adozona.hu
1995. évi XVI. törvény
1995. évi XVI. törvény
a Magyar Köztársaság Kormánya és a Kanadai Kormány között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1992. április 15-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság Kormánya és a Kanadai Kormány között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1992. április 15-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. [Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1994. augusztus 2-án megtörtént. Ennek megfelelően az Egyezmény 1994. október 1-jén hatályba lépett.]
Az Egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:
A Magyar Köztársaság Kormány...
1995. évi XVI. törvény
a Magyar Köztársaság Kormánya és a Kanadai Kormány között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1992. április 15-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről
1. §
Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság Kormánya és a Kanadai Kormány között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1992. április 15-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. [Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1994. augusztus 2-án megtörtént. Ennek megfelelően az Egyezmény 1994. október 1-jén hatályba lépett.]2. § Az Egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:
"EGYEZMÉNY
a Magyar Köztársaság Kormánya és a Kanadai Kormány között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén
A Magyar Köztársaság Kormánya és a Kanadai Kormányattól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén,
MEGÁLLAPODTAK A KÖVETKEZŐKBEN:
I. AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA
1. Cikk
Személyi hatály
Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik Szerződő Államban vagy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bírnak.2. Cikk
Az Egyezmény alá eső adók
1. Az Egyezmény a beszedés módjára való tekintet nélkül, azokra az adókra terjed ki, amelyeket a jövedelem és a vagyon után az egyes Szerződő Államok részére beszednek.2. Jövedelem- és vagyonadóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem, a teljes vagyon, vagy a jövedelem vagy vagyon részei után beszednek, ideértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, valamint az értéknövekedési adókat.
3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen a következők:
a) Kanada esetében:
a Kanadai Kormány által beszedett jövedelem- és vagyonadók (a továbbiakban "kanadai adó");
b) a Magyar Köztársaság esetében:
(i) a személyi jövedelemadó;
(ii) a nyereségadók;
(a továbbiakban "magyar adó").
4. Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló jellegű adókra és vagyonadókra is, amelyeket az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.
II. MEGHATÁROZÁSOK
3. Cikk
Általános meghatározások
1. Az Egyezmény értelmében, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:a) a "Kanada" kifejezés, földrajzi értelemben, jelenti Kanada területét, ideértve
(i) a Kanada parti tengerein túl fekvő bármely olyan területet, amelyen Kanada a nemzetközi joggal és Kanada törvényeivel összhangban, jogokat gyakorolhat a tengerfenék és az altalaj és azok természeti kincsei tekintetében,
(ii) a tengereket és az (i) alpontban említett területek fölötti légteret minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet az ott említett természeti kincsek feltárásával vagy kiaknázásával kapcsolatban kifejtenek;
b) a "Magyar Köztársaság" kifejezés, földrajzi értelemben, jelenti a Magyar Köztársaság területét;
c) "az egyik Szerződő Állam" és "a másik Szerződő Állam" kifejezés Kanadát vagy a Magyar Köztársaságot jelenti, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;
d) a "személy" kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a hagyatékot, a célvagyont, a társaságot és minden más személyi egyesülést;
e) a "társaság" kifejezés jelenti a jogi személyeket vagy azokat a jogalanyokat, amelyeket az adóztatás szempontjából jogi személyeknek tekintenek: francia nyelven a "société" kifejezés "corporation"-t is jelent a kanadai jogszabályok szerinti értelemben;
f) "az egyik Szerződő Állam vállalkozása" és "a másik Szerződő Állam vállalkozása" kifejezés az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy, illetőleg a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által folytatott vállalkozást jelenti;
g) az "illetékes hatóság" kifejezés:
(i) Kanada esetében az állami bevételek miniszterét vagy annak meghatalmazott képviselőjét,
(ii) a Magyar Köztársaság esetében a pénzügyminisztert vagy annak meghatalmazott képviselőjét
jelenti;
h) az "adó" kifejezés kanadai adót vagy magyar adót jelent, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;
i) az "állampolgár" kifejezés jelenti:
(i) azt a természetes személyt, aki az egyik Szerződő Állam állampolgárságával rendelkezik,
(ii) azt a jogi személyt, személyi társaságot és társulást, amelynek ez a jogi helyzete az egyik Szerződő Állam hatályos jogszabályaiból származik;
j) a "nemzetközi forgalom" kifejezés jelent minden olyan szállítást, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által üzemeltetett tengeri hajó vagy légi jármű bonyolít le, kivéve, ha a tengeri hajót vagy légi járművet csak a másik Szerződő Államban levő helyek között üzemeltetik.
2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, abban meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve ennek az Államnak azokra az adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer.
4. Cikk
Lakóhely az adó szempontjából
1. Az Egyezmény értelmében az "egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy" kifejezés jelenti:a) azt a személyt, aki ennek az Államnak a jogszabályai szerint lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján ott adóköteles;
b) a Szerződő Állam Kormányát vagy annak politikai egységét vagy helyi hatóságát vagy az ilyen kormány vagy hatóság ügynökségét vagy intézményét.
2. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, helyzete a következők szerint határozandó meg:
a) ez a személy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; ha mindkét Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (létérdekek központja);
b) amennyiben nem határozható meg, hogy a személy létérdekeinek központja melyik Államban van, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben szokásos tartózkodási helye van;
c) amennyiben a személynek mindkét Államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási helye, abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelynek állampolgára;
d) amennyiben a személy mindkét Államnak vagy egyiknek sem állampolgára, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései szerint egy társaság mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, helyzete a következők szerint határozandó meg:
a) abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelynek állampolgára;
b) amennyiben egyik Államnak sem állampolgára, abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.
