T/946. számú törvényjavaslat indokolással - az egyszerűsített vállalkozói adóról

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 
  • Jogszabály indoklása: 2002. évi XLIII. törvény

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

(1) A Magyar Köztársaságban egyes személyek vállalkozási tevékenységből származó bevételét az e törvényben meghatározott egyszerűsített vállalkozói adó (a továbbiakban: eva) terheli.
(2) Az evából származó bevétel a központi költségvetést illeti meg.
(3) Az adózó az evával összefüggő adókötelezettségeit e törvény, valamint az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint teljesíti.
(4) Az evával összefüggő hatósági ügyben az eljárás az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik.
(5) Az...

T/946. számú törvényjavaslat indokolással - az egyszerűsített vállalkozói adóról
2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról
I. Fejezet
A törvény hatálya
Az egyszerűsített vállalkozói adó
1. §
(1) A Magyar Köztársaságban egyes személyek vállalkozási tevékenységből származó bevételét az e törvényben meghatározott egyszerűsített vállalkozói adó (a továbbiakban: eva) terheli.
(2) Az evából származó bevétel a központi költségvetést illeti meg.
(3) Az adózó az evával összefüggő adókötelezettségeit e törvény, valamint az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint teljesíti.
(4) Az evával összefüggő hatósági ügyben az eljárás az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik.
(5) Az adózó az e törvényben foglalt különös szabályokat figyelembe veszi az általános forgalmi adóval, a személyi jövedelemadóval és a társasági adóval összefüggő adókötelezettségei, valamint a számvitelről szóló törvényben meghatározott kötelezettségei teljesítése során.
Az adó alanya
2. §
(1) Adóalany az a személy, amely (aki) megfelel az e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek és az állami adóhatóságnak bejelenti, hogy az adóévben adókötelezettségeit e törvény rendelkezései szerint teljesíti.
(2) Adóalany lehet:
a) az egyéni vállalkozó;
b) a közkereseti társaság;
c) a betéti társaság;
d) a korlátolt felelősségű társaság;
e) a szövetkezet;
f) az erdőbirtokossági társulat;
g) a végrehajtói iroda;
h) az ügyvédi iroda;
i) a szabadalmi ügyvivői iroda.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha az adóévet megelőző naptári évben és az azt megelőző adóévben
a) a magánszemély egyéni vállalkozóként folyamatosan, a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság változatlan szervezeti formában végezte tevékenységét;
b) az adóhatóság nem rendelte el jogerősen számla- vagy nyugtaadási kötelezettség ismételt elmulasztása miatt mulasztási bírság kiszabását;
c) nem választotta az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa-törvény) XIII. fejezete szerinti különleges jogállást, valamint nem volt kötelezett az Áfa-törvény XV. vagy XVI. fejezete szerinti különös adózási szabály alkalmazására;
d) nem állt végelszámolás, bíróság által jogerősen elrendelt felszámolás hatálya alatt.
(4) A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha az adóévet megelőző
a) második adóévben (üzleti évben) éves szintre átszámított, általános forgalmi adóval növelt összes bevétele a 15 millió forintot nem haladta meg,
b) adóévben (üzleti évben) ésszerűen várható, általános forgalmi adóval növelt összes bevétele a 15 millió forintot nem haladja meg,
azzal, hogy az a)-b) pont alkalmazásában
c) bevétel:
ca) nem adóalany egyéni vállalkozónál a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint meghatározott vállalkozói bevétel, növelve az általános forgalmi adóval,
cb) nem adóalany jogi személynél, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnál a számvitelről szóló törvény előírásainak megfelelően az eredménykimutatásban kimutatott árbevétel, bevétel, vagy az eredménylevezetésben kimutatott adóköteles bevétel,
cc) adóalanynál az e törvény előírásainak megfelelően meghatározott, a 6. § (1) bekezdése és 20. § (1) bekezdése szerinti bevétel;
d) általános forgalmi adó: a c) pont szerinti bevételhez kapcsolódóan az Áfa-törvény előírásainak megfelelően áthárított általános forgalmi adó.
(5) A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha
a) az adóévre ésszerűen várható, e törvény előírásainak megfelelően meghatározott, a 6. § (1) bekezdése és 20. § (1) bekezdése szerinti bevétele a 15 millió forintot nem haladja meg;
b) az adóévben nem folytat a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény, vagy a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény hatálya alá tartozó tevékenységet;
c) az adóévben nem folytat a vámról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvényben meghatározott közvetett képviselői tevékenységet;
d) az adóévben nem folytat olyan tevékenységet, amelyhez a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete vagy a Szerencsejáték Felügyelet engedélye, vagy e szervekhez való bejelentés szükséges.
(6) Az egyéni vállalkozó az adóévben - a (3)-(5) bekezdésekben foglaltakon túl - csak akkor lehet adóalany, ha az adóévre vonatkozóan olyan jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amelyben 10 százalékot meghaladó szavazati jogot biztosító részesedéssel rendelkezik, nem választja az e törvény szerinti adóalanyiságot.
(7) A (2) bekezdésben meghatározott jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság az adóévben - a (3)-(5) bekezdésekben foglaltakon túl - akkor lehet adóalany, ha az adóévben
a) valamennyi tagja magánszemély (ideértve a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezetét is);
b) más jogi személyben, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban nem rendelkezik részesedéssel (kivéve, ha az a tőkepiacról szóló törvény szerint nyilvánosan forgalomba hozott, tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapír).
Az adóalanyiság megszűnése
3. §
(1) Az adózó adóalanyisága megszűnik:
a) a naptári év utolsó napjával, ha a naptári évet követő adóévre nem jelenti be, hogy adókötelezettségeit e törvény rendelkezései szerint teljesíti;
b) a változás bekövetkezésének napját megelőző nappal, ha a változás révén már nem felel meg az adóalanyiságra előírt bármely feltételnek;
c) az adóalanyiság választására jogosító értékhatár meghaladásának napját megelőző nappal;
d) a kapott előlegről kibocsátott utolsó számlát helyettesítő okmány kibocsátásának napját megelőző nappal, ha a naptári évben összesen 15 millió forintot meghaladó előlegről bocsátott ki számlát helyettesítő okmányt;
e) az adóhatóság határozata jogerőre emelkedésének napjával, ha terhére az adóhatóság számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmulasztása, vagy az ellenőrzés akadályozása miatt mulasztási bírságot állapított meg;
f) a magánszemély adóalany egyéni vállalkozói jogállása megszűnésének napjával;
g) a végelszámolás, a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal.
(2) Az adóalanyiság megszűnésének adóévét követő négy adóévre az adóalanyiság ismételten nem választható.
Nyilvántartási kötelezettség
4. §
(1) Az egyéni vállalkozó az evával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a (4)-(6) bekezdésben foglaltak szerint teljesíti.
(2) A korlátolt felelősségű társaság, a szövetkezet, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, az ügyvédi iroda és a szabadalmi ügyvivői iroda az evával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a számvitelről szóló törvény előírásai szerinti kettős könyvvitel rendszerében teljesíti.
(3) A közkereseti társaság és a betéti társaság az evával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit - választásának megfelelően - vagy a (4)-(6) bekezdésben foglaltak, vagy a számvitelről szóló törvény előírásai szerint, a kettős könyvvitel rendszerében teljesíti. Az adózó e választásáról az e törvény előírásai szerint tett első bejelentésével egyidejűleg, az adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik; a nyilatkozatot az adózó később nem változtathatja meg és nem vonhatja vissza.
(4) Az adóalany időrendben, folyamatosan, ellenőrizhető módon, a Melléklet előírásainak megfelelően nyilvántart és rögzít minden olyan adatot, amely adókötelezettsége teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges.
(5) A nyilvántartásban adatot rögzíteni, módosítani és törölni csak bizonylat alapján lehet. A nyilvántartásban rögzített adatot módosítani vagy törölni csak úgy lehet, hogy az eredeti adat a módosítást, illetve a törlést követően is megállapítható legyen.
(6) A bizonylatot, a nyilvántartást az adó megállapításához való jog elévüléséig kell megőrizni. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik.
(7) Az e törvény szerinti nyilvántartások vezetése az adóalanyt nem mentesíti a más jogszabályban meghatározott kötelezettség teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges nyilvántartás vezetése alól.
II. Fejezet
Az eva alapja és mértéke
Az eva alapja
5. §
(1) Az eva alapja az adóalany által az adóévben megszerzett összes bevétel, módosítva az e törvényben meghatározott jogcímek szerint.
