adozona.hu
T/12141. számú törvényjavaslat indokolással - A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény szabályozásával összefüggő átmeneti rendelkezésekről
T/12141. számú törvényjavaslat indokolással - A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény szabályozásával összefüggő átmeneti rendelkezésekről
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti, módosuló és hatályát vesztő szabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvény a következő 19/D. §-sal egészül ki:
"19/D. §
A Kttv. 104. § (2) bekezdésében és 107. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően a munkáltató a 2014. január 1-jét megelőzően keletkezett és ki nem adott szabadságot - a közszolgálati tisztviselő hozzájárulásával - 2014. február 1-jéig megvá...
"19/D. §
A Kttv. 104. § (2) bekezdésében és 107. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően a munkáltató a 2014. január 1-jét megelőzően keletkezett és ki nem adott szabadságot - a közszolgálati tisztviselő hozzájárulásával - 2014. február 1-jéig megválthatja. Nem váltható meg a ki nem adott szabadság azon része, amely a 2013. évben kiadott szabadsággal összeszámítva nem haladja meg a 2013. évben keletkezett alapszabadság mértékét."
"(7) Az Mt. 122. § (5) bekezdésében és 123. § (2)-(3), (5)-(6) bekezdéseiben foglaltaktól eltérően a munkáltató a 2014. január 1-jét megelőzően keletkezett és ki nem adott szabadságot - a munkavállaló hozzájárulásával - 2014. február 1-jéig megválthatja. Nem váltható meg a ki nem adott szabadság azon része, amely a 2013. évben kiadott szabadsággal összeszámítva nem haladja meg a 2013. évben keletkezett alapszabadság mértékét."
(2) A 2. § és 4. § 2014. február 2-án lép hatályba.
E rendelkezések körében a Kttv. 104. §-a határozza meg azt a főszabálynak tekinthető rendelkezést, hogy a szabadságot esedékességének évében kell kiadni, továbbá - a főszabály alóli kivételekként - azt, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója
a) szolgálati érdek esetén a szabadságot a tárgyévet követő év január 31-ig, kivételesen fontos szolgálati érdek esetén legkésőbb március 31-ig,
b) a kormánytisztviselő betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül
adja ki, ha az esedékesség éve eltelt.
Tekintettel arra, hogy a korábbi jogi szabályozás, valamint a Kttv. 103 - 107. §-aiban foglalt rendelkezések alapján nem minden esetben teljesül a szabadságok optimális időintervallumon belül történő kiadásához fűződő, a jogalkotó által is elsődleges szempontként nevesített érdek, a közszolgálati tisztviselők esetében az összegyűlt, ki nem adott szabadságokkal kapcsolatos jogi helyzet megoldása érdekében javasolt a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti, módosuló és hatályát vesztő szabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvényben a Kttv. alkalmazására vonatkozóan meghatározott átmeneti rendelkezések kiegészítése a törvényjavaslatban foglalt szabályozással.
Figyelemmel arra, hogy 2014. február 1-jét követően nem alkalmazható a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti, módosuló és hatályát vesztő szabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvény új 19/D. §-ában foglalt szabályozás, indokolt ezen rendelkezés 2014. február 2. napjával történő hatályon kívül helyezése.
2013. január 1-jétől hatályos rendelkezései - a korábban hatályos Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény szabályozásához viszonyítva - jelentős szigorítást vezettek be, különösen az esedékesség évében ki nem adott szabadságok kezelése tekintetében.
A szigorúbb szabályokra és az alkalmazásukra biztosított felkészülési idő rövidségére figyelemmel indokolt a munkáltatók és munkavállalók számára egy egyszeri lehetőség biztosítása a felhalmozódott szabadságok helyzetének rendezésére. Ezen lehetőség megteremtésének alapvető indoka, hogy a korábban felhalmozott szabadságok munkavállalók részére egyszerre, egy szűk időszakon belül történő kiadása ne lehetetlenítse el a munkáltatók működését, illetve a munkavállalók munkavégzését.
A szabályozás a szabadságmegváltásra kizárólag egyedileg megvizsgált, indokolt, valamint mind a munkáltató, mind a munkavállaló érdekeinek megfelelő esetben ad lehetőséget. Erre tekintettel a munkáltató saját elhatározása alapján, a munkavállaló hozzájárulásával dönthet a szabadságmegváltás mellett. A munkavállalók rendszeres munkavégzés során elhasznált erőforrásainak pótlása érdekében, a regenerálódás alapvető szintjének feltétlen szem előtt tartása mellett a szabadságmegváltás lehetősége nem terjed ki az alapszabadság mértékére.
Figyelemmel arra, hogy 2014. február 1-jét követően nem alkalmazható a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény 8. §-ának új (7) bekezdésében foglalt szabályozás, indokolt ezen rendelkezés 2014. február 2. napjával történő hatályon kívül helyezése.