adozona.hu
A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény kommentárja (2011. évi CXCIX. törvény) - Kommentár a gyakorlat számára (demo)
A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény kommentárja (2011. évi CXCIX. törvény) - Kommentár a gyakorlat számára (demo)
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az erős, de az indokoltnál nem nagyobb, a változásokhoz gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni képes - a nemzeti érdekeket előtérbe helyező - állam olyan közszolgálatra alapozható, amely élvezi a társadalom közmegbecsülését, hatékony és költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges, törvényesen működik, tagjai korszerű szakmai ismeretekkel rendelkeznek, Magyarország érdekeit és a közjót pártatlanul és hazaszeretettel szolgálják. Célunk ezért, hogy előmozdítsuk az erős nemzettudatra épülő és érték...
A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény kommentárja (2011. évi CXCIX. törvény) - Kommentár a gyakorlat számára (demo)
Kiadással kapcsolatos információk
4. kiadás
Szerzők:
DR. MÉSZÁROSNÉ DR. SZABÓ ZSUZSANNA
(az 1-41. és 228-229. §-okhoz tartozó rész)
DR. HAJDU EDIT
(a 42-85. §-okhoz tartozó rész)
DR. TÁLNÉ DR. MOLNÁR ERIKA
(a 86-165. §-okhoz tartozó rész)
DR. TALLIÁN BLANKA)
(a 166-227. és a 230-299. §-okhoz tartozó rész)
B / A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény (Kttv.)
C / A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.)
DR. ÁDÁM LÓRÁNT
DR. FEKETE ZSUZSANNA
D / Egyéb jogszabályok
E / A Legfelsőbb Bíróság munkaügyi állásfoglalásai
E/1 A Legfelsőbb Bíróság munkajogi jogegységi határozatai és elvi határozatai
E/2 Kollégiumi vélemények
Szerkesztő:
DR. RADNAY JÓZSEF
A 4. kiadás A és B része kéziratának lezárása:
2012. június 26.
Copyright
© Dr. Ádám Lóránt , 2002
© Dr. Fekete Zsuzsanna, 2011
© Dr. Hajdu Edit, 2012
© Dr. Kertész István , 2006
© Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, 2012
© Dr. Radnay József, 2011
© Dr. Tallián Blanka, 2012
© Dr. Tálné dr. Molnár Erika, 2012
a közszolgálati tisztviselőkről (Kttv.)
Az erős, de az indokoltnál nem nagyobb, a változásokhoz gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni képes - a nemzeti érdekeket előtérbe helyező - állam olyan közszolgálatra alapozható, amely élvezi a társadalom közmegbecsülését, hatékony és költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges, törvényesen működik, tagjai korszerű szakmai ismeretekkel rendelkeznek, Magyarország érdekeit és a közjót pártatlanul és hazaszeretettel szolgálják. Célunk ezért, hogy előmozdítsuk az erős nemzettudatra épülő és értékelvű közszolgálati tisztviselői hivatás megteremtését, s kiszámítható életpályát nyújtsunk, amelynek szabályai segítik a tisztviselőket a hivatalukhoz méltó, kötelességtudatos magatartás tanúsításában. Ennek érdekében Magyarország Alaptörvénye 17. cikk (5) bekezdésében foglaltak alapján az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
Általános indokolás:
Modern közszolgálatunk törvényi alapjait a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény fektette le. A tradicionális karrier-rendszert követendő mintának tekintő törvény egységesen szabályozta a közigazgatási szerveknél (államigazgatási szervek és önkormányzati hivatalok) foglalkoztatottak közszolgálati jogviszonyát. A törvény gyakori, sokszor egymással ellentétes irányú módosításai következtében jelentősen meggyengült a közszolgálati rendszer belső koherenciája. Emellett a karrier-rendszer értékei is viszonylag gyorsan erodálódásnak indultak, s ennek köszönhetően annak kiteljesedésére sem kerülhetett sor.
Olyan közszolgálatra van szükség, amely nem terhet jelent az állampolgároknak, hanem érdemi segítséget. Ennek érdekében megkezdődött az állam újraépítése, és ebben kulcsszerepe van a szaktudás és elhivatottság érvényre juttatásának, valamint annak, hogy a közigazgatás visszakapja a rangját.
A közszolgálat új alapokra helyezését szolgálta első lépésként a 2010. július 6-án hatályba lépett, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény megalkotása, amely számos ponton korrigálta a központi közigazgatásban dolgozók foglalkoztatási jogviszonyának rendszerét. A szabályozás sarokkövének tekintette, hogy a közszolgálat lényegi eleme, hogy a jogviszony létrejötte nem egymás mellé rendelt felek kötöttségektől mentes egyeztetésének és megállapodásának tárgya és eredménye, hanem az állam egyoldalú aktusa, melynek során - jogszabály által részletesen kidolgozott feltételrendszer szerint - kinevezi a jövendő köztisztviselőt, kormánytisztviselőt, megbízva bizonyos feladatkör, munkakör vagy tisztség ellátásával. Emellett a törvény kiemelten kezelte egyfelől a foglalkoztatás feltételeinek rugalmasabbá és takarékosabbá tételét, másfelől a felkészült munkaerő megnyeréséhez szükséges eszközök biztosítását. A szabályozás hatálybalépésével az államigazgatási szerveknél foglalkoztatottak közszolgálati jogviszonya kormánytisztviselői jogviszonnyá alakult át.
Napjainkra indokolttá vált az új közszolgálati életpálya modell és az arra építkező új közszolgálati törvényi szabályozás megalkotása, mivel az jelentősen elősegítheti, hogy az erős, de az indokolthoz képest nem nagyobb, a változásokhoz gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni képes - a nemzeti érdekeket előtérbe helyező - állam stabil közszolgálatra alapuljon. Olyan közszolgálatra, amely élvezi a társadalom közmegbecsülését, hatékony és költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges, törvényesen működik, tagjai korszerű szakmai ismeretekkel rendelkeznek, a Magyarország érdekeit és a közjót pártatlanul és hazaszeretettel szolgálják.
Az Alaptörvény 17. cikk (5) bekezdése felhatalmazást ad az Országgyűlésnek a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény megalkotására. A törvény általános célkitűzése - összhangban a magyar közigazgatás fejlesztését szolgáló Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Programban meghatározott, a magas szintű szakmai ismeretekkel rendelkező tisztviselői kar kialakításával és az új közszolgálati életpálya-modellek kialakításának víziójával - annak előmozdítása, hogy megerősödjön az erős nemzettudatra épülő és értékekkel telített közszolgálati tisztviselői hivatás, s világos szabályokkal segítse a közigazgatásban dolgozókat a hivatalukhoz méltó, kötelességtudatos magatartás tanúsításában.
