adozona.hu
Végső előterjesztői indokolás az egyes törvényeknek a különleges jogállású szervekről és az általuk foglalkoztatottak jogállásáról szóló 2019. évi CVII. törvény hatálybalépésével összefüggő, valamint jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2020. évi XIX. törvényhez - Indokolások Tára 2020/42.
Végső előterjesztői indokolás az egyes törvényeknek a különleges jogállású szervekről és az általuk foglalkoztatottak jogállásáról szóló 2019. évi CVII. törvény hatálybalépésével összefüggő, valamint jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2020. évi XIX. törvényhez - Indokolások Tára 2020/42.
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 2020. évi XIX. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A törvényjavaslat célja egyrészt a különleges jogállású szervekről és az általuk foglalkoztatottak jogállásáról szóló 2019. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Küt.) jogrendszerbeli koherenciájának teljes körű megteremtése. Ezen felül szükséges a Küt. egyes rendelkezéseinek - elsősorban technikai jellegű, belső koherenciát erősítő, a törvény rendelkezéseinek értelmezését segítő - pontosítása.
Másrészt a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. t...
Másrészt a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) módosításával a törvényjavaslat célja - a különleges jogállású szerv státusszal bíró Gazdasági Versenyhivatal eljárását, és ezen keresztül jogállását is érintően - a tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogérvényesítés céljából történő megerősítéséről és a belső piac megfelelő működésének biztosításáról szóló 2018. december (EU) 2019/1 európai parlamenti és tanácsi (a továbbiakban: ECN+ irányelv) átültetése a hazai jogba.
Az ECN+ irányelv célját tekintve az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 101. és 102. cikkének hatékony érvényesítését szolgálja. A versenyjogi szabályok hatékony érvényesítése a verseny tisztaságának és élénkségének védelme által növeli a fogyasztói jólétet. Az EUMSz. 101. és 102. cikkének érvényesítését az Európai Bizottság és a tagállamok végzik párhuzamosan a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1/2003 rendelet) alapján. E hatáskörmegosztásból fakadóan az uniós és a nemzeti versenyjogi szabályok párhuzamosan kerülnek alkalmazásra. Ezért az ECN+ irányelv célja annak biztosítása, hogy - a jogalkalmazás egységessége érdekében - a nemzeti versenyhatóságok az EUMSz. 101. és 102. cikkének hatékony alkalmazásához szükséges, a többi tagállami versenyhatósággal azonos függetlenségi garanciákkal, erőforrásokkal, valamint jogérvényesítési és bírságolási hatáskörökkel rendelkezzenek.
A Tpvt. alapvetően megfelel az ECN+ irányelv követelményeinek, így a módosítás nem tartalmaz a jogérvényesítés rendjét lényegesen átalakító rendelkezéseket, az elsősorban a nemzeti versenyhatóság rendelkezésére álló eszközöket pontosítja vagy terjeszti ki a hatékonyabb jogérvényesítés céljára és az ECN+ irányelvben megfogalmazott szabályokra tekintettel.
Az ECN+ irányelv átültetése következtében a Tpvt.-ben megjelenő főbb változások a leginkább a versenyhatóság jogérvényesítési eszközeinek erősödésében, valamint az eljárás alá vont vállalkozások és a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) közötti együttműködés elősegítésében foglalható össze. Ezzel párhuzamosan az együttműködés során megosztott adatok védelme is precízebbé válik. A GVH számára az Európai Versenyhatóságok Hálózatával való együttműködési szabályok kialakítása jelentős hatékonyságnövelést tesz lehetővé. Az ECN+ irányelv kibővíti a nemzeti versenyhatóságok Európai Versenyhatóságok Hálózatán keresztül folytatott együttműködését is. Az eljárási cselekményeknél nyújtott jogsegély hatályának kiterjesztése mellett megjelenik az értesítésekhez és a döntések végrehajtásához nyújtott jogsegély, valamint a versenytanács határozatainak más tagállamokban történő végrehajtása is egyszerűbbé válik. A GVH függetlenségének további erősítése érdekében a GVH korábbi munkatársaira vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok kerültek kialakításra.
A versenyhatóság jogérvényesítési eszközeinek erősítése érdekében változnak a bizonyítékok beszerzésére vonatkozó szabályok. Az eddigi szabályozástól eltérően az ECN+ irányelv nyomán a GVH ezentúl nem csak az eljárás alá vont vállalkozáshoz a vállalkozás tevékenységén vagy személyzetén keresztül kapcsolódó magánhasználatú helyiségekben, ingatlanokban és ingóságokon végezhet helyszíni kutatást, hanem bármely magánhasználatú helyiséget, ingatlant és ingóságot (pl. gépjármű, adathordozó) átvizsgálhat. A módosítás nem változtat azonban azon a gyakorlaton, hogy a helyszíni kutatás továbbra is bírói engedély birtokában végezhető.