4. Amennyiben más, mint egy természetes személy vagy egy társaság az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel törekedni fognak arra, hogy a kérdést rendezzék, és meghatározzák az Egyezmény alkalmazási módját az ilyen személyre.
5. Cikk
Telephely
1. Az Egyezmény értelmében a "telephely" kifejezés állandó üzleti berendezést jelent, amellyel az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.2. Az 1. bekezdés értelmében az "üzleti berendezés" kifejezés magában foglalja a termelőberendezést is.
3. A "telephely" kifejezés magában foglalja különösen:
a) az üzletvezetés helyét;
b) a fiókot;
c) az irodát;
d) a gyártelepet;
e) a műhelyt;
f) a bányát, az olaj- és földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet; és
g) az építési kivitelezést vagy szerelést, ha időtartama 12 hónapot meghalad.
4. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személlyel kapcsolatban nem tekintendők "telephelynek":
a) azok a berendezések, amelyeket kizárólag e személy javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy kiszolgáltatására használnak;
b) a személy javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljából tartanak;
c) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a személy részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy információkat szerezzenek;
d) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a személy részére bármely más, előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;
e) az állandó berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a személy részére bármely más, előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;
f) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban említett tevékenységek valamelyik kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az állandó üzleti berendezésnek ebből a kombinációból származó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.
5. Tekintet nélkül az 1. és 3. bekezdés rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés nyer alkalmazást - az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy érdekében tevékenykedik és a másik Szerződő Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra hogy e személy nevében szerződéseket kössön, úgy ez az utóbbi személy telephellyel bírónak tekintendő ebben a másik Államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet az először említett személy a részére kifejt, kivéve, ha az először említett személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti berendezésen keresztül fejtenek ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti berendezést telephellyé.
6. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személyt nem lehet úgy tekinteni, mintha a másik Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.
7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság egy olyan társaságot irányít vagy azt egy olyan társaság irányítja, amely a másik Szerződő Államban illetőséggel bír, vagy a másik Államban (akár telephely útján, akár más módon) fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.
III. A JÖVEDELEM MEGADÓZTATÁSA
6. Cikk
Ingatlan vagyonból származó jövedelem
1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból (beleértve a mező- és erdőgazdasági üzemek jövedelmét) élvez, ebben a másik Államban adóztatható.2. Az Egyezmény értelmében az "ingatlan vagyon" kifejezést annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint kell meghatározni, amelyben ez a vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékait, a mező- és erdőgazdasági üzemek élő és holt felszerelését, azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvező jogát és az ásványlelőhelyek, források és más természeti kincsek kiaknázásáért vagy kiaknázásának jogáért járó változó vagy állandó térítésekre vonatkozó jogokat; a tengeri hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy használatának minden más formájából származó jövedelemre és az ilyen vagyon elidegenítéséből keletkező jövedelemre, úgy mint az ilyen vagyonnal kapcsolatosan korábban engedélyezett értékcsökkenési leírásból származó jövedelemre.
4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései az üzleti tevékenység kifejtésére vagy a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.
7. Cikk
Vállalkozási nyereség
1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy vállalkozási nyeresége csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha ez a személy üzleti tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján fejti ki. Amennyiben a személy ily módon fejti ki vagy fejtette ki tevékenységét, a személy vállalkozási nyeresége a másik Államban adóztatható, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be.2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy üzleti tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján fejti ki, ennek a telephelynek mindegyik Szerződő Államban azokat a vállalkozási nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha azonos vagy hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek mellett, mint önálló személy fejtene ki és az először említett személlyel és minden más személlyel lebonyolított forgalmában teljesen független lenne.
3. A telephely vállalkozási nyereségének megállapításakor elismerhetők azok a költségek, amelyek levonhatók annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint, amelyben a telephely van, és amelyek a telephely miatt merültek fel, beleértve az üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, tekintet nélkül arra, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely van, vagy máshol.
4. Egy személy telephelyének nem tudható be vállalkozási nyereség, javaknak vagy áruknak ezen telephely által a személy részére történő puszta vásárlása miatt.
5. Az előző bekezdések céljaira a telephelynek betudandó vállalkozási nyereségeket évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok nincs az ellenkezőjére.
6. Amennyiben a vállalkozási nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a Cikkeknek a rendelkezéseit e Cikk rendelkezései nem érintik.
8. Cikk
Hajózás és légiközlekedés
1. Az a nyereség, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy tengeri hajóknak vagy légi járműveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetéséből élvez, csak ebben az Államban adóztatható.2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés és a 7. Cikk rendelkezéseire, az a nyereség, amely tengeri hajóknak vagy légi járműveknek az egyik Szerződő Államban levő helyek közötti üzemeltetéséből származik, ebben az Államban adóztatható.
3. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ezekben a bekezdésekben említett olyan nyereségekre is, amelyeket az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételéből élvez.
9. Cikk
Társult személyek
1. Amennyibena) az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik, vagy
b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Államban és a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,
és ezekben az esetekben a két személy egymás között kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független személyek egymással megállapodnának, úgy az a jövedelem, amelyet a személyek egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek miatt nem ért el, ennek a személynek a jövedelméhez hozzászámítható és megfelelően megadóztatható.
