A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény kommentárja (2011. évi CXCIX. törvény), lezárva: 2012. június 26.

adozona.hu

A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény kommentárja (2011. évi CXCIX. törvény), lezárva: 2012. június 26.

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Közigazgatási jog , Munkajog
Érvényesség kezdete: 2012.06.26
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Csak a jogszabály szövegének mutatása

A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény kommentárja (2011. évi CXCIX. törvény), lezárva: 2012. június 26.

Kommentár a gyakorlat számára

Kiadással kapcsolatos információk

4. kiadás

Szerzők:

A / A Munka Törvénykönyve (Mt.)

DR. MÉSZÁROSNÉ DR. SZABÓ ZSUZSANNA

(az 1-41. és 228-229. §-okhoz tartozó rész)

DR. HAJDU EDIT

(a 42-85. §-okhoz tartozó rész)

DR. TÁLNÉ DR. MOLNÁR ERIKA

(a 86-165. §-okhoz tartozó rész)

DR. TALLIÁN BLANKA)

(a 166-227. és a 230-299. §-okhoz tartozó rész)

B / A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény (Kttv.)

C / A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.)

DR. ÁDÁM LÓRÁNT

DR. FEKETE ZSUZSANNA

D / Egyéb jogszabályok

E / A Legfelsőbb Bíróság munkaügyi állásfoglalásai

E/1 A Legfelsőbb Bíróság munkajogi jogegységi határozatai és elvi határozatai

E/2 Kollégiumi vélemények

Szerkesztő:

DR. RADNAY JÓZSEF

A 4. kiadás A és B része kéziratának lezárása:

2012. június 26.

ISBN 963 8213 31 0

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

Budapest, 2012

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest kiadása

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezető igazgatója

Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt

Műszaki szerkesztő: Bors Kriszta

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

RÖVIDÍTÉSEK

Alaptörvény	Magyarország Alaptörvénye
Bjj.	a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény
Bszi.	a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény
Btk.	a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény
Csjt.	a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény
Esélytv.	az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény
Flt.	a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény
Hjt.	a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény
Hszt.	a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény
Kjt.	a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény
Ktjv.	a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény
Kttv.	a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény
Ktv.	a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény
MK	a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma
Mt.	a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény
Mth.	A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló, 2012. június 18-án elfogadott törvény
Önkormányzati törvény	a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény
Pp.	a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
Ptk.	a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény
sztrájk-törvény	a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény
Szvt.	2006 . évi I. törvény
Ügyészi törvény	1994. évi LXXX. törvény
Vht.	a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény

2011. évi CXCIX. törvény

a közszolgálati tisztviselőkről (Kttv.)

Az erős, de az indokoltnál nem nagyobb, a változásokhoz gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni képes - a nemzeti érdekeket előtérbe helyező - állam olyan közszolgálatra alapozható, amely élvezi a társadalom közmegbecsülését, hatékony és költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges, törvényesen működik, tagjai korszerű szakmai ismeretekkel rendelkeznek, Magyarország érdekeit és a közjót pártatlanul és hazaszeretettel szolgálják. Célunk ezért, hogy előmozdítsuk az erős nemzettudatra épülő és értékelvű közszolgálati tisztviselői hivatás megteremtését, s kiszámítható életpályát nyújtsunk, amelynek szabályai segítik a tisztviselőket a hivatalukhoz méltó, kötelességtudatos magatartás tanúsításában. Ennek érdekében Magyarország Alaptörvénye 17. cikk (5) bekezdésében foglaltak alapján az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

Általános indokolás:

Modern közszolgálatunk törvényi alapjait a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény fektette le. A tradicionális karrier-rendszert követendő mintának tekintő törvény egységesen szabályozta a közigazgatási szerveknél (államigazgatási szervek és önkormányzati hivatalok) foglalkoztatottak közszolgálati jogviszonyát. A törvény gyakori, sokszor egymással ellentétes irányú módosításai következtében jelentősen meggyengült a közszolgálati rendszer belső koherenciája. Emellett a karrier-rendszer értékei is viszonylag gyorsan erodálódásnak indultak, s ennek köszönhetően annak kiteljesedésére sem kerülhetett sor.

Olyan közszolgálatra van szükség, amely nem terhet jelent az állampolgároknak, hanem érdemi segítséget. Ennek érdekében megkezdődött az állam újraépítése, és ebben kulcsszerepe van a szaktudás és elhivatottság érvényre juttatásának, valamint annak, hogy a közigazgatás visszakapja a rangját.

A közszolgálat új alapokra helyezését szolgálta első lépésként a 2010. július 6-án hatályba lépett, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény megalkotása, amely számos ponton korrigálta a központi közigazgatásban dolgozók foglalkoztatási jogviszonyának rendszerét. A szabályozás sarokkövének tekintette, hogy a közszolgálat lényegi eleme, hogy a jogviszony létrejötte nem egymás mellé rendelt felek kötöttségektől mentes egyeztetésének és megállapodásának tárgya és eredménye, hanem az állam egyoldalú aktusa, melynek során - jogszabály által részletesen kidolgozott feltételrendszer szerint - kinevezi a jövendő köztisztviselőt, kormánytisztviselőt, megbízva bizonyos feladatkör, munkakör vagy tisztség ellátásával. Emellett a törvény kiemelten kezelte egyfelől a foglalkoztatás feltételeinek rugalmasabbá és takarékosabbá tételét, másfelől a felkészült munkaerő megnyeréséhez szükséges eszközök biztosítását. A szabályozás hatálybalépésével az államigazgatási szerveknél foglalkoztatottak közszolgálati jogviszonya kormánytisztviselői jogviszonnyá alakult át.

Napjainkra indokolttá vált az új közszolgálati életpálya modell és az arra építkező új közszolgálati törvényi szabályozás megalkotása, mivel az jelentősen elősegítheti, hogy az erős, de az indokolthoz képest nem nagyobb, a változásokhoz gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni képes - a nemzeti érdekeket előtérbe helyező - állam stabil közszolgálatra alapuljon. Olyan közszolgálatra, amely élvezi a társadalom közmegbecsülését, hatékony és költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges, törvényesen működik, tagjai korszerű szakmai ismeretekkel rendelkeznek, a Magyarország érdekeit és a közjót pártatlanul és hazaszeretettel szolgálják.

Az Alaptörvény 17. cikk (5) bekezdése felhatalmazást ad az Országgyűlésnek a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény megalkotására. A törvény általános célkitűzése - összhangban a magyar közigazgatás fejlesztését szolgáló Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Programban meghatározott, a magas szintű szakmai ismeretekkel rendelkező tisztviselői kar kialakításával és az új közszolgálati életpálya-modellek kialakításának víziójával - annak előmozdítása, hogy megerősödjön az erős nemzettudatra épülő és értékekkel telített közszolgálati tisztviselői hivatás, s világos szabályokkal segítse a közigazgatásban dolgozókat a hivatalukhoz méltó, kötelességtudatos magatartás tanúsításában.

A törvény kiemelt célkitűzése az eddigi széttöredezett - belső koherenciáját nagyrészt elvesztő - közszolgálati szabályozás stabilizálása és egységesítése, valamint az új Munka Törvénykönyvének a közigazgatás személyi állományára is irányadó szabályainak beépítése a közszolgálati joganyagba. Az egységes szabályozáson belül azonban megmarad a kormánytisztviselők és a köztisztviselők közötti szükséges differenciálás. A törvény ugyanakkor szakít azzal a korábbi megoldással, amely a Munka Törvénykönyve közszolgálati jogviszonyra vonatkozó rendelkezéseit kifejezett utaló szabályok segítségével határozza meg. A közszolgálati tisztviselőkre irányadó egységes szabályozás megköveteli, hogy a köz szolgálata érdekében tevékenykedő tisztviselőkről önálló, elkülönült, egységes és a közszolgálat értékközpontúságával összhangban álló normaanyag rendelkezzen.

A törvény ugyanakkor figyelemmel van az új Munka Törvénykönyve rendelkezéseire, s miként Magyarország Alaptörvénye, a törvény is kiemelt figyelmet fordít a közösség erejének és minden ember becsületének alapját képező munkára, amely a munkavégzéssel szükségszerűen együtt járó kötelezettségeken és jogosultságokon túlmenően számos többletkötelezettséget és speciális jogosultságot ír elő az életüket a köz szolgálatának szentelő kormánytisztviselők és köztisztviselők számára. Ebből következik, hogy az új Munka Törvénykönyve jogintézményeit csak annyiban veszi át, amennyiben az maradéktalanul megfeleltethető a közszolgálattól megkövetelhető magasabb szintű elvárásoknak. A törvény ezzel összhangban szabályozza a közszolgálatra irányadó általános magatartási szabályokat - szem előtt tartva a köz szolgálatának elsődlegességét és a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalom fenntartásának követelményét, valamint a személyiségi jogok védelmét -, továbbá a közszolgálat alanyainak jogait és kötelességeit. Annak érdekében, hogy a közszolgálat a változásokhoz gyorsan és rugalmasan legyen képes alkalmazkodni, a törvény részletesen szabályozza a munkaidő és a pihenőidő jogintézményeit. A törvény ezen túlmenően az új Munka Törvénykönyve megoldásaival összhangban, de egyben a közszolgálatra korábban is jellemző sajátos szabályok megtartása mellett határozza meg a jogviszony megszűnés és a megszüntetés rendszerét - ideértve a felmondási tilalmakat és a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeit -, az illetményre vonatkozó garanciális rendelkezéseket, valamint a kártérítési felelősség szabályait.

A törvény figyelembe veszi a helyi önkormányzatokról szóló új törvénynek az önkormányzatok által foglalkoztatott köztisztviselőket érintő szabályait is.

A törvény szerint a törvény személyi hatálya a közszolgálati tisztviselőkre terjed ki. Közszolgálati tisztviselők egyrészt a kormányzati szolgálati jogviszonyban állók, másrészt a közszolgálati jogviszonyban állók. Kormányzati szolgálati jogviszonyban a kormánytisztviselők és a kormányzati ügykezelők, közszolgálati jogviszonyban pedig a köztisztviselők és a közszolgálati ügykezelők állnak. A fizikai alkalmazottak továbbra is munkaviszonyban állnak, esetükben az új törvény csak a speciális szabályokat tartalmazza.

A szakmai vezetők (közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár) és a jegyző jogállása is az új törvényben kerül szabályozásra.

A törvény alapján moduláris rendszerű teljesítményértékelés kerül bevezetésre. A minősítés, teljesítményértékelés, munkaértékelés egységesítésre kerül, megszűnnek a jelenlegi különbségek. Jogszabály állapíthatja meg a kötelezően, illetve opcionálisan bevezetendő elemeket.

A törvény lépést tesz a munkakör-alapú rendszerre való áttérés irányába. Ennek érdekében a minisztériumokban bevezeti a munkaköri pótlékot.

A törvény az ügykezelők esetében megszünteti az illetménytáblát, s a munkáltató a garantált bérminimum, illetve az illetményalap hatszorosa körüli mértékben meghatározott felső korlát keretei között állapítja meg az illetmény összegét.

A törvény - a tartalékállomány továbbfejlesztésével, a kinevezési feltételek rugalmasabbá tételével - elősegíti a hivatásos állományúak átlépését, illetve elhelyezkedését a közigazgatásban.

A törvény megteremti a Magyar Kormánytisztviselői Kar létrehozásának, hivatásrenddé szervezésének jogi alapjait. A kamara köztestületként jön létre, s a törvény meghatározza a kamara közfeladatait, hatásköreit, valamint kötelezettségeit. A törvény tartalmazza a kormánytisztviselői hivatásetikai alapelveket. Az alapelvek sérelme esetén a kamara etikai eljárást folytat le.

A törvény a jelenleg két fórum keretében működő közszolgálati érdekegyeztetést átalakítja, létrejön az egységes Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum.

A 2012. március 1-jén hatályba lépett 2011. évi CXCIX. törvény (továbbiakban: Kttv.) a közszolgálat új alapokra helyezését szolgálta. Az új törvény megteremtette az eddig két törvényben, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényben és a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvényben szabályozott, a közigazgatásban dolgozók foglalkoztatási jogviszonyára vonatkozó szabályok egységesítését.
Az új törvény rendelkezéseit értelmező és magyarázó ezen könyv már a 2012. július 1-jétől hatályos szabályokat tartalmazza, figyelemmel a könyv lezárása és megjelenése időpontjára. A könyv a Kttv. megfelelő szabályainál tartalmazza az eddig megjelent végrehajtási rendeleteket és a hatálybaléptetésről szóló 2012. évi V. törvényt.
Az új közszolgálati életpálya modell és az arra építkező új közszolgálati törvényi szabályozás teremti meg az erős, de az indokolthoz képest nem nagyobb, a változásokhoz gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni képes, a nemzeti érdekeket előtérbe helyező stabil közszolgálatot. Az új törvény célja a társadalom közmegbecsülésének, hatékony és költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges, törvényesen működő, korszerű szakmai ismereteken alapuló, Magyarország érdekeit és a közjót pártatlanul és hazaszeretettel szolgáló közszolgálati tisztviselők jogviszonyának szabályozása. Ebben kulcsszerepe van a szaktudás és elhivatottság érvényre juttatásának valamint annak, hogy a közigazgatás visszakapja a rangját.
A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény kiemelt célkitűzése a közszolgálati szabályozás stabilizálása és egységesítése, valamint az új Mt.-nek a közigazgatás személyi állományára is irányadó szabályainak beépítése a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény által szabályozott jogviszonyokba.
Fontos kiemelni, hogy a közszolgálati tisztviselőkre vonatkozó szabályozás a törvény megalkotásával egységes ugyan, az egységes törvényen belül azonban megmarad a kormánytisztviselők és a köztisztviselők között szükséges differenciálás, továbbá mindkét jogviszony mellett az ügykezelők speciális jogviszonyának elkülönült szabályozása. A differenciált szabályozás mindamellett biztosítja, hogy új közszolgálati életpálya modell és arra építkező új közszolgálati törvényi szabályozás jöjjön létre, amely elősegítheti a változásokhoz gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni képes közszolgálat létrejöttét. Cél, hogy a törvény világos szabályokkal segítse a közigazgatásban dolgozókat a hivatalokhoz méltó, kötelességtudatos magatartás tanúsításában.
A törvény tekintetében új elem, hogy az új Munka Törvénykönyve (amely 2012. július 1-jén lép hatályba) jogintézményeit csak annyiban veszi át, amennyiben az minden további nélkül megfeleltethető a közszolgálattól megkövetelhető magasabb szintű elvárásoknak. Az új törvény az új Mt. megoldásaival összhangban, de egyben a közszolgálatra korábban is jellemző sajátos szabályok megtartása mellett részletesen szabályozza a közszolgálati tisztviselők jogviszonyának megszűnése és megszüntetése rendszerét, szabályozza a felmondási tilalmakat, a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeit, az illetményre vonatkozó garanciális rendelkezéseket, a munkaidő és a pihenőidő szabályait, valamint a kártérítési felelősségre vonatkozó előírásokat. A közszolgálati tisztviselőkre vonatkozó egységes szabályozás ugyanis megköveteli, hogy a köz szolgálata érdekében tevékenykedő tisztviselőkről önálló, elkülönült, egységes és a közszolgálat érdekközpontúságával összhangban álló normaanyag rendelkezzen, amely kiterjed a jogviszony valamennyi aspektusára.
Az új törvény már figyelemmel van a helyi önkormányzatokról szóló új törvénynek az önkormányzatok által foglalkoztatott köztisztviselőket érintő szabályaira is.
Az új törvény a szakmai vezetők (közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár) és a jegyzők jogállását önállóan szabályozza, bevezeti a moduláris rendszerű teljesítményértékelést, egységesítésre kerül a minősítés, a teljesítményértékelés és a munkaértékelés, megkezdődik a munkakör alapú rendszerre való áttérés, és fontos elemként az új törvény elősegíti a hivatásos állományúak átlépését a közigazgatásba.
Új elem a magyar köztisztviselői kar létrehozása és hivatásrenddé szervezése, amelynek jogi alapjait megteremti a törvény azzal, hogy a kamara köztestületként jön létre, melynek feladatait, hatáskörét szabályozza a törvény, és tartalmazza a kormánytisztviselői hivatásetikai alapelveket, melyek megsértése esetén a magyar kormánytisztviselői kar etikai eljárást folytat le.
Az új törvény átalakítja a közszolgálati érdekegyeztetést is, miután létrehozza az egységes Közszolgálati Érdekegyeztető Fórumot.
A Kttv. 2012. március 1-jei hatályba lépését megelőzően 2012. február 27-én került kihirdetésre a Kttv.-vel összefüggő átmeneti, módosuló és hatályát vesztő szabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvény, amely teljes szövegével a Kttv. és mellékletei után a könyv végére beszerkesztésre került. Ez tartalmazza az Alaptörvény sarkalatosságra vonatkozó követelményének való megfelelésre hivatkozást, valamint a már kihirdetett Kttv. bizonyos paragrafusai, illetve rendelkezései tekintetében azt, hogy az adott rendelkezés milyen szöveggel lép hatályba. Ez a könyv már ezekre tekintettel tartalmazza és értelmezi a Kttv.-t.

ELSŐ RÉSZ - ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. fejezet - Bevezető rendelkezések

Hatály, értelmező rendelkezések

Kttv. 1-8. §

Szervi és személyi hatály

A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény meghatározza a jogszabály szervi és személyi hatályát.
A szervi hatály egyrészt az államigazgatási szervekre, másrészt a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatalaira terjed ki (polgármesteri hivatal).
Központi államigazgatási szervként az 1. § a) pontja alapján kiterjed:
- a Miniszterelnökség,
- a minisztérium,
- a kormányhivatal,
- a központi hivatal (továbbiakban együtt: központi államigazgatási szervek)
kormánytisztviselőjének és kormányzati ügykezelőjének kormányzati szolgálati jogviszonyára.
A törvény hatálya államigazgatási szervként kiterjed:
- a kormányhivatal területi és helyi szerve,
- a központi hivatal területi és helyi szerve,
- a megyei, fővárosi kormányhivatal,
- a megyei, fővárosi kormányhivatal területi szerve,
- a Kormány által intézmény fenntartásra kijelölt szerv,
- a rendőrség központi és területi szervei,
- a büntetés-végrehajtás központi és területi szervei,
- a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi és területi szervei
kormánytisztviselőjének és kormányzati ügykezelőjének kormányzati szolgálati jogviszonyára.
(A törvény az előbbiekben felsorolt összes szervet államigazgatási szervként jelöli meg.)
A törvény bizonyos szakmai vezetők kormányzati szolgálati jogviszonyára is kiterjed. Ide tartoznak a minisztériumok közigazgatási államtitkárai és helyettes államtitkárai, valamint a miniszterelnökség helyettes államtitkárai. [fel kell hívni a figyelmet, hogy ezekre a szakmai vezetőkre nem terjed ki a közszolgálati tisztviselők képesítési előírásairól szóló 29/2012. (III. 7.) Korm. rendelet, miután a Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés a) pontja a Kttv. 1. § d) pontjában meghatározott szakmai vezetőkre vonatkozó érvényesülését kizárja].
A törvény hatálya kiterjed a következő szervek köztisztviselőjére és közszolgálati ügykezelőjére:
- a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala,
- a hatósági igazgatási társulása,
- a közterület-felügyelete,
- a körjegyzőség
(továbbiakban együtt: képviselő-testület hivatala).
Az új törvény 2. §-a felsorolja, hogy törvényi eltérő rendelkezés hiányában mely hivatalok köztisztviselőjének és közszolgálati ügykezelőjének közszolgálati jogviszonyára vonatkozóan kell alkalmazni a törvény rendelkezéseit. Ezek a következők:
- Köztársasági Elnöki Hivatal,
- az Országgyűlés Hivatala,
- az Alkotmánybíróság Hivatala,
- a Nemzeti Adatvédelmi és Információ Szabadság Hatóság,
- az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala,
- az Állami Számvevőszék,
- a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatala,
- a Gazdasági Versenyhivatal,
- a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete,
- a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága,
- az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára,
- az Egyenlő Bánásmód Hatósága,
- a Közbeszerzési Hatóság.
A törvény hatálya nem terjed ki:
- a Honvédség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a fegyveres biztonsági őrzés szerveire (kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik),
- a helyi önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására a polgármesteri hivatalban foglalkoztatottakra, ezekre ugyanis a Kjt. vonatkozik (kivéve, ha jogszabály eltérően rendelkezik),
- a közfoglalkoztatás keretében foglalkoztatottakra (2011. évi CVI. törvény),
- az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesített munkaviszonyban foglalkoztatottakra (2010. évi LXXV. törvény és 223/2010. (VII. 30.) Korm. r.), illetve,
- alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatott munkavállalókra.
A törvény 5. §-a deklarálja, miszerint a köztársasági elnöknek az e törvénnyel a hatáskörébe utalt döntéséhez nem szükséges ellenjegyzés.

Értelmező rendelkezések

A törvény rendelkezéseivel kapcsolatos jogalkalmazás elősegítése érdekében a 6-8. §-ok értelmező szabályokat állapítanak meg. E körben kiemelendő, hogy a törvény különbséget tesz munkáltatói jog és alapvető munkáltatói jog (6. § 1. pont), meghatározza, hogy mit kell érteni kompetenciavizsgálat alatt (6. § 12. pont), megkülönbözteti a kormánytisztviselőt és a köztisztviselőt, valamint a kormányzati, illetve közszolgálati ügykezelőt (6. § 13. és 14. pontok), szabályozza, hogy mit kell közigazgatási gyakorlatnak tekinteni (6. § 16. pont), szakmai érdekképviseleti szervként, illetve köztestületként definiálja a Magyar Kormánytisztviselői Kart (6. § 22. pont).
Az egész törvény alkalmazásában kiemelkedően fontos a törvény 7. §-a, amely a törvény alkalmazásában szabályozza, hogy a kormánytisztviselő, illetve a köztisztviselő mely feltételek esetén minősül nyugdíjasnak. Ez a szabály összhangban van azzal, hogy az országgyűlés törvényi szabályozás szintjén elkülönítette az öregségi nyugdíjban részesülők, illetve öregségi nyugdíjra való jogosultak jogállását a korhatár előtti ellátásban részesültek jogállásától és jogosultságaitól (2011. évi CLXVII. törvény). Sajátos munkajogi szabály viszont, hogy nyugdíjasnak minősül a Kttv. alkalmazásában az a kormánytisztviselő, illetve köztisztviselő, aki a 40 éves jogosultsági idővel öregségi nyugdíjra jogosultságának legkésőbb a felmentési idő leteltekor történő teljesítését igazolja és ennek alapján a felmentését kéri, a kormányzati szolgálati, illetve közszolgálati jogviszonyát pedig a munkáltató felmentéssel megszünteti [Kttv. 7. § (1) bekezdés d) pontja, 63. § (2) bekezdés f) pontja, 1997. évi LXXXI. tv. 18. § (2a) bek. a) pont].
A Kttv. 8. § (1) bekezdése meghatározza, hogy mely feladatokra létesíthető kizárólag kormányzati szolgálati, illetve közszolgálati jogviszony. A közigazgatási szerv közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskör gyakorlásával közvetlenül összefüggő feladatra kormányzati szolgálati illetve közszolgálati jogviszony, ezzel összefüggő ügyviteli feladat ellátására kormányzati ügyviteli illetve közszolgálati ügyviteli jogviszony létesíthető.
Mindazon feladatok illetve ügyviteli feladatok, amelyek ellátása nincs fenntartva kizárólag kormányzati illetve közszolgálati jogviszonyra, a 8. § (4) bekezdése értelmében az Mt. hatálya alá tartozó munkaviszony keretében is betölthető (Kttv. Ötödik rész 258. §).
A Kttv. 8. § (4) bekezdése kiköti, mely szerint a közigazgatási szervnél az adott évben a munkaszerződéssel foglalkoztatott személyek aránya együttesen nem haladhatja meg az engedélyezett létszám 10 százalékát, ez alól a közigazgatási és igazságügyi miniszter indokolt esetben felmentést adhat.
A Kttv. 8. § (2) bekezdése azt is kiköti, hogy milyen feltételek esetén kerülhet sor megbízási illetve vállalkozási szerződés megkötésére a közigazgatási szervnél. A 8. § (3) bekezdésében e körben megfogalmazott feltételek együttes feltételek [a), b), c), d) pontok], és bármelyikük hiánya jogellenessé teszi a megbízási illetve vállalkozási jogviszony létesítését.
Eszerint a polgári jogviszony tárgya olyan szolgáltatás, illetve eredmény elérése lehet, amely jogügyletileg korlátozott, és a szerződésben pontosan előre meghatározott, a feladat jellege lehetővé teszi a közigazgatási szerv korrekciós jellegű illetve érdekközvetítést szolgáló utasítási jogát, továbbá a feladat a megbízott illetve vállalkozó saját anyagaival, eszközeivel történjen, és a feladat teljesítésének helye nem szükségszerűen a közigazgatási szerv székhelyén, telephelyén legyen.
A Kttv. 116. §-ában meghatározott besorolás szempontjából a kormánytisztviselőt a törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén iskolai végzettségének és a kormányzati szolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni. A Kttv. 8. § (5)-(8) bekezdései részletezik, hogy a besorolás (116. §) szempontjából milyen időtartamokat kell beszámítani, illetve figyelembe venni.

II. fejezet - Közös szabályok

Általános magatartási követelmények

Kttv. 9-10. §

A Kttv. 9. § (1) bekezdése általános, alapelvi szintre emeli, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonyban és a közszolgálati jogviszonyban - amelyet a törvény a továbbiakban együtt közszolgálatnak definiál - a köz szolgálatának elsődlegessége, és a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalom fenntartásának szem előtt tartásával kell eljárni.
A törvény a továbbiakban általános magatartási szabályként rögzíti a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelő eljárást, valamint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a kölcsönös együttműködési kötelezettséget.
A törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek jogszerű teljesítésének egyik alapvető feltétele, hogy a törvény hatálya alá tartozók egymást tájékoztassák minden olyan tényről, adatról, körülményről illetve ezek változásáról, amely a közszolgálat létesítése, és a jogok gyakorlása, a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.
A törvény tiltja a rendeltetésellenes joggyakorlást, amely úgy valósulhat meg, ha egy jog gyakorlása nem ütközik ugyan más konkrét jogszabályi tilalomba, azonban az egyébként szabályszerű joggyakorlás módja nem felel meg a jog rendeltetésének. A rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítása szempontjából közömbös, hogy a jogot gyakorló tudatában volt-e vagy azzal a szándékkal cselekedett, hogy másnak érdeksérelmet okozzon. Az a döntő, hogy a jog gyakorlása ne okozzon nagyobb hátrányt másnak, mint amekkorát a tartózkodás, illetve a jog más módon történő gyakorlása jelentene a jogosított félnek.
Az előbbi szabályok a régi és az új Mt.-ben is rögzítésre kerültek.
A Kttv. a közszolgálati tisztviselő munkaidőn kívüli magatartására is általános követelményeket állapít meg, amely különösen a közszolgálati tisztviselő munkakörének jellegéhez és a munkáltató szervezetében elfoglalt helyéhez kötődik. Eszerint a közszolgálati tisztviselő munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója helytelen megítélésére, az általa betöltött beosztás tekintélyének, a munkáltató jóhírnevének, a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalomnak, valamint a közszolgálat céljának veszélyeztetésére.
A törvény azt is kimondja, hogy a közszolgálati tisztviselő köteles megtartani a minősített adatokat, de ezen túlmenően sem adhat tájékoztatást illetéktelen személynek vagy szervnek a tevékenysége során tudomására jutott tényekről, amelyeknek kiszolgáltatása az állam, a közigazgatási szerv, munkatársa vagy az állampolgár számára hátrányos lenne vagy jogellenesen előnyös következményekkel járna. Mindezek a szigorú szabályok a közszolgálati jogviszony rendeltetéséhez és céljához kapcsolódnak.

A személyhez fűződő jogok védelme

Kttv. 11-12. §

A Kttv. a közszolgálati tisztviselő általános magatartási követelményei és kötelezettségei mellett rögzíti a közszolgálati tisztviselő személyhez fűződő jogainak tiszteletben tartása követelményét, valamint e jogok korlátozhatóságának feltételeit. Ez utóbbira csak a közszolgálat rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból és csakis akkor kerülhet sor, ha ez feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. Mindezek együttes feltételek. További törvényi követelmény még, hogy a korlátozás módjáról, feltételeiről és várható időtartamáról az érintettet előzetesen tájékoztatni kell.
A személyiségi jogok korlátozhatóságának szigorú értelmezése megköveteli, hogy a munkáltató a közszolgálati tisztviselőt csak a közszolgálattal összefüggő magatartás körében jogosult ellenőrizni, az ellenőrzés és az annak során alkalmazott eszközök, módszerek nem sérthetik a közszolgálati tisztviselő emberi méltóságát. Lényeges korlátozás, hogy a közszolgálati tisztviselő magánélete nem ellenőrizhető.
A munkajogban már kialakult a hazai adatvédelmi gyakorlat alapján a munkáltatói ellenőrzés rendje, amely szerint a munkavállalót illetve az adott törvény alkalmazásában a közszolgálati tisztviselőt előzetesen tájékoztatni kell az ellenőrzésére szolgáló technikai eszközök alkalmazásáról (például kamera, számítógép).

Az egyenlő bánásmód követelménye

Kttv. 13. §

Valamennyi foglalkoztatási törvényben különös jelentőséggel bír az egyenlő bánásmód követelménye, amelyet külön törvény szabályoz, ez az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Esélytv.). Ez a törvény a jogrendszer egészére általános jelleggel meghatározza a diszkrimináció tilalmát, a törvény tartalmazza az alapfogalmakat és részletezi a különböző területekre vonatkozó szabályokat, valamint az esélyegyenlőség megsértése miatt indítható eljárások körét.
Az Esélytv. szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti:
- a közvetlen hátrányos megkülönböztetés,
- a közvetett hátrányos megkülönböztetés,
- a zaklatás,
- a jogellenes elkülönítés,
- a megtorlás.
A Kttv. szerint a közszolgálatban is érvényesíteni kell az egyenlő bánásmód követelményét, a törvény szerint kiemelten és különösen az illetménnyel kapcsolatban. Amennyiben az egyenlő bánásmód megsértésével összefüggésben sérelmek merülnek fel, ezek orvoslása nem eredményezheti más közszolgálati tisztviselő jogának megsértését vagy csorbítását.
A törvény az eddigi általános munkajogi gyakorlattal összhangban mondja ki, hogy illetménynek minősül minden közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás, a törvény alkalmazásában természetesen ennek a közszolgálathoz kapcsolódásának van jelentősége.
A munkajogi szabályok alkalmazásával összefüggésben a bírói gyakorlat már megfogalmazta, hogy hátrányos megkülönböztetés egyenlő helyzetben lévők tekintetében lehetséges (EBH 2002. 792.). A Kttv. 13. § (3) bekezdése ennek megítélésénél kiemeli különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerő-piaci viszonyokat. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy más körülmények, amelyek egy adott helyzet megítéléséhez fontosak lehetnek, ne lennének értékelhetők a munka egyenlő értékének megállapításánál.
Sajátos szabályok érvényesülnek a bizonyítási teher tekintetében. A felekre háruló bizonyítási teher ugyanis az általános szabályoktól eltérően alakul, mivel az egyenlő bánásmód megsértését az igényt érvényesítőnek kell valószínűsítenie, és bizonyítania kell, hogy rendelkezik olyan védendő tulajdonsággal, amelynek következtében őt hátrányos megkülönböztetés érte. Ezt követően azonban a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy az eljárás jogszerű volt. Eszerint tehát a bizonyítási teher megfordul, amely azt jelenti, hogy nem elegendő a munkáltató védekezése arra, hogy nem történt megkülönböztetés, hanem a munkáltatónak az eljárása jogszerű voltát kell bizonyítania.
Az Esélytörvény 7. § (2) bekezdése szerint az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét,
a) amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas, és azzal arányos,
b) amelynek az a) pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van.
Az Esélytörvény 8. § b)-e) pontban felsorolt tulajdonságon (bőrszín, faji hovatartozás, nemzetiség, nemzetiséghez való tartozás) alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés, valamint jogellenes elkülönítés esetén a 7. § (2) bekezdés nem alkalmazható.

A jognyilatkozatok

Az egyoldalú jognyilatkozat, nyilatkozat

Kttv. 14. §

A tájékoztatás

Kttv. 15. §

A feltétel

Kttv. 16. §

A Kttv. rögzíti az egyoldalú jognyilatkozatokra, a jogról való lemondásra vagy abból engedő nyilatkozatokra, valamint a tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó általános szabályokat. Eszerint csak törvény és közszolgálati szabályzat határozhatja meg azokat az eseteket, amikor az egyoldalú jognyilatkozatból jog vagy kötelezettség származhat, továbbá a jogról lemondó vagy abból engedő nyilatkozat kiterjesztő értelmezése tilos.
A törvény beemeli és a 14. § (2) bekezdésében szabályozza azt a régóta érvényes munkajogi gyakorlatot, amely szerint az egyoldalú jognyilatkozat a címzettel való közléssel válik hatályossá, és csak a címzett hozzájárulásával módosítható vagy vonható vissza, bár a Kttv. rögzíti, hogy e törvény ettől kivételesen eltérhet.
A közszolgálat rendeltetésszerű és hatékony teljesítése megköveteli, hogy a jogok gyakorlásához és a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékben a munkáltató tájékoztassa a közszolgálati tisztviselőt. A tájékoztatást közöltnek kell tekinteni, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzéteszik.
A Kttv. a Ptk.-hoz és az új Mt.-hez hasonlóan lehetővé teszi felfüggesztő, illetve bontó feltétel kikötését, tiltja azonban az olyan feltételt, amelynek alapján a közszolgálati jogviszony a tisztviselő hátrányára módosulna, vagy a feltétel a jogviszony megszűnését eredményezné.

A jognyilatkozatok megtételének módja

A képviselet

Kttv. 17-18. §

Az alaki kötöttség

Kttv. 19-20. §

A jognyilatkozat közlése

Kttv. 21. §

A határidő és az időtartam számítása

Kttv. 22. §

A Kttv. a munkáltatói jogkör gyakorlóját az új Mt.-vel azonosan a munkáltató képviselőjeként határozza meg.
Az Mt. általános szabályként rögzíti, hogy a munkavállaló bármely jognyilatkozatát jogosult képviselője útján megtenni, ezzel szemben a Kttv. 18. § (1) bekezdése felsorolja, hogy mely jognyilatkozatok tehetők meg a közszolgálati tisztviselő részéről kizárólagosan csak személyesen, míg a (2) bekezdés ehhez hozzáteszi, hogy az egyéb jognyilatkozatot a közszolgálati tisztviselő meghatalmazott képviselője útján is megteheti. A személyesen megtehető nyilatkozatok körébe tartoznak a jogviszony létesítésével, módosításával, megszüntetésével, valamint a munkavégzéssel összefüggő jognyilatkozatok.
A Kttv. általános szabálya a jognyilatkozatok írásba foglalásának kötelezettsége. Ez minden lényeges megállapodásra és jognyilatkozatra vonatkozik, de írásba kell foglalni a közszolgálati tisztviselő kérésére az egyébként nem kötelezően írásba foglalandó munkáltatói jognyilatkozatot is. Az írásba foglalt megállapodást módosítani vagy megszüntetni is csak írásban lehet.
A Kttv. eltérő rendelkezése hiányában az alaki kötöttség megsértésével tett jognyilatkozat érvénytelen.
A Kttv. 19. § (3) bekezdése az új Mt.-vel azonosan a ráutaló magatartás egy sajátos, a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata által kialakított esetét rendezi, mely szerint az írásbeliség hiánya miatti érvénytelenség jogkövetkezménye nem alkalmazható, ha a jognyilatkozat a felek akaratából teljesedésbe ment. Ez esetben azonban további feltételként fűzi e szabályhoz a Kttv., hogy mindez nem járhat a közérdek sérelmével.
A törvény a munkáltató kötelességévé teszi az egyoldalú jognyilatkozat írásba foglalását. A törvény írásbeli jognyilatkozatnak minősíti a lényeges munkáltatói jognyilatkozatok kivételével a más munkáltatói intézkedésekkel kapcsolatban keletkezett elektronikus dokumentumokat. A közlés szabályossága, azaz a munkáltatói intézkedés hatályossága akkor állapítható meg, ha a jognyilatkozatban foglalt információ változatlan tartalommal visszaidézhető, azonosítható a nyilatkozattevő személye és a jognyilatkozat megtételének időpontja az elektronikus dokumentumban.
A jognyilatkozat közlésére vonatkozó 21. § ugyancsak utal az elektronikus dokumentumra a hozzáférhetőség szabályának megállapításával. Eszerint az elektronikus dokumentum akkor válik hozzáférhetővé, amikor a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek lehetősége nyílik arra, hogy annak tartalmát a közszolgálatból eredő kötelezettsége teljesítésével összefüggésben megismerje.
A Kttv. is rögzíti azt az általános munkajogi rendelkezést, miszerint a közlés akkor is hatályos, ha az átvételt a címzett vagy az átvételre jogosult más személy megtagadja vagy az átvételt szándékosan megakadályozza. Erről célszerű a munkáltatónak jegyzőkönyvet felvennie, amely a bizonyítást megkönnyíti.
A Kttv. szabályozza a postai úton történő kézbesítés feltételeit is azzal, hogy kézbesítettnek minősül a tértivevénnyel feladott küldemény akkor is, ha a kézbesítés a címzett ismeretlensége vagy elköltözése miatt meghiúsult. Ez az új Mt. által is alkalmazott kivételes rendelkezés a felek együttműködési kötelezettségéből vezethető le, mely szerint kötelesek egymást minden olyan adatról, tényről, körülményről tájékoztatni, amely a jogviszonyból eredő jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.
A határidő és az időtartam számítása tekintetében a Kttv. lényegileg a munkajogból ismert szabályokat alkalmazza. Fontos kiemelni, hogy a határidő elmulasztása akkor menthető ki, ha a határidőt megállapító jogszabály ezt kifejezetten megengedi.