A törvény kiemelt célkitűzése az eddigi széttöredezett - belső koherenciáját nagyrészt elvesztő - közszolgálati szabályozás stabilizálása és egységesítése, valamint az új Munka Törvénykönyvének a közigazgatás személyi állományára is irányadó szabályainak beépítése a közszolgálati joganyagba. Az egységes szabályozáson belül azonban megmarad a kormánytisztviselők és a köztisztviselők közötti szükséges differenciálás. A törvény ugyanakkor szakít azzal a korábbi megoldással, amely a Munka Törvénykönyve közszolgálati jogviszonyra vonatkozó rendelkezéseit kifejezett utaló szabályok segítségével határozza meg. A közszolgálati tisztviselőkre irányadó egységes szabályozás megköveteli, hogy a köz szolgálata érdekében tevékenykedő tisztviselőkről önálló, elkülönült, egységes és a közszolgálat értékközpontúságával összhangban álló normaanyag rendelkezzen.
A törvény ugyanakkor figyelemmel van az új Munka Törvénykönyve rendelkezéseire, s miként Magyarország Alaptörvénye, a törvény is kiemelt figyelmet fordít a közösség erejének és minden ember becsületének alapját képező munkára, amely a munkavégzéssel szükségszerűen együtt járó kötelezettségeken és jogosultságokon túlmenően számos többletkötelezettséget és speciális jogosultságot ír elő az életüket a köz szolgálatának szentelő kormánytisztviselők és köztisztviselők számára. Ebből következik, hogy az új Munka Törvénykönyve jogintézményeit csak annyiban veszi át, amennyiben az maradéktalanul megfeleltethető a közszolgálattól megkövetelhető magasabb szintű elvárásoknak. A törvény ezzel összhangban szabályozza a közszolgálatra irányadó általános magatartási szabályokat - szem előtt tartva a köz szolgálatának elsődlegességét és a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalom fenntartásának követelményét, valamint a személyiségi jogok védelmét -, továbbá a közszolgálat alanyainak jogait és kötelességeit. Annak érdekében, hogy a közszolgálat a változásokhoz gyorsan és rugalmasan legyen képes alkalmazkodni, a törvény részletesen szabályozza a munkaidő és a pihenőidő jogintézményeit. A törvény ezen túlmenően az új Munka Törvénykönyve megoldásaival összhangban, de egyben a közszolgálatra korábban is jellemző sajátos szabályok megtartása mellett határozza meg a jogviszony megszűnés és a megszüntetés rendszerét - ideértve a felmondási tilalmakat és a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeit -, az illetményre vonatkozó garanciális rendelkezéseket, valamint a kártérítési felelősség szabályait.
A törvény figyelembe veszi a helyi önkormányzatokról szóló új törvénynek az önkormányzatok által foglalkoztatott köztisztviselőket érintő szabályait is.
A törvény szerint a törvény személyi hatálya a közszolgálati tisztviselőkre terjed ki. Közszolgálati tisztviselők egyrészt a kormányzati szolgálati jogviszonyban állók, másrészt a közszolgálati jogviszonyban állók. Kormányzati szolgálati jogviszonyban a kormánytisztviselők és a kormányzati ügykezelők, közszolgálati jogviszonyban pedig a köztisztviselők és a közszolgálati ügykezelők állnak. A fizikai alkalmazottak továbbra is munkaviszonyban állnak, esetükben az új törvény csak a speciális szabályokat tartalmazza.
A szakmai vezetők (közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár) és a jegyző jogállása is az új törvényben kerül szabályozásra.
A törvény alapján moduláris rendszerű teljesítményértékelés kerül bevezetésre. A minősítés, teljesítményértékelés, munkaértékelés egységesítésre kerül, megszűnnek a jelenlegi különbségek. Jogszabály állapíthatja meg a kötelezően, illetve opcionálisan bevezetendő elemeket.
A törvény lépést tesz a munkakör-alapú rendszerre való áttérés irányába. Ennek érdekében a minisztériumokban bevezeti a munkaköri pótlékot.
A törvény az ügykezelők esetében megszünteti az illetménytáblát, s a munkáltató a garantált bérminimum, illetve az illetményalap hatszorosa körüli mértékben meghatározott felső korlát keretei között állapítja meg az illetmény összegét.
A törvény - a tartalékállomány továbbfejlesztésével, a kinevezési feltételek rugalmasabbá tételével - elősegíti a hivatásos állományúak átlépését, illetve elhelyezkedését a közigazgatásban.
A törvény megteremti a Magyar Kormánytisztviselői Kar létrehozásának, hivatásrenddé szervezésének jogi alapjait. A kamara köztestületként jön létre, s a törvény meghatározza a kamara közfeladatait, hatásköreit, valamint kötelezettségeit. A törvény tartalmazza a kormánytisztviselői hivatásetikai alapelveket. Az alapelvek sérelme esetén a kamara etikai eljárást folytat le.
A törvény a jelenleg két fórum keretében működő közszolgálati érdekegyeztetést átalakítja, létrejön az egységes Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum.
A 2012. március 1-jén hatályba lépett 2011. évi CXCIX. törvény (továbbiakban: Kttv.) a közszolgálat új alapokra helyezését szolgálta. Az új törvény megteremtette az eddig két törvényben, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényben és a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvényben szabályozott, a közigazgatásban dolgozók foglalkoztatási jogviszonyára vonatkozó szabályok egységesítését.
Az új törvény rendelkezéseit értelmező és magyarázó ezen könyv már a 2012. július 1-jétől hatályos szabályokat tartalmazza, figyelemmel a könyv lezárása és megjelenése időpontjára. A könyv a Kttv. megfelelő szabályainál tartalmazza az eddig megjelent végrehajtási rendeleteket és a hatálybaléptetésről szóló 2012. évi V. törvényt.
Az új közszolgálati életpálya modell és az arra építkező új közszolgálati törvényi szabályozás teremti meg az erős, de az indokolthoz képest nem nagyobb, a változásokhoz gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni képes, a nemzeti érdekeket előtérbe helyező stabil közszolgálatot. Az új törvény célja a társadalom közmegbecsülésének, hatékony és költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges, törvényesen működő, korszerű szakmai ismereteken alapuló, Magyarország érdekeit és a közjót pártatlanul és hazaszeretettel szolgáló közszolgálati tisztviselők jogviszonyának szabályozása. Ebben kulcsszerepe van a szaktudás és elhivatottság érvényre juttatásának valamint annak, hogy a közigazgatás visszakapja a rangját.
A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény kiemelt célkitűzése a közszolgálati szabályozás stabilizálása és egységesítése, valamint az új Mt.-nek a közigazgatás személyi állományára is irányadó szabályainak beépítése a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény által szabályozott jogviszonyokba.