2. Amennyiben az egyik Szerződő Állam valamely, ebben az Államban illetőséggel bíró személy jövedelméhez hozzászámítja - és megfelelően megadóztatja - azt a jövedelmet, amely után a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személyt ebben a másik Államban megadóztatták, és az így hozzászámított jövedelem olyan jövedelem, amelyet az először említett személy elért volna, ha a két személy olyan feltételekben állapodott volna meg egymással, amelyekben független személyek egymással megállapodtak volna, úgy ennek a másik Államnak megfelelően ki kell igazítania az ilyen jövedelemre ott kivetett adó összegét. E kiigazítás megállapításánál figyelembe kell venni az Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő Államok illetékes hatóságai, szükség esetén, tanácskoznak egymással.
3. Az egyik Szerződő Állam nem módosítja valamely személy jövedelmét az 1. bekezdésben említett körülmények között a belső jogszabályaiban előirányzott határidők lejárata után, és semmi esetre sem annak az évnek a végétől számított öt év eltelte után, amelyben azt a jövedelmet, amely a módosításnak alá lenne vetve, az 1. bekezdésben említett feltételek nélkül ez a személy elérhette volna.
4. A Szerződő Államok adójogszabályaiban foglalt rendelkezések fenntartásával, a 2. és 3. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók csalás, szándékos mulasztás vagy gondatlanság esetén.
10. Cikk
Osztalék
1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizet, ebben a másik Államban adóztatható.2. mindazonáltal ez az osztalék abban az Államban is, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg:
a) az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a haszonhúzója olyan társaság, amely az osztalékot fizető társaságban a szavazati jogoknak legalább 25 százalékát közvetlenül vagy közvetve ellenőrzése alatt tartja;
b) tekintet nélkül az a) pont rendelkezéseire, az osztalék bruttó összegének 10 százalékát, ha az osztalék illetőséggel nem bíró személyek tulajdonában lévő, és Kanadában illetőséggel bíró társaság ("a non-resident owned investment corporation") fizeti a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró olyan társaságnak, amely az osztalékot fizető társaságban a szavazati jogoknak legalább 25 százalékát közvetlenül vagy közvetve ellenőrzése alatt tartja, továbbá ő az ilyen osztalék haszonhúzója; illetve
c) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden más esetben.
E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az osztalékot fizetik.
3. Az e Cikkben használt "osztalék" kifejezés részvényekből, élvezeti részvényekből vagy élvezeti jogokból, bányarészvényekből, alapítói részvényekből vagy más, nyereségrészesedést biztosító jogokból - kivéve a követeléseket - származó jövedelmet, valamint olyan jövedelmet jelent, amely annak az Államnak a jogszabályai szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetőséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá esik.
4. A 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.
5. Ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, ez a másik Állam nem adóztathatja meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik Államban illetőséggel bíró személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a másik Államban levő telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a fel nem osztott nyereség után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban elért nyereségből vagy jövedelemből áll.
6. Az Egyezményben foglaltak nem értelmezendők oly módon, mintha megakadályoznák az egyik Szerződő Államot abban, hogy egy társaság ebben az Államban lévő telephelyének betudható nyereségét megadóztassa azon az adón felül, amely kivethető lenne egy olyan társaság nyereségére, amely az adott Államnak állampolgára, feltéve, hogy az így kivetett többletadó nem haladja meg az olyan nyereség összegének 5 százalékát, amely az előző adózási években nem volt alávetve ilyen többletadónak. E rendelkezés szempontjából a "nyereség" kifejezés az egyik Szerződő Állam által az ilyen nyereségre itt hivatkozott többletadó kivételével kivetett valamennyi adó levonása után az ezen Államban lévő telephelynek egy évben és a megelőző években betudható nyereséget jelenti, beleértve bármilyen hasznot.
11. Cikk
Kamat
1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, csak ebben a másik Államban adóztatható.2. Mindazonáltal ez a kamat abban a Szerződő Államban is, amelyből származik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 10 százalékát.
3. Tekintet nélkül a 2. bekezdés rendelkezéseire:
a) az egyik Szerződő Államból származó kamat, amit e Szerződő Állam Kormányának vagy politikai egységének, vagy helyi hatóságának a kötvénye, adósságlevele vagy más hasonló kötelezvénye után fizetnek, csak a másik Államban adóztatható, feltéve, hogy a kamat haszonhúzója a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy;
b) a Magyar Köztársaságból származó kamat, amelyet egy Kanadában illetőséggel bíró személynek fizetnek, csak Kanadában adóztatható, ha azt az Exportfejlesztési Társaság (Export Development Corporation) által nyújtott, garantált vagy biztosított kölcsönnel, vagy az az által nyújtott, garantált vagy biztosított hitellel kapcsolatban fizetik;
c) a Kanadából származó kamat, amelyet a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró személynek fizetnek, csak a Magyar Köztársaságban adóztatható, ha azt a Magyar Nemzeti Bank vagy bármely más, a Szerződő Államok illetékes hatóságai közti levélváltásban felsorolt és kölcsönösen elfogadott intézmény által nyújtott, garantált vagy biztosított kölcsönnel, vagy az azok által nyújtott, garantált vagy biztosított hitellel kapcsolatban fizetik; és
d) az egyik Szerződő Államból származó és a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró olyan személynek fizetett kamat, amelyet kizárólag abból a célból hoztak létre és működtetnek, hogy egy vagy több nyugdíj- vagy más alkalmazotti segélyezés keretében a juttatásokat kezelje vagy szolgáltassa, nem adóztatható az először említett Államban, feltéve, hogy
(i) ez a személy a kamat haszonhúzója és általában mentes az adó alól a másik Államban, és
(ii) a kamat nem valamely kereskedelmi vagy üzleti tevékenység folytatásából vagy rokonságban lévő személytől származik.