Az érvénytelenség

A semmisség

Kttv. 23. §

A megtámadhatóság

Kttv. 24. §

Az érvénytelenség jogkövetkezménye

Kttv. 25. §

A Kttv. 23. § (1) bekezdése szerint semmis az a megállapodás, amely jogszabályba ütközik. A semmisség további eseteként határozza meg a törvény, ha a megállapodás a jogszabály megkerülésével jött létre.
Semmis az a megállapodás is, amely jóerkölcsbe ütközik. Ebből a szempontból a társadalmilag elfogadott normáknak van jelentősége.
A jóerkölcsbe ütközés fogalmával a Ptk. 200. § (2) bekezdésében találkozunk. A bírói gyakorlat szerint jó erkölcsbe ütközik a megállapodás, ha annak tartalma, célja vagy joghatása nyilvánvalóan sérti a társadalom kialakult erkölcsi ítéletét. A jóerkölcs tartalmát a jogszabály nem határozhatja meg, ebben az esetben ugyanis a szerződés illetve megállapodás jogszabályba ütköző volta miatt minősülne érvénytelennek; a törvényi rendelkezés folytán azonban téves az a felfogás, mely szerint mindazt szabadon lehet megtenni, amit jogszabály kifejezetten nem tilt, vagyis etikátlan, de jogszerű lehet a magatartás (BDT 2004.961., BH 2009.106.).
A semmisség jogkövetkezménye az érvénytelenség, kivéve, ha ahhoz a rendelkezést megállapító jogszabály más jogkövetkezményt fűz. A joggyakorlattal egyezően írja elő a Kttv., hogy a semmisségre az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat, a semmisséget a bíróság hivatalból észleli.
A semmisség mellett az érvénytelenség másik esete a megtámadhatóság. A törvény kitér a jogi kérdésben való tévedés címén történő megtámadásra, melynek feltétele, hogy a tévedés lényeges legyen, továbbá a munkakörében eljáró jogi szakértő a feleknek együttesen adjon a jogszabályok tartalmára nézve nyilvánvalóan téves tájékoztatást. Ezek együttes feltételek, amelyek megalapozhatják a megtámadást.
Az Mt.-vel azonos szabályokat tartalmaz a Kttv. az érvénytelenség jogkövetkezménye szabályozása körében.
Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekinteni, mintha azok érvényes megállapodás alapján állnának fenn, az egyoldalú jognyilatkozat érvénytelensége esetén azonban abból a jognyilatkozatból semmilyen jog és kötelezettség nem származhat.

MÁSODIK RÉSZ

III. fejezet - Közszolgálati személyzeti igazgatás

A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter

Kttv. 26. §

A kormányzati személyügyi igazgatási feladatokat ellátó szerv

Kttv. 27. §

IV. fejezet - A Magyar Kormánytisztviselői Kar

A Magyar Kormánytisztviselői Kar jogállása, feladata és hatásköre

Kttv. 28-29. §

Az MKK szervezete, működése

Kttv. 30-31. §

Az MKK Országos Közgyűlésének és Területi tisztségviselők és bizottságok megválasztása

Kttv. 32. §

Tagsági viszony

Kttv. 33. §

Az MKK tisztségviselőire, ügyintézői testületeinek nem tisztségviselő tagjaira vonatkozó közös szabályok

Kttv. 34. §

Az MKK és az állami szervek kapcsolata

Kttv. 35. §

A Kttv. megteremtette a Magyar Köztisztviselői Kar jogi alapjait, amelyet hivatásrendként szabályoz. A kamarát köztestületként hozza létre, meghatározva közfeladatait, hatásköreit, valamint kötelezettségeit.
A Magyar Köztisztviselői Kar kötelező tagsági viszony alapján működik.
A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti módosuló és hatályát vesztő jogszabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. február 20-án elfogadott 2012. évi V. törvény 9. §-a kimondja, hogy a Kttv. Magyar Kormánytisztviselői Karra vonatkozó szabályozása hatályba lépésének napján az, aki kormánytisztviselő, a Magyar Kormánytisztviselői Kar (a továbbiakban: MKK) tagjává válik. A munkáltató az általa foglalkoztatott kormánytisztviselők adatairól a Kttv. hatályba lépésétől számított 90 napon belül értesítést küld az MKK előkészítő bizottságának, és a hatályba lépést követő 60 hónapon belül az MKK Országos Közgyűlése alakuló ülést tart. Ennek összehívásáról a miniszter gondoskodik. Az alakuló Országos Közgyűlés dönt az MKK Alapszabályának elfogadásáról, megválasztja az MKK elnökét és legfeljebb öt alelnökét, a főtitkárt, az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság, valamint az Országos Etikai Bizottság elnökét és tagjait. Az Országos Közgyűlés megalakulásáig Előkészítő Bizottság működik. Az Előkészítő Bizottság egyik legfontosabb feladata javaslatot tenni az Alapszabályra.
Az MKK megalakulásával kapcsolatos költségeket a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fejezete tartalmazza.
A Kttv. deklarálja, hogy az MKK jogi személy, amely kiemelt feladatként ellátja a kormánytisztviselői hivatás gyakorlásával összefüggő ügyekben az érdekképviseletet, védi a kormánytisztviselői kar tekintélyét, testületeinek és tagjainak érdekeit, valamint a kormánytisztviselő jogait. A hatáskörébe tartozó feladatok köréből kiemelendő, hogy kezdeményezheti a miniszternél a kormányzati szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jogszabálysértő gyakorlat megváltoztatását.
Az MKK kiemelt feladata a hivatásetikai részletszabályok megalkotása, a Kttv.-ben meghatározott keretek között az etikai eljárás rendszerének kialakítása, valamint az etikai eljárások lefolytatása.
Az MKK legfőbb képviseleti, döntést hozó szerve az Országos Közgyűlés, amelyet évente legalább egy alkalommal össze kell hívni.
Az MKK Országos Közgyűlése megválasztja az Országos Etikai Bizottságot, melynek tagjai számát az Alapszabály határozza meg. Az Etikai Bizottság háromtagú tanácsban jár el, a másodfokú határozat a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint bíróság előtt megtámadható.
Területi szinten Területi Etikai Bizottságot kell alakítani. A Területi Etikai Bizottság az Alapszabályban meghatározott számú tagból álló Becsület Bíróságként jár el. A Területi Etikai Bizottság hatáskörébe tartozik az elsőfokú etikai eljárás lefolytatása, míg a másodfokú etikai eljárás lefolytatására a törvény az Országos Etikai Bizottságot jelöli ki.
Etikai vétség gyanúja esetén az MKK a tagja ellen etikai eljárást folytat le. Etikai vétséget követ el az, aki a Kttv. 83. §-a, a Kormánytisztviselői Hivatás Etikai Kódex, valamint az Alapszabály és az Etikai Eljárási Szabályzat rendelkezéseit megszegi.
Az etikai vétséget elkövető MKK taggal szemben a következő büntetések szabható ki:
- figyelmeztetés,
- megrovás.
Fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja esetén az eljáró szerv köteles a kormánytisztviselő munkáltatóját értesíteni.
A törvény meghatározza az MKK taggá válás feltételeit, valamint a megszűnés okait.
Az a magyar állampolgár, aki államigazgatási szervnél kormánytisztviselői kinevezést kapott, az MKK tagjává válik, megszűnik ebből következően a tagsági viszonya, ha a kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnik.
Az MKK tagsághoz nem kapcsolódik tagdíjfizetési kötelezettség.
A törvény a tisztség betöltését feltételhez köti, mely szerint az MKK tisztviselője legalább ötéves közigazgatási gyakorlattal rendelkező kormánytisztviselő lehet, és azonos tisztségre legfeljebb két egymást követő alkalommal választható meg.
A törvény rögzíti az MKK-t megillető felterjesztési jogot azzal, hogy a megkeresett szerv a megkeresésre 30 napon belül köteles érdemben válaszolni.
Az MKK felett az ügyészség gyakorolja a törvényességi ellenőrzést.

HARMADIK RÉSZ - A KORMÁNYZATI SZOLGÁLATI JOGVISZONYBAN ÁLLÓK

V. fejezet - A kormánytisztviselők

A kormányzati szolgálati jogviszony alanyai, jellege

Kttv. 36. §

A munkáltatói jogkör gyakorlása

Kttv. 37. §

A Kttv. 36. §-a határozza meg a kormányzati szolgálati jogviszony jellegét és alanyait. A törvény hangsúlyozza a köz szolgálatát és a jogviszony különleges jellegét, amelynek alapján a munkavégzéssel szükségszerűen együtt járnak kötelezettségek és jogosultságok, de ezen túlmenően mindkét félre többletkötelezettségek hárulnak, többletjogosultságok illetik meg őket.
A kötelező kamarai tagság miatt a kormánytisztviselők a Magyar Kormánytisztviselői Kar tagjává válnak.
A törvény a munkáltatói jogkör gyakorlásával az államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetőjét vagy testületet ruházza fel. Kimondja, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlás írásban átruházható - állami vezetőre vagy vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselőre - az átruházást azonban törvény megtilthatja, és az átruházott munkáltatói jogkör nem ruházható tovább.
A törvény deklarálja azt is, hogy a közigazgatási államtitkárt kell érteni minisztériumok esetén a hivatali szerv vezetőjén.
A törvény az érvénytelenség jogkövetkezményét fűzi ahhoz, ha a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított személy, szerv vagy testület gyakorolta. Nem érvényesül viszont az érvénytelenség jogkövetkezménye, ha a jogkör gyakorlója a jognyilatkozatot utólag jóváhagyta. Míg az új Mt. erre nem szab időbeli korlátot, a Kttv. a hat hónapon belüli írásban történő jóváhagyást írja elő, ennek elmulasztása esetén az általános szabály - a jognyilatkozat érvénytelensége - érvényesül.

A kormányzati szolgálati jogviszony létesítése

A kinevezés időtartama

Kttv. 38. §

A kormányzati szolgálati jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával, főszabályként határozatlan időre és teljes munkaidőre jön létre, továbbá kötelező alaki kellék az írásba foglalás.
Az írásba foglalás elmulasztása miatt érvénytelenség jogkövetkezményei sajátosak, mivel erre a munkáltató nem hivatkozhat, a kinevezés írásba foglalás hiánya miatti érvénytelenségre a kormánytisztviselő is csak a munkába lépést követő harminc napon belül hivatkozhat. Ezt követően a szóbeli kinevezés a munkába lépéssel és munkavégzéssel érvényessé válik.
A törvény meghatározza a határozott idős kinevezés feltételeit, amelyek hasonlóak a régi és az új Mt.-ben, valamint a Kjt.-ben szabályozottakkal. A határozott idejű kinevezés tipikus esete a helyettesítés, melynek esetében indokolt meghatározni a kinevezésben, hogy kinek a helyettesítéséről, mely munkakörre vonatkozóan mely időpontig, illetve feltétel beálltáig van szó. Határozott időre köthető kinevezés meghatározott munka elvégzésére, illetve feladat ellátására. Ez esetben magából a munkából, illetve feladatból következik - annak jellegénél fogva - az, hogy meghatározott időpontban kezdődik, és meghatározott idő alatt (vagy feltétellel) befejeződik. Kormányzati szolgálati jogviszony tartós külszolgálat ellátására is létesíthető határozott időre.
Amennyiben a kinevezés határozott időre vonatkozó kikötése jogszabálysértő és érvénytelen, ez esetben a kinevezésnek csak ez a része érvénytelen, és egyébként a kormányzati szolgálati jogviszony határozatlan időtartamra jön létre.

A kinevezés feltételei

Kttv. 39-42. §

A törvény a kormányzati szolgálati jogviszony létesítését és fenntartását büntetlen előélethez, cselekvőképességhez, magyar állampolgársághoz és legalább középiskolai végzettséghez köti. Ezen túlmenően a pártfogó felügyelők esetén a büntetlen előélettel kapcsolatos további feltételeket állapít meg.
A fontos és bizalmas munkakörre kormányzati jogviszony létesítésének illetve fenntartásának feltétele az, hogy a tisztviselő az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek megfeleljen. Ezt a Nemzetbiztonsági Szolgálat ellenőrzi.
A munkakör betöltése, illetve a kormányzati szolgálati jogviszony létesítése
- meghatározott iskolai végzettséghez és szakképzettséghez,
- szakképesítéshez,
- munkaköri követelményhez,
- gyakorlati idő letöltéséhez,
- egészségi, pszichikai alkalmassághoz,
- képességhez köthető.
Mindezeket jogszabály vagy jogszabály általi feljogosított esetekben a munkáltatói jogkör gyakorlója határozhatja meg. Ezen alkalmazási feltételek alól felmentés nem adható.

A kinevezéssel kapcsolatos egyéb rendelkezések

Eskü

Kiválasztási eljárás

Ösztöndíj

A szolgálati jogviszony közhatalmi, közbizalmi jellege miatt kötelező a kormánytisztviselőnek a kinevezéskor esküt tennie, melynek szövegét a törvény 44. §-a tartalmazza.
A kormánytisztviselő kiválasztása meghívásos vagy pályázati eljárás alapján történhet. Kinevezést csak a pályázati feltételeknek megfelelő személy kaphat, az ezzel ellentétes kinevezés érvénytelen (Kttv. 23. és 25. §).
Sajátos jogintézmény a toborzási adatbázis, amelyet a Személyügyi Központ működtet a kiválasztás a lehetséges pályázók tájékoztatásának elősegítésére.
A törvény előírja, hogy a kiválasztás során azonos feltételekkel rendelkező jelöltek esetén előnyben lehet részesíteni a több gyermeket nevelő személyt.
Garanciális szabály, hogy a kinevezéshez csatolni kell a munkaköri leírást.
A törvény szabályozza a próbaidő intézményét azzal, hogy a próbaidő a kinevezésben köthető ki, szigorúan a jogviszony létesítésekor és időtartama legalább három, de legfeljebb hat hónapig terjedhet, továbbá tilos a próbaidő meghosszabbítása. A munkába lépést, illetve a kinevezés megkötését követően próbaidő már nem köthető ki (BH 2005.441.).
A törvény szabályozza az ösztöndíj alapításának és az ösztöndíjjal kapcsolatos feltételeknek a rendszerét. Kimondja, hogy a kormány alapíthat ösztöndíjat, melynek célja a közigazgatási szakmai gyakorlat támogatása. Az ösztöndíjas sajátos jogviszonyban áll.

A kinevezés módosítása

Kttv. 48-49. §

A munkajog általános szabálya, hogy a felek a munkaszerződést közös megegyezéssel módosíthatják. Ugyanezt a szabályt tartalmazza a Kttv. 48. § (1) bekezdése is, mely szerint a kinevezés tartalmát csak az államigazgatási szerv és a kormánytisztviselő közös megegyezésével lehet módosítani, a 48. § (2) bekezdése azonban tartalmazza az államigazgatási szerv részéről a kormánytisztviselő beleegyezése nélkül történő kinevezés-módosítás szabályait azzal, hogy a 48. § (3) és (4) bekezdése a munkáltató korlátlan módosítási jogát korlátozó garanciális szabályokat részletezi.
A kinevezés egyoldalú módosítását a törvény olyan esetekre korlátozza, amelyekre kifejezetten és konkrétan lehetőséget ad a Kttv. 48. § (2) bekezdés a)-e) pontjaiban meghatározott esetekben.
A kinevezés közös módosítására vonatkozóan figyelembe vehető a bírói gyakorlat által kialakított azon elv, mely szerint a módosítás csak akkor állapítható meg, ha kétséget kizáróan bizonyított a feleknek erre a kikötésre vonatkozó egyező akaratnyilvánítása (BH 2006.118.). A kinevezés-módosítására tett ajánlatához a fél kötve van, ezt az ajánlati kötöttségét azonban az ajánlatot tevő fél jogosult kizárni vagy annak időtartamát egyoldalúan meghatározni. Az ajánlathoz való kötöttségre a Kttv. ugyan nem utal, azonban a Kttv. sajátos szabályait figyelembe véve nem zárható ki a Ptk. 211. §-a (1) bekezdésének megfelelő alkalmazása.
A kinevezés tartalmi elemeinek módosítására megfelelően kell alkalmazni a kinevezésre és annak elfogadására vonatkozó szabályokat, azaz a kinevezés módosítását és annak elfogadását is írásba kell foglalni, és az írásba foglalás elmulasztása miatt a kinevezés érvénytelenségére csak a kormánytisztviselő - harminc napon belül - hivatkozhat.
A törvény 48. § (2) bekezdéséből kitűnik a közszolgálati jogviszony sajátos célja és rendeltetése, azaz, hogy a változásokhoz gyorsan és rugalmasan legyen képes alkalmazkodni. Ehhez igazodódóan határozza meg a (2) bekezdésben azokat a lehetőségeket, amikor az államigazgatási szerv a kormánytisztviselő beleegyezése nélkül egyoldalúan jogosult a kinevezés tartalmát módosítani. Ezek közül kiemelést érdemel a Kttv. 48. § (2) bekezdésének c) és d) pontja, melyek szerint egyoldalúan jogosult az államigazgatási szerv a kinevezés tartalmának módosítására, ha a munkavégzés helyének kizárólag a település területen belüli megváltoztatása szükséges, valamint, ha a munkakör megváltoztatása indokolja a kinevezés módosítását. A kinevezés egyoldalú módosításának ezen eseteihez kapcsolódóan kell hangsúlyozni a törvény 48. § (3) és (4) bekezdésében írt garanciális szabályokat, melyek korlátozzák a munkáltató korlátlan módosítási jogát. Az így meghatározott garanciális szabályok megsértése, illetve az ezekbe ütközés esetén a kormánytisztviselő kérelmezheti felmentését, ha számára a garanciális szabályok figyelembevételével módosított új munkahely vagy új munkakör nem megfelelő. Különösen fel kell hívni a figyelmet a Kttv. 48. § (5) bekezdésére, amely szerint a (2) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott okból a kinevezést abban az esetben jogosult a munkáltató egyoldalúan módosítani, ha a kormánytisztviselőre nézve a módosítás aránytalan sérelemmel nem jár. Ez esetben különösen figyelembe kell venni a kormánytisztviselő beosztását, besorolását, egészségi állapotát vagy családi körülményeit. Hangsúlyozni kell, hogy a Kttv. 48. § (5) bekezdése a vezetőre nem alkalmazható. A vezető eszerint a méltányossági körülményekre a kinevezése munkavégzési helyét, illetve munkaköre megváltoztatását illető egyoldalú módosítása tekintetében nem hivatkozhat semmilyen vonatkozásban.
A Kttv. 48. § (5) bekezdésében meghatározott aránytalan sérelem tartalmát illetően minden esetben egyedileg kell vizsgálni a kinevezés szerinti munkavégzési hely, illetve munkakör megváltoztatása tekintetében tervezett munkáltatói intézkedés tartalmát és körülményeit a kormánytisztviselő egyéni körülményei függvényében.
A kormánytisztviselőt védő sajátos szabály a Kttv. 48. § (7) bekezdése, mely szerint a kormánytisztviselőt a (2) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott okból történő kinevezés-módosítástól számított öt munkanapon belül írásban benyújtott kérelmére fel kell menteni. Ez a szabály független attól, hogy a munkáltató megsérti-e a 48. § (3)-(5) bekezdésében meghatározott szabályokat, vagy pedig nem. Amennyiben a munkáltató élni kíván a kinevezés-módosításban törvényben biztosított egyoldalú lehetőségével, önmagában ebből a tényből következően a kormánytisztviselőt megilleti az a jogosultság, hogy kérje a felmentését. Erre a kinevezés egyoldalú módosítására vonatkozó munkáltatói intézkedéstől - annak igazolt közlésétől - számított öt munkanapon belül van lehetősége. Ez a határidő jogvesztő határidő. Amennyiben a kormánytisztviselő kéri erre vonatkozóan a felmentését, a Kttv. 63. § (2) bekezdés d) pontja alapján a felmentést a munkáltató köteles végrehajtani, és az ennek megfelelő anyagi jogkövetkezményeket állni (a kormánytisztviselőt megilleti a kinevezés-módosítást megelőzően betöltött korábbi munkakörében megállapított illetménye alapulvételével:
- felmentési időre járó illetmény,
- végkielégítés,
- a felmentéshez kapcsolódó egyéb kifizetések.
A Kttv. 49. §-a a gyermeket váró és a gyermeket szült kormánytisztviselő egészségügyi védelméhez kapcsolódik. A törvényben meghatározott feltételek mellett a kormánytisztviselő jogosult a számára állapotának egészségügyi szempontból megfelelő körülmények közötti foglalkoztatásra, amely a kinevezés módosítására irányuló ajánlati kötöttséget is jelent a munkáltató oldaláról. A kormánytisztviselő a felajánlott munkakört csak alapos ok esetén utasíthatja vissza, amennyiben azonban erre jogosult, a munkavégzés alóli felmentés idejére az illetménye megilleti. Nem jár azonban a kormánytisztviselő részére a munkaköre szerinti illetménnyel azonos illetmény, ha a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el, sőt, ez esetben a munkavégzés megtagadása is felmerülhet.

Kötelező részmunkaidő kikötése

Kttv. 50. §

A 2010. január 1-jétől az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2009. évi CXXVI. törvény teremtette meg a lehetőségét a közszférában a gyermek otthoni gondozása miatti fizetés nélküli szabadság igénybevétele után a korábbi munkahelyére visszatérő szülőnek a gyermek hároméves kora előtt a részmunkaidős foglalkoztatásnak a lehetőségét. Az ilyen foglalkoztatás valamennyi foglalkoztatási törvény tekintetében a foglalkoztatott egyoldalú döntésén alapul. Ez a jogosultság azonban egyik foglalkoztatási törvény tekintetében sem illeti meg a vezetőket, így a Kttv. 50. § (6) bekezdése értelmében nem illeti meg a vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselőt sem.
Valamennyi foglalkoztatási törvény tartalmazza, hogy a munkavállaló (közalkalmazott, kormánytisztviselő, köztisztviselő, …) kezdeményezésére a munkáltató köteles a munkaszerződést (kinevezést) módosítani, mely szerint a napi munkaidő felének megfelelő tartalmú részmunkaidős foglalkoztatást kell biztosítani.
A teljes munkaidőben foglalkoztatott kormánytisztviselő a kinevezése módosítását a gyermeke hároméves koráig kezdeményezheti. A kezdeményezés az eredeti kinevezésben meghatározott teljes munkaidő helyett heti 20 óra részmunkaidő alkalmazására vonatkozhat. A kérelmet az a kormánytisztviselő terjesztheti elő, aki a kérelem benyújtásakor a gyermeke harmadik életéve betöltéséig a gyermekének gondozása céljából a neki járó fizetés nélküli szabadságot veszi igénybe.
A kötelező részmunkaidőre vonatkozó írásbeli kérelmében a kormánytisztviselő köteles tájékoztatni a munkáltatót:
- a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
- ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
A kormánytisztviselő nemcsak részmunkaidőre vonatkozó kérelmet terjeszthet elő, hanem kérheti a munkaideje egyenlőtlen beosztását is a részmunkaidő időtartamára. Az ilyen kérelmet a munkáltató csak akkor tagadhatja meg, ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. E körben a munkáltató a konkrét körülmények és a kormánytisztviselő munkakörére figyelemmel hivatkozhat a lényegesen nagyobb munkavégzési teherre azzal, hogy ennek indokait a kérelem megtagadása körében írásban köteles közölni a kormánytisztviselővel.
A kormánytisztviselőt megilleti az a jogosultság, hogy a kötelező részmunkaidőt ne a gyermeke hároméves koráig, hanem ezen belül az általa meghatározott kérelem szerinti időpontig kérje, azaz jogosult a gyermeke hároméves időpontját megelőző időpontig is kérni a részmunkaidő biztosítását, és ezen belül a munkaidő egyenlőtlen beosztását.
A kötelező részmunkaidő biztosítására vonatkozó kérelemben meghatározott időpont, illetve a gyermek hároméves korának betöltését követő időpont után a munkáltató a kormánytisztviselőt az eredeti kinevezésében meghatározott feltételekkel köteles továbbfoglalkoztatni. Erre vonatkozóan a kinevezés újbóli módosítása szükségtelen, hiszen a kötelező részmunkaidő, valamint a munkaidő egyenlőtlen beosztására vonatkozó kérelem teljesítését illető kinevezés-módosítás határozott ideig tart, és a határozott idő lejártát követően az eredeti kinevezés feltételei lépnek hatályba.
A részmunkaidőre vonatkozó kormánytisztviselői kérelem kötelező hatályosulása előtt a kormánytisztviselő részére ki kell adni a rendes szabadságát, amelyre az eredeti illetménye szerinti távolléti díjat kell fizetni, és a részmunkaidő kiadására csak ezt követően kerülhet sor.
A Kttv. 50. §-ában szabályozott kötelező részmunkaidő rendeltetéséből következik, hogy a kormánytisztviselő egy adott gyermekkel összefüggő fizetés nélküli szabadság igénybevétele esetén a részmunkaidős foglalkoztatást csak egyetlen alkalommal választhatja, és a teljes munkaidős foglalkoztatás a felek közös megegyezésével állítható vissza a kérelem szerinti részmunkaidő lejárta előtt. Amennyiben tehát a kormánytisztviselő a kérelmére kötelezően kikötött részmunkaidős foglalkoztatás alatt a gyermeke hároméves kora előtt visszatér az eredeti kinevezése szerinti teljes munkaidőre, ezt követően újra már nem követelheti a részmunkaidő kötelező megállapítását a munkáltatójától. Természetesen a felek ettől eltérően a kinevezés közös megegyezéssel történő módosításával eltérhetnek.
Értelemszerű, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás díjazását illetően az időarányosság szabálya irányadó. Ez esetben a jogviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeni és természetbeni juttatást kell figyelembe venni, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével összefügg.

Kinevezéstől eltérő ideiglenes foglalkoztatás

Közös szabályok

Átirányítás

Kirendelés

Kiküldetés

Kormányzati érdekből történő kirendelés

Kttv. 55. §

A kinevezéstől eltérő ideiglenes foglalkoztatás esetén nem érvényesül a kinevezés közös megegyezéssel történő módosításának általános szabálya.
Az átirányítás, a kirendelés, a kiküldetés és a kormányzati érdektől történő kirendelés esetén az eredeti kinevezéstől eltérően kerül sor a kormánytisztviselő foglalkoztatására, és ezekben az esetekben a munkáltatói egyoldalú intézkedés nem minősül a kinevezés módosításának.
Valamennyi munkáltatói intézkedés esetén közös garanciális szabály, hogy ezekre csak ideiglenesen, a törvényben meghatározott maximális időtartamig kerülhet sor, továbbá a kormánytisztviselő illetményre való jogosultsága nem csorbulhat.
Valamennyi, a kinevezéstől eltérő ideiglenes foglalkoztatás esetén a munkáltató köteles a kormánytisztviselőt erről előzetesen értesíteni, és a kinevezéstől eltérő foglalkoztatás leghosszabb időtartamát a kormánytisztviselővel közölni. Fontos garanciális szabály, hogy a törvény felsorolja azokat az eseteket, amelyekben a kormánytisztviselő személyes, illetve családi körülményeire tekintettel nem rendelhető el a kinevezéstől eltérő ideiglenes foglalkoztatás. Ezeket a Kttv. 51. § (6) bekezdése tartalmazza.
A törvény a többi foglalkoztatási törvénnyel azonos tartalommal határozza meg az átirányítás, a kirendelés és a kiküldetés tartalmát, fogalmát.
Az ideiglenes foglalkoztatásról legkorábban tíz nappal előtte írásban kell tájékoztatni a kormánytisztviselőt, amely kiterjed az ideiglenes foglalkoztatás várható időtartamára vonatkozó tájékoztatásra is.
Az ideiglenes foglalkoztatás időtartama külön-külön (átirányítás, kirendelés, kiküldetés) nem haladhatja meg naptári évenként a 44 munkanapot, ettől azonban a törvény lehetővé teszi közös megegyezés alapján az eltérést. A kinevezéstől eltérő ideiglenes foglalkoztatási típusok alkalmazása esetén ezek időtartama együttesen évente a 110 munkanapot nem haladhatja meg azzal, hogy a felek ettől is eltérhetnek közös megegyezés alapján.
A törvény kogens szabálya alapján átirányításra kizárólag az államigazgatási szerv hatékony működéséhez szükséges munkaszervezési okból kerülhet sor. Az átirányításhoz a munkáltatói jogkör gyakorlójának az időtartamra is kiterjedő írásbeli utasítása szükséges.
Átirányításnak minősül a kormánytisztviselő eredeti munkaköre helyett vagy eredeti munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatok ellátására történő utasítása.
Helyettesítésnek minősül, ha a kormánytisztviselő a munkáltatói jogkört gyakorló írásbeli utasítása alapján az eredeti munkakörét is ellátja a munkaköre mellett. Ez esetben az illetményén felül helyettesítési díj illeti, amely a saját illetményének 25-50%-áig terjedhet, ennek mértékét időarányosan kell megállapítani, megállapításra a hivatali szerv vezetője jogosult, és a helyettesítési díj a helyettesítés első napjától illeti a kormánytisztviselőt.
A helyettesítési díj akkor is jár, ha tartósan távollévő kormánytisztviselő helyettesítésére kerül sor, illetve a kormánytisztviselő betöltetlen munkakört lát el akár egészben többletfeladatként, akár részben.
Természetesen nem jár helyettesítési díj, ha a helyettesítés a kormánytisztviselő munkaköri kötelezettsége. Ez alól kivétel, azaz jár a helyettesítési díj, ha a munkaköri kötelezettség mellett a helyettesítésre okot adó munkakör betöltésének hiánya miatt kerül sor, feltéve, ha a helyettesítés időtartama a harminc napot meghaladja. Ez esetben is azonban már az első naptól jár a helyettesítési díj, mivel a Kttv. 52. § (6) bekezdése 30 napra vonatkozó időtartama csak a helyettesítés időtartamára, nem pedig a helyettesítési díjra vonatkozóan állapít meg különös szabályt. A kirendelés időtartamának általános szabálya a naptári évenként maximum 44 munkanap, de más helységbe történő kirendelés esetén ez a 22 munkanapot nem haladhatja meg.
A kirendeléssel a munkavégzés más munkáltatónál történik, ennek következménye, hogy a kormánytisztviselő a kedvezőbb illetményre, továbbá egyéb juttatásokra és a kirendeléssel felmerülő költségekre is jogosult az őt foglalkoztató államigazgatási szervtől. Sajátos szabály továbbá, hogy ennek a szervnek a vezetője gyakorolja felette a munkáltatói jogkört, kivéve az alapvető munkáltatói jogokat, amely a kinevezőt illeti.
A kormánytisztviselő a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatóhoz (intézményhez) is kirendelhető.
Kiküldetésnek minősül, ha az államigazgatási szerv a kinevezés szerinti, illetve szokásos munkavégzési hely szerinti településen kívüli munkavégzésre kötelezi a kormánytisztviselőt. Eszerint nem minősül kiküldetésnek az azonos településen belül más munkavégzési helyen történő munkavégzésre kötelezés. Ez különös fontos nagyvárosok, illetve a főváros tekintetében.
A kirendeléstől eltérően a kiküldetés esetén az eredeti munkáltató irányítja és utasítja a kormánytisztviselőt azzal, hogy a részére az élelmezéssel kapcsolatos többletköltségei fedezésére élelmezési költségtérítés, napi díj jár. Ennek összege az illetményalap egy munkanapra eső mértékének 25%-a, amely átalányként is elszámolható, ha a kormánytisztviselő havonta rendszeresen lát el kiküldetést.
Az ideiglenes (három hónapot meg nem haladó) külföldi kiküldetés szabályait a kormány külön rendeletben állapítja meg [a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti, módosuló és hatályát vesztő szabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvény 60. § (4) bekezdés].
Miniszteri döntés szükséges a kormányzati érdekből történő kirendelésre, amelyre kizárólag központi államigazgatási szerv kormánytisztviselője tekintetében határozott időre kerülhet sor azzal, hogy a kirendelés másik központi államigazgatási szervhez történhet, és az időtartama nem haladhatja meg az egy évet, de ugyanarra a feladatra legfeljebb egy alkalommal egy évvel a kirendelés meghosszabbítható.

Határozott idejű áthelyezés

Kttv. 56. §

Európai Unió vagy nemzetközi szervezetek által finanszírozott fejlesztési programokban történő szakértői részvétel, Európai Unió Intézményeiben foglalkoztatott nemzeti szakértő

Kttv. 57. §

Határozott idejű áthelyezésre háromoldalú megállapodással kerülhet sor, melynek résztvevői az áthelyező közigazgatási szerv, az átvevő közigazgatási szerv, valamint a kormánytisztviselő.
Határozott idejű áthelyezésnél a kormánytisztviselő a kedvezőbb illetményre jogosult azzal, hogy meg kell téríteni számára az áthelyezéssel felmerülő költségeket is, és mindezeket az az államigazgatási szerv viseli, ahová őt áthelyezték.
A Kttv. 57. §-a szabályozza azokat a feltételeket, amelyek mellett az Európai Unió vagy nemzetközi szervezetek által finanszírozott fejlesztési programokban történő szakértői részvételre, illetve az Európai Unió Intézményeiben foglalkoztatott nemzetközi szakértő alkalmazására kerülhet sor. A szakértői részvétel időtartamára a kormánytisztviselő eredeti kinevezését módosítani kell, amelyre közös megegyezéssel kerülhet sor. A határozott idejű szakértői tevékenység alatt a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya természetesen folyamatosan fennáll, és a határozott idő elteltével őt az eredeti beosztásába vissza kell helyezni.
Fontos garanciális szabály, hogy a szakértői tevékenység ellátása alatt a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya nem szüntethető meg felmentéssel, kivéve a Kttv. 63. § (2) bekezdésének eseteit, amikor a felmentés kötelező (a kormánytisztviselő hivatalára méltatlan, munkavégzése nem megfelelő, feladataira egészségügyi okból alkalmatlan, illetve a 48. § (2) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott kinevezés-módosítás esetén a kormánytisztviselő a megszüntetést kérelmezi, továbbá a kormánytisztviselő a vezetőjének bizalmát elveszíti, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben előírt 40 éves jogosultsági idővel öregségi nyugdíjba meneteli feltételt a kormánytisztviselő igazolja, és erre tekintettel felmentését kérelmezi).

A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás

Kttv. 58. §

Végleges áthelyezés

Kttv. 59. §

A Kttv. által szabályozott, a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlásról akkor beszélhetünk, ha a Kttv. hatálya alá tartozó közigazgatási szerv személyében történik a jogutódlás. A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás a kinevezés egyik alanyának módosulását jelenti oly módon, hogy a kinevezés ezen módosulása automatikusan következik be az átadással és a kinevezés módosulásához nem kell a kormánytisztviselő beleegyezése. A beleegyezés szükségtelenségének további feltétele, hogy a feladatkör, az illetmény és a munkavégzés helye szerinti település ne változzon. Ellenkező esetben a kinevezés módosításához a kormánytisztviselő beleegyezése nélkülözhetetlen.
A munkáltató személyében bekövetkező változás általános jogkövetkezménye, hogy az átadó közigazgatási szerv helyébe munkáltatóként az átvevő munkáltató lép, és ez a változás a törvény erejénél fogva következik be. Jogutódlás esetén tehát az automatikus változás következményeként az átadás időpontjában fennálló kormányzati szolgálati jogviszonyból származó jogok és kötelességek az az átadó közigazgatási szervről az átvevő közigazgatási szervre, mint munkáltatóra szállnak át.
A közigazgatási szerv személyében történő jogutódlás esetén is irányadó a bírói gyakorlat, mely szerint a munkáltató személyében bekövetkező változást nem érinti, ha a munkavállaló munkavégzési kötelezettsége bármely okból szünetel, ezért a gyermekgondozási segély igénybevétele miatti fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállalót az átvevő munkáltató köteles foglalkoztatni (BH 2010.280.). Amennyiben az átadó munkáltatónál a feladatkör vagy más lényeges, szerződéses feltétel változik, ez csak a munkaszerződés (kinevezés) megfelelő módosításával érvényesíthető (MD.II.94-95.). Jogutódlás esetén nincs szükség arra, hogy az új munkáltató új kinevezést kössön, miután a jogviszony ennek hiányában az eredeti feltételekkel áll fenn (BH 1997.153.). Munkáltatói jogutódlás esetén az alkalmazott nem követelheti, hogy emiatt a jogviszonyát megszüntessék (BH 1995.375.). Amennyiben nem kíván az új munkáltatónál, a másik közigazgatási szervnél dolgozni, a jogviszonyát neki kell (lemondással vagy közös megegyezéssel) megszüntetnie.
A jogutódlás zökkenőmentes lebonyolítását biztosító szabály, hogy az átadó munkáltató az átadást, illetve átszállást megelőzően köteles az átvevő munkáltatót tájékoztatni, hogy kik érintettek az átszállással, és noha a törvény nem írja elő, de értelemszerű, hogy e kormánytisztviselők jogviszonyának lényeges elemeiről tájékoztatni szükséges az átvevő közigazgatási szervet. A tájékoztatásnak ki kell terjednie a tanulmányi szerződésekből származó jogokra és kötelezettségekre.
Az átszállást követően az átvevő munkáltatónak van tájékoztatási kötelezettsége, és pedig az átszállást követő 30 napon belül köteles az átvett kormánytisztviselőket tájékoztatni arról, hogy ő az új munkáltató, és tájékoztatnia kell a kormánytisztviselőket az azonosító adatairól.
A törvény szabályozza a más közigazgatási szervhez történő végleges áthelyezést, amely megszünteti az eredeti munkáltatónál fennálló kormányzati szolgálati jogviszonyt, és az áthelyezéssel az új közigazgatási szervnél jön létre új kormányzati szolgálati jogviszony. Mindehhez az érintettek (háromoldalú) megállapodása szükséges, oly módon, hogy az áthelyező közigazgatási szerv az áthelyezésre való hozzájárulását nem tagadhatja meg. Feltétel azonban, hogy a megkeresés kézhezvétele és az áthelyezése között legalább két hónap elteljen, ami lehetővé teszi az átadó közigazgatási szervnél a megfelelő felkészülést a jogviszony végleges megszüntetésére.
Minthogy a végleges áthelyezés a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésének egyik jogcíme, a törvény előírja, hogy a közszolgálati igazolást valamint a kormánytisztviselő illetményét és egyéb járandóságait ki kell adni (például a szabadsággal is el kell számolni véglegesen), ugyanakkor azonban a kormánytisztviselő jogviszonyát a jogviszony számítása szempontjából folyamatosnak kell tekinteni.

