meg, vagyis a gyártó vagy az importáló, aki az adójegyet a dohánygyártmányra felragasztja.
a 65. §-hoz
A dohánygyártmány adóraktár a kizárólag fogyasztási dohány és/vagy szivar előállítását végző dohányüzem, a dohánygyár vagy az üzemi dohánygyártmányraktár céljára létesíthető. A jövedéki biztosíték minimuma a dohányüzem esetében alacsonyabb szinten 5 M Ft nagyságrendben, az egyéb adóraktár esetében 50 M Ft-ban kerül meghatározásra.
A Javaslat a dohánygyártmány gyártására alkalmas gép, eszköz birtoklását, használatát kizárólag a dohányüzem vagy a dohánygyár számára engedi meg.
a 66. §-hoz
A kiskereskedelmi eladási ár maximált árként működik, attól felfelé nem, lefelé viszont el lehet térni. Amennyiben a kereskedő az adójegyen szereplő árnál magasabb áron adná a dohánygyártmányt, a költségvetés nem jutna hozzá az őt megillető - a fogyasztó által fizetett árból számított - adóhoz.
Harmadik rész
a 67. §-hoz
A teljes termékpálya átláthatósága, a forgalmazás fázisaiban az ellenőrzés biztosítása, a fekete áruk kiszűrésének, felderítésének céljából a Javaslat a jövedéki termékekkel folytatott kereskedelmi tevékenységre is kiterjeszti hatályát. E fázisok jövedéki szabályozása nélkül a rendszer nem lenne zárt, a feketekereskedelem még nagyobb teret nyerhetne.
A Javaslat megkülönböztet jövedéki engedélyes és nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet. Az előbbi alatt a jövedéki termékek továbbforgalmazási célú beszerzését, kereskedelmét érti, amelynek során a kereskedő olyan számlát tud kiállítani, amellyel a továbbforgalmazó (kiskereskedő) igazolni tudja jövedéki termékkészlete, beszerzése legális voltát. Ha a kereskedő nem rendelkezik jövedéki engedéllyel, a jövedéki termékeket csak végső fogyasztók felé értékesítheti, és olyan számlát kell kiadnia, amely továbbforgalmazás esetén nem alkalmas a származás, eredet igazolására.
a 68.-70. §-okhoz
A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységhez, továbbá a jövedéki termékek exportálásához, importálásához a vámhatóság által kiadott jövedéki engedély szükséges. A jövedéki engedély feltétele a jövedéki biztosíték nyújtása, az adókapcsolatok rendezettsége, a törvényben előírt könyvvezetési kötelezettség, személyi garanciák. Feltétel továbbá bizonyos tárolókapacitás, illetve raktárkapacitás megléte.
A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység, és a jövedéki termékek exportálása-importálása esetén a jövedéki termékek készletének és mozgásának ellenőrizhetősége érdekében jövedéki nyilvántartást, továbbá vevőnyilvántartást kell vezetni. A termékeket szállítólevél kíséretében lehet szállítani. A Javaslat szabályozza a jövedéki termékek jövedéki engedélyes és nem jövedéki engedélyes kereskedelmének ugyanazon a telephelyen való folytatása esetén megkövetelt, az ellenőrizhetőséget biztosító feltételeket.
a 71. §-hoz
Jövedéki termékekkel a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló jogszabályban meghatározott ún. működési engedély birtokában folytatható. Ehhez azonban az szükséges, hogy a működési engedély olyan üzletkörre szóljon, amelyben a jogszabály a jövedéki termékek forgalmazását megengedi. Üzlethelyiségen kívül (pl. utcán, aluljáróban, piaci standon) tilos jövedéki terméket árusítani.
A kiadott és a jövedéki termékek értékesítésére jogosító működési engedélyek listáját a jegyző folyamatosan átadja az ellenőrzést végző hatóságnak. A Javaslat a külön nyilvántartás vezetését a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység esetén az üzemanyagtöltő állomásokra és a kiskereskedelmi tárolótelepre írja elő, amelynek alapján készletek ellenőrzése, az üzemanyagok eredetének, beszerzési forrásainak vizsgálata elvégezhető.
