adozona.hu
Dr. Varga Rita: Ülnökök a munkaügyi bíróságon, avagy az ülnöki rendszer múltja, jelene és jövője (MJ, 2010/6., 370-373. o.)
Dr. Varga Rita: Ülnökök a munkaügyi bíróságon, avagy az ülnöki rendszer múltja, jelene és jövője (MJ, 2010/6., 370-373. o.)
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A laikus bíráskodás több formája alakult ki a fejlettebb jogrendszerekben, pl. Svájcban, Angliában és bizonyos fokig az USA-ban. A kisebb súlyú ügyekben ún. "békebírák" járnak el, akik választással, vagy kinevezéssel kerülnek szolgálatba. A laikus bíráskodás másik formája az esküdtszék. Az esküdtek tevékenysége a tények megállapítására, továbbá a bűnösség kérdésében való döntésre és minősítésre terjed ki, míg a büntetést és az egyéb büntetőjogi következményt a szakbíró szabja ki. A laikus bír...
Dr. Varga Rita: Ülnökök a munkaügyi bíróságon, avagy az ülnöki rendszer múltja, jelene és jövője (MJ, 2010/6., 370-373. o.)
1. Rövid történeti áttekintés
A laikus bíráskodás több formája alakult ki a fejlettebb jogrendszerekben, pl. Svájcban, Angliában és bizonyos fokig az USA-ban. A kisebb súlyú ügyekben ún. "békebírák" járnak el, akik választással, vagy kinevezéssel kerülnek szolgálatba. A laikus bíráskodás másik formája az esküdtszék. Az esküdtek tevékenysége a tények megállapítására, továbbá a bűnösség kérdésében való döntésre és minősítésre terjed ki, míg a büntetést és az egyéb büntetőjogi következményt a szakbíró szabja ki. A laikus bíráskodás legelterjedtebb típusa az ülnökrendszer, amely a közember alkalomszerű részvételét teszi lehetővé a bíróság ítélkező tevékenységében. Az ülnöki, népi ülnöki rendszert messzemenőleg alkalmazták a Szovjetunióban is, ahol az ülnököket a hivatásos bíró ellenőrzésére használták fel.Magyarországon az esküdtbíráskodás az elnökkel együtt három bírói tagból és 12 esküdtből állt. Az esküdtszék működését 1948-ban ideiglenes jelleggel felfüggesztették, majd később meg is szüntették. A társasbíráskodás új formája 1945 után jelent meg először, amikor is a háborús és népellenes bűntettekben a 81/1945. ME. rendelet alapján ún. népbíróság ítélkezett, amely egy vezető bíró (szakbíró) és két népbíró (laikus bíró) összetételű bíróságot írt elő. A vezetőbíró összefoglalta a tárgyalás eredményét, a népbíráknak szavazati joga nem volt.
Az ülnöki rendszert az 1947. évi XXIII. törvény vezette be, majd az Alkotmány (1949. évi XX. törvény) 37. §-a tette általánossá oly módon, miszerint a néprészvétel elvét általánossá tette azzal, hogy kimondta, a bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökből alakított tanácsokban ítélkeznek. Ettől kezdődően tehát mind a polgári, mind pedig büntető ügyekben a népi ülnökök részvétele kötelező volt.
Az Alkotmány fenti szövege 1997. október 1-jéig hatályban volt, majd az 1997. évi LIX. törvény 9. §-a módosította az Alkotmány szövegét olyképpen, hogy a bíróság - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - tanácsban ítélkezik. Ténylegesen azonban már jóval korábban megkezdődött ez a folyamat, amely az egyes bíró előtérbe kerülését eredményezte.
1973-ig minden büntetőügyben a népi ülnökök részvétele kötelező volt. 1974. január 1. napján hatályba lépett új büntetőeljárási törvény (1973. évi I. törvény) a vétségi és bűntetti eljárás között különbséget tett oly módon, hogy a vétségi eljárásban tartozó ügyekben I. fokon egyes bíró eljárását írta elő népi ülnökök közreműködése nélkül. (Be. 21. és 159. §-a)
Az ülnöki részvétel további szűkülését eredményezte az új Btk. (1978. évi IV. törvény) hatályba lépése, amely az összes gondatlan bűncselekményt vétséggé minősítette, továbbá szándékos bűncselekményeknél a bűntett határát a két évet meghaladó szabadságvesztésre felemelte, és ezzel az egyes bírói eljárások köre kitágult.