Az ideiglenes intézkedésre vonatkozó előírások az ECN+ irányelvvel összhangban szintén változnak, nagyobb mozgásteret engedve a GVH-nak. Így az ideiglenes intézkedést elrendelő határozat - amely határozott időre fogadható el - meghosszabbíthatóvá válik, amennyiben az intézkedésre okot adó körülmény a határozatban megállapított határidő lejárta után is fennáll.
Változnak a kötelezettségvállalásra vonatkozó szabályok is. A GVH az ECN+ irányelv követelményeinek megfelelően a kötelezettségvállalást jóváhagyó határozatát abban az esetben is visszavonhatja, ha annak elfogadására az eljárás alá vont vállalkozás által hiányosan, helytelenül vagy félrevezető információ miatt került sor. További változás, hogy ha a versenyfelügyeleti eljárás uniós jogalapon indult, a kötelezettségvállalást kötelezővé tevő határozat meghozatalát megelőzően az eljáró versenytanácsnak kötelezően egyeztetnie kell majd az érintett piacon tevékenységet folytató vállalkozások és az ügyben érintett egyéb személyek álláspontjának megismerése érdekében az érdekeltekkel, míg ez a nem uniós jogalapon indult versenyfelügyeleti eljárásokban továbbra is opcionális lehetőség marad.
Az ECN+ irányelv hatására egyszerűbbé válik a GVH számára a bírságok behajtása is: az eddigi gyakorlattal ellentétben a módosítás következtében nem kell majd a versenyhatóságnak megvárnia a végrehajtás eredménytelenségét ahhoz, hogy a vállalkozáscsoport határozatban nevesített tagjait egyetemlegesen kötelezhesse a bírság megfizetésére. A törvényjavaslat a kiszabott bírság megfizetésének biztosítása érdekében a vállalkozások társulása esetén is erősíti a GVH jogköreit, egyrészt a tagvállalkozásoktól való hozzájárulás-gyűjtésre kötelezés lehetőségének megteremtésével, másrészt pedig az egyetemlegesen kötelezhető vállalkozások körének kiterjesztésével.
Az eljárás alá vont vállalkozásokat az ECN+ irányelv a versenyhatóságokkal való együttműködésre igyekszi ösztönözni. Ennek érdekében a Tpvt. szabályai számos újítást tartalmaznak például az engedékenységi politika terén.
Az ECN+ irányelvnek való megfelelés érdekében az engedékenységi kérelem elfogadásához kapcsoló kötelezettségek szigorodnak a Tpvt.-ben: az engedékenységi kérelem benyújtása után tanúsítandó együttműködő magatartás szabályai részletesen kerülnek megállapításra, valamint az engedékenységi kérelem benyújtásának tényét nem csak az előzetes álláspont megküldéséig, hanem addig kell majd titokban tartani, ameddig annak nyilvánosságra hozatalára a GVH engedélyt nem ad. Ezzel párhuzamosan azonban új lehetőség nyílik az eljárás alá vont vállalkozások számára a bírság csökkentésére: az eddigi nem végleges mellőzés iránti kérelem mellett megjelenik a nem végleges csökkentés iránti kérelem intézménye, amely lehetővé teszi az eljárás alá vont vállalkozások számára, hogy bírság csökkentésére irányuló ún. markert is igénybe vegyék. Az engedékenységi politika rendszerszintű szemlélete is erősödik: amennyiben az eljárás alá vont vállalkozás az Európai Bizottság vagy más versenyhatóság számára nyújt be engedékenységi kérelmet, a sortartás minden esetben biztosított lesz.
Az ECN+ irányelvvel összhangban a Tpvt. megerősíti a GVH rendelkezésére bocsátott, gyakran üzletileg rendkívül szenzitív információk védelmét. Így az engedékenységi kérelemben az iratbetekintés során megismert bizonyítékokat csak a védekezéshez való jog gyakorlása érdekében és csak abban a bíróság előtti eljárásban jogszerű felhasználni, amely kapcsolódik ahhoz a versenyfelügyeleti eljáráshoz, amelyben az iratbetekintést engedélyezték. Az adatok védelme nem csak a többi eljárás alá vont tekintetében, hanem más versenyhatóságokkal szemben is érvényesül. A Tpvt. kimondja, hogy a GVH a hozzá benyújtott engedékenységi kérelmet csak a kérelmező hozzájárulásával vagy abban az esetben oszthatja meg más versenyhatósággal, ha a kérelmező ugyanabban az ügyben már engedékenységi kérelmet nyújtott be a másik versenyhatósághoz.
A vállalkozásokkal való együttműködés új intézményeként a Tpvt. ezen kívül kötelezi a GVH-t, hogy az EUMSz. 101. vagy 102. cikke alapján indult eljárásokban kötelezettségvállalás elfogadása előtt az érdekeltekkel egyeztetést kezdeményezzen, míg a hazai jog alapján indult eljárásokban ezt lehetőségként biztosítja a versenyhatóság számára.