Fontos kiemelni, hogy a közszolgálati tisztviselőkre vonatkozó szabályozás a törvény megalkotásával egységes ugyan, az egységes törvényen belül azonban megmarad a kormánytisztviselők és a köztisztviselők között szükséges differenciálás, továbbá mindkét jogviszony mellett az ügykezelők speciális jogviszonyának elkülönült szabályozása. A differenciált szabályozás mindamellett biztosítja, hogy új közszolgálati életpálya modell és arra építkező új közszolgálati törvényi szabályozás jöjjön létre, amely elősegítheti a változásokhoz gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni képes közszolgálat létrejöttét. Cél, hogy a törvény világos szabályokkal segítse a közigazgatásban dolgozókat a hivatalokhoz méltó, kötelességtudatos magatartás tanúsításában.
A törvény tekintetében új elem, hogy az új Munka Törvénykönyve (amely 2012. július 1-jén lép hatályba) jogintézményeit csak annyiban veszi át, amennyiben az minden további nélkül megfeleltethető a közszolgálattól megkövetelhető magasabb szintű elvárásoknak. Az új törvény az új Mt. megoldásaival összhangban, de egyben a közszolgálatra korábban is jellemző sajátos szabályok megtartása mellett részletesen szabályozza a közszolgálati tisztviselők jogviszonyának megszűnése és megszüntetése rendszerét, szabályozza a felmondási tilalmakat, a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeit, az illetményre vonatkozó garanciális rendelkezéseket, a munkaidő és a pihenőidő szabályait, valamint a kártérítési felelősségre vonatkozó előírásokat. A közszolgálati tisztviselőkre vonatkozó egységes szabályozás ugyanis megköveteli, hogy a köz szolgálata érdekében tevékenykedő tisztviselőkről önálló, elkülönült, egységes és a közszolgálat érdekközpontúságával összhangban álló normaanyag rendelkezzen, amely kiterjed a jogviszony valamennyi aspektusára.
Az új törvény már figyelemmel van a helyi önkormányzatokról szóló új törvénynek az önkormányzatok által foglalkoztatott köztisztviselőket érintő szabályaira is.
Az új törvény a szakmai vezetők (közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár) és a jegyzők jogállását önállóan szabályozza, bevezeti a moduláris rendszerű teljesítményértékelést, egységesítésre kerül a minősítés, a teljesítményértékelés és a munkaértékelés, megkezdődik a munkakör alapú rendszerre való áttérés, és fontos elemként az új törvény elősegíti a hivatásos állományúak átlépését a közigazgatásba.
Új elem a magyar köztisztviselői kar létrehozása és hivatásrenddé szervezése, amelynek jogi alapjait megteremti a törvény azzal, hogy a kamara köztestületként jön létre, melynek feladatait, hatáskörét szabályozza a törvény, és tartalmazza a kormánytisztviselői hivatásetikai alapelveket, melyek megsértése esetén a magyar kormánytisztviselői kar etikai eljárást folytat le.
Az új törvény átalakítja a közszolgálati érdekegyeztetést is, miután létrehozza az egységes Közszolgálati Érdekegyeztető Fórumot.
A Kttv. 2012. március 1-jei hatályba lépését megelőzően 2012. február 27-én került kihirdetésre a Kttv.-vel összefüggő átmeneti, módosuló és hatályát vesztő szabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvény, amely teljes szövegével a Kttv. és mellékletei után a könyv végére beszerkesztésre került. Ez tartalmazza az Alaptörvény sarkalatosságra vonatkozó követelményének való megfelelésre hivatkozást, valamint a már kihirdetett Kttv. bizonyos paragrafusai, illetve rendelkezései tekintetében azt, hogy az adott rendelkezés milyen szöveggel lép hatályba. Ez a könyv már ezekre tekintettel tartalmazza és értelmezi a Kttv.-t.
Első Rész
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. fejezet
Bevezető rendelkezések
Hatály, értelmező rendelkezések
Kttv. 1-8. §Szervi és személyi hatály
A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény meghatározza a jogszabály szervi és személyi hatályát.A szervi hatály egyrészt az államigazgatási szervekre, másrészt a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatalaira terjed ki (polgármesteri hivatal).
Központi államigazgatási szervként az 1. § a) pontja alapján kiterjed:
- a Miniszterelnökség,
- a minisztérium,
- a kormányhivatal,
- a központi hivatal (továbbiakban együtt: központi államigazgatási szervek)
kormánytisztviselőjének és kormányzati ügykezelőjének kormányzati szolgálati jogviszonyára.
A törvény hatálya államigazgatási szervként kiterjed:
- a kormányhivatal területi és helyi szerve,
- a központi hivatal területi és helyi szerve,
- a megyei, fővárosi kormányhivatal,
- a megyei, fővárosi kormányhivatal területi szerve,
- a Kormány által intézmény fenntartásra kijelölt szerv,
- a rendőrség központi és területi szervei,
- a büntetés-végrehajtás központi és területi szervei,
- a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi és területi szervei
kormánytisztviselőjének és kormányzati ügykezelőjének kormányzati szolgálati jogviszonyára.
(A törvény az előbbiekben felsorolt összes szervet államigazgatási szervként jelöli meg.)
A törvény bizonyos szakmai vezetők kormányzati szolgálati jogviszonyára is kiterjed. Ide tartoznak a minisztériumok közigazgatási államtitkárai és helyettes államtitkárai, valamint a miniszterelnökség helyettes államtitkárai. [fel kell hívni a figyelmet, hogy ezekre a szakmai vezetőkre nem terjed ki a közszolgálati tisztviselők képesítési előírásairól szóló 29/2012. (III. 7.) Korm. rendelet, miután a Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés a) pontja a Kttv. 1. § d) pontjában meghatározott szakmai vezetőkre vonatkozó érvényesülését kizárja].
A törvény hatálya kiterjed a következő szervek köztisztviselőjére és közszolgálati ügykezelőjére:
- a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala,
- a hatósági igazgatási társulása,
- a közterület-felügyelete,
- a körjegyzőség
(továbbiakban együtt: képviselő-testület hivatala).
Az új törvény 2. §-a felsorolja, hogy törvényi eltérő rendelkezés hiányában mely hivatalok köztisztviselőjének és közszolgálati ügykezelőjének közszolgálati jogviszonyára vonatkozóan kell alkalmazni a törvény rendelkezéseit. Ezek a következők:
- Köztársasági Elnöki Hivatal,
- az Országgyűlés Hivatala,
- az Alkotmánybíróság Hivatala,
- a Nemzeti Adatvédelmi és Információ Szabadság Hatóság,
- az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala,
- az Állami Számvevőszék,
- a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatala,
- a Gazdasági Versenyhivatal,
- a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete,
- a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága,
- az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára,
- az Egyenlő Bánásmód Hatósága,
- a Közbeszerzési Hatóság.