4. Az e Cikkben használt "kamat" kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet jelent, akár biztosítva van jelzáloggal, akár nem, különösen pedig állami értékpapírokból és kötvényekből vagy adósságlevelekből származó jövedelmet jelent, beleértve az ilyen értékpapírokkal, kötvényekkel vagy adósságlevelekkel kapcsolatos prémiumot és jutalmat, valamint olyan jövedelmet, amely ugyanolyan adóztatásnak van alávetve, mint az annak az Államnak a jogszabályai szerint kölcsönzött pénzből származó jövedelem, amelyből a jövedelem származik. A "kamat" kifejezés mindazonáltal nem foglalja magában a 10. Cikkben említett jövedelmet.
5. A 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyből a kamat származik, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.
6. A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a kamatot fizető ebben az Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a kamatot fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy állandó berendezése van, amellyel kapcsolatban a tartozás, amely után a kamatot fizetik felmerült, és a kamatot ez a telephely vagy állandó berendezés viseli, úgy az ilyen kamat abból az Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely vagy az állandó berendezés van.
7. Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója, vagy mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a kamat összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető és a kamat haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.
12. Cikk
Jogdíj
1. A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik Államban adóztatható.2. Mindazonáltal az ilyen jogdíj megadóztatható abban a Szerződő Államban is, amelyből származik, annak az Államnak a jogszabályai szerint, de ha a kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 10 százalékát.
3. Tekintet nélkül a 2. bekezdés rendelkezéseire, a valamely kulturális, színművészeti, zenei mű vagy más művészeti alkotás (azonban ide nem értve a mozgóképfilmekkel és a televíziós felhasználás céljára filmeken vagy videószalagokon levő vagy más sokszorosítási eszközökkel felvett művekkel kapcsolatos szerzői jogokat) gyártásával vagy sokszorosításával kapcsolatban szerzői jog címén fizetett jogdíj és más hasonló térítés, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró olyan személynek fizetnek, aki ez után adóköteles, csak ebben a másik Államban adóztatható.
4. Az e Cikkben használt "jogdíj" kifejezés azt a bármilyen jellegű térítést jelenti, amelyet valamely szerzői jog, szabadalom, védjegy, minta vagy modell, terv, titkos formula vagy eljárás, vagy más hasonló szellemi tulajdon használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos felszerelések használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek, és magában foglalja a mozgóképfilmekkel és a televíziós felhasználás céljára filmeken vagy videószalagokon levő vagy más sokszorosítási eszközökkel felvett művekkel kapcsolatos bármilyen jellegű térítéseket.
5. A 2. és 3. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyből a jogdíj származik, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ezekben az esetekben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.
6. A jogdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha annak fizetője ebben az Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a jogdíjat fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy állandó berendezése van, amellyel kapcsolatban a jogdíjfizetési kötelezettség felmerült, és az ilyen jogdíjat ez a telephely vagy állandó berendezés viseli, úgy az ilyen jogdíj abból az Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely vagy az állandó bázis van.
7. Ha a jogdíjat fizető személy és a jogdíj haszonhúzója vagy mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a jogdíj összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető és a jogdíj haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodott volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.
13. Cikk
Elidegenítésből származó nyereség
1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek, a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.2. Az olyan ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség, amely az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy másik Szerződő Államban levő telephelyének üzemi vagyona, vagy egy olyan állandó berendezéshez tartozik, amellyel az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy szabad foglalkozás gyakorlása céljából a másik Szerződő Államban rendelkezik, beleértve az olyan nyereséget, amelyet egy ilyen telephelynek (egyedül vagy az ilyen személy által folytatott egész vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből, vagy egy ilyen állandó berendezésnek az elidegenítéséből elérnek, ebben a másik Államban adóztatható.
3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajók vagy légi járművek és az ilyen tengeri hajók vagy légi járművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol az ilyen vagyon a 22. Cikk 3. bekezdése értelmében adóztatható.
4. Az a nyereség, amely
a) olyan részvények (más, mint a másik Államban levő elismert tőzsdén jegyzett részvények) elidegenítéséből ered, amelyek az ebben a másik Államban illetőséggel bíró társaság részvénytőkéjében jelentős érdekeltséget képviselnek, és amely részvényeknek az értéke főleg az ebben a másik Államban fekvő ingatlan vagyonból származik; vagy
b) a másik Állam jogszabályai szerint létesített személyi társaságban, célvagyonban vagy hagyatékban való jelentős érdekeltség elidegenítéséből ered, amelynek értéke főleg ebben a másik Államban fekvő ingatlan vagyonból származik,
ebben az Államban adóztatható. E bekezdés céljaira az "ingatlan vagyon" kifejezés magában foglalja az a) pontban említett társasági részvényeket, vagy a b) pontban említett érdekeltséget valamely személyi társaságban, célvagyonban vagy hagyatékban, de nem foglal magában más vagyont, mint a bérelt ingatlant, amelyben a társaság személyi társaság, célvagyon vagy hagyaték üzleti tevékenységét folytatja.