Az ECN+ irányelv intenzívebbé teszi a nemzeti versenyhatóságok által az Európai Versenyhatóságok Hálózata keretében folytatott együttműködést. Ennek érdekében a Tpvt. kiegészül a más versenyhatóságok által elrendelt eljárási cselekmények, valamint végrehajtható határozatok végrehajtására vonatkozó részletes szabályokkal. Az együttműködés keretében a nemzeti versenyhatóságok a jövőben már nem csak egyes eljárási cselekmények foganatosítása érdekében fordulhatnak egymáshoz jogsegélyért, hanem kérhetik az eljárás során keletkező iratok másik tagállam területén való kézbesítését és a döntéseikben kiszabott bírságok és eljárási bírságok végrehajtását is.
A Tpvt. újítása, hogy az eljárási cselekmények végrehajtására - versenyfelügyeleti eljárás megindítása helyett - csak a versenyfelügyeleti eljárás szabályait rendeli alkalmazni egyértelművé téve, hogy az ilyen, sajátos jogsegélynek számító eljárás célja nem a feltételezett versenyjogi jogsértés tisztázása, hanem az eljárási cselekmény végrehajtása. Ennek következtében az eljárás alanya nem ügyfele az eljárási cselekményt végrehajtó eljárásnak, de megilletik mindazon jogok, amelyek egy versenyfelügyeleti eljárásban a jogállásának megfelelően megilletnék. Az ECN+ irányelv által a versenyhatóságok együttműködésére intézményesített rendszert egy ún. egységes okmány megküldésére épül, amelyet a Tpvt.-be az egységes együttműködési kérelem új eszköze ültet át. E dokumentum segítségével egyszerűen és hatékonyan kérhető és hajtható végre például a bírságok beszedése, helyszíni kutatások lefolytatása és a más versenyhatóságok által eljárás alá vont vállalkozások magyarországi tagjainak értesítése. A Tpvt. szabályai e sajátos eljárásra nézve kifejezetten külön rendelkeznek a jogorvoslati lehetőségekről egyértelművé téve, hogy a más versenyhatóság kérésére foganatosított eljárási cselekmény esetében az eljárási kifogás a GVH-val, míg jogorvoslat a megkereső hatósággal szemben érvényesíthető.
A GVH függetlenségének erősítése érdekében bevezetésre kerül egy olyan összeférhetetlenségi szabályozás, amely - a magyar versenyjogi szakma sajátosságainak figyelembevétele mellett - az eddigi, csupán titoktartásra korlátozódó szabályoknál szigorúbban és hatékonyabban biztosítja, hogy a GVH-ban eljárt tisztviselők ne használhassák fel tudásukat a GVH előtt folyó eljárásokban a GVH-tól való távozásukat követően.
Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
Ennek okán szükséges az elnöknek, a főtitkárnak és a főtitkárhelyettesnek járó 40 munkanap szabadságot a Küt. fenti rendelkezéseivel összhangban 20 nap alap- és 20 nap vezetői pótszabadságra bontani és a vezetői pótszabadság mértékét a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvényben rögzíteni.
A 33. § (5) bekezdésében elhelyezett rendelkezés, a GVH bírói gyakorlatban elismert azon jogát emeli törvényi szintre, hogy a GVH korlátozott erőforrásait azokra az ügyekre összpontosíthassa, meglátása szerint az adott piac működését legjobban szolgálhatják. Immár törvényi szinten is megjelenített jogalappal rendelkezik arra, hogy a versenyjogi szabályok érvényesítéséhez szükséges jogérvényesítési prioritásokat meghatározza. A törvény nem telepít közzétételi kötelezettséget a GVH-ra, hiszen a versenyhatóság diszkrecionális jogkörébe tartozik a célok dinamikus változtatása, ezzel is óvva a prioritások meghatározására való jogot.
Ennek körében egyrészről szükségessé vált a Tpvt. 34/A. §-ában található, a GVH elnökére, elnökhelyettesére, a Versenytanács tagjára - valamint a jövőben a főtitkárára - vonatkozó kinevezési feltételek és a Küt. 24. §-ában található, a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó feltételek összehangolása. Szükséges hangsúlyozni, hogy a Küt. 21. § (3) bekezdése alapján a különleges jogállású szerv vezetője és vezetőjének helyettese - ha a különleges jogállású szervet létrehozó törvény eltérően nem rendelkezik - közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselő. Tekintettel arra, hogy a büntetlen előéletre vonatkozó követelményt, illetve az egyes bűncselekményekre való utalást a Küt. is tartalmazza, ennek a Tpvt.-ben való megjelenítése redundánssá vált.