(2) Az eva alapjának megállapításakor az adóévben megszerzett összes bevételt növeli:
a) az adóévben megszerzett bevétel, ha annak fizetésére (teljesítésére) olyan személy köteles, amellyel az adóalany a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényben meghatározott kapcsolt vállalkozási viszonyban áll;
b) az adóévben az adóalany által az Áfa-törvény szerint külföldről vagy külfölditől igénybe vett, de Magyarországon adóztatható szolgáltatás díja, a fizetendő összeg megállapításához szükséges okirat kézhez vételekor, vagy - ha ez korábban történik - a szolgáltatás ellenértékének megfizetésekor, a szolgáltatás nyújtójával szemben fennálló tartozás átvállalásakor, az adóalanyiság megszűnésekor.
(3) A számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében módosító számla, egyszerűsített számla vagy számlát helyettesítő okmány kibocsátása esetén az eva alapjának megállapításakor az adóévben megszerzett összes bevételt módosítja az eredeti és a módosított összeg különbözete.
(4) A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az eva alapjának megállapításakor az adóévben megszerzett összes bevételt
a) növeli az adóévben (üzleti évben) megszerzett összes kapott előleg;
b) csökkenti az eva alapjának megállapításakor az a) pont alapján a megszerzett összes bevétel növeléseként elszámolt kapott előlegből az adóévben a teljesítésre tekintettel elszámolt vagy visszafizetett összeg.
A bevétel
6. §
(1) Bevétel a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében a (2)-(7) bekezdés szerint meghatározott összeg, más adóalany esetében a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint elszámolt (a beszámoló eredménykimutatásában kimutatandó) árbevétel, bevétel.
(2) Bevétel a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany által (magánszemély esetében egyéni vállalkozóként) bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték, beleértve az áthárított általános forgalmi adót is. Vagyoni érték különösen a pénz, a dolog, az értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, valamint az adóalany javára elengedett, elévült kötelezettség vagy átvállalt tartozás.
(3) Nem minősül bevételnek - a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a vagyoni érték, ha azt az adóalany köteles visszaszolgáltatni (így különösen a kapott kölcsön, hitel, a tag vagyoni hozzájárulása), vagy amennyiben annak szokásos piaci árát köteles megfizetni.
(4) A bevételt forintban kell meghatározni.
(5) Nem pénzben megszerzett vagyoni érték esetében a bevétel a vagyoni értéknek a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci ára. Szokásos piaci ár az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények között egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének.
(6) Elengedett, elévült kötelezettség és más által átvállalt tartozás esetében a bevétel az adóalany megszűnt kötelezettségének, illetve megszűnt tartozásának összege.
(7) Ha a bevételt külföldi fizetőeszközben fejezték ki, akkor az átszámításhoz a számla, az egyszerűsített számla vagy a számlát helyettesítő okmány kibocsátásának napján - más esetben a bevétel megszerzésének a napján - érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamot kell alkalmazni. Olyan külföldi fizetőeszköz esetében, amely nem szerepel hivatalos devizaárfolyam-lapon, a bevétel forintra történő átszámításakor a Magyar Nemzeti Bank által az említett időpontra vonatkozóan USA dollárban megadott árfolyamot kell figyelembe venni.
A bevétel megszerzésének időpontja
7. §
(1) A számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany a bevétel megszerzésének időpontját a (2)-(7) bekezdésben foglaltaknak megfelelően, más adóalany a számvitelről szóló törvény szerint meghatározott időponttal állapítja meg.
(2) Pénz esetében a bevétel megszerzésének időpontja az átvétel, a jóváírás napja. Dolog, értékpapír, váltó, csekk és más hasonló okirat esetében a bevétel megszerzésének időpontja az átvétel, dematerializált értékpapír esetében az értékpapír-számlán való jóváírás napja.
(3) Igénybe vett szolgáltatás esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelyen a szolgáltatás nyújtójának a számlában, egyszerűsített számlában, számlát helyettesítő okmányban szereplő teljesítés időpontjaként az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerint adófizetési kötelezettsége keletkezik, vagy keletkezne. Nyugta ellenében igénybe vett szolgáltatás esetén a bevételt a nyugta kibocsátásának napján kell megszerzettnek tekinteni.
(4) Forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelytől kezdődően az adóalany a jog gyakorlására, átengedésére vagy megszüntetésére jogosult.
(5) Elengedett, elévült kötelezettség és átvállalt tartozás esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelyen az adóalany kötelezettsége, illetve tartozása megszűnik.
(6) A (2)-(5) bekezdésben nem említett esetben a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelytől kezdődően az adóalany a bevétel tárgyát képező vagyoni értékkel rendelkezni jogosult.
(7) A bevétel megszerzésének időpontja - a (2)-(6) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a számla, a számlát helyettesítő okmány kibocsátásának napját követő 30. nap, ha az adóalany a bevételt a (2)-(6) bekezdés szerint eddig az időpontig még nem szerezte meg. Módosító számla, egyszerűsített számla vagy számlát helyettesítő okmány kibocsátása esetén a kibocsátás napján kell a bevételi nyilvántartást a módosítás összegével értelemszerűen módosítani.
Az eva alapja megállapításának különös szabályai
8. §
(1) A számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany esetében a bejelentés adóévét követő első adóévben az eva alapjának megállapításakor az összes bevételt csökkenti az adóévben megszerzett olyan bevétel, amelyet az adóévet megelőző bármely üzleti évre vonatkozóan a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint a mérlegben az aktív időbeli elhatárolások között mutatott ki.
(2) A számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany esetében a bejelentés adóévét követő első adóévben az eva alapjának megállapításakor az összes bevételt növeli az a bevétel, amelyet az adóévet megelőző üzleti évre vonatkozóan a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint készített beszámoló
a) mérlegében a passzív időbeli elhatárolások között,
b) egyszerűsített mérlegében a tevékenységhez jogszabály vagy államközi megállapodás alapján kapott vissza nem térítendő támogatás alapján a kötelezettségek között
mutatott ki.
Az eva mértéke
9. §
Az eva a pozitív adóalap 15 százaléka.
III. Fejezet
Eljárási szabályok
Bejelentés
10. §
(1) Az adózó adóévenként, az adóévet megelőző év decemberében, a hónap 20. napjáig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenti az állami adóhatóságnak, hogy az adóévben e törvény rendelkezései szerint teljesíti adókötelezettségeit. E határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye.
(2) Az adózó a bejelentést akkor teheti meg, ha a bejelentés időpontjában megfelel az e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek. E tényről az adózó a bejelentésre rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik.
(3) Az adózóra az adóévben nem lehet az adóalanyra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni, ha a bejelentést jogszerűen nem tehette volna meg.
Az eva és az adóelőleg megállapítása, bevallása, az adóév
11. §
(1) Az adóalany az eva alapját és az evát adóévenként megállapítja és bevallja.
(2) Az adóév a naptári év, az adóalanyiság megszűnésének naptári évében a naptári év első napjától az adóalanyiság megszűnésének napjáig terjedő időszak.
(3) A bevallás benyújtásának határideje:
a) a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében az adóévet követő év február 15., ha azonban az adóalanyiság év közben szűnt meg, akkor az adóalanyiság megszűnését követő 45. nap;
b) a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az adóévre (az üzleti évre) vonatkozó beszámoló letétbe helyezésére a számvitelről szóló törvényben előírt határidő.
(4) Az adóalany az adóév első három negyedévére negyedévenként az adóelőleget megállapítja és az adóévre vonatkozó bevallásában bevallja.
(5) Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerinti becsléssel állapítja meg az eva alapját, ha az adózó adóalanyisága mulasztási bírság kiszabása miatt szűnt meg.
Adóelőleg- és adófizetés
12. §
(1) Az adóalany az adóév első három negyedévére, a negyedévet követő hónap 12. napjáig adóelőleget fizet. Az adóelőleg összege az adóelőleg alapja után az adó mértéke szerint meghatározott eva.
(2) A számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében az adóelőleg alapja a negyedévben elszámolt összes bevétel.
(3) A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az adóelőleg alapja a negyedévben elszámolt árbevétel, bevétel, növelve a negyedévben megszerzett kapott előleg összegével, csökkentve a korábban az adóelőleg alapját növelő tételként figyelembe vett kapott előlegből a negyedévben a teljesítésre tekintettel elszámolt vagy a negyedévben visszafizetett összeggel.
(4) Az adóalany az adóévre megállapított evát - az adóévben már megfizetett adóelőlegek beszámításával - a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti. Ha az adóévben már megfizetett adóelőlegek összege meghaladja az adóévre megállapított evát, a különbözetet az adóalany bevallásában, a bevallás benyújtására előírt határidőtől jogosult visszaigényelni.