A kormányzati szolgálati jogviszony megszűnése

A megszűnés

Kttv. 60-62. §

A megszüntetés

Kttv. 63-68. §

A Kttv. tételesen felsorolja a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésének és megszüntetésének az eseteit.
A kormányzati szolgálati jogviszony a Kttv. 60. § (1) bekezdésében meghatározott okokból automatikusan megszűnik.
A megszűnési jogcímek közül két esetkör igényel kiemelést, az egyik a prémiumévek programmal kapcsolatos megszűnés, a másik pedig az öregségi nyugdíjjal kapcsolatos szolgálati jogviszony megszűnés.
A prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról a 2004. évi CXXII. törvény rendelkezik, a programba illetve a különleges foglalkoztatási állományba már nem lehet belépni, de a törvény hatálya alá került személyek jogviszonyára és jogviszonyának megszűnésére a törvény rendelkezései még irányadók.
A Kttv. főszabálya, hogy a kormányzati szolgálati jogviszony a 70. életév betöltéséig fennállhat, ekkor azonban automatikusan meg kell, hogy szűnjön. Ugyanakkor a Kttv. egy ezt megelőző időpontban történő automatikus megszűnésről is rendelkezik [Kttv. 60. § (1) bekezdés j) pont]. Ehhez azonban kivétel társul. Amennyiben ugyanis a kormánytisztviselő a tb. szabályok alapján betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt és a szükséges szolgálati időt is megszerezte, a jogviszonya ugyancsak megszűnik automatikusan, kérheti azonban a jogviszonya fenntartását, amelyre kérelme és hivatali érdek (együttes feltételek) alapján kerülhet sor. A kormánytisztviselő továbbfoglalkoztatási kérelme hiányában a jogviszonya az öregségi nyugdíjra jogosultságának megnyílásával megszűnik. Megjegyzendő, hogy a kormánytisztviselő kérelmét a munkáltató nem köteles teljesíteni, a kérelem teljesítése a munkáltató által mérlegelt hivatali érdektől függ.
A kormányzati jogviszony megszüntethető a Kttv. 60. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben a felek közös jognyilatkozatával, illetve valamelyik fél egyoldalú jognyilatkozatával. E körben kiemelendő a lemondás és a próbaidő alatti azonnali hatállyal történő megszüntetés. Mindkét esetben érvényességi feltétel a jognyilatkozat írásban történő megtétele, de nem feltétel az indokolás. A munkajogi bírói gyakorlatra viszont érdemes felhívni a figyelmet, mely szerint, ha a munkáltató indokolási kötelezettség nélkül, mégis indokolással látja el a jognyilatkozatát, az indokolás helytállóságáért felelősséggel tartozik.
A lemondás a kormánytisztviselő egyoldalú jognyilatkozata, míg a próbaidő alatt bármelyik fél indokolás nélkül, azonnali hatállyal megszüntetheti a jogviszonyt. Fontos, hogy a jognyilatkozatból világosan ki kell tűnnie a jogviszony megszüntetésére vonatkozó szándéknak.
A Kttv. 38. § (2) bekezdése szerint kormányzati szolgálati jogviszony tartós külszolgálat ellátására határozott időre létesülhet, ennek megszüntetéséről rendelkezik a Kttv. 60. § (5) bekezdése, mely szerint az ilyen tartós külszolgálat 60 napos hatállyal megszüntethető. E szabályból kitűnően a megszüntető írásbeli jognyilatkozatot nem kell indokolni, és a jognyilatkozat közlését követő 60. napon a határozott idejű jogviszony automatikusan, minden további nélkül megszűnik.
A törvény szabályozza azt a sajátos esetet, amikor határozatlan időre kinevezett kormánytisztviselő állam vagy kormányközi nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió valamely szervénél jogviszonyt létesít. Ebben az esetben nem lehet szó áthelyezésről, hanem a kormányzati szolgálati jogviszony az új jogviszony létesítését megelőző napon megszűnik, erre vonatkozó külön írásbeli jognyilatkozat hiányában is.

Felmentési ok

A Kttv. részletesen szabályozza a felmentés esetköreit. A törvény meghatározott okokhoz kötött és szigorúan szabályozott felmentési indokolási esetköröket jelöl meg. Olyan okból, amelyet a törvény felmentési okként nem szabályoz, a felmentésre nem kerülhet sor.
Az a körülmény, ha a munkáltató a felmentésben nem, vagy pedig tévesen hivatkozik a jogszabályhelyre, a felmentést nem teszi jogellenessé a bírói gyakorlat szerint (BH 2001.142.). A jogellenesség vizsgálata szempontjából a felmentés indokolásában írt tényállásnak van jelentősége.
A Kttv. 63. § (1) bekezdése sorolja fel a lehetséges felmentési okokat, míg a (2) bekezdés a kötelező felmentési indokokat részletezi.
A munkáltató jogosult, de nem köteles felmentéssel megszüntetni a kormányzati szolgálati jogviszonyt, ha a kormánytisztviselő nyugdíjasnak minősül. A nyugdíjasnak minősülés feltételeit a törvény 7. § (1) és (2) bekezdése szabályozza, azaz a törvény alkalmazása szempontjából munkajogilag csak az itt előírt feltételeknek megfelelő kormánytisztviselő, illetve köztisztviselő minősül nyugdíjasnak. A nyugdíjasnak minősülés címén történő felmentéshez tartozó kérdés, hogy a törvény 71. § (1) bekezdésében meghatározott felmentési védelem nem vonatkozik a kormánytisztviselő jogviszonyának nyugdíjasnak minősülés címén felmentéssel történő megszüntetésére. A törvény 70. § (1) bekezdésben felsorolt felmentési tilalmak (várandósság, szülési szabadság, gyes, gyed a gyermek hároméves koráig, beteg gyerek ápolása miatti keresőképtelenség, tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálat, a nőt megillető, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő maximum hat hónapig tartó kezelés) azonban már kiterjed a nyugdíjasnak minősülő kormánytisztviselőre, azaz e felmentési tilalmi időszak alatt a jogviszonya nem szüntethető meg felmentéssel.
A megszüntetés kötelező esetei közé tartozik, ha a kormánytisztviselő hivatalára méltatlan, a munkavégzése nem megfelelő, továbbá, ha vezetőjének bizalmát elveszíti. Ezekben az esetekben különösen fontos a felmentés megfelelő és részletes indokolása, amelyből a felmentés okának világosan ki kell tűnnie. E felmentési indokokra is vonatkozik, hogy az indoknak valósnak és okszerűnek kell lennie, amelyet a munkáltatónak kell bizonyítania. E körben utalni lehet arra a bírói gyakorlat, mely szerint alkalmatlanságra, illetve nem megfelelő munkavégzésre alapított felmentés esetén nem elegendő, ha a munkáltató általában hivatkozik alkalmatlanságra, illetve nem megfelelő munkavégzésre az azt megalapozó konkrét tények és körülmények részletezése nélkül. A felmentésben közölt indokok utóbb nem bővíthetők. Az alkalmatlanság, illetve nem megfelelő munkavégzés felmentési indok jogszerűségéhez kisebb munkavégzésbeli hiányosságok, illetve jelentéktelen mulasztások általában nem elegendőek, ugyanis azok a felmentést okszerűen nem támasztják alá. Mindezek a bizalomvesztés tekintetében is irányadók lehetnek.
A Kttv. tekintetében is irányadó a felmentés hármas követelménye, mely szerint a felmentés okának valósnak és okszerűnek, az indokolásnak pedig világosnak és egyértelműnek kell lennie, e törvényi feltételek bármelyikének a hiánya a felmentés jogellenességét eredményezheti.
A hármas követelmény értelmezése és tartalmi következményei tekintetében a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalása iránymutató az alábbiak szerint:
- a felmondás (felmentés) okának objektíve igaznak kell lennie, azaz a tényeknek nem megfelelő indokolás esetén a munkáltatói felmentés jogellenes (MK 95.I/a.);
- a felmondás (felmentés) valóságának az intézkedéskor kell objektíve fennállnia;
- amennyiben a munkáltató a felmondás (felmentés) indokát egy folyamat, például egy hosszabb ideig tartó átszervezés részeként jelöli meg, nem szükséges a folyamat befejezettsége a felmondás jogszerűségének megállapításához (BH 2000.225.) ;
- több felmondási ok megjelölése esetén az intézkedés jogszerűségéhez általában elegendő, ha közülük legalább egy megfelel a törvényi követelményeknek (BH 2003.211.);
- a felmondási, felmentési okok utóbb nem bővíthetők;
- a bírói gyakorlat szerint világos a felmondás indokolása, ha abban a munkavállaló által ismert jegyzőkönyvre, illetve iratra történik a hivatkozás, amennyiben a munkavállaló a jegyzőkönyv, illetve az irat tartalmát ismerte és abból a felmondás indoka egyértelműen kiderült (BH 2004.51.);
- a felmondás, illetve felmentés indoka nem lehet általános és közhelyszerű (BH 1994.367., BH 2005.301);
- a Legfelsőbb Bíróság egy elvi döntése szerint a munkaszerződés részének minősülő etikai szabály megsértése az együttműködési kötelezettség megsértésének minősülhet, amelyet a munkáltató a bizalomvesztésen alapuló rendes felmondás jogszerű indokaként jelölhet meg (1055.EH.);
- a bírói gyakorlat szerint a bizalomvesztés nem alapulhat személyes antipátián, ennek megállapítása olyan magatartáson vagy munkavégzésen alapuló objektív tényeken nyugodhat, amelyek kellő indokul szolgálhatnak a jogviszony megszüntetéséhez.
A munkáltató működésével kapcsolatos felmentési okok jogszerűsége értékelésénél az alábbi munkajogi bírói gyakorlat jöhet figyelembe:
- a jogszerű felmentést sem méltányosságból, sem olyan körülményekre tekintettel nem lehet hatálytalanítani, amelyek kívül esnek a munkaügyi jogvita keretein, azaz a felmentési ok vizsgálata nem jogosítja fel a bíróságot arra, hogy a munkáltató vezetésének körébe tartozó olyan kérdések eldöntésébe beavatkozzon, amelyek a munkaügyi jogvita keretén kívül esnek (BH 2002.374.);
- átszervezéskor a munkáltató mérlegelési körébe tartozik a feladatok új szervezeti egységek szerinti elosztása, továbbá annak eldöntése, hogy a megváltozott szervezetben kivel és milyen eljárás igénybevételével láttatja el a feladatokat (LB.Mfv.II.10.161/2009.);
- amennyiben a munkavállaló munkaköre úgy szűnik meg, hogy a feladatait a korábban is foglalkoztatott más munkavállalók között a munkáltató felosztotta, ez a felmondás (felmentés) jogszerű indokának minősül (LB.Mfv.I.10.575/2008.);
- az átszervezésen a korábbi feladatelosztás megváltoztatását is érteni kell. A bírói gyakorlat szerint a létszámcsökkentés, ha ténylegesen megvalósul, egyben átszervezést is jelent. Nincs jelentősége, hogy a megszüntetett munkakör feladatai egyetlen vagy több munkavállaló munkakörébe kerültek átcsoportosításra (LB Mfv.I.10.544/2007.).
A Kttv. szerint kötelező a kormánytisztviselő felmentése, ha igazolja, hogy a legkésőbb a felmentési ideje leteltekor rendelkezik az öregségi nyugdíj megállapításához szükséges legalább 40 éves jogosultsági idővel [1997. évi LXXXI. törvény 18. § (2a) bekezdés a) pont], és erre tekintettel kérelmezi a felmentését. E kérelem teljesítését az államigazgatási szerv nem tagadhatja meg. A felmentési feltétel megállapításához szükséges jogosultsági időt a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv határozatával kell igazolnia a kormánytisztviselőnek.
Egészségügyi alkalmatlanság esetén is kötelező a felmentés, erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a hivatali szervezetben megfelelő betöltetlen munkakör nem áll rendelkezésre (képzettség, besorolás, egészségi állapot) vagy az áthelyezéshez a kormánytisztviselő nem járul hozzá.

Méltatlanság, nem megfelelő munkavégzés, bizalomvesztés

A Kttv. a közszolgálatában álló kormánytisztviselők tekintetében számos többletkötelezettséget szabályoz, amelyek célja a közigazgatás személyi állománya tekintetében a közszolgálat értékközpontúságával összhangban álló normaanyag létrehozása, a közszolgálattól megkövetelhető magasabb szintű elvárásoknak megfelelően. Ehhez igazodnak azok a Kttv.-ben szabályozott felmentési indokok, amelyek fennállása esetén a kormányzati szolgálati jogviszonyt felmentéssel a munkáltatónak kötelező megszüntetni.
A méltatlanság, a nem megfelelő munkavégzés és a bizalomvesztés olyan különleges felmentési indokok, amelyek tartalmának kialakítását a törvény nem bízza a munkáltatóra, hanem meghatározza azokat a kereteket és tartalmi határokat, amelyek fennállása esetén a felmentés gyakorolható.
A kormánytisztviselő méltatlanná válás felmentési indokkal akkor menthető fel, ha olyan magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltató jó hírnevét, illetve a közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja, és emiatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt fenntartsa. Ez a magatartás előállhat akár a kormánytisztviselő munkájával, munkavégzésével összefüggésben, de akár a munkahelyén kívüli magatartással összefüggésben is, a konkrét tényállástól függően. Mindezek a feltételek együttes feltételek, ezért bármelyiknek a hiánya jogellenessé teszi a méltatlanság felmentési indokot.
A méltatlanság jogcímén történő felmentés jogának gyakorlását a törvény szubjektív és objektív határidőhöz köti. A szubjektív határidő a felmentési okról való tudomásszerzéstől számított 15 nap, amelyen belül a méltatlansági ok címén történő felmentés gyakorolható. A tudomásszerzés a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomásszerzésétől függ. A szubjektív határidőre vonatkozó szabályozás hasonlít a régi és az új Munka Törvénykönyvében a rendkívüli felmondás, illetve az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorolhatóságára vonatkozó szubjektív határidőre, ezért indokolt lehet felhívni az ezzel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra a figyelmet.
A munkajogban a munkáltatónak a gyanú felmerülését (a Kttv.-ben ez alatt értjük a méltatlansági körülmény felmerülését) követően haladéktalanul intézkednie kell az alapos és megnyugtató ismeret megszerzéséhez szükséges kivizsgálásról, és ezzel nem késlekedhet. Csak, ha az ennek érdekében szükséges intézkedéseket kellő időben megtette, hivatkozhat arra, hogy azok alapján az előírt időben élt a jogviszony megszüntetésének jogával (EBH 1999.46.).
A méltatlanság jogcímén történő felmentés gyakorlásának objektív határideje az ok bekövetkeztétől számított egy év, bűncselekmény elkövetése esetén a határidő a büntethetőség elévülése. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a munkáltatói jogkört gyakorló tudomásszerzése az előbbi objektív határidőn túlmenően következik be, a felmentés joga már nem gyakorolható.
Amennyiben a felmentés jogát testület gyakorolja, a méltatlanság jogcímén történő felmentés tekintetében a tudomásszerzés időpontja a törvény szerint az az időpont, amikor a felmentés okáról a testületet tájékoztatják, mivel a testület minősül munkáltatói jogkört gyakorló szervnek.
Minthogy a méltatlan magatartás a kormánytisztviselő egyik legsúlyosabb kötelezettségszegése, a törvény kimondja, hogy az ilyen indokkal történő felmentés esetén felmentési idő - és végkielégítés - nélkül azonnali hatállyal történik a jogviszony megszüntetése. Ha az ilyen indokkal indokolt felmentés ellen közszolgálati panaszt nyújt be a kormánytisztviselő, ez a sérelmezett munkáltatói intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatállyal.
A törvény meghatározza a nem megfelelő munkavégzéssel történő felmentés feltételeit is. Eszerint ilyen felmentésre akkor kerülhet sor, ha a kormánytisztviselőt:
- minősítették,
- és a minősítés alapján megállapításra került a munkaköri feladatainak ellátása nem megfelelő színvonala,
- és az államigazgatási szervnél nincs másik, a minősítésében foglaltak alapján megfelelő felajánlható munkakör, vagy ezt nem fogadja el.
Ha legalább megfelelő szakmai követelmény szükséges a munkakör betöltéséhez, és ha ezzel a kormánytisztviselő a minősítése alapján nem rendelkezik, nem lehet megfelelőnek tekinteni a munkakört, és ennek felajánlását nem követelheti. A minősítésének megfelelő munkakör felajánlása esetén a kormánytisztviselő annak elfogadásáról vagy elutasításáról öt munkanapon belül írásban nyilatkozik. A nyilatkozat hiányát a munkakör elutasításának kell tekinteni. Ha az új munkakört a kormánytisztviselő elfogadta, őt az új munkakörnek megfelelően újra be kell sorolni, és ennek megfelelő illetményre jogosult.
A minősítés tartalmát és a felajánlott munkakör megfelelőségét a kormánytisztviselő vitathatja. Ezeknek vizsgálata iránt a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz fordulhat, amelynek határozatával szemben kizárólag jogi tények vizsgálata tekintetében jogszabálysértésre hivatkozva közszolgálati jogvitát kezdeményezhet a bíróságnál.
A törvény körülírja a bizalomvesztésnek, mint felmentési oknak a tartalmát is. A Kttv. 66. § (1) bekezdése e körben visszautal a 76. § (2) bekezdésében előírt kötelezettségre, amelynek, ha nem tesz eleget a kormánytisztviselő, a bizalomvesztés megállapítható. A törvény szerint a bizalomvesztés alapja, ha a kormánytisztviselő a vezetői iránti szakmai lojalitás kötelezettségét megszegi, és így látja el feladatait. A törvény szerint szakmai lojalitás alatt kell érteni különösen:
- a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettséget,
- a vezetőkkel és a munkatársakkal való alkotó együttműködést,
- a szakmai elhivatottsággal történő, fegyelmezett és lényeglátó feladatvégzést.
A bizalomvesztés rendeltetésellenes szubjektív megítélésének elkerülése érdekében a törvény kimondja, hogy a bizalomvesztés indoka kizárólag a kormánytisztviselő magatartásában, illetve munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény (objektív tény) lehet.

Felmentési idő

A kormánytisztviselő felmentési ideje munkáltatói felmentés esetén egységesen kettő hónap. Ez alól kivétel a méltatlanság címén való felmentés, amikor a jogviszony azonnali hatállyal szűnik meg felmentési idő nélkül.
A törvény kimondja, hogy a felmentési idő legkorábban a felmentés közlését követő napon kezdődhet. A felmentési időt a felmentési okiratban meg kell jelölni, és ezen a napon kezdődik a felmentési idő, ehhez képest azonban esetenként előfordulhat, hogy a felmentés közlése előre nem számítható ki. Amennyiben a felmentési okiratban megjelölt nap nem ugyanaz, mint a felmentés közlését követő nap, ez esetben a felmentés közlését követő nap az irányadó, ekkor kezdődhet a felmentési idő.
A Kttv. a határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetéséhez is fűz felmentési időt.
A felmentési idő további szabályai lényegileg az általános munkajogi szabályoknak felelnek meg, mely szerint a felmentési idő legalább felére a munkavégzés alól fel kell menteni a kormánytisztviselőt, és erre az időtartamra illetményre jogosult, amelyet havonta egyenlő részletekben kell fizetni.
Különleges szabály, hogy a felmentési időre munkavégzési kötelezettség alól mentesített kormánytisztviselő jogosult további jogviszonyt létesíteni a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélye nélkül is. Engedéllyel létesíthet költségvetési szervvel, vagy annak többségi befolyása alatt álló szervvel jogviszonyt, de ez esetben a felmentési ideje hátralévő részére nem jogosult illetményre, sőt, végkielégítés sem illeti [69. § (10) bekezdés]. A kormánytisztviselő a munkavégzés alóli felmentési idő alatt közérdekű önkéntes tevékenységet végezhet előzetes engedély nélkül.

A végkielégítés

Kttv. 69. §

A Kttv. 69. §-ához fűzött indokolás szerint a tisztességes végelbánás elvét érvényesíti a törvény annak kimondásával, hogy a felmentési időre járó díjazáson túl végkielégítés illeti meg a kormánytisztviselőt, ha a jogviszony felmentéssel vagy az államigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnése miatt szűnik meg.
A végkielégítés összege a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyához igazodóan egy hónaptól nyolc havi illetmény összegéig terjed. Emelt összegű, további négyhavi illetmény jár a kormánytisztviselőnek kormányzati szolgálati jogviszonyának az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül történő megszüntetése, illetve megszűnése esetén, kivéve, ha valamelyik jogcímen korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült.
A végkielégítés mértéke az adott államigazgatási szervnél kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött időhöz igazodik, de a törvény további jogviszonyokat is kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött időnek minősít ebből a szempontból. Ide tartoznak a következő jogviszonyok:
- a jogelőd munkáltatónál töltött jogviszony,
- jogviszonyváltás esetén az átadó munkáltatónál töltött jogviszony,
- áthelyezés esetén a költségvetési szervnél kormányzati, szolgálati, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, hivatásos szolgálati jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig bármely munkáltatónál munkaviszonyban eltöltött idő,
- a politikai főtanácsadói, illetve politikai tanácsadói jogviszonyban töltött időt a végkielégítés szempontjából folyamatosnak kell tekinteni, ha e jogviszony megszűnését követő harminc napon belül újabb politikai főtanácsadói, politikai tanácsadó munkakörre kap kinevezést,
- átminősítés esetén a hivatásos szolgálati jogviszonyban eltöltött időt.
A Kttv. 69. § (7) bekezdése szabályozza azt az esetet, amikor a kormánytisztviselő a végkielégítés összegének felére jogosult. Erre akkor kerülhet sor, ha egészségügyi alkalmatlanság esetén részére felajánlott és a törvény szerint megfelelőnek minősített munkakört alapos indok nélkül nem fogadja el.
A végkielégítés a felmentési idő utolsó napján esedékes.
Bizonyos esetekben nem jár a kormánytisztviselő részére a végkielégítés. Ezek a következők:
- a gyakornoki idő alatt történt felmentés,
- ha a kormánytisztviselő legkésőbb a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül (Kttv.7. §),
- a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya jogviszonyváltás miatt szűnik meg (72. §) és az új munkáltatóval a 72. § szerint jogviszonyt létesít,
- a kormánytisztviselőt méltatlanság címén felmentették,
- nem jogosult végkielégítésre a kormánytisztviselő, ha a munkavégzés alóli felmentési ideje alatt költségvetési szervvel vagy költségvetési szerv legalább többségi befolyása alatt álló bármely szervezettel teljes vagy részmunkaidős jogviszonyt létesít (ez esetben a felmentési időből hátralévő időre sem jár illetmény a kormánytisztviselőnek).

Felmentési védelem

Kttv. 70-71. §

A Kttv. néhány kivételtől eltekintve lényegileg az új Mt.-vel azonosan szabályozza a felmentési védelmet.
A felmentési tilalmak, amely időszak alatt a munkáltató nem szüntetheti meg a jogviszonyt, a következők:
- a várandósság időtartama,
- a szülési szabadság időtartama,
- a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság [Kttv. 111. § és 113. § (1) bekezdés],
- a gyermek hároméves koráig terjedő időszak a fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül is,
- az előző két pontban megjelölt felmentési védelem azt a szülőt illeti, aki a fizetés nélküli szabadságot utoljára igénybe vette, de ha mindkét szülő igénybe veszi, a védelem az anyát illeti,
- felmentési védelem áll fenn a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség időtartamára,
- a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés időpontjára,
- a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap időtartamra.
A fenti időtartamok alatt a munkáltató felmentést nem közölhet, mert az felmentési tilalomba ütközik. E szabály alkalmazása szempontjából a felmentés közlésének időpontja az irányadó.
A kormánytisztviselő a várandósságra és az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésre a felmentési védelem alkalmazása szempontjából csak akkor hivatkozhat, amennyiben erről a körülményről a munkáltatót a felmentés közlését megelőzően tájékoztatta. E körben a bizonyítás a kormánytisztviselő terhén van, amennyiben e körülmény tekintetében vita merül fel.
A törvény meghatároz olyan időtartamokat is, amelyek alatt a felmentés közölhető, de a felmentési idő legkorábban a törvényben felsorolt időtartamok lejártát követő napon kezdődik. Ezek a következők:
- a betegség miatti keresőképtelenség (kivéve a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség, miután ennek időszaka alatt felmentés nem közölhető), legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év,
- a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság (a Kttv. 113. § (2) bekezdése szerint a kormánytisztviselőnek hozzátartozója tartós, előreláthatólag harminc napot meghaladó személyes ápolása céljából az ápolás idejére, de legfeljebb kettő évre fizetés nélküli szabadság jár).
A felmentési tilalom a nyugdíjasnak minősülő kormánytisztviselőre nem vonatkozik.

A jogviszonyváltás

Kttv. 72. §

A jogviszonyváltással kapcsolatos rendelkezések azokat a feltételeket tartalmazzák, amelyek fennállása esetén a kormánytisztviselő jogviszonya közalkalmazotti jogviszony, illetve közszolgálati vagy munkaviszonnyá alakul át a törvény erejénél fogva az új munkáltató részére történő átadással. A jogviszonyváltás annyiban különbözik a munkáltatói jogutódlástól, hogy ez utóbbi esetben azonos törvény hatálya alá tartozó munkáltatóhoz kerül a foglalkoztatott, ezzel szemben jogviszonyváltás esetén az átvevő munkáltató más törvény hatálya alá tartozik, mint az átadó munkáltató, így a Kttv. hatálya alá tartozó munkáltatótól a kormánytisztviselő a Kjt., illetve az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatóhoz kerül, továbbá a jogviszonya közszolgálati jogviszonnyá is alakulhat.
Jogviszonyváltás esetén a jogviszony átalakulása automatikus, ahhoz nem szükséges a kormánytisztviselő hozzájárulása, a jogviszony átalakulásáról az érintetteket azonban az átvevő munkáltató az átalakulást követő harminc napon belül köteles tájékoztatni. Az átalakulást követő negyvenöt napon belül a kormánytisztviselőt, ha a jogviszonya közalkalmazotti, illetve közszolgálati jogviszonnyá alakult át, az erre vonatkozó törvényi szabályok szerint újra be kell sorolni és az illetményét az új besorolás alapján meg kell állapítani.
Nem kerülhet sor a jogviszonyváltásra, ha a kormánytisztviselő nem felel meg a Kjt. tekintetében a közalkalmazottakra vonatkozó feltételeknek, továbbá akkor sem, ha összeférhetetlenség áll fenn.

A tartalékállomány

Kttv. 73. §

A törvény indokolása szerint a tartalékállománynak az a célja, hogy elősegítse a kormánytisztviselő képzettségének, besorolásának megfelelő álláskeresését, ha kormányzati szolgálati jogviszonyából felmentik, vagy a jogviszonya megszűnik. Kérésére azonban törlik a tartalékállományból, és ebben az esetben a reá irányadó végkielégítés fele illeti. Kivétel az az eset, ha munkaviszony létesítése miatt kéri a törlést.
A kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnésével egyidejűleg a tartalékállományba helyezés is megszűnik.
A hivatali szervezet vezetője köteles bejelenteni az üres álláshelyet és a személyügyi központ kezeli a tartalékállományt.

Eljárás a jogviszony megszűnés, megszüntetés esetén

Kttv. 74. §

A törvény meghatározza, hogy a jogviszony megszűnésekor, illetve megszüntetésekor mi a teendő. Eszerint a kormánytisztviselő köteles a munkakörét megfelelően átadni és elszámolni, mindezeknek a feltételeit a munkáltató köteles biztosítani, továbbá a kormánytisztviselő részére az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni az illetményét, egyéb járandóságait és ki kell adni a jogszabályokban előírt igazolásokat. Erre kivételesen később, de legkésőbb a megszűnéstől számított tizenöt napon belül sort kell keríteni.

Kormányzati szolgálati jogviszony tartalma

Jogok és kötelezettségek

Az államigazgatási szerv kötelezettségei

Kttv. 75. §

Kormánytisztviselő kötelezettségei

Kttv. 76-79. §

A munkáltató alapvető kötelezettségeit meghatározza a törvény, amely kötelezettségek a kormányzati szolgálati jogviszony sajátosságaihoz igazodnak. Ezek a következők:
- elsődleges a foglalkoztatási kötelezettség, amelynek meg kell felelnie a kinevezésben, a jogszabályokban és a közszolgálati szabályzatban foglaltaknak,
- alapvető kötelezettség az illetmény és a járandóságok megfizetése,
- a munkáltató köteles biztosítani az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit,
- a munkáltató köteles megadni a munkavégzéshez szükséges irányítást, és a munkaköri feladatok ellátását úgy kell megszerveznie, hogy a kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő jogait gyakorolhassa és kötelezettségeit megfelelően teljesíteni tudja,
- a munkáltató a munkaköri feladatok elvégzéséhez szükséges tájékoztatást köteles megadni, és a kormánytisztviselő feladatait munkaköri leírásban rögzíteni,
- a munkáltató köteles a kormánytisztviselő munkakörével kapcsolatos képzést és továbbképzést elősegíteni, és az e törvény szerinti előmeneteli feltételeket biztosítani,
- meg kell állapítani a kormánytisztviselővel szembeni teljesítménykövetelményt, és a munkáltató köteles azt értékelni és a minősítést ennek megfelelően elvégezni.
A törvény az államigazgatási szerv hivatali szervezete vezetőjének kötelességévé teszi közszolgálati szabályzat kiadását, amelynek tartalmaznia kell a Kttv.-ben meghatározott kérdésekben, valamint az általános munkáltatói szabályozási hatáskörbe tartozó kérdésekben a szükséges belső szabályozást.
A kormánytisztviselői kötelezettségeket is részletezi a törvény. Ezek közül a legfontosabb, hogy a kormánytisztviselő a feladatait a köz érdekében a jogszabályoknak, a hivatás etikai elveknek és a vezetői döntéseknek megfelelően köteles ellátni, de a feladatellátás mércéje, hogy a feladatok ellátása általában elvárható szakértelemmel, gondossággal, pártatlanul, igazságosan és a kulturált ügyintézés szabályai szerint történjen.
A kormánytisztviselő kötelessége az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, munkaideje alatt a munkáltató rendelkezésére állni, a vezetőkkel és munkatársaival együttműködni, munkáját személyesen ellátni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy az más egészségét, testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítélését ne idézze elő.
A törvény előírja a szakmai lojalitást, mely szerint a kormánytisztviselő a vezetői iránt szakmai lojalitást köteles tanúsítani, és így köteles ellátni a feladatait. A törvény körülírja ennek tartalmát, mely szerint szakmai lojalitás alatt kell érteni különösen
- a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettséget,
- a vezetőkkel és a munkatársakkal való alkotó együttműködést,
- a szakmai elhivatottsággal történő, fegyelmezett és lényeglátó feladatvégzést.
Bizalomvesztésnek minősül, ha a kormánytisztviselő a szakmai lojalitás követelményének nem tesz eleget, és ez esetben kormányzati szolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni. Ilyen felmentési indok esetén a felmentésben részletesen meg kell jelölni a kormánytisztviselőnek a bizalomvesztést eredményező magatartását, illetve munkavégzését. A bizalomvesztés indoka ezekre visszavezethető, illetve ezekben megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet.

Az utasítás teljesítésének megtagadása

A kormánytisztviselő a munkáját felettese utasítása szerint köteles végrehajtani.
A törvény meghatározza azokat az eseteket, amikor az utasítás végrehajtását meg kell tagadni, és azokat az eseteket, amikor a kormánytisztviselő megtagadhatja az utasítás végrehajtását.
Az utasítás jogszerű megtagadása mellett a kormánytisztviselőnek továbbra is munkavégzésre rendelkezésre kell állnia, és ha jogszerűen tagadta meg az utasítás teljesítését, a kieső időre illetményre jogosult.
A kormánytisztviselőt bizonyos feltételek megléte esetén megilleti az a jog, hogy az utasítás írásba foglalását kérje, sőt, ha felettese döntésével, illetve utasításával nem ért egyet (például szakmai ellenvéleménye van) jogosult a különvéleményét írásba foglalni és garanciális szabály, hogy emiatt hátrány nem érheti.

Munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés

A törvény az általános munkajogi szabályokhoz hasonlóan felsorolja, hogy melyek a rendelkezésre állási, illetve munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés esetei.
A munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés egyik esete a kötelező orvosi vizsgálaton való részvétel időtartama. Kötelező orvosi vizsgálatnak azt a vizsgálatot kell tekinteni, amelyen a kormánytisztviselő egészségi állapotától függetlenül jogszabály rendelkezése alapján köteles megjelenni. Ezt fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság MK 23. számú állásfoglalása.
A Kttv. jogszerűnek tekinti a kormánytisztviselőnek különös méltánylást érdemlő személyi vagy családi ok miatti távollétét is. Ezen távollét jogszerűségének megítélése a konkrét körülményektől függ, de általában előre nem látható esemény miatt következhet be (például haláleset, váratlan megbetegedés, hozzátartozó balesete).

Kormánytisztviselő képzése, továbbképzése

Kttv. 80-81. §

A törvény az államigazgatási szerv, mint munkáltató kötelezettségévé teszi a kormánytisztviselő előmenetelének és képzésének, továbbképzésének, átképzésének biztosítását.
A képzés, továbbképzés központi feladatait a Nemzeti Közszolgálati Egyetem látja el.
A munkáltató által előírt továbbképzés illetve vizsgakötelezettség teljesítése miatt kieső munkaidőre a kormánytisztviselőt illetmény illeti, melyet a munkáltató köteles megtéríteni. Ha a továbbképzés a munkáltatónak felróható okból marad el, illetve ilyen okból nem tudja teljesíteni a kormánytisztviselő, a továbbképzés költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. Meg kell téríteni az idegen nyelvi képzés, külföldi képzés, valamint továbbképzés költségeit is, nincs megtérítési kötelezettség azonban az iskolarendszeren kívüli kötelező továbbképzés esetében.
A továbbképzés költségeit a kormánytisztviselő bizonyos esetekben köteles megtéríteni, illetve visszatéríteni. Ezek a következők:
- ha neki felróható okból a továbbképzést elmulasztja,
- a kormánytisztviselő az előírt továbbképzési követelményt nem teljesíti,
- hivatalvesztés fegyelmi büntetés esetén,
- méltatlanság jogcímén alapuló felmentés esetén,
- ha a kormánytisztviselő a fontos és bizalmas munkakörbe történő áthelyezéséhez nem járult hozzá és emiatt a jogviszonyát közös megegyezéssel megszüntették.
A kormánytisztviselő munkaidejét érintő képzésben való részvétel esetén köteles engedélyeztetni a képzést a munkáltatójával, és a munkáltató engedélye alapján mentesül a munkavégzési kötelezettség alól a tanulmányok folytatásához szükséges időre, és ezekben az esetekben erre az időtartamra illetményre is jogosult. Tanulmányi szerződés vagy közszolgálati szabályzat eltérő rendelkezése hiányában köteles azonban ledolgozni a tanulmányi célú mentesítés időtartamát.
Ha a munkáltató engedélyezte a kormánytisztviselő képzésben való részvételét, a kormánytisztviselőt a munkavégzés alól köteles mentesíteni az oktatási intézmény által kibocsátott kötelező foglalkozás és szakmai gyakorlat időtartamára, továbbá vizsgánként négy munkanapra és a diplomamunka elkészítéséhez tíz munkanap időtartamára.

Tanulmányi szerződés

Kttv. 82. §

A Kttv. a hatályos Mt.-vel egyezően rendelkezik a tanulmányi szerződés megkötésének feltételeiről, a tanulmányi szerződés megszegésének jogkövetkezményeiről, a tanulmányi szerződés felmondásának lehetőségéről és alapnak tekinti a tanulmányi szerződés alapján nyújtott szolgáltatások arányosságának követelményét.
A tanulmányi szerződésben a kormánytisztviselő arra kötelezi magát egyebek mellett, hogy legfeljebb öt éven keresztül kormányzati szolgálati jogviszonyát lemondással nem szüntetheti meg. Figyelembe vehető a bírói gyakorlat, mely szerint, ha a felek öt évnél hosszabb időtartamban határozzák meg a letöltendő időtartamot, a tanulmányi szerződés egésze nem érvénytelen, hanem csak az eltöltendő többletidő mértéke lesz érvénytelen, és az eltöltendő idő mértéke a támogatás mértékével arányosan alakul (BH 1982.483.).
Érvénytelen lesz a tanulmányi szerződés, ha a munkáltató a jogszabály vagy közszolgálati szabályzat alapján járó kedvezmények biztosítására köt tanulmányi szerződést, illetve, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a kormánytisztviselőt.
A Kttv. lehetőséget ad arra, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélyével a kormánytisztviselő más államigazgatási szervvel, illetve más munkáltatóval (Kjt. szerinti intézménnyel, illetve Mt. hatálya alá tartozó munkáltatóval) is tanulmányi szerződést kössön.
Ha a munkáltató lényeges szerződésszegést követ el, a kormánytisztviselő mentesül a szerződéses kötelezettségei alól, sőt, a szerződésből eredő kára megtérítését is követelheti, így például kártérítésként a tanulmányok további folytatása költségeit is igényelheti. A munkáltató leglényegesebb szerződéses kötelezettsége a kikötött támogatás időben történő folyósítása.
Ha a munkáltató megszegi a tanulmányi szerződést, ez kizárja a kormánytisztviselő szerződésszegését.
Amennyiben a munkáltató a tanulmányi szerződésben kikötötthöz képest munkáltatói többlettámogatást nyújt, a kormánytisztviselő szerződésszegése esetén a többlettámogatás nem követelhető vissza, hiszen erre vonatkozóan nem történt írásbeli tanulmányi szerződéskötés (BH 2001.195.).
Hangsúlyozni kell, ha a munkáltató követ el lényeges szerződésszegést, a kormánytisztviselő nemcsak mentesül a kötelezettségei alól, de a kárát is érvényesítheti, ezzel szemben a munkáltató a ténylegesen nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítésére tarthat igényt.
A bírói gyakorlatnak megfelelő az a szabály, amely mindkét félt feljogosítja bizonyos feltételek esetén a tanulmányi szerződés felmondására. Erre akkor kerülhet sor, ha valamelyik fél körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a tanulmányi szerződésből eredő kötelezettségek teljesítését lehetetlenné tette vagy annak teljesítése aránytalan sérelemmel járna (például a családi körülményekben bekövetkezett lényeges változás, súlyos megbetegedés).
Ha a munkáltató mondja fel a tanulmányi szerződést, az általa addig nyújtott tanulmányi támogatás nem követelhető vissza, de a továbbiakban a tanulmányi támogatás nem jár. Kormánytisztviselő felmondása esetén a munkáltató az általa nyújtott támogatást, illetve annak arányos részét visszakövetelheti.

A kormánytisztviselői hivatás etikai alapelvei

Kttv. 83. §

Együttalkalmazási tilalom, összeférhetetlenség

Kttv. 84-87. §

A vagyongyarapodás vizsgálata

Kttv. 88. §

A hivatásetikai alapelveket a Kttv. 9. § (1) bekezdésében és 10. § (2) bekezdésében írt általános magatartási követelményekkel együtt kell értelmezni. Eszerint a kormányzati szolgálati jogviszonyban a köz szolgálatának elsődlegessége alapján és a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalom fenntartásának szem előtt tartásával kell eljárni, továbbá a közszolgálati tisztviselő a munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója helytelen megítélésére, az általa betöltött beosztás tekintélyének, a munkáltató jó hírnevének, a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalomnak, valamint a közszolgálat céljának veszélyeztetésére.
A törvény megfogalmazza a kormánytisztviselői hivatás etikai alapelveit azzal, hogy a vezetőkkel szemben az általános etikai elveken túlmenően fokozottabb etikai elvárásokat fogalmaz meg.
A hivatásetikai részletszabályokat a Magyar Kormánytisztviselői Kar (MKK) alkotja meg és alakítja ki a Kttv.-ben meghatározott keretek között az etikai eljárás rendszerét, valamint lefolytatja az etikai eljárásokat.
A Kttv. 31. § (16) bekezdése szerint etikai vétséget követ el az, aki e törvény 83. §-a, a Kormánytisztviselői Hivatásetikai Kódex, valamint az Alapszabály és az Etikai Eljárási Szabályzat rendelkezéseit megszegi. Területi szinten a Területi Etikai Bizottság, míg másodfokon az Országos Etikai Bizottság jár el. Az Etikai Bizottság eljárásának részletes szabályait, feladat- és hatáskörét, működésének rendjét az MKK Alapszabálya határozza meg.