5. Amennyiben az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a társaság egyesülése, átalakítása, beolvadása, szétválása vagy más hasonló művelet során vagyont idegenít el, és az ezzel az elidegenítéssel kapcsolatos nyereséget vagy jövedelmet adózás szempontjából nem ismerik el ebben az Államban, ha a vagyont megszerző személy azt kéri, a másik Állam illetékes hatósága hozzájárulhat a számára megfelelő feltételek mellett ahhoz, hogy az ilyen vagyonnal kapcsolatos nyereségnek vagy jövedelemnek adózási szempontból ebben a másik Államban való elismerését elhalasszák, a megállapodásban meghatározható időpontig és feltételekkel.
6. Az 1., 2., 3. és 4. bekezdésben nem említett vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő illetőséggel bír.
7. A 6. bekezdés rendelkezései nem érintik az egyik Szerződő Államnak azt a jogát, hogy saját jogszabályai szerint megadóztassa az olyan vagyon elidegenítéséből származó nyereséget, amelyet egy olyan természetes személy élvez, aki a másik Szerződő Államban illetőséggel bír és a vagyon elidegenítését közvetlenül megelőző hat év alatt bármikor illetőséggel bírt az először említett Államban, kivéve, ha ez a vagyon soha nem képezte a természetes személy tulajdonát, amikor az először említett Államban illetőséggel bírt.
14. Cikk
Szabad foglalkozás
1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy szabad foglalkozásból vagy más önálló jellegű tevékenységből élvez, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a személy tevékenységének kifejtéséhez a másik Szerződő Államban állandó berendezéssel rendszeresen rendelkezik. Amennyiben a személy ilyen állandó berendezéssel rendelkezik vagy rendelkezett, a jövedelem a másik Államban adóztatható, de csak annyiban, amennyiben az ennek az állandó berendezésnek tudható be.2. A "szabad foglalkozás" kifejezés magában foglalja különösen az önállóan kifejtett tudományos, irodalmi, művészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvszakértők önálló tevékenységét.
15. Cikk
Nem önálló munka
1. A 16., 18. és 19. Cikk rendelkezéseinek fenntartásával, a fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, az ezért kapott térítés ebben a másik Államban adóztatható.2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban végzett nem önálló munkáért kap, csak az először említett Államban adóztatható, ha a kedvezményezett a másik Államban az adott naptári évben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időszakban nem tartózkodik összesen 183 napot meghaladó időszakban vagy időszakokban, és vagy
a) nem haladja meg az adott naptári évben a másik Szerződő Államban kapott térítés az ötezer kanadai dollárt (5000 $) vagy annak magyar pénznemben kifejezett ellenértékét; vagy
b) a térítést olyan munkaadó fizeti vagy olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem bír illetőséggel a másik Államban, és az ilyen térítést nem a munkaadónak a másik Államban levő telephelye vagy állandó berendezése viseli.
3. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által a nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajó vagy légi jármű fedélzetén végzett nem önálló munkáért járó térítés ebben az Államban adóztatható.
16. Cikk
Igazgatótanácsi térítés
Az igazgatótanácsi térítés és más hasonló fizetés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy olyan minőségében élvez, mint a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság igazgatótanácsának vagy más hasonló szervének tagja, ebben a másik Államban adóztatható.17. Cikk
Művészek és sportolók
1. Tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikk rendelkezéseire, az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró előadóművész, mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész vagy zeneművész vagy sportoló élvez a másik Szerződő Államban ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, ebben a másik Államban adóztatható.2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségben személyesen kifejtett tevékenységből származó jövedelmet nem az előadóművésznek vagy a sportolónak magának, hanem más személynek kell betudni, ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikk rendelkezéseire, abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol az előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejtette.
3. A 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha megállapítást nyer, hogy sem az előadóművész vagy sportoló, sem az azokkal kapcsolatban álló személyek nem részesednek közvetlenül vagy közvetve az ebben a bekezdésben említett személy nyereségéből.
4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók az olyan jövedelemre, amely az egyik Szerződő Államban egy nem nyereségérdekeltségű szervezet vagy művészek vagy sportolók által gyakorolt tevékenységből származik, ha az ebben a Szerződő Államban tett látogatást jelentős mértékben közalapokból támogatják és a tevékenységet nem haszonszerzés céljából gyakorolják.
18. Cikk
Nyugdíj és járadék
1. Az egyik Szerződő Államból származó nyugdíjak és járadékok, amelyeket a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik Államban adóztathatók.2. A nyugdíjak, beleértve a tartásdíjat és más hasonló fizetést, amelyek az egyik Szerződő Államból származnak, és amelyeket a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, abban az Államban is adóztathatók, ahonnan származnak, ennek az Államnak a jogszabályai szerint. Mindazonáltal a rendszeres nyugdíjfizetés esetén az így megállapított adó nem haladhatja meg az alábbiak közül a kevesebbet:
a) a fizetés bruttó összegének 15 százaléka, és
b) az a mérték, amelyet arra az adóösszegre hivatkozással állapítottak meg, amelyet a fizetés kedvezményezettjének másként egy évre kellene fizetnie az év folyamán általa kapott rendszeres nyugdíjfizetések teljes összege után, ha abban a Szerződő Államban bírna illetőséggel, ahonnan a fizetés származik.