A törvény hatálya nem terjed ki:
- a Honvédség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a fegyveres biztonsági őrzés szerveire (kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik),
- a helyi önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására a polgármesteri hivatalban foglalkoztatottakra, ezekre ugyanis a Kjt. vonatkozik (kivéve, ha jogszabály eltérően rendelkezik),
- a közfoglalkoztatás keretében foglalkoztatottakra (2011. évi CVI. törvény),
- az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesített munkaviszonyban foglalkoztatottakra (2010. évi LXXV. törvény és 223/2010. (VII. 30.) Korm.r.), illetve,
- alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatott munkavállalókra.
A törvény 5. §-a deklarálja, miszerint a köztársasági elnöknek az e törvénnyel a hatáskörébe utalt döntéséhez nem szükséges ellenjegyzés.
Értelmező rendelkezések
A törvény rendelkezéseivel kapcsolatos jogalkalmazás elősegítése érdekében a 6-8. §-ok értelmező szabályokat állapítanak meg. E körben kiemelendő, hogy a törvény különbséget tesz munkáltatói jog és alapvető munkáltatói jog (6. § 1. pont), meghatározza, hogy mit kell érteni kompetenciavizsgálat alatt (6. § 12. pont), megkülönbözteti a kormánytisztviselőt és a köztisztviselőt, valamint a kormányzati, illetve közszolgálati ügykezelőt (6. § 13. és 14. pontok), szabályozza, hogy mit kell közigazgatási gyakorlatnak tekinteni (6. § 16. pont), szakmai érdekképviseleti szervként, illetve köztestületként definiálja a Magyar Kormánytisztviselői Kart (6. § 22. pont).Az egész törvény alkalmazásában kiemelkedően fontos a törvény 7. §-a, amely a törvény alkalmazásában szabályozza, hogy a kormánytisztviselő, illetve a köztisztviselő mely feltételek esetén minősül nyugdíjasnak. Ez a szabály összhangban van azzal, hogy az országgyűlés törvényi szabályozás szintjén elkülönítette az öregségi nyugdíjban részesülők, illetve öregségi nyugdíjra való jogosultak jogállását a korhatár előtti ellátásban részesültek jogállásától és jogosultságaitól (2011. évi CLXVII. törvény). Sajátos munkajogi szabály viszont, hogy nyugdíjasnak minősül a Kttv. alkalmazásában az a kormánytisztviselő, illetve köztisztviselő, aki a 40 éves jogosultsági idővel öregségi nyugdíjra jogosultságának legkésőbb a felmentési idő leteltekor történő teljesítését igazolja és ennek alapján a felmentését kéri, a kormányzati szolgálati, illetve közszolgálati jogviszonyát pedig a munkáltató felmentéssel megszünteti [Kttv. 7. § (1) bekezdés d) pontja, 63. § (2) bekezdés f) pontja, 1997. évi LXXXI. tv. 18. § (2a) bek. a) pont].
A Kttv. 8. § (1) bekezdése meghatározza, hogy mely feladatokra létesíthető kizárólag kormányzati szolgálati, illetve közszolgálati jogviszony. A közigazgatási szerv közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskör gyakorlásával közvetlenül összefüggő feladatra kormányzati szolgálati illetve közszolgálati jogviszony, ezzel összefüggő ügyviteli feladat ellátására kormányzati ügyviteli illetve közszolgálati ügyviteli jogviszony létesíthető.
Mindazon feladatok illetve ügyviteli feladatok, amelyek ellátása nincs fenntartva kizárólag kormányzati illetve közszolgálati jogviszonyra, a 8. § (4) bekezdése értelmében az Mt. hatálya alá tartozó munkaviszony keretében is betölthető (Kttv. Ötödik rész 258. §).
A Kttv. 8. § (4) bekezdése kiköti, mely szerint a közigazgatási szervnél az adott évben a munkaszerződéssel foglalkoztatott személyek aránya együttesen nem haladhatja meg az engedélyezett létszám 10 százalékát, ez alól a közigazgatási és igazságügyi miniszter indokolt esetben felmentést adhat.
A Kttv. 8. § (2) bekezdése azt is kiköti, hogy milyen feltételek esetén kerülhet sor megbízási illetve vállalkozási szerződés megkötésére a közigazgatási szervnél. A 8. § (3) bekezdésében e körben megfogalmazott feltételek együttes feltételek [a), b), c), d) pontok], és bármelyikük hiánya jogellenessé teszi a megbízási illetve vállalkozási jogviszony létesítését.
Eszerint a polgári jogviszony tárgya olyan szolgáltatás, illetve eredmény elérése lehet, amely jogügyletileg korlátozott, és a szerződésben pontosan előre meghatározott, a feladat jellege lehetővé teszi a közigazgatási szerv korrekciós jellegű illetve érdekközvetítést szolgáló utasítási jogát, továbbá a feladat a megbízott illetve vállalkozó saját anyagaival, eszközeivel történjen, és a feladat teljesítésének helye nem szükségszerűen a közigazgatási szerv székhelyén, telephelyén legyen.
A Kttv. 116. §-ában meghatározott besorolás szempontjából a kormánytisztviselőt a törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén iskolai végzettségének és a kormányzati szolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni. A Kttv. 8. § (5)-(8) bekezdései részletezik, hogy a besorolás (116. §) szempontjából milyen időtartamokat kell beszámítani, illetve figyelembe venni.
II. fejezet
Közös szabályok
Általános magatartási követelmények
Kttv. 9-10. §A Kttv. 9. § (1) bekezdése általános, alapelvi szintre emeli, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonyban és a közszolgálati jogviszonyban - amelyet a törvény a továbbiakban együtt közszolgálatnak definiál - a köz szolgálatának elsődlegessége, és a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalom fenntartásának szem előtt tartásával kell eljárni.
A törvény a továbbiakban általános magatartási szabályként rögzíti a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelő eljárást, valamint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a kölcsönös együttműködési kötelezettséget.
A törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek jogszerű teljesítésének egyik alapvető feltétele, hogy a törvény hatálya alá tartozók egymást tájékoztassák minden olyan tényről, adatról, körülményről illetve ezek változásáról, amely a közszolgálat létesítése, és a jogok gyakorlása, a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.
A törvény tiltja a rendeltetésellenes joggyakorlást, amely úgy valósulhat meg, ha egy jog gyakorlása nem ütközik ugyan más konkrét jogszabályi tilalomba, azonban az egyébként szabályszerű joggyakorlás módja nem felel meg a jog rendeltetésének. A rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítása szempontjából közömbös, hogy a jogot gyakorló tudatában volt-e vagy azzal a szándékkal cselekedett, hogy másnak érdeksérelmet okozzon. Az a döntő, hogy a jog gyakorlása ne okozzon nagyobb hátrányt másnak, mint amekkorát a tartózkodás, illetve a jog más módon történő gyakorlása jelentene a jogosított félnek.