Összeférhetetlenség

A közigazgatás működésének függetlensége és pártatlansága megőrzése és biztosítása érdekében a törvény rendelkezik a hozzátartozók együttalkalmazásának tilalmáról, azaz a hozzátartozók nem állhatnak egymással irányítási, felügyeleti, ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatban.
Az együttalkalmazás tilalma alól felmentés csak különösen indokolt esetben adható, kivéve, ha jogszabály másként nem rendelkezik (például utalványozás, gazdálkodás).
A munkáltatói jogkör gyakorlója haladéktalanul köteles írásban felszólítani a kormánytisztviselőt az összeférhetetlenség 30 napon belül történő megszüntetésére, amelynek elmulasztása esetén a kormánytisztviselő jogviszonya a 31. napon automatikusan minden további nélkül megszűnik.
A Kttv. 85. § (2) bekezdésében felsorolt gyakorolható tevékenységeken kívül a kormánytisztviselő minden más további jogviszonyt csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélyével létesíthet.
A gyakorolható tevékenységek:
- tudományos tevékenység,
- oktatói tevékenység,
- művészeti tevékenység,
- lektori tevékenység,
- szerkesztői tevékenység,
- jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység.
A törvény a gyakorolható tevékenységek végzését is korlátozza azzal, hogy amennyiben a kormánytisztviselő munkaköri feladataival valamelyik gyakorolható tevékenység közvetlenül összefügg, úgy a jogviszony létesítését megelőzően a munkáltatói jogkör gyakorlójának írásban be kell jelenteni a tevékenység megkezdését. Ugyanez vonatkozik a közérdekű önkéntes tevékenység végzésére is.
A másodállás jellegű gyakorolható tevékenység és közérdekű önkéntes tevékenység tekintetében (amennyiben a munkavégzés időtartamai részben egybeesnek) a jogviszony végzésére munkáltatói jogkör gyakorló előzetes engedélye szükséges.
A közérdekű önkéntes tevékenység végzésére vonatkozó szabályokat a 2005. évi LXXXVIII. törvény tartalmazza.
A vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselőre még szigorúbb szabályok vonatkoznak, amennyiben a gyakorolható tevékenység kivételével további jogviszonyt nem létesíthet, ez alól azonban néhány esetben a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélye alapján van kivétel, ezeket a Kttv. 87. § (2) bekezdése sorolja fel.

A munka- és pihenőidő

A napi munkaidő és az általános munkarend, a munkaidőkeret

Kttv. 89-90. §

A munkaidő-beosztás szabályai

Kttv. 91-92. §

Munkaszüneti nap

Kttv. 93. §

A munkaközi szünet és a pihenőidő

Kttv. 94-95. §

A rendkívüli munkaidő

Kttv. 96. §

A törvény meghatározza az általános teljes munkaidő mértékét (napi 8 óra), amelynél rövidebb napi munkaidő részmunkaidőt jelent, és abban az esetben az egyébként teljes munkaidőre járó illetmény arányosan illeti a kormánytisztviselőt.
A törvény meghatározza az általános heti öt munkanapra beosztott munkarendet is, amely hétfőtől csütörtökig 8-16.30 óráig, pénteken rövidebb ideig, 14 óráig tart.
A törvény lehetővé teszi a munkaidő munkaidőkeretben meghatározását. Ennek során a következők szerint kell eljárni:
- az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni,
- a távollét időtartamát vagy figyelmen kívül kell hagyni, vagy pedig az adott munkanapra irányadó beosztás szerinti napi munkaidő mértékével kell számításba venni,
- munkaidő-beosztás hiányában a távollét tartamát a napi munkaidő mértékével kell figyelmen kívül hagyni vagy számításba venni,
- a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban meg kell határozni és közzé kell tenni,
- a munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy 16 hét.
A munkarendet, azaz a munkaidő-beosztást a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg, a munkakör, a munkafeladatok jellegére, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére tekintettel. A jogkörgyakorló jogosult a munkaidő-beosztást a munkarendtől eltérően is megállapítani a kormánytisztviselő hozzájárulása nélkül is.
A törvény meghatározza a napi legrövidebb munkaidőt (négy óra), valamint a napi leghosszabb és a heti leghosszabb munkaidőt (12 óra, illetve legfeljebb 48 óra).
Fontos szabály, hogy átirányítás, kirendelés és kiküldetés esetén a munkavégzés helye szerinti munkarend az irányadó.
Osztott napi munkaidő meghatározására a felek megállapodása alapján kerülhet sor oly módon, hogy a két munkaidőrész között legalább kettő óra pihenőidőnek kell lennie.
Az ügyelet, valamint a készenlét teljes tartamát be kell számítani a napi munkaidőbe, ha a munkavégzés időtartama nem mérhető.
A kormánytisztviselő beosztás szerinti napi, illetve heti munkaidejébe (12 illetve 48 óra) a rendkívüli munkaidő időtartamát is be kell számítani.
A munkáltató egyenlőtlen munkaidő-beosztást is alkalmazhat, amikor a kormánytisztviselő napi munkaidejét az általánostól eltérő módon osztja be, és ilyen esetben a beosztás szerinti heti munkaidő tartamát átlagban kell figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy a munkaidő egyenlőtlen beosztása munkaidőkeret alkalmazásával történik.
A törvény 93. § (1) bekezdésben felsorolt munkaszüneti napokon, valamint a Közszolgálati Tisztviselők Napján rendes munkaidő kivételesen a törvényben felsorolt okokból rendelhető el. Ezek a következők:
- a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál,
- a rendeltetése folytán e napon is működő munkakörben,
- idényjellegű munkavégzés esetén,
- társadalmi közszükségletet kielégítő munkavégzés esetén,
- külföldre történő szolgáltatás nyújtásához, a szolgáltatás jellegéből eredően e napon is szükséges munkavégzés esetén,
- külföldön történő munkavégzés során.
A munkáltató és a munkakör a törvényben szigorúan körülhatárolt feltételek mellett minősül munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek. Ezek a következők:
- társadalmi szokásból eredő igény,
- baleset, elemi csapás,
- súlyos kár megelőzése vagy elhárítása,
- egészséget vagy környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása,
- vagyonvédelem szükségessége.

Munkaközi szünet, pihenőidő

A törvény meghatározza a munkaközi szünetre, a napi pihenőidőre és a heti pihenőnapra vonatkozó szabályokat.
A kormánytisztviselőt megillető munkaközi szünetet a munkaidőn belül kell kiadni, tehát a munkaidő része.
A napi és a heti pihenőidő szabályai azonosak az Mt.-ben meghatározott szabályokkal. Eszerint a kormánytisztviselőt két munkanap között legalább napi 11 óra egybefüggő pihenőidő illeti, kivéve, ha a készenlét alatt munkát nem végzett. A heti pihenőnap szokás szerint hetenként két egymást követő pihenőnap, amelyek közül az egyik vasárnap.

Rendkívüli munkaidő

A törvény felsorolja a rendkívüli munkaidő eseteit. A munkáltató nem rendelhet el a kormánytisztviselő részére korlátlanul rendkívüli munkaidőt, mert azt a törvény évenként 200 órában maximálja. A rendkívüli munkaidő elrendelése a napi, illetve a heti munkaidő szempontjából is korlátozott, miután a napi munkaidő a rendes munkaidővel együtt a 12 órát, a heti munkaidő pedig a 48 órát nem haladhatja meg, és ebbe a rendkívüli munkaidő időtartama beszámít. A rendkívüli munkaidő éves korlátjára vonatkozó szabályt a jogviszony évközbeni kezdetekor, illetve részmunkaidő esetén arányosan kell figyelembe venni.
Nem korlátozott a rendkívüli munkaidő elrendelése, ha a rendkívüli munkavégzést baleset, elemi csapás, súlyos kár vagy egészséget, illetve környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében szükséges elrendelni. Ezek a körülmények általában olyan helyzetet jelentenek, amellyel a munkáltató előre nem számolhatott.
A rendkívüli munkavégzést nem szükséges írásban elrendelni, de a kormánytisztviselő ezt kérheti.
A rendkívüli munkavégzés elrendelése tekintetében is figyelemmel kell lenni a felekre háruló általános magatartási szabályokra, így a jóhiszeműség és tisztesség követelményére, az együttműködési kötelezettségre és arra, hogy ennek keretében a rendkívüli munkavégzés elrendelése ne járjon aránytalan sérelemmel és a munkáltató a lehetőségeket és körülményeket figyelembe véve mérlegelje a kormánytisztviselő méltányolható érdekeit is, és indokolatlan hátrányt ne okozzon.
Érdemes felhívni a figyelmet a rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos bírói gyakorlatra. A bírói gyakorlat szerint kifejezett utasítás, elrendelés nélkül is rendkívüli munkavégzésnek minősül a munkavégzés, ha a munkáltató részéről elrendelésre jogosult a munkavégzést tudomásul veszi és a munkavégzés a munkáltató érdekében egyébként szükséges és indokolt volt (53. EH, BH 1993.588.).
A bírói gyakorlat szerint önmagában az a körülmény, hogy a munkavállaló (az alkalmazott) a munkaidő lejártát követően a munkahelyen tartózkodott, még nem alkalmas a rendkívüli munkavégzés megállapítására (BH 1997.500.). A rendkívüli munkaidő elrendelésének jogellenessége a munkavállaló díjazásra való jogosultságát nem érinti (MD.I/324.).

Ügyelet és készenlét

Kttv. 97. §

A rendkívüli munkaidő, az ügyelet, a készenlét, valamint a munkaszüneti napi rendes munkaidőben történő munkavégzés ellenértéke

Kttv. 98. §

Az egyes kormánytisztviselői csoportokra vonatkozó különös rendelkezések

Kttv. 99. §

A törvény az ügyelet és a készenlét fogalmát az Mt.-vel azonosan határozza meg. Ügyelet esetén a munkáltató határozza meg a kormánytisztviselő számára a rendelkezésre állás helyét, míg készenlét esetén a tartózkodási helyét a kormánytisztviselő határozza meg azzal, hogy haladéktalanul és munkára alkalmas állapotban rendelkezésre kell állnia, ha a munkáltató a készenlétre utasítja.
Ügyelet, illetve készenlét csak rendkívüli esetben rendelhető el, és a törvény a négy órát meghaladó időtartamú rendelkezésre állást tovább korlátozza a törvényben meghatározott rendkívüli esetekre.
Az ügyelet teljes időtartama rendkívüli munkavégzésnek minősül, és a kormánytisztviselő napi, illetve heti munkaidejébe beszámít a munkaidő maximuma szempontjából.
Az ügyelet időtartama nem haladhatja meg a 24 órát, amelybe az adott napra beosztott rendes, illetve elrendelt rendkívüli munkaidő tartamát is be kell számítani.
Az elrendelhető készenlét időtartama sem korlátlan, a törvény szerint a havi időtartama 168 órát nem haladhatja meg. Ezt a munkaidőkeret alkalmazása esetén átlagban kell figyelembe venni. További korlát, hogy amennyiben a megelőző 168 órás időszakban a kormánytisztviselő a heti pihenőnapján készenlétet teljesített, részére az újabb heti pihenőnapon csak hozzájárulásával rendelhető el készenlét.

Ellenérték

A Kttv. a rendkívüli munkaidő teljesítése ellenértékének főszabályaként a megfelelő mértékű szabadidőt határozza meg. Heti pihenőnapon kétszeres, munkaszüneti napon háromszoros mértékű szabadidő jár. Ugyanezen a mértéke a szabadidőnek, ha az ügyeletre, illetve készenlétre a kormánytisztviselő heti pihenőnapján, illetve munkaszüneti napon kerülhet sor. A napi munkaidőn túl teljesített ügyeletért, illetve készenlétért legfeljebb annak időtartamával megegyező mértékű szabadidő jár.
Az a kormánytisztviselő, aki rendszeresen rendkívüli munkaidőt teljesít, legfeljebb évi 25 munkanap szabadidő átalányban részesülhet.
Vezetői munkakörben dolgozó kormánytisztviselő részére általában nem jár a rendkívüli munkavégzésért szabadidő, illetve átalány, kivéve, ha Közszolgálati Szabályzat erről rendelkezik.
Munkaszüneti napon rendkívüli munkát végző kormánytisztviselő részére háromszoros szabadidő jár, előfordulhat azonban, hogy a munkaszüneti napon rendes munkaidejét teljesíti a kormánytisztviselő, ez esetben a teljesített munkavégzés időtartama kétszeresének megfelelő mértékű szabadidő illeti.
A szabadidőt a teljesítést követően legkésőbb 30 napon belül ki kell adni, amennyiben erre nem kerül sor, a megváltás kötelező. Ennek mértéke a szabadidőre járó arányos illetmény.
A Kttv. 99. §-a egyes kormánytisztviselői csoportokra eltérő rendelkezést tartalmaz. Ezek a kisgyermekes szülőkre, illetve a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között dolgozó kormánytisztviselőkre vonatkoznak.
A korlátozások a következők:
- a heti pihenőnapok egyenlőtlenül nem oszthatók be,
- rendkívüli munkaidő vagy készenlét nem rendelhető el,
- egyenlőtlen munkaidő-beosztás csak hozzájárulásuk esetén alkalmazható,
- a várandósság megállapításától a gyermek hároméves koráig, illetve a gyermekét egyedül nevelő kormánytisztviselő esetén gyermeke hároméves koráig éjszakai munka nem rendelhető el,
- egészségkárosító kockázat fennállása esetén a napi munkaidő éjszakai munkavégzés esetén a nyolc órát nem haladhatja meg,
- gyermeke hároméves korától a gyermek négyéves koráig a gyermekét egyedül nevelő kormánytisztviselő számára rendkívüli munkaidő vagy készenlét csak hozzájárulásával rendelhető el, amely alól kivétel a rendkívüli esemény miatt elrendelt rendkívüli munkavégzés.

a közszolgálati tisztviselők munka- és pihenőidejéről, az igazgatási szünetről, a közszolgálati tisztviselőt és a munkáltatót terhelő egyes kötelezettségekről, valamint a távmunkavégzésről szóló 30/2012. (III. 7.) Korm. rendelet

A szabadság

Kttv. 100. §

Alap- és pótszabadság

A szabadság kiadása

Az igazgatási szünet

Betegszabadság

Szülési szabadság, fizetés nélküli szabadság

Kttv. 110-114. §

A munka- és pihenőidő nyilvántartása

Kttv. 115. §

A kormánytisztviselőt naptári évenként a törvényben meghatározott mértékű alap- és pótszabadság illeti. A szabadságra való jogosultságot nem érinti, ha a kormánytisztviselő nyugdíjasnak minősül, vagy részmunkaidőben van foglalkoztatva (Legfelsőbb Bíróság MK 74. számú állásfoglalás és MK19. számú állásfoglalás).
A szabadságra annak rendeltetésénél fogva elsősorban munkavégzés alapján és annak időtartamához igazodva jogosult a kormánytisztviselő, ugyanakkor bizonyos munkavégzéssel nem töltött, a törvényben felsorolt időtartamokra is szabadság jár. A szabadságra való jogosultság szempontjából munkában töltött időnek minősül:
- a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzés alóli munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,
- a szülési szabadság,
- a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja,
- hozzátartozói ápolás miatt kapott 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság,
- tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó időtartama,
- a keresőképtelenség időtartama,
- a külön jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés időtartama,
- önkéntes, illetve létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása időtartama,
- bíróság vagy hatóság felhívására vagy eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartam,
- minden olyan munkában nem töltött idő, amelyre a kormánytisztviselő illetményre jogosult [144. § (3) bekezdés].
A keresőképtelenség időtartama a táppénzre való jogosultságtól függetlenül számít be a szabadság szempontjából a jogszerző időbe (248. EH).
Az alapszabadság minden kormánytisztviselő esetében évi 25 munkanap, és ezen felül különböző jogcímeken különböző mértékű pótszabadság jár.
A besorolástól függően járó pótszabadság mértéke eltérő a felsőfokú iskolai végzettségű, a középiskolai végzettségű kormánytisztviselő, valamint a vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselő esetén, továbbá ezeken belül a besorolástól, illetve vezetői pótszabadságnál a vezetői szintektől függően differenciált.
A gyermekek utáni pótszabadság mindkét szülőt megilleti.
Fogyatékos gyermek esetén a pótszabadság gyermekenként két munkanappal növekszik.
Az új Mt. a gyermek nevelése érdekében biztosított pótszabadság tekintetében meghatározza, hogy mely munkavállalót kell szülőnek tekinteni (ide sorolja a vér szerinti és az örökbefogadó szülőt, továbbá az együtt élő házastársat, aki a saját háztartásában élő gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van, továbbá a gyámot, a nevelőszülőt és a helyettes szülőt). Ilyen szabályt a Kttv. nem tartalmaz.

A szabadság kiadása

A szabadság kiadásának fő szabálya, hogy a munkáltató a kormánytisztviselői igények feltérképezése alapján minden év február végéig szabadságolási tervet köteles készíteni, és e szabadságolási terv alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg a szabadság kiadásának időpontját, a kormánytisztviselő előzetes meghallgatása után. Szabadságolási tervben foglaltaktól csak rendkívül indokolt esetben lehet eltérni, és a kormánytisztviselő jogosult az ezzel összefüggésben felmerült kára és költségei megtérítésére.
A szabadság kiadásának másik főszabálya, hogy a kiadásra az esedékesség évében kell sort keríteni, továbbá a szabadságot kettőnél több részletben csak a kormánytisztviselő kérésére lehet kiadni.
A jogviszony első három hónapját kivéve az alapszabadság 2/5-ét a kormánytisztviselő kérelmére a szabadságolási tervtől eltérően az általa kért időpontban kell kiadni (ez tíz munkanap).
A szabadság kiadásának sajátos szabálya (amelyet a régi Mt.-ből vett át a Kttv.) arra vonatkozik, hogy a munkáltató az alapszabadság 2/5-éből összesen három munkanapot - legfeljebb három alkalommal - a kormánytisztviselő kérésének megfelelő időpontban, adott esetben akár azonnal is a 15 napos bejelentési határidőre vonatkozó szabály mellőzésével köteles kiadni. Ez akkor merülhet fel, ha a kormánytisztviselőt érintő olyan körülmény van, amely miatt a munkavégzési kötelezettségének teljesítése számára személyi, illetve családi körülményeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel járna (például valamely hozzátartozót ért váratlan betegség, váratlan haláleset, lakás előre nem látható károsodása).
Az azonnal igénybe vehető rendkívüli szabadság további feltétele, hogy a munkáltató felszólítása esetén a kormánytisztviselőnek munkába álláskor haladéktalanul igazolnia a rendkívüli körülmény fennállását. Az okoknak objektíve lényegesnek kell lennie, és nem elegendő, ha az adott körülmény csupán a kormánytisztviselő szubjektív megítélése szerint esik a törvényi feltétel körébe. Olyan esetről lehet szó, amikor a társadalmi elvárás és megítélés is az, hogy a rendkívüli esemény miatti távollét igazolható legyen.
A törvény lehetővé teszi kivételes esetekben a szabadságnak az esedékesség évét követő időpontban történő kiadását. Erre szolgálati érdekből a következő év január 31-ig, illetve kivételesen fontos szolgálati érdekből legkésőbb március 31-ig kerülhet sor. Kormánytisztviselő betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított 30 napon belül ki kell adni a szabadságot akkor is, ha az esedékesség éve már eltelt. A törvény körülírja, hogy a szabadság következő évben történő kiadása szempontjából mit lehet szolgálati érdeknek, illetve kivételesen fontos szolgálati érdeknek minősíteni.
Az Mt. szabályaival azonosan a kormánytisztviselőkre is irányadó, miszerint az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében már megkezdődött, és a szabadság következő évben kivett, illetve kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.
A szabadság kiadásánál a munkarend, munkaidő-beosztás szerinti munkanapokat kell figyelembe venni, év közben kezdődött kormányzati szolgálati jogviszony esetén, illetve év közben megszűnő jogviszony esetén a szabadság arányos része jár.
Az általánostól eltérő munkarend esetén a tényleges munkaidő-beosztáshoz igazodó szabadságkiadási szabály szerint annak a kormánytisztviselőnek, akinek a munkaidő-beosztása nem biztosít hetenként kettő pihenőnapot, úgy kell számítani a szabadságát, hogy azonos naptári időszakra (hétre) mentesüljön a munkavégzés alól, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók. Eltérő munkaidő-beosztás hiányában természetesen a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni.
A szabadságot pénzben megváltani nem lehet, kivéve, ha a jogviszony megszűnéséig az arányos szabadság kiadására nem került sor. Amennyiben a gyermek gondozásával összefüggő szabadság is fennmaradt, ennek pénzbeli megváltását is előírja a törvény. Ha viszont a jogviszonya megszűnéséig a kormánytisztviselő több szabadságot vett igénybe annál, mint amennyi megilletné, a különbözetre járó illetményt köteles visszafizetni, kivéve, ha jogviszonya a nyugdíjasnak minősülés miatt vagy halála miatt, illetve az államigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg.
A szabadság tekintetében sajátos elévülési szabályok érvényesülnek. E szerint az elévülés a jogviszony megszűnésének napján kezdődik, azaz a kormányzati szolgálati jogviszony fennállása alatt a szabadság kiadására vonatkozó igény nem évül el.

Igazgatási szünet

Az igazgatási szünet alatt a rendes szabadságot ki kell adni. Az így kiadott, illetve kivett szabadság nem haladhatja meg a kormánytisztviselő tárgyévre megállapított alapszabadságának a 3/5-ét (15 munkanap).
Az igazgatási szünetről rendelkezik még a közszolgálati tisztviselők munka és pihenőidejéről, az igazgatási szünetről, a közszolgálati tisztviselőt és a munkáltatót terhelő egyes kötelezettségekről, valamint a távmunkavégzésről rendelkező 30/2012. (III. 7.) Korm. rendelet V. fejezete. E szerint az igazgatási szünet időtartama:
- nyáron öt egybefüggő naptári hét, amely augusztus 20-át közvetlenül követő vasárnapig tart,
- télen két egybefüggő naptári hét, amely január elsejét közvetlenül követő vasárnapig tart.
A kormányrendelet szerint a munkáltató az igazgatási szünet időszakára figyelemmel határozza meg a szabadságolási terv alapján kiadásra kerülő szabadságot.
A kormányrendelet az államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője kötelezettségévé teszi az igazgatási szünet alatt a szabadság oly módon történő kiadását, hogy az biztosítsa a zavartalan ügymenetet és feladatellátást, valamint a lakossági ügyfélszolgálat folyamatos és zökkenőmentes ellátását.

Betegszabadság

A kormánytisztviselő a betegség miatti keresőképtelenség tartamára betegszabadságra jogosult. Ennek időtartama naptári évenként 15 munkanap. Év közben kezdődő jogviszony esetén a betegszabadság arányos részére jogosult a kormánytisztviselő.
A kormánytisztviselő a betegsége miatti keresőképtelensége első 15 napjára nem társadalombiztosítási ellátásra, azaz táppénzre, hanem a munkáltatójától betegszabadságra járó díjazásra, azaz az illetménye 70%-ára jogosult. Ez alól kivétel az üzemi baleset és a foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség, valamint a várandósság miatti keresőképtelenség időtartama. Ezekben az esetekben ugyanis nem a betegszabadság, hanem a társadalombiztosítás szabályai szerint jogosult ellátásra a kormánytisztviselő.
A betegszabadság igénybevétele esetén a kormánytisztviselő keresőképtelenségét a kezelőorvos, a keresőképesség orvosi elbírálásáról szóló rendelkezéseknek megfelelően igazolja.
A betegszabadság kiadásánál is a munkarend, illetve munkaidő-beosztás szerinti munkanapokat kell a 15 munkanapos járandóság szempontjából figyelembe venni azzal, hogy ha a kormánytisztviselő a munkaszüneti nap miatt mentesülne a munkavégzési kötelezettsége alól, ezt a munkaszüneti napot is munkanapként kell figyelembe venni (azaz beleszámít a 15 munkanapos járandóságba). A számítás tekintetében a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.

Szülési szabadság, fizetés nélküli szabadság

Az anyát a gyermeke születése esetén egybefüggően 24 hét szülési szabadság illeti. Ezt eltérő megállapodás hiányában úgy kell kiadni, hogy legfeljebb négy hét a szülés várható időpontja elé essen. Ebből következően a munkáltató és a kormánytisztviselő megállapodhatnak, hogy a szülést megelőzően a kormánytisztviselő nem veszi igénybe a szülési szabadságot. Ez természetesen nem érinti a szülési szabadság neki járó időtartamát, sem a társadalombiztosítási ellátásra való jogosultságot.
A kormánytisztviselő a szülési szabadság időtartamára terhességi gyermekágyi segélyre jogosult. A szülési szabadság természetesen a saját gyermek születése esetén illeti a kormánytisztviselőt, azonban annak a kormánytisztviselő nőnek is jár, aki gyermeket örökbe fogadási szándékkal nevelésbe vett.
Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülést követő egy évig a gyermeknek az intézetből történt elbocsátása után is igénybe lehet venni a szülési szabadság igénybe nem vett részét.
A szülést követően a szülési szabadság időtartama nem lehet rövidebb hat hétnél.
A kormánytisztviselőt fizetés nélküli szabadság illeti a gyermeke gondozása céljából. Ez a gyermeke harmadik életéve betöltéséig jár, amelyet a kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. Hangsúlyozni kell, hogy a fizetés nélküli szabadságot mindkét szülő akár egyidejűleg is igénybe veheti.
A szülési szabadság és a gyermek harmadik életéve betöltéséig gondozása céljából járó szabadság bizonyos esetekben megszűnik. Ezek a következők:
- a gyermek halva születése esetén,
- ha a gyermek meghal, a halált követő tizenötödik napon,
- amennyiben a gyermeket külön jogszabályban foglaltak szerint ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermek elhelyezését követő napon.
A kormánytisztviselőnek gyermeke személyes gondozása érdekében az említett fizetés nélküli szabadságon kívül gyermeke 10. életéve betöltéséig további fizetés nélküli szabadság jár, amennyiben gyermekgondozási segélyben részesül. A gyermekgondozási segély feltételeit a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 20. §-a szabályozza, mely szerint az a szülő jogosult a gyermeke 10. életéve betöltéséig gyermekgondozási segélyre, aki tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermekét saját háztartásában neveli. Tartósan betegnek, illetve súlyosan fogyatékosnak az a 18. évet el nem érő gyermek minősül, aki a külön jogszabályban meghatározott betegsége, illetve fogyatékossága miatt állandó vagy fokozott felügyeletre, gondozásra szorul.
Felhívjuk a figyelmet, hogy a szülési szabadság, valamint a gyermek 3 éves koráig terjedően a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, továbbá a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség alatt a kormánytisztviselőt felmentési tilalom illeti meg, azaz ezen időszakok alatt a munkáltató felmentéssel nem szüntetheti meg a kormánytisztviselő szülő jogviszonyát.
A kormánytisztviselőt közeli hozzátartozója ápolása címén is illeti fizetés nélküli szabadság. Ennek feltétele, hogy az előre láthatólag 30 napot meghaladja, az ápolás személyes ápolás legyen, és az ápolás jogosságát, indokoltságát a kezelő orvos igazolja. Ezen feltételek fennállása esetén a kormánytisztviselőt legfeljebb kettő évre illeti fizetés nélküli szabadság. Az ápolás indokoltságát a munkáltató nem bírálhatja felül, az orvos szakmai kérdés. Természetesen az otthoni ápoláson alapuló fizetés nélküli szabadságra való jogosultság megszűnik, ha a hozzátartozó ápolása kórházban, szanatóriumban vagy bentlakásos szociális intézményben történik, illetve folytatódik. Az ápolás alatt a munkáltató közölheti a felmentést, de a felmentési idő az ápolás megszűnése után kezdődhet.
A Kttv. 6. § 11. pontja meghatározza, hogy ki minősül hozzátartozónak. Hozzátartozó:
- az egyeneságbeli rokon,
- az egyeneságbeli rokon házastársa,
- az örökbefogadó szülő,
- a mostohaszülő,
- a nevelőszülő,
- az örökbefogadott gyermek,
- a mostohagyermek,
- a nevelt gyermek,
- a testvér,
- a házastárs,
- az élettárs,
- a bejegyzett élettárs,
- a jegyes,
- a házastárs egyeneságbeli rokona,
- a bejegyzett élettárs egyeneságbeli rokona,
- a házastárs testvére,
- a bejegyzett élettárs testvére,
- a testvér házastársa,
- a testvér bejegyzett élettársa.
A munkáltató kérheti a hozzátartozói minőség igazolását, sőt, időszakonként a jóhiszeműség és rendeltetésszerű joggyakorlás keretei között jogosult új igazolást is kérni a kormánytisztviselőtől.

A munka- és pihenőnap nyilvántartása

A Kttv. kötelezően előírja, hogy a munkáltató köteles nyilvántartani a kormánytisztviselő:
- rendes munkaideje időtartamát,
- rendkívüli munkaideje időtartamát,
- a készenlét időtartamát,
- a szabadság kiadását és annak időtartamát, valamint
- az egyéb munkaidő kedvezmények időtartamát.
A nyilvántartás formáját a törvény nem határozza meg, de abból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a törvényben felsorolt nyilvántartandó időtartamoknak.
A kormánytisztviselő rendes és rendkívüli munkaideje időtartamára vonatkozóan vezetett nyilvántartásnak az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész feltüntetésével is lehetséges a vezetése.

Az előmenetel

Kttv. 116-124. §

a közszolgálati tisztviselők képesítési előírásairól szóló 29/2012. (III. 7.) Korm. rendelet

A törvény indokolása hangsúlyozza, hogy a jogszabály a kormánytisztviselő számára érdemeken alapuló, a jogszabályban részletesen meghatározott feltételek mellett szabályozott előmenetelt biztosít.

Besorolási osztályok és fokozatok

A kormánytisztviselő besorolása:
- a kormánytisztviselő iskolai végzettségén, és
- jogviszonyban töltött idején, és
- a minősítésén
alapul.
A törvény a besorolás tekintetében megkülönbözteti a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselőt a középiskolai végzettségű kormánytisztviselőtől azzal, hogy a pályakezdő kormánytisztviselő gyakornoki besorolást kap. Felsőfokú iskolai végzettség esetén a gyakornoki besorolásban töltött idő egy év, ezzel szemben a középiskolai végzettségű kormánytisztviselő esetén a gyakornoki besorolásban töltött idő kettő év. Felsőfokú iskolai végzettségű gyakornok egy év fogalmazó besorolást kap, míg a középiskolai végzettségű kormánytisztviselő két év gyakornoki besorolásban töltött időben előadói besorolást kap.
A pályakezdő kormánytisztviselő e szerint iskolai végzettségét függően egy vagy kettő évet gyakornokként tölt a munkáltatónál.
A felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselőket a I. besorolási osztályba, míg a középiskolai végzettségű kormánytisztviselőket a II. besorolási osztályba rendeli sorolni a törvény.
Mind a felsőfokú iskolai végzettségű, mind a középiskolai végzettségű kormánytisztviselő besorolási fokozata attól függ, hogy hány évet töltött kormányzati szolgálati jogviszonyban.
Felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő:
- egy év gyakornoki idő után fogalmazó,
- három év jogviszony után tanácsos,
- nyolc év után vezető-tanácsos,
- tizenhat év után főtanácsos,
- huszonöt év kormányzati szolgálati jogviszony után vezető-főtanácsos
fokozatba kerül.
Középiskolai végzettségű kormánytisztviselő:
- két év gyakornoki idő után előadó,
- tizenkét év kormányzati jogviszony után főelőadó,
- harmincegy év jogviszony után főmunkatárs
besorolási fokozatba tartozik.
Az egyes besorolási osztályokhoz a Kttv. 1. melléklete szerinti illetményrendszerben meghatározott fizetési fokozatok tartoznak.
Felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselői besoroláshoz tizenhét fizetési fokozat, és a középiskolai végzettségű kormánytisztviselői besoroláshoz ugyancsak tizenhét fizetési fokozat tartozik.
A I., illetve II. besorolási osztály megfelelő besorolási fokozatához igazodó fizetési fokozat mellé a törvény az illetmény meghatározott szorzószámát rendeli.

Képesítési követelmények

A kormánytisztviselői munkakör betöltésének alapja az előbbiekből következően az iskolai végzettség. A 29/2012. (III. 7.) Korm. rendelet rendelkezik a közszolgálati tisztviselők képesítési előírásairól és a rendelet 2. § (2) bekezdése előírja, hogy kormánytisztviselőnek az nevezhető ki, aki rendelkezik a feladata ellátásához szükséges, a kormányrendelet 2-3. mellékletében a feladatkörre meghatározott képesítések valamelyikével. Amennyiben a kormánytisztviselő a munkakörében több feladatot lát el, legalább az egyik feladatköre ellátására előírt képesítéssel rendelkeznie kell. Kiemelt munkakör esetén az erre meghatározott képesítést írja elő a kormányrendelet akkor is, ha a kiemelt munkakör mellett a kormánytisztviselő más feladatkört is ellát.
Ahol a kormányrendelet a I. besorolási osztályba soroláshoz képesítési követelményként egyes felsőoktatási képzési területeken szerezhető szakképzettségeket is meghatároz, figyelembe kell venni a felsőoktatási alap- és mesterképzésről, valamint a szakindítás eljárási rendjéről szóló 289/2005. (XII. 22.) Korm. rendelet 1. és 2. számú melléklete szerinti szakképzettségeket is, miután ezeket is képesítettnek kell tekinteni ebből a szempontból.
A közigazgatási szerv belső szabályzatában alkalmazási feltételként együttesen, illetve külön-külön, további szakképesítés, szakmai vagy közigazgatási gyakorlat, továbbá idegen nyelv ismeretét előírhatja, ezért ennek hiányában a pályázó nem alkalmazható.
A képesítési előírások alóli felmentés általában nem adható.
A 29/2012. (III. 7.) Korm. rendelet hatályba lépésekor közszolgálati, illetve kormányzati szolgálati jogviszonyban álló közszolgálati tisztviselőt az eredeti feladatköre megváltozásáig képesítettnek kell tekinteni, amennyiben a korábban a képesítési előírásokról rendelkező 9/1995. (II. 3.) Korm. rendeletben előírt képesítési feltételekkel rendelkezik, és e korábbi kormányrendelet alapján a feladatkörére képesítettnek minősült. Az új kormányrendelet hatályba lépése után a kormánytisztviselő feladatköre, munkaköre megváltozásakor természetesen már az új kormányrendelet képesítési előírásai az irányadók.
A kormánytisztviselőt a kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő megszerzését követően magasabb besorolási fokozatba kell sorolni:
- a feladatai ellátására megfelelt fokozatú minősítés esetén, és a következő besorolási fokozathoz jogszabályban előírt feltételek megléte esetén, vagy
- az államigazgatási szerv által írásban meghatározott feltételek teljesítése esetén.

Közigazgatási szakvizsga és alapvizsga

A kormánytisztviselői jogviszonyban maradás, illetve az előmenetel lényeges feltétele a közigazgatási alapvizsga és szakvizsga megszerzése.
Közigazgatási alapvizsgát a fogalmazó besoroláshoz egy éven belül, előadó besoroláshoz két éven belül kell letenni. Ebbe a határidőbe nem számít:
- a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság időtartama,
- a keresőképtelenség időtartama,
- a 30 napot meghaladó hivatalos kiküldetés időtartama.
Amennyiben a fogalmazó, illetve az előadó gyakornok besorolásban lévő kormánytisztviselő a reá vonatkozóan előírt határidőt követően hat hónapon belül sem teszi le a közigazgatási alapvizsgát, a jogviszonya automatikusan megszűnik.
Míg a fogalmazói besoroláshoz a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő tekintetében elegendő a közigazgatási alapvizsga, addig a I. besorolási osztályba sorolt tanácsos besoroláshoz és természetesen e fölötti besoroláshoz már közigazgatási szakvizsga meglétét követeli meg a törvény. Ilyen szakvizsgát az tehet, aki:
- a közigazgatási alapvizsgát letette,
- vagy a közigazgatási alapvizsga letétele alól mentesült,
- továbbá a közigazgatási szervnél szerzett legalább kettő éves gyakorlattal rendelkezik.
Vezető kormánytisztviselő esetében nem szükséges a Kttv.-ben meghatározott közigazgatási gyakorlat megléte. A közigazgatási szakvizsgával egyenértékű a jogi szakvizsga. A Országos Közigazgatási Vizsgabizottság Elnöke által közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat, és az annak alapján adott mentesítés is egyenértékű a közigazgatási szakvizsgával.