Ezután a Be. 1995. évi módosítása az egyes bíró eljárását három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűntetteknél is lehetővé tette. Lényegi változás 2003. július 1-jével következett be, ez az 1998. évi XIX. törvény 14. §-a alapján a következőket jelentette: a helyi bíróságon ülnöki részvételt csak 8 évi, vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények esetében, valamint a megyei bíróság I. fokú eljárásában tette kötelezővé, illetőleg egyes speciális eljárások esetén (lásd a fiatalkorúakkal kapcsolatos külön szabályokat).
A polgári ügyek tárgyalásánál kezdetben kötelező volt az ülnökök részvétele, majd a Pp.-t módosító 1972. évi 26. tvr., és az 1990. évi LXXXV. törvény egyre tágabb körben oldotta fel és tette lehetővé az egyesbírói eljárást.
Az 1999. január 1. napjától hatályos 1997. évi LXXII. törvény 3. §-a tette fő szabállyá az egyesbírói eljárást, amikor kimondta, hogy az I. fokon eljáró bíróság egy hivatásos bíróból áll [Pp. 11. § (1) bekezdése] kivéve, ha a törvény ez alól kivételt tesz. Jelenleg a civilisztikai szakban csak a munkaügyi perek ítélkezésénél vesznek részt ülnökök az ítélkezésben.
A Bjt. 22. és 23. §-a szerinti összeférhetetlenségi szabályok az ülnökre nem vonatkoznak. Nem szabályozza a hatályos jogszabály az ülnökökkel kapcsolatosan azt, hogy kötelesek lennének a tisztességhez méltó és kifogástalan magatartást tanúsítani és tartózkodik minden olyan megnyilvánulástól, amely a bírósági eljárásba vetett bizalmat vagy a bíróság tekintélyét csorbítaná. (Bjt. 28. §)
Az ülnökökkel kapcsolatosan nincs tilalmi szabály a sajtónyilatkozatokkal kapcsolatosan sem. Az ügyféllel való tisztességes és pártatlan magatartás ugyancsak a hivatásos bíró Bjt. 31. §-a szerinti kötelezettsége.
A Bjt. III. fejezete 47. §-a csak a hivatásos bíró munkavégzésének időszakonkénti és feltételek szerinti értékelését írja elő, az ülnökét nem.
2. Az ülnökök jogállása és szerepe az ítélkezésben
Az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 14. § (6) bekezdése, valamint a Pp. (1952. évi III. törvény) 12. § (1) bekezdése, valamint a 12. § (3) bekezdése és a Bsz. (1997. évi LXVI. törvény) 15. §-a a következőképpen rendelkezik:A Be. 14. § (6) bekezdése szerint az egyesbíró és a tanács elnöke hivatásos bíró, az ítélkezésben hivatásos bíró és az ülnökök jogai és kötelességei azonosak.
A Pp. 12. § (1) bekezdése szerint az egyesbíró megteheti mindazokat az intézkedéseket és meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy az elnök hatáskörébe utal. A (3) bekezdés szerint az eljárásban a hivatásos bírákat és az ülnököket ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelezettségek terhelik.
Az 1997. évi LXVI. törvény 16. §-a a következőképpen szól:
A bíróság egyesbíróként vagy tanácsban jár el, az ítélkezésben a törvény által meghatározott ügyekben és módon ülnökök is részt vesznek. Az ülnöknek az ítélkezésben a hivatásos bíróval azonos jogai és kötelességei vannak. Egyesbíróként és tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el.
Az ülnökök jogállásának és javadalmazásának részletszabályait az 1997. évi LXVII. törvény XI. fejezete szabályozza. E szerint ülnöknek az a büntetlen előéletű, választójoggal rendelkező, magyar állampolgár választható meg, aki a 30. életévét betöltötte. Az ülnöki megbízatás négy évre szól, az ülnökök választását a köztársasági elnök tűzi ki. A megválasztott ülnök tisztsége gyakorlásának megkezdése előtt bírói esküt tesz. Az ülnököt az előre megállapított rendben a bíróság elnöke hívja be, és osztja be ítélkező tanácsokba.
A megyei bíróság és a munkaügyi bíróság ülnökeit a megyei jogú város közgyűlése és a területi kisebbségi önkormányzatok képviselő-testületei választják meg, a munkaügyi bíróság ülnökeit elsősorban a munkavállalók és a munkaadók érdekképviseleti szervei által jelöltek alapján. Ez az ún. szakülnöki rendszer, ami azt jelenti, hogy a tanácsban működő ülnököket a munkavállalók és a munkaadók érdekképviseleti szervei jelölik.
A mentelmi jog a hivatásos bíró esetében azonos az országgyűlési képviselőivel. (1997. évi LXVI. törvény 5. §)
Ülnökök esetében ez a jog korlátozott, csak az igazságszolgáltatásban való részvételével összefüggő cselekmény esetében van az ülnöknek mentelmi joga.