(5) Az eva, az adóelőleg megfizetésének időpontja az a nap, amelyen az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámláját az azt vezető hitelintézet megterhelte. A (4) bekezdés szerint visszaigényelt különbözetet az adóhatóság az adóalany belföldi pénzforgalmi bankszámlájára utalja vissza.
A számlaadási kötelezettség
13. §
(1) Az adóalany az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységéről
a) az Áfa-törvény szerinti teljesítési időpont feltüntetésével számlát,
b) a teljesítéssel egyidejűleg készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig a fizetés időpontja szerinti teljesítési időponttal kérésre - a kibocsátó döntésétől függően - egyszerűsített számlát vagy számlát
bocsát ki.
(2) Ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, az adóalany tevékenységéről számlát helyettesítő okmányt bocsát ki, melyen a teljesítés időpontja a kibocsátás napja.
(3) A kapott előlegről az adóalany számlát helyettesítő okmányt bocsát ki, amelyen a teljesítés időpontja a pénzösszeg átvételének, jóváírásának időpontja.
(4) A számlában, egyszerűsített számlában, számlát helyettesítő okmányban az Áfa-törvényben az adott termékértékesítésre vagy szolgáltatásnyújtásra meghatározott adómértéknek megfelelő általános forgalmi adó hárítható át. Az Áfa-törvény 2. számú mellékletében felsorolt termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról kibocsátott bizonylaton az adóalany a "Mentes az adó alól" kifejezést tünteti fel.
14. §
(1) Ha a számla, az egyszerűsített számla vagy a számlát helyettesítő okmány kibocsátását követően az adóalany
a) az áthárított általános forgalmi adó összegét, illetve az annak meghatározásához szükséges tételeket módosítja, vagy
b) az általános forgalmi adót utólag kívánja felszámítani és áthárítani, vagy
c) a kibocsátott bizonylatot egyéb hiba miatt törli,
erről módosító számlát, egyszerűsített számlát, illetve számlát helyettesítő okmányt bocsát ki.
(2) A módosító számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány legalább a következőket tartalmazza:
a) a módosítás tényére utaló jelzést;
b) az eredeti számla, egyszerűsített számla, illetve számlát helyettesítő okmány azonosításához szükséges adatokat;
c) a módosításnak megfelelő új tételeket.
A nyugtaadási kötelezettség
15. §
(1) Ha a 13. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben az adóalany egyszerűsített számlát vagy számlát nem bocsátott ki, akkor köteles - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - az Áfa-törvény előírásainak megfelelő nyugtát kibocsátani.
(2) Nem kell nyugtát kibocsátani újság és folyóirat árusítása, vagy kezelőszemélyzet nélküli automatából teljesített termékértékesítés, illetve kezelőszemélyzet nélküli automata berendezés igénybevételével regisztrált szolgáltatás esetén, e tevékenység tekintetében.
IV. Fejezet
Egyes más adókra, számviteli kötelezettségekre vonatkozó különös szabályok
Általános forgalmi adó
16. §
(1) Az általános forgalmi adó alanya e törvény szerinti bejelentés alapján úgy minősül, mintha általános forgalmi adó alanyisága a bejelentés napját tartalmazó adómegállapítási időszak utolsó napjával az Áfa-törvénynek a jogutódlással történő megszűnésre vonatkozó szabályai szerint megszűnt volna, azzal, hogy
a) amennyiben a jogutódlással megszerzett vagyon egy részét az adózó kivonja a bevételszerző tevékenység alól, úgy arra az Áfa-törvény 7. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti adókötelezettségét teljesítenie kell;
b) a bejelentés napját tartalmazó adómegállapítási időszakról adott bevallásában az Áfa-törvény 38-39. §-a szerinti, az előzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó szabályokat csak a bejelentés évében beszerzett tárgyi eszközre (ideértve az ingatlant is) kell alkalmaznia;
c) ha a megszűnéshez kapcsolódó bevallásában meghatározott elszámolandó adó negatív, az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet teljesíti;
d) az alanyi adómentességben részesülő adózó mentesül az a)-c) pontban foglaltak alól.
(2) Az adóalany e törvény szerinti adókötelezettségén túl köteles termékimport esetén a vámhatóság kivetése alapján az általános forgalmi adót megfizetni.
(3) Az adóalany a külön jogszabály szerint a külföldi utasnak visszatérített általános forgalmi adót előzetesen felszámított adóként nem veheti figyelembe.
(4) Az adóalanyiság időszakára az általános forgalmi adó alanya a későbbiekben sem alapíthat előzetesen felszámított adó-levonási jogot.
(5) Az általános forgalmi adó alanyának nem keletkezik újólag adófizetési kötelezettsége azon bevétele után, amely az adóalanyiság időszakában megszerzett bevételnek minősült.
(6) Az általános forgalmi adó alanya az Áfa-törvény 36. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezést nem alkalmazhatja az adóalanyként lezárt adóévben beszerzett termék tekintetében, még akkor sem, ha korábbi ráfordítását utóbb gazdasági tevékenységével összefüggő költségként számolja el.
Személyi jövedelemadó
17. §
(1) Az egyéni vállalkozó a bejelentés adóévében a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó előírásai szerint
a) megállapítja a meglévő készletekkel kapcsolatos bevételét, amelyet a továbbiakban mindaddig adóalapot nem érintő bevételként tart nyilván, amíg adókötelezettségeit e törvény előírásai szerint teljesíti vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózást alkalmaz;
b) nyilvántartásba veszi fennálló pénztartalékát, és azt adóbevallásában évenként feltünteti.
(2) Az egyéni vállalkozó adóalany az adóévre nem alkalmazza a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek és az adózás rendjéről szóló törvénynek a vállalkozói jövedelem szerinti adózást vagy az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozóra, valamint a cégautó adóra vonatkozó rendelkezéseit. E rendelkezések az adóalanyt nem mentesítik az őt egyébként kifizetőként, munkáltatóként terhelő adókötelezettségek teljesítése alól.
(3) Az egyéni vállalkozó adóalany esetében - a (2) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - vállalkozói osztalékalapnak minősül az (1) bekezdés b) pontja szerint nyilvántartásba vett pénztartalék csökkenése, valamint a nyilvántartott pénztartalék, ha egyéni vállalkozói jogállása megszűnik.
(4) Az egyéni vállalkozó nem alkalmazhatja a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek és az adózás rendjéről szóló törvénynek az egyéni vállalkozó átalányadózására vonatkozó rendelkezéseit
a) az adóévben, ha az adóévre vonatkozó bejelentését jogszerűen nem tehette volna meg;
b) az adóévet követő adóévben, ha adóalanyisága év közben szűnt meg.
(5) A (4) bekezdésben nem említett esetben az egyéni vállalkozó a változás bejelentésével egyidejűleg az egyéni vállalkozó átalányadózására vonatkozó rendelkezések alkalmazását is bejelentheti, ha a bejelentés időpontjában megfelel a személyi jövedelemadóról szóló törvényben foglalt valamennyi feltételnek.
(6) Az egyéni vállalkozó az e törvény szerinti adóalanyisága megszűnésének adóévét követő első adóév első napjára vonatkozóan - a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek a nyilvántartásra vonatkozó rendelkezései megfelelő alkalmazásával - részletes vagyonleltárt készít minden olyan eszközéről, amelyet vállalkozói tevékenysége keretében fog használni.
(7) Az adóalanyként lezárt adóévben teljesített valamennyi, egyébként a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján költségnek minősülő kiadást (juttatást), valamint a tárgyi eszközöknek és nem anyagi javaknak az adóalanyként lezárt adóévre jutó értékcsökkenési leírását a személyi jövedelemadó szempontjából költségként elszámoltnak kell tekinteni.
(8) Az adóalanyiság időszaka alatt megszerzett, előállított nem anyagi jószág, tárgyi eszköz alapján a magánszemély csak annyiban jogosult az adóalanyiság megszűnése után költséget elszámolni, amennyiben rendelkezik az értékcsökkenési leírás alapjának meghatározásához szükséges, más által kibocsátott bizonylattal.
(9) Az adóalanyként lezárt adóévet figyelembe kell venni a megelőző időszakból fennmaradt elhatárolt veszteség érvényesítésének időtartama tekintetében. Az adóalanyként lezárt egyes adóévekben a megelőző időszakból fennmaradt, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az adóévben a vállalkozói jövedelem megállapításánál érvényesíthető összes elhatárolt veszteségből 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.
(10) Az adóalanyként lezárt adóévet figyelembe kell venni az olyan adókedvezmény tekintetében, amelyet az adózó a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint meghatározott számú adóévben vehet igénybe.