A minősítés

A kormánytisztviselő előmenetele a minősítéstől is függ.
Az előmenetel különleges szabálya a magasabb besorolási fokozat, illetve a magasabb fizetési fokozatba soroláshoz kapcsolódik. Amennyiben ugyanis a kormánytisztviselő a törvényben meghatározott feltételeket a következő besorolási fokozathoz előírt várakozási idő lejárta előtt teljesítette, őt át kell sorolni a magasabb besorolási fokozatba, és pedig annak a legalacsonyabb fizetési fokozatába. Ezek a feltételek:
- a következő besorolási fokozathoz jogszabályban előírt feltételek teljesítése, vagy
- az államigazgatási szerv által írásban meghatározott feltételek teljesítése.
Amennyiben a vezető-főtanácsos (25 év kormányzati szolgálati jogviszony), illetve a főmunkatárs (31 év kormányzati szolgálati jogviszony) besorolási fokozatba sorolt kormánytisztviselő minősítése a legmagasabb fokozatú, őt eggyel magasabb fizetési fokozatba lehet sorolni.
Az előbbi esetben az átsorolás kötelező, a legmagasabb fokozatú minősítés tekintetében az eggyel magasabb fizetési fokozatba sorolás azonban a munkáltató mérlegelésétől függ, így a vezető-főtanácsos, illetve a főmunkatárs eggyel magasabb fizetési fokozatba sorolása nem kötelező.
Ha a pályakezdő kormánytisztviselő a bizonyítványát, oklevelét kiváló vagy annak megfelelő minősítéssel szerezte, a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő fogalmazót a besorolási fokozat II. fizetési fokozatába, a középiskolai végzettségű kormánytisztviselő előadót a besorolási fokozat II. fizetési fokozatába kell sorolni. Ettől a besorolási szabálytól nem lehet eltérni, a magasabb fokozatba besorolás kötelező.
A törvény arról is rendelkezik, ha a kormánytisztviselő a megfeleltnél alacsonyabb fokozatú minősítést kap. Ebben az esetben a munkáltató mérlegelésétől függ, hogy a következő fizetési fokozathoz előírt várakozási idejét meghosszabbítja-e vagy sem, kötelező szabály azonban, hogy a várakozási idő meghosszabbítása esetén az legfeljebb egy év lehet.
A törvény külön rendelkezik az áthelyezett kormánytisztviselőről oly módon, hogy fogalmazó esetén egy éven belül, előadó besoroláshoz pedig két éven belül kell közigazgatási alapvizsgát tenni, míg közigazgatási szakvizsgához kötött munkakör, illetve besorolás esetén a közigazgatási szakvizsgát a kormánytisztviselő az áthelyezésétől számított három éven belül köteles letenni. Ha az áthelyezett kormánytisztviselő a közigazgatási alapvizsgát az előírt határidőn belül nem teszi le, ennek jogkövetkezménye a kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnése, míg a közigazgatási szakvizsga teljesítésének hiánya a jogviszonyt nem szünteti meg, azonban a törvény előírja, hogy a kormánytisztviselő magasabb fizetési, besorolási fokozatba nem sorolható át a közigazgatási szakvizsga teljesítéséig.
Kormányzati szolgálati jogviszony határozott időtartamra is létesíthető. Ha ez az időtartam az egy évet meghaladja, az előmenetelre a Kttv. rendelkezéseit kell alkalmazni. Amennyiben a kormánytisztviselő ismételten határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszonyt létesít, a határozott időtartamokat össze kell számítani.
A törvény bizonyos munkakörökben a kinevezéstől számított kettő éven belül az igazságszolgáltatási ismeretekről is számot adó ügyviteli vizsga letételének kötelezettségét írja elő. Ez a kötelezettség a pártfogó felügyelői, jogi segítségnyújtó és áldozatsegítő szolgálatként, valamint kárpótlási hatóságként kijelölt szervnél működő pártfogó felügyelő, kormánytisztviselő és kormányzati ügykezelő tekintetében áll fenn, és az ügyviteli vizsgát a kinevezéstől számított kettő éven belül kell letenni. A munkáltató a munkakörre előírt vizsga megszerzése alól kivételesen indokolt esetben legfeljebb három évre halasztást engedélyezhet.

A címek

Kttv. 125-128. §

A Miniszterelnökségen, a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős minisztériumban, valamint a minisztériumban (a Miniszteri Kabinetben) főtanácsadói, illetve tanácsadói munkakörök létesíthetők, amelyeket a szervezeti és működési szabályzat, ügyrendben, annak mellékletében fel kell tüntetni.
A főtanácsadói, illetve tanácsadói munkakör létesítésére a Miniszterelnökségen a Miniszterelnökséget vezető államtitkár jogosult, a kormányzati tevékenység összehangolásáét felelős miniszter által vezetett minisztériumban a miniszter jogosultsága, míg a minisztériumban a miniszteri kabinetben is a miniszter jogosultsága e munkakörök létesítése.
A főtanácsadói, tanácsadói munkakör betöltésére szóló kinevezés határozatlan időre szól, a kormánytisztviselő vezető-főtanácsosi, illetve főtanácsosi besorolást kap, és főosztályvezetői, illetve főosztályvezető-helyettesi illetményre jogosult, mindezek függetlenek a kormánytisztviselői jogviszonyban eltöltött idejétől.
A főtanácsadói, illetve tanácsadói munkakörtől a munkáltatói jogkör gyakorlója egyoldalú írásba foglalt döntésével a kormánytisztviselőt bármikor megfoszthatja azzal, hogy iskolai végzettségének, szakképzettségének, szakképesítésének megfelelő nem főtanácsadói, illetve nem tanácsadói másik munkakörbe áthelyezi. Ekkor a kormánytisztviselő illetményét e munkakörre megfelelően kell megállapítani. A törvény nem írja elő a munkáltatói jogkör gyakorlója erre vonatkozó döntésének indokolását, a feltétel csupán a döntés írásba foglalása.
A hivatali szervezetben a szervezet vezetője közigazgatási tanácsadói, illetve főtanácsadói címet adományozhat a törvényi feltételekkel rendelkező kormánytisztviselőnek, ez azonban együttesen nem haladhatja meg az államigazgatási szerv felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselői létszáma 20 százalékát. A törvény e szerint korlátozza a hivatali szervezetben az ilyen cím adományozásának mértékét.
A cím adományozását követően a kormánytisztviselőt minősíteni kell. Ha a minősítése legalacsonyabb fokozatú, a címet tőle vissza kell vonni, és ebben az esetben a besorolása szerinti illetményére jogosult.
A hivatali szervezet vezetője szakmai tanácsadói, illetve szakmai főtanácsadói címet is adományozhat a törvényben meghatározott feltételekkel rendelkező kormánytisztviselőnek. Az adományozható kétféle cím együttesen nem haladhatja meg az államigazgatási szerv felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselői létszámának 20%-át. Az államigazgatási szerv szervezeti és működési szabályzatában kell meghatározni az adományozható szakmai tanácsadói, illetve szakmai főtanácsadói címek számát.
A szakmai tanácsadói, illetve főtanácsadói címet legalacsonyabb fokozatú minősítés esetén vissza kell vonni, és ekkor a kormánytisztviselő a címmel járó illetmény helyett a besorolás szerinti illetményére jogosult.
A hivatali szervezet vezetője a tartósan kiemelkedő munkát végző, felsőfokú iskolai végzettségű, és közigazgatási szakvizsgával rendelkező kormánytisztviselőnek címzetes vezető-tanácsosi, címzetes főtanácsosi, címzetes vezető-főtanácsosi címet adományozhat. A középiskolai végzettségű kormánytisztviselőnek a hivatali szervezet vezetője címzetes főmunkatársi címet adományozhat. Az adományozás további feltétele meghatározott kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő megléte. Ez a következő:
- címzetes vezető-tanácsosi címhez legalább öt év,
- címzetes főtanácsosi címhez legalább tizenkettő év,
- címzetes vezető-főtanácsosi címhez legalább húsz év,
- címzetes főmunkatársi címhez legalább tizennyolc kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő.
Az előbbi címekhez magasabb besorolás tartozik a törvény által meghatározottak szerint.

A vezetők

Kttv. 129. §

A törvény meghatározza a vezetői szinteket és az egyes vezetői munkakörök betöltésének feltételeit. Vezetők:
- osztályvezető,
- főosztályvezető,
- főosztályvezető-helyettes (ilyen vezetői szint szervezeti egység vezetése nélkül is létesíthető a főosztályvezető helyettesítésére).
Vezetői kinevezést csak az a kormánytisztviselő kaphat, aki felsőfokú iskolai végzettséggel, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával rendelkezik, illetve a szakvizsga alól teljes körű mentesítést kapott. Jogi vagy közigazgatási szakvizsga hiányában ezeket a kinevezéstől számított két éven belül le kell tenni. Ellenkező esetben a szolgálati jogviszony a törvény erejénél fogva megszűnik.
A vezetői kinevezés általában határozatlan időre szól, helyettesítés céljából azonban határozott időre is adható vezetői kinevezés, amely meghosszabbítható. Tartós külszolgálat tartamára ugyancsak határozott időre is adható vezetői kinevezés.

Teljesítményértékelés, minősítés

Kttv. 130. §

A törvény meghatározza a teljesítményértékelés és a minősítés fogalmát, tartalmát és az eljárási szabályokat, valamint a jogkövetkezményeket azzal, hogy a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter ajánlást ad ki teljesítményértékelés lefolytatásának elősegítése érdekében. Az ajánlás meghatározza a teljesítményértékelés módszertanát.
A törvény teljesítményértékelésnek minősíti a munkáltatói jogkör gyakorlójának a kormánytisztviselő teljesítménye írásban történő értékelését, melyre a jogkör gyakorló mérlegelése alapján kerül sor. Legalább négy teljesítményértékelés eredménye adja a kormánytisztviselő minősítését azzal, hogy az első teljesítményértékeléstől számított egy évet követően kell a minősítést elvégezni.
A teljesítményértékelés alapján a kormánytisztviselő jutalomban részesülhet, a minősítés alapján pedig szakértői, illetve vezetői utánpótlás adatbázisba helyezhető.
A teljesítményértékelés, illetve a minősítés hibás vagy valótlan ténymegállapításának, a kormánytisztviselő személyiségi jogát sértő megállapításának megsemmisítése iránt a kormánytisztviselő közszolgálati jogvitát kezdeményezhet. Erre a Kttv. 190. § (2) bekezdése az irányadó, mely szerint a munkáltatónak a minősítés, a teljesítményértékelés megállapításaival kapcsolatos sérelmes intézkedése ellen a kormánytisztviselő közszolgálati panaszt terjeszthető elő az intézkedés kézbesítésétől számított harminc napon belül a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz, melynek döntésével szemben a kormánytisztviselő harminc napon belül bírósághoz fordulhat keresettel.

Díjazás, illetmény

Kttv. 131-143. §

Díjazás munkavégzés hiányában

Kttv. 144. §

Az illetmény védelme

Kttv. 145. §

Az illetmény kifizetésének szabályai

Kttv. 146-147. §

Elszámolás

Kttv. 148. §

Illetményből való levonás

Kttv. 149. §

A kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonya alapján havonta illetményre jogosult, amelyet utólag, egy alkalommal kell elszámolni és kifizetni. Ha a jogviszony egy hónapnál rövidebb ideig tart, a jogviszony végén kell az illetményt elszámolni.
Az illetményt a tárgyhónapot követő ötödik napon kell a kormánytisztviselő vagy meghatalmazottja részére kifizetni, vagy pedig bankszámlára utalással teljesíteni.
A kormánytisztviselő részére az illetményéről olyan részletes írásbeli elszámolást kell adni, amelyből megállapíthatja a kiszámolás helyességét, a levonások jogcímét, és azok összegét ellenőrizni is tudja. Az illetményből levonásnak a levonásmentes illetmény részig csak jogszabály, illetve végrehajtható határozat alapján van helye.
A jogalap nélkül kifizetett illetmény a kifizetéstől számított hatvan napig követelhető vissza. Ezt követően csak akkor, ha a kormánytisztviselőnek a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő. A kormánytisztviselő az illetményére vonatkozó igényéről az egyezséget kivéve előre nem mondhat le.

Az illetmény elemei

A törvény meghatározza a kormánytisztviselőt megillető illetmény elemeit, ezek:
- az alapilletmény,
- illetménykiegészítés,
- illetménypótlékok.
Az alapilletmény és az illetménykiegészítés együttes összegének legalább a garantált bérminimum összegét el kell érnie.
Megjegyzendő, hogy a garantált bérminimum nem azonos a kötelező legkisebb munkabérrel. A garantált bérminimum a legalább középfokú iskolai végzettséget, szakképzettséget igénylő munkakörökben fizetendő, a Kormány által megállapított legalacsonyabb bér.
2012. évre a garantált bérminimum és a minimálbér megállapításáról a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet rendelkezik, mely szerint teljes munkaidő teljesítése esetén a garantált bérminimum havi 108 000 forint, heti bér esetén 24 850 forint, napi bér alkalmazása esetén 4970 forint, míg órabér alkalmazása esetén 621 forint (ezzel szemben a középiskolai végzettséghez, szakképzettséghez nem kötött munkakörökben a minimálbér 93 000 forint). Részmunkaidő esetén ezeket az összegeket arányosan kell figyelembe venni.
Az illetményalap összegét évente az állami költségvetésről szóló törvény állapítja meg úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb, mint az előző évi illetményalap. Az illetmény megállapításához az egyes osztályok emelkedő számú fizetési fokozataihoz növekvő szorzószámok tartoznak, és a szorzószám, valamint az illetményalap szorzata határozza meg az egyes osztályok különböző fokozataihoz tartozó alapilletményt.
A besorolási osztályokat, a fizetési fokozatokat és a fizetési fokozatokhoz tartozó növekvő szorzószámokat a törvény 1. számú melléklete tartalmazza.

Illetményeltérítés

A hivatali szerv vezetője a besorolás szerinti alapilletményt legfeljebb 50 százalékkal megemelheti, vagy legfeljebb 20 százalékkal csökkentett mértékben állapíthatja meg a személyi juttatások előirányzatán belül a tárgyévet megelőző év minősítése, ennek hiányában a kormánytisztviselő teljesítményértékelése alapján.
Az eltérítésről minden év elején legkésőbb február 28-áig kell dönteni azzal, hogy az eltérítés mértéke évente egy alkalommal a megállapítástól számított hat hónap után módosítható. Ennek feltétele, hogy az addig megállapított alapilletmény legfeljebb már csak 20 százalékkal csökkenthető. A Miniszterelnökség, valamint a minisztériumok esetén az eltérítés mértéke maximum 30 százalék lehet.
A már megállapított alapilletmény eltérítés tárgyévben történő módosításának további feltételeit is meghatározza a törvény. Ezek:
- ha a tárgyévben a kormánytisztviselő vezetői kinevezést kap,
- ha a tárgyévben a kormánytisztviselő vezetői kinevezését visszavonják,
- a kormánytisztviselőt miniszterelnökségi főtanácsadói, illetve tanácsadói munkakörbe helyezik,
- a kormánytisztviselőt kormányfőtanácsadói, illetve kormánytanácsadói munkakörbe helyezik,
- a kormánytisztviselőt miniszteri főtanácsadói, illetve miniszteri tanácsadói munkakörbe helyezik át,
- a kormánytisztviselőnek az előbb felsorolt főtanácsadói, illetve tanácsadói munkakörét módosítják,
- a címadományozásra vagy annak visszavonására kerül sor,
- amennyiben a kormánytisztviselő I. besorolási osztályba átsorolására kerül sor, mert a munkakörére előírt szakirányú főiskolai végzettséget szerzett.
A módosítás eredményeként a kormánytisztviselő alapilletménye nem lehet alacsonyabb, mint a törvény szerint az eltérítés nélkül meghatározott őt megillető alapilletmény. Évközben történt áthelyezés esetén a korábbi munkáltató által megállapított eltérítés az irányadó.
A fővárosi és megyei kormányhivatal esetén a szakigazgatási szerv vezetője tesz javaslatot az illetményeltérítésre, és arról a kormánybízott dönt.

Illetménykiegészítés

Az illetménykiegészítés mértéke attól függ, hogy a kormánytisztviselő milyen szintű államigazgatási szervnél dolgozik.
A törvény 134. §-ában felsorolt központi államigazgatási szerveknél a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő 50%, a középiskolai végzettségű kormánytisztviselő pedig az alapilletményének 15%-a mértékű illetménykiegészítésre jogosult.
Más központi államigazgatási szervnél, a rendőrség, a büntetés-végrehajtás és a katasztrófavédelem szervezeteinél, a megyei, fővárosi kormányhivatalnál, valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság központi igazgatási szerveinél az illetménykiegészítés mértéke iskolai végzettségtől függően az alapilletmény 35, illetve 15%-a.
A központi államigazgatási szerv legalább megyei illetékességű területi szerveinél, valamint a rendőrség, a katasztrófavédelem, a büntetés-végrehajtás, a Kormány által intézmény fenntartásra kijelölt szerv és az OEP legalább megyei illetékességű belső igazgatási szerveinél az illetménykiegészítés mértéke 30, illetve 10% az alapilletményhez képest.
Az előbb felsorolt államigazgatási szervek, valamint a megyei és fővárosi kormányhivatalok helyi és körzeti (nem megyei illetékességű), valamint az ONYF és az OEP legalább helyi illetékességű belső szerveinél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő esetén az alapilletmény 10%-a. Ebből következik, hogy ilyen szervnél középiskolai végzettségű kormánytisztviselő esetén nincs illetménykiegészítés.

Vezetői illetmények és pótlékok

A törvény 135. §-a határozza meg az ott megjelölt szerveknél a vezetői szintek számát, továbbá azt, hogy az ezt betöltő vezetők milyen vezetői alapilletményre, illetve hány százalékos mértékű vezetői illetménypótlékra jogosultak.
A Kttv. 136. § (1) bekezdése előírja, hogy testület által vezetett szerv esetében az elnök és a tagok illetményét a munkáltatói jogkör gyakorló állapítja meg az illetményalap 28-szorosát meg nem haladó mértékben.
A megyei, illetve fővárosi kormányhivatal főigazgatójának, illetve igazgatójának az illetményét is a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult megállapítani az illetményalap 26-szorosát, illetve 24-szeresét meg nem haladó mértékben.
A Kormány által intézményfenntartásra kijelölt szerv vezetője illetményét a kinevezési jogkör gyakorlója állapítja meg az illetményalap 26-szorosát meg nem haladó mértékben, az illetményre a kormánymegbízott tesz javaslatot. Vezetőhelyettes esetén az illetmény az illetményalap 24-szeresét nem haladhatja meg.
Regionális államigazgatási szerv, valamint a megyei, fővárosi kormányhivatal szakigazgatási szerve vezetőjének, illetve vezetőhelyettesének illetménye legfeljebb az illetményalap 22-szerese, illetve 17-szerese lehet.
A Kttv. 136. §-ában meghatározott szervek vezetői tekintetében az illetmény mértékét maximálja a törvény azzal, hogy az ilyen illetményre jogosult esetén pótlék nem fizethető.
A Kttv. 134. § (1) bekezdésében felsorolt központi államigazgatási szervnél, valamint a (2) és (3) bekezdésben meghatározott államigazgatási szervnél vezetői munkakört betöltők részére a törvény 137. §-a illetménypótlékot állapít meg az alapilletmény meghatározott százalékában.
Speciális illetménypótlék az integrált ügyfélszolgálati pótlék, amelyre az a kormánytisztviselő jogosult, aki a fővárosi, megyei kormányhivatalokon belül működő integrált ügyfélszolgálati irodán ügyfélszolgálati feladatok ellátásával összefüggő munkakört tölt be. A pótlék mértéke 20%.

Pótlékok

A kormánytisztviselő ezeken túlmenően további illetménypótlékra is jogosult a törvényi feltételek fennállása esetén. Ezek a következők:
- éjszakai pótlék: a munkaidő-beosztása alapján 22 és 6 óra között munkát végző kormánytisztviselő pótléka óránként az illetményalap 0,45%-a, amely időarányosan is jár,
- gépjárművezetési pótlékra jogosult a rendszeresen hivatali gépjárművet vezető kormánytisztviselő, ha emiatt külön gépjármű foglalkoztatása szükségtelen. A pótlék mértéke 13%,
- kockázati pótlékra jogosult az a kormánytisztviselő, akinek munkavégzésére a munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy egészsége védelme egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával valósítható meg, amely számára fokozott megterhelést jelent. A pótlék mértéke 45%,
- idegennyelv-tudási pótlék, amelyre az államilag elismert nyelvvizsga eredményét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű okirattal rendelkező azon kormánytisztviselő jogosult, aki idegen nyelv használatát szükségessé tevő munkakörben dolgozik. A jogosító nyelveket és munkaköröket a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg, a pótlék mértéke nyelvvizsgánként attól függ, hogy a nyelvvizsga komplex felsőfokú vagy komplex középfokú, illetve a törvény az angol, francia és német nyelvek tekintetében alanyi jogon járó pótlékot állapít meg. Ez a pótlék tehát a munkakörhöz szükségességtől függetlenül jár,
- képzettségi, illetve munkaköri pótlék, amelyet a hivatali szervezet vezetője, a Kormány által meghatározott rendben állapíthat meg.
A törvény által meghatározott esetekben munkavégzés hiányában is jár a kormánytisztviselő részére díjazás. Így díjazás jár a betegszabadság tartamára, amely az illetmény 70%-a. Állásidőre a teljes illetmény illeti meg a kormánytisztviselőt, mivel ilyen esetben a munkáltató működési körében felmerült okból nem tud munkát végezni.
Illetmény jár a kormánytisztviselőnek:
- a szabadság idejére,
- a munkaszüneti nap miatt kiesett időre,
- a kötelező orvosi vizsgálat időtartamára,
- a véradáshoz szükséges, legalább 4 óra időtartamra,
- a szoptató anyának, a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermek esetén naponta kétszer két órára, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermek esetén naponta két órára,
- a hozzátartozó halálakor két munkanapra,
- a központilag vagy az államigazgatási szerv vezetője által előírt képzés, továbbképzés vagy átképzés idejére,
- a bíróság vagy hatóság felhívására az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartamra,
- mindazon időtartamra, amelyre a Kttv. munkavégzés nélküli illetmény fizetését írja elő, annak mértéke meghatározása nélkül.

Egyéb juttatások

Kttv. 150-154. §

A törvény meghatározza a kormánytisztviselő jubileumi jutalomra való jogosultságának feltételeit, és a jubileumi jutalomra jogosító idő számításának szabályait.
A törvény szerint a kormánytisztviselőt 25, 30, 35 illetve 40 év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő után kettő havi, három havi, négy havi illetve öt havi illetménynek megfelelő összegű jubileumi jutalom illeti. A jubileumi jutalom az adott szolgálati jogviszonyban töltött idő betöltésének napján esedékes. Nem jár a juttatás, ha a kormánytisztviselő azt másik foglalkoztatási jogviszonyban már megkapta.
A törvény felsorolja a jubileumi jutalomra jogosító idők számításához beszámítandó időtartamokat. Ezek a következők:
- Az e törvény (a Kttv.) hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közszolgálati és kormánytisztviselői jogviszonyban töltött idő,
- a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény (Ktv.) hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban és közszolgálati jogviszonyban töltött idő,
- a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény (Ktjv.) hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban és kormánytisztviselői jogviszonyban eltöltött idő,
- a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.) hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban és közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő,
- a hivatásos szolgálati jogviszony időtartama (Hszt., Hjt.),
- a bíróságnál és ügyészségnél eltöltött szolgálati viszony és munkaviszony,
- hivatásos nevelőszülői jogviszony,
- a Kttv., a Ktv., Ktjv., illetve a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony,
- állami vezetői szolgálati jogviszony.
A kormánytisztviselő cafetéria-juttatásra is jogosult a törvényben meghatározott mértékig és feltételekkel. Ennek éves összege nem lehet alacsonyabb az illetményalap ötszörösénél azzal, hogy ebbe beleszámít a juttatást terhelő közteher is.
Az igénybe vehető béren kívüli juttatásokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 71. § (1) bekezdés a)-f) pontjai és (3) bekezdése sorolja fel.
Nem jár cafetéria-juttatás
- a tartós külszolgálaton lévő kormánytisztviselőnek,
- a szakértői tevékenységet ellátó kormánytisztviselőnek,
- annak a kormánytisztviselőnek, aki 30 napot meghaladó, illetményre nem jogosító távolléten van, a távollét első napjától (a távollétek időtartamát nem lehet összeszámítani e jogosultság szempontjából).
A kormánytisztviselő részére a hivatali szervezet vezetője további visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő juttatásokat állapíthat meg. Ezek a következők:
- lakhatási támogatás,
- lakás építési- és vásárlási támogatás,
- albérleti díj hozzájárulás,
- családalapítási támogatás,
- szociális támogatás,
- illetményelőleg,
- tanulmányi ösztöndíj,
- képzési, továbbképzési támogatás,
- nyelvtanulási támogatás.
Ezen túlmenően más szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatás is biztosítható, melyek juttatása mértékét, feltételeit, az elbírálás és elszámolás rendjét, valamint az esetleges visszatérítés szabályait is a hivatali szerv vezetője jogosult megállapítani.
A törvény szerint az állam készfizető kezességet vállal a kormánytisztviselő lakásépítéséhez, vásárlásához, hitelintézettől igényelt állami kamattámogatású kölcsön összegéhez, ha annak összege meghaladja a lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének a hitelintézet által meghatározott legmagasabb arányát. A készfizető kezesség a különbözetre vonatkozik. Ezt a kormánytisztviselő a hitelintézeten keresztül veheti igénybe. Az állami készfizető kezesség további feltételei:
- határozatlan időre létesített kormányzati szolgálati jogviszony,
- a kormánytisztviselő legalább hároméves közigazgatási gyakorlattal rendelkezzen,
- a kormánytisztviselő ne töltse felmentési vagy felmondási idejét,
- ne folyjon ellene fegyelmi eljárás vagy
- ne álljon büntetőeljárás hatálya alatt.
A kormánytisztviselő kiemelkedő teljesítményéért jutalomban részesíthető, továbbá a hivatali szerv vezetője írásban meghatározott célfeladat kitűzésekor a célfeladat teljesítésének igazolásakor céljuttatást határozhat meg és fizethet a kormánytisztviselő részére. Ez utóbbi feltétele, hogy a célfeladat teljesítése a munkakör ellátásából adódó általános munkaterhet jelentősen meghaladja. Ez a juttatás tartalmát tekintve prémiumjellegű, mivel a feladatot előre írásban kell kitűzni, és a feladat teljesítését értékelni kell.

Fegyelmi felelősség

Kttv. 155-159. §

a közszolgálati tisztviselőkkel szembeni fegyelmi eljárásról 31/2012. (III. 7.) Korm. rendelet

Fegyelmi eljárás elrendelésére akkor kerülhet sor, ha a kormánytisztviselő fegyelmi vétséget követ el, azaz kormányzati szolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségét vétkesen megszegi.
A fegyelmi eljárás megindítása e szerint három feltételhez kötött:
- kormányzati szolgálati jogviszony fennállása,
- kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettség megszegése,
- vétkesség.
A vétkességnek két formája van, a szándékosság és a gondatlanság. Szándékos a magatartás akkor, ha a kormánytisztviselő előre látja annak következményeit és azokat kívánja (egyenes szándék) vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék). Gondatlan a magatartás abban az esetben, ha a kormánytisztviselő a magatartása következményeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztja, vagy tisztában van ugyan magatartása következményeivel, de azok elmaradásában könnyelműen bízik.
Nem minősül sem szándékos, sem gondatlan magatartásnak, vagyis nincs vétkesség abban az esetben, ha a kormánytisztviselő a legnagyobb gondosság mellett sem tudhatta, hogy annak milyen következménye lesz. Vétkességet kizáró ok a beszámítási képesség hiánya. Ez alól kivétel, ha a kormánytisztviselő saját felróható magatartásával idézte elő beszámítási képességének hiányát vagy korlátozottságát (például szeszes italt vagy kábítószert fogyasztott). Kizárja viszont a vétkességet az elmebetegség vagy sokkos állapot miatti beszámíthatatlanság.
A Kttv. 155. §-a felsorolja a kiszabható fegyelmi büntetéseket, ezektől eltérő fegyelmi büntetés nem szabható ki (meg kell jegyezni, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonyban is alkalmazhat a munkáltatói jogkör gyakorló írásbeli figyelmeztetést, ez azonban fegyelmi büntetésnek nem minősül, és erre a fegyelmi eljárás szabályai nem alkalmazhatók. Amennyiben az írásbeli figyelmeztetés sérelmes a kormánytisztviselőre, emiatt közszolgálati jogvitának van helye.
Kiszabható fegyelmi büntetések:
- megrovás (megrovás fegyelmi büntetés fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül is kiszabható, ha a tényállás megítélése egyszerű, és a kötelezettségszegést a kormánytisztviselő elismeri),
- az előmeneteli rendszerben való várakozási idő meghosszabbítása (ez legfeljebb kettő év lehet),
- az előmeneteli rendszerben visszavetés egy fizetési fokozattal,
- az előmeneteli rendszerben visszavetés egy besorolási fokozattal,
- címtől való megfosztás,
- vezetői munkakörből nem vezetői munkakörbe helyezés,
- hivatalvesztés.
A kiszabott és jogerőssé vált fegyelmi büntetés a törvényben meghatározott időtartamig hatályos, ezen időtartam elteltével a fegyelmi büntetést minden nyilvántartásból törölni kell, és a kormánytisztviselő csak a hatályosság időtartama alatt köteles számot adni a fegyelmi büntetéséről. A hivatalvesztésnek azonban ennél jóval súlyosabb következménye van, mivel a hivatalvesztés miatt megszűnt szolgálati viszony esetén a volt kormánytisztviselő államigazgatási szervnél három évig nem alkalmazható.
A törvény a fegyelmi eljárás megindítására szubjektív és objektív határidőt szab.
Fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles az eljárást megindítani a kötelezettségszegés felfedezésétől számított három hónapon belül. A kötelezettségszegés felfedezésének az az időpont minősül, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a kötelezettségszegés gyanúja alaposságáról hiteles és megalapozott információt szerez, illetve kap.
A fegyelmi eljárás megindításának a törvény objektív határidejét is meghatározza, amely a fegyelmi vétség elkövetésétől számított három év. Ez azt jelenti, amennyiben a kötelezettségszegés felfedezésére ezt követően kerül sor, a fegyelmi eljárás már nem indítható meg.
A szubjektív és az objektív határidő letelte egyszer és mindenkorra kizárja a fegyelmi eljárás megindítását, a határidőket nem módosíthatják azok a körülmények, amelyek az elévülési idő nyugvásával vagy megszakadásával járnak (Legfelsőbb Bíróság MK 62. számú állásfoglalás).
A munkáltatói jogkör gyakorlójának személye a fegyelmi eljárás alá vont kormánytisztviselőnek az eljárás megindítása időpontjában betöltött munkaköréhez és besorolásához igazodik. Ebből következően nem kizárt, hogy a kötelezettségszegés felfedezése más munkáltatói gyakorló személyéhez kötődik. Egyébként ugyanez a szabály vonatkozik a vizsgálóbiztos személyére és a fegyelmi tanács összetételére is (579. EH).
Külföldön elkövetett kötelezettségszegés esetén a fegyelmi eljárás megindítására előírt szubjektív és objektív határidő a belföldre történő visszaérkezéstől indul. Ha pedig a kötelezettségszegés miatt büntető vagy szabálysértési eljárás indult, és a felelősség megállapítása nélkül zárult, az eljárás megindítására előírt három hónapos szubjektív határidő a büntető vagy szabálysértési eljárás befejezéséről szóló jogerős határozatnak a munkáltató részére történő megküldésétől, a három éves határidő az eljárás jogerős befejezésétől számít, illetve indul.
A fegyelmi eljárásokkal kapcsolatosan érdemes felhívni a figyelmet arra a bírói gyakorlatra, mely szerint az olyan fegyelmi vétség, amelynek vonatkozásában a fegyelmi eljárás megindítására előírt határidő már letelt, utóbb újabb fegyelmi vétség esetén legfeljebb súlyosbító körülményként jöhet számításba az utóbb elkövetett fegyelmi vétség miatt elrendelt fegyelmi eljárásban.
A munkáltatói jogkör gyakorlója - aki az eljárás elrendelésekor e jogkört gyakorolja - a fegyelmi eljárást megindítja és a megindításról írásban köteles értesíteni a kormánytisztviselőt. Az értesítésben legalább összefoglalóan meg kell jelölni, hogy a kormánytisztviselőt milyen fegyelmi vétség elkövetésével gyanúsítják.
A fegyelmi eljárás első szakasza a vizsgálat. A vizsgálat lefolytatása érdekében a munkáltatói jogkör gyakorlója az eljárás megindításától számított három munkanapon belül írásban vizsgálóbiztost köteles kijelölni. A vizsgálat objektív lefolytatására vonatkozó garanciális szabály, hogy a vizsgálóbiztos az eljárás alá vont kormánytisztviselőnél magasabb besorolású, ennek hiányában vezetői munkakört betöltő másik kormánytisztviselő lehet, vezetői munkakört betöltő eljárás alá vont esetén pedig a nálánál magasabb vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselők közül kell kijelölni a vizsgálóbiztost. Amennyiben az államigazgatási szervnél ilyen kormánytisztviselő nincs, az irányítást, illetve felügyeletet ellátó államigazgatási szerv vezetője, ilyen szerv hiányában pedig a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter jogosult a vizsgálóbiztos kijelölésére.
Ha testület nevezte ki a kormánytisztviselőt, a fegyelmi ügyében ugyancsak a testület jogosult kijelölni a vizsgálóbiztost.
A vizsgálóbiztost e feladatai ellátásáért díjazás nem illeti meg.
A vizsgálóbiztos a kijelölésétől számított tíz munkanapon belül köteles a vizsgálatot lefolytatni, ez a határidő indokolt esetben egy alkalommal meghosszabbítható, a törvény azonban azt is előírja, hogy a vizsgálatot a fegyelmi eljárás megindításától számított hatvan napon belül be kell fejezni, továbbá a vizsgálóbiztos a vizsgálat lezártától számított nyolc napon belül köteles megküldeni az ügy összes iratát saját véleményével ellátva a munkáltatói jogkör gyakorlójának.
A vizsgálat célja annak feltárása, hogy a kötelezettségszegés megvalósult-e, ehhez szükséges bizonyítékokat a vizsgálóbiztosnak be kell szerezni, ugyanakkor meg kell hallgatnia a vizsgálat által érintett kormánytisztviselőt, vele közölni kell a vizsgálattal kapcsolatos megállapításokat és bizonyítékokat, erre írásban kerülhet sor, és nyolc napos határidő kitűzésével fel kell szólítani arra, hogy védekezését terjessze elő. Nincs akadálya az eljárás lefolytatásának, ha az érintett kormánytisztviselő védekezését határidőben nem terjeszti elő, kivéve, ha erre alapos oka van (pl. kórházi ápolás, súlyos megbetegedés, vagy más hasonló önhibán kívüli ok).
A vizsgálóbiztos javaslatára a munkáltatói jogkör gyakorlója az előterjesztéstől számított három munkanapon belül a hivatalvesztés fegyelmi büntetés kivételével más fegyelmi büntetést tárgyalás nélkül is kiszabhat. Ennek a feltételei a következők:
- a kormánytisztviselő a kötelezettségszegést a vizsgálat során elismeri és a tárgyalásról lemond, és
- a tárgyalás megítélése egyszerű, valamint
- a büntetés célja a tárgyalás nélkül is elérhető.
Ezek a feltételek együttes feltételek, tehát bármelyik hiánya kizárja, hogy tárgyalás megtartása nélkül alkalmazzon a munkáltatói jogkör gyakorlója enyhébb fegyelmi büntetést.
A fegyelmi eljárás második szakasza a tárgyalás, amelynek során az ügy érdemében háromtagú fegyelmi tanács határoz, a fegyelmi tanács elnöke a munkáltatói jogkör gyakorlója. A tanács tagjait a fegyelmi tanács elnöke a vizsgálóbiztosi jelentéstől számított három munkanapon belül írásban kijelöli az eljárás alá vonttal legalább azonos besorolású, illetve vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselő esetén pedig a nálánál magasabb vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselők közül kell kijelölni a fegyelmi tanács másik két tagját. Ezek hiányában a felettes államigazgatási szerv vezetője, illetve a miniszter jelölheti ki a fegyelmi tanács tagokat.
A fegyelmi eljárás lefolytatása garanciális szabályainak egyike az összeférhetetlenségi szabály. Eszerint a fegyelmi tanács eljárásában és a döntéshozatalban elnökként, tagként, illetve jegyzőkönyvvezetőként a következők nem vehetnek részt:
- a vizsgálóbiztos,
- a vizsgálóbiztos hozzátartozója,
- a fegyelmi eljárás alá vont kormánytisztviselő hozzátartozója,
- az, akit a vizsgálat során mint tanút vagy szakértőt meghallgattak,
- az, akinek tanúként vagy szakértőként való meghallgatása szükséges,
- akitől egyébként az ügy elfogulatlan elbírálása nem várható el.
Előfordulhat, hogy az összeférhetetlenség magát a munkáltatói jogkör gyakorlóját érinti, ez esetben az irányító, illetve felügyeletet ellátó államigazgatási szerv vezetője, ennek hiányában a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter jelöli ki a fegyelmi tanács elnökét.
A fegyelmi tanács a vizsgálóbiztos előterjesztése alapján jár el, és a kijelöléstől számított tizenöt napon belül tárgyalást tart, amelyről jegyzőkönyvet kell vezetni, és a tárgyalás időpontját úgy kell kitűzni, hogy arról a felek megelőzően legalább három munkanappal megkapják az értesítést.
A tárgyaláson az államigazgatási szervet az ügy vizsgálóbiztosa képviseli. A kormánytisztviselő jogi képviselőt is igénybe vehet, vagy pedig kérelmére az államigazgatási szervnél működő munkavállalói érdekképviseleti szerv, illetve a Magyar Kormánytisztviselői Kamara képviselője részt vehet a tárgyaláson, illetve lehetővé kell tenni képviseleti jogának gyakorlását.
A fegyelmi eljárás alá vont kormánytisztviselő értesítheti a fegyelmi tanácsot, hogy nem kíván a tárgyaláson részt venni, ez esetben a tárgyalás távollétében is megtartható, mint ahogy a tárgyalásra akkor is sor kerülhet, ha szabályszerű értesítés esetén az eljárás alá vont kormánytisztviselő, illetve képviselője nem jelent meg.
A fegyelmi tárgyalás célja az ügy tisztázása, ezért a fegyelmi tanács tanúkat hallgathat meg, iratokat szerezhet be, szakértőt vehet igénybe és szemlét tarthat, amennyiben azonban ezek ellenére a tényállást nem tudja tisztázni, további nyolc napon belül újabb tárgyalást kell tartania.
A kormányrendelet bizonyos feltételek esetén lehetőséget biztosít arra, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a vizsgálóbiztos javaslatára, vagy pedig a fegyelmi tanács elnöke bizonyos akadályoztatási okok esetén a fegyelmi eljárást felfüggessze. A munkáltatói jogkör gyakorlóját ez a jog akkor illeti, ha az eljárás alá vont kormánytisztviselő önhibáján kívül védekezését nem tudja előterjeszteni, illetve a kötelezettségszegés miatt büntető vagy szabálysértési eljárás indult, és ennek befejezése nélkül a tényállás nem tisztázható. A fegyelmi tanács elnöke akkor függesztheti fel a fegyelmi eljárást, ha a kormánytisztviselő tartós akadályoztatása miatt önhibáján kívül nem tud részt venni a tárgyaláson. Mindegyik esetben az akadály megszűnésével a fegyelmi eljárást haladéktalanul folytatni kell.
A fegyelmi tanács az első tárgyalástól számított legkésőbb 30 napon belül zárt ülésen határozatot hoz. A zárt ülés azt jelenti, hogy azon csak a fegyelmi tanács tagjai (és a jegyzőkönyvvezető) vehetnek részt. Más személyek részvétele lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, és a fegyelmi határozat jogellenességét vonja maga után. A határozathozatalra szótöbbséggel kerülhet sor, és a fegyelmi tanács a döntését indokolt írásbeli határozatba köteles foglalni. A fegyelmi tanács döntése a következő lehet:
- nem kell fegyelmi büntetést kiszabni, ha a körülményekre tekintettel a fegyelmi büntetés kiszabása is indokolatlan, de mindezeket is határozatba megfelelő indokolással ellátva kell foglalni,
- fegyelmi eljárást megszüntető határozatot kell hozni, ha
- annak tartama alatt a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnik,
- a fegyelmi eljárás megindítására meghatározott három hónapos, illetve három éves határidő elteltével kerül sor,
- a kormánytisztviselő a terhére rótt fegyelmi vétséget nem követte el, vagy annak elkövetése nem volt bizonyítható,
- a kormánytisztviselő felelősségre vonását kizáró ok áll fenn,
- amennyiben a fegyelmi vétség elkövetése bizonyított, a fegyelmi tanács a vétséggel arányos fegyelmi büntetést szab ki.
A fegyelmi határozat ellen a kormánytisztviselő harminc napon belül a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz fordulhat, ha a Döntőbizottság döntését sérelmezi, ez ellen a döntés közlésétől számított további harminc napon belül pedig keresettel élhet a bírósághoz.
A fegyelmi határozatot az ellene benyújtott kereset jogerős elbírálásáig nem lehet végrehajtani, amely alól a hivatalvesztés büntetés kivétel. Mindazon által a vizsgálóbiztos javaslatára a munkáltatói jogkör gyakorlója már a fegyelmi eljárás alatt elrendelheti a kormánytisztviselő állásából felfüggesztését, ha jelenléte a tényállás tisztázását gátolná vagy a kötelezettségszegés súlya és jellege a munkahelytől való távoltartást indokolja. A felfüggesztés idejére az illetmény 50%-át vissza kell tartani. A hivatalvesztés büntetéssel a felfüggesztés együtt jár, és a teljes illetményt vissza kell tartani az ilyen fegyelmi büntetést kimondó határozat kézbesítésétől annak jogerőre emelkedéséig. Természetesen a visszatartott összeget ki kell fizetni, kivéve, ha a hivatalvesztést kimondó határozat válik jogerőssé.
A fegyelmi határozat azonnal végrehajthatóvá válik, ha a kormánytisztviselő a kereset benyújtására nyitva álló határidő eltelte vagy a jogerős elbírálása előtt a jogviszonyát megszünteti.
Amennyiben a fegyelmi büntetéssel sújtott kormánytisztviselő jogviszonya a végrehajtás előtt vagy a végrehajtás közben megszűnik, a büntetést vagy annak hátralévő időtartamát a következő munkáltatónál, ha az államigazgatási szerv, végre kell hajtani, amennyiben három éven belül létesült az ismételt kormányzati szolgálati jogviszony.