Az 1990. évi LV. törvény 4. §-a alapján:
4. § (1) A képviselő bíróság vagy más hatóság előtt - megbízatásának ideje alatt és azt követően - nem vonható felelősségre leadott szavazata, továbbá a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt. Ez a mentesség nem vonatkozik az államtitoksértésre, a rágalmazásra és a becsületsértésre, valamint a képviselők polgári jogi felelősségére.
5. § (1) bekezdése szerint a képviselőt csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni, és ellene csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntetőeljárást, valamint szabálysértési eljárást indítani, vagy folytatni, továbbá büntető eljárásjogi kényszerintézkedést alkalmazni.
(3) bekezdés szerint szabálysértési ügyben a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt - a szabálysértési hatóság megkeresése alapján - a legfőbb ügyész terjeszti elő az Országgyűlés elnökéhez.
(4) bekezdés szerint a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt az Országgyűlés elnöke haladéktalanul átadja megvizsgálásra az Országgyűlés Mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottságának, és ezt az Országgyűlés következő ülésnapján bejelenti.
Az 1997. évi LXVII. törvény (továbbiakban: Bjt.) 126. § (1) bekezdése alapján a megválasztott ülnök tisztsége gyakorlásának megkezdése előtt bírói esküt tesz.
Az ülnök a hivatásos bíróval - elsősorban jogosítványai terén - egy tekintet alá esik. Bírói esküt tesz, jövedelmet kap (átlagkeresetet vagy tiszteletdíjat) a tevékenységéért, korlátozott mentelmi joga van. Az eljárási törvények alapján azonban ugyanolyan szavazati joggal rendelkezik, mint a hivatásos bíró. Előfordult, hogy az ülnökök eltérő véleményük miatt a hivatásos bírót leszavazták, így a bíróság ítélete ennek alapján született meg.
A Bjt. több olyan rendelkezést is tartalmaz, mely kizárólag a hivatásos bíróra vonatkozik, nem kell az ülnöknek függetlennek lennie; az ülnököknek pályaalkalmassági vizsgálaton nem kell részt vennie [Bjt. 3. § (3) bek.], vagyonnyilatkozatot nem kell tennie [Bjt. 3. § (1) bek. f) pont], ülnökként végzett tevékenységét, alkalmasságát nem vizsgálják (Bjt. III. fejezet), nem vonatkoznak az ülnökökre az összeférhetetlenségi szabályok sem. (Bjt. 23. §-a) Az ülnökök jogai és kötelezettségei nem szabályozottak, a Bjt. II. fejezetének szabályai a hivatásos bíróra vonatkoznak.
Az Alkotmánybíróság 1/2008. és 21/2010. szám alatti AB határozata újabb gondolatokat vet fel:
Mindkét alkotmánybírósági döntés a hivatásos bíróvá válás szinte valamennyi jogszabályi feltételével már rendelkező bírósági titkár eljárását korlátozza.
Az Alkotmány 46. § (3) bekezdése általános szabályként írja elő, hogy csak hivatásos bíró járhat el egyesbíróként és a tanács elnökeként. Ugyanakkor a Pp. 12/A. § (1) bekezdése a hivatkozott alkotmányi előírás alól "kivételt" fogalmaz meg, lehetővé téve az egyesbíró és a tanács elnöke helyett - bizonyos korlátok között - a bírósági titkár eljárását.
A bírósági titkár az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben járhat el, de nem tarthat tárgyalást, nem hozhat ítéletet, illetve ideiglenes intézkedést, viszont bizonyítási eljárást folytathat le és az ítéleten kívül meghozhat minden olyan határozatot, amelyet a törvény a bíróság vagy a tanács elnöke hatáskörébe utal.
Adódik a kérdés: a szakvizsgázott, gyakorlattal rendelkező titkárok az AB döntések alapján garanciális okból egyre szűkebb jogkörben járhatnak el, ugyanakkor két ülnök a hivatásos bírót leszavazva akár ítéletet is hozhat, ez helyes?
3. Az ülnök szerepe, feladata
Hazánkban az elmúlt 20 évben a jogszabályok nagy mértékű változása következett be, és ez a folyamat ma is tart, sőt felfokozódott. A rendszerváltást követően a joganyag jó része teljesen kicserélődött, illetőleg jelentős módosításon ment át.Ezeket a változásokat még a hivatásos bírák is csak nagy munkaráfordítással tudják követni. Az utolsó két évben a legtöbb módosítás a társadalombiztosítás, illetőleg a munkajog területén született.