Negyedik rész
a 72. §-hoz
A Javaslat a jövedéki szabályok megtartásának ellenőrzését a vámhatóság feladat-, illetve jogkörébe utalja elsődlegesen, de a kereskedők esetében az állami adóhatóság is jogosult - összekapcsolva a saját jogú adóellenőrzéseivel, pl. nyugtaellenőrzésekkel - ilyen ellenőrzéseket végezni.
a 73. §-hoz
A jövedéki adóhiányt - eltérően az egyéb adónemekben keletkező adóhiánytól - a Javaslat nem 50 %-os, hanem annál magasabb, 75 %-os adóbírsággal bünteti. Az adómentesen beszerzett jövedéki terméknek nem adómentes célra történő felhasználását az adó kétszeresének megfelelő összegű bírság sújtja. Hasonló nagyságrendű bírsággal jár a jogosulatlan adóvisszaigénylés, vagy adólevonás is, annak érdekében, hogy kellő visszatartó erőt fejtsen ki.
a 74. §-hoz
A jövedéki adóalanyoknak az adózási kötelezettségük teljesítésével kapcsolatos mulasztása (pl. adóbevallás elmulasztása, késedelmes teljesítése), az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottnál súlyosabb mulasztási bírsággal büntethető.
a 75.-77. §-okhoz
A Javaslat - a kellő visszatartó erő szem előtt tartásával - meghatározza az adózás alól elvont termékek után fizetendő bírságot, annak minimum összegeit. A bírság az adó ötszöröse is lehet.
Bünteti továbbá a zárjegy, az adójegy hamisítását, a cukorcefre jogosulatlan előállítását, felhasználását, a borseprő és egyéb borászati melléktermékek adóraktáron kívüli felhasználását, és egyéb, a jövedéki termékek adózás alóli elvonásával kapcsolatos, a törvény rendelkezéseivel ellentétes tevékenységeket.
a 78.-79. §-okhoz
A Javaslat lehetővé teszi, hogy az adójegyre, zárjegyre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén a kereskedelmi raktárt, üzletet az ellenőrzést végző hatóság 30, illetve 60 napra bezárja.
Felfüggeszthető az adóraktár tevékenysége is - legfeljebb 60 napra -, ha az adóraktárban az adóraktár működtetésének feltételeit az adófizetés jelentősebb veszélyeztetését eredményező módon sértik meg. Ha ez a veszélyeztetés a jövedéki biztosíték összegét meghaladja, az adóraktár jövedéki termékkészlete elkobozható.
a 80.-81. §-hoz
A Javaslat szabályozza az adózás alól elvont termékek, a hamis zárjegyek, adójegyek, a cukorcefre, a jogosulatlanul birtokban tartott, jövedéki termék előállítására szolgáló eszközök lefoglalásának, elkobzásának szabályait. Az ásványolajon kívüli, az élelmiszertörvény hatálya alá tartozó elkobzott jövedéki termékeket meg kell semmisíteni.
Ötödik rész
a 82. §-hoz
A Javaslat az Európai Közösség jövedéki adóra, illetve a jövedéki adóköteles termékekre vonatkozó jogszabályaihoz való jogközelítést is célozza, ezen jogszabályokkal összeegyeztethető jogharmonizációs lépéseket tartalmaz. A Tanács 92/12/EGK irányelvének teljes körű átvételét a csatlakozás időpontjára kell megvalósítani, illetve értelemszerűen az csak a csatlakozás időpontjától valósítható meg. A Javaslat ennek előfeltételeként kialakítja az adóraktári rendszert, bevezeti az adófelfüggesztéses konstrukciót és alkalmazza a termékkísérő okmányt, s ezzel megteremti azokat az alapokat, amelyre majd "ráépíthető" lesz a beintegrálódásunk a közösség harmonizált fogyasztási adórendszerébe.
Az adókonstrukcióra vonatkozó, termékcsoportonként kiadott irányelveknek az adókivetés alapjára, a termékkör meghatározására vonatkozó rendelkezéseivel a Javaslat teljes mértékű harmonizációt valósít meg. Kivétel ez alól az ásványolaj termékkör, ahol a Javaslat szélesebb kört fog át a konkrét adómértékkel megjelölt termékekre, mint az irányelv, a sajátos hazai viszonyokra, a visszaélések konkrét megnyilvánulási formáira tekintettel.
a 83. §-hoz
A Javaslat általános jelleggel 1998. I. 1-jei hatálybalépést tartalmaz. Annak érdekében, hogy az adóraktári és a keretengedély-kérelmek mielőbb benyújthatók legyenek és az engedélyezési eljárás beindulhasson, az erre vonatkozó rendelkezések a kihirdetés napján hatályba lépnek. Késleltetve, a megfelelő felkészülési idő figyelembevételével 1998. szeptember 1-jén lépnek hatályba az adójegyre vonatkozó rendelkezések, továbbá az adóraktári engedély megszerzéséhez csak 1999. január 1-jétől érvényesítendő követelmény a számítógépes kapcsolati rendszer kiépítése a vámhatósággal.