3. Azok a járadékok, amelyek az egyik Szerződő Államból származnak, és amelyeket a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, abban az Államban is adóztathatók, ahonnan származnak, ennek az Államnak a jogszabályai szerint, az így megállapított adó azonban nem haladhatja meg annak a résznek a 10 százalékát, amely ebben az Államban adóztatható. Mindazonáltal ez a korlátozás nem alkalmazandó valamely járadékról való lemondásból, a járadék törléséből, visszavásárlásából, eladásából vagy más elidegenítéséből keletkező átalányösszegfizetésekre, vagy bármilyen fajta fizetésekre olyan járadékszerződés keretében, amelynek a költsége egészben vagy részben levonható a szerződést megszerző személy jövedelmények kiszámításánál.
4. Tekintet nélkül az Egyezményben foglaltakra:
a) háborús veteránok nyugdíja és járadéka, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, mentes az adó alól ebben a másik Államban olyan mértékben, amilyen mértékben mentes lenne az adó alól akkor, ha azt az először említett Államban illetőséggel bíró személy kapná;
b) a tartásdíj és más hasonló fizetés, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró olyan személynek fizetnek, aki ezután itt adóköteles, csak ebben a másik Államban adóztatható; és
c) az olyan nyugdíjak és járadékok, amelyek az egyik Szerződő Államból származnak, és amelyeket ennek a Szerződő Államnak a társadalombiztosítási törvénye alapján fizetnek, nem adóztathatók a másik Szerződő Államban, feltéve, hogy azok az először említett Államban adómentesek.
19. Cikk
Közszolgálat
1. A fizetés, a bér és más hasonló, nem nyugdíj jellegű térítés, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet egy természetes személynek az ezen Államnak vagy politikai egységének vagy helyi hatóságának bármely más Államban teljesített szolgálatáért, csak ebben az Államban adóztatható. Mindazonáltal ez a térítés csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a szolgálatot ebben a másik Államban teljesítették és a természetes személy ebben a másik Államban illetőséggel bír, aki:a) ennek a másik Államnak az állampolgára; vagy
b) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben a másik Államban illetőséggel bíró személlyé.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatos szolgálatért fizetett térítésre. Az ilyen térítésre a 15. és 16. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.
20. Cikk
Tanulók
Az az összeg, amelyet olyan tanuló, gyakornok vagy ipari tanuló kap ellátására, tanulmányaira vagy szakmai képzésére, aki közvetlenül az egyik Szerződő Államban tett látogatása előtt a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy volt, vagy most is az, és aki az először említett Államban kizárólag tanulmányi vagy szakmai képzés céljából tartózkodik, nem adóztatható ebben az Államban, feltéve, hogy ezek a fizetések ezen Államon kívüli forrásokból származnak.21. Cikk
Egyéb jövedelem
1. A 2. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek az Egyezmény előző Cikkeiben nem említett jövedelme, bárhol keletkezzen is, csak ebben az Államban adóztatható.2. Mindazonáltal, ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy ilyen jövedelmet élvez a másik Szerződő Államban levő forrásból, ez a jövedelem abban az Államban is megadóztatható, amelyből származik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint. Valamely hagyatékból vagy célvagyonból származó jövedelem esetében azonban az így megállapított adó, feltéve, hogy a jövedelem abban a Szerződő Államban adóztatandó, amelyben a haszonhúzója illetőséggel bír, nem haladhatja meg a jövedelem bruttó összegének 15 százalékát.
IV. A VAGYON ADÓZTATÁSA
22. Cikk
Vagyon
1. Az olyan ingatlan vagyon, amely az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy tulajdonát képezi és a másik Szerződő Államban fekszik, ebben a másik Államban adóztatható.2. Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzemi vagyonnak részét képezi, amellyel az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban rendelkezik, vagy az az ingó vagyon, amely az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek a másik Szerződő Államban levő, szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló állandó berendezéshez tartozik, ebben a másik Államban adóztatható.
3. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által a nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajókból és légi járművekből álló vagyon és az ilyen tengeri hajók és légi járművek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak ebben az Államban adóztatható.
4. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy minden más vagyonrésze csak ebben az Államban adóztatható.
V. A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉNEK MÓDJAI
23. Cikk
Kettős adóztatás elkerülése
1. Kanada esetében a kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:a) A hatályos kanadai jogszabályok azon rendelkezéseinek megfelelően, amelyek a Kanadán kívüli területen fizetett adónak a Kanadában fizetendő adóból való levonására vonatkoznak, továbbá ezen rendelkezések bármely későbbi, azok általános elveit nem érintő módosításoknak fenntartásával, és kivéve, ha a kanadai jogszabályok nagyobb levonást vagy adókedvezményt irányoznak elő, a Magyar Köztársaságban keletkezett jövedelem vagy nyereség után a Magyar Köztársaságban fizetendő adó levonandó az ilyen jövedelem vagy nyereség után fizetendő kanadai adóból.
b) A hatályos kanadai jogszabályok azon rendelkezéseinek megfelelően, amelyek egy külföldi leányvállalat mentesített többletének meghatározására vonatkoznak, továbbá ezen rendelkezések bármely későbbi, azon általános elveit nem érintő módosításoknak fenntartásával, a kanadai adó kiszámításának céljából, egy Kanadában illetőséggel bíró társaság levonhatja adóköteles jövedelmének kiszámításánál a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró külföldi leányvállalat mentesített többletéből kapott osztalékot.