A versenyhatóságok függetlenségéhez kapcsolódóan az ECN+ irányelv arra is törekszik, hogy a nemzeti versenyhatóságok ellenőrzésének lehetőségét is egységesítse. A 36. § (3) bekezdésében megjelenített követelmények az ECN+ irányelv azon követelményeit tükrözik, ami szerint a versenyhatóságoknak időszakos jelentéseket kötelező benyújtani a kormányzat vagy a parlament számára. Magyarországon a Gazdasági Versenyhivatalnak már eleve létezett ez a kötelezettsége az éves beszámoló benyújtásával kapcsolatban, amelyek a GVH jogérvényesítési tevékenységére vonatkozóan tartalmaztak információkat. Az újonnan bevezetett rendelkezések után a beszámoló ezentúl a GVH működését érdemben befolyásoló személyi és pénzügyi döntésekről, ez ezzel kapcsolatos helyzet alakulásáról is tájékoztatni fogja az Országgyűlést és a nyilvánosságot is. Az éves beszámoló nyilvánosságra hozatala a GVH számára kötelező.
A GVH köztisztviselői közszolgálati munkaszerződéssel kerülnek foglalkoztatásra. Ezért a Versenytanács köztisztviselő tagjai esetében e speciális kinevezéshez és annak megszűnéséhez a foglalkoztatási átmenetet biztosító, a Küt.-tel összhangban álló szabályokat szükséges kapcsolni.
A Tpvt. titoktartási szabálya, valamint a közigazgatási eljárás és a közigazgatási, valamint polgári perrendtartás szabályai között megjelenő kizárási szabályok, továbbá az egyes ágazati törvényekben megjelenő további korlátozások alkotta rendszert egészíti ki az ECN+ irányelv 4. cikk (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel megalkotott korlátozási szabály. A rendelkezésben szereplő általános "nem vehet részt" fordulat hivatott lefedni a közreműködés valamennyi formáját, így a képviseletet, a jogi tanácsadást vagy akár a közgazdasági elemzések készítését is. E szabály személyi hatálya az ügyintézési rend figyelembe vételével a Versenytanács versenyfelügyeleti eljárásban részt vett tagjára, valamint a versenyfelügyeleti eljárásban részt vett vizsgálóra terjed ki, eleget téve annak az ECN+ irányelvben megfogalmazott elvárásnak, hogy a korlátozás a döntéshozatalban részt vevőkre vonatkozzon. Az ECN+ irányelvben megfogalmazott ésszerű idő elvárást nem egy konkrét és általános időtartam szolgálja leginkább, mivel az elsődleges cél a konkrét ügyekkel foglalkozás kizárása, amely értelemszerűen akkor biztosítható leginkább, ha a tilalom az ügy jogerős befejezéséig (ami alatt anyagi jogerőt, és nem az általános közigazgatási rendtartás szerinti véglegesség értendő) tart, és figyelemmel van a rendelkezésben nevesített egyéb, a konkrét ügyhöz kapcsolódó eljárásokra is. A versenyfelügyeleti eljárásban részvétel fogalmába beletartozik minden, az ügy érdemével összefüggő eljárási cselekmény, és annak elintézésében részt vevőnek számít mindenki, aki az ügy elintézésére közvetlen vagy legalább közvetett befolyással rendelkezik, e személyi kör tehát bővebb a kiadmányozásra jogosultak körénél. A rendelkezés következtében az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény 13. § (4) bekezdése alapján a GVH jogi alkalmatlanság címén visszautasíthatja korábbi munkatársának képviselőként való eljárást az előtte folyó ügyben, amennyiben a korábbi munkatárs ezen összeférhetetlenségi szabályok megsértésével kíván eljárni.
A GVH felé áramló szakemberek tekintetében új kizárási szabályok bevezetésére nem volt szükséges, mivel ezeket a hatályos Tpvt. már tartalmazza.
Ezek egyértelmű felsorolása a Tpvt.-ben - az ECN+ irányelvnek való megfelelés mellett - alkalmasak a jogbiztonság növelésére.
Az ECN+ irányelv bírságok hatékony behajtását célzó rendelkezéseinek átültetését szolgálja.
Az ECN+ irányelv hatására az eddigi gyakorlattal ellentétben a módosítás következtében nem kell majd a versenyhatóságnak megvárnia a végrehajtás eredménytelenségét vállalkozáscsoportok esetében ahhoz, hogy a vállalkozáscsoport határozatban nevesített tagjait egyetemlegesen kötelezhesse a bírság megfizetésére. Ez azonban a végrehajtási akadály megszüntetésétől eltekintve nem hoz újdonságot a vállalkozáscsoport felelősségében tekintettel a vállalkozáscsoport gazdasági egységére.