Az előbbi szabályok a régi és az új Mt.-ben is rögzítésre kerültek.
A Kttv. a közszolgálati tisztviselő munkaidőn kívüli magatartására is általános követelményeket állapít meg, amely különösen a közszolgálati tisztviselő munkakörének jellegéhez és a munkáltató szervezetében elfoglalt helyéhez kötődik. Eszerint a közszolgálati tisztviselő munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója helytelen megítélésére, az általa betöltött beosztás tekintélyének, a munkáltató jóhírnevének, a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalomnak, valamint a közszolgálat céljának veszélyeztetésére.
A törvény azt is kimondja, hogy a közszolgálati tisztviselő köteles megtartani a minősített adatokat, de ezen túlmenően sem adhat tájékoztatást illetéktelen személynek vagy szervnek a tevékenysége során tudomására jutott tényekről, amelyeknek kiszolgáltatása az állam, a közigazgatási szerv, munkatársa vagy az állampolgár számára hátrányos lenne vagy jogellenesen előnyös következményekkel járna. Mindezek a szigorú szabályok a közszolgálati jogviszony rendeltetéséhez és céljához kapcsolódnak.
A személyhez fűződő jogok védelme
Kttv. 11-12. §A Kttv. a közszolgálati tisztviselő általános magatartási követelményei és kötelezettségei mellett rögzíti a közszolgálati tisztviselő személyhez fűződő jogainak tiszteletben tartása követelményét, valamint e jogok korlátozhatóságának feltételeit. Ez utóbbira csak a közszolgálat rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból és csakis akkor kerülhet sor, ha ez feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. Mindezek együttes feltételek. További törvényi követelmény még, hogy a korlátozás módjáról, feltételeiről és várható időtartamáról az érintettet előzetesen tájékoztatni kell.
A személyiségi jogok korlátozhatóságának szigorú értelmezése megköveteli, hogy a munkáltató a közszolgálati tisztviselőt csak a közszolgálattal összefüggő magatartás körében jogosult ellenőrizni, az ellenőrzés és az annak során alkalmazott eszközök, módszerek nem sérthetik a közszolgálati tisztviselő emberi méltóságát. Lényeges korlátozás, hogy a közszolgálati tisztviselő magánélete nem ellenőrizhető.
A munkajogban már kialakult a hazai adatvédelmi gyakorlat alapján a munkáltatói ellenőrzés rendje, amely szerint a munkavállalót illetve az adott törvény alkalmazásában a közszolgálati tisztviselőt előzetesen tájékoztatni kell az ellenőrzésére szolgáló technikai eszközök alkalmazásáról (például kamera, számítógép).
Az egyenlő bánásmód követelménye
Kttv. 13. §Valamennyi foglalkoztatási törvényben különös jelentőséggel bír az egyenlő bánásmód követelménye, amelyet külön törvény szabályoz, ez az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Esélytv.). Ez a törvény a jogrendszer egészére általános jelleggel meghatározza a diszkrimináció tilalmát, a törvény tartalmazza az alapfogalmakat és részletezi a különböző területekre vonatkozó szabályokat, valamint az esélyegyenlőség megsértése miatt indítható eljárások körét.
Az Esélytv. szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti:
- a közvetlen hátrányos megkülönböztetés,
- a közvetett hátrányos megkülönböztetés,
- a zaklatás,
- a jogellenes elkülönítés,
- a megtorlás.
A Kttv. szerint a közszolgálatban is érvényesíteni kell az egyenlő bánásmód követelményét, a törvény szerint kiemelten és különösen az illetménnyel kapcsolatban. Amennyiben az egyenlő bánásmód megsértésével összefüggésben sérelmek merülnek fel, ezek orvoslása nem eredményezheti más közszolgálati tisztviselő jogának megsértését vagy csorbítását.
A törvény az eddigi általános munkajogi gyakorlattal összhangban mondja ki, hogy illetménynek minősül minden közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás, a törvény alkalmazásában természetesen ennek a közszolgálathoz kapcsolódásának van jelentősége.
A munkajogi szabályok alkalmazásával összefüggésben a bírói gyakorlat már megfogalmazta, hogy hátrányos megkülönböztetés egyenlő helyzetben lévők tekintetében lehetséges (EBH 2002. 792.). A Kttv. 13. § (3) bekezdése ennek megítélésénél kiemeli különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerő-piaci viszonyokat. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy más körülmények, amelyek egy adott helyzet megítéléséhez fontosak lehetnek, ne lennének értékelhetők a munka egyenlő értékének megállapításánál.
Sajátos szabályok érvényesülnek a bizonyítási teher tekintetében. A felekre háruló bizonyítási teher ugyanis az általános szabályoktól eltérően alakul, mivel az egyenlő bánásmód megsértését az igényt érvényesítőnek kell valószínűsítenie, és bizonyítania kell, hogy rendelkezik olyan védendő tulajdonsággal, amelynek következtében őt hátrányos megkülönböztetés érte. Ezt követően azonban a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy az eljárás jogszerű volt. Eszerint tehát a bizonyítási teher megfordul, amely azt jelenti, hogy nem elegendő a munkáltató védekezése arra, hogy nem történt megkülönböztetés, hanem a munkáltatónak az eljárása jogszerű voltát kell bizonyítania.
Az Esélytörvény 7. § (2) bekezdése szerint az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét,
a) amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas, és azzal arányos,
b) amelynek az a) pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van.
Az Esélytörvény 8. § b)-e) pontban felsorolt tulajdonságon (bőrszín, faji hovatartozás, nemzetiség, nemzetiséghez való tartozás) alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés, valamint jogellenes elkülönítés esetén a 7. § (2) bekezdés nem alkalmazható.
A jognyilatkozatok
Az egyoldalú jognyilatkozat, nyilatkozat
Kttv. 14. §A tájékoztatás
Kttv. 15. §A feltétel
Kttv. 16. §A Kttv. rögzíti az egyoldalú jognyilatkozatokra, a jogról való lemondásra vagy abból engedő nyilatkozatokra, valamint a tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó általános szabályokat. Eszerint csak törvény és közszolgálati szabályzat határozhatja meg azokat az eseteket, amikor az egyoldalú jognyilatkozatból jog vagy kötelezettség származhat, továbbá a jogról lemondó vagy abból engedő nyilatkozat kiterjesztő értelmezése tilos.
A törvény beemeli és a 14. § (2) bekezdésében szabályozza azt a régóta érvényes munkajogi gyakorlatot, amely szerint az egyoldalú jognyilatkozat a címzettel való közléssel válik hatályossá, és csak a címzett hozzájárulásával módosítható vagy vonható vissza, bár a Kttv. rögzíti, hogy e törvény ettől kivételesen eltérhet.