Kérdés tehát az, hogy ebben a társadalmi helyzetben mi az ülnökök szerepe, feladata, szükséges-e a munkaügyi ítélkezésben továbbra is az ülnökök közreműködése?
A jogi kérdések megítéléséhez általában olyan szakismeret szükséges, amellyel az ülnökök még akkor sem rendelkeznek, ha speciális munkajogi ismeretek birtokában is vannak. A jogvita elbírálásánál a hivatásos bíróé a döntési felelősség. Egyes szakmai ismerettel rendelkező ülnök, mint pl. könyvelő, mérnök és egyéb munkajogi ismerettel rendelkező szakember egyes jogvita elbírálásánál szakmai tapasztalata alapján segítséget tud nyújtani a hivatásos bírónak, de a jogvita eldöntésében az ülnök szerepe formális. A véleményem az, hogy a civilisztikai ügyszakhoz hasonlóan a munkajogi ítélkezésnél is a hivatásos bíró tartozik anyagi- és fegyelmi felelősséggel az általa elvégzett munkáért. A meghozott ítélet alapján a tanács elnökének (hivatásos bíró) munkáját bírálják felül a fellebbviteli bíróságok, illetve minősítik a bírósági vezetők a bírói alkalmassági vizsgálatok során.
Saját tapasztalatom az, hogy az ülnökök a tényleges ítélkezési tevékenységet nem segítik. A Pp. 3. § (3) bekezdése alapján a jogvita elbírálásához, a tényállás felderítéséhez segítséget nem tudnak nyújtani, a kioktatá-si kötelezettsége a hivatásos bírónak van. Az ülnökök elsősorban a tárgyaláson elhangzott bizonyítékokat észlelik és értékelik, az iratok áttanulmányozására nem fordítanak időt.
A Kaposvári Munkaügyi Bíróságra 30 ülnök került megválasztásra, 25 ülnök vesz részt ténylegesen az ítélkezésben. Ezen ülnökök behívására a Bjt. szerinti sorrendben kerül sor. (5 ülnök megválasztását követően jelezte, hogy ülnökként nem kíván eljárni.) Előfordult az is, hogy egy több évig tartó peres eljárásban részt vett szinte valamennyi ülnök egy-egy tárgyaláson és így a perújításos eljárásban (jelen esetben) csak kettő olyan ülnök van, akivel a perújítási eljárás lefolytatható, hiszen a kizárási szabályok az ülnökökre ugyanúgy vonatkoznak, mint a hivatásos bíróra.
A döntési felelősség a hivatásos bíróé. Az ülnökök a nyilvános tárgyalásokon ugyan részt vesznek, de a hivatásos bíró munkáját közvetlenül nem segítik, így álláspontom szerint az ülnöki rendszer fenntartása a munkaügyi ítélkezésben a jövőre nézve szükségtelen.
Előfordult, hogy a tárgyaláson az ülnökök által feltett kérdések prejudikáló jellegűek voltak, "pártatlanul" kérdezni nem tudnak, ez a felek részéről visszatetszést kelt. A tanács elnökének nincs eszköze ennek megakadályozására.
Előfordult olyan eset is, hogy az ülnök nem jelzi, hogy a felek valamelyikét ismerte, vagy vele szemben kizárási ok áll fenn, amely csak a tárgyalás alatt vagy közvetlen előtte derül ki. Ebben az esetben (másik ülnök azonnal nem áll rendelkezésre) hivatalból a tárgyalást el kell halasztani, amely felesleges többletköltséget és hosszabb pertartamot eredményez. Némelyik ülnök folyamatos tájékoztatást igényel, mely a bíró munkáját, a tárgyalás menetét jelentősen lelassítja.
A fentiek indítottak arra, hogy az ülnöki rendszer megváltoztatását kezdeményezzem, hiszen véleményem szerint az ülnökök eljárásban való részvétele csak formális, és ez okból szükségtelen.
4. Az ülnöki rendszer költségei
A munkaviszonyban, közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban, szolgálati jogviszonyban és szövetkezetnél munkajogi jellegű jogviszonyban álló ülnököt ülnöki működésének időtartamára az átlagkeresete illeti meg. Aki ilyen jogviszonyban nem áll, illetve munkabérben nem részesül, azt tiszteletdíj illeti meg.A tiszteletdíj mértéke az ülnök működésének minden napjára a bírói I. fizetési fokozat 1 munkanapra eső összegének a 25%-a. (jelenleg 4500 Ft) Ha munkaviszonyban stb. álló ülnök átlagkeresete nem éri el a fenti összeget, azt a tiszteletdíj összegéig ki kell egészíteni. Az ülnök a hivatásos kiküldetésével járó költségeket a bírákra irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával számolhatja el.