18. §
(1) A közkereseti társaság, a betéti társaság az üzleti évre vonatkozó beszámoló alapján, a beszámoló letétbe helyezésére előírt határidőig megállapítja a (2) bekezdés szerinti összeget, ha az üzleti évben nyilatkozik arról, hogy a következő adóévben az evával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit nem a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint teljesíti.
(2) Az (1) bekezdés szerinti összeg a beszámoló
a) mérlegében kimutatott eredménytartalék, saját elhatározásból lekötött tartalék, mérleg szerinti eredmény és - a jóváhagyott osztalék, részesedés alapján a taggal szemben fennálló - kötelezettség együttes összegéből az a rész, amely meghaladja a mérlegben kimutatott, nem vagyoni betétként megszerzett immateriális javak és tárgyi eszközök (ide nem értve az immateriális javak és a tárgyi eszközök értékhelyesbítését) együttes könyv szerinti értékét;
b) egyszerűsített mérlegében kimutatott eredménytartalék, saját elhatározásból lekötött tartalék, mérleg szerinti eredmény, tartalék és - a jóváhagyott osztalék, részesedés alapján tagjával szemben fennálló - kötelezettség együttes összegéből az a rész, amely meghaladja az egyszerűsített mérlegben kimutatott, nem vagyoni betétként megszerzett immateriális javak és tárgyi eszközök együttes könyv szerinti értékét.
(3) A (2) bekezdés szerinti összeg után a közkereseti társaság, a betéti társaság adót (az osztalék utáni adót kiváltó adó) fizet. Az osztalék utáni adót kiváltó adó a (2) bekezdés szerinti összeg 20 százaléka, amelyet az adózó az üzleti évre vonatkozó társaságiadó-bevallásában elkülönítetten bevall, és három egyenlő részletben, az üzleti évre és az üzleti évet követő két adóévre - de legkésőbb az e törvény szerinti adóalanyiságának utolsó adóévére - vonatkozó társaságiadó-bevallás, illetve eva-bevallás benyújtásával egyidejűleg megfizet.
(4) A jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany az adóévre nem alkalmazza a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek és az adózás rendjéről szóló törvénynek az osztalékból származó jövedelemre, a vállalkozásból kivont jövedelemre és a cégautó adóra vonatkozó rendelkezéseit. A jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany által a tagja részére tagi jogviszonyára tekintettel juttatott bevételt (ide nem értve a tag személyes közreműködésének és a tag által teljesített mellékszolgáltatásnak a díját) a tag jövedelmének meghatározásakor nem kell figyelembe venni.
(5) A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany - a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek és az adózás rendjéről szóló törvénynek az osztalékból származó jövedelemre vagy a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazza, ha adóalanyisága időszaka alatt az adóalanyisága első üzleti évének nyitó adatai között kimutatott saját tőke terhére jóváhagyott osztalék, részesedés, jegyzett tőke leszállítás, tagi jogviszony megszűnésére tekintettel - ide értve e jogcímeken kötelezettségként kimutatott összegeket is - juttat bevételt tagja részére. Az említett forrásokat és a források változását az adózó elkülönítetten tartja nyilván. E nyilvántartásban az adóalany az adóalanyiság időszaka alatt keletkezett mérleg szerinti veszteséget az adóalanyiság időszaka alatt keletkezett eredménytartalék terhére, ha az erre már nem nyújt fedezetet, akkor a korábban keletkezett eredménytartalék terhére számolja el.
(6) A számvitelről szóló törvény hatálya alól kikerülő jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany mérlegében kimutatott, tagi jogviszony megszűnésére tekintettel fennálló kötelezettség alapján a volt tagnak (örökösének, jogutódjának) fizetett összegre a személyi jövedelemadóról szóló törvény vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
(7) Ha a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalanyisága az adóévet követő üzleti évtől nem áll fenn, az adóév utolsó napján vele tagi jogviszonyban álló magánszemélynél az osztalékból származó jövedelem, a vállalkozásból kivont jövedelem, valamint az árfolyamnyereségből származó jövedelem meghatározásakor a (8) bekezdés szerint meghatározott összegből a magánszemélyre részesedése alapján arányosan jutó részt a magánszemély adózott vagyonából a vállalkozásba befektetett összegnek kell tekinteni.
(8) A (7) bekezdés alkalmazásakor a magánszemély adózott vagyonából a vállalkozásba befektetett összegnek kell tekinteni:
a) az adóalanyiság időszaka alatt keletkezett eredménytartalékot és mérleg szerinti eredményt, ha az adóalanyiság időszaka alatt az evával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a számvitelről szóló törvény előírásai szerint teljesítette;
b) az adóalanyiság utolsó adóévét követő üzleti év nyitó mérlegében kimutatott saját tokét - levonva belőle a nyitó mérlegben kimutatott értékelési tartalékot és a (2) bekezdés szerint az osztalék utáni adót kiváltó adó alapját csökkentő tételként elszámolt értéket -, ha az adóalanyiság időszaka alatt az evával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit nem a számvitelről szóló törvény előírásai szerint teljesítette.
Társasági adó
19. §
(1) A jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvénynek az átalakulásra irányadó rendelkezéseit alkalmazza, ha az adóévben bejelenti, hogy a következő adóévben adókötelezettségeit e törvény rendelkezései szerint teljesíti.
(2) A jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a bejelentés adóévére vonatkozó társaságiadó-bevallásában adóelőleget nem vall be és a bejelentést követő adóévre társaságiadó-előleget nem fizet, ha azonban az adóévre vonatkozó bejelentését jogszerűen nem tehette volna meg, nem mentesül az adóelőleg-fizetés elmulasztásának jogkövetkezményei alól.
(3) Az adóalanyiság időszaka alatt megszerzett immateriális jószág, tárgyi eszköz alapján az adózó az adóalanyiság megszűnése után a társasági adó alapjánál az értékcsökkenési leírást a más által kibocsátott bizonylaton feltüntetett bekerülési értékre vetítve állapítja meg, azzal, hogy az adóalanyiság időtartamára azt elszámoltnak kell tekinteni.
(4) Az adóalanyként lezárt adóévben teljesített valamennyi, egyébként a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény alapján költségnek minősülő kiadást (juttatást), valamint az immateriális jószágoknak és a tárgyi eszközöknek az adóalanyként lezárt adóévre jutó értékcsökkenési leírását, valamint az adóalanyiság megszűnésekor a nyitó mérlegben kimutatott bekerülési értéknek az adóalanyiság keletkezését megelőző adóév (üzleti év) beszámolójában kimutatott bekerülési értéket meghaladó részét a társasági adó szempontjából költségként, ráfordításként elszámoltnak kell tekinteni.
(5) Az adóalanyként lezárt adóévet figyelembe kell venni a megelőző időszakból fennmaradt elhatárolt veszteség érvényesítésének időtartama tekintetében. Az adóalanyként lezárt egyes adóévekben a megelőző időszakból fennmaradt, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint az adóévben az adóalap megállapításánál érvényesíthető összes elhatárolt veszteségből 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.
(6) Az adóalanyként lezárt adóévet figyelembe kell venni az olyan adókedvezmény tekintetében, amelyet az adózó a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény rendelkezései szerint meghatározott számú adóévben vehet igénybe.
(7) A jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság az e törvény szerinti adóalanyisága megszűnését követő adóévre vonatkozó bevallása alapján fizet először társaságiadó-előleget.
(8) Az e törvény szerinti adóalanyiság megszűnésének adóévét követő első adóévben a társaságiadó-alap megállapításakor az adózás előtti eredményt
a) növeli az adóalanyiság időszaka alatt a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság nyitó mérlegében, más adóalanynál az adóalanyiság megszűnésének adóévéről készített beszámoló mérlegében kimutatott vásárolt készlet értékéből a kiegyenlített, nem beruházási célra beszerzett készlet értéke, valamint a saját termelésű készlet értéke;
b) növeli az adóalanyiság időszaka alatt a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság nyitó mérlegében, más adóalanynál az adóalanyiság megszűnésének adóévéről készített beszámoló mérlegében kimutatott, a várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre képzett céltartaléknak az adóalanyiság keletkezését megelőző adóév (üzleti év) beszámolójában kimutatott értéket meghaladó része;
c) csökkenti az adóalanyiság időszaka alatt a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság esetében az az adóévi árbevétel, bevétel, amelyet az e törvény szerinti adóalanyiság időszakában megszerzett bevételként számolt el.
Számviteli kötelezettségek
20. §
(1) A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az árbevétel, a bevétel magában foglalja a termékértékesítést, a szolgáltatásnyújtást terhelő általános forgalmi adó összegét is.