A közszolgálat rendeltetésszerű és hatékony teljesítése megköveteli, hogy a jogok gyakorlásához és a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékben a munkáltató tájékoztassa a közszolgálati tisztviselőt. A tájékoztatást közöltnek kell tekinteni, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzéteszik.
A Kttv. a Ptk.-hoz és az új Mt.-hez hasonlóan lehetővé teszi felfüggesztő, illetve bontó feltétel kikötését, tiltja azonban az olyan feltételt, amelynek alapján a közszolgálati jogviszony a tisztviselő hátrányára módosulna, vagy a feltétel a jogviszony megszűnését eredményezné.
A jognyilatkozatok megtételének módja
A képviselet
Kttv. 17-18. §Az alaki kötöttség
Kttv. 19-20. §A jognyilatkozat közlése
Kttv. 21. §A határidő és az időtartam számítása
Kttv. 22. §A Kttv. a munkáltatói jogkör gyakorlóját az új Mt.-vel azonosan a munkáltató képviselőjeként határozza meg.
Az Mt. általános szabályként rögzíti, hogy a munkavállaló bármely jognyilatkozatát jogosult képviselője útján megtenni, ezzel szemben a Kttv. 18. § (1) bekezdése felsorolja, hogy mely jognyilatkozatok tehetők meg a közszolgálati tisztviselő részéről kizárólagosan csak személyesen, míg a (2) bekezdés ehhez hozzáteszi, hogy az egyéb jognyilatkozatot a közszolgálati tisztviselő meghatalmazott képviselője útján is megteheti. A személyesen megtehető nyilatkozatok körébe tartoznak a jogviszony létesítésével, módosításával, megszüntetésével, valamint a munkavégzéssel összefüggő jognyilatkozatok.
A Kttv. általános szabálya a jognyilatkozatok írásba foglalásának kötelezettsége. Ez minden lényeges megállapodásra és jognyilatkozatra vonatkozik, de írásba kell foglalni a közszolgálati tisztviselő kérésére az egyébként nem kötelezően írásba foglalandó munkáltatói jognyilatkozatot is. Az írásba foglalt megállapodást módosítani vagy megszüntetni is csak írásban lehet.
A Kttv. eltérő rendelkezése hiányában az alaki kötöttség megsértésével tett jognyilatkozat érvénytelen.
A Kttv. 19. § (3) bekezdése az új Mt.-vel azonosan a ráutaló magatartás egy sajátos, a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata által kialakított esetét rendezi, mely szerint az írásbeliség hiánya miatti érvénytelenség jogkövetkezménye nem alkalmazható, ha a jognyilatkozat a felek akaratából teljesedésbe ment. Ez esetben azonban további feltételként fűzi e szabályhoz a Kttv., hogy mindez nem járhat a közérdek sérelmével.
A törvény a munkáltató kötelességévé teszi az egyoldalú jognyilatkozat írásba foglalását. A törvény írásbeli jognyilatkozatnak minősíti a lényeges munkáltatói jognyilatkozatok kivételével a más munkáltatói intézkedésekkel kapcsolatban keletkezett elektronikus dokumentumokat. A közlés szabályossága, azaz a munkáltatói intézkedés hatályossága akkor állapítható meg, ha a jognyilatkozatban foglalt információ változatlan tartalommal visszaidézhető, azonosítható a nyilatkozattevő személye és a jognyilatkozat megtételének időpontja az elektronikus dokumentumban.
A jognyilatkozat közlésére vonatkozó 21. § ugyancsak utal az elektronikus dokumentumra a hozzáférhetőség szabályának megállapításával. Eszerint az elektronikus dokumentum akkor válik hozzáférhetővé, amikor a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek lehetősége nyílik arra, hogy annak tartalmát a közszolgálatból eredő kötelezettsége teljesítésével összefüggésben megismerje.
A Kttv. is rögzíti azt az általános munkajogi rendelkezést, miszerint a közlés akkor is hatályos, ha az átvételt a címzett vagy az átvételre jogosult más személy megtagadja vagy az átvételt szándékosan megakadályozza. Erről célszerű a munkáltatónak jegyzőkönyvet felvennie, amely a bizonyítást megkönnyíti.
A Kttv. szabályozza a postai úton történő kézbesítés feltételeit is azzal, hogy kézbesítettnek minősül a tértivevénnyel feladott küldemény akkor is, ha a kézbesítés a címzett ismeretlensége vagy elköltözése miatt meghiúsult. Ez az új Mt. által is alkalmazott kivételes rendelkezés a felek együttműködési kötelezettségéből vezethető le, mely szerint kötelesek egymást minden olyan adatról, tényről, körülményről tájékoztatni, amely a jogviszonyból eredő jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.
A határidő és az időtartam számítása tekintetében a Kttv. lényegileg a munkajogból ismert szabályokat alkalmazza. Fontos kiemelni, hogy a határidő elmulasztása akkor menthető ki, ha a határidőt megállapító jogszabály ezt kifejezetten megengedi.
Az érvénytelenség
A semmisség
Kttv. 23. §A megtámadhatóság
Kttv. 24. §Az érvénytelenség jogkövetkezménye
Kttv. 25. §A Kttv. 23. § (1) bekezdése szerint semmis az a megállapodás, amely jogszabályba ütközik. A semmisség további eseteként határozza meg a törvény, ha a megállapodás a jogszabály megkerülésével jött létre.
Semmis az a megállapodás is, amely jóerkölcsbe ütközik. Ebből a szempontból a társadalmilag elfogadott normáknak van jelentősége.
A jóerkölcsbe ütközés fogalmával a Ptk. 200. § (2) bekezdésében találkozunk. A bírói gyakorlat szerint jó erkölcsbe ütközik a megállapodás, ha annak tartalma, célja vagy joghatása nyilvánvalóan sérti a társadalom kialakult erkölcsi ítéletét. A jóerkölcs tartalmát a jogszabály nem határozhatja meg, ebben az esetben ugyanis a szerződés illetve megállapodás jogszabályba ütköző volta miatt minősülne érvénytelennek; a törvényi rendelkezés folytán azonban téves az a felfogás, mely szerint mindazt szabadon lehet megtenni, amit jogszabály kifejezetten nem tilt, vagyis etikátlan, de jogszerű lehet a magatartás (BDT 2004.961., BH 2009.106.).
A semmisség jogkövetkezménye az érvénytelenség, kivéve, ha ahhoz a rendelkezést megállapító jogszabály más jogkövetkezményt fűz. A joggyakorlattal egyezően írja elő a Kttv., hogy a semmisségre az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat, a semmisséget a bíróság hivatalból észleli.
A semmisség mellett az érvénytelenség másik esete a megtámadhatóság. A törvény kitér a jogi kérdésben való tévedés címén történő megtámadásra, melynek feltétele, hogy a tévedés lényeges legyen, továbbá a munkakörében eljáró jogi szakértő a feleknek együttesen adjon a jogszabályok tartalmára nézve nyilvánvalóan téves tájékoztatást. Ezek együttes feltételek, amelyek megalapozhatják a megtámadást.