A vállalkozások társulása esetén az ECN+ irányelv hatására beiktatott rendelkezések szintén erősítik a GVH jogköreit, Az ECN+ irányelvben meghatározott többlépcsős rendszer célja, hogy a bírság behajtásának lehetőségét biztosítsa azáltal, hogy egyre bővülő körben teszi lehetővé a jogsértést elkövető tagvállalkozáshoz kapcsolódó többi tagvállalkozás bírság megfizetésére való kötelezését. Az új rendelkezések jelentősen bővítik a GVH jogköreit és lehetővé teszik, hogy a vállalkozások autonómiájába is beavatkozzanak a bírság behajtásának érdekében az Európai Bizottság azonos jogkörével megegyező módon. E rendszer első lépcsőfoka, hogy vállalkozások társulásának önkéntes teljesítése hiányában és fizetésképtelensége esetén (tehát az eredménytelen végrehajtási eljárás után) a GVH új jogkörével élve kötelezheti a vállalkozások társulását arra, hogy tagvállalkozásaitól a kiszabott bírság fedezésére szolgáló hozzájárulást kérjen. A második lépcsőben a vállalkozás-csoport jogsértést megvalósító és azon tagvállalkozások egyetemleges kötelezésének lehetősége nyílik meg a GVH számára: azon határozatban nevesített tagvállalkozások, amelyek nevében eljáró személy a vállalkozások társulása jogsértő döntés meghozatalában résztvevő döntéshozó testületének tagja volt a jogsértéssel érintett időszakban egyetemlegesen kötelezhetőek a vállalkozások társulására kiszabott bírság megfizetésére. Amennyiben a fedezet még ebben az esetben sem állna rendelkezésre, a GVH új jogkörével élve kötelezheti határozatban nevesített, az érintett piacon tevékenységet folytató tagvállalkozásokat is a bírság megfizetésére. A módosítás tehát az ECN+ irányelv olyan interpretációját választja, amely a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatát is tiszteletben tartja. Ennek értelmében mögöttes felelősség csak abban az esetben állapítható meg a vállalkozások társulásának tagja esetében, ha a vállalkozás részt vett a jogsértésben és bírságot kiszabó határozat ekként nevesítette, ezáltal biztosítva a védekezéshez való jog gyakorlásának lehetőségét.
A döntéshozatalban való feltételezett részvétel vagy a jogsértés időszakában az érintett piacon folytatott tevékenység miatti bírság megfizetése alól a Tpvt. 78. § (6c) bekezdése szerinti mentesülési okok bizonyításával mentesülhet az érintett tagvállalkozás. Alapvető feltétel, hogy a tagvállalkozás a vállalkozások társulásának jogsértő döntését ne hajtsa végre, vagylagosan pedig az alábbi feltételek egyikének kell érvényesülnie az alapvető feltétel mellett: a tagvállalkozásnak nem volt tudomása a jogsértő döntés létezéséről vagy a vizsgálat megkezdése előtt attól aktívan távol tartotta magát.
A módosítások által bevezetésre kerül a bírság mellőzése és csökkentése iránti kérelem fogalma, amely azonban a fogalmi pontosításokon túl új jogintézmény bevezetését nem eredményezi. Ezen kívül részletezésre kerülnek - a GVH közleményeiből eddig is megismerhető - magatartási szabályok, amelyeket a törvény szerint a GVH az engedékenységi programjában az ügyféltől elvár. A szabályozásnak azonban van új eleme is: az ECN+ irányelv követelményeinek megfelelően az engedékenységért folyamodó vállalkozásnak már a kérelem benyújtásának mérlegelése során tartózkodnia kell a bizonyítékok megsemmisítésétől vagy a kérelem (nem versenyhatóságok részére történő) nyilvánosságra hozatalától. Ez jelentős változás a korábbi kötelezettséghez képest, amely csak az engedékenységi kérelem benyújtását követően kötelezte a vállalkozásokat az együttműködési kötelezettség keretében a bizonyítékok változatlan megőrzésére. Az engedékenységi kérelem tényének titokban tartását ezentúl nem csak az előzetes álláspont megküldéséig, hanem ennél későbbi időpontig rendelheti el a GVH.
A módosítás a kérelmek elbírálására vonatkozó technikai szabályokon túl pontosítja a bírság mellőzése vagy csökkentése iránti kérelem adattartalmát.
Az ECN+ irányelv 21. cikk (1) bekezdése alapján nem végleges mellőzési kérelem benyújtására a bírság mellőzésének mindkét esetében (helyszíni kutatást megalapozó bizonyíték szolgáltatása, a jogsértés bizonyítását lehetővé tevő bizonyíték szolgáltatása) helye van, így az erre vonatkozó korlátozást hatályon kívül kell helyezni a Tpvt.-ből.