2. A Magyar Köztársaság esetében a kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:
a) Amennyiben a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez, vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény rendelkezései szerint Kanadában adóztatható, a Magyar Köztársaság a b) és c) pontokban foglalt rendelkezések fenntartásával ezt a jövedelmet vagy vagyont kiveszi az adóztatás alól.
b) Amennyiben a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez, amely a 10. Cikk rendelkezései értelmében Kanadában adóztatható, a Magyar Köztársaság levonja ennek a személynek a jövedelme után beszedendő adóból azt az összeget, amely megfelel a Kanadában fizetett adónak.
Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt megállapított adónak azt a részét, amely a Kanadából származó ilyen jövedelemnek tudható be.
c) Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró személy által élvezett jövedelem vagy a tulajdonát képező vagyon ki van véve az adóztatás alól a Magyar Köztársaságban, a Magyar Köztársaság mindazonáltal ennek a személynek a többi jövedelmére vagy vagyonára történő adómegállapításnál figyelembe veheti a kivett jövedelmet vagy vagyont.
3. E cikk céljaira, az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy jövedelme vagy nyeresége, amely az Egyezmény értelmében a másik Szerződő Államban adóztatható, ebben a másik Államban levő forrásokból származónak tekintendő.
VI. KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK
24. Cikk
Egyenlő elbánás
1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai a másik Szerződő Államban nem vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek a másik Állam állampolgárai azonos körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve.2. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek a másik Szerződő Államban levő telephelyet ebben a másik Államban nem lehet kedvezőtlenebbül adóztatni, mint az ebben a másik Államban illetőséggel bíró, azonos tevékenységet folytató személyeket.
3. Ez a Cikk nem értelmezendő akként, mintha az egyik Szerződő Államot arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személyeknek személyi állapot vagy családi kötelezettségek alapján olyan egyéni engedményeket, adókedvezményeket és adómérsékléseket nyújtson, amelyeket a saját területén illetőséggel bíró személyeknek nyújt.
4. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró olyan társaságok, amelyek tőkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, az először említett Államban nem vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az először említett Államban illetőséggel bíró más hasonló társaságok, amelyeknek a tőkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve egy harmadik államban illetőséggel bíró egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
5. Ebben a Cikkben az "adóztatás" kifejezés az Egyezmény tárgyát képező adókat jelenti.
25. Cikk
Egyeztető eljárás
1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik Szerződő Állam vagy mindkét Szerződő Állam intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy ezeknek az Államoknak a belső jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül írásbeli kérelemmel fordulhat annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelyben illetőséggel bír, ismertetve azokat az okokat, amiért az ilyen adóztatás felülvizsgálását kéri. Ezt a kérelmet, ahhoz, hogy elfogadható legyen, arra az intézkedésre vonatkozó első értesítést követő két éven belül kell előterjeszteni, amely az Egyezménynek meg nem felelő adóztatáshoz vezet.2. Ha az 1. bekezdésben említett illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja és maga nincs abban a helyzetben, hogy kielégítő megoldást találjon, törekedni fog az ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával egyetértésben úgy rendezni, hogy az Egyezménynek meg nem felelő adóztatás elkerülhető legyen.
3. Az egyik Szerződő Állam sem növelheti, a belső jogszabályaiban előírt határidők lejárta után, és semmi esetre sem annak az adózási időszaknak a végétől számított öt év után, amelyben a kérdéses jövedelem keletkezett, az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy adóalapját olyan jövedelemtételek beszámításával, amelyeket a másik Szerződő Államban is megadóztattak. A Szerződő Államok adójogszabályaiban foglalt rendelkezések fenntartásával, ez a bekezdés nem alkalmazható csalás, szándékos mulasztás vagy gondatlanság esetén.
4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekednek arra, hogy az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatosan felmerülő nehézségeket vagy kétségeket, kölcsönös egyetértéssel megoldják.
5. A Szerződő Államok illetékes hatóságai tanácskozhatnak egymással arról, hogy miként lehet a kettős adóztatást elkerülni olyan esetekben, amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz, és közvetlenül érintkezhetnek egymással az Egyezmény alkalmazása céljából.
26. Cikk
Tájékoztatáscsere
1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezmény rendelkezései, illetőleg a Szerződő Államoknak az Egyezményben érintett adóikra vonatkozó belső jogszabályai végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat, amennyiben az általuk előirányzott adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást az 1. Cikk nem korlátozza. A Szerződő Államnak a kapott titkos tájékoztatást ugyanúgy kell kezelnie, mint az ennek az Államnak a belső jogszabályai alapján kapott titkos tájékoztatást, és csak olyan személyeknek vagy hatóságoknak (beleértve a bíróságokat és az államigazgatási szerveket) lehet hozzáférhetővé tenni, amelyek az Egyezmény alá eső adók kivetésével vagy beszedésével, ezen adók érvényesítésével, vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos fellebbezésre vonatkozó határozatokkal foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok csak ilyen célokra használhatják fel a tájékoztatást. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban a tájékoztatást nyilvánosságra lehet hozni.2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezendők úgy, mintha azok az egyik Szerződő Államot köteleznék
a) olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek ennek vagy a másik Szerződő Államnak a jogszabályaitól és államigazgatási gyakorlatától eltérnek;
b) olyan tájékoztatás adására, amely az egyik vagy a másik Szerződő Államnak a jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatási gyakorlatában nem szerezhető be;
c) olyan tájékoztatás adására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy üzleti eljárást tárna fel, vagy amelynek a nyilvánosságra hozatala ellentmondana a közrendnek (ordré public).