(2) A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany az üzleti év beszámolójának eredménykimutatásában - a társasági adó helyett - a fizetendő eva összegét szerepelteti adófizetési kötelezettségként.
(3) A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany az adóalanyiság elvesztésének napjával, mint mérlegfordulónappal köteles - a számvitelről szóló törvény szerinti - beszámolót készíteni és azt a mérlegfordulónapot követő 150 napon belül letétbe helyezni. Ez esetben a naptári év első napjától az adóalanyiság megszűnésének napjáig terjedő időszak a számvitelről szóló törvény alkalmazásában egy üzleti évnek minősül.
(4) A számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság felszámolása, végelszámolása esetén a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény szerinti, a felszámolás, a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal készítendő záróleltárt és zárómérleget a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 2/A. §-ának (4) bekezdése előírásának figyelembe vételével készíti el azzal, hogy azt könyvvizsgálóval nem kell ellenőriztetni.
VI. Fejezet
Vegyes és záró rendelkezések
Értelmező rendelkezések
21. §
E törvény alkalmazásában:
1. egyéni vállalkozó:
a) a vállalkozói igazolvánnyal (ideértve az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatályba lépését megelőzően kiadott magánkereskedői és iparigazolványt, működési engedélyt is) rendelkező magánszemély,
b) a közjegyző,
c) az önálló bírósági végrehajtó,
d) az egyéni szabadalmi ügyvivő,
e) az ügyvéd (kivéve, amennyiben az ügyvédi tevékenységet ügyvédi iroda tagjaként vagy alkalmazott ügyvédként folytatja),
f) a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély,
g) a gyógyszerészi magántevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező magánszemély;
2. kapott előleg: az adóalany által a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően megszerzett, az ellenértékbe beszámítható, általános forgalmi adót is tartalmazó pénzösszeg.
Vegyes rendelkezések
22. §
(1) A számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalanyra a gazdasági társaságokra vonatkozóan más jogszabályban meghatározott, a számvitelről szóló törvény szerinti beszámolóval, mérleggel, vagyonnal, saját tőkével, eredménnyel, valamint az osztalékkal kapcsolatos előírások nem vonatkoznak.
(2) Az adóalany nem határozhatja el átalakulását, egyesülését és szétválását, valamint jegyzett tokéjének a jegyzett tokén felüli saját tőke terhére történő felemelését.
(3) Az adóhatóság az adózó részére kiállított, az adóalanyiság adóévére vonatkozó jövedelemigazoláson azt a tényt tünteti fel, hogy az adózó az eva alanya volt.
(4) Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerinti becsléssel állapítja meg az adóalapot, ha az adózó az adómegállapítási időszakra vonatkozó bejelentését jogszerűen nem tehette volna meg. A becslés során előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem lehet megállapítani.
(5) Az e törvény szerinti adóalanyiság a 2003. és a 2004. évre való választása szempontjából egyéni vállalkozónak kell tekinteni mindazokat, akik az adott tevékenységükkel összefüggő adókötelezettségüknek 2001-ben vagy 2002-ben a személyi jövedelemadóról szóló törvény egyéni vállalkozókra vonatkozó rendelkezései szerint tettek eleget.
Hatályba lépés
23. §
(1) E törvény - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével - 2003. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit első ízben a 2003. január 1-jével kezdődő adóévre kell alkalmazni.
(2) A 10. § a kihirdetés napján lép hatályba.
(3) A 16. § (1) bekezdése szerinti, az előzetesen felszámított általános forgalmi adó megosztására vonatkozó kötelezettséget a 2002. szeptember 30-át követően beszerzett tárgyi eszköz esetében kell első ízben alkalmazni.
Módosuló jogszabályok
24. §
(1) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Áfa-törvény 2. §-a a következő mondattal egészül ki:
"E törvény rendelkezéseit az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény szerinti adóalanyokra kizárólag akkor kell alkalmazni, ha azt az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény kifejezetten előírja."
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Áfa-törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [ 48. § (1) bekezdése] levonja/
"a) azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany - ideértve átalakulás esetén annak jogelődjét is -, valamint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany rá áthárított;"
25. §
E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 5. számú melléklete a következő 12. ponttal egészül ki:
"12. az a jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amely az adóévben az egyszerűsített vállalkozói adó alanyának minősül."
26. §
E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény a következő 2/A. §-sal egészül ki:
"2/A. § (1) E törvény hatálya nem terjed ki arra a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra (közkereseti társaság, betéti társaság), amely az üzleti évben (az adóévben) nyilvántartásait az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény előírásai szerint vezeti.
(2) Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényben előírt feltételeknek meg nem felelő, (1) bekezdés szerinti jogi személyiség nélküli gazdasági társaság attól a naptól köteles e törvény előírásait alkalmazni, amely naptól nem tartozik az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá.
(3) Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alól e törvény hatálya alá átkerült (visszakerült), (1) bekezdés szerinti jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra a jogelőd nélkül alapított vállalkozókra vonatkozó előírásokat kell megfelelően alkalmazni.
(4) Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alól e törvény hatálya alá átkerült (visszakerült), (1) bekezdés szerinti jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak - tételes leltározással alátámasztott - leltár alapján nyitó mérleget kell készítenie. A nyitó mérlegbe az eszközöket piaci értéken, a kötelezettségeket a ténylegesen fizetendő, a céltartalékokat a számított, a törvény előírásainak megfelelő összegben, a saját tokét az eszközök és a kötelezettségek (ideértve a céltartalékokat is) különbözetének összegében kell figyelembe venni. A nyitó mérlegbe felvett eszközök és források értékének valódiságát könyvvizsgálóval kell ellenőriztetni.
(5) A törvény hatálya alá tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság beszámolójának kiegészítő mellékletében - az (1)-(4) bekezdés előírásaival összefüggésben - utalni kell arra, ha számviteli (nyilvántartási) kötelezettségei tekintetében a vállalkozó az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá a következő üzleti évtől átjelentkezett, vagy ha e törvény hatálya alá - az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alól - átkerülve (visszatérve) először készít beszámolót."
27. §
E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény a 39. §-át követően a következő alcímmel, továbbá a 39/A. §-t követően a következő 39/B. §-sal egészül ki:
"Állandó jellegű iparűzési tevékenység esetén az adó alapjának egyszerűsített meghatározása"
"39/B. § (1) Az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó vállalkozó az adó alapját - a 39. § (1) bekezdésében, vagy a 39/A. §-ban foglalt előírásoktól eltérően - az egyszerűsített vállalkozói adó alapjának 50 %-ában is megállapíthatja.
(2) Az adó alapjának az (1) bekezdés szerinti megállapítása adóévre választható, az erről szóló bejelentést a 39/A. § (5) bekezdése szerint kell megtenni.
(3) Ha a vállalkozó az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alól kikerül, akkor az adó alapját az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény szerinti adóévére az (1) bekezdés szerint, a naptári év hátralévő részére a 39. § (1) bekezdése, vagy a 39/A. § előírásai szerint kell megállapítani, utóbbi esetén feltéve, hogy a 39/A. §-ban foglalt feltételek egyébként fennállnak.
(4) Ha a vállalkozó az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alól kikerül, akkor
a) köteles azt 15 napon belül bejelenteni az önkormányzati adóhatóságnak, s ezzel egyidejűleg a naptári év hátralévő részére bejelentést tenni a várható adó összegéről. A bejelentett várható adó összege alapján az adóhatóság megállapítja az adóelőleg összegét.
b) az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény szerinti adóévéről szóló bevallást az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényben meghatározott időpontig köteles benyújtani, s ezzel egyidejűleg az adóévre már megfizetett előleg és a tényleges fizetendő adó összegének különbözetét megfizeti, illetve igényelheti vissza."
28. §
(1) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) a következő 29/A. §-sal egészül ki:
"29/A. § (1) Az egyszerűsített vállalkozói adó (a továbbiakban: eva) szabályai szerint adózó biztosított egyéni vállalkozó a 19. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott járulékokat - a 29. §-ban meghatározott járulékalaptól eltérően - a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér után fizeti meg.
(2) Az (1) bekezdés alapján járulékot fizető egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettségének megállapításánál értelemszerűen alkalmazni kell a 29. § (4) és (5) bekezdésének rendelkezéseit.
(3) Az egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozó a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében egyoldalú nyilatkozattal vállalhatja, hogy a 19. § (1)-(3) bekezdés szerinti járulékokat az (1) bekezdésben meghatározott járulékalapnál (minimálbérnél) magasabb járulékalap után fizeti meg. A nyilatkozat az adóévre szól, melyet első ízben az adóévet megelőző év december 20-áig, azt követően az eva bevallásával egyidejűleg kell az állami adóhatósághoz benyújtani. A nyilatkozat az Art. szerinti végrehajtható okiratnak minősül.