A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény 1998. I. 1-jével hatályát veszti.
a 84. §-hoz
A Javaslat a hatálybalépés 1998. I. 1-jei időpontjára tekintettel, a már a törvény kihirdetésekor működő termelők adóraktári és a keretengedélyének, illetve a kereskedők jövedéki engedélyének megszerzésére átmeneti időt határoz meg, és szabályozza az átmeneti időszakban a tevékenység jogszerű folytatásának feltételeit.
a 85. §-hoz
A Javaslat rendelkezik az 1997. XII. 31-én a jövedéki alanyok és az adómentes felhasználók készletén lévő jövedéki termékek felméréséről, bevallásáról és az új rendszerbe való beillesztésükről, illetve - arra az esetre, ha a jövedéki alany nem kíván adóraktárosként tovább működni - a készleten maradt jövedéki termék utáni adófizetési kötelezettség szabályozásáról.
a 86. §-hoz
A Javaslat az adójegy 1998. szeptember 1-jei bevezetéséig terjedő időszak átmeneti rendelkezéseit tartalmazza az adómértékekre és a zárjegyre vonatkozóan.
a 87. §-hoz
A Javaslat az 1998. évi adóelőleg fizetési szabályokat tartalmazza.
a 88. §-hoz
A Javaslat felhatalmazza a Kormányt, a pénzügyminisztert és a honvédelmi minisztert, hogy a törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról rendeletet adjon ki. A mezőgazdasági termelők gázolaj fogyasztásiadó-visszatérítési rendszere változatlan körben és mértékben marad fenn, a jövedéki adó központi költségvetést megillető hányadának 85 %-a kerül visszaadásra. A zárt árusítású diplomata boltok adómentes beszerzésének megszüntetésével egyidejűleg, annak helyébe lép a diplomatáknak és a diplomáciai, konzuli testületeknek biztosított adóvisszatérítés kormányrendeletben szabályozásra kerülő rendszere.
a 89. §-hoz
A Javaslat a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvénynek az e törvény rendelkezéseivel összefüggésben szükséges módosításait tartalmazza.
a 90. §-hoz
Az üzemanyagokat terhelő környezetvédelmi termékdíj beintegrálódik a jövedéki adóba. A Környezetvédelmi Alapnak az üzemanyagok utáni állami elvonásokból származó forrásképzése ugyanakkor továbbra is fennmarad. Ennek formája az üzemanyagok után befizetett jövedéki adó meghatározott százalékának (1998. január 1-jétől 3,00 %-ának) a visszajuttatása az Alapba.
a 91. §-hoz
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosítása a termékdíj beintegrálása miatt szükséges módosításokat tartalmazza. Emellett a kenőolajokra és a nem szabványos fűtőolajra a Javaslat 40 Ft/kg, illetve 50 Ft/kg termékdíjat vezet be, amellyel e termékek üzemanyagként vagy üzemanyag-komponensként való felhasználása már nem gazdaságos, a visszaélések ezáltal visszaszoríthatók.
a 92. §-hoz
A Javaslat az Útalapról szóló 1992. évi XXX. törvénynek az útalap-hozzájárulás beintegrálása miatt szükséges módosításait tartalmazza. Rögzíti az Útalap jövedéki adóból való, 1998. január 1-jei induló részesedését, s meghatározza annak félévenkénti, az üzemanyagok fogyasztói árváltozása szerint történő korrekcióját.
Ezen kívül az Útalap törvény 2. § c) és e) pontja is módosításra kerül. A 2. § c) pontjának módosítása az eddig központi költségvetési szervekként működő közúti igazgatóságok 1996. június 1-jével történt, állami közútkezelő közhasznú társaságokká való átalakulást tükrözi vissza. A 2. § e) pontjának módosított rendelkezése - az állami közútkezelő közhasznú társaságok tulajdonát képező vagyon értékesítéséből vagy hasznosításából származó pénzösszeg helyett - az Útalap egyik bevételi forrásaként az országos közúthálózat kincstári vagyont képező, Útalap terhére megszerzett (megvásárolt vagy kisajátított), később feleslegessé váló, illetve felszabaduló területeinek értékesítéséből és hasznosításából származó pénzösszegeket jelöli meg.
Az Útalap törvény 4. § (1) bekezdése d) pontjának módosítása a már közhasznú társaságokként működő közútkezelő szervek működési és beruházási költségeinek legalább részbeni fedezetéről továbbra is rendelkezik az Útalapot terhelő kiadások között. Ezen túlmenően azonban, ezen kiadások fedezeteként is csak az
Útalap vehető számításba, mivel az állami közútkezelő közhasznú társaságok alapító okirata szerint az alapító kizárólagos jogkörébe tartozik a közhasznú társaságok közútkezelő tevékenységéből származó esetleges veszteségek fedezeteként eszközölt pótbefizetések, valamint a törzstőke-emelés részeként elhatározott pénzbetét-befizetések teljesítése.
Az Útalap törvény 4. §-a (3) bekezdésének hatályon kívül helyezése technikai okból szükséges, mivel az egy 1994. évre hatályos előírást tartalmaz.
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.