27. Cikk
Diplomáciai képviselők és konzuli tisztségviselők
1. Az Egyezmény nem érinti a diplomáciai képviselők vagy konzuli tisztségviselők adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön megállapodások rendelkezései alapján őket megilletik.2. Tekintet nélkül a 4. Cikk rendelkezéseire, az a természetes személy, aki az egyik Szerződő Államnak a másik Szerződő Államban vagy egy harmadik Államban levő diplomáciai, konzuli vagy állandó képviseletének a tagja, az Egyezmény céljaira a küldő Államban illetőséggel bíró személynek tekintendő, ha:
a) a nemzetközi jog általános szabályaival összhangban jogosult azokra az adózási kiváltságokra, amelyek a fogadó Államban ilyen tagokra alkalmazandók, és
b) a küldő Államban a teljes jövedelmére vonatkozó adó tekintetében ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint a küldő Államban illetőséggel bíró személyeket.
3. Az Egyezmény nem alkalmazandó az egyik Szerződő Államban levő nemzetközi szervezetekre, azok szerveire vagy tisztségviselőire és olyan személyekre, akik egy harmadik Állam vagy államcsoport diplomáciai, konzuli vagy állandó képviseletének a tagjai, és akiket egyik Szerződő Államban sem terhelnek ugyanolyan kötelezettségek a teljes jövedelmükre vonatkozó adó tekintetében, mint az ezekben az Államokban illetőséggel bíró személyeket.
28. Cikk
Vegyes rendelkezések
1. Az Egyezmény rendelkezései nem értelmezendők oly módon, hogy bármiben korlátozzák azt a mentességet, engedményt, jóváírást vagy más levonást, amelyeta) az egyik Szerződő Állam jogszabályai nyújtanak az ezen Állam által kivetett adó megállapításánál; vagy
b) az egyik Szerződő Állam által kötött bármely más megállapodás nyújt.
2. Az Egyezmény nem értelmezendő oly módon, hogy megakadályozza Kanadát abban, hogy megadóztassa a Kanadában illetőséggel bíró személy jövedelmébe a Kanadai Jövedelemadó Törvény 91. szakasza értelmében beszámított összegeket, vagy mintha megakadályozná a Magyar Köztársaságot abban, hogy hasonló adót vessen ki a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró személy jövedelmébe beszámított összegekre.
VII. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
29. Cikk
Hatálybalépés
1. A Szerződő Államok értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett értesítések közül a későbbi vételének időpontja után hatvan nappal lép hatályba és rendelkezései alkalmazandók:
a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követő naptári év január 1-jén vagy az azután fizetett vagy meghitelezett összegekre; és
b) az egyéb adók tekintetében az olyan adózási évekre, amelyek az Egyezmény hatálybalépésének évét követő naptári év január 1-jén vagy azután kezdődnek.
30. Cikk
Felmondás
Az Egyezmény meghatározatlan ideig marad érvényben, de bármelyik Szerződő Állam diplomáciai úton, írásban értesítést adhat a felmondásról a másik Szerződő Államnak az Egyezmény hatálybalépésének napjától számított ötéves időszak lejárta után kezdődő bármely naptári év június 30. napján vagy az előtt; ebben az esetben az Egyezmény érvényét veszti:a) a forrásnál levont adók tekintetében a következő naptári év január 1-jén, vagy az azután fizetett vagy meghitelezett összegekre; és
b) az egyéb adók tekintetében az olyan adózási évekre, amelyek a következő naptári év január 1-jén vagy azután kezdődnek.
ENNEK HITELÉÜL a kellően felhatalmazott alulírottak az Egyezményt aláírták.
KÉSZÜLT két eredeti példányban Budapesten, 1992. április 15. napján, magyar, angol és francia nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles.
A Magyar Köztársaság Kormánya nevében
Kanada Kormánya nevében"
3. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1995. január 1-jétől kell alkalmazni.
Lábjegyzet
A törvényt az Országgyűlés az 1995. március 21-i ülésnapján fogadta el. A kihirdetés napja: 1995. március 28. Kihirdetve a Magyar Közlöny 1995. évi 25. számában.
Megállapította az 1999. évi XII. törvény 2. § -ában kihirdetett Jegyzőkönyv. Hatályos 1999.03.12.
Megállapította az 1999. évi XII. törvény 2. § -ában kihirdetett Jegyzőkönyv. Hatályos 1999.03.12.
Hivatkozó joganyagok
1999. évi XII. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és Kanada Kormánya között az 1992. április 15-én aláírt, az 1995. évi XVI. törvénnyel kihirdetett kettős adóztatást elkerülő Egyezményhez kapcsolódó, Budapesten, 1994. május 3-án aláírt Jegyzőkönyv kihirdetéséről
58/2009. Adózói kérdésre adott válasz (AEÉ 2009/10.) Nem realizált árfolyam különbözet a külföldről származó kamatjövedelem mentesítendő összegénél [Tao. tv. 28. §; Kjtv. 6. § (5)-(6) bekezdés; Szt. 60. § (2)-(3) bekezdés]