Kártérítési felelősség

Kormánytisztviselő kártérítési felelőssége

Kttv. 160-166. §

A Kttv. 160. §-a a kormánytisztviselő gondatlan károkozása jogkövetkezményét fogalmazza meg. Ha a kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségét megszegi, az ezzel okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik, ha a kötelezettségszegés abban nyilvánul meg, hogy nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
Az elvárhatóság kérdésének elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy mindenki úgy köteles eljárni, hogy a kár bekövetkezése megelőzhető legyen. Az elvárhatóság objektív fogalom, a társadalmilag elvárható magatartást jelenti. A törvényben az "általában" kitétel azt jelenti, hogy nem egyéni adottságokhoz köti a normát, hanem ún. objektív zsinórmértéket alkalmaz, az "adott helyzetben" kitétel pedig azt jelenti, hogy a konkrét tényállás mellett mi tekintendő elvárhatónak.
A Legfelsőbb Bíróság MK 20. számú állásfoglalásában kimondta, hogy a fegyelmi és kártérítési felelősség egymás mellett és egymástól függetlenül érvényesülhet. Az MK 29. számú kollégiumi állásfoglalás pedig kifejti, hogy a jogviszonyból folyó tevékenység és a károkozás közötti összefüggés fennáll a munkavégzéshez előkészítő tevékenységgel, a munkavégzéstől el nem választható személyi szükségletekkel (étkezéssel, tisztálkodással stb.), valamint a munka befejezéssel együtt járó teendők végzése során keletkezett károkozások esetén is.
A károkozás feltételeinek fennállását, amely különösen az okozati összefüggésre vonatkozik, valamint a kár bekövetkezését, illetve mértékét a munkáltatónak kell bizonyítania.
Kártérítés mértéke legfeljebb a kormánytisztviselő négyhavi illetménye, szándékos és súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni. Miután a súlyosan gondatlan károkozás jogkövetkezménye is rendkívül súlyos, különös gonddal kell vizsgálni és értékelni a kormánytisztviselő vétkességét a kár okozásában.
Az anyagi felelősség szempontjából a tényleges kár vehető figyelembe, de nem kell megtéríteni azt a kárt, amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható, vagy amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy kárenyhítési kötelezettségének a munkáltató nem tett eleget. Eszerint a kár megtérítése - amely különösen vonatkozik a teljes kár megtérítésére - döntően függhet attól, hogy a munkáltató tanúsított-e vétkes magatartást, illetve eleget tett-e kárenyhítési kötelezettségének. E körben különösen vizsgálni kell a munkáltató utasításait, mulasztásait.

Megőrzési felelősség

A kormánytisztviselő vétkes kárfelelőssége mellett a kártérítési felelősség másik fajtája a hiányért való tárgyi felelősség, melynek fő formája a megőrzési felelősség.
A kormánytisztviselőt a következő esetekben teljes anyagi felelősség terheli:
- ha visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban következett be hiány, amelyeket állandóan őrizetében tart, kizárólagosan használ vagy kezel,
- a pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt jegyzék vagy elismervény nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír vagy egyéb értéktárgy tekintetében.
Megőrzési felelősség akkor áll fenn, ha a dolgot a kormánytisztviselő jegyzék vagy elismervény aláírásával vette át. Több átvevő esetén valamennyiüknek alá kell írni a jegyzéket vagy elismervényt, a felelősség csak így érvényesíthető.
A kárfelelősség alól mentesül a kormánytisztviselő annak bizonyításával, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő (ezek együttes feltételek), vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította. Ha az átadott dolog természeténél fogva olyan, hogy azt a kormánytisztviselő nem tarthatta kizárólagos használatában vagy kezelésében, a megőrzési felelősség akkor sem alkalmazható, ha az átvételről a jegyzéket aláírta. Kizárja az átvevő kormánytisztviselő felelősségét az is, ha a munkáltató a távollétében az átadott és a kormánytisztviselő által jegyzék aláírásával átvett dolgot másnak az őrizetére bízza vagy a munkáltató másnak is lehetővé teszi a használatot.
Elsősorban a munkahelyen kell a munkáltatónak a biztonságos őrzési körülményeket kialakítani, és az őrzési feltételeknek mindaddig fenn kell állniuk, amíg a kormánytisztviselő a dolgot vissza nem szolgáltatja, vagy el nem számol a munkáltatóval.
A más munkajogi törvények hasonló jogi szabályozása alapján kialakult bírói gyakorlat szerint elvárható az alkalmazottól, hogy a biztonságos őrzési körülményekben bekövetkezett kedvezőtlen változást, például zár elromlását, jelentse a munkáltatónak, kérje a kijavítást, vagy szükség esetén az elvárható elhárító intézkedést megtegye.
A megőrzési felelősség a kormánytisztviselőt akkor terheli, ha a munkáltató ezt kifejezetten közölte vele. A megőrzési felelősség jogszabályi feltételeit, valamint a hiány bekövetkezését és mértékét a munkáltatónak kell bizonyítania, a kormánytisztviselőnek kell viszont bizonyítania a törvényben megjelölt kimentő körülményeket, vagyis az elhárítatlan külső okot, illetve azt, hogy a munkáltató nem biztosította a biztonságos őrzési feltételeket. Elháríthatatlan külső oknak olyan hatás illetve körülmények minősülnek, amely a kormánytisztviselőtől független, és amelynek megakadályozására nincs eszköze, illetve módja.
Amennyiben a kormánytisztviselőnél a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett dolog megrongálódik, a vétkes kötelezettségszegés szabályai (és nem pedig a megőrzési hiányfelelősség szabályai) érvényesülnek. A megőrzési felelősséggel kapcsolatos bírói gyakorlat szerint önmagában a bűncselekmény, mint a hiány bekövetkezésének oka nem vezethet a mentesülésre, ha az alkalmazott nem tartotta be a megőrzésre vonatkozó munkáltatói rendelkezéseket, például nem használta a pénzszállításhoz előírt eszközöket, nem vette igénybe a munkáltató által biztosított kísérőket, és a feladásra szánt pénzt elrabolták, vagy a készpénzt és csekkeket a lezárt gépkocsiban hagyta, amit feltörtek és a pénzt elrabolták (BH 1993.331.).

A leltárhiányért való felelősség

A leltárhiányért való felelősséget meg kell különböztetni a megőrzési felelősségtől, bár a leltárhiányért felelősségnek is a lényege, hogy vétkességre tekintet nélkül felel a kormánytisztviselő hasonlóan a megőrzési felelősséghez. A megőrzési felelősség akkor alkalmazható, ha az elszámolás ugyanazzal a dologgal történik, illetve pénzzel, értékcikkel kell elszámolni, és ez a felelősségi forma nem alkalmazható a leltári készletért való felelősségre. Leltárhiány esetén nincs összefüggés a felelős kormánytisztviselő magatartása és a kár bekövetkezése között, miután a leltárhiány feltétele, hogy ismeretlen okból keletkezzen. Ha a hiány nem ismeretlen okból következik be, a vétkességi kárfelelősség szabályait kell alkalmazni.
Leltárhiánynak minősül a kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készletben) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenéssel és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány. Ezek együttes feltételek, bármelyik hiánya kizárja a leltárhiány megállapíthatóságát.
A hivatali szervezet vezetője határozza meg:
- azon anyagok körét, amelyek után természetes mennyiségi csökkenés, kezeléssel járó veszteség nem számolható el, valamint
- a csökkenés és a veszteség alsó és felső határát,
- egy leltári időszakra a természetes mennyiségi csökkenés, illetve a kezeléssel járó veszteség változó mértékben is meghatározható.
A leltárfelelősséget a kormánytisztviselő kinevezési okiratában munkaköri feladatai között rögzíteni kell.
A kinevezésben a leltárhiányért való vétkességre tekintet nélküli felelősség megállapítása nélkül, a felelősséget nem lehet érvényesíteni.
A leltárfelelősség érvényesítéséhez szükséges továbbá a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele, valamint a meghatározott leltározási rend szerint lebonyolított leltárfelvétel. A leltározásnál a kormánytisztviselő illetve képviselő jelenlétét biztosítani kell, és a kormánytisztviselő a leltárfelvétel során észrevételt tehet.
Ha a leltári készletet a kormánytisztviselő egyedül kezeli, a leltárhiányért a teljes összegért felel, ha azonban kinevezési okiratuk alapján többen kezelik a leltári készletet, a leltárhiányért illetményük arányában felelnek.
A törvény a leltárhiányért való felelősség érvényesítésére jogvesztő határidőt ír elő. A felelősséget ugyanis a leltárfelvétel befejezését követő hatvan napon belül a munkáltatónak el kell bírálni, kivéve, ha a leltárhiánnyal összefüggésben büntetőeljárás indult, mert ez esetben a hatvan napos határidő helyett az elbírálás határideje 30 nap, amelyet a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerős határozata kézbesítésétől kell számítani. A hatvan napos, illetve harminc napos határidő eltelte után a kormánytisztviselőt nem lehet kártérítésre kötelezni.
A törvény a hatvan napos, illetve harminc napos határidőt a felelősség elbírálására írja elő, ezért annak nincsen akadálya, hogy a leltárfelelősséget megállapító, illetve a kártérítésre kötelező határozatot ezt követően közölje a munkáltató, természetesen az elbírálástól számítva haladéktalanul.
A leltárhiányért való felelősséggel összefüggő bírói gyakorlat szerint nem lehet szó leltárhiányért való felelősségről, ha a hiányt az alkalmazott lényeges kötelezettségszegése okozta (BH 1996.622.).
Amennyiben több kormánytisztviselő gondatlanul okoz kárt, vétkességük arányában, ha pedig ez nem állapítható meg, közrehatásuk arányában viselik a kárt. Egyenlő arányú a kárviselés, ha a vétkesség vagy a közrehatás arányát sem lehet megállapítani. Ha viszont a kárt többen szándékosan okozták, egyetemleges kötelezésnek van helye, azaz bármelyik szándékos károkozó kormánytisztviselő a teljes kár megtérítésére kötelezhető.
A kárt okozó kormánytisztviselő elsősorban az eredeti állapotot köteles helyreállítani, ha pedig ez nem lehetséges, meg kell téríteni a munkáltató vagyoni és nem vagyoni kárát, elsősorban pénzben. A munkáltató alapos okból kizárhatja az eredeti állapot helyreállítását és a vagyoni, nem vagyoni kárai megtérítését jogosult megkövetelni. A kárt nem pénzben kell megtéríteni, ha a körülmények a természetben való megtérítést indokolják.
A kormánytisztviselő kártérítési felelősségének megállapítására a közszolgálati tisztviselőkkel szembeni fegyelmi eljárásról szóló 31/2012. (III. 7.) Korm. rendelet szabályai az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a kártérítési eljárás megindítására az elévülési szabályokat kell alkalmazni.
A Ptk.-nak a felelősség mérséklésére vonatkozó rendelkezéséhez [Ptk. 339. § (2) bekezdés] hasonlóan a Kttv. 166. §-a is rögzíti, hogy a bíróság rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a kormánytisztviselőt a kártérítés alól részben mentesítheti, azaz teljes mentesítésre nem kerülhet sor, még méltányossági alapon sem. A részleges mentesítésre vonatkozó kérelem során különösen figyelemmel kell lennie a bíróságnak a károkozó cselekménnyel összefüggő feladatvégrehajtás sürgősségére, az egyéb sajátos körülményekre, a felek vagyoni helyzetére, a jogsértés súlyára, a károkozás mértékére és a kártérítés teljesítésének következményeire.

Államigazgatási szerv kártérítési felelőssége

Kttv. 167-175. §

A törvény az államigazgatási szerv, azaz a munkáltató munkáltatói kártérítési felelősségét úgynevezett objektív (vétkességtől független) kárfelelősségként határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató a kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati jogviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel.
A károkozásnak a kormányzati szolgálati jogviszonnyal okozati összefüggésben bekövetkezését a kormánytisztviselőnek kell bizonyítania, és a kormánytisztviselőre hárul a bizonyítási teher a keletkezett kár és annak mértéke, összege tekintetében is.
A törvény meghatározza a munkáltató kimentési indokait is. Ezek a következők:
- ha a kárt a munkáltató ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kell számolnia, és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa,
- ha a kárt kizárólag a károsult kormánytisztviselő elhárítatlan magatartása okozta.
Mindkét kimentési ok együttes feltételeket határoz meg, így az adott kimentési ok bármelyik feltételének hiánya kizárja a munkáltató kártérítési felelősség alóli mentesülését.
A munkáltatónak nem kell megtérítenie azt a kárt, amellyel kapcsolatban bizonyítja, hogy a bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható.
Kármegosztásnak van helye, ha a kár egy részét a kormánytisztviselő vétkes magatartása idézte elő, vagy pedig a kár egy része abból származott, hogy a kormánytisztviselő kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
A munkáltatói kártérítésnél is érvényesül a kormánytisztviselő kártérítési felelősségénél ismertetett azon szabály, miszerint elsősorban az eredeti állapotot kell helyreállítani, és másodsorban jöhet szóba a vagyoni és nem vagyoni károk megtérítése pénzben, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják.
A kormánytisztviselő más munkáltatónál történő foglalkoztatása esetén (kirendelés, határozott idejű áthelyezés) esetén a munkáltatók egyetemleges felelősségét mondja ki a törvény.
A munkáltató köteles a kormánytisztviselő munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkat is megtéríteni, és ez a felelőssége is vétkességére tekintet nélkül áll fenn. Mindez független attól, hogy a munkahelyre bevitt dologban rongálódás folytán keletkezett kár, vagy pedig az eltűnt. A munkáltató ebben a körben bizonyos szabályok betartását írhatja elő, így:
- előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben való elhelyezését,
- előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok bevitelének bejelentését,
- előírhatja a munkába járáshoz vagy a munkavégzéshez nem szükséges dolgoknak a munkáltató engedélyével történő bevitelét.
Ezeknek a szabályoknak a megszegése esetén a munkáltató csak szándékos károkozás miatt felel.

A kártérítés mértéke és módja

A munkáltató a kormánytisztviselő alábbi kárait tartozik megtéríteni:
- a kormányzati szolgálati jogviszony körében elmaradt jövedelem (az elmaradt illetmény és azon rendszeres juttatások pénzbeli értéke, amelyre a kormánytisztviselő a jogviszonyában az illetményén felül jogosult és azokat rendszeresen igénybe vette),
- a kormányzati szolgálati jogviszonyon kívüli elmaradt jövedelem (a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres, jogszerűen megszerzett jövedelem),
- meg kell téríteni azt a kárt, amelyet a kormánytisztviselő a sérelemből eredő jelentős fogyatékossága ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel hárít el,
- meg kell téríteni a természetbeni juttatások értékét,
- meg kell téríteni a dologi kárt és a károkozással felmerülő költségeket,
- meg kell téríteni a hozzátartozó kárát (ebben a körben a kialakult gyakorlathoz képest a hozzátartozónak a károkozással összefüggésben felmerült kárát a kormánytisztviselő is jogosult érvényesíteni),
- meg kell téríteni azt a kárt, amely nem vagyoni kár.
Nem kell megtéríteni a munkáltatónak a rendeltetésük szerint csak a munkavégzés esetén járó juttatásokat, továbbá a költségtérítés címén kapott összeget.
A kártérítés járadék vagy általános kártérítés formájában is megállapítható.
A munkáltató kötelezettségévé teszi a törvény, hogy a károkozásról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül a károsultat felhívja kárigénye előterjesztésére. A kárigény bejelentésére a munkáltatónak ugyancsak tizenöt napon belül van indokolt írásbeli válaszadási kötelezettsége.
Ha a kártérítés megállapítása után a körülményekben lényeges változás következik be, a károsult kormánytisztviselő, a munkáltató vagy felelősségbiztosítás alapján nyújtott kártérítés esetén a biztosító is kérheti a megállapított kártérítés módosítását. Ehhez kapcsolódik az a további munkáltatói kötelezettség, hogy amennyiben a kártérítés mértékét megalapozó illetmény tekintetében a munkáltató változtatást hajtott végre, erről a károsult kormánytisztviselőt tizenöt napon belül értesíteni köteles.
A munkáltatói kártérítés a károsodás bekövetkezésekor azonnal esedékes. Így az igény elévülése a károsodás bekövetkezésével elkezdődik.
Vannak azonban olyan, egymástól jól elkülöníthető időtartamokon belül eltérő megítélésű és elbírálású igények, amelyeknek esedékessége eltérő időpontokhoz köthető, ezáltal az elévülése is eltérő időpontokban következik be. Erre tekintettel mondja ki a törvény, hogy az elévülést a munkáltatói kártérítési felelősség szempontjából önállónak kell tekinteni:
- az illetmény és a táppénz különbözetének megtérítése iránti igény tekintetében,
- az illetmény és sérelem folytán csökkent kereset tekintetében, valamint
- az illetmény és a rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rokkantsági ellátás vagy rehabilitációs ellátás különbözetének megtérítése iránti igény tekintetében.
Ehhez képest a fenti felsorolásban foglalt megkülönböztetéssel:
- az elévülési idő a táppénz első fizetésének napjától kezdődik,
- az elévülési idő attól az időponttól kezdődik, amikor a sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés, egészségkárosodás első alkalommal vezetett jövedelemkiesésre,
- az elévülési idő a rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rokkantsági ellátás vagy rehabilitációs ellátás folyósításának időpontjától kezdődik.
A szakaszos elévülés kapcsán figyelmet kíván a Legfelsőbb Bíróság MK 93. számú állásfoglalására, amely szerint, ha az alkalmazottnak jelentéktelen a keresetvesztesége, és emiatt okszerűen nem érvényesíti igényét, később azonban egészségi állapotában romlás vagy más ok miatt számottevő kára keletkezik, az igény elévülése e későbbi időponttal kezdődik. Amennyiben pedig az alkalmazottnak már volt keresetvesztesége, azt azonban korábban természetes eredetű egészségromlással hozták összefüggésbe, utóbb viszont megállapították az egészségkárosodásnak a munkaviszonyával összefüggését, a károsodás és az okozati összefüggés későbbi megállapítása között eltelt időszakot az elévülés nyugvására vezető időszaknak kell tekinteni, amely alatt a jogosult menthető okból nem érvényesíthette az igényét.
Amennyiben a sérelemmel összefüggésben a kormánytisztviselőnek több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő kárigénye származik, az elévülési időt egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően külön-külön kell számítani.
Kártérítési járadékigény hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg általában nem érvényesíthető. Ez alól kivétel, ha a jogosult kormánytisztviselőt a követelés érvényesítésében nem terheli mulasztás, illetőleg a munkáltató a kárigény érvényesítésére felhívásra vonatkozóan előírt kötelezettségét elmulasztja. Három évnél régebbi időre visszamenőleg járadékigény azonban nem érvényesíthető.

Adatkezelés

Kttv. 176-183. §

Személyi anyag

Kttv. 184. §

A törvény részletesen szabályozza a kormánytisztviselő személyes adatainak kezelésével kapcsolatos eljárási rendet, amelynek elsődleges szabálya, hogy a munkáltató köteles a kormánytisztviselőt tájékoztatni személyes adatainak kezeléséről, továbbá a kormánytisztviselőre vonatkozó tényt, adatot, véleményt, harmadik személlyel csak törvényben meghatározott esetben vagy a kormánytisztviselő hozzájárulásával közölhet.
A törvény lehetővé teszi a kormánytisztviselő hozzájárulása nélkül a személyének azonosítására alkalmatlan módon, a reá vonatkozó adatok statisztikai célra való felhasználását, és statisztikai célú felhasználásra átadását.
A kormánytisztviselőről az államigazgatási szervnek közszolgálati alapnyilvántartást kell vezetnie, melynek adatkörét a törvény 2. melléklete meghatározza. Az itt nem szereplő körben a munkáltató adatszerzést nem végezhet, más adatot nyilvántartani nem lehet. Közszolgálati alapnyilvántartásban szereplő személyes adatok védelméért, az adatkezelés jogszerűségéért, valamint az adat továbbításáért az államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője a felelős.
A törvény meghatározza, hogy közérdekből mely adatok minősülnek nyilvános adatnak, továbbá, hogy a közszolgálati alapnyilvántartásba indokolt mértékig ki jogosult betekinteni, illetve abból adatokat átvenni.
A kormánytisztviselő jogosult a róla nyilvántartott helytelen adat helyesbítését kérni. Kérheti a jogellenesen nyilvántartott adat törlését is, valamint megtagadhatja olyan adat közlését, amelyet tőle jogellenesen kérnek. Az adatkezelő köteles a helytelen adatot haladéktalanul helyesbíteni, illetve törölni.
A személyügyi központ tartja nyilván és kezeli a pályázati eljárással, a kompetenciavizsgálattal és a toborzási adatbázissal kapcsolatos adatokat, valamint üzemelteti az államigazgatási szervek kormánytisztviselőinek képzésével, továbbképzésével, vizsgáztatásával összefüggő nyilvántartást. A személyes adatok védelméért, az adatkezelés jogszerűségéért, az adatszolgáltatásért a személyügyi központ vezetője felelős.
A kormánytisztviselő jogviszonyával kapcsolatos személyi anyagába tartoznak:
- a kormánytisztviselő öt évnél nem régebbi fényképe,
- a közszolgálati alapnyilvántartás kormánytisztviselőre vonatkozó adatlapja,
- a kormánytisztviselő önéletrajza,
- a bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági bizonyítvány,
- az esküokmány,
- a kinevezés és annak módosítása,
- a főtisztviselői kinevezés,
- a vezetői kinevezés
- a címadományozás,
- a besorolásról, illetve a visszatartásról valamint az áthelyezésről rendelkező iratok,
- a teljesítményértékelés,
- a minősítés,
- a kormányzati szolgálati jogviszonyt megszüntető irat,
- a hatályban lévő fegyelmi büntetést kiszabó határozat,
- a közszolgálati igazolás másolata.
Mindezeket a személyi anyagba tartozó iratokat együttesen kell tárolni, és annak betekintésére csak a Kttv. 180. § (1) bekezdésében foglalt személyek, illetve szervek jogosultak.
A kormánytisztviselő személyi anyagát a jogviszony megszűnésétől számított 50 évig meg kell őrizni.

A minisztériumokban és a Miniszterelnökségen foglalkoztatottak jogviszonyával összefüggő adatkezelés egyes szabályai, a közszolgálati nyilvántartás

Kttv. 185-188. §

A közszolgálati ellenőrzés

Kttv. 189. §

A minisztériumokban és a Miniszterelnökségen foglalkoztatottra a kormánytisztviselőre előírt adatkezelési és személyi anyagra vonatkozó szabályokat kell eltérésekkel megfelelően alkalmazni.
A minisztériumok és a Miniszterelnökség közszolgálati alapnyilvántartását, mint adatfeldolgozó a személyügyi központ üzemelteti. A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter jogosult a minisztériumokban és a Miniszterelnökségen foglalkoztatottak esetében a kormányzati tevékenység összehangolása céljából az általuk vezetett közszolgálati alapnyilvántartásba betekinteni.
A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter a jogszabályban meghatározott feladatai ellátása érdekében statisztikai lekérdezéseket végezhet a rendszerben tárolt adatokból.
Az állami vezetők esetén a közszolgálati alapnyilvántartásban kell nyilvántartani a 2. mellékletben meghatározott adatokat. Ezen túl itt kell nyilvántartani:
- az állami vezetői igazolvány számát, az EÜ VIP kártya számát,
- a diplomata útlevél számát,
- az állami vezetők és az államigazgatási szervek kormánytisztviselői számára biztosított juttatások és azok feltételei adatait,
- tartós külszolgálatot teljesítő kormánytisztviselő esetében a külképviselet (állomáshely) megnevezését, a rangot (diplomáciai és konzuli), az ellátmányra, az ellátmánypótlékra vonatkozó adatokat.
A személyügyi központ a kormánytisztviselői kártya kiállítása céljából továbbítja a kártya kiállítását végző szerv részére az állami vezető és a kormánytisztviselő nyilvántartásban kezelt adatai közül:
- a kormánytisztviselő nevét, születési nevét,
- anyja nevét,
- születési helyét és idejét,
- személyazonosító igazolvány okmányazonosítóját,
- lakcímét.
A kormánytisztviselői jogviszonyra vonatkozó jogszabályok végrehajtását a Kormány ellenőrzi, melynek keretében a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter javaslatára évente meghatározhatja a vizsgálati tárgyköröket, a célvizsgálatokat, továbbá a vizsgált szerveket.
A célvizsgálatot a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter folytatja le. A célvizsgálat megállapításairól a Kormányt évente köteles tájékoztatni, melynek alapján meghozhatók a kormánytisztviselői jogviszonyra vonatkozó jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos felmerült szükséges intézkedések.
A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter jogosult a Miniszterelnökségen, a minisztériumokban, a kormányhivataloknál és a központi hivataloknál ellenőrzést végezni, míg más szervekkel kapcsolatos ellenőrzési jogkör e miniszter koordinálásával a fővárosi, megyei kormányhivatal gyakorolja.

Jogvita

Kttv. 190-191. §

A kormánytisztviselő a közszolgálati jogviszonyból származó, a törvényben felsorolt ügycsoportokkal kapcsolatos igények érvényesítése végett a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz fordulhat. Ezek az ügycsoportok a következők:
- a kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetésével kapcsolatos ügy,
- az összeférhetetlenség megszüntetésére irányuló írásbeli felszólítással kapcsolatos ügy,
- a minősítéssel kapcsolatos ügy,
- a teljesítményértékelés megállapításaival kapcsolatos ügy,
- a fegyelmi ügyben hozott határozat,
- kártérítési ügyben hozott határozat,
- a kinevezés egyoldalú módosításával kapcsolatos ügy.
A felsorolt munkáltatói intézkedések közlésétől (Kttv. 21. §) számított 30 napon belül lehet közszolgálati panasszal a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz fordulni. A Kormánytisztviselői Bizottság döntése ellen a kormánytisztviselő a döntés közlésétől számított harminc napon belül bírósághoz fordulhat.
Az előbb fel nem sorolt ügyeken túlmenően egyéb ügyben, illetve egyéb igény esetén a Kttv. 192. §-a szerinti elévülési időn belül, - fizetési felszólítással szemben annak közlésétől számított 30 napon belül - a kormánytisztviselő az igényét közvetlenül bíróság előtt érvényesítheti.
Az előbbiekből következően a törvényben meghatározott sérelmes munkáltatói döntések esetében a kormánytisztviselő köteles a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz fordulni, erre harminc napos határidő áll rendelkezésére, a törvényben fel nem sorolt egyéb esetekben pedig közvetlenül bírósághoz fordulhat, az elévülési határidőn belül.
A törvényben meghatározott eseteken kívül a kormánytisztviselő véleményt kérhet a Kormánytisztviselői Döntőbizottságtól, ezzel párhuzamosan azonban bírósághoz is fordulhat.
A munkáltató és az érdekképviselet közvetlenül fordulhat bírósághoz, illetve a munkáltató jogosult véleményt kérni bármely vitás ügyben a Kormánytisztviselői Döntőbizottságtól is.
Miután meghatározott ügyekben a kormánytisztviselő köteles a Kormánytisztviselői Döntőbizottság előtt az igényét érvényesíteni, garanciális szabály, hogy amennyiben a Kormánytisztviselői Döntőbizottság a törvényben meghatározott határidőn belül - 30 napon elül, amely kivételesen további 60 nappal meghosszabbítható - nem bírálja el a közszolgálati panaszt, a határidő lejártától számított harminc napon belül a kormánytisztviselő közvetlenül a bírósághoz fordulhat keresetével.
A fizetési felszólítással szemben is közvetlenül a bírósághoz fordulhat a kormánytisztviselő, tehát nem közszolgálati panaszt kell benyújtania, a bírósághoz fordulás határideje azonban a sérelmesnek tartott munkáltatói intézkedés kézbesítésétől számított harminc nap.
Az előbb már utaltunk arra, hogy a Kormánytisztviselői Döntőbizottság véleményezési eljárása nem érinti a bírósághoz fordulás jogát. A véleményezési eljárásban a Döntőbizottság nem határozatot hoz, hanem indokolással ellátott véleményt bocsát ki, amelyet a Döntőbizottság egyik tagja kiadmányoz. A véleményezési eljárásban nem alkalmazható a közszolgálati panasz három fős tanácsban történő elbírálásának elve.
Ha valamely döntés, intézkedés a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési körébe tartozik, ez ellen a kormánytisztviselő jogvitát akkor kezdeményezhet, ha e törvény ezt megengedi. Ez vonatkozik mind a közszolgálati panaszra, mind pedig a keresetlevél beadására.
A jogvitára előírt határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a közszolgálati panaszt, illetve a keresetlevelet legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták. A határidő elmulasztása esetén lehetőséget ad a törvény az igazolásra azzal, hogy az igény hat hónap elteltével már nem érvényesíthető. Ez a határidő jogvesztő.
A közszolgálati panasszal sérelmezett intézkedés, valamint a fizetési felszólítás a bíróság jogerős döntéséig nem hajtható végre, ez alól kivétel a kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetésével kapcsolatos ügy.
A törvény részletesen meghatározza a közszolgálati panasszal kapcsolatos legfontosabb eljárási kérdéseket. E szerint a Döntőbizottság a közszolgálati panaszt harminc napon belül indokolással ellátott határozatban bírálja el, és döntését írásban közli, a határidőt indokolt esetben egy alkalommal hatvan nappal meghosszabbíthatja. A közszolgálati panaszt három fős tanácsban bírálja el azzal, hogy a tanácsba egy közszolgálati biztost a kormánytisztviselő, egy biztost a munkáltató javaslata alapján a Döntőbizottság elnöke jelöli ki. A tanács elnökét a Kormánytisztviselői Döntőbizottság elnöke jelöli ki. A tanács elnöke olyan közszolgálati tisztviselő lehet, aki egyetemi szintű végzettséggel és jogász szakképzettséggel rendelkezik. A Kormánytisztviselői Döntőbizottság tanácsa a határozatát többségi szavazással hozza.
A Kormánytisztviselői Döntőbizottság eljárása illeték és költségmentes.
A Kormánytisztviselői Döntőbizottság elnökét és helyettesét, valamint tagjait (akik közszolgálati biztosok) a miniszterelnök nevezi ki határozatlan időre a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter javaslatára.
A törvény meghatározza, hogy milyen feltételekkel lehet valaki a Kormánytisztviselői Döntőbizottság tagja, és a törvény meghatározza az összeférhetetlenségi szabályokat is azzal, hogy utal a közszolgálati tisztviselőkkel szembeni fegyelmi eljárásról szóló 31/2012. (III. 7.) Korm. rendelet által meghatározott összeférhetetlenségi szabályok megfelelő alkalmazására.

Elévülés

Kttv. 192. §

A kormányzati szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos igény elévülésére vonatkozó szabályok lényegében megegyeznek a többi foglalkoztatási törvényben lévő elévülési szabályokkal. Így a kormányzati jogviszonnyal kapcsolatos igény elévülési ideje is három év azzal, hogy amennyiben bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányul az igény, az elévülés öt év, míg, ha a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, akkor az elévülés ennek megfelelő idő alatt következik be.
A kormányzati szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos igény elévülésének általános szabálya, hogy az elévülés az esedékessé válástól kezdődik, kártérítés tekintetében azonban - kivéve, ha a Kttv. eltérően rendelkezik - az esedékesség a károkozás bekövetkeztekor nyomban beáll.
A kormányzati szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos igényre is érvényes, ami valamennyi foglalkoztatási jogviszonyban érvényes szabály, hogy az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy jogvita esetén a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia az igény esetleges elévülését, ami független attól, hogy az ellenérdekű fél az elévülésre hivatkozott-e. Annak sincs jelentősége, ha a perben a kötelezett a követelését elismeri. Amennyiben azonban a kötelezett önként teljesítette az elévült tartozást, elévülés címén nem követelhető vissza, továbbá az elévült igényt bírósági úton nem lehet érvényesíteni.
Az elévülés esedékessé válása független attól, hogy a jogosult tud-e az igényéről vagy sem, így a tudomásszerzés időpontja közömbös. Amennyiben azonban a követelést a jogosult menthető okból nem tudta érvényesíteni, az elévülés nyugodott, és az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül az elévülési idő letelte esetén is ezt megteheti. Ugyanez a szabály irányadó akkor is, ha az elévülési időből hat hónapnál kevesebb van hátra. Vita esetén természetesen a jogosultra hárul a bizonyítás, hogy menthető okból nem tudta az igényét érvényesíteni.
Az elévülés előbbiek szerinti nyugvása olyan akadályoztatási körülményeket jelent, amelyek objektíve nem teszik lehetővé az egyik félnek, hogy a másik felet felszólítsa a teljesítésre, vagy pedig az igényét érvényesíteni tudja.
A bírói gyakorlat a foglalkoztatási törvények elévülési, nyugvási szabályainak értelmezése kapcsán az elévülés nyugvása tipikus esetének tekinti, amikor az alkalmazott munkahelyi balesetet szenved, és a károsodás bekövetkeztét követően hosszabb idő múlva derül ki a károsodást okozó betegség, illetve később következik be munkaképesség-csökkenés. Ilyen esetekben az orvosi vélemény megismeréséig az elévülés nyugszik, és a kártérítési igény érvényesítésére az orvosi vélemény megismerését követő hat hónapon belül van lehetőség. A bírói gyakorlat e körben jelentőséget tulajdonított a fél gondos magatartásának is, amikor egy döntésben kimondásra került, hogy az elévülés nyugvásának vizsgálatánál a tudomásszerzés időpontja tekintetében irányadó a fél gondos, körültekintő magatartása (BH 2006.299.).
A kártérítési igény elévülése minden esetben a követelés esedékességekor, azaz a károkozás bekövetkeztekor esedékes. Az elévülés azonban nyugszik, ha a károsult a károkozásról menthető okból később szerez tudomást, és az elévülés nyugvása mindaddig fennáll, amíg a károsult nem szerez teljeskörű tudomást azokról a tényekről, amelyek ismerete nélkül az igényét nem érvényesítheti (BH 2006.125.).
Az egyes kárigények keletkezésének és elévülésének idejét jogcímenként kell vizsgálni, a követelés jogcímének megváltoztatása az elévülésre nem hat ki (BH 2009.219.).
A nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igény akkor válik esedékessé, amikor a kártérítés alapjául szolgáló sérelem bekövetkezik, amely nem mindig esik egybe a károkozó magatartás időpontjával (BH 2000.35.).
A jogszabálynak nem megfelelő besorolásból eredő bérkülönbözet iránti igény az általános szabályok szerint évül el, a helytelen besorolás azonban mindaddig vitatható, amíg a sérelmes állapot fennáll (BH 1999.330.).
A Kttv. 175. §-ában megjelölt igények a sérelemmel összefüggésben több egymástól eltérő időpontban esedékesek, azaz ezeket az elévülés szempontjából önállónak kell tekinteni (szakaszos elévülés).
Így az elévülés szempontjából önállónak kell tekinteni:
- az illetmény és a táppénz különbözete iránti igényt,
- az illetmény és a sérelem folytán csökkent kereset különbözete megtérítése iránti igényt,
- az illetmény és a rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rokkantsági ellátás vagy rehabilitációs ellátás különbözetének megtérítése iránti igényt.
A kártérítési járadék igény elévülésének szabályai azért sajátosak, mivel azok a károsodás egymástól viszonylag elkülönülő fő szakaszaihoz igazodnak. Így, ha a sérelemmel összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő kárigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani.
Bizonyos tények és körülmények az elévülés megszakadását eredményezik, amelytől kezdve az elévülés újrakezdődik, kivéve, ha megelőzően az elévülési idő egésze már eltelt. Az elévülést megszakító tények és körülmények a következők:
- az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítást,
- az igénynek a bíróság előtti érvényesítése,
- a külön törvény szerinti közvetítő vagy békéltető igénybevételének kezdeményezése,
- az igény megegyezéssel történő módosítása,
- az egyezségkötés,
- a kötelezett elismerése.
Amennyiben az elévülési idő eltelt, a követelés teljesítésére irányuló felszólítás már közömbös, annak nincsen jelentősége az elévülés szempontjából, és az elévülést hivatalból meg kell állapítani (BH 1993.313.).
Az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás a felszólításnak a másik féllel való közlésekor szakítja meg az elévülést (Kttv. 21. §).
Az elévülést az igénynek a bíróság előtti érvényesítése is megszakítja. A keresetlevélnek hatáskör vagy illetékesség hiánya miatt más bírósághoz történő áttétele esetén az elévülés megszakításának napja a keresetlevél eredeti benyújtási időpontja. Amennyiben a jogosult az igényét a bíróság előtt érvényesítette, de keresetétől utóbb elállt és emiatt a bíróság a pert megszüntette, ilyenkor az elévülési idő a pert megszüntető végzés jogerőre emelkedésével újra kezdődik.
A felek az igényt megegyezés útján bármikor módosíthatják, egyezséget is köthetnek, továbbá a kötelezett bármikor elismerheti a követelést, mivel erre nemcsak jogvita keretében kerülhet sor. A törvény az előbbiek tekintetében nem írja elő, hogy azok írásbeli nyilatkozattal érvényesek. Így a szóbeli egyezségkötés, illetve a tartozás szóbeli elismerése is megszakítja az elévülést.
Az elévülés megszakadása, illetve az elévülés megszakítását előidéző eljárás jogerős befejezése után az elévülés újra kezdődik. Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg. Eszerint, amennyiben a bíróság már végrehajtható határozatot hozott, az elévülési idő újból csak a végrehajtási cselekmények folytán kezdődik el. A jogosultnak tehát a végrehajtás elrendelését az elévülési időn belül kell kérnie.

Jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményei

Kttv. 193-194. §

Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, a kormánytisztviselő csak kivételesen, az úgynevezett minősített munkáltatói jogsértések esetében kérheti az eredeti munkakörébe visszahelyezését, illetve továbbfoglalkoztatását. A törvény nevesíti azokat az eseteket, amikor a kormánytisztviselő kérheti a továbbfoglalkoztatást. Mindemellett lehetőség van arra, hogy a kormánytisztviselő ne kérje az eredeti munkakörébe való visszahelyezést, vagy pedig a bíróság is mellőzheti a kormánytisztviselő eredeti munkakörbe való visszahelyezését, melynek feltétele, hogy a kormánytisztviselő továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól ne legyen elvárható. Ennek esetköreit példálózó jelleggel felsorolja a törvény.
A kormánytisztviselő az alábbiakban felsorolt esetekben kérheti az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását:
- ha a megszüntetés a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközött [Kttv. 10. § (1) bekezdés],
- ha a megszüntetés felmentési védelembe ütközött (Kttv. 70-71. §-ok),
- ha a munkáltató megszegte a felmentési korlátozásokra vonatkozó rendelkezéseket [Kttv. 57. § (4) bekezdés, 63. § (4) bekezdés],
- ha a munkáltató a választott szakszervezeti tisztségviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát a védelmére vonatkozó jogszabályba ütköző módon szüntette meg [Kttv. 201. § (1) bekezdése],
- ha a munkáltató a munkavédelmi képviselőnek (munkavédelmi bizottság tagjainak) kormányzati szolgálati jogviszonyát a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 76. §-ának (3) bekezdésébe ütköző módon szüntette meg,
- a kormánytisztviselő fegyelmi felelőssége nem állt fenn,
- ha a kormánytisztviselő fegyelmi felelősségének megállapítása esetén a hivatalvesztés fegyelmi büntetés nem állt arányban az elkövetett vétség súlyával,
- ha a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyának megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe ütközött,
- ha a kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy erre irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel megtámadta.
Az előbb felsorolt esetekben a kormányzati jogviszonyt eredeti állapotában helyre kell állítani, és meg kell téríteni a kormánytisztviselő elmaradt illetményét (egyéb járandóságait), továbbá a jogviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben felmerült kárát.
Az egyéb járandóságok körében azokat a rendszeres juttatásokat, illetve azok pénzbeli értékét köteles a munkáltató megtéríteni, amelyre a kormánytisztviselő a jogviszonya alapján az illetményén felül jogosult, feltéve, hogy a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette.
A kormánytisztviselőt a kormányzati szolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei tekintetében kárenyhítési kötelezettség terheli. A törvény ugyanis előírja, hogy nem kell megtéríteni az illetményének, egyéb járandóságának, illetve kárának azt a részét, amely:
- máshonnan megtérült, vagy
- kellő gondosság mellett
megtérülhetett volna.
A törvény a kellő gondosság elmulasztásának eseteit példálózó jelleggel felsorolja. Ezek a következők:
- ha a kormánytisztviselő az állami foglalkoztatási szervvel nem működik együtt a munkavégzésre irányuló jogviszony létesítése érdekében,
- ha a kormánytisztviselő nem köt álláskeresési megállapodást,
- a kormánytisztviselő az állami foglalkoztatási szerv által felajánlott, a foglalkoztatás elősegítéséről szóló jogszabályban foglalt feltételekre tekintettel megfelelő munkahelyet elutasítja,
- ha a kormánytisztviselő maga nem keres aktívan munkahelyet.
A bíróság a kormánytisztviselőnek a kellő gondosság elmulasztásával kapcsolatos magatartása, illetve mulasztása jogkövetkezményét az eset összes körülményének mérlegelése alapján vonja le az elmaradt illetmény, az egyéb járandóságok, illetve a kár megtérítésével kapcsolatban.
A kormánytisztviselőnek az eredeti munkakörébe történő visszahelyezésével szemben a munkáltató kérheti, hogy a bíróság mellőzze a visszahelyezést, ennek azonban feltétele, hogy a továbbfoglalkoztatás a munkáltatótól ne legyen elvárható. Példálózó jelleggel felsorolja a törvény, hogy mely esetkörök minősülnek ilyennek. Különösen nem várható el a munkáltatótól a továbbfoglalkoztatás, ha:
- a kormánytisztviselő munkaköre megszűnt,
- a kormánytisztviselő munkakörét betöltötték,
- a szervnél létszámcsökkentést hajtanak végre az ítélet jogerőssé válásakor,
- ha az államigazgatási szervnél nincs üres álláshely.
A kormányzati szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetésének eltérőek a jogkövetkezményei. Ha a kormánytisztviselő nem kérte az eredeti munkakörébe való visszahelyezést, vagy pedig a munkáltató megalapozott kérelmére a bíróság mellőzte a kormánytisztviselő eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, ezekben az esetekben a kormányzati szolgálati jogviszony a bíróságoknak a jogellenességet megállapító határozata jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Ez ideig illeti a kormánytisztviselőt elmaradt illetménye, elmaradt járandóságai és kára (kivéve, amely máshonnan megtérült vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna), továbbá a jogellenesség szankciójaként legalább kettő, legfeljebb tizenkét havi illetményének megfelelő összeg.
Ez utóbbi mértéke megállapításánál különösen a jogsértést és annak következményei súlyát kell a bíróságnak mérlegelnie.
Azon felsorolt esetkörökön kívül, amikor a kormánytisztviselő nem kérheti az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatást, a kormányzati szolgálati jogviszony a megszüntetésről szóló munkáltatói jognyilatkozat szerinti időpontban szűnik meg akkor is, ha a jognyilatkozat jogellenes volt. Ez esetben a törvény a jogellenesség jogkövetkezményeként legalább kettő, legfeljebb huszonnégy havi illetményének megfelelő kártérítés megfizetésével kompenzálja a kormánytisztviselőt. Az átalány kártérítés mértékének megállapításakor a bíróságnak az eset összes körülményeit, így különösen a jogsértést és annak jogkövetkezményei súlyát kell mérlegre tennie.
A törvény a kormánytisztviselő hátrányára is megállapít jogkövetkezményt, ha a kormányzati szolgálati jogviszonyát nem az e törvényben előírtak szerint szünteti meg. Ez esetben a kormánytisztviselő köteles a munkáltató számára a lemondási időre járó illetményének megfelelő összeget mintegy átalány kártérítésként megfizetni. Ha a kormánytisztviselő határozott időtartamú kormányzati szolgálati jogviszonyban állt és ezt szünteti meg, és a hátralévő időből még hátralévő időtartam rövidebb kettő hónapnál (a lemondási időnél), a munkáltató csak a hátralévő időre járó illetmény megfizetésére tarthat jogot.
A munkáltató jogosult a törvényben meghatározott mértéket meghaladó kárának érvényesítésére is. Ezek azonban együttesen nem haladhatják meg a lemondási időre járó illetmény összegével együtt a kormánytisztviselő tizenkét havi illetménye összegét.
Az igények érvényesítésére a kormánytisztviselő által okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályok az irányadók (Kttv. 164-165. §-ok).

Kormánytisztviselői érdekegyeztetés

Általános rendelkezések

Kttv. 195-197. §

Központi érdekegyeztetés

Kttv. 198-199. §

Munkahelyi kormánytisztviselői érdekegyeztetés

Kttv. 200-202. §

A törvény a munkabéke fenntartása érdekében szabályozza a szakszervezet és az államigazgatási szerv, illetve érdekképviseleti szervezeteik kapcsolatrendszerét. Ennek keretében biztosítja:
- a szervezkedés szabadságát,
- a kormánytisztviselők részvételét a munkafeltételek alakításában,
- meghatározza a munkaügyi konfliktusok megelőzésére irányuló eljárást,
- meghatározza a munkaügyi konfliktusok feloldására irányuló eljárást,
- az érdekképviseleti szervezetek jogosultak szövetségeket létesíteni,
- az érdekképviseleti szervek jogosultak a szövetségekhez csatlakozni, ideértve a nemzetközi szövetségeket is,
- a kormánytisztviselők jogosultak az államigazgatási szervnél szakszervezet létrehozására,
- az államigazgatási szervnél a szakszervezet szerveket működtethet,
- az államigazgatási szervnél működő szakszervezeti szerv működésébe tagjait bevonhatja.
A törvény meghatározza az államigazgatási szerv és a szakszervezet együttműködése tekintetében a tájékoztatás és a konzultáció tartalmát és ennek során az államigazgatási szervet és a szakszervezetet megillető jogosultságokat.
A Kttv.-ben a szakszervezet számára biztosított jogok az államigazgatási szervnél képviselettel rendelkező helyi szakszervezetet illetik meg.
A központi érdekegyeztetés szintjén két fórumon zajlik a közszolgálati tisztviselői érdekegyeztetés. Egyrészt az újonnan létrejövő Közszolgálati Érdekegyeztető Fórumban, másrészt pedig a már működő Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban, amely a közszolgálati tisztviselőkön kívül más jogállási törvények hatálya alá tartozó foglalkoztatottaknak is érdekegyeztető fórumaként működik.
A munkahelyi kormánytisztviselői érdekegyeztetés célja a munkahelyi kormányzati szolgálati kérdések rendezése, melyben az államigazgatási szerv vezetője és a szakszervezet választott tisztviselője vesz részt azzal, hogy a vitás kérdéseik egyeztetésébe jogosultak szakértőket is bevonni.
A munkahelyi érdekegyeztetés során a szakszervezet jogosultságai a következők:
- az államigazgatási szerv vezetője bizonyos kérdéskörökben köteles kikérni a szakszervezet véleményét, ezek:
- a kormánytisztviselők munkavégzésére,
- munka és pihenőidő idejére,
- jutalmazására,
- valamint juttatásaira vonatkozó, a munkáltató hatáskörébe utalt szabályozásra vonatkoznak,
- a szakszervezet jogosult a kormánytisztviselők csoportját érintő munkáltatói intézkedéssel vagy tervezettel kapcsolatban véleményt közölni, illetve konzultációt kezdeményezni,
- a szakszervezet tájékoztatást kérhet a kormányzati szolgálati jogviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekekkel kapcsolatban (ezeket példálózóan a törvény felsorolja),
- a szakszervezet javaslatokat tehet a kormánytisztviselőket érintő intézkedésekre, a helyi szabályozás egységes értelmezésére, illetve annak tárgyköreire,
- a szakszervezet jogosult a kormánytisztviselőket a munkaügyi kapcsolatukkal, illetve jogviszonyukkal összefüggő kérdésekben tájékoztatni,
- a szakszervezet joga, hogy a kormánytisztviselőket az államigazgatási szervvel vagy ennek érdekképviseleti szervezetével szemben anyagi, szociális, valamint élet- és munkakörülményeiket érintő jogaikkal és kötelezettségeikkel kapcsolatban képviselje,
- a szakszervezet joga, hogy a tevékenységével kapcsolatos tájékoztatást az államigazgatási szervnél közzétegye,
- a szakszervezet meghatalmazás alapján jogosult a tagját bíróság, hatóság és más szervek előtt képviselni.
A szakszervezet által megjelölt egy fő kormánytisztviselőjét felmentési védelemben részesíti a törvény, amikor előírja, hogy a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a megjelölt kormánytisztviselő jogviszonyának az államigazgatási szerv által felmentéssel történő megszüntetéséhez. Ez alól kivétel a Kttv. 63. § (1) bekezdés a) pontjában megjelölt felmentési indok, amikor az Országgyűlés, a Kormány, a költségvetési fejezetet irányító szerv vezetője, az államigazgatási szerv vezetőjének döntése alapján az államigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt az adott kormánytisztviselő munkaköre megszűnik.
Ezen túlmenően a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges akkor is, ha a kormánytisztviselőt a kinevezésétől eltérően ideiglenesen más munkakörben, más munkavégzési helyen, illetve más államigazgatási szervnél kívánják foglalkoztatni, illetve kormányzati érdekből történő kirendelésére kerül sor (Kttv. 51-55. §-ok).
A fentiek szerinti munkajogi védelem a szakszervezet által kijelölt legfeljebb egy kormánytisztviselőt illeti meg, amennyiben azonban az államigazgatási szerv több telephellyel rendelkezik, a szakszervezet telephelyenként jogosult legfeljebb egy kormánytisztviselőt megjelölni.
A szakszervezeti tisztviselőkre vonatkozó munkajogi védelem tekintetében a bírói gyakorlat szerint nincs különbség a teljes munkaidős szakszervezeti tisztségviselő munkajogi védelméhez képest a részmunkaidős, a határozott idős és a nyugdíjas alkalmazott szakszervezeti tisztviselő munkajogi védelme tekintetében.
A felsőbb szakszervezeti szerv egyetértéséhez kötött munkáltatói intézkedéssel kapcsolatban a felsőbb szakszervezet az államigazgatási szerv írásbeli tájékoztatásának átvételétől számított nyolc napon belül nyilatkozik és nyolc napon belül írásban közli az egyetértő véleményét, illetve annak megtagadását az államigazgatási szervvel.
Amennyiben az államigazgatási szerv tervezett intézkedését a szakszervezet nem osztja, azzal nem ért egyet, a válaszának az egyet nem értés indokaira is ki kell terjednie. A törvény kimondja, hogy az indokolás mikor alapos. Ez akkor állapítható meg, ha a tervezett intézkedés végrehajtása a szakszervezet érdekképviseleti tevékenységében történő közreműködés miatti hátrányos megkülönböztetést eredményezne.
Amennyiben az egyetértésre jogosult közvetlen felsőbb szakszervezet a megkereséstől számított nyolc napon belül írásban nem közli a véleményét az őt megkereső államigazgatási szervvel, a hallgatást úgy kell tekinteni, hogy a tervezett intézkedéssel egyetért.
A szakszervezeti tisztviselők védelmére vonatkozó rendelkezés a törvényben megjelölt felmentési tilalmakkal esik egy tekintet alá, így az előzetes egyetértés beszerzésének elmulasztása a felmentés jogellenességét vonja maga után. Annak eldöntésénél, hogy mely szervet illeti meg az egyetértés joga, az adott szakszervezet alapszabálya, illetve működési szabályzata az irányadó. Az egyetértési jogot az arra jogosult szakszervezeti szerv helyett nem gyakorolhatja a testület tisztségviselője vagy a testület valamely tagja.
Fontos arra is felhívni a figyelmet, hogy a Kttv. 201. § (1) és (4) bekezdéséből következően miután a törvény tervezett intézkedésre utal, a közvetlen felettes szakszervezet egyetértési jogát előzetesen kell beszereznie az államigazgatási szervnek. A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv utólagos tudomásulvétele a törvény helyes értelmezése szerint nem minősíthető a felmentéshez szükséges egyetértő nyilatkozatnak.
A törvény a szakszervezet rendeltetésszerű működéséhez a szakszervezeti tisztségviselő számára munkaidő-kedvezményt biztosít, amelynek mértéke a munkáltatóval kormányzati szolgálati jogviszonyban álló szakszervezeti tagok számától függ.
A feladatai ellátása érdekében az államigazgatási szerv kormánytisztviselői közül legfeljebb egy kormánytisztviselő jogosult a beosztás szerinti havi munkaideje tíz százalékának megfelelő munkaidő-kedvezményre. Ennek feltétele, hogy az adott államigazgatási szerv kormánytisztviselői közül legalább tíz százalékuk az adott szakszervezetben tagsággal rendelkezzen, de legalább harminc fő kormánytisztviselő szakszervezeti tag legyen. A kijelölt egy fő kormánytisztviselő, aki munkaidő-kedvezményre jogosult, a konzultáció [Kttv. 196. § (1) bekezdés] időtartamára mentesül a munkavégzési kötelezettség alól.
A munkaidő-kedvezmény nem vonható össze, és annak igénybevételét az igénylő kormánytisztviselő tíz nappal korábban köteles a munkáltatónak bejelenteni. A munkáltató csak különösen indokolt esetben tagadhatja meg a munkaidő-kedvezmény igénybevételét, amelynek időtartamára illetmény jár és a kedvezményt megváltani nem lehet.
Ha valamely szakszervezetnek az adott államigazgatási szervnél kormányzati szolgálati jogviszonyban álló tagja van, e szakszervezet képviseletében eljáró, de az adott államigazgatási szervnél jogviszonyban nem álló személy az államigazgatási szerv területére jogosult belépni. Ennek során természetesen az államigazgatási szerv működési rendjére vonatkozó szabályokat meg kell tartani.

Politikai tanácsadó, politikai főtanácsadó

Kttv. 203-204. §

Kabinetfőnök

Kttv. 205. §

A kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter által vezetett minisztériumban, a miniszteri kabinetben, valamint az államtitkári titkárságon foglalkoztatott kormánytisztviselők létszámának nyolc százalékát nem haladhatja meg a politikai főtanácsadói, illetve politikai tanácsadói munkakörök száma. Ezeket a munkaköröket a szervezeti és működési szabályzat, illetve ügyrend mellékletében kell feltüntetni.
A politikai főtanácsadói, illetve politikai tanácsadói kinevezés a Miniszterelnök, a miniszter és az államtitkár személyéhez kötött, ezért az ő megbízásuk idejére szól, és a kinevezés nem módosítható más munkakörre.
A politikai főtanácsadó, illetve tanácsadó nem rendelkezik besorolással, hanem személyi illetmény jár a részére, amelyet a munkáltatói jogkör gyakorló állapít meg. A munkáltatói jogkör gyakorlói:
- a Miniszterelnökséget vezető államtitkár,
- a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter,
- a miniszter,
- az államtitkár.
A törvény a politikai főtanácsadó illetve tanácsadó pótszabadságát is a besorolásától függetlenül állapítja meg. Eszerint a politikai főtanácsadót és a tanácsadót a Kttv. 101. § (1) bekezdésében meghatározott huszonöt munkanap alapszabadságon felül kilenc nap, illetve hét nap pótszabadság illeti (ennek értelemszerűen munkanapra kellene vonatkoznia).
A politikai főtanácsadó, illetve tanácsadó e jogviszonyának két évig való folyamatos fennállása esetén kéthavi illetménynek megfelelő végkielégítés jár, ha a jogviszonya a Miniszterelnök, a miniszter vagy az államtitkár megbízatásának megszűnése következtében szűnik meg. Amennyiben a főtanácsadói illetve tanácsadói jogviszony megszűnését követő harminc napon belül újabb politikai főtanácsadói illetve politikai tanácsadói munkakörre kap kinevezést, végkielégítésre nem jogosult, de végkielégítés szempontjából a jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni.
A kormánytisztviselőnek járó végkielégítés szempontjából a politikai főtanácsadói, illetve tanácsadói jogviszonyban töltött idő kormánytisztviselői jogviszonyban töltött időnek minősül.
A Kttv. felsorolja, hogy a Kttv. mely rendelkezéseit nem lehet alkalmazni. Minden más rendelkezést a politikai főtanácsadó, illetve politikai tanácsadó tekintetében megfelelően kell alkalmazni. Nem alkalmazhatók a Kttv. következő rendelkezései:
- a 45. § (1)-(3) és (6) bekezdése a pályázati, illetve kiválasztási eljárással kapcsolatban,
- az 58. §, a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlásról,
- a 62. §, amely az állam vagy kormányközi nemzetközi szervezetnél, illetve az Európai Unió szerveinél jogviszonyt létesítő kormánytisztviselőről szól,
- a 69. §, amely a kormánytisztviselőt megillető végkielégítésről rendelkezik,
- a 72-73. §-ok, amelyek a jogviszonyváltásról és a tartalékállományról rendelkeznek,
- a 101. § (2)-(7) bekezdései az alap és pótszabadságról,
- 116-130. §-ok az előmenetelről és a címekről,
- 131. § (2) és (7) bekezdése, amely az illetmény elemeiről és a besorolásról rendelkezik,
- 132-142. §-ok az illetményekről és pótlékokról,
- 150. § az egyéb juttatásokról,
- valamint a 181. §, amely a tartalékállományba helyezett kormánytisztviselő adatai tekintetében az államigazgatási szerv folyamatos adatszolgáltatása végzéséről szól a személyügyi központ részére.
A kabinetfőnök a miniszteri kabinetet és az államtitkári kabinetet vezeti, a kinevezése főosztályvezetői munkakörre szól, és meghatározott időre. A politikai tanácsadói, illetve főtanácsadói munkakörbe kinevezett kabinetfőnökökre a miniszteri kabinetet és az államtitkári kabinetet főosztályvezetőként vezető kabinetfőnökre vonatkozó rendelkezéseket kell a törvény 205. §-a szerint alkalmazni.
A kabinetfőnök végkielégítésére a politikai főtanácsadói, illetve politikai tanácsadó végkielégítésére vonatkozó szabályok az irányadók.
A miniszteri kabinetfőnök felett a munkáltatói jogokat a miniszter, az államtitkári kabinetfőnök felett az alapvető munkáltatói jogokat ugyancsak a miniszter, míg az államtitkári kabinetfőnök felett az egyéb munkáltatói jogokat az államtitkár gyakorolja.
A kabinetfőnökök is gyakorolnak munkáltatói jogokat, éspedig a kabinet állományába tartozó kormánytisztviselők felett. A miniszteri kabinetet főosztályvezetőként vezető kabinetfőnök munkáltatói jogokat gyakorol, a miniszter titkárságát vezető osztályvezető felett. Az államtitkári kabinetet vezető kabinetfőnök pedig az államtitkár titkárságát vezető osztályvezető felett gyakorolja a munkáltatói jogokat. A miniszteri titkárságot vezető osztályvezető, illetve az államtitkár titkárságát vezető osztályvezető tekintetében a vezetői kinevezés adása és visszavonása a miniszter, illetve az államtitkár hatásköre.
A Kttv. a politikai főtanácsadóra, illetve a politikai tanácsadóra vonatkozó szabályokkal hasonlóan felsorolja, hogy a Kttv. mely rendelkezéseit nem lehet alkalmazni a miniszteri kabinetet és az államtitkári kabinetet főosztályvezetőként vezető kabinetfőnökökre.

VI. Fejezet - A kormányzati ügykezelők

Kttv. 206-211. §

A VI. fejezet a kormányzati ügykezelőkre vonatkozó, a kormánytisztviselőkhöz képest eltérő szabályokat tartalmazza, ahol a törvény "kormánytisztviselőt" említ, azon a VI. fejezet alkalmazásában "kormányzati ügykezelőt" kell érteni.
A VI. fejezet felsorolja a Kttv.-nek azokat a rendelkezéseit, amelyek a kormányzati ügykezelő kormányzati szolgálati jogviszonyában nem alkalmazhatók. Ezek a következők:
- a kinevezés feltételei közül a 39. § (1) bekezdését,
- a pályázatra vonatkozó rendelkezések közül a 45. § (1) bekezdését,
- a tartalékállományra vonatkozó rendelkezések közül a 73. §-t és a 181. §-t,
- a szabadságra vonatkozó szabályok közül a 101. § (1)-(5) bekezdéseit,
- a kormánytisztviselők besorolására vonatkozóan a 116., 117. §-ok, 118. § (1) és (2) bekezdése, 119-123. §-ok,
- a közigazgatási alapvizsgára és szakvizsgára a 118. § (2)-(12) bekezdésében található rendelkezések,
- a cím adományozásra, a tanácsadói, főtanácsadói munkakörökre vonatkozó rendelkezések, 125-128. §-ok,
- a vezetői kinevezés tekintetében a 129. §,
- a teljesítményértékelésre és minősítésre vonatkozó 130. §,
- az illetményre vonatkozó szabályok közül a 131. § (2) és (3) bekezdése, valamint (7) bekezdése, továbbá a 132-142. §-ok.
A kormányzati ügykezelőre a Kttv. 142. §-a annyiban alkalmazható, hogy az ügykezelő részére munkaköri pótlékot meg lehet állapítani.
Kormányzati ügykezelő az lehet, aki:
- büntetlen előéletű,
- cselekvőképes, valamint
- legalább középszintű szakképesítéssel rendelkezik, és
- magyar állampolgár.
A fenti feltételek együttes feltételek, ezért valamennyinek fenn kell állnia és csak azzal a személlyel létesíthető kormányzati ügykezelői munkakörre kormányzati szolgálati jogviszony, aki ezekkel a feltételekkel együttesen rendelkezik.
Kormányzati ügykezelői munkakörre jogviszony olyan magyar nyelvismerettel rendelkező személlyel is létesíthető, aki a külön törvény szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezik, valamint az Európai Szociális Kartáról szóló megállapodásban résztvevő állam állampolgára.
Az előbbiekben meghatározott alkalmazási feltételek alól nem adható felmentés.
A kormányzati ügykezelőkből álló szervezeti egység vezetésére kormányzati ügykezelő osztályvezetői munkakörre szóló kinevezést kaphat.
A kormányzati ügykezelő illetményét a hivatali szerv vezetője állapítja meg. Az illetménynek el kell érnie legalább a garantált bérminimum összegét [2012-ben a 28/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet szerint havi 108 000 forint], de nem haladhatja meg az illetményalap hatszorosát. Ennek során arányosan figyelembe kell venni a szolgálati jogviszonyban töltött időt, az illetmény megállapításakor figyelembe vehető egyéb szempontokat a közszolgálati szabályzat állapítja meg.
A kormányzati ügykezelő alapszabadsága húsz munkanap, amely a meghatározott életkornak megfelelően emelkedik oly módon, hogy 45. életévtől az emelkedés harminc munkanap.
Az ügykezelő jogviszonya keletkezésétől számított hat hónapon belül ügykezelői alapvizsgát köteles tenni, ennek elmaradása esetén a jogviszonya megszűnik. Az ügykezelői alapvizsga alól mentesül, aki közgazdasági szakközépiskola igazgatás ügyviteli szakán szerzett képesítést. Ugyancsak mentesül az ügykezelői alapvizsga letétele alól, aki közigazgatási alap- vagy szakvizsgával rendelkezik.
A kormányzati ügykezelő tevékenységét legalább öt évenként értékelni szükséges, ennek szempontjait a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg. Az ügykezelői tevékenység értékelése szempontjainak meghatározásánál a Kttv. 130. §-ában a minősítési szabályokra vonatkozó rendelkezésekre figyelemmel kell lenni.

VII. Fejezet - Szakmai vezetők

Közös szabályok

Kttv. 212-214. §

A közigazgatási államtitkár

Kttv. 215-219. §

A helyettes államtitkár

Kttv. 220-225. §

Szakmai vezetőknek minősíti a Kttv. a közigazgatási államtitkárokat és a helyettes államtitkárokat. A szakmai vezetőkre vonatkozó közös szabályok között a törvény kimondja, hogy a szakmai vezető kormányzati szolgálati jogviszonyára is a Kttv. kormánytisztviselőkre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni a VII. fejezetben foglalt eltérésekkel. Ilyen eltérés, hogyha a szakmai vezető jogviszonya megszűnik, jogosult a tisztségére utaló megnevezést használni. Ez alól kivétel, ha a jogviszonya összeférhetetlenség megállapítása vagy hivatalvesztés fegyelmi büntetés miatt szűnt meg, vagy azért, mert az országgyűlési képviselők választásán már nem választható. Ha a szakmai vezető jogalap nélkül vett fel valamilyen juttatást, azt az erre irányuló felhívás kézhezvételétől számított tizenöt napon belül vissza kell fizetnie.
A Kttv. VII. fejezete rendelkezik a szakmai vezető összeférhetetlenségéről is. Így érdekképviseleti szervben tisztséget, szövetkezetben vezető tisztséget nem viselhet, és alapítványkezelő szervezetének sem lehet a tagja. Nem összeférhetetlen viszont, ha a szakmai vezető a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának tagja, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanácsnak tagja, továbbá a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet Birtokpolitikai Tanácsának elnöke vagy tagja.
Eltérő szabály az is, hogy a szakmai vezető nem jogosult végkielégítésre.
A szakmai vezető szabadságára is eltérő szabályok vonatkoznak, mely szerint minden naptári évben negyven munkanap szabadság jár, a szabadságolási tervtől eltérően tizenhat munkanapot kell kiadni a szakmai vezető által kért időpontban, továbbá az igazgatási szünet alatt kivett szabadság nem haladhatja meg a huszonnégy munkanapot.
A szakmai vezető tekintetében alkalmazható fegyelmi büntetések:
- megrovás,
- hivatalvesztés.
A szakmai vezetővel szemben eszerint más fegyelmi büntetés nem szabható ki.
A törvény felsorolja azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyek a szakmai vezető tekintetében nem alkalmazhatók.

Közigazgatási államtitkár

A közigazgatási államtitkárt a miniszterelnöknek, a miniszter véleménye kikérését követően tett javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki határozatlan időtartamra olyan személyek közül, aki büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők választásán választható személy, továbbá egyetemi végzettséggel és jogász, közgazdász vagy közigazgatási menedzser szakképzettséggel vagy felsőfokú végzettséggel és a feladat és hatáskörének megfelelő szakirányú szakképzettséggel rendelkezik. A munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja.
A közigazgatási államtitkár jogviszonya megszűnésének esetei:
- a közigazgatási államtitkár halála,
- ha az országgyűlési képviselők választásán már nem választható,
- a közigazgatási államtitkár összeférhetetlenségének megállapítása,
- a közigazgatási államtitkár országgyűlési, helyi önkormányzati képviselővé, polgármesterré vagy politikai vezetővé történő megválasztása, illetve kinevezése.
A törvény meghatározza azokat az eseteket is, amikor a közigazgatási államtitkár jogviszonya megszüntethető. Ezek a következők:
- áthelyezés,
- lemondás,
- felmentés,
- hivatalvesztés fegyelmi büntetés (a hivatalvesztést a fegyelmi tanácsnak a miniszterelnök útján felterjesztett javaslatára a köztársasági elnök mondja ki).
A közigazgatási államtitkár a köztársasági elnökhöz intézett, de a miniszterelnök útján eljuttatott nyilatkozatában bármikor lemondhat, a lemondási idő a jogviszonya hosszához igazodik.
A közigazgatási államtitkár felmentésére a köztársasági elnök jogosult, a miniszterelnöknek a miniszter véleménye kikérését követően tett javaslatára azzal, hogy a felmentést nem kell megindokolni, ugyanakkor a közigazgatási államtitkár részére a felmentését megelőzően végzettségének és szakképzettségének, szakképesítésének megfelelő másik vezetői munkakört kell felajánlani bármely központi államigazgatási szervnél. Ez alól kivétel, ha a felmentésre a nyugdíjjogosultság miatti kérelem alapján került sor. Ha a közigazgatási államtitkár a felajánlott másik vezetői munkakört elfogadta, őt az adott központi államizgatási szervhez át kell helyezni. Ha a közigazgatási államtitkár tisztségét legalább három évig betöltötte, az áthelyezéstől meghatározott ideig korábbi illetménye illeti.
Ha a közigazgatási államtitkár a felajánlott másik vezetői munkakört nem fogadta el, őt felmentési idő illeti, és ezzel szűnik meg a jogviszonya.
A közigazgatási államtitkár alapilletménye az illetményalap 12-szerese, továbbá az alapilletmény 50%-ának megfelelő illetménykiegészítésre is jogosult. A vezetői illetmény pótlékának mértéke pedig az alapilletmény 65%-a. Az alapilletményt a miniszter legfeljebb 30%-kal megemelheti.
A közigazgatási államtitkárt a miniszterelnök jutalmazhatja, továbbá célprémiumot állapíthat meg a részére.

Helyettes államtitkár

Helyettes államtitkárnak ugyanolyan személyi feltételekkel és iskolai végzettséggel rendelkező személy nevezhető ki, mint közigazgatási államtitkárnak, továbbá a kinevezés ugyancsak határozatlan időre szól azzal, hogy a kinevező a miniszterelnök, és a munkáltatói jogokat a közigazgatási államtitkár gyakorolja.
A helyettes államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnésére és megszüntethetőségére vonatkozó szabályok azonosak a közigazgatási államtitkáréval.
A helyettes államtitkár alapilletménye az illetményalap 9-szerese, az alapilletmény 50%-ának megfelelő illetménykiegészítésre jogosult, továbbá vezetői illetménypótléka az alapilletmény 65%-a.
A helyettes államtitkár jutalmazásáról és célprémium megállapításáról a miniszter dönt.
A hivatalvesztést a fegyelmi tanács javaslatára a miniszter vagy a Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkár esetében a miniszterelnök mondja ki.