(4) A Tbj. 29. §-ának (6) bekezdésében említett, az egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozó a 19. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott járulékokat - a 29. §-ban meghatározott járulékalaptól eltérően - az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényben (a továbbiakban: Eva. tv.) meghatározott adóalap 4 százaléka után fizeti meg."
(2) A Tbj. 30. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Az egyszerűsített vállalkozói adózást választó egyéni vállalkozó járulékbevallási és megfizetési kötelezettségének - figyelemmel az Art. előírásaira is - az Eva. tv-ben az eva (eva előleg) megfizetésére és bevallására meghatározott időpontban tesz eleget. Az egyszerűsített vállalkozói adózást választó egyéni vállalkozó a 29/A. § (3) bekezdésében meghatározott járulékalap után a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulékot négy egyenlő részletben fizeti meg."
(3) A Tbj. 37. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:
"(2) Az egyszerűsített vállalkozói adózást választó kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a baleseti járulékot - az (1) bekezdésben meghatározott járulékalaptól eltérően - az Eva. tv.-ben meghatározott adóalap 10 százaléka után fizeti meg."
29. §
E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A tételes egészségügyi hozzájárulás az Szja szerinti egyéni vállalkozót és az egyszerűsített vállalkozói adózást választó egyéni vállalkozót akkor terheli, ha nem áll a (3) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott jogviszonyban."
Melléklet a 2002. évi ... törvényhez
A nyilvántartási kötelezettség teljesítése
Az adóalany - a 4. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - nyilvántartási kötelezettségei teljesítése során e Melléklet rendelkezéseinek figyelembe vételével jár el.
I. A bizonylat
1. Bizonylat az alakilag és tartalmilag hiteles olyan dokumentum, irat, amely megfelel az e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek, és amelyen minden, az adókötelezettség teljesítése szempontjából szükséges adat magyar nyelven is fel van tüntetve. Az adózó által kibocsátott számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány, nyugta adattartalmát az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerint, a bizonylatok adóigazgatási azonosításra való alkalmasságáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról rendelkező külön jogszabály figyelembe vételével határozza meg.
2. A bizonylatok alaki és tartalmi hitelességét, megbízhatóságát - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az adóalany képviseletére jogosult személy vagy az általa a bizonylat aláírására feljogosított személy (ide értve a Polgári Törvénykönyv szerint vélelmezett képviseletet is) az adóalany azonosító adatainak feltüntetésével és aláírásával igazolja.
3. A bizonylaton az adat csak a kiállító által és kizárólag akkor módosítható, ha a módosítás a bizonylat valamennyi példányán hitelt érdemlő módon keresztülvezetésre kerül.
4. A számlának, egyszerűsített számlának, számlát helyettesítő okmánynak nem minősülő bizonylat legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) megnevezés;
b) sorszám vagy más azonosító;
c) az adóalany neve (elnevezése), állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint adószáma;
d) a kiállító neve (elnevezése), állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint - ha rendelkezik ilyennel - adóazonosító jele, adószáma, ha a kiállító nem azonos az adózóval;
e) a kiállítás időpontja;
f) a gazdasági esemény leírása, megjelölése (így különösen a bevétel összege, megszerzésének jogcíme);
g) a nyilvántartásban való rögzítés időpontja;
h) több gazdasági eseményt összesítő bizonylat esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés vonatkozik;
i) minden olyan adat, amely az adókötelezettség teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges.
5. Bizonylatként a minősített elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus dokumentum, irat is alkalmazható, feltéve, hogy megfelel e törvény előírásainak és a hitelesítés-szolgáltató által kibocsátott tanúsítvány érvényessége az adó megállapításához való jog elévüléséig ellenőrizhető.
II. A szigorú számadási kötelezettség
1. Szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni a készpénz kezeléséhez kapcsolódó bizonylatot, valamint az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott számlát, egyszerűsített számlát és nyugtát, továbbá minden olyan bizonylatot, amelyért az értékét meghaladó vagy a rajta feltüntetett értéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat.
2. A szigorú számadási kötelezettség a bizonylatot kiállítót terheli. A szigorú számadás alá vont bizonylatról a kezelésükkel megbízott vagy a kibocsátásukra jogosult személy köteles olyan nyilvántartást vezetni, amely biztosítja a bizonylattal történő elszámolást.
III. Az egyes nyilvántartások
1. Az adózó valamennyi, az eva alapjába tartozó bevételéről nyilvántartást vezet, amely a következő adatokat tartalmazza:
a) sorszám;
b) a bevétel megszerzésének időpontja;
c) a bizonylat sorszáma vagy más azonosítója;
d) a gazdasági esemény rövid leírása (így különösen ellenérték, kamat, kötbér, kártérítés);
e) a bevétel összege.
2. Az adózó külön nyilvántartást vezet minden olyan adóról és járulékról, amellyel összefüggésben adómegállapítási, -bevallási, -fizetési vagy adatszolgáltatási kötelezettség terheli. E nyilvántartás adónként, járulékonként a következő adatokat tartalmazza:
a) az adó, a járulék megnevezése;
b) az adó, az adóelőleg, a járulék esedékességének időpontja;
c) az adó, az adóelőleg, a járulék alapja (szükség esetén az annak megállapításánál figyelembe vett csökkentő tételek jogcímek szerint);
d) az adó, az adóelőleg, a járulék mértéke;
f) az adó, az adóelőleg, a járulék összegét csökkentő tételek jogcímek szerint (ideértve az adóra, a járulékra tekintettel már befizetett adóelőleget is);
g) a fizetendő adó, adóelőleg, járulék;
h) a megfizetés időpontja;
i) a bevallás időpontja.
3. Az adózó külön nyilvántartást vezet a szigorú számadású nyomtatványokról. E nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
a) a nyomtatvány neve és számjele;
b) a beszerzés kelte;
c) a tömb sorszáma ("-tól - -ig");
d) a használatbavétel kelte;
e) a felhasználás kelte;
f) a kiselejtezés kelte.
INDOKOLÁS
Általános indokolás
Az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) bevezetésével új adónemmel bővül a magyar adórendszer. Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) a Kormány programjának megfelelően, széleskörű társadalmi érdekegyeztetést követően tartalmazza az evára vonatkozó szabályokat. Az új adónem az általános forgalmi adóval együtt számítottan 15 millió forintot meg nem haladó éves bevételt elérő egyéni vállalkozók és társas vállalkozások számára kínál választási lehetőséget annak érdekében, hogy nyilvántartási kötelezettségeik egyszerűsödjenek és egyben adóterhelésük is mérséklődjön.
A Javaslat szerint az eva az adóalanyok bevételét terhelő adó, amely a központi költségvetést illeti meg. Az adózó az evával összefüggő adókötelezettségeinek teljesítése során elsősorban a Javaslatban foglaltakat köteles alkalmazni, de - más adónemekhez hasonlóan - az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit is figyelembe kell vennie.
Az eva az egyéni vállalkozók esetében kiváltja a vállalkozói személyi jövedelemadót és a vállalkozói osztalékalap után fizetendő személyi jövedelemadót (vagy a vállalkozói átalányadót), valamint a cégautó adót és az általános forgalmi adót. Társas vállalkozások esetében az eva megfizetésével az adózó a társasági adóval, az osztalék utáni személyi jövedelemadóval, a cégautó adóval, valamint az általános forgalmi adóval összefüggő adókötelezettségei alól mentesül.
Az új szabályozás fontos jellemzője, hogy a Javaslat tartalmazza az egyes kiváltott adónemekkel összefüggő rendelkezéseket, valamint az új szabályozás révén érintett más törvényekre (például a számvitelről szóló törvényre és a helyi adókról szóló törvényre, továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényre) vonatkozó módosításokat is.
Az adóalanyok számára a helyi adókról szóló törvény is egyszerűsített adóalap-meghatározási módot kínál, így a meghirdetett célkitűzésekkel összhangban egyszerűsödik a helyi iparűzési adó alapjának kiszámítási módja is.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat alapelvi jelleggel kimondja, hogy az eva egyes személyek vállalkozási tevékenységből származó bevételét terhelő adó és az ebből származó költségvetési bevétel a központi költségvetést illeti meg. Az evával összefüggő hatósági ügyben az állami adóhatóság jár el.
A 2. §-hoz
A Javaslat egyik központi jelentőségű része az adóalanyiság választásához előírt feltételek meghatározása. A adóalanyiságnak három alapvető feltétele van: a Javaslatban meghatározott vállalkozási formában kell működni, meg kell felelni a Javaslatban meghatározott feltételeknek, valamint az adóalanyiság választását minden adóév előtt be kell jelenteni az állami adóhatóságnak.