Az Mt.-vel azonos szabályokat tartalmaz a Kttv. az érvénytelenség jogkövetkezménye szabályozása körében.
Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekinteni, mintha azok érvényes megállapodás alapján állnának fenn, az egyoldalú jognyilatkozat érvénytelensége esetén azonban abból a jognyilatkozatból semmilyen jog és kötelezettség nem származhat.
Második Rész
III. fejezet
Közszolgálati személyzeti igazgatás
A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter
Kttv. 26. §A kormányzati személyügyi igazgatási feladatokat ellátó szerv
Kttv. 27. §IV. fejezet
A Magyar Kormánytisztviselői Kar
A Magyar Kormánytisztviselői Kar jogállása, feladata és hatásköre
Kttv. 28-29. §Az MKK szervezete, működése
Kttv. 30-31. §Az MKK Országos Közgyűlésének és Területi tisztségviselők és bizottságok megválasztása
Kttv. 32. §Tagsági viszony
Kttv. 33. §Az MKK tisztségviselőire, ügyintézői testületeinek nem tisztségviselő tagjaira vonatkozó közös szabályok
Kttv. 34. §Az MKK és az állami szervek kapcsolata
Kttv. 35. §A Kttv. megteremtette a Magyar Köztisztviselői Kar jogi alapjait, amelyet hivatásrendként szabályoz. A kamarát köztestületként hozza létre, meghatározva közfeladatait, hatásköreit, valamint kötelezettségeit.
A Magyar Köztisztviselői Kar kötelező tagsági viszony alapján működik.
A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti módosuló és hatályát vesztő jogszabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. február 20-án elfogadott 2012. évi V. törvény 9. §-a kimondja, hogy a Kttv. Magyar Kormánytisztviselői Karra vonatkozó szabályozása hatályba lépésének napján az, aki kormánytisztviselő, a Magyar Kormánytisztviselői Kar (a továbbiakban: MKK) tagjává válik. A munkáltató az általa foglalkoztatott kormánytisztviselők adatairól a Kttv. hatályba lépésétől számított 90 napon belül értesítést küld az MKK előkészítő bizottságának, és a hatályba lépést követő 60 hónapon belül az MKK Országos Közgyűlése alakuló ülést tart. Ennek összehívásáról a miniszter gondoskodik. Az alakuló Országos Közgyűlés dönt az MKK Alapszabályának elfogadásáról, megválasztja az MKK elnökét és legfeljebb öt alelnökét, a főtitkárt, az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság, valamint az Országos Etikai Bizottság elnökét és tagjait. Az Országos Közgyűlés megalakulásáig Előkészítő Bizottság működik. Az Előkészítő Bizottság egyik legfontosabb feladata javaslatot tenni az Alapszabályra.
Az MKK megalakulásával kapcsolatos költségeket a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fejezete tartalmazza.
A Kttv. deklarálja, hogy az MKK jogi személy, amely kiemelt feladatként ellátja a kormánytisztviselői hivatás gyakorlásával összefüggő ügyekben az érdekképviseletet, védi a kormánytisztviselői kar tekintélyét, testületeinek és tagjainak érdekeit, valamint a kormánytisztviselő jogait. A hatáskörébe tartozó feladatok köréből kiemelendő, hogy kezdeményezheti a miniszternél a kormányzati szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jogszabálysértő gyakorlat megváltoztatását.
Az MKK kiemelt feladata a hivatásetikai részletszabályok megalkotása, a Kttv.-ben meghatározott keretek között az etikai eljárás rendszerének kialakítása, valamint az etikai eljárások lefolytatása.
Az MKK legfőbb képviseleti, döntést hozó szerve az Országos Közgyűlés, amelyet évente legalább egy alkalommal össze kell hívni.
Az MKK Országos Közgyűlése megválasztja az Országos Etikai Bizottságot, melynek tagjai számát az Alapszabály határozza meg. Az Etikai Bizottság háromtagú tanácsban jár el, a másodfokú határozat a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint bíróság előtt megtámadható.
Területi szinten Területi Etikai Bizottságot kell alakítani. A Területi Etikai Bizottság az Alapszabályban meghatározott számú tagból álló Becsület Bíróságként jár el. A Területi Etikai Bizottság hatáskörébe tartozik az elsőfokú etikai eljárás lefolytatása, míg a másodfokú etikai eljárás lefolytatására a törvény az Országos Etikai Bizottságot jelöli ki.
Etikai vétség gyanúja esetén az MKK a tagja ellen etikai eljárást folytat le. Etikai vétséget követ el az, aki a Kttv. 83. §-a, a Kormánytisztviselői Hivatás Etikai Kódex, valamint az Alapszabály és az Etikai Eljárási Szabályzat rendelkezéseit megszegi.
Az etikai vétséget elkövető MKK taggal szemben a következő büntetések szabható ki:
- figyelmeztetés,
- megrovás.
Fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja esetén az eljáró szerv köteles a kormánytisztviselő munkáltatóját értesíteni.
A törvény meghatározza az MKK taggá válás feltételeit, valamint a megszűnés okait.
Az a magyar állampolgár, aki államigazgatási szervnél kormánytisztviselői kinevezést kapott, az MKK tagjává válik, megszűnik ebből következően a tagsági viszonya, ha a kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnik.
Az MKK tagsághoz nem kapcsolódik tagdíjfizetési kötelezettség.
A törvény a tisztség betöltését feltételhez köti, mely szerint az MKK tisztviselője legalább ötéves közigazgatási gyakorlattal rendelkező kormánytisztviselő lehet, és azonos tisztségre legfeljebb két egymást követő alkalommal választható meg.
A törvény rögzíti az MKK-t megillető felterjesztési jogot azzal, hogy a megkeresett szerv a megkeresésre 30 napon belül köteles érdemben válaszolni.
Az MKK felett az ügyészség gyakorolja a törvényességi ellenőrzést.
TARTALOMJEGYZÉK
A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény kommentárja (2011. évi CXCIX. törvény)Kiadással kapcsolatos információk
RÖVIDÍTÉSEK
2011. évi CXCIX. törvény
a közszolgálati tisztviselőkről (Kttv.)