A bírság mellőzése és csökkentése, valamint nem végleges mellőzés iránti kérelmek mellett egy új, a Tpvt. által eddig nem ismert kérelem is megjelenik, amely a bírság csökkentése iránti kérelmek estében is megnyitja a nem teljes engedékenységi kérelmek (marker) benyújtásának lehetőségét (ún. nem végleges csökkentés iránti kérelem). A Tpvt. eddig csupán a bírság mellőzése iránti kérelmet esetében engedte meg marker benyújtását az Európai Bizottság gyakorlatához hasonlóan. Az ECN+ irányelv opcionális lehetőségként biztosítja a tagállamok számára, hogy a bírság csökkentésével összefüggésben is bevezessék a nem végleges kérelem jogintézményét, vagyis a versenyhatóságok a bírság csökkentése esetén is fogadhassanak be olyan kérelmeket, amelyekben a vállalkozások vállalják, hogy a versenyhatóság által megszabott határidőn belül kérelmüket kiegészítik az azt megalapozó bizonyítékokkal. A módosítás élni kíván e lehetőséggel. A nem végleges csökkentési kérelem tartalmi elemei azonosak a nem végleges mellőzési kérelem tartalmi elemeivel. Ezzel kapcsolatban említést kell tenni arról, hogy bár az ECN+ irányelv 21. cikke az engedékenységi rangsorba való felkerülésről rendelkezik, azzal nem ellentétes a rendelkezésre álló bizonyítékok átadására vonatkozó kötelezettség Tpvt.-ben történő előírása. Egyrészt azért, mert mind az uniós, mind a nemzeti engedékenységi programok alapvető eleme a vállalkozások versenyhatósággal való együttműködése, amely körben nehezen értékelhető elfogadhatónak a vállalkozás bizonyítékok elhallgatására irányuló magatartása. Másrészt pedig azért, mert a Tpvt. kizárólag a rendelkezésre álló bizonyítékok átadását várja el, amely nem értelmezhető úgy, hogy a kérelmezőnek minden esetben rendelkeznie kell valamilyen bizonyítékkal. Nem végleges kérelem benyújtására tehát bizonyítékok hiányában is lehetőség van, ha azonban a kérelmező vállalkozás rendelkezik valamilyen bizonyítékkal, annak átadására köteles.
Az engedékenységi politika rendszerszintű szemlélete is erősödik: amennyiben az eljárás alá vont vállalkozás az Európai Bizottság vagy más versenyhatóság számára nyújt be engedékenységi kérelmet (nem végleges előzetes kérelem), a marker kérelmek megosztása által minden esetben biztosított lesz a sorrendiség. Ezen kívül az Európai Bizottsággal való szorosabb versenyhatósági együttműködés lehetővé teszi a vállalatok számára is hogy, határon átnyúló ügyek esetében erőforrásokat spóroljanak meg. A módosítás a nem végleges előzetes kérelem esetén az Európai Bizottsághoz benyújtott kérelem tárgyával való azonosság mérlegelési szempontjaként pontosítja, hogy az azonosságot az érintett áru, földrajzi piac, valamint a jogsértés időtartama fényében kell értékelni, és kibővíti a Tpvt. nem végleges előzetes kérelmekre vonatkozó rendelkezéseit.
Az ECN+ irányelvnek megfelelően ilyen esetben a GVH csak a Bizottság által is érintett tárgykörökben kérhet be új adatot az engedékenységi kérelem benyújtójától. Az ECN+ irányelv rendelkezéseinek megfelelően csak abban az esetben térhet el ettől a GVH, ha az az Európai Bizottság és a GVH közötti ügyelosztási rendet érinti.
A más tagállami versenyhatóságok által folytatott párhuzamos eljárások esetén a törvény szintén módosul. Eddig a GVH választása szerint felfüggeszthette vagy megszüntethette az eljárást, ezentúl azonban csak a felfüggesztés mellett dönthet. Másik nemzeti versenyhatóság eljárása esetén ugyanis a GVH előtti versenyfelügyeleti eljárás felfüggesztése a megfelelő intézkedés (nem pedig a megszüntetés), mert a másik versenyhatóság eljárásának megindítása nem jár automatikusan a magyar piacon érzékelt aggályos gyakorlatok vagy magatartások megszüntetésével; ha a másik versenyhatóság eljárása anélkül ér véget, hogy a magyar piacra vonatkozóan érdemi megállapítást tenne, a magyar versenyhatóságnak képesnek kell lennie fellépni. A GVH fellépését pedig a megindított eljárása felfüggesztésének megszüntetése teszi lehetővé a legalkalmasabb módon, ugyanis ha a másik versenyhatóság eljárása esetén a GVH megszüntetné a saját eljárását, akkor a magyar piacot érintő problémák másik versenyhatóság általi orvoslásának hiányában a GVH-nak új eljárást kellene indítania, amelynek korlátját képezheti az esetleges elévülés. Másik nemzeti versenyhatóság eljárása esetén továbbá a magyar eljárás felfüggesztésének elrendelése lehetőség kell, hogy legyen, hiszen az 1/2003 rendelet nem zárja ki több nemzeti versenyhatóság párhuzamos fellépését, vagyis egyik versenyhatóság eljárása sem élvez elsőbbséget a másikéval szemben, és indokolatlan volna a magyar versenyhatóság eljárása elé korlátot állítani.
Mindkét rendelkezés az ECN+ irányelv azon kifejezett törekvését tükrözi, hogy a versenyjogi jogérvényesítés és a versenyhatósági fellépés minél hézag mentesebb és koordináltabb legyen a hatékony kikényszerítés érdekében. Az újonnan bevezetett rendelkezések nyomán a különböző versenyhatóságok eljárásai olyan módon kerülnek koordinálásra, amely lehetővé teszi, hogy az egyik megszűnése esetén még mindig legyen egy másik versenyhatóság, amely a jogérvényesítést folytatja.