Az eva rendszerében a társas vállalkozások közül a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a szövetkezet, az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, a végrehajtói iroda és az erdőbirtokossági társulat válhat adóalannyá. Az egyéni vállalkozók a feltételeknek való megfelelés esetén szintén választhatják az evát. Az egyéni vállalkozó fogalmának meghatározása - amely a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti fogalmi meghatározásnak felel meg - a Javaslat Értelmező rendelkezései között található.
Az adóalanyiság feltételei között a folyamatos működésre, a választást kizáró tevékenységi körökre, a bevételi értékhatárra és a más vállalkozásokban való részesedésre vonatkozó előírások találhatóak.
A 3. §-hoz
A választási feltételekhez szorosan kapcsolódva, tételesen határozza meg a Javaslat az adóalanyiság megszűnésének eseteit. Ez jellemzően az adóalany saját döntésének következménye, egyes esetekben azonban szankció jellegű (számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmulasztásakor).
A 4. §-hoz
A Javaslat számos ponton csökkenti az adóalanyok adózással összefüggő kötelezettségeit, ezek közül egyik a nyilvántartási szabályok átalakítása. Az egyéni vállalkozók a Javaslat szabályainak megfelelő bevételi nyilvántartást vezetnek. Ugyanígy járnak el azok a közkereseti és betéti társaságok (vagyis a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok), amelyek választásuk alapján a Javaslat szabályai szerint kívánják vezetni nyilvántartásaikat. E jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok számára azonban lehetőség kínálkozik arra is, hogy nyilvántartási kötelezettségeiknek a számvitelről szóló törvény kettős könyvvitelre vonatkozó előírásai szerint tegyenek eleget. Erről szóló döntésüket azonban a későbbiekben nem változtathatják meg.
A jogi személy adóalanyok minden esetben a számvitelről szóló törvény kettős könyvvitelre vonatkozó szabályai szerint vezetik nyilvántartásaikat. Az egyszerűsített nyilvántartás azonban ebben az esetben is érvényesül, hiszen az adóalanyt - négy adónem helyett - egyetlen adónemmel összefüggésben terheli adózási szempontú adminisztráció, és lehetőség van a helyi iparűzési adó alapjának egyszerűsített megállapítására is.
Az 5-8. §-okhoz
Az eva rendszerében az adó alapját kizárólag az adóalany által megszerzett bevételek képezik. A Javaslat ehhez egyrészt részletesen meghatározza, mi tekintendő bevételnek, másrészt növelő és csökkentő tételekkel korrigálja a bevételt.
A szabályozást az egyes bevétel-típusokra vonatkozóan a bevétel-megszerzés időpontjának meghatározása teszi teljessé. E szabályok közül kiemelendő, hogy mivel az adóalany olyan bizonylatot bocsáthat ki, amely mást az általános forgalmi adó levonására jogosít, indokolt - az általános forgalmi adóról szóló törvénynek az adófizetési kötelezettség halasztására vonatkozó rendelkezéseit is figyelembe véve - a bizonylat kibocsátását követő 30. napon az azon feltüntetett összeget megszerzett bevételnek tekintetni, és így a rá jutó eva (eva-előleg) megfizetését attól függetlenül előírni, hogy a bevétel ténylegesen befolyt-e.
Az eva-alap megállapításának különös szabályai azt a célt szolgálják, hogy az adó alanya kétszeresen ne fizessen adót olyan bevétel után, amelyet a bejelentés adóévében a társasági adó alapjánál már figyelembe kellett venni, de ne is kerülhesse el az adófizetést olyan esetben, ha a bevétel az adóalanyiság első adóévét megelőző adóévben a társasági adó alapjának még nem volt része.
A 9. §-hoz
Az adó mértéke - a meghirdetett elképzeléseknek megfelelően - a Javaslat szerint egységesen 15 százalék.
A 10. §-hoz
A feltételeknek megfelelő adózó az adóévet megelőző év decemberében, december 20-ig köteles bejelenteni az állami adóhatóságnak az eva választását. Ezt követően minden évben bejelentéssel kell megerősíteni azt a szándékot, hogy a következő adóévben is az eva hatálya alatt kíván maradni. Annak érdekében, hogy már a 2003. évben is lehetőség legyen az eva szerinti adózásra, a Javaslat alapján e rendelkezés már a kihirdetéssel hatályba lép.
A 11-12. §-okhoz
Az evát adóévenként kell megállapítani, valamint bevallani. Az adóév általában naptári évnek felel meg, az adóalanyiság megszűnésekor pedig a naptári év első napjától az adóalanyiság megszűnésének napjáig terjedő időszak tekintendő adóévnek. Ha az adóalanyiság év közben szűnik meg, az adóalany adókötelezettségeinek az adóalanyiság megszűnését követő 45 napon belül (a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adózó esetében a beszámoló letétbe helyezésére előírt 150 napon belül) köteles eleget tenni.
A bevallás határideje jellemzően az adóévet követő év február 15-e, míg a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében a beszámoló letétbe helyezésére előírt határidő.
Az adóalany az egyszeri nagy összegű adófizetési kötelezettség elkerülése érdekében az adóév első három negyedévére negyedévenként (a negyedévet követő hónap 12-éig) adóelőleget fizet. A fennmaradó összeget a bevallással egyidejűleg kell megfizetni, illetve "túlfizetés" esetén a különbözetet a bevallásban lehet visszaigényelni.
Az adóelőleg alapjának meghatározásánál a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalanynál figyelembe kellett venni azt is, hogy a kapott előleg alapján kiállított számlát helyettesítő okmány az azt fizetőt feljogosíthatja az általános forgalmi adó visszaigénylésére, ezért legalább negyedévenként gondoskodni kell a kapott előlegre jutó, az általános forgalmi adót (is) kiváltó eva megfizetéséről.
A 13-15. §-okhoz
A Javaslat szabályozza - az általános forgalmi adóról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseivel összhangban - az adóalany számla- és nyugtaadási kötelezettségét. A számlán többek között fel kell tüntetni az adott termékértékesítésre vagy szolgáltatásnyújtásra az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott adómértéket is, mivel az adóalany által kibocsátott számla feljogosíthatja a számlát befogadót az általános forgalmi adó levonására.
A 16. §-hoz
A Javaslat egyes más adókra, valamint számviteli kötelezettségekre vonatkozó fejezete az általános forgalmi adóval összefüggő rendelkezésekkel kezdődik. Az adóalany az általa kiállított bizonylattal mást az általános forgalmi adó levonására jogosíthat, de a rá áthárított általános forgalmi adót - mivel magának az általános forgalmi adóról szóló törvénynek nem alanya - nem igényelheti vissza, és később sem alapíthat általános forgalmi adó-levonási jogot az eva-alanyiság időszakára.
Az eva választása esetén az általános forgalmi adóról szóló törvénynek a jogutódlással való megszűnésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Ez annyit jelent, hogy a megszűnéshez kapcsolódó adóbevallásban az adóalanynak a tulajdonában lévő olyan termékek után, amelyekhez levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adó kapcsolódik, nem kell adót fizetnie.
Az általános szabály szerint az evát választó általános forgalmi adó alanyoknak a bejelentkezés évének utolsó bevallásában fizetendő adóként kell bevallaniuk az egy évnél nem régebben beszerzett tárgyi eszközök levont adójának a beszerzéstől az eva választásáig terjedő időszakra jutó áfán felüli részét.
Bár az evát választó adóalanynak általános forgalmi adókötelezettsége nincs, a 15 százalékos eva-átalány nem tartalmazza a termékimport után a vámhatóság által kivetett általános forgalmi adó összegét. Így - hasonlóan az egyszerű állampolgárokhoz, vagy például az alanyi adómentességben részesülő általános forgalmi adó-alanyokhoz - az eva alanyának is meg kell fizetnie a hatósági határozattal rá kivetett általános forgalmi adó összegét.
A 17-18. §-okhoz
Tekintettel arra, hogy az evát választó egyéni vállalkozók korábban a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint adóztak, a Javaslat rendelkezik az evára való áttérés, illetve a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá való visszatérés speciális szabályairól. A Javaslat kimondja továbbá, hogy abban az időszakban, amikor az egyéni vállalkozó az eva szerint adózik, nem alkalmazza a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek és az adózás rendjéről szóló törvénynek a vállalkozói jövedelem szerinti adózást vagy az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozóra, valamint a cégautó adóra vonatkozó rendelkezéseit. Az egyéni vállalkozó az őt kifizetőként, munkáltatóként terhelő adókötelezettségeknek azonban továbbra is köteles eleget tenni.
