adozona.hu
A magánszemélyek munkavégzésre irányuló jogviszonyának megszüntetésével törvény alapján szerzett bevételt terhelő különadó eltörléséről szóló T/1184. számú törvényjavaslat indokolása
A magánszemélyek munkavégzésre irányuló jogviszonyának megszüntetésével törvény alapján szerzett bevételt terhelő különadó eltörléséről szóló T/1184. számú törvényjavaslat indokolása
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény II. Fejezete nem lép hatályba.
Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 133. §-a hatályát veszti.
Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba és a hatálybalépését követő napon hatályát veszti.
1. A Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint a jogszabály megsértésével vagy megkerülésével kötö...
A Kormány nem választhatja e helyett azt a megoldást, hogy a jóerkölcsre való hivatkozással törvényi úton, válogatás nélkül, a munkában töltött időszakot is figyelmen kívül hagyva minden jogosulttól elveszi az elbocsátásakor neki törvény szerint járó juttatást. Az érintettek magatartása ugyanis nyilvánvalóan nem ütközhetett a jóerkölcsbe, hiszen ez a magatartás a törvény betartása volt.
2. A törvény II. Fejezete 2010. október l-jén hatályba lépne. Ez a törvény igazságtalan, sem az Alkotmánnyal, sem a munkavállalók védelmében vállalt nemzetközi kötelezettségeinkkel, sem a munkajogi tárgyú törvényi szabályokkal nincs összhangban. A közelmúltban elfogadott, a közszférában foglalkoztatottakat rendkívül hátrányosan érintő szabályozás a felmentési időt lerövidítette, lehetővé tette az indokolás nélküli elbocsátást, ez a törvény pedig azokat a dolgozókat is sújtja, akik nem kötöttek külön szerződéseket, soha nem volt választásuk abból a szempontból, hogy mennyi végkielégítést kapnak, nem dönthettek arról, hogy a felmentési vagy felmondási idejük egy részére felmentik-e őket a munkavégzés alól, sőt, sok esetben arra sem volt módjuk, hogy kivegyék a nekik járó éves szabadságot. A közszférában foglalkoztatottak esetében ugyanis a jogviszony megszüntetésével összefüggésben kifizetett járandóságokat törvény állapítja meg, azok mértéke nem képezi megegyezés tárgyát.
Ez a törvényjavaslat az Alkotmány betűjéhez és szelleméhez igazodva, az elbocsátott munkavállalók, különösen a kormánypártok tavaszi törvényhozási mámorában hozott munkajogi szabályok alapján indokolás nélkül elbocsátott munkavállalók védelmében meg kívánja akadályozni az elfogadott törvényi rendelkezések alkalmazását.
A jóhiszemű, minden tekintetben a törvény betűje szerint eljáró és elbocsátásukkor juttatásban részesülő munkavállalókat ugyanis meg kell védeni, jelesül azzal, hogy az őket megbüntető törvény nem lép hatályba.
A törvény alapján ugyanis az állam 2 millió bruttó összeg felett gyakorlatilag elkobozza a foglalkoztatottaknak azt a jövedelmét, tulajdonát, amelynek törvényes célja az, hogy a munkáját elvesztő munkavállaló meg tudjon élni. Valójában tehát azt a bevételt vonja el az állam, amelyet a munkáltató alapvetően azért köteles törvény alapján megfizetni, hogy a munkavállaló megélhetését biztosítsa arra az időre, ameddig munkát talál, de legalább kárpótolja az elbocsátott dolgozót ezért, hogy elvesztette a munkáját. Attól is elveszi a törvény a juttatását, aki 20-30 éve dolgozik, és koránál fogva kisebb eséllyel talál újra munkát. Ez a rendelkezés nem pusztán az adózás jellegével ellentétesen - vagyis nem jövedelemarányosan - vonja el a munkavégzés alapján járó juttatást, hanem kifejezetten ellentétben áll a munkavállalókat védő törvényi szabályokkal is.
A törvény értelmében annál, akit a felmentési idő alatt felmentettek a munkavégzés alól, az erre az időre járó illetményét az adó alapjaként kell figyelembe venni. Abban az esetben például, ha törvény kötelezi a munkáltatót arra, hogy a felmentési idő felére felmentse a dolgozót a munkavégzés alól -azért egyébként, hogy akadálytalanul kereshessen munkát -, ez az időszak már olyannak minősül a törvény szerint, amely alatt a munkavállaló a különadó alapját képező bevételt szerezhet. A dolgozónak ebben a tekintetben sincs választási lehetősége.
Az adókötelezettség visszamenőleges hatályú alkalmazása sérti a jogbiztonság alkotmányos követelményét, s ezen az Alkotmány elfogadott módosítása sem változtat. A már megszerzett juttatásokat utólag nem lehet jogi szabályozás útján elvonni, különösen nem akkor, ha a foglalkoztatási jogviszony megszüntetésekor járó valamely jövedelem mértékét - egyébként mérlegelést sem tűrő objektív szempontok szerint - a kifizetéskor hatályos törvényi rendelkezés állapította meg.
Jogállamban egy elkobzó jellegű, minden érintettet egyaránt büntető jellegű törvény hatályba lépése nem megengedhető. A jóerkölcsbe ütköző szerződésekkel szemben viszont minden egyedi esetben fel kell lépni, és a közérdeket érvényesíteni kell.