A Tpvt. másik újdonsága, hogy az eddig gyakorlattól elszakadva egyértelművé teszi, hogy a XI/C. Fejezet szerint lefolytatott eljárások nem versenyfelügyeleti eljárások. Az eddigi kodifikációs gyakorlat megváltoztatására azért volt szükség, mert a Tpvt. 44. §-a a versenyfelügyeleti eljárást olyan eljárásként definiálja, amelynek célja a Tpvt. rendelkezései megsértésének megállapítására, valamint a vállalkozások összefonódásának e törvény szerinti vizsgálatára irányuló, továbbá a külön törvényben ekként megjelölt hatósági eljárás. Így szükségképpen félrevezető - és téves - egy olyan eljárásban versenyfelügyeleti eljárást indítani, amelynek célja nem a Tpvt. 44. §-ban megnevezett jogérvényesítési célok elérése. A jogsegélynyújtáshoz hasonló együttműködési eljárás tárgya pedig fogalmilag nem lehet a jogsértés megállapítása, hiszen az erre irányuló eljárást a megkereső (más tagállami) versenyhatóság folytatja. A XI/C. Fejezetben meghatározott együttműködési eljárás célja tehát a megkereső hatóság kérelmében szereplő cselekmény végrehajtása, amely nem versenyfelügyeleti eljárás. Ebből fakadóan a XI/C. Fejezetben meghatározott eljárások alanyai nem lesznek ügyfelei az eljárásnak, de megilletik őket mindazon jogok, amelyek az eljárásban betöltött szerepéből fakadóan őket egy versenyfelügyeleti eljárás során megilletnék. Ha tehát például a GVH a megkereső hatóság kérelmének megfelelően tanúmeghallgatást foganatosít, az így meghallgatott személyt megilletik a versenyfelügyeleti eljárásban a tanút megillető jogok. A vizsgálati cselekményekkel szemben ezért vizsgálati kifogás is a GVH-val szemben emelhető, noha - ahogyan azt a 80/M. § rendezi - jogorvoslat az "ügy urával", a megkereső versenyhatósággal szemben lesz kérhető tagállamának nemzeti joga szerint.
Az 55/A. § (1) bekezdés e) pontjában átvezetett módosítás a tagállami versenyhatósági együttműködés során továbbított adatok védelmét szolgálja.
A 61. § (3) és (4) bekezdésében szereplő szövegcserés módosítás azt eredményezi, hogy az eljárási bírságmaximum a vállalkozások társulása esetében is azonos mértékű lesz.
A 61. § (6) bekezdésében szereplő szövegcserés módosítás nem hoz érdemi változást, hiszen a bírságkiszabás kialakult joggyakorlatából, valamint a GVH által kiadott közleményekből eddig is egyértelmű volt, hogy a bírságkiszabásnak - és így az eljárási bírságnak is - milyen követelményeknek kell megfelelnie. A részletes alapelvek szövegszerű megjelenítése a jogbiztonságot és az ECN+ irányelv követelményeinek való maradéktalan megfelelést szolgálják.
A 65/A. § (1), (7) és (8) bekezdéseiben, valamint a 65/B. § (3) bekezdésében szereplő szövegcserés módosítás a GVH bizonyíték beszerzését könnyíti meg. Az eddigi gyakorlattól eltérően az ECN+ irányelv nyomán a GVH ezentúl nem csak az eljárás alá vont vállalkozáshoz a vállalkozás tevékenységén vagy személyzetén keresztül kapcsolódó magánhasználatú helyiségekben, ingatlanokban és ingóságokon végezhet helyszíni kutatást, hanem bármely magánhasználatú helyiséget, ingatlant és ingóságot (pl. gépjármű, adathordozó) átvizsgálhat bírói engedély birtokában. E kiterjesztés célja, hogy a feltételezett jogsértéshez kapcsolódó bizonyítékokat ne lehessen a versenyfelügyeleti eljárás alól kivonni.
A 72/A. § (1) bekezdésében szereplő szövegcserés módosítás az ECN+ irányelvnek való megfelelés érdekében egyértelművé teszi, hogy az ideiglenes intézkedésnek a szankcionált magatartáshoz kell aránylania. Ez azonban érdemi változást a joggyakorlatban nem eredményez, mivel azzal összhangban áll.
75. § (7) bekezdés b) pontjában és a 78. § (7) bekezdésében szereplő szövegcserés módosítások az újonnan bevezetett rendelkezések Tpvt.-be való bekötését szolgálják.
A 78. § (8) bekezdésében szereplő szövegcserés módosítás jelentős változást hoz a KKV-k számára. Ezentúl a versenyfelügyeleti eljárásokban a KKV-k akkor is részesülhetnek figyelmeztetésben (és elkerülhetik a bírságot), ha az ügy az EUMSz. 101. vagy 102. cikke alapján indult meg. Korábban csak a tisztán Tpvt. alapú eljárásokban volt erre lehetőség.