A Javaslat szerint a bevételi nyilvántartást választó közkereseti társaságnak és betéti társaságnak az evába történő átlépéskor rendeznie kell a korábban felhalmozott eredménytartalék további sorsát. Az említett társaságok az adóalanyiság időszaka előtt keletkezett vagyonnövekményüknek meghatározott - nem tárgyi eszközben, immateriális javakban megtestesülő - része után 20 százalékos mértékű adót fizetnek. Az adót három év alatt, egyenlő részletekben kell megfizetni. Ha a társaság kikerül a törvény hatálya alól, az ily módon leadózott, a magánszemélyre részesedése alapján arányosan jutó részt a magánszemély adózott vagyonából a vállalkozásba befektetett összegnek kell tekinteni.
A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalanyok esetében az adóalanyiság időszaka előtt keletkezett eredménytartalék, jóváhagyott osztalék alapján csak akkor kell adót fizetni (a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek az osztalékból származó jövedelemre, a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezései szerint), amikor ténylegesen "kivonás" történik. Ezt a folyamatos, a számviteli szabályoknak megfelelő vagyonnyilvántartás teszi lehetővé.
A 20. §-hoz
A számviteli kötelezettségek tekintetében a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében különös szabályok érvényesülnek: egyrészt az árbevétel, a bevétel magában foglalja a termékértékesítést, a szolgáltatásnyújtást terhelő általános forgalmi adó összegét is, másrészt az eredménykimutatásban - a társasági adó helyett - a fizetendő eva összegét kell szerepeltetni adófizetési kötelezettségként. A Javaslat emellett rendelkezik az adóalanyiságának megszűnéséhez kapcsolódó beszámolókészítési kötelezettségről is.
A számviteli törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok esetében speciális rendelkezést található a felszámolási eljárással, végelszámolással kapcsolatosan.
A 21-23. §-okhoz
A Javaslat az egységes jogalkalmazás érdekében megadja az egyéni vállalkozó, illetve a kapott előleg fogalmak tartalmát.
Kiemelendő, hogy a bevételi nyilvántartást választó közkereseti társaság és betét társaság adóalanyra a gazdasági társaságokra vonatkozóan más jogszabályban meghatározott (például a számvitelről szóló törvény szerinti beszámolóval, mérleggel, saját tőkével, valamint az osztalékkal kapcsolatos) előírások nem vonatkoznak.
Az adóalanyiság időszaka alatt nem határozható el átalakulás, egyesülés és szétválás, valamint nem születhet döntés a jegyzett tokének a jegyzett tokén felüli saját tőke terhére történő felemeléséről.
A Javaslat alapján a hatályba lépés időpontja 2003. január 1-je, kivéve a bejelentésre vonatkozó szabályokat, amelyek már a kihirdetéstől kezdve alkalmazhatóak. A Javaslat általános forgalmi adót érintő egyik rendelkezését (a bejelentkezés évének utolsó bevallásában fizetendő adóként kell bevallani az egy évnél nem régebben beszerzett tárgyi eszközök levont adójának a beszerzéstől az eva választásáig terjedő időszakra jutó általános forgalmi adón felüli részét) a 2002. szeptember 30. után beszerzett tárgyi eszközökre kell először alkalmazni.
A 24. §-hoz
A Javaslat egyértelműen rendelkezik az evát választó adóalanynak az általános forgalmi adóról szóló törvényhez való viszonyáról olyképpen, hogy az eva alanya csak akkor alkalmazza az általános forgalmi adóról szóló törvény előírásait, ha arra kifejezett rendelkezés utal. Ez lényegében csak a számla- és nyugtaadási kötelezettség teljesítésében, a teljesítés időpontjának megállapításában, és az általános forgalmi adó áthárításában nyilvánul meg.
A Javaslat az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításával biztosítja, hogy az eva alanya által adott szabályszerű áfás számla ugyanolyan, általános forgalmi adó-levonására jogosító bizonylat lehessen, mintha azt általános forgalmi adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany bocsátotta volna ki.
A 25. §-hoz
A társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény módosítása a "Társasági adóalanynak nem minősülő szervezetek" közé illeszti az eva szerint adózó vállalkozásokat.
A 26. §-hoz
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény előírásaihoz kapcsolódóan módosítani szükséges a számvitelről szóló törvényt, tekintettel arra, hogy az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok nyilvántartási kötelezettségeiknek - választásuk szerint - az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény előírásai szerint is eleget tehetnek. Ez esetben az érintett vállalkozásokat mentesíteni kell a számvitelről szóló törvény szerinti számviteli kötelezettségek teljesítése alól azon időpontig, amíg nyilvántartási kötelezettségeiknek az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény előírásai szerint tesznek eleget.
A Javaslat külön előírást tartalmaz arra vonatkozóan, amikor az adóalany kikerül az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alól és átkerül (visszakerül) a számvitelről szóló törvény hatálya alá. A számvitelről szóló törvény hatálya alá átkerülő (visszakerülő) vállalkozásnak tételes leltárral (és leltározással) alátámasztott, könyvvizsgálóval ellenőrzött nyitómérleget kell készítenie.
Ezen túlmenően a Javaslat rendelkezést tartalmaz a piaci szereplők tájékoztatása érdekében arra is, hogy a beszámoló kiegészítő mellékletében az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény szerinti nyilvántartás választására, illetve az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény szerinti nyilvántartásról a számvitelről szóló törvény szerinti nyilvántartásra történő későbbi áttérésre (visszatérésre) külön utalni kell.
A 27. §-hoz
A Javaslat - az eva alanyai számára - a helyi adókról szóló törvény módosításával lehetővé teszi az iparűzési adóalap egyszerűsítet megállapításának módját, annak érdekében, hogy számukra ne jelentsen többletadminisztrációt az iparűzési adó alapjának általános szabályok szerinti kiszámítása, a vonatkozó költségszámlák gyűjtése. Ennek megfelelően az iparűzési adó alapja az érintett körben az eva alapjának 50 %-ában is meghatározható, amennyiben az adózó élni kíván ezzel a lehetőséggel. A Javaslat ezen jogintézménnyel kapcsolatban néhány eljárási rendelkezést is tartalmaz (az egyszerűsített adóalap-megállapítási módot be kell jelenteni az önkormányzati adóhatóságnak), illetve előírja, hogy ha az adózó bármely okból kifolyólag kikerül az eva hatálya alól, akkor az adóév további részében vagy az általános szabályok szerint, vagy - amennyiben az arra vonatkozó feltételek fennállnak - szintén egyszerűsített módon, de más metodika alapján állapíthatja meg az iparűzési adó alapját.
A 28. §-hoz
A főállású egyéni vállalkozó a hatályos szabályozás alapján a személyes munkavégzés címén elszámolt összeg, vagyis a vállalkozói kivét után köteles járulékfizetésre, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbérnek megfelelő összeg a járulékfizetés alapja.
A Javaslat az evát választó egyéni vállalkozók esetében is a minimálbérnek, mint a járulékfizetés kötelező minimumának megtartását javasolja azzal, hogy az eva választásával egyidejűleg a vállalkozó nyilatkozhat arról, hogy a minimálbérnél magasabb összegű járulékot fizet. A nyilatkozatban foglalt emelt összegű kötelezettség az adóévre szól.
A többes jogviszonyban álló egyéni vállalkozó, illetve a kiegészítő tevékenységet végző (nyugdíjas) vállalkozó esetében a járulékfizetésnek nincs kötelező minimuma. Tekintettel arra, hogy esetükben a hatályos szabályozás szerint a tényleges járulékalapot képező jövedelem, vállalkozói kivét a járulékfizetés alapja és az eva ezt kiváltja, a többes jogviszonyban álló egyéni vállalkozó a Javaslat szerint az eva alap 4%-a, a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az eva alap 10%-a után lenne köteles járulékfizetésre.
A 29. §-hoz
Az új szabályozás miatt szükséges az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség rendezése is. A Javaslat szerint a tételes egészségügyi hozzájárulási kötelezettség ugyanolyan feltételekkel terheli az evát választó egyéni vállalkozókat, mint egyébként a személyi jövedelemadó rendszerében adózókat.
A Melléklethez
A Javaslat melléklete a nyilvántartási kötelezettség teljesítésének részletes szabályait tartalmazza. Itt szerepel a bizonylatok formai és tartalmi követelményeinek összefoglalása, a szigorú számadási kötelezettség teljesítésének szabályai, valamint a vezetendő egyes nyilvántartások és az azokhoz kapcsolódó tartalmi elemek felsorolása.
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.