Általános indokolás:
Első Rész
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. fejezet
Bevezető rendelkezések
Hatály, értelmező rendelkezések
Szervi és személyi hatály
Értelmező rendelkezések
II. fejezet
Közös szabályok
Általános magatartási követelmények
A személyhez fűződő jogok védelme
Az egyenlő bánásmód követelménye
A jognyilatkozatok
Az egyoldalú jognyilatkozat, nyilatkozat
A tájékoztatás
A feltétel
A jognyilatkozatok megtételének módja
A képviselet
Az alaki kötöttség
A jognyilatkozat közlése
A határidő és az időtartam számítása
Az érvénytelenség
A semmisség
A megtámadhatóság
Az érvénytelenség jogkövetkezménye
MÁSODIK RÉSZ
III. fejezet
Közszolgálati személyzeti igazgatás
A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter
A kormányzati személyügyi igazgatási feladatokat ellátó szerv
IV. fejezet
A Magyar Kormánytisztviselői Kar
A Magyar Kormánytisztviselői Kar jogállása, feladata és hatásköre
Az MKK szervezete, működése
Az MKK Országos Közgyűlésének és Területi tisztségviselők és bizottságok megválasztása
Tagsági viszony
Az MKK tisztségviselőire, ügyintézői testületeinek nem tisztségviselő tagjaira vonatkozó közös szabályok
Az MKK és az állami szervek kapcsolata
HARMADIK RÉSZ
A kormányzati szolgálati jogviszonyban állók
V. fejezet
A kormánytisztviselők
A kormányzati szolgálati jogviszony alanyai, jellege
A munkáltatói jogkör gyakorlása
A kormányzati szolgálati jogviszony létesítése
A kinevezés időtartama
A kinevezés feltételei
A kinevezéssel kapcsolatos egyéb rendelkezések
Eskü
Kiválasztási eljárás
Ösztöndíj
A kinevezés módosítása
Kötelező részmunkaidő kikötése
Kinevezéstől eltérő ideiglenes foglalkoztatás
Közös szabályok
Átirányítás
Kirendelés
Kiküldetés
Kormányzati érdekből történő kirendelés
Határozott idejű áthelyezés
Európai Unió vagy nemzetközi szervezetek által finanszírozott fejlesztési programokban történő szakértői részvétel, Európai Unió Intézményeiben foglalkoztatott nemzeti szakértő
A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás
Végleges áthelyezés
A kormányzati szolgálati jogviszony megszűnése
A megszűnés
A megszüntetés
Felmentési ok
Méltatlanság, nem megfelelő munkavégzés, bizalomvesztés
Felmentési idő
A végkielégítés
Felmentési védelem
A jogviszonyváltás
A tartalékállomány
Eljárás a jogviszony megszűnés, megszüntetés esetén
Kormányzati szolgálati jogviszony tartalma
Jogok és kötelezettségek
Az államigazgatási szerv kötelezettségei
Kormánytisztviselő kötelezettségei
Az utasítás teljesítésének megtagadása
Munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés
Kormánytisztviselő képzése, továbbképzése
Tanulmányi szerződés
A kormánytisztviselői hivatás etikai alapelvei
Együttalkalmazási tilalom, összeférhetetlenség
A vagyongyarapodás vizsgálata
Összeférhetetlenség
A munka- és pihenőidő
A napi munkaidő és az általános munkarend, a munkaidőkeret
A munkaidő-beosztás szabályai
Munkaszüneti nap
A munkaközi szünet és a pihenőidő
A rendkívüli munkaidő
Munkaközi szünet, pihenőidő
Rendkívüli munkaidő
A rendkívüli munkavégzést nem szükséges írásban elrendelni, de a kormánytisztviselő ezt kérheti.
Ügyelet és készenlét
A rendkívüli munkaidő, az ügyelet, a készenlét, valamint a munkaszüneti napi rendes munkaidőben történő munkavégzés ellenértéke
Az egyes kormánytisztviselői csoportokra vonatkozó különös rendelkezések
Ellenérték
A szabadság
Alap- és pótszabadság
A szabadság kiadása
Az igazgatási szünet
Betegszabadság
Szülési szabadság, fizetés nélküli szabadság
A munka- és pihenőidő nyilvántartása
A szabadság kiadása
Igazgatási szünet
Betegszabadság
Szülési szabadság, fizetés nélküli szabadság
A munka- és pihenőnap nyilvántartása
Az előmenetel
Besorolási osztályok és fokozatok
Képesítési követelmények
Közigazgatási szakvizsga és alapvizsga
A minősítés
A címek
A vezetők
Teljesítményértékelés, minősítés
Díjazás, illetmény
Díjazás munkavégzés hiányában
Az illetmény védelme
Az illetmény kifizetésének szabályai
Elszámolás
Illetményből való levonás
Az illetmény elemei
Illetményeltérítés
Illetménykiegészítés
Vezetői illetmények és pótlékok
Pótlékok
Egyéb juttatások
Fegyelmi felelősség
Kártérítési felelősség
Kormánytisztviselő kártérítési felelőssége
Megőrzési felelősség
A leltárhiányért való felelősség
Államigazgatási szerv kártérítési felelőssége
A kártérítés mértéke és módja
Adatkezelés
Személyi anyag
A minisztériumokban és a Miniszterelnökségen foglalkoztatottak jogviszonyával összefüggő adatkezelés egyes szabályai, a közszolgálati nyilvántartás
A közszolgálati ellenőrzés
Jogvita
Elévülés
Jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményei
Kormánytisztviselői érdekegyeztetés
Általános rendelkezések
Központi érdekegyeztetés
Munkahelyi kormánytisztviselői érdekegyeztetés
Politikai tanácsadó, politikai főtanácsadó
Kabinetfőnök
VI. Fejezet
A kormányzati ügykezelők
VII. Fejezet
Szakmai vezetők
Közös szabályok
A közigazgatási államtitkár
A helyettes államtitkár
Közigazgatási államtitkár
Helyettes államtitkár
NEGYEDIK RÉSZ
KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONYBAN ÁLLÓK
VIII. fejezet
A köztisztviselők
A munkáltatói jogkör gyakorlása
A közszolgálati jogviszony létesítése, besorolás
Jogviszony megszüntetés
A köztisztviselő képzése, továbbképzése
Hivatásetika, összeférhetetlenség
Munkaidő, igazgatási szünet
Címek
Díjazás
Illetménykiegészítés
Személyi illetmény
Vezetők illetményére vonatkozó szabályok
Egyéb juttatások
Bírósági eljárás
Önkormányzati főtanácsadó, tanácsadó
Önkormányzati főtanácsadó, tanácsadó
A köztisztviselő díjazása
Közszolgálati vita, bírósági eljárás
IX. Fejezet
A közszolgálati ügykezelők
X. Fejezet
A jegyző
Közszolgálati jogviszony létesítése
Módosítás, kinevezéstől eltérő foglalkoztatás
Jogviszony megszűnés
Közigazgatási szakvizsga
Összeférhetetlenség
Pótszabadság
Címek
Díjazás
Illetményeltérítés, személyi illetmény
Illetmény
Adatkezelés
ÖTÖDIK RÉSZ
A közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállaló
ZÁRÓ ÉS VEGYES RENDELKEZÉSEK
Felhatalmazó rendelkezések
Az Európai Unió jogi aktusainak való megfelelés