A 80/A. § (1) bekezdésében szereplő szövegcserés módosítás megszünteti a XI/C. Fejezetben szereplő tagállami versenyhatóságok közötti együttműködési eljárásra a versenyfelügyeleti eljárás megindításának kötelezettségét, és e helyett csak annak szabályait rendeli alkalmazni.
A 80/F. §-ban szereplő szövegcserés módosítás megszünteti az Európai Bizottsággal együttműködésben folytatott eljárásokra a versenyfelügyeleti eljárás megindításának kötelezettségét, és e helyett csak annak szabályait rendeli alkalmazni.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: Levéltár) főigazgatójának és főigazgatóhelyettesének vezetői pótszabadságát - a különleges jogállású szerv közszolgálati jogviszonyban álló vezetőire és helyettes vezetőire vonatkozó egységes szabályozásnak megfelelően - a módosítás húsz munkanapban állapítja meg.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: NMHH) köztisztviselői közszolgálati munkaszerződéssel, álláshelyen kerülnek foglalkoztatásra. Az NMHH álláshelyeit a Küt. nem sorolja be, ugyanakkor a Küt. alkalmazásával összefüggő egyéb kötelezettségek - például az álláshelyen ellátandó feladatok meghatározása, a pályáztatás, stb. -teljesítése érdekében az álláshelyek besorolási kategóriáit szükséges lehet meghatározni, amiről az NMHH elnöke belátása szerint dönthet.
A főtitkárhoz hasonlóan a főtitkár-helyettes is köztisztviselő, akinek alapszabadságát a Küt. 63. § (1) bekezdése alapján kell megállapítani, vezetői pótszabadságának mértékét a módosítás - a különleges jogállású szerv közszolgálati jogviszonyban álló vezetőire és helyettes vezetőire vonatkozó egységes szabályozásnak megfelelően - húsz munkanapban határozza meg.
A (2) bekezdés szerinti módosítást az teszi szükségessé, hogy az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 41. § (3a) bekezdése szerinti önálló szervezeti egység vezetője esetében a törvény helyettes államtitkári illetményt rendel alkalmazni, de nem határozza meg, hogy a helyettes államtitkári illetménysávon belül annak konkrét összegét ki állapítja meg.
A (3) bekezdés szerinti módosítás tartalmi változást nem eredményez, csupán rögzítésre kerülnek a Hivatal munkavállalói feletti munkáltatói jogkörgyakorlás szabályai.
Ezen felül a sarkalatossági záradékban szereplő hivatkozást pontosítja az Alaptörvény VI. cikkének a Magyarország Alaptörvényének hetedik módosításával megállapított szövegével összhangban.
Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvényben tehát szükséges az Alkotmánybíróság Hivatalát vezető főtitkár és a helyetteseként nevesített gazdasági főigazgató pótszabadságának mértékéről rendelkezni. A vezetői pótszabadság mértéke egységesen kerül meghatározásra.
Az illetménycsökkenés elkerülése érdekében a 2019. december 31-éig megállapított alapilletmény-eltérítési különbözet január és február hónapokra történő utólagos kifizetését lehetővé tévő átmeneti rendelkezés kerül megalkotásra. Az illetménykülönbözet egy összegben kerül kifizetésre, a rendelkezés hatálybalépést követő hónapra járó illetménnyel együtt.
A MEKH álláshelyire - a közszolgálati munkaszerződéssel történő foglalkoztatás okán - a Küt. szerinti álláshely besorolási kategóriák nem irányadóak, ugyanakkor a Küt. alkalmazásával összefüggő egyéb kötelezettségek - például az álláshelyen ellátandó feladatok meghatározása, a pályáztatás, stb. - teljesítése érdekében az álláshelyek besorolási kategóriáit szükséges lehet meghatározni, amiről a MEKH elnöke - a többi, Küt. 98. § (1) bekezdése szerinti körbe tartozó szerv vezetőjéhez hasonlóan - belátása szerint dönthet.
A KBH elnöke dönt illetménypolitikai alapelvekről és béren kívüli juttatásokról, de - a Küt. rendelkezéseivel összhangban - a konkrét illetményről és a juttatásokról (valamint a pótszabadság mértékéről, a napi munkaidőről és az általános munkarendről) a közszolgálati munkaszerződésben állapodnak meg a felek.
Ha a köztisztviselő a gyermek vagy az unoka gondozása, a hozzátartozó ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapjára járó szabadságot nem kapta meg, azt a felek megállapodása alapján pénzben is meg lehet váltani a gyermek vagy az unoka gondozása, a hozzátartozó ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság megszűnését követően.
Pontosítani szükséges, hogy a Küt. 100. § (2) bekezdésében foglalt jogköröket a KEH vezetője felett gyakorolja a köztársasági elnök.
Egyértelműsítésre kerül, hogy a 2020. január 1. és 2020. április 30. között a Kttv. szerint megállapított 2020. évi szabadság időarányos része - a Küt. 105. § (24) bekezdésében foglaltakkal összhangban - 2020. április 30-a után is kiadható, ezzel összhangban megváltására nem kerül sor.