Az általános tapasztalat az, hogy az ülnökök csupán napi átlagkeresetükre, illetve a tiszteletdíjra tartanak igényt, egyéb költségeket (pld.: útiköltséget) csak nagyon ritkán a bíróság székhelyétől távolabb lakó ülnökök igényelnek.
A Kaposvári Munkaügyi Bíróságon tevékenykedő ülnökök részére a Somogy Megyei Bíróság Gazdasági Hivatala az alábbi összegeket fizette ki:
2006. évben 819 376 Ft-ot,
2007. évben 1 431 039 Ft-ot,
2008. évben pedig 1 190 422 Ft ülnöki tiszteletdíjat fizetett ki1. Látható tehát, hogy az ülnöki rendszer működtetésének jelentős költségei vannak.
5. Az ülnöki rendszer jövője
A rendszerváltáskor elindult folyamat, mely abba az irányba mutatott, hogy a társas bíráskodást az első fokon eljáró bíróságoknál az egyesbírói eljárás váltsa fel. Ez a folyamat lendületét vesztette a '90-es évek végén, tehát közel egy évtizede.Ebből a szempontból a bírósági rendszer 1997. óta változatlan. A rendszerváltás utáni ülnöki rendszer egyedül a munkaügyi bíróságokon maradt meg változatlanul. A munkaügyi bíróságok speciális helyzetben vannak, hiszen a '70-es évek elején a munkaügyi döntőbizottságokból (korábban munkástanácsok) alakultak át bíróságokká.
A munkástanácsokban, illetve a döntőbizottságokban, de még a munkaügyi bíróságokon is a "dolgozó" részvétele a munkaügyi (jog)viták eldöntése folyamatában elengedhetetlen volt. Valószínűleg erre vezethető vissza, hogy az ülnöki rendszer a mai napig a munkaügyi bíróságon változatlanul tartja magát. Az egyesbíráskodás elterjedésének folyamata megszakadt, mielőtt elérte volna a munkaügyi bíróságot. Véleményem szerint sem jogpolitikailag, sem jogdogmatikailag nem indokolható jobban az ülnöki rendszer fenntartása a munkaügyi bíróságokon, mint korábban a polgári ügyszakban, ahol már jó ideje az egyesbíráskodás a főszabály. A népköztársaság alkotmánya nem engedhette meg magának a munkásosztály nélkülözését, még az igazságszolgáltatásból sem, különösképpen a munkajogi vitákat eldöntő ügyekben.
A mai alkotmányos berendezkedés azonban már nélkülözni tudja a laikus elemek részvételét a bírósági eljárásokban. Az ülnöki rendszer megszüntetése az ítélkezési tevékenység minőségét semmiképpen sem rontaná. A bíróságok bizalmi indexe a lakosság körében nem azon múlik, hogy két laikus bíró is jelen van a tárgyalóteremben a hivatásos bírón kívül.
A tárgyalások a munkaügyi bíróságon is nyilvánosak, s ezáltal megvalósulhat a társadalmi kontroll a bíróságok ítélkezési tevékenysége felett.
Véleményem szerint szükséges az ülnöki bíráskodás újragondolása a munkaügyi bíróságok előtti eljárásban. Újra kell gondolni azt a rendszert, mely a munkástanácsokban való "népi részvétel"-re vezethető vissza.
A munkástanácsokból (döntőbizottságokból) létrejövő munkaügyi bíróságok a bírósági rendszerbe teljesen integrálódtak, így szükség lenne az ülnöki rendszer megszüntetésére.
Ezt indokolja az a pozitív tapasztalat is, mely a polgári bíróságok előtti eljárásokban volt tapasztalható az egyesbírói eljárás bevezetésekor, éspedig az, hogy az ülnöki rendszer megszüntetésével az ítélkezés minősége nem romlott, az ügyfelek nem hiányolják az ülnökök részvételét a polgári eljárásban.
További előnyökkel is járhatna az ülnöki rendszer megszüntetése; a pertartamok rövidülhetnének az ítélkezési tevékenység felgyorsulásával, továbbá a költségmegtakarítás vonzata sem elhanyagolható. ■
JEGYZET
1 A fenti adatok kizárólag az ülnököknek kifizetett tiszteletdíj összegére vonatkoznak, az egyéb költségekre, így például útiköltségre vonatkozó kifizetéseket nem tartalmazzák.
Lábjegyzet
Dr. Varga Rita a Kaposvári Munkaügyi Bíróság elnöke