NEGYEDIK RÉSZ - KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONYBAN ÁLLÓK

VIII. fejezet - A köztisztviselők

Kttv. 226. §

A munkáltatói jogkör gyakorlása

Kttv. 227. §

A közszolgálati jogviszony létesítése, besorolás

Kttv. 228. §

Jogviszony megszüntetés

Kttv. 229. §

A köztisztviselő képzése, továbbképzése

Kttv. 230. §

Hivatásetika, összeférhetetlenség

Kttv. 231. §

Munkaidő, igazgatási szünet

Kttv. 232. §

Címek

Kttv. 233. §

Díjazás

Illetménykiegészítés

Kttv. 234. §

Személyi illetmény

Kttv. 235. §

Vezetők illetményére vonatkozó szabályok

Kttv. 236. §

Egyéb juttatások

Kttv. 237. §

Bírósági eljárás

Kttv. 238. §

Önkormányzati főtanácsadó, tanácsadó

Kttv. 239. §

A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény egységes szabályozásán belül megmaradt a kormánytisztviselők és a köztisztviselők közötti szükséges differenciálás.
A közszolgálati tisztviselők egyrészt a kormányzati szolgálati jogviszonyban állók, másrészt a közszolgálati jogviszonyban állók, kormányzati szolgálati jogviszonyban a kormánytisztviselők és a kormányzati ügykezelők állnak, míg közszolgálati jogviszonyban a köztisztviselők és a közszolgálati ügykezelők állnak.
A Kttv. 1. §-a e) pontjából következik, hogy a törvény kiket minősít köztisztviselőnek. Eszerint a törvény hatálya a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala és hatósági igazgatási társulása, közterület-felügyelete, a körjegyzőség, továbbá az Országi Nemzetiségi Önkormányzatok Hivatala (a továbbiakban képviselő-testület hivatala) köztisztviselőjének (és közszolgálati ügykezelőjének) közszolgálati jogviszonyára terjed ki. A törvény 2. §-a felsorolja azokat a központi hivatalokat, amelyek köztisztviselőjének közszolgálati jogviszonyára a VIII. fejezet eltérő rendelkezéseit kell alkalmazni.
A törvény kormánytisztviselőkre vonatkozó rendelkezéseit a VIII. fejezetben foglalt eltérésekkel megfelelően kell alkalmazni a közszolgálati jogviszonyban a köztisztviselőkre.
Fontos eltérés a kormányzati szolgálati jogviszonytól, hogy a közszolgálati jogviszonyban nem alkalmazhatók:
- a munkaszerződéssel foglalkoztatottak 10%-os létszámkorlátjára vonatkozó szabály [8. § (4) bekezdés],
- nem alkalmazhatók a Magyar Kormánytisztviselői Karra vonatkozó rendelkezések (28-35. §),
- nem alkalmazható a törvény 55. §-a, amely a kormányzati érdekből történő kirendelésről rendelkezik,
- nem alkalmazható a jogvitára, valamint a Kormánytisztviselői Döntőbizottságra vonatkozó 190-191. §-ok.
Eltérést a kormánytisztviselői jogviszonytól az is, hogy közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselő részére munkaköri pótlék nem jár. A köztisztviselő feletti munkáltatói jogokat a közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője, illetve a képviselő-testület gyakorolja. Az Országgyűlés elnöke gyakorolja az Országgyűlés Hivatalának vezetői felett a munkáltatói jogokat, továbbá helyettes vezetők felett az alapvető munkáltatói jogokat. A helyettes vezetők, valamint a további köztisztviselők feletti munkáltatói jogokat az Országgyűlés Hivatalának vezetői gyakorolják, ennek meghatározására a szervezeti és működési szabályzatban kell sort keríteni.
A közszolgálati jogviszony létesítésének és a közszolgálati jogviszony megszüntetésének szabályai egy-két kivétellel megegyeznek a kormányzati szolgálati jogviszony létesítése és megszüntetése korábban tárgyalt szabályaival.
A közszolgálati jogviszony megszüntetésére a Kttv. 63-74. §-ai alkalmazandók, beleértve a felmentésre, a felmentési tilalmakra, a végkielégítésre és a felmentési időre vonatkozó szabályokat.
Eltérés a Kttv. 63. § (1) bekezdés a) pontját illetően találunk, amely abból a szempontból jelent eltérést, hogy mely szerv jogosult a közszolgálati jogviszonyt érintő létszámcsökkentést elrendelni. A Kttv. 229. § (1) bekezdés e körben az Országgyűlést és a helyi önkormányzati képviselő-testületet jelöli meg döntést hozó szervekként, amely szervek döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség, következésképpen felmentéssel a köztisztviselő jogviszonya megszüntethető.
További eltérés a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnéséhez képest a közigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnéséhez kapcsolódik, amikor a közszolgálati jogviszony megszüntetésével, valamint a Kttv. 73. §-ban meghatározott feladatokkal kapcsolatos munkáltatói intézkedéseket - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a megszűnő közigazgatási szerv hozza meg. A megszűnő közigazgatási szervnek a jogutód nélküli megszűnéssel kapcsolatos ezen intézkedései a tartalékállományba helyezéssel kapcsolatosak.
A közszolgálati jogviszony tekintetében eltérő szabály érvényesül a jogviszonyváltás körében is, amelyről a Kttv. 72. §-a rendelkezik. Ennek a szabálynak a rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a köztisztviselő jogviszonya kormányzati szolgálati jogviszonnyá, közalkalmazotti jogviszonnyá, illetve munkaviszonnyá alakul át a munkáltató személyében a jogszabály rendelkezése folytán bekövetkező változás esetén. Az átalakult jogviszony tekintetében a köztisztviselőnek az átalakulással érintett e törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál közszolgálati jogviszonyként elismert idejét úgy kell tekinteni, mintha azt az átvevő munkáltatónál töltötte volna el.
A köztisztviselő képzése, továbbképzése, valamint a tanulmányi szerződés tekintetében a köztisztviselőre alkalmazni kell a Kttv. 80-82. §-ait azzal az eltéréssel, hogy a polgármester és a helyi önkormányzati képviselő jogosult részt venni a 80. § (1) bekezdésében meghatározott képzéseken.
A 29/2012. (III. 7.) Korm. rendelet, amely a közszolgálati tisztviselő képesítési előírásairól szól, 2. § (1) bekezdése szerint köztisztviselőnek az nevezhető ki, aki rendelkezik a feladata ellátásához szükséges, a Korm. rendelet 1. mellékletben a feladatkörre meghatározott képesítések valamelyikével. Ha a köztisztviselő a munkakörében több feladatot lát el, legalább az egyik feladatköre ellátására előírt képesítéssel rendelkeznie kell. Amennyiben a köztisztviselő a melléklet szerint kiemelt munkakörre kapott kinevezést, erre a kiemelt munkakörre meghatározott képesítéssel rendelkeznie kell akkor is, ha e munkakör mellett más feladatkört is ellát, és e feladatkörre előírt képesítéssel rendelkezik. A közigazgatási szerv belső szabályzatában alkalmazási feltételként együttesen, illetve külön-külön, további szakképesítés, szakmai vagy közigazgatási gyakorlat, továbbá idegen nyelv ismeretét is előírhatja. Ezen előírások tekintetében is a törvény figyelemmel van a kormánytisztviselőkre alkalmazandó szabályokhoz képest az eltérésekre, valamint a köztisztviselőket alkalmazó szervek magas fokú autonómiájára.
Amennyiben a polgármester és a helyi önkormányzati képviselő részt vesz a központilag vagy az államigazgatási szerv által szervezett képzésben, továbbképzésben vagy átképzésben, ideértve a közigazgatási vezetőképzést is, ennek költségét a helyi önkormányzat köteles biztosítani. A törvény azonban előírja, hogy a képzéshez szükséges költségeket a helyi önkormányzat akkor állhatja, ha az nem veszélyezteti a köztisztviselői továbbképzések pénzügyi feltételeit.
A köztisztviselőre vonatkozó hivatásetikai szabályok tekintetében a Kttv. 83. §-ában foglaltak az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a hivatásetikai alapelvek részletes tartalmát és az ezzel összefüggő eljárás szabályait a képviselő-testület, illetve a Kttv. 2. §-ában felsorolt országos hivatalok vezetője állapítja meg. Ha a köztisztviselő hivatásetikai vétséget követ el, a vele szemben alkalmazott szankciók:
- a figyelmeztetés, vagy
- a megrovás.
A köztisztviselő tekintetében is alkalmazni kell a Kttv.-nek az együttalkalmazási tilalomra és az összeférhetetlenségre vonatkozó 84-88. §-ait. A törvény a köztisztviselőkre vonatkozó különös szabályként előírja azonban, hogy a községi önkormányzat képviselő-testülete, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a 84. § (1) bekezdésében foglalt tilalom alól felmentést adhat, erre azonban csak különösen indokolt esetben kerülhet sor.
A köztisztviselő tekintetében is alkalmazandók a kormánytisztviselők munkaidejére és pihenőidejére, valamint az igazgatási szünetre vonatkozó szabályok (Kttv. 89-115. §-ok). A köztisztviselő tekintetében is alkalmazni kell továbbá a 30/2012. (III. 7.) Korm. rendelet előírásait a közszolgálati tisztviselők munka- és pihenőidejéről, és az igazgatási szünetről. Ezek szabályait a kormányzati szolgálati jogviszony szabályai és a kormányrendelet rendelkezései ismertetésénél részleteztük. A köztisztviselők tekintetében ezen általános szabályokhoz képest eltérés, hogy a képviselő-testület a heti munkaidő figyelembevételével a napi munkaidő beosztását a Kttv. 89. § (1) bekezdésében meghatározott általános munkarendtől eltérően is megállapíthatja. További eltérő szabály, hogy a képviselő-testület, valamint a Kttv.-ben felsorolt országos hivatalok vezetője a rendes szabadság kiadására igazgatási szünetet rendelhet el, ennek során a Kormány ajánlását figyelembe kell venni. Az ilyen módon kiadott rendes szabadság azonban nem haladhatja meg a köztisztviselő adott évre megállapított alapszabadságának a háromötödét.
Eltérő szabály vonatkozik az Országgyűlés Hivatalára is, mely szerint a rendkívüli munkaidőért járó szabadidőt e hivatalban 180 napon belül kell kiadni (a kormánytisztviselőkre és más köztisztviselőkre vonatkozó általános szabály e körben a Kttv. 98. § (7) bekezdése szerint a legkésőbb 30 napon belül történő kiadásra vonatkozik). Amennyiben az Országgyűlés Hivatalában a 180 napon belüli kiadás nem lehetséges, a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzést meg kell váltani.
A Kttv. 2. §-ában felsorolt országos hivataloknál, illetve szerveknél főtanácsadói és tanácsadói cím létesíthető, amely cím határozatlan időre adományozható, és nem minősül vezetői kinevezésnek. Ennek következménye az is, hogy ez a cím indokolás nélkül bármikor minden további nélkül visszavonható. A címről természetesen a köztisztviselő is bármikor lemondhat indokolás nélkül.
A főtanácsadói vagy tanácsadói címmel rendelkező köztisztviselő vezető-főtanácsosi vagy főtanácsosi besorolást kap.
A vezető-főtanácsosi besorolású köztisztviselő:
- főosztályvezető,
a főtanácsosi besorolású köztisztviselő
- főosztályvezető-helyettesi
illetményre jogosult.
A törvény meghatározza, hogy a főtanácsadói címhez milyen iskolai végzettség és gyakorlat szükséges, továbbá előírja, hogy a címeket a szervezeti és működési szabályzat mellékletében fel kell tüntetni. A nyugdíjazás miatt megszűnő főtanácsadói, illetve tanácsadói közszolgálati jogviszony tekintetében e címek használatára "nyugalmazott" jelzővel a köztisztviselő jogosult.
Amennyiben a köztisztviselő a főtanácsadói illetve tanácsadói címéről lemondott vagy azt visszavonták, őt újra be kell sorolni.

Önkormányzati főtanácsadó, tanácsadó

Az önkormányzatoknál is létesíthető főtanácsadói és tanácsadói cím, amelyekre a köztisztviselőkre vonatkozó, e törvényben meghatározott rendelkezések a kivételektől eltekintve megfelelően irányadók.
Eltérő szabály, hogy községi önkormányzatnál önkormányzati főtanácsadói, illetve önkormányzati tanácsadói munkakör nem hozható létre.
Más önkormányzat képviselő-testülete főtanácsadói, illetve tanácsadói munkaköröket a képviselő-testület hivatalában hozhat létre annak érdekében, hogy a főtanácsadó, illetve a tanácsadó a képviselő-testület és bizottságai döntésének előkészítéséhez közvetlenül kapcsolódó feladatokat ellássa.
A főtanácsadói, illetve tanácsadói munkakör a polgármester, a főpolgármester és a megyei közgyűlés elnöke tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására jöhet létre. Ebből következik, hogy a kinevezés a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke, a képviselő-testület és bizottsága megbízatásának, illetve feladata ellátásának idejére szól, továbbá az önkormányzati főtanácsadó és az önkormányzati tanácsadó felett a munkáltatói jogokat a polgármester, a főpolgármester, illetve a megyei közgyűlés elnöke gyakorolja.
Az önkormányzati főtanácsadók és tanácsadók tekintetében további speciális előírás, hogy e munkakörök száma nem haladhatja meg az adott szervnél foglalkoztatott köztisztviselők létszámának 8%-át, és a munkaköröket a szervezeti és működési szabályzat ügyrendjében fel kell tüntetni. További feltétel, hogy főtanácsadó, illetve tanácsadó csak felsőfokú iskolai végzettséggel és a Kttv. 40. § (1) bekezdésében meghatározott nyelvből államilag elismert nyelvvizsgával rendelkező köztisztviselő lehet.
Az önkormányzati főtanácsadóra, illetve tanácsadóra megfelelően alkalmazni kell a Kttv.-nek a politikai főtanácsadó, illetve tanácsadó illetményére, pótszabadságára és végkielégítésére vonatkozó 204. §-át, beleértve a jogviszony folyamatosságára vonatkozó e §-ban található rendelkezéseket, valamint a 204. § (7) bekezdésének a Kttv. egyes rendelkezései alkalmazása kizárására vonatkozó (7) bekezdésében írt szabályait.

A köztisztviselő díjazása

A törvény meghatározott hivatalok, illetve országos szervek tekintetében megszabja az illetménykiegészítés mértékét attól függően, hogy felsőfokú, illetve középfokú iskolai végzettségű köztisztviselőről van-e szó, ezzel szemben a helyi önkormányzat tekintetében az önkormányzat rendeletben állapíthatja meg az illetménykiegészítés mértékét azzal, hogy a törvény ennek maximális mértékét megszabja attól függően, hogy milyen szintű önkormányzatról, illetve milyen iskolai végzettségű köztisztviselőről van szó.
Az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 50%-a, míg középiskolai végzettségű köztisztviselő esetén az alapilletménynek 15%-a a következő hivataloknál, illetve szerveknél:
- a Gazdasági Versenyhivatalnál,
- a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságánál,
- a Magyar Tudományos Akadémia Titkárságánál,
- a Magyar Művészeti Akadémia Titkárságánál,
- a Közbeszerzési Hatóságnál,
- az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál.
A következőkben felsorolt hivataloknál, illetve szerveknél az illetménykiegészítés mértéke már magasabb, a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletmény 80%-a, míg középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletmény 35%-a. Ezek a következő hivatalok, illetve szervek:
- az Országgyűlés Hivatalánál,
- a Köztársasági Elnöki Hivatalnál,
- az Alkotmánybíróság Hivatalánál,
- az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalánál,
- az Állami Számvevőszéknél,
- a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél,
- a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságnál.
A helyi önkormányzat tekintetében az önkormányzatra bízza a törvény, hogy rendeletében egységesen, valamennyi felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselőre illetménykiegészítést állapítson meg, amelynek mértéke az önkormányzat szintjétől függően differenciált. Így:
- megyei önkormányzatnál legfeljebb 40%,
- megyei jogú városnál legfeljebb 40%,
- körzetközponti feladatot ellátó önkormányzatnál feljebb 50%,
- községi önkormányzatnál legfeljebb 20%,
- az előbbiekben fel nem sorolt és ott nem szereplő önkormányzatnál legfeljebb 30%.
A helyi önkormányzat rendeletében valamennyi középiskolai végzettségű köztisztviselő részére is megállapíthat illetménykiegészítést, melynek egységes mértéke legfeljebb 20% lehet.
A fővárosi kerületi, illetve fővárosi önkormányzat illetménykiegészítése megállapítására az a szabály irányadó, hogy felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő részére legfeljebb 40%, míg középfokú iskolai végzettségű köztisztviselő részére legfeljebb 20% mértékű, az alapilletményhez igazodó illetménykiegészítés állapítható meg.
Személyi illetményt a jegyző, illetve főjegyző állapíthat meg a polgármester, a főpolgármester, illetve a megyei közgyűlés elnökének jóváhagyásával. Személyi illetményt a kimagasló teljesítményt nyújtó köztisztviselő kaphat, a teljesítményt minősítéssel, illetve teljesítményértékeléssel kell alátámasztani. Ha a köztisztviselő személyi illetményben részesül, a részére pótlék nem fizethető.
A Kttv. 236. §-a részletesen meghatározza a köztisztviselők vezetői illetményére vonatkozó eltérő szabályokat, és rögzíti a különböző hivataloknál, valamint a helyi önkormányzatoknál megállapítható vezetői illetménypótlék mértékeket. Ezek a következők:
- az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, vezetői illetménye az illetményalap tizenegyszerese (egyéb juttatását az Országgyűlés elnöke állapítja meg),
- az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató-helyettese, főosztályvezetői illetményre jogosult, azzal hogy ennek mértéke az alapilletményének kilenc és félszerese (egyéb juttatását az Országgyűlés elnöke állapítja meg),
- az Alkotmánybíróság Főtitkára a közigazgatási államtitkárral azonos illetményben és juttatásban részesül (Kttv. 215-219. §-ok),
- az Országgyűlés Hivatalának vezetője a közigazgatási államtitkárral azonos illetményben és juttatásban részesül (Kttv. 215-219. §-ok),
- az Országgyűlés Hivatalának helyettes vezetői a helyettes államtitkárral azonos illetményben és juttatásban részesülnek (Kttv. 220-225. §-ok).
Az előbb felsorolt hivatalok további vezetőinek illetményei:
- főosztályvezető esetén az alapilletmény 30%-a,
- főosztályvezető-helyettes esetén az alapilletmény 20%-a,
- az osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a,
- A helyi önkormányzat (a jegyzőket, főjegyzőket kivéve) rendeletben vezetői illetménypótlékot állapíthat meg egységesen valamennyi vezetőre kiterjedően, amelynek mértéke a lakosságszámtól, továbbá attól függ, hogy a település város vagy község. Ennek mértéke az alábbi:
- 3000-nél kevesebb lakosú városnak nem minősülő településen vezetői kinevezés és ezáltal vezetői illetménypótlék nem adható,
- 3000-nél kevesebb lakosú városokban osztályvezetői szintnek megfelelő vezetői kinevezés adható, és a vezetői illetmény a vezető alapilletményének legfeljebb 10%-a,
- 3000-10 000 lakosú településen osztályvezetői szintnek megfelelő vezetői kinevezés adható, és a vezetői illetmény a vezetői alapilletmény legfeljebb 10%-a,
- az előbbieket meghaladó lakosú településen főosztályvezető-helyettesi szintnek megfelelő vezetői kinevezés adható, amely esetben a vezetői illetmény a vezető alapilletményének legfeljebb 15%-a,
- a 10 000 feletti lakosú településen, valamint a körzetközponti feladatot ellátó önkormányzatnál, megyei jogú városi önkormányzatnál, megyei önkormányzatnál, fővárosi kerületi, fővárosi önkormányzatnál osztályvezető és főosztályvezetői szintnek megfelelő vezetői kinevezésen túl további vezetői kinevezés is adható.
A lakosságszám meghatározását illetően a vezetői illetmény szempontjából a költségvetési törvényben meghatározott normatív támogatásoknál figyelembe vett lakosságszám az irányadó, a lakosságszámtól függő illetményelemek változását a tárgyév január 1-jétől kell érvényesíteni, és ennek során a köztisztviselő illetménye akár csökkenhet is.
A köztisztviselő is jogosult lehet szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokra, illetve szociális és kegyeleti támogatásokra, amennyiben az önkormányzat képviselője e juttatásokkal és támogatásokkal összefüggésben rendeletben meghatározza ezeknek a juttatásoknak a feltételeit és mértékét.

Közszolgálati vita, bírósági eljárás

A kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyából származó igényének érvényesítése elsősorban a Kormánytisztviselői Kormányzati Döntőbizottság előtt történik, mivel a legfontosabb és tipikus munkáltatói intézkedések és jognyilatkozatok ellen, ha azokat sérelmes tartja, közszolgálati panasszal élhet a munkáltatói intézkedéstől számított harminc napon belül a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz. Amennyiben a Kormánytisztviselői Döntőbizottság döntését nem találja megalapozottnak, a döntés közlésétől számított harminc napon belül van lehetősége a kormánytisztviselőnek bírósághoz fordulni.
Ezzel szemben a köztisztviselők jogvitájára vonatkozó szabályok eltérőek, mivel a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyából származó valamennyi igényének érvényesítése érdekében közvetlenül a bírósághoz fordulhat. Ezen túlmenően az érdekképviseleti szerv, valamint a munkáltató is a Kttv.-ből származó igényét bíróság előtt érvényesítheti.
A legfontosabb munkáltatói intézkedések ellen az erről szóló irat kézbesítésétől számított harminc napon belül lehet bírósághoz fordulni, és a keresetet benyújtani. Ezek a következők:
- a közszolgálati jogviszony megszüntetésével kapcsolatos ügyek,
- a köztisztviselő összeférhetetlensége megszüntetésére irányuló írásbeli felszólítással kapcsolatos ügy,
- a minősítés megállapításával kapcsolatos ügy,
- a teljesítményértékelés megállapításával kapcsolatos ügy,
- a fegyelmi ügyben hozott határozat,
- kártérítési ügyben hozott határozat,
- a kinevezés egyoldalú módosítása,
- a fizetési felszólítással kapcsolatos ügy.
Minden más esetben a köztisztviselő az igény érvényesítésére vonatkozó elévülési időn belül jogosult bírósághoz fordulni (Kttv. 192. §).
A munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési körébe tartozó döntés ellen a köztisztviselő csak akkor fordulhat bírósághoz, ha a Kttv. azt kifejezetten megengedi.
Speciális szabály vonatkozik a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére. Az erre vonatkozó megállapodás megtámadása esetén ugyanis a keresetlevelet a megtámadás eredménytelenségének megállapításától számított harminc napon belül lehet előterjeszteni. Ehhez képest a törvény meghatározza, hogy a megtámadás mikor minősül eredménytelennek. Ez a akkor állapítható meg, ha a másik fél a megállapodás megtámadásának közlésétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, vagy válaszol ugyan, de a megtámadást nem tartja megalapozottnak és azt nem fogadja el.
A keresetlevél benyújtására előírt határidő szempontjából szabályozni kellett a postára adással kapcsolatos kérdéskört. A törvény kimondja, hogy a keresetlevél beadására előírt határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a keresetlevelet a fél legkésőbb a harminc napos határidő utolsó napján postára adta. Ugyanez vonatkozik az elévülési időn belül bírósághoz fordulásra is.
Amennyiben a fél a keresetlevél beadására megállapított határidőt elmulasztja, jogosult igazolással élni.
A bírósághoz fordulás általában a végrehajtást nem akasztja meg, tehát a munkáltatói intézkedés a keresetlevél benyújtása ellenére általában végrehajtható. Ez alól a következő esetek kivételek:
- az összeférhetetlenség megszüntetésére irányuló írásbeli felszólítás,
- a minősítés,
- a teljesítményértékelés,
- a fegyelmi határozat,
- a kártérítési határozat,
- a kinevezés egyoldalú módosítása,
- fizetési felszólítás.
Ezekben az ügyekben a sérelmezett intézkedés a bíróság jogerős döntéséig nem hajtható végre. Mindezekből látható, hogy egyik legfontosabb munkáltatói intézkedés, azaz a közszolgálati jogviszony megszüntetésével kapcsolatos munkáltatói intézkedés a keresetlevél benyújtása ellenére végrehajtható.

IX. Fejezet - A közszolgálati ügykezelők

Kttv. 240-245. §

A IX. fejezet a közszolgálati ügykezelőkre vonatkozó, a köztisztviselőkhöz képest eltérő szabályokat tartalmazza.
Közszolgálati ügykezelőnek számít az, aki a közigazgatási szervnél közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti tevékenység gyakorlásához kapcsolódó ügyviteli feladatokat lát el, kivéve, ha ezt a tevékenységet fegyveres szervnél közalkalmazotti jogviszonyban álló személy végzi.
A közszolgálati ügykezelő közszolgálati jogviszonyában a köztisztviselőkre vonatkozó, a Kttv.-ben meghatározott rendelkezéseket (VIII. fejezet) a IX. fejezetben foglalt eltérésekkel megfelelően kell alkalmazni azzal, hogy a Kttv. 240. § (3) bekezdésében felsorolt §-ok a közszolgálati ügykezelő közszolgálati jogviszonyában nem alkalmazhatók. A nem alkalmazható szabályok közé tartoznak a 226. § (3) bekezdésében felsorolt rendelkezések is.
Közszolgálati jogviszony közszolgálati ügykezelői munkakörre ugyanolyan személyi feltételek megléte esetén létesíthető, mint köztisztviselő tekintetében, és az a szabály is azonos, hogy ezen alkalmazási feltételek alól felmentés nem adható.
Ha a szerv a közszolgálati ügykezelőkből álló szervezeti egység vezetésére osztályt hoz létre, a közszolgálati ügykezelő ennek vezetésére osztályvezetői kinevezést kaphat, azzal, hogy a vezetői kinevezésre vonatkozó 129. § szabályait megfelelően alkalmazni kell.
A közszolgálati ügykezelő illetményét a hivatali szervezet vezetője állapítja meg. Az illetménynek el kell érni legalább a garantált bérminimum összegét (2012-ben havi 108 000 forint), de nem lehet több, mint az illetményalap hatszorosa. Az illetmény megállapításakor figyelemmel kell lenni a közszolgálati ügykezelő közszolgálati jogviszonyban töltött idejére, és ezt az időt arányosan kell figyelembe venni az illetmény mértékének meghatározásánál. Az egyéb szempontokat a közszolgálati szabályzatban kell részletezni.
A közszolgálati ügykezelő alapszabadsága évi húsz munkanap azzal, hogy ez az életkor növekedésével a törvényben meghatározott mértékkel növekszik oly módon, hogy a negyvenötödik életévtől már harminc munkanapra emelkedik, és az életkor betöltése évében a hosszabb időtartamú szabadság már megilleti a közszolgálati ügykezelőt.
A törvény kötelezővé teszi az ügykezelői alapvizsga letételét a jogviszony keletkezésétől számított hat hónapon belül. Ennek elmaradása esetén a közszolgálati jogviszony megszűnése a következménye az alapvizsga letétele hat hónapon belüli elmulasztásának. Amennyiben azonban a közszolgálati ügykezelő közgazdasági szakközépiskola igazgatási ügyviteli szakán szerzett képesítéssel, illetve közigazgatási alap- vagy szakvizsgával rendelkezik, nem kell ügykezelői alapvizsgát tennie.
A törvény előírja a közszolgálati ügykezelő tevékenységének rendszeres értékelését is azzal, hogy az értékelés szempontjait a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg, de figyelemmel kell lennie a Kttv. 130. §-ában meghatározott minősítési szabályokra. Az értékelésnek öt évenként kell megtörténnie.

X. Fejezet - A jegyző

Kttv. 246. §

Közszolgálati jogviszony létesítése

Kttv. 247. §

Módosítás, kinevezéstől eltérő foglalkoztatás

Kttv. 248. §

Jogviszony megszűnés

Kttv. 249. §

Közigazgatási szakvizsga

Összeférhetetlenség

Pótszabadság

Címek

Díjazás

Illetményeltérítés, személyi illetmény

Kttv. 254. §

Illetmény

Kttv. 255-256. §

Adatkezelés

Kttv. 257. §

A jegyző speciális jogállására tekintettel a törvény külön fejezetben taglalja a jegyzőkre vonatkozó szabályokat azzal, hogy a X. fejezet a köztisztviselőkre vonatkozó szabályokhoz képest az eltéréseket részletezi.
A törvény külön taglalja a jegyzővé kinevezés feltételeit, a főjegyzővé kinevezés feltételeitől, majd együttes feltételeket is tartalmaz.
A jegyzővel esik egy tekintet alá a körjegyző, a megyei jogú város kerületi hivatalvezetője és az aljegyző. A főjegyzővel pedig az alkalmazás szempontjából a főjegyző helyettesítésére kinevezett aljegyző esik egy tekintet alá.
Jegyzővé az nevezhető ki, aki
- igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi doktori képesítéssel, vagy
- okleveles közigazgatási menedzser szakképesítéssel, és
- mindkét előbbi képesítés mellé jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy
- az OKV elnöksége által a teljes körűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítéssel, és
- legalább kettő évi közigazgatási gyakorlattal rendelkezik.
A községi önkormányzati képviselő-testület a körjegyző és az 5000-nél több lakosú község jegyzőjének kivételével felmentést adhat:
- az igazgatásszervezői, vagy
- az állam- és jogtudományi doktori képesítés, vagy
- az okleveles közigazgatási menedzser szakképesítés alól.
A felmentést az kaphatja meg, aki az előírt képesítés megszerzésére irányuló tanulmányait már megkezdte, és a kinevezéstől számított kettő éven belül befejezi. Ennek eredménytelen eltelte esetén a jegyző közszolgálati jogviszonya megszűnik.
A községi önkormányzat képviselő-testülete a körjegyző és az 5000-nél több lakosú község jegyzőjének kivételével a legalább kettő évi közigazgatási gyakorlati időt is csökkentheti, vagy dönthet annak elengedéséről.
A főjegyzővé kinevezés feltételei egy kivétellel azonosak a jegyzővé kinevezés előbb ismertetett feltételeivel. A különbség annyi, hogy főjegyzővé igazgatásszervezői képesítéssel nem lehet kinevezni, ez a képesítés nem elegendő a főjegyzői kinevezéshez.
A jegyzővé, illetve főjegyzővé kinevezhetőség közös szabálya, hogy a képviselő-testület olyan pályázót is kinevezhet, aki közigazgatási szakvizsgával nem rendelkezik. Ennek feltétele azonban, hogy a kinevezett személy a kinevezéstől számított egy éven belül jogi vagy közigazgatási szakvizsgát tegyen, vagy pedig a szakvizsga alól az OKV elnöksége mentesítést adjon. Ha a határidő eredménytelenül eltelik, és a jegyző, illetve főjegyző a szükséges szakvizsgát nem szerezte meg, a közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik. Ebbe a határidőbe - azonosan a községi önkormányzat képviselő-testülete által az iskolai végzettség, illetve képesítés megszerzése alól kettő évre adott felmentés határideje számításánál - nem számolnak be a következő időtartamok:
- a harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság,
- a keresőképtelenség,
- harminc napot meghaladó hivatalos kiküldetés időtartama.
A törvény előírja, hogy a jegyző, főjegyző, közszolgálati jogviszonyának megszűnését követően haladéktalanul ki kell írni az állás betöltésére vonatkozó pályázatot, a törvény a megszűnést követő harminc napon belüli pályázat kiírást jelöli meg. A pályázat eredménytelensége esetén harminc napon belül kell az újabb pályázatot kiírni.
Jegyző, illetve főjegyző esetén nem alkalmazható a köztisztviselő írásbeli kérelmére kötelező részmunkaidő kikötésére vonatkozó szabály, amely a gyermeke harmadik életéve betöltéséig a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadsághoz kapcsolódik. Erre a kedvezményre tehát a jegyző és a főjegyző nem jogosultak (Kttv. 50. §).
A törvény a körjegyzőkre és az igazgatási, hatósági társulás köztisztviselőjére sajátos szabályt fogalmaz meg, amikor kiköti, hogy nem minősül kiküldetésnek a körjegyzőséghez, valamint a társuláshoz tartozó településen történő munkavégzés.
A jegyző, illetve a főjegyző közszolgálati jogviszonyának megszűnésére általános szabályok vonatkoznak (63-72. §-ok, valamint a 74. §), a jegyző, illetve főjegyző tekintetében ugyanis a tartalékállományra vonatkozó 73. § és 181. § nem alkalmazható.
A felmentési indokok között speciális rendelkezés utal a 63. § (1) bekezdés c) pontjában megfogalmazott szabály alóli eltérésre. Eszerint a Kttv. 63. § (1) bekezdés c) pontja alapján átszervezésnek minősül, és ezen okból a jegyző közszolgálati jogviszonya felmentéssel megszüntethető:
- amennyiben a körjegyzőség megszűnik,
- amennyiben a körjegyzőségbe tartozó önkormányzatok megváltoznak,
- és az előbbi változások következtében a körjegyzői tisztségre új pályázat kiírásra kerül sor, vagy
- a polgármesteri hivatal megszűnik és az érintett önkormányzat részvételével körjegyzőség alakul, illetve
- területszervezési intézkedés következtében önkormányzat szűnik meg, vagy
- területszervezési intézkedés következtében önkormányzat jön létre.
Amennyiben a körjegyzőség megszűnésekor a körjegyző felmentési védelem alatt áll (70-71. §-ok), abban az esetben a körjegyző jogviszonyának megszüntetéséről szóló intézkedést a megszűnt körjegyzőséget alkotó önkormányzatok képviselői legkorábban a felmentési védelem lejártát követő napon hozhatják meg. Ebből a szempontból tehát a körjegyzőség megszűnésére vonatkozó döntés meghozatala időpontjának és a felmentési védelem lejárta időpontjának van jelentősége.
A törvény a közigazgatási szakvizsga letételét általában közigazgatási gyakorlathoz köti, ettől eltérően azonban a jegyző, illetve főjegyző közigazgatási szervnél szerzett gyakorlat nélkül is jogosult közigazgatási szakvizsga letételére.
Nem jelent összeférhetetlenséget, ha a jegyző azért létesít egy további közszolgálati jogviszonyt, hogy a képviselő-testületek megállapodása alapján egy másik jegyzőt helyettesítsen.
A jegyzőket pótszabadság illeti:
- az aljegyzőnek tizenegy munkanap pótszabadság jár,
- a jegyzőt tizenkettő munkanap pótszabadság illeti,
- a főjegyzőnek tizenhárom munkanap pótszabadság jár
évenként.
Címzetes főjegyzői címet a miniszterelnök adományozhat határozatlan időre a kiemelkedő szakmai munkát végző jegyzőnek (ide nem értve az aljegyzőt). Ennek feltétele, hogy a jegyző tíz évet folyamatosan jegyzői tisztségben, illetve öt évet körzetközponti jegyzői tisztségben töltsön be, és a minősítése legmagasabb fokozatú legyen.
A cím adományozását kezdeményezheti:
- a megyei, illetve a fővárosi kormányhivatal,
- a megyei, illetve fővárosi képviselő-testület.
Mindkét esetben ki kell kérni a szakmai érdekképviseleti szerv véleményét.
A nyugállományba helyezett jegyző, valamint a cím adományozását követően jogviszonyát megszüntető és másik jegyzői jogviszonyt létesítő jegyző továbbra is használhatja a címzetes főjegyzői címet, minden más jegyzői közszolgálati jogviszony megszűnés esetén a címzetes főjegyzői címre a jegyző, valamint a körzetközponti jegyző tovább már nem jogosult.
A címet vissza kell vonni attól, akinek a minősítése már nem a legmagasabb fokozatú, vagy akivel szemben jogerős fegyelmi büntetést szabtak ki, de a cím visszavonható attól is, aki etikai vétséget követett el. A címet a miniszterelnök vonhatja vissza, és a közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter javaslatára eltilthatja a cím viselésétől azt a nyugdíjas jegyzőt, aki a cím viselésére érdemtelenné vált.
A címzetes főjegyző számára a központi költségvetés előirányzatként cím adományozási juttatást állapíthat meg, ennek hiányában a helyi önkormány rendeletében állapíthat meg ilyen juttatást saját költségvetése terhére, ennek összege nem lehet több, mint az illetményalap huszonnégyszerese.
A jegyző és a főjegyző esetében az általánostól eltérő szabályok vonatkoznak az illetmény eltérítésre, valamint a személyi illetmény megállapítására, ugyanis mindkét juttatás tekintetében a polgármester jogosult azok megállapítására. Személyi illetményt a polgármester, a jegyző, illetve a főjegyző minősítésétől, ennek hiányában teljesítményértékelésétől függően állapíthat meg. Amennyiben a polgármester személyi illetményt állapított meg, a jegyző, illetve a főjegyző részére pótlék nem fizethető.
A jegyző, illetve a főjegyző alapilletménye az adott település lakosságszámától függ, illetve attól, hogy fővárosi kerület, kistérségi társulás, székhely településének, megyei jogú város jegyzőjének, illetve megyei főjegyzőnek, vagy fővárosi főjegyzőnek az alapilletményéről van szó. Az alapilletményt az adott településhez tartozó illetményalap meghatározott szorzószámmal történő szorzata adja.
A körjegyző, illetve a körjegyzői feladatot ellátó nagyközségi, városi (megyei jogú városi) jegyző illetményét a körjegyzőséghez tartozó települések együttes lakosság száma alapulvételével kell megállapítani.
Az aljegyző illetményét a kinevezésekor a képviselő-testület állapítja meg. Ezt követően az illetmény összegszerű megállapítására a jegyző jogosult oly módon, hogy az aljegyző illetménye nem érheti el a jegyző illetményét, de a már megállapított illetménynél sem lehet alacsonyabb.
A jegyző és a főjegyző vezetői illetménypótlékra is jogosult, amelynek mértéke az adott település lakosságszámától függ. A körjegyző vezetői illetménypótléka annak függvénye, hogy a körjegyzőség hány községből áll.
A vezetői illetménypótlékok megállapítása során a költségvetési törvényben meghatározott normatív támogatásoknál alapul vett lakosságszám a mérvadó.
A képviselő-testület hivatala esetén a közszolgálati alapnyilvántartásban szereplő személyes adatok védelméért, az adatkezelés jogszerűségéért a jegyző, illetve a főjegyző felelős.

ÖTÖDIK RÉSZ - A KÖZIGAZGATÁSI SZERVNÉL FOGLALKOZTATOTT MUNKAVÁLLALÓ

Kttv. 258. §

A közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalókra, akik jellemzően fizikai alkalmazottak, a Munka Törvénykönyve rendelkezései az irányadók a 258. §-ban foglalt eltérésekkel.
A Kttv.-nek a 258. §-hoz fűzött indokolása kiemeli, hogy figyelemmel a törvény egységes szabályozási törekvésére, meghatározza ezeket a szabályokat, míg az új munka törvénykönyvéből már kikerülnek ezek a szabályok. Ehhez képest 2012. július 1-jéig az 1992. évi XXII. törvényt kell a Kttv. 258. §-ában foglalt eltérésekkel alkalmazni, míg 2012. július 1-jétől a Kttv. 258. § (1) bekezdése már az új munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényre utal, továbbá az e § (7) bekezdése helyébe lépő rendelkezés a 2012. évi I. törvény megfelelő szakaszaira hivatkozik, amelyek a Kttv. hatálya alá tartozó munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló munkaviszonyára nem alkalmazhatók. Ezek az új Mt. 71-76. §-ai, és a 82-84. §-ai. Esetükben a Kttv. 67. §-át és 193-194. §-át kell alkalmazni.
A Kttv. 258. §-a a közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállalók tekintetében is megköveteli azt, hogy a munkavállaló büntetlen előéletű és cselekvőképes legyen, rendelkezzen a munkakör betöltésére külön jogszabályban meghatározott képesítési követelménnyel, továbbá megfeleljen a biztonsági feltételeknek. Mindezek érdekében a munkavállalónak írásbeli titoktartási nyilatkozatot kell tennie.
A közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállalóra irányadó szabály, miszerint, amennyiben munkaviszonyának felmondására a munkáltató működésével összefüggő okból kerül sor, a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó távolléti díjra havonta egyenlő részletben jogosult. Ilyen felmondás esetén a végkielégítését a felmondási idő utolsó napján kell kifizetni.
Ha a munkavállaló a felmondási idejének a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítési ideje alatt költségvetési szervvel vagy költségvetési szerv többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezettel munkaviszonyt létesít, ez akár teljes, akár részmunkaidős munkaviszony, a munkaviszony létesítését haladéktalanul köteles a közigazgatási szervnek írásban bejelenteni. Az ilyen munkaviszony létesítés további jogkövetkezménye, hogy a felmondási időből hátralévő időre nem jogosult távolléti díjra, továbbá végkielégítés sem jár a részére.
További tilalmi szabály, hogy a munkavállaló azzal a helyi önkormányzattal, amelynek képviselője, nem létesíthet munkaviszonyt.

ZÁRÓ ÉS VEGYES RENDELKEZÉSEK

Felhatalmazó rendelkezések

Kttv. 259-260. §

Az Európai Unió jogi aktusainak való megfelelés

Kttv. 261. §

1. melléklet a 2011. évi CXCIX. törvényhez
2. melléklet a 2011. évi CXCIX. törvényhez
3. melléklet a 2011. évi CXCIX. törvényhez
4. melléklet a 2011. évi CXCIX. törvényhez
5. melléklet a 2011. évi CXCIX. törvényhez
A Kttv., néhány szabálya kivételével 2012. március 1-jén lépett hatályba.
A tartalékállományra vonatkozó 41. §, a 73. § (2) és (3) bekezdése 2012. szeptember 1-jén lép hatályba.
Az alábbi rendelkezések 2012. július 1-jén lépnek hatályba:
- a 26. § (8) bekezdése, amely szerint a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter dönt a kormányzati érdekből történő kirendelésről,
- a 28-35. §-ok, amelyek a Magyar Kormánytisztviselői Kar jogállásáról, feladatáról és hatásköréről rendelkeznek (a Kttv. 28-35. §-ának hatályba lépését követő hat hónapon belül az MKK Országos Közgyűlése alakuló ülést tart, amelynek összehívásáról a miniszter gondoskodik).
- A Kttv. 64. § (4) bekezdése, amely szerint a sérelmezett munkáltatói intézkedés végrehajtására a közszolgálati panasz benyújtásának nincs halasztó hatálya,
- a 65. § (5) bekezdése, amely arról rendelkezik, hogy a kormánytisztviselő, illetve a köztisztviselő a minősítés tartalmának, illetve a felajánlott munkakör megfelelőségének vizsgálata iránt a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz fordulhat, majd ennek határozatával szemben közszolgálati jogvitát kezdeményezhet a bíróságnál,
- 130. §, amely a teljesítményértékelésre és a minősítésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz,
- a 190. §, amely a kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati jogviszonyból származó igénye érvényesítése szabályait részletezi,
- a 191. §, amely a Kormánytisztviselői Döntőbizottság megválasztásával kapcsolatos szabályokat tartalmazza,
- a 226. § (3) bekezdés b) pontja, amely szerint a közszolgálati jogviszonyban a Magyar Kormánytisztviselői Karra vonatkozó rendelkezések (28-35. §-ok) nem alkalmazhatók,
- 259. § (1) bekezdés 9. pont, amely rendelkezés felhatalmazza a Kormányt a Kormánytisztviselői Döntőbizottság szervezetére és eljárására vonatkozó részletes szabályok megállapítására.
A törvény 260. § (5) bekezdése külön kimondja, hogy e törvénynek más jogszabályban alkalmazandó rövid megjelölése: Kttv.

a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti, módosuló és hatályát vesztő szabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvény

Melléklet a 2012. évi V. törvényhez

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu