Konszernjog (HVG-ORAC, 369 A/4 oldal, 2009)

adozona.hu

Konszernjog (HVG-ORAC, 369 A/4 oldal, 2009)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Polgári jog , Társasági jog , Versenyjog
Érvényesség kezdete: 2009.05.31
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Csak a jogszabály szövegének mutatása

Konszernjog (HVG-ORAC, 369 A/4 oldal, 2009)

Kiadással kapcsolatos információk

TÖRÖK TAMÁS

Lektorálta:

Wellmann György

Kézirat lezárva: 2009. május 31.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részeit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN: 978 963 258 064-7

Budapest, 2009

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Internet: www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Felelős kiadó: Lipovecz Éva, a kft. ügyvezető igazgatója

Felelős szerkesztő: dr. Bíró Ildikó Judit

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Bors Kriszta

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

A könyvben használt rövidítések

2. sz. irányelv - A 77/91/EGK irányelv - 2. számú társasági jogi irányelv
13. sz. irányelv - A 2004/25/EK irányelv - 13. számú társasági jogi irányelv
1988-as Gt. - A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény
1996-os Épt. - Az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény
1997-es Ctv. - A cégnyilvántartásról, cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény
1997-es Gt. - A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény
2001-es Vet. - A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény
2003-as Get. - A földgázellátásról szóló 2003. XLII. törvény
Alkotmány - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény
Áht. - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény
BH - Bírósági határozat
BDT - Bírósági döntvények tára
Bit. - A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény
Bizottság - Az Európai Közösségek (Európai Unió) Bizottsága
Bszt. - A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény
Ctv. - A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végrehajtásról szóló 2006. évi V. törvény
Ctv. első novella - 2007. évi LXI. törvény
Ctv. második novella - 2008. évi XCVI. törvény
Cstv. - A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény
EBH - Elvi bírósági határozat
Felügyelet - Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete
FB - Fővárosi Bíróság
Ftvr. - A felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. törvényerejű rendelet
Get. - A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény
Gt. - A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény
Hpt. - A hitelintézetektől és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény
ÍH - Ítélőtáblai határozat
Itv. - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény
Kbtv. - A közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló 2007. évi CXVI. törvény
Kbtv.- módosítás - A közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló 2007. évi CXVI. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi LXV. törvény
Ket. - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény
Kftc. - A korlátolt felelősségű társaságokról és a csendes társaságokról szóló 1930. évi V. törvénycikk
Kmbtv. - A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény
Kt. - A kereskedelmi törvényről szóló 1875. évi XXXVIII. törvénycikk
Ktj. - A közkeresetre összeálló társaságok jogviszonyairól szóló 1840. évi XVIII. törvénycikk
Krtv. - A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény
LB - A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága
Médiatv. - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény
MNB - Magyar Nemzeti Bank
Mt. - A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény
Pit. - A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. LXIX. törvény
PJE. - A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Polgári Jogegységi Határozata
PK - A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Polgári Kollégiuma
Pp. - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
Privtv. - Az állami tulajdonban lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény
Ptk. - A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény
Ptké. - A Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. számú törvényerejű rendelet
RSZ - Az Európai Gazdasági Közösségről szóló 1958. január 1. napján hatályba lépett, többször módosított Római Szerződés
Szmt. - A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény
Tanács - Az Európai Közösségek (Európai Unió) Tanácsa
Tpt. - A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény
Tpvt. - A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény
Tszt. - A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény
Vagyontv. - Az állami vagyonról szóló 2007. CVI. törvény
Vbit. - A viszontbiztosítókról szóló 2007. évi CLIX. törvény
Vet. - A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény
Vbt. - A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény
Vht. - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény

Bevezetés

A kötet - amelyet az Olvasó a kezében tart - három, jól elkülöníthető részre tagolódik: jogdogmatikai-jogtörténeti, általános konszernjogi és különös konszernjogi rész. A könyv a teljes hatályos magyar konszernjog (általános és különös konszernjog) átfogó jellegű monografikus feldolgozása, amely első kísérlet a magyar társasági jogirodalomban. Az általános konszernjog valamennyi gazdasági ágazatban működő gazdasági társaságokban történő befolyásszerzést szabályozza, míg a különös konszernjog a kiemelkedő jelentőségű gazdasági ágazatokban működő gazdasági társaságokban történő befolyásszerzést szabályozza. A könyv az általános konszernjog feldolgozása során a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) és a tőkepiacról szóló 2001. CXX. törvény (Tpt.) vonatkozó szabályait tárgyalja, külön fejezetben bemutatva a két egymástól eltérő szemléletű törvényi szabályozás azonosságait és különbségeit. A mű a különös konszernjog során egyrészt a pénzügyi ágazat törvényeinek, másrészt az egyéb gazdasági ágazatok (műsorszolgáltatás, energetikaszolgáltatás, vasúti közlekedés) törvényeinek vonatkozó szabályait tárgyalja.
A könyv nem vizsgálja részletesen más nemzeti konszernjogok szabályait, azonban bemutatja az Európai Uniónak a konszernjoggal összefüggő társasági jogi irányelveinek (2. számú és 13. számú társasági jogi irányelv) legfontosabb előírásait, s annak a magyar jogba történő átültetését. A mű feldolgozza és elemzi a konszernjog területén született meghatározó jelentőségű magyar jogirodalmi munkákban kifejtett mérvadó álláspontokat is.
A konszernjogi jogszabályanyag részletes bemutatása mellett a kötet - a gyakorlati igényeket szem előtt tartva - tartalmazza az egyes konszernjogi szabályokkal összefüggésben született és közzétett bírósági eseti döntéseket, továbbá elvégzi azok kritikai elemzését. A könyvben hivatkozott jogegységi határozatok, kollégiumi állásfoglalások, ajánlások, elvi bírósági határozatok, és más publikált bírósági határozatok értelemszerűen nem a hatályos konszernjog szabályai alapján születtek, hanem a korábban hatályos törvények alapján. A könyv jogtörténeti részében a korábbi konszernjoggal összefüggő bírósági döntéseket ismertetjük, a hatályos joganyag bemutatása kapcsán pedig olyan bírósági határozatokban foglalt megállapításokra hivatkozunk, amelyek a hatályos jogszabályok alapján is iránymutatónak minősülnek. A bírósági eseti döntések vonatkozásában közöljük a határozatot hozó bíróság nevét és az ügyszámot, továbbá a hivatalos bírósági határozatgyűjteményben kapott sorszámát, amennyiben ilyen gyűjteményben szerepel. 1960. év óta a hivatalos bírósági határozatgyűjteményben közzétett bírósági eseti döntések BH jelzéssel, 1999. év óta az elvi jelentőségű bírósági eseti döntések EBH jelzéssel, 2000. év óta az ítélőtáblák és a megyei bíróságok által közzétett eseti döntések BDT és ÍH jelzéssel kerültek ellátásra. Az EBH jelzetű eseti döntések mindegyike BH jelzettel is fellelhető a bírósági határozatok tárában, azonban a könyv az ilyen bírósági eseti döntéseket kizárólag az EBH jelzettel közli a szükségtelen ismétlések elkerülése végett.
A szerző reményei szerint a könyv a konszernjoggal (is) foglalkozó gyakorló jogászok, a jogi karokon tanuló hallgatók és a jogi posztgraduális képzésben részt vevők, valamint a konszernjog iránt érdeklődő nem jogászok számára egyaránt hasznos ismeretanyagot szolgáltat.

Első rész

ELMÉLETI - TÖRTÉNETI ALAPVETÉS

I. fejezet

Konszernjogi alapvetés

Ebben a fejezetben a konszernjog jogdogmatikai és rendszertani kérdéseivel foglalkozunk. Az 1. pontban egyrészt azt mutatjuk be, hogy a konszernjog hol helyezkedik el a modern jogrendszerben, másrészt azt, hogy mi a konszernjog alapvető rendeltetése. A 2. pontban a konszernjognak az alkotmányjoggal és a közösségi joggal való kapcsolatát ismertetjük. A 3. pontban a konszernjog és a versenyjog részét képező kartelljog és fúziókontroll jog elhatárolását végezzük el az eltérő védett jogtárgyak (jogi érdekek) alapján. Végezetül a 4. pontban a konszernjog belső tagozódását (általános konszernjogra és különös konszernjogra) vázoljuk fel.

1. A vállalatcsoport jogi szabályozása (konszernjog, versenyjog, pénzügyi jog)

A konszernjog (vállalatcsoportok joga) a modern társasági jog szerves része, a 20. század második felében bontakozott ki az európai és az angol-amerikai társasági jogokban. A konszernjogi szabályozás kezdetének egyfelől az 1934-es amerikai szövetségi értékpapír törvény (Securities Exchange Act), a nyilvános ajánlattételt (tender offer) szabályozó 1968-as amerikai szövetségi Williams Act, másfelől az 1937-es német részvénytörvény, az 1965-ös német részvénytörvény, valamint a vonatkozó amerikai és német bírósági joggyakorlat tekinthető. A társasági jogi értelemben vett egyesülés helyett társasági részesedésszerzés útján nagyméretű transznacionális vállalatcsoportok jöttek létre a 20. század elejétől kezdve. Ezért a nemzetközi társasági jogi irodalom az 1990-es évektől nem konszernjogról, hanem vállalatcsoportok jogáról beszél.
A modern társasági jog több, egymástól eltérő tartalmú jogintézményt biztosít a vállalkozások együttműködésének, közös gazdálkodásának hatékony megvalósítása érdekében. A szorosabb jogi kapcsolatot biztosító jogintézmény a társasági jogi értelemben vett egyesülés, amelynek két altípusa van: a beolvadás és az összeolvadás. A társasági jogi értelemben vett egyesülés lényege az, hogy a korábban önálló jogalanyisággal rendelkező szervezetek önálló jogalanyisága megszűnik és jogutódlás folytán új, önálló jogalany keletkezik. A lazább jogi kapcsolatot biztosító jogintézmény a befolyásszerzés, amelynek lényege, hogy az egymással kapcsolatba kerülő vállalkozások önálló jogalanyisága a befolyás létrejöttét követően is fennmarad, az nem szűnik meg, továbbá új, önálló jogalany nem keletkezik. A vállalatcsoportot képező gazdasági társaságok közössége tehát nem minősül önálló jogalanynak.
A konszernjog az egymásban részesedést szerző és ezáltal befolyással bíró, és így vállalatcsoportot képező gazdasági társaságok joga. A konszernjog szabályozza a) a befolyás megszerzését, vagyis a konszern (vállalatcsoport) létrejövetelét; b) az uralkodó társaság (tag, részvényes) és az ellenőrzött (irányított, alávetett) társaság, az uralkodó társaság és az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselőinek és felügyelőbizottsági tagjainak viszonyát, valamint az ellenőrzött társaságbeli kisebbség viszonyát, vagyis a konszern belső viszonyait; c) az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság hitelezőinek a viszonyát, továbbá a vállalatcsoport és az állami hatóság (a magyar jogban: a cégbíróság, a Felügyelet vagy más ágazati hatóság) viszonyát, vagyis a konszern külső viszonyait. A befolyás megszerzése a konszern (vállalatcsoport) dinamikáját, a belső és külső viszonyok szabályozása a konszern (vállalatcsoport) statikáját szabályozza. Sárközy mutatott rá arra, hogy a fenti definíció szerint az angol-amerikai vállalatfelvásárlási jog (take-over jog) nem valódi konszernjog, mert egyfelől csak egy elemet, a vállalatfelvásárlást, a nyilvánosan működő részvénytársaság feletti ellenőrzés megszerzését szabályozza, másfelől tipikusan tőkepiaci, befektetési vállalkozási jogintézmény, amely az értékpapírtőzsdén szereplő nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkozik. Ezzel szemben a német típusú konszernjog - bár a részvénytársaságnál fejlődött ki - a bírósági joggyakorlat alapján egyre több társasági formára kiterjedő általános társasági jogintézménnyé válik, mint a társasági jog sajátos belső közérdekvédelmi kontrollja. A kontinentális társasági jogok a német konszernjog mintáját követik. Átfogó jellegű konszernjogi szabályozással Európában 1965 óta Németország, 1986 óta Portugália, 1993 óta Szlovénia, 2001 óta Csehország, Horvátország és a Gt. 2006. július 1. napi hatálybalépése óta Magyarország rendelkezik, a többi európai államban csak általános társasági jogi eszközöket használnak.[1]
A konszernjogi szabályozásának alapvető oka az a kemény gazdaságszociológiai tény, hogy a modern piacgazdaságban olyan vállalatcsoportok alakulnak ki és működnek, amelyekben létezik uralkodó társaság és létezik egy vagy több ellenőrzött társaság, és az uralkodó társaság az ellenőrzött társaság üzletpolitikáját fokozott módon képes befolyásolni saját gazdasági érdekeire tekintettel. Néhány száz hatalmas mérlegfőösszegű és árbevételű transznacionális (multinacionális) vállalatcsoport uralja a modern világgazdaságot. A vállalatcsoport részét képező ellenőrzött társaság magánautonómiáját részben vagy egészben elveszíti, nem önálló érdekeit képviseli, hanem igazodik a vállalatcsoport, mint egész üzletpolitikájához. A vállalatcsoport üzletpolitikája pedig az uralkodó társaság döntéseiben testesül meg. Az uralkodó társaság üzletpolitikája sértheti az ellenőrzött társaság érdekeit, valamint sértheti az ellenőrzött társaság kisebbségi tagjainak (részvényeseinek) és az ellenőrzött társaság hitelezőinek érdekeit is. A konszernjogon belül több szempontból is eltérő szabályozást igényel egyrészt a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés, másrészt a korlátolt felelősségű társaságokban és a zártkörűen működő részvénytársaságokban történő befolyásszerzés. A nyilvánosan működő részvénytársaságok felvásárlására vonatkozó szabályozásnak kógens jellegűnek, kimerítőnek és részletezőnek kell lennie, és hatékony külső állami (hatósági) kontroll alatt kell állnia. Ennek magyarázata az, hogy a modern piacgazdaságban - a centrum társadalmakban - a nyilvánosan működő részvénytársaságok töltik be a legfontosabb szerepet tőkenagyságukra, mérlegfőösszegükre, árbevételükre, eredményükre és a foglalkoztatott munkavállalók létszámára tekintettel, ezért az ilyen társaságokban történő befolyásszerzés esetében a kisebbség és a hitelezők fokozott védelme körültekintő és viszonylag nagy terjedelmű szabályozást igényel. A korlátolt felelősségű társaságokban és a zártkörűen működő részvénytársaságokban történő befolyásszerzés szabályozásának is túlnyomórészt kógensnek kell lennie, de indokolt esetben megengedhető a törvényi szabályozástól eltérő társasági szerződésbeli szabályozás, a konszern belső és külső viszonyait részletesen kell szabályozni, továbbá - a cégbíróság törvényességi felügyeletén túlmenően - nincs szükség külső állami (hatósági) kontrollra.[2]
A vállalatcsoportok szabályozása nem a konszernjog kizárólagos felségterülete, sőt a vállalatcsoportok első szabályozását nem is a konszernjog hajtotta végre. A vállalatcsoportok kialakulása és működése mint gazdasági-társadalmi tény jogi szabályozást igényelt, a szabályozási szükségletet három jogterület végezte el, illetve végzi jelenleg is: a) a versenyjog, b) a pénzügyi jog és c) a konszernjog.[3]
A vállalatcsoportok szabályozása először versenyjogi szempontból vált jelentőssé. A versenyjog két szempontból közelíti meg a kérdést. A versenyjog részét képező kartelljog egyrészt tiltja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést és a versenykorlátozó megállapodást, a versenyjog részét képező fúziókontroll jog másrészt állami (hatósági) engedélyhez köti a vállalkozások meghatározott méretű összefonódását. A 19. századtól kezdve az európai és az amerikai versenytörvények a versenykorlátozó megállapodásokat semmisnek minősítették. A monopóliumok kialakulása elleni küzdelemből fejlődött ki a fúziókontroll joga, az előzetes állami hatósági engedélyhez való kötés kötelezettsége.
A vállalatcsoportok szabályozásának másik vetülete közjogi jellegű: pénzügyi jogi (adójogi és a számviteli jogi) szabályozás. A vállalatcsoportba tartozó társaságok egymással szembeni költségelszámolásai csökkentették a kimutatott eredményt, ezáltal a társasági adóalapot, ez pedig sértette az adóztató állam érdekét. A számviteli jog reakciója az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítési kötelezettség előírása volt. A vállalatcsoporton belüli költség-átcsoportosítások és nyereség-átcsoportosítások nem csak az állami adóbevételeket csökkentik, hanem a különböző tagi (részvényesi) csoportok és a hitelezők érdekeit is sérthetik. Ez már társasági jogi (konszernjogi) szempontból is releváns. Kihangsúlyozandó az, hogy míg a versenyjog részét képező kartelljog és a pénzügyi jog tilos jelenségnek tekinti a vállalatcsoportot, addig a versenyjog részét képező fúziókontroll jog és a konszernjog jogos jelenségnek minősíti, és ennek megfelelően elismeri és szabályozza a vállalatcsoport létrejöttét, sőt a konszernjog bizonyos esetekben a vállalatcsoport működését is.
A konszernjogi szabályozás célja, hogy a kialakult érdekütközések kapcsán a gyengébb helyzetű, érdekeinek érvényesítésére nem vagy csak kis mértékben képes fél helyzetét erősítse, így elsődlegesen az ellenőrzött társaságban létrejövő kisebbség és az ellenőrzött társaság hitelezőinek fokozott jogi védelme indokolt. Ezen érdekek védelmében a konszernjog szabályozza a meghatározott mértékű befolyásszerzést, előírja a meghatározott mértékű befolyásszerzés bejelentésének és közzétételének kötelezettségét, üzletrész (részvény) eladási jogot biztosít a kisebbségi tagoknak (részvényeseknek) vagy nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettséget ír elő a befolyásszerző részére, lehetővé teszi uralmi szerződés kötését, meghatározza az uralmi szerződés (Beherrschungsvertrag) kötelező tartalmi elemeit, továbbá meghatározott tényállások esetében az intézményes felelősségátvitel (felelősségáttörés, disregarding the corporate entity, piercing [lifting] the corporate veil, Haftungsdurchgriff) szabályát alkalmazza. A kisebbségi tagot megillető eladási jog (a befolyásszerzőt terhelő vételi kötelezettség) és a befolyásszerzőt terhelő nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettség egymással rokon jogintézmény, mindkét esetben ugyanaz a jogpolitikai cél: a szabályozás a kisebbségi tag (részvényes) számára azt kívánja biztosítani, hogy üzletrésze, részvénye méltányos (piaci) áron történő értékesítése mellett szűnjön meg tagsági, részvényesi jogviszonya az ellenőrzött társaságban (céltársaságban). Intézményes felelősségátvitelről egyrészt a tag (részvényes), másrészt a vezető tisztségviselő és az árnyékigazgató vonatkozásában beszélünk. Az intézményes felelősségátvitel lényege a tag (részvényes) tekintetében abban áll, hogy a tőkeegyesítő típusú társaságoknál a törvényben meghatározott előfeltételek fennállása esetében a tag (részvényes) felelősségének hiánya átalakul teljes felelősséggé az ellenőrzött társaság hitelezőivel szemben. Az intézményes felelősségátvitel lényege a vezető tisztségviselő és az árnyékigazgató tekintetében abban áll, hogy valamennyi társasági formánál a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetében a vezető tisztségviselő (árnyékigazgató) felelősségének hiánya átalakul teljes felelősségé az ellenőrzött társaság hitelezőivel szemben. A tagot (részvényest) és a vezető tisztségviselőt (árnyékigazgatót) védelmező társasági pajzsot az intézményes felelősségátvitelre vonatkozó szabályozás áttöri.[4]

2. A konszernjog kapcsolata az alkotmányjoggal és a közösségi joggal

2.1. A konszernjog kapcsolata az alkotmányjoggal

A konszernjog és az alkotmányjog kapcsolatának két vetülete van. Az egyik vetület a társasági jog (s azon belül a konszernjog) által védett jogi érdekeknek a kapcsolata az alkotmányos alapjogokkal és alkotmányos követelményekkel, a másik vetület a konszernjog által szabályozott befolyásszerzés alkotmányos szabadsága.
A konszernjog és az alkotmányjog első kapcsolódási területével összefüggésben csak röviden kívánunk utalni a kisebbségi jogok és a hitelezővédelem alkotmányos alapjaira. A kisebbségvédelmi és a hitelezővédelmi szabályok a társasági jog teljes területét átszövik, a konszernjog csakis annyiban hoz többletet, hogy e két érdeket fokozott védelemben részesíti. A kisebbségi jogok a relatívan gyengébb gazdasági helyzetű tagok (részvényesek) vagyoni érdekét, végső soron a tulajdonhoz fűződő alkotmányos alapjogát védelmező garanciális jellegű szabályok összessége. Az Alkotmánybíróság ugyanerre az álláspontra helyezkedett, amikor úgy foglalt állást, hogy a társasági jogi kisebbségvédelmi szabályoknak éppen az az egyik fő célja, hogy az önmagukat kisebb vagyoni hozzájárulással képviseltető tagok vagyonjogi érdekei megfelelő védelemben részesüljenek a társaságon belül gazdasági erőfölényben lévőkkel szemben. A hitelezővédelem gazdasági indoka az, hogy a gazdasági társasággal üzleti vagy egyéb kapcsolatba kerülő személynek viszonylag kevés információ áll rendelkezésére az adott gazdasági társaságról, továbbá gyakorta gazdasági erőfölényben lévő gazdasági társasággal kell szerződést kötnie. A hitelezővédelmi szabályok a hitelezők biztonságát, a forgalombiztonságot, végső soron a jogállamiság részét képező jogbiztonságot szolgáló garanciális szabályok összessége.[5][6][7][8]
A konszernjog és az alkotmányjog második kapcsolódási területe a gazdasági társaságban történő befolyásszerzés szabadságának biztosítása. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdés szerint Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. A magyar Alkotmánybíróság gyakorlata működésének megkezdése óta rendkívül visszafogott a piacgazdaság alkotmányos követelményének értelmezésével összefüggésben. Álláspontunk szerint ennek két alapvető oka van. Az egyik ok az, hogy a Sólyom László által vezetett első Alkotmánybíróság (1990-998) a jogállamiság (s azon belül: a jogbiztonság), a jogegyenlőség (a diszkrimináció tilalma) és az emberi méltósághoz fűződő jog "mágikus háromszögébe zártan" működött, az általuk hozott alkotmánybírósági határozatok jelentős része e három alkotmányos követelmény, illetőleg alkotmányos alapjog alkalmazásával kívánta megvalósítani az alkotmányos alapjogvédelmet. A másik ok az, hogy az egykori és jelenlegi alkotmánybíróink (29 személy) közül mindösszesen egy alkotmánybíró (Vörös Imre) szakterülete volt a gazdasági jog és egy alkotmánybíró (Tersztyánszkyné Vasadi Éva) szakterülete volt a pénzügyi jog. Alkotmánybíróságunk alkotmányos jogfelfogását és jogszemléletét e tények mindmáig alapvetően meghatározzák minden előnyével és hátrányával együtt.[9]
A magyar Alkotmánybíróság álláspontja szerint a piacgazdasághoz senkinek sincs joga, vagyis nem minősíthető alapjogként; a piacgazdaság sérelmére hivatkozva semmilyen alapjog sérelmének alkotmányellenessége nem dönthető el. Nem lehet egy beavatkozás alkotmányosságát attól függővé tenni, hogy a korlátozás a piacgazdaság kiépítését szolgálja-e. Az Alkotmánybíróság mind a mai napig nem bontotta ki részletesen a piacgazdaság saját maga által alkotott fogalmát, csak annyit mondott ki, hogy a piacgazdaság lényegi eleme: a) a szerződési szabadság, b) a vállalkozáshoz való jog (vállalkozás szabadsága) és c) a gazdasági verseny szabadsága. Alkotmánybíróságunk a piacgazdaság részét képező elemek közül kizárólag a vállalkozáshoz való jogot ismeri el valódi alkotmányos alapjognak. Ezzel szemben az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a szerződési szabadság alapjognak nem minősülő alkotmányos jog, ezért még lényegi tartalmát illetően is korlátozható. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a piacgazdaság és a gazdasági verseny szabadsága csak államcél, államcélra pedig csak kivételes esetben alapoz alkotmánysértést, amikor az adott intézkedés "fogalmilag és nyilvánvalóan" ellentétes az államcéllal. A gazdasági alkotmányosság területén megfogalmazott államcélokat az Alkotmány más rendelkezései alapján (például: tulajdonjog és a diszkrimináció tilalma) részesíti alkotmányos védelemben.[10][11]
A piacgazdaság magyar jogi környezetének kiépítésében kiemelkedő szerepet játszott az 1988-as Gt. és a Kmbtv., amely törvények 1989. január 1. napján léptek hatályba, megelőzvén ezáltal az 1989. őszi alkotmányrevíziót. Az 1989. évi XXXI. törvény - amely 1989. október 23. napján lépett hatályba - formailag ugyan alkotmánymódosító törvény volt, mert az 1949. évi XX. törvény szerkezetét követve állapította meg a Magyar Köztársaság alkotmányát. Alkotmányjogi tartalmát tekintve azonban teljes alkotmányrevízió során megfogalmazott új alkotmány, alaptörvény volt, amely deklarálta és meghatározta a hatalommegosztást, a parlamenti kormányformát, biztosította a polgári és politikai jogokat, a jogállamiságot, a jogegyenlőséget, és nem utolsósorban a piacgazdaságot. Az 1989. évi XXXII. évi törvénnyel létesített magyar Alkotmánybíróság 1990. január 1. napi hatállyal alakult meg és kezdete meg működését. Az Alkotmánybíróság tehát a tartalmában új Alkotmány alapján vizsgálta és értelmezte a korábban hatályba lépett jogszabályokat is ekként az 1988-as Gt.-t is. A magyar Alkotmánybíróság az 1988-as Gt. egyes rendelkezéseinek vizsgálatakor szembesült olyan pozitív jogi normákkal, amelyek az állam mint a piacgazdaság szereplője számára előjogokat (privilégiumokat) biztosítottak a többi jogalany rovására.
Az Alkotmánybíróság az 1988-as Gt. 255. § (2) bekezdése, 269. § (3) bekezdése és 303. § (2) bekezdése alkotmányossági vizsgálata kapcsán az alábbiakat fejtette ki. Az Alkotmány módosítása és a döntően magántulajdonon alapuló piacgazdaság kialakítását célzó rendelkezések a Gt. felülvizsgálni kért rendelkezéseit is más összefüggésbe helyezik. A piacgazdaság alapja a gazdaságilag hatékonyan működő köztulajdon mellett az egyre növekvő szerepet betöltő, döntően vagy teljes egészében magántulajdonban lévő gazdasági társaságok tulajdona. A társasági jog alapvetően szektorsemleges, ezért gazdasági alkotmányossági szempontból nem indokolt olyan különbségtétel alkalmazása, amely az állam társasági jogi pozíciójának erősítését, az egyik legfontosabb társasági formában (a részvénytársaságban) az állam uralmi helyzetének törvényi biztosítását teszi lehetővé. Ebben a körben az államot a gazdaság egyik szereplőjeként és nem a közhatalmi funkciót gyakorló szervezetként kell értékelni, és egyúttal el kell különíteni az állam mint a gazdálkodás alanya jogait és kötelességeit a gazdálkodás állami befolyásának eszközeit jelentő (közhatalmi) jogosítványoktól. Ennek megfelelően - az Alkotmánybíróság álláspontja szerint - meg kell szüntetni az állami tulajdonforma privilegizált helyzetét: jelen esetben az állami költségvetési szervek, illetve (a szintén állami vagyonkezelői feladatokat ellátó) pénzintézetek részére a Gt. 255. § (2) bekezdésében és a 303. § (2) bekezdésében biztosított előnyöket. Ez az intézkedés egyébként azért is indokolt, mert a pénzintézetek fokozódó privatizációja következtében ma már magántulajdonban is van pénzintézet, így a más magántulajdonos-részvényes hátrányára az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző tiltott diszkriminációhoz is vezet az ilyen előnyök biztosítása.[12][13]
Az Alkotmánybíróság kimondta azt is, hogy az 1992. évi LIII. törvény 3. § (3) bekezdése alapján az állami vagyont kezelő ÁV Rt.-t megillető azon előjog (privilégium), miszerint az általa tulajdonolt gazdasági társaságok esetében nem érvényesülnek az 1988-as Gt. 326. § (1)-(2) bekezdésében és a 329. § (1) bekezdésében írt kisebbségvédelmi szabályok, alkotmányellenes. Az állam számára a támadott törvényi rendelkezéssel történt előnyök biztosítása - a kisebbségi részvénytulajdonosok hátrányára - sérti az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében írt egyenjogúság elvét, a köztulajdon és a magántulajdon egyenlő védelmére vonatkozó alkotmányos követelményt, egyúttal az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző tiltott diszkriminációt is megvalósít. Az alkotmányos indokot nélkülöző hátrányos megkülönböztetést alkalmazó jogszabályi rendelkezések az Alkotmány 9. §-át, továbbá az Alkotmány 13. §-át is sértő rendelkezések.[14]
Az Alkotmánybíróság fentiekben idézett döntéseiből egyértelműen megállapítható tehát az, hogy nem az Alkotmányban rögzített piacgazdaság alkotmányos tételéből vezette le azt, hogy az államot mint a piacgazdaság szereplőjét nem illeti meg semmiféle előjog (privilégium), hanem a kérdéssel távolabbi joglogikai összefüggésben álló hátrányos megkülönböztetés (diszkrimináció) tilalmát hívta segítségül az alkotmánysértés kiküszöbölése érdekében. Holott az Alkotmány 9. § (1) bekezdése éppúgy rögzíti a piacgazdaság alkotmányos követelményét, mint ahogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdése deklarálja a jogállamiság alkotmányos követelményét. Alkotmányunk egyértelműen állást foglal a piacgazdaság mint a gazdasági formációk egyike mellett, ezzel kizárja annak alkotmányos lehetőségét, hogy Magyarországon egyéb gazdasági formációt (például: önellátó gazdaságot, tervutasításos gazdaságot) lehessen kialakítani és működtetni. Egyetértünk azzal az alkotmánybírósági kinyilatkoztatással, hogy az Alkotmány - a piacgazdaság deklarálásán túl - gazdaságpolitikailag semleges, és az állam gazdaságpolitikájának meghatározása terén - az Alkotmány 9. §-ának korlátai között igen nagy a jogalkotó szabadsága, az Alkotmánybíróság kompetenciája pedig igen korlátozott. Mindazonáltal a piacgazdaság immanens részét képezi - az Alkotmánybíróság által kifejtetteken túlmenően - az árumozgás, a szolgáltatásmozgás és a tőkemozgás szabadsága. A tőkemozgás szabadsága és a vállalkozáshoz való jog jelenti - egyebek mellett - azt, hogy minden jogalanynak alkotmányos alapjoga van a törvény által elismert formájú társas vállalkozás alapítására és a társas vállalkozásba való tagként belépésre (együtt: tőkebefektetés szabadsága), valamint a társas vállalkozásból való kilépésre (tőkekivonás szabadsága). A tőkebefektetés szabadságát a társasági jog két módon biztosítja: az egyik lehetőség az, hogy bárki jogosult gazdasági társaságot alapítani, illetve működő gazdasági társaságba - jegyzett tőke felemelése útján - tagként (részvényesként) belépni; a másik lehetőség az, hogy bárki jogosult már létező gazdasági társaságban fennálló társasági részesedést (részvényt) a társaság tagjától (részvényesétől) megszerezni. A két lehetőség között a különbség tehát abban ragadható meg, hogy az első esetben a tőkebefektető a gazdasági társaság számára, míg a második esetben a társaságból kilépő tag (részvényes) számára bocsátja rendelkezésre tőkéjét. A tőkekivonás szabadságát a társasági jog úgy biztosítja, hogy valamennyi társasági forma esetén megengedi, hogy a tag (részvényes) részesedését (részvényét) átruházza, továbbá a személyegyesítő típusú, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok esetében biztosítja a társaságokból való kilépés lehetőségét is. A tőkebefektetés és a tőkekivonás mozzanata tehát nem minden tőkemozgás esetében áll fenn egyidejűleg, a fentiekben kifejtettek szerint azonban a társasági részesedés (részvény) tagtól (részvényestől) történő megszerzésekor mind a tőkebefektetés, mind a tőkekivonás mozzanata fennáll. A piacgazdasághoz való alkotmányos alapjog - a tőkemozgás szabadsága - a tőkekivonás szabadságába tartozó társasági részesedés átruházásához való alapjog ezen a ponton kapcsolódik össze a kisebbség vagyoni jogainak védelmével, vagyis a tulajdonhoz fűződő alkotmányos alapjogvédelemmel.[15][16][17][18]
A tőkemozgás szabadsága és a vállalkozáshoz való jog jelenti azt is, hogy minden jogalanynak alkotmányos alapjoga van bármekkora részesedés megszerzésére a társas vállalkozásban, és alkotmányos joga van arra is, hogy egyéb törvényes módon befolyást (irányítást) gyakoroljon valamely társas vállalkozás felett (befolyásszerzés szabadsága). Negatív oldalról megközelítve: az állam nem alkothat olyan jogszabályt, amelynek segítségével saját maga mint a piacgazdaság szereplője számára előjogot (privilégiumot) biztosít a társas vállalkozás alapításában, működésében vagy irányításában. Az államra ugyanis a piacgazdaság szereplőjeként a közjogi szabályozás - magánjogi szabályozás kettős rendszere közül a magánjogi előírások vonatkoznak. Az állam a társas vállalkozás alapítójaként, tagjaként vagy befolyásszerzőként nem közhatalmi funkciót gyakorol, hanem ugyanolyan magánjogi jogcselekményeket hajt végre, mint bármely más jogalany. Alkotmányjogi szempontból ezért szükséges, hogy az állam és a többi jogalany egyenlő elbánásban részesüljön. Ezen a ponton kapcsolódik tehát össze a piacgazdaság alkotmányos követelménye a jogegyenlőség alkotmányos követelményével.

2.2. A konszernjog kapcsolata a közösségi joggal

Az RSZ 56. cikk (1) bekezdés kimondja, hogy e fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamit a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás. A tőkemozgás szabadsága az Európai Unió négy alapszabadságának egyike. Az RSZ nem határozza meg a tőkemozgás fogalmát, azonban az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint mivel az RSZ 56. cikke lényegében átvette a 88/361/EK irányelv 1. cikkében foglaltakat, ezen irányelv mellékletében foglalt tőkemozgásokat nem kimerítő felsoroló nómenklatúra irányadónak tekintendő. Ennek megfelelően - egyebek mellett - a tőkemozgás átfogja a közvetlen befektetéseket. Közvetlen befektetésnek minősül valamely társas vállalkozás részére végleges jelleggel történő tőke - alapításkor vagy tőke-emeléskor történő - rendelkezésre bocsátása.
Ahhoz, hogy a tőkemozgás az RSZ 56. cikke szerint védelemben részesüljön, az szükséges, hogy a tőke átlépjen egy tagállam vagy harmadik állam határán, ugyanis a pusztán belföldi tőkemozgásokat - hasonlóan a többi alapszabadsághoz - a közösségi jog nem részesíti védelemben. E határátlépés a társas vállalkozások esetében úgy történhet meg például, hogy az adott társas vállalkozás áthelyezi székhelyét az egyik tagállamból a másikba, vagy az egyik tagállamban székhellyel rendelkező társas vállalkozásban részesedést szerző személy egy másik tagállamban rendelkezik székhellyel vagy lakóhellyel. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a tőkemozgás szabadsága az egyetlen olyan RSZ által védett alapszabadság, amely nem követeli meg az Európai Unión belüli forgalmat, hanem e szabadság átfogja a harmadik államokkal folyó tőkemozgásokat is. Például: ha egy Európai Unión kívüli állam állampolgára eladja valamely tagállamban székhellyel rendelkező társas vállalkozásban fennálló részesedését egy másik Európai Unión kívül állam állampolgárának, akkor ez a tőkemozgás is az RSZ 56. cikke szerint védett gazdasági tevékenység.
Az RSZ 56. cikke megtiltja a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozást, azonban az RSZ a tőkemozgás korlátozásának fogalmát sem határozza meg. Az Európai Bíróság gyakorlata szerint nem minősül korlátozásnak, illetőleg "megengedett korlátozásnak" minősülnek az elsődleges közösségi jogba tartozó jegyzőkönyvekben és csatlakozási szerződésekben kikötött szabályok. Az Európai Bíróság töretlen gyakorlata szerint a Római Szerződés által biztosított alapvető szabadságokat - így a tőkemozgás szabadságát - korlátozó állami intézkedések csak akkor megengedhetők, ha nem alkalmaznak megkülönböztetést, valamely konkrétan nevesített közérdeket és az Európai Bíróság által elismert jogcímet védenek, a közrend és a közbiztonság biztosítását szolgáló feltétlen követelmények indokolják őket, alkalmasak az elérni kívánt cél megvalósítására, és nem lépik túl a cél elérése érdekében szükséges mértéket, továbbá a beavatkozást az állam esetenként köteles megindokolni, és az ilyen állami döntés bíróság előtt megtámadható. Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata során gyakorta szembesült olyan esettel, hogy valamely tagállam külön jogszabályban a már magánosított részvénytársaságban fennálló speciális részvényhez fűződő különleges jogokat biztosított saját maga számára vagy valamely iparágba tartozó társas vállalkozásba történő részesedésszerzéshez előzetes állami (hatósági) jóváhagyást követeltek meg. Jogsértési eljárás folyt Olaszország, Portugália, Franciaország, Belgium, Hollandia, Spanyolország, az Egyesült Királyság, Németország és Magyarország ellen. Az Európai Bíróság kizárólag a Belgium elleni ügyben tartotta a közösségi joggal összhangban állónak a Belga Államot megillető különleges jogokat. Az Európai Bíróság ítéletei a többi ügyben tehát a tőkemozgás szabadságának részét képező befolyásszerzés szabadságának közösségi joggal ellentétes korlátozását állapították meg a tagállamot megillető különleges jogokat biztosító speciális részvények létrehozása, illetőleg az állami (hatósági) előzetes jóváhagyás miatt. Az Európai Bíróság álláspontja szerint a tőkemozgás szabadsága azt is jelenti, hogy az egyes tagállamok ne akadályozzák a részesedés megszerzését a társas vállalkozásokban, és ezáltal ne tartsák vissza, ne riasszák el a beruházókat a befektetésektől. A tagállamot megillető különleges jogokat biztosító speciális részvényre és az előzetes állami (hatósági) jóváhagyásra vonatkozó szabályok a tőke szabad áramlásának korlátját jelentik.[19]

3. A konszernjog és a versenyjog elhatárolása

A konszernjog és a versenyjog elhatárolása során kihangsúlyozandó az, hogy a versenyjog több egymástól jól elhatárolható joghelyzetet szabályoz, amelyek közül témánk, a konszernjog szempontjából a kartelljog és a fúziókontroll jog bír jelentőséggel. A versenyjog részét képező további szabályok (a tisztességtelen versenyt és az üzleti élet tisztességtelen befolyásolását tiltó szabályok) a konszernjoggal nem állnak összefüggésben. A konszernjogot 3.1. pontban a kartelljogtól, míg a 3.2. pontban a fúziókontroll jogtól határoljuk el.

3.1. A konszernjog és a kartelljog elhatárolása

Mint ahogy azt már a jelen fejezet 1. pontjában kimutattuk, mind a konszernjog, mind a versenyjog részét képező kartelljog és fúziókontroll jog a vállalatcsoport gazdaságszociológiai jelenségére kíván választ adni. A konszernjog a vállalatcsoportot alkotó gazdasági társaságok szervezeti jogával foglalkozó társasági jogi szabályok összessége, a társasági jogban gyökerező kérdésekre (a kisebbségvédelem, a hitelezővédelem) ad a hagyományos társasági jogtól eltérő típusú szabályozást. A vállalatcsoportba tartozó ellenőrzött (alávetett) társaság alárendelt (függő) helyzete miatt a belső működésének és szervezetének szabályozása jelentős eltérést mutat az önálló (független), vállalatcsoportba nem tartozó gazdasági társasághoz képest. Ezzel szemben a kartelljog a vállalkozások külvilág felé irányuló magatartásával, vagyis a piaci magatartásával foglalkozik. Míg a konszernjog tárgyát képező vállalatcsoport üzemgazdasági egységet jelent, addig a kartelljog tárgyát képező versenykorlátozó megállapodás kizárólag gazdaságilag egymástól független vállalkozások között állhat fenn. A jogpolitikai célok eltérőek: ugyanis a konszernjog a kisebbség és a hitelezők érdekeit hivatott fokozottan védelmezni, ezzel szemben a kartelljog a piaci verseny hatékonyságát kívánja biztosítani. Míg a konszernjog a vállalatcsoport létrejövetelét és a működését jogos jelenségnek tekinti, addig a kartelljog a versenykorlátozó megállapodást tilos jelenségnek minősíti.[20]

3.2. A konszernjog és a fúziókontroll jog elhatárolása

Mind a konszernjog, mind a versenyjog részét képező fúziókontroll jog szabályozza a gazdasági társaságok (vállalkozások) egymással, jogi szempontból megvalósuló összekapcsolódását. Erre a joghelyzetre a konszernjog a befolyásszerzés, míg a fúziókontroll jog az összefonódás (koncentráció) szakkifejezést használja. A két jogterület különböző jogi érdekek védelme alapján szabályozza a gazdasági társaságok (vállalkozások) összekapcsolódását, egymástól alapvetően eltérő jogpolitikai célokat kíván biztosítani. A konszernjog a befolyásszerzés szabályozása keretében a kisebbség és a hitelezők érdekeit fokozottan védelmezi, míg a fúziókontroll jog az összefonódás esetén a piaci verseny megmaradását, vagyis a kívánatos piaci struktúra megőrzését kívánja biztosítani. A konszernjog a befolyásszerzés esetén a kisebbségi tagok (részvényesek) és a hitelezők érdekeit védelmezi olyan többletszabályok útján, amelyek segítségével a kisebbségi tagok (részvényesek), hitelezők jogosultságai megnövekednek, gyarapodnak a hagyományos társasági jogban biztosított jogosultságaikhoz viszonyítva. A fúziókontroll jog az összefonódás ellenőrzése (fúziókontroll során) a vállalkozások között végbemenő koncentrációs folyamatokat vonja ellenőrzése alá a törvényben meghatározott méretnagyság elérése esetén. A gazdasági tevékenység koncentrálódása egyrészt hasznos, mert a gazdasági hatékonyság növekedése révén hozzájárul a termelés színvonalának növeléséhez, másrészt azonban piactorzító hatása is lehet, ugyanis a termelés egyre kevesebb vállalkozás kezébe kerül, s ez veszélyezteti a piaci verseny dinamizmusát, mivel a koncentráció eredményeképpen poligopol, illetve monopol helyzet alakulhat ki.
A konszernjogi szabályozás - mint ahogyan azt a jelen fejezet 1. pontjában részletesen kifejtettük - egyrészt a befolyásszerzést szabályozza (a konszern dinamikája). A befolyásszerzésre vonatkozó szabályok két jogforrásban, a Gt.-ben és a Tpt.-ben találhatóak. A Gt.-ben helyezkednek el a korlátolt felelősségű társaságban és a zártkörűen működő részvénytársaságban való befolyásszerzés szabályai, valamint az elismert vállalatcsoport létrejövetelére és működésére, továbbá a tényleges vállalatcsoport létrejövetelére vonatkozó szabályok. A Gt. szerinti befolyásszerzés folyamatában a cégbíróságnak van szerepe, változásbejegyzési eljárás keretében az 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati jog és minősített befolyásszerzés, vagyis a legalább 75 százalékot elérő szavazati jog létrejöttének és megszűnésének tényét, illetőleg az elismert vállalatcsoport létrejöttének és megszűnésének tényét a cégjegyzékbe bejegyzi. A Tpt.-ben helyezkednek el a nyilvánosan működő részvénytársaságban való befolyásszerzésre vonatkozó szabályok. A Tpt. szerinti befolyásszerzés folyamatában a Felügyeletnek van szerepe, előzetesen jóváhagyja a kötelező és önkéntes nyilvános vételi ajánlatot. A fúziókontroll jog a vállalkozások összefonódását (koncentrációját) szabályozza oly módon, hogy a Gazdasági Versenyhivatal engedélye (jóváhagyása) szükséges az összefonódást eredményező szerződés létrejöttéhez.[21][22][23]
A befolyásszerzés és az összefonódás (koncentráció) közötti különbségek a következők:
a) A konszernjog az ellenőrzött társaság (céltársaság) kisebbségi tagjainak (részvényeseinek) érdekét és a hitelezők érdekét fokozottan védelmezi. A fúziókontroll jog az összefonódás ellenőrzése során a piaci verseny fennmaradását védelmezi.
b) A befolyásszerzés esetében társasági jogi értelemben a befolyásszerző és az ellenőrzött társaság (céltársaság) továbbra is megőrzi önálló jogalanyiságát, nem valósul meg társasági jogi értelemben vett egyesülés. Az összefonódás jogfogalma szélesebb, ugyanis átfogja egyrészt a társasági jogi értelemben vett egyesülést, másrészt társasági jogi értelemben vett befolyásszerzést, harmadrészt egy olyan új közös társas vállalkozás létrehozatalát is, amely egy önálló vállalkozás valamennyi funkcióját tartósan képes ellátni.[24][25][26][27]
c) A befolyásszerzésre és az összefonódásra vonatkozó szabályok személyi hatálya eltérő. A konszernjog szabályainak személyi hatálya szűkebb annyiban, hogy az ellenőrzött társaság (céltársaság) kizárólag korlátolt felelősségű társaság vagy zártkörűen működő részvénytársaság, avagy nyilvánosan működő részvénytársaság lehet. A konszernjog szabályainak személyi hatálya másrészt szűkebb annyiban, hogy az elismert vállalatcsoport és a tényleges vállalatcsoport esetében uralkodó tag kizárólag a számviteli törvényben foglaltak szerint összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésére köteles gazdasági társaság lehet. A fúziókontroll jog személyi hatálya valamennyi jogalanyra (természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság) kiterjed, a törvény őket együttesen vállalkozásnak nevezi. A fúziókontroll jogban továbbá van méretnagysági követelmény, míg a konszernjogban nincs ilyen követelmény.
d) A konszernjog a korlátolt felelősségű társaságban és a zártkörűen működő részvénytársaságban való befolyásszerzés esetében kizárólag a szavazati jog meghatározott mértékének tulajdonít jelentőséget. A konszernjog az elismert vállalatcsoport, a tényleges vállalatcsoport esetében, valamint a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés esetében azonban a szavazati jog meghatározott mértékén túlmenően további jogi tényeket is figyelembe vesz, például: a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok megválasztásával, visszahívásával kapcsolatos jogokat, a szerződésen alapuló és a ténylegesen fennálló befolyást is. A fúziókontroll jog valamennyi összefonódás esetében jelentőséget tulajdonít az egyesülésnek (összeolvadásnak, beolvadásnak), a társasági részesedés, illetőleg a szavazati jog meghatározott mértékének, a vezető tisztségviselők megválasztásával, visszahívásával kapcsolatos jogoknak, a szerződésen alapuló és a ténylegesen fennálló befolyásolásnak.
e) A konszernjog az elismert vállalatcsoport és a tényleges vállalatcsoport esetében jelentőséget tulajdonít az 50 százalékot meghaladó szavazati jognak, míg a korlátolt felelősségű társaságban és a zártkörűen működő részvénytársaságban legalább 75 százalék mértékű szavazati jognak tulajdonít jelentőséget. A konszernjog a nyilvánosan működő részvénytársaságban való befolyásszerzés esetében már az 5 százalékos mértékű befolyásnak is jelentőséget tulajdonít a közzététel szempontjából, míg a 25 százalékot meghaladó mértékű befolyásnak és a 33 százalékot meghaladó befolyásnak tulajdonít jelentőséget a nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettség esetén. A fúziókontroll jog egységesen az 50 százalékot meghaladó szavazati jog megszerzésének tulajdonít jelentőséget.
f) Eltér egymástól a konszernjog és a fúziókontroll jog jogkövetkezmény rendszere. A konszernjog a korlátolt felelősségű társaságban és a zártkörűen működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés jogkövetkezményeként a befolyásszerző részére bejelentési és vételi kötelezettséget ír elő, bizonyos esetekben biztosítékadási kötelezettséget ír elő, további bizonyos esetekben másodlagos felelősséget ír elő. A konszern jog az elismert vállalatcsoport esetében az uralkodó tag által megkötött uralmi szerződésben vállalt kötelezettségek betartását követeli meg. A konszernjog a tényleges vállalatcsoport esetében az uralkodó tag részére bizonyos körülmények fennállása esetén másodlagos felelősséget ír elő. A konszernjog a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő csekély mértékű befolyásszerzés esetére bejelentési és közzétételi kötelezettséget ír elő, míg a jelentős (25 százalékot, illetve 33 százalékot meghaladó) mértékű befolyásszerzés esetén nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettséget ír elő. A fúziókontroll jog az összefonódás esetében engedélyezési eljárást ír elő, amelynek eredményeként a Gazdasági Versenyhivatal vagy feltétel nélkül megadja a jóváhagyást, vagy bizonyos feltételek előírásával adja meg a jóváhagyást, vagy megtagadja a jóváhagyást.
g) A konszernjog nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni a saját joga szerint társasági formában működő kollektív befektetési formákban és az európai uniós tagállamok nemzeti bankjaiban történő befolyásszerzésre. A fúziókontroll jog szerint nem minősül összefonódásnak a felszámoló és a végelszámoló tevékenysége, a biztosítóintézet, a hitelintézet, a pénzügyi holding társaság, a vegyes tevékenységű holding társaság, a befektetési társaság, vagy a vagyonkezelő szervezet átmeneti - legfeljebb egyéves - irányítása vagy vagyonszerzése, ha annak célja a továbbértékesítés előkészítése, és irányítási jogaikat nem, vagy csak az ehhez feltétlenül szükséges mértékben gyakorolják.
h) A fúziókontroll jog alapján az irányítói pozícióban nem csak egy vállalkozás, hanem több vállalkozás is állhat. A konszernjogban a korlátolt felelősségű társaságban és zártkörűen működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés esetében, továbbá az elismert vállalatcsoport és a tényleges vállalatcsoport esetében uralkodói pozícióban kizárólag egy személy szerepelhet. A konszernjogban a nyilvánosan működő részvénytársaságban való befolyásszerzés esetében összehangolt eljárás során több önálló jogalany is szerepelhet befolyásszerző pozícióban, továbbá a célzatra tekintet nélkül összehangoltan eljáró személynek minősül a Tpt.-ben meghatározott csoport.

4. Általános konszernjog és különös konszernjog

Az általános konszernjog és a különös (speciális, ágazati) konszernjog szétválasztása jogdogmatikai szempontból azért indokolt, mivel amíg az általános konszernjogi szabályok a gazdaság valamennyi ágazatában működő vállalatcsoportokra vonatkoznak, addig az egyes különös konszernjogi szabályok egy-egy gazdasági ágazatban tevékenykedő vállalkozáscsoportokra vonatkoznak. Megállapítható az, hogy a nemzetgazdaság szempontjából kiemelkedő jelentőségű gazdasági ágazatok (pénzügyi ágazat, energiaszolgáltatás, média, vasúti közlekedés) jogi szabályozása - egyéb speciális szabályok sokasága mellett - tartalmaz konszernjogi jellegű rendelkezéseket is. Valójában különös konszernjogokról kell beszélnünk, ugyanis ágazatonként eltérő szabályozással találkozunk, jóllehet az egyes ágazati törvényekben hasonló jellegű szabályozási technikákat találunk (különösen a pénzügyi szervezetek esetében). A kiemelt jelentőségű gazdasági ágazatokban működő vállalatcsoportokra tehát kettős konszernjogi szabályozás vonatkozik, egyfelől az általános konszernjog, másfelől az adott ágazati konszernjog hatálya alá tartoznak.
Az általános konszernjog és a különös konszernjogok közötti különbségek a következők:
a) Az állami kontroll intenzitásában való különbség. Az általános konszernjogban az állami (cégbírósági-hatósági) törvényességi felügyelet kisebb intenzitású, mint a különös konszernjogokban érvényesülő ágazati hatósági felügyelet-ellenőrzés. Magában az általános konszernjogban is megfigyelhetők különbségek: a korlátolt felelősségű társaságokban és a zártkörűen működő részvénytársaságokban történő befolyásszerzés esetén a cégbíróság utólagosan rögzíti a befolyásszerzés megtörténtének tényét a cégjegyzékben (deklaratív hatályú a bejegyzés); a nyilvánosan működő részvénytársaságokban történő befolyásszerzés esetén a Felügyeletnek főszabályként előzetesen jóvá kell hagynia a kötelező és az önkéntes nyilvános vételi ajánlatot (jóváhagyás hiányában a befolyásszerzési folyamat megszakad); az elismert vállalatcsoport létrehozása esetében a cégbíróság bejegyzi az elismert vállalatcsoportként való működés tényét a cégjegyzékbe (konstitutív hatályú bejegyzés). Az ágazati konszernjogokban az ágazat-specifikus állami hatóság széles körű (általános és folyamatos) ellenőrzési-felügyeleti jogkört gyakorol az érintett vállalkozások felett, amelynek csak egyik eleme a minősített befolyás létrejöttének előzetes jóváhagyása.
b) Külön állami hatóság intézményesítése. Az általános konszernjog nem intézményesít külön hatóságot-bíróságot a konszernjogi szabályok betartásának törvényességi szempontú ellenőrzése érdekében. A korlátolt felelősségű társaságokban és a zártkörűen működő részvénytársaságokban történő befolyásszerzést, valamint az elismert vállalatcsoportok feletti törvényességi felügyeletet az összes cég felett törvényességi ellenőrzést gyakorló cégbíróság látja el. A nyilvánosan működő részvénytársaságokban történő befolyásszerzés sem külön, kifejezetten erre a célra felállított hatóság látja el, hanem a pénzügyi szervezetek működését ellenőrző Felügyelet. Ezzel szemben a különös konszernjogban minden egyes gazdasági ágazatban külön állami hatóság intézményesítésére került sor: a pénzügyi szervezeteket a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, az energiaszolgáltató társaságokat a Magyar Energia Hivatal, a műsorszolgáltató vállalkozásokat az Országos Rádió és Televízió Testület, a vasúti társaságokat a Nemzeti Közlekedési Hatóság folyamatosan ellenőrzi, felügyeli.
c) Teljes vagy részleges konszernjogi szabályozás. Az általános konszernjog a konszern dinamikáját és statikáját egyaránt szabályozza. A különös konszernjog túlnyomórészt a konszern dinamikáját szabályozza, a konszern statikáját egyáltalán nem, vagy csak rendkívül kis mértékben szabályozza.
d) A védett jogi érdekek (jogtárgyak) köre. Az általános konszernjog két jogi érdekeket védelmez fokozottan: a kisebbség és a hitelezők jogi érdekeit. Egyes különös konszernjogokban ezek mellett egy-egy további védett jogi érdek is megjelenik. Például: a betétesek jogi érdeke, a befektetők jogi érdeke, a biztosítottak jogi érdeke.
e) Eltérő jogkövetkezmények. Az általános konszernjog a befolyásszerzés létrejövetelének sokrétű jogkövetkezmény-rendszerét alkalmazza (bejelentési kötelezettség, vételi kötelezettség, biztosítékadási kötelezettség, intézményes felelősségátvitel). A különös konszernjogban a befolyásszerzés jogkövetkezményeként leggyakrabban a bejelentési, illetőleg tájékoztatási kötelezettséggel, valamit az ellenőrzött társasággal szembeni joggyakorlás (különösen a szavazati joggyakorlás) tilalmával találkozhatunk.
f) Szabályozási technikák. Az általános konszernjogi szabályok döntő többsége a német társasági jogból (azon belül is a részvénytársasági jogból) került átvételre, kivételt képez ez alól a nyilvánosan működő részvénytársaságokban történő befolyásszerzés szabályrendszere (vállalatfelvásárlási jog, take-over jog), amely az angol-amerikai jogból közvetlenül, illetve közvetetten (európai uniós irányelveken keresztül) került recipiálásra a magyar társasági jogba. E kettősség következménye, hogy a német-típusú konszernjogi szabályok a társasági törvényekbe, míg az angol-amerikai típusú vállalatfelvásárlási szabályok a társasági törvény mellett alkotott értékpapír törvénybe (módosított 1996-os Épt.), utóbb pedig a tőkepiaci törvénybe (Tpt.) kerültek elhelyezésre. A pénzügyi szervezetek különös konszernjogi szabályait az angol-amerikai társasági jogból vettük át, amelyek az egyes ágazati törvényekben (Pit,. majd utóbb Hpt., Bit.) kaptak helyet.[28]

II. fejezet

A magyar konszernjog kialakulása és fejlődése

Ebben a fejezetben a magyar konszernjog kialakulását és a hatályos szabályozásig tartó fejlődésmenetét vázoljuk fel a teljesség igénye nélkül. Az 1. pontban az 1988-as Gt. konszernjogi szabályait, a 2. pontban az 1997-es Gt. konszernjogi előírásait mutatjuk be. A 3. fejezetben a módosított 1996-os Épt. és az eredeti Tpt. konszernjogi szabályait ismertetjük. Végezetül a 4. pontban a különös konszernjogi szabályozás kialakulását szemléltetjük a pénzügyi szervezetek különös konszernjogi szabályainak bemutatásával.

1. Általános konszernjogi szabályok az 1988-as Gt.-ben

Hasonlóan a korabeli európai kereskedelmi jogi - társasági jogi szabályozásokhoz a Kjt., a Kt. és a Kftc. egyetlen konszernjogi szabályt sem tartalmazott. A magyar társasági jog történetében első alkalommal az 1988-as Gt. tartalmazott általános konszernjogi szabályokat. Az 1988-as Gt., s ekként az első magyar általános konszernjogi szabályozás 1989. január 1. napján lépett hatályba. Az 1988-as Gt. a társasági jog alapintézményeinek újraszabályozását tekintette alapvető feladatának, a konszernjog igen szűk teret kapott, a törvény mindössze tíz szakaszban szabályozta a vállalatcsoport alapvető szabályait. A konszernjogi szabályok a Részvénytársaság címet viselő VII. fejezet Részesedés más részvénytársaságban című 7. címében kerültek elhelyezésre.
Az 1988-as Gt. 321. §-a úgy rendelkezett, hogy részvénytársaság részvények megszerzése révén befolyást szerezhet más részvénytársaságban jelentős részesedéssel, többségi részesedéssel vagy kölcsönös részesedéssel. Megállapítható egyrészt az, hogy a törvény kizárólag belföldi (a magyar cégnyilvántartásba bejegyzett) részvénytársaságok egymás közötti vonatkozásában szabályozta a befolyásszerzést, másrészt az, hogy az 1965-ös német részvénytörvény mintájára kizárólag faktikus konszern került szabályozásra. Az 1988-as Gt. szerint a közvetlenül törvényen alapuló faktikus konszern létrejöhetett meghatározott mértékű részvény vagy meghatározott mértékű szavazatmennyiség megszerzése útján. Az első magyar konszernjogi szabályozás személyi hatálya igen szűk volt, mind a befolyásszerző pozíciójában, mind az ellenőrzött társaság pozíciójában kizárólag belföldi részvénytársaság szerepelhetett. Az 1988-as Gt. ismerte a jelentős befolyást és a többségi befolyást, valamint a kölcsönös befolyást. Az 1988-as Gt. a közvetlen irányítást biztosító befolyást a többségi befolyás speciális alesetének tekintette.[29][30][31][32][33]
Az 1988-as Gt. 322. § (1) bekezdése értelmében jelentős részesedés az, ha a részvénytársaság megszerezte egy másik részvénytársaságnak az alaptőkéje több mint egynegyedét kitevő részvényeit, vagy a másik részvénytársaság közgyűlésén a szavazatok több mint egynegyede illeti meg, és a megszerzett részesedés nem minősül többséginek. Az 1988-as Gt. 322. § (2) bekezdése alapján a jelentős részesedést szerző részvénytársaság köteles erről a másik részvénytársaságot haladéktalanul értesíteni, és ezt - a megszerzett részvény-, illetőleg szavazati arányokat is feltüntetve - hivatalos lapban is közzétenni. Az 1988-as Gt. 322. § (3) bekezdése szerint, ha a jelentős részesedést szerző részvénytársaság (2) bekezdésben foglalt kötelezettségét megszegte, a másik részvénytársaságnál a részvényesi jogait mindaddig nem gyakorolhatja, amíg kötelezettségének eleget nem tett. A jelentős befolyásszerzésnek a kisebbséget fokozottan védelmező jogkövetkezményei a következők voltak: a) a befolyásszerző köteles volt az ellenőrzött részvénytársaságot értesíteni és b) a befolyásszerző köteles volt a jelentős befolyásszerzés tényének közzétételére a hivatalos lapban. A kötelezettségek megszegésének szigorú jogkövetkezménye az volt, hogy a befolyásszerző az ellenőrzött részvénytársaságnál a részvényesi jogait mindaddig nem gyakorolhatta, amíg a kötelezettségeinek eleget nem tett. Kihangsúlyozandó, hogy ilyen esetben semmilyen részvényesi jog gyakorlására nem kerülhetett sor - ideértve a bejelentési kötelezettséggel nem érintett részvények alapján történő joggyakorlást is. A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében a kötelezettségszegő részvényes részvételével elfogadott közgyűlési határozat érvénytelenségét mondta ki az alábbiak szerint. Ha egy részvénytársaság jelentős részesedést szerez egy másik részvénytársaság alaptőkéjében, erről az érintett részvénytársaságot haladéktalanul értesíteni, s a hivatalos lapban való megjelentetéséről gondoskodni köteles. Amíg ez nem történik meg, részvényesi jogait nem gyakorolhatja, a közgyűlésen szavazati joga nincs. Az ennek ellenére részvételével hozott közgyűlési határozat érvénytelen, azt a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárása keretében - megsemmisíti.[34]
Az 1988-as Gt. 323. § (1) bekezdése értelmében többségi részesedés az, ha a részvénytársaság megszerezte egy másik részvénytársaságnak (ellenőrzött részvénytársaság) alaptőkéje több mint a felét kitevő részvényeit, vagy a másik részvénytársaság közgyűlésén a szavazatok több mint a fele illeti meg. Az 1988-as 323. § (2) bekezdése szerint többségi részesedés megszerzése előtt erről a szándékról a másik társaságot értesíteni kell, és a többségi részesedés megszerzéséhez tervezett részvényvásárlásra az ellenőrzött részvénytársaság részvényesei számára ajánlatot kell tenni. A vételi ajánlat tartalmazza a megvásárolni szándékolt részvények fajtáját, számát és vételárát, valamint az ajánlati kötöttség időtartamát. Az 1988-as Gt. 323. § (3) bekezdése alapján az értesítést és a vételi ajánlatot hivatalos lapban közzé kell tenni; az ajánlat közzététele a 322. § (2) bekezdése szerinti értesítésnek is minősül. Az ajánlat alapján részvényt kizárólag a közzétételtől számított harminc nap eltelte után lehet vásárolni.
Az 1988-as Gt. 324. § (1) bekezdése értelmében, ha a többségi részesedéssel rendelkező részvénytársaság a 323. §-ában szabályozott kötelezettségeit megszegte, az ellenőrzött részvénytársaságnál részvényesi jogait csak a jelentős részesedés megszerzése esetére szóló szabályok szerint gyakorolhatja. Az 1988-as Gt. 324. § (2) bekezdése szerint a többségi részesedés megszerzését hivatalos lapban közzé kell tenni.
Az 1988-as Gt. 325. §-a kimondta, hogy többségi részesedés esetén a) az ellenőrzött részvénytársaság a többségi részesedéssel rendelkező részvénytársaságban újabb részvényeket sem vásárlással, sem jegyzéssel nem szerezhet, és a már meglevő részvényei alapján megillető szavazati jogát sem gyakorolhatja; b) ugyanaz a személy egyidejűleg nem lehet a tagja a többségi részesedéssel rendelkező részvénytársaság és az ellenőrzött részvénytársaság igazgatóságának és felügyelőbizottságának.
Az 1988-as Gt. 326. § (1) bekezdés értelmében a többségi részesedés megszerzésétől számított kilencven napon belül az ellenőrzött részvénytársaság bármelyik részvényesének kérésére a többségi részesedéssel rendelkező részvénytársaság a részvényes választása szerint köteles: a) legalább az általa tett ajánlat szerinti áron tőle a részvényeit megvásárolni vagy b) a részvényesnek előre meghatározott mértékű osztalékot fizetni. Az 1988-as Gt. 326. § (2) bekezdés szerint az (1) bekezdésben előírt határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Az 1988-as Gt. 326. § (3) bekezdés alapján, ha az ellenőrzött részvénytársaság a többségi részesedéssel rendelkező részvénytársaság befolyása révén saját érdekeire tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat, az ellenőrzött részvénytársaság tartozásainak legalább húsz százalékát képviselő hitelezők kérelmére a bíróság megállapíthatja a többségi részesedéssel rendelkező részvénytársaság korlátlan felelősségét az ellenőrzött részvénytársaság tartozásaiért.
A többségi befolyásszerzés kisebbséget fokozottan védelmező jogkövetkezményei a következők voltak: a) az ellenőrzött részvénytársaság értesítése; b) előzetes vételi ajánlattételi kötelezettség az ellenőrzött részvénytársaság részvényesei számára; c) mind az értesítést, mind a vételi ajánlatot a hivatalos lapban közzé kell tenni; d) a közzétételtől harminc napig várni (csak ezt követően lehetett vásárolni) és e) a többségi befolyásszerzés létrejöttétől számított kilencven napon belül az ellenőrzött társaság bármelyik részvényes választása alapján a befolyásszerző köteles megvásárolni a részére felkínált részvényt vagy köteles előre meghatározott mértékű osztalékot fizetni a részvényesnek. Az a), b), c) és d) pontokban írt kötelezettségek megszegésének szigorú jogkövetkezménye az volt, hogy a befolyásszerző az ellenőrzött részvénytársaságnál a részvényesi jogait mindaddig nem gyakorolhatta, amíg a kötelezettségeinek eleget nem tett. Kihangsúlyozandó, hogy ilyen esetben semmilyen részvényesi jog gyakorlására nem kerülhetett sor - ideértve a bejelentési kötelezettséggel nem érintett részvények alapján történő joggyakorlást is. A többségi befolyásszerzés hitelezőket fokozottan védelmező jogkövetkezménye az 1988-as Gt. 326. § (3) bekezdésében rögzített felelősség átviteli szabály volt, amely értelmében az ellenőrzött részvénytársaság tartozásainak húsz százalékát képviselő hitelezők keresettel kérhették a befolyásszerző felelősségének megállapítását. E hitelezővédelmi szabály fogyatékossága egyrészt az volt, hogy csak a követelések húsz százalékát képviselő hitelezők támaszthattak keresetet (ekként a kishitelezők külön-külön jogvédelemben nem részesültek), másrészt az volt, hogy a törvény szerint a hitelezők követeléseinek összegét az ellenőrzött társaság tartozásaival kellett összemérni, ugyanakkor a törvény elmulasztotta rögzíteni azt, hogy az ellenőrzött társaság tartozásainak értékét mely időpontban kell figyelembe venni.
1991. január 1. napjától az 1988-as Gt. 327. §-ában foglalt, a külföldi tulajdonban álló részvénytársaság többségi befolyásszerzését tiltó - a piacgazdaság alkotmányos követelményével és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával ellentétben álló - szabálya hatályon kívül helyezést nyert.
Az 1988-as Gt. 328. § (1) bekezdése értelmében, ha a többségi részesedéssel rendelkező részvénytársaság az ellenőrzött részvénytársaságnak az alaptőkéje több mint háromnegyed részét kitevő részvényeit megszerezte, az irányító részvénytársaság igazgatósága a közvetlen irányítás alá került részvénytársaság igazgatóságának a társaság vezetésére vonatkozóan utasítást adhat, amelyet ez utóbbi köteles végrehajtani (közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság). Az 1988-as Gt. 328. § (2) bekezdése szerint az irányító társaság a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság tartozásaiért korlátlanul felel. Az 1988-as Gt. 328. § (3) bekezdése alapján a közvetlen irányítást a cégjegyzékbe be kell jegyezni és hivatalos lapban közzé kell tenni.
Az 1988-as Gt. 329. § (1) bekezdése értelmében a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság részvényesei bármikor követelhetik az irányító társaságtól, hogy nekik előre meghatározott mértékű osztalékot fizessen, vagy részvényeiket tőlük a határozat meghozatalakori értéken vásárolja meg, illetőleg részvényeiket az irányító társaság saját részvényeire cserélje be. Az 1988-as Gt. 329. § (2) bekezdése szerint azok a hitelezők, akiknek a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársasággal szembeni le nem járt követelései a 323. § (3) bekezdése szerinti közzététel előtt keletkeztek, a közzététel után kilencven napon belül a követeléseik erejéig biztosítékot követelhetnek az irányító részvénytársaságtól.
A közvetlen irányítást biztosító befolyásszerzés jogkövetkezményei a következők voltak: a) a befolyásszerző az ellenőrzött társaság igazgatóságának a vezetésre vonatkozóan utasítást adhat; b) a befolyásszerző az ellenőrzött társaság tartozásaiért korlátlanul felel; c) a közvetlen befolyásszerzés tényét a cégjegyzékbe be kell jegyezni és a hivatalos lapban közzé kell tenni; d) az ellenőrzött társaság részvényese bármikor követelheti a befolyásszerzőtől, hogy neki előre meghatározott mértékű osztalékot fizessen, vagy részvényeiket a határozat meghozatalakori értéken vásárolja meg vagy részvényeit a befolyásszerző saját részvényeire cserélje be; e) az ellenőrzött társasággal szemben le nem járt követeléssel rendelkező hitelező a befolyásszerzés tényének közzétételét követő kilencven napon belül biztosítékot követelhet a befolyásszerzőtől.
A közvetlen befolyásszerzés tényének a cégjegyzékbe történő bejegyeztetésével összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében rámutatott arra, hogy ha egy részvénytársaság (irányító befolyást szerző rt.) megszerzi egy másik részvénytársaság (közvetlen irányítás alá került rt.) részvényeinek 3/4-es többségét, erről nem kell nyomban tájékoztatni a közvetlen irányítás alá került rt.-t. A cégjegyzékbe való mielőbbi bejegyeztetés viszont tagsági és hitelezővédelmi érdekek szempontjából fontos. Ezért az irányító befolyás megszerzésének tényét - a tényállástól függően - elsősorban a közvetlen irányítás alá került rt. képviselője, esetenként azonban az irányító befolyást szerző rt. képviselője köteles a cégbíróságnak - a bejegyeztetés céljából - bejelenteni. A Legfelsőbb Bíróság nyomatékosan kihangsúlyozta azt, hogy a konszernjogi rendelkezések speciális jellegére tekintettel előfordulhat bizonyos tényállások esetén, hogy a kérelem benyújtására az irányító befolyást szerző rt. jogosult, mivel egyedül ez a cég tud e tény bekövetkezéséről.[35]
A közvetlen irányítást biztosító befolyásszerzés hitelezőket fokozottan védő szabályok közül a gyakorlatban a legnagyobb jelentőségű az 1988-as Gt. 328. § (2) bekezdése szerinti felelősségátviteli szabály volt. Ezért az e felelősségi szabállyal összefüggő bírósági eseti döntéseket részletesen ismertetjük.
A Legfelsőbb Bíróság az ÁPV Rt. 1988-as Gt. 328. § (2) bekezdés szerinti konszernjogi felelősségével kapcsolatosan kimondta, hogy az ÁV Rt. (az ÁPV Rt. jogelődje) működésére a Gt. konszernjogi rendelkezéseit kell alkalmazni. Rámutatott a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a konszernjogi felelősséget megalapozó közvetlen irányítás lényege abban áll, hogy az irányító részvénytársaság igazgatósága utasítást adhat a közvetlen irányítás alá került részvénytársaság igazgatóságának a társaság vezetésére vonatkozóan, mely utasításokat a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság köteles végrehajtani. Az utasítási jog érvényesülésével az ellenőrzött részvénytársaság egyfajta alárendelt helyzetbe kerül, ügyvezetésének működését, gazdasági eredményességét, teljesítőképességét is alapvetően az irányító társaság határozza meg. E körülmények tették indokolttá az irányító társaság helytállási kötelezettségének kimondását a Gt. 328. §-ának (2) bekezdésében írtak szerint. Mindebből viszont az következik, hogy az irányító társaság a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság azon tartozásaiért felel korlátlanul, mely tartozások az irányított részvénytársaság alaptőkéjének több mint 3/4 részét kitevő részvények megszerzése után, azaz utasítási jogának megnyílta után keletkeztek. Az ezt megelőzően keletkezett tartozásokért felelőssége nem áll fenn, mert azok felmerülésében semmiféle közrehatása nem lehetett. Felhívjuk a figyelmet, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy később meghozott (a következő bekezdésben ismertetésre kerülő) ítéletében - helyesen - már nem tulajdonított ügydöntő jelenőséget az utasítási jog gyakorolhatóságának, illetve annak, hogy az irányító társaság ténylegesen gyakorolta-e vagy sem az őt megillető utasítási jogot.[36]
Az ítélkezési gyakorlatban eldöntendő jogkérdés volt, hogy az irányító részvénytársaság 1988-as Gt. 328. § (2) bekezdése szerinti felelőssége felróhatóság nélküli felelősség, avagy attól függ, hogy az irányító társaság élt-e az 1988-as Gt. 328. § (1) bekezdésében szereplő utasítási jogával. A Legfelsőbb Bíróság e körben úgy foglalt állást, hogy a közvetlen irányítás esetén önmagában az adott hatalmi pozíció az, amely a korlátozott tagi felelősség áttörését, az irányító társaság felelősségét ex lege módon történő szabályozását eredményezi. Az 1988-as Gt. 328. § (2) bekezdésében előírt felelősségi szabály nem az irányító társaság kötelezettségéhez, annak elmulasztásához, vagy a joggyakorlás hátrányos következményeihez fűződő szankció. Az uralkodó részvénytársaság felelőssége törvényen alapuló, korlátlan, mögöttes, személyes felelősség az irányított társaság hitelezőinek irányában. E felelősség nincsen oksági kapcsolatban azzal, hogy a minősített többségi befolyással rendelkező tag ténylegesen utasította-e az irányítása alatt álló társaságot, és hogy e tartozás az utasítás közvetlen vagy közvetett jogkövetkezményeként keletkezett. Az uralkodó társaság felelőssége annak a ténynek a jogkövetkezménye, hogy a kötelezettségét teljesíteni nem tudó társaság az ő közvetlen irányítása alatt áll. Felelőssége tehát nem korlátozódik azokra a tartozásokra, amelyek utasítási jogának gyakorlásával okozati összefüggésben keletkeztek.[37]
Eldöntésre váró jogkérdés volt az is, hogy az 1988-as Gt. 328. § (2) bekezdés szerinti felelősség láncolatot képez-e, vagyis e felelősségi szabály alapján a közvetett befolyásszerző, az irányító részvénytársaságot irányító részvénytársaság felelőssége megállapítható-e. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az irányító befolyással rendelkező társaság felett irányító befolyással rendelkező társaság nem felel a nem általa közvetlenül ellenőrzött társaság tartozásaiért. A Legfelsőbb Bíróság helyesen foglalt állást ebben a kérdésben, ugyanis az 1988-as Gt. szerint kizárólag a közvetlen befolyásszerzésnek volt jelentősége, ekként közvetett befolyásszerző felelőssége sem volt megállapítható.[38]
Eldöntendő jogkérdés volt az is, hogy az egyszemélyes részvénytársaságra irányadóak-e az 1988-as Gt. konszernjogi rendelkezései. A Legfelsőbb Bíróság ezzel összefüggésben kimondta, hogy az 1988-as Gt. konszernjogi rendelkezései az egyszemélyes részvénytársaság egyedüli tulajdonosának felelősségére is vonatkoznak, figyelemmel arra, hogy az 1988-as Gt. 300. §-a az egyszemélyes részvénytársaságokra alkalmazni rendeli - eltérő rendelkezés hiányában - a részvénytársaságokra irányadó rendelkezéseket, a felelősség vonatkozásában pedig eltérő rendelkezés nincs. A Legfelsőbb Bíróság kiemelte azt, hogy az egyszemélyes részvénytársaság alapító tulajdonosa már a cég létesítésével megszerzi az irányító befolyást.[39]
A Legfelsőbb Bíróság kimondta azt is, hogy az irányító társaságnak a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság behajthatatlan tartozásáért fennálló korlátlan felelőssége ún. mögöttes, másodlagos felelősség. A jogosult követelésének elévülése mind a főkötelezett, mind a másodlagos kötelezettel szemben ugyanazon időpontban; a követelés esedékességekor kezdődik. A mögöttes felelőssel szembeni követelés elévülése mindaddig nyugszik, amíg fennáll a reális lehetősége annak, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható. Ugyanígy foglalt állást később a Legfelsőbb Bíróság az 1/2007. PJE határozatában.[40]
A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében elhatárolta egymástól a Ptk. szerinti kezesség, sortartó kezesség jogintézményét a z 1988-as Gt. 328. § (2) bekezdés szerinti, az irányító részvénytársaságot terhelő mögöttes, másodlagos felelősségtől. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az irányító részvénytársaságnak a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság tartozásaiért fennálló mögöttes felelőssége nem azonosítható a sortartásos kezes felelősségével. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az 1988. évi VI. törvény 328. §-ának (2) bekezdése szerinti mögöttes felelősség nem azonos a kezesi felelősséggel, hiszen például ugyanazon jogszabály, az 1988. évi VI. törvény egyszerre mindkét fogalmat használja, az 1988. évi VI. törvény 127. §-ának (1) bekezdése értelmében a közös vállalat tagja mögöttesen, kezesként felel a társaság tartozásaiért, ugyanakkor az irányító részvénytársaság a közvetlen irányítása alatt álló rt. tartozásaiért mögöttesen, korlátlanul felel az 1988. évi VI. törvény 328. §-ának (2) bekezdése szerint. A mögöttes felelősség tehát nem azonos a kezesi, a sortartó kezesi felelősséggel, és ahogy arra az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében rámutatott, számos vonatkozásban eltér a két jogintézmény. A kezesnek a főadóssal szemben megtérítési igénye van, a mögöttes felelősnek nincs. A kezes egy adott, a kezesség elvállalásakor ismert kötelezettségért felel, míg a mögöttes felelős a társaság összes behajthatatlan kötelezettségeiért. Az 1988. évi VI. törvény 328. §-ának (2) bekezdése szerinti mögöttes, konszernjogi helytállási kötelezettség nem szerződést biztosító mellékkötelezettség, hanem az uralkodó tag törvényen alapuló mögöttes helytállási kötelezettsége az irányítása alatt álló részvénytársaság valamennyi tartozásáért, mely az uralmi viszony alatt keletkezett.[41]
A bírósági joggyakorlatban eldöntendő kérdés volt egyrészt az 1988-as Gt. konszernjogi felelősség fennállásának a Cstv.-ben szabályozott hitelezői igényérvényesítéssel való összefüggése, másrészt a felszámoló által elismert hitelezői követelés irányító részvénytársaság általi, ellene indított peres eljárásban történő vitatásának lehetősége. A Legfelsőbb Bíróság e körben úgy foglalt állást, hogy az irányító részvénytársaság felelőssége a közvetlen irányítása alatt álló - felszámolás alá került - részvénytársaság azon tartozásaiért áll fenn, amelyeket a hitelező a felszámolási eljárásban - annak rendje szerint - érvényesített. A Legfelsőbb Bíróság kimondta azt is, hogy az irányító társaság az ellene indított perben vitathatja a felszámoló által elismert, illetve a közbenső mérlegben jóváhagyott hitelezői igény mértékét. Az irányító részvénytársaságot megillető hitelezői igény mértékének vitatási jogát azon az alapon engedte meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy egyrészt a felszámoló bíróság közbenső mérleget jóváhagyó végzése az irányító részvénytársaság vonatkozásában nem ítélt dolog (res iudicata hiánya), másrészt az 1988-as Gt. 328. § (2) bekezdés szerint felelősség a kezesi felelősséghez hasonlatos mögöttes, másodlagos felelősség, s ezért a kezeshez hasonlóan - figyelemmel a Ptk. 273. § (1) bekezdésében írtakra - az irányító részvénytársaságot is megilleti az a jog, hogy maga érvényesíthesse azokat a kifogásokat, amelyeket az ellenőrzött társaság (felszámolója) érvényesíthetett volna a hitelezővel szemben.[42]
Az 1988-as Gt. 330. § (1) bekezdése értelmében kölcsönös részesedés áll fenn két részvénytársaság között, ha mindkettő megszerezte a másiknak az alaptőkéje több mint egynegyedét kitevő részvényeit, vagy a másik részvénytársaság közgyűlésén a szavazatok több mint egynegyede illeti meg. Az 1988-as Gt. 330. § (2) bekezdése szerint kölcsönös részesedés esetén a) a 322. § (2) bekezdése szerinti értesítést a másik részvénytársaságnak korábban elküldő részvénytársaság megtarthatja az alaptőkéből megszerzett részesedését, míg a másik részvénytársaság azt köteles az alaptőke egynegyedére leszállítani; b) a részvénytársaság a másik részvénytársaságban megillető szavazati jogát a közgyűlésen leadható szavazatok legfeljebb negyedrészéig gyakorolhatja. Az 1988-as Gt. 330. § (3) bekezdése alapján, ha a kölcsönösen részes részvénytársaságok között többségi részesedéssel is érvényesül befolyás, a közöttük levő viszonyra a többségi részesedés szabályait kell alkalmazni. A kölcsönönös részesedés lényege az, hogy két részvénytársaság egyaránt jelentős befolyást szerez a másikban. Az 1988-as Gt. a kölcsönös részesedés szabályozásával kívánta megakadályozni a fiktív alaptőke képződést, amely sérti mind a befolyásszerző, mind az ellenőrzött társaság hitelezőinek érdekeit. Ezért a törvény mindkét részvénytársaság számára értesítési kötelezettséget ír elő a másik részvénytársaság felé. Az értesítési kötelezettség alapján az a részvénytársaság tarthatja meg tőkerészesedését, amelyik az értesítést korábban küldi a másik részvénytársaság részére. A nem értesítő, vagy az értesítést később küldő részvénytársaság köteles a részesedését az alaptőke egynegyedére leszállítani.

2. Általános konszernjogi szabályok az 1997-es Gt.-ben

A magyar társasági jog történetében második alkalommal az 1997-es Gt. tartalmazott általános konszernjogi szabályokat. Az 1997-es Gt., s ekként a második magyar általános konszernjogi szabályozás 1998. június 16. napján lépett hatályba. Az 1997-es Gt. továbbra is meglehetősen kis figyelmet fordított a konszernjogra, a törvény mindössze kilenc szakaszban szabályozta a vállalatcsoport alapvető szabályait. A konszernjogi szabályok a Befolyásszerzés gazdasági társaságokban címet viselő XIV. fejezetben kerültek elhelyezésre, vagyis a konszernjogi szabályok már a törvény önálló fejezetét képezték.
Az 1997-es Gt. 288. § (1) bekezdése kimondta, hogy e fejezet szabályait kell alkalmazni, ha a 3. § (1) bekezdésében meghatározott jogalany részvénytársaságban vagy korlátolt felelősségű társaságban (a továbbiakban együtt: ellenőrzött társaság), annak működése során jelentős befolyást, többségi vagy közvetlen irányítást biztosító befolyást szerez. Külön törvény a befolyásszerzést további feltételekhez kötheti. Az 1997-es Gt. 288. § (2) bekezdése értelmében e fejezet alkalmazásában a 3. § (1) bekezdésben meghatározott jogalany befolyásszerzéseként kell az egyszemélyes gazdasági társasága útján megvalósított befolyásszerzést figyelembe venni. Az 1997-es Gt. 288. § (3) bekezdése alapján az e fejezetben foglalt kötelezettségek, illetve jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak, ha a 289-291. § szerinti mértékű befolyás az ott meghatározottakkal azonos vagy nagyobb mértékű jogosultságok csökkenése következtében jön létre.
Amíg az 1988-as Gt. kizárólag a belföldi részvénytársaságok egymás közötti viszonylatában foglalkozott a befolyásszerzéssel, addig az 1997-es Gt. a konszernjogi szabályozás személyi hatályát mind a befolyásszerző, mind az ellenőrzött társaság vonatkozásában jelentősen kiszélesítette. Az 1997-es konszernjogi szabályozás alapján a befolyásszerző pozícióban - igazodva az 1997-es Gt. 3. § (1) bekezdésében írt fogalom-meghatározáshoz - bármely jogalany állhatott, ekként külföldi vagy belföldi természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság egyaránt. A fokozott kisebbségvédelem és hitelezővédelem követelménye jobban megvalósulhatott azáltal, hogy a befolyásszerző pozíciójában bármely jogalany szerepelhetett, ugyanis a kisebbség és a hitelezők szempontjából közömbös az, hogy ki áll a befolyásszerző pozícióban. Azzal, hogy a jogalkotó az 1997-es Gt. konszernjogi szabályozás során a befolyásszerző pozícióban a törvény személyi hatálya alá vonta a külföldi jogalanyokat, a magyar konszernjogi szabályozás első alkalommal szembesült egy lényeges nemzetközi magánjogi (kollíziós jogi) jogkérdéssel. E jogkérdés lényege abban áll, hogy a befolyásszerzési joghelyzet fennállása esetében melyik állam jogát kell alkalmazni a befolyásszerzésre. A nemzetközi magánjogi irodalom uralkodó felfogása szerint - az ún. genetikus statútum értelmében - annak az államnak a joga szerint kell elbírálni a jogi személy belső társasági jogviszonyait, amelynek területén a jogi személyt nyilvántartásba vették, és - az ún. aktivitás statútum értelmében - azon állam joga szerint kell elbírálni a befolyásszerzést, amely állam joga szerint az ellenőrzött társaság (céltársaság) részvényeit forgalomba hozták. Konkrétan: a magyar társasági jog (konszernjog) rendelkezéseit kell alkalmazni a Magyarország területén forgalomba hozott üzletrészekkel és részvényekkel kapcsolatos befolyásszerzésre, és a külföldi társas vállalkozás befolyásszerző belső társasági jogviszonyait saját államának társasági joga (szervezeti joga) szerint kell elbírálni. A konszernjogi szabályozással szemben támasztott követelmény, vagyis a fokozott kisebbségvédelem és hitelezővédelem megköveteli azt, hogy a konszernjogi szabályozás személyi hatálya kiterjedjen a külföldi jogalanyokra is. Ennek hiányában ugyanis - külföldi jogi személy közbeiktatásával - könnyen kijátszható lenne a konszernjogi jogvédelem. A konszernjogi szabályozás személyi hatályának kiszélesedése az ellenőrzött társaság pozíciójában álló jogalanyok körét is érintette. Alárendelt pozícióban - ellentétben az 1988-as Gt. szabályozásával - már nem csak belföldi részvénytársaság, hanem belföldi korlátolt felelősségű társaság is szerepelhetett.[43]
Nem történt változás abban a kérdésben, hogy az 1997-es Gt. - megegyezően az 1988-as Gt. szabályozásával - kizárólag a faktikus konszernjogot ismerte el. Az 1997-es Gt. szerint a közvetlenül törvényen alapuló faktikus konszern kizárólag meghatározott mértékű szavazatmennyiség megszerzése útján jöhetett létre, ellentétben az 1988-as Gt. szabályozásával, amely szerint a meghatározott mértékű szavazatmennyiség megszerzése mellett a meghatározott mértékű részvény megszerzése útján is megvalósulhatott a befolyásszerzés. Az 1997-es Gt. konszernjogi szabályozásának hatálya alá főszabályként csak a közvetlen befolyásszerzés tartozott, a közvetett befolyásszerzés nem. Az 1997-es Gt. 288. § (2) bekezdésben írt kivételes szabály értelmében azonban az egyszemélyes gazdasági társaság útján történő közvetett befolyásszerzést a konszernjog szabályozási körébe tartozott. Megjegyzendő, hogy az 1997-es Gt. alapján egyszemélyes gazdasági társaságokból álló befolyásolási láncolat nem jöhetett létre, ugyanis az 1997-es Gt. 4. § (4) bekezdése értelmében az egyszemélyes gazdasági társaság - ha törvény eltérően nem rendelkezik - nem lehetett gazdasági társaság egyedüli tagja, illetve részvényese. Törvényi kivételt jelentett például a Privtv., amely az ÁPV Rt. - mint a Magyar Állam egyszemélyes gazdasági társasága - számára megengedte azt, hogy további egyszemélyes gazdasági társaság tagja, részvényese legyen.[44]
Az 1997-es Gt. 288. § (1) bekezdés második mondata utal arra, hogy a Gt.-ben írt konszernjogi szabályok mellett más törvényekben is találhatók konszernjogi szabályok. Ilyen törvény volt egyrészt a módosított 1996-os Épt., amely a nyilvánosan működő részvénytársaságok felvásárlását szabályozta, vagyis általános konszernjogi szabályokat tartalmazott, másrészt ilyenek voltak az egyes ágazati törvények (Hpt., Bit.), amelyek különös konszernjogi szabályokat tartalmaztak. Az 1997-es Gt. hatálybalépésétől kezdve tehát a magyar általános konszernjogi szabályozás két, többé-kevésbé elkülönülő részre bomlott szét, a szabályok egyik része a társasági törvényekbe (az 1997-es Gt.-be, majd a hatályos Gt.-be), a másik része az értékpapír-törvénybe - tőkepiaci törvénybe (módosított 1996-os Épt., majd Tpt.) került elhelyezésre. Az értékpapír- törvénybe - tőkepiaci törvénybe kodifikálásra került korai általános konszernjogi szabályokat a jelen fejezet 3. pontjában mutatjuk be.
Az 1997-es Gt. 288. § (1) bekezdés első mondatában írt főszabály értelmében a konszernjogi szabályokat a gazdasági társaság alapításánál nem lehetett alkalmazni, hanem csak a működés során bekövetkező befolyásszerzésnél. E főszabály alóli kivételes szabályt az 1997-es Gt. 297. §-a tartalmazta. Továbbá az 1997-es Gt. 288. § (3) bekezdésében rögzített szabály értelmében, ha a többség nem növekszik, hanem azonos mértékű marad, vagy a többség egyenesen csökken a befolyásszerzési szabályok - az azzal kapcsolatos kötelezettségek és jogkövetkezmények - nem alkalmazhatók. Az 1997-es Gt. szerint tehát csak "alulról felfelé" volt konszernjog, "felülről lefelé" a konszernjogi szabályok alkalmazásának nem lehetett helye.[45]
Álláspontunk szerint az 1997-es Gt. konszernjogi szabályozásában a befolyás megszerzésének jogcíme közömbös volt, létrejöhetett átszállással (örökléssel és szervezeti jogutódlással) és átruházással egyaránt. Tehát nem csak a jogügyleti aktus jött figyelembe. Ennek magyarázata az, hogy a kisebbség és a hitelezők szempontjából közömbös az, hogy a befolyásszerző milyen módon, milyen jogcímen szerzi meg befolyását az ellenőrzött társaság felett.[46]
Az 1997-es Gt. 289. § értelmében jelentős befolyással rendelkezik a tag (részvényes), ha az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több, mint huszonöt százalékával rendelkezik.
Az 1997-es Gt. 290. § alapján többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik a tag, illetve részvényes (a továbbiakban: uralkodó tag) ha az ellenőrzött társaságnál a szavatok több, mint ötven százalékával rendelkezik.
Az 1997-es Gt. 291. § szerint közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezik az uralkodó tag, ha az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több, mint háromnegyed részével rendelkezik.
Az 1997-es Gt. a befolyás mértékének három fokozatát ismerte: a jelentős befolyást, a többségi befolyást, a közvetlen irányítást biztosító befolyást, valamint a kölcsönös befolyást. Ellentétben az 1988-as Gt.-vel az 1997-es Gt. a közvetlen irányítást biztosító befolyást már önálló alakzatnak tekintette, és nem a többségi befolyás speciális alesetének. Nyilvánvaló jogalkotási hibáról volt szó az 1997-es Gt. 291. §-ában, amikor is tévesen "több, mint háromnegyed" kitétel szerepelt, ugyanis valójában a háromnegyedes szavazatmennyiség éppen elegendő volt - a létesítő okirat eltérő rendelkezése hiányában - a stratégiai többséghez, vagyis ahhoz, hogy a befolyásszerző egymaga valamennyi döntést képes legyen elfogadni az ellenőrzött társaság legfőbb szerve döntéshozatala során.[47][48][49][50][51]
Az 1997-es Gt. 292. § (1) bekezdése értelmében a jelentős, többségi, illetve a közvetlen irányítást biztosító befolyás fennállását - a befolyás módját és mértékét is feltüntetve - az annak létrejöttét követő harminc napon belül a befolyással rendelkező köteles bejelenteni az ellenőrzött társaság székhelye szerint illetékes cégbíróságnak; a bejelentéssel egyidejűleg gondoskodik a befolyásszerzés tényének és mértékének a Cégközlönyben való közzétételéről. Az 1997-es Gt. 292. § (2) bekezdése alapján a jelentős, a többségi, illetve a közvetlen irányítást biztosító befolyás bejelentésének teljesítését megelőzően, a befolyással rendelkező a szavazati jogát csak a bejelentési kötelezettség által nem érintett részesedése szerinti mértékben gyakorolhatja. Az 1997-es Gt. 292. § (3) bekezdése szerint az uralkodó tagot a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyásnak az (1) bekezdésben meghatározott bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítése vagy elmulasztása esetén, az ellenőrzött társaság felszámolása során - ha az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet - annak a bejelentés teljesítéséig felmerült tartozásaiért teljes és korlátlan felelősség terheli.
Az 1997-es Gt. 292. § (1) bekezdésében írt szabály alapján a befolyásszerzés valamennyi típusa esetén a befolyásszerzésnek a kisebbséget és a hitelezőket fokozottan védelmező jogkövetkezményei a következők voltak: a) a befolyásszerzőt bejelentési kötelezettség terhelte és b) a befolyásszerzőt közzétételi kötelezettség terhelte. Az 1997-es Gt. 293. § (2) bekezdésében írt szabály a befolyásszerzés közzétételének elmulasztásához nem kapcsolt hátrányos jogkövetkezményt. Az 1997-es Gt. 292. § (2)-(3) bekezdésében foglalt anyagi jogi jogkövetkezmények a bejelentés elmulasztásához kapcsolódtak. A befolyásszerző bejelentési kötelezettségét az ellenőrzött társaság székhelye szerint illetékes cégbíróság felé tartozott teljesíteni, az ellenőrzött társaság irányában tehát - az 1988-as Gt.-től eltérően - bejelentési kötelezettsége nem állott fenn. A befolyásszerzőt terhelő bejelentési kötelezettséggel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében kimondta, hogy a jelentős, a többségi és a közvetlen irányítást biztosító befolyás megszerzése esetén különválik a befolyást szerző személyes bejelentése és az ellenőrzött társaság változásbejegyzés iránti kérelme. A befolyásszerzőt a bejelentési kötelezettség nem teljesítése alól nem mentesíti az ellenőrzött társaság változásbejegyzési kérelmének benyújtása.[52][53]
A bejelentési kötelezettség teljesítését megelőzően a befolyásszerző a szavazati jogát csak a bejelentési kötelezettség által nem érintett részesedése szerinti mértékben gyakorolhatta, vagyis az 1988-as Gt.-hez képest lényegesen enyhébb kisebbségvédelmi jogkövetkezménye volt a bejelentési kötelezettség nem teljesítésének. A szabályból egyrészt az következett, hogy a befolyásszerző csak és kizárólag a bejelentési kötelezettség által érintett szavazatmennyiséggel nem szavazhatott, ha tehát már korábban is rendelkezett valamekkora szavazatmennyiséggel, akkor azzal a jogsértése ellenére is szavazhatott; másrészt az következett, hogy a befolyásszerző csak a szavazati jogát nem gyakorolhatta, egyéb tagsági (részvényesi) jogai fennmaradtak (például: osztalékhoz való jog a bejelentési kötelezettség által érintett részesedés alapján). Ugyanígy foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság is egy eseti döntésében, amikor kimondta, hogy ha a korlátolt felelősségű társaság jelentős részesedéssel rendelkező tagja nem tesz eleget konszernjogi bejelentési kötelezettségének, szavazati jogát csak azon részesedés erejéig nem gyakorolhatja, amellyel szavazati joga a társaságban leadható szavazatok 50%-át meghaladja.[54]
A többségi és a közvetlen irányítást biztosító befolyásszerzés hitelezőket fokozottan védelmező jogkövetkezménye az 1997-es Gt. 292. § (3) bekezdésben előírt felelősségátviteli szabály volt, amely értelmében a bejelentési kötelezettségét elmulasztó vagy azzal késedelembe eső befolyásszerzőt az ellenőrzött társaság felszámolása során, másodlagosan az ellenőrzött társaságnak a bejelentés teljesítéséig felmerült tartozásaiért teljes és korlátlan felelősség terhelte. A befolyásszerző felróhatóság nélküli felelőssége a felszámolás útján megszűnt ellenőrzött társaság tartozásáért állott fenn a hitelezők irányában. A felelősség időbeli terjedelmével összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy annak időtartama a bejelentés elmulasztásának időpontjában - azaz a befolyásszerzéstől számított harminc nap elteltével - kezdődik meg és a késedelmes bejelentés teljesítésének időpontjáig tart. Az ellenőrzött társasággal szemben ez alatt az időszak alatt keletkezett tartozásokért terheli teljes és korlátlan felelősség a befolyásszerzőt. A törvényi tényállásban szereplő "felmerült tartozás" kitételt tehát a Legfelsőbb Bíróság az ellenőrzött társaság kötelezettségének keletkezéseként értelmezte, és alappal jutott arra a következtetésre, hogy a bejelentési kötelezettségét megszegő befolyásszerzőt nem szabad felelőssé tenni olyan kötelezettségért, amely a kötelezettségszegése előtt jött létre az ellenőrzött társaságnál. A bírói gyakorlat szerint csak a bejelentési kötelezettség nem teljesítésének vagy elmulasztásának volt felelősségi vonzata, a befolyásszerzőt terhelő kötelezettség nem teljesítésének vagy elmulasztásának nem, figyelemmel az 1997-es Gt. 292. § (3) bekezdés szóhasználatára.[55]
Az 1997-es Gt. 293. § (1) bekezdése értelmében részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok kölcsönösen jelentős mértékű befolyása esetén az a gazdasági társaság, amelynek befolyása először került a Cégközlönyben közzétételre, megtarthatja teljes részesedését, a másik gazdasági társaság azonban részesedésének a szavazatok huszonöt százalékát meghaladó részét megtestesítő részesedését köteles elidegeníteni. Az 1997-es Gt. 293. § (2) bekezdése szerint, ha a jelentős mértékű befolyás tényének közzétételére a Cégközlöny azonos számában kerül sor, az elidegenítési kötelezettség azt a gazdasági társaságot terheli, amely a bejelentési kötelezettségének későbbi időpontban tett eleget. Az 1997-es Gt. 293. § (3) bekezdése alapján a gazdasági társaság az (1) bekezdés szerinti elidegenítési kötelezettsége teljesítéséig tagsági jogait csak az elidegenítési kötelezettség által nem érintett részesedése szerinti mértékben gyakorolhatja.
A fenti szakasz a kölcsönös jelentős befolyást szabályozta. A kölcsönös részesedés lehetőséget teremthet az átláthatatlan és fiktív tőkeképzésre, amely sérti mind a befolyásszerző, mind az ellenőrzött társaság hitelezőinek érdekeit. A törvény ezt nem kívánatos jelenségnek minősítette, ezért - megegyezően az 1988-as Gt.-vel - úgy rendelkezett, hogy az a társaság, amely később szerez a másikban jelentős részesedést, a szavazatok 25%-át meghaladó részét megtestesítő részesedését köteles elidegeníteni, s amíg e kötelezettségét nem teljesíti, az elidegenítendő részesedése szerinti szavazati jogát nem gyakorolhatja.
Az 1997-es Gt. 294. § (1) bekezdése kimondta, hogy többségi befolyás esetén az ellenőrzött társaság az uralkodó tagban részesedést nem szerezhet, már meglévő részesedését pedig a többségi befolyás létrejöttétől számított száznyolcvan napon belül köteles elidegeníteni; ennek megtörténtéig a 189. § (2) bekezdésében előírt számítás szempontjából az ellenőrzött társaság tulajdonában lévő részesedéseket is figyelembe kell venni. Az elidegenítés megtörténtéig az ellenőrzött társaság az uralkodó tag legfőbb szervének ülésén szavazati jogát nem gyakorolhatja.
E szabály a társas vállalkozás formájában működő uralkodó tag és az ellenőrzött társaság közötti keresztrészesedés kérdését rendezte. Az átláthatatlan és fiktív tőkeképzés megakadályozása érdekében a törvény megtiltotta, hogy az ellenőrzött társaság a többségi befolyás bekövetkezte után az uralkodó tagban további részesedést szerezzen, továbbá előírta azt, meglevő részesedését meghatározott határidőn belül teljes mértékben köteles elidegeníteni. Az ellenőrzött társaság az elidegenítés megtörténtéig sem gyakorolhatta szavazati jogát az uralkodó társaság legfőbb szervében. Jól látható az, hogy az 1997-es Gt. 294. § (1) bekezdésében írt tilalom szigorúbb volt, mint az 1997-es Gt. 293. §-ában írt tilalom, ugyanis míg a 294. § (1) bekezdés esetében a teljes részesedést el kellett idegeníteni, addig a 293. § szerinti esetben csak a huszonöt százalékot meghaladó részesedést kellett elidegeníteni.
Az 1997-es Gt. 294. § (2) bekezdése értelmében ugyanazon személy nem lehet egyidejűleg az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselője, illetve felügyelőbizottságának tagja. E szabály a vezető tisztségviselőkre és a felügyelőbizottsági tagokra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokhoz képest szigorúbb szabályokat tartalmazott. A társas vállalkozás formájában működő uralkodó tag szempontjából méltányolható érdek fűződik ahhoz, hogy az anyavállalt és a leányvállalat vezető tisztségviselői és felügyelőbizottsági tagjai között átfedés legyen, ugyanakkor a kisebbség és a hitelezők érdekeit ez a megoldás nem sérti, illetve veszélyezteti. Ezért a jogalkotó az 1999. évi XXXVIII. törvénnyel az 1997-es Gt. 294. § (2) bekezdését hatályon kívül helyezte 1999. április 8. napjától.
Az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdése értelmében a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyásnak a cégjegyzékbe történt bejegyzését követő közzétételtől számított hatvan napon belül - ha az ellenőrzött társaság részvénytársaság - bármely részvényes kérheti, hogy részvényeit az uralkodó tag forgalmi értéken vegye meg. Az 1997-es Gt. 295. § (2) bekezdése alapján az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatóak, ha az ellenőrzött társaság nyilvánosan működő részvénytársaság, feltéve, hogy a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezéseknek a részvénytársaság felvásárlására vonatkozó szabályai szerint jön létre. Az 1997-es Gt. 295. § (3) bekezdése szerint a többségi, illetve a közvetlen irányítást biztosító befolyásnak a cégjegyzékbe történt bejegyzését követő közzétételét követően az 51. §-ában, a 230. §-ában és a 231. §-ában meghatározott kisebbségi jogok - ha a társasági szerződés (alapszabály) alacsonyabb mértéket nem állapított meg - a leadható szavazatok legalább öt százalékát képviselő tagok (részvényesek) indítványára gyakorolhatóak.
Az 1997-es Gt. 295. §-ában írt szabályok a befolyás két fokozatát (a többségi és a közvetlen irányítást biztosító befolyást) érintette, a jelentős befolyást viszont nem. Az 1997-es Gt. 295. § (1)-(2) bekezdései a zártkörűen működő részvénytársasági formájú ellenőrzött társaság kisebbségét védő szabályt tartalmaztak. A két bekezdés együttes értelmezéséből egyértelműen megállapítható egyrészt az, hogy a kisebbségvédelmi szabály a korlátolt felelősségű társasági formában működő ellenőrzött társaságokra nem vonatkozott, másrészt az, hogy a részvénytársaságok közül is csak a zártkörűen működő részvénytársaságokra kellett alkalmazni, feltéve, hogy a többségi, illetve a közvetlen irányítást biztosító befolyás az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezéseknek a részvénytársaságok felvásárlására vonatkozó szabályai szerint jött létre. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az 1997-es Gt. által módosított 1996-os Épt. 94-94/H. §-ai szabályozták a nyilvánosan működő részvénytársaság felvásárlására vonatkozó szabályokat. Az 1997-es Gt. és a módosított 1996-os Épt. befolyásszerzési szabályai között lényeges különbség volt egyrészt a befolyásszerzés jogcíme, másrészt a befolyás létrejöttéhez szükséges küszöbszámok között. Az 1997-es Gt. alapján a befolyásszerzés jogcíme közömbös volt, míg a módosított 1996-os Épt. szerint kizárólag a közvetlen vagy közvetett módon történő részvényátruházás jogcímén való befolyásszerzés jött figyelembe. Az 1997-es Gt. a vételi kötelezettséget arra az esetre írta elő, amikor a befolyásszerző a szavazatok több, mint ötven százalékát, vagy több, mint hetvenöt százalékát megszerezte, míg a módosított 1996-os Épt. a felvásárlási kötelezettséget arra az esetre írta elő, amikor a befolyásszerző a szavazatok több, mint harminchárom százalékát kívánta megszerezni. Mindezekből következően előfordulhatott olyan eset, hogy nyilvánosan működő részvénytársaság vonatkozásában az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdésében írt szabályt kellett alkalmazni. Ilyen eset volt az, amikor a Magyar Állam - a törvény erejénél fogva - többségi befolyást szerzett egy nyilvánosan működő részvénytársaságban, s ezzel összefüggésben mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ilyen befolyásszerzésre az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdésben írt szabály alkalmazandó. Amennyiben pedig az ajánlattevő felvásárlás útján szerezte meg a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényeinek több, mint ötven százalékát, úgy a felvásárlási eljárás befejezését követően alkalmazni kellett az 1997-es Gt. további konszernjogi szabályait [például: 1997-es Gt. 295. § (3) bekezdésben, 296. § (1), (2), (3) bekezdésben írt szabályok].[56][57][58][59]
Az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdésében írt szabály szerint a befolyásszerző a befolyásszerzés tényének közzétételétől számított hatvan napon belül és forgalmi értéken volt köteles vételi kötelezettségének eleget tenni. Álláspontunk szerint a hatvannapos határidő - annak rendeltetése okán - jogvesztő határidő volt, a forgalmi érték meghatározásánál pedig a befolyásszerzés időpontjában fennálló forgalmi értéket kellett alapul venni.
Az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdésében írt szabállyal kapcsolatosan eldöntendő jogkérdés volt az, hogy a befolyásszerzést, illetve annak közzétételét követően szerző kisrészvényesekre is kiterjed-e a szabály, illetve a határidő megnyílta előtt előterjesztett igénybejelentés hatályosnak minősül-e. Egy eseti döntésében a Legfelsőbb Bíróság az első jogkérdésben úgy foglalt állást, hogy az ellenőrzött részvénytársaságnak azok a részvényesei is kérhetik - a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyásnak a cégjegyzékbe történő bejegyzését követő közzétételtől számított 60 napon belül - az uralkodó tagtól részvényeik megvásárlását, akik a részvényeiket a befolyásszerzés, illetve annak közzétételét követően szerezték. A jogszabályhely a "bármely részvényes" kitételt használta, ezért a bíróság szerint az ellenőrzött társaság bármely részvényese fogalmának szűkítésére a jogszabály nem adott alapot. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a hivatkozott jogszabályhely helyes értelmezése szerint a részvényei megvásárlását mindenki kérheti, akinek a részvény a határidőben történt felajánláskor a birtokában van és a részvényen írt forgatmányok őt legitimálják. A bíróság véleménye szerint a törvényhozónak nyilván számolnia kellett azzal, hogy a befolyás megszerzésekori részvénytulajdonosok értékesíthetik részvényeiket a közzététel előtt, tehát amikor még a befolyásszerzésről nem is értesültek, és a közzétételt követő 60 napon belül is. A részvények tulajdonjogának megszerzésére a fenti határidőn belül nemcsak átruházás, hanem más módon, például öröklés, vagy alaptőke emelés útján is sor kerülhet. A törvényhozó azonban nem tett különbséget az ellenőrzött társaság részvényesei között a tekintetben, hogy mikor és milyen módon szerezték meg a részvényeiket. Ennek nyilván az is oka, hogy a többségi befolyásszerzőt a vételi kötelezettség akkor is terhelné, ha elidegenítésre nem kerül sor, e kötelezettségének csak egyszer, annak irányában kell eleget tennie, aki 60 napon belül a részvények tulajdonosaként igényét érvényesíti. Ezen okfejtés helyességét elfogadva meg kell jegyeznünk azonban azt, hogy a befolyásszerzés tényének ismeretében szándékosan, átruházás útján szerző személy jogvédelme nem indokolt, hiszen az ilyen személy annak a tudatában szerez részvényt, hogy az érintett részvénytársaság felett a befolyásszerző már többségi vagy közvetlen irányítást biztosító befolyást szerzett. Nem áll fenn semmiféle méltányolható ok arra nézve, hogy az ilyen módon részvényt szerző személyt ez a típusú kisebbségi jogvédelem megillesse. A Legfelsőbb Bíróság a második jogkérdésben pedig úgy foglalt állást, hogy a 60 napos törvényi határidő kezdetének abból a szempontból van garanciális jelentősége, hogy a kisrészvényes joga a vétel követelésére mikor szűnik meg. Ezért a határidő megnyílta előtti igénybejelentés nem jár a jog elvesztésével, az ajánlat az uralkodó taggal szemben a törvényi határidő megnyíltával válik hatályossá.[60]
Az 1997-es Gt. 295. § (3) bekezdésében írt szabály mind a részvénytársasági, mind a korlátolt felelősségű társasági formában működő ellenőrzött társaság kisebbségi tagjai, részvényesei számára fokozott jogvédelmet biztosított. A többletvédelem abban állt, hogy a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyásnak a cégjegyzékbe történt bejegyzését követően az 1997-es Gt. által a kisebbségvédelmi jogok gyakorlásához megkövetelt tízszázalékos szavazati arányt öt százalékra szállította le.
Az 1997-es Gt. 296. § (1) bekezdése értelmében, ha az ellenőrzött társaság az uralkodó tag legalább többségi irányítást biztosító befolyása következtében tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat és ennek következtében az ellenőrzött társaság felszámolása esetén az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, a hitelező felszámolási eljárás során benyújtott keresete alapján a bíróság megállapíthatja az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért.
A fenti felelősségátviteli szabály a legalább többségi befolyás alatt álló ellenőrzött társaság hitelezőinek fokozott védelmét biztosította. A befolyásszerző teljes közvetett, másodlagos felelőssége kizárólag a felszámolás útján megszűnt ellenőrzött társaság tartozásaiért állott fenn abban az esetben, ha a befolyásszerző tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott az ellenőrzött társaság normál működésének időszakában, és az ellenőrzött társaság ennek a magatartásának következtében nem teljesítette tartozását. A hitelező keresetét a felszámolási eljárás folyamata alatt terjeszthette elő a rendes bíróság előtt. Az 1997-es Gt. 296. § (1) bekezdése alapján kialakult bírói gyakorlat megengedte, hogy a hitelező ilyenkor feltételes marasztalásra irányuló keresetet terjeszthessen elő. Az ítéleti marasztalás feltételessége abban nyilvánult meg, hogy annak végrehajtására csak akkor és annyiban kerülhet sor, amennyiben a felszámolási eljárás jogerős befejeződésekor a hitelezői követelés kielégítetlenül maradt. Az 1997-es Gt. 296. § (1) bekezdésében írt hitelezővédelmi szabály egyetlen pozitívuma az 1988-as Gt. 326. § (3) bekezdésében írt hitelezővédelmi szabályhoz képest az volt, hogy bármelyik hitelező előterjeszthette a követelését a befolyásszerzővel szemben, és nem csak az ellenőrzött társaság tartozásainak legalább húsz százalékát képviselő hitelezők.[61]
Az 1997-es Gt. 296. § (2) bekezdése alapján, ha az uralkodó tag az ellenőrzött társaságban közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezik, azok a hitelezők, akiknek az ellenőrzött társasággal szembeni le nem járt követelései a befolyás közzétételét megelőzően keletkeztek, a közzététel utáni kilencvennapos jogvesztő határidőn belül követeléseik erejéig biztosítékot követelhetnek az uralkodó tagtól.
Az 1997-es Gt. 296. § (2) bekezdésében írt hitelezővédelmi szabály megismételte az 1988-as Gt. 329. § (2) bekezdésében írt szabályt azzal az eltéréssel, hogy immáron egyértelműen rögzítette azt, hogy a kilencvennapos határidő jogvesztő. Kihangsúlyozandó az, hogy kizárólag a közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező személyt terhelte a biztosítékadási kötelezettség abban az esetben, ha az általa irányított ellenőrzött társaságnak olyan "le nem járt" kötelezettsége volt a hitelezővel szemben, amely a befolyás közzétételét megelőzően keletkezett. Bármelyik hitelező, vagyis bármekkora összegű, még esedékes követeléssel rendelkező hitelező jogosult volt biztosítékot követelni az uralkodó tagtól.
A joggyakorlatban azt a jogkérdést kellett eldönteni, hogy a hitelező törvényességi felügyeleti eljárásban vagy polgári peres eljárásban terjesztheti elő biztosítékadás iránti követelését. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy törvényességi felügyeleti eljárás keretében nincs törvényes lehetőség arra, hogy a hitelezők a társaság uralkodó tagjától a követeléseik erejéig biztosítékot követeljenek. A törvényességi felügyeleti eljárás szabályait az 1997-es Ctv. tartalmazta. Törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására az 1997-es Ctv. 50. §-ának (1) bekezdésében felsorolt esetekben kerülhetett sor. Az 50. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására sor kerülhetett akkor is, ha azt törvény kötelezővé tette. Törvényességi felügyeleti eljárásra vonatkozó szabályokat tartalmazhattak tehát anyagi jogi jogszabályok is, így többek között az 1997-es Gt., a 158. §-a (3) bekezdésében írtak szerinti esetben. Sem az 1997-es Ctv., sem az 1997-es Gt. nem tartalmazott azonban olyan rendelkezést, amely a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében történő eljárásra adott volna lehetőséget az 1997-es Gt. 296. §-ának (2) bekezdése szerinti biztosítékadás körüli jogvitákban.[62]
Az 1997-as Gt. 296. § (3) bekezdése szerint közvetlen irányítást biztosító befolyás esetén, ha az uralkodó tag a közvetlen irányítást biztosító befolyás következtében tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat és ez az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyezteti, az ellenőrzött társaság bármely tagja (részvényese), illetve hitelezője keresete alapján a bíróság megállapíthatja az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért.
Az 1997-es Gt. 296. § (3) bekezdésében írt felelősségátviteli szabály mind a kisebbség, mind a hitelezők fokozott védelmét kívánta megteremteni. E szabály szerint kizárólag a közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező személynek állt fenn teljes, közvetett, másodlagos felelőssége abban az esetben, ha tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott az ellenőrzött társaság vonatkozásában, amely az ellenőrzött társaság kötelezettségének teljesítését jelentősen veszélyeztette. E felelősség-átviteli szabálynak nem volt előfeltétele az, hogy az ellenőrzött társaság ellen felszámolási eljárás legyen folyamatban. Az sem volt előfeltétel, hogy az ellenőrzött társaság kötelezettsége esedékes legyen. Bármely tag (részvényes) vagy bármely hitelező az ellenőrzött társaság normál működésének időszakában előterjeszthette keresetét az uralkodó tag ellen a rendes bíróság előtt. Amennyiben az ellenőrzött társaság kötelezettsége még nem vált esedékessé, úgy kizárólag megállapítás iránti kereset volt előterjeszthető. Amennyiben az ellenőrzött társaság kötelezettsége már esedékessé vált, úgy feltételes marasztalás iránti kereset volt előterjeszthető. A marasztalás feltétele az volt, hogy az ellenőrzött társaságtól a követelés nem behajtható.
Összehasonlítva az 1997-es Gt. 296. § (1) bekezdésében és 296. § (3) bekezdésében írt felelősség-átviteli szabályokat, megállapíthatjuk, hogy közös hibájuk az volt, hogy mindkét jogszabályhely a "megállapíthatta" kitételt használta, vagyis úgy tűnt, hogy a törvény a bíróság mérlegelési jogkörébe utalja a befolyásszerző felelősségének kimondását abban az esetben is, ha valamennyi törvényben előírt felelősségi előfeltétel fennáll. A (3) bekezdésben írt felelősség-átviteli szabály kizárólag a közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező személyre vonatkozott (a többségi befolyással rendelkező személyre viszont nem), ugyanakkor e szabály szerint az uralkodó tag közvetett, másodlagos felelőssége már az ellenőrzött társaság normál működése során is bekövetkezhetett.
Az 1997-es Gt 297. § kimondta, hogy a 294. §-ban és a 296. § (1) és (3) bekezdésében foglalt szabályok megfelelően alkalmazandók abban az esetben is, ha a részvénytársaság vagy a korlátolt felelősségű társaság valamely részvényese, illetve tagja már a társaság alapításakor a szavazatoknak legalább a felével, illetve háromnegyedével rendelkezik. A konszernjog szabályai főszabályként nem az alapításra, hanem csak a működés során bekövetkező befolyásszerzésre vonatkoznak. A kölcsönös részesedés korlátozásának szabályát és az uralkodó tagot terhelő felelősség-átviteli szabályokat a fokozott kisebbségvédelem és hitelezővédelem okán a törvény már akkor is alkalmazni rendelte, ha a többségi részesedés már az alapításkor létrejött.
Az 1997-es Gt. különös rendelkezéseket írt elő az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokra és az egyszemélyes részvénytársaságokra. Az 1997-es Gt. 173. § (3) bekezdés értelmében az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság tagjának felelősségére a 292. § (3) bekezdésének és a 296. § (1) és (3) bekezdésének a közvetlen irányítást biztosító befolyáshoz kapcsolódó felelősségi szabályai megfelelően alkalmazandók. Az egyszemélyes társaság tagjával szemben nem alkalmazható a tartósan hátrányos üzletpolitika érvényesítésének tilalmára vonatkozó rendelkezés abban az esetben, ha az egyszemélyes társaság tagja az alapító okiratban vagy annak módosításában az egyszemélyes társaság tartozásaiért korlátlan és teljes felelősséget vállal. Ezzel szemben az 1997-es Gt. 271. § (3) bekezdés alapján az egyszemélyes részvénytársaság részvényesének felelősségére a 292. § (3) bekezdésének és a 296. § (3) bekezdésének a közvetlen irányítást biztosító befolyáshoz kapcsolódó felelősségi szabályai megfelelően alkalmazandók. Az egyszemélyes részvénytársaság részvényesével szemben nem alkalmazható a tartósan hátrányos üzletpolitika érvényesítésének tilalmára vonatkozó rendelkezés abban az esetben, ha az egyszemélyes részvénytársaság részvényese az alapító okiratban vagy annak módosításában az egyszemélyes részvénytársaság tartozásaiért korlátlan és teljes felelősséget vállal. Az 1997-es Gt. tehát az egyszemélyes részvénytársaság részvényesének felelősségére nem rendelte alkalmazni az 1997-es 292. § (3) bekezdésben rögzített felelősség-átviteli szabályt. Álláspontunk szerint ennek semmiféle jogdogmatikai vagy jogpolitikai indoka nem volt, vagyis nyilvánvaló jogalkotási hibáról volt szó.[63]

3. Általános konszernjogi szabályok a módosított 1996-os Épt.-ben és a Tpt.-ben

Az 1998. június 16. napján hatályba lépett 1997-es Gt. 319. §-a módosította az 1996-os Épt.-t. A módosított 1996-os Épt. XIV/A. fejezetében (94-94/H. §-ok) kerültek elhelyezésre a nyilvánosan működő részvénytársaságok felvásárlására vonatkozó jogszabályi rendelkezések, amelyek első alkalommal szabályozták átfogó jelleggel a vállalatfelvásárlást a magyar általános konszernjog történetében. A jogszabályi rendelkezések általános konszernjogi szabályok voltak, tekintettel arra, hogy a szabályozás személyi hatálya valamennyi belföldi nyilvánosan működő részvénytársaságra kiterjedt, vagyis nem csak a magyar értékpapírtőzsdére bevezetett nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkozott. Ebből a szempontból már az első magyar vállalatfelvásárlási szabályozás személyi hatálya szélesebb körű volt, mint az angol-amerikai szabályozás személyi hatálya, ugyanis azok csak a tőzsdei társaságokra vonatkoznak. Sándor Tamás mutatott rá arra, hogy az 1997-es vállalatfelvásárlási szabályok kisebbségvédelmi előírásokat tartalmaztak, a szabályozás középpontjában a nyilvános ajánlattételi eljárás állt, azonban - az 1997-es Gt. befolyásszerzési szabályaival ellentétben - hitelezővédelmi szabályokat nem, vagyis a részesedés megszerzése utáni folyamatokat már nem kezelte. Ezért Sándor Tamás ebben látja a legalapvetőbb különbséget a módosított 1996-os Épt. vállalatfelvásárlási szabályai és az 1997-es Gt. befolyásszerzési szabályai között. A nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés (vállalatfelvásárlás, take-over) szabályozása az idő óta a magyar konszernjog leggyorsabban fejlődő részterületévé vált, amely óhatatlanul a szabályanyag gyarapodásával és bonyolultabbá válásával járt együtt.[64]
Sárközy véleményével ellentétben álláspontunk szerint a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés szabályozása nem azon ok miatt bürokratikus, túlbonyolított és költséges, hogy lehetőség szerint egyáltalán ne legyen vállalatfelvásárlás, hanem a joghelyzet részletes szabályozása egyfelől az ajánlattevő, másfelől a céltársaság kisrészvényeseinek, igazgatóságának és hitelezőinek egymással szembe feszülő jogainak és érdekeinek szofisztikált kiegyenlítését célozza. A befolyásszerzési szabályok célja nyilvánvalóan nem az, hogy teljes körűen meggátolják a befolyásszerzéseket, hanem sokkal inkább annak biztosítása, hogy a befolyásszerzési szándék megismerhetősége, átláthatósága a kisebbség és a hitelezők részére megfelelő módon és időben megvalósuljon, az információáramlás minél szélesebb körű legyen a nyilvánosan működő részvénytársaságokban fennálló részesedési-irányítási kapcsolatokkal összefüggésben. A vállalatfelvásárlás költségvonzatát tekintve egyértelműen kijelenthető, hogy a költségnemek közül minden esetben a vételi ajánlat tárgyát képező részvények ellenértékének költsége a legmagasabb, ahhoz képest rendszerint elenyésző az eljárási díj és a kötelezően igénybe veendő befektetési szolgáltatónak fizetendő díj.[65][66][67]
A módosított 1996-os Épt.-ben elhelyezett konszernjogi szabályozás a befolyásszerzés fogalmát szűk körűen határozta meg. A módosított 1996-os Épt. 94. § (1) bekezdés értelmében befolyásszerzésnek kizárólag a nyilvánosan működő részvénytársaság szavazati jogot biztosító részvényeinek harminchárom százalékot meghaladó mértékű, - közvetlen vagy közvetett módon történő - részvényátruházás útján történő megszerzése minősült. A módosított 1996-os Épt. 94. § (2) bekezdése pedig kimondta azt is, hogy a vételi ajánlat tárgya a részvénytársaság részvényeinek harminchárom százalékot meghaladó része, azzal, hogy az ajánlattevő nyilvános vételi ajánlatának legalább a szavazati jogot biztosító részvények további ötven százalékára kell irányulnia. Másképpen fogalmazva: az ajánlattevőnek azzal kellett számolnia, hogy amennyiben ajánlata eredményes, úgy a céltársaság részvényeinek legalább nyolcvanhárom százalékát meg kell vásárolnia.
Összehasonlítva az 1997-es Gt. és a módosított 1996-os Épt. konszernjogi szabályozását, megállapítható az, hogy az 1997-es Gt. szerint ellenőrzött társaság lehetett a belföldi korlátolt felelősségű társaság, a belföldi részvénytársaság (a zártkörűen működő és a nyilvánosan működő egyaránt), a módosított 1996-os Épt. szerint céltársaság kizárólag belföldi nyilvánosan működő részvénytársaság lehetett. Az 1997-es Gt. szerint a befolyásszerzés jogcíme közömbös volt, módosított 1996-os Épt. szerint kizárólag az átruházás jogcíme jött figyelembe. Az 1997-es Gt. szerint a befolyásszerzésnek három fajtája volt (több, mint huszonöt százalékos; több, mint ötven százalékos és több, mint hetvenöt százalékos szavazatszerzés), a módosított 1996-os Épt. szerint a befolyásszerzésnek csak egy típusa volt (harminchárom százalékot meghaladó mértékű szavazatszerzés). Az 1997-es Gt. főszabálya szerint csak a közvetlen befolyásszerzés jött figyelembe, a módosított 1996-os Épt. szerint viszont a közvetlen befolyásszerzés mellett a "közvetett tulajdon" is releváns volt. A törvény mindazonáltal a "közvetett tulajdon" fogalmát maga nem határozta meg, hanem az 1996-os Épt. 3. § (2) bekezdés 36. pontja egy utaló szabályt tartalmazott, amely szerint a "közvetett tulajdon" kiszámítása tekintetében a Hpt. 4. számú mellékletét kellett alkalmazni.[68]
További eltérés volt a két szabályozás között az, hogy az 1997-es Gt. a befolyásszerzés többféle jogkövetkezményét írta elő, addig a módosított 1996-as Épt. a befolyás megszerzése esetére jogkövetkezményként kizárólag a nyilvános ajánlattételi kötelezettséget írta elő. Az 1997-es Gt. szerint az uralkodó tag vételi kötelezettsége kizárólag az üzletrészekre, részvényekre vonatkozott, míg a módosított 1996-os Épt. alapján a vételi ajánlat hatálya a részvényeken túlmenően az átváltoztatható kötvényekre is kiterjedt.[69][70]
Ismételten kihangsúlyozzuk az 1997-es Gt. és a módosított 1996-os Épt. általános konszernjogi szabályozásinak viszonyával összefüggésben azt, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságokra mindkét szabályozást alkalmazni kellett, kivéve az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdésében írt szabályt. Az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdésében írt szabály is csak abban az esetben volt mellőzhető, ha a többségi vagy a közvetlen irányítást biztosító befolyás a módosított 1996-os Épt. szerinti felvásárlás útján valósult meg. Ezért, ha a felvásárlás útján a részvények több, mint ötven százaléka került az ajánlattevő tulajdonába, azaz az 1997-es Gt. értelmében többségi irányítást biztosító befolyás jött létre, a felvásárlási eljárás befejezését követően alkalmazni kellett az egyéb konszernjogi szabályokat is [például: 1997-es Gt. 295. § (3) bekezdésben, 296. § (1), (2) és (3) bekezdésekben írt szabályok].[71]
A módosított 1996-os Épt. a kisebbségi részvényesek alapvető jogait és érdekeit biztosító garanciális szabályokat megalkotta, amelyek a következők voltak: a nyilvános vételi ajánlat kötelező tartalma; befektetési szolgáltató kötelező közreműködése az ajánlattevő oldalán; a nyilvános ajánlatot az értékpapírpiac törvényes működése felett őrködő Felügyelet előzetes jóváhagyásához kötése; a vételi ajánlat valamennyi részvényes és valamennyi átváltoztatható kötvény tulajdonos számára szóljon; a vételi ajánlat elfogadására vonatkozó jogosultság gyakorlása során a részvényesek közötti bármilyen hátrányos megkülönböztetés tilalma; az ajánlattétel időtartamának (legalább harminc, legfeljebb hatvan nap) törvényi meghatározása; az ellenajánlat tételének lehetősége.
A módosított 1996-os Épt. létrehozta az ellenajánlat és a kiszorítás jogintézményét. Az ellenajánlat lényege az volt, hogy a nyilvános vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidő alatt bárki - függetlenül attól, hogy rendelkezett-e részvénnyel a céltársaságban - további nyilvános vételi ajánlatot terjeszthet elő abban az esetben, ha az új vételi ajánlata részvényesek számára kedvezőbb, mint a korábbi vételi ajánlat. A kiszorítás (squeez-out) jogintézményének lényege pedig abban állt, hogy ha a nyilvános vételi ajánlat következtében az ajánlattevő a részvényhez fűződő szavazati jogok több mint kilencven százalékával rendelkezik, a befolyásszerzés megtörténtét nyilvánosságra hozó tájékoztató közzétételét követő harminc napon belül jogosult a tulajdonába nem került részvényeket azon az áron megvásárolni, amely ár a nyilvános vételi ajánlat során alkalmazásra került. A kilencven százalékot meghaladó befolyást megszerző ajánlattevőt tehát vételi jog illeti meg, míg a többi részvényest eladási kötelezettség terheli.[72][73]
A módosított 1996-os Épt. 94/H. § (3) bekezdése a befolyásszerzés, a nyilvános vételi ajánlati kötelezettség megszegésének szigorú hátrányos jogkövetkezményeként a részvény-átruházási szerződés semmiségét írta elő. A semmisség jogkövetkezményének elrendelése nyilvánvalóan alkalmatlan volt, ugyanis az eredeti állapot visszaállítása egy nyilvánosan működő részvénytársaság esetén nehezen elképzelhető, míg egy értékpapírtőzsdére bevezetett nyilvánosan működő részvénytársaság esetén lehetetlen, figyelemmel a tőzsdei kereskedési rendszer mechanizmusára. A módosított 1996-os Épt. szerinti konszernjogi szabályozás hiányossága az volt, hogy a harminchárom százalékot meg nem haladó mértékű befolyásszerzésre egyéb jogkövetkezményt nem írt elő, nem határozta meg az ellenérték számításának módját és a céltársaság igazgatóságának a vételi ajánlattal kapcsolatos eljárását.[74]
2001. július 18. napján hatályba lépett 2001. évi L. törvény 39. § ismét módosította az 1996-os Épt.-t, és átfogó jelleggel újraszabályozta a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzést. 2002. január 1. napján hatályba lépett a Tpt., amely az újabb befolyásszerzési szabályokat teljes mértékben átvette, s immáron a törvény harmadik részében - a többi tőkepiaci szabálytól egyértelműen elkülönülten - szabályozta a nyilvánosan működő részvénytársaságban való befolyásszerzést. A továbbiakban az eredeti Tpt. szakaszszámok szerint ismertetjük az alapvető konszernjogi szabályokat.
Az eredeti Tpt. 65. §-a a befolyásszerzés fogalmát széleskörűen határozta meg, néhány esetben indokolatlanul és szükségtelenül vont be tényállásokat a befolyásszerzés fogalma alá (például: a biztosíték jogosultjának befolyásszerzése). A törvény a bármilyen jogi tény útján megvalósuló szavazatszerzés (faktikus konszern) mellett a szerződéses konszernt, valamint a felek összehangolt magatartását is a befolyásszerzés fogalma alá vonta. Az eredeti Tpt. már megfelelően szabályozta a közvetlen és közvetett befolyás fogalmát. A szabályozás - helyesen - elhagyta a Hpt. 4. számú mellékletére történő utalást, és maga határozta meg a "közvetett befolyás" fogalmát, amely immáron több köztes vállalkozáson keresztül is fennállhatott. Az eredeti Tpt. továbbá előírta a közeli hozzátartozók befolyásának egybeszámítását is. A korábbi szabályozással egyezően megmaradt a 33 százalékos küszöbszám mint főszabály, azonban az új szabály volt az, hogy ha egy részvényes sem rendelkezik közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok több mint 10 százalékával, a vételi ajánlat megtétele már a 25 százalékot meghaladó befolyás megszerzéséhez kötelező. A 25 százalékos küszöbszám bevezetése nem jelentette egy kétfokozatú küszöbérték bevezetését, ugyanis ha a vételi ajánlattételi kötelezettség a 25 százalékos küszöbszámhoz igazodott, úgy a 33 százalékos küszöbszám átlépéséhez már vételi ajánlattételi kötelezettség nem kapcsolódott. A szabály kógens jellegére tekintettel a nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabálya ettől eltérő rendelkezést érvényesen nem írhatott elő. Összehasonlítva az 1997-es Gt. szabályozását az eredeti Tpt. szerinti szabályozással, megállapítható az, hogy az 1997-es Gt. kizárólag a faktikus konszernt szabályozta, az eredeti Tpt. szerint a faktikus konszern mellett a szerződéses konszern és a felek összehangolt magatartása is megalapozhatta a befolyásszerzés létrejöttét. Egységessé vált a szabályozás abból a szempontból, hogy immáron mindkét szabályozás szerint bármilyen jogcímen megvalósulhatott a befolyásszerzés. Továbbra is különbség volt abban, hogy az 1997-es Gt. főszabálya szerint csak a közvetlen befolyásszerzés jött figyelembe, az eredeti Tpt. szerint viszont a közvetlen befolyásszerzés mellett a közvetett befolyásszerzés is releváns volt.[75][76][77][78][79][80]
A módosított 1996-os Épt. szerinti szabályzáshoz képest lényeges előrelépés volt az, hogy az eredeti Tpt. a befolyásszerzésnek több típusát különböztette meg annak mértékére figyelemmel, és a különböző mértékű befolyásszerzésekhez immár eltérő jogkövetkezményeket kapcsolt. A kisebb mértékű szavazatszerzéshez kapcsolódó folyamatos bejelentési és közzétételi kötelezettség a kisebbség mellett már a hitelezők érdekeit is védelmezte, biztosította a befolyás növekedésének, illetve csökkenésének átláthatóságát, míg a nagyobb mértékű szavazatszerzéshez kapcsolódóan nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettség továbbra is kizárólagosan a kisebbség érdekeit védelmezte. Az újabb szabályozás alapján tehát a védett jogtárgyak köre kibővült, ezt a változást tükrözi a szabályanyag elnevezésének a megváltozása is (a korábbi "felvásárlás" kifejezést a "befolyásszerzés" jogfogalma váltotta fel). A törvény bejelentési és közzétételi kötelezettséget írt elő a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő ötszázalékos mértéket elérő, majd ezt követően minden további ötszázalékos mértéket (tíz, tizenöt, húsz százalék stb.) elérő befolyásszerzésre. Az ajánlattevő a bejelentést két naptári napon belül a Felügyeletnek és az igazgatóságnak volt köteles megtenni. Bejelentési és közzétételi kötelezettség állt fenn a fenti mértékű befolyás csökkenése esetén is. A bejelentési és közzétételi kötelezettség elmulasztásának szigorú hátrányos jogkövetkezménye (szankciója) az volt, hogy a mulasztó részvényes a bejelentési kötelezettség teljesítéséig a céltársaságban a tagsági jogait nem gyakorolhatta. A törvényalkotó a bejelentési és közzétételi kötelezettséget előíró szabályok bevezetésével megteremtette a magyar konszernjogi szabályozás összhangját a Tanács 88/627/EGK irányelvének rendelkezéseivel, amely a nyilvános társaságok meghatározó részesedésének megszerzése és elidegenítése esetén nyilvánosságra hozandó információkról rendelkezik.
Az eredeti Tpt. 80. § (2) bekezdésében írt szabály kifejezetten kimondta azt, hogy a Tpt. szerinti bejelentési és közzétételi kötelezettség nem érinti a Gt. szerinti bejelentési és közzétételi kötelezettségeket, vagyis a befolyásszerző azokat is köteles volt teljesíteni. A törvény nyilvános ajánlattételi kötelezettséget írt elő a nyilvánosan működő részvénytársaságban a harminchárom százalékot meghaladó mértékű befolyásszerzéshez, továbbá, ha a nyilvánosan működő részvénytársaságban az ajánlattevő részvényes kivételével egy részvényes sem rendelkezik - sem közvetlenül, sem közvetve - a szavazati jogok több mint tíz százalékával, vételi ajánlat megtétele már a huszonöt százalékot meghaladó befolyás megszerzéséhez kötelező. Az eredeti Tpt. 71. § (1) bekezdése szerint a vételi ajánlat hatálya alá tartozott a céltársaság valamennyi szavazati jogot biztosító részvénye, vagyis a vételi ajánlat a szavazati joggal nem rendelkező részvényekre és az átváltoztatható kötvényekre már nem terjedt ki. Továbbá az eredeti Tpt. 71. § (1) bekezdése értelmében a vételi ajánlatot már nem lehetett a céltársaság részvényeinek további ötven százalékára korlátozni, hanem azt a céltársaság valamennyi szavazati jogot megtestesítő részvényére, valamennyi szavazati joggal rendelkező részvényes számára meg kellett tenni. A korábbi szabályozáshoz képest ez az új szabály nyilvánvalóan hatékonyabban valósította meg a kisebbség érdekének fokozott védelmét.
Az eredeti Tpt. szerinti szabályozás fenntartotta az első szabályozás kisebbségi részvényesek érdekeit védő garanciális jogintézményeket. Új garanciális elemként a törvény előírta annak igazolását, hogy az ajánlattevőnek az ajánlatában meghatározott mennyiségű részvény megszerzéséhez szükséges ellenérték szolgáltatásához a törvényben meghatározott típusú fedezettel (például: pénz, magyar állampapír, bankgarancia) kell rendelkeznie. Az újabb szabályozás két lényeges újítása az volt, hogy egyrészt meghatározta az ajánlat tárgyát képező tőzsdére bevezetett és tőzsdére be nem vezetett részvények ellenértékének számítási módját, másrészt szabályozta a céltársaság igazgatóságának a vételi ajánlattal kapcsolatos eljárását. A céltársaság igazgatósága a vételi ajánlat kézhezvételének időpontjától a vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidőn belül nem hozhatott olyan döntést, amely alkalmas a befolyásszerzésre irányuló eljárás megzavarására, így nem határozhatott az alaptőke felemeléséről vagy a részvénytársaság saját részvényeinek megszerzéséről. A céltársaság igazgatósága emellett köteles volt a vételi ajánlatot véleményezni, és azt a részvényesek számára közzétenni.[81][82]
Az eredeti Tpt. szerinti szabályozás fenntartotta a kiszorítás jogintézményét, ugyanakkor a kilencven százalékot meghaladó mértékű befolyás megszerzése esetére megteremtette a vételi ajánlatot el nem fogadó részvényesek számára az eladási jogosultságot, az ajánlattevő számára a vételi kötelezettséget. Ebben az esetben sem lehetett kevesebb az ellenérték összege, mint a vételi ajánlat során alkalmazott ellenérték.[83]
Az első szabályozástól eltérően, amely a felvásárlási szabályok megsértésével kötött részvény-adásvételi szerződés semmisségét írta elő, az eredeti Tpt. 77. §-a kettő magánjogi hátrányos jogkövetkezményt, míg a Tpt. 402. § (2) bekezdés n) pontja egy közjogi hátrányos jogkövetkezményt írt elő a kötelező nyilvános ajánlattételre vonatkozó szabályok megszegése esetére. Ha a befolyásszerzésre a törvényben előírtaktól eltérően került sor, az ajánlattevő a részvénytársasággal szemben részvényesi jogait nem gyakorolhatta (első magánjogi szankció: a jogok szünetelése). A befolyást szerző a harminchárom, illetve a huszonöt százalékot meghaladó mértékű szavazati jogot megtestesítő részvényeit köteles a szerzést vagy a felügyelet határozatának meghozatalát követő hatvan napon belül elidegeníteni (második magánjogi szankció: az elidegenítési kötelezettség). Az elidegenítési kötelezettséggel nem érintett részvények tekintetében a részvénytársasággal szemben a részvényesi jogok csak az elidegenítési kötelezettség alá eső részvények elidegenítését követően voltak gyakorolhatók. Közjogi szankcióként a Felügyelet jogosult volt 500 000 forinttól 100 000 000 forintig terjedő pénzbírságot kiszabni.
Végezetül említést érdemel az, hogy az eredeti Tpt. szerinti szabályozás megteremtette az önkéntes nyilvános vételi ajánlattétel jogintézményét, amelynek lényege az volt, hogy vételi ajánlat útján akkor is létrejöhet befolyásszerzés, ha a vételi ajánlat tétele nem kötelező. A törvény az új jogintézménnyel kívánta ösztönözni a piaci szereplőket az önkéntes vételi ajánlat útján való befolyásszerzésre, amely ösztönzés azonban nem vezetett nagyszámú önkéntes vételi ajánlati eljárás kezdeményezéséhez.[84][85]

4. A különös konszernjogi szabályok kialakulása

A piacgazdasági formációban működő nemzetgazdaság szempontjából az egyik legfontosabb ágazat a pénzügyi szektor. A pénzügyi szektor közvetítői (vagyis a Pit. által pénzintézeteknek nevezett vállalkozások) biztosítják a pénzáramlást a gazdaság három alapvető szektora (pénztulajdonosi csoportja): az államháztartás, a vállalkozások és a lakosság között. 1987-ben - 40 esztendei szünet után - öt kereskedelmi bank létesítésével ismét kétszintűvé vált a magyar bankrendszer. A bankrendszer kétszintűvé válása miatt szükségessé vált a pénzintézetek és a pénzintézeti tevékenységek átfogó jellegű, törvényi szintű szabályozása. Ezt a szabályozási szükségletet elégítette ki az Országgyűlés, amikor elfogadta a Pit.-t, amely 1991. december 1. napján lépett hatályba. A Pit. meghatározta a pénzintézet fogalmát, fajtáit, a pénzintézeti tevékenységeket, a pénzintézeti tevékenységek folytatásának feltételeit, a pénzintézet tulajdonosaira, vezetőire és alkalmazottaira vonatozó szabályokat, a pénzintézet prudens (biztonságos) működésének szabályait, az egyes pénzintézeti tevékenységekre vonatkozó szabályokat, a pénzintézetek működése felett felügyeletet gyakorló állami szerv (akkori elnevezése: Bankfelügyelet) jogosítványait. A Pit. tehát ágazat-specifikus szabályokat tartalmazott, amelyek között különös konszernjogi szabályok is megtalálhatók voltak.
A Pit. 5. § (5) bekezdése értelmében pénzintézetnek minősült: a kereskedelmi bank, a szakosított pénzintézet, a befektetési bank és a takarékpénztár. A Pit 7. § (1) szerint kereskedelmi bank, szakosított pénzintézet, befektetési bank kizárólag részvénytársaságként, takarékpénztár részvénytársaságként, takarékszövetkezetként vagy hitelszövetkezetként volt megalapítható. A Pit. 7. § (2) bekezdés általános jelleggel kimondta, hogy a részvénytársasági formában működő pénzintézetre a gazdasági társaságokról szóló 1988-as Gt. rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ebből a szabályból - egyebek mellett - az következett, hogy az 1988-as Gt. általános konszernjogi szabályait a részvénytársasági formában működő pénzintézetekre alkalmazni kellett a Pit.-ben foglalt eltérésekkel, pontosabban a Pit.-ben meghatározott különös konszernjogi szabályokkal együttesen. A konszernjogi szabályozás tekintetében a Pit. ugyanis az 1988-as Gt.-től eltérő fogalomrendszert dolgozott ki, és a befolyásszerzésnek az 1988-as Gt.-től eltérő jogkövetkezmény-rendszerét írta elő.
A Pit. különös konszernjogi szabályai közül a "befolyásoló részesedés" jogfogalma állt a központi helyen. A Pit. 3. § (3) bekezdés f) pontja értelmében befolyásoló részesedés: az olyan közvetlen és közvetett tulajdon egy vállalkozásban, amely összességében a vagyoni vagy a szavazati jogok legalább tíz százalékát biztosítja, vagy olyan helyzet, mely a vállalkozásban jelentős befolyást tesz lehetővé, különösen, ha: a vállalkozás döntéshozó, ügyviteli és felügyelő szervei és testületei tagjainak többségét a vállalkozás kinevezheti vagy elmozdíthatja, vagy a szerződés alapján döntő befolyást gyakorolhat arra a vállalkozásra, amelynek részvényese vagy tagja. A befolyásoló részesedés nagyságának megállapításakor a közvetlen és közvetett tulajdont (összeadással) egybe kellett számítani. A befolyásoló részesedés három módon jöhetett létre: a) a közvetlenül törvényen alapuló faktikus konszern kapcsolat útján; b) az irányítási kapcsolat úján; c) polgári jogi szerződés alapján döntő befolyás gyakorlása útján. A Pit. szerint a közvetlenül törvényen alapuló konszern kapcsolat létrejöhetett meghatározott mértékű részesedés (részvény) vagy meghatározott mértékű szavazatmennyiség megszerzése útján. A törvény szerint az irányítási kapcsolat lényege az volt, hogy a befolyásszerző jogosult volt a pénzintézet irányító és felügyelő szervei tagjainak többségét kinevezni vagy elmozdítani. A harmadik esetkörrel összefüggésben a Pit. a "döntő befolyás" fogalmát nem határozta meg. A törvény mind a közvetlen, mind a közvetett tulajdonnak jelentőséget tulajdonított, továbbá meghatározta a közvetett tulajdon fogalmát. A Pit. 3. § (3) bekezdés g) pontja alapján közvetett tulajdon: egy vállalkozás (a továbbiakban: eredeti vállalkozás) tulajdoni hányadainak, illetve szavazatainak a vállalkozásban tulajdoni részesedéssel, illetve szavazatokkal rendelkező más vállalkozás(ok) (a továbbiakban: köztes vállalkozás) tulajdoni hányadain, illetve szavazatain keresztül történő birtoklása vagy gyakorlása. A közvetett tulajdon arányának megállapításához a köztes vállalkozásban fennálló tulajdoni vagy szavazati hányadot meg kell szorozni a köztes vállalkozásnak az eredeti vállalkozásban fennálló tulajdoni vagy szavazati hányadával. Természetes személyek esetében a közeli hozzátartozók által birtokolt, illetve gyakorolt tulajdoni vagy szavazati hányadokat egybe kell számítani. A közvetlen és közvetett tulajdont csak az eredeti vállalkozásban névre szóló részvénnyel rendelkező tulajdonosok esetében kell egybeszámítani. Az eredeti vállalkozásban csak közvetett tulajdonnal rendelkező tulajdonosok esetében a további közvetett tulajdont a számítás során figyelmen kívül kell hagyni.[86]
Összehasonlítva az 1988-as Gt. általános konszernjogi szabályait a Pit. különös konszernjogi szabályaival, a következőket állapíthatjuk meg. Az 1988-as Gt. kizárólag a belföldi részvénytársaságok egymás közötti viszonylatában szabályozta a befolyásszerzést, addig a Pit. szerint befolyásszerző bármely jogalany lehetett, ugyanakkor az ellenőrzött társaság - a különös konszernjog természetéből fakadóan - kizárólag belföldi (részvénytársasági vagy szövetkezeti formában működő) pénzintézet lehetett. Míg az 1988-as Gt. kizárólag a közvetlenül törvényen alapuló faktikus konszernt ismerte el, addig a Pit. három, egymástól eltérő típusú konszern kapcsolatot nevesített. Az 1988-as Gt. a faktikus konszern három altípusát határozta meg: a) jelentős (több, mint huszonöt százalékos) részesedés, b) többségi (több, mint ötvenszázalékos) részesedés, c) kölcsönös részesedés, a Pit. a tulajdoni hányad vagy szavazati hányad tíz százalékának birtoklásával megelégedett. Míg az 1988-as Gt. kizárólag a közvetlen befolyásszerzést ismerte, addig a Pit. a közvetlen befolyásszerzés mellett a közvetett befolyásszerzésnek is jelentőséget tulajdonított.
A pénzintézetekre vonatkozó különös konszernjogi szabályok rendeltetése a törvény hatálybalépéséről fogva a kisebbség és a hitelezők érdekeinek megóvása mellett a betétesek érdekeinek megóvása volt. A Pit. különös konszernjogi szabályai az engedélyezési eljárás során, a pénzintézet normál működése során, valamint a pénzintézet hitelezési tevékenysége során jutottak szerephez.
A pénzintézeti tevékenység engedélyköteles tevékenység volt. A Pit. 69. § (1) bekezdés f) pontja értelmében az engedély iránti kérelemhez mellékelni kell: a befolyásoló részesedéssel rendelkező személyek nevét, illetve megnevezését, valamint tulajdoni hányadának arányát.
A pénzintézet működése során, ha valaki befolyásoló részesedést kívánt szerezni a pénzintézetben, akkor ezt köteles volt a Bankfelügyeletnek bejelenteni. A Pit. 16. § (1) bekezdése alapján a természetes vagy jogi személy, továbbá a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság köteles volt a Bankfelügyeletnek bejelenteni, ha pénzintézetben befolyásoló részesedést (3. §) kíván szerezni, illetőleg ehhez kapcsolódó, jelentős előnyöket biztosító megállapodást kíván kötni. A bejelentésnek tartalmaznia kellett a pénzintézet megnevezését, a megszerezni kívánt részesedés arányát, az előnyöket tartalmazó megállapodás tartalmát vagy a befolyásoló részesedés bejelentésekor arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy ahhoz kapcsolódó előnyöket biztosító megállapodást nem kíván kötni, továbbá a (3) bekezdés a)-c) pontjaiban foglaltakra vonatkozó nyilatkozatát vagy igazolását. A Pit. (2) A szerződést a természetes vagy jogi személy, továbbá a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság a bejelentésnek a Bankfelügyelet által történt kézhezvételétől számított tizenötödik munkanap után köthette meg, kivéve ha a Bankfelügyelet a (3) bekezdésben meghatározott jogával él. A Pit. szerint tehát a pénzintézet működése során a befolyásoló részesedés megszerzéséhez nem volt szükség a Bankfelügyelet előzetes engedélyére, hanem elegendő volt előzetes bejelentést intézni a Bankfelügyelet részére, s amennyiben a Bankfelügyelet a befolyásszerzést határozatával nem tiltotta meg, úgy a befolyásszerzést eredményező szerződés a bejelentésnek a Bankfelügyelet által történt kézhezvételétől számított tizenötödik munkanap után megköthető volt. A Pit. szerint a Bankfelügyelet kizárólag a törvényben meghatározott esetkörökben tilthatta meg a befolyásszerzést. A Pit. 16. § (3) bekezdése szerint a Bankfelügyelet a bejelentéstől számított tizenöt munkanapon belül megtilthatta a pénzintézetben történő befolyásoló részesedés megszerzésére irányuló szerződés megkötését, ha a) a bejelentő természetes személy büntetett előéletű; b) a bejelentő természetes személy öt éven belül legalább két olyan vállalkozásnál töltött be vezető állást, amellyel szemben a vezetése alatt felszámolási eljárást indítottak; c) a bejelentő természetes személy súlyosan vagy ismételten megsértette e törvény vagy más, a banküzemre vagy a gazdálkodásra vonatkozó jogszabály előírásait, vagy d) megalapozottan vélelmezhető, hogy a bejelentő tevékenysége, illetve a pénzintézetre gyakorolt befolyása veszélyeztetné a pénzintézet megbízható, biztonságos működését.
A Pit. a befolyás mértékének növekedése és csökkentése esetére a befolyásszerző részére további bejelentési kötelezettséget, míg a pénzintézet részére tájékoztatási kötelezettséget írt elő. A Pit. 16. § (4) bekezdés értelmében a pénzintézetben befolyásoló részesedéssel rendelkező személy köteles volt a Bankfelügyeletnek bejelenteni, ha tulajdoni részaránya az utolsó bejelentés óta legalább két százalékponttal nőtt vagy csökkent, vagy befolyásoló részesedése egyébként lényegesen módosult. A Pit. 16. § (5) bekezdés alapján a (4) bekezdésben előírt bejelentési kötelezettséget a tulajdonrész megszerzését vagy elidegenítését követő két munkanapon belül, írásban kellett teljesíteni. A Pit. 17. §-a szerint a pénzintézet köteles volt a Bankfelügyeletet tájékoztatni, ha tudomást szerez a 16. §-ban meghatározott arányú részesedés megszerzéséről vagy elidegenítéséről, illetve a 16. § (4) bekezdésben meghatározottnak megfelelő módosulásról.
A Pit. 18. § (1) bekezdésében rögzített főszabály értelmében a pénzintézet jegyzett tőkéjében - más pénzintézet kivételével - egy-egy tulajdonos közvetlen és közvetett tulajdoni hányada nem haladhatta meg a huszonöt százalékot. A pénzintézetek prudens (biztonságos) működése érdekében a Pit. főszabályként a jegyzett tőke huszonöt százalékában korlátozta a pénzintézetben a nem szakmai befektető által megszerezhető tulajdonosi részesedés mértékét. A Pit. 18. § (2) bekezdésében írt egyik kivételes szabály alapján meghatározott pénzintézeti tevékenység végzésének az állam által történő biztosítása érdekében törvény úgy rendelkezhetett, hogy az e tevékenység végzésére létrehozott pénzintézet(ek)ben az állam tulajdoni hányada a huszonöt százalékot meghaladhatta. A Pit. 18. § (3) bekezdésében rögzített másik kivételes szabály szerint ha egy, az ország vagy valamely nagyobb régió gazdasági érdekeit, vagy a bankrendszer egészének szilárdságát súlyosan veszélyeztető pénzintézeti csőd veszélyének elhárítására más ésszerű megoldás nem kínálkozik, az állam a Kormány döntése alapján - legfeljebb kétéves átmeneti időre - szerezhetett az érintett pénzintézetben huszonöt százalékot meghaladó részesedést. A törvény a főszabály alól a Magyar Állam részére egyrészt speciális pénzintézeti tevékenység végzése céljából, másrészt a magyar bankrendszer egészének biztonságos működésének megóvása céljából megengedte a huszonöt százaléknál nagyobb tulajdonosi részesedés megszerzését.
A hitelezők és a betétesek érdekeinek megóvása céljából már a Pit. is tartalmazott néhány tőkevédelmi szabályt. A Pit. 39. § (1) bekezdése értelmében a pénzintézet és a pénzintézetben befolyásoló részesedéssel rendelkező más pénzintézet nem nyújthatott hitelt abból a célból, hogy valaki a pénzintézet által kibocsátott értékpapírt vásároljon, kivéve a munkavállalói tulajdon megteremtése céljából nyújtott hitelt. A szabály megfogalmazása pontatlan volt, nyilvánvalóan a pénzintézet által kibocsátott tagsági jogot megtestesítő értékpapír megvásárlásához történő hitelnyújtás volt tilos. A Pit. 41. § (1) bekezdés szerint csak a 40. § (2)-(3) bekezdésében meghatározott feltételek betartásával, az általánosan alkalmazottal megegyező szempontok alapján és feltételekkel nyújtható hitel a pénzintézetben befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonos részére, vagyis a törvény megtiltotta a befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonos előnyben részesítését a többi hitelfelvevő rovására.
A Pit. a pénzintézeteket ellenőrző-felügyelő Bankfelügyelet részére számos intézkedési jogkört biztosított, amelyek közül a Pit. 63. § d) pontjában meghatározott intézkedés a befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonossal szemben volt alkalmazható. A Pit. 63. §-a szerint a Bankfelügyelet a pénzintézeti kötelezettségek teljesítése, a betétesek és a hitelnyújtók biztonságának megóvása, valamint a pénzintézeti tevékenység e törvénynek és a pénzintézeti tevékenységre vonatkozó más jogszabályoknak való megfelelése érdekében a befolyásoló részesedési hányaddal rendelkező tulajdonos (tag) szavazati jogát - meghatározott időre - korlátozhatta, ha annak tevékenysége, illetve a pénzintézetre gyakorolt befolyása veszélyezteti a pénzintézet megbízható, biztonságos működését, illetve kötelezettségei teljesítését, vagy ha a tulajdonos a 16. és a 18. §-okban meghatározott rendelkezéseket nem teljesítette.
A Pit. különös konszernjogi szabályainak rövid áttekintése alapján a következőket állapíthatjuk meg. A magyar konszernjogban az első - a pénzintézetekre vonatkozó - különös konszernjogi szabályozás időben később valósult meg, mint az első általános konszernjogi szabályozás. Kezdettől fogva a különös konszernjogi szabályozás eltérő jogfogalmakat (például: befolyásoló részesedés) és jogkövetkezményeket alkalmazott, mint az általános konszernjogi szabályozás. Az általános konszernjoghoz képest a pénzintézetek különös konszernjoga a konszern kapcsolatok lényegesen szélesebb körét vonta hatálya alá. A különös konszernjogi szabályozás intézményesítette az ágazat-specifikus állami hatóságot, akkori nevén: a Bankfelügyeletet. A különös konszernjogi szabályozás jellegéből fakadóan egy további védett jogi érdek, mégpedig a betétesek jogi érdekvédelme került a szabályozás homlokterébe.

Második rész

ÁLTALÁNOS KONSZERNJOG

III. Fejezet

Befolyásszerzés: Eltérések és azonosságok a Gt. és a Tpt. általános konszernjogi szabályozása körében

A III. fejezettől kezdődően a hatályos konszernjogi szabályok részletes ismertetésére kerül sor. Ebben a fejezetben kísérletet teszünk a hatályos általános konszernjogi szabályrendszerek alapvető eltéréseinek és azonosságainak bemutatására.
A hatályos általános konszernjogi szabályanyag négy fő részterületre (konszerntípusra) osztható fel:
a) közvetlenül a törvényen alapuló, a korlátolt felelősségű társaságban és a zártkörűen működő részvénytársaságban való befolyásszerzés szabályai [Gt. V. fejezet 1. cím, 52-54. §-ok];
b) a nyilvánosan működő részvénytársaságban való befolyásszerzés szabályai [Tpt. Harmadik Rész VII. fejezet, 65-80/A. §-ok];
c) az elismert vállalatcsoport szabályai [Gt. V. fejezet 2. cím, 55-63. §-ok];
d) a tényleges vállalatcsoport szabályai [Gt. V. fejezet 3. cím, 64. §].

1. Eltérések a négy konszerntípus között

A Gt. 52. § szerinti konszern közvetlenül a törvényen alapuló faktikus konszern, amely kizárólag meghatározott mértékű szavazatmennyiség megszerzése útján jöhet létre
Az általános konszernjogi szabályozás négy szempontból tesz különbséget a konszerntípusok között. Az első szempont a konszern kapcsolat alanyai (személyi hatály), a második szempont a befolyás mértéke, a harmadik szempont a befolyásszerzési tényállások köre (tárgyi hatály), a negyedik szempont a befolyásszerzés jogkövetkezménye. Kihangsúlyozandó ugyanakkor az, hogy a konszernjogi szabályozás egységes abból a szempontból, hogy befolyásszerzésre kizárólag az ellenőrzött társaság (céltársaság) alapítását követően kerülhet sor. Másképpen fogalmazva: a befolyásszerzésre kizárólag az ellenőrzött társaság (céltársaság) működése során kerülhet sor, a hatályos konszernjogi szabályok szerint az alapításkor fennálló, a küszöbszámot elérő szavazati arány nem keletkeztet (nem hoz létre) befolyást. A hatályos Gt. szabályozásától eltérően az 1997-es Gt. 297. §-a még úgy rendelkezett, hogy a konszernfelelősségi szabályok megfelelően alkalmazandók abban az esetben is, ha a részvénytársaság vagy a korlátolt felelősségű társaság valamely részvényese, illetve tagja már a társaság alapításakor a szavazatoknak legalább a felével, illetve háromnegyedével rendelkezik.

1.1. A konszern kapcsolat alanyai (személyi hatály)

A konszern kapcsolat alanyainak vizsgálata során azt kell megvizsgálni egyfelől, hogy mely jogalany állhat a fölérendelt pozícióban (befolyásszerző, ajánlattevő, uralkodó tag, uralkodó részvényes), másfelől pedig azt, hogy mely jogalany állhat az alárendelt pozícióban (ellenőrzött társaság, céltársaság).

1.1.1. A fölérendelt pozícióban álló jogalanyok köre

A Gt. 52. § szerinti konszern esetén és a Tpt. szerinti konszern esetén - megegyezően a korábbi szabályozásokkal - bárki lehet a befolyásszerző. Vagyis fölérendelt pozícióban állhat belföldi és külföldi természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság.
A Gt. 55. § szerinti konszern és a Gt. 64. § szerinti konszern esetén a fölérendelt pozícióban álló jogalanyok köre szűkebb. Kizárólag az Szmt.-ben foglaltak szerint összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésére köteles gazdasági társaság lehet uralkodó tag (uralkodó részvényes).
1.1.2. Az alárendelt pozícióban álló jogalanyok köre
A Gt. 52. § szerinti konszern esetén - eltérően az 1997-es Gt. szabályozásától - kizárólag korlátolt felelősségű társaság és zártkörűen működő részvénytársaság lehet az ellenőrzött társaság. Az eltérés a korábbi szabályozástól abban ragadható meg, hogy az 1997-es Gt. befolyásszerzési szabályainak személyi hatálya a nyilvánosan működő részvénytársaságra is kiterjedt. A Gt. hatálybalépését megelőzően, illetőleg a Gt. hatálybalépésekor már létező nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a létesítő okiratának Gt.-hez történő igazításának napjáig tehát a nyilvánosan működő részvénytársaságra az 1997-es Gt. és a Tpt. konszernjogi szabályait egyaránt alkalmazni kellett. A Gt. tehát a zártkörűen működő részvénytársaságokra és a nyilvánosan működő részvénytársaságokra nézve egymástól teljes mértékben elkülönülő szabályozást teremtett. A Gt. 52. § szerint konszern személyi hatálya a nyilvánosan működő részvénytársaságra már egyáltalán nem terjed ki. A nyilvánosan működő részvénytársaságban való befolyásszerzésre a Tpt. konszernjogi szabályai vonatkoznak. A Tpt. szerinti konszern esetén céltársaság lehet a szabályozott piacra bevezetett és be nem vezetett belföldi nyilvánosan működő részvénytársaság és a külföldi nyilvánosan működő részvénytársaság azon részvényeivel kapcsolatos befolyásszerzés, amelyek a magyarországi szabályozott piacra bevezetésre kerültek.[87][88][89]
A Gt. 55. § szerinti konszern és a Gt. 64. § szerinti konszern esetén az alárendelt pozícióban korlátolt felelősségű társaság, zártkörűen működő részvénytársaság és nyilvánosan működő részvénytársaság állhat.

1.2. A befolyás mértéke

A Tpt. szerinti konszern esetén a törvény eltérő küszöbszámokat ír elő attól függően, hogy a befolyásszerző személyt milyen típusú kötelezettség terheli: bejelentési és közzétételi kötelezettsége, avagy nyilvános ajánlattételi kötelezettség. A Tpt. szerinti bejelentési és közzétételi kötelezettség küszöbszámait a Tpt. 61. §-ában írt szabályok tartalmazzák (lásd: V. fejezet 3. pont).
A Tpt. 68. § (1) bekezdése kimondja, hogy a céltársaságban, előzetesen - a Felügyelet által jóváhagyott - nyilvános vételi ajánlatot kell tenni a) a huszonöt százalékot meghaladó mértékű befolyásszerzéshez, ha a befolyást szerző részvényesen kívül senki sem rendelkezik a szavazati jogok tíz százalékát meghaladó befolyással, vagy b) a harminchárom százalékot meghaladó mértékű befolyásszerzéshez.
A törvény tehát a bejelentési és közzétételi kötelezettséggel összefüggésben alacsonyabb küszöbszámokat ír elő, mint a nyilvános ajánlattételi kötelezettséggel összefüggésben. Ennek az a magyarázata, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a kisebb mértékű befolyásszerzésnek is jelentősége van a kisebbség és a hitelezők védelme szempontjából, ugyanis a kisebb mértékű befolyás létrejöttének nyilvánosságra kerülése lehetőséget biztosít a kisebbség számára arra, hogy fennálló részesedésének mértékét (részvényeinek darabszámát) megváltoztassa (csökkentse vagy növelje), a szerződéses hitelezők számára pedig arra, hogy eldöntsék azt, hogy további szerződéses kapcsolatot kívánnak-e fenntartani, illetőleg újabb szerződéses kapcsolatot kívánnak-e létesíteni a céltársasággal.
A Gt. 52. § szerinti konszern - eltérően az 1997-es Gt. szerinti konszernjogi szabályozástól - már csak a legalább hetvenöt százalékos szavazati aránynak tulajdonít jelentőséget. A Gt. 52. § (1)-(2) bekezdései értelmében minősített befolyásszerző személy az, aki az ellenőrzött társaságban (korlátolt felelősségű társaság, zártkörűen működő részvénytársaság) - közvetlenül vagy közvetve - a szavazatok legalább hetvenöt százalékával rendelkezik. A Gt. tehát mindössze egyetlen küszöbszámot határoz meg, vagyis a törvény nem tesz különbséget aszerint, hogy a befolyásszerző személyt milyen típusú kötelezettség terheli. A hetvenöt százalék mértékű szavazati arány elérésével beállhatnak a törvényben meghatározott jogkövetkezmények.

1.3. A befolyásszerzési tényállások köre (tárgyi hatály)

A Tpt. szerinti konszern esetén a törvény a befolyásszerzési tényállások körét szélesebb terjedelemben és részletező módon, értelmező és fogalom-meghatározó normák segítségével szabályozza, mint a Gt. 52. § szerinti konszern esetén.
A Tpt. 5. § (1) bekezdés 136. pontjában rögzített fogalom-meghatározó szabály alapján befolyásszerzés: a céltársaság közgyűlésén a döntéshozatalban való részvétel lehetőségét biztosító szavazati jog megszerzése, ideértve a szavazati jogot biztosító részvényre vonatkozó vételi jog, visszavásárlási jog, határidős vételi megállapodás érvényesítését vagy a szavazati jog használati, haszonélvezeti jog alapján történő gyakorlását, valamint azt, ha a befolyás nem a befolyásszerző közvetlenül erre irányuló magatartása révén, hanem egyéb körülmények - így különösen jogutódlás vagy a részvénytársaságnak a részvényesek szavazati jogát érintő, a szavazati arányokat módosító határozata vagy a szavazati jogok feléledése - következtében, illetve összehangoltan eljáró személyek e célból megvalósított együttműködésének eredményeképpen jön létre. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 100. pontjában rögzített fogalom-meghatározó szabály szerint összehangoltan eljáró személyek: olyan természetes vagy jogi személyek, illetőleg jogi személyiség nélküli egyéb szervezetek, akik / amelyek a céltársaságban történő befolyásszerzésre, a céltársaság irányításának megszerzésére vagy vételi ajánlat meghiúsítására irányuló megállapodás alapján működnek együtt. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 25. pontja végezetül meghatározza a céltársaság fogalmát a következők szerint: magyarországi székhellyel rendelkező vagy magyarországi szabályozott piacra bevezetett nyilvánosan működő társaság, amelynek részvényei a nyilvános ajánlattételi eljárás tárgyát képezik.
A Tpt. 65/A. § (1) bekezdése értemében a befolyás mértékének megállapítása során a közvetlen és közvetett befolyást, az összehangoltan eljáró személyek, valamint a közeli hozzátartozó befolyásának mértékét egybe kell számítani. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 84. pontja szerint közvetett befolyásnak (tulajdonnak) minősül egy vállalkozás tulajdoni hányadának, illetőleg szavazati jogának a vállalkozásban tulajdoni részesedéssel, illetőleg szavazati joggal rendelkező más vállalkozás (köztes vállalkozás) tulajdoni hányadán, szavazati jogán keresztül történő gyakorlása. A közvetett befolyás (tulajdon) arányának megállapításához a közvetett befolyással (tulajdonnal) rendelkezőnek a köztes vállalkozásban fennálló szavazati jogát vagy tulajdoni hányadát meg kell szorozni a köztes vállalkozásnak a vállalkozásban fennálló szavazati vagy tulajdoni hányada közül azzal, amelyik a nagyobb. Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazati vagy tulajdoni hányad az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni.[90]
A Tpt. 5. § (1) bekezdés 87. pontja szerint közeli hozzátartozó: a Ptk.-ban meghatározott személy és az élettárs. A Ptk. 685. § b) pontja értelmében közeli hozzátartozók: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér. A Ptk. 685/A. §-a értelmében az élettársak - ha jogszabály másként nem rendelkezik - két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együttélő személy.
A Tpt. 65/A. § (2) bekezdése alapján a befolyás mértékének megállapítása során a) a harmadik személy által saját nevében, de a részvényes javára történő szavazati joggyakorlást a részvényes szavazati jogaként; b) a szerződést biztosító mellékkötelezettségként biztosítékul adott részvény alapján a részvényest megillető szavazati jogot - eltérő megállapodás hiányában - a biztosíték jogosultjának szavazati jogaként kell figyelembe venni. A Tpt. 65/A. § (3) bekezdése szerint a (2) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően a saját nevében, de a részvényes javára eljáró személy befolyásszerzését kell megállapítani akkor, ha az eljáró személy nem részvényesi meghatalmazottként, hanem részvényesként jegyezteti be magát a részvénykönyvbe.
A Tpt. 65/A. § (4) bekezdés értelmében összehangoltan eljáró személyeknek minősülnek - tekintet nélkül a célzatra - a csoport tagjai. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 27. pontja alapján csoportnak minősül az olyan vállalkozások összessége, amelyet egy anyavállalat, annak leányvállalatai és mindazon vállalkozások alkotnak, amelyekben az anyavállalat vagy leányvállalata ellenőrző befolyással vagy részesedési viszonnyal rendelkezik. A Tpt. 5. § (1) bekezdése 4. pontja szerint anyavállalat: minden olyan vállalkozás, amely egy másik vállalkozás működésére ellenőrző befolyást gyakorol. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 87. pontja értelmében leányvállalat: minden olyan vállalkozás, amelynek működésére egy másik vállalkozás ellenőrző befolyást gyakorol. A leányvállalat valamennyi leányvállalatát az anyavállalat leányvállalatának kell tekinteni. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 34. pontja az ellenőrző befolyás fogalmát maga nem határozza meg, hanem a Hpt.-ben meghatározott ilyen fogalomra utal. A Hpt. 2. számú melléklet II/1. pontja alapján ellenőrző befolyás: az Szmt. szerinti anyavállalat fogalmánál használt meghatározó befolyás, illetőleg egy személy és egy vállalkozás között fennálló olyan kapcsolat, amelynek alapján a) a befolyással rendelkező személy dönthet a vállalkozás nyereségének felosztásáról, nyereségének vagy veszteségének más vállalkozáshoz való átcsoportosításáról, stratégiájáról, üzletpolitikájáról vagy értékesítési politikájáról, vagy b) lehetővé válik - függetlenül attól, hogy a megállapodást alapszabályban (alapító okiratban) vagy más írásos szerződésben rögzítették - a vállalkozás irányításának más vállalkozás irányításával való összehangolása valamely közös cél érdekében, vagy c) a közös irányítás az igazgatóság, a felügyelőbizottság, az ügyvezetés részben (de a döntésekhez szükséges többséget kitevő) vagy teljesen azonos összetételén keresztül valósul meg, vagy d) a befolyással rendelkező személy tőkekapcsolat nélkül gyakorol jelentős befolyást egy másik vállalkozás működésére. A Hpt. fogalom-meghatározása sem teljes körű, továbbutal az Szmt. szerinti anyavállalat fogalmánál használt meghatározó befolyás fogalmára. Az Szmt. 3. § (2) bekezdés 1. pontja szerint anyavállalat: az a vállalkozó, amely egy másik vállalkozónál (a továbbiakban: leányvállalat) közvetlenül vagy leányvállalatán keresztül közvetetten meghatározó befolyást képes gyakorolni, mert az alábbi feltételek közül legalább eggyel rendelkezik: a) a tulajdonosok (a részvényesek) szavazatának többségével (50 százalékot meghaladóval) tulajdoni hányada alapján egyedül rendelkezik, vagy b) más tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött megállapodás alapján a szavazatok többségét egyedül birtokolja, vagy c) a társaság tulajdonosaként (részvényeseként) jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők vagy a felügyelőbizottság tagjai többségét megválassza vagy visszahívja, vagy d) a tulajdonosokkal (a részvényesekkel) kötött szerződés (vagy a létesítő okirat rendelkezése) alapján - függetlenül a tulajdoni hányadtól, a szavazati aránytól, a megválasztási és visszahívási jogtól - döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol. Az Szmt. 3. § (2) bekezdés 2. pontja értelmében leányvállalat: az a gazdasági társaság, amelyre az 1. pont szerinti anyavállalat meghatározó befolyást képes gyakorolni. Jól látható az, hogy a Tpt. rendkívül körülményes módon, többszörös jogszabályi utalással határozza meg a csoport fogalmát, végső soron az Szmt.-ben meghatározott fogalmakat kell alkalmazni.
Összefoglalva megállapítható tehát az, hogy a Tpt. szerinti konszern a befolyásszerzési tényállások öt esetkörét nevesíti:
a) A meghatározott mértékű szavazatmennyiség bármilyen jogcímen történő megszerzését (faktikus konszern);
b) Az összehangoltan eljáró személyek magatartását. Összehangoltan eljáró személyek magatartására sor kerülhet egyrészt erre irányuló polgári jogi szerződés megkötése alapján (szerződéses konszern), másrészt erre irányuló polgári jogi szerződés megkötése nélkül abban az esetben, ha a törvény szerint az összehangoltan eljáró személyek Tpt. szerinti csoport tagjai (faktikus konszern);
c) A közeli hozzátartozók szavazatainak egybeszámítása (faktikus konszern);
d) Főszabályként a részvényesi meghatalmazott által saját nevében, de a részvényes javára történő szavazati joggyakorlás a részvényes szavazati jogaként, vagyis a részvényes befolyásszerzéseként jön figyelembe (szerződéses konszern);
e) A szerződést biztosító mellékkötelezettségként biztosítékul adott részvény alapján a részvényest megillető szavazati jogot - eltérő megállapodás hiányában - a biztosíték jogosultjának szavazati jogaként kell figyelembe venni, vagyis a biztosíték jogosultjának befolyásszerzéseként jön figyelembe (szerződéses konszern).
Eltérően az 1997-es Gt.-től (amely túlnyomórészt a közvetlen befolyásra koncentrált) a Gt. 52. § szerinti konszern körében a törvény nem csak az egyszemélyes gazdasági társaságon keresztül megvalósuló közvetett befolyásnak, hanem valamennyi közvetett befolyásnak jelentőséget tulajdonít. Álláspontunk szerint a Gt. szerint a zártkörűen működő részvénytársaságban és a korlátolt felelősségű társaságban való befolyás megszerzésének jogcíme közömbös, létrejöhet átszállással (örökléssel és szervezeti jogutódlással) és átruházással egyaránt. A Gt. nem tartalmaz részletező, értelmező és fogalom-meghatározó szabályokat. A Gt. 52. § (2) bekezdés második mondata értelmében a közvetett befolyást a Ptk. 685/B. § (3) bekezdése szerint kell megállapítani. A Ptk. 685/B. §-a a többségi befolyás fogalmát határozza meg a módosított 2. sz. irányelv 24a. cikk (3) bekezdés a) pontjában rögzített "meghatározó befolyás" fogalom-meghatározásának magyar jogba történő átültetése útján. A módosított 2. sz. irányelv 24a. cikk (3) bekezdés b) pontjában írt szabály szerint a tagállam jogosult meghatározni azokat az eseteket, amelyek közvetett befolyásnak minősülnek. A magyar jogalkotó e jogosultságával élt, amikor meghatározta a Ptk. 685/B. § (3) bekezdésében a közvetett befolyás fogalmát. A közvetett befolyás fogalommal összefüggésben kihangsúlyozzuk azt, hogy amíg a befolyásszerző bármely jogalany lehet, addig a befolyás alatt álló személy és a köztes vállalkozás kizárólag jogi személy lehet. A 2. sz. irányelv személyi hatálya csak a részvénytársaságra terjed ki, azonban a magyar jogalkotó a részvénytársaság mellett az összes jogi személyre (így a korlátolt felelősségű társaságra is) kiterjesztette a többségi befolyás és a közvetett befolyás szabályának személyi hatályát.[91]
A Ptk. 685/B. § (3) bekezdése alapján a befolyással rendelkezőnek egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával közvetett módon való rendelkezése vagy egy jogi személyben közvetetten fennálló meghatározó befolyása megállapítása során a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyt (köztes vállalkozást) megillető szavazatokat meg kell szorozni a befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozásban, illetve vállalkozásokban fennálló szavazatával. Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazatok mértéke az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni. Valójában nem a szavazatokat, szavazatszámokat (egész számokat) kell egymással megszorozni, hanem a szavazati hányadokat (törtszámokat) kell egymással megszorozni. Első példa: a közvetett befolyásszerzés fennállásának vizsgálatára, ha a befolyásszerzőnek a köztes vállalkozásban 40% mértékű szavazata, míg a köztes vállalkozásnak az ellenőrzött társaságban 90% mértékű szavazata van: 40/100 * 90/100 = = 3600/10 000; 3600/10 000 = 36%; a befolyásszerző tehát kevesebb, mint 75% mértékű szavazattal rendelkezik. Második példa: a közvetett befolyásszerzés fennállásának vizsgálatára, ha a befolyásszerzőnek a köztes vállalkozásban 60% mértékű szavazata, míg a köztes vállalkozásnak az ellenőrzött társaságban 90% mértékű szavazata van: mivel a köztes vállalkozásban fennálló szavazat mértéke az ötven százalékot meghaladja, azt egy egészként kell figyelembe venni, vagyis 100/100 * * 90/100 = 9000/10 000; 9000/10 000 = 90%; a befolyásszerző tehát több mint 75% mértékű szavazattal rendelkezik.
A Tpt. közvetett befolyás (tulajdon) fogalma nagy hasonlóságot mutat a Ptk. 685/B. § szerinti többségi befolyás (meghatározó befolyás) fogalommal. A különbség egyrészt a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok többségének megválasztása, illetőleg visszahívása, másrészt a megállapodás alapján egyedül gyakorolt szavazati jog, harmadrészt a közvetett befolyás szavazati jog alapján való fennállása tekintetében mutatkozik. Álláspontunk szerint a nyilvánosan működő részvénytársaságban való befolyásszerzéssel valamint a zártkörűen működő részvénytársaságban és a korlátolt felelősségű társaságban való befolyásszerzéssel összefüggésben a jogbiztonság, a kiszámíthatóság és a polgári jog egységének megőrzése érdekében a közvetett befolyás (tulajdon) fogalmát egységesen, a Ptk. záró rendelkezéseinek körében kellene szabályozni, és a Tpt.-nek csupán egyértelmű utaló szabállyal kellene arra utalnia. A jogalkotónak egyértelműen és világosan állást kellene foglalnia abban a kérdésben, hogy a közvetett befolyás esetén egyaránt figyelembe veendő legyen-e a tulajdoni arány és a szavazati arány, avagy kizárólag a szavazati arány legyen figyelembe veendő. Álláspontunk szerint a helyes és ésszerű szabályozás az lenne, ha kizárólagosan a szavazati arányt kellene figyelembe venni az alábbiak okán. Amennyiben valakinek nincs tulajdoni hányada, de van szavazati joga, vagy a tulajdoni arányától eltérő a szavazati aránya az adott társas vállalkozásban, úgy a döntéshozatalban nem a tulajdoni hányadával, hanem a rendelkezésére álló szavazati aránnyal vesz részt. Ha pedig a jogalanynak egyáltalán nincs szavazati joga, hanem csak tulajdoni hányada, akkor ő a döntéshozatalban értelemszerűen nem képes részt venni.[92]
A Gt. 55. § szerinti konszern (elismert vállalatcsoport) esetén főszabály szerint a felek kötelesek uralmi szerződést kötni egymással. Kivételes szabály az, ha az ellenőrzött társaságban az uralkodó tag (uralkodó részvényes) az egyedüli tag részvényes, ugyanis ebben az esetben uralmi szerződés helyett az uralkodó tag (uralkodó részvényes) és az ellenőrzött társaság létesítő okiratában kell rendezni a törvény által megkívánt ügyeket. A Gt. 55. § szerint tehát szerződéses konszern jön létre.[93][94]
A Gt. 64. § szerint konszern (tényleges vállalatcsoport) esetén uralmi szerződés megkötésének hiányában is, ha a törvényben meghatározott együttes (konjunktív) feltételek fennállnak a felek között, faktikus konszern kapcsolat jön lére.

1.4. A befolyásszerzés jogkövetkezménye

A Tpt. szerinti konszern esetén a törvény - az eltérő küszöbszámokra figyelemmel - a befolyásszerzés két jogkövetkezményét írja elő. Az első jogkövetkezmény a bejelentési és közzétételi kötelezettség. A bejelentési kötelezettség a Felügyelet és a céltársaság igazgatósága irányában áll fenn. A közzétételi kötelezettség helye a Tpt. 34. § (4) bekezdésében meghatározott hely, vagyis a) legalább egy országos terjesztésű napilap, vagy b) a kibocsátó és - ha van - a forgalmazó honlapja, vagy c) annak a szabályozott piacnak a honlapja, amelyen az értékpapírral kereskednek, vagy d) a Felügyelet honlapja, ha a Felügyelet nyújt ilyen szolgáltatást az e törvény szerinti közzétételi kötelezettség teljesítése céljából. A második jogkövetkezmény a nyilvános ajánlattételi kötelezettség. Habár a nyilvános ajánlattételi kötelezettség elvileg a teljes kisebbség érdekét kellene, hogy védelmezze, a Tpt. 71. § (1) bekezdése szerint a vételi ajánlatot nem az összes részvényre, hanem csak a céltársaság valamennyi szavazati jogot megtestesítő részvényére, valamennyi szavazati joggal rendelkező részvényese számára kell megtenni. Kihangsúlyozandó ugyanakkor az, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a Gt. 186. § (4) bekezdésében írt szabály alapján létezhetnek szavazati joggal nem rendelkező részvények is (például: szavazati jogot kizáró osztalékelsőbbséget biztosító részvények vagy szavazati jogot kizáró likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbséget biztosító részvények), amelyekre nem terjed ki a vételi ajánlat hatálya. További kérdést vet fel az, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság esetén is kibocsátható dolgozói részvényfajta, amely a Gt. 191. § (3) bekezdése értelmében csak a részvénytársaság munkavállalóira, illetve azokra ruházható át, akik számára az alapszabály ezt a jogot a részvénytársasággal fennállt korábbi munkaviszonyukra tekintettel biztosítja. Amennyiben a befolyásszerző személy nem a céltársaság munkavállalója vagy egykori munkavállalója, úgy a vételi ajánlat alapján nem jogosult a dolgozói részvények megszerzésére.
A Gt. 52. § szerinti konszern esetén a törvény a befolyásszerzés négy jogkövetkezményét írja elő. Az első jogkövetkezmény a cégbíróság felé fennálló bejelentési kötelezettség. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy eltérően az 1997-es Gt.-től a hatályos Gt. már nem ír elő a befolyásszerző személy részére külön közzétételi kötelezettséget. A második jogkövetkezmény a minősített befolyásszerzőt terhelő, a kisebbséggel szemben fennálló vételi kötelezettség. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a Gt. 53. § (2) bekezdés értelmében a minősített befolyásszerzőt terhelő vételi kötelezettség nem áll fenn, ha azt a tagok (részvényesek) a társasági szerződésben kizárták. A vételi kötelezettséget előíró szabály tehát diszpozitív jellegű, tagok (részvényesek) a társasági szerződésben (alapszabályban) attól eltérhetnek olyképpen, hogy a vételi kötelezettséget kizárják. A vételi kötelezettség kizárására csak társasági szerződésben (alapszabályban) kerülhet sor, más polgári jogi szerződésben (például: szindikátusi szerződésben) érvényesen nem köthető ki a vételi kötelezettség kizárása. A befolyásszerzés létrejöttét megelőzően kell a társasági szerződésben (alapszabályban) a vételi kötelezettség kizárását kikötni. A vételi kötelezettség kizárására csak valamennyi tagra (részvényesre) kiterjedő hatállyal kerülhet sor, meghatározott tagra (tagokra) nézve tilos kizárni a vételi kötelezettséget, ugyanis az ilyen megoldás a kisebbségi jog kijátszását jelentené. A vételi kötelezettség kizárását előíró társasági szerződés módosítás elfogadásához a tagok (részvényesek) egyhangú határozata szükséges. Az egyhangú határozat szükségességének előírása a kisebbség fokozott védelmet szolgálja. A harmadik jogkövetkezmény a hitelezőkkel szemben fennálló biztosítékadási kötelezettség. A negyedik jogkövetkezmény speciális tényállás esetén a hitelezőkkel szemben fennálló felelősség.[95][96][97][98]
A Gt. 55. § szerinti konszern esetén a törvény részletesen szabályozza mind az uralkodó tag (uralkodó részvényes), mind a kisebbség és a hitelezők jogait, kötelezettségeit és felelősségét. A Gt. 64. § szerinti konszern esetén a tényleges vállalatcsoportként való működésből származó előnyök és hátrányok nem kiegyenlített megosztásának jogkövetkezménye az, hogy beállhat az uralkodó tag felelőssége a hitelezők irányába. Amennyiben a bíróság ítéletében megállapítja, hogy az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság közötti tényleges együttműködés megfelel a törvény előírásainak, úgy a jogkövetkezmény egyrészt az, hogy az uralkodó tag felelőssége nem állhat be a hitelezők irányába, másrészt az, hogy a felek - uralmi szerződés megkötése nélkül - elismert vállalatcsoportként bejegyeztethetik magukat a cégnyilvántartásba.[99][100]
Összehasonlítva a jogkövetkezményeket megállapítható az, hogy a Tpt. szerinti konszern esetén a kisebbségvédelem és a hitelezővédelem alacsonyabb küszöbszámok mellett megvalósul a folyamatos bejelentési és közzétételi kötelezettség által, mint a Gt. a 52. § szerinti, a Gt. 55. § szerinti és a Gt. 64. § szerinti konszern esetén. A Tpt. szerinti, a Gt. 52. § szerinti és a Gt. 55. § szerinti konszern esetén a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a kisebbség a társasági részesedését (részvényét, üzletrészét) a fölérendelt pozícióban álló személy részére megfelelő ellenérték fejében értékesítse, s ezáltal a tagsági (részvényesi) jogviszonyát megszüntesse. A Tpt. szerinti konszern és a Gt. 52. § szerinti konszern esetében a céltársaságban (ellenőrzött társaságban) való bennmaradást választó kisebbség további jogvédelemben nem részesül. A Gt. 55. § szerinti konszern esetében a kisebbséget az uralmi szerződésben kikötött kisebbségvédelmi jogok illetik meg.

2. Azonosságok a Gt. 52. § szerinti és a Tpt. szerinti konszern között

Kétségtelen tény, hogy a magyar konszernjogi szabályozás kezdetén teljesen eltérő jellegű volt az 1997-es Gt.-ben elhelyezett konszernjogi szabályozás és a módosított 1996-os Épt.-ben elhelyezett vállalatfelvásárlási szabályozás. Az 1997-es Gt. szerinti konszernjogi szabályozás lényegesen átfogóbb jellegű volt, a konszern dinamikáját és statikáját egyaránt szabályozta, a kisebbség és a hitelezők fokozott védelmét törekedett biztosítani, ezzel szemben a vállalatfelvásárlási szabályozás kizárólagosan a konszern dinamikájára fokuszált, a kisebbség érdekeinek fokozott védelmét tartotta szem előtt, hitelezővédelmi szabályokat nem tartalmazott. Az 1997-es Gt. alapján a befolyásszerzés jogcíme közömbös volt, ugyanakkor szűk kivételtől eltekintve csak a közvetlen befolyásszerzés jött figyelembe, ezzel szemben a vállalatfelvásárlási szabályozás szerint kizárólag az átruházás volt a megengedett jogcím, ugyanakkor a közvetlen befolyásszerzés mellett a közvetett befolyásszerzés is releváns volt. A többszöri újrakodifikáció után a hatályos Gt. és a hatályos Tpt. konszernjogi szabályozása azonban már több szempontból is közelít egymáshoz. Figyelemre méltó tény az, hogy a két általános konszernjogi szabályanyag egymáshoz való közelítése annak ellenére történt meg, hogy a jogalkotó egymástól teljesen eltérő szabályozási technikákat alkalmazott. A Gt.-ben relatíve magas absztrakciós szintű szabályokkal találkozhatunk, míg a Tpt.-ben a jogalkotó kifejezetten részletező, fogalom-meghatározó és értelmező rendelkezések sokaságával dolgozik. A Gt. 52. § szerinti konszern és a Tpt. szerinti konszern egyaránt elsődlegesen a konszern dinamikáját szabályozza (e két konszerntípus esetében a törvény másodlagosan a konszern dinamikáját is szabályozza), míg a konszern statikus mozzanatainak részletes szabályozása hangsúlyosan jelentkezik - a magyar konszernjogban új konszernípusként megjelenő - a Gt. 55. § szerinti konszern (elismert vállalatcsoport) esetében. Mind a Gt.-ben szabályozott konszerntípusok, mind a Tpt. szerinti konszern törekszenek a kisebbség és a hitelezők érdekeinek fokozott védelmét megvalósítani, több-kevesebb sikerrel. A Gt. 52. § szerinti konszern és a Tpt. szerinti konszern közös jellemvonásává vált egyrészt az, hogy a befolyásszerzés jogcíme közömbös (a szándékos és a nem szándékos befolyásszerzés egyaránt releváns), másrészt az, hogy a közvetlen és a közvetett befolyásszerzés egyaránt figyelembe jön. Mind a Gt. 52. § szerinti, mind a Tpt. szerinti konszern esetén azonos megítélés alá tartozik a befolyás létrejöttének időpontja is.

2.1. A befolyás létrejöttének (a befolyásszerzés) időpontja

Mind a Gt. 52. § szerinti, mind a Tpt. szerinti konszern szempontjából kiemelkedő jelentősége van a befolyásszerzés időpontjának. Mivel befolyásszerzésről kizárólag tőkeegyesítő társaságok esetén beszélünk, a befolyásszerzés időpontjának szükségszerűen kapcsolódnia kell a korlátolt felelősségű társaság esetében az üzletrész, a részvénytársaság esetében a részvény megszerzéséhez, vagy az üzletrész, részvény alapján megszerzett szavazati jog gyakorlásához. Sem a Gt., sem a Tpt. kifejezetten nem határozza meg a befolyás létrejöttének időpontját, a bíróság pedig mindössze egy esetben foglalt állást ebben a kérdésben (az eseti döntést az alábbiakban ismertetjük). A befolyás létrejöttének ugyanakkor kiemelkedő jelentősége van a teljes konszernjogi szabályozás szempontjából, ugyanis, a törvény mind a Gt. 52. § szerinti, mind a Tpt. szerinti konszern esetében lényeges jogkövetkezményeket kapcsol ehhez a jogi tényhez. Valójában mindkét konszerntípus esetében a törvény által előírt valamennyi jogkövetkezmény kizárólag a befolyás létrejöttének időpontját követően hatályosulhat. Az általános konszernjogi szabályozással elérni kívánt célok: a fokozott kisebbségvédelem és hitelezővédelem a befolyás létrejöttétől kezdődően érvényesülhet. Jogdogmatikai szempontból a befolyás létrejöttének időpontja több időponthoz is köthető lenne. Átruházás jogcímén történő befolyásszerzés példáján szemléltetve a következő időpontok jöhetnének figyelembe. Legkorábbi időpont lehetne az átruházási szerződés megkötésének időpontja. Későbbi időpont lehetne az átruházási szerződés hatálybalépésének időpontja, a vagy az üzletrész, részvény tulajdonjoga megszerzésének időpontja, illetve az üzletrészszerzés, részvényszerzés bejelentésének időpontja. Még későbbi időpont lehetne a megszerzett üzletrész, részvény tagjegyzékbe, részvénykönyvbe való bejegyzésének időpontja. Szóba jöhetne az az időpont is, amikor a cégbíróság a befolyásszerzés tényét a cégnyilvántartásba bejegyzi, avagy a cégbírósági határozat Cégközlönyben való közzétételének időpontja.
Álláspontunk szerint mind a Gt. 52. § szerinti, mind a Tpt. szerinti konszern esetében a fenti időpontok közül az üzletrész, részvény tulajdonjoga megszerzésének időpontja minősül a befolyásszerzés időpontjának. A befolyás létrejöttének időpontjával összefüggésben kihangsúlyozandó az, hogy az üzletrész és a részvény alanyi jogokat, mégpedig tagsági jogokat testesít meg. Aki megszerzi az üzletrész, részvény tulajdonjogát, az megszerzi a tagsági jogokat, rendelkezik e jogosultságokkal. Az üzletrész, részvény által megtestesített alanyi jogok egyik csoportjába tartozó jogosultságok kívülálló harmadik személyekkel szemben érvényesülnek (például: az elidegenítéshez és megterheléshez való jog), az alanyi jogok másik csoportjába tartozó jogosultságok a korlátolt felelősségű társasággal, illetőleg a részvénytársasággal szemben érvényesülnek (például: vagyoni jogok [osztalékhoz való jog, likvidációs hányadhoz való jog], nem vagyoni jogok [közgyűlésen való részvételi jog, szavazati jog]). Megállapítható az, hogy az üzletrész, a részvény által megtestesített alanyi jogok közül a korlátolt felelősségű társasággal, illetőleg a részvénytársasággal szemben érvényesülő egyik nem vagyoni jog a szavazati jog. A fentiekben kifejtettekből az következik, hogy aki megszerzi az üzletrészt, illetőleg a részvényt, az rendelkezik a szavazati joggal.[101]
A tagsági joggal való rendelkezéstől elkülönül a gazdasági társasággal szembeni tagsági jog gyakorolhatósága. A szavazati joggal való rendelkezéstől tehát elkülönül a szavazati jog gyakorolhatósága. Az gyakorolhat a gazdasági társasággal szemben tagsági jogot, aki közli és igazolja a tagsági, a részvényesi jogállását, minőségét a társaság felé. A korlátolt felelősségű társaság esetében a Gt. 127. § (4) bekezdésében rögzített szabály azt írja elő, hogy nyolc napon belül be kell jelenteni a tulajdonosváltozást és annak időpontját a tagjegyzékbe való bejegyzés végett; a részvénytársaság esetében a Gt. 212. § (1) bekezdésben írt szabály azt írja elő, hogy a részvényes a részvényesi jogok gyakorlására a részvénykönyvbe történő bejegyzést követően jogosult.
Mindkét esetben a társaság (pontosabban: a társaság vezető tisztségviselője) által vezetett nyilvántartás (tagjegyzék, részvénykönyv) rendeltetése az, hogy a társaság, a többi tag (részvényes) és a hitelező egyértelműen megtudja azt, hogy kik azok a személyek, akik tagsági jogokat gyakorolhatnak a társasággal szemben. Másképpen fogalmazva: a társaság által vezetett nyilvántartásba vétel előfeltétele annak, hogy az üzletrész tulajdonosa, illetőleg a részvényes bármilyen tagsági jogot gyakorolhasson a társasággal szemben, ezzel szemben a kívülálló harmadik személyekkel szembeni joggyakorlásnak nem előfeltétele a társaság általi nyilvántartásba vétel. A korlátolt felelősségű társaság esetében a kívülállók is megtudhatják azt, hogy ki az új tag, tekintettel arra, hogy a tagjegyzéket be kell nyújtani a cégbíróságra, a cégbíróságra benyújtott tagjegyzék adatai cégadatok, a közhiteles cégnyilvántartás részét képezik. A tagjegyzék nyilvánossága tehát széleskörűen biztosított. Ez a korlátolt felelősségű társaság "kétarcúságának" személyegyesítő jellemvonásából fakad. Ezzel szemben a részvénytársaság esetében a részvénykönyvet nem kell benyújtani a cégbíróságra, következésképpen a részvénykönyv adatai nem válnak cégadatokká. Ezért a részvénykönyv nyilvánossága szűkebb körű, mint a tagjegyzék nyilvánossága. Kihangsúlyozandó ugyanakkor az, hogy a részvénykönyv nyilvános okirat, abba kívülálló harmadik személy jogi érdekének igazolása nélkül betekinthet. A részvénykönyv szűkebb körű nyilvánossága a részvénytársaság tőkeegyesítő jellegének következménye. Mind a korlátolt felelősségű társaság, mind a részvénytársaság esetében kizárólag a társaság által megismert, beazonosított és nyilvántartásba vett személy (tag, részvényes) jogosult tehát szavazati jogot gyakorolni.[102]
Az üzletrész, részvény megszerzése folytán a befolyásszerző rendelkezési jogot szerez arra nézve, hogy a tagsági jogokat (például: a szavazati jogot) gyakorolhassa. A szavazati joggal való rendelkezés és a szavazati jog gyakorolhatósága nem egy és ugyanaz, a kettő nem esik egymással egybe. A befolyásszerzésnél nem a befolyásszerző és az ellenőrzött társaság (céltársaság) közötti jogviszonynak, hanem a befolyásszerző és a többi tag, részvényes közötti jogviszonynak, illetőleg a befolyásszerző és a hitelező közötti jogviszonynak van relevanciája. A befolyásszerzőt az ellenőrzött társasággal (céltársasággal) szembeni tagsági jogok gyakorolhatóságától függetlenül terhelik a Gt. 53. §-ában meghatározott kötelezettség a kisebbséggel szemben, a Gt. 54. §-ában írt felelősség a hitelezőkkel szemben, illetőleg a Tpt. 67-68. §-aiban meghatározott kötelezettségek a kisebbséggel és a hitelezőkkel szemben. A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a konszernjogi szabályok alkalmazása vonatkozásában a befolyásszerzés időpontja nem a részvénykönyvi bejegyzés, hanem a részvények megszerzésének időpontja. Nem annak van jelentősége, hogy a részvényes mikor gyakorolhatja a legalább többségi részesedés megszerzésével járó jogokat, hanem annak, mikortól gyakorolhatná. A bírósági döntés az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdésében rögzített rendelkezésen alapult, ugyanakkor elvi jelentőségű megállapítása a mind a Gt. 52. § szerinti, mind a Tpt. szerinti befolyás létrejötte időpontjára egyaránt irányadó. E körben végezetül kihangsúlyozzuk azt - amire a Legfelsőbb Bíróság is felhívta a figyelmet az ítélet indokolásában -, hogy amennyiben elfogadnánk azt a megközelítést, hogy a részvénykönyvbe való bejegyzés hozza létre a befolyásszerzést, úgy a befolyásszerző önkényesen, maga határozhatná meg a befolyásszerzés időpontját, s ez módot adna arra, hogy a befolyásszerző maga határozza meg, milyen forgalmi értéken terheli a részvény-vételi kötelezettség, ami a kisebbség és a hitelezők érdekeit súlyosan sérthetné. Az eseti döntésben kifejtetteken túlmenően lehetőség nyílna arra is, hogy a korlátolt felelősségű társaságban vagy zártkörűen működő részvénytársaságban a befolyásszerző egyáltalán nem jelenti be a megszerzett újabb szavazatokat, s ekként az újabb szavazatai egyáltalán nem kerülnek bejegyzésre a tagjegyzékbe (részvénykönyvbe), mégis a társaság legfőbb szervében valamennyi kérdésben egymaga képes lenne döntést hozni, miközben a kisebbséget és a hitelezőket semmiféle konszernjogi többletvédelem nem illetné meg. Példával szemléltetve: A korlátolt felelősségű társaság összes szavazatainak száma: 100. A 48 szavazattal már rendelkező "R" tag további 40 szavazatot szerez. A többi tag rendelkezik a maradék 12 szavazattal. "R" tag az újonnan megszerzett 40 szavazatát nem jelenti be a társaságnak, így azok nem kerülnek be a tagjegyzékbe. Következésképpen "R" tag az újonnan megszerzett 40 szavazatával szavazati jogot nem gyakorolhat a taggyűlésen. "R" tag a korábbi 48 szavazatával és a többi tag 12 szavazatával szavazhat a taggyűlésen. Ha minden tag jelen van és szavaz, akkor is "R" tag egyedül rendelkezik a leadható szavazatok 80%-ával, így minden kérdésben egymaga dönthet a taggyűlésen anélkül, hogy "R" tagot a Gt. 53. §-ában írt kötelezettség terhelné a kisebbségi tagok felé, illetőleg a Gt. 54. §-ában írt felelősség terhelné a hitelezők irányában.[103][104]
A befolyás létrejöttének időpontja a szándékos és nem szándékos befolyásszerzés következő pontokban bemutatásra kerülő konkrét esetköreiben más és más időpont, azonban a befolyás létrejötte főszabályként - a korlátolt dologi jogok és néhány más eset kivételével - az üzletrész, illetőleg a részvény tulajdonjogának megszerzéséhez tapad.

2.2. A szándékos befolyásszerzés esetkörei és a befolyás létrejöttének időpontjai

Szándékos befolyásszerzésről van szó, amikor a befolyásszerző magatartása közvetlenül az üzletrész, a részvény tulajdonjogának megszerzésére irányul, vagyis létezik a befolyás megszerzésére irányuló célzat. A befolyásszerzés tipikus módja a szándékos befolyásszerzésnek minősülő jogügyleti szerzés. A szándékos jogügyleti szerzésmódok közül is a leggyakoribb az átruházás útján adásvétel jogcímén történő befolyásszerzés, mindamellett bemutatjuk a szándékos befolyásszerzés további esetköreit is.

2.2.1. Az átruházás

A származékos jogszerzésnek két esete van: a) az átszállás és b) az átruházás. Az átruházás a jogalanyok egyező és önálló szándéka (akarata) alapján megy végbe. Az átruházás tehát szubjektív tény (tények) következtében valósul meg. Az átruházás tárgya lehet a Ptk. alapján: dolog, értékpapír, pénz, követelés és tartozás. Az átruházás tárgya lehet a Gt. alapján: közkereseti társaságban fennálló társasági részesedés, betéti társaságban fennálló társasági részesedés, korlátolt felelősségű társaság üzletrésze és részvény. Mivel az átruházás - tárgya szerint - sokféle lehet, az átruházásnak több fajtája, típusa létezik. Mivel az átruházás tárgyai lényegi tulajdonságaikat tekintve jelentős mértékben különböznek egymástól, az egyes átruházás-típusok vonatkozásában is különbségeket találunk. Ebből következik az is, hogy a polgári jog (társasági jog) a társasági részesedés (mint vagyoni és nem vagyoni jogosultságok összességének), az üzletrész (mint vagyoni és nem vagyoni jogosultságok összességének) és a részvény (mint értékpapír) átruházását egymástól eltérő módon szabályozza. A továbbiakban csak a témánk szempontjából fontos üzletrész és részvény átruházásával foglalkozunk. Az üzletrész és a részvény átruházása közötti legfontosabb különbség az, hogy míg az üzletrész átruházásához egy jogcselekményre, addig a részvény átruházásához két jogcselekményre van szükség.
A Gt. 121. § (1) bekezdésének megfogalmazása szerint a társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg. Ez a szabály - egyebek mellett - meghatározza az üzletrész létrejövetelének időpontját. Korlátolt felelősségű társaság alapítása esetén a társaság cégnyilvántartásba való bejegyzését követően jönnek létre az üzletrészek, törzstőke felemelése esetén annak cégnyilvántartásba való bejegyzését követően jönnek létre az új üzletrészek, illetőleg növekednek meg a meglévő üzletrészek névértékei, törzstőke leszállítása esetén annak cégnyilvántartásba való bejegyzését követően csökkennek a meglévő üzletrészek névértékei.
A Gt. 127. § (1) bekezdés egyértelműen előírja, hogy az üzletrész átruházásához írásbeli szerződést kell kötni. Az üzletrész immateriális jószág, azonban nem az immateriális jellegből következik az, hogy az üzletrész átruházásához kizárólag az átruházási szerződés létrejötte (megkötése) szükséges. (A dematerializált részvény is immateriális jószág, mégis annak átruházáshoz egy további jogcselekményre, a birtokátruházó ügyletre van szükség.) Emellett az üzletrész lajstromozott jogosultságnak minősül, ugyanis a cégnyilvántartás tartalmazza az üzletrészt kibocsátó valamennyi korlátolt felelősségű társaságot, valamint tartalmazza a korlátolt felelősségű társaságok tagjai nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét), a tag tagsági jogviszonyának keletkezésének és megszűnésének időpontját, valamint az üzletrész (törzsbetét) mértékét. A törvény - hasonlóan az ingatlan átruházásához - rendelkezhetne úgy is, hogy az üzletrész átruházásához írásbeli átruházási szerződésre és a tulajdonosváltozás (tagváltozás) közhiteles nyilvántartásba való jogot keletkeztető (konstitutív) hatályú bejegyzése szükséges. A Ctv. a tagváltozás megtörténtéhez - és nem az üzletrész átruházásához - követeli meg a cégnyilvántartásba való bejegyzést. Azonban egyértelműen megállapítható az, hogy a Gt. ezt nem követeli meg, ugyanis a Gt. 127. § (1) bekezdésében írt különös jogszabályi rendelkezés megelégszik annyival, hogy az üzletrész átruházásához írásbeli szerződést kell kötni, és nem ír elő további jogcselekményt. A Gt. nem határozza meg az üzletrész átruházására irányuló szerződés kötelező tartalmi elemeit. Jogdogmatikai szempontból az átruházási szerződés létrejöttéhez az alábbiakat kell tartalmaznia a szerződésnek: a) a szerződő felek személye, b) az átruházásra irányuló egyező akaratnyilvánítás, c) az átruházás tárgya és d) visszterhes átruházás esetén: az ellenszolgáltatás.[105]
Mint ahogy azt az előző bekezdésben rögzítettük: az üzletrész átruházásához írásbeli szerződést kell kötni. Az átruházási szerződés minősített írásbeli alakját a törvény azonban nem írja elő. A Gt. 127. § (4) bekezdés csak azt írja elő, hogy a tulajdonosváltozást és annak időpontját a tagjegyzékbe való bejegyzés végett az üzletrész megszerzője - nyolc napon belül - köteles bejelenteni a társaságnak. Ezt a bejelentést kell közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban megtenni. A befolyásszerzés szempontjából az átruházási szerződés típusa (az átruházás kötelmi jogcíme) közömbös, lehet tipikus, Ptk.-ban nevesített szerződés (például: adásvétel, csere, ajándékozás), lehet vegyes szerződés (például: adásvétellel vegyes csereszerződés) és lehet atipikus, Ptk.-ban nem nevesített szerződés egyaránt. Az átruházási szerződés létrejöttével az üzletrész tulajdonjoga átháramlik az üzletrész megszerzőjére. Az üzletrész átruházása esetén főszabályként a befolyás létrejöttének időpontja: az átruházásra irányuló szerződés létrejöttének (megkötésének) időpontja.
A fenti bekezdésben rögzített főszabály alóli kivételek az üzletrész átruházása körében a következők:
a) Az alakító jog gyakorlása. Alakító jog: az elővásárlási jog, a vételi jog és a visszavásárlási jog. Az alakító jog lényege, hogy a jogosult egyoldalú címzett jognyilatkozatával hozza létre az átruházási szerződést. Az üzletrész adásvétel jogcímén történő átruházása körében a leggyakrabban az elővásárlási jog gyakorlására kerül sor. Az alakító jog gyakorlása esetén a befolyásszerzés időpontja: az egyoldalú jognyilatkozatnak a címzetthez (az üzletrész átruházójához) való megérkezésének időpontja.
b) Tulajdonjog fenntartás kikötése. Az üzletrész adásvétel jogcímén történő átruházása esetén lehetőség van a tulajdonjog fenntartás kikötésére, figyelemmel a Ptk. 368. § (1) bekezdésében írt szabályra, amely szerint az eladó a tulajdonjogot csak a szerződés megkötésekor, írásban és legfeljebb a vételár teljes kiegyenlítéséig tarthatja fenn. A tulajdonjog fenntartás kikötése esetén a befolyásszerzés időpontja készpénzfizetés esetén: a pénz eladó kezeihez történő átadásának időpontja, bankszámlára való befizetés, átutalás esetén: a pénzösszegnek az eladó bankszámláján történő jóváírás időpontja.
c) Felfüggesztő feltétellel kötött átruházási szerződés. A Ptk. 228. § (1) bekezdésében írt szabály alapján, ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeni eseménytől tették függővé (felfüggesztő feltétel), a szerződés hatálya e feltétel bekövetkeztével áll be. Ebből a szabályból az következik, hogy a tulajdonszerzés, következésképpen a befolyás nem jön létre a szerződés megkötésekor. Felfüggesztő feltétellel kötött átruházási szerződés esetén a befolyás létrejöttének időpontja: a feltétel bekövetkezésnek, a szerződés hatálybalépésének napja.
Nem minősül kivételes esetnek az, ha az átruházási szerződéshez harmadik személy beleegyezése vagy hatóság jóváhagyása szükséges. A Ptk. 215. § (1) bekezdés értelmében, ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre, de a felek nyilatkozatukhoz kötve vannak. Kötöttségétől bármelyik fél szabadul, ha az általa a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül a harmadik személy a beleegyezés, illetőleg a hatóság a jóváhagyás felől nem nyilatkozik. A Ptk. 215. § (2) bekezdés alapján a beleegyezés, illetőleg a jóváhagyás megtörténtével a szerződés - ha jogszabály kivételt nem tesz - megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal jön létre. A Ptk. 215. § (2) bekezdésben írt szabályból tehát az következik, hogy nem a harmadik személy, hatóság nyilatkozatának kelte, vagy megérkezése a releváns, ugyanis a szükséges beleegyezés, jóváhagyás megadása esetén az átruházás a szerződés létrejöttének (megkötésének) időpontjában megvalósul. Harmadik személy beleegyezése vagy hatóság jóváhagyása esetén tehát a befolyás létrejöttének időpontja a főszabály szerint alakul, vagyis a szerződés létrejöttének (megkötésének) időpontja.
A Gt. 177. § értelmében a részvény tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező, forgalomképes értékpapír. A részvény mint értékpapír átruházásához két jogügyletre van szükség: a) az átruházási szerződés létrejöttére (megkötésére) és b) a birtokátruházó ügyletre. Az átruházás a dologi jogban szerzésmódot jelent, ami minden esetben jogcímet tételez fel. A tulajdonátruházás tehát kétféle jogügyletből áll: a tulajdonjog átruházására vonatkozó kötelezettségvállalásból, mint jogcímet teremtő kötelező ügyletből (szerződés) és a tulajdonátszállást eredményező átruházó (rendelkező) ügyletből. Ez a kettősség áll a részvényátruházásra is, vagyis részvényátruházásnál is különbséget kell tenni a jogcímes ügylet (legtöbbször szerződés) érvényes létrejötte és a tulajdonátszállást eredményező forgatmány között. Az átruházás jogcíme tekintetében a részvényre nézve nincs olyan különös jogszabályi rendelkezés, amely kivételt jelentene a dolog átruházás - Ptk. 94. § (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó - szabályai alól.[106]
A részvényt két módon lehetséges előállítani: a) nyomdai úton és b) elektronikus úton. A nyomdai úton előállított részvény papír alapon fizikailag megjelenik, a nyomdai úton előállított részvény tehát materiális jószág. A Gt. 180. § (1) bekezdése szerint a dematerializált részvény elektronikus úton létrehozott, rögzített, továbbított és nyilvántartott, az értékpapírokra vonatkozó külön törvényben meghatározott tartalmi kellékeit azonosítható módon tartalmazó adatösszesség, amelynek nincs sorszáma. Dematerializált részvény esetén a részvényes nevét, valamint az azonosításhoz szükséges egyéb adatait az értékpapír-forgalmazó által a részvényes javára vezetett értékpapírszámla tartalmazza. Az elektronikus úton előállított részvény tehát immateriális jószág. A törvény a részvényátruházás egyik jogcselekményét, a birtokátruházó ügyletet szabályozza eltérően a részvény előállításának két módjára figyelemmel. A Gt. 179. § alapján a nyomdai úton előállított részvény átruházása a részvény hátoldalára vagy a részvényhez csatolt lapra (toldatra) írt teljes vagy üres forgatmány útján történik. A Gt. 180. § (2) bekezdése értelmében a dematerializált részvény átruházása az értékpapírszámlán történő terhelés, illetve jóváírás útján történik. Az átruházási szerződés létrejötte időben mindig megelőzi a birtokátruházó ügyletet. A befolyásszerzés szempontjából az átruházási szerződés típusa (az átruházás kötelmi jogcíme közömbös), lehet tipikus, Ptk.-ban nevesített szerződés (például: adásvétel, csere, ajándékozás), lehet vegyes szerződés (például: adásvétellel vegyes csereszerződés) és lehet atipikus, Ptk.-ban nem nevesített szerződés egyaránt. A fentiekben kifejtettek alapján, a nyomdai úton előállított részvény átruházása esetén a befolyás létrejöttének időpontja: a forgatmány kiállításának időpontja, dematerializált részvény esetén: a részvény megszerzőjének értékpapírszámláján történő jóváírás időpontja.
Mivel a részvény átruházásához szükséges a birtokátruházó ügylet is, az üzletrész átruházása körében ismertetett kivételes esetek nem állnak fenn. A részvény tulajdonjogának megszerzése, s ekként a befolyásszerzés mindig későbbi időpontban (a forgatmány kiállításának napján vagy a számlajóváírás napján) valósul meg.
Példa a Tpt. szerinti befolyás létrejöttére: "A" gazdasági társaság rendelkezik 20% szavazati aránnyal a céltársaságban, "B" gazdasági társaság rendelkezik 22% szavazati aránnyal a céltársaságban. "B" gazdasági társaság részvény-adásvételi szerződés útján átruházza "A" gazdasági társaságra a tulajdonában álló 22% szavazati aránynak megfelelő részvényeit. Az átruházás eredményeképpen "A" gazdasági társaság 42% szavazati aránnyal fog rendelkezni a céltársaságban. A Tpt. 68. § (1) bekezdése és (2) bekezdés a) pontja alapján "A" gazdasági társaság a befolyásszerzést követően köteles nyilvános vételi ajánlatot tenni a céltársaság valamennyi szavazati jogot megtestesítő részvényére, valamennyi szavazati joggal rendelkező részvényese számára.

2.2.2. Hatósági kényszerértékesítés (kényszereladás)

A polgári jog tételes szabályai nem ismerik a hatósági kényszerértékesítés (kényszereladás) gyűjtőfogalmát. A Ptk. kizárólag az árverést, míg a Vht., a Cstv. és a Ket. az árverésen túlmenően az árverést helyettesítő, azzal egyenértékű értékesítési módokat szabályozza. A Vht. az ingóság, az értékpapír, az üzletrész valamint az ingatlan értékesítését egyaránt szabályozza, addig a Ptk. csak a dolog (ingó és ingatlan) árverésére tartalmaz kifejezett rendelkezést. A Ptk. 120. § értelmében dolog tulajdonjoga árverés útján eredeti szerzésmóddal jóhiszeműen megszerezhető. Jóllehet sem az üzletrész, sem a részvény nem minősül dolognak, mégis álláspontunk szerint a Ptk. 120. § szerinti árverés útján történő szerzésmód alkalmazandó mind az üzletrész, mind a részvény megszerzése tekintetében az alábbiak miatt. A részvény megszerzésére azon ok miatt, mivel a Ptk. 94. § (2) bekezdése szerint, ha a törvény kivételt nem a tesz, a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell az értékpapírokra. A Ptk. 338/D. § szerint az értékpapírok egyik fajtája a tagsági jogviszonyból eredő jogosultságról kiállított értékpapír. A részvény tekintetében a Ptk. 338/D. § által felhívott külön jogszabály a Gt. A Gt. 177. § szerint pedig a részvény tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező forgalomképes értékpapír. Kivételes törvényi rendelkezés hiányában a részvényre mint értékpapírra tehát a tulajdonjog szabályait, s ekként a tulajdonszerzés Ptk. 120. §-ában írt módjára vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell. Az üzletrészre (mint vagyoni és nem vagyoni jogosultságok összességére) mind a Gt., mind a bírósági joggyakorlat a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazza. Erre figyelemmel álláspontunk szerint a Ptk. 120. §-ában írt tulajdonszerzési szabályt is megfelelően alkalmazni kell az üzletrészre.[107]
A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében rámutatott arra, hogy a Ptk. 120. §-a az eredeti tulajdonszerzés egyik gyakori esetét, az árverés útján való tulajdonszerzést szabályozza. A törvény valóban csak árverést és nem "hatósági árverést" említ, azonban a törvény hatálybalépésekor, 1960-ban csak hatósági árverés létezett. Az a tankönyvi definíció, amely szerint "az árverés hatósági úton történő kényszereladás a legtöbbet ígérő számára", ma már nem igaz minden árverésre. Jelenleg már az árverés nem feltétlenül jelent kényszerértékesítést, hanem olyan eljárást, amelynek célja a legmagasabb vételár elérése. Ebben az eseti döntésben a Legfelsőbb Bíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy az árverés csak akkor eredményez eredeti szerzésmódot, ha az elidegenítés az eladó akaratától függetlenül, a végrehajtást kérő érdekében hatósági kényszer igénybevételével, nem feltétlenül a dolog forgalmi értékén történik, és a tulajdonos rendelkezési jogából fakadó eladási szándéka hiányzik. Az eseti döntésben foglaltakkal egyetértve, de ahhoz képest magasabb absztrakciós szinten megfogalmazva: hatósági kényszerértékesítés (kényszereladás) az összes olyan értékesítés, amely a hatósági kényszert elszenvedő fél szándékától (akaratától) független, vagyis átruházási szándék hiányában, a jogosult (hitelező) érdekében hatósági kényszer igénybevételével és nem feltétlenül a vagyontárgy valós forgalmi (piaci) értékén történik. Jogdogmatikai szempontból a hatósági kényszerértékesítés esetén az értékesítés módja közömbös, az tetszőleges lehet (például: árverés, pályázat, árverésen kívül, de árverés hatályával történő értékesítés, közreműködő igénybevételével történő eladás). Az értékesítési mód közömbösségével összefüggésben a bíróság egy eseti döntésében - helyesen - kimondta azt, hogy az árverésen kívül, de árverési vétel hatályával történő értékesítés során is a végrehajtó adja el az adós vagyontárgyát, a vevő tulajdonjoga ilyenkor sem az adóstól származik, hanem az árverésen mint végrehajtási kényszeraktuson alapszik. Jogdogmatikai szempontból az átruházás és a hatósági kényszerértékesítés között a különbség a tulajdonos szubjektuma szempontjából ragadható meg. Az átruházás esetén a tulajdonosnak van átruházási szándéka, míg a hatósági kényszerértékesítés esetén a tulajdonosnak nincs átruházási szándéka. Ebből következik az is, hogy az átruházás származékos szerzésmódot, míg a hatósági kényszerértékesítés eredeti szerzésmódot eredményez.[108][109]
Hatályos polgári jogunkban hatósági kényszerértékesítésre sor kerülhet bírósági végrehajtási eljárás, felszámolási eljárás (mint totális végrehajtási eljárás) és közigazgatási végrehajtás keretében. A hatósági kényszerértékesítést elszenvedő jogalany vagyonába tartozhat üzletrész és részvény.
Bírósági végrehajtási eljárás keretében a Vht. 132. § (1) bekezdés értelmében az üzletrészt a végrehajtó árverésen értékesíti. A Vht. 132. § (2) bekezdése értelmében az árverésen az érintett gazdálkodó szervezet tagját, a gazdálkodó szervezetet, illetőleg az általa kijelölt személyt - ebben a sorrendben - az üzletrészre elővásárlási jog illeti meg. Ezt szabályt a Gt. 124. § részben megismétli, részben kiegészíti, mégpedig a következők szerint: a tag üzletrészének bírósági végrehajtási eljárás során történő értékesítésénél a többi tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - az üzletrészre - a bírósági végrehajtási árverésen gyakorolható - elővásárlási jog illeti meg. Ennek során az elővásárlási jog gyakorlására a 123. §-ban foglaltak irányadóak azzal, hogy a társaságot megillető elővásárlási jogot mindkét esetben a taggyűlés gyakorolja. A Vht. 132. § (3) bekezdése alapján a végrehajtó az árverési jegyzőkönyv másolatát az üzletrész tulajdonosában bekövetkezett változás bejegyzése végett megküldi a gazdálkodó szervezetnek és a cégbíróságnak. Mivel a Vht. az üzletrész értékesítését az ingóvégrehajtásra vonatkozó VI. fejezetében szabályozza és az üzletrész tulajdonjogának árverésen történő megszerzésére speciális szabályt nem ír elő, az ingóság tulajdonjoga megszerzésének időpontjára vonatkozó szabály az irányadó, vagyis az árverésen eladott üzletrészen az árverési vevő a vételár kifizetésével tulajdonjogot szerez. Mivel a Cstv. a felszámolási eljárás keretében árverés vagy pályázat útján értékesített üzletrész tulajdonjogának megszerzését nem szabályozza, álláspontunk szerint a két eljárás hasonló rendeltetésére figyelemmel analógia útján a bírósági végrehajtási eljárás szabályait kell alkalmazni. Közigazgatási végrehajtás esetén a Ket. 137. §-ában írt kifejezett utaló szabály alapján a bírósági végrehajtási eljárás szabályait kell alkalmazni. A bírósági végrehajtási eljárás, a felszámolási eljárás és a közigazgatási végrehajtás keretében hatósági kényszer útján értékesített üzletrész megszerzése esetén a befolyás létrejöttének időpontja: a vételárnak a végrehajtó, a felszámoló, illetőleg a hatóság részére történő megfizetése időpontja.[110]
Bírósági végrehajtás keretében a részvényt Vht. 131. §-ában írtak alapján kell értékesíteni. A Vht. 131. § (1) bekezdése értelmében a névre szóló, tagsági jogról szóló vagy egyébként korlátozottan forgalomba hozható értékpapír értékesítése céljából a végrehajtó befektetési szolgáltatót bíz meg azzal, hogy az értékpapírt zárgondnokként kezelje, és a belőle származó jövedelmet utalja át a végrehajtói letéti számlára. Dematerializált értékpapír értékesítésével elsősorban a számlavezető befektetési szolgáltatót kell megbízni; ha ez nem lehetséges, bármely befektetési szolgáltató részére adható megbízás. A főszabály szerint tehát a végrehajtó közreműködő (befektetési szolgáltató) igénybevételével valósítja meg a kényszerértékesítést. A Vht. 131. § (2) bekezdésében írt kivételes szabály alapján, ha a végrehajtást kérő kívánja, az (1) bekezdés alkalmazása helyett az értékpapírt - a forgalmi korlátozására vonatkozó rendelkezésre tekintet nélkül - árverésen kell értékesíteni. Ilyenkor az adóssal azonos jellegű tagsági joggal rendelkező másik tagot az értékpapírra elővásárlási jog illeti meg. A Vht. 131. § (3) bekezdése szerint az első árverés sikertelensége esetén az (1) bekezdés szerint kell eljárni, vagyis befektetési szolgáltató közreműködésével kell értékesíteni az üzletrészt. A Vht. 131. § (2) bekezdés második mondatával összefüggésben felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ellentétben áll a Gt. részvényátruházásra vonatkozó szabályaival, ugyanis a Gt. 204. § (1) bekezdésében előírt szabály szerint a törvény kizárólag a meghatározott személyek által átruházás útján megszerezhető részvényfajtákat, illetve részvényosztályokat korlátozhatja, a Gt. 204. § (2) bekezdésben rögzített szabály szerint a részvényest csak abban az esetben illeti meg elővásárlási jog a másik részvényes tulajdonában álló részvény eladása során, ha ezt a részvénytársaság alapszabálya kifejezetten előírja vagy a Gt. 190. § alapján elővásárlási jogot biztosító részvényfajta került kibocsátásra. A Gt. 286. § (1) bekezdése kimondja, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság nem bocsáthat ki elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvényt. A Gt. 287. § (1) bekezdés értelmében a nyilvánosan működő részvénytársaság esetében a részvény átruházásának korlátozásáról szóló 204-205. § rendelkezései nem alkalmazhatók. Álláspontunk szerint indokolatlan a végrehajtási jog keretében törvényi rendelkezéssel korlátozni a hatósági kényszerértékesítés útján megszerezhető részvényeket oly módon, hogy a törvény a részvénytársaság valamennyi részvényesének elővásárlási jogot biztosít. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy sok ezer részvényessel rendelkező, értékpapírtőzsdére bevezetett nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében aligha valósítható meg a Vht. 131. § (2) bekezdés második mondatában írt korlátozó szabály. Mivel a Cstv. a felszámolási eljárás keretében árverés vagy pályázat útján értékesített részvény tulajdonjogának megszerzését nem szabályozza, álláspontunk szerint a két eljárás hasonló rendeltetésére figyelemmel analógia útján a bírósági végrehajtási eljárás szabályait kell alkalmazni. Közigazgatási végrehajtás esetén a Ket. 137. §-ában írt kifejezett utaló szabály alapján a bírósági végrehajtási eljárás szabályait kell alkalmazni. A bírósági végrehajtási eljárás, a felszámolási eljárás és a közigazgatási végrehajtás keretében hatósági kényszer útján értékesített részvény megszerzése esetén a befolyás létrejöttének időpontja: a vételárnak a végrehajtó, a felszámoló, illetőleg a hatóság részére történő megfizetése időpontja.
Példa Gt. 52. § szerinti befolyás létrejöttére: "A" tag tulajdonában áll az ellenőrzött társaság 35% szavazati jogát megtestesítő üzletrésze, "B" tag tulajdonában áll az ellenőrzött társaság 42% szavazati jogát megtestesítő üzletrésze. "A" tag ellen végrehajtási eljárást kezdeményeznek, amelynek során a végrehajtó "A" tag üzletrészét árverésen értékesíti. "B" tag árverés útján - az őt megillető elővásárlási jogot gyakorolva - megveszi "A" tag üzletrészét, a vételárat a végrehajtó részére megfizeti. A hatósági kényszerértékesítés eredményeképpen "B" tag megszerez 35% szavazati arányt, saját korábbi 42% szavazati arányával együtt összesen 77% szavazati aránnyal fog rendelkezni az ellenőrzött társaságban. A Gt. 52. § (1) bekezdés alapján "B" tag a befolyás létrejöttét követő tizenöt napon belül köteles a befolyásszerzést a cégbíróságnak bejelenteni.

2.2.3. Nem hatósági kényszerértékesítés (kényszereladás)

A Gt. 138. § kimondja, hogy az érintett taggal való megállapodás alapján kell értékesíteni annak a tagnak az üzletrészét, akinek tagsági jogviszonya a 14. § alapján szűnt meg. Ilyen megállapodás hiányában a tagsági jog megszűnésétől számított negyvenöt napon belül nyilvános árverést kell tartani. A Gt. 139. § (1) bekezdése értelmében a bíróság által kizárt tag, illetőleg a 14. § alapján a tagsági viszonyát elvesztett tag üzletrészének értékesítése a társaság kötelezettsége. Az üzletrész értékesítése nyilvános árverésen történik, amelyet a kizárást elrendelő ítélet jogerőre emelkedését követő negyvenöt napon belül kell megtartani. Más módon csak a kizárt tag hozzájárulásával lehet értékesíteni az üzletrészt. A törvény szerint tehát a korlátolt felelősségű társaság esetében a törzsbetét szolgáltatási kötelezettségét nem teljesítő és a kizárt tag üzletrészét a társaság magához vonja és kényszerértékesítés útján eladja. Kétséget kizáróan kényszerértékesítésről van szó, ugyanis az érintett tag szándékától függetlenül történik meg az értékesítés, továbbá a társaság és az érintett tag legfeljebb a kényszerértékesítés módjában állapodhat meg érvényesen egymással. Olyan tartalmú érvényes megállapodás nem köthető, amely szerint a felek eltekintenek az értékesítéstől. A kényszerértékesítés azonban nem hatósági kényszerértékesítés, tekintettel arra, hogy a Gt. alapján maga a társaság hajtja végre azt, vagyis a hatósági kényszer igénybevételére nem kerülhet sor. Álláspontunk szerint nem helyes ez a törvényi szabályozás, mivel a társaság (pontosabban a társaságban bennmaradó tagok) és az érintett tag között nyilvánvalóan érdekellentét áll fenn, amely miatt valószínűleg gyakorta előfordul az, hogy a társaság visszaélésszerűen gyakorolja az árverés tartási jogát. A visszaélésszerű joggyakorlást nem akadályozza meg az sem, hogy a Gt. 140. § (1) bekezdése értelmében az árverést közjegyző jelenlétében kell megtartani. Megítélésünk szerint - a fennálló érdekellentét miatt - bírósági végrehajtó hatáskörébe kellene utalni a kényszerértékesítést. A Gt. 140. § (1) bekezdés második mondata értelmében az árverésen az üzletrészt a legjobb ajánlatot tehető vevő veheti meg, aki köteles a teljes vételárat kifizetni, kivéve, ha a társaság ettől eltérő fizetési módot határoz meg. Álláspontunk szerint ebből a szabályból az következik, hogy a vevő a teljes vételár társaság részére történő megfizetésével szerzi meg az üzletrész tulajdonjogát. A nem hatósági kényszerértékesítés útján megszerzett üzletrész esetén a befolyás létrejöttének időpontja: a teljes vételár társaság részére történő megfizetésének időpontja.
A Gt. 47. § (2) bekezdése értelmében a részvényest a részvénytársaságból tilos kizárni. A Gt. 218. § alapján a részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének megfelelő vagyoni hozzájárulást nem teljesítő részvényest sújtó szankció az, hogy ugyan megszűnik részvényesi jogviszonya, azonban az általa megszerezhető ideiglenes részvényt a részvénytársaság nem vonhatja el és kényszerértékesítés útján nem adhatja el. A Gt. 218. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha más személy a vagyoni hozzájárulás szolgáltatását nem vállalja át, a részvénytársaság köteles alaptőkéjét leszállítani. Nem hatósági kényszerértékesítés hiányában befolyásszerzés nem következik be.

2.2.4. Hatósági, bírósági határozat útján való tulajdonszerzés

A Ptk. 120. § értelmében dolog tulajdonjoga hatósági határozat útján eredeti szerzésmóddal jóhiszeműen megszerezhető. A jelen fejezet 2.2.1. pontjában kifejtettek szerint a Ptk. 120. §-ában rögzített szabály az üzletrész és a részvény hatósági határozat útján való megszerzésére is alkalmazandó. A törvényi rendelkezés csak hatósági határozatról szól, azonban a joggyakorlat és a jogirodalom a Ptk. 120. § tekintetében a hatósági határozat fogalmába a bírósági határozatot is bevonja. Eredeti szerzésmódról van szó, mivel a tulajdonos szándékától (akaratától) függetlenül vonja el tőle a hatóság, a bíróság a tulajdonjogot. Kérdéses az, mi a tulajdonjog sorsa abban az esetben, ha a jogerős hatósági, bírósági határozatot rendkívüli jogorvoslat eredményeképpen utóbb megsemmisítik (hatályon kívül helyezik). A jogszerző fél oldalán a tulajdonszerzés feltétele a jóhiszeműség. Ha tehát a jogszerző fél tudott, vagy tudnia kellett arról, hogy a hatósági, bírósági határozat jogsértő, a tulajdonszerzés nem következik be (ugyanígy foglalt állást a bíróság a BDT 2006. 1380. számú eseti döntésében). Ha viszont jóhiszemű volt, akkor annak ellenére, hogy a hatósági, bírósági határozat törvénysértő, ez a megszerzett tulajdonjogot nem érinti. A jogsértő hatósági, bírósági határozat utólagos megsemmisítése (hatályon kívül helyezése) a jóhiszemű fél által megszerzett tulajdonjogot nem sértheti.[111]
Sem a Ptk., sem más jogszabály nem határozza meg a tulajdonjog átszállásának időpontját, ami súlyos hiányosságnak minősül. A jogirodalom uralkodó felfogása szerint a tulajdonjog átszállása a hatósági, bírósági határozat esetén a határozat jogerőre emelkedésével következik be. Hatósági, bírósági határozat útján megszerzett üzletrész, részvény esetén a befolyás létrejöttének időpontja: a határozat jogerőre emelkedésének időpontja.[112]

2.2.5. Haszonélvezeti jog, használati jog alapítása szerződés útján

A jogirodalom a személyes szolgalom két fajtáját különbözteti meg: a haszonélvezeti jogot (ususfructus) és a használati jogot (usus, korlátozott haszonélvezet, korlátozott személyes szolgalom). A Ptk. 157. §-a szabályozza a haszonélvezeti jogot, a Ptk. 165. §-a szabályozza a használati jogot. A haszonélvező jogosultságai az alábbiak: birtoklás, használat, hasznok szedése és a hasznosítás joga. Amennyiben a haszonélvezeti jog üzletrészen vagy részvényén áll fenn, úgy a haszonélvező jogosult a tagsági, illetőleg a részvényesi jogok gyakorlására, kivéve az üzletrész, illetőleg a részvény elidegenítésére (átruházására) és megterhelésére, következésképpen a haszonélvező jogosult a szavazati jog gyakorlására is. A használat joga abban különbözik a haszonélvezeti jogtól, hogy annak alapján a jogosultat a használat, továbbá a hasznok szedésének joga csak a saját, valamint a vele együttélő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben illeti meg, továbbá a használat jogának gyakorlása másnak nem engedhető át.[113]
A haszonélvezeti jog és a használati jog keletkezhet a) szerződés alapján, b) végrendelet alapján, c) jogszabály erejénél fogva, és d) hatósági vagy bírósági határozat alapján. A szerződés alapján keletkező haszonélvezet, használat szándékos szerzésnek minősül, ugyanis a jogszerző szándéka kifejezetten a haszonélvezeti jog, használati jog megszerzésére irányul. A végrendelet alapján és a jogszabály erejénél fogva keletkező haszonélvezet, használat nem szándékos befolyásszerzés (részletesen ismertetjük a jelen fejezet 2.3.5. és 2.3.6. pontjaiban).
Mint ahogy az üzletrész átruházásának módja és a részvény átruházásának módja között különbség áll fenn, ugyanúgy az üzletrész haszonélvezeti (használati) joggal való megterhelése és a részvény haszonélvezeti (használati) joggal való megterhelése között is különbség mutatkozik. Az üzletrész haszonélvezeti (használati) joggal történő megterheléséhez elegendő egy jogcselekmény: a haszonélvezetet alapító szerződés létrejötte (megkötése). A haszonélvezet (használat) keletkezik az üzletrészen a haszonélvezeti (használati) jog alapítására irányuló szerződés létrejöttével (megkötésével). A részvény haszonélvezettel (használattal) történő megterheléséhez két jogcselekmény szükséges: a) a haszonélvezetet (használatot) alapító szerződés megkötése és b) birtokátruházó ügylet. A birtokátruházó ügylet eltérő a nyomdai úton előállított részvény és a dematerializált részvény esetében. A nyomdai úton előállított részvény esetén a birtokátruházó ügylet nem forgatmány kiállítása (mivel "haszonélvezeti forgatmányt", "használati forgatmányt" az értékpapírjog nem ismer), hanem a papír alapú részvény fizikai átadása. A dematerializált részvény esetén a birtokátruházó ügylet: a részvényes értékpapír-számláján lévő dematerializált részvénynek a haszonélvező (használó) javára történő zárolása, vagy a dematerializált értékpapírnak a haszonélvező (használó) értékpapír-számláján történő jóváírásával történik.
A Gt. hallgat arról, hogy befolyásszerzésnek minősül-e a haszonélvezeti jog, illetve használati jog alapján történő joggyakorlás. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 136. pontjában rögzített fogalom-meghatározó szabály alapján befolyásszerzésnek minősül a szavazati jog haszonélvezeti jog alapján történő gyakorlása. Az üzletrészen szerződés útján keletkező haszonélvezeti jog és használati jog esetében a befolyás létrejöttének időpontja: a szerződés létrejöttének (megkötésének) időpontja. A nyomdai úton előállított részvényen szerződés útján keletkező haszonélvezeti jog és használati jog esetében a befolyás létrejöttének időpontja: a fizikai átadás időpontja. A dematerializált részvényen szerződés útján keletkező haszonélvezeti jog és használati jog esetében a befolyás létrejöttének időpontja: a részvényes értékpapír-számláján lévő dematerializált részvénynek a haszonélvező (használó) javára történő zárolás, vagy a haszonélvező (használó) értékpapír-számláján történő jóváírás időpontja.

2.3. A nem szándékos befolyásszerzés esetkörei és a befolyás létrejöttének időpontjai

Nem szándékos befolyásszerzésről beszélünk, amikor a befolyásszerző magatartása közvetlenül nem irányul az üzletrész, illetőleg a részvény tulajdonjogának megszerzésére, vagyis hiányzik a befolyás megszerzésére irányuló célzat. A joggyakorlatban egyre többször fordul elő a nem szándékos befolyásszerzés (különösen: az átalakulás és az öröklés), ezért érdemes részletesen megismerkednünk a nem szándékos befolyásszerzés esetköreivel.

2.3.1. Az átalakulás

A származékos jogszerzésnek két esete van: a) az átszállás és b) az átruházás. Az átszállás általában a jogalany akaratától (szándékától) függetlenül megy végbe jogszabályi rendelkezés, hatósági (bírósági) rendelkezés, születés, halál, vagy az idő múlása következtében. Összefoglalva: az átszállás valamilyen objektív jogi tény (tények) következtében valósul meg. Kivételesen, az átalakulás esetén szubjektív jogi tény és objektív jogi tény együttes hatásaként következik be az átszállás. Ugyanis a szervezeti jogutódlás esetén a szervezeti jogalany legfőbb szervének döntése (szubjektív jogi tény) és a cégbíróság jogot keletkeztető (konstitutív) hatályú változásbejegyző határozata (objektív jogi tény), továbbá meghatározott tényállások esetében további hatósági (Felügyelet, Gazdasági Versenyhivatal) határozat (objektív jogi tény) szükségeltetik. Átszállásnak minősül: az öröklés és az átalakulás (jogutóddal való megszűnés, szervezeti jogutódlás). Mind az öröklés, mind az átalakulás általános (egyetemes, univerzális jogutódlás), vagyis a jogalany teljes vagyona (alanyi jogosultságainak és kötelezettségeinek összessége) átszáll az egyetemes jogutódra (jogutódokra).
A társasági jog a gazdasági társaságok megszűnése egyik eseteként tárgyalja a jogutóddal való megszűnést. A Gt. 67. § (1) bekezdése kimondja, hogy jogutóddal szűnik meg a társaság társasági formaváltás, egyesülés és szétválás (a továbbiakban együtt: átalakulás) esetén. A Gt. 67. § (2) bekezdése értelmében társasági formaváltásnak számít, ha a gazdasági társaság egyetemes jogutódlással más gazdasági társasági formát választ. A Gt. 67. § (3) bekezdése alapján gazdasági társaságok egyesülése esetén két vagy több gazdasági társaságból egyetlen jogutód gazdasági társaság keletkezik. Az egyesülés történhet összeolvadással vagy beolvadással. A Gt. 67. § (4) bekezdése szerint gazdasági társaság szétválása esetén a gazdasági társaság - tagjai (részvényesei) és a társasági vagyon egy részének a részvételével - két vagy több gazdasági társaságra válik szét. A szétválás történhet különválással vagy kiválással. A Gt. 67. § (6) bekezdése értelmében az átalakulás szabályainak alkalmazása szempontjából az egyesülés (XI. fejezet) gazdasági társaságnak minősül. A Gt. 67. § (7) bekezdése alapján az egyesülés és a szétválás során az eddigi formától eltérő másik társasági forma is választható. 2007. július 1. napjától a Gt. 4. § (2) bekezdése szerint nonprofit gazdasági társaság létrejöhet úgy is, hogy a már működő gazdasági társaság legfőbb szerve elhatározza a nonprofit gazdasági társaságként való továbbműködést.[114]
A gazdasági társaságok tekintetében az általános jogutódlást a Gt. 70. § (1) bekezdésében írt szabály rögzíti, amikor kimondja, hogy az átalakulással létrejövő gazdasági társaság az átalakult gazdasági társaság általános jogutódja. A jogutód gazdasági társaságot illetik meg a jogelőd gazdasági társaság jogai, és terhelik a jogelőd gazdasági társaság kötelezettségei, ideértve a munkavállalókkal kötött kollektív szerződésben foglalt kötelezettségek is. A Gt. az egyesülés két esetkörére nézve külön-külön is kimondja az általános jogutódlás tényét. Az összeolvadás esetében a Gt. 80. § (1) bekezdésében írt szabály, a beolvadás esetén a Gt. 81. § (1) bekezdésében írt szabály rögzíti azt.
A nem szándékos befolyásszerzés szempontjából Gt. által nevesített átalakulás típusok közül kizárólag az egyesülésnek és a szétválásnak van jelentősége. Ennek magyarázta az, hogy sem a társasági formaváltás, sem a nonprofit társaságként való továbbműködés esetén az átalakulásban részt vevő jogalany (jogalanyok) szavazatszáma nem növekszik.
Egyesülés esetén az egymással egyesülő gazdasági társaságoknak a céltársaságban fennálló szavazatszáma összeadódik, a jogutód gazdasági társaság szavazatszáma megnövekszik. Egyesülés esetén tehát magának a jogutód társaságnak következhet be a nem szándékos befolyásszerzése. Az egyesülés elhatározása a legfőbb szerv hatáskörébe tartozik. Az egyesülés elhatározása ugyan szándékos (célzatos) magatartásnak minősül, azonban a legfőbb szervet alkotó tagok (részvényesek) szándéka (célzata) a gazdasági társaságok egymással való egyesülésére irányul, és nem arra, hogy a jogutód gazdasági társaság az egyesülés eredményeképpen részvényt (szavazati jogot), s ezen keresztül befolyást szerezzen. A gazdasági társaságok egyesülésének alapvetően gazdasági (üzleti) indokai vannak (gazdasági szinergiák kihasználása, üzemméret optimalizálása, piacszerzés stb.).
Példa a Tpt. szerinti befolyás létrejöttére: "A" gazdasági társaság, "B" gazdasági társaság és "C" gazdasági társaság összeolvad egymással, és ezáltal átalakulással létrejön "D" gazdasági társaság. "A" gazdasági társaság rendelkezik 10% szavazati aránnyal a céltársaságban, "B" gazdasági társaság rendelkezik 15% szavazati aránnyal, "C" gazdasági társaság rendelkezik 20% szavazati aránnyal a céltársaságban. Az összeolvadás eredményeképpen létrejövő "D" gazdasági társaság 45% szavazati aránnyal fog rendelkezni a céltársaságban. A Tpt. 68. § (1) bekezdése és (2) bekezdés a) pontja alapján "D" gazdasági társaság a befolyásszerzést követően köteles nyilvános vételi ajánlatot tenni a céltársaság valamennyi szavazati jogot megtestesítő részvényére, valamennyi szavazati joggal rendelkező részvényese számára.
Nem szándékos befolyásszerzésre a tőkeegyesítő társaság szétválása során kerülhet sor abban az esetben, ha a szétválás eredményeképpen a szétváló társaság tagjának, részvényesének szavazati aránya a jogutód társaságban megnövekszik. Erre úgy kerülhet sor, hogy a jogelőd társaság tagjainak, részvényeseinek nem mindegyike lesz a jogutód társaság tagja, részvényese, s ezáltal a jogutód társaságban a tagok, részvényesek szavazati aránya megváltozik. Szétválás esetén tehát a jogutód nyilvánosan működő részvénytársaság valamely részvényesének következhet be a nem szándékos befolyásszerzése. A Gt. 141. § (2) bekezdés q) pontja, illetőleg a Gt. 231. § (2) bekezdés c) pontja értelmében a szétválás elhatározása a taggyűlés, illetőleg a közgyűlés hatáskörébe tartozik. A szétválás elhatározása ugyan szándékos (célzatos) magatartásnak minősül, azonban a taggyűlésen, közgyűlésen részt vevő és igenlő szavazatot leadó tagok, részvényesek szándéka (célzata) a társaság szétválására irányul, és nem arra, hogy a jogutód társaság valamely tagjának, részvényesének szavazati aránya megnövekedjen, s ezáltal befolyást szerezzen a társaságban.
A Gt. 67. § (3) bekezdése szerinti egyesülés esetén és a Gt. 67. § (4) bekezdése szerinti szétválás esetén a befolyás létrejöttének időpontja: az átalakulás időpontja. A Gt. 74. § (6) bekezdése értelmében a legfőbb szerv a gazdasági társaság átalakulásáról véglegesen döntő ülésén meghatározhatja azt - a Ctv. 57. §-ának (2) bekezdése szerinti feltételeknek megfelelő - időpontot, amikor az átalakuláshoz fűződő joghatások beállnak. A Ctv. 57. § (2) bekezdése alapján, ha az átalakuló cég az átalakulás időpontját meghatározza, az átalakulás nem a cégbejegyzés napjával, hanem a cég által megadott napon következik be. A cég által meghatározott időpont nem lehet későbbi, mint a kérelem cégbírósághoz történt benyújtását követő kilencvenedik nap, illetve nem lehet korábbi, mint a cégbejegyzés napja. Ha a cég által meghatározott időpont a cégbejegyzés napját megelőzné, a cégbíróság az átalakulás időpontjaként a cégbejegyzés napját tünteti fel. A korábbi törvényi szabályozástól eltérően a hatályos Gt. és Ctv. tehát lehetőséget biztosít arra, hogy átalakulás esetén a legfőbb szerv - a törvényi korlátok között - maga határozza meg az átalakulás időpontját. Az átalakulás időpontjának meghatározhatósága az átalakuló gazdasági társaság tartós jogviszonyt létrehozó szerződéseinek módosulása vagy megszűnése és számviteli nyilvántartásainak vezetése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, ugyanis az átalakulás folytán az egyes tartós jogviszonyokban végbemenő alanyváltozások időpontja és a könyvvezetési kötelezettségek teljesítése egyértelműen előre láthatóvá (megismerhetővé) és előre tervezhetővé válik. A legfőbb szerv feljogosítása arra, hogy törvényi korlátok között meghatározhassa az átalakulás időpontját az átalakuló gazdasági társaság(ok) működésének és gazdálkodásának tervezhetőségét és kiszámíthatóságát segíti elő, végső soron a forgalombiztonságot (jogbiztonságot) erősíti. Amennyiben az átalakuló gazdasági társaság nem él az átalakulás időpontja meghatározásának jogosultságával, illetőleg a meghatározott időpont a cégbejegyzés napját megelőzné, úgy az átalakulás időpontja a cégbejegyzés napja.

2.3.2. A jogutód gazdasági társaságban tagként (részvényesként) részt venni nem kívánó személyt megillető vagyonhányad kiadása

A gazdasági társaság átalakulására vonatkozó közös szabályok alapján lehetőség van arra, hogy az átalakuló gazdasági társaság tagja (részvényese) úgy határozzon, hogy nem kíván tagként (részvényesként) részt venni a jogutód gazdasági társaságban. Az ilyen személy döntését nem tartozik megindokolni. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az átalakulás, mint a gazdasági társaság különös létszakasza lehetőséget biztosít tehát arra, hogy olyan társasági formák (korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság) esetén társasági részesedésének átruházása nélkül megválhasson a tag (részvényes) a gazdasági társaságtól, amely társasági formák esetén azt a törvény egyébként tiltja. A korlátolt felelősségű társaságból és a részvénytársaságból a normál működés során ugyanis tilos "kilépni", a tag (részvényes) kizárólag üzletrésze (részvénye) átruházása útján jogosult megválni a társaságtól.[115]
A Gt. 71. § (2) bekezdése kimondja, hogy ha a legfőbb szerv az átalakulásról két alkalommal határoz, úgy első ízben a vezető tisztségviselők - egyebek mellett - előzetesen felmérik, hogy a társaság tagjai (részvényesei) közül ki kíván a jogutód gazdasági társaság tagjává (részvényesévé) válni. Valójában a tagok (részvényesek) már ekkor végérvényesen kötelesek nyilatkozni arról, hogy részt kívánnak-e venni a jogutód gazdasági társaságban, ugyanis nyilatkozataiktól függően kell elkészíteni a vagyonmérleg-tervezetet, a vagyonleltár-tervezetet és az átalakulási tervet (ami a vagyonmérleg-tervezet melléklete). A Gt. 72. § (2) bekezdés c) pontja alapján átalakulási tervet kell készíteni, ha az eltérés oka a jogutód gazdasági társaságban részt venni nem kívánó tagra (részvényesre) jutó vagyonhányad. A Gt. 74. § (1) bekezdése szerint a vagyonmérleg-tervezet és mellékletei elfogadásáról a legfőbb szerv a társaság átalakulásáról véglegesen döntő ülésén (második ülés) határoz. A Gt. 74. § (2) bekezdése értelmében a vagyonmérleg-tervezet adatai alapján meg kell állapítani a jogutód gazdasági társaságban tagként részt venni nem kívánó személyeket megillető vagyonhányadot, továbbá ennek kiadási módját. A legfőbb szerv tehát határozattal köteles az egyes személyeknek járó vagyonhányadot meghatározni, továbbá a vagyonhányadnak megfelelő vagyontárgyakat egyértelműen meghatározni. A törvény nem írja elő azt, hogy a vagyonhányadot készpénzben kell kiadni, a legfőbb szerv tehát jogosult olyan határozatot hozni, amely szerint a vagyonhányad kiadása dolog, vagyoni értékű jog, üzletrész vagy értékpapír formájában történjen meg. A jogutód gazdasági társaságban tagként (részvényesként) részt venni nem kívánó személyeket vagyoni hozzájárulásuk arányában illeti meg a kiadásra kerülő vagyonhányad.
A legfőbb szerv jogosult olyan határozatot hozni, hogy a vagyonhányad nyilvánosan működő részvénytársaság részvényének kiadásával történjen meg. A legfőbb szerv ilyen határozathozatalában a társaságtól megváló tag (részvényes) nem jogosult részt venni, figyelemmel a Gt. 20. § (5) bekezdésében írt szabályra. A társaságtól megváló tagnak (részvényesnek) tehát nincs ráhatása arra nézve, hogy a neki jutó vagyonhányadként részvény tulajdonához, szavazati jogához jut hozzá. A jogutód gazdasági társaságban tagként (részvényesként) részt venni nem kívánó személy befolyásszerzése tehát nem szándékos befolyásszerzésnek minősül.
A gazdasági társaság átalakulása során a jogutód gazdasági társaságban tagként (részvényesként) részt venni nem kívánó személyt megillető vagyonhányad megszerzése esetén a befolyás létrejöttének időpontja: a vagyonhányad kiadásának napja. A Gt. 74. § (5) bekezdése alapján a jogutód gazdasági társaságban tagként (részvényesként) részt venni nem kívánó személyeket megillető vagyonhányadot a jogutód gazdasági társaság cégbejegyzését követő harminc napon belül kell kiadni, kivéve, ha az érintettekkel kötött megállapodás későbbi időpontot jelöl meg.

2.3.3. A jogutód nélküli megszűnés

Az eredeti jogszerzés különös esete az, amikor a jogutód nélkül megszűnő gazdasági társaság egykori tagja (részvényese) megszerzi a megszűnt gazdasági társaság valamely konkrét vagyonelemét (alanyi jogosultságát). Jogutód nélküli megszűnés esetén tehát az egykori tag (részvényes) nem jogutódja a megszűnt gazdasági társaságnak, azonban hitelezővédelmi szempontból a törvény előírja az egykori tagok (részvényesek) felelősségét a megszűnt gazdasági társaság tartozásaiért a hitelezők irányában. A Gt. 66. §-a kimondja, hogy jogutód nélkül szűnik meg a gazdasági társaság, ha a) a társasági szerződésben meghatározott időtartam eltelt, vagy más megszűnési feltétel megvalósult; b) a társaság legfőbb szerve elhatározza a társaság jogutód nélküli megszűnését; c) a társaság tagjainak száma egyre csökken, kivéve, ha e törvény másként rendelkezik; d) a cégbíróság a Ctv.-ben meghatározott okok miatt megszünteti; e) jogszabály így rendelkezik. A Gt. 68. (4) bekezdése értelmében, ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik - a felszámolási eljárás, valamint a Ctv. 92. § (2) bekezdése esetét kivéve - végelszámolásnak van helye.[116]
A nem szándékos befolyásszerzés szempontjából a Gt. által nevesített jogutód nélküli megszűnés esetkörei közül a Gt. 66. § a), b) és c) pontokban nevesített esetköröknek van gyakorlati jelentőségük. Ennek magyarázata az, hogy ha a Gt. 66. § d) pontja szerint a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja a céget, aligha fordul elő olyan eset, hogy az egykori tag (részvényes) bármilyen vagyonelemet megszerezzen, ugyanis az ismeretlen székhelyű cég rendszerint vagyonnal egyáltalán nem rendelkezik. A Gt. 66. § e) pontja szerinti esetkör a felszámolás útján történő megszűnés, felszámolás esetén pedig az adós gazdasági társaság tagja (részvényese) számára rendszerint nem marad felosztható vagyonelem. Kihangsúlyozandó az, hogy a Gt. 66. § a)-c) pontokban nevesített esetkörök bekövetkezése során a Ctv. VIII. fejezete szerinti végelszámolási eljárást kell lefolytatni. A jogutód nélküli megszűnés (a végelszámolás) elhatározása a legfőbb szerv hatáskörébe tartozik. A végelszámolás elhatározása ugyan szándékos (célzatos) magatartásnak minősül, azonban a legfőbb szervet alkotó tagok (részvényesek) szándéka (célzata) a végelszámolás útján történő megszűnésre irányul, és nem arra, hogy egy vagy több tag (részvényes) a vagyonfelosztás eredményeképpen részvényt (szavazati jogot), s ezen keresztül befolyást szerezzen a céltársaságban.[117]
A társaság legfőbb szerve határoz a vagyonfelosztás tárgyában, s ennek keretében határoz arról, hogy a végelszámolás útján megszűnő társaság tulajdonában álló üzletrészek, részvények mely tag (részvényes) vagy tagok (részvényesek) tulajdonába kerüljön (kerüljenek).
A végelszámolási eljárás keretében a gazdasági társaság törlésre irányuló kérelmet nyújt be a cégbíróságnak, amely a törlési kérelem alapján törli a gazdasági társaságot a cégjegyzékből. Az egykori tag (részvényes) a cégjegyzékből való törlést kimondó cégbírósági határozatban szereplő megszűnés napján szerzi meg a vagyonfelosztás alapján neki járó üzletrész(ek), részvény(ek) tulajdonjogát.
A gazdasági társaság Gt. 66. § szerinti jogutód nélküli megszűnése esetén a befolyás létrejöttének időpontja: a megszűnés napja. A Gt. 65. §-a és a Ctv. 62. § (4) bekezdése szerint a gazdasági társaság (cég) a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg.

2.3.4. A haszonélvezeti jogtól, használati jogtól mentes öröklés

Átszállásnak minősül: az öröklés és az átalakulás (jogutóddal való megszűnés, szervezeti jogutódlás). Mind az öröklés, mind az átalakulás általános (egyetemes, univerzális jogutódlás), vagyis a jogalany teljes vagyona (alanyi jogosultságainak és kötelezettségeinek összessége) átszáll az egyetemes jogutódra (jogutódokra). Öröklés a polgári jog alanyai közül kizárólag a természetes személy (ember) esetében következhet be, ugyanis a halál mint jogi tény kizárólag az ember esetében következhet be. A Ptk. 598. § kimondja, hogy az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre (öröklés). A modern öröklési jogrendszerekben, így a magyar öröklési jogban is, a törvény csak akkor jelöli ki az örököst, ha az örökhagyó örökösnevezési jogával egyáltalán nem élt, vagy örökösnevezése a hagyatékot nem meríti ki. A törvényes öröklés rendje tehát szubszidiárius: örökhagyói végintézkedés hiányában, illetve annak hézagaiban érvényesül. Öröklés esetén előfordulhat az, hogy a hagyaték vagy valamely hagyatékba tartozó vagyontárgy állaga (tulajdonjoga) és haszonélvezeti joga más-más személyre háramlik. Törvényes öröklés esetén, amennyiben az örökhagyónak van leszármazója és túlélő házastársa, úgy a leszármazó(k) örökli(k) a hagyaték állagát (tulajdonjogát), míg a túlélő házastárs örökli a hagyaték haszonélvezeti jogát. Végrendeleten alapuló öröklés esetén az örökhagyó végrendeletében rendelkezhet úgy, hogy az egyik nevezett örökös örökölje a hagyaték vagy valamely hagyatékba tartozó vagyontárgy állagát, és a másik nevezett örököse örökölje a hagyaték vagy valamely hagyatékba tartozó vagyontárgy haszonélvezeti jogát vagy használati jogát. Törvényes öröklés esetén, amennyiben az örökhagyónak van leszármazója, azonban nincsen túlélő házastársa, vagy ha az örökhagyónak nincs leszármazója, azonban van túlélő házastársa, vagy ha az örökhagyónak nincs leszármazója és túlélő házastársa, azonban van felmenője, úgy a leszármazó, vagy a túlélő házastársa, vagy a felmenő haszonélvezeti jogtól (özvegyi jogtól) mentesen örökli meg a hagyatékot. Végrendeleten alapuló öröklés esetén az örökhagyó végrendeletében rendelkezhet úgy, hogy a nevezett örökös örökölje a hagyatékot vagy a hagyatékba tartozó valamely vagyontárgyat haszonélvezeti jogtól, illetőleg használati jogtól mentesen.
A jelen pontban a haszonélvezeti jogtól, használati jogtól mentes öröklés folytán bekövetkező nem szándékos befolyásszerzést, míg a jelen fejezet 2.3.5. pontjában és 2.3.6. pontjában a haszonélvezeti jog, használati jog öröklése folytán bekövetkező nem szándékos öröklést ismertetjük.
Hagyaték részét képezheti nyilvánosan működő részvénytársaság szavazati jogot biztosító részvénye, következésképpen az mind törvényes öröklés útján, mind végintézkedés útján megörökölhető. Törvényes öröklés esetén az örökös szándékától függetlenül szerzi meg a részvény tulajdonjogát, a szavazati jogot, következésképpen a törvényes örökös befolyásszerzése nem szándékos befolyásszerzésnek minősül. Végintézkedésen alapuló öröklés esetén a szándékos - nem szándékos befolyásszerzés szempontjából különbséget kell tenni a végintézkedés formái között. Az öröklési jog a végintézkedés alábbi formáit ismeri: a végrendelet, az öröklési szerződés és a halál esetére szóló ajándékozás. A végrendelet: az örökhagyó egyoldalú, nem címzett, halál esetére szóló jognyilatkozata. Az öröklési szerződés: olyan kétoldalú, halál esetére szóló jogügylet, amelyben az örökhagyó a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi, feltéve, hogy ez utóbbi túléli őt. A halál esetére szóló ajándékozás: olyan kétoldalú, halál esetére szóló jogügylet, amelyben az örökhagyó ajándékot nyújt a vele szerződő félnek azzal a feltétellel, hogy a megajándékozott az örökhagyót túléli. Mivel a végrendelet egyoldalú jogügylet, a jogügylet létrejötte szempontjából a nevezett örökös szándéka figyelmen kívül esik. Ebből az következik, hogy részvény tulajdonjogának végrendeleten alapuló öröklése nem szándékos befolyásszerzésnek minősül. Mivel az öröklési szerződés és a halál esetére szóló ajándékozás kétoldalú jogügylet, amely a felek egybehangzó akaratnyilatkozata alapján jön létre, a jogügylet létrejöttéhez a szerződéses örökös szándéka is megkívántatik. Ebből az következik, hogy a részvény tulajdonjogának öröklési szerződésen és halál esetére szóló ajándékozáson alapuló öröklése szándékos befolyásszerzésnek minősül. A küszöbszámot elérő szavazatszám megszerzése folytán bekövetkezhet a bejelentési, közzétételi kötelezettség és a nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettség.[118][119][120]
Példa a Tpt. szerinti befolyás létrejöttére: Örökhagyó hagyatékának részét képezi a céltársaság 35% szavazati jogát megtestesítő részvényei. Örökhagyónak két leszármazója (gyermeke) van: "A" és "B", és örökhagyónak nincs túlélő házastársa. Örökhagyó végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt. Örökhagyó halálával hagyatéka mint egész száll át "A" törvényes örökösre és "B" törvényes örökösre 50-50 százalék arányban, következésképpen a hagyaték részét képező részvények tulajdonjoga is ugyanilyen arányban száll át reájuk. A részvények "A" törvényes örökös és "B" törvényes örökös 1/2-1/2 arányú tulajdonába kerülnek, "A" és "B" a céltársasággal szemben egy részvényesnek számítanak, figyelemmel a Gt. 212. § (5) bekezdésben írt szabályra. Örökhagyó halálának eredményeképpen "A" törvényes örökös és "B" törvényes örökös közösen, de mint egy részvényes 35% szavazati aránnyal fog rendelkezni a céltársaságban. A Tpt. 68. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja alapján "A" és "B" a befolyásszerzést követően közösen kötelesek nyilvános vételi ajánlatot tenni a céltársaság valamennyi szavazati jogot megtestesítő részvényére, valamennyi szavazati joggal rendelkező részvényese számára.
Példa a Gt. 52. § szerinti befolyás létrejöttére: Örökhagyó hagyatékát képezik az ellenőrzött társaság 35% szavazati jogát megtestesítő részvényei. Örökhagyó végrendeletében barátjának, "A"-nak juttatja a részvények tulajdonjogát. Az örökhagyó halálával a részvények tulajdonjoga "A" nevezett örökösre száll át. "A" maga is rendelkezik 45% szavazati aránnyal az ellenőrzött társaságban. Az öröklés eredményeképpen "A" nevezett örökös megszerez 35% szavazati arányt, saját korábbi 45% szavazati arányával együtt összesen 80% szavazati aránnyal fog rendelkezni az ellenőrzött társaságban. A Gt. 52. § (1) bekezdés alapján "A" nevezett örökös a befolyás létrejöttét követő tizenöt napon belül köteles a befolyásszerzést a cégbíróságnak bejelenteni.
A Ptk. 598. § szerinti öröklés esetén a befolyás létrejöttének időpontja: az öröklés megnyílásának napja. A Ptk. 673. § (1) bekezdése értelmében az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg. A magyar öröklési jog - a modern jogrendszerek többségéhez hasonlóan - nem kíván meg az örökléshez elfogadó nyilatkozatot, vagyis az öröklés minden külön jogcselekmény nélkül, az örökhagyó halálának pillanatában a törvény erejénél fogva áll be: ipso iure öröklés.[121]

2.3.5. Az özvegyi jog öröklése

Az öröklés jogi természetét a jelen fejezet 2.3.4. pontjában részletesen kifejtettük. Törvényes öröklés esetén, amennyiben az örökhagyónak van leszármazója és túlélő házastársa, úgy a leszármazó(k) örökli(k) a hagyaték állagát (tulajdonjogát), míg a túlélő házastárs örökli a hagyaték haszonélvezeti jogát. Másképpen fogalmazva: A túlélő házastárs leszármazók mellett nem örököl állagot (tulajdonjogot), hanem a hagyatékon fennálló haszonélvezetet örököl. A Ptk. 615. § (1) bekezdése értelmében az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl (özvegyi jog). Az özvegyi jog tehát jogszabály erejénél fogva keletkező haszonélvezeti jog, a magyar polgári jogban az egyetlen jogszabály erejénél fogva keletkező haszonélvezeti jog. A jogirodalom a személyes szolgalom egyik fajtájának tekinti a haszonélvezeti jogot (ususfructus). A túlélő házastárs mint haszonélvező jogosultságai az alábbiak: birtoklás, használat, hasznok szedése és a hasznosítás joga. Amennyiben az özvegyi jog nyilvánosan működő részvénytársaság részvényén áll fenn, úgy a túlélő házastárs jogosult a részvényesi jogok gyakorlására, kivéve a részvény elidegenítésére (átruházására) és megterhelésére, következésképpen a túlélő házastárs jogosult a szavazati jog gyakorlására is. A részvény állagát (tulajdonát) megöröklő leszármazó kizárólag a részvény elidegenítésére (átruházására) jogosult, valamint arra, hogy a részvényt a túlélő házastárs (haszonélvező) jogainak sérelme nélkül megterhelje.[122][123]
A Gt. hallgat arról, hogy befolyásszerzésnek minősül-e a haszonélvezeti jog alapján történő joggyakorlás. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 136. pontjában rögzített fogalom-meghatározó szabály alapján befolyásszerzésnek minősül a szavazati jog haszonélvezeti jog alapján történő gyakorlása. Törvényes öröklés esetén az örökös szándékától függetlenül szerzi meg a részvény haszonélvezetét, a szavazati jogot, következésképpen a túlélő házastárs (törvényes örökös) befolyásszerzése nem szándékos befolyásszerzésnek minősül.
Sajátos - átmeneti - akadálya lehet az özvegyi jognak a hagyatékot, illetve a hagyaték részét képező vagyontárgyat terhelő szerződéses haszonélvezeti jog, vagy a korábban keletkezett özvegyi jog. Az "özvegyi jogok versengése" akkor jön létre, ha ugyanarra a vagyontárgyra egymást követően két özvegyi jog keletkezik. Ez akkor következik be, ha az örökhagyó házastársának életében (vagyis özvegyi jogának fennállta alatt) meghal az állagörökös, és így az ő tulajdonában lévő hagyatékra (hagyatéki részre) az ő özvegye nyer - törvényes örökösként - özvegyi jogot. Tekintettel arra, hogy az első özvegyi jog korlátlan haszonélvezetet jelent, a második özvegyi jog tényleges gyakorlására csak az első megszűnése esetén kerülhet sor. Az özvegyi jog csak a szerződéses haszonélvezeti jog, vagy a korábban keletkezett özvegyi jog megszűnése után veszi kezdetét, ugyanis ugyanarra a vagyontárgyra nézve két különböző jogcímen nem állhat fenn egyszerre két haszonélvezet.
Az öröklési jog ismeri az özvegyi jog korlátozásának és az özvegyi jog megváltásának jogintézményeit. A Ptk. 616. § (1) bekezdése alapján a házastárs haszonélvezetének korlátozását csak a leszármazók kérhetik. Az özvegyi jog korlátozásának rendeltetése az, hogy ha a túlélő házastárs korábbi életszínvonalának megőrzéséhez nem szükséges a teljes hagyatékon fennálló haszonélvezet, úgy a leszármazók keresettel kérhetik a bíróságtól az özvegyi jog korlátozását. A Ptk. 616. § (3) bekezdés szerint mind a házastárs, mind az állagörökösök kérhetik a házastárs haszonélvezeti jogának megváltását. Az özvegyi jog megváltásának rendeltetése az, hogy a túlélő házastárs haszonélvezeti jog helyett állagörökössé váljon, és a megváltásra kerülő vagyonból olyan rész illesse meg, amelyet mint az örökhagyó gyermeke törvényes örökösként a leszármazókkal együtt örökölne. Az özvegyi jog korlátozása esetén a céltársaság részvényein fennálló özvegyi jog a bíróság ítélete alapján akkor szűnik meg, ha az ítélet megszünteti a részvényeket terhelő haszonélvezeti jogot. Az özvegyi jog megváltása esetén a céltársaság részvényein fennálló özvegyi jog megszűnik és a részvények a leszármazó kizárólagos tulajdonába kerülhetnek, míg a túlélő házastárs kizárólagos tulajdonába más vagyontárgyak kerülhetnek. Az özvegyi jog megszűnése következtében a részvényeket tulajdonló leszármazó jogosulttá válik a részvényesi jogok teljes körű gyakorlására, így a szavazati jog gyakorlására is, következésképpen a befolyásszerzés bekövetkezik. Az özvegyi jog korlátozására, illetőleg megváltására irányuló, a leszármazó által benyújtott kereset ugyan szándékos (célzatos) magatartás, azonban a keresetet indító leszármazónak az özvegyi jogtól (haszonélvezeti jogtól) mentes tulajdon megszerzése a célja, és nem a céltársaságban való befolyásszerzés, következésképpen az özvegyi jog korlátozása, illetőleg megváltása iránti perben hozott bírósági ítélet alapján történő befolyásszerzés nem szándékos befolyásszerzésnek minősül.
A Ptk. 615. § (2) bekezdése értelmében, ha a házastárs új házasságot köt, haszonélvezeti joga megszűnik. A Ptk. 157. § (4) bekezdése szerint a haszonélvezeti jog legfeljebb a jogosult élete végéig állhat fenn. Az özvegyi jog megszűnik tehát a házastárs új házasságkötésével és halálával is. A túlélő házastárs új házasságkötése és halála a leszármazó szándékától függetlenül bekövetkező jogi tény, következésképpen e jogi tények folytán bekövetkező befolyásszerzés nem szándékos befolyásszerzésnek minősül.
Az özvegyi jog fentiekben kifejtett okok miatti megszűnése esetén nem szándékos befolyás jön létre.
A Ptk. 598. § szerinti haszonélvezeti jog (özvegyi jog) öröklése esetén a befolyás létrejöttének időpontja: az öröklés megnyílásának napja. A Ptk. 673. § (1) bekezdése értelmében az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg. A magyar öröklési jog - a modern jogrendszerek többségéhez hasonlóan - nem kíván meg az örökléshez elfogadó nyilatkozatot, vagyis az öröklés minden külön jogcselekmény nélkül, az örökhagyó halálának pillanatában a törvény erejénél fogva áll be: ipso iure öröklés.

2.3.6. A végrendeleten alapuló haszonélvezeti jog, használati jog öröklése

Az öröklés jogi természetét a jelen fejezet 2.3.4. pontjában részletesen kifejtettük. Végrendeleten alapuló öröklés esetén az örökhagyó végrendeletében rendelkezhet úgy, hogy az egyik nevezett örökös örökölje a hagyaték vagy valamely hagyatékba tartozó vagyontárgy állagát, és a másik nevezett örököse örökölje a hagyaték vagy valamely hagyatékba tartozó vagyontárgy haszonélvezeti jogát vagy használati jogát. A végrendelet alapján keletkező haszonélvezeti jog: egyoldalú jogügylet alapján, és nem jogszabály erejénél fogva keletkező haszonélvezeti jog (özvegyi jog). Végrendelet alapján keletkezhet használati jog is. A jogirodalom a személyes szolgalom két fajtáját különbözteti meg: a haszonélvezeti jogot (ususfructus) és a használati jogot (usus, korlátozott haszonélvezet, korlátozott személyes szolgalom). A Ptk. 157. §-a szabályozza a haszonélvezeti jogot, a Ptk. 165. §-a szabályozza a használati jogot. A használat joga abban különbözik a haszonélvezeti jogtól, hogy annak alapján a jogosultat a használat, továbbá a hasznok szedésének joga csak a saját, valamint a vele együttélő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben illeti meg, továbbá a használat jogának gyakorlása másnak nem engedhető át.[124]
Az örökhagyó végrendelettel bárki javára - tehát természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság javára is - alapíthat haszonélvezeti jogot, illetve használati jogot. Az örökhagyó jogosult végrendelettel juttatásban részesíteni olyan természetes személyt is, aki törvényes örököse lenne, és olyan természetes személyt is, aki egyébként nem lenne törvényes örököse. Az örökhagyó végrendelettel akár holtig tartó, akár határozott ideig tartó haszonélvezeti jogot, illetve használati jogot alapíthat.
A Gt. hallgat arról, hogy befolyásszerzésnek minősül-e a haszonélvezeti jog, illetve használati jog alapján történő joggyakorlás. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 136. pontjában rögzített fogalom-meghatározó szabály alapján befolyásszerzésnek minősül a szavazati jog haszonélvezeti jog alapján történő gyakorlása. Végrendeleten alapuló öröklés esetén az örökös szándékától függetlenül szerzi meg a részvény haszonélvezetét, használatát, a szavazati jogot, következésképpen a nevezett örökös befolyásszerzése nem szándékos befolyásszerzésnek minősül.
A végrendelet alapján keletkező haszonélvezeti jog, használati jog korlátozására, illetőleg megváltására alappal nem támasztható kereset. A végrendeleten alapuló haszonélvezeti jog, használati jog nem szűnik meg abban az esetben sem, ha jogosult természetes személy újabb házasságot köt. A végrendelet alapján keletkező haszonélvezeti jog, használati jog a határozott időtartam lejártával, illetve a természetes személy jogosult halálával, a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnésével szűnik meg.
A Ptk. 598. § szerinti végrendeleten alapuló haszonélvezeti jog, használati jog öröklése esetén a befolyás létrejöttének időpontja: az öröklés megnyílásának napja. A Ptk. 673. § (1) bekezdése értelmében az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg. A magyar öröklési jog - a modern jogrendszerek többségéhez hasonlóan - nem kíván meg az örökléshez elfogadó nyilatkozatot, vagyis az öröklés minden külön jogcselekmény nélkül, az örökhagyó halálának pillanatában a törvény erejénél fogva áll be: ipso iure öröklés.

2.3.7. A szerződést biztosító mellékkötelezettségként biztosítékul adott részvény megszerzése

A Gt. hallgat arról, hogy a szerződést biztosító mellékkötelezettségként biztosítékul adott üzletrész, részvény alapján létrejön-e befolyásszerzés. A Tpt. 65/A. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a szerződést biztosító mellékötelezettségként biztosítékul adott részvény alapján a részvényest megillető szavazati jogot - eltérő megállapodás hiányában - a biztosíték jogosultjának szavazati jogaként kell figyelembe venni. A hivatkozott rendelkezés főszabálya tehát az, hogy a biztosíték jogosultja (a részvényt mint biztosítékot megkapó személy) szavazati jogot szerez a biztosítékul kapott részvény alapján, függetlenül attól, hogy megszerzi-e a részvény tulajdonjogát. A konszernjogi szabályozás körében szokatlan jogalkotási megoldással állunk szemben, a törvényalkotó ugyanis a korábbi szabályozást fenntartva, változatlanul eltérést megengedő (diszpozitív) szabályt alkalmaz, vagyis a felek (a részvényes és a biztosíték jogosultja) megállapodással eltérhetnek a főszabálytól, és megállapodhatnak egymással olyképpen, hogy a részvényes gyakorolja továbbra is a szavazati jogot a részvény biztosítékként való átadása után.
Megvizsgálandó kérdések a következők:
a) mely szerződést biztosító mellékkötelezettségek jöhetnek figyelembe;
b) az egyes mellékkötelezettségek esetében milyen módon valósul meg a részvény, illetőleg az üzletrész biztosítékul való átadása;
c) a részvény biztosítékul adása birtokátruházásnak vagy tulajdonátruházásnak minősül.
Ad a) Sem a Gt., sem a Tpt. nem határozza meg azt, hogy mely szerződést biztosító mellékkötelezettség jöhet figyelembe. Álláspontunk szerint a Ptk. XXIII. Fejezetében nevesített szerződést biztosító mellékkötelezettségek közül az ún. dologi biztosítékok: a foglaló (Ptk. 243-245. §-ok), a zálogjog (Ptk. 254-269. §-ok) és az óvadék (Ptk. 270-271/A. §-ok) jöhetnek figyelembe. Álláspontunk szerint foglaló, zálogjog és óvadék tárgya egyaránt lehet értékpapír, s ekként részvénytársaság részvénye, akár nyomdai úton előállított részvényről, akár dematerializált részvényről van szó.
A magyar jogirodalomban nincs vita abban a kérdésben, hogy üzletrészen lehetséges zálogjog alapítása. Említést érdemel az a tény is, hogy a Ctv. novella hatálybalépését megelőzően is egyetértés volt abban a kérdésben, hogy üzletrészen lehetséges zálogjog alapítása. A Ptk. 267. § (1) bekezdése értelmében a jogon az erre irányuló szerződéssel alapítható zálogjog, így az üzletrészen mint különböző típusú jogosultságok összességén nem vitásan alapítható zálogjog.[125]
Ad b) A részvény biztosítékul való átadása eltérően alakul a nyomdai úton előállított részvény és a dematerializált részvény esetében. A Ptk. 243. § (1) bekezdése értelmében nyomdai úton előállított részvény foglalóként való fizikai átadása a szerződés megkötésekor kell hogy megtörténjen. Amennyiben a foglaló átadása a szerződés megkötésekor nem történik meg, úgy a foglaló kikötése érvényesen sem történik meg. A Ptk. 265. § (1) bekezdése értelmében a kézizálogjog létrejöttéhez a nyomdai úton előállított részvény zálogtárgykánt való fizikai átadása szükséges. A Ptk. 270. § (1) bekezdése szerint valamely követelés biztosítására nyomdai úton előállított részvényen a részvény fizikai átadásával óvadék alapítható. A nyomdai úton előállított, papír alapú részvény fizikai átadása szükséges a biztosítékul adás során. A dematerilaizált részvény számítógépes jel, vagyis annak fizikai átadása nem lehetséges. A dematerializált részvény foglalóként való átadásának is a szerződés megkötésekor kell megtörténnie. A dematerializált részvény foglalóként való átadása esetén a fizikai átadást a részvényes (kötelezett) értékpapír-számláján lévő dematerializált részvénynek a jogosult javára történő zárolása vagy a jogosult értékpapír-számlájára történő átutalása (számlajóváírása) valósítja meg. Dematerializált részvény foglalóként való átadásakor a zárolás, illetve az átutalás (számlajóváírás) megtörténtéről szóló számlavezetői igazolás átadása helyettesíti a fizikai átadást. Dematerializált részvény zálogtárgyként vagy óvadéktárgyként való átadása történhet a szerződés megkötése után is, a szerződéskötéskor a számlavezetői igazolást nem kell átadni. A dematerializált részvény zálogtárgyként vagy óvadéktárgyként való átadása esetén a fizikai átadást a részvényes (kötelezett) értékpapír-számláján lévő dematerializált részvénynek a jogosult javára történő zárolása vagy a jogosult értékpapír-számlájára történő átutalása (számlajóváírása) valósítja meg. Kihangsúlyozandó az, hogy a zálogjog és az óvadék létrejötte (dologi hatálya) a zárolás vagy az átutalás (számlajóváírás) megtörténtével következik be.
A Ctv. novella hatálybalépését (2007. szeptember 1. napját) követően egyértelművé vált az, hogy az üzletrészen oly módon lehetséges zálogjog alapítása, hogy ahhoz írásbeli zálogszerződés megkötése és a zálogjognak a cégnyilvántartásba való bejegyzése szükséges.
Ad c) A részvény foglalóként való átadásakor a foglalót kapó fél soha nem szerzi meg a részvény tulajdonjogát. Másként fogalmazva: a részvény foglalóként való átadása mindig birtokátruházás, és nem tulajdonátruházás. A Ptk. 244. §-ában írt szabályra figyelemmel, ha a szerződést teljesítik és a részvény a szolgáltatás ellenértékébe beszámításra alkalmas, akkor a foglalót kapó fél a szerződés teljesítésekor megszerzi a részvény tulajdonjogát, ha azonban a részvény, mint foglaló a beszámításra nem alkalmas, a foglaló visszajár, vagyis a szerződés teljesítésekor sem szerzi meg a foglalót kapó fél a részvény tulajdonjogát, vagyis a szavazati jogot sem szerzi meg. A részvény a szolgáltatás ellenértékébe (tipikusan a vételárba) való beszámításra akkor alkalmas, ha a részvény likviditása magas; beszámításra akkor alkalmatlan, ha a részvény likviditása alacsony. A zálogjog alapításakor a zálogjogosult soha nem szerzi meg a zálogtárgy, jelen esetben az üzletrész, illetőleg a részvény tulajdonjogát. A részvény zálogtárgyként való átadása mindig birtokátruházás, üzletrész birtokátruházása fogalmilag kizárt. A Ptk. 255. § (2) bekezdése értelmében semmis a kielégítési jog megnyílta előtt létrejött azon megállapodás, amely szerint a zálogjogosult a kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát. Az óvadék nyújtásakor a Ptk. 270. § (3) bekezdése alapján a felek megállapodhatnak abban, hogy a jogosult használhatja az óvadék tárgyát és rendelkezhet vele. Az óvadékjogosult tehát kizárólag ilyen magállapodás alapján szerzi meg a részvény tulajdonjogát. Másként fogalmazva: a részvény óvadéktárgyként való átadása - a felek megállapodásától függően - lehet birtokátruházás vagy tulajdonátruházás.
Jogdogmatikai szempontból a szavazati jog gyakorlásának kérdése egyértelmű: az üzletrész, illetőleg a részvény feletti tulajdonjog (rendelkezési jog) határozza meg azt, hogy az adott időpontban ki jogosult az üzletrész, a részvény alapján szavazati jogot gyakorolni. A Tpt. 65/A. § (2) bekezdés b) pontjában rögzített szabályozás - helytelenül - a jogdogmatikai szempontot mellőzve rendezi a szavazati jog gyakorlásának kérdését olyképpen, hogy főszabályként a nemtulajdonos biztosíték jogosultjának szavazati jogaként kell figyelembe venni a részvényes szavazati jogát. Szerződést biztosító mellékkötelezettségként üzletrész, részvény biztosítékul adása ugyan a felek egybehangzó szándékos (célzatos) magatartása, azonban a felek szándéka az alapszerződésből (általában hitelviszonyt létrehozó szerződés) fakadó pénzkövetelés teljesítésének (a jogosult szerződési érdekének) megerősítése és biztosítása, és nem az, hogy a fedezetként átadott üzletrész, részvény alapján a biztosíték jogosultja (a hitelező) szavazati jogot, s ezáltal befolyást szerezzen az ellenőrzött társaságban (céltársaságban). A biztosíték jogosultjának (a hitelezőnek) befolyásszerzése tehát nem szándékos befolyásszerzésnek minősül.
A Tpt. 65/A. § (2) bekezdés b) pontjának főszabálya szerint a biztosíték jogosultjának szavazati jogaként kell figyelembe venni a részvényes tulajdonát képező részvény szavazati jogát, következésképpen az a sajátos helyzet áll elő, hogy amikor a biztosíték jogosultja (befolyásszerző) nyilvános vételi ajánlatot köteles tenni, akkor a vételi ajánlat hatálya a biztosítékot nyújtó részvényes tulajdonában álló részvényre is kiterjed. A felek természetesen szerződésükben előre rendezhetik azt a kérdést, hogy a biztosítékot nyújtó részvényes az ilyen esetben tegyen-e elfogadó nyilatkozatot a vételi ajánlatra, vagy sem. Célszerűnek tűnik kikötni azt, hogy a biztosítékot nyújtó részvényes ne tegyen elfogadó nyilatkozatot, ugyanis ellenkező esetben a vételi ajánlat alapján a részvény tulajdonjogát a biztosítékot nyújtó személy (befolyásszerző) megszerzi. Amennyiben a biztosítékot nyújtó személy (befolyásszerző) megszerzi a biztosítékul átadott részvény tulajdonjogát, úgy a részvény biztosítéki funkciója megszűnik, és a részvény helyébe lépő pénzösszeg vagy más ellenérték lesz a biztosíték. Amennyiben pedig a felek a Tpt. vonatkozó szabályától eltérően úgy állapodnak meg egymással, hogy továbbra is a részvényest (a biztosítékot nyújtó személyt) illeti meg a szavazati jog, befolyásszerzés nem is jön szóba, ugyanis a szavazati arány változatlan marad. Ha a szavazati jogot a biztosíték jogosultjának szavazatként kell figyelembe venni, a küszöbszámot elérő szavazatszám megszerzése folytán bekövetkezhet a bejelentési, közzétételi kötelezettség és a nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettség.
A szerződést biztosító mellékötelezettségként biztosítékul adott részvény megszerzése esetén a befolyás létrejöttének időpontja: a biztosíték (foglaló, zálogtárgy, óvadéktárgy) birtokba adásának időpontja, kivéve, ha a felek a biztosíték nyújtásáról (adásáról) szóló szerződésben úgy állapodnak meg egymással, hogy a szavazati jogot nem a biztosíték jogosultja, hanem a részvényes (a biztosítékot nyújtó személy) gyakorolja függetlenül a birtokátruházás tényétől. A részvényes (a biztosítékot nyújtó személy) természetesen csak és kizárólag abban az esetben képes szavazati jogot gyakorolni a birtokában nem lévő részvény alapján, amennyiben a biztosíték jogosultja ehhez kifejezetten hozzájárul, a Gt. 212. § (2)-(3) bekezdésekben írtak szerint kiállított letéti, illetve tulajdonosi igazolás megszerzését lehetővé téve a részvényes számára.
A szerződést biztosító mellékötelezettségként biztosítékul adott üzletrész megszerzése esetén a befolyás létrejöttének időpontja: a zálogjog cégnyilvántartásba való bejegyzésének időpontja [Ptk. 265. § (1) bekezdés] kivéve, ha a felek a zálogszerződésben úgy állapodnak meg egymással, hogy a szavazati jogot nem a biztosíték jogosultja, hanem az üzletrész tulajdonosa (a biztosítékot nyújtó személy) gyakorolja, függetlenül a zálogjog létrejöttétől.

2.3.8. Az ellenőrzött társaság (céltársaság) jegyzett tőkéjének felemelése, a szavazati joggal rendelkező tagok, részvények arányának megváltozása mellett

A Gt. nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy befolyásszerzésnek minősül-e a korlátolt felelősségű társaságnak, zártkörűen működő részvénytársaságnak a tagok, részvényesek szavazati arányát érintő, a szavazati arányokat módosító jegyzett tőke felemelését elrendelő határozata. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 136. pontjában rögzített fogalom-meghatározó szabály alapján befolyásszerzésnek minősül a nyilvánosan működő részvénytársaságnak a részvényesek szavazati jogát érintő, a szavazati arányokat módosító, az alaptőke felemelését elrendelő határozata. A Gt. 248. § (1) bekezdése értelmében az alaptőke felemelése a) új részvények forgalomba hozatalával; b) az alaptőkén felüli vagyon terhére; c) dolgozói részvény forgalomba hozatalával; illetve d) feltételes alaptőke-emelésként, átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával történik. A Gt. 154. § (1) bekezdése értelmében a törzstőke felemelhető pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával, valamint a törzstőkén felüli vagyon terhére. A Gt. 142. § (1) bekezdés s) pontja szerint a törzstőke felemelése a korlátolt felelősségű társaság taggyűlésének hatáskörébe tartozik. A Gt. 248. § (2) bekezdése alapján az új részvény és kötvény forgalomba hozatala zártkörű vagy nyilvános módon történhet. A Gt. 248. § (3) bekezdése szerint az (1)-(2) bekezdés szerinti alaptőke-emelési esetek és módok egyidejűleg is elhatározhatók és végrehajthatók. Az alaptőke felemelése a részvénytársaság közgyűlésének hatáskörébe tartozik, kivéve, ha a Gt. 252. § (1) bekezdésben írt szabály alapján a közgyűlés az igazgatóságot felhatalmazza az alaptőke felemelésére.
Minden esetben a taggyűlésen, közgyűlésen részt vevő tag, részvényes szándékos magatartásának minősül az alaptőke felemelését elrendelő határozat elfogadása, az "igen" szavazat leadása. Ez azonban a befolyásszerzés szándékossága vagy nem szándékossága szempontjából közömbös. A Gt. 155. §-a szerint - ha társasági szerződés illetőleg a törzstőke-emelést elhatározó taggyűlési határozat másként nem rendelkezik - a tagoknak elsőbbségi joguk van ara, hogy a tőkeemelésben részt vegyenek, ugyanakkor lehetséges az, hogy nem mindegyik tag él e jogosultságával, hanem csak egy vagy néhány tag. Ilyen esetben az elsőbbségi jogosultsággal élő tag(ok) szavazati aránya megnövekszik az elsőbbségi jogosultsággal nem élő tag(ok) rovására. Mind a zártkörűen működő, mind a nyilvánosan működő részvénytársaság közgyűlése jogosult új, szavazati jogot biztosító részvények zártkörű forgalomba hozatalát elrendelni olyképpen, hogy az új részvények átvételére kizárólag az alaptőke-emeléskor a részvénykönyvbe bejegyzett részvényesek jogosultak. Ugyanakkor a részvényesek nem kötelesek az új részvények átvételére. Amennyiben a részvényesek közül csak egy részvényes vagy kevés számú részvényes vállal kötelezettséget az új részvények átvételére, úgy a közgyűlés a Gt. 255. § (3) bekezdésében írt szabály alapján kizárólag e részvényest, illetve részvényeseket jelölheti ki az új részvények átvételére, s ennek következtében a részvényesek szavazati aránya megváltozik.
Nyilvánvaló, hogy az egyik tagnak, illetőleg részvényesnek nincs ráhatása arra nézve, hogy a másik (többi) tag él-e elsőbbségi jogával, illetőleg kötelezettséget vállal-e az új részvények átvételére vagy sem. A tagok, részvényesek egymás szándékáról nem tudva, egymástól függetlenül gyakorolják elsőbbségi jogukat, illetőleg teszik meg az új részvények átvételére vonatkozó előzetes kötelezettség vállaló nyilatkozataikat. Az elsőbbségi jog gyakorlása, illetőleg az új részvények átvételére való kötelezettségvállalás ugyan szándékos (célzatos) magatartás, azonban a tag, részvényes célja csak az, hogy valamekkora mennyiségű új törzsbetétet, részvényt átvegyen, és nem feltétlenül az, hogy akkora mennyiségű új törzsbetétet, részvényt vegyen át, hogy a szavazati aránya a küszöbszámot elérje. Ilyen esetben a tag, részvényes befolyásszerzése nem szándékos befolyásszerzésnek minősül. Amennyiben a tagok, illetőleg a részvényesek között előzetesen megállapodás jön létre az új törzsbetétek, részvények meghatározott arányú átvétele tárgyában, úgy a tagok, részvényesek magatartása már szándékos, összehangolt magatartásnak minősül.
A részvénytársaság alaptőkéjének felemelése esetén, ha a szavazati joggal rendelkező részvények aránya megváltozik, a befolyás létrejöttének időpontja: az új szavazati jogot biztosító részvények tulajdonjoga megszerzésének napja. Nyomdai úton előállított részvények esetén az a nap, amikor az új részvényeket a befolyásszerző birtokba veszi, dematerializált részvények esetén az a nap, amikor az új részvények jóváírásra kerülnek a befolyásszerző értékpapír-számláján. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a befolyásszerzés napja nem az alaptőke-emelést elhatározó közgyűlési határozat elfogadásának napja, ugyanis a közgyűlési határozat elfogadásakor még nem léteznek az új szavazati jogot biztosító részvények, így azokkal a Ptk. 338/B. § (1) bekezdésében rögzített szabályra figyelemmel szavazati jogot nem lehet gyakorolni.
A korlátolt felelősségű társaság törzstőkéjének felemelése esetén, ha az üzletrészek aránya megváltozik, a befolyás létrejöttének időpontja: a törzstőke-emelés, valamint az új (megnövekedett mértékű) üzletrész tulajdonjoga megszerzésének napja.

2.3.9. A saját üzletrész, részvény megszerzése

A Gt. 135. § (1) bekezdés kimondja, a korlátolt felelősségű társaság saját üzletrészét a törzstőkén felüli vagyonából vásárolhatja meg. A Gt. nem állapít meg mennyiségi korlátot, azonban a társaság az összes saját üzletrészét nem szerezheti meg, figyelemmel a Gt. 169. § (1) bekezdésében írt szabályra. A Gt. 135. § (3) bekezdés értelmében a társaság tulajdonába került saját üzletrész után a társaság szavazati jogot nem gyakorolhat. A Gt. 223. § (1) bekezdése kimondja, hogy a részvénytársaság saját részvényeit - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - kizárólag alaptőkén felüli vagyona fedezete mellett szerezheti meg. A Gt. 223. § (2) bekezdése értelmében a részvénytársaság tulajdonában álló saját részvények névértékének együttes összege nem haladhatja meg az alaptőke tíz százalékát. A Gt. 227. §-a alapján a részvénytársaság a megszerzett saját részvény alapján szavazati jogot nem gyakorolhat. Nyilvánvalóan ebben az esetben a társaság valamely tagjának, részvényesének befolyásszerzésére kerülhet sor, figyelemmel arra, hogy a saját üzletrész, részvény megszerzése következtében a társaság tagjainak, részvényeseinek szavazati aránya módosul.
A saját üzletrész, részvény megszerzése a társaság ügyvezetőjének, igazgatóságának (igazgatótanácsának) döntésén alapul. Az ilyen határozat ugyan szándékos jogi aktus, azonban a határozat meghozatalának célja az, hogy a társaság tulajdonába kerüljön valamekkora mennyiségű üzletrész, részvény, a határozat célja tehát nem az, hogy annak eredményeképpen valamely tag, részvényes szavazati jogát növeljék, s ezen a keresztül a tag, részvényes befolyást szerezzen a társaságban. A nyilvánosan működő részvénytársaság részvényesének általában nincs ráhatása arra, hogy az igazgatóság (igazgatótanács) elrendelje-e vagy sem a saját részvény vásárlását. Ilyen esetben tehát a tag, részvényes befolyásszerzése nem szándékos befolyásszerzésnek minősül. Amennyiben azonban a tag, részvényes - a többi taggal, részvényessel kötött megállapodás alapján - jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselőket vagy azok többséget megválassza és visszahívja, úgy e tag, részvényes nyilvánvalóan képes befolyásolni a vezető tisztségviselők azon döntését is, hogy a társaság vásároljon-e saját részvényt, vagy sem. Ilyen esetben tehát a tag, részvényes befolyásszerzése szándékos befolyásszerzésnek minősül.
A saját üzletrész, saját részvény megszerzése esetén a befolyás létrejöttének időpontja: a saját üzletrész, saját részvény tulajdonjoga megszerzésének időpontja.

2.3.10. Az alaptőke mértékének változatlansága mellett a szavazati joggal rendelkező részvények arányának megváltozása

A részvénytársaság alaptőkéje mértékének változatlansága mellett sor kerülhet a részvényfajták átalakítására, amelynek következtében megváltozhat a szavazati joggal rendelkező részvények aránya, s ezáltal valamely részvényes befolyásszerzésére kerülhet sor. Ilyen esetben nem szándékos befolyásszerzésre kerülhet sor egyrészt a névértékkel arányos szavazati joggal rendelkező részvény szavazattöbbszöröző részvénnyé történő átalakítása (átcserélése) során, másrészt a szavazati jogot kizáró vagy korlátozó osztalékelsőbbségi részvény szavazati jogának feléledése során.
A Gt. 231. § (2) bekezdés h) pontja értelmében a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik az egyes részvénysorozatokhoz fűződő jogok megváltoztatása, illetve az egyes részvényfajták, osztályok átalakítása. A Gt. 186. § (5) bekezdése alapján az alapszabály rendelkezhet olyan elsőbbségi részvényosztályba tartozó részvénysorozat kibocsátásáról, amelynek részvényeit a részvényes vagy a részvénytársaság kérésére, az alapszabály előírásainak megfelelően, más elsőbbségi részvényosztályba tartozó részvényre vagy törzsrészvényre kell átcserélni. Névértékkel arányos szavazati joggal rendelkező részvényfajták: a) törzsrészvény, a dolgozói részvény, a kamatozó részvény és a visszaváltható részvény. Névértéknél kevesebb szavazati joggal rendelkezhet az osztalékelsőbbségi, a likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségi és az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény, amennyiben az alapszabály az ilyen részvényosztályhoz kapcsolódó szavazati jogot korlátozza vagy kizárja a Gt. 186. § (4) bekezdésben írt szabály alapján. Névértéknél nagyobb szavazati joggal rendelkezik a szavazatelsőbbségi jogot biztosító részvényosztály. A Gt. 286. § (4) bekezdés harmadik mondata szerint a nyilvánosan működő részvénytársaság a 188. § (2) bekezdése szerinti szavazatelsőbbségi részvényt (ún. vétójogot biztosító részvényt) nem bocsáthat ki, vagyis a kizárólag a 188. § (1) bekezdés szerinti szavazattöbbszöröző részvényt bocsáthat ki.
Amennyiben a közgyűlés a névértékkel arányos szavazati joggal rendelkező részvényfajtába tartozó részvények szavazattöbbszöröző részvénnyé való átalakítását elhatározza, és az átalakítással érintett valamely részvényes nagy mennyiségű (darabszámú) részvénnyel rendelkezik, úgy a közgyűlési határozat alapján e részvényes befolyásszerzésére kerülhet sor. A közgyűlési határozat elfogadása a határozathozatalban részt vevő és "igen" szavazatot leadó részvényesek tekintetében ugyan szándékos (célzatos) magatartás, a közgyűlési határozatot megszavazó részvényesek szándéka azonban a részvény átalakítására, és nem valamely részvényes befolyásszerzésének biztosítására irányul. Továbbá lehetséges az is, hogy a nagy mennyiségű (darabszámú) részvénnyel rendelkező részvényes nem vesz részt a közgyűlésen, vagy ha részt is vesz azon, az átalakítást elhatározó közgyűlési határozat meghozatala során "nem" szavazatot ad le vagy tartózkodik, vagyis éppen az érintett részvényes szándékától függetlenül, illetőleg szándéka ellenére következik be a befolyásszerzés. A szavazatszám növekedése folytán bekövetkezhet a bejelentési, közzétételi kötelezettség és a nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettség.
A Gt. 186. § (4) bekezdése szerint az osztalékelsőbbségi részvényhez kapcsolódó szavazati jogot az alapszabály korlátozhatja vagy kizárhatja. A szavazati jog korlátozása az jelenti, hogy az adott osztalékelsőbbségi részvény nem a névértékével arányos, hanem annál kevesebb szavazati jogot biztosít, míg a szavazati jog kizárása azt jelenti, hogy az adott osztalékelsőbbségi részvény egyáltalán nem biztosít szavazati jogot a részvényes számára. A Gt. 187. § (3) bekezdése alapján, ha a részvénytársaság a szavazati jogot korlátozó vagy kizáró elsőbbségi részvénynek biztosított osztalékot valamelyik évben nem vagy nem teljesen fizeti ki, és azt a következő évben sem pótolja az arra az évre esedékes osztalékkal együtt, az elsőbbségi részvény részvényesét teljes szavazati jog és más, az alapszabályban meghatározott elsőbbségi jog illeti meg. Az elsőbbségi részvényes e jogokat mindaddig gyakorolhatja, amíg a részvénytársaság az elmaradt osztalékot ki nem fizeti. Figyelemmel a Gt. 185. § (2) bekezdésben írt szabályra, osztalékelsőbbségi részvényfajtába tartozó részvények darabszáma az alaptőke 50% - 1 darab lehet. Jól látható tehát az, hogy nagy mennyiségű (darabszámú) osztalékelsőbbségi részvény szavazati joga korlátozható vagy zárható ki érvényesen az alapszabályban. Amennyiben valamely részvényes a céltársaságban nagy mennyiségű (darabszámú) olyan osztalékelsőbbségi részvénnyel rendelkezik, amely szavazati joga korlátozott vagy kizárt, és bekövetkezik a Gt. 187. § (3) bekezdésében meghatározott tényállás, úgy a szavazati jog a törvény erejénél fogva, vagyis a részvényes szándékától függetlenül feléled. A szavazatszám növekedése folytán bekövetkezhet a bejelentési, közzétételi kötelezettség és a nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettség.
A névértékkel arányos szavazati joggal rendelkező részvény szavazattöbbszöröző részvénnyé történő átalakítása esetén a befolyás létrejöttének időpontja: az új szavazattöbbszöröző jogot biztosító részvény tulajdonjoga megszerzésének napja. A szavazati jogot kizáró vagy korlátozó elsőbbségi részvény szavazati jogának feléledése esetén a befolyásszerzés időpontja: azon közgyűlés napja, amikor a részvényes a Gt. 187. § (3) bekezdésében írt szabály alapján szavazati jogot gyakorol a szavazati jogot kizáró vagy korlátozó elsőbbségi részvénye alapján.

2.3.11. Jogszabály erejénél fogva történő befolyásszerzés

Jogszabály (általában: törvény) rendelkezhet állami, önkormányzati szervek, illetőleg kizárólagosan állami tulajdonban álló gazdálkodó szervek egymás közötti vagyonmozgásáról. E jogalanyok vagyonába tartozhatnak nyilvánosan működő részvénytársaságok részvényei is.
1998. július 23-án lépett hatályba az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatok megszüntetéséről szóló 1998. évi XXXIX. törvény, amelynek 3. §-a akként rendelkezett, hogy az önkormányzatok vagyona azok megszűnésével az állam tulajdonába kerülnek. A tulajdonváltás érintette az önkormányzatok tulajdonában volt, a Postabank Rt. (nyilvánosan működő részvénytársaság) alaptőkéjének 19%-át megtestesítő névre szóló törzsrészvényeket is. A 2007. szeptember 25. napján hatályba lépett Vagyontv. által alapított Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (NVK Zrt.) az 56. § (1) bekezdése értelmében az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt., az 57. § (1) bekezdése alapján a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet, az 57. § (3) bekezdése szerint a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet általános jogutódjává vált. A Vagyontv. értelmében tehát az NVK Zrt. a megszűnő jogalanyok általános jogutódja, megszerezte azok teljes vagyonát, ekként a megszűnő jogalanyok által tulajdonolt korlátolt felelősségű társaságokban fennálló üzletrészeit és a részvénytársaságokban fennálló részvényeit is. A vagyonmozgást kimondó jogszabály a jogalkotó szerv szándékos magatartása (aktusa), ugyanakkor a jogszabály alanyi hatálya alá tartozó, az érintett jogalanyok szándékától függetlenül kerül elfogadásra. Az érintett jogalany befolyásszerzése tehát nem szándékos befolyásszerzésnek minősül. A szavazatszám növekedése folytán bekövetkezhet a bejelentési, közzétételi kötelezettség és a nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettség.
A jogszabály erejénél fogva történő befolyásszerzés esetén a befolyás létrejöttének időpontja: a jogszabály hatálybalépésének napja. Az adott jogszabály rendszerint maga határozza meg hatálybalépésének napját.

2.4. A közvetlen és a közvetett befolyásszerzés

Mind a Gt. 52. § szerinti konszern, mind a Tpt. szerinti konszern esetén jelentősége van a közvetlen és közvetett befolyásszerzésnek egyaránt. A Gt. 52. § (2) bekezdése értelmében e cím alkalmazásában minősített többséget biztosító befolyásnak számít, ha a minősített befolyásszerző az ellenőrzött társaságban - közvetlenül vagy közvetve - a szavazatok legalább hetvenöt százalékával rendelkezik. A közvetett befolyást a Ptk. 685/B. § (3) bekezdése szerint kell megállapítani. A Tpt. 65/A. § (1) bekezdése alapján a befolyás mértékének megállapítása során a közvetlen és közvetett befolyást egybe kell számítani. A közvetett befolyásszerzés figyelembevételének jogpolitikai indoka az, hogy a jogalkotó ilyen módon is törekszik megakadályozni a konszernjogi rendelkezések megkerülésének lehetőségét a kisebbség és a hitelezők érdekeinek fokozott megóvása érdekében. A közvetett befolyásszerzés figyelembevétele miatt mindkét konszern típus keletkezése összetett és bonyolult folyamatként valósulhat meg. Megemlítjük e körben azt is, hogy előfordulhat az, hogy egyidejűleg kerül sor közvetlen és közvetett befolyásszerzésre. Ilyen esetben mind a Gt. 52. § szerinti konszern, mind a Tpt. szerinti konszern esetén a közvetlen és közvetett befolyást egybe kell számítani.[126]
A közvetett befolyásszerzés esetén egy vagy több tulajdonosi (befolyásszerzési) láncolat jön létre. A tulajdonosi láncolat felső végpontján a befolyásszerző személy, alsó végpontján az ellenőrzött társaság (céltársaság) helyezkedik el. A tulajdonosi láncolat láncszemeit a köztes vállalkozások alkotják. Mind a Gt. 52. § szerinti konszern, mind a Tpt. szerinti konszern esetében a köztes vállalkozások száma tetszőleges lehet. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely korlátozná a figyelembe vehető köztes vállalkozások számát. A Ptk. 685/B. § (3) bekezdésben írt szabály helyes értelmezése alapján köztes vállalkozás kizárólag jogi személy lehet.[127]
A közvetett befolyásszerzés egy tulajdonosi láncolat útján jön létre akkor, amikor a befolyásszerző személy és az ellenőrzött társaság (céltársaság) között egyetlen láncba fűzhetők a köztes vállalkozások. A közvetett befolyásszerzés több tulajdonosi láncolat útján jön létre akkor, amikor a befolyásszerző személy és az ellenőrzött társaság (céltársaság) között több láncolatba fűzhetők a köztes vállalkozások. Amennyiben a köztes befolyásszerzés több tulajdonosi láncolat útján jön létre, úgy a befolyás mértékének kiszámításakor az egyes láncolatok alapján fennálló szavazati arányokat össze kell adni egymással. Több tulajdonosi láncolat fennállása esetén sor kerülhet a tulajdonosi láncolatok egymásba kapcsolódására vagy kölcsönös kereszteződésére.
A közvetett befolyásszerzés minden esetben egyúttal nem szándékos befolyásszerzésnek minősül. Ennek az a magyarázata, hogy a befolyásszerző személy a köztes vállalkozásban szerez szándékosan vagy nem szándékosan befolyást. A köztes vállalkozásban való szándékos befolyásszerzés esetén is megállapítható az, hogy a befolyásszerző személy szándéka nem az ellenőrzött társaságban (céltársaságban) való befolyásszerzésre irányul. A közvetett befolyásszerzés alapján a befolyásszerző szavazatszáma megnövekszik a céltársaságban.
Példa a Tpt. szerinti egy tulajdonosi láncolat útján megvalósuló közvetett befolyásszerzésre: "A" természetes személy 100% mértékű üzletrésszel rendelkezik "B" korlátolt felelősségű társaságban (köztes vállalkozás). "B" köztes vállalkozás 35% szavazati aránnyal rendelkezik a céltársaságban. "A" természetes személy adásvételi szerződés útján átruházza "B" korlátolt felelősségű társaságban fennálló 100% mértékű üzletrészét "C" részvénytársaság részére. "C" részvénytársaság "B" köztes vállalkozás útján 35% szavazati jogot szerez a céltársaságban. Mivel a "B" köztes vállalkozásban fennálló tulajdoni hányad az ötven százalékot meghaladja, azt egy egészként kell figyelembe venni. A Tpt. 68. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja alapján "C" részvénytársaság a befolyásszerzést követően köteles nyilvános vételi ajánlatot tenni a céltársaság valamennyi szavazati jogot megtestesítő részvényére, valamennyi szavazati joggal rendelkező részvényese számára.
Példa a Gt. 52. § szerinti két tulajdonosi láncolat útján megvalósuló közvetett befolyásszerzésre: Első tulajdonosi láncolat: "A" részvénytársaság 100% mértékű szavazati aránnyal rendelkezik "B" korlátolt felelősségű társaságban (köztes vállalkozás), "B" köztes vállalkozás 100% mértékű szavazati aránnyal rendelkezik "C" részvénytársaságban (köztes vállalkozás), "C" köztes vállalkozás 40% szavazati aránnyal rendelkezik az ellenőrzött társaságban. Második tulajdonosi láncolat: "D" részvénytársaság 90% mértékű szavazati aránnyal rendelkezik "E" korlátolt felelősségű társaságban (köztes vállalkozás), "E" köztes vállalkozás 90% mértékű szavazati hányaddal rendelkezik "F" részvénytársaságban (köztes vállalkozás), "F" köztes vállalkozás 45% szavazati aránnyal rendelkezik az ellenőrzött társaságban. "A" részvénytársaság és "D" részvénytársaság összeolvad egymással, és összeolvadásuk eredményeképpen létrejön "G" részvénytársaság. "G" részvénytársaság az első tulajdonosi láncolat útján ("B" és "C" köztes vállalkozások útján) 40% szavazati jogot szerez a céltársaságban. "G" részvénytársaság a második tulajdonosi láncolat útján ("E" és "F" köztes vállalkozások útján) 45% szavazati jogot szerez a céltársaságban. Mivel valamennyi köztes vállalkozásban fennálló tulajdoni hányad az ötven százalékot meghaladja, azt egy egészként kell figyelembe venni. Az első tulajdonosi láncolat alapján fennálló szavazati arányt (40%) és a második tulajdonosi láncolat alapján fennálló szavazati arányt (45%) össze kell adni egymással, következésképpen "G" részvénytársaság 85% szavazati jogot szerez az ellenőrzött társaságban. A Gt. 52. § (1) bekezdés alapján "G" részvénytársaság a befolyás létrejöttét követő tizenöt napon belül köteles a befolyásszerzést a cégbíróságnak bejelenteni.
Példa a Gt. 52. § szerinti két tulajdonosi láncolat kölcsönös kereszteződése útján megvalósuló közvetett befolyásszerzésre: Első tulajdonosi láncolat: "A" részvénytársaság 100% mértékű szavazati aránnyal, hányaddal rendelkezik "B" korlátolt felelősségű társaságban (köztes vállalkozás), "B" köztes vállalkozás 60% mértékű szavazati aránnyal rendelkezik "C" részvénytársaságban (köztes vállalkozás) és 30% mértékű szavazati aránnyal rendelkezik "F" részvénytársaságban (köztes vállalkozás), "C" köztes vállalkozás 40% szavazati aránnyal rendelkezik az ellenőrzött társaságban. Második tulajdonosi láncolat: "D" részvénytársaság 100% mértékű szavazati aránnyal rendelkezik "E" korlátolt felelősségű társaságban (köztes vállalkozás), "E" köztes vállalkozás 70% mértékű szavazati hányaddal rendelkezik "F" részvénytársaságban (köztes vállalkozás), "F" köztes vállalkozás 50% szavazati aránnyal rendelkezik az ellenőrzött társaságban. "G" részvénytársaság adásvétel jogcímén megszerzi "A" részvénytársaságtól "B" korlátolt felelősségű társaság 100% szavazati jogot biztosító üzletrészét. "G" részvénytársaság adásvétel jogcímén megszerzi "D" részvénytársaságtól "E" korlátolt felelősségű társaság 100% szavazati jogot biztosító üzletrészét. A "G"-"B"+"E"-"C" láncolat alapján "G" 40/100 szavazati aránnyal rendelkezik, a "G"-"B"+"E"-"F" láncolat alapján "G" 50/100 szavazati aránnyal rendelkezik az ellenőrzött társaságban. "G" összes szavazati aránya: 40/100 + 50/100 = 90/100, következésképpen "G" részvénytársaság 90% szavazati jogot szerez az ellenőrzött társaságban. A Gt. 52. § (1) bekezdés alapján "G" részvénytársaság a befolyás létrejöttét követő tizenöt napon belül köteles a befolyásszerzést a cégbíróságnak bejelenteni.
A Tpt. szerinti konszern esetében a közvetett befolyás létrejöttének időpontja: a köztes vállalkozásban történő tulajdoni részesedés vagy szavazati jogosultság megszerzésének időpontja. A Gt. 52. § szerinti konszern esetében a közvetett befolyás létrejöttének időpontja: a köztes vállalkozásban történő szavazati jogosultság megszerzésének időpontja. Amennyiben több köztes vállalkozásban kerül sor tulajdoni részesedés vagy szavazati jogosultság megszerzésére, úgy a befolyásszerzés időpontja az időben utolsó szerzés időpontja. A közvetett befolyásszerzéssel összefüggésben megemlítjük, hogy a közvetett befolyásszerzés esetében a tagok (részvényesek) és az ellenőrzött társaság viszonyrendszerében nem történik változás, a változás a tagok (részvényesek) feletti tulajdonosi mezőben következik be, következésképpen a tagjegyzékbe, részvénykönyvbe változásra, bejegyzésre nem kerül sor. Felhívjuk a figyelmet tehát arra, hogy sem a közvetlen, sem a közvetett befolyásszerzés esetén nincs jogi relevanciája a tagjegyzékbe, illetve a részvénykönyvbe való bejegyzésnek.

IV. fejezet

Minősített többséget biztosító befolyásszerzés korlátolt felelősségű társaságban és zártkörűen működő részvénytársaságban

A magyar társasági jog történetében harmadik alkalommal a hatályos Gt. tartalmaz általános konszernjogi szabályokat. A hatályos Gt. lényegesen több általános konszernjogi szabályt tartalmaz, mint az 1988-as Gt. és az 1997-es Gt. A konszernjogi szabályok a Befolyásszerzés. Elismert vállalatcsoport címet viselő V. fejezetben kerültek elhelyezésre, vagyis a konszernjogi szabályok a törvény önálló fejezetét képezik. A törvény konszernjogi fejezete három címre tagolódik. Az 1. Címben (három szakasz) a minősített többséget biztosító befolyásszerzésre, a 2. Címben (kilenc szakasz) az elismert vállalatcsoportra, míg a 3. Címben (egy szakasz) a tényleges vállalatcsoportra vonatkozó szabályok találhatóak. Összehasonlítva a három törvényt, megállapítható, hogy a konszernjogi szabályok nem egyforma súllyal szerepelnek bennük. A három törvény közül a hatályos Gt. tartalmazza a legtöbb konszernjogi szabályt, ugyanakkor a magyar általános konszernjog hagyományos szabályai (a közvetlenül törvényen alapuló faktikus konszern szabályok) jelentős mértékben visszaszorultak. A hatályos Gt. konszernjogi szabályozásának homlokterébe az elismert vállalatcsoport szabályozása került a tényleges vállalatcsoport kis terjedelmű szabályozása mellett. Álláspontunk szerint téves jogalkotói döntés volt a közvetlenül törvényen alapuló faktikus konszern szabályainak drasztikus mértékű visszaszorítása, kisebbségvédelmi és hitelezővédelmi szabályainak legyengítése két ok miatt. Az egyik ok az, hogy a magyar társasági joggyakorlat már többé-kevésbé befogadta és megtanulta alkalmazni e szabályokat, a másik ok az, hogy a társasági jogi praxisunk az elismert vállalatcsoport szabályait nagyon ritkán alkalmazza, tekintettel arra, hogy joghatásaiban legyengített közvetlenül törvényen alapuló konszernjog keletkezett, amely nem ösztönzi a jogalanyokat uralmi szerződés megkötésére, elismert vállalatcsoport létrehozására. A jelen fejezetben a minősített többséget biztosító befolyásszerzés szabályait ismertetjük, míg az V. fejezetben kerül sor az elismert vállalatcsoport szabályainak, a VI. fejezetben pedig a tényleges vállalatcsoport szabályainak bemutatására.[128]

1. Befolyás létrejötte

A Gt. 52. § (1) bekezdés kimondja: ha a korlátolt felelősségű társaságban vagy a zártkörűen működő részvénytársaságban (a továbbiakban: ellenőrzött társaság) annak tagja (részvényese) az alapítást követően a (2) bekezdés szerinti minősített többséget biztosító befolyást szerez, a befolyásszerző (a továbbiakban: minősített befolyásszerző) köteles azt a befolyás létrejöttét követő tizenöt napon belül a cégbíróságnak elektronikus úton bejelenteni. A bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítése vagy elmulasztása esetén a cégbíróság a minősített befolyásszerzővel vagy annak vezető tisztségviselőjével szemben a Ctv. szerinti törvényességi felügyeleti intézkedéseket alkalmazhatja. A Gt. 52. § (2) bekezdés értelmében e cím alkalmazásában minősített többséget biztosító befolyásnak számít, ha a minősített befolyásszerző az ellenőrzött társaságban - közvetlenül vagy közvetve - a szavazatok legalább hetvenöt százalékával rendelkezik. A közvetett befolyást a Ptk. 685/B. § (3) bekezdése szerint kell megállapítani.
A Gt. 52. § szerinti konszern szabályait akkor kell alkalmazni, ha valaki korlátolt felelősségű társaságban vagy zártkörűen működő részvénytársaságban az alapítást követően minősített többséget biztosító befolyást szerez. A hatályos Gt. 52. § szerinti konszern személyi hatálya jelentős mértékben megegyezik az 1997-es Gt. konszernjogi szabályozásának személyi hatályával. A hatályos szabályozás alapján a befolyásszerző tagi (részvényesi) pozícióban - igazodva a Gt. 3. § (1) bekezdésében írt fogalom-meghatározáshoz - bármely jogalany állhat, ekként külföldi vagy belföldi természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság egyaránt. A fokozott kisebbségvédelem és hitelezővédelem szempontjából közömbös az, hogy ki áll befolyásszerző pozícióban. Azzal, hogy a jogalkotó a Gt. 52. § szerinti konszern szabályozása során a befolyásszerző pozícióban a törvény személyi hatálya alá vonta a külföldi jogalanyokat, a magyar konszernjogi szabályozás ismételten szembesült azzal a lényeges nemzetközi magánjogi (kollíziós jogi) jogkérdéssel, amellyel már az 1997-es Gt. konszernjogi szabályozása során is. E jogkérdés lényege abban áll, hogy a befolyásszerzési joghelyzet fennállása esetében melyik állam jogát kell alkalmazni a befolyásszerzésre. A nemzetközi magánjogi irodalom uralkodó felfogása szerint - az ún. genetikus statútum értelmében - annak az államnak a joga szerint kell elbírálni a jogi személy belső társasági jogviszonyait, amelynek területén a jogi személyt nyilvántartásba vették, és - az ún. aktivitás statútum értelmében - azon állam joga szerint kell elbírálni a befolyásszerzést, amely állam joga szerint az ellenőrzött társaság részvényeit forgalomba hozták. Konkrétan: a magyar társasági jog (konszernjog) rendelkezéseit kell alkalmazni a Magyarország területén forgalomba hozott üzletrészekkel és részvényekkel kapcsolatos befolyásszerzésre, és a külföldi társas vállalkozás befolyásszerző belső társasági jogviszonyait saját államának társasági joga (szervezeti joga) szerint kell elbírálni. A konszernjogi szabályozással szemben támasztott követelmény, vagyis a fokozott kisebbségvédelem és hitelezővédelem megköveteli azt, hogy a konszernjogi szabályozás személyi hatálya kiterjedjen a külföldi jogalanyokra is. Ennek hiányában ugyanis - külföldi jogi személy közbeiktatásával - könnyen kijátszható lenne a konszernjogi jogvédelem. Az ellenőrzött társaság pozíciójában kizárólag zártkörűen működő társaságok: belföldi korlátolt felelősségű társaságok és belföldi zártkörűen működő részvénytársaságok állhatnak. Ellentétben az 1997-es Gt. konszernjogi szabályozásával a Gt. 52. § szerinti konszern esetében tehát alárendelt pozícióban nyilvánosan működő részvénytársaság nem állhat. A törvény miniszteri indokolása is rámutat arra, hogy a Gt. 52. § szerinti konszern személyi hatálya a nyilvánosan működő részvénytársaságokra egyáltalán nem terjed ki, hanem arra kizárólagosan a Tpt. általános konszernjogi szabályai vonatkoznak. A törvény ily módon megszüntette az 1997-es Gt. és a Tpt. közötti, a jogalkalmazás számára esetenként zavart okozó kettős szabályozást a nyilvánosan működő részvénytársaságok tekintetében. Álláspontunk szerint helyes az a szabályozási megoldás, hogy teljes mértékben eltérő szabályok vonatkoznak a zártkörűen működő társaságokra és a nyilvánosan működő társaságokra. Ennek magyarázata az, hogy a jogalkotónak sokkal részletesebben és kógens szabályokkal kell szabályoznia a nyilvánosan működő részvénytársaságokban való befolyásszerzést, a kisebbségi részvényesek és a hitelezők számára az információáramlást, az átláthatóságot kell biztosítani, míg a korlátolt felelősségű társaságoknál és a zártkörűen működő részvénytársaságoknál egyszerűbb, nem kizárólagosan kógens szabályokkal kell a befolyásszerzést szabályozni. A zártkörűen működő társaságok tagjai (részvényesei) éppen a társaság zártkörű jellegéből fakadóan hagyományos társasági jogi eszközökkel (elővásárlási jog kikötése, üzletrész, részvény átruházásának egyéb korlátozása, a társaság jóváhagyásához kötése) képesek megakadályozni a befolyásszerzést. E körben azonban felhívjuk a figyelmet arra, hogy a kisebbség a hagyományos társasági jogi eszközök segítségével csak abban az esetben képes jogainak és érdekeinek megóvására a többséggel szemben, ha a társaság alapításakor megfelelő tartalmú kisebbségvédelmi előírások kerülnek kikötésre a létesítő okiratban. Társasági jogi alapigazság az, hogy a kisebbség először és utoljára a társaság alapításakor van valódi alkupozícióban.[129]
A Gt. 52. §-a az 1988-as Gt. és az 1997-es Gt. által egyedüliként ismert konszern típust szabályozza újra. A Gt. 52. § szerinti konszern közvetlenül törvényen alapuló faktikus konszern, amely kizárólag meghatározott mértékű szavazatmennyiség megszerzése útján jöhet létre - megegyezően az 1997-es Gt. szabályozásával. Míg azonban az 1997-es Gt. konszernjogi szabályozásának hatálya alá főszabályként csak a közvetlen befolyásszerzés tartozott, a közvetett befolyásszerzés nem, addig a Gt. 52. § (2) bekezdés első mondata szerint a közvetlen és közvetett befolyásszerzés egyaránt figyelembe jön. Mivel az 1997-es Gt. 4. § (1) bekezdés tiltotta azt, hogy egyszemélyes gazdasági társaság másik gazdasági társaság egyedüli tagja, részvényese legyen, egyszemélyes gazdasági társaságokból álló befolyásolási láncolat nem jöhetett létre. Mivel a hatályos Gt. már nem tiltja azt, hogy egyszemélyes gazdasági társaság másik gazdasági társaság egyedüli tagja, részvényese legyen, lehetőség van arra, hogy egyszemélyes gazdasági társaságokból álló befolyásolási láncolat jöjjön létre, s ilyen módon valósuljon meg a közvetett befolyásszerzés.
A Gt. 52. § szerinti konszernre vonatkozó szabályok kizárólag az alapítást követően alkalmazandók. A hatályos Gt. e szabály alóli kivételes szabályt nem ismer, ellentétben az 1997-es Gt.-vel, amelynek 297. §-a tartalmazott egy kivételes szabályt (lásd részletesen: II. fejezet 2. pont). Továbbá a hatályos Gt. már nem tartalmazza az 1997-es Gt. 288. § (3) bekezdésében írt azon szabályt, hogy ha a többség nem növekszik, hanem azonos mértékű marad, vagy a többség egyenesen csökken, akkor a befolyásszerzési szabályok nem alkalmazhatók. A Gt. 52. §-a értelmében tehát nincs jelentősége annak, ha a befolyásszerző részesedése adott esetben nem éri el a korábbi tag (részvényes) befolyásának mértékét. (Például: a 95% mértékű szavazati aránnyal rendelkező "A" tag felosztja üzletrészét egy 10% mértékű szavazati jogot és egy 85% mértékű szavazati jogot biztosító üzletrészre, és a 85% mértékű szavazati jogot biztosító üzletrészét átruházza ajándékozás jogcímén "B" kívülálló magánszemélyre, míg a 10% mértékű szavazati jogot biztosító üzletrészét átruházza ajándékozás jogcímén "C" kívülálló magánszemélyre. Az átruházás következtében "B" 85% mértékű, "C" 10% mértékű szavazati arányhoz jut. "B" szavazati aránya a 75% mértékű küszöbszámot meghaladja, ezért "B" minősített többségű befolyást szerez a korlátolt felelősségű társaságban függetlenül attól, hogy jogelődjének, "A"-nak nagyobb mértékű volt a szavazati aránya, vagyis a többség nyilvánvalóan csökkent.) Megítélésünk szerint helyes az, hogy a hatályos Gt. alapján már nem csak "alulról felfelé", hanem "felülről lefelé" is létrejöhet faktikus konszern, ugyanis a korábbi befolyásszerzőnél kisebb mértékű, de a küszöbszámot már elérő új befolyásszerző megjelenése az ellenőrzött társaságban nyilvánvalóan sértheti a kisebbség és a hitelezők érdekeit. Az előbbi példa alapján a kisebbség szempontjából lehetséges az, hogy "A" befolyásszerzése esetén - "A" üzletpolitikájára tekintettel - a kisebbségi tagok úgy döntöttek, hogy érdemes a társaságban továbbra is tagként szerepet vállalni, és nem kérték, hogy Gt. 53. § (1) bekezdése alapján "A" vegye meg üzletrészeiket. Azonban "B" befolyásszerzése esetén - "B" üzletpolitikájára tekintettel - a kisebbségi tagok már dönthetnek úgy, hogy nem érdemes a társaságban továbbra is szerepet vállalni, és kérik, hogy a Gt. 53. § (1) bekezdése alapján "B" vegye meg üzletrészeiket. Az előbbi példa alapján előfordulhat az, hogy "A" nem folytat tartósan hátrányos üzletpolitikát az ellenőrzött társaság tekintetében, ezért a hitelezők nem gyakorolhatják a Gt. 54. § (1)-(2) bekezdésben írt többlet jogosultságaikat. Azonban "B" már folytat tartósan hátrányos üzletpolitikát az ellenőrzött társaság tekintetében, ezért a hitelezők már gyakorolhatják a Gt. 54. § (1)-(2) bekezdésben írt többlet jogosultságaikat. Méltánytalan lenne megfosztani a kisebbséget és a hitelezőket a Gt. 53-54. § szerinti többlet jogosultságaiktól a befolyás csökkenése miatt.
Abban az esetben azonban, ha a minősített befolyásszerző szavazati arányának csökkenése folytán másik személy szavazati aránya nem éri el a küszöbszámot, vagyis nem szerez legalább hetvenöt százalékos szavazati jogot, úgy Gt. 52. § szerinti befolyásszerzés nem következik be. Az előbbi példa szerint "A" tag a 85% szavazati jogot biztosító üzletrészét megtartja, és csak a 10% szavazati jogot biztosító üzletrészét ruházza át ajándékozás útján "B" tagra. Ebben az esetben "B" tag szavazati aránya nem éri a küszöbszámot, következésképpen nem szerez befolyást az ellenőrzött társaságban. "A" tag már korábban is minősített befolyásszerzőnek minősült, szavazati arányának csökkenése ebbéli minőségén nem változtat.
Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság és egyszemélyes zártkörűen működő részvénytársaság alapítása során nem beszülhetünk befolyásszerzésről, hiszen a Gt. 52. § (1) bekezdés első mondata szerint befolyásszerzésre kizárólagosan az alapítást követően kerülhet sor. Amennyiben az egyedüli tag felosztja, majd átruházza a huszonöt százaléknál kisebb szavazati jogot biztosító üzletrészét, illetőleg az egyedüli részvényes átruházza a huszonöt százaléknál kisebb szavazati jogot biztosító részvényét (részvényeit), vagyis száz százalékos szavazati aránya úgy csökken, hogy még mindig több mint hetvenöt százalékos mértékű szavazati joga van, úgy álláspontunk szerint szintén nem valósul meg befolyásszerzés. Ennek magyarázata a kisebbségvédelem szempontjából az, hogy a kisebbségi tagi (részvényesi) helyzet éppen azáltal jön létre, hogy az egyedüli tag (részvényes) átruházta üzletrészét (részvényét). Aki az egyedüli tagtól (részvényestől) úgy hajlandó üzletrészt (részvényt) szerezni, hogy az továbbra is a szavazatok legalább hetvenöt százalékával rendelkezik, tisztában van azzal, hogy a társaság legfőbb szervének döntéshozatalába - a létesítő okirat eltérő rendelkezése hiányában - érdemi beleszólása nem lesz. Ezért az ilyen módon kisebbségi taggá (részvényessé) váló személyt a konszernjog által biztosított fokozott kisebbségvédelem nem illeti meg. (Az egyszemélyes társaságok hitelezőinek helyzetét a jelen fejezet 2.4. pontjában ismertetjük.)
Álláspontunk szerint a Gt. 52. § szerinti konszern szabályozásában a befolyás megszerzésének jogcíme közömbös, létrejöhet átszállással (örökléssel és szervezeti jogutódlással) és átruházással egyaránt. Tehát nem csak a jogügyleti aktus jött figyelembe. Ennek magyarázata az, hogy a kisebbség és a hitelezők szempontjából közömbös az, hogy a befolyásszerző milyen módon, milyen jogcímen szerzi meg befolyását az ellenőrzött társaság felett.[130]
Ellentétben az 1997-es Gt. 289-291. §-aiban írtakkal, amely a befolyás mértékének három fokozatát (jelentős befolyás, többségi befolyás, közvetlen irányítást biztosító befolyás) ismerte, a Gt. 52. § szerinti konszern kizárólag a minősített befolyásszerzésnek tulajdonít jelentőséget, vagyis annak, ha a minősített befolyásszerző a szavazatok legalább hetvenöt százalékával rendelkezik. Egyértelműen megállapítható az, hogy a Gt. vonatkozó szabályai szerint a korlátolt felelősségű társaság taggyűlése és a zártkörűen működő részvénytársaság közgyűlése a hatáskörébe tartozó kérdések zömében egyszerű szótöbbséggel dönt, és viszonylag kevés olyan kérdés van, amelynek elfogadásához a szavazatok háromnegyede szükséges. Tény ugyanakkor az is, hogy az ellenőrzött társaság működését alapvetően meghatározó létesítő okirat módosításának elfogadásához a szavazatok háromnegyede szükséges. A Gt. 52. § szerinti konszern szabályainak megalkotásakor a törvény miniszteri indokolásában foglaltakból megállapíthatóan a jogalkotó szándékosan a lehető legszűkebb terjedelemben kívánta szabályozni a befolyásszerzést. Ezért a hatályos szabályozás kizárólag a legalább háromnegyedes szavazati aránynak tulajdonít jelentőséget azon logika alapján, hogy az ilyen mértékű szavazati aránnyal rendelkező személy lehet képes egymaga eldönteni minden kérdést az ellenőrzött társaság legfőbb szervében. A hatályos szabályozás (csakúgy mind a korábbi szabályozások) figyelmen kívül hagyja azt a kézenfekvő megoldást, hogy az adott gazdasági társaság létesítő okirata bármely kérdésben való legfőbb szervi döntéshez a törvényben előírtnál magasabb mértékű szavazati arányt is előírhat, lehetőség van akár arra is, hogy a létesítő okirat minden legfőbb szervi döntés elfogadásához egyhangúságot írjon elő. Lehetőség van továbbá arra is, hogy a létesítő okirat előírása alapján a zártkörűen működő részvénytársaság vétójogot biztosító szavazatelsőbbségi részvényt, a korlátolt felelősségű társaság vétójogot biztosító szavazatelsőbbségi üzletrészt bocsásson ki. Ilyen létesítő okirati előírás mellett a Gt. 52. §-ában meghatározott küszöbszám elérésekor sem kerül a minősített befolyásszerző fölérendelt pozícióba, ugyanis nem lesz képes egymaga dönteni a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó kérdésekben. Nagymértékű szavazati aránya ellenére kénytelen lesz együttműködni a kisebbséggel, illetőleg a vétójogot biztosító részvénnyel (üzletrésszel) rendelkező részvényessel (taggal), s mindemellett a Gt. 53-54. §-aiban írt többletkötelezettségek terhelni fogják. Álláspontunk szerint a helyes szabályozás az lenne, ha a törvény kimondaná, hogy a küszöbszám elérésekor is csak abban az esetben jön létre minősített befolyásszerzés, ha az ellenőrzött társaság létesítő okirata nem ír elő magasabb szavazati arányt a legfőbb szervi döntés elfogadásához, mint amit a Gt. meghatároz, illetőleg ha az ellenőrzött társaság létesítő okirata alapján nem került kibocsátásra más személy részére vétójogot biztosító szavazatelsőbbségi részvény (üzletrész).[131][132]
A befolyás mértékét immár helyesen határozza meg a Gt. 52. § (2) bekezdés első mondata, amikor úgy rendelkezik, hogy a befolyásszerzőnek az ellenőrzött társaságban "a szavazatok legalább hetvenöt százalékával" kell rendelkeznie. Kiküszöbölésre került tehát az a jogalkotási szarvashiba, amely az 1997-es Gt. 291. §-ában szerepelt, és úgy szólt, hogy a közvetlen irányítást biztosító befolyás megszerzéséhez a szavazatok "több, mint háromnegyede" szükséges. Ugyanis valójában a háromnegyedes szavazatmennyiség éppen elegendő - a létesítő okirat eltérő rendelkezése hiányában - a stratégiai többséghez, vagyis ahhoz, hogy a minősített befolyásszerző egymaga valamennyi döntést képes legyen elfogadni az ellenőrzött társaság legfőbb szerve döntéshozatala során.
A Gt. 52. § szerinti konszern esetében kiemelkedő jelentősége van a befolyás létrejötte (a befolyásszerzés) időpontjának. Álláspontunk szerint a Gt. 52. § szerinti konszern esetében főszabályként az üzletrész, részvény tulajdonjoga megszerzésének időpontja minősül a befolyás létrejötte időpontjának. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a III. fejezet 2.1. pontjában részletesen kifejtettük álláspontunkat e körben.
Eltérően az 1997-es Gt. szabályozásától, a hatályos Gt. - helyesen - teljes körűen elismeri a közvett befolyásszerzés általános konszernjogi szükségszerűségét. Míg az 1997-es Gt. 288. § (2) bekezdése szerint csak a befolyásszerző egyszemélyes gazdasági társasága révén megvalósuló befolyásszerzést kellett figyelembe venni, addig a hatályos Gt. ilyen megszorítást nem tartalmaz, s így a Gt. 52. § (2) bekezdése alapján a közvetett befolyásszerzés valamennyi esetkörét figyelembe kell venni. Jasztrabszki mutatott rá egy 2000. évben írott tanulmányában arra, hogy az 1997-es Gt. közvetett befolyásszerzésre vonatkozó szabályozása könnyen megkerülhető, ráirányította a figyelmet arra is, hogy a már akkor hatályos, egyes különös konszernjogi szabályok jelentőséget tulajdonítottak a közvetett befolyásnak, s ezért javasolta az 1997-es Gt. közvetett befolyásszerzésre vonatkozó szabályának újragondolását. A Gt. 52. § (2) bekezdés második mondata a Ptk. 685/B. § (3) bekezdésére történő utaló szabály segítségével egyértelműen meghatározza a közvetett befolyásszerzés kiszámítását. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a III. fejezet 1.3. pontban már részletesen ismertettük és értelmeztük a Ptk. 685/B. § (3) bekezdésében írt szabályt, továbbá a III. fejezet 2.4. pontjában a közvetlen és közvetett befolyásszerzés további kérdéseit is már részletesen kifejtettük. A közvetett befolyásszerzéssel összefüggésben e helyütt csak annyit említünk meg, hogy a közvetett befolyásszerzés megvalósulhat egy vagy több tulajdonosi láncolat útján, több tulajdonosi láncolat fennállása esetében azok kölcsönösen kereszteződhetnek egymással, továbbá a tulajdonosi láncolatban tetszőleges számú köztes vállalkozás kapcsolódhat egymásba.[133]
A Gt. 52. § szerinti konszern esetében létrejövő közvetett befolyásszerzéssel összefüggő további probléma az, hogy a törvény nem határozza meg azt, hogy kinek a befolyását kell megállapítani olyan esetben, amikor a befolyásolási láncolatban szerepel egy vagy több olyan köztes vállalkozás, amely maga is minősített befolyással rendelkezik az ellenőrzött társaságban. Első példa: "A" magánszemély rendelkezik 100% mértékű szavazati aránnyal "B" gazdasági társaságban, "B" gazdasági társaság rendelkezik 100% mértékű szavazati aránnyal "D" gazdasági társaságban, "D" gazdasági társaság rendelkezik 100% mértékű szavazati aránnyal az ellenőrzött társaságban. "D" gazdasági társaság átruházza a 100% mértékű szavazati jogát megtestesítő részvényeit "C" gazdasági társaságra. "C" gazdasági társaság 100% szavazati arányú közvetlen befolyást szerez az ellenőrzött társaság felett, "B" gazdasági társaság 100% szavazati arányú közvetett befolyást ("C" köztes vállalkozás útján) szerez az ellenőrzött társaság felett, míg "A" gazdasági társaság szintén 100% szavazati arányú közvetett befolyás ("B" és "C" köztes vállalkozások útján) szerez az ellenőrzött társaság felett. Második példa: "D", "E", "F", "G" és "H" egyaránt 20-20% mértékű szavazati aránnyal rendelkezik az ellenőrzött társaságban. "A" magánszemély rendelkezik 100% mértékű szavazati aránnyal "B" gazdasági társaságban, "B" gazdasági társaság rendelkezik 100% mértékű szavazati aránnyal "C" gazdasági társaságban. "D", "E", "F", "G" átruházza összesen 80% mértékű szavazati jogát "C" gazdasági társaságra. "C" gazdasági társaságnak 80% szavazati arányú közvetlen befolyást szerez az ellenőrzött társaság felett, "B" gazdasági társaság 80% szavazati arányú közvetett befolyást ("C" köztes vállalkozás útján) szerez az ellenőrzött társaság felett, míg "A" gazdasági társaság szintén 80% szavazati arányú közvetett befolyás ("B" és "C" köztes vállalkozások útján) szerez az ellenőrzött társaság felett. A Gt. nem ad választ arra az alapvető kérdésre, hogy a fenti példák szerint történt-e egyáltalán befolyásszerzés, továbbá nem ad választ arra a kérdésre, hogy a fenti példák szerint mindegyik személy ("A", "B" és "C") befolyásszerzését vagy csak valamelyikük befolyásszerzését kell-e figyelembe venni. Márpedig ezeknek a kérdéseknek alapvető jelentőségük van, ugyanis ettől függően lehet megválaszolni azt a kérdést, hogy alkalmazni kell-e egyáltalán a befolyásszerzés jogkövetkezményeit, és ha igen, akkor a Gt. 52. § (1) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettség és a Gt. 53-54. §-ai szerinti többletkötelezettségek egy vagy több személyt terhelnek-e.
A Gt. 52. § szerinti konszern esetén figyelembe jön a szándékos és nem szándékos befolyásszerzés valamennyi esetköre. Felhívjuk a figyelmet, hogy a szándékos és nem szándékos befolyásszerzés esetköreit a III. fejezet 2.2. és 2.1. pontjában már részletesen bemutattuk.
A Gt. 52. § szerinti befolyás létrejöttével összefüggésben végezetül meg kell említeni azt, hogy a minősített befolyásszerző és az ellenőrzött társaság közötti befolyásolási kapcsolat mindenképpen egy tartós jogviszonyt jelent. Abban az esetben tehát nem jön létre Gt. 52. § szerinti befolyás, ha a tag (részvénye) csak átmeneti jelleggel szerzi meg a küszöbszámot elérő szavazati arányt. Átmeneti jellegű, küszöbszámot elérő szavazati arány megszerzésére kerül sor például az alábbi esetekben. A legfőbb szerv ülésén nem vesz részt valamennyi tag, ezért az egyik tag rendelkezik a leadható szavazatok legalább hetvenöt százalékával az adott legfőbb szervi ülés valamennyi döntése során. A legfőbb szerv ülésén mindkét tag részt vesz, azonban a Gt. 20. § (5) bekezdésben írt szabály miatt az egyik tag valamely ügyben nem szavazhat, így a másik tag szavazati aránya száz százalék mértékű az adott ügyben való határozathozatal során.[134]

2. A keresztrészesedés (kölcsönös részesedés)

A Gt. kizárólag a részvénytársasági formában működő gazdasági társaságok tekintetében tulajdonít jelentőséget a keresztrészesedésnek. A Gt. egyrészt a saját részvény megszerzése körében tartalmaz korlátozó szabályokat, mégpedig mind a zártkörűen, mind a nyilvánosan működő részvénytársaságok tekintetében, másrészt a nyilvánosan működő részvénytársaság és a részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság közötti kölcsönös részesedés megszerzésének tilalma tekintetében tartalmaz előírásokat. Az első esetkörben a törvény ugyan nem tiltja meg a kölcsönös részesedés megszerzését, azonban a részvénytársaságban megszerzett részvényhez fűződő részvényesi jogosultság gyakorlását korlátozza. A második esetkörben a törvény egyértelműen megtiltja a részesedésszerzést, illetőleg a korábban megszerzett részvények elidegenítését írja elő.

2.1. Keresztrészesedés és a saját részvény

A Gt. 228. § (1) bekezdés kimondja, hogy a saját részvényre vonatkozó szabályok alkalmazandók azokban az esetekben is, amikor a részvénytársaság részvényeit olyan részvénytársaság vagy korlátolt felelősségű társaság szerzi meg, amelyben a részvénytársaság - közvetlenül vagy közvetve - a szavazatok több mint ötven százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik (Ptk. 685/B. §).
A Gt. 228. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdésben foglaltak irányadóak abban az esetben is, ha a részvénytársaság részvényeit olyan külföldi székhellyel rendelkező gazdasági társaság szerzi meg, amely - a rá irányadó jog szerint - részvénytársaságnak vagy korlátolt felelősségű társaságnak minősül.
A Gt. 228. § (3) bekezdése alapján a részvénytársaság által megszerzett saját részvényekkel azonosan kell megítélni, ha harmadik személy a részvények megszerzése során saját nevében, de a részvénytársaság javára jár el.
A Gt. 228. § (4) bekezdése szerint a 223-226. §-okban foglaltakat kell alkalmazni akkor is, ha a részvénytársaság - ideértve az (1)-(3) bekezdés szerinti eseteket - saját részvényeit követelés biztosítékául fogadja el.
A Gt. saját részvényre vonatkozó hatályos szabályozása a 2. sz. irányelvben és az azt módosító 92/101/EGK irányelvben és 2006/68/EK irányelvben írt közösségi jogi előírások átültetésének felel meg. Gt. 228. §-a - a vonatkozó irányelvekben foglalt előírásoknak megfelelően - azokat az eseteket szabályozza, amikor a részvénytársaság részvényeit nem maga a részvénytársaság, hanem a részvénytársaság befolyása alatt álló belföldi vagy külföldi részvénytársaság vagy korlátolt felelősségű társaság szerzi meg, illetőleg a harmadik személy a részvények megszerzése során saját nevében, de a részvénytársaság javára (kvázi bizományosként) jár el. A részvénytársaság és a befolyása alatt álló belföldi vagy külföldi tőkeegyesítő társaság között tehát keresztrészesedés jogszerűen fennállhat, ugyanakkor ehhez a törvény egyértelmű jogkövetkezményt kapcsol. Elsőként kihangsúlyozzuk azt, hogy a Gt. a részvénytársaság befolyása alatt álló gazdasági társaságok közül kizárólag a tőkeegyesítő társaságoknak tulajdonít jelentőséget, míg a személyegyesítő társaságoknak (közkereseti társaságnak és a betéti társaságnak) és a kooperációs társaságnak (az egyesülésnek) nem. Kihangsúlyozzuk továbbá azt, hogy a törvény jogkövetkezményként nem a részvény megszerzésének megtiltását írja elő, hanem csupán korlátozza a megszerzett részvényhez fűződő részvényesi jogosultságok gyakorlását. A korlátozás tartalma pedig megegyezik a saját részvényhez fűződő részvényesi jogosultságok gyakorlásának korlátozásával, vagyis annál szigorúbb korlátozást a törvény nem ír elő.
A törvény a részvénytársaság befolyása alatt álló tőkeegyesítő társaság, illetőleg a kvázi bizományos által tulajdonolt részvényt ugyanúgy kezeli tehát, mintha az a részvénytársaság saját részvénye lenne. Ennek magyarázta az, hogy a részvénytársaság igazgatósága (igazgatótanácsa) mind a saját részvényekhez, mind a részvénytársaság befolyása alatt álló tőkeegyesítő társaság, illetőleg a kvázi bizományos által tulajdonolt részvényekhez fűződő részvényesi jogosultságok gyakorlása útján a valódi részvényesek rovására, a saját külön érdekének megfelelő közgyűlési határozatokat lenne képes meghozni, továbbá a valódi részvényeseket megillető osztalékhoz való jogot lenne képes csorbítani. Amennyiben megengedné a törvény azt, hogy az ilyen részvények alapján az igazgatóság (igazgatótanács) részvényesi jogokat gyakoroljon, úgy a valódi részvényesek tulajdonhoz való alkotmányos alapjoga súlyos sérelmet szenvedne. A jogalkotó - helyesen - korlátozni kívánja a befolyás alatt álló belföldi és külföldi tőkeegyesítő társaságok, illetőleg a kvázi bizományos által tulajdonolt részvényekhez fűződő részvényesi jogosultságok gyakorlását. Azonban a Gt. 228. § (2) bekezdésének szóhasználata ügyetlen, tekintettel arra, hogy a joggyakorlatban kifejezetten nehéz megállapítani azt, hogy a külföldi társasági jogokban (különösen az angolszász társasági jogokban) mely társas vállalkozás minősül egyenértékűnek a magyar "részvénytársaság" és "korlátolt felelősségű társaság" formatípussal. (A 2. sz. irányelv személyi hatálya csak a következő angol, ír társasági formákra terjed ki: the public company limited by shares, the public company limited by guarantee and having a share capital, következésképpen a 2. sz. irányelv sem nyújt sok segítséget a jogértelmezés során.) Ezért sokkal szerencsésebb, a joggyakorlat számára használhatóbb lett volna az, ha a törvény a "tőkeegyesítő társas vállalkozás" vagy a "tag felelősségének hiánya mellett működő társas vállalkozás" kifejezést használja.
Kihangsúlyozandó továbbá az is, hogy a Gt. 228. §-ában írt befolyás tartalma eltér a Gt. 52. §-ában írt minősített többséget biztosító befolyás tartalmától. A Gt. 228. § szerint befolyás jelenti egyrészt azt, hogy a részvénytársaság közvetlenül vagy közvetve a szavazatok több mint ötven százalékával rendelkezik a tőkeegyesítő társaságban, és jelenti másrészt azt, hogy a részvénytársaság meghatározó befolyással rendelkezik a tőkeegyesítő társaságban.
A Ptk. 685/B. § (1) bekezdése kimondja, hogy többségi befolyás: az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik.
A Ptk. 685/B. § (2) bekezdése értelmében a befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja, illetve részvényese és
a) jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására, vagy
b) a jogi személy más tagjaival, illetve részvényeseivel kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint ötven százalékával.
A Ptk. 685/B. § (3) bekezdése alapján a meghatározó befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára a (2) bekezdés szerinti jogosultságok közvetett módon biztosítottak. A befolyással rendelkezőnek egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával közvetett módon való rendelkezése vagy egy jogi személyben közvetetten fennálló meghatározó befolyása megállapítása során a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyt (köztes vállalkozást) megillető szavazatokat meg kell szorozni a befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozásban, illetve vállalkozásokban fennálló szavazatával. Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazatok mértéke az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni.
A Ptk. 685/B. § (4) bekezdése szerint a 685. § b) pontja szerinti közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani.
A Ptk. 685/B. §-a szerinti meghatározott többségi befolyás azonos tartalmú, mint a Gt. 228. § (1) bekezdésben meghatározott befolyás fogalom, ezért elegendő lett volna egy egyértelmű utaló szabályt, a Ptk. 685/B. §-ára utaló szabályt beiktatni.
A Gt. 228. § szerinti befolyás esetében tehát a saját részvényre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Vizsgáljuk meg e korlátozó szabályokat!
A Gt. 223. § (1) bekezdés első mondatában írt korlátozás nyilvánvalóan figyelmen kívül marad, tekintettel arra, hogy az alapítás létszakaszában álló részvénytársaság nem rendelkezik befolyással semmilyen másik társaságban, ekként nincs olyan befolyása alatt álló tőkeegyesítő társaság, amely megszerezhetné az alapítás során a részvénytársaság részvényeit. A Gt. 223. § (1) bekezdés második mondatában írt korlátozás nyilvánvalóan figyelmen kívül marad tekintettel arra, hogy az kifejezetten a részvénytársaság alaptőkén felüli vagyonából való részvényszerzésre vonatkozik. A Gt. 223. § (2) bekezdésében írt korlátozás (csak a teljes mértékben befizetett részvényt szabad megszerezni) alkalmazandó mind a befolyás alatt álló belföldi és külföldi tőkeegyesítő társaságok, illetőleg a kvázi bizományos által tulajdonolt részvényekhez fűződő részvényesi jogosultságok gyakorlása tekintetében. A Gt. 223. § (3) bekezdésben írt korlátozás nyilvánvalóan figyelmen kívül marad, tekintettel arra, hogy az kifejezetten a részvénytársaság osztalékfizetési jogosultságához kapcsolódó korlátozást ír elő. A Gt. 224-226. §-okban írt korlátozások nyilvánvalóan figyelmen kívül esnek tekintettel arra, hogy az a részvénytársaság szerveinek (közgyűlés - igazgatóság, igazgatótanács) hatáskör megosztását szabályozza a saját részvény megszerzése körében. A Gt. 227. §-ában írt legfontosabb korlátozások feltétlenül alkalmazandók a befolyás alatt álló belföldi és külföldi tőkeegyesítő társaságok, illetőleg a kvázi bizományos által tulajdonolt részvényekhez fűződő részvényesi jogosultságok gyakorlása tekintetében. Vagyis e személyek részvényeik alapján szavazati jogot nem gyakorolhatnak, részvényeiket a határozatképesség megállapításánál, valamint a jegyzési elsőbbségi jog gyakorlásánál figyelmen kívül kell hagyni. Továbbá a részvényeikre eső osztalékot (likvidációs hányadot), illetve kamatot - ha az alapszabály eltérően nem rendelkezik - az osztalékra (likvidációs hányadra) jogosult (valódi) részvényeseket megillető részesedésként kell részvényeik arányában számításba venni.
A Gt. 228. § (4) bekezdés azt a szabályt írja elő, hogy ha a befolyás alatt álló belföldi és külföldi tőkeegyesítő társaság, illetőleg a kvázi bizományos biztosítékul fogadja el a részvényeket, és a biztosítékul adott részvények alapján részvényesi jogosultságot gyakorolhatna, akkor is alkalmazni kell a Gt. 223-226. §-okban írt korlátozásokat. Valójában csak a Gt. 223. § (2) bekezdésében írt korlátozás jön figyelembe, ahogyan azt az előző bekezdésben kifejtettük. Felhívjuk végezetül a figyelmet arra, hogy a Gt. 228. § (4) bekezdésében írt esetben a Gt. 227. §-ában írt korlátozásokat nem kell alkalmazni, ugyanis az a biztosíték jogosultjának részvényesi jogosultságait szükségtelenül és aránytalanul korlátozná.

2.2. Keresztrészesedési tilalom a nyilvánosan működő részvénytársaság esetében

Az 1988-as Gt. és az 1997-es Gt. tartalmazott előírásokat a kölcsönös jelentős befolyásszerzésre, továbbá az 1997-es Gt. 294. § (1) bekezdése tartalmazott egy rendelkezést, amely a többségi befolyásszerzőben való részesedés megszerzését tiltotta. A hatályos Gt. már nem tulajdonít jelentőséget a jelentős befolyásnak (a több mint 25 százalék mértékű szavazati joggal való rendelkezés), ezért a törvény - helyesen - nem tartalmaz előírást a kölcsönös jelentős befolyásszerzésre sem. A Gt. ugyanakkor - tiltó szabály hiányában - megengedi azt, hogy minősített többségű befolyás esetén az ellenőrzött társaság a társas vállalkozás formájában működő minősített befolyásszerző tagban (részvényesben) részesedést szerezhessen, illetőleg fennálló részesedését megtarthassa.
A hatályos Gt. kizárólag egy esetben, a nyilvánosan működő részvénytársaság tekintetében tartalmaz tiltó szabályt a keresztrészesedés megszerzésére, illetőleg a keresztrészesedés fenntartására. A Gt. 287. § (2) bekezdése kimondja, hogy ha a nyilvánosan működő részvénytársaság más részvénytársaságban vagy korlátolt felelősségű társaságban a szavazatok huszonöt százalékát meghaladó mértékű befolyást szerez, ezt követően a gazdasági társaság a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényeinek megszerzésére nem jogosult, a korábban megszerzett részvényeket pedig legkésőbb a nyilvánosan működő részvénytársaság befolyásszerzésétől számított hatvan napon belül köteles elidegeníteni. Abban az esetben, ha a gazdasági társaság e kötelezettségének teljesítését elmulasztja, a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényei alapján tagsági jogok gyakorlására nem jogosult.
A keresztrészesedési tilalom előírása vagy elmellőzése szempontjából a megválaszolandó kérdés az, hogy a keresztrészesedés tilalma a kisebbséget vagy a hitelezőket védő konszernjogi előírás. Gadó álláspontja szerint a tőkepiac szereplőjévé nem váló vállalkozások esetében nem indokolt, hogy a törvényhozó a kölcsönös befolyásszerzéshez való jogot kérdésessé tegye. Ha egy korlátolt felelősségű társaság és egy zártkörűen működő részvénytársaság között alakul ki kereszttulajdonlás, ott ez éppúgy legitim módon szolgálhatja a tulajdonosi szerkezet változatlanságát, mint például az üzletrész- (részvény-) átruházás társasági szerződésben (alapszabályban) előírt korlátozása. Fischer álláspontja szerint befektetővédelmi jelentősége a kereszttulajdonlásnak csak akkor áll fenn, ha annak egyik alanya nyilvánosan működő részvénytársaság, amelynek igazgatósága például így próbál előzetesen védekezni egy felvásárlási ajánlattal szemben. Ezért álláspontjuk szerint helyesen jár el a jogalkotó, amikor a Gt. 287. § (2) bekezdése alapján kizárólag a nyilvánosan működő részvénytársaságok vonatkozásában tiltja a keresztrészesedés megszerzését, illetőleg fenntartását. Álláspontunk szerint téves Gadó és Fischer álláspontja e körben két ok miatt. Az egyik ok az, hogy a keresztrészesedési tilalom nem a kisebbséget védő konszernjogi előírás, hanem az átláthatatlan és fiktív tőkeképződést megakadályozni hivatott hitelezővédelmi jogintézmény. A másik ok az, hogy Gadó összetéveszti a nyilvánosan működő részvénytársaság fogalmát az értékpapír-tőzsdére bevezetett nyilvánosan működő részvénytársaság (tőzsdei társaság) fogalmával. Nyilvánvaló tény az, hogy e két fogalom nem azonos, ugyanis nem minden nyilvánosan működő részvénytársaság tőzsdei társaság egyúttal, ekként nem mindegyik nyilvánosan működő részvénytársaság válik a tőkepiac (pontosabban fogalmazva: az értékpapírpiac) szereplőjévé. Ha igaz lenne Gadó vélekedése és csak az értékpapírpiac szereplőjévé váló társaságok, azaz a tőzsdei társaságok esetén lenne indokolt és szükséges a keresztrészesedési tilalom előírása, akkor a hatályos Gt. 287. § (2) bekezdésében írt szabály is indokolatlanul vonja személyi hatálya alá az összes nyilvánosan működő részvénytársaságot. Összegezve: megítélésünk szerint indokolt és szükséges lenne továbbra is előírni a keresztrészesedési tilalmat a minősített többségi befolyás esetén valamennyi korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság esetében, és megtiltani azt, hogy az ellenőrzött társaság a társas vállalkozás formájában működő uralkodó tagban részesedést szerezhessen, illetőleg fennálló részesedését megtarthassa. Emellett a Gt. 287. § (2) bekezdésben írt szigorúbb szabály fenntartása továbbra is indokoltnak látszik.[135][136][137]

3. A befolyás létrejöttének jogkövetkezményei

A szabályozás leegyszerűsítése következtében a Gt. 52. § szerinti konszern esetében a befolyás létrejöttének az alábbi négy jogkövetkezménye van:
a) a minősített befolyásszerzőt terhelő bejelentési kötelezettség;
b) a minősített befolyásszerzőt terhelő vételi kötelezettség a kisebbségi tagok (részvényesek) irányában;
c) a minősített befolyásszerzőt terhelő biztosítékadási kötelezettség a hitelezők irányában;
d) a minősített befolyásszerzőt terhelő felelősség a hitelezők irányában.
Az a) pontban írt kötelezettség egy eljárásjogi kötelezettség, míg a b)-d) pontokban írt kötelezettségek anyagi jogi kötelezettségnek minősülnek.

3.1. A minősített befolyásszerzőt terhelő bejelentési kötelezettség

3.2. A minősített befolyásszerzőt terhelő vételi kötelezettség

A Gt. 53. § (1) bekezdése értelmében a minősített többségű befolyás közzétételétől számított hatvannapos jogvesztő határidőn belül az ellenőrzött társaság bármely tagja (részvényese) kérheti, hogy a minősített befolyásszerző az üzletrészét (részvényét) vegye meg tőle. A minősített befolyásszerző vételi kötelezettségének az üzletrésznek (részvénynek) a kérelem benyújtásának időpontjában fennálló piaci értékén, de legalább a gazdasági társaság saját tőkéjéből az üzletrészre (részvényre) jutó résznek megfelelő értékén kell hogy eleget tegyen.
A Gt. 53. § (1) bekezdésben rögzített szabály a minősített befolyásszerzőt terhelő vételi kötelezettséget, illetőleg a kisebbségi tagot (részvényest) megillető eladási jogosultságot (eladási opció) szabályozza. A törvény ezzel az előírással a kisebbség fokozott védelmét biztosítja olyképpen, hogy a kisebbségi tagok (részvényesek) számára lehetőséget teremt arra, hogy a törvényben meghatározott értéken eladhassa üzletrészét (részvényét) a minősített befolyásszerzőnek. A küszöbszámot el nem érő szavazati jog megszerzése esetében a Gt. alapján a kisebbségi tagokat (részvényeseket) nem illeti meg eladási jogosultság, a többségi tagot (részvényest) pedig nem terheli vételi kötelezettség. A minősített befolyásszerzés ténye tehát az a jogi tény, amelyre figyelemmel a törvény a kisebbségi tagok részére többlet jogosultságot biztosít. A többlet jogosultság lényege abban áll, hogy a kisebbségi tag (részvényes) nem csak az üzletrész (részvény) normál gazdasági forgalomban történő visszterhes átruházásával (például: eladásával) szüntetheti meg tagsági jogviszonyát és válhat meg az ellenőrzött társaságtól.
A Gt. 53. § (1) bekezdésében írt szabály - három lényeges eltéréssel - megismétli az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdésében rögzített szabályt. Az első lényeges eltérés az, hogy a Gt. 53. § (1) bekezdése szerinti eladási jogosultság kisebbségi részvényest és a kisebbségi tagot egyaránt megilleti, míg az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdése alapján kizárólag a kisebbségi részvényest illeti meg. A második lényeges eltérés az, hogy a hatályos előírás szerint a "kérelem" benyújtásának időpontjában fennálló piaci értéket, de legalább az ellenőrzött társaság saját tőkéjéből az üzletrészre (részvényre) jutó részének megfelelő értéket kell figyelembe venni, míg az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdése csak a forgalmi érték figyelembevételét írta elő. A harmadik lényeges eltérés az, hogy a Gt. 53. § (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a 60 napos határidő jogvesztő határidő, míg az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdése ezt nem tette meg.
A második lényeges eltéréssel összefüggésben a következőket állapíthatjuk meg. A hatályos szabályozás az üzletrész (részvény) értékének meghatározása során számviteli szempontból egyértelmű helyzetet teremt. Míg a korábbi szabályozás szerint kizárólag a forgalmi (piaci) érték jöhetett figyelembe, addig az új szabályozás szerint, ha a piaci érték alacsonyabb, mint a könyv szerinti érték vagy valamely okból nem állapítható meg egyértelműen, akkor a könyv szerinti értéket kell figyelembe venni. A zártkörűen működő társaságok esetében - az üzletrész (részvény) esetleges korlátozott forgalomképességére és likviditására tekintettel - a gyakorlatban számos esetben nem állapítható meg az üzletrész (részvény) forgalmi értéke, ugyanis rendszerint nem állnak rendelkezésre összehasonlító adatok, amely alapján forgalmi érték objektív módon kiszámítható lenne. A korábbi szabályozás alapján tehát amennyiben a felek között vita alakult ki az üzletrész (részvény) forgalmi értékének tárgyában, könyvszakértőt kellett igénybe venniük (akik sok esetben éppen a könyv szerinti érték figyelembevételével határozták meg a "forgalmi értéket"), ami az ügyletet igen költségessé tette. A hatályos szabályozás - helyesen - az ügylet létrejöttét megkönnyíti, költségtakarékosabbá teszi, ugyanis könyvszakértő igénybevétele helyett maga a jogszabály írja elő azt, hogy a piaci érték tényszerűen megállapíthatóan alacsony volta esetében, illetőleg piaci érték kifejezett hiányában a könyv szerinti értéket kell figyelembe venni. A hatályos szabályozás egyértelművé teszi továbbá azt is, hogy mely időpontban fennálló piaci értéket, illetőleg könyv szerinti értéket kell figyelembe venni. A törvény a "kérelem" benyújtásának időpontjában fennálló értéket rendeli figyelembe venni. A Gt. a "kérelem" fogalmán a kisebbségi tag (részvényes) eladási jogosultságot gyakorló minősített befolyásszerzőhöz intézett jognyilatkozatát érti. Jóllehet a kisebbségi tagok (részvényesek) "kérelmei" nem egyetlen időpontban érkeznek meg a minősített befolyásszerzőhöz, hiszen erre 60 napos időtartam áll rendelkezésükre, nem valószínű, hogy a piaci érték, vagy a könyv szerinti érték eltérő lenne az egyes eladási jogot gyakorló kisebbségi tagok (részvényesek) tekintetében. Ennek következtében valamennyi eladási jogot gyakorló kisebbségi tag (részvényes) ugyanazon az értéken képes eladni üzletrészét (részvényét) a minősített befolyásszerzőnek.
A minősített befolyásszerzőt terhelő vételi kötelezettség akkor következik be, ha a "kérelem" a közzétételtől számított 60 napos jogvesztő határidőn belül megérkezik hozzá. A hatályos Gt. 53. § (1) bekezdésében írt szabálya az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdéséhez képest egyértelműen és helyesen kimondja azt, hogy a 60 napos határidő anyagi jogi jogvesztő határidő. A minősített befolyásszerzőnek ugyanis méltányos érdeke fűződik ahhoz, hogy viszonylag rövid terjedelmű záros határidőn belül terhelje őt a vételi kötelezettség. Figyelemmel a Gt. 7. §-ában írt szabályra a kisebbségi tag (részvényes) az eladási jogosultságot gyakorló jognyilatkozatát írásban - ideértve a legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus okiratot is - vagy más bizonyítható módon köteles közölni a minősített befolyásszerzővel.
Álláspontunk szerint továbbra is irányadónak tekintendő a Legfelsőbb Bíróságnak az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatos egyik eseti döntésében kifejtett azon álláspontja, miszerint a vételi kötelezettség valamennyi olyan taggal, részvényessel szemben fennáll, aki a nyitva álló határidő alatt üzletrésztulajdonának, részvénytulajdonának igazolásával az eladási jogosultságát bejelenti, függetlenül attól, hogy részesedése a befolyásszerzéskor már fennállt-e, vagy esetlegesen utóbb - 60 napos jogvesztő határidőn belül - szerezte-e. A minősített befolyásszerzővel szemben fennálló eladási jogosultság tehát az üzletrészhez, illetőleg a részvényhez kapcsolódó sajátos alanyi jogosultság, amely a 60 napos jogvesztő határidő alatt a mindenkori tagot, részvényest illeti meg.
Az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdésében írt szabállyal kapcsolatosan eldöntendő jogkérdés volt az, hogy a befolyásszerzést, illetve annak közzétételét követően szerző kisrészvényesekre is kiterjed-e a szabály, illetve a határidő megnyílta előtt előterjesztett igénybejelentés hatályosnak minősül-e. Egy eseti döntésében a Legfelsőbb Bíróság az első jogkérdésben úgy foglalt állást, hogy az ellenőrzött részvénytársaságnak azok a részvényesei is kérhetik - a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyásnak a cégjegyzékbe történő bejegyzését követő közzétételtől számított 60 napon belül - az uralkodó tagtól részvényeik megvásárlását, akik a részvényeiket a befolyásszerzés, illetve annak közzétételét követően szerezték. A jogszabályhely a "bármely részvényes" kitételt használta, ezért a bíróság szerint az ellenőrzött társaság bármely részvényese fogalmának szűkítésére a jogszabály nem adott alapot. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a hivatkozott jogszabályhely helyes értelmezése szerint a részvényei megvásárlását mindenki kérheti, akinek a részvény a határidőben történt felajánláskor a birtokában van és a részvényen írt forgatmányok őt legitimálják. A bíróság véleménye szerint a törvényhozónak nyilván számolnia kellett azzal, hogy a befolyás megszerzésekori részvénytulajdonosok értékesíthetik részvényeiket a közzététel előtt, tehát amikor még a befolyásszerzésről nem is értesültek, és a közzétételt követő 60 napon belül is. A részvények tulajdonjogának megszerzésére a fenti határidőn belül nemcsak átruházás, hanem más módon, például öröklés, vagy alaptőke-emelés útján is sor kerülhet. A törvényhozó azonban nem tett különbséget az ellenőrzött társaság részvényesei között a tekintetben, hogy mikor és milyen módon szerezték meg a részvényeiket. Ennek nyilván az is oka, hogy a többségi befolyásszerzőt a vételi kötelezettség akkor is terhelné, ha elidegenítésre nem kerül sor, e kötelezettségének csak egyszer, annak irányában kell eleget tennie, aki 60 napon belül a részvények tulajdonosaként igényét érvényesíti. Ezen okfejtés helyességét elfogadva meg kell jegyeznünk azonban azt, hogy a befolyásszerzés tényének ismeretében szándékosan, átruházás útján szerző személy jogvédelme nem indokolt, hiszen az ilyen személy annak a tudatában szerez részvényt, hogy az érintett részvénytársaság felett a befolyásszerző már többségi vagy közvetlen irányítást biztosító befolyást szerzett. Nem áll fenn semmiféle méltányolható ok arra nézve, hogy az ilyen módon részvényt szerző személyt ez a típusú kisebbségi jogvédelem megillesse. A Legfelsőbb Bíróság a második jogkérdésben pedig úgy foglalt állást, hogy a 60 napos törvényi határidő kezdetének abból a szempontból van garanciális jelentősége, hogy a kisrészvényes joga a vétel követelésére mikor szűnik meg. Ezért a határidő megnyílta előtti igénybejelentés nem jár a jog elvesztésével, az ajánlat az uralkodó taggal szemben a törvényi határidő megnyíltával válik hatályossá.[147]
Álláspontunk szerint ugyanakkor tévedett a Legfelsőbb Bíróság akkor, amikor úgy foglalt állást, hogy a jogalkotó az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdésében írt jogintézménnyel nem eladási opciót teremtett, hanem szerződéskötési kötelezettséget írt elő a befolyásszerző számára. Mind az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdése, mind a hatályos Gt. 53. § (1) bekezdése a (minősített) befolyásszerzőt terhelő vételi kötelezettséget és a kisebbségi tagot (részvényest) megillető eladási jogosultságot (eladási opciót) nevesítette, illetőleg nevesíti. A hatályos Gt. 53. § (1) bekezdésének második mondata kifejezetten használja "a minősített befolyásszerző vételi kötelezettségének" fordulatot. Megjegyzendő e körben az, hogy a minősített befolyásszerzőt terhelő vételi kötelezettség inverze a kisebbségi tagot (részvényest) megillető eladási jogosultság (eladási opció). A szerződéskötési kötelezettség és a vételi kötelezettség (eladási jogosultság) közötti különbség jogdogmatikai szempontból abban áll, hogy a szerződéskötési kötelezettség esetében kétoldalú jogügylet (a megkötendő szerződés) hozza létre a kötelmi jogviszonyt, míg a vételi kötelezettség (eladási jogosultság) esetében az eladási jog gyakorlójának egyoldalú jognyilatkozata hozza létre a kötelmet.[148]
Jóllehet a Gt. 53. § nem mondja ki kifejezetten, azonban az eladási jogosultság gyakorlása, illetőleg a vételi kötelezettség teljesítése során a korlátolt felelősségű társaság formájában működő ellenőrzött társaság esetében nem érvényesül sem a Gt. 123. § (1) és (2) bekezdéseiben írt elővásárlási jog, illetőleg az üzletrész átruházására vonatkozó egyéb korlátozás, sem a Gt. 126. § szerinti beleegyezési jog; illetőleg a zártkörűen működő részvénytársaság formájában működő ellenőrzött társaság esetében nem érvényesül sem a Gt. 204. § (2) bekezdésében írt részvényátruházás korlátozhatósága, sem a Gt. 205. § szerinti beleegyezési jog. Másképpen fogalmazva: a kisebbségi tag (részvényes) által a minősített befolyásszerző részére eladott üzletrész (részvény) vonatkozásában más személyt elővásárlási jog nem illet meg, illetőleg az átruházáshoz az ellenőrzött társaságot beleegyezési jog nem illeti meg. Ennek magyarázata az, hogy a Gt. 53. § szerinti eladási jogosultság alapján létrejövő üzletrész-átruházásra, illetőleg részvényátruházásra vonatkozó szabály különös jogszabálynak (lex specialis) minősül a Gt. fenti üzletrész-átruházásra, illetőleg részvényátruházásra vonatkozó általános jogszabályaihoz (lex generalis) képest. Márpedig normakollízió esetében jogdogmatikai alapszabály az, hogy a különös jogszabály megelőzi az általános jogszabályt (lex specialis derogat generali). Továbbá kihangsúlyozandó az is, hogy mind a Gt. 53. § szerinti szabály, mind az üzletrész-átruházás korlátozására vonatkozó szabályok (Gt. 123. §, 126. §), illetőleg a részvényátruházás korlátozására vonatkozó szabályok (Gt. 204. §, 205. §) diszpozitív szabályok, vagyis a tagok (részvényesek) a Gt. szabályaitól minden irányban eltérhetnek. A különbség egy ponton ragadható meg: a Gt. 53. §-tól való eltéréshez a létesítő okirat módosításakor is egyhangúság szükséges, a Gt. többi szabályától való eltéréshez a létesítő okirat módosításakor - a létesítő okirat eltérő rendelkezése hiányában - elegendő a háromnegyedes szótöbbség.[149]
A Gt. 53. § (2) alapján az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni, ha azt a tagok (részvényesek) a társasági szerződésben kizárták. A társasági szerződés e rendelkezésének elfogadásához a tagok (részvényesek) egyhangú határozata szükséges.
A Gt. 53. § (2) bekezdésében írt szabály a Gt. 53. § (1) bekezdésében rögzített szabály diszpozitivitását deklarálja. Kihangsúlyozzuk, hogy a magyar konszernjogban szokatlan megoldással állunk szemben. A konszernjog általában kógens szabályokkal dolgozik, ugyanis így képes megvalósítani jogpolitikai rendeltetését: a fokozott kisebbségvédelmet és hitelezővédelmet. Ugyanakkor, álláspontunk szerint a zártkörűen működő társaságok konszernjogában - jogpolitikai szempontból indokolt esetben - megengedhető az, hogy a törvény diszpozitív szabályt alkalmazzon, míg a nyilvánosan működő társaságok esetében ez nem engedhető meg. Ennek az a magyarázata, hogy a zártkörűen működő társaságok működése során bizonyos esetekben a kisebbség és a hitelezők képesek többlet jogosultságokat biztosítani maguk számára a minősített befolyásszerzővel szemben. A Gt. 53. § (2) bekezdése is egy olyan esetet szabályoz, amikor a kisebbségi tagok (részvényesek) képesek arra, hogy többlet jogosultságot biztosítsanak a maguk számára.
A Gt. 53. § (2) bekezdésében rögzített szabály lehetővé teszi azt, hogy a létesítő okirat aláírásakor vagy módosításakor a tagok (részvényesek) kizárják a jövőben bekövetkező befolyásszerzés esetére azt, hogy a minősített befolyásszerzőt vételi kötelezettség terhelje, illetőleg a kisebbségi tagokat (részvényeseket) eladási jogosultság illesse meg. A vételi kötelezettség (eladási jogosultság) kizárólag a jövőre nézve zárható ki. Ha már a minősített befolyásszerzés közzétételre került, érvényesen nem zárható ki a folyamatban lévő befolyásszerzés tekintetében a vételi kötelezettség (eladási jogosultság). Amennyiben kizárásra kerül a vételi kötelezettség (eladási jogosultság), úgy az valamennyi jövőbeni minősített befolyásszerzőre és valamennyi kisebbségi tagra (részvényesre) kihat. Érvényesen tehát nem tehető különbség a minősített befolyásszerzők és a kisebbségi tagok (részvényesek) között. Nyilvánvaló jogalkotási hibát tartalmaz a Gt. 53. § (2) bekezdésének második mondata, ugyanis a társasági szerződés (alapszabály) elfogadásához - minden kérdés tekintetében - egyhangúság szükséges. A jogszabályi rendelkezésnek csak azt kellene kimondania, hogy a társasági szerződés (alapszabály) azon módosításához, amely a minősített befolyásszerző vételi kötelezettségét kizárja, a tagok (részvényesek) egyhangú határozata szükséges. Az egyhangúság kimondása a kisebbség fokozott érdekvédelmét biztosítja.[150]
Akár a létesítő okirat aláírásakor, akár annak módosításakor kerül kizárásra a vételi kötelezettség (eladási jogosultság), a kisebbségi tagok (részvényesek) akkor járnak el kellő körültekintéssel, ha egyéb többlet jogosultság(ok) kikötése fejében egyeznek bele a vételi kötelezettség kizárásába. A vételi kötelezettség (eladási jogosultság) kizárása tehát valódi alkupozíciót biztosít a zártkörűen működő társaságok kisebbsége számára. A Gt. ezen rendelkezése a társaság tagjainak (részvényeseinek) magánautonómiáját megnöveli, arányosabbá és rugalmasabbá teszi a befolyásszerzésre vonatkozó szabályokat. Ilyen tartalmú kikötés ugyanis valamennyi később taggá (részvényessé) váló személy részére biztosítja a kockázatok előzetes mérlegelésének lehetőségét. Ezért jogpolitikai szempontból indokolt a diszpozitív szabályozás előírása.[151]

3.3. A minősített befolyásszerzőt terhelő biztosítékadási kötelezettség (elmozdulás a felelősségátvitel irányába)

A Gt. 54. § (1) bekezdése értelmében, ha a minősített befolyásszerző az ellenőrzött társaság vonatkozásában tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat és ezáltal az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyezteti, az ellenőrzött társaság bármely hitelezőjének kérelmére a cégbíróság a minősített befolyásszerzőt biztosíték adására kötelezheti, illetve vele szemben a Ctv. szerinti törvényességi felügyeleti intézkedéseket alkalmazhatja.
A hatályos Gt. konszernjogi szabályozása az 1997-es Gt.-hez képest lényegesen kevesebb és gyengébb hitelezővédelmi előírást tartalmaz. A megfogyatkozott számú hitelezővédelmi előírások közül az egyik az, hogy a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetében a hitelező biztosíték adását követelheti a minősített befolyásszerzőtől. A minősített befolyásszerzőt terhelő biztosítékadási kötelezettség elmozdulást jelent a felelősségátvitel irányába. Tényként állapítható meg, hogy a biztosítékadási kötelezettség nem felelősségátviteli tényállás, azonban egy köztes állomást jelent a felelősséghiány irányából a teljes felelősség irányába. Ugyanis a felelősségátvitel lényege abban áll, hogy a gazdasági társaság felelőssége helyett, illetve mellett, egy másik személy: a gazdasági társaság tagja (részvényese), illetőleg a minősített befolyásszerző, többségi befolyással rendelkező teljes felelőssége beáll. Ehhez képest a Gt. 54. § (1) bekezdés szerint a minősített befolyásszerző személy biztosítékadási kötelezettségével korlátolt felelősség keletkezik csupán, mégpedig csak egy vagy több meghatározott vagyontárgyra kiterjedő (cum viribus) felelősség. A minősített befolyásszerző köteles tűrni, hogy az általa nyújtott biztosítékból a hitelező kielégítse követelését abban az esetben, ha az ellenőrzött társaság kötelezettségét nem teljesíti. A minősített befolyásszerző biztosíték erejéig terjedő (vagyis korlátolt) felelőssége a zálogkötelezett zálogtárgy erejéig terjedő (vagyis korlátolt) felelősségével állítható párhuzamba.[152]
Kihangsúlyozandó az, hogy a Gt. 54. § (1) bekezdésében írt szabály alapján bármely hitelező bármekkora összegű esedékessé vált vagy esedékessé még nem vált követelése biztosítására biztosítékot követelhet. Míg az 1997-es Gt. 296. § (2) bekezdése értelmében kizárólag az a hitelező követelhetett biztosítékot, akinek az ellenőrzött társasággal szemben le nem járt követelése a befolyás közzétételét megelőzően keletkezett, addig a hatályos Gt. már nem tesz különbséget a követelések között esedékességük szempontjából. Nyilvánvaló, hogy a hatályos szabály szerint a hitelezői követelésnek létezőnek (fennállónak) kell lennie, a bármely okból megszűnt, elévült követelés biztosítására biztosíték nyújtása alappal nem követelhető. Az 1997-es Gt. 296. § (2) bekezdésében írt szabály - helyesen - a biztosíték nyújtása iránti követelés előterjeszthetőségét 90 napos jogvesztő határidőhöz kötötte. A Gt. 54. § (1) bekezdése igényérvényesítési határidőt nem tartalmaz, tehát az igényérvényesítésnek valójában csak a hitelezői követelés megszűnése, elévülése szab gátat. Álláspontunk szerint a Gt. 54. § (1) bekezdése az igényérvényesítési határidő elő nem írása miatt hiányos, a minősített befolyásszerzőre méltánytalanul terhes. Fenntartandó lett volna az 1997-es Gt. 296. § (2) bekezdésében írt igényérvényesítési határidő, azonban nem 90 napos jogvesztő határidő, hanem annál lényegesen hosszabb határidő az alábbi bekezdésben kifejtettek miatt.[153]
A hatályos Gt. ugyanakkor nem tartja fenn az 1997-es Gt. azon szabályát, amely szerint az ellenőrzött társaság hitelezője a minősített befolyásszerző üzletvitelétől, eljárása társadalmi elvárhatóságától, illetve jóhiszeműségétől függetlenül jogosult biztosíték nyújtását követelni. A Gt. 54. § (1) bekezdése szerint kizárólag abban az esetben követelhet a hitelező biztosítékot, ha a minősített befolyásszerző az ellenőrzött társaság vonatkozásában tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat, és ezáltal az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek kielégítését jelentősen veszélyezteti. Az idézett törvényi szóhasználatból egyértelműen megállapítható az, hogy minősített befolyásszerzőként kell a tartósan hátrányos üzletpolitikát kifejteni, vagyis legalább hetvenöt százalék mértékű szavazati jog birtokában. Mindaddig tehát, amíg az érintett tag (részvényes) ennél kisebb mértékű szavazati aránnyal rendelkezik az ellenőrzött társaságban és fejt ki annak vonatkozásában hátrányos üzletpolitikát, ennek a ténynek nincs jogi relevanciája. A hátrányos üzletpolitika kifejtésének kezdő időpontja, vagyis a "tartósság" kezdete a befolyás létrejöttének időpontja, a legalább hetvenöt százalék mértékű szavazati aránnyal való rendelkezés időpontja. Ettől az időponttól kezdődően kell vizsgálni azt, hogy a minősített befolyásszerző "tartósan", vagyis huzamos időn át hátrányos üzletpolitikát folytat-e az ellenőrzött társaság vonatkozásában. Ezért a 90 napos jogvesztő határidő előírása rövidnek tűnik, álláspontunk szerint ennél hosszabb, legalább 180 napos jogvesztő határidőt kellene előírni.
A törvény a "tartósan hátrányos üzletpolitika" fogalmát nem határozza meg, következésképpen annak meghatározása a bíróság hatáskörébe (mérlegelési körébe) tartozik. Álláspontunk szerint hátrányos üzletpolitikának minősül például: az ellenőrzött társaság eredményének vagy annak egy részének elvonása, a minősített befolyásszerző, az egyedüli tag (részvényes) és az ellenőrzött társaság között létrejövő olyan kölcsönszerződés, amely az ellenőrzött társaság számára súlyosan hátrányos, vagy ha a minősített befolyásszerző, az egyedüli tag (részvényes) által felvett hitelhez az ellenőrzött társaságnak kell fedezetet biztosítania (óvadék, jelzálog, vagy kezesség). Azt azonban rögzíthetjük, hogy a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása mindig súlyosan felróható, mégpedig szándékos és célzatos, illetve súlyosan gondatlan magatartásnak minősül. A tartósan hátrányos üzletpolitika oksági kapcsolatban kell, hogy álljon azzal, hogy az ellenőrzött társaság felszámolásában a hitelezőket nem lehet kifizetni. Egy eseti döntésében hasonlóképpen foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság, amikor elvi éllel mutatott rá arra, hogy a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását mindig az ellenőrzött társaság nézőpontjából kell megítélni. Az ellenőrzött társaságnak veszteséget okozó üzletpolitika objektíve akkor is hátrányos, ha a döntés tágabb értelemben racionális, mert a hátrányt a konszernen belül máshol jelentkező előny, vagy veszteségcsökkenés kompenzálja, vagy esetleg meg is haladja. Ugyanakkor a tartós hátrányokozás egy szándékos, vagy súlyosan gondatlan magatartás kell, hogy legyen, amelynek okozati összefüggésben kell állnia az ellenőrzött társaságnál keletkező, a felszámolási eljáráshoz vezető veszteséggel. Ha a veszteség keletkezése objektív gazdasági folyamatokra és nem az uralkodó tag befolyásoló magatartására vezethető vissza, akkor az a racionális tulajdonosi döntés, amellyel az uralkodó tag meg kívánja szüntetni a veszteséges leányvállalata további működését, nem alapozhat meg konszernjogi felelősséget. Ha az uralkodó tagnak is csak veszteséget jelentő elhibázott üzleti döntés miatt keletkezik vesztesége az ellenőrzött társaságnál, az nem von maga után konszernjogi felelősséget. Összefoglalva: az ellenőrzött társaságnál az uralkodó tag hátrányos befolyásolása folytán kell, hogy a felszámolási eljáráshoz vezető veszteség keletkezzen. Ha a veszteség objektív gazdasági körülmények következménye, akkor nem áll fenn konszernjogi felelősség.[154]
A tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásán túlmenő követelmény az, hogy a minősített befolyásszerző e magatartása által jelentősen veszélyeztesse az ellenőrzött társaság kötelezettségének teljesítését. Az 1997-es Gt. 296. § (3) bekezdése ugyanilyen tényállási elemek mellett a hitelező számára egy preventív jellegű felelősség megállapítás iránti keresetindítási jogosultságot biztosított, amely felelősségátviteli szabálynak minősült. Álláspontunk szerint az 1997-es Gt. 296. § (3) bekezdése szerinti felelősségátviteli tényállás kevésbé hatékony védelmet biztosított, mint a hatályos Gt. 54. § (1) bekezdése szerinti biztosítékadási kötelezettség, mert az 1997-es Gt. idézett szabálya szerint értelemszerűen csak megállapítás iránti kereset volt előterjeszthető, és utóbb újabb marasztalás iránti keresetet kellett előterjeszteni. A Gt. 54. § (1) bekezdés szerint a tényállási elemek fennállása esetén a minősített befolyásszerző biztosíték nyújtására azonnal kötelezhető, s az ellenőrzött társaság nem teljesítése esetén a minősített befolyásszerző köteles tűrni a biztosítékból való kielégítést. A törvény "az ellenőrzött társaság kötelezettségének jelentős veszélyeztetése" fogalmát sem határozza meg, következésképpen annak meghatározása a bíróság hatáskörébe (mérlegelési körébe) tartozik. E fogalom értelmezésével összefüggő irányadó bírósági döntés mind a mai napig nem született.[155]
A Gt. 54. § (1) bekezdés az eljárás lefolytatására - ellentétben az 1997-es Gt. 296. § (2) bekezdésében írt szabállyal - nem a perbíróságot, hanem a cégbíróságot jogosítja fel. Gadó álláspontja szerint a törvényalkotó az eljárás gyorsítása érdekében jogosította fel a perbíróság helyett a cégbíróságot a hitelezői kérelemről való döntésre. A magunk részéről nem osztjuk Gadó álláspontját e körben, ugyanis aligha lesz képes a cégbíróság gyorsan, egy rendkívül széles körű bizonyítási eljárást lefolytatni a "tartósan hátrányos üzletpolitika" és "az ellenőrzött társaság kötelezettségének jelentős veszélyeztetése" kivizsgálása és a konkrét ügyben történő megállapíthatósága érdekében. Mindezen bizonyítás felvételére - úgy tűnik - a kontradiktórius és szintén nem gyors polgári peres eljárás az adekvát polgári eljárási típus.[156]
A Gt. 54. § (1) bekezdésében írt biztosítékadási kötelezettség szabályozása több szempontból is hiányos. Kisfaludi hívja fel a figyelmet arra, hogy a törvény nem szabályozza egyrészt azt, hogy a hitelező milyen típusú biztosíték nyújtását követelheti, másrészt azt, hogy a hitelező miként vezethet végrehajtást a biztosítékra abban az esetben, ha bekövetkezik az ellenőrzött társaság nemteljesítése és a minősített befolyásszerző önkéntesen nem áll helyt a biztosíték erejéig a hitelezővel szemben. A Ptk. által nevesített biztosíték típusok közül álláspontunk szerint a zálogjog (Ptk. 251-269. §-ok) és az óvadék (Ptk. 270-271/A. §-ok) jöhet figyelembe, zálogtárgyként (óvadéktárgyként) a Ptk. által nevesített bármilyen vagyontárgy szolgáltatható.[157]
Eltérően az 1997-es Gt. 296. § (2) bekezdésében írt szabálytól a Gt. 54. § (1) bekezdése szerint a hitelező a biztosíték nyújtása iránti követelés mellett azt is kérelmezheti, hogy a cégbíróság a Ctv. szerinti törvényességi felügyeleti intézkedéseket alkalmazza. A törvény e mondata ugyan kifejezetten nem jelöli meg a Ctv. egyetlen jogszabályi előírását sem, azonban egyértelmű, hogy az utaló jogszabály a Ctv. 81. §-ára vonatkozik.
Felhívjuk a figyelmet ara, hogy a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében főszabály szerint a belföldi cégnek minősülő jogalanyokkal szemben jogosult eljárni és intézkedést alkalmazni. Mivel a Ctv. 81. § (5) bekezdésében rögzített kivételes szabály csak a Gt. 52. § (1) bekezdés második mondatában szabályozott bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítésére vagy elmulasztására vonatkozik, a Gt. 54. § (4) bekezdésében írt biztosítékadási kötelezettség nemteljesítésére azonban nem vonatkozik, a cégbíróság - a főszabály szerint - kizárólag a belföldi cégnek minősülő minősített befolyásszerzővel szemben jogosult alkalmazni a Ctv. 81. §-ában írt intézkedéseket. Egyéb minősített befolyásszerzővel szemben a cégbíróság törvényességi felügyeleti intézkedés alkalmazására nem jogosult. Megállapíthatjuk tehát azt, hogy a törvényességi felügyeleti intézkedés kérelmezése nem megfelelő típusú jogkövetkezmény számos minősített befolyásszerző vonatkozásában, ezért a hitelezők fokozott jogvédelmét nem biztosítja kellőképpen.

3.4. A minősített befolyásszerző és az egyedüli tag (részvényes) felelőssége tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása miatt (felelősségátviteli tényállás)

A Gt. 54. § (2) bekezdése alapján, ha az ellenőrzött társaság felszámolásra kerül, a minősített befolyásszerző korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós ellenőrzött társaság vagyona nem fedezi, ha hitelezőinek a felszámolási eljárás során benyújtott keresete alapján a bíróság - az adós társaság felé érvényesített tartósan hátrányos üzletpolitikájára figyelemmel - megállapítja a minősített befolyásszerző korlátlan és teljes felelősségét.
A Cstv. 63. § (2) bekezdése szerint a minősített többséget biztosító befolyás alatt álló, valamint egyszemélyes gazdasági társaság felszámolása esetében a befolyással rendelkező, illetve az egyedüli tag (részvényes) korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi, ha a hitelezőnek a felszámolási eljárás során, vagy annak jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül benyújtott keresete alapján a bíróság megállapítja e tagnak (részvényesnek) - az adós társaság felé érvényesített tartósan hátrányos üzletpolitikájára figyelemmel - korlátlan és teljes felelősségét a társaság tartozásaiért.
A hatályos Gt. 54. § (2) bekezdése az 1997-es Gt. 296. § (1) bekezdésében rögzített felelősségi alakzatot kisebb módosítással hatályában fenntartotta. A törvényalkotó a Gt. 54. § (2) bekezdésében írt szabály hatálybalépésével egyidejűleg (2006. július 1. napján) egy hasonló tartalmú szabályt iktatott a Cstv.-be. A két szabály közötti különbségek a következők: a) a Gt. 54. § (2) bekezdésének hatálya kizárólag a minősített befolyásszerzőre terjed ki, a Cstv. 63. § (2) bekezdésének hatálya a minősített befolyásszerző mellett az egyedüli tagra (részvényesre) is kiterjed, b) a Gt. 54. § (2) bekezdése szerint a keresetet a felszámolási eljárás során kell benyújtani, a Cstv. 63. § (2) bekezdése szerint a felszámolási eljárás során, vagy annak jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül kell a keresetet benyújtani. Megítélésünk szerint a két jogszabályi rendelkezés párhuzamossága törvényalkotói figyelmetlenségnek minősül, elegendő lenne, ha az egyik törvény (álláspontunk szerint: a Gt.) tartalmazná a felelősségátviteli szabályt a hitelezőkre nézve kedvezőbb tartalommal, vagyis azzal, hogy az egyedüli tagot (részvényest) is terheli e felelősség és a per megindítható a felszámolás jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül.
A törvényi rendelkezések a minősített befolyásszerző és az egyedüli tag (részvényes) felelősségét a hitelezőkkel szemben az alábbi együttes (konjunktív) különös előfeltételek fennállása esetében írja elő:
a) a minősített befolyásszerző, az egyedüli tag (részvényes) tartósan hátrányos üzletpolitikát folytasson az ellenőrzött társaság vonatkozásában;
b) a tartósan hátrányos üzletpolitika okán nem lehet kifizetni az ellenőrzött társaság felszámolásában a hitelezőket;
c) a hitelező az ellenőrzött társaság felszámolása során, vagy annak jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül nyújtsa be a keresetet;
d) a perbíróság a kereset alapján megállapítja a minősített befolyásszerző, az egyedüli tag (részvényes) teljes felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért.
A Gt. 54. § (2) bekezdése a minősített befolyásszerző személy, míg a Cstv. 63. § (2) bekezdése a minősített befolyásszerző személy és az egyedüli tag (részvényes) felelősségét írja elő. A felelősség megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a minősített befolyásszerző, az egyedüli tag (részvényes) tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat, mégpedig az ellenőrzött társaság vonatkozásában. A törvény a "tartósan hátrányos üzletpolitika" fogalmát nem határozza meg, következésképpen annak meghatározása a perbíróság hatáskörébe (mérlegelési körébe) tartozik. A hátrányos üzletpolitikával kapcsolatos álláspontunkat, valamint a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében e körben kifejtett álláspontját, már részletesen kifejtettük a jelen fejezet 3.3. pontjában, így annak kifejtésétől eltekintünk.
A Gt. 54. § (2) bekezdése alapján a hitelező kizárólag az ellenőrzött társaság felszámolási eljárása folyamán nyújthatja be keresetét, míg a Cstv. 63. § (2) bekezdése szerint a hitelező az ellenőrzött társaság felszámolása során, vagy annak jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül nyújthatja be a keresetet. A keresetindítási határidővel összefüggésben felhívjuk a figyelmet a Cstv. 37. § (1)-(2) bekezdéseiben rögzített egyéves jogvesztő határidőkre. Cstv. 37. § (1) bekezdése értelmében a felszámolás előtt keletkezett követeléseket a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül lehet bejelenteni; a Cstv. 37. § (2) bekezdése alapján a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követelések tekintetében - ha a felszámolási zárómérleget még nem nyújtották be - a hitelezői igényt a követelés esedékessé válásától számított egyéves jogvesztő határidőn belül lehet bejelenteni. E rendelkezések alapján tehát a hitelező a felszámolási eljárás folyamán, vagy annak jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül a Cstv. 37. § (1)-(2) bekezdései szerint számított egyéves jogvesztő határidőn belül ténylegesen bejelentett igény vonatkozásában nyújthat be keresetet a minősített befolyásszerző, az egyedüli tag (részvényes) ellen. A minősített befolyásszerzőt, az egyedüli tagot (részvényest) terhelő másodlagos felelősség járulékos jellegű. A járulékos jellegből az következik, hogy ha a hitelező elmulasztja igényét a fenti határidőn belül bejelenteni, mulasztása a társasággal (elsődleges kötelezettel) szemben jogvesztéssel jár, ami pedig a másodlagos kötelezettel szemben is jogvesztést eredményez.
Álláspontunk szerint nincs ésszerű indoka annak, hogy a Gt. 54. § (2) bekezdésében rögzített szabály miért korlátozza a kereset benyújtásának idejét a felszámolási eljárás folyamatban létének időszakára, egységesen a Cstv. 63. § (2) bekezdésében írtak szerint indokolt és szükséges szabályozni a keresetindítást. A perben a hitelező tartozik bizonyítani a befolyás mértékét, a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását, a felróhatóságot és az okozati összefüggést. Eltérően az 1997-es Gt.-től a hatályos Gt. - helyesen - úgy fogalmaz, hogy a bíróság az előfeltételek fennállása esetén megállapítja (és nem "megállapíthatja") a felelősséget. Ez azt jelenti, hogy az együttes előfeltételek fennállása esetében a bíróság köteles megállapítani a felelősséget, további szempontokat nem jogosult mérlegelési jogkörébe vonni.
Korábbi vonatkozó álláspontunkat feladva ma már egyetértünk Wellmann alábbi okfejtésével a megállapítási per - marasztalási per kettőssége kontra feltételes megállapítási per jogkérdésében. Wellmann meglátása szerint az a körülmény, hogy a Gt. illetve a Cstv. szövege is a felelősség "megállapításáról" beszél, azt a látszatot kelti, mintha ezekben az esetekben csak megállapítási kereset előterjesztésére lenne lehetőség, amiből az is következne, hogy külön kellene utóbb egy marasztalási pert indítani. Álláspontja szerint ez nincs így, mert a még az 1997. évi Gt. 296. § (1) bekezdése alapján kialakult bírói gyakorlat megengedi, hogy a hitelező ilyenkor ún. "feltételes marasztalásra irányuló" keresetet terjeszthessen elő. Az ítéleti marasztalás "feltételessége" abban nyilvánul meg, hogy annak végrehajtására csak akkor és annyiban kerülhet sor, amennyiben a felszámolási eljárás jogerős befejeződésekor a hitelezői követelés kielégítetlenül maradt. Ha a per ideje alatt a felszámolási eljárás befejeződik vagy a pert eleve a felszámolási eljárás befejeződését követően indítják [pl. a Cstv. 63. § (2) bekezdés szerinti 90 napon belül] akkor a marasztalási kereset előterjesztésének illetve marasztalási ítélet meghozatalának ezekben a felelősségátviteli esetekben sincs semmi akadálya.[158][159]
Pergazdaságossági szempontból a feltételes marasztalási per jobb megoldásnak tűnik, mint a megállapítási per - marasztalási per kettősségének alkalmazása. Ugyanakkor a feltételes marasztalást tartalmazó ítélettel összefüggésben az alábbi néhány kérdés megválaszolásra szorul:
a) A végrehajtást elrendelő bíróság milyen okirat(ok) becsatolására hívhatja fel a végrehajtást kérő hitelezőt annak igazolására, hogy hitelezői követelése teljes mértékben vagy részben kielégítetlenül maradt?
b) Mi van abban az esetben, ha a feltételes marasztalást tartalmazó ítélettel megítélt hitelezői követelés az ítélet jogerőre emelkedését követően engedményezésre kerül olyan hitelező részére, aki rendelkezik egyéb olyan hitelezői követeléssel (követelésekkel), amely(ek) vonatkozásában nem született feltételes marasztalást tartalmazó ítélet?
c) Abban az esetben, ha a feltételes marasztalást tartalmazó ítélet jogerőre emelkedésétől számítva a felszámolási eljárás jogerős befejezéséig több év telik el (mert például a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek nagyszámú peres ügye van folyamatban), méltányos-e a marasztalt alperesre nézve az, hogy több évnyi késedelmi kamatot kell fizetnie?
d) A feltételes marasztalást tartalmazó ítélettel marasztalt alperesi gazdasági társaság végelszámolás útján megszüntethető-e?
e) Ha a feltételes marasztalást tartalmazó ítélettel marasztalt alperes maga is felszámolás alá kerül, akkor a pernyertes hitelező jogosult-e hitelezői követelésként bejelenteni követelését abba a felszámolásba vagy sem, s ha jogosult bejelenteni, mekkora összeggel jogosult megtenni azt?
f) Mi lesz a jogi sorsa a feltételes marasztalást tartalmazó ítéletnek, ha a felszámolás nem a jogutód nélküli megszűnéssel zárul jogerősen, hanem egyezségkötéssel (Cstv. 41. §)?
A minősített befolyásszerző, az egyedüli tag (részvényes) felelőssége a hitelezők irányában vagyoni felelősség típus, más személy magatartásért (kötelezettségéért) való, teljes, közvetett másodlagos, felróhatóságon alapuló és deliktuális felelősség típus. A minősített befolyásszerző, az egyedüli tag (részvényes) felelőssége a létező (működő) ellenőrzött társaság kötelezettségéért áll fenn. A minősített befolyásszerző, az egyedüli tag (részvényes) felelőssége teljes felelősség típus, mivel saját teljes vagyonával köteles helytállni a hitelezőkkel szemben. A minősített befolyásszerző, az egyedüli tag (részvényes) felelőssége másodlagos felelősség típus, mert a jogilag létező (működő) ellenőrzött társaság az elsődlegesen felelős személy a hitelezőkkel szemben, a minősített befolyásszerző, az egyedüli tag (részvényes) ugyanazon a jogcímen tartozik felelősséggel, mint az ellenőrzött társaság. A másodlagos felelősség közvetett, mivel a minősített befolyásszerző, az egyedüli tag (részvényes) helytállására csak akkor kerül sor, ha az ellenőrzött társaság felszámolási vagyona nem nyújt teljes mértékben fedezetet a hitelezők követeléseire.
A hatályos Gt. által hatályában fenntartott 1997-es Gt. 296. § (1) bekezdésében rögzített felelősségi alakzat és a hatályos Gt. által hatályon kívül helyezett 1997-es Gt. 292. § (3) bekezdésében és 296. § (3) bekezdésében rögzített felelősségi alakzatok időbeli hatályával összefüggésben kihangsúlyozandó az, hogy e felelősségi szabályok az 1997-es Gt. hatálybalépése (1998. június 16. napja) után szerzett, a cégjegyzékbe már bejegyzett ellenőrzött társaságok (korlátolt felelősségű társaságok és részvénytársaságok) köztelezettségeiért állnak fenn a hitelezőkkel szemben. A konszernjogi felelősség bekövetkezése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a befolyásszerzés időpontjában a cégjegyzékbe bejegyzett ellenőrzött társaság a létesítő okiratát még nem módosította. A konszernjogi felelősséget megalapozó tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását eredményező befolyás csak az 1997-es Gt. hatálybalépését követően tanúsított magatartással valósítható meg. Az 1997-es Gt. hatálybalépését megelőzően tehát e konszernjogi felelősségi szabályok nem kerülhetnek alkalmazásra, figyelemmel a visszaható hatályú jogalkotás alkotmányos tilalmára. A korábbi befolyásszerzést, és az annak alapján fennálló felelősséget az 1988-as Gt. szerint kell elbírálni. Az az uralkodó tag, aki az 1997-es Gt. hatálybalépésekor rendelkezett több, mint ötven, illetve több mint hetvenöt százalékot meghaladó szavazati joggal, az 1997-es Gt. hatálybalépését követően anélkül folytathat hátrányos üzletpolitikát, hogy emiatt konszernjogi következményektől kellene tartania, kivéve, ha részvénytársaság - részvénytársaság viszonylatában állott fenn a több mint ötven, illetve több mint hetvenöt százalékos befolyás. A minősített befolyásszerző felelőssége az irányítása alatt álló - felszámolás alá került ellenőrzött társaság azon tartozásaiért áll fenn, amelyeket a hitelező a felszámolási eljárásban - annak rendje szerint - érvényesített. A minősített befolyásszerző az ellene indított perben vitathatja a felszámoló által elismert, illetve a közbenső mérlegben jóváhagyott hitelezői igény mértékét. A minősített befolyásszerzőt terhelő másodlagos kötelezettség, a kezesi felelősséghez hasonló helytállási kötelezettség. A kezeshez hasonlóan ezért a minősített befolyásszerzőt is megilleti, a Ptk. 273. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel, hogy a saját személyében - a felszámoló elismerése, a közbenső mérlegben foglaltak ellenére - a keresettel szemben a hitelezői igény mértékét, és azon belül a kamat mértékét vitassa. Amennyiben a felszámolási eljárásban ki nem elégített több vagy valamennyi hitelező eredményesen perli a minősített befolyásszerzőt, úgy a pernyertes hitelezők között a Cstv. 57. § (1) bekezdése szerinti rangsor már nem áll fenn a minősített befolyásszerzővel szemben.[160][161][162][163]
A hitelező az ellenőrzött társaság felszámolása során, vagy annak jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül a minősített befolyásszerző, egyedüli tag (részvényes) ellen indíthat kártérítési pert. Amennyiben időben egymást követően több minősített befolyásszerző, egyedüli tag (részvényes) volt az ellenőrzött társaságnál, úgy mindegyik ellen megindítható a kártérítési per. Az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló kereset nem vonja maga után önmagában az elbírálás szükségképpeni egységességét. A pertársak ugyanis eltérő védekezést, önálló, a másik pertárs felelősségét nem érintő kifogásokat is előterjeszthetnek. Az alperesként perelt minősített befolyásszerzők, egyedüli tagok (részvényesek) tehát nem alkotnak egységes (kényszerű) pertársaságot. A feltételes marasztalási per "egyéb jogvitának" minősül. A hitelező és a minősített befolyásszerző, egyedüli tag (részvényes) elméletileg megállapodhat bármilyen választottbíróság kikötésében. Választottbírósági hatáskör kikötésének hiányában a felperesi hitelező a pert a rendes bíróság előtt indíthatja meg. A megyei bíróság hatásköre a Pp. 22. § (1) bekezdés ef) pontján alapul. A rendes bíróság illetékessége a Pp. 29-41. §-aiban írtak szerint alakul. A perre az alperes lakóhelye, illetve székhelye szerint bíróság az illetékes. Ha a jogi személy alperes székhelye Budapesten van, működési köre azonban Pest megyére terjed ki, a Pest megye területére illetékes bíróság jár el. Ha a jogi személy alperesnek belföldön nincs székhelye, belföldi jogi személy felperes által indított perben az illetékességet a belföldi jogi személynek a székhelye alapítja meg. Fontos további illetékességi szabály az, hogy a felperesi hitelező által indított kártérítési per a károkozás helyének bírósága, illetőleg az előtt a bíróság előtt is megindítható, amelynek területén a kár bekövetkezett. Ezen illetékességi szabályok alapján a külföldi személy ellen magyar rendes bíróság előtt lehetséges kártérítési pert indítani.[164][165][166]
A vizsgált intézményes felelősségátviteli szabály a fokozott hitelezővédelem jogpolitikai célkitűzésének nem tesz eleget. Álláspontunk szerint a konszernjogi intézményes felelősségátvitel lehetséges megoldásai közül a jogalkotó a hitelezőkre nézve hátrányos megoldást választotta a szabályozás során. A konszernjogi felelősség bekövetkezésének időpontja a lehető legkésőbbi időpont (a felszámolás folytán való megszűnés időpontja), a konszernjogi felelősség felróhatóságon alapuló felelősség típus, és azon belül is a legalacsonyabb gondossági fokozaton helyezkedik el. A törvény helytelen módon a minősített befolyásszerző, az egyedüli tag (részvényes) felelősségét akkor tartja megállapíthatónak, ha a károkozó magatartása felróható. Az álláspontunk szerint a helyes megközelítés az lett volna, ha a minősített befolyásszerző felelősségét a konszern fennállásának ténye önmagában megalapozza, a károkozót pedig felróhatóság nélküli felelősség terheli. A minősített befolyásszerzőt terhelő felelősségi szabályok esetében mindig indirekt bizonyítást kellene előírni, ésszerű kimentést biztosítva a minősített befolyásszerző (károkozó) számára. A felróhatóság nélküli felelősség elvi alapja az, hogy a minősített befolyásszerzőtől elvárható, hogy gondoskodjon az irányítása alatt álló ellenőrzött társaság jogszerű működéséről és rentábilis gazdálkodásáról. A Gt. 54. § (2) bekezdésben, illetve Cstv. 63. § (2) bekezdésében írt felelősségi szabály helytelen módon, a magyar felelősségi jogban általános indirekt bizonyítási rendszer helyett, direkt bizonyítást ír elő. A direkt bizonyítás esetén a hitelezőnek (károsultnak) nincs reális esélye arra, hogy valamennyi előfeltétel (különösen a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásának) fennállását eredményesen bizonyítsa. A minősített befolyásszerzés esetében előfordulhat az, hogy a közvetlen minősített befolyásszerző személy mellett egy vagy több közvetett minősített befolyásszerző személy felelőssége is fennáll, mert a Gt. 52. § (2) bekezdése szerint közvetlen és közvetett befolyás is számít. Minél távolabb helyezkedik el a befolyásolási láncolatban a közvetett minősített befolyásszerző személy, annál valószínűtlenebb és annál nehezebben bizonyítható az, hogy ő ténylegesen folytatott tartósan hátrányos üzletpolitikát az ellenőrzött társaság tekintetében.
A Gt. 54. § (1)-(2) bekezdéseiben írt rendelkezések álláspontom szerint alkotmányellenesek, mert sértik a normavilágosság alkotmányos követelményét, ugyanis a törvény nem határozza meg egyértelműen a "tartósan hátrányos üzletpolitika", illetve a "jelentős veszélyeztetés" fogalmait. Indokolatlan az is, hogy a törvény a cégbíróság mérlegelési jogkörébe utalja a biztosítékadás elrendelését akkor, ha az együttes előfeltételek mindegyike fennáll.

4. Befolyásszerzés és kizárás

A Gt. 47. § (1) bekezdés értelmében a gazdasági társaság tagját a bíróság a gazdasági társaságnak a tag ellen indított keresete alapján kizárja a társaságból, ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné.
A Gt. 47. § (2) bekezdés szerint nem indítható kizárásra irányuló kereset a részvényes ellen. A tag nem zárható ki a gazdasági társaságból, ha a gazdasági társaságnak csak két tagja van. Nem zárható ki az a tag, aki legalább a szavazatok háromnegyedével rendelkezik.
A Gt. 47. § (1) bekezdésében írt szabály értelmében akkor kezdeményezhető kizárási per, ha a tag olyan magatartást fejt ki, amely nagymértékben veszélyezteti a gazdasági társaság céljának elérését. A Gt. 47. § (2) bekezdésében írt kizárásra irányuló perindítást korlátozó szabályok közé tartozik az, hogy a részvényes ellen és a legalább a szavazatok háromnegyedével rendelkező tag ellen nem indítható kizárási per. A kizárást megtiltó, a részvényest és a minősített befolyásszerzőt védelmező előírásnak nyilvánvalóan konszernjogi rendeltetése van. Vizsgáljuk meg, hogy indokolt-e a minősítet befolyásszerző ilyen eszközzel történő védelemben részesítése!
A gazdasági társaságból való kizárás újraszabályozását az 1997-es Gt. hajtotta végre. Az 1997-es Gt. 49-50. §-aiban rögzítet szabályok célja az 1988-as Gt. egyik legkevésbé bevált részének újragondolása és megjobbítása volt. Az 1988-as Gt. alapján az egyik problémahalmaz az volt, hogy a kizárásra a legfőbb szerv határozata alapján kerülhetett sor, a másik pedig az volt, hogy a kizárás leggyakrabban a kétszemélyes társaságok egyik tagjának kizárásával, illetve a többségi tag kizárásával volt kapcsolatos. Az 1997-es Gt. az első problémakört úgy oldotta meg, hogy a legfőbb szerv hatáskörébe csak a kizárási perindítás elhatározását hagyta (háromnegyedes szótöbbségű határozat elfogadás mellett), míg a második problémakört úgy kívánta megoldani, hogy megtiltotta a kétszemélyes társaságokból való kizárást és a háromnegyedes szótöbbséggel rendelkező tag kizárását. A hatályos Gt. az 1997-es Gt. ezen szabályait teljes egészében átvette.
A részvényes kizárását általános jelleggel megtiltó szabály figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a hatályos Gt. alapján a részvénytársaság két altípusa létezik: a zártkörűen működő részvénytársaság és a nyilvánosan működő részvénytársaság. A zártkörűen működő részvénytársaság tipikusan kevés számú és stabil összetételű részvényesekből áll, akik kölcsönösen ismerik egymást, a részvényesek kiléte egyértelmű, a részvényesek valódi tulajdonosként (és nem befektetőként) járnak el, a részvényesek a társaság irányításában-ellenőrzésében aktívan részt vesznek, maga a társaság működése általában zárt (az alapszabály a részvény átruházását korlátozza). Ezzel szemben a nyilvánosan működő részvénytársaság tipikusan nagyszámú és folyamatosan változó részvényesekből áll, akik nem ismerik egymást, a részvényesek kiléte nem egyértelmű (a részvényesi meghatalmazott közbeiktatása miatt), a részvényesek befektetőként (és nem tulajdonosként) járnak el, a részvényesek a társaság irányításában-ellenőrzésében nem akarnak vagy nem képesek részt venni, az alapszabály a részvényátruházását nem korlátozza (korlátozhatja), a társaság részvényei gyakorta az értékpapír-tőzsdén forognak. Szignifikáns különbség áll fenn tehát a zártkörűen működő részvénytársaság és a nyilvánosan működő részvénytársaság között, a zártkörűen működő részvénytársaság sok szempontból közelebb áll a korlátolt felelősségű társasághoz, mint a nyilvánosan működő részvénytársasághoz (például: tagok kis létszáma, a tagság viszonylagos stabilitása, a társaság irányításában-ellenőrzésében való részvétel, a társasági részesedés átruházásának korlátozottsága). Míg a konszernjogi szabályozás - helyesen - jelentőséget tulajdonít a zártkörű társaság és a nyilvános társaság közötti különbségnek (például: a befolyásszerzés teljesen eltérő szabályozása), ugyanakkor ezt az alapvető különbséget figyelmen kívül hagyja a Gt. 47. § (2) bekezdésben írt szabály, amikor általános jelleggel tiltja meg a részvényes kizárását. Álláspontunk szerint a kizárás szempontjából is egyenlőként kell kezelni a korlátolt felelősségű társaság tagját és a zártkörűen működő részvénytársaság részvényesét, mégpedig oly módon, hogy meg kell engedni a kizárásukat. Ezzel szemben a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényesének a kizárását továbbra is meg kell tiltani, ugyanis ő nem tulajdonosként, hanem befektetőként jár el, a tulajdonában álló részvénymennyiség alapján magatartásával a nyilvánosan működő részvénytársaság céljait aligha képes nagymértékben veszélyeztetni. Ha pedig a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényese mégis azt tapasztalja, hogy egy másik részvényes veszélyezteti a társaság céljait, úgy nagyon könnyen és gyorsan képes befektetését megszüntetni, részvényeit elidegeníteni, a "veszélyes helyzetbe került" részvénytársaságtól könnyedén megszabadulhat.
A legalább háromnegyedes szótöbbséggel rendelkező tagot védelmező előírás túlzott mértékű védelmet biztosít a minősített befolyásszerző számára. Holott éppen a minősített befolyásszerző van abban a helyzetben, hogy magatartásával valóban képes legyen az ellenőrzött társaság céljait nagymértékben veszélyeztetni. A kisebbség fokozott érdekvédelme miatt ezért indokoltnak és szükségesnek tűnik e korlátozó szabály eltörlése. Figyelemmel a 47. § (3) bekezdésben írt szabályra, a kizárási perindítás kérdésében az érintett minősített befolyásszerző nem vehet részt, vagyis a kisebbségi tagok vesznek részt a szavazásban. Az a körülmény, hogy a kisebbségből álló legfőbb szerv kizárásra irányuló perindításról határozhat, nem eredményezi önmagában azt, hogy a minősített befolyásszerző ténylegesen kizárásra is kerül, ugyanis a kizárásról való döntés a bíróság hatáskörébe tartozik. Ez pedig elégséges védelmet jelent a minősített befolyásszerző számára is a visszaélésszerű joggyakorlás ellen.

V. fejezet

Befolyásszerzés nyilvánosan működő részvénytársaságban

A nyilvánosan működő részvénytársaság felvásárlásának szabályai az angol-amerikai vállalatfelvásárlási jogból (take-over law) kerültek átvételre a magyar konszernjogba. Az 1998. június 16. napján hatályba lépett első szabályozás a módosított Épt.-be került elhelyezésre. 2001. július 18. napján hatályba lépett 2001. évi L. törvény 39. § ismét módosította az 1996-os Épt.-t, és átfogó jelleggel újraszabályozta a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzést. 2002. január 1. napján hatályba lépett a Tpt., amely az újabb befolyásszerzési szabályokat teljes mértékben átvette, és önálló fejezetbe, a VII. fejezetbe helyezte el azokat. A 13. sz. irányelvben foglaltak magyar jogba való átültetését hajtotta végre a jogalkotó, amikor a 2005. évi CLXXXVI. törvénnyel módosította a Tpt. VII. fejezetét. Az újabb szabályozás 2006. május 20. napján lépett hatályba. A Gt. 52. § (1) bekezdése és a Tpt. 65. § (1) bekezdése egybevetése alapján egyértelműen megállapítható az, hogy a Gt. 52. § szerinti konszern személyi hatálya a belföldi korlátolt felelősségű társaságokra és a belföldi zártkörűen működő részvénytársaságokra, míg a Tpt. VII. fejezetének személyi hatálya - egyebek mellett - a belföldi nyilvánosan működő részvénytársaságokra terjed ki. Ezt követően a 2007. évi LII. törvény és a Kbtv. valamint 2007. évi CXXXVII. törvény módosította Tpt. egyes konszernjogi szabályait.
Ebben a fejezetben tehát a Tpt. V. és VII. fejezetében írt hatályos szabályokat mutatjuk be és elemezzük. A Tpt. V. fejezete a befolyásszerzőt terhelő folyamatos bejelentési és közzétételi kötelezettséget (jelen fejezet 3. pont), a Tpt. VII. fejezete a befolyásszerzőt terhelő nyilvános ajánlattételi kötelezettséget (jelen fejezet 4. pont) szabályozza.

1. A Tpt. VII. fejezetének hatálya és befolyás létrejötte

2005-ben az Európai Unió által kiemelkedő figyelemmel kísért, egységes pénzügyi piac megvalósítása szempontjából a vállalatfelvásárlási (befolyásszerzési) szabályok összehangolása is szükségessé vált. A 13. sz. irányelv a befolyásszerzési szabályok harmonizálását célozza, az Országgyűlés ezen európai uniós szabályok magyar társasági jogba történő átültetését valósította meg a Tpt. VII. fejezetének módosításával. A 13. sz. irányelv - hasonlóan az amerikai take-over szabályozáshoz - csak a szabályozott piacra bevezetett részvényekre (ezek kibocsátóira, mint céltársaságokra) vonatkozik, a magyar szabályozás azonban továbbra is követi a Tpt.-beli szabályozás korábbi logikáját, és minden nyilvánosan működő részvénytársaságra megőrzi, illetve kiterjeszti a megújult szabályozás hatályát. A szabályozás alapvető újítása az, hogy a Tpt. 80. § (1) bekezdése értelmében a nyilvánosan működő részvénytársaságokban történő befolyásszerzésre vonatkozó fejezetben meghatározott rendelkezésektől csak akkor lehet eltérni, ha ezt törvény lehetővé teszi, vagyis a törvénymódosítás kógens szabályozást ír elő.
Az egységes pénzügyi piac megvalósítása érdekében módosult a Tpt. hatálya. A Tpt. 1. § b) pontja értelmében a törvény hatálya immáron kiterjed a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező részvénytársaságokban történő befolyásszerzésen túlmenően a magyarországi szabályozott piacra bevezetett külföldi székhelyű nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzésre is. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 29. pontja meghatározza a szabályozott piac fogalmát. A szabályozott piac lényege abban áll, hogy az adott piacon meghatározott szabályok szerint zajlik az áru, az értékpapír vagy a deviza koncentrált kereskedelme. Jelenleg Magyarországon szabályozott piacnak kizárólag a Budapesti Értékpapírtőzsde minősül az értékpapírok kereskedelme szempontjából.
A Tpt. 65. § (1) bekezdése alapján mind a szabályozott piacra be nem vezetett, mind a szabályozott piacra bevezetett részvényekkel kapcsolatos befolyásszerzésre alkalmazni kell a törvény rendelkezéseit. A Tpt. 65. § (2) bekezdésében rögzített kivételes szabály szerint nem kell alkalmazni a rendelkezéseket a saját joga szerint társasági formában működő kollektív befektetési formákban és a tagállamok nemzeti bankjaiban történő befolyásszerzésre. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 22. pontjában rögzített fogalom-meghatározó szabály alapján befolyásszerzés: a céltársaság közgyűlésén a döntéshozatalban való részvétel lehetőségét biztosító szavazati jog megszerzése, ideértve a szavazati jogot biztosító részvényre vonatkozó vételi jog, visszavásárlási jog, határidős vételi megállapodás érvényesítését vagy a szavazati jog használati, haszonélvezeti jog alapján történő gyakorlását, valamint azt, ha a befolyás nem a befolyásszerző közvetlenül erre irányuló magatartása révén, hanem egyéb körülmények - így különösen jogutódlás vagy a részvénytársaságnak a részvényesek szavazati jogát érintő, a szavazati arányokat módosító határozata vagy a szavazati jogok feléledése - következtében, illetve összehangoltan eljáró személyek e célból megvalósított együttműködésének eredményeképpen jön létre.
A Tpt. szerinti konszern esetében kiemelkedő jelentősége van a befolyás létrejötte (a befolyásszerzés) időpontjának. Álláspontunk szerint a Tpt. szerinti konszern esetében főszabályként a részvény tulajdonjoga megszerzésének időpontja minősül a befolyás létrejötte időpontjának. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a III. fejezet 2.1. pontjában részletesen kifejtettük álláspontunkat e körben.
A törvény a bármilyen jogi tény útján - szándékosan és nem szándékosan - megvalósuló szavazatszerzés (faktikus konszern) figyelembevétele mellett előírja azt is, hogy az összehangoltan eljáró személyek, valamint a közeli hozzátartozó befolyásának mértékét egybe kell számítani.[167]
A Tpt. szerinti konszern esetén figyelembe jön a szándékos és nem szándékos befolyásszerzés valamennyi esetköre. Felhívjuk a figyelmet, hogy a szándékos és nem szándékos befolyásszerzés esetköreit a III. fejezet 2.2. és 2.1. pontjában már részletesen bemutattuk.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a III. fejezet 1.3. pontban már részletesen ismertettük és értelmeztük az összehangoltan eljáró személyekre vonatkozó, a Tpt. 65/A. §-ában és a Tpt. 5. § (1) bekezdés 100. pontjában írt rendelkezéseket, a csoport fogalmát meghatározó Tpt. 5. § (1) bekezdés 27. pontját, valamint a céltársaság fogalmát meghatározó Tpt. 5. § (1) bekezdés 25. pontját. Továbbá a III. fejezet 2.4. pontjában a közvetlen és közvetett befolyásszerzés további kérdéseit is már részletesen kifejtettük. A közvetett befolyásszerzéssel összefüggésben e helyütt csak annyit említünk meg, hogy a közvetett befolyásszerzés megvalósulhat egy vagy több tulajdonosi láncolat útján, több tulajdonosi láncolat fennállása esetében azok kölcsönösen kereszteződhetnek egymással, továbbá a tulajdonosi láncolatban tetszőleges számú köztes vállalkozás kapcsolódhat egymásba.
A Tpt. 5. § (1) bekezdés 78. pontja értelmében közeli hozzátartozó: a Ptk.-ban meghatározott személy és az élettárs. Az idézett jogszabályi rendelkezés a Ptk. 685. § b) pontjában felsorolt személyekre utal. A Ptk. 685. § b) pontja értelmében közeli hozzátartozók: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér. A Ptk. 685/A. §-a értelmében az élettársak - ha jogszabály másként nem rendelkezik - két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együttélő személy.
A részvényes vagy a részvényesi meghatalmazott (nominee) befolyásszerzésének figyelembevételét a Tpt. a következők szerint szabályozza. A Tpt. 65/A. § (2) bekezdése alapján a befolyás mértékének megállapítása során a) a harmadik személy által saját nevében, de a részvényes javára történő szavazati joggyakorlást a részvényes szavazati jogaként. A Tpt. 65/A. § (3) bekezdése szerint a (2) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően a saját nevében, de a részvényes javára eljáró személy befolyásszerzését kell megállapítani akkor, ha az eljáró személy nem részvényesi meghatalmazottként, hanem részvényesként jegyezteti be magát a részvénykönyvbe. A szabályozási igényt az adja, hogy a Budapesti Értékpapírtőzsdére bevezetett részvények 80 százaléka külföldi személyek tulajdonában áll, akik tipikusan részvényesi meghatalmazottak útján gyakorolják részvényesi jogosultságaikat. A Gt. 212. § (6) bekezdésében írt szabály kimondja, hogy a részvényes részvényesi meghatalmazott útján is gyakorolhatja részvényesi jogait a részvénytársaság irányában az értékpapírokra vonatkozó külön törvény (vagyis: a Tpt.) előírásai alapján. A Tpt. 151-155. §-ai szabályozzák a részvényes és a részvényesi meghatalmazott közötti jogviszony létrejöttét, részvényesi meghatalmazott jogait, kötelezettségeit és felelősségét. A Tpt. 151. § (1) bekezdésében rögzítésre került az, hogy részvényesi meghatalmazott nem csak devizabelföldi, hanem devizakülföldi személy is lehet. A belföldi jogalanyok közül az értékpapírszámla-vezető, a letétkezelő és az elszámolóház lehet részvényesi meghatalmazott. Devizakülföldi akkor lehet részvényesi meghatalmazott, ha a saját joga alapján jogosult a saját nevében a részvényes javára a részvénytársasággal szemben részvényesi jogok gyakorlására. A Tpt. főszabálya az, hogy a részvényesi meghatalmazott által saját nevében, de a részvényes javára történő szavazati jog gyakorlását a részvényes szavazati jogaként, vagyis a részvényes befolyásszerzéseként kell figyelembe venni. A Tpt. 152. § (1) bekezdés alapján a devizabelföldi részvényesi meghatalmazott a részvénytársasággal szemben részvényesi jogokat a részvénykönyvbe részvényesi meghatalmazottként történő bejegyzését követően gyakorolhat. A devizakülföldi részvényesi meghatalmazottra saját joga ettől eltérő szabályt írhat elő, ezért a Tpt. kivételes szabálya szerint, ha a devizakülföldi részvényesi meghatalmazott nem részvényesi meghatalmazottként, hanem részvényesként jegyezteti be magát a részvénykönyvbe, akkor az ő befolyásszerzését kell megállapítani.[168]
A Tpt. 65/A. § (2) bekezdése alapján a befolyás mértékének megállapítása során b) a szerződést biztosító mellékkötelezettségként biztosítékul adott részvény alapján a részvényest megillető szavazati jogot - eltérő megállapodás hiányában - a biztosíték jogosultjának szavazati jogaként kell figyelembe venni. Szokatlan jogalkotási megoldással állunk szemben a b) pont esetén, a törvényalkotó ugyanis változatlanul eltérést megengedő (diszpozitív) szabályt alkalmaz, ezáltal a felekre a (részvényesre és a biztosíték jogosultjára) bízza azt, hogy kinek a befolyásszerzésére kerüljön sor. Jogdogmatikai szempontból a kérdés egyértelmű: a részvény feletti tulajdonjog (rendelkezési jog) határozza meg azt, hogy az adott időpontban ki jogosult a részvény alapján szavazati jogot gyakorolni. A zálogjog alapításakor a zálogjogosult soha nem szerzi meg a zálogtárgy, jelen esetben a részvény tulajdonjogát, vagyis a szavazati jogot sem szerzi meg. A Ptk. 255. § (2) bekezdése értelmében semmis a kielégítési jog megnyílta előtt létrejött azon megállapodás, amely szerint a zálogjogosult a kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát. Az óvadék nyújtásakor a Ptk. 270. § (3) bekezdése alapján a felek megállapodhatnak abban, hogy a jogosult használhatja az óvadék tárgyát és rendelkezhet vele. Az óvadékjogosult tehát kizárólag ilyen magállapodás alapján szerzi meg a részvény tulajdonjogát, vagyis a szavazati jogot. A biztosíték (zálogtárgy, óvadéktárgy) tulajdonjogának átszállásakor következik be a biztosíték jogosultjának tulajdonszerzése, s ezáltal a befolyásszerzése. A Tpt. szabályozása tehát nem foglalkozik a részvény tulajdonjogának átszállásával, hanem a tulajdonosi pozíciótól függetlenül a felek megállapodására bízza azt, hogy kinek a befolyásszerzését kell figyelembe venni.
Összefoglalva megállapítható tehát az, hogy a Tpt. szerinti konszern a befolyásszerzési tényállások öt esetkörét nevesíti:
a) A meghatározott mértékű szavazatmennyiség bármilyen jogcímen történő megszerzését (faktikus konszern);
b) Az összehangoltan eljáró személyek magatartását. Összehangoltan eljáró személyek magatartására sor kerülhet egyrészt erre irányuló polgári jogi szerződés megkötése alapján (szerződéses konszern), másrészt erre irányuló polgári jogi szerződés megkötése nélkül abban az esetben, ha a törvény szerint az összehangoltan eljáró személyek Tpt. szerinti csoport tagjai (faktikus konszern);
c) A közeli hozzátartozók szavazatainak egybeszámítása (faktikus konszern);
d) Főszabályként a részvényesi meghatalmazott által saját nevében, de a részvényes javára történő szavazati joggyakorlás a részvényes szavazati jogaként, vagyis a részvényes befolyásszerzéseként jön figyelembe (szerződéses konszern);
e) A szerződést biztosító mellékkötelezettségként biztosítékul adott részvény alapján a részvényest megillető szavazati jogot - eltérő megállapodás hiányában - a biztosíték jogosultjának szavazati jogaként kell figyelembe venni, vagyis a biztosíték jogosultjának befolyásszerzéseként jön figyelembe (szerződéses konszern).

2. A hatáskörrel rendelkező felügyelet és az alkalmazandó jog

Az egységes pénzügyi piac megvalósítása érdekében a 13. sz. irányelv alapján módosított és jelenleg hatályos Tpt. két, az Európai Unió tagállamai tekintetében teljes (többoldalú) nemzetközi kollíziós (kapcsoló) szabályt fogalmazott meg a tagállami felügyeleti hatóságok, és ezáltal a tagállami eljárási jogok, valamint a tagállami anyagi jogok (társasági jogok) összeütközésének megakadályozása céljából. Nemzetközi kollíziós szabálynak azt a jogi normát tekintjük, amely szuverén államok jogi normáinak valamilyen összeütközését rendezi, azaz meghatározza, hogy több figyelembe jöhető jogszabály közül ténylegesen melyiket kell alkalmazni. Teljes (többoldalú) az a kollíziós szabály, amely az adott nemzetközi magánjogi tényállásra irányadó jogot mindenképpen meghatározza, akár a belföldi, akár a külföldi törvények figyelembevételére vezet a kapcsolás. Megjegyzendő azonban, hogy a kollíziós szabályok a magyar jog és a nem uniós tagállamok joga tekintetében nem akadályozzák meg az összeütközést. A törvénymódosítás az eljáró hatóság joga (lex fori) mint kapcsoló elv alapján rendezi azt, hogy mely tagállam felügyeleti hatósága jogosult eljárni az adott eljárásban. A céltársaság részvényeinek az első szabályozott piacra történő bevezetésének helye határozza meg az eljáró nemzeti felügyeleti hatóságot, s ezáltal az alkalmazandó eljárási jogot.
A Tpt. 66. § (1) bekezdése értelmében, ha a céltársaság részvényei több tagállam szabályozott piacára be vannak vezetve, a vételi ajánlat felügyeletét azon tagállam felügyeleti hatósága látja el, amely területén működő szabályozott piacra a társaság részvényeit legkorábban bevezették. A Tpt. 66. § (2) bekezdése alapján, ha a céltársaság részvényeinek bevezetése első alkalommal egyidejűleg több tagállamban is megtörtént, a céltársaság e szabályozott piacoknak és hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóságoknak a kereskedés első napján történő értesítésével határozza meg azt, hogy mely tagállam felügyeleti hatósága lesz a vételi ajánlat felügyeletére hatáskörrel rendelkező. A 13. sz. irányelv alapján módosított és jelenleg is hatályos Tpt. a székhely szerinti jog (lex domicilii) mint kapcsoló elv alapján rendezi azt, hogy mely tagállam társasági jogát kell alkalmazni a befolyásszerzésre. A nyilvános vételi eljárásra alkalmazandó anyagi jog a céltársaság székhelye szerinti társasági jog. A Tpt. 66. § (4) bekezdése szerint az alkalmazandó anyagi jog szabályai irányadóak a kötelező vételi ajánlat megtételének a befolyás százalékos mértékéhez kötött határának meghatározására, illetve a befolyás mértékének számítási módjára; a munkavállalók tájékoztatására; és a céltársaság igazgatóságának a vételi ajánlatról való tudomásszerzést követő különleges eljárására.

3. A bejelentési és közzétételi kötelezettségre vonatkozó szabályok

A Tpt. 61. § (1) bekezdése kimondja, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényese vagy a szavazati jog birtokosa (e § alkalmazásában a továbbiakban: részvényes) haladéktalanul, de legkésőbb 2 naptári napon belül tájékoztatja a kibocsátót és a Felügyeletet, ha a közvetlenül és közvetve birtokolt, szavazati jogot biztosító részvényének és szavazati jogának aránya eléri, meghaladja a (3) bekezdésben meghatározott mértéket vagy az alá csökken. Első napnak azt a napot követő nap számít, amelyen a részvényes tudomást szerzett vagy az adott helyzetben általában elvárható gondossággal eljárva tudomást kellett volna szereznie
a) a szavazati jogot biztosító részvény megszerzéséről, eladásáról és a szavazati jog gyakorlásának lehetőségéről, megszűnéséről, függetlenül attól, hogy ez mely napon következik be, vagy
b) a kibocsátó által közzétett tájékoztatás alapján, hogy megváltozott azoknak a részvényeknek a mennyisége, amelyekhez a kibocsátó létesítő okiratának rendelkezése alapján szavazati jog kapcsolódik.
A Tpt. 61. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés szerinti tájékoztatási kötelezettséget a saját részvények esetén a kibocsátónak kell teljesítenie.
A Tpt. 61. § (3) bekezdése alapján az (1) bekezdés szerinti bejelentési mértékek a következők: öt, tíz, tizenöt, húsz, huszonöt, harminc, harmincöt, negyven, negyvenöt, ötven, hetvenöt, nyolcvan, nyolcvanöt, kilencven, kilencvenegy, kilencvenkettő, kilencvenhárom, kilencvennégy, kilencvenöt, kilencvenhat, kilencvenhét, kilencvennyolc és kilencvenkilenc százalék.
A Tpt. 61. § (4) bekezdése szerint a szavazati jog kiszámítása - a szavazati jog gyakorlásának korlátozására vonatkozó előírásoktól függetlenül - mindazon részvények alapján történik, amelyhez a kibocsátó létesítő okiratának rendelkezése alapján szavazati jog kapcsolódik. Az (1) bekezdés szerinti arány meghatározásakor a részvényes részesedésén kívül az (5) és (6) bekezdés szerinti szavazati jogot is figyelembe kell venni.
A Tpt. 61. § (5) bekezdése kimondja, hogy az (1) bekezdés szerinti arány meghatározásakor a részvényes szavazati jogaként kell figyelembe venni a részesedéshez kapcsolódó szavazati jogot, amelyet
a) a részvényes és harmadik személy olyan megállapodás alapján gyakorolhat, amely lehetővé teszi a megállapodásban részes felek számára a szavazati jog összehangolt gyakorlását,
b) a részvényes a szavazati jog ideiglenes átruházására irányuló megállapodás alapján gyakorolhat,
c) a részvényes a nála biztosítékként elhelyezett részesedéshez kapcsolódóan, megállapodás alapján gyakorolhat,
d) a részvényes a részesedésre vonatkozó haszonélvezeti jog alapján gyakorolhat,
e) a részvényes ellenőrzött vállalkozása az a)-d) pontokban meghatározottak alapján gyakorolhat,
f) a részvényes letétkezelőként - a letevő konkrét utasítása hiányában - saját döntése alapján gyakorolhat,
g) harmadik személy - a részvényessel kötött megállapodás alapján - saját nevében, a részvényes javára gyakorolhat, vagy
h) a részvényes meghatalmazottként - a meghatalmazó konkrét utasítása hiányában - saját döntése alapján gyakorolhat.
A Tpt. 61. § (6) bejkezdése értelmében az (1) bekezdés szerinti arány meghatározásakor figyelembe kell venni a részvényes ellenőrzött vállalkozásaként működő
a) alapkezelő társaság szavazati jogát, ha az alapkezelő társaság az általa kezelt értékpapír-állományhoz kapcsolódó szavazati jogot,
b) befektetési vállalkozás, hitelintézet szavazati jogát, ha a befektetési vállalkozás, hitelintézet az általa kezelt portfolióhoz kapcsolódó szavazati jogot
a részvényes, a részvényes másik ellenőrzött vállalkozásának közvetlen, közvetett vagy bármely más módon adott utasítása alapján gyakorolhatja.
A Tpt. 61. § (7) bekezdése alapján az (1) bekezdés szerinti arány meghatározásakor nem kell figyelembe venni a részvényes ellenőrzött vállalkozásaként működő befektetési alapkezelő, ÁÉKBV-t kezelő vállalkozás, befektetési vállalkozás, hitelintézet szavazati jogát, ha a befektetési alapkezelő, az ÁÉKBV-t kezelő vállalkozás, a befektetési vállalkozás, a hitelintézet rendelkezik portfoliókezelési tevékenység végzésére jogosító engedéllyel, és
a) papír alapú vagy elektronikus eszköz útján adott konkrét utasítása alapján,
b) a részvényestől függetlenül
gyakorolhatja az általa kezelt portfolióhoz kapcsolódó szavazati jogot.
A Tpt. 61. § (8) bekezdése szerint a (7) bekezdésben foglaltak alkalmazásának további feltétele, hogy
a) a részvényes megküldi a Felügyeletnek az ellenőrzött vállalkozásaként működő befektetési alapkezelő, ÁÉKBV-t kezelő vállalkozás, befektetési vállalkozás, hitelintézet és a felügyeletüket ellátó, hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóság megnevezését,
b) a részvényes megküldi a Felügyeletnek arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy
ba) az ellenőrzött vállalkozásaként működő befektetési alapkezelő, ÁÉKBV-t kezelő, befektetési vállalkozás, hitelintézet a részvényestől függetlenül gyakorolhatja az által kezelt portfolióhoz kapcsolódó szavazati jogokat, és
bb) az ellenőrzött vállalkozásaként működő befektetési alapkezelőt, ÁÉKBV-t kezelő vállalkozást, befektetési vállalkozást, hitelintézetet megillető szavazati jog gyakorlásába közvetlen, közvetett utasítással vagy bármely más módon nem avatkozik be,
c) a részvényes és az ellenőrzött vállalkozásai írásbeli eljárásrendet fogadnak el és tartanak be a szavazati jog gyakorlásával kapcsolatos egymás közötti információáramlás megakadályozása érdekében.
A Tpt. 61. § (9) bekezdése kimondja, hogy az (1) bekezdés szerinti tájékoztatási kötelezettség terheli azt a személyt is, aki közvetlenül vagy közvetve olyan, a Bszt. szerinti pénzügyi eszköznek - ideértve a határidős, opciós szerződéseket is - van a birtokában, amely - a birtokos egyedüli saját kezdeményezésére vagy megállapodás alapján - a kibocsátó szavazati jogot biztosító részvényének és szavazati jogának megszerzését teszi lehetővé.
A Tpt. 61. § (10) bekezdése értelmében a részvényes mentesül az (1) bekezdés szerinti tájékoztatási kötelezettség alól, ha a tájékoztatási kötelezettséget az anyavállalata, vagy ha az anyavállalata is ellenőrzött vállalkozás, akkor annak anyavállalata teljesíti.
A Tpt. 61. § (11) bekezdése alapján a hitelintézet és a befektetési vállalkozás a kereskedési könyvben nyilvántartott részesedés esetén mentesül az (1) bekezdés szerinti tájékoztatási kötelezettség alól, ha
a) biztosítja, hogy a részesedéshez kapcsolódó szavazati jogot senki se gyakorolhassa,
b) a kibocsátó döntéshozó, ügyvezető, felügyelő szervei vagy testületi tagjainak kinevezésére, felmentésére vonatkozó döntések meghozatalában nem vesz részt, és
c) a kereskedési könyvben nyilvántartott részesedéshez kapcsolódó szavazati jogok nem haladják meg az 5%-ot.
A Tpt. 61. § (12) bekezdése szerint az árjegyző mentesül az (1) bekezdés szerinti tájékoztatási kötelezettség alól, ha
a) biztosítja, hogy a részesdéséhez kapcsolódó szavazati jogot senki se gyakorolhassa,
b) az árjegyzői tevékenység megkezdését és megszüntetését megelőzően értesíti a Felügyeletet,
c) elkülönített nyilvántartást vezet az árjegyzői tevekénységhez szükséges részvényekről és pénzügyi eszközökről.
A Tpt. 61. § (13) bekezdése értelmében, ha az árjegyző a kibocsátóval, tőzsdével árjegyzői megállapodást kötött, akkor a megállapodást a Felügyelet kérésére bemutatja.
A Tpt. 61. § (14) bekezdése szerint az e §-ban meghatározott tájékoztatást elmulasztó személy a tájékoztatási kötelezettség teljesítéséig a részvénytársaságban a szavazati jogát nem gyakorolhatja.
A Tpt. 61. § (15) bekezdése alapján a Felügyelet a honlapján közzéteszi a szabályozott piac kereskedési napjainak beosztását.
A 13. sz. irányelv alapján módosított Tpt. a VII. fejezeten belül, a 67. §-ban helyezte el a bejelentési és közzétételi kötelezettségre vonatkozó szabályokat. A 2007. december 1. napjától azonban - figyelemmel a 2007. évi CXXXVII. törvénnyel történt módosításra - már nem a 67. §, hanem az V. fejezetbe tartozó 61. § tartalmazza e szabályokat. A jogalkotó a 2008. évi CIII. törvény útján 2009. január 1. napi hatállyal újfent módosította a Tpt. 61. §-ában írt szabályokat. Az új szabályozás több ponton lényegesen megváltoztatta a befolyásszerzés bejelentésének és közzétételének szabályait, mindazonáltal e szabályoknak a VII. fejezetből az V. fejezetbe történő áthelyezése a közzétételi kötelezettség teljesítésének helye tekintetében némi koherenciazavart eredményezett a törvényen belül, amelyre az alábbiakban még részletesen kitérünk. Kihangsúlyozzuk azt is, hogy az a körülmény, hogy a jogalkotó a bejelentési és közzétételi szabályokat kiemelte a VII. fejezetből (a nyilvánosan működő részvénytársaságokban való befolyásszerzés szabályai) nem jelenti azt, hogy azok már nem tartoznak a nyilvánosan működő részvénytársaságok konszernjogába.
A Tpt. a bejelentési és közzétételi kötelezettség előírásával a fokozott kisebbségvédelmet és hitelezővédelmet biztosítja. A közzétételi kötelezettség előírása folytán megnövekszik az átláthatóság, kisebbségi részvényesek és a hitelezők értesülnek a szavazati jog változásáról, s ezen információ birtokában a kisrészvényesek képesek lehetnek dönteni arról, hogy részvényeiket elidegenítik, megtartják vagy esetleg további részvényeket vásárolnak, míg a hitelezők képesek lehetnek dönteni arról, hogy szerződéses jogviszonyt létesítenek-e a céltársasággal, vagy fennálló (tartós) szerződéses jogviszonyukat fenntartják-e vagy megszüntetik. A bejelentési kötelezettség előírása folytán a céltársaság (annak igazgatósága, illetve igazgatótanácsa és menedzsmentje), valamint a befolyásszerzés folyamata felett széles körű ellenőrzési jogkört gyakorló Felügyelet szerez tudomást a szavazati jog növekedéséről és csökkenéséről. A Tpt. 61. §-a folyamatos bejelentési és közzétételi kötelezettséget ír elő az alábbiak szerint. Míg a korábbi szabályozás szerint a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő ötszázalékos mértékű befolyásszerzéstől kezdődően öt százalékpontonként kellett a bejelentést és a közzétételt teljesíteni, addig az új szabályozás szerint ez a szabály csak az ötvenszázalékos befolyás eléréséig, illetőleg hetvenöt százalékos befolyás fölött alkalmazandó, ugyanakkor kilencvenszázalékos befolyás fölött a bejelentési kötelezettség már egy százalékpontonként fennáll. A Tpt. 61. § (3) bekezdése szerint a küszöbértékek a következők: 5%, 10%, 15%, 20%, 25%, 30%, 35%, 40%, 45%, 50%, 75%, 80%, 85%, 90%, 91%, 92%, 93%, 94%, 95%, 96%, 97%, 98%, 99%. Megállapítható tehát az, hogy 5%-50% között öt százalékpontonként áll fenn, 50%-75% között nem áll fenn, 75%-90% százalék között ismét öt százalékpontonként áll fenn, míg 90%-99% között egy százalékpontonként áll fenn a folyamatos bejelentési kötelezettség. A folyamatosság tehát a szavazati jog 50%-ának és 75%-ának megszerzése között megszakad. A Tpt. 61. § (1) bekezdés első mondata értelmében a folyamatos bejelentési és közzétételi kötelezettség a befolyás csökkenése esetén is fennáll. A küszöbszámokkal összefüggésben végezetül megállapítható az is, hogy a törvény a bejelentési és közzétételi kötelezettség tekintetétben alacsonyabb küszöbszámokat ír elő, mint a nyilvános ajánlattételi kötelezettség esetén. A Tpt. ilyen módon kívánja teljessé tenni a fokozott kisebbségvédelmet, és biztosítani a fokozott hitelezővédelmet.
A bejelentési kötelezettség a kibocsátó (a potenciális céltársaság) és a Felügyelt irányában áll fenn. A bejelentést a céltársasághoz és a Felügyelethez egyidejűleg kell megtenni. Amíg a korábbi szabályozás szigorú objektív határidőt írt elő a bejelentésre, amelynek teljesítése gyakorta nehézséget okozott, addig a 2008. évi CIII. törvénnyel módosított Tpt. 61. § (1) bekezdése már szubjektív határidőt ír elő, amely határidő kezdőnapjának azt a napot követő nap számít, amelyen a részvényes tudomást szerzett vagy az adott helyzetben általában elvárható gondossággal eljárva tudomást kellett volna szereznie a) a szavazati jogot biztosító részvény megszerzéséről, eladásáról és a szavazati jog gyakorlásának lehetőségéről, megszűnéséről, függetlenül attól, hogy ez mely napon következik be, vagy b) a kibocsátó által közzétett tájékoztatás alapján, hogy megváltozott azoknak a részvényeknek a mennyisége, amelyekhez a kibocsátó létesítő okiratának rendelkezése alapján szavazati jog kapcsolódik.
A Tpt. 61. § (4) bekezdés egyértelműen kimondja azt, hogy valamennyi szavazati jogot biztosító részvény alapján kell a szavazati jogot kiszámítani, még akkor is, ha a szavazati jogok gyakorlását felfüggesztették (például: az alapszabály meghatározott szavazatmennyiségben korlátozza a szavazati jogot).
A Tpt. 61. § (1)-(2) bekezdésekben írt szabályok szerint a bejelentési és közzétételi kötelezettség alanyai: a részvényes vagy a szavazati jog birtokosa, vagyis a befolyásszerző (az, akinek a szavazati joga megnövekszik vagy lecsökken) és saját részvény esetén a kibocsátó. A Tpt. 61. § (5)-(6) bekezdéseiben írt szabályok részletesen és kimerítő jelleggel meghatározzák azt, hogy milyen szavazati jogokat kell a befolyásszerző szavazati jogaként figyelembe venni az arányszámítás során. A Tpt. 61. § (6) bekezdésében írt szabály tartalmazza az ellenőrzött vállalkozás fogalmát, amelyet a Tpt. 5. § (1) bekezdés 136. pontja határoz meg. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 136. pontja értelmében ellenőrzött vállalkozás: olyan vállalkozás, a) amely esetén a szavazati jogok többségét egy személy gyakorolhatja, b) amelynek egy tulajdonosa jogosult a vállalkozás döntéshozó, ügyvezető vagy felügyelő szervei, testületi tagjainak többségét kinevezni vagy felmenteni, c) amely esetén a szavazati jogok többségét - a vállalkozás más tulajdonosával kötött megállapodás alapján - egy személy egyedül gyakorolhatja, vagy d) amely fölött a létesítő okirat, megállapodás alapján egy személy döntő befolyást, ellenőrzést gyakorol vagy gyakorolhat. A Tpt. 61. § (7) bekezdésében írt szabály meghatározza, hogy a befolyásszerző szavazati arányának kiszámításakor mely vállalkozásokban fennálló szavazati jogát nem kell figyelembe venni. A Tpt. 61. § (9) bekezdésében rögzített szabály a Bszt. szerinti pénzügyi eszközök útján megszerezhető szavazati jogok figyelembevételét írja elő a bejelentési kötelezettség tekintetében. A Tpt. 61. § (10) bekezdésben írt lényeges szabály egyértelműen előírja, azt, hogy a bejelentési kötelezettséget az anyavállalat köteles teljesíteni, a leányvállalat mentesül a bejelentési kötelezettség teljesítése alól. A Tpt. 61. § (11)-(13) bekezdéseiben írt szabályok a hitelintézet, a befektetési vállalkozás és az árjegyző tekintetében írnak elő különös mentesülési esetköröket a bejelentési kötelezettség teljesítése alól.
A jogalkotó a Tpt. 61. §-ában elmulasztotta meghatározni a közzétételi kötelezettség helyét, illetőleg elmulasztott utaló szabályt beiktatni. Mindaddig, amíg a közzétételi kötelezettség szabályai a VII. fejezetben helyezkedtek el, a törvény koherens volt, ugyanis a VII. fejezetbe tartozó 65. § (3) bekezdése tartalmazott utaló szabályt. A Tpt. 65. § (3) bekezdése értelmében ha e fejezet közzétételről, közzétételi kötelezettségről vagy a közzététel kezdeményezéséről rendelkezik, a közzététel helye a 34. § (4) bekezdésében meghatározott hely. Az idézett utaló szabály azonban csak a VII. fejezetben írt közzétételi kötelezettségről szól. A hatályos Tpt. szerint pedig a konszernjogi közzétételi kötelezettség már nem a VII. fejezetben, hanem a V. fejezetben van szabályozva. Az utaló szabály hiánya ellenére álláspontunk szerint a közzétételre kötelezett személy a Tpt. 34. § (4) bekezdésében meghatározott közzétételi helyek valamelyikén köteles a szavazati joga növekedését, lecsökkenését, illetőleg megszűnését közzétenni.
A Tpt. 34. § (4) bekezdése értelmében a közzététel helye: a) legalább egy országos terjesztésű napilap, vagy b) a kibocsátó és - ha van - a forgalmazó honlapja, vagy c) annak a szabályozott piacnak a honlapja, amelyen az értékpapírral kereskednek, vagy d) a Felügyelet honlapja, ha a Felügyelet nyújt ilyen szolgáltatást az e törvény szerinti közzétételi kötelezettség teljesítése céljából. A Tpt. 34. § (5) bekezdése alapján ha, a kibocsátó a tájékoztatót a (3) bekezdés b) pontja, vagy a (4) bekezdés a) pontja szerint teszi közzé, a Felügyelet kötelezheti a kibocsátót, hogy a tájékoztatót a (4) bekezdés b) pontja szerint honlapján is közzétegye. A Tpt. 34. § (6) bekezdése szerint a (4) bekezdés a) pontja szerinti közzététel esetén a tájékoztatót minden olyan tagállamban, ahol az értékpapírt nyilvánosan forgalomba hozzák, vagy szabályozott piacra be kívánják vezetni, legalább egy, széles körben terjesztett napilapban meg kell jelentetni.
A 13. sz. irányelv alapján módosított és jelenleg hatályos Tpt. szerint a bejelentési és közzétételi kötelezettség megszegésének hátrányos jogkövetkezményei (szankciói) megváltoztak. A Tpt. kétféle szankciót rendel alkalmazni: a) magánjogi (anyagi jogi) szankciót, és b) közjogi szankciót.
A Tpt. 61. § (15) bekezdése határozza meg a magánjogi szankciót. A Tpt. 61. § (15) bekezdése alapján az e §-ban meghatározott tájékoztatást (helyesen: bejelentést) elmulasztó személy a kötelezettség teljesítéséig a céltársaságban a szavazati jogát nem gyakorolhatja. A törvény - helytelenül - csak a bejelentési kötelezettség elmulasztását szankcionálja. Álláspontunk szerint a fokozott kisebbségvédelem és hitelezővédelem szempontjából a közzétételi kötelezettségnek van nagyobb jelentősége, ezért a közzétételi kötelezettség elmulasztását is szankcionálni kellene. Megítélésünk szerint a Tpt. enyhe szankciót alkalmaz, ugyanis csak a szavazati jog gyakorlását tiltja meg (jóllehet a korábban szabályosan megtett bejelentéssel érintett szavazati jog gyakorlását is megtiltja), a mulasztó személy egyéb részvényesi jogait továbbra is gyakorolhatja. A mulasztó részvényes tehát jogosult felvilágosítást kérni, jogosult részt venni a céltársaság közgyűlésén, a közgyűlésen felvilágosítást kérhet, indítványt tehet, jogosult az osztalék (osztalékelőleg) és a likvidációs hányad felvételére. A törvénymódosítás indokolatlanul és szükségtelenül változtatta meg a korábbi helyes szabályozást. A mulasztó részvényessel szemben a szigorúbb szankció (valamennyi részvényesi jog gyakorlásának szünetelése) bírt megfelelő visszatartó erővel, pusztán a szavazati jog gyakorlásának a szünetelése nem kellő súlyú szankció.[169]
A Tpt. 400. §-a és 406. §-a határozza meg a közjogi szankciókat. A Tpt. 400. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Felügyelet az alábbi intézkedéseket, szankciókat alkalmazhatja: g) a nyilvánosan működő részvénytársaságban ötszázalékos vagy azt meghaladó befolyással rendelkező részvényest meghatározott tartalmú rendkívüli adatszolgáltatás teljesítésére kötelezheti; m) törvényben meghatározott esetben és mértékben bírságot szabhat ki. A Tpt. 406. § (1) bekezdése értelmében a bírság összegét a törvényben, a külön jogszabályban és a Felügyelet határozatában meghatározott feltételtől való eltérés, illetve a mulasztás súlyának és az elért vagyoni előny mértékének figyelembevételével kell megállapítani. A Tpt. 406. § (2) bekezdése alapján a bírság összege: h) a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírokkal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség elmulasztása, késedelmes vagy hiányos teljesítése esetén 100 000 - 6 000 000 forint. Azzal a jogtechnikai megoldással, hogy a jogalkotó a Tpt. VII. fejezetéből az V. fejezetbe helyezte át a bejelentési és közzétételi kötelezettséget, a kiszabható bírság összegét is csökkentette, ugyanis így a mulasztó személyt a 406. § (2) bekezdés h) pontja szerinti bírsággal lehet csak sújtani, ami lényegesen kisebb, mint a 406. § (2) bekezdés m) pontja szerinti bírság. Álláspontunk szerint e megoldás helyeselhető, ugyanis a bejelentési és közzétételi kötelezettség elmulasztásának tárgyi súlya kisebb, mint a kötelező nyilvános vételi ajánlat elmulasztásának tárgyi súlya.

4. A nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettségre vonatkozó szabályok

4.1. Befolyásszerzés kötelező nyilvános ajánlattétel útján

A Tpt. 68. § (1) bekezdése kimondja, hogy a céltársaságban, előzetesen - a Felügyelet által jóváhagyott - nyilvános vételi ajánlatot kell tenni a) a huszonöt százalékot meghaladó mértékű befolyásszerzéshez, ha a befolyást szerző részvényesen kívül senki sem rendelkezik a szavazati jogok tíz százalékát meghaladó befolyással, vagy b) a harminchárom százalékot meghaladó mértékű befolyásszerzéshez.
A Tpt. 68. § (2) bekezdése értelmében, ha az (1) bekezdésben meghatározott mértéket meghaladó befolyás megszerzésére a) nem a befolyást szerző közvetlenül erre irányuló magatartása következtében, b) vételi jog, visszavásárlási jog érvényesítése, illetőleg határidős vételi megállapodás teljesítése alapján, c) állami vagyonkezelő szervezet által lefolytatott, törvényben szabályozott eljárás keretében, vagy d) összehangoltan eljáró személyek együttműködése eredményeképpen került sor, akkor a vételi ajánlatot legkésőbb az 55. § (2) bekezdésében meghatározott közzétételtől számított tizenöt napon belül kell megtenni.
A Tpt. 68. § (3) bekezdése alapján összehangoltan eljáró személyek befolyásszerzése esetén a vételi ajánlat megtételére valamennyi szerződő fél együttesen köteles, kivéve, ha a felek megállapodnak a vételi ajánlatot tevő fél személyéről. A vételi ajánlat megtételére kötelezett személyében való megállapodás nem mentesíti a feleket a vételi ajánlat megtételével kapcsolatos felelősség alól.
A Tpt. 68. § (4) bekezdése szerint a vételi ajánlat útján történő befolyásszerzés lebonyolítására a Bszt. 5. §-a (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott szolgáltatás végzésére vonatkozó engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozást, hitelintézetet (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: befektetési szolgáltató) kell megbízni.
A Tpt. 68. §-a a befolyásszerző részére nyilvános ajánlattételi kötelezettséget ír elő a fokozott kisebbségvédelem biztosítása érdekében megegyezően az eredeti Tpt. szabályozásával. A nyilvános vételi ajánlat olyan, a céltársaság részvényeseinek címzett, a céltársaság részvényei vagy azok egy részének megszerzésére tett nyilvános egyoldalú jognyilatkozat, amelynek célja vagy eredménye a céltársaságban való befolyásszerzés, illetőleg a fennálló befolyás mértékének növelése. Álláspontunk szerint a befolyásszerző (ajánlattevő) bármely jogalany lehet: belföldi és külföldi természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli jogalany, kivéve maga a céltársaság. A céltársaság azon ok miatt nem jogosult nyilvános vételi ajánlatot tenni saját részvényeire, mert azáltal megszerezhetné összes saját részvényét, márpedig erre a részvénytársaság nem jogosult a Gt. 283. § (2) bekezdésében és a Gt. 284. § (4) bekezdésében írt szabályok együttes értelmezésére tekintettel.[170]
A részvényt megszerezni kívánó személy (befolyásszerző) számára a nyilvános ajánlattétel előírása és az ajánlati ár (ellenérték) kiszámításának előírása többletkötelezettségnek minősül. Ilyen többletkötelezettségeket tartalmazó előírás hiányában bárki jogosult lenne eltérő árakon megszerezni a nyilvánosan működő részvénytársaság tetszőleges mértékű szavazati jogot biztosító részvényeit. Ez nyilvánvalóan azt eredményezné, hogy egyes részvényesek magasabb, egyes részvényesek alacsonyabb áron lennének képesek értékesíteni részvényeiket. Ilyen többletkötelezettségeket tartalmazó előírás hiányában a részvényeket megszerezni kívánó személy (befolyásszerző) a többi részvényessel külön-külön lenne jogosult megállapodni az átruházandó részvények darabszámában és vételárában. A nyilvános ajánlattételi kötelezettség valójában a felek szerződési szabadságát korlátozza a törvény által meghatározott küszöbszámot meghaladó mértékű szavazatszerzés esetében. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a konszernjog a szerződési szabadságot áldozza fel a szabad tőkemozgás (piacgazdasághoz való alkotmányos alapjog) és a fokozott kisebbségvédelem (tulajdonhoz való alkotmányos alapjog) oltárán. A törvény a nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettség és az ahhoz kapcsolódó nyilvános eljárás előírásával egyrészt biztosítja a nyilvánosan működő részvénytársaságban való befolyásszerzés átláthatóságát, és az átlátható, nyilvános eljárás keretében annak lehetőségét, hogy bárki befolyást szerezhessen a nyilvánosan működő részvénytársaságban, másrészt biztosítja a fokozott kisebbségvédelmet oly módon, hogy valamennyi részvényes azonos vételár mellett jogosult elidegeníteni a céltársaságban meglévő részvényeit.
Habár a nyilvános ajánlattételi kötelezettség elvileg a teljes kisebbség érdekét kellene, hogy fokozottan védelmezze, a Tpt. 71. § (1) bekezdése szerint a vételi ajánlatot nem az összes részvényre, hanem csak a céltársaság valamennyi szavazati jogot megtestesítő részvényére, valamennyi szavazati joggal rendelkező részvényese számára kell megtenni. Kihangsúlyozandó ugyanakkor az, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a Gt. 186. § (4) bekezdésében írt szabály alapján létezhetnek szavazati joggal nem rendelkező részvények is (például: szavazati jogot kizáró osztalékelsőbbséget biztosító részvények vagy szavazati jogot kizáró likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbséget biztosító részvények), amelyekre nem terjed ki a nyilvános vételi ajánlat hatálya. További kérdést vet fel az, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság esetén is kibocsátható dolgozói részvényfajta, amely a Gt. 191. § (3) bekezdése értelmében csak a részvénytársaság munkavállalóira, illetve azokra ruházható át, akik számára az alapszabály ezt a jogot a részvénytársasággal fennállt korábbi munkaviszonyukra tekintettel biztosítja. Amennyiben a befolyásszerző személy nem a céltársaság munkavállalója vagy egykori munkavállalója, úgy a nyilvános vételi ajánlat alapján nem jogosult a dolgozói részvények megszerzésére.
A Tpt. 68. § (1) bekezdésében rögzített főszabály továbbra is a befolyás létrejöttét megelőzően, a Felügyelet által jóváhagyott nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettséget ír elő a huszonöt százalékot meghaladó mértékű befolyásszerzéshez, ha a befolyást szerző részvényesen kívül senki sem rendelkezik a szavazati jogok tíz százalékát meghaladó befolyással, vagy a harminchárom százalékot meghaladó mértékű befolyással. Ebből következően továbbra is helytálló az a legfelsőbb bírósági eseti döntés, miszerint a nyilvános vételi ajánlatot előzetesen jóváhagyó felügyeleti határozat ellen a részvényesnek nincs kereshetőségi joga (aktív perbeli legitimációja). A bíróság helyesen mutatott rá eseti döntésének indokolásában arra, hogy a perbeli ügyben a Felügyelet a Tpt. 68. § (1) bekezdésében említett jóváhagyó határozatot hozott. Ebben az eljárásban az ajánlattevő és a Felügyelet között közigazgatási jogviszony jött létre, melyben az ajánlattevő a közigazgatási ügy ügyfelének minősül. A jóváhagyást megadó vagy megtagadó felügyeleti határozat az eljárás ügyfelén kívül másra nézve közvetlenül jogot vagy kötelezettséget, valamint törvényes érdeket nem keletkeztet. A jóváhagyást megadó felügyeleti határozat alapján ugyanis a részvényesek utóbb, és saját belátásuk szerint döntenek részvényeik átruházásáról. A részvényesek érdekeltségét tehát a jogügyletben nem a Felügyelet határozata, hanem saját elfogadó nyilatkozatuk teremti meg. Az ajánlat és annak elfogadása olyan polgári jellegű ügylet, amely az ajánlat előzetes jóváhagyására irányuló közigazgatási eljárásban közvetlen érdekeltséget, a részvényes jogának érintettségét, így perindítási jogosultságát sem teremti meg.[171]
A Tpt. 68. § (2) bekezdése tartalmazza a kivételes szabályt, amely kimerítő jelleggel (taxatív módon) sorolja fel azokat az esetköröket, amikor a befolyásszerzőt nem előzetes, hanem utólagos vételi ajánlattételi kötelezettség terheli. A Tpt. 68. § (2) bekezdése meglehetősen nyakatekert módon, egy kétszeres utaló szabály segítségével szabályozza a nyilvános vételi ajánlat megtételének időpontját. Az első utalás a Tpt. 55. § (2) bekezdésére történik. A Tpt. 55. § (2) bekezdése kimondja, hogy a kibocsátó (céltársaság) a hozzá érkezett, 61. § szerinti tájékoztatást haladéktalanul, de legkésőbb két naptári napon belül közzéteszi a Felügyelet egyidejű tájékoztatása mellett. A Tpt. 55. § (2) bekezdés tartalmazza a második utalást, amely a Tpt. 61. §-ban írt tájékoztatás közzétételét írja elő. A Tpt. 61. § (1) bekezdés elő mondata alapján a befolyásszerző a szavazati jog a küszöbszámot elérő mértékű megszerzéséről haladéktalanul, de legkésőbb két napon belül egyidejűleg köteles tájékoztatni a céltársaságot (kibocsátót) és a Felügyeletet. Végső soron tehát a Tpt. 61. § (1) bekezdés első mondatában meghatározott naptól számított kettő + kettő + tizenöt napon belül, vagyis a befolyás létrejöttét követően kell megtenni a nyilvános vételi ajánlatot. A törvény helyesen tesz különbséget a nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettség időpontjának előírásakor, ugyanis a szándékos befolyásszerzés esetén fennáll a reális lehetősége annak, hogy a befolyásszerző a törvényben meghatározott küszöbszám elérését megelőzően, vagyis a befolyásszerzés létrejöttét megelőzően tegyen nyilvános vételi ajánlatot, ugyanakkor a Tpt. 68. § (2) bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott esetkörökben nem áll fenn a reális lehetősége az előzetes nyilvános vételi ajánlattételnek. A törvény a fokozott kisebbségvédelem biztosítása céljából írja elő az előzetes nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettséget abban az esetben, amikor az lehetséges, vagyis a szándékos befolyásszerzés esetén.
A korábbi szabályozással megegyezően a Tpt. 68. § (3) bekezdése alapján az összehangoltan eljáró személyek befolyásszerzése esetén a nyilvános vételi ajánlat megtételére valamennyi fél együttesen köteles, kivéve, ha a felek megállapodnak a nyilvános vételi ajánlatot tevő fél személyéről. Új elem a szabályozásban az, hogy a nyilvános vételi ajánlat megtételére kötelezett személyében való megállapodás nem mentesíti a feleket a nyilvános vételi ajánlat megtételével kapcsolatos felelősség alól. Jogdogmatikai szempontból valójában a nyilvános vételi ajánlat megtételével kapcsolatos kötelezettségről van szó, mintsem a nyilvános vételi ajánlat megtételével kapcsolatos felelősségről. A nyilvános vételi ajánlat megtételével kapcsolatos kötelezettség megszegése miatt egyébként a törvény nem felelősség-telepítő, -kiterjesztő szankciót, hanem a részvényesi jogok szünetelését előíró szankciót alkalmaz. Álláspontunk szerint ezen a szabályon azt kell érteni, hogy a nyilvános vételi ajánlat megtételével kapcsolatos kötelezettséget megszegő, valamennyi összehangoltan eljáró személy részvényesi joga szünetel.
A nyilvános ajánlattételi eljárás szakszerű és hatékony lebonyolítása érdekében az ajánlattevő köteles a Tpt. 68. § (4) bekezdése szerinti befektetési szolgáltatót megbízni. A törvény e rendelkezésével tehát tovább korlátozza az ajánlattevő szerződési szabadságát, ugyanis szerződéskötési kötelezettséget ír elő részére. Álláspontunk szerint a törvény helyesen írja elő azt, hogy nyilvánosan működő részvénytársaságban való befolyásszerzés összetett folyamatát jól ismerő, professzionális szereplőt (befektetési szolgáltatót) kell igénybe venni, ugyanis az ajánlattevő rendszerint nincs ismeretében a nyilvános eljárás minden anyagi jogi és eljárásjogi részletével. Jóllehet a befektetési szolgáltató kötelező igénybevétele költségesebbé teszi az eljárást, ugyanakkor a törvény által meghatározott és a részvényekért kifizetendő vételár (ellenérték) nagysága mellett a befektetési szolgáltató díja nem minősül számottevőnek.
A Tpt. 69. § (1) bekezdése kimondja, hogy az ajánlattevő és a 68. § (4) bekezdés alapján megbízott befektetési szolgáltató a vételi ajánlatot jóváhagyásra benyújtja a Felügyeletnek, ezzel egyidejűleg a vételi ajánlatot és annak a Felügyelet részére benyújtott mellékleteit megküldi a céltársaság igazgatósága vagy igazgatótanácsa részére, és kezdeményezi a jóváhagyásra benyújtott vételi ajánlat haladéktalan közzétételét. A közzétételnek a figyelem felhívására alkalmas módon tartalmaznia kell, hogy a közzétett vételi ajánlatot a Felügyelet még nem hagyta jóvá, illetve azt, ha az ajánlattevő versenyfelügyeleti eljárást kezdeményez.
A Tpt. 69. § (2) bekezdése értelmében a vételi ajánlatnak tartalmaznia kell:
a) az ajánlattevő nevét (megnevezését), lakóhelyét (székhelyét);
b) az ajánlattevőnek, illetve az összehangoltan eljáró személyek megállapodásában részt vevő valamennyi félnek, illetve az ajánlattevőnek a részvénytársaságban befolyással rendelkező közeli hozzátartozójának a társaságban fennálló közvetlen vagy közvetett befolyása mértékét, a tulajdonában álló részvények darabszámát, sorozatát;
c) a részvényekért ajánlott ellenérték pénzben kifejezett értékét, az ellenérték összetételét (pénzbeli, illetve értékpapírral történő teljesítés aránya, értékpapír esetén a felajánlott értékpapír megnevezése stb.), illetve az ellenérték kiszámításának, teljesítésének módját, ideértve a 74. § (6)-(8) bekezdésében meghatározott szabályokra történő figyelemfelhívást is;
d) a vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidőt;
e) a vételi ajánlat elfogadása (a továbbiakban: elfogadó nyilatkozat) megtételének lehetséges helyét és módját, továbbá a meghatalmazott vagy közreműködő igénybevételének feltételeit;
f) a közreműködő - a 68. § (4) bekezdés alapján megbízott - befektetési szolgáltató nevét és székhelyét;
g) a (4) bekezdésben meghatározott működési terv és az ajánlattevő gazdasági tevékenységéről szóló jelentés megtekintésének helyét;
h) közös ajánlat esetén az elfogadó nyilatkozatban megjelölt részvényeknek az ajánlattevők közötti megosztási arányát;
i) a vételi ajánlattól történő elállási jog fenntartására vonatkozó nyilatkozatot arra az esetre, ha az elfogadó nyilatkozatok alapján nem kerülne sor ötven százalékot meghaladó mértékű befolyás megszerzésére;
j) az ajánlattevő céltársasággal való kapcsolatának leírását;
k) az áttörési szabály eredményeként esetlegesen megszűnő jogok miatt felajánlott kártalanítás összegének a 76/C. §-ban foglaltak figyelembevételével történő meghatározását és kifizetésének módját;
l) a foglalkoztatásra vonatkozó, valószínűsíthető következményeket;
m) a részvényes és az ajánlattevő közötti, a vételi ajánlat elfogadásával létrejött adásvételi szerződéssel kapcsolatos jogvitában alkalmazandó jog és az illetékes bíróság meghatározását, és
n) minden egyéb olyan lényeges körülményt, amely a vételi ajánlatot befolyásolhatja.
A Tpt. 69. § (3) bekezdése szerint tilos a vételi ajánlat oly módon történő meghatározása, amely a részvényesek tekintetében az elfogadó nyilatkozatra vonatkozóan sérti az egyenlő bánásmód követelményét.
A Tpt. 69. § (4) bekezdése alapján az ajánlattevő köteles a részvénytársaság jövőbeni működésére vonatkozóan a 8. számú mellékletben meghatározott kötelező elemeket tartalmazó működési tervet és amennyiben az ajánlattevő akár külföldi, akár belföldi gazdálkodó szervezet, gazdasági tevékenységéről jelentést készíteni.
A Tpt. 69. § (5) bekezdése kimondja, hogy az ajánlattevő gazdasági tevékenységéről szóló jelentés valóságtartalmáért az ajánlattevő és a 68. § (4) bekezdés alapján megbízott befektetési szolgáltató írásban felelősséget vállal. A felelősségvállaló nyilatkozatnak tartalmaznia kell, hogy a gazdasági tevékenységről szóló jelentés a valóságnak megfelelő adatokat és állításokat tartalmaz, valamint nem hallgat el olyan tényt és információt, amely az ajánlattevő és a vételi ajánlat megítélése szempontjából jelentőséggel bír. A gazdasági tevékenységről szóló jelentés félrevezető tartalma vagy információ elhallgatása következtében keletkezett kár megtérítéséért az ajánlattevő és a 68. § (4) bekezdés alapján megbízott befektetési szolgáltató egyetemlegesen felel.
A Tpt. 69. § (6) bekezdése értelmében az ajánlattevőnek és a 68. § (4) bekezdés alapján megbízott befektetési szolgáltatónak a vételi ajánlat jóváhagyására irányuló kérelméhez mellékelnie kell:
a) a működési tervet és a gazdasági tevékenységről szóló jelentést,
b) annak igazolását, hogy az ajánlatban meghatározott részvények megszerzéséhez szükséges ellenérték szolgáltatásához az ajánlattevő fedezettel rendelkezik, valamint
c) ha a vételi ajánlat megtételére összehangoltan eljáró személyek által kerül sor és a felek a vételi ajánlatot nem együttesen teszik meg, az ajánlattevő személyére vonatkozó megállapodást,
d) ha a vételi ajánlatra a 68. § (2) bekezdése alapján kerül sor, a vételi, illetve visszavásárlási jogot megállapító szerződést, illetve a határidős vételi megállapodás alapján történt részvényszerzés feltételeit tartalmazó szerződést,
e) a vételi jog esetleges gyakorlására vonatkozó nyilatkozatot, ha a vételi ajánlat a céltársaságban kilencven százalékot elérő vagy meghaladó befolyás megszerzésére irányul.
A Tpt. 69. § (7) bekezdése szerint a vételi ajánlat fedezete lehet:
a) pénz,
b) az Európai Unió vagy az OECD tagállama által kibocsátott állampapír,
c) az Európai Unió vagy az OECD tagállamában székhellyel rendelkező hitelintézet által kibocsátott bankgarancia.
A Tpt. 69. § (8) bekezdése alapján nem kell fedezetet képezni az összehangoltan eljáró személyek által birtokolt részvényekre, amennyiben azok nyilatkoznak, hogy nem élnek a vételi ajánlattal, és a vételi ajánlat időszakában, valamint az azt követő két éven belül nem idegenítik el részvényeiket, illetve erre vonatkozó szerződést nem kötnek.
A fokozott kisebbségvédelem biztosítása érdekében a Tpt. 69. § (1) bekezdése előírja, hogy az ajánlattevő és a befektetési szolgáltató a nyilvános vételi ajánlatot jóváhagyás céljából köteles benyújtani a Felügyeletnek. A Tpt. 69. § (2) bekezdés a)-n) pontjai kimerítő jelleggel meghatározzák a nyilvános vételi ajánlat kötelező tartalmát. A kötelező tartalmi elemek közül kettőre hívjuk fel a figyelmet: az ellenértékre, és az elállási jogra. A Tpt. 69. § (2) bekezdés c) pontja szerint a vételi ajánlatnak tartalmaznia kell a részvényekért ajánlott ellenérték pénzben kifejezett értékét. A törvény megengedi, hogy az ajánlattevő a kisebbségi részvényesek számára kedvező módon módosítsa, vagyis megnövelje az ellenértéket, ugyanakkor ebben az esetben is egyelő elbánásban kell részesíteni a kisebbségi részvényeseket. A Tpt. 71. § (2) bekezdése alapján az ajánlattevő - az elfogadásra nyitva álló határidő zárónapjáig - a vételi ajánlatot az ellenérték tekintetében módosíthatja, feltéve, hogy a módosított ellenérték forintban meghatározott értéke meghaladja az ajánlatban meghatározott értéket és a módosítást az ajánlattevő közzéteszi. Az ellenérték módosítása kiterjed a módosítás közzététele előtt tett elfogadó nyilatkozatokra is. A Tpt. 69. § (2) bekezdés i) pontja értelmében a vételi ajánlatnak tartalmaznia kell a vételi ajánlattól történő elállási jog fenntartására vonatkozó nyilatkozatot arra az esetre, ha az elfogadó nyilatkozatok alapján nem kerülne sor ötven százalékot meghaladó mértékű befolyás megszerzésére. Az ajánlattevő jogosult tehát elállási jogot kikötni a nyilvános vételi ajánlatában, de csak arra az esetre, ha a nyilvános vételi ajánlat alapján nem kerülne sor ötven százalékot meghaladó befolyás megszerzésére. A törvény helyesen engedi meg ezt, ugyanis méltánytalan előírás lenne az, ha a törvény arra kötelezné az ajánlattevőt, hogy annak ellenére, hogy jelentős költekezést hajtott végre, de nem jut hozzá a szavazatok többségéhez, mégis megvásárolja a részvényeket. Kihangsúlyozandó az, hogy az ajánlattevő érvényesen kizárólag a nyilvános vételi ajánlatában kötheti ki az elállási jogot, más jognyilatkozatában nem.[172][173]
A Tpt. 69. § (3) bekezdése a fokozott kisebbségvédelem biztosítása érdekében elvi jelleggel mondja ki, hogy a nyilvános vételi ajánlati eljárás során egyenlő bánásmódban kell részesíteni a vételi ajánlatot elfogadó részvényeseket.
A 13. sz. irányelv alapján módosított és jelenleg hatályos Tpt. a kisebbségi részvényesek jogait és érdekeit védelmező garanciális szabályokat maradéktalanul fenntartja. A garanciális szabályok közül kiemelendő az, hogy a Tpt. 69. § (4) bekezdése szerint az ajánlattevő köteles a részvénytársaság jövőbeni működésére vonatkozóan a Tpt. 8. számú mellékletében meghatározott kötelező elemeket tartalmazó működési tervet és az ajánlattevő gazdasági tevékenységéről szóló jelentést és a Tpt. 69. § (6) bekezdésben írtakat (például: a működési tervet és a gazdasági tevékenységről szóló jelentést) a jóváhagyásra irányuló kérelemhez mellékelni kell a Felügyelet részére.
Kihangsúlyozandó továbbá az, hogy a Tpt. 69. § (5) bekezdése értelmében az ajánlattevő gazdasági tevékenységéről szóló jelentés félrevezető tartalma vagy információ elhallgatása következtében keletkezett kár megtérítéséért az ajánlattevő és a befektetési szolgáltató egyetemlegesen felel. Az ajánlattevő és a befektetési szolgáltató felelőssége felróhatóság nélküli és egyetemleges a céltársaság részvényeseivel szemben. Az ajánlattevő gazdasági tevékenységéről szóló jelentéskészítés előírásának az a magyarázata, hogy a többi részvényes e jelentés megismerése által könnyen és ingyenesen hozzáférhessen az ajánlattevőre vonatkozó legfontosabb adatokhoz. A kisebbségi részvényesek ezen adatok birtokában képesek lehetnek mérlegelni a nyilvános vételi ajánlat elfogadását, illetve elutasítását. A jelentés csak abban az esetben tölti be maradéktalanul a rendeltetését, ha az abban foglalt adatok megfelelnek a valóságnak, továbbá az ajánlattevő és a befektetési szolgáltató közösen készíti el, állítja össze a jelentést, ezért a törvény az ajánlattevő és a befektetési szolgáltató egyetemleges felelősségét írja elő. A jelentésben foglalt tájékoztatás valóságáért való felelősség a felróhatóságtól független. Az ajánlattevő és a befektetési szolgáltató nem mentesül a felelősség alól azzal, ha bizonyítja, hogy a jelentés elkészítése, összeállítása során úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
Álláspontunk szerint a Tpt. 69. § (5) bekezdése szerinti felelősségi szabály esetében szükséges lenne a törvényben kimondani azt, hogy e felelősség érvényesen nem korlátozható azzal, hogy az ajánlattevő és a befektetési szolgáltató az egymással szembeni felelősségüket szabadon kizárhatják és korlátozhatják. A céltársaság részvényesei számára ugyanis közömbös az, hogy egymással szemben miként oszlik meg a felelősség az ajánlattevő és a befektetési szolgáltató között a belső jogviszonyukban. A javasolt szabály kimondása a kógens szabályozás mellett is indokolt és szükséges, ugyanis míg a felelősséget kizáró megállapodás ellentétes a törvényi előírással, addig a felelősséget korlátozó megállapodás nem ellentétes azzal.
A Tpt. 69. § (6) bekezdés b) pontja szerint az ajánlattevő igazolni tartozik azt, hogy a nyilvános vételi ajánlat tárgyát képező részvények megszerzéséhez szükséges ellenérték szolgáltatásához megfelelő fedezettel rendelkezik. A Tpt. 69. § (7) bekezdésében írt szabály a fokozott kisebbségvédelem érdekében azt is meghatározza, hogy mi lehet a vételi ajánlat fedezete. A Tpt. 69. § (8) bekezdésében írt szabály az összehangoltan eljáró személyek tekintetében ír elő különös szabályt a fedezetképzés tekintetében.

4.2. A Felügyelet eljárása

A Tpt. 70. § (1) bekezdés kimondja, hogy a Felügyelet az erre irányuló kérelem benyújtásától számított tizenöt napon belül dönt a vételi ajánlat jóváhagyásáról, vagy ha a kérelem nem alkalmas a jóváhagyásra, legfeljebb ötnapos határidő kitűzésével előírhatja a jóváhagyásra benyújtott vételi ajánlat, illetve mellékletei kiegészítését, részletezését. A módosított vételi ajánlat jóváhagyásáról a Felügyelet öt napon belül határoz.
A Tpt. 70. § (2) bekezdése értelmében a Felügyelet a jóváhagyást nem tagadhatja meg, ha a vételi ajánlat és mellékletei az e törvényben foglalt követelményeknek megfelelnek. Ha a Felügyelet a kérelem tárgyában tizenöt napon belül, illetve hiánypótlás esetén öt napon belül nem dönt, a jóváhagyást megadottnak kell tekinteni.
A Tpt. 70. § (3) bekezdése alapján a Felügyelet köteles határozatát az ajánlattevő és a részvénytársaság igazgatósága részére megküldeni.
A Tpt. 70. § (4) bekezdése szerint az ajánlattevő a Felügyelet határozatának kézhezvételét, illetve a jóváhagyásra nyitva álló határidő leteltét követően haladéktalanul köteles kezdeményezni a felügyeleti eljárás eredményének és a vételi ajánlatnak a közzétételét, az elfogadó nyilatkozat megtételére megadott határidő kezdő- és zárónapjának megjelölésével.
A Tpt. 70. § (5) bekezdés értelmében a vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidő legalább harminc nap, legfeljebb - beleértve az esetleges hosszabbítást is - hatvanöt nap lehet. Az elfogadó nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő kezdőnapja nem lehet korábbi időpont, mint a (4) bekezdésben meghatározott közzététel megjelenését követő második nap, és nem lehet későbbi időpont, mint a közzétételt követő ötödik nap. A Felügyelet a kérelmező ajánlattevő indokolt kérelmére, az elfogadó nyilatkozat megtételére a vételi ajánlatban meghatározott határidőt egyszer, legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbíthatja. A kérelmező legkésőbb az eredeti határidő lejártáig közzéteszi a határidő meghosszabbításának tényét.
A Tpt. 70. § (6) bekezdése alapján, ha a vételi ajánlat közzétételére - a különböző megjelentetési helyeken - eltérő időpontban kerül sor, a vételi ajánlattal kapcsolatos határidők a később megjelenő közzététel napjától számítandóak.
A Tpt. 70. § (7) bekezdése szerint az ajánlattevő és az összehangoltan eljáró személyek - természetes személy esetén annak a részvénytársaságban befolyással rendelkező közeli hozzátartozója -, továbbá mindezek kapcsolt vállalkozásai (a továbbiakban együtt: kapcsolt személyek) a vételi ajánlat felügyeleti jóváhagyásra történő benyújtásának napjától az elfogadó nyilatkozatok megtételére nyitva álló határidő zárónapjáig a vételi ajánlattal érintett részvények tekintetében - a vételi ajánlat keretében kötött részvényátruházási szerződés kivételével - a részvények átruházására, elidegenítésére, megterhelésére vonatkozó ügyletet nem köthetnek. A 68. § (4) bekezdése alapján megbízott befektetési szolgáltató az elfogadó nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő zárónapjáig - a vételi ajánlattal érintett részvényekre a vételi ajánlat keretében kötött részvényátruházási szerződés kivételével - saját számlás ügyletet nem köthet.
A törvény a nyilvános vételi ajánlati eljárás időtartamát is szabályozza, viszonylag rövid határidőket állapít meg mind a Felügyelet, mind az ajánlattevő, mind a nyilvános vételi ajánlatot elfogadó kisebbségi részvényesek számára. Álláspontunk szerint a viszonylag rövid törvényi határidők alkalmazása helyesnek tekintendő, ugyanis mind az ajánlatevő, mind a kisebbségi részvényesek érdeke az, hogy az eljárás a lehető legrövidebb idő alatt befejeződjék. A Tpt. a Ket. 33. § (1) bekezdés első mondatában meghatározott 30 napos ügyintézési határidőnél rövidebb ügyintézési határidőt, vagyis 15 napos ügyintézési határidőt ír elő a Felügyelet számára. Ha a kérelem hiányos, pontatlan, ellentmondásos, vagyis nem alkalmas az elbírálásra, a Felügyelet legfeljebb ötnapos hiánypótlási határidő kitűzésével előírhatja a kérelem, illetve mellékletei kiegészítését, részletezését. A Felügyelet tehát 5 napnál rövidebb hiánypótlási határidőt is előírhat. A hiánypótlás teljesítését követően a Felügyelet köteles öt napon belül határozatot hozni a kérelem tárgyában. Az ajánlattevő érdekeit és jogait védelmező szabály egyrészt az, hogy a Felügyelet a jóváhagyást nem tagadhatja meg, ha a vételi ajánlat és mellékletei az e törvényben foglalt követelményeknek megfelelnek. A Felügyelet tehát nem jogosult a törvényben rögzített kisebbségvédelmi előírásokon túlmenő követelményeket támasztani. Az ajánlattevő érdekeit és jogait védelmező szabály másrészt az, hogy ha a Felügyelet a kérelem tárgyában tizenöt napon belül, illetve hiánypótlás esetén öt napon belül nem dönt, a jóváhagyást megadottnak kell tekinteni. A Ket. 71. § (2) bekezdésében írt szabállyal összhangban tehát a Felügyelet hallgatása a kérelem jóváhagyásának minősül, vagyis a kérelmező ajánlattevőt megilleti a kérelmezett jog (a nyilvános ajánlattételi jog) gyakorlása.
Az eljárás gyors lefolyását biztosító további szabály az, hogy az ajánlattevő a Felügyelet határozatának kézhezvételét, illetve a jóváhagyásra nyitva álló határidő leteltét követően haladéktalanul köteles kezdeményezni a felügyeleti eljárás eredményének és a vételi ajánlatnak a közzétételét, az elfogadó nyilatkozat megtételére megadott határidő kezdő- és zárónapjának megjelölésével. Felügyelet által jóváhagyott, illetőleg jóváhagyottnak minősülő ajánlatot az ajánlattevő tehát köteles közzétenni, ajánlata ettől válik nyilvánossá. A 13. sz. irányelv alapján módosított és jelenleg hatályos Tpt. ismét módosította a vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidőt, amely ezúttal legalább harminc nap, legfeljebb - beleértve az esetleges hosszabbítást is - hatvanöt nap lehet. A Felügyelet az ajánlattevő indokolt kérelmére, az elfogadó nyilatkozat megtételére a vételi ajánlatban meghatározott határidőt egyszer, legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbíthatja.
Az ajánlati ár tisztességtelen befolyásolását kizárni hivatott (végső soron a kisebbségi részvényeseket fokozottan védelmező) szabály az, hogy az ajánlattevő és az összehangoltan eljáró személyek, továbbá mindezek kapcsolt vállalkozásai (a továbbiakban együtt: kapcsolt személyek), valamint a megbízott befektetési szolgáltató a kérelem benyújtásának napjától az nyilvános vételi ajánlat zárónapjáig a vételi ajánlattal érintett részvények tekintetében - a vételi ajánlat keretében kötött részvény átruházási szerződés kivételével - a részvények átruházására, elidegenítésére, megterhelésére vonatkozó ügyletet nem köthetnek.

4.3. Az ajánlati ár

A Tpt. 72. § (1) bekezdése kimondja, hogy a vételi ajánlatban az ajánlat tárgyát képező részvények ellenértéke legalább:
a) szabályozott piacra bevezetett részvény esetén
aa) a vételi ajánlat Felügyelet részére történő benyújtását megelőző száznyolcvan nap forgalommal súlyozott tőzsdei átlagára, figyelemmel a (2)-(4) bekezdésben foglaltakra,
ab) az ajánlattevő, valamint a kapcsolt személyek által a vételi ajánlat benyújtását megelőző száznyolcvan napon belül a céltársaság részvényeire ellenérték fejében kötött átruházási szerződés legmagasabb ára,
ac) amennyiben rendelkezésre áll, a vételi ajánlat Felügyelet részére történő benyújtását megelőző háromszázhatvan nap forgalommal súlyozott tőzsdei átlagára, figyelemmel a (2)-(4) bekezdésben foglaltakra,
ad) az ajánlattevő, valamint a kapcsolt személyek által a vételi ajánlat benyújtását megelőző száznyolcvan napon belül érvényesített vételi, visszavásárlási jog esetén a szerződésben meghatározott lehívási ár és díj együttes összege,
ae) az ajánlattevő, valamint a kapcsolt személyek által a vételi ajánlat benyújtását megelőző száznyolcvan napon belül megkötött megállapodásban foglalt vételi, visszavásárlási jog esetén a szerződésben meghatározott lehívási ár és díj együttes összege,
af) az ajánlattevő, valamint a kapcsolt személyek által a vételi ajánlat benyújtását megelőző száznyolcvan napon belül megkötött megállapodás alapján a szavazati jog összehangolt gyakorlásáért kapott ellenérték, és
ag) az egy részvényre jutó saját tőke értéke
közül a legmagasabb összeg;
b) szabályozott piacra be nem vezetett részvény esetén
ba) a vételi ajánlat Felügyelet részére történő benyújtását megelőző száznyolcvan nap forgalommal súlyozott átlagára, figyelemmel a (2)-(4) bekezdésben foglaltakra,
bb) az ajánlattevő, valamint a kapcsolt személyek által a vételi ajánlat benyújtását megelőző száznyolcvan napon belül a céltársaság részvényeire ellenérték fejében kötött átruházási szerződés legmagasabb ára,
bc) az ajánlattevő, valamint a kapcsolt személyek által a vételi ajánlat benyújtását megelőző száznyolcvan napon belül érvényesített vételi, visszavásárlási jog esetén a szerződésben meghatározott lehívási ár és díj együttes összege,
bd) az ajánlattevő, valamint a kapcsolt személyek által a vételi ajánlat benyújtását megelőző száznyolcvan napon belül megkötött megállapodásban foglalt vételi, visszavásárlási jog esetén a szerződésben meghatározott lehívási ár és díj együttes összege,
be) az ajánlattevő, valamint a kapcsolt személyek által a vételi ajánlat benyújtását megelőző száznyolcvan napon belül megkötött megállapodás alapján a szavazati jog összehangolt gyakorlásáért kapott ellenérték, és
bf) az egy részvényre jutó saját tőke értéke
közül a legmagasabb összeg.
A Tpt. 72. § (2) bekezdése értelmében, ha az (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontjában, illetve b) pontjának ba) alpontjában meghatározott esetben, az ott meghatározott időszakban kevesebb, mint harminchat ügyletre került sor, akkor a forgalommal súlyozott átlagárat nem kell figyelembe venni. Az ellenérték meghatározásánál az (1) bekezdés a) pontjának aa) és ab) alpontja szerint számított értéket akkor is figyelembe kell venni, ha az első kereskedési nap és a vételi ajánlat Felügyelet részére történő benyújtása között eltelt idő kevesebb, mint száznyolcvan nap, de a kilencven napot meghaladja.
A Tpt. 72. § (3) bekezdése alapján ha a céltársaság részvényeit több szabályozott piacra is bevezették, akkor az egyes szabályozott piacokon külön-külön számított átlagárak közül a legmagasabbat kell figyelembe venni azzal, hogy a forintértékre történő átszámítás során az ügyletkötés napján érvényes MNB hivatalos devizaárfolyamot kell alkalmazni.
A Tpt. 72. § (4) bekezdése alapján az ármeghatározás során figyelmen kívül kell hagyni azt az ügyletet, amely jogerős hatósági döntés vagy bírósági határozat által megállapítottan nem jogszerű körülmények között jött létre.
A Tpt. 72. § (5) bekezdése értelmében saját tőkeként
a) a legutolsó, könyvvizsgáló által hitelesített éves beszámolóban, vagy
b) ha a céltársaság nem készített még könyvvizsgáló által hitelesített éves beszámolót, akkor a Felügyelet részére benyújtott éves vagy féléves gyorsjelentésben szereplő értéket kell figyelembe venni azzal, hogy ha a céltársaság a számviteli jogszabályok alapján konszolidált beszámoló készítésére kötelezett, akkor saját tőkén a konszolidált saját tőke értendő.
A 13. sz. irányelv alapján módosított Tpt. 72. §-ában az ajánlati ár meghatározása a kisebbségi részvényesek vagyoni érdekeinek messzemenő figyelembevételével történik meg. A rendelkezés az ajánlatban a megvásárolni kívánt részvényekért felkínált ellenérték számítására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, meghatározva azt a szabályozott piacra bevezetett és a szabályozott piacra be nem vezetett papírok esetén is. Külön szabályozásra került egyrészt az, hogy ha a szabályozott piacon a kötésszám alacsony, akkor milyen eljárás szerint kell meghatározni az árat, másrészt az, ha a részvényeket több szabályozott piacra is bevezették. Az ajánlati ár meghatározása során figyelembe kell venni a megkötött, de még le nem hívott opciók árát és a szavazati jog összehangolt gyakorlásáért kapott ellenértéket is. Lényeges szabály e körben az is, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvére figyelemmel az ármeghatározás során figyelmen kívül kell hagyni azt az ügyletet, amely jogerős hatósági döntés vagy bírósági határozat által megállapítottan nem jogszerű körülmények között jött létre. A Tpt. 72. §-a meghatározza végezetül az ajánlati ár meghatározása során figyelembe veendő saját tőkét is.

4.4. A céltársaság ügyvezető szervének különleges eljárása

A Tpt. 73/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy ha a céltársaság alapszabálya ezt előírja, a céltársaság igazgatósága, igazgatótanácsa, illetve felügyelőbizottsága (a továbbiakban: igazgatóság) a vételi ajánlat kézhezvételének időpontjától vagy - ha erről a kézhezvételt megelőzően az igazgatóság már tudomást szerzett - a vételi ajánlattétel szándékáról történő tudomásszerzés időpontjától a vételi ajánlat elfogadására nyitva álló időszakon belül nem hozhat - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - olyan döntést, amely alkalmas a befolyásszerzésre irányuló eljárás megzavarására (így nem határozhat az alaptőke felemeléséről vagy a társaság saját részvényeinek megszerzéséről stb.).
A Tpt. 73/A. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés szerinti alapszabályi tilalom nem zárja ki azt, hogy a céltársaság igazgatósága
a) a 75. § szerinti ellenajánlat megtételének ösztönzése végett eljárjon, illetőleg
b) a közgyűlés által az (1) bekezdés szerinti időpontot megelőzően elfogadott határozat végrehajtása érdekében hozzon döntést, feltéve, hogy az a céltársaság szokásos üzleti tevékenységének körébe tartozik.
A Tpt. 73/A. § (3) bekezdése alapján nem minősül az (1) bekezdés szerinti alapszabályi tilalom megsértésének, ha a céltársaság igazgatósága a vételi ajánlat megtételét, illetőleg az arra vonatkozó tudomásszerzést követően a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályai szerint összehívott közgyűlésen elfogadott határozata alapján, a határozatban nevesített esetekben és módon jár el.
A Tpt. 73/A. § (4) bekezdése szerint a céltársaság igazgatósága köteles a vételi ajánlatot véleményezni, és azt a működési terv és az ajánlattevő gazdasági tevékenységéről szóló jelentés megtekintésének helyén a részvényesek számára - az elfogadó nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő kezdőnapját megelőzően - közzétenni. Az igazgatóság véleményének kötelező tartalmi elemeit a 9. számú melléklet tartalmazza. Ha a Felügyelet a vételi ajánlatot módosított tartalommal hagyta jóvá, az igazgatóság szükség esetén a módosításokra tekintettel újabb véleményt tehet közzé.
A Tpt. 73/A. § (5) bekezdése értelmében a céltársaság igazgatósága - kivéve a 68. § (2) bekezdésének c) és d) pontja szerinti befolyásszerzés esetét - köteles a társaság költségén a vételi ajánlat értékelésével független pénzügyi tanácsadót megbízni. A szakértői értékelést az igazgatóság a véleménnyel azonos módon teszi közzé. Az igazgatóság a szakértői vélemény közzétételéről hirdetmény útján értesíti a részvényeseket.
A Tpt. 73/A. § (6) bekezdése alapján a céltársaság igazgatósága a vételi ajánlatot a kézhezvételt követően haladéktalanul köteles megküldeni a munkavállalók képviselőinek. A céltársaság igazgatóságának véleményéhez csatolni kell a munkavállalók véleményét is, ha az az igazgatóság véleményének közzétételekor az igazgatóság rendelkezésére áll.
A Tpt. 73/A. § (7) bekezdése szerint az (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni abban az esetben, ha a céltársaságban történő befolyásszerzésre irányuló nyilvános vételi ajánlatot
a) olyan társaság tette, amely céltársaságként hasonló rendelkezéseket saját magára nézve nem alkalmaz, vagy
b) az a) pontban meghatározott társaság közvetlen vagy közvetett befolyása alatt álló társaság tette.
A 13. sz. irányelv alapján módosított Tpt. 73/A. § (1) bekezdése - helyesen - főszabályként azt írta elő, hogy a céltársaság igazgatósága a nyilvános vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidőn belül nem hozhat olyan döntést, amely alkalmas a befolyásszerzésre irányuló eljárás megzavarására. A Kbtv. 2007. október 24. napján hatályba lépett módosítás következtében azonban a hatályos Tpt. 73/A. § (1) bekezdése már úgy rendelkezik, hogy a céltársaság igazgatósága csak akkor nem hozhat a befolyásszerzési eljárást megzavaró döntést, ha ezt a céltársaság alapszabálya előírja. Másként fogalmazva: a módosított Tpt. 73/A. § (1) bekezdésben írt szabály megengedi azt, hogy a céltársaság igazgatósága bármilyen döntésével megzavarja a befolyásszerzési eljárást. Az igazgatóságot csak a céltársaság alapszabálya tilthatja el a zavaró manőverek elhatározásától. Márpedig a törvénymódosítás 2007. október 24. napi hatálybalépésekor egyetlen alapszabály sem tartalmazott ilyen tiltást, hiszen az a korábban hatályos törvényi tiltás miatt szükségtelen volt, továbbá a Gt. 236. § (1) bekezdése szerint az alapszabály módosításához legalább háromnegyedes többséggel kell határozni. Mindezekből pedig az következik, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságok igazgatóságai "biankó csekket" kaptak a jogalkotótól a befolyásszerzési eljárások ellehetetlenítésére, saját külön érdekeik megóvására, ugyanis igen csekély a valószínűsége annak, hogy a szétaprózódott részvénystruktúrájú nagyszámú kisrészvényesből álló közgyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel elfogadott alapszabály-módosítással képes eltiltani a befolyásszerzési eljárás megzavarásától az igazgatóságot a jövőre nézve. Ezzel a szabállyal a jogalkotó az igazgatóság külön érdekeit indokolatlanul és szükségtelenül védelmezi a befolyásszerző és a kisebbségi részvényesek rovására.
Nem osztjuk azt a nézetet, hogy az igazgatóság és a vele összefonódó menedzsment (Mt. szerinti vezető állású munkavállalók) a befolyásszerzési eljárás megzavarásakor nem a saját külön érdekeit, hanem a céltársaság és / vagy a kisebbségi részvényesek érdekeit tartja majdan szem előtt. A szétaprózódott részvénystruktúrájú és nagyszámú részvényessel rendelkező nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében sajátos érdek-összeütközés tapasztalható az igazgatóság-menedzsment és a részvényesek között. A szétaprózódott részvénystruktúra lényege abban áll, hogy egyetlen részvényes (részvényesi csoport) sem rendelkezik meghatározó mennyiségű részesedéssel (szavazattal), valamint a részvényesek összetétele gyorsan és folyamatosan változik. Az ilyen részvénystruktúra esetében valójában valamennyi részvényes kisebbségi pozícióban van anélkül, hogy lenne valódi főrészvényes. Ebben a helyzetben kiemelkedő fontosságú szerepre képes szert tenni az igazgatóság-menedzsment. A társasági jog alanyai között valamennyi társasági forma esetében különféle érdek-összeütközések állnak fenn. A szétaprózódott részvénystruktúrájú nyilvánosan működő részvénytársaság esetében az igazgatóság-menedzsment és a részvényesek között áll fenn a legfontosabb érdek-összeütközés. Ebben az érdek-összeütközésben a társasági jognak vagy semlegesnek kell maradnia, vagy a részvényesek érdekeit kell támogatnia, ugyanis nem létezik olyan méltányolható jogpolitikai cél, amely szerint az igazgatóság-menedzsment tagjainak külön érdekeit kellene védelmezni.
A céltársaság igazgatósága és menedzsmentje elsődlegesen a saját külön érdeke, vagyis igazgatósági és vezető munkavállalói pozíciója (és az azzal járó jövedelme) megóvására törekszik, figyelemmel arra, hogy a befolyásszerzési eljárások szinte minden esetben a céltársaság igazgatóságának és menedzsmentjének teljes vagy részbeni kicserélődéséhez vezetnek. Ezen ok miatt a nyilvánosan működő részvénytársaságok igazgatósága és menedzsmentje számos befolyásszerzési eljárást megzavaró, elhárító módszert dolgozott ki az amerikai jogi praxisban, amelyek villámgyorsan elterjedtek a kontinentális jogi praxisokban is, így a magyar joggyakorlatban is. Valamennyi zavaró, elhárító mechanizmus közös jellemvonása az, hogy az igazgatóság és a menedzsment a céltársaság vagyonának felhasználásával, jelentős költekezést hajt végre, ami egy ponton túl mind a céltársaság, mind a részvényesek vagyoni érdekeit sértheti. Az amerikai szövetségi bírósági joggyakorlat a fentiekben írt amerikai vállalati jogi praxisra válaszul számos olyan eseti döntést hozott, amelyek nem minősítették jogszerűnek az igazgatóság és a menedzsment által alkalmazott olyan zavaró, elhárító eljárásokat, amelyekből egyértelműen kitűnik az igazgatóság és a menedzsment "bármi áron szemben állni" mentalitása, amely nincs tekintettel a céltársaság és a részvényesek érdekeire, és kizárólag az igazgatóság és a menedzsment külön érdekeit hivatott biztosítani. Ellentétben az amerikai szövetségi jogi szabályozással a Tpt. vonatkozó szabályai közül hiányzik az a garanciális jelentőségű szabály, hogy az igazgatóság által elhatározott befolyásszerzési eljárást megzavaró döntésekről az igazgatóság rövid határidőn belül köteles tájékoztatni a nyilvánosság útján az érdekelteket (az ajánlattevőt, a kisebbségi részvényeseket és a munkavállalókat). A céltársaság igazgatósága zavaró akciói tekintetében tehát a jogbiztonság részét képező átláthatóság alkotmányos követelménye nem érvényesül.[174]
A nyilvánosan működő részvénytársaságban való befolyásszerzés szabályozásának nem az a jogpolitikai célja, hogy segítséget nyújtson a céltársaság igazgatóságának és menedzsmentjének ahhoz, hogy a céltársaság vagyonának felhasználásával bármi áron kivédekezhesse a számára nem kívánatos befolyásszerzési akciót. A magyar jogalkotónak - felhasználva az amerikai szövetségi bírósági joggyakorlat előremutató esetjogi döntéseit is - a befolyásszerző és a kisrészvényesek vagyoni jogait és érdekeit szem előtt tartva kellene az igazgatóság befolyásszerzési eljárást megzavaró döntési jogkörét szabályoznia. Álláspontunk szerint a 2007. október 24. napjától hatályos Tpt. 73/A. § (1) bekezdésében írt szabály egyrészt a tulajdonhoz való alkotmányos alapjogot, másrészt a piacgazdaság részét képező befolyásszerzéshez való alkotmányos alapjogot, harmadrészt a jogbiztonság részét képező átláthatóság alkotmányos követelményét sértő jogszabályi rendelkezés, ezért annak mielőbbi módosítása szükséges és indokolt. A 13. sz. irányelv alapján módosított Tpt. 73/A. § (1) bekezdésének eredeti szövegváltozata a helyes és alkotmányos, ezért törvénymódosítás útján azt kell visszaállítani.
A Tpt. 73/A. § (2) bekezdés a) pontja - helyesen - biztosítja azt a jogot a céltársaság igazgatóságának, hogy a Tpt. 75. § szerinti ellenajánlat ösztönzése végett eljárjon. E szabály előírása azért indokolt és szükséges, mivel ilyen módon a kisebbségi részvényesek számára kedvezőbb ellenajánlat megtételére kerülhet sor. A Tpt. 73/A. § (2) bekezdés b) pontja ugyanakkor még azt a lehetőséget is biztosítja a céltársaság igazgatóságának, hogy ha a közgyűlés az alapszabály módosításával eltiltaná a befolyásszerzési eljárás megzavarásától, akkor is az igazgatóság az eltiltó közgyűlési határozat meghozatala előtt elfogadott közgyűlési határozat végrehajtása érdekében zavaró döntéseket hozhat. A törvény ezzel a megoldással a közgyűlést alkotó részvényesek akaratával szemben az igazgatóság külön érdekeit biztosító zavaró intézkedések meghozatalát teszi lehetővé, holott a zavaró döntéseket megtiltó közgyűlési határozatnak éppen az a célja, hogy a jövőben az igazgatóság a külön érdekeinek megóvása céljából ne hozhasson ilyen intézkedéseket.
A Tpt. 73/A. § (3) bekezdése azt az evidensnek látszó jogtétel mondja ki, hogy nem minősül a befolyásszerzési eljárást megzavaró alapszabályi tilalom megsértésének az, ha a céltársaság igazgatósága a közgyűlés határozata szerint, a határozatban nevesített esetekben és módon jár el.
A Tpt. 73/A. § (4), (5) és (6) bekezdései előírják, hogy a céltársaság igazgatósága, a céltársaság igazgatósága által megbízott pénzügyi tanácsadó (a Tpt. 68. § (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti nyilvános vételi ajánlat kivételével) és a céltársaság munkavállalóinak képviselő (ilyen képviselők hiányában: a munkavállalók) kötelesek véleményezni a részvényesek részére a nyilvános vételi ajánlatot. Az igazgatóság véleményének kötelező tartalmi elemeit a Tpt. 9. számú melléklet tartalmazza. Az igazgatóság a céltársaság költségén köteles megbízni a pénzügyi tanácsadót, ami nyilvánvalóan a céltársaság számára jelentős kiadást jelent. A Tpt. 73/A. § (6) bekezdésében használt "munkavállalók képviselői" kitételből nem állapítható meg egyértelműen az, hogy azon az üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) és / vagy a munkáltatónál működő szakszervezetet (szakszervezeteket) kell-e érteni. Érdekképviseleti szerv hiányában a munkavállalók véleményét kell beszerezni, ami nyilvánvalóan ésszerűtlen előírás tekintettel arra, hogy ilyen esetben nagyszámú munkavállaló véleményét kell beszerezni. Az igazgatóság a véleményeket köteles a részvényesek számára közzétenni. A vélemények rendeltetése tehát az, hogy a kisebbségi részvényesek megismerhessék a véleményt adók álláspontjait a nyilvános vételi ajánlatról. A Tpt. 73/A. § (7) bekezdése kivételes szabályt ír elő arra nézve, mikor nem kell alkalmazni az (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket.

4.5. A vételi ajánlat elfogadása

A Tpt. 74. § (1) bekezdése kimondja, hogy az elfogadó nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő kezdő napját követően valamennyi, az ajánlat tárgyát képező részvénnyel rendelkező részvényes bejelentheti, hogy részvényét, vagy annak az elfogadó nyilatkozatban meghatározott részét a vételi ajánlatban foglalt feltételek szerint át kívánja ruházni.
A Tpt. 74. § (2) bekezdése értelmében az elfogadó nyilatkozatot személyesen, vagy meghatalmazott útján lehet megtenni. Az elfogadó nyilatkozat meghatalmazott, illetve közreműködő (pl. posta) útján történő megtételével kapcsolatos felelősség az elfogadó nyilatkozatra jogosultat terheli.
A Tpt. 74. § (3) bekezdése alapján az elfogadó nyilatkozat nem vonható vissza.
A Tpt. 74. § (4) bekezdése szerint az ajánlattevő valamennyi felajánlott részvényt köteles megvásárolni, kivéve, ha az elfogadó nyilatkozatok alapján az ajánlattevő nem szerezne a céltársaságban ötven százalékot meghaladó befolyást, és a vételi ajánlat erre az esetre tartalmazta az elállás jogának fenntartását. Tilos a részvényesek között a vételi ajánlat elfogadására vonatkozó jogosultság gyakorlása során az egyenlő bánásmód követelményét megsérteni.
A Tpt. 74. § (5) bekezdése kimondja, hogy az ajánlattevő és az elfogadó nyilatkozatot tevő részvényes között a részvény-átruházási szerződés az elfogadó nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő zárónapján jön létre, kivéve, ha a verseny-felügyeleti eljárás ezen a napon még nem zárult le. Ez utóbbi esetben a szerződés a verseny-felügyeleti engedély megadásának napján jön létre.
A Tpt. 74. § (6) bekezdése értelmében az ajánlattevő az ellenérték teljesítésére a vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidő zárónapját - verseny-felügyeleti eljárás esetén a verseny-felügyeleti engedély megadásának napját - követő öt munkanapon belül köteles.
A Tpt. 74. § (7) bekezdése alapján, ha az ellenérték nem vagy nem kizárólagosan pénz, az elfogadó nyilatkozatot tevő - az elfogadó nyilatkozattal egyidejűleg - kérheti, hogy az ajánlattevő az ellenértéket pénzben fizesse meg.
A Tpt. 74. § (8) bekezdése szerint, ha az ellenérték szolgáltatása a (6) bekezdésben foglalt időpontot követően történik meg, az ajánlattevő késedelmi kamat megfizetésére köteles. Ha az ellenérték megfizetésére a (6) bekezdésben meghatározott határidő lejártát követő harminc napon belül nem kerül sor, az elfogadási nyilatkozatot tevő elállhat a szerződéstől. Az eladó elállási jogának gyakorlása esetén az ajánlattevő köteles ennek tényét a Felügyeletnek két munkanapon belül bejelenteni. A késedelmi kamat megfizetése, az elállási jog gyakorlása nem érinti a Felügyeletnek azon jogát, hogy az ellenérték megfizetésére vonatkozó szabályok megsértése esetén az e törvényben meghatározott szankciókat alkalmazza.
A Tpt. 74. § (1) bekezdése szerint a kisebbségi részvényes jogosult eldönteni, hogy a tulajdonában álló valamennyi részvényt vagy annak az elfogadó nyilatkozatban meghatározott részét kívánja átruházni az ajánlattevőre. A kisebbségi részvényesnek tehát a Felügyelet által jóváhagyott és közzétett nyilvános vételi ajánlat összes feltételét el kell fogadnia. Az ajánlattevő és a kisebbségi részvényes (vagy azok egy csoportja) nem jogosult külön megállapodás útján módosítani a Felügyelet által jóváhagyott és közzétett nyilvános vételi ajánlatot. A Tpt. 74. § (4) bekezdése azt a lényeges, a kisebbségi részvényeseket fokozottan védelmező főszabályt tartalmazza, hogy az ajánlattevő valamennyi felajánlott részvényt köteles megvenni, vagyis nem tehet önkényesen különbséget az egyes kisrészvényesek között (egyenlő bánásmód követelménye). A főszabály alóli kivétel az, ha az elfogadó nyilatkozatok alapján az ajánlattevő nem szerezne a céltársaságban ötven százalékot meghaladó befolyást, és a vételi ajánlat erre az esetre tartalmazta az elállás jogának fenntartását. A Ptk. 373. § (2) bekezdése szerint az alakító jog jogosultjának a kötelezetthez intézett egyoldalú nyilatkozatával jön létre az adásvételi szerződés. Ettől eltérően a Tpt. 74. § (5) bekezdés szerint a nyilvános vételi ajánlati eljárás keretében a részvény-átruházási szerződés főszabályként az ajánlattevő (befolyásszerző) és az ajánlatot elfogadó kisebbségi részvényes között az elfogadó nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő zárónapján jön létre. A kivételes szabály azt az esetet rendezi, ha verseny-felügyeleti eljárás van folyamatban a zárónapon, ugyanis ez esetben a szerződés a verseny-felügyeleti engedély megadásának napján jön létre. E szabály összhangban áll a Tpvt. 29. §-ában rögzített szabállyal. A Tpt. főszabálya és kivételes szabálya szerint is az összes részvény átruházási szerződés egyazon napon jön létre, vagyis a Tpt. 74. § (5) bekezdésében írt szabály kivételes szabálynak (lex specialis) minősül a Ptk. 213. § (1) bekezdésében rögzített főszabályhoz (lex generalis) képest. A kivételes szabály szükségességéhez nem férhet kétség, ugyanis indokolatlanul bonyolult lenne az, ha a Ptk. 213. § (1) bekezdése alapján az elfogadó nyilatkozatok ajánlattevőhöz érkezésének napjain, vagyis egymástól eltérő időpontokban jönnének létre a részvény-átruházási szerződések. A Tpt. vonatkozó szabálya szerint tehát a felek között a részvény-adásvételi szerződések ugyanaznap érvényesen létrejönnek, éppen ezért a Tpt. 69. § (2) bekezdés i) pontja szerint a nyilvános vételi ajánlatban kikötött elállási jog ezen időpont után gyakorolható. Ha az ajánlattevő gyakorolja a kikötött elállási jogát, akkor azt mindenkivel szemben gyakorolnia kell, s ily módon az összes részvény-átruházási szerződés megszűnik. Amennyiben nem került kikötésre az elállási jog, úgy az ajánlattevő ötven százalékot meg nem haladó befolyásszerzés esetén is köteles megvásárolni valamennyi felajánlott részvényt.
A Tpt. 74. § (6) bekezdése az ellenérték (vételár) megfizetésének határidejét, a Tpt. 74. § (7) bekezdése az ellenérték megfizetésének módját (kizárólagosan vagy nem kizárólagosan pénzben), míg a Tpt. 74. § (8) bekezdése a kisrészvényes kamathoz és elálláshoz való jogát szabályozza. A kisrészvényesek külön-külön jogosultak elállási jogukat gyakorolni az ajánlattevővel szemben. Akár az ajánlattevő, akár bármely kisebbségi részvényes gyakorolja az elállási jogát, a részvény- átruházási szerződés a létrejöttének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesítet szolgáltatások visszajárnak.[175]

4.6. Az ellenajánlat

A Tpt. 75. § (1) bekezdése kimondja, hogy az elfogadó nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő zárónapját megelőző tizenötödik napig bárki jogosult új vételi ajánlat megtételére (a továbbiakban: ellenajánlat). Az ellenajánlatra - a (2)-(4) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a vételi ajánlatra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A Tpt. 75. § (2) bekezdése értelmében az ellenajánlat akkor tehető közzé, és az ellenajánlatot a Felügyelet akkor hagyja jóvá, ha az a részvényesek számára kedvezőbb, mint a vételi ajánlat vagy a korábbi ellenajánlat. Az ellenajánlat akkor minősül kedvezőbbnek, ha az legalább öt százalékkal magasabb forintban kifejezett ellenértéket tartalmaz. Ha újabb ellenajánlatra kerül sor, ez az ellenajánlat akkor minősül kedvezőbbnek, ha legalább további öt százalékkal magasabb forintban meghatározott ellenértéket határoz meg, mint a korábbi ellenajánlat.
A Tpt. 75. § (3) bekezdése alapján, ha az újabb ellenajánlat az ajánlattevő által korábban megtett ajánlattól (ellenajánlattól) csak az ellenérték tekintetében tartalmaz eltérést, úgy annak jóváhagyásáról a Felügyelet három napon belül határoz.
A Tpt. 75. § (4) bekezdése szerint az ellenajánlat jóváhagyásával és annak a 70. § (4) bekezdésében meghatározott közzétételével az előző vételi ajánlat (ellenajánlat), illetve az arra tett elfogadó nyilatkozat hatályát veszti.
A Tpt. 75. §-a a kisebbségi részvényesek vagyoni érdekeit fokozottan védelmező ellenajánlat jogintézményét változatlan tartalommal szabályozza. Az ellenajánlat lényege abban áll, hogy az elfogadó nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő zárónapját megelőző tizenötödik napig bárki jogosult új vételi ajánlat megtételére, feltéve, ha az a kisebbségi részvényesek számára kedvezőbb. Ellenajánlatot tehet bármelyik kisrészvényes vagy olyan kívülálló személy is, aki egyetlen részvénnyel sem rendelkezik. Az ellenajánlat akkor minősül a kisebbségi részvényesek számára kedvezőbbnek, ha az legalább öt százalékkal magasabb forintban kifejezett ellenértéket tartalmaz. A törvény további ellenajánlatok megtételének lehetőségét is biztosítja az előbbiekben írtak szerint. További ellenajánlatot is bárki tehet, ideértve az eredeti ajánlattevőt is. Az ellenajánlatokra a vételi ajánlatra vonatkozó előírásokat kell alkalmazni, tehát a korábbiakban kifejtett kógens szabályok az irányadóak (befektetési szolgáltató kötelező igénybevétele, felügyeleti jóváhagyás stb.). A Tpt 75. § (4) bekezdése rendezi a korábbi ajánlat (ellenajánlat) és az arra tett elfogadó nyilatkozat jogi sorsát oly módon, hogy az ellenajánlat jóváhagyásával és közzétételével az előző vételi ajánlat (ellenajánlat) és az arra tett elfogadó nyilatkozat - a törvény erejénél fogva - hatályát veszíti.

4.7. A vételi ajánlati eljárás lezárása

A Tpt. 76. §-a kimondja, hogy az ajánlattevő és a 68. § (4) bekezdése alapján megbízott befektetési szolgáltató a vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidő zárónapját követő két naptári napon belül a vételi ajánlat eredményét a Felügyeletnek bejelenti, és azt a bejelentéssel egyidejűleg a vételi ajánlat közzétételére vonatkozó szabályok szerint közzéteszi. Az ajánlattevő az ellenérték szolgáltatására nyitva álló határidő lejártát követő két naptári napon belül köteles a Felügyeletnek bejelenteni az ellenérték teljesítésének vagy nemteljesítésének tényét, az utóbbi esetben a nem vagy részleges teljesítés indokait is.
A Tpt. 78. §-a értelmében, ha a vételi ajánlat eredményeként nem kerül sor a vételi ajánlat tárgyát képező valamennyi részvény átruházására, de az ajánlattevő a 68. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű befolyást szerzett, az ajánlattevőnek a további befolyásszerzése során nem kell újabb vételi ajánlatot tennie. Ha a vételi ajánlat eredményeként megszerzett befolyás mértéke nem éri el a 68. § (1) bekezdésében meghatározott mértéket, úgy az ajánlatevőnek a további - a 68. § (1) bekezdésében meghatározott mértéket meghaladó - befolyásszerzéshez előzetesen újabb vételi ajánlatot kell tennie.
A Tpt. 76. §-a az ajánlattevőt a nyilvános vételi ajánlati eljárást követően terhelő bejelentési és közzétételi kötelezettséget szabályozza. A szabály megfelelően biztosítja a folyamat átláthatóságát. A nyilvános vételi ajánlat többféle eredménnyel zárulhat le. Az ajánlattevő szempontjából vizsgálva az eredmények az alábbiak lehetnek: a) az ajánlattevő megszerzi a vételi ajánlat tárgyát képező valamennyi részvény tulajdonjogát, b) az ajánlattevő 90%-ot elérő vagy azt meghaladó befolyást szerez a céltársaságban, de nem szerzi meg az összes részvényt, c) az ajánlattevő nem szerzi meg a vételi ajánlat tárgyát képező valamennyi részvény tulajdonjogát, de 25%-ot, illetve 33%-ot meghaladó befolyást szerez a céltársaságban, d) az ajánlattevő nem szerez 25%-ot, illetve 33%-ot meghaladó mértékű befolyást a céltársaságban. Az ajánlattevő számára az a) pontban írt eset a legkedvezőbb, ugyanis ebben az esetben a céltársaság egyedüli részvényesévé válik. Az ajánlattevő számára a b) pontban írt eset valamivel kedvezőtlenebb, ugyanakkor ebben az esetben megnyílik a vételi joga (lásd részletesen: jelen fejezet 4.9. pontban írtakat). Az ajánlattevő számára a c) pontban írt eset még kedvezőtlenebb, azonban a törvény biztosítja számára azt a jogosultságot, hogy további nyilvános vételi ajánlat nélkül növelhesse befolyását a céltársaságban. Az ajánlattevő számára a d) pontban írt eset a legkedvezőtlenebb, ugyanis a törvény szerint kizárólag újabb nyilvános vételi ajánlat útján jogosult befolyást szerezni a céltársaságban. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy amennyiben az ajánlattevő nem szerzett a céltársaságban ötven százalékot meghaladó befolyást, és a vételi ajánlat erre az esetre tartalmazta az elállás jogának fenntartását, úgy az ajánlattevő jogosult elállni az összes részvény-átruházási szerződéstől.

4.8. Az áttörés

A Tpt. 76/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy a céltársaság alapszabálya előírhatja, hogy vételi ajánlat elfogadására nyitva álló időszakban nem alkalmazható az ajánlattevőre
a) a céltársaság alapszabályában foglalt, a részvények átruházására vonatkozó korlátozás; és
b) a céltársaság és a részvényese közötti, illetve a céltársaság részvényesei között az alapszabály ilyen tartalmú módosítását követően kötött megállapodásban foglalt, a részvények átruházására vonatkozó korlátozás.
A Tpt. 76/A. § (2) bekezdése értelmében a céltársaság alapszabálya előírhatja, hogy a céltársaság részvényeseinek azon közgyűlésén, amely a 73/A. §-ban foglalt rendelkezésekkel összhangban védekezési intézkedésekről határoz,
a) nem alkalmazható az alapszabályában foglalt, szavazati jogra vonatkozó korlátozás, ha a korlátozás nem a részvényesnek juttatott vagyoni előny ellentételezése;
b) nem alkalmazható a céltársaság és a részvényese közötti, illetve a céltársaság részvényesei között az alapszabály ilyen tartalmú módosítását követően kötött megállapodásban foglalt, szavazati jogra vonatkozó korlátozás, amennyiben a korlátozás nem a részvényesnek juttatott vagyoni előny ellentételezése; és
c) a többszörös szavazati jogot megtestesítő részvények - ha a többszörös szavazati jog nem valamely egyéb jog elvonásának ellentételezése - egy szavazatot érnek.
A Tpt. 76/A. § (3) bekezdése alapján a céltársaság alapszabályában az (1), illetőleg a (2) bekezdés alapján előírt rendelkezéseket a céltársaság közgyűlésének erre vonatkozó felhatalmazása alapján nem kell alkalmazni abban az esetben, ha a céltársaságban történő befolyásszerzésre irányuló nyilvános vételi ajánlatot
a) olyan társaság tette, amely céltársaságként hasonló rendelkezéseket saját magára nézve nem alkalmaz, vagy
b) az a) pontban meghatározott társaság közvetlen vagy közvetett befolyása alatt álló társaság tette,
feltéve, hogy a felhatalmazásra a nyilvános vételi ajánlat közzétételét megelőző 18 hónapon belül került sor.
A Tpt. 76/A. § (4) bekezdése szerint az (1)-(3) bekezdésekben foglaltak nem alkalmazhatóak, ha a céltársaságban a magyar államnak elsőbbségi részvénye van.
A Tpt. 76/B. § (1) bekezdése kimondja, hogy a céltársaság alapszabálya előírhatja, hogy ha az ajánlattevő a vételi ajánlattételi eljárás során a szavazati jogot megtestesítő részvények legalább hetvenöt százalékát megszerezte, a céltársaság részvényeseinek közgyűlését összehívhatja, kezdeményezheti az alapszabály módosítását, valamint az igazgatósági, igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági tag visszahívását, illetve kinevezését.
A Tpt. 76/B. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdésben foglaltak szerinti közgyűlésen
a) a 76/A. § (1) és (2) bekezdése szerinti korlátozások, valamint az igazgatósági, igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági tag kinevezésére és visszahívására vonatkozó különleges jogok nem gyakorolhatók; és
b) a többszörös szavazati jogot biztosító részvények - ha a többszörös szavazati jog nem valamely egyéb jog elvonásának ellentételezése - egy szavazatot érnek.
A Tpt. 76/B. § (3) bekezdése alapján az (1) bekezdés szerinti jog ellentételezéseként a részvényest a befolyásszerzővel szemben eladási jog illeti meg, amellyel a hetvenöt százalékot elérő vagy azt meghaladó mértékű szavazati jog 55. § (2) bekezdésében meghatározott közzétételétől számított kilencven napon belül élhet.
A Tpt. 76/B. § (4) bekezdése szerint a (3) bekezdésben meghatározott eladási jogát gyakorló részvényes által felajánlott részvény vételára megegyezik a vételi ajánlatban meghatározott vételárral. Ha a közgyűlést összehívó részvényes az eltelt időszakban ennél magasabb áron vásárolt részvényeket, akkor a vételár e magasabb értékkel egyezik meg.
A Tpt. 76/B. § (5) bekezdése értelmében az (1)-(4) bekezdésekben foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni abban az esetben, ha a céltársaságban történő befolyásszerzésre irányuló nyilvános vételi ajánlatot
a) olyan társaság vagy a társasággal összehangoltan eljáró társaság tette, amely céltársaságként hasonló rendelkezéseket saját magára nézve nem alkalmaz; vagy
b) az a) pontban meghatározott társaság közvetlen vagy közvetett befolyása alatt álló társaság tette.
A Tpt. 76/B. § (6) bekezdése alapján az (1)-(4) bekezdésekben foglaltak nem alkalmazhatóak, ha a céltársaságban a magyar államnak elsőbbségi részvénye van.
A Tpt. 76/C. § (1) bekezdése kimondja, hogy ha a szavazatelsőbbségi részvényesnek az érintett részvény megszerzésekor nem volt, illetve nem lehetett tudomása a 76/A. § és a 76/B. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott, a részvény által megtestesített szavazati jog gyakorlására vonatkozó korlátozás esetleges bekövetkezéséről, s e korlátozás következtében kára keletkezik, számára az ajánlattevőtől, illetve az áttörést megvalósító személytől, illetve egyéb szervezettől kártalanítás jár.
A Tpt. 76/C. § (2) bekezdése értelmében a kártalanítás minimális mértékéről a céltársaság alapszabályában kell rendelkezni. A kártalanítás alapszabályban meghatározott minimális összege nem haladhatja meg a céltársaság törzsrészvénye értékének annyiszorosát, ahányszoros szavazati jogot a szavazatelsőbbségi részvény hordoz.
A Tpt. 76/C. § (3) bekezdése alapján a (2) bekezdésben foglaltak alapján a kártalanítást az ajánlattevő fizeti meg pénzben, legkésőbb a 76/A. § vagy a 76/B. § szerint összehívott közgyűlés időpontját megelőző nyolcadik munkanapig.
A 13. sz. irányelv alapján módosított Tpt. 76/A. §-a és 76/B. §-a szerint a céltársaság alapszabálya előírhat olyan rendelkezéseket, amely a befolyásszerzésre irányuló eljárás során az ajánlattevőre nézve kedvező szabályokat ír elő. Az áttörés azt jelenti, hogy az ajánlattevő két rendkívüli közgyűlés esetén - a céltársaság védekezéseinek eszközeit meghatározó közgyűlés, illetve a vételi ajánlatot követő olyan közgyűlés, ahol a vételi ajánlat következtében az ajánlattevő rendelkezik a szavazati jogot megtestesítő részvények legalább hetvenöt százalékával - kezdeményezheti a céltársaság alapszabályának módosítását, valamint az igazgatósági, igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági tagok visszahívását, illetve kinevezését, továbbá nem élnek a részvényátruházást korlátozó rendelkezések vagy megállapodások, illetőleg a többszörös szavazati jogot biztosító részvények is csak egy szavazatot érnek ezeken a közgyűléseken. Az áttörés célja az, hogy a legalább hetvenöt százalékos szavazati jogot megszerző ajánlattevő szabadon, a korábbi alapszabályi előírásoktól függetlenül érvényesíthesse érdekeit a céltársaság közgyűlésén. Az ajánlattevőre nézve igen kedvező áttörési szabály ellentételezése az, hogy a Tpt. 76/B. § (3)-(4) bekezdései alapján a törvény erejénél fogva (ipso iure) a részvényeseket eladási jog illeti meg a befolyásszerzővel szemben, a vételár pedig megegyezik a nyilvános vételi ajánlatban meghatározott vételárral. A kölcsönösség (reciprocitás) szabálya értelmében a céltársaság alapszabályában az ajánlattevőre előírt kedvező szabályokat nem kell alkalmazni abban az esetben, ha a céltársaságban történő befolyásszerzésre irányuló nyilvános vételi ajánlatot olyan társaság vagy a társasággal összehangoltan eljáró társaság tette, amely céltársaságként hasonló rendelkezéseket saját magára nézve nem alkalmaz, vagy ha az ajánlatot az előbbiekben meghatározott társaság közvetlen vagy közvetett befolyása alatt álló társaság tette. A kölcsönösség szabálya tehát kizárja az áttörés lehetőségének alkalmazását, méltányolva azt a körülményt, hogy a befolyásszerző társaság mint céltársaság alapszabálya sem tartalmaz más befolyásszerzőre nézve kedvező szabályokat, ennélfogva a befolyásszerző társaság sem várhatja el alappal az egyébként fennálló kedvező alapszabályi előírásoknak az ő befolyásszerzésére vonatkozó érvényesülését. Végezetül megemlítendő az, hogy a kölcsönösség szabálya az ügyvezető szerv védekezési eljárására is irányadó a fentiekben kifejtettekre figyelemmel.[176][177]
A Kbtv. 2007. október 24. napjával módosította a Tpt. áttörésre vonatkozó szabályait, amelynek következtében a Tpt. 76/A. § (4) bekezdésében és a Tpt. 76/B. § (6) bekezdésében írt szabály alkotmányellenessé és a közösségi joggal ellentétessé vált. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a 2008. november 20. napján hatályba lépett Kbtv.-módosítás nem szüntette meg a Tpt. 76/A. § (4) bekezdésében és a Tpt. 76/B. § (6) bekezdésében írt szabályokat.
A Kbtv. 5. § (3) bekezdés által módosított Tpt. 76/A. § (4) bekezdése és a Kbtv. 5. § (4) bekezdése által módosított Tpt. 76/B. § (6) bekezdése alkotmányellenesek azon ok miatt, mert az államot nem illeti meg semmiféle előjog (privilégium) a versenyszféra területén, figyelemmel az Alkotmány 9. § (1) bekezdésére, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésére és az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére. A Tpt. fenti szabályaival összefüggésben megállapítható, hogy az államot nem illeti meg az az előjog, hogy ne vonatkozzanak rá a Tpt. áttöréssel összefüggő szabályai abban az esetben, ha elsőbbségi részvénye van a céltársaságban.
A Kbtv. 5. § (3) bekezdés által módosított Tpt. 76/A. § (4) bekezdése és a Kbtv. 5. § (4) bekezdése által módosított Tpt. 76/B. § (6) bekezdése a közösségi joggal ellentétesek, mert korlátozzák a RSZ 56. cikkében biztosított tőkemozgás szabadságát az alábbiak szerint. A 13. sz. irányelv 11. és 12. cikkei szerinti áttörési és választható (opcionális) szabályoknak a magyar társasági jogba (konszernjogba) való átültetése eleve ellentmondásos módon történt meg. A 2006. július 1. napján hatályba lépett Gt. 299. § (2) bekezdése szerinti áttörési szabály a 13. sz. irányelv 11. cikk (4) bekezdésében írt főszabály átültetésének felelt meg, míg a 2006. május 20. napján hatályba lépett Tpt. 76/A-76/C. §-okban rögzített áttörési szabályozás az irányelv 12. cikke szerinti választható (opcionális) szabályozása átültetésének felelt meg. A magyar jogalkotó az ellentmondásos átültetést olyképpen oldotta fel, hogy a Kbtv. 8. § (2) bekezdésének előírása szerint hatályon kívül helyezte a Gt. 299. § (2) bekezdésében írt áttörési szabályt. Ez a megoldás önmagában nem lett volna közösségi jogellenes, amennyiben az eredeti tartalommal maradt volna hatályban a Tpt. 76/A-76/C. §-okban írt áttörési szabályozás, ugyanis az összhangban állt a 13. sz. irányelv 12. cikkével. Csakhogy a magyar jogalkotó a Kbtv. 5. § (3)-(4) bekezdéseivel módosította a Tpt. 76/A. §-át és a Tpt. 76/B. §-át olyképpen, hogy a céltársaságban szavazatelsőbbségi részvénnyel rendelkező Magyar Állam javára különleges jogot (előjogot) biztosított. A 13. sz. irányelv preambulum (20) bekezdés és 11. cikk (7) bekezdés szerint a tagállam csak akkor ruházhatja fel magát különleges joggal, ha az összeegyeztethető a RSZ-ben biztosított tőkemozgás szabadságával. Álláspontunk szerint a Kbtv.-vel módosított hatályos magyar áttörési szabályozás ellentétes a közösségi joggal, mert nem egyeztethető össze a tőkemozgás szabadságával, ugyanis a céltársaság nem írhatja elő alapszabályában az áttörési szabály alkalmazását, ha a céltársaságban a Magyar Állam szavazatelsőbbségi joggal rendelkezik, márpedig ez olyan különleges jog, amely valamennyi - bármilyen gazdasági tevékenységet folytató - céltársaság esetében bizonyosan nem illeti meg a Magyar Államot. A magyar jogalkotó saját - egyébként közösségi jogellenes - logikáját sem alkalmazta következetesen az áttörési szabályozás módosításakor, ugyanis nem csak a stratégiai jelentőségű gazdasági társaság mint céltársaság, hanem valamennyi céltársaság vonatkozásában intézményesített különleges jogot a Magyar Állam javára. Nyilvánvaló, hogy a módosított magyar áttörési szabályozás egyetlen valódi célja a tőkemozgás szabadságának akadályozása mindazon céltársaságokban, ahol a Magyar Állam szavazatelsőbbségi részvénnyel rendelkezik.
A fentiekben kifejtettek okán álláspontunk szerint törvénymódosítás útján szükséges megszüntetni a Tpt. 76/A. § (4) bekezdésében és a Tpt. 76/B. § (6) bekezdésében írt szabályokat, vagyis megszüntetendő a Magyar Államot megillető alkotmányellenes és közösségi joggal ellentétes előjog (különleges jog).

4.9. A vételi és eladási jog gyakorlása

A Tpt. 76/D. § (1) bekezdés kimondja, hogy ha az ajánlattevő
a) a 69. § (6) bekezdésének e) pontja szerint, a vételi ajánlat, illetve az önkéntes vételi ajánlat felügyeleti jóváhagyására vonatkozó kérelmében úgy nyilatkozott, hogy a vételi jogával élni kíván,
b) a sikeres vételi ajánlat, illetve az önkéntes vételi ajánlat lezárását követő három hónapon napon belül kilencven százalékot elérő vagy azt meghaladó mértékű befolyást szerzett a céltársaságban, és
c) igazolja, hogy megfelelő fedezettel rendelkezik a vételi jog tárgyát képező részvények megszerzéséhez szükséges ellenérték teljesítéséhez,
a vételi ajánlat, illetve az önkéntes vételi ajánlat lezárását követő három hónapon belül vételi jogot gyakorolhat a céltársaságnak a tulajdonába nem került részvényei tekintetében.
A Tpt. 76/D. § (2) bekezdése értelmében az ajánlattevő az (1) bekezdésben meghatározott időtartamon belül bejelenti a Felügyeletnek és egyidejűleg közzéteszi a vételi jog gyakorlására vonatkozó szándékát. A bejelentés és a közlemény tartalmazza a részvények
a) átadás-átvételének helyét, idejét és módját,
b) ellenértékét, és
c) ellenértéke megfizetésének idejét és módját.
A Tpt. 76/D. § (3) bekezdése alapján az ajánlattevő a (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott ellenértéket a vételi jog gyakorlása bejelentésével egyidejűleg az Európai Unió tagállamában székhellyel rendelkező hitelintézetnél nyitott letéti számlán a céltársaság részvényesei javára elhelyezi.
A Tpt. 76/D. § (4) bekezdése szerint a vételi jog gyakorlásának eredményeképpen megszerzendő részvények ellenértéke a vételi ajánlatban, illetve az önkéntes vételi ajánlatban meghatározott vételár és az egy részvényre jutó saját tőke értéke közül a magasabb összeg. Saját tőkeként a legutolsó, könyvvizsgáló által hitelesített éves beszámolóban feltüntetett értéket kell figyelembe venni azzal, hogy ha a társaság a számviteli jogszabályok értelmében konszolidált beszámoló készítésére kötelezett, akkor saját tőkén a konszolidált saját tőke értendő.
A Tpt. 76/D. § (5) bekezdése értelmében a céltársaság a határidőben át nem adott részvényeket érvénytelenné nyilvánítja, és helyettük új részvényeket bocsát ki, amelyeket a vételi jog gyakorlására tekintettel az ajánlattevő rendelkezésére bocsát.
A Tpt. 76/D. § (6) bekezdése alapján ha a vételi ajánlati eljárás lezárásakor az ajánlattevőnek a céltársaságban fennálló befolyása eléri a kilencven százalékot, a fennmaradó részvények tulajdonosainak - a 67. § (6) bekezdésében meghatározott, a kilencvenszázalékos befolyás bejelentésének közzétételét követő kilencven napon belül - írásban megtett kérésére köteles e részvényeket is megvásárolni. A vételi kötelezettség esetén az ellenérték legkisebb összegének meghatározására a (4) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
A 13. sz. irányelvvel módosított Tpt. 76/D. §-a fenntartja az ajánlattevőt megillető vételi jog és az ajánlatot el nem fogadó részvényeseket megillető eladási jog jogintézményeit. Az ajánlattevőt megillető vételi jog (kiszorítás) gyakorlásához a törvény három együttes (konjunktív) feltétel fennállását követeli meg. Amennyiben az ajánlattevő a kérelmében kiköti, hogy élni kíván a vételi joggal, és kilencven százalékot elérő vagy azt meghaladó mértékű befolyást szerez a céltársaságban, és igazolja, hogy rendelkezik a szükséges ellenértékkel, úgy az ajánlat lezárását követő három hónapon belül a vételi jogot gyakorolhatja a céltársaságnak a tulajdonába nem került részvényei tekintetében. Lényeges kisebbséget védelmező szabályok a következők: a Tpt. 76/D. § (2) bekezdése alapján az ajánlattevő az ajánlat lezárását követő három hónapon belül köteles közzétenni és a Felügyeletnek bejelenteni a vételi jog gyakorlásának szándékát, továbbá a Tpt. 76/D. § (3) bekezdése alapján az ajánlatevő köteles az ellenértéket külön letéti számlán elhelyezni a céltársaság kiszorítandó részvényesei javára. A Tpt. 76/D. § (4) bekezdése értelmében a vételi jog gyakorlása eredményeképpen megszerzendő részvények ellenértéke a nyilvános vételi ajánlatban meghatározott vételár és az egy részvényre jutó saját tőke értéke közül a magasabb összeg. Saját tőkeként a legutolsó, könyvvizsgáló által hitelesített éves beszámolóban feltüntetett értéket kell figyelembe venni azzal, hogy ha a céltársaság számviteli jogszabályok értelmében konszolidált beszámoló készítésére kötelezett, akkor saját tőkén a konszolidált saját tőke értendő. A Tpt. 76/D. § (5) bekezdése alapján a céltársaság a határidőben át nem adott részvényeket érvénytelenné nyilvánítja, és helyettük új részvényeket bocsát ki, amelyeket a vételi jog gyakorlására tekintettel az ajánlattevő rendelkezésére bocsát. A részvények érvénytelenné nyilvánítására a Gt. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, az érvénytelenné nyilvánított részvény egykori tulajdonosa a (4) bekezdés szerint kiszámított ellenértékre jogosult. A Tpt. 76/D. § (6) bekezdése szerint a vételi ajánlatot el nem fogadó részvényeseket a kilencvenszázalékos befolyás közzétételét követő kilencven napon belül eladási jog illeti meg azzal, hogy a részvény ellenértékét a (4) bekezdés szerint kell meghatározni.

4.10. A befolyásszerzőt (ajánlattevőt) megillető vételi jog alkotmányossága

Az Alkotmánybíróság a 2007. február 12. napján kihirdetett 882/B/2001. AB határozatával - hozzávetőleg hat évig tartó eljárást követően - elutasította a Tpt. 76/D. § (1)-(5) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat, s ily módon kinyilvánította azon álláspontját, hogy a befolyásszerzőt a Tpt. 76/D. §-a szerinti vételi jogra vonatkozó szabály megfelel az Alkotmány előírásainak.
Az Alkotmánybíróság a döntését a következő jogszabályokra alapozta: az Alkotmány 9. § (1), (2) bekezdései, 13. § (1), (2) bekezdései, valamit 70/A. § (1) bekezdése. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványok nem voltak megalapozottak. Egyetértünk az Alkotmánybíróság határozatában foglalt megállapítással, a határozat érdemében helyes és megalapozott, ugyanakkor a határozat több helyütt pontatlan és hiányos, lényeges alkotmányjogi, valamint társasági jogi, konszernjogi szabályokat és érveket mellőz. E helyen csak az Alkotmánybíróság többségi álláspontját és a saját álláspontunkat ismertetjük. Elsőként arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a 1998. június 16. napján hatályba lépett eredeti szabályozás alapján az ajánlattevőt megillető vételi jog ellensúlyozásaként a kisebbségi részvényeseket nem illette meg eladási jog a több mint kilencvenszázalékos befolyásszerzés esetében. A 2001. évi L. törvény 2001. július 18. napjától - a vételi jog szabályozásával összefüggésben - azt az alapvető és lényeges módosítást hajtotta végre, hogy beépítette az 1996-os Épt.-be a 94/K. § (5) bekezdését, amely kimondta, hogy ha a vételi ajánlati eljárás lezárásakor az ajánlattevőnek a részvénytársaságban fennálló befolyása meghaladja a szavazati jogok több mint kilencven százalékát, a fennmaradó részvények tulajdonosainak - vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidő zárónapját követő harminc napon belül megtett - kérésére köteles e részvényeket is megvásárolni.[178]
Az Alkotmánybíróság többségi álláspontja indokolásában helyesen utalt egyrészt arra, hogy az Alkotmánybíróság egybehangzó gyakorlata szerint a tulajdonhoz való jog alapjog, másrészt arra, hogy, az Alkotmány szabálya alapján a tulajdonhoz való jog védelmi körébe nemcsak a polgári jogi tulajdonjog tárgyai tartoznak, hanem más vagyoni jogosultságok is, harmadrészt arra, hogy az Alkotmány a tulajdonjogot az egyéni cselekvési autonómia anyagi alapjaként részesíti védelemben. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a törvényen alapuló vételi jog nyilvánvalóan a tulajdonjog korlátozását jelenti. A többségi álláspont lényege a következő: a tulajdonjog korlátozásánál az alkotmányossági vizsgálat egyik szempontja a másik alapvető jog, alkotmányos érték vagy cél érvényesülésének szükségessége, vagy a közérdek miatt fennálló szükségesség. Az Alkotmánybíróság többségi álláspontja szerint tehát a befolyásszerzőt a Tpt. 76/D. §-a alapján megillető vételi jog azért alkotmányos, mert a kisebbségi részvényesek tulajdonhoz való jogát a "közérdek"-re tekintettel arányosan korlátozza.[179][180][181]
Álláspontunk szerint a nyilvánosan működő részvénytársaság belső viszonyainak mikénti szabályozása, vagyis a befolyásszerző (többségi részvényes) és a kisebbségi részvényesek viszonyának szabályozása a "közérdek" fogalmának semmilyen kiterjesztő értelmezésével nem hozható összefüggésbe. A befolyásszerző törvényen alapuló vételi joga nem a "közérdek"-re tekintettel került szabályozásra. Ebből az következik, hogy a speciális alapjogi teszt a befolyásszerző törvényen alapuló vételi jogának vizsgálata során nem alkalmazható, hanem a speciális alapjogi tesztnél szigorúbb általános alapjogi tesztet kell alkalmazni. Az általános alapjogi teszt alkalmazásával megállapítható, hogy a vételi jog szabályozására a megfelelő jogforrási szinten, vagyis törvényi szinten került sor. Megállapítható továbbá, hogy van olyan alkotmányos alapjog, a piacgazdasághoz való jog, amely érdekében megengedett a tulajdonhoz való jog korlátozása. Az Alkotmánybíróság álláspontjával ellentétben tehát az Alkotmány 9. §-ában deklarált piacgazdaságnak mint alkotmányos alapjognak (I. fejezet 2.1. pont) igenis van összefüggése a Tpt. 76/D. §-ának alkotmányosságával. A piacgazdaság szerves részét képező tőkeáramlás szabadsága a piacot jelentős mértékben strukturáló nyilvánosan működő részvénytársaságok (sui generis tőkeegyesítő társaságok) szintjén azt a követelményt támasztja, hogy törvényi szabályozás - meghatározott garanciális elemek érvényesülése mellett - biztosítsa bármely jogalany számára bármekkora mértékű társasági részesedés (részvény) megszerzésének lehetőségét (a befolyásszerzés szabadságát), s ennek keretében azt is, hogy meghatározott nagyságú részesedés elérése esetében a befolyásszerző megszerezhesse a többi részvényes tulajdonában álló részvényeket. 1998-tól kezdődően a magyar törvényalkotó szabályozás alá vonta a nyilvánosan működő részvénytársaságban való befolyásszerzést, és ennek keretében szabályozta a befolyásszerzőt megillető vételi jog jogintézményét.[182]
Megállapítható továbbá, hogy az elérni kívánt alkotmányos cél fontossága érdekében a törvény arányosan korlátozza a kisebbségi részvényesek tulajdonhoz való jogát. Az alkotmánybírósági határozat csak rendkívül szűk körben tesz említést a nyilvánosan működő részvénytársaság belső viszonyainak megváltozásáról abban az esetben, amikor a befolyásszerző a részvények kilencven százalékát megszerzi. A belső viszonyok megváltozásának körében kihangsúlyozandó egyrészt az, hogy a kilencvenszázalékos szavazati arányára tekintettel a befolyásszerző egymaga jogosult a közgyűlésen valamennyi döntést meghozni (kivéve, ha az alapszabály bizonyos döntések elfogadását egyhangúsághoz köti), másrészt az, hogy a kilencvenszázalékos szavazati arányára tekintettel a befolyásszerző egymaga jogosult a közgyűlésen olyan tartalmú döntést hozni, ami a működési forma vagy a társasági forma megváltoztatását eredményezi, harmadrészt az, hogy a zárkörűen működő részvénytársasággá átalakulást követően a kilencvenszázalékos szavazati arányára tekintettel a befolyásszerző egymaga jogosult a közgyűlésen a részvény átruházását korlátozó alapszabályi rendelkezések elfogadására. Ehhez képest a legfeljebb tízszázalékos szavazati aránnyal rendelkező kisebbségi részvényesek számára a Gt.-ben biztosított kisebbségi jogosultságok maradnak meg. Amennyiben a kisebbségi részvényesek együttes szavazati aránya az öt százalékot nem éri el, úgy még a Gt.-ben biztosított kisebbségi jogosultságokat sem képesek gyakorolni. [A Gt. 55. § (1) bekezdése ugyan lehetőséget biztosít arra, hogy a kilencvenszázalékos szavazati aránnyal rendelkező, a számviteli törvényben foglaltak szerint összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésére köteles gazdasági társaság mint uralkodó tag uralmi szerződést kössön az ellenőrzött társasággal, amelyben a kisebbségi részvényesek számára többletjogokat és előnyöket biztosíthat, azonban a felvásárlást követően ilyen uralmi szerződés megkötésére aligha kerül sor a gyakorlatban.] Megállapítható tehát az, hogy a kilencvenszázalékos vagy azt meghaladó szavazati arány elérése esetén a kisebbségi részvényesek igencsak hátrányos helyzetbe kerülnek a befolyásszerzővel szemben. Megállapítható az, hogy az 1998-2001 közötti törvényi szabályozás szerint a befolyásszerzőt megillető vételi jogot nem ellensúlyozta a befolyásszerzőt terhelő vételi kötelezettség (a kisebbségi részvényeseket megillető eladási jog). Álláspontunk szerint ez a fajta szabályozás az általános alapjogi teszt arányossági követelményének próbáján elbukott volna. Meg kell említeni azonban azt, hogy az idő az Alkotmánybíróság legnagyobb barátja, az Alkotmánybíróságnak a fenti problémával nem kellett foglalkoznia, ugyanis 2001-ben a szabályozás lényegesen megváltozott, az Alkotmánybíróság által vizsgált hatályos szabályozás szerint a befolyásszerzőt megillető vételi jogot már ellensúlyozza a befolyásszerzőt terhelő vételi kötelezettség, mégpedig oly módon, hogy a vételi kötelezettség akkor is fennáll, ha a befolyásszerző nem kíván élni a vételi jogával. A befolyásszerzőt terhelő vételi kötelezettség fennállásán túlmenően az arányosság követelményének vizsgálata körébe kell vonni azt is, hogy a törvény által meghatározott módon kell kiszámítani a részvény ellenértékét (árát) és a kisebbségi részvényeseket ugyanakkora összegű ellenérték illeti meg mind a vételi jog, mind a vételi kötelezettség gyakorlása során, mintha a vételi ajánlat önkéntes elfogadása során jött volna létre a jogügylet. A törvény garanciális szabálya tehát kizárja a kisebbségi részvényesek közötti hátrányos megkülönböztetés lehetőségét.

4.11. Hátrányos jogkövetkezmények (szankciók)

A Tpt. 77. § (1) bekezdése értelmében, ha valaki a 68-76/D. §-ban, illetőleg a 2001. évi L. törvény 82. §-ának (3) bekezdésében foglaltaktól eltérő módon szerez befolyást, a céltársaságban szavazati jogot nem gyakorolhat. A befolyást szerző a befolyásszerzésre irányadó szabályokba ütközően, vagy e szabályok megkerülésével szerzett befolyását köteles a szerzést vagy a Felügyelet határozatának kézhezvételét követő hatvan napon belül megszüntetni.
A Tpt. 77. § (2) bekezdése alapján a befolyást szerző az (1) bekezdésben foglalt kötelezettség teljesítéséig a céltársaságban semmilyen részvényesi jogát nem gyakorolhatja.
A Tpt. 400. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet az alábbi intézkedéseket, szankciókat alkalmazhatja:
m) törvényben meghatározott esetben és mértékben bírságot szabhat ki;
o) ha törvény alapján a részvényes a részvénytársasággal szemben tagsági jogait nem gyakorolhatja, ezt a tényt a Felügyelet határozatban megállapítja, és szükség esetén elrendelheti a tagsági jogok gyakorlásának felfüggesztését.
A Tpt. 406. § (1) bekezdése értelmében a bírság összegét a törvényben, a külön jogszabályban és a Felügyelet határozatában meghatározott feltételtől való eltérés, illetve a mulasztás súlyának és az elért vagyoni előny mértékének figyelembevételével kell megállapítani.
A Tpt. 406. § (2) bekezdése szerint a bírság összege:
m) nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés e törvényben meghatározott szabályainak megszegése esetén 500 000 - 100 000 000 forint.
A Tpt. kétféle hátrányos jogkövetkezményt rendel alkalmazni: a) magánjogi (anyagi jogi) szankciót, és b) közjogi szankciót.
A törvény a nyilvános vételi ajánlati kötelezettség megszegéséhez továbbra is két magánjogi szankciót kapcsol: a) a befolyás megszüntetési kötelezettséget és b) a részvényesi jogok szünetelését. Ha a befolyásszerző a befolyásszerzésre irányadó szabályokba ütközően, vagy e szabályok megkerülésével szerzett befolyást, úgy köteles e befolyását a szerzést vagy a Felügyelet határozatának kézhezvételét követő hatvan napon belül megszüntetni. A Tpt. 77. § (2) bekezdése szerint a befolyást szerző a befolyás megszüntetési kötelezettség teljesítéséig a céltársaságban semmilyen részvényesi jogot nem gyakorolhat. Ez azt jelenteni, hogy a küszöbérték elérést megelőzően, vagyis jogszerűen szerzett részvényei alapján sem gyakorolhat semmilyen részvényesi jogot. Álláspontunk szerint egy újabb törvényalkotási hibáról van szó, amikor a Tpt. 77. § (1) bekezdés első mondata - az előbb idézett törvényi rendelkezéssel ellentétesen - a szavazati jog nem gyakorolhatóságáról (vagyis csak az egyik részvényesi jog szüneteléséről) szól. A jogellenesen eljáró befolyást szerző személlyel szemben a szigorúbb szankció (valamennyi részvényesi jog gyakorlásának szünetelése) bír megfelelő visszatartó erővel, pusztán a szavazati jog gyakorlásának a szünetelése nem kellő súlyú szankció. Ennél súlyosabb probléma az, hogy a törvény a befolyás megszüntetési kötelezettség teljesítését minden fajta megszorítás nélkül a jogellenesen eljáró befolyásszerzőre bízza. Ez a szabályozási hiányosság lehetővé teszi egyrészt azt, hogy a befolyásszerző ne annak a részvényesnek adja vissza a részvényt, akitől szándékosan jogellenes módon megszerezte, hanem egy vele összejátszó, "baráti kéz" részére idegenítse el, másrészt lehetővé teszi azt, hogy a jogellenesen eljáró befolyásszerző árfolyamnyereséget érjen el a részvény elidegenítése során. Ezért a befolyásszerzés megszüntetési kötelezettség mint szankció jelen formájában rendeltetését nem tölti, nem rendelkezik megfelelő súlyú visszatartó erővel. Álláspontunk szerint a megfelelő súlyú szankció a kényszerértékesítés lenne, mégpedig olyképpen, hogy a Felügyelet lenne jogosult és köteles a befolyásszerző nevében eljárva a jogellenes módon megszerzett részvényeket elidegeníteni. A kényszerértékesítés során befolyt ellenérték törvényben meghatározott jelentős hányadát a jogellenesen eljáró befolyásszerző felügyeleti bírság címén lenne köteles megfizetni.
A Tpt. 400. §-a és 406. §-a határozza meg a közjogi szankciókat. A Tpt. 400. § (1) bekezdése o) pontjában írt szankció ellentmondásosan került megfogalmazásra, ugyanis ha már a törvény erejénél fogva a befolyásszerző nem gyakorolhat semmilyen részvényesi jogot (tagsági jogot), úgy a Felügyelet nem rendelkezhet a részvényesi jogok (tagsági jogok) gyakorlásának felfüggesztéséről vagy fel nem függesztéséről. A Tpt. 406. § (1) bekezdése értelmében a bírság összegét a törvényben, a külön jogszabályban és a Felügyelet határozatában meghatározott feltételtől való eltérés, illetve a mulasztás súlyának és az elért vagyoni előny mértékének figyelembevételével kell megállapítani. A Tpt. 406. § (2) bekezdés m) pontja alapján a Felügyelet rendkívül nagy összegű bírsággal sújthatja a jogsértőt, amely adott esetben arányos lehet a jogsértés (a nyilvános vételi ajánlat elmulasztásának) tárgyi súlyával.

5. Az önkéntes vételi ajánlat, a tőzsdei ajánlat

A Tpt. 79. § (1) bekezdése kimondja, hogy vételi ajánlat útján történő befolyásszerzésre akkor is sor kerülhet, ha a vételi ajánlat tétele nem kötelező (a továbbiakban: önkéntes vételi ajánlat). Önkéntes vételi ajánlat útján történő befolyásszerzésre a kötelező vételi ajánlat útján történő befolyásszerzés szabályai irányadóak azzal az eltéréssel, hogy a 71. §-ában az ajánlattétel kötelező legkisebb mértékére vonatkozó, valamint a 73/A. § (4) és (5) bekezdésében meghatározott szabályt nem kell alkalmazni, illetve ellenajánlat nem tehető. Az ajánlattevő, az ajánlattevő befolyásoló részesedése alatt álló vállalkozás, valamint a vele összehangoltan eljáró személyek, illetve bármelyikük megbízásából harmadik személy újabb önkéntes vételi ajánlatot az önkéntes vételi ajánlat lezárásától számított hat hónapon belül nem tehet.
A Tpt. 79. § (2) bekezdése értelmében, ha az elfogadó nyilatkozatokban felajánlott részvények száma a vételi ajánlatban meghatározott mértéket meghaladja, a részvények átruházására kizárólag a részvények névértékének arányában kerülhet sor.
A Tpt. 79. § (3) bekezdése alapján nem tehető önkéntes vételi ajánlat a kötelező vételi ajánlatnak a 69. § (1) bekezdésében meghatározott közzétételétől az annak elfogadására nyitva álló határidő zárónapjáig.
A Tpt. a korábbiakkal lényegében megegyezően fenntartja az önkéntes vételi ajánlat jogintézményét, amelynek lényege, hogy vételi ajánlat útján akkor is létrejöhet befolyásszerzés, ha a vételi ajánlat tétele nem kötelező. Az önkéntes vételi ajánlat útján történő befolyásszerzésre a kötelező vételi ajánlat útján történő befolyásszerzés szabályai az irányadóak azzal az eltéréssel, hogy az ajánlattétel kötelező legkisebb mértékére vonatkozó szabályt nem kell alkalmazni, a céltársaság igazgatósága nem köteles véleményt alkotni és pénzügyi tanácsadót megbízni véleményalkotásra az önkéntes vételi ajánlattal összefüggésben, valamint ellenajánlat nem tehető. A Kbtv. 2007. október 24. napjával módosította a Tpt. 79. § (1) bekezdését beépítve azt az új, harmadik mondatot, amely korlátozza ugyanazon ajánlattevő által megtehető önkéntes vételi ajánlatok gyakoriságát (hat hónap elteltével tehető meg az újabb önkéntes vételi ajánlat). A Tpt. 79. § (1) bekezdés harmadik mondata továbbra is tartalmazza a "befolyásoló részesedés" kitételt, annak ellenére, hogy a jogalkotó a 2008. évi CIII. törvény útján 2009. január 1. napi hatállyal a pénzügyi tárgyú törvények mindegyikében (ekként a Tpt. egyéb rendelkezéseiben is) a "befolyásoló részesedés" fogalom-elnevezést felváltotta "minősített befolyás" fogalom-elnevezéssel, a két fogalom tartalma egyébként teljes mértékben azonos. Úgy tűnik, hogy a jogalkotó figyelmét elkerülte a Tpt. 79. § (1) bekezdés harmadik mondatában szereplő "befolyásoló részesedés" kitétel, s azt nem váltotta fel a "minősített befolyás" fogalom-elnevezésre. Álláspontunk szerint nyilvánvalóan jogalkotási hibáról van szó. A törvény az önkéntes vételi ajánlat jogintézményével kívánja ösztönözni a piaci szereplőket az önkéntes vételi ajánlat útján való befolyásszerzésre, amely ösztönzés azonban nem vezetett nagyszámú önkéntes vételi ajánlati eljárás kezdeményezéséhez.[183]
A bírósági gyakorlatban felmerült eldöntendő jogkérdés volt az, hogy a Tpt. VII. fejezetében szabályozott kötelező nyilvános vételi ajánlat vagy az önkéntes vételi ajánlat azonos tartalmú-e a Budapesti Értéktőzsdén szereplő tőzsdei társaság részvényeinek felvásárlására tett tőzsdei ajánlattal. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében - helyesen - úgy foglalt állást, hogy a tőzsdén forgalmazott részvények tőzsdéről való kivezetése érdekében tett ún. tőzsdei ajánlat és a Tpt. 68-79. §-aiban szabályozott kötelező vagy önkéntes vételi ajánlat között különbség áll fenn. A Legfelsőbb Bíróság ítélete indokolásában az alábbiakat fejtette ki. A perbeli esetben az alperes - vállalatfelvásárlási célzattal - 2002. március 11-én a Tpt. VII. fejezetében írt kötelező nyilvános vételi ajánlati eljárást lefolytatta, ennek következtében a Pick Szeged Rt.-ben 33%-ot meghaladó, összesen 84,15%-os befolyást szerzett. A felperes a vételi ajánlati eljárásban nem tett elfogadó nyilatkozatot. Az alperesnek a további befolyásszerzéshez a Tpt. 78. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel kötelező vételi ajánlatot tennie nem kellett, mint ahogyan nem is tett, mert a Tpt. 54. §-ának (1) bekezdése alapján adott és közzétett rendkívüli tájékoztatóból megállapíthatóan a részvények tőzsdei kivezetése végett tett tőzsdei ajánlatot. Nem tekinthető a perbeli tőzsdei ajánlat a Tpt. 79. §-ában írt önkéntes vételi ajánlattétel útján megvalósuló befolyásszerzésnek sem. Az önkéntesség azt jelenti, hogy a befektető maga döntheti el, hogy a kötelező vételi ajánlattal azonos módon - egy nyilvános önkéntes ajánlat keretében - a Tpt.-ben írt szabályokat elfogadva és teljesítve kíván-e befolyást szerezni. Az alperes azonban nem nyilvános önkéntes vételi ajánlatot tett, hanem tőzsdei ajánlatot, amely ajánlat megtételének a célja a részvények tőzsdei kereskedésének a megszüntetése. A Tpt. 317. §-a (4) bekezdésének d) pontja szerint a tőzsde szabályzatában meg kell határozni a tőzsdei termék bevezetésének, törlésének feltételeit és eljárási rendjét. A részvényeknek a tőzsdéről való kivezetését, az azzal kapcsolatos eljárást a Budapesti Értéktőzsde Szabályzata rendezi. A Szabályzat 2. fejezetében írt fogalom-meghatározás szerint: tőzsdei ajánlat a teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt és a Szabályzat rendelkezéseinek megfelelő tartalmú jognyilatkozat a törlési kérelem tárgyát képező részvények megvásárlására. A Szabályzat 28.2.2.1.1. pontja a részvénysorozat törlését eredményező döntés meghozatalához szükséges dokumentumok között sorolja fel a tőzsdei ajánlatot. Ilyen törlési kérelem a 28.2.2.2. pont szerint csak azon részvénysorozatra nyújtható be, amelyek vonatkozásában a tőzsdei ajánlattevőnek nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettsége nem áll fenn. A tőzsdei ajánlatot a törlési kérelem tárgyát képező valamennyi részvényre és valamennyi részvényes számára meg kell tenni. A tőzsdei ajánlat tartalmát és az ellenérték meghatározását a tőzsdei ajánlatra vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget a Szabályzat részletesen rendezi. A tőzsdei ajánlat jóváhagyásáról a tőzsde vezérigazgatója dönt. A részvényeseknek az ajánlat elfogadására nyitva álló határidő alatt kell megtenniük az elfogadó nyilatkozatot ahhoz, hogy a szerződés létrejöjjön. A felperes az alperes által tett tőzsdei ajánlatot nem fogadta el. Mivel az alperesnek a 84,18% befolyásszerzést követően már nem volt vételi ajánlattételi kötelezettsége és a Tpt. 79. §-a szerint minősülő önkéntes vételi ajánlatot sem tett, a tőzsdei ajánlat elfogadását követő további 30 nap alatt a felperes jogszabályi alap nélkül követelte a részvényei tulajdonjogának megvételét. Erre csak akkor lett volna a Tpt. 76. §-ának (5) bekezdése szerint lehetősége, ha az alperesnek a befolyása a nyilvános vételi (kötelező vagy önkéntes) ajánlati eljárás lezárásakor haladja meg a szavazati jogok több mint 90%-át. Az alperes azonban a kötelező vételi eljárás lezárásakor csak 84,18%-ot szerzett, ezért a további részvény-, illetve befolyásszerzésre a Tpt. szabályai már nem voltak irányadók.[184]

VI. fejezet

Az elismert vállalatcsoport

Az elismert vállalatcsoport és az elismert vállalatcsoportot létesítő uralmi szerződés új jogintézmény a magyar konszernjogban. A 2006. július 1. napján hatályba lépett Gt. vezette be a magyar konszernjogba az elismert vállalatcsoport jogintézményét, jóllehet az uralmi szerződés és ennek megkötésével létrejövő szerződéses konszern (elismert vállalatcsoport) kodifikációjára tett kísérlet 1997-ben egyszer már meghiúsult, ugyanis az Országgyűlés a Kodifikációs Bizottság elismert vállalatcsoport intézményesítésére tett javaslatát elvetette. A hatályos Gt. előkészítése során azonban a korábbihoz hasonló összetételű Kodifikációs Bizottság újfent "felmelegítette" a szerződéses konszern koncepcióját, amely immáron elnyerte az Országgyűlés tetszését is, az a hatályos Gt. részévé vált, s ily módon új jogintézménnyel gazdagodott a magyar konszernjog tárháza. A Kodifikációs Bizottság az elismert vállalatcsoport és az uralmi szerződés jogintézményét az 1965-ös német részvénytörvényből emelte ki és ültette át a magyar társasági jogi - konszernjogi környezetbe.[185]
A jogintézmény lényegének megértéséhez tegyünk egy rövid kitérőt, és vizsgáljuk meg annak német részvényjogi szabályozását és gyakorlatát! A társasági jogtörténet során a vállalatcsoport társasági jogi szabályozását először az 1965-ös német részvénytörvény kísérelte meg, amikor megalkotta a vállalati szerződés (Unternehmensvertrag) jogintézményét (gyűjtőfogalmát). Az 1965-ös német részvénytörvény alapján a vállalati szerződés gyűjtőfogalmába öt szerződéstípus tartozik: a) az uralmi szerződés (Beherrschungsvertrag), b) a nyereségelvonó szerződés (Gewinnabführungsvertrag), c) a nyereséget részben elvonó szerződés (Teilgewinnabführungsvertrag), d) a részvénytársaság üzemét haszonbérbe adó szerződés (Betriebspachtvertrag) és e) az üzem hasznosítását egyéb módon átengedő szerződés (Betriebüberlassungsvertrag).
A szerződéses konszernt fakasztó uralmi szerződés egy olyan vállalati szerződés, amelyben a részvénytársaság vagy a betéti részvénytársaság vezetését (Leitung der Gesellschaft) egy másik vállalatnak rendeli alá. Az uralmi szerződést írásban kell megkötni, jóváhagyása a közgyűlés hatáskörébe tartozik, és azt be kell jegyezni a cégjegyzékbe. A német részvényjogban uralmi szerződést köthet egy olyan vállalat, amely nem részvényese a másik részvénytársaságnak, vagyis a részvényesi minőség nem tényállási eleme az uralmi szerződés megkötésével létrejövő szerződéses konszernnek. Az uralmi szerződést egyrészt a fölérendelt pozícióba kerülő vállalat, másrészt az alárendelt pozícióba kerülő részvénytársaság köti meg egymással. Az 1965-ös német részvénytörvény megengedi, hogy az uralmi szerződés megkötéséről szóló, az alárendelt pozícióba kerülő részvénytársaság közgyűlése által meghozandó határozat során a másik szerződő fél (a fölérendelt pozícióba kerülő vállalat) is gyakorolja szavazati jogát, feltéve, ha a fölérendelt pozícióba kerülő vállalat már rendelkezik részvényesi joggal. Konszernjogi szempontból az uralmi szerződés legfontosabb jogkövetkezménye az, hogy az uralkodó vállalatot megilleti az ellenőrzött részvénytársaság igazgatóságával szembeni közvetlen utasítási jog. A német részvényjog az utasítási jog ellensúlyozásaként kimondja, hogy mindaddig, amíg az alárendelt részvénytársaság igazgatósága az uralkodó vállalat jogszerű utasítását hajtja végre, az általános részvényjogban rögzített felelősségi szabályok nem alkalmazhatók a szerződéses konszernben. Továbbá mind az alárendelt részvénytársaságot, mind az alárendelt részvénytársaság kisebbségi részvényesét és hitelezőjét kártérítési igény illeti meg az alárendelt részvénytársaság igazgatósági tagjai és felügyelőbizottsági tagjai mellett az uralkodó vállalat szervezeti képviselőivel szemben (egyetemleges felelősség), ha az uralkodó vállalat szervezeti képviselői az utasítási jog gyakorlása során - kötelezettségüket megszegve - nem egy rendes és tisztességes ügyvezető gondosságával járnak el, s így az alárendelt részvénytársaságnak kárt okoznak. A német társasági jogi szakirodalom felhívja a figyelmet arra, hogy az 1965-ös részvénytörvény hatálybalépése óta egyetlen olyan bírósági döntés sem vált ismertté, amelyben a fenti személyek egyetemleges felelősségét megállapították volna, ezért a német jogirodalom e felelősségi szabályokat jelentéktelennek tekinti. Ugyanakkor az uralmi szerződés alapján az uralkodó vállalat nem jogosult elvonni az alárendelt részvénytársaság eredményét. Ezért a német társasági jogi praxisban a felek az uralmi szerződés mellett szinte minden esetben kötnek (kötöttek) egymással nyereségelvonó szerződést is, amely lehetővé teszi (tette) azt, hogy az uralkodó vállalat az alárendelt részvénytársaság teljes eredményét elvonja.
Kihangsúlyozandó az, hogy a német jogalkotó az 1965-ös német részvénytörvénybe az akkor hatályos német társasági adójog nyomására intézményesítette az uralmi szerződést azzal a céllal, hogy a törvény hatálybalépését követően a gyakorlatban a faktikus konszerneket a szerződéses konszernek váltsák fel. A német társasági adójogi szabályozás lényege az volt, hogy a leányvállalat adózás előtti eredményének konszolidációjához az anyavállalatnak legalább a szavazatok többségével kellett rendelkeznie. Ezen ok miatt a német társasági jogi praxisban az uralmi szerződés megkötésére szinte kizárólag csak azt követően került sor, hogy a fölérendelt pozícióba kerülő vállalat az alárendelt pozícióba kerülő vállalat közgyűlésében már rendelkezett az uralmi szerződés elfogadásához szükséges többségi szavazattal. Megállapítható tehát az, hogy a német társasági jogi praxisban az uralmi szerződés mindkét oldalán ugyanaz a jogalany szerepel(t). Ezért a német társasági jogi szakirodalom többségi álláspontja szerint az uralmi szerződés nem minősül polgári jogi szerződésnek, hanem egy sajátszerű egyoldalú jognyilatkozatról van szó (van olyan szerző, aki az uralmi szerződést kifejezetten egyoldalú diktátumnak minősíti). Megállapítható továbbá az, hogy a német társasági jogi praxisban az uralmi szerződés útján létrejövő szerződéses konszern nem vált be: 1965 óta a konszernek elenyésző kisebbsége választotta e jogintézményt. A német gyakorlatban az uralmi szerződés, ha egyáltalán előfordult, akkor az a nyereségelvonó szerződéssel együtt fordult elő, anélkül szinte soha. Egy német szerző munkájában az a megdöbbentő számadat szerepel, hogy 1994-ben a részvénytársaságok összefonódásának mindössze 1-2%-át tették ki az 1965-ös német részvénytörvény vállalati szerződései. Ennek oka leginkább az, hogy az uralkodó vállalat részesedésszerzés útján, szavazati joga gyakorlásával képes az alárendelt vállalat igazgatóságára intenzív befolyást gyakorolni, nincs szüksége a közvetlen utasítási jogra.[186][187]
2001-ben a német jogalkotó törvénymódosítás útján megszüntette a vállalati önállótlanság adójogi tényállási elemét, s ettől az időponttól kezdve a német részvényjog által intézményesített uralmi szerződés jogintézményének létjogosultsága megszűnt, a német társasági jogi praxis számára jelentőségnélkülivé vált. Valószínűsíthető, hogy ennek következtében a német jogalkotó a jövőben törvénymódosítás útján megszünteti az uralmi szerződés jogintézményét. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a szerves társasági jogi fejlődést mutató (angol, francia, olasz) társasági jogok kezdettől fogva elutasították a szerződéses konszernnek a társasági jogba való bevezetését. 2003 májusában az Európai Bizottság közzétette az európai társasági jog reformjáról szóló Cselekvési Tervét, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy az európai közösségi jogpolitika kizárólag a faktikus konszernjogra fokuszál. Sem az uralmi szerződés, sem az azt helyettesítő egyoldalú konszernnyilatkozat nem jön szóba a vállalatcsoport európai társasági jogi szabályozásának kérdésénél. Egyet kell értenünk Nikolicza álláspontjával a körben, hogy a hatályos Gt. elismert vállalatcsoportra vonatkozó szabályozása nincs összhangban az európai fejlődés irányával. Éppen ellenkezőleg: a hatályos Gt. vonatkozó szabályozása az európai fejlődés irányával megy szemben. Megállapítható továbbá az is, hogy a magyar társasági jogi gyakorlatban nem vált elfogadottá az elismert vállalatcsoport, ugyanis a Gt. hatálybalépésének napjától a jelen könyv kéziratának lezárásáig eltelt 2 év 9 hónap alatt mindössze egyetlenegy elismert vállalatcsoport jött létre Magyarországon. A Magyar Állam minősített többségi befolyása alatt álló Magyar Villamosművek Zrt. kötött uralmi szerződést kilenc leányvállalatával, az elismert vállalatcsoporthoz való tartozás tényét a Fővárosi Cégbíróság 2007. május 25. napjával jegyezte be a cégnyilvántartásba, majd utóbb még további négy leányvállalatával kötött uralmi szerződést.[188][189]

1. Az elismert vállalatcsoport alanyai

A Gt. 55. § (1) bekezdése kimondja, hogy a számviteli törvényben foglaltak szerint összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésére köteles gazdasági társaság (uralkodó tag) és az a részvénytársaság, illetve korlátolt felelősségű társaság, amely felett az uralkodó tag a számviteli törvény alapján meghatározó befolyással rendelkezik (ellenőrzött társaság), egységes üzleti céljaik megvalósítására uralmi szerződés kötése útján elismert vállalatcsoportként történő működésükről határozhatnak.
A Gt. 55. § (2) bekezdése értelmében az elismert vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaságok önállóságának korlátozására e törvény és az uralmi szerződésben foglaltak szerint, a vállalatcsoport egésze céljainak teljesítéséhez szükséges módon és mértékben kerülhet sor. Az uralmi szerződésben gondoskodni kell a vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaságok tagjai (részvényesei), valamint hitelezői jogainak a védelméről.
A Gt. 55. § (3) bekezdése alapján az elismert vállalatcsoportként való működés tényének a cégjegyzékbe való bejegyzése nem hoz létre az abban részt vevő gazdasági társaságoktól elkülönült jogalanyt.
A Gt. 55. § (3) bekezdésében írt jogszabályi rendelkezés alapján egyértelműen megállapítható az, hogy az elismert vállalatcsoport nem minősül önálló jogalanynak, az elismert vállalatcsoportban részt vevő gazdasági társaságok önálló jogalanyiságukat megőrzik. Az elismert vállalatcsoport tehát önmagában nem jogképes, alanyi jogai és kötelezettségei nem lehetnek, polgári jogi felelősség nem terhelheti, polgári eljárásban, választottbírósági eljárásban, hatósági eljárásban fél (ügyfél) nem lehet. Ezen a tényen nem változtat az sem, hogy a cégbíróság a vállalatcsoport elismert vállalatcsoportként való működését az érintett gazdasági társaságok cégjegyzékébe bejegyzi. Az elismert vállalatcsoportban részt vevő gazdasági társaságok közötti kapcsolat tehát nem éri el a társasági jogi értelemben vett egyesülés (összeolvadás, beolvadás) szintjét. Ugyanakkor a vállalatcsoport részét képező ellenőrzött társaság magánautonómiáját részben vagy egészben elveszíti, nem önálló érdekeit képviseli, hanem igazodik a vállalatcsoport, mint egész üzletpolitikájához. A Gt. 55. § (2) bekezdése alapján az ellenőrzött társaság magánautonómiájának korlátozására a törvényben és az uralmi szerződésben foglaltak alapján kerülhet sor, továbbá az uralmi szerződésben gondoskodni kell a vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaságok tagjai (részvényesei), valamint hitelezői jogainak a védelméről. A Gt. 55. § (2) bekezdésében írtak azt a látszatot keltik, mintha a Gt. és a Gt. alapján meghatározott tartalmú uralmi szerződés fokozott védelemben részesítené a kisebbséget és a hitelezőket, azonban ez nem így van, mint ahogy azt a későbbiek során látni fogjuk.[190][191]
Megállapítható tehát az, hogy a Gt. vonatkozó rendelkezései alapján az elismert vállalatcsoport létrejöttének három együttes (konjunktív) feltétele van: a) Szmt. szerinti részesedési-irányítási kapcsolat fennállása, b) uralmi szerződés érvényes megkötése és c) cégjegyzékbe való bejegyzés. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Gt. által szabályozott elismert vállalatcsoport létrejöttének feltételei tehát eltérnek az 1965-ös német részvénytörvény szerződéses konszern létrejöttének előfeltételeitől annyiban, hogy amíg a német részvényjog nem kívánja meg a felek közötti részesedési kapcsolat fennállását, addig a magyar konszernjogi szabályozás egyértelműen megköveteli a részesedési-irányítási kapcsolat fennállását. Jóllehet a magyar konszernjogi szabályozás az Szmt. szerinti részesedési-irányítási kapcsolat fennállását követeli meg, amely több szempontból is lényegesen eltér a Gt. 52. § szerinti konszern esetében megkövetelt minősített többséget biztosító befolyástól. A Gt. 55. § szerinti konszern tehát egy speciális szerződéses konszern, ugyanis az uralmi szerződéses viszonyon túlmenően az Szmt. szerinti részesedési-irányítási kapcsolatnak is fenn kell állnia és a cégbíróság változásbejegyző határozata is szükséges.

1.1. Az uralkodó tag (részvényes) személye

A Gt. 55. § (1) bekezdése szerint uralkodó tagi (részvényesi) pozícióban kizárólag összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésére köteles gazdasági társaság, vagyis belföldi gazdasági társaság állhat. Következésképpen uralkodó tag (részvényes) nem lehet külföldi természetes és jogi személy, valamint belföldi gazdasági társaságnak nem minősülő jogalany. Ugyanakkor bármilyen formában működő belföldi gazdasági társaság állhat uralkodó tagi pozícióban (for profit és non-profit társaság egyaránt).
Az Szmt. 10. § (1) bekezdése értelmében összevont (konszolidált) éves beszámolót és összevont (konszolidált) üzleti jelentést is köteles készíteni - a 116-117. §-ban foglaltak kivételével - az a vállalkozó, amely egy vagy több vállalkozóhoz fűződő viszonyában a 3. § (2) bekezdésének 1. pontja értelmében anyavállalatnak minősül.
A Gt. 55. § (1) bekezdése értelmében az Szmt. 3. § (2) bekezdés 1. pontja alapján az anyavállalat rendelkezik meghatározó befolyással, mert az alábbi feltételek közül legalább eggyel rendelkezik:
a) a tulajdonosok (a részvényesek) szavazatának többségével (50 százalékot meghaladóval) tulajdoni hányada alapján egyedül rendelkezik, vagy
b) más tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött megállapodás alapján a szavazatok többségét egyedül birtokolja, vagy
c) a társaság tulajdonosaként (részvényeseként) jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők vagy a felügyelőbizottság tagjai többségét megválassza vagy visszahívja, vagy
d) a tulajdonosokkal (a részvényesekkel) kötött szerződés (vagy a létesítő okirat rendelkezése) alapján - függetlenül a tulajdoni hányadtól, a szavazati aránytól, a megválasztási és visszahívási jogtól - döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol.
Az Szmt. 3. § (2) bekezdés 1. pont a) alpont szerint elismert vállalatcsoport uralkodó tagja (részvényese) elégséges, ha a szavazatok többségével (és nem a háromnegyedével) rendelkezik tulajdoni hányada alapján. Az a) alpont alapján tehát a tag rendelkezik valamekkora mértékű társasági részesedéssel az ellenőrzött társaságban, és ezen társasági részesedéséhez fűződő szavazati jog haladja meg az ötven százalékot. Negatív oldalról megfogalmazva: az uralkodó tag (részvényes) nem köt szindikátusi szerződést ebben az esetben az ellenőrzött társaság más tagjával (részvényesével). Az Szmt. 3. § (2) bekezdés 1. pont b) alpont szerint az uralkodó tag (részvényes) az ellenőrzött társaság más tagjával (részvényesével) kötött (szindikátusi) megállapodás alapján rendelkezik a szavazatok többségével. Az uralkodó tag (részvényes) tehát rendelkezik valamekkora társasági részesedéssel, vagyis maga is tagja (részvényese) az ellenőrzött társaságnak, ugyanakkor egymaga a saját társasági részesedése alapján nem rendelkezik a szavazatok többségével. Az Szmt. 3. § (2) bekezdés 1. pont c) alpont szerint az uralkodó tag (részvényes) a Gt. vagy szindikátusi szerződés alapján jogosult a vezető tisztségviselők vagy felügyelőbizottsági tagok többségének megválasztására vagy visszahívására. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az uralkodó részvényes a zártkörűen működő részvénytársasági formában működő ellenőrzött társaság esetében - a Gt. 189. § szerinti részvényfajta birtokában - legfeljebb az igazgatósági tagok, felügyelőbizottsági tagok egyharmadának megválasztására és visszahívására jogosult. Felhívjuk a figyelmet továbbá arra, hogy az uralkodó tag a korlátolt felelősségű társasági formában működő ellenőrzött társaság esetében - figyelemmel a Gt. 121. § (1) bekezdésében rögzített szabályra - rendelkezhet olyan üzletrésszel, amely felruházza őt az igazgatósági tagok, felügyelőbizottsági tagok többségének megválasztására vagy visszahívására. Kérdéses lehet, hogy a felügyelőbizottsági tagok többségének megválasztása vagy visszahívása olyan jogosultság-e, amely meghatározó befolyást biztosít. Álláspontunk szerint a válasz igenlő, ha a társasági szerződés Gt. 37. § szerinti ügydöntő felügyelőbizottságot intézményesít, azonban a válasz nemleges, ha "hagyományos" felügyelőbizottság működik az ellenőrzött társaságnál. Az Szmt. 3. § (2) bekezdés 1. pont d) alpont szerinti esetben az uralkodó tag (részvényes) az előző alpontokban írtaktól függetlenül vagy a létesítő okirat vagy szindikátusi szerződés rendelkezése alapján gyakorol döntő irányítást, ellenőrzést az ellenőrzött társaság működése felett. Közgazdasági-üzemgazdasági szempontból a vállalatcsoport egy vállalatnak minősül, azonban a d) alpont szerinti kapcsolat fennállása kívülálló részéről nehezen bizonyítható.
Újvári mutatott rá arra, hogy az Szmt. szerinti összevont (konszolidált) éves beszámoló készítési kötelezettség beálltához szükséges, de nem elégséges a fentieken ismertetett valamelyik feltétel teljesülése, hanem még az is szükséges, hogy az anyavállalat az abból fakadó jogosultságát ténylegesen gyakorolja is. Példaként említi: az egyik tag a szavazatok 60%-ával rendelkezik, azonban a többi taggal kötött szindikátusi szerződésben lemond a szavazati joga gyakorlásáról, s így ebben az esetben nem minősül anyavállalatnak.[192]
Az Szmt. 115. § (1) bekezdésben írtak szerint az anyavállalatnál kell számításba venni azokat a jogokat, amely bármely leányvállalatát az Szmt. 3. § (2) bekezdés 1. pontja alapján megilleti, másképpen fogalmazva: a közvetett részesedési-irányítási kapcsolat is figyelembe jön. Az Szmt. 115. § (2) bekezdése alapján az anyavállalatnál kell figyelembe venni a harmadik személy saját nevében, de az anyavállalat vagy bármely leányvállalat javára gyakorolt jogokat is. Az Szmt. 115. § (3) bekezdése azokat a jogosultságokat tartalmazza, amelyeket az összevont éves beszámoló készítésekor figyelmen kívül kell hagyni. Az Szmt. 115. § (4) bekezdés az Szmt. 3. § (2) bekezdés 1. pont a) és b) alpontja szerinti szavazati arány számítási módját írja elő. Az Szmt. 115. § (5) bekezdés azt rögzíti, hogy az anyavállalat állapítja meg egyoldalúan a leányvállalati viszony létrejöttét.
Az Szmt. 10. § (1) bekezdése alapján figyelembe kell venni az Szmt. 116-117. §-ában írt mentesítési szabályokat is, továbbá figyelembe kell venni az Szmt. 119. §-ában írtakat is. Az Szmt. 116. §-a tartalmazza azokat az esetköröket, amikor az anyavállalat mentesíthető az összevont éves beszámoló készítése alól, az Szmt. 117. §-a a mentesülő anyavállalatra vonatkozó előírásokat, míg az Szmt. 119. § a mentesített leányvállalatok alanyi körét nevesíti. Álláspontunk szerint, amikor az Szmt. szerinti anyavállalat nem köteles összevont éves beszámolót készíteni, akkor a Gt. 55. § szerint az anyavállalatnak minősülő jogalany nem jogosult uralmi szerződést kötni.[193]

1.2. Az ellenőrzött társaság személye

A Gt. 55. § (1) bekezdés alapján ellenőrzött társaság az Szmt. szerinti leányvállalatnak minősülő korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság lehet. Az Szmt. 3. § (2) bekezdés 2. pontja szerint leányvállalat: az a gazdasági társaság, amelyre az Szmt. 3. § (2) bekezdés 1. pont szerinti anyavállalat meghatározó befolyást képes gyakorolni;
Erre figyelemmel elismert vállalatcsoportban ellenőrzött társaság lehet: for profit és nonprofit korlátolt felelősségű társaság, for profit és non profit zártkörűen működő részvénytársaság és nyilvánosan működő részvénytársaság.
Végezetül felhívjuk a figyelmet e körben arra, hogy az Gt. 55. § szerinti elismert vállalatcsoport létrehozása az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésére köteles vállalkozások számára nem jelent kötelezettséget, hanem csak jogosultságot. Az érintett vállalkozások jogosultak tehát eldönteni azt, hogy kívánnak-e élni az elismert vállalatcsoport létrehozásának lehetőségével. Az Szmt. szerint anyavállalatnak minősülő gazdasági társaság szempontjából vizsgálva ezt a lehetőséget meg kell állapítanunk azt, hogy sem a Gt. általános szabályai, sem a Gt. konszernjogi szabályai nem ösztönzik e vállalkozást arra, hogy uralmi szerződés megkötésével többletjogosultságokat biztosítson a kisebbség és a hitelezők javára. Az Szmt. szerint anyavállalatnak minősülő gazdasági társaságot a törvény alapján mindaddig semmiféle társasági jogi - konszernjogi többletkötelezettség (többletfelelősség) nem terheli, amíg szavazati aránya nem éri el a hetvenöt százalékot. E küszöbszám elérése esetében a törvény erejénél fogva létrejön a Gt. 52. § szerinti faktikus konszern. Azonban a jogalkotó által szándékosan, a korábbi faktikus konszern szabályaihoz képest egyértelműen legyengített Gt. 52. § szerinti konszern szabályozása rendkívül csekély többletkötelezettséget (többletfelelősséget) ró a minősített befolyásszerzőre, következésképpen az Szmt. szerint anyavállalatnak minősülő gazdasági társaságnak ebben az esetben sem indokolt és szükséges az elismert vállalatcsoport által nyújtott "fedezék" mögé vonulnia.[194]

2. Az elismert vállalatcsoport létrehozatalának folyamata

Az elismert vállalatcsoport létrehozatalának folyamata négy szakaszból tevődik össze: a) az elismert vállalatcsoport létrehozatalának előkészítése; b) a hitelezővédelmi és a kisebbségvédelmi eljárás; c) döntés az uralmi szerződés megkötéséről és d) változásbejegyzési eljárás lefolytatása.[195][196][197][198]

2.1. Az elismert vállalatcsoport létrehozatalának előkészítése

A Gt. 56. § (1) bekezdése kimondja, hogy az elismert vállalatcsoport létrehozásának az előkészítéséről és az uralmi szerződés tervezetének tartalmáról - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - a gazdasági társaságok legfőbb szerve határoz egyszerű többséggel.
A Gt. 56. § (2) bekezdése értelmében társasági szerződésükben az uralkodó tag és az ellenőrzött társaságok felhatalmazhatják ügyvezetésüket az (1) bekezdés szerinti kérdésekben való döntésre.
A Gt. 56. § (1)-(2) bekezdéseiben rögzített előírások az uralmi szerződés megkötése folyamatának első szakaszát szabályozzák. A Gt. 56. § (1) bekezdésében írt főszabály szerint az elismert vállalatcsoport létrehozásának előkészítéséről és az uralmi szerződés tervezetének tartalmáról az érintett gazdasági társaságok legfőbb szervei egyszerű szótöbbséggel elfogadott határozattal döntenek. A Gt. 56. § (2) bekezdésében írt kivételes szabály szerint az érintett gazdasági társaságok saját társasági szerződéseikben felhatalmazhatják ügyvezetéseiket az előkészítő kérdésekben való döntésre. Álláspontunk szerint egy ilyen jelentőségű kérdés eldöntésére nem indokolt felhatalmazni az ügyvezetést. Az előkészítő szakasz rendeltetése egyrészt az, hogy az érintett gazdasági társaság (illetőleg tagjai vagy ügyvezetése) eldöntse azt, hogy egyáltalán részt kíván-e venni az elismert vállalatcsoport létrehozatalában, másrészt az, hogy a folyamatban részt venni kívánó gazdasági társaságok elkészítsék az uralmi szerződés olyan tartalmú tervezetét, amely az összes fél számára elfogadható.

2.2. A hitelezővédelmi és a kisebbségvédelmi eljárás

A Gt. 57. § (1) kimondja, hogy az uralkodó tag - az elismert vállalatcsoport előkészítésében részt vevő gazdasági társaságok erre vonatkozó döntését követő nyolc napon belül - köteles a Cégközlöny két egymást követő számában közleményt közzétenni.
A Gt. 57. § (2) bekezdése értelmében a közleménynek tartalmaznia kell:
a) az elismert vállalatcsoportban részt vevő gazdasági társaságok cégnevét, székhelyét és cégjegyzékszámát;
b) az uralmi szerződés tervezetét;
c) a hitelezőknek szóló felhívást, a (4) bekezdésben foglaltak szerint.
A Gt. 57. § (3) bekezdése alapján az elismert vállalatcsoport előkészítésében részt vevő gazdasági társaságoknak elhatározásukról tájékoztatniuk kell a gazdasági társaságnál működő munkavállalói érdek-képviseleti szerveket, és azokkal konzultációt kell folytatniuk.
A Gt. 57. § (4) bekezdés szerint azok a hitelezők, akiknek az elismert vállalatcsoport előkészítésében részt vevő bármely gazdasági társasággal szemben fennálló, le nem járt követelése a döntés első közzétételét megelőzően keletkezett, követelésük erejéig a döntés második közzétételét követő harmincnapos jogvesztő határidőn belül biztosítékot követelhetnek. Nem jogosult biztosítékra a hitelező, ha azzal - jogszabály vagy szerződés alapján - már rendelkezik, vagy ha a gazdasági társaság pénzügyi, vagyoni helyzetére figyelemmel a biztosítékadás indokolatlan.
A Gt. 57. § (5) bekezdés értelmében az elismert vállalatcsoport előkészítésében részt vevő ellenőrzött korlátolt felelősségű társaságok vagy zártkörűen működő részvénytársaságok tagjai (részvényesei) a döntés első közzétételét követő harmincnapos jogvesztő határidőn belül kérhetik, hogy az uralkodó tag üzletrészüket (részvényeiket) a vásárlás időpontjában fennálló piaci értéken, de legalább az ellenőrzött társaság saját tőkéjéből az üzletrészre (részvényre) jutó résznek megfelelő értéken vásárolja meg.
A hitelezővédelmi eljárás a következők szerint alakul. Azt követően nyolc napon belül, hogy egyértelművé vált, hogy mely gazdasági társaságok kívánnak részt venni az elismert vállalatcsoport létrehozásának folyamatában, a leendő uralkodó tag (részvényes) a Gt. 57. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmú közleményt köteles közzétenni a Cégközlöny két egymást követő számában a hitelezők részére. A közzététel költségtérítése megjelenési alkalmanként 15 000 Ft. A Gt. 57. § (4) bekezdés első mondatában meghatározott jogvesztő határidőn belül jogosult a le nem járt követeléssel rendelkező hitelező biztosítékot követelni bármelyik érintett gazdaság társaságtól. A törvényi rendelkezés több szempontból is hiányos. A Gt. egyfelől nem határozza meg azt, milyen típusú biztosíték követelhető, másfelől nem szabályozza azt az esetet, ha gazdasági társaság megtagadja a biztosíték nyújtását. Álláspontunk szerint egyfelől biztosítékként a Ptk. 251-269. §-ok szerinti zálogjog és a Ptk. 270-271/A. §-ok szerinti óvadék jöhet figyelembe, zálogtárgy (óvadéktárgy) bármilyen forgalomképes vagyontárgy lehet, másfelől polgári peres eljárást kell lefolytatni, a törvényességi felügyeleti eljárás nem alkalmas a cél elérésére.[199]
A Gt. 57. § (5) bekezdése azt a kisebbségvédelmi előírást tartalmazza, hogy az ott meghatározott jogvesztő határidőn belül a leendő ellenőrzött társaság kisebbségi tagja (részvényese) kérheti azt, hogy a leendő uralkodó tag (részvényes) vásárolja meg üzletrészét (részvényét). A szabály rendeltetése egyértelmű, a megfogalmazása azonban kifejezetten ügyetlen. A cél az, hogy méltányos ár mellett legyen jogosult a leendő ellenőrzött társaság kisebbségi tagja (részvényese) társasági részesedését átruházni, ami végső soron a tulajdonhoz való alkotmányos alapjogát biztosító garanciális szabály. A törvény a méltányos árat megfelelően határozza meg. A törvényi szabály mégis ügyetlen, mert kifejezetten nem a kisebbségi tag (részvényes) eladási jogát nevesíti, és félő, hogy a bírósági joggyakorlat e törvényi szabályon nem ezt fogja érteni. A Gt. 57. § (5) bekezdésben írt szabály az uralkodó taggal (részvényessel) szemben fennálló eladási jogosultságot nevesít, tehát az üzletrészhez, illetőleg a részvényhez kapcsolódó sajátos alanyi jogosultságot, amely a döntés első közzétételét követő harmincnapos jogvesztő határidő alatt a mindenkori kisebbségi tagot, részvényest illeti meg. Csak röviden utalnunk arra, hogy az 1997-es Gt. 295. § (1) bekezdésébenek hasonló megszövegezése mellett az volt a Legfelsőbb Bíróság téves álláspontja, hogy a kisebbségi tagot nem eladási jog illeti meg, hanem csak szerződéskötési kötelezettség terheli az uralkodó tagot, amelynek ha nem tesz eleget, a bíróság a Ptk. 206. § (1) bekezdése alapján a felek között a szerződést létrehozhatja.[200][201]
A Gt. 57. § (3) bekezdése az érintett gazdasági társaság munkavállalóit lenne hivatva védelmezni. A jogszabályi rendelkezésben említett munkavállalói érdek-képviseleti szerveken az üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) és a szakszervezet(ek)et egyaránt érteni kell. Az érintett gazdasági társaság az elismert vállalatcsoport létrehozásának elhatározásáról köteles tájékoztatni e szerveket. A törvény hiányos, nem határozza meg azt, hogy miről kell e szervekkel konzultálni. A törvény - helyesen - nem biztosít e szervek számára vétójogot arra nézve, hogy meghiúsítsák az elismert vállalatcsoport létrehozását. Összegezve megállapítható, hogy a Gt. 57. § (3) bekezdésében írt szabály súlytalan és jelentőségnélküli, nem védelmezi a munkavállalók érdekeit.

2.3. Döntés az uralmi szerződés megkötéséről

A Gt. 58. § (1) bekezdése értelmében az elismert vállalatcsoport előkészítésében részt vevő gazdasági társaságok legfőbb szerve a szavazatok legalább háromnegyedes többségével határoz az uralmi szerződés tervezetének jóváhagyásáról.
A Gt. 58. § (1) bekezdésében írt kógens szabály alapján az érintett gazdasági társaságok legfőbb szervei háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozattal döntenek az uralmi szerződés megkötéséről. A végső döntés a legfőbb szerv kizárólagos határkörébe tartozik, azt még a társasági szerződés sem ruházhatja át az ügyvezetésre. Eldöntendő jogkérdés az, hogy a leendő ellenőrzött társaság legfőbb szervében a leendő uralkodó tag (részvényes) részt vehet-e a szavazásban. Álláspontunk szerint a válasz nemleges az alábbiak okán. A Gt. elismert vállalatcsoportra vonatkozó konszernjogi szabályai nem tartalmaznak erre nézve különös szabályt, vagyis a Gt. általános szabályai az irányadóak. Márpedig a Gt. 20. § (5) bekezdés második mondata értelmében a határozat meghozatalánál nem szavazhat az a tag (részvényes), akivel a határozat szerint szerződést kell kötni. Az ellenőrzött társaság legfőbb szervének határozata alapján pedig éppen egyik tagjával (részvényesével) kell megkötni az uralmi szerződést. Megállapítható tehát az, hogy a magyar konszernjogi szabályozás ezen a ponton eltér az 1965-ös német részvénytörvény konszernjogi szabályozástól, amely megengedi, hogy a fölérendelt pozícióba kerülő vállalat is szavazati jogot gyakoroljon. A magyar konszernjogi szabályozás azt eredményezi, hogy a kisebbségi tag(ok), részvényes(ek) dönt(enek) arról a leendő ellenőrzött társaság legfőbb szervének ülésén, hogy megkössék-e az uralmi szerződést. Ez annyit jelent, hogy a kisebbség olyan zsarolási potenciállal rendelkezik, amely adott esetben elriaszthatja a többségi tagot (részvényest) az uralmi szerződés megkötésétől, ugyanis nem lesz hajlandó vagy képes azokat a többletköltségeket felvállalni, amelyekre a kisebbség igényt támaszt. A határozatot minősített szótöbbséggel kell elfogadni, ami megakadályozza azt, hogy a többségi tag (részvényes) számára ne érje meg egyes kisebbségi tagokkal (részvényesekkel) olyan tartalmú szindikátusi szerződést kötni, amely a többi kisebbségi tag (részvényes) számára előnytelen.[202]

2.4. Változásbejegyzési eljárás lefolytatása

A Gt. 58. § (2) bekezdése alapján az elismert vállalatcsoport uralkodó tagja az uralmi szerződést annak jóváhagyásától számított tizenöt napon belül - bejegyzés és a Cégközlönyben történő közzététel végett - elektronikusan megküldi a cégbíróságnak. A cégbíróság a vállalatcsoport elismert vállalatcsoportként való működését az érintett gazdasági társaságok cégjegyzékébe bejegyzi, ha az uralmi szerződés és az annak elfogadásával kapcsolatban lefolytatott eljárás e törvény rendelkezéseinek megfelel. A törvény elismert vállalatcsoportra irányadó rendelkezései a cégjegyzékbe való bejegyzés időpontját követően alkalmazhatóak. Ugyanettől az időponttól a 63. §-ában meghatározott feltétel bekövetkeztéig a vállalatcsoportra nem alkalmazhatóak az 52-54. § rendelkezései.
A Gt. 58. § (2) bekezdés első mondata alapján az uralkodó tag (részvényes) kötelezettsége, hogy a megkötött uralmi szerződést annak jóváhagyásától számított tizenöt napon belül - bejegyzés és közzététel végett - elektronikusan megküldje a cégbíróság részére. A Ctv. második novella 2008. december 27. napjával módosította a Gt. 58. § (2) bekezdés első mondatát abban a körben, hogy az uralkodó tag (részvényes) e kötelezettségét elektronikus úton köteles teljesíteni. A törvénymódosítás miniszteri indokolása szerint a módosítás indoka az elektronikus kommunikáció elterjedése, továbbá az, hogy a cégbíróságon kizárólagossá vált az elektronikus ügyintézés.
Meglátásunk szerint amennyiben az érintett gazdasági társaságok legfőbb szervei az uralmi szerződést nem ugyanazon a napon hagyják jóvá, úgy az uralmi szerződést legutoljára jóváhagyó legfőbb szervi határozat meghozatalától kell a határidő folyását számítani. Az elismert vállalatcsoportkénti működés cégjegyzékben nyilvántartott adat, annak bejegyzése érdekében tehát az uralkodó tag (részvényes) változásbejegyzési eljárást köteles kezdeményezni az illetékes cégbíróságnál. Az uralkodó tag (részvényes) a székhelye szerint illetékes cégbíróságnál köteles kezdeményezni a változásbejegyzési eljárást, ugyanis ez a cégbíróság a Ctv. 25. § (1) bekezdés p) pontjában meghatározott adatot az uralkodó tag (részvényes) bejelentése alapján hivatalból jegyzi be a többi érintett cég (ellenőrzött társaság) cégjegyzékébe. A törvény hallgat arról, hogy a külön okiratba foglalt uralmi szerződést ki jogosult aláírni. Álláspontunk szerint az érintett gazdasági társaságok szervezeti képviselői - a reájuk vonatkozó cégjegyzési szabályok szerint - írják alá azt.[203][204]
A változásbejegyzési kérelem mellékleteként be kell nyújtani a Ctv. 2. számú melléklet I/9. pont a)-d) alpontokban felsorolt okiratokat. A Ctv. 2. számú melléklet I/9. pontja szerinti okiratok az alábbiak: a) az elismert vállalatcsoport létrehozására vonatkozó szerződés, b) az elismert vállalatcsoport létrejöttének közzétételét igazoló lappéldány kivonat, c) az uralkodó tag nyilatkozata arról, hogy az arra jogosult hitelezőknek biztosítékot nyújtott, illetve az ellenőrzött társaság tagjai (részvényesei) kérésére üzletrészeiket (részvényeiket) piaci értéken megvásárolja, d) az elismert vállalatcsoportban részt vevő társaságok legfőbb szervének határozatai az elismert vállalatcsoport létrehozásáról. Álláspontunk szerint a b) alpontban megnevezett lappéldány a Gt. 57. § (1) bekezdése szerinti Cégközlöny lappéldányai, vagyis mindkét lappéldányt csatolni kell. Az elismert vállalatcsoportkénti működéssel összefüggő változásbejegyzése iránti kérelem illetéke 50 000 Ft, közzétételi költségtérítés összege 3000 Ft.[205][206]
A cégbíróság az elismert vállalatcsoportként való működés tényét az érintett gazdasági társaságok cégjegyzékeibe bejegyzi, ha az uralmi szerződés és az annak elfogadásával kapcsolatban lefolytatott eljárás a törvény rendelkezéseinek megfelel. A cégbíróság a kötelezően becsatolandó mellékletek alapján tehát csak azt jogosult vizsgálni, hogy a felek a törvényben előírt eljárási rendet betartották-e, és az uralmi szerződés tartalmazza-e a törvény által megkövetelt rendelkezéseket. A cégbíróság tehát köteles megvizsgálni azt, hogy az uralmi szerződésben az uralkodó tagot (részvényest) megillető többletjogosultságok egyensúlyban állnak-e a kisebbséget és a hitelezőket védelmező garanciális kötelezettségvállalásaival. A cégbírósági határozat jogot keletkeztető (konstitutív) hatályú, vagyis az uralmi szerződés teljes létrejöttéhez a cégbíróság bejegyző határozata szükséges. Bejegyző határozat hiányában a célzott joghatás nem következik be, elismert vállalatcsoportként a felek nem működhetnek együtt. Az uralmi szerződés létrejöttének folyamata ebből a szempontból a társasági szerződés létrejöttének folyamatához hasonlatos. A Gt. 58. § (2) bekezdés negyedik mondata tartalmazza az elismert vállalatcsoport létrejöttének egyik fontos jogkövetkezményét, nevezetesen azt, hogy a cégjegyzékbe való bejegyzés időpontjától a cégjegyzékből történő törlésig a vállalatcsoportra (helyesen: az uralkodó tagra) nem alkalmazhatóak a Gt. 52-54. § rendelkezései. Az elismert vállalatcsoport létrehozatalával tehát az uralkodó tag mentesül a Gt. 52-54. § szerint a minősített befolyásszerzőt terhelő többletkötelezettségektől (többletfelelősségtől). Felhívjuk a figyelmet arra, hogy téves az a jogalkotói megközelítés, hogy az elismert vállalatcsoport létrehozatalának ténye megszünteti az uralkodó tag (részvényes) konszernjogi felelősségét a hitelezők irányában. A törvény összekeveri egymással a konszern belső és külső viszonyait. Az ellenőrzött társaság hitelezői számára közömbös az a körülmény, hogy az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság (a szavazni jogosult kisebbség) köt-e egymással uralmi szerződést, a hitelezőknek nincs befolyása az uralmi szerződés tartalmának meghatározására.

3. Az uralmi szerződés tartalma

A Gt. 56. § (3) kimondja, hogy az uralmi szerződésnek tartalmaznia kell:
a) a vállalatcsoportban részt vevő gazdasági társaságok cégnevét, székhelyét, cégjegyzékszámát, annak feltüntetésével, hogy melyik társaság minősül a vállalatcsoport uralkodó tagjának és melyik az ellenőrzött társaságnak;
b) a vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági társaságok által megvalósítani kívánt egységes üzleti koncepció érdekében szükséges együttműködés módját, és annak lényeges tartalmi elemeit, így különösen az uralkodó tagot a vállalatcsoport-szintű döntések meghozatalában és végrehajtása során megillető jogokat, az ellenőrzött társaság (társaságok) legfőbb szervének és ügyvezetésének ezzel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit;
c) az ellenőrzött társaság (társaságok) tagjainak (részvényeseinek) és hitelezőinek jogai védelmében szükséges, az elismert vállalatcsoportként való működésből származó előnyök és hátrányok kiszámítható és kiegyensúlyozott megosztását biztosító rendelkezéseket, ilyen rendelkezésnek minősül különösen az uralkodó tag kötelezettségvállalása az ellenőrzött társaság veszteségeinek rendezésére, a tagok (részvényesek) osztalékának kiegészítésére, illetve üzletrészeik (részvényeik) kicserélésére vagy annak vállalása, hogy az ellenőrzött társaság esetleges jövőbeli fizetésképtelensége esetén az uralkodó tag részt vesz az ellenőrzött társaság reorganizációjában;
d) azt, hogy az elismert vállalatcsoport határozott vagy határozatlan időre jön-e létre;
e) a szerződésszegés esetére irányadó jogkövetkezményeket.
A Gt. 56. § (4) bekezdése értelmében az ellenőrzött társaság tagjai (részvényesei) osztalékának kiegészítését az uralkodó tag saját adózott eredményéből, illetve szabad eredménytartalékkal kiegészített adózott eredményéből teljesítheti az uralkodó tag tagjai (részvényesei) részére teljesítendő osztalékfizetéssel egyidejűleg, feltéve, hogy az osztalékfizetés törvényben előírt feltételei az uralkodó tagnál teljesülnek.
A Gt. 56. § (5) bekezdése alapján az uralmi szerződés időtartamát a (3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel kell megállapítani. Az uralmi szerződésre, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Ptk. szabályai megfelelően alkalmazandók.
A Gt. 56. § (5) bekezdés második mondata alapján az uralmi szerződésre, ha a Gt. eltérően nem rendelkezik, a Ptk. szabályai megfelelően alkalmazandók. A Gt. tehát mögöttes szabályként a Ptk. általános kötelmi jogi szabályainak alkalmazására hív fel. Megítélésünk szerint a Gt. felületesen és hiányosan szabályozza az uralmi szerződést. Az uralmi szerződés egy Ptk.-ban nem nevesített (atipikus) önálló (sui generis) szerződéstípus, mégpedig egy olyan organizációs szerződés, amelyre a Ptk. árucsere-szerződésekre modellezett szabályai nem alkalmazhatók megfelelően. Az uralmi szerződés tisztán kötelmi jogi szerződésként való felfogása ellentmond az uralmi szerződés Gt.-ből következő sajátszerűségeinek. A jogalkotó akkor járt volna el helyesen, ha a Gt. 55. § szerinti konszern szabályai között önálló szerződéstípusként határozta volna meg az uralmi szerződést, és egyértelműen előírta volna az uralmi szerződés alapvető kógens szabályait (például: a felek jogait és kötelezettségeit, a szerződésszegés jogkövetkezményeit, a szerződés módosításának szabályait).[207]
Ezzel szemben a Gt. 56. § (3) bekezdés c) pontjában megemlített kisebbségvédelmi és hitelezővédelmi előírásokat, továbbá az e) pontban megemlített szerződésszegésre vonatkozó szabályokat a törvény a felek szabad megállapodására bízza eltérően az 1965-ös német részvénytársasági törvény konszernjogi szabályozásától, ezért megállapítható tehát az, hogy a magyar szabályozás kisebb jogvédelmet biztosít a kisebbség és hitelezők részére, mint a német szabályozás. A magyar szabályozás szerint zsarolási potenciállal rendelkező kisebbség aligha lesz képes rászorítani az uralkodó tagot (részvényeset) a számára kifejezetten hátrányos és költséges kikötések uralmi szerződésbe való felvételére. A Gt. 56. § (3) bekezdés b) pontjában megemlített megvalósítani kívánt egységes üzleti koncepció tekintetében egyértelmű az, hogy a törvény nem várja el a felektől az üzleti titkaik nyilvánosság előtt történő feltárást. A Gt. csak azt követei meg, hogy azt rögzítsék, hogy az miként hat ki az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság(ok) jogaira és kötelezettségeire. A Gt. 56. § (4) bekezdésében írt szabály az uralkodó tag (részvényes) saját tagjait (részvényesit) és hitelezőit védelmező garanciális szabályt tartalmaz.

4. Az egyszemélyes ellenőrzött társaságra vonatkozó kivételes szabályok

A Gt. 59. § (1) bekezdése értelmében, ha az ellenőrzött társaságban az uralkodó tag az egyedüli tag (részvényes), az 56-58. §-ban foglaltakat a (2) bekezdés szerinti eltérésekkel kell alkalmazni.
A Gt. 59. § (2) bekezdése alapján az 56. § (3) bekezdésében foglaltakról uralmi szerződés helyett az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság társasági szerződésében kell rendelkezni azzal, hogy az elismert vállalatcsoport létrehozásának kezdeményezéséhez és elhatározásához az uralkodó tag legfőbb szervének a határozata szükséges.
A zártkörűen működő részvénytársasági és korlátolt felelősségű társasági formában működő ellenőrzött társaság lehet egyszemélyes társaság. Ezért a Gt. 59. §-a ezt a helyzetet szabályozza oly módon, hogy ilyen esetben - helyesen - nem kívánja meg az uralmi szerződés megkötését, hiszen az jogdogmatikai szempontból a megtöbbszöröződött jogalany "önszerződése" lenne. Uralmi szerződés megkötése helyett az érintett gazdasági társaságok létesítő okiratait kell módosítani olyképpen, hogy azok mindegyike tartalmazza a Gt. 56. § (3) bekezdésében előírtakat. Az egyszemélyes ellenőrzött társaság esetében az egyedüli tag, részvényes (uralkodó tag, részvényes) alapítói (tagi, részvényesi) határozat útján módosítja az alapító okiratot. Az uralkodó tag (részvényes) legfőbb szerve határozattal módosítja saját létesítő okiratát.

5. Az uralkodó tag (részvényes) többletjogosultságai

A Gt. 60. § (1) bekezdése kimondja, hogy az elismert vállalatcsoport uralkodó tagja, illetve annak ügyvezetése - az uralmi szerződésben, illetve az 59. § szerinti esetben a társasági szerződésben (a továbbiakban együtt: uralmi szerződésben) meghatározottak szerint - az ellenőrzött társaság ügyvezetését utasíthatja, az ellenőrzött társaság működésére vonatkozó kötelező határozatot hozhat. Ez esetben az ellenőrzött társaság legfőbb szervének hatáskörét és működését illetően nem alkalmazhatók e törvénynek a taggyűlés (közgyűlés) kizárólagos hatáskörét megállapító rendelkezései, valamint az uralkodó tagnak a 20. § (7) bekezdés szerinti felelőssége nem állapítható meg, ha eljárása megfelelt az uralmi szerződésben foglaltaknak.
A Gt. 60. § (2) bekezdése értelmében, ha az elismert vállalatcsoport uralmi szerződése előírja, a gazdasági társaság legfőbb szervét megillető hatáskörök közül - az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően - az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselőinek, felügyelőbizottsági tagjainak kinevezésére, visszahívására és díjazásuk megállapítására az elismert vállalatcsoport uralkodó tagja jogosult. Az uralmi szerződés azt is előírhatja, hogy az ellenőrzött társaság cégvezetőjévé az uralkodó tag munkavállalója is kinevezhető, ebben az esetben a kinevezésről az uralkodó tag legfőbb szerve határoz.
A Gt. 60. § (3) bekezdése alapján az elismert vállalatcsoporthoz tartozó uralkodó tag vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja az ellenőrzött társaságnál is vezető tisztségviselővé, felügyelőbizottsági taggá választható, a 25. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti hozzájárulást az elismert vállalatcsoportként történt bejegyzéssel megadottnak kell tekinteni.
A Gt. 60. § (4) bekezdése szerint az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselője a gazdasági társaság ügyvezetését - az uralmi szerződésben foglaltaknak megfelelően - az elismert vállalatcsoport egésze üzleti érdekének az elsődlegessége alapján köteles ellátni. A vezető tisztségviselő mentesül a 30. § szerinti rendelkezések alkalmazása alól, ha tevékenysége megfelel a jogszabályoknak és az uralmi szerződésben foglaltaknak.
Az uralkodó tagot (részvényest) az uralmi szerződés alapján megillető többletjogosultságok a következők: a) közvetlen utasításadási jog az ellenőrzött társaság ügyvezetése részére; b) az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselőinek felügyelőbizottsági tagjainak kinevezése, visszahívása, díjazásuk megállapítása; c) az ellenőrzött társaság cégvezetőjének kinevezése; d) az uralkodó tag (részvényes) vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja az ellenőrzött társaságnál is kinevezhető ilyen tisztségbe.
A Gt. 60. § (1)-(3) bekezdései az uralkodó tag (részvényes) számára többletjogosultságokat biztosítanak, amivel a törvény azt a látszatot kelti, mintha lényegesen megváltozna az uralkodó tag (részvényes) helyzete, befolyása az uralmi szerződés megkötését, az elismert vállalatcsoport létrehozatalát követően. A vállalatcsoport működésének gyakorlatában azonban lényeges változás az uralkodó tag szempontjából nem következik be. A többségi tag ugyanis a befolyása alatt álló többszemélyes gazdasági társaság legfőbb szervének ülésén egymaga képes a vezető tisztségviselőket, a felügyelőbizottsági tagokat megválasztani, visszahívni és díjazásukat megállapítani, kivéve, ha jogszabály vagy a létesítő okirat egyszerű szótöbbségnél magasabb szavazati arányt ír elő e legfőbb szervi határozatok elfogadásához. Továbbá az egyedüli tag a befolyása alatt álló egyszemélyes gazdasági társaságnál a vezető tisztségviselő részére írásban utasítást adhat, amelyet a vezető tisztségviselő végrehajtani köteles, de ez esetben mentesül a Gt. 30. §-ban foglalt felelősség alól. A törvény a közvetlen utasításadási jognak indokolatlanul tulajdonít kiemelt jelentőséget. Kemény gazdaságszociológiai és szervezetszociológiai tény az, hogy a többségi tulajdonban álló gazdasági társaság vezetői a lehető legnagyobb mértékű lojalitást tanúsítják a főtulajdonossal szemben, és mindenfajta kifejezett utasítás nélkül a főtulajdonos érdekeinek megfelelően járnak el. Ellenkező esetben bizton számíthatnak arra, hogy a főtulajdonos díjazásukat csökkenti, vagy visszahívás útján megszünteti megbízatásukat. A többségi tag (részvényes) szempontjából teljesen közömbös az, hogy a legalább többségi befolyása alatt álló társaságban a vezető tisztségviselők lojalitás alapján vagy kifejezett utasítás alapján járnak-e el az ő érdekeinek megfelelően. Az ellenőrzött társaság tehát az uralkodó tag érdekeihez fog igazodni, figyelmen kívül hagyva az ellenőrzött társaság önálló érdekét és a kisebbségi tagok (részvényesek) érdekeit. A Gt. 60. § (3) bekezdése mentesítést ad az általános összeférhetetlenségi szabályok alól, ami szintén nem tűnik nagy jelentőségű többletjogosultságnak, ugyanis a Gt. 25. §-a alapján maguk az érintett társaságok is adhatnak ilyen felmentést a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottsági tagok részére. Az a többletjogosultság, hogy az uralkodó tag saját munkavállalóját kinevezheti cégvezetőnek az ellenőrzött társaságban nem bír nagy jelentőséggel, ugyanis elismert vállalatcsoport hiányában is lehetőség van arra, hogy egyazon személy több munkáltatónál létesítsen munkaviszonyt, s ily módon több társaságnál töltsön be cégvezetői tisztséget.[208][209]
A Gt. 60. § (4) bekezdése az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselője számára tartalmaz előírást, mégpedig azt, hogy nem az ellenőrzött társaság érdekeinek elsődlegessége, hanem az elismert vállalatcsoport egésze üzleti érdekének az elsődlegessége alapján köteles ellátni. Ez a szabály a gyakorlatban alighanem semmiféle változást nem fog eredményezni a vezető tisztségviselő tényleges orientálódása szempontjából.

6. A kisebbség és a hitelezők többletjogosultságai

A Gt. 61. § (1) bekezdése értelmében az ellenőrzött társaság ügyvezetése - ha a társasági szerződés nem írja elő a tagok (részvényesek) rövidebb időközönként történő tájékoztatását - legalább évente köteles a gazdasági társaság legfőbb szervének ülésén beszámolni az uralmi szerződésben foglaltak teljesítéséről.
A Gt. 61. § (2) bekezdése alapján az ellenőrzött társaságnak a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező tagjai (részvényesei), valamint azok a hitelezői, akiknek az ellenőrzött társasággal szembeni le nem járt követeléseinek értéke eléri a jegyzett tőke tíz százalékát, kérhetik, hogy az uralkodó tag ügyvezetése adjon részükre tájékoztatást az uralmi szerződésben foglaltak végrehajtásáról.
A Gt. 61. § (3) bekezdése szerint az uralkodó tag társasági szerződése előírhatja, hogy a társaság ügyvezetése a társasági szerződésben meghatározott időközönként köteles a legfőbb szervnek beszámolni az uralmi szerződésben foglaltak teljesítéséről.
A Gt. 62. § (1) bekezdése kimondja, hogy az elismert vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaság tagját (részvényesét) megilletik az uralmi szerződésben foglaltak szerinti jogok, illetve juttatások.
A Gt. 62. § (2) bekezdése értelmében az ellenőrzött társaságnak a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező tagjai (részvényesei), valamint az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselői kezdeményezhetik az uralkodó tag legfőbb szerve ülésének az összehívását, ha az uralmi szerződésben foglaltak lényeges vagy ismételt megsértését észlelik. Ha az uralkodó tag ügyvezetése a kérelemnek tizenöt napon belül nem tesz eleget, az indítványtevők kérelmére az uralkodó tag legfőbb szervének ülését a cégbíróság hívja össze, vagy az ülés összehívására az indítványtevőket jogosítja fel az erre vonatkozó kérelem benyújtásától számított nyolc napon belül. Az ülés költségeinek megelőlegezéséről az uralkodó tag köteles gondoskodni.
A Gt. 62. § (3) bekezdése alapján az ellenőrzött társaságnak a szavazatok (2) bekezdés szerinti hányadával rendelkező tagjai (részvényesei), valamint azok a hitelezői, akiknek az ellenőrzött társasággal szembeni le nem járt követeléseinek értéke eléri a jegyzett tőke tíz százalékát, szakértő kirendelését kérhetik a cégbíróságtól annak megállapítása végett, hogy az uralkodó tag megsérti az e törvényben vagy az uralmi szerződésben foglaltakat.
A Gt. 62. § (4) bekezdése szerint a cégbíróság az uralmi szerződésben foglaltak megsértése esetén az ellenőrzött társaság tagjának (részvényesének), vezető tisztségviselőjének, továbbá hitelezőjének az indítványára a) felhívja az elismert vállalatcsoport uralkodó tagját az uralmi szerződésben vállalt kötelezettségének a teljesítésére; b) a Ctv. szerinti törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmaz; c) eltiltja a vállalatcsoportot az elismert vállalatcsoportként való további működéstől.
A kisebbséget megillető többletjogosultságok az alábbiak: a) többlettájékoztatáshoz való jog; b) az uralmi szerződésben foglaltak szerinti jogok és juttatások; c) az uralkodó tag legfőbb szerve ülése összehívásának kezdeményezése; d) szakértő kirendelését kérése a cégbíróságtól annak megállapítása végett, hogy az uralkodó tag megsérti az e törvényben vagy az uralmi szerződésben foglaltakat; e) cégbírósági eljárás kezdeményezése.[210][211][212][213][214]
A hitelezőket megillető többletjogosultságok az alábbiak: a) többlettájékoztatáshoz való jog; b) szakértő kirendelés kérése a cégbíróságtól annak megállapítása végett, hogy az uralkodó tag megsérti az e törvényben vagy az uralmi szerződésben foglaltakat; c) cégbírósági eljárás kezdeményezése.[215][216][217]
Az uralkodó tag (részvényes) a Gt. 61. § (1) bekezdése alapján évente legalább egy alkalommal az ellenőrzött társaság legfőbb szervének ülésén köteles beszámolni a kisebbségi tagoknak az uralmi szerződésben foglaltak teljesítéséről. Emellett a Gt. 61. § (2) bekezdése szerint az ellenőrzött társaságnak a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező tagjai (részvényesei) valamint azok a hitelezői, akiknek az ellenőrzött társasággal szembeni le nem járt követeléseinek értéke eléri a jegyzett tőke tíz százalékát, kérhetik továbbá, hogy az uralkodó tag ügyvezetése adjon részükre tájékoztatást az uralmi szerződésben foglaltak végrehajtásáról. A Gt. 62. § (1) bekezdés alapján a kisebbség kizárólag olyan juttatást követelhet, amelyet az uralmi szerződés kifejezetten nevesít. A Gt. 62. § (2) bekezdés szerint az ellenőrzött társaságnak a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező tagjai (részvényesei) kezdeményezhetik az uralkodó tag legfőbb szerve ülésének az összehívását, ha az uralmi szerződésben foglaltak lényeges vagy ismételt megsértését észlelik. Csekély a valószínűsége annak, hogy az uralkodó tag (részvényes) tagjai (részvényesei) egyetértenének az ellenőrzött társaság kisebbségének észleléseivel, és a számukra kedvező döntést hoznának. A Gt. 62. § (3) bekezdése szerint az ellenőrzött társaságnak a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező tagjai (részvényesei), valamint azok a hitelezői, akiknek az ellenőrzött társasággal szembeni le nem járt követeléseinek értéke eléri a jegyzett tőke tíz százalékát, szakértő kirendelését kérhetik a cégbíróságtól annak megállapítása végett, hogy az uralkodó tag megsérti az e törvényben vagy az uralmi szerződésben foglaltakat. A szakértő esetleges uralmi szerződésszegést megállapító szakvéleménye önmagában nem kötelezi az uralkodó tagot (részvényest) arra, hogy megszüntesse a jogsértő állapotot, legfeljebb alapot adhat a cégbírósági eljárás kezdeményezésére.
Az uralmi szerződésszegést megállapító szakvélemény ismeretében bármely kisebbségi tag (részvényes) vagy hitelező kezdeményezheti a cégbíróság eljárását, intézkedését. A cégbíróság eljárására a Gt. 17. § (2) bekezdésében foglalt utaló szabály folytán a Ctv. törvényességi felügyeleti eljárásra vonatkozó általános szabályai az irányadók. Az eljárásban félként tehát a kérelmező (kérelmezők) és az uralkodó tag mint kérelmezett szerepel. Az eljárás a jogsértő működés kiküszöbölésére, az uralmi szerződésben foglaltak teljesítésére felhívással indul. Eredménytelen felhívás esetében a cégbíróság Ctv.-ben foglalt törvényességi felügyeleti intézkedéseket alkalmazhatja az uralkodó taggal szemben. Tekintettel azonban arra, hogy a vállalatcsoport nem minősül önálló cégnek, a legsúlyosabb intézkedés nem lehet a megszűntnek nyilvánítás, e helyett a cégbíróság eltilthatja a vállalatcsoportot (helyes megfogalmazás szerint: az érintett gazdasági társaságokat) az elismert vállalatcsoportkénti működéstől. A törvény által legsúlyosabbnak szánt szankció (az elismert vállalatcsoportkénti működéstől való eltiltás) nem jelent valódi joghátrányt a jogsértő uralkodó tag (részvényes) számára, ugyanis a tényleges vállalatcsoportkénti működés létszakaszában az uralkodó tag (részvényes) által kifejtett magatartások érvényessége (hatályossága) érintetlenül marad. Például a Ctv. szerint az elismert vállalatcsoportkénti működés létszakaszában az uralkodó tag (részvényes) által kifejtett tartósan hátrányos üzletpolitikai döntések fennmaradnak. Továbbá az elismert vállalatcsoportkénti működéstől való eltiltást követő időszakban - amennyiben az egykori uralkodó tag (részvényes) minősített befolyásszerzőnek minősül - csupán a Gt. 252. §, 254. §-okban írt többletkötelezettségek (többletfelelősség) marad fenn, márpedig azok nem írnak elő komoly többletkötelezettségeket (többletfelelősséget).
A kisebbségi és hitelezői többletjogosultságok közül szembetűnő módon hiányzik az uralkodó tag vezető tisztségviselőivel, felügyelőbizottsági tagjaival szembeni kártérítési igény érvényesíthetőségének joga, továbbá a hitelezők biztosítékkérési jogosultsága. Megállapítható tehát az, hogy az elismert vállalatcsoport magyar szabályozása e szempontokból is kevesebb védelmet biztosít a kisebbség és a hitelezők részére, mint az 1965-ös német részvénytörvény.

7. Az elismert vállalatcsoport megszűnése

A Gt. 63. § (1) bekezdése értelmében a vállalatcsoport nem működhet tovább elismert vállalatcsoportként, ha
a) az uralmi szerződésben meghatározott idő letelt, illetve feltétel bekövetkezett;
b) a vállalatcsoportban részt vevő valamennyi gazdasági társaság legfőbb szerve a szavazatok legalább háromnegyedes többségével így határoznak;
c) a cégbíróság ezt törvényességi felügyeleti eljárása során a 62. § (4) bekezdés c) pontja szerint elrendeli;
d) a vállalatcsoportban részt vevő uralkodó tag a számviteli törvény rendelkezései alapján már nem készít összevont (konszolidált) éves beszámolót.
A Gt. 63. § (2) bekezdése alapján a vállalatcsoport uralkodó tagja az elismert vállalatcsoportnak az (1) bekezdés a)-b) és d) pontja szerinti okból történő megszűnését követő harminc napon belül köteles a változásról a cégbíróságot értesíteni. A változásbejegyzéshez mellékelni kell a vállalatcsoport megszűnéséről szóló közleményt. Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben a bejegyzésről és a közzétételről a cégbíróság hivatalból gondoskodik.
A Gt. 63. § (3) bekezdése szerint az uralkodó tag az elismert vállalatcsoportként való működés idején vállalt kötelezettségeinek teljesítéséért a vállalatcsoport megszűnését követően is helytállni tartozik.
A Gt. 63. §-a szabályozza az elismert vállalatcsoport megszűnését. A Gt. 63. § (1) bekezdésében ismét jogszabály szövegezési hibával állunk szemben, ugyanis nem a "vállalatcsoport", hanem az érintett gazdasági társaságok nem működhetnek tovább elismert vállalatcsoportként. Az elismert vállalatcsoport megszűnhet az érintett gazdasági társaságok elhatározása alapján és akaratuktól független okok miatt is. A Gt. 63. § (1) bekezdés d) pont szerinti megszűnési eset magyarázata az, hogy a törvény az elismert vállalatcsoportkénti működést csak abban az esetben engedi meg, ha az Szmt. rendelkezéseinek alapján az uralkodó tag (részvényes) összevont (konszolidált) éves beszámolót készít.[218][219]
A vállalatcsoportkénti működés megszűnése esetén az egykori uralkodó tag köteles haladéktalanul, de legkésőbb olyan időben erre vonatkozó közleményt közzétenni a Cégközlönyben, hogy az elismert vállalatcsoport megszűnését követő 30 napon belül benyújtandó változásbejegyzési kérelemhez a Cégközlöny közlemény is mellékelhető legyen. A megszűnéskor elegendő egy közleményt közzétenni. A közzététel költségtérítése 15 000 Ft. Az egykori uralkodó tag (részvényes) a Gt. 63. § (1) bekezdés a)-b) és d) pontja szerinti okból történő megszűnését követő harminc napon belül köteles változásbejegyzési eljárást kezdeményezni az illetékes cégbíróságon. Az uralkodó tag (részvényes) a székhelye szerint illetékes cégbíróságnál köteles kezdeményezni a változásbejegyzési eljárást, ugyanis a cégbíróság a Ctv. 25. § (1) bekezdés p) pontjában meghatározott adatot az uralkodó tag (részvényes) bejelentése alapján hivatalból törli a többi érintett cég (ellenőrzött társaság) cégjegyzékéből. [Jóllehet a Ctv. 25. § (3) bekezdésében írt szabály kifejezetten csak a bejegyzésről rendelkezik, álláspontunk szerint a szabály a törlésre is megfelelően irányadó.] A változásbejegyzési kérelem mellékleteként az alábbi okiratokat kell csatolni: a) az elismert vállalatcsoport megszűnéséről szóló közlemény, és b) az elismert vállalatcsoportban részt vevő társaságok legfőbb szervének határozatai az elismert vállalatcsoport megszüntetéséről. Az elismert vállalatcsoportkénti működéssel összefüggő változásbejegyzése iránti kérelem illetéke 50 000 Ft, közzétételi költségtérítés összege 3000 Ft. Amennyiben a megszűnés a cégbíróság törvényességi felügyeleti intézkedése folytán következik be, a vonatkozó adatok törlésére és ennek közzétételére hivatalból kerül sor. Az elismert vállalatcsoportkénti működés a cégnyilvántartásból való törléssel fejeződik be.[220][221][222]

VII. fejezet

A tényleges vállalatcsoport

1. A tényleges vállalatcsoport létrejötte, a tényleges vállalatcsoport alanyai

A Gt. 64. § (1) bekezdése értelmében uralmi szerződés és elismert vállalatcsoportként való bejegyzés hiányában is alkalmazhatóak a 60. §-ban foglaltak, ha az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság (társaságok) közötti tartós, már legalább három éven keresztül, megszakítás nélkül fennálló együttműködés során a vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági társaságok egységes üzleti koncepció alapján folytatják tevékenységüket, és tényleges magatartásuk biztosítja a vállalatcsoportként való működésből származó előnyök és hátrányok kiszámítható és kiegyenlített megosztását.
A tényleges vállalatcsoport új jogintézmény a magyar konszernjogban. A 2006. július 1. napján hatályba lépett Gt. vezette be azt a magyar konszernjogba olyképpen, hogy annak bármiféle elméleti és/vagy gyakorlati előzménye lett volna a magyar társasági jogirodalomban vagy joggyakorlatban. A Kodifikációs Bizottság a francia joggyakorlatban kialakított Rozenblum-doktrínát ültette át a magyar konszernjogba tényleges vállalatcsoport elnevezéssel. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a magyar konszernjogban nem a tényleges vállalatcsoport teremtette meg a faktikus konszernt, ugyanis a törvényen alapuló faktikus konszern már az 1988-as Gt.-től kezdődően a hatályos Gt.-ig bezáróan szerves részét képezte (képezi) a magyar konszernjogi szabályozásnak. A törvényen alapuló faktikus konszern és tényleges vállalatcsoport elnevezésű faktikus konszern közötti különbség abban ragadható meg, hogy az első esetben a fölérendelt pozícióban álló személy a törvényben meghatározott mértékű szavazati aránnyal kell hogy rendelkezzen az alárendelt pozícióban álló társaságban, míg a második esetben ez nem követelmény, ehelyett azonban négy törvényi feltételnek együttesen fenn kell állnia. E négy együttes (konjunktív) feltétel a következő: a) az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság között az Szmt. szerinti irányítási-részesedési kapcsolat fennállása, b) az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság közötti tartós kapcsolat fennállása, c) egységes üzleti koncepció alapján folytatott tevékenység és d) tényleges magatartásuk biztosítja a vállalatcsoportként való működésből származó előnyök és hátrányok kiszámítható és kiegyenlített megosztását.[223]
A Gt. 64. § (1) bekezdésében írt szabály nem határozza meg azt, hogy kik lehetnek a tényleges vállalatcsoport alanyai. Álláspontunk szerint mindkét pozícióban ugyanazok a személyek állhatnak, mint akik az elismert vállalatcsoport esetében. Ezt támasztja alá egyrészt az, hogy a törvény pontosan ugyanúgy nevezi meg a tényleges vállalatcsoport alanyait (uralkodó tag és ellenőrzött társaság), mint az elismert vállalatcsoport alanyait, másrészt az, hogy a bíróság a tényleges vállalatcsoportot alkotó jogalanyok között ítéletével - meghatározott feltételek fennállása esetén - uralmi szerződést hozhat létre. Másképpen fogalmazva: a tényleges vállalatcsoport esetén az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság között az Szmt. szerinti részesedési-irányítási kapcsolatnak kell fennállnia. A szükségtelen ismétlések elkerülése végett tehát a tényleges vállalatcsoport alanyai tekintetében itt csak utalunk a VI. fejezet 1. pontjában kifejtettekre. A tényleges vállalatcsoport nem minősül önálló jogalanynak, a vállalatcsoportban részt vevő gazdasági társaságok önálló jogalanyiságukat megőrzik. Ugyanakkor a tényleges vállalatcsoport részét képező ellenőrzött társaság magánautonómiáját részben vagy egészben elveszíti, nem önálló érdekeit képviseli, hanem igazodik a vállalatcsoport, mint egész üzletpolitikájához.
Rátérve a törvény által kifejezetten megkíván feltételekre, megállapíthatjuk azt, hogy a Gt. 64. § (1) bekezdése a felek közötti tartós kapcsolatot olyképpen írja elő, hogy annak három éven keresztül és megszakítás nélkül kell fennállnia. Álláspontunk szerint három teljes naptári éven (3 × 365 napon) keresztül kell fennállnia e kapcsolatnak, vagyis nem elégséges az, ha az első naptári évben egy napon keresztül (december 31.), a második naptári évben 365 napon keresztül és a harmadik naptári évben egy napon keresztül (január 1.) áll fenn a kapcsolat. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a törvény csak az egységes üzleti koncepció meglétét követeli meg. A Gt. nem határozza meg az egységes üzleti koncepció tartalmát. A felek az egységes üzleti koncepciót nem kötelesek szerződésben rögzíteni, még csak társasági szervi határozatot sem kell arról hozniuk, sőt egyáltalán nem kell azt írásba (okiratba) foglalniuk. A Gt. 64. § (1) bekezdése egyáltalán nem nyújt a joggyakorlat számára semmiféle konkrét előírást arra nézve, hogy miként kell a felek között az előnyöket és a hátrányokat méltányosan megosztani. Kihangsúlyozandó az, hogy a tényleges vállalatcsoportban az uralkodó tag ténylegesen képes befolyásolni az ellenőrzött társaság ügyvezetését függetlenül attól, hogy nem illeti meg közvetlen utasítási jog. Ennek magyarázata az a kemény gazdaságszociológiai és szervezetszociológiai tény az, hogy a többségi tulajdonban álló gazdasági társaság vezetői a lehető legnagyobb mértékű lojalitást tanúsítják a főtulajdonossal szemben, és mindenfajta kifejezett utasítás nélkül a főtulajdonos érdekeinek megfelelően járnak el. Ellenkező esetben bizton számíthatnak arra, hogy a főtulajdonos díjazásukat csökkenti, vagy visszahívás útján megszünteti megbízatásukat. A többségi tag (részvényes) szempontjából teljesen közömbös az, hogy a legalább többségi befolyása alatt álló társaságban a vezető tisztségviselők lojalitás alapján vagy kifejezett utasítás alapján járnak-e el az ő érdekeinek megfelelően. Az ellenőrzött társaság tehát az uralkodó tag érdekeihez fog igazodni, figyelmen kívül hagyva az ellenőrzött társaság önálló érdekét és a kisebbségi tagok (részvényesek) érdekeit. A tényleges vállalatcsoportként együttműködő társaságok esetén tehát az ellenőrzött társaság kisebbségi tagjai (részvényesei) teljes mértékben kiszolgáltatott helyzetben vannak. Mivel nincs szükség a bonyolult és költséges eljárási szabályok betartásával uralmi szerződés megkötésére a tényleges vállalatcsoportként való működés sokkal egyszerűbb, olcsóbb és kényelmesebb az uralkodó tag számára. Súlytalannak tarjuk Gadó azon vélekedését, hogy a tényleges vállalatcsoport uralkodó tagja nem élvezi azt a jogi biztonságot, amelyet az uralmi szerződés léte, az elismert vállalatcsoportként való regisztráció biztosít. A Gt. 52. § szerinti konszern alapján a minősített befolyásszerzőt (a tényleges vállalatcsoport azon uralkodó tagját, aki a szavaztok legalább hetvenöt százalékával rendelkezik az ellenőrzött társaságban) terhelő többletkötelezettségek és többletfelelősség nem jelent számottevő fenyegetést. A tényleges vállalatcsoport b) és c) pontokban írt feltételi rendkívül rugalmasak és homályosak, azok egyértelmű tartalmát a jogalkotó helyett a joggyakorlat nem képes meghatározni. Ez a tény különösen azért aggályos, mert ilyen módon az ellenőrzött társaság kisebbségi tagjainak (részvényeseinek) fokozott érdekvédelme nem biztosított. A tényleges vállalatcsoport tényállási elemeinek jogi értelemben vett homályossága miatt ez a jogintézmény az uralkodó tag érdekeit úgy szolgálja ki, hogy az ellenőrzött társaság kisebbségi tagjainak (részvényeseinek) semmiféle jogvédelmet nem biztosít, míg az ellenőrzött társaság hitelezőinek kizárólag a Gt. 54. § szerinti (2) bekezdése szerinti felelősségátviteli tényállását biztosítja - amelyről az V. fejezet 3.4. pontjában már kimutattuk, hogy a hitelezők fokozott érdekvédelmét nem biztosítja.[224]

2. Különleges perek a tényleges vállalatcsoporttal összefüggésben

A Gt. 64. § (2) bekezdése értelmében kétség esetén az uralkodó tagot terheli annak bizonyítása, hogy az (1) bekezdésben foglalt feltételek a vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági társaságok vonatkozásában teljesültek, valamint, hogy az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság (társaságok) közötti együttműködés során az (1) bekezdésben foglaltak jogszerűen kerültek alkalmazásra. A vállalatcsoport uralkodó tagja a tartósan hátrányos üzletpolitika érvényesítése esetére előírt szabályok (54. §) szerint felel az (1) bekezdésben foglaltak törvénybe ütköző alkalmazása esetén.
A Gt. 64. § (3) bekezdése alapján a bíróság az uralkodó tag, valamint a jogi érdekét valószínűsítő más személy kérelmére megállapíthatja, hogy az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság (társaságok) közötti tényleges együttműködés megfelelt az (1) bekezdésben foglalt követelményeknek. A bíróság ilyen tartalmú határozata kizárja, hogy az ellenőrzött társaságnak a bíróság által vizsgált időszak alatt vagy ezen időszak során felmerült okból utóbb bekövetkező fizetésképtelenné válásával összefüggésben az uralkodó tag korlátlan felelőssége az ellenőrzött társaság ki nem elégített tartozásaiért - tartósan hátrányos üzletpolitika érvényesítésére történő hivatkozással - megállapításra kerüljön.
A Gt. 64. § (4) bekezdése szerint, ha a bíróság (3) bekezdés szerinti határozatának jogerőre emelkedésétől számított kilencven napon belül az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság (társaságok) a határozatban foglalt tartalommal uralmi szerződést fogadnak el, a cégbíróság az elismert vállalatcsoportként való működés tényét a cégnyilvántartásba bejegyzi. Ennek során az 57-58. §-ban foglaltakat nem kell alkalmazni.
Álláspontunk szerint a Gt. 62. § (2) bekezdés első mondata a peres eljárásban a bizonyítási teher megosztását szabályozza. A törvény szóhasználata ("kétség esetén") kifejezetten ügyetlennek minősül, valójában arról van szó, hogy a perben az uralkodó tagot terheli a Gt. 64. § (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállása.[225]
A Gt. 64. § (2) bekezdés második mondata egy felelősségi szabályt tartalmaz, amely az ellenőrzött társaság hitelezője által az uralkodó tag ellen indítható kártérítési perben kerülhet alkalmazásra. E szabály értelmében a tényleges vállalatcsoport uralkodó tagját a Gt. 54. § (2) bekezdése szerinti konszernjogi felelősség terheli az ellenőrzött társaság(ok) hitelezőinek irányában, amennyiben az uralkodó tag "a vállalatcsoportként való működésből származó előnyök és hátrányok kiszámítható és kiegyenlített megosztását" felróható módon nem biztosítja. Álláspontunk szerint az idézett törvényi kitétel "a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásának" szinonimája. A törvény "a vállalatcsoportként való működésből származó előnyök és hátrányok kiszámítható és kiegyenlített megosztása" fogalmát nem határozza meg, következésképpen annak meghatározása a perbíróság hatáskörébe (mérlegelési körébe) tartozik. Ez alkotmányellenes, sérti a normavilágosság alkotmányos követelményét, mert a törvény nem határozza meg egyértelműen "a vállalatcsoportként való működésből származó előnyök és hátrányok kiszámítható és kiegyensúlyozott megosztásának" fogalmát. A tényleges vállalatcsoport uralkodó tagjának felelősségére tehát a minősített befolyásszerző felelősségére vonatkozó szabályok az irányadóak (V. fejezet 3.4. pontjában kifejtettek szerint).
A Gt. 64. § (3) bekezdése egy új pertípust intézményesít. Választottbírósági kikötés hiányában a per rendes bíróság, mégpedig megyei bíróság hatáskörébe tartozik a Pp. 22. § (1) bekezdés ee) pontja szerint. A rendes bíróság illetékessége a Pp. 29-41. §-aiban írtak szerint alakul. A kártérítési perre az alperes lakóhelye, illetve székhelye szerinti bíróság az illetékes. Ha a jogi személy alperes székhelye Budapesten van, működési köre azonban Pest megyére terjed ki, a Pest megye területére illetékes bíróság jár el. A peres felek személye a következők szerint alakul. Az egyik esetben a felperes: a tényleges vállalatcsoport uralkodó tagja, az alperese(k): az ellenőrzött társaság(ok); a másik esetben a felperes: a jogi érdekét valószínűsítő más személy (az ellenőrzött társaság tagja, az ellenőrzött társaság hitelezője), alperes(ek): az uralkodó tag, az ellenőrzött társaság(ok). A perben a bíróságnak abban a jogkérdésben kell elsődlegesen állást foglalnia, hogy az uralkodó tag (részvényes) és az ellenőrzött társaság(ok) közötti tényleges együttműködés megfelelt-e a Gt. 64. § (1) bekezdésben foglalt követelményeknek. Amennyiben a bíróság ezt megállapító jogerős ítéletet hoz, úgy az kizárja az uralkodó tag (részvényes) Gt. 54. § (2) bekezdése szerinti konszernjogi felelősségét az ellenőrzött társaság(ok) hitezői irányában. Amennyiben a bíróság ezt nem állapítja meg jogerős ítéletében, úgy az uralkodó tagot (részvényest) a Gt. 54. § (2) bekezdése szerinti konszernjogi felelősség terheli az ellenőrzött társaság(ok) hitelezői irányában. Álláspontunk szerint, a bíróság nem csak megállapítja azt, hogy a felek közötti tényleges együttműködés megfelel a tényleges vállalatcsoport Gt. 64. § (1) bekezdésben írt feltételeinek, hanem a bíróságnak ítélete rendelkező részben egyértelműen meg kell határoznia azokat a feltételeket, amelyek szerint a tényleges vállalatcsoport működik annak érdekében, hogy a Gt. 64. § (4) bekezdése alapján a felek az ítélet jogerőre emelkedésétől számított kilencven napon belül az ítéletben fogalt tartalommal uralmi szerződést fogadhassanak el, és azt a cégnyilvántartásba bejegyeztethessék. A felek az ítéletben írtaktól eltérő tartalmú uralmi szerződést nem "fogadhatnak el". Ezért mondja ki a Gt. 64. § (4) bekezdés második mondata azt, hogy ilyen esetben a Gt. 57-58. §-aiban foglaltakat nem kell alkalmazni. A kivételes szabály a Gt. 59. §-ának alkalmazását nem zárja ki, vagyis úgy tűnik, mintha az egyszemélyes ellenőrzött társaság esetében itt sem kerülhetne sor uralmi szerződés "elfogadására". Csakhogy a Gt. 64. § (4) bekezdése nem rendelkezik arról kifejezetten, hogy az uralkodó tag és egyszemélyes ellenőrzött társaság részvételével lefolytatott perben a bíróság jogosult-e a létesítő okirataik tartalmát módosítani annak érdekében, hogy az együttműködési feltételek abba kerüljenek be. A Gt. 57-58. §-ainak mellőzése miatt figyelmen kívül maradnak tehát egyrészt a kisebbségvédelmi és hitelezővédelmi előírások, másrészt az érintett társaságok legfőbb szervei nem határoznak az uralmi szerződés megkötéséről (kizárólag a bírósági ítélet vonatkozó rendelkezéseit foglalhatják uralmi szerződésükbe), harmadrészt a cégbíróság csak azt vizsgálja, hogy az uralmi szerződés a perbíróság ítéletében foglalt tartalommal rendelkezik-e. Az egyik esetben még elképzelhető, hogy az uralkodó tag ilyen tartalmú kereseti kérelmet előterjeszt, azonban a másik esetben a jogi érdekét valószínűsítő más személy (az ellenőrzött társaság tagja, az ellenőrzött társaság hitelezője) aligha fog ilyen tartalmú kereseti kérelmet előterjeszteni, márpedig a keresethez való kötöttség eljárásjogi alapelvére figyelemmel ilyenkor a bíróság nem lesz abban a helyzetben, hogy a Gt. 64. § (4) bekezdés szerinti tartalmú ítéletet hozzon. Az uralkodó tag keresete alapján a bíróság keresetnek helyt adó, az uralmi szerződést létrehozó ítélete az ellenőrzött társaság és az ellenőrzött társaság kisebbségi tagjainak (részvényeseinek) magánautonómiájába történő lényegbevágó beavatkozást jelent oly módon, hogy a kisebbségi tagok (részvényesek) peres félként nem is vehetnek részt az eljárásban. Ez a kisebbség érdekeit súlyosan sértheti, ezért álláspontunk szerint törvénymódosítás útján ezen a perfelálláson módosítani kell.[226]

Harmadik rész

KÜLÖNÖS KONSZERNJOG

VIII. Fejezet

A pénzügyi ágazat különös konszernjogi szabályai

1. A pénzügyi ágazat különös konszernjogi szabályainak közös jellemzői

A pénzügyi ágazatba tartozik: a banki alágazat (hitelintézet, pénzügyi vállalkozás), a befektetési szolgáltatási alágazat (befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, központi értéktár, tőzsde), biztosítási szolgáltatási alágazat (biztosító, viszontbiztosító, biztosításközvetítő, biztosítási szaktanácsadó), a közraktár, valamint a pénzügyi konglomerátum.
A pénzügyi ágazat különös konszernjogi szabályainak közös jellemzői az alábbiak:
a) a pénzügyi ágazatba tartozó tevékenység a Felügyelet engedélyével végezhető;
b) ágazat specifikus felügyeleti hatóság létezik (a Felügyelet), amely folyamatos ellenőrzést végez a felügyelt intézmények felett, és ellenőrzési tevékenysége ellátása során együttműködik a tagállamok felügyeleti hatóságaival;
c) a Felügyelet nyilvántartása kiterjed a minősített befolyással, ellenőrző befolyással rendelkező személyek adataira, befolyásuk mértékére;
d) a különös konszernjogi alapfogalmak (minősített befolyás, közvetett tulajdon, közvetett tulajdon kiszámításának szabályai, ellenőrző befolyás) azonosak;
e) a konszern dinamikáját szabályozza;
f) a befolyásszerzés jogkövetkezménye: előzetes engedélykérési kötelezettség, előzetes vagy utólagos bejelentési kötelezettség;
g) a befolyásszerzőt előzetes engedély kérési kötelezettség terheli a minősített befolyás megszerzéséhez, növeléséhez;
h) a minősített befolyás növelése meghatározott darabszámú és mértékű küszöbszámokhoz kötött;
i) a befolyásszerzőt előzetes vagy utólagos bejelentési kötelezettség terheli a minősített befolyás megszűnése, csökkenése esetén;
j) a hitelezők és a kisebbség fokozott érdekvédelme mellett egyéb védett jogi érdekek is megjelennek: a betétesek jogi érdeke, a befektetők jogi érdeke, a biztosítottak jogi érdeke;
k) nagyszámú közösségi jogforrás (rendelet, irányelv) átültetés történt meg a pénzügyi ágazat különös konszernjogába.
A pénzügyi ágazat különös konszernjogi szabályozásában a Hpt. foglalja el a központi helyet. A Hpt. elvégzi az összes alapfogalom meghatározását. Megemlítjük, hogy a jogalkotó a 2008. évi CIII. törvény útján 2009. január 1. napi hatállyal ismételten módosította a pénzügyi tárgyú törvényeket, amely törvénymódosítás érintette az alapfogalmak körét is. A korábban használatos "befolyásoló részesedés" fogalom-elnevezést felváltotta a "minősített befolyás" fogalom-elnevezés, ugyanakkor a jogfogalom tartalma változatlan maradt. A törvénymódosítást követően is a többi alágazati törvény számos esetben - teljesen szükségtelenül - maga is meghatározza az alapfogalmakat. A pénzügyi ágazatot szabályozó törvények 2008. évi CIII. törvény által végrehajtott módosítása folytán a minősített befolyás (közvetlen és közvetett befolyás), a minősített befolyásszerzés küszöbszámai, a Felügyelet ügyintézési határideje, a hiánypótlási határidő végre azonosan kerültek szabályozásra a pénzügyi intézmények, a befektetési vállalkozások, a biztosítók és a viszontbiztosítók tekintetében. A pénzügyi ágazat különös konszernjogi szabályozásának legnagyobb hibájának az minősül, hogy a nem szándékos befolyásszerzésre megfelelő szabályok nem léteznek.

2. A Hpt. különös konszernjogi szabályai

1997. január 1. napján hatályba lépett a Hpt., amely az elsőgenerációs Pit.-et váltotta fel, és átfogó jelleggel újraszabályozta a pénzügyi intézményeket és a pénzügyi szolgáltatásokat. A Hpt.-t hatálybalépése óta számos alkalommal módosították, részben az Európai Unióhoz való csatlakozás, a közösségi bankjoggal való jogharmonizáció érdekében. A Hpt. meghatározza a pénzügyi szolgáltatás és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatás fogalmát, a pénzügyi intézmény gyűjtőfogalmát, fajtáit, tulajdonjogának, irányításának és ellenőrzésének szabályait, a pénzügyi szolgáltatások folytatásának feltételeit (köztük a pénzügyi intézmények engedélyezését), a pénzügyi intézmény prudens (biztonságos) működésének szabályait, a betétbiztosítás és intézményvédelem előírásait, a pénzügyi intézmények számvitelét és könyvvizsgálatát. A Hpt. tehát a pénzügyi intézményekre vonatkozó ágazat-specifikus szabályokat tartalmaz, amelyek között különös konszernjogi szabályok is megtalálhatók.
A Hpt. 4. § (1) bekezdése értelmében pénzügyi intézménynek minősül a hitelintézet (5. §) és a pénzügyi vállalkozás (6. §). A Hpt. 5. § (1) bekezdése alapján hitelintézet az a pénzügyi intézmény, amely a 3. §-ban meghatározott pénzügyi szolgáltatások közül legalább betétet gyűjt, vagy más visszafizetendő pénzeszközt fogad el a nyilvánosságtól (ide nem értve a külön jogszabályban meghatározott nyilvános kötvénykibocsátást), valamint hitelt és pénzkölcsönt nyújt, vagy elektronikus pénzt bocsát ki. A Hpt. 5. § (3) bekezdése szerint a hitelintézet bank, szakosított hitelintézet vagy szövetkezeti hitelintézet (takarék-, illetőleg hitelszövetkezet) lehet. A Hpt. 6. § (1) bekezdése értelmében pénzügyi vállalkozás a) az a pénzügyi intézmény, amely - az 5. § (2) bekezdésében meghatározott tevékenység kivételével -, egy vagy több pénzügyi szolgáltatást végez, b) a pénzügyi holding társaság, illetve c) a hitelintézeti elszámolóház. A Hpt. 8. § (1) bekezdése alapján bank és szakosított hitelintézet részvénytársaságként vagy fióktelepként, szövetkezeti hitelintézet szövetkezetként, pénzügyi vállalkozás részvénytársaságként, szövetkezetként, alapítványként vagy fióktelepként működhet. A Hpt. 8. § (2) bekezdése szerint a részvénytársasági formában működő pénzügyi intézményre a gazdasági társaságokra vonatkozó törvényi rendelkezéseket az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ebből a szabályból - egyebek mellett - az következik, hogy a Gt. és a Tpt. általános konszernjogi szabályait a részvénytársasági formában működő pénzügyi intézményekre alkalmazni kell a Hpt.-ben foglalt eltérésekkel, pontosabban a Hpt.-ben meghatározott különös konszernjogi szabályokkal együttesen. A konszernjogi szabályozás tekintetében a Hpt. ugyanis a Gt. és a Tpt. általános konszernjogi szabályaitól eltérő fogalomrendszerét és jogkövetkezmény-rendszerét írja elő.
A Hpt. különös konszernjogi szabályai közül a "minősített befolyás" és az "ellenőrző befolyás" jogfogalma állt a központi helyen. Más pénzügyi tárgyú jogszabályok e jogfogalmakra utalnak vissza.
A Hpt. 2. számú melléklet III/2. pontja szerint minősített befolyás: egy személy olyan közvetlen és közvetett tulajdona egy vállalkozásban, illetőleg egy személy és egy vállalkozás között létrejött olyan kapcsolat, amely alapján a személy a) összességében a tulajdoni hányad, illetőleg a szavazati jogok legalább tíz százalékát birtokolja, b) a vállalkozás döntéshozó, ügyvezető vagy felügyelő szervei, illetőleg testületei tagjainak legalább húsz százalékát kinevezheti vagy elmozdíthatja, illetőleg c) alapszabály, alapító okirat vagy szerződés alapján döntő befolyást gyakorolhat a vállalkozás működésére. A Hpt. 2. számú melléklet III/12. pontja alapján közvetett tulajdon: egy vállalkozás tulajdoni hányadának, illetőleg szavazati jogának a vállalkozásban tulajdoni részesedéssel, illetőleg szavazati joggal rendelkező más vállalkozás (a 4. számú melléklet alkalmazásában: köztes vállalkozás) tulajdoni hányadán, illetőleg szavazati jogán keresztül történő birtoklása vagy gyakorlása. A Hpt. 4. számú melléklete határozza meg a közvetett tulajdon kiszámításának módját a következők szerint. E törvény alkalmazásában a közvetett tulajdon számításának szabályai: 1. A közvetett tulajdon arányának megállapításához a közvetett tulajdonnal rendelkezőnek a köztes vállalkozásban (2. számú melléklet III/12. pont) fennálló szavazati jogát vagy tulajdoni hányadát meg kell szorozni a köztes vállalkozásnak a vállalkozásban fennálló szavazati vagy tulajdoni hányada közül azzal, amelyik a nagyobb. Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazati vagy tulajdoni hányad az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni. 2. Természetes személy esetében a természetes személynek a közeli hozzátartozóival együtt birtokolt, illetve gyakorolt tulajdoni vagy szavazati hányadokat egybe kell számítani. 3. A szavazati jogot a tulajdoni hányaddal azonos módon kell számításba venni. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Hpt. közvetett tulajdon számítási szabálya megegyezik a Tpt. közvetett tulajdon, illetve közvetett befolyás számítási szabályával, azonban eltér a Ptk. közvetett befolyás számítási szabályától, ugyanis míg a Hpt. és a Tpt. szerint a tulajdoni hányadot és a szavazati hányadot egyaránt figyelembe kell venni, addig a Ptk. szerint kizárólag a szavazati hányadot kell figyelembe venni. Álláspontunk szerint a helyes és ésszerű szabályozás az lenne, ha kizárólagosan a szavazati arányt kellene figyelembe venni az alábbiak okán. Amennyiben valakinek nincs tulajdoni hányada, de van szavazati joga, vagy a tulajdoni arányától eltérő a szavazati aránya az adott társas vállalkozásban, úgy a döntéshozatalban nem a tulajdoni hányadával, hanem a rendelkezésére álló szavazati aránnyal vesz részt. Ha pedig a jogalanynak egyáltalán nincs szavazati joga, hanem csak tulajdoni hányada, akkor ő a döntéshozatalban értelemszerűen nem képes részt venni.
A minősített befolyás három módon jöhet létre: a) közvetlenül törvényen alapuló faktikus konszern kapcsolat útján; b) irányítási kapcsolat úján; c) alapszabály, alapító okirat vagy polgári jogi szerződés alapján döntő befolyás gyakorlása útján. A Hpt. szerint a közvetlenül törvényen alapuló konszern kapcsolat létrejöhet meghatározott mértékű részesedés (részvény) vagy meghatározott mértékű szavazatmennyiség szándékos vagy nem szándékos megszerzése útján. A törvény szerint az irányítási kapcsolat lényege az, hogy a befolyásszerző jogosult a pénzügyi intézmény ügyvezető vagy felügyelő szervei, illetőleg testületei tagjainak legalább húsz százalékát kinevezni vagy elmozdítani. Megemlítjük, hogy a Pit. e személyek többségének, míg az 1997. január 1. - 2002. december 31. napja között hatályos Hpt. e személyek "jelentős részének" a kinevezését vagy elmozdítását követelte meg. A c) pontban írt esetkörrel összefüggésben a Hpt. a "döntő befolyás" fogalmát nem határozza meg, azonban a Pit.-hez képest kötelezővé teszi azt, hogy a "döntő befolyás" gyakorlása az alapszabály vagy az alapító okirat alapján történjen.
A törvény mind a közvetlen, mind a közvetett tulajdonnak jelentőséget tulajdonít, egyértelműen meghatározva a közvetett tulajdon fogalmát. Természetes személyek esetében a közeli hozzátartozók által birtokolt, illetve gyakorolt tulajdoni vagy szavazati hányadokat egybe kell számítani.[227]
2003. július 1. napjától hatályos Hpt. 2. számú mellékelt II/1. pontja szerint ellenőrző befolyás: az Szmt. szerinti anyavállalat fogalmánál használt meghatározó befolyás, illetőleg egy személy és egy vállalkozás között fennálló olyan kapcsolat, amelynek alapján a) a befolyással rendelkező személy dönthet a vállalkozás nyereségének felosztásáról, nyereségének vagy veszteségének más vállalkozáshoz való átcsoportosításáról, stratégiájáról, üzletpolitikájáról vagy értékesítési politikájáról, vagy b) lehetővé válik - függetlenül attól, hogy a megállapodást alapszabályban (alapító okiratban) vagy más írásos szerződésben rögzítették - a vállalkozás irányításának más vállalkozás irányításával való összehangolása valamely közös cél érdekében, vagy c) a közös irányítás az igazgatóság, a felügyelőbizottság, az ügyvezetés részben (de a döntésekhez szükséges többséget kitevő) vagy teljesen azonos összetételén keresztül valósul meg, vagy d) a befolyással rendelkező személy tőkekapcsolat nélkül gyakorol jelentős befolyást egy másik vállalkozás működésére.
Összehasonlítva a Hpt. minősített befolyás és ellenőrző befolyás jogfogalmát azt állapíthatjuk meg, hogy az ellenőrző befolyással rendelkező személy lényegesen szélesebb körű jogosítványokkal rendelkezik a pénzügyi intézményben, mint a minősített befolyással rendelkező személy (például: dönthet a pénzügyi intézménynél keletkező nyereség elvonásáról, üzletpolitikájáról). Egy adott pénzügyi intézménynél egyidejűleg csak egy személy rendelkezhet ellenőrző befolyással, míg több személy is rendelkezhet minősített befolyással.
Összehasonlítva a Gt. általános konszernjogi szabályait a Hpt. különös konszernjogi szabályaival a következőket állapíthatjuk meg. Míg a Gt. 52. § szerinti konszern esetében minősített befolyásszerző bárki lehet, a Gt. 55. § szerinti konszern (elismert vállalatcsoport) és a Gt. 64. § szerinti konszern (tényleges vállalatcsoport) esetében uralkodó tag kizárólag az Szmt. szerinti anyavállalatnak minősülő belföldi gazdasági társaság lehet, addig a Hpt. szerint befolyásszerző bármely jogalany lehet, ugyanakkor az ellenőrzött vállalat - a különös konszernjog természetéből fakadóan - kizárólag részvénytársasági, szövetkezeti, alapítványi formában vagy fióktelepként működő pénzügyi intézmény lehet. Míg a Gt. 52. § szerinti és 64. § szerinti konszern faktikus konszernnek minősül, a Gt. 55. § szerinti konszern egy speciális szerződéses konszern típus, addig a Hpt. a minősített befolyás és az ellenőrző befolyás jogfogalmait használja olyképpen, hogy a minősített befolyáson belül három, egymástól eltérő típusú konszern kapcsolatot nevesít, míg az ellenőrző részesedés négy konszern esetkört nevesít. A Gt. 52. § szerint konszern esetében a minősített befolyásszerzőnek a szavazatok legalább hetvenöt százalékával kell rendelkeznie, a Gt. 55. § és Gt. 64. § szerinti konszernek esetében elegendő a szavazatok többségével rendelkezni, a Hpt. a minősített befolyás esetében megelégszik azzal, ha a befolyásszerző összességében a tulajdoni hányad, illetőleg a szavazati jogok legalább tíz százalékát birtokolja. A Gt. mindhárom konszern típusa és a Hpt. elismeri a közvetlen és a közvetett befolyásszerzést egyaránt.
A Hpt. meghatározza a minősített befolyással rendelkező tulajdonosokkal szembeni általános követelményeket. A Hpt. 11. §-a értelmében a pénzügyi intézmény minősített befolyással rendelkező tulajdonosa csak olyan személy lehet, a) aki (amely) független a pénzügyi intézmény óvatos, körültekintő és megbízható (a továbbiakban együtt: prudens) működését veszélyeztető befolyástól, és biztosítani képes a pénzügyi intézmény megbízható, gondos tulajdonosi irányítását és ellenőrzését, valamint b) akinek (amelynek) üzleti kapcsolatrendszere és tulajdonosi szerkezete átlátható és ezáltal nem zárja ki a pénzügyi intézmény fölötti hatékony felügyelet gyakorlását.
Felhívjuk a figyelmet ara, hogy a Hpt. 12. § 1997. január 1. - 2002. december 31. között tartalmazott egy általános tulajdonszerzési korlátozást, amely szerint a Magyar Állam, más hitelintézet, biztosító, befektetési társaság, egyetemes postai szolgáltató, pénzügyi holding társaság, Országos Betétbiztosítási Alap kivételével senki sem szerezhetett 15%-nál nagyobb tulajdoni részesedést. Ezt a tulajdonszerzési korlátozást a 2002. évi LXIV. törvény megszüntette, azonban a szövetkezeti hitelintézetnél továbbra is fennmaradt a 15%-os tulajdoni korlátozás. 2002. évi LXIV. törvény miniszteri indokolása szerint a törvény a hitelintézetekre vonatkozó tulajdoni korlát eltörlésével párhuzamosan jelentősen felemeli a szövetkezeti hitelintézetek minimális taglétszámát, illetve kifejezetten a szövetkezetekre nézve - főszabályként - változatlanul fenntartja a 15%-os tulajdonszerzési limitet. A taglétszám emelésének legfőbb oka, hogy a szövetkezetek általános fogalmával, a gazdaságban betöltött "üzemkiegészítő" szerepükkel összeegyeztethetetlen a családi alapokon működő szövetkezeti hitelintézet. Ehhez kapcsolódik a tulajdonszerzési korlát is, megakadályozandó, hogy az egy tag egy szavazat formális érvényesítése mellett is befektető tagok színrelépésével (kihasználva a tőkeemelési kényszert) olyan álszövetkezetek alakuljanak ki, melyek elsődleges célja ezen befektetők finanszírozása.[228]
A Hpt. 14. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a Felügyelet engedélye szükséges a hitelintézet részvényei minősített befolyást biztosító hányadának megszerzéséhez, illetőleg a minősített befolyás e törvényben meghatározott mértéket elérő növeléséhez.
Amennyiben az alapítás alatt álló pénzügyi intézményben (tehát nem csak hitelintézetben) valaki minősített befolyást kíván szerezni, további okiratokat köteles benyújtani a Felügyelet részére. A Hpt. 17. § (2) bekezdése értelmében, ha az alapítók között olyan személy szerepel, aki (amely) az alapítás alatt lévő pénzügyi intézményben minősített befolyást kíván szerezni, az (1) bekezdésben foglaltakon kívül az engedély iránti kérelemhez mellékelni kell a) a cég alapító okiratát, b) a cég három hónapnál nem régebbi cégkivonatát, külföldi cég esetében az eredeti cégkivonatot és annak hiteles magyar nyelvű fordítását, vagy igazolást arról, hogy a céget a vállalati (gazdasági) nyilvántartásba bejegyezték, c) a cégben minősített befolyással rendelkező személy 3. számú mellékletben meghatározott azonosító adatait, illetőleg a büntetlen előéletére vonatkozó igazolást, d) természetes személy büntetlen előéletére vonatkozó igazolást, e) harminc napnál nem régebbi igazolást arra vonatkozóan, hogy az alapításban részt vevő személynek az adóhatósággal, vámhatósággal, illetve a társadalombiztosítási szervvel szemben tartozása nincs, f) nyilatkozatot az erre vonatkozó okirati bizonyítékkal együtt arra, hogy a jegyzett tőke befizetéséhez, illetőleg a tulajdonszerzéshez szükséges összeg az alapításban, tulajdonszerzésben részt vevő személy törvényes jövedelméből származik, g) hitelintézet esetén a gazdasági társaság előző három naptári évre, pénzügyi vállalkozás esetén egy naptári évre vonatkozó, könyvvizsgáló által hitelesített mérlegét és eredménykimutatását, h) nyilatkozatot arról, hogy milyen - az Szmt. szerinti - függő és jövőbeni kötelezettségei vannak, i) az alapító tulajdonosi szerkezetének, valamint azon körülményeknek a részletes leírását, amelyek miatt az alapító kapcsolatban álló személyek csoportjához tartozónak minősül, továbbá az irányító vállalat előző évre vonatkozó konszolidált éves beszámolóját, ha az irányító vállalat konszolidált beszámoló készítésére kötelezett, j) a kérelemben érintett személyek teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy hozzájárulnak az engedély iránti kérelemhez mellékelt iratban foglaltak valódiságának a Felügyelet által megkeresett szervek útján történő ellenőrzéséhez.
A Hpt. 17. § (3) bekezdése alapján, ha az alapítók között minősített befolyást szerezni kívánó külföldi székhelyű pénzügyi intézmény, biztosítóintézet vagy befektetési társaság van, az (1)-(2) bekezdésben foglaltakon kívül az engedély iránti kérelemhez be kell nyújtani a székhely szerinti ország illetékes felügyeleti hatóságának igazolását, illetőleg nyilatkozatát arról, hogy a vállalkozás a prudens tevékenység végzésére vonatkozó szabályokat betartva működik.
Az Európai Unió pénzügyi felügyeleteinek szoros együttműködésére tekintettel a hitelintézetben ellenőrző befolyással rendelkező tulajdonos egyéb tulajdonosi érdekeltségeiről a Felügyelet véleményt szerez be. A Hpt. 26. § (3) bekezdés c) pontja szerint a Felügyelet a hitelintézet alapítási engedélyének megadásához előzetesen kikéri az Európai Unió másik tagállama érintett, illetékes felügyeleti hatóságának véleményét, ha az alapítani kívánt hitelintézet ellenőrző befolyással rendelkező természetes vagy jogi személy tulajdonosa az Európai Unió másik tagállamában székhellyel rendelkező befektetési vállalkozásban, hitelintézetben vagy biztosítóban ellenőrző befolyással rendelkezik.
A Hpt. a IV. Fejezetében részletesen szabályozza a pénzügyi intézményben történő minősített befolyás, illetőleg az ellenőrző befolyás megszerzését.
A Hpt. 37. § (1) bekezdése kimondja, hogy köteles a Felügyelettől - a szerződéskötést megelőzően - engedélyt kérni, aki a pénzügyi intézményben a) minősített befolyást kíván szerezni, vagy b) minősített befolyását úgy kívánja módosítani, hogy a tulajdoni részesedése vagy szavazati joga elérje a húsz, harminchárom vagy ötven százalékos határértéket.
A Hpt. 37. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdésben meghatározott engedély iránti kérelemhez a kérelmezőnek be kell nyújtania a 17. § (1) bekezdésének g), h) pontjában és a 17. § (2)-(3) bekezdésében meghatározott iratokat.
A Hpt. 37. § (3) bekezdése alapján a pénzügyi intézmény tulajdonosa a tulajdonjoghoz, illetőleg a szavazati joghoz kapcsolódó, annak arányát meghaladó előnyöket biztosító megállapodást csak a Felügyelet engedélyével köthet.
A Hpt. 37. § (4) bekezdése szerint, aki olyan vállalkozásban, amely pénzügyi intézményben minősített befolyással rendelkezik, többségi részesedést kíván szerezni, köteles - a szerződéskötést megelőzően - a Felügyelettől engedélyt kérni.
A Hpt. 37. § (5) bekezdése értelmében az (1)-(4) bekezdés szerinti engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell a) a pénzügyi intézményben minősített befolyással rendelkező vállalkozás megnevezését, b) a pénzügyi intézményben minősített befolyással rendelkező vállalkozásból a kérelmező birtokában lévő részesedés megjelölését, c) a megszerezni kívánt részesedés arányát, d) a tulajdonszerzésre, illetőleg a szavazati joghoz kapcsolódó, jelentős előnyöket biztosító megállapodásra tett szerződéses ajánlatot, e) a kérelmezőnél vezető tisztségviselői beosztásban lévő személy tekintetében a 44. § (4) bekezdésében meghatározott kizáró ok megítéléséhez szükséges tényeket és a 44. § (6) bekezdésében meghatározott büntetőeljárással kapcsolatos nyilatkozatot.
A Hpt. 37. § (1) bekezdése értelmében előzetesen kell engedélyt kérni egyrészt a minősített befolyás megszerzéséhez, másrészt a minősített befolyás módosításához (megnöveléséhez), hogy tulajdonosi részesedése elérje a törvényben meghatározott mértékű küszöbszámokat. A törvény három küszöbszámot (határértéket) határoz meg, amelyek eléréséhez engedélykérési kötelezettség kapcsolódik. A törvényi szabályozás figyelemre méltó fogyatékossága az, hogy a jogalkotó a minősített befolyás növekedését kizárólagosan a szavazati arány megnövekedése útján tételezi. A jogalkotó figyelmét elkerülte az az eshetőség, hogy a befolyás oly módon is megnövekedhet, hogy a befolyásszerző az igazgatósági tagok, felügyelőbizottsági tagok több mint húsz százalékának megválasztására, visszahívására válik jogosulttá. Megállapítható továbbá az, hogy a jogszabályi előírás hiányos egyrészt azért, mivel kizárólag a szándékos (szerződéskötés útján megvalósuló) befolyásszerzésre tartalmaz előírást, holott a Hpt. minősített befolyás fogalmából következően a nem szándékos befolyásszerzés is figyelembe jön. A jogszabályi előírás hiányos másrészt azon ok miatt, mivel nem szabályozza azt az esetet, ha a közvetlen és közvetett befolyásszerzés lehetőségére figyelemmel egyidejűleg több személy befolyásszerzése következik be, akkor e személyek közül mindegyik vagy csak egyikük köteles engedélyt kérni. A Hpt. 37. § (2) bekezdése az engedély iránti kérelem kötelező mellékleteit, míg a Hpt. 37. § (5) bekezdése a kérelem kötelező tartalmi elemeit határozza meg. A Hpt. 37. § (3) bekezdése szerint a tulajdoni arány (szavazati arányt) meghaladó előnyöket biztosító szerződés kizárólag a Felügyelet előzetes engedélyével köthető. Az ilyen szerződés létrejöttéhez tehát a Ptk. 215. § (1) bekezdése szerinti hatósági jóváhagyás (a Felügyelet engedélye) szükséges. Habár a törvény szövegezése nem egyértelmű, álláspontunk szerint e szabály a "döntő befolyást" biztosító megállapodásra utal. A Hpt. 37. § (4) bekezdése a közvetett befolyásszerzésre vonatkozó kivételes szabályt tartalmaz. A Hpt. 37. § (5) bekezdésében rögzített szabály az engedély iránti kérelem tartalmát határozza meg.
A Hpt. 37/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy a minősített befolyás mértékének megállapításánál a szavazati jog kiszámítása - a szavazati jog gyakorlásának korlátozására vonatkozó előírásoktól függetlenül - mindazon részesedés alapján történik, amelyhez a vállalkozás létesítő okiratának rendelkezése alapján szavazati jog kapcsolódik.
A Hpt. 37/A. § (2) bekezdése értelmében a minősített befolyás mértékének meghatározásakor a kérelmező részesedésén kívül a (3) és (4) bekezdés szerinti szavazati jogot is figyelembe kell venni.
A Hpt. 37/A. § (3) bekezdése alapján a minősített befolyás mértékének meghatározásakor figyelembe kell venni a kérelmező ellenőrzött vállalkozásaként működő
a) befektetési alapkezelő, ÁÉKBV-t kezelő vállalkozás szavazati jogát, ha a befektetési alapkezelő, ÁÉKBV-t kezelő vállalkozás az általa kezelt értékpapír-állományhoz kapcsolódó szavazati jogot,
b) hitelintézet, befektetési vállalkozás szavazati jogát, ha a hitelintézet, befektetési vállalkozás az általa kezelt portfolióhoz kapcsolódó szavazati jogot
a kérelmező, a kérelmező másik ellenőrzött vállalkozásának közvetlen, közvetett bármely más módon adott utasítása alapján gyakorolhatja.
A Hpt. 37/A. § (4) bekezdése szerint a minősített befolyás mértékének meghatározásakor a kérelmező szavazati jogaként kell figyelembe venni a részesedéshez kapcsolódó szavazati jogot, amelyet
a) a kérelmező és harmadik személy olyan megállapodás alapján gyakorolhat, amely lehetővé teszi a megállapodásban részes felek számára a szavazati jog összehangolt gyakorlását,
b) a kérelmező a szavazati jog ideiglenes átruházására irányuló megállapodás alapján gyakorolhat,
c) a kérelmező a nála biztosítékként elhelyezett részesedéshez kapcsolódóan, megállapodás alapján gyakorolhat,
d) a kérelmező a részesedésre vonatkozó haszonélvezeti jog alapján gyakorolhat,
e) a kérelmező ellenőrzött vállalkozása az a)-d) pontokban meghatározottak alapján gyakorolhat,
f) a kérelmező letétkezelőként - a letevő konkrét utasítása hiányában - saját döntése alapján gyakorolhat,
g) harmadik személy - a kérelmezővel kötött megállapodás alapján - saját nevében, a kérelmező javára gyakorolhat, vagy
h) a kérelmező meghatalmazottként - a meghatalmazó konkrét utasítása hiányában - saját döntése alapján gyakorolhat.
A Hpt. 37/A. § (5) bekezdése értelmében a minősített befolyás mértékének meghatározásakor nem kell figyelembe venni a kérelmező ellenőrzött vállalkozásának szavazati jogát, ha a kérelmező és annak ellenőrzött vállalkozása a részesedés megszerzésekor írásban nyilatkozik arról, hogy
a) a szavazati jogot nem gyakorolja vagy harmadik személy a kérelmezőtől és annak ellenőrzött vállalkozásától függetlenül gyakorolhatja, és a részesedést annak megszerzésétől számított egy éven belül elidegeníti,
b) a szavazati jogot harmadik - a kérelmezőtől és annak ellenőrzött vállalkozásától független - személy papír alapú vagy elektronikus eszköz útján adott konkrét utasítása szerint gyakorolhatja,
c) a pénzügyi intézmény döntéshozó, ügyvezető vagy felügyelő szervei, illetőleg testületi tagjainak kinevezésére, felmentésére vonatkozó döntések meghozatalában nem vesz részt.
A Hpt. 37/A. § (6) bekezdése alapján a minősített befolyás mértékének meghatározásakor nem kell figyelembe venni a kérelmező ellenőrzött vállalkozásaként működő hitelintézet, befektetési vállalkozás szavazati jogát, ha a hitelintézet, befektetési vállalkozás rendelkezik portfóliókezelési tevékenység végzésére jogosító engedéllyel, és
a) papír alapú vagy elektronikus eszköz útján adott konkrét utasítása alapján,
b) a kérelmezőtől függetlenül
gyakorolhatja az általa kezelt portfolióhoz kapcsolódó szavazati jogot.
A Hpt. 37/A. § (1) bekezdésben írt szabály - helyesen - kimondja azt, hogy a befolyás alá kerülő vállalkozás létesítő okiratában szereplő szavazati jog gyakorlását korlátozó előírások figyelmen kívül maradnak a minősített befolyás mértékének meghatározásakor. A Hpt. 37/A. § (2) bekezdésben írt szabály alapján a (3)-(4) bekezdésében meghatározott szavazati jogokat is figyelembe kell venni a minősített befolyásmértékének meghatározásakor. A Hpt. 37/A. § (3) bekezdésében rögzített szabály használja az ellenőrzött vállalkozás fogalmat. A Hpt. 2. számú melléklet III/50. pontjában írt utaló szabály szerint ellenőrzött vállalkozás: a Tpt.-ben meghatározott fogalom. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 136. pontja határozza meg az ellenőrzött vállalkozás fogalmát (lásd bővebben: V. fejezet 3. pont). A Hpt. 37/A. § (5)-(6) bekezdéseiben írt szabályok meghatározzák azt, hogy mely szavazati jogokat nem kell figyelembe venni a minősített befolyás mértékének meghatározásakor.
A Hpt. 38. § (1) bekezdése kimondja, hogy a pénzügyi intézményben minősített befolyással rendelkező személy köteles a Felügyeletnek a szerződéskötést megelőzően két nappal bejelenteni, ha a) minősített befolyását teljes egészében meg kívánja szüntetni, vagy b) minősített befolyását úgy kívánja módosítani, hogy az a húsz-, harminchárom vagy ötvenszázalékos határérték alá csökkenjen.
A Hpt. 38. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdésben meghatározott személy két napon belül köteles a Felügyeletnek bejelenteni, ha új vezető tisztségviselőt választott.
A Hpt. 38. § (3) bekezdése alapján a bejelentésnek - az (1) bekezdés b) pontja esetében - tartalmaznia kell a fennmaradó tulajdoni részesedést, a szavazati jog mértékét vagy a jelentős előnyt biztosító szerződés módosítását is.
A Hpt. 38. §-ában írt szabályok a minősített befolyással rendelkező személy bejelentési kötelezettségeit írják elő. A Hpt. 38. § (1) bekezdése alapján be kell jelenteni egyrészt azt, ha a minősített befolyást teljes egészében meg kívánják szüntetni, másrészt azt, ha a minősített befolyást a küszöbszámok alá kívánják csökkenteni. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy amíg a minősített befolyás megszerzéséhez szigorúbb kötelezettség, az engedélykérési kötelezettség kapcsolódik, addig a minősített befolyás megszűnéséhez, illetőleg csökkenéséhez enyhébb jogkövetkezmény, a bejelentési kötelezettség kapcsolódik. A Hpt. 38. § (2) bekezdése előírja azt is, hogy amennyiben a befolyásoló személy jogi személy és új vezető tisztségviselőt választ, úgy ezt a tényt is köteles bejelenteni.
A Hpt. 38/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Felügyelet a 37. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott kérelem átvételét a benyújtástól számított két munkanapon belül, írásban igazolja a kérelmező, illetve a befolyással rendelkező felé (a továbbiakban: átvételi igazolás), és egyben tájékoztatja a (2)-(7) bekezdésben meghatározott ügyintézési határidőről. Ez a rendelkezés megfelelően alkalmazandó a hiánypótlás esetében is.
A Hpt. 38/A. § (2) bekezdése értelmében a Felügyelet az átvételi igazolás kiállításától számított hatvan munkanapon belül (a továbbiakban: ügyintézési határidő) megvizsgálja a befolyásszerzési szándékot abból a szempontból, hogy annak megvalósulását követően az e törvényben foglaltak teljesítése biztosítható-e.
A Hpt. 38/A. § (3) bekezdése alapján a Felügyelet az e törvényben meghatározott információk hiányos vagy nem megfelelő módon való benyújtása esetén az átvételi igazolás kiállításától számított ötven munkanapon belül, az értékelés befejezéséhez szükséges információk megjelölésével, írásban további tájékoztatást, illetve a hiányok pótlását kérheti (a továbbiakban: hiánypótlás).
A Hpt. 38/A. § (4) bekezdése szerint a hiánypótlásra biztosított határidő húsz munkanap. Az ügyintézési határidő számításakor a hiánypótlás teljesítéséig eltelt idő nem vehető figyelembe.
A Hpt. 38/A. § (5) bekezdése értelmében a hiánypótlásra biztosított határidő harminc munkanap, ha a kérelmező
a) székhelye harmadik országban található, vagy
b) nem tartozik a Tanács 85/611/EGK, a 92/49/EGK irányelvét, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2002/83/EK, a 2005/68/EK és a 2006/48/EK irányelvét átültető tagállami jogszabályok szerinti felügyelet hatálya alá.
A Hpt. 38/A. § (6) bekezdése alapján a hiánypótlás nem, vagy nem megfelelő teljesítése esetén a Felügyelet a Ket. 31. § (2) bekezdése szerint jár el.
A Hpt. 38/A. § (7) bekezdése szerint a hiánypótlás kérelmező általi megfelelő teljesítését követően a Felügyelet a kérelmezőtől jogosult egyéb tájékoztatást is kérni. Ezen tájékoztatás teljesítésére biztosított határidőt azonban az ügyintézési határidő számításánál figyelembe kell venni.
A Hpt. 38/A. § (1)-(7) bekezdéseiben írt szabályok részletesen meghatározzák a Felügyeletnek az engedély megadása, illetve megtagadása iránti eljárását. A Felügyelet köteles átvételi igazolást adni a kérelmezőnek, illetve a befolyásszerzőnek a kérelem benyújtásától számított két munkanapon belül, amelyben az ügyintézési szabályokról ad tájékoztatást. Az idézett jogszabályi rendelkezések szerint a Felügyeletnek hatvan munkanap áll rendelkezésre az engedély megvizsgálására, az ötvenedik munkanapig hívhatja fel a kérelmezőt hiánypótlásra, a hiánypótlás határidő legfeljebb húsz, illetőleg harminc munkanap lehet. Amennyiben a kérelmező a hiánypótlást határidőben nem vagy nem megfelelően teljesíti, úgy a Felügyelet az eljárást a Ket. 31. § (2) bekezdése szerint megszüntetheti. A Hpt. 38/A. § (7) bekezdésében írt helytelen szabály szerint a Felügyelet a hiánypótlás megfelelő teljesítését követően is jogosult további tájékoztatást kérni a kérelmezőtől.
A Hpt. 38/B. § (1) bekezdése értelmében, ha a kérelmező
a) az Európai Unió másik tagállamában tevékenység végzésére jogosító engedéllyel rendelkező pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, biztosító, viszontbiztosító, ÁÉKBV-t kezelő vállalkozás,
b) anyavállalata az a) pontban foglalt vállalkozásnak, vagy
c) ellenőrzött vállalkozása az a) pontban foglalt vállalkozás,
akkor a Felügyelet a kérelmet haladéktalanul továbbítja a pénzügyi intézmény, a befektetési vállalkozás, a biztosító, a viszontbiztosító és az ÁÉKBV-t kezelő vállalkozás székhelye szerinti, hatáskörrel rendelkező érintett felügyeleti hatóságnak.
A Hpt. 38/B. § (2) bekezdése alapján az érintett felügyeleti hatóságok által a Felügyelet számára megküldött állásfoglalásokat a Felügyelet határozatában ismerteti.
A Hpt. 38/B. §-ában írt szabályok a Felügyeletnek az Európai Unió felügyeleti hatóságaival való együttműködést szabályozzák.
A Hpt. 39. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Felügyelet a 37. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott engedély iránti kérelmet elutasítja, ha a kérelmező (ideértve annak tulajdonosát vagy vezető tisztségviselőjét is) a) tevékenysége, illetve a pénzügyi intézményre gyakorolt befolyása veszélyezteti a pénzügyi intézmény független, megbízható és körültekintő tulajdonosi irányítását, b) üzleti tevékenységének, illetőleg kapcsolatainak jellege, vagy a más vállalkozásokkal fennálló közvetlen és közvetett tulajdoni részesedésének szerkezete olyan, hogy a felügyeleti tevékenységet akadályozza.
A Hpt. 39. § (2) bekezdése értelmében az engedélyt kérő személy vagy tulajdonosának, vezető tisztségviselőjének tevékenysége, illetve a pénzügyi intézményre gyakorolt befolyása különösen akkor veszélyezteti a pénzügyi intézmény független, megbízható és körültekintő tulajdonosi irányítását, ha a) pénzügyi, gazdasági helyzete az ajánlat tárgyát képező részesedésszerzés nagyságához viszonyítva nem minősíthető megfelelőnek, b) nem bizonyítható a részesedésszerzéshez felhasznált pénzeszközök eredetének törvényessége, vagy a pénzeszközök tulajdonosaként megjelölt személy adatainak valódisága, c) nem teljesíti a Felügyelet által a hitelintézet számára a helyreállítási tervben megállapított feltételeket, d) szavazati jogának gyakorlását a Felügyelet - a bejelentést megelőző öt éven belül - felfüggesztette, e) természetes személy esetén a 44. § (4) bekezdésében foglalt kizáró ok áll fenn.
A Hpt. 39. § (3) bekezdése alapján, ha a minősített befolyás megszerzésre okot adó körülmény nem áll fenn, de a természetes személy kérelmező ellen a 44. § (6) bekezdésében meghatározott büntetőeljárás van folyamatban, a Felügyelet az engedélyt a tulajdonos szavazati jogának a büntetőeljárás befejezéséig történő felfüggesztésével adja meg.
A Hpt. 39. § (4) bekezdése szerint az (1)-(2) bekezdésben meghatározott tény, illetőleg körülmény ellenőrzése érdekében a Felügyelet bármelyik érdekelt féltől törvény felhatalmazása alapján kezelhető adatot, illetve tájékoztatást kérhet.
A Hpt. 39. § (5) bekezdése értelmében, ha a minősített befolyás megszerzésének feltételei már nem állnak fenn, a Felügyelet a jogellenes állapot megszüntetéséig, illetve a feltételek meglétének ismételt igazolásáig a tulajdonos szavazati jogának gyakorlását felfüggeszti.
A Hpt. 39. § (6) bekezdése alapján, ha pénzügyi intézmény tulajdonosa szavazati jogát törvény rendelkezése alapján nem gyakorolhatja, szavazati jogát a határozatképesség megállapításánál számításon kívül kell hagyni.
A Hpt. 39. § (7) bekezdése szerint a Felügyelet engedélye nem helyettesíti a Gazdasági Versenyhivatalnak az irányítás megszerzéséhez szükséges engedélyét.
A Hpt. 39. § (1)-(2) bekezdései szabályozzák azt, hogy a Felügyelet mely esetekben jogosult megtagadni a minősített befolyás megszerzése, illetőleg a jelentős előnyt biztosító megállapodás megkötése engedélyezését. A Ptk. 215. § (3) bekezdése értelmében a Felügyelet engedélye (hatósági jóváhagyás) hiányában a létre nem jött megállapodásra az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni. Az engedély megtagadásának egyik esetköre az, ha a Felügyelet megítélése szerint a kérelmezőnek (ideértve tulajdonosának vagy vezető tisztségviselőjének) a pénzügyi intézményre gyakorolt befolyása veszélyezteti annak prudens működését. Az engedély megtagadásának másik esetköre az, hogy a kérelmező üzleti és tulajdonosi kapcsolatrendszere a Felügyelet számára átláthatatlan, és ez a felügyeleti tevékenység ellátását akadályozza. A törvény mindkét esetben azt kívánja elérni, hogy a Felügyelet a kisebbségi tulajdonosok és a betétesek érdekeinek megóvása céljából megtagadhassa a minősített befolyás megszerzésének engedélyezését a nem kívánatos esetekben. A Felügyelet befolyásszerzést megtagadó határozatával szembeni jogorvoslat: a határozat bírósági felülvizsgálatának kezdeményezése. A Hpt. 39. § (3) bekezdés a természetes személy kérelmező ellen folyamatban lévő büntetőeljárás tényére figyelemmel ad speciális szabályt az engedély megadására. A Hpt. 39. § (5) bekezdése azt a lényeges szabályt tartalmazza, hogy ha a minősített befolyás megszerzésének feltételei már nem állnak fenn, a Felügyelet a szavazati jog gyakorlását határozatával felfüggesztheti a feltételek meglétének igazolásáig. A Hpt. 39. § (7) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a Felügyelet engedélye nem helyettesíti a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét. Ennek magyarázata az, hogy a két hatóság eltérő szempontrendszer szerint vizsgálja a befolyásszerzést (összefonódást).
A Hpt. 39/A. § (1) bekezdése értelmében, ha a Felügyelet a 38/A. §-ban meghatározott ügyintézési határidőn belül a minősített befolyás megszerzésének, illetve a meglévő minősített befolyás mértéke növelésének jóváhagyását nem tagadja meg, a jóváhagyást megadottnak kell tekinteni.
A Hpt. 39/A. § (2) bekezdése alapján, ha a Felügyelet a minősített befolyás megszerzését, illetve a meglévő minősített befolyás mértékének növelését nem tagadja meg, annak lebonyolítására határidőt állapíthat meg, amely nem haladhatja meg a hat hónapot.
A Hpt. 39/A. § (1) bekezdésében írt szabály egyértelműen kimondja azt, hogy ha a Felügyelet a törvényben meghatározott ügyintézési határidőn belül a jóváhagyást nem tagadja meg, úgy a jóváhagyást megadottnak kell tekinteni. A Hpt. 39/A. § (2) bekezdésében rögzített szabály lehetőséget teremt arra, hogy az időigényes befolyásszerzési cselekmények lebonyolítására a Felügyelet legfeljebb hat hónapos határidőt állapíthat meg.
A Hpt. 40. § értelmében az előírt engedély iránti kérelem benyújtásának elmulasztása, a kérelem elutasítása, az előírt bejelentési kötelezettség elmulasztása, illetőleg az adatszolgáltatás megtagadása esetén a részesedésszerzésre vagy az előny biztosítására irányuló szerződésből származó szavazati jogok gyakorlását a Felügyelet a megfelelő törvényes feltételek biztosításáig megtilthatja. A Felügyelet a szavazati jog gyakorlását a törvényes feltételek biztosításáig (például: valamennyi kötelező adat, dokumentum szolgáltatásáig) határozatával megtilthatja.
A Hpt. 41. § (1) bekezdése alapján a szerződéskötést követő harminc napon belül írásban köteles értesíteni a Felügyeletet, aki a pénzügyi intézményben a) minősített befolyást szerzett b) minősített befolyását úgy módosította hogy 1. a tulajdoni részesedése vagy szavazati joga eléri a húsz-, harminchárom vagy ötvenszázalékos határértéket, vagy 2. tulajdoni részesedése vagy szavazati joga már nem éri el a húsz-, harminchárom vagy ötvenszázalékos határértéket, vagy c) a tulajdonjoghoz, illetőleg a szavazati joghoz kapcsolódó, jelentős előnyöket biztosító megállapodást kötött, vagy az ilyen megállapodást módosította.
A Hpt. 41. § (2) bekezdése szerint a pénzügyi intézmény öt munkanapon belül a Felügyeletet írásban tájékoztatja, ha tudomást szerez a 37-38. §-okban meghatározott arányú részesedés megszerzéséről, elidegenítéséről, illetve módosulásáról.
A Hpt. az előzetes engedélykérési kötelezettség mellett azt is előírja, hogy a befolyásszerzőt a szerződéskötést követően értesítési kötelezettség terheli a Felügyelet irányában. Értesítési kötelezettség áll fenn a minősített befolyás megszerzésekor, küszöbszámokat elérő megnövekedésekor, illetőleg a küszöbszámok alá csökkenésekor, vagy a jelentős előnyt biztosító szerződés megkötésekor vagy módosításakor.
A Hpt. V. Fejezete tartalmazza a tulajdonosokra, a vezető testületek tagjaira és a vezető állású személyekre vonatkozó szabályokat, amelyek közül a befolyással rendelkező tulajdonosokra vonatkozó szabályokat ismertetjük.
A Hpt. 42. §-a szerint a részvénytársasági formában működő pénzügyi intézmény részvényei - a szavazati jogot nem biztosító elsőbbségi részvények kivételével - kizárólag névre szóló részvények lehetnek. A Hpt. 42. §-ában írt rendelkezésnek nincs jelentősége, tekintettel arra, hogy a Gt. 177. §-a értelmében a részvény csak és kizárólag névre szóló lehet.
A Hpt. 43. § (1) bekezdés kimondja, hogy a pénzügyi intézmény igazgatósága a névre szóló részvényekről és a részvények tulajdonosáról olyan részvénykönyvet vezet, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) a részvénytulajdonosok nevét, természetes személy esetén lakcímét, anyja nevét, állampolgárságát, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság esetén pedig székhelyét,
b) ha a részvénynek több tulajdonosa van, akkor a tulajdonosok és a közös képviselő a) pontban meghatározott adatait,
c) a részvény értékpapírkódját, illetőleg sorozatát és névértékét,
d) a részvény fajtáját,
e) a részvényvásárlás időpontját,
f) a részvényvásárlás részvénykönyvbe történő bejegyzésének időpontját,
g) a felülbélyegzés időpontját,
h) a részvény bevonásának és megsemmisítésének időpontját,
i) a tulajdonszerzéssel összefüggő felügyeleti határozat ügyszámát és időpontját.
A Hpt. 43. § (2) bekezdése értelmében a részvénykönyvet úgy kell vezetni, hogy abból visszamenőlegesen is megállapítható legyen mindennemű változtatás, módosítás, törlés vagy javítás, illetőleg az adatot bejegyző személye, valamint a bejegyzés jogalapja és időpontja.
A Hpt. 43. § (3) bekezdése alapján a részvénykönyv mellékleteként nyilván kell tartani a legalább öt százalékot elérő tulajdonosok által a pénzügyi intézményben birtokolt - a 4. számú melléklet szerint számított - közvetett tulajdonának azonosításra alkalmas adatait is. A pénzügyi intézményben ötszázalékos vagy ezt meghaladó tulajdoni hányaddal rendelkező, illetve ilyen hányadot megszerző tulajdonos a pénzügyi intézményben birtokolt közvetett tulajdonát, illetve annak változását - az azonosításra alkalmas adatok egyidejű közlésével - köteles a pénzügyi intézménynek bejelenteni.
A Hpt. 43. § (4) bekezdése szerint a (3) bekezdésben foglalt kötelezettségét nem teljesítő tulajdonos szavazati jogának gyakorlását a kötelezettség teljesítéséig a Felügyelet felfüggeszti.
A Hpt. 43. § (5) bekezdése értelmében a részvénytársasági formában működő pénzügyi intézmény vezető állású személye köteles a tulajdonában lévő, a pénzügyi intézmény által kibocsátott részvényét a pénzügyi intézmény igazgatóságának bejelenteni.
A Hpt. a részvénytársasági formában működő pénzügyi intézmény részvénykönyv vezetésével összefüggésben a Gt. 202. §-ában írtakhoz képest különös szabályokat ír elő. A Hpt. részvénykönyv vezetési szabályai esetében nem használja sem a minősített befolyás, sem az ellenőrző befolyás fogalmát, ebből a szempontból tehát a szabályozás koherenciája megtörik. A Hpt. 43. § (3) bekezdése szerint a pénzügyi intézményben ötszázalékos vagy ezt meghaladó közvetlen vagy közvetett részesedést szerző személy e tulajdon megszerzését vagy annak változását köteles bejelenteni a pénzügyi intézménynek. A közvetett tulajdont a Hpt. 4. számú melléklete szerint kell kiszámítani. A pénzügyi intézmény a befolyásszerzés tényét a részvénykönyv mellékleteként köteles nyilvántartani. A Felügyelet állandó, folyamatos felügyeleti ellenőrzési jogkört gyakorol a pénzügyi intézmények felett, így figyelemmel kísérheti a részvénykönyv mellékletét is. Amennyiben a Felügyelet észleli, hogy valamely tulajdonos nem teljesíti a bejelentési kötelezettségét a pénzügyi intézmény irányában, úgy e tulajdonos szavazati jogát a kötelezettség teljesítéséig felfüggesztheti.
A Hpt. 186. § (1) bekezdése értelmében a Felügyelet a törvényben meghatározott hatáskör ellátásához szükséges mértékben adatot kezelhet, ideértve az e törvényben meghatározott körben kezelt személyes adatot is. A Hpt. 186. § (2) bekezdés e) pontja szerint a Felügyelet nyilvántartásba veszi a pénzügyi intézmény következő adatai között a minősített befolyással rendelkező tulajdonost is.
Emellett a Hpt. 190. § (1) értelmében a Felügyelet az e törvényben meghatározott feladatai ellátásához a 186-187. §-ban meghatározott, valamint az általa elrendelt adatszolgáltatások alapján nyilvántartja:
a) a pénzügyi intézményeket, bankképviseleteket, valamint járulékos vállalkozásokat,
b) a kiegészítő pénzügyi szolgáltatást végző vállalkozásokat,
c) a pénzügyi intézmény tulajdonosait,
d) a pénzügyi intézmény vezető állású személyeit,
e) a könyvvizsgálót,
f) a kérelmezőket,
A Hpt. 190. § (2) a) pontja szerint a nyilvántartás a 3. számú mellékletben megjelölt azonosító adatokon túl a következőket tartalmazza a minősített befolyással összefüggésben a minősített befolyás arányát, valamint a befolyás gyakorlását biztosító szerződést.
A Hpt. fenti szabálya szerint a Felügyelt tehát a pénzügyi intézmény valamennyi tulajdonosát nyilvántartja, a minősített befolyással rendelkező tulajdonossal összefüggésben pedig a minősített befolyás arányát, valamint a befolyás gyakorlását biztosító szerződést is.
A Hpt. 157. § (1) bekezdése értelmében a pénzügyi intézmény súlyos kötelezettség szegése esetén a Felügyelet kivételes intézkedéseket alkalmazhat és a Hpt. 157. § (2) bekezdés b) pontjában írtak szerint azzal egyidejűleg a Felügyelet felszólíthatja a szükséges intézkedések megtételére a pénzügyi intézmény minősített befolyással rendelkező tulajdonosát.
A Hpt. 79. § (1) bekezdése értelmében nagykockázat vállalásának minősül az egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szembeni - a hitelezési kockázat tőkekövetelményének sztenderd módszerrel történő számításakor figyelembe veendő - kitettség, ha annak - (4) bekezdés szerint korrigált - értéke eléri a hitelintézet szavatoló tőkéjének legalább tíz százalékát.
A Hpt. 79. § (2) bekezdése alapján az egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szembeni - az (1) bekezdés szerint számított - kitettség értéknek az összege nem haladhatja meg a hitelintézet szavatoló tőkéjének a huszonöt százalékát.
A Hpt. 79. § (7) bekezdése szerint, ha az adott ügyfél vagy ügyfélcsoport a hitelintézetben minősített befolyással rendelkező tulajdonos a (2) bekezdésben meghatározott arány húsz százalék.
A Hpt. a kockázatvállalási szabályok között tartalmaz egy lényeges előírást a minősített befolyással rendelkező tulajdonossal szembeni nagykockázat vállalás tárgyában, mégpedig azt, hogy a hitelintézetnek a minősített befolyással rendelkező tulajdonossal szembeni kitettsége nem haladhatja meg a hitelintézet szavatoló tőkéjének a huszonöt százalékát.
A Hpt. 133. § (1) bekezdés e) pontja szerint értelmében pénzügyi intézmény esetén - a gazdasági társaságokról szóló törvénynek a könyvvizsgálóra vonatkozóan meghatározott feltételein túlmenően - könyvvizsgálói feladatok ellátására csak akkor adható az érvényes könyvvizsgálói engedéllyel rendelkező, bejegyzett könyvvizsgáló (könyvvizsgálói társaság) részére megbízás, ha a minősített befolyással rendelkező tulajdonos a könyvvizsgáló cégben közvetlen vagy közvetett tulajdonnal nem rendelkezik. A Hpt. a Gt. 40-44. §-aiban foglalt könyvvizsgálatra vonatkozó szabályai mellett kivételes szabályokat állapít meg. Ennek körében a Hpt. előírja azt, hogy a minősített befolyással rendelkező tulajdonos a könyvvizsgáló cégben közvetlen vagy közvetett tulajdonnal nem rendelkezhet. Habár a Hpt. a közvetett tulajdon kiszámítását e körben nem határozza meg, álláspontunk szerint azt a Hpt. 4. számú melléklete alapján kell kiszámítani.

3. A Tpt. és a Bszt. különös konszernjogi szabályai

A Tpt. tartalmazta 2002. január 1. és 2007. november 30. napja között a befektetési szolgáltató és ártőzsdei szolgáltató tevékenységének működési szabályait (X-XII. Fejezetek), s azon belül a reájuk vonatkozó különös konszernjogi szabályokat. A Bszt. 2007. december 1. napján lépett hatályba, módosította a Tpt.-ét (hatályon kívül helyezte a Tpt. X-XII. Fejezeteit), és hatálybalépése napjától a könyv kéziratának lezárása napjáig tartalmazza a befektetési vállalkozás (korábbi elnevezése: befektetési szolgáltató) és az árutőzsdei szolgáltató működési szabályait, s azon belül a reájuk vonatkozó különös konszernjogi szabályokat. 2002. január 1. napja óta a Tpt. tartalmazza az egyes speciális tőkepiaci szolgáltatást nyújtó jogalanyok (pénzügyi konglomerátum, befektetési alapkezelő, tőzsde, központi értéktár) tevékenységi szabályait, s azon belül a reájuk vonatkozó különös konszernjogi szabályokat. A Tpt. tehát a speciális tőkepiaci szolgáltatást nyújtó jogalanyokra, míg a Bszt. a befektetési vállalkozásokra és az árutőzsdei szolgáltatókra vonatkozó ágazat-specifikus szabályokat tartalmaz, amelyek között különös konszernjogi szabályok is megtalálhatók. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a konszernjogi szempontból a Tpt. sajátos helyet foglal el, ugyanis egyrészt általános konszernjogi szabályokat, másrészt különös konszernjogi szabályokat is tartalmaz. A Tpt. általános konszernjogi szabályai a nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkoznak, amely szabályokat az V. fejezetben ismertettünk. A Tpt. különös konszernjogi szabályai az alábbi alpontokban kerülnek bemutatásra.
A Tpt. és a Bszt. különös konszernjogi szabályai közül a "minősített befolyás" és az "ellenőrző befolyás" jogfogalmai állnak a központi helyen. Ügyetlen jogalkotói megoldásnak minősül az, hogy a Tpt. 5. § (1) bekezdés 21. pontja a Bszt.-re történő utalással, míg a Bszt. 5. § (2) bekezdés 11. pontja kifejezetten meghatározza a minősített befolyás fogalmát, amely meghatározás szó szerint megegyezik a Hpt. 2. számú melléklet III/2. pontjában meghatározott minősített befolyás fogalommal. Nyilvánvalóan elegendő lett volna egy-egy, a Hpt.-re történő utaló szabályt beiktatni a Tpt. és a Bszt. megfelelő pontjaiba, s ezáltal elkerülni a szükségtelen ismétlést. A jogalkotó az ellenőrző befolyás fogalmának meghatározásakor már így járt el, ugyanis a Tpt. 5. § (1) bekezdés 34. pontja és a Bszt. 5. § (2) bekezdés 19. pontja a Hpt.-ben meghatározott ellenőrző befolyás fogalomra utal. Mindazonáltal helyes az a jogalkotói koncepció, hogy a pénzügyi ágazat szabályozása során az alágazat-specifikus törvények egymással teljes mértékben megegyező tartalmú alapfogalmakat használnak. Az alapfogalmakat azonban egy törvényben kell meghatározni annak érdekében, hogy az alapfogalmak jövőbeni módosítása során a normakollízió biztosan elkerülhető legyen. A minősített befolyás és az ellenőrző befolyás fogalmát a jelen fejezet 2. pontjában már részletesen bemutattuk, az ott írtak teljes mértékben irányadók a jelen pontban is.
Az alapfogalmakon túlmenően a felügyeleti nyilvántartás is egyezően alakul. A Felügyelet feladata ellátása érdekében Tpt. hatálya alá tartozó speciális tőkepiaci szolgáltatást nyújtó jogalanyokban, illetőleg a Bszt. hatálya alá tartozó befektetési vállalkozásban és árutőzsdei szolgáltatóban fennálló minősített befolyással összefüggésben, a minősített befolyás arányát, valamint a befolyás gyakorlását biztosító szerződést nyilvántartja.[229]

3.1. A pénzügyi konglomerátumra vonatkozó különös konszernjogi szabályok

A Tpt. 181/L. § (1) értelemében pénzügyi konglomerátum - e törvény szerint - az a csoport [5. § (1) bekezdésének 27. pontja],
a) amelynek élén
1. befektetési vállalkozás áll vagy
2. nem szabályozott vállalkozás áll, és a csoport tevékenysége a (3) bekezdésben foglaltaknak megfelelően jelentős mértékben a pénzügyi ágazatba sorolható, és
b) amelyben van olyan vállalkozás, amely a biztosítási szolgáltatási ágazathoz és olyan vállalkozás, amely a banki vagy befektetési szolgáltatási ágazathoz tartozik és
c) amely vállalkozásaiban összevontan (konszolidáltan), illetőleg aggregáltan mért tevékenység mind a biztosítási szolgáltatási, mind a banki vagy befektetési szolgáltatási ágazatban jelentős a (4) vagy (5) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelően.
A Tpt. 2004. október 7. napjától szabályozza a pénzügyi konglomerátumot, amelynek lényege az, hogy a vállalatcsoportba (konglomerátumba) különböző típusú szolgáltatásokat (biztosítási, banki és befektetési) nyújtó vállalkozások tartoznak. A magyar jogalkotó a pénzügyi konglomerátumra vonatkozó szabályozással a pénzügyi világban tömegesen megjelenő "pénzügyi szupermarketek" kihívására kíván megfelelő választ adni, és egyúttal átültette a magyar jogba az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 16-i 2002/87/EK irányelvét a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítók és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről, valamint a 73/239/EGK, a 79/267/EGK, a 92/96/EGK, a 93/6/EGK és a 93/22/EGK tanácsi, továbbá a 98/78/EK és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításait.
A Tpt. 181/U. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet szorosan együttműködik az érintett felügyeleti hatóságokkal a pénzügyi konglomerátum kiegészítő felügyeletének ellátása érdekében. A Felügyelet a kiegészítő felügyeleti feladatok ellátásához szükséges jelentéseket, adatokat és információkat az érintett felügyeleti hatóságok részére átadja.
A Tpt. 181/U. § (2) bekezdése d) pontja szerint az érintett felügyeleti hatóságokkal történő együttműködés kiterjed a pénzügyi konglomerátumbeli vállalkozások minősített befolyással rendelkező tulajdonosának és a vezető állású személyének azonosítására.
Tekintettel arra, hogy a "pénzügyi szupermarketek" jellemzően több állam területén fejtik ki tevékenységüket a Felügyelet szorosan együttműködik az érintett felügyeleti hatóságokkal, továbbá a kiegészítő felügyeleti feladata ellátása érdekében az Európai Unió tagállamainak jegybankjaival, az Európai Központi Bankkal és a Központi Bankok Európai Rendszerével is folytathat információcserét. A Felügyelet az érintett felügyeleti hatóságokkal történő együttműködése során törekszik a pénzügyi konglomerátumbeli vállalkozások minősített befolyással rendelkező tulajdonosának azonosítására.

3.2. A befektetési alapkezelőre vonatkozó különös konszernjogi szabályok

Tpt. 5. § (1) bekezdés 12. pontja értelmében befektetési alapkezelő: befektetési alapkezelési tevékenység végzésére vonatkozó engedéllyel rendelkező részvénytársaság vagy fióktelep,
A Tpt. 229. § (1) bekezdés szerint befektetési alapkezelő kizárólag az alábbi tevékenységet végezheti a Felügyelet engedélyével:
a) befektetési alapkezelés,
b) értékpapír-kölcsönzés,
c) a befektetési alapkezelő által kezelt befektetési alap befektetési jegyei esetén megbízás felvétele és továbbítása,
d) portfoliókezelés,
e) befektetési tanácsadás.
A Tpt. 231. § c) pontja alapján a Felügyelet a befektetési alapkezelő engedélyének megadásához előzetesen kikéri az Európai Unió másik tagállama hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóságának véleményét, ha az alapítani kívánt befektetési alapkezelő ellenőrző befolyással rendelkező természetes vagy jogi személy tulajdonosa az Európai Unió másik tagállamában székhellyel rendelkező befektetési vállalkozásban, hitelintézetben, befektetési alapkezelőben vagy biztosítóintézetben minősített befolyással rendelkezik.
A Tpt. meghatározza a befektetési alapkezelő fogalmát, a befektetési alapkezelő által végezhető tevékenységek körét. A befektetési alapkezelési tevékenység felügyeleti engedélyköteles tevékenység. A Tpt. értelmében a Felügyelet előzetes véleményt kér az Európai Unió másik tagállama felügyeleti hatóságától, ha az alapítani kívánt befektetési alapkezelőben ellenőrző befolyással rendelkező tulajdonos az érintett tagállam pénzügyi ágazatában működő vállalkozásban minősített befolyással rendelkezik.

3.3. A tőzsdére vonatkozó különös konszernjogi szabályok

A Tpt. 5. § (1) bekezdés 122. pontja értelmében a tőzsde: a hatékony tőkeáramlás, tőkeértékelés, az árfolyam és egyéb kockázat megosztása érdekében a tőzsdei termékek keresletét és kínálatát koncentráló, azok kereskedését lebonyolító, a nyilvános árfolyam-alakulást elősegítő gazdálkodó szervezet,
A Tpt. 300. § (1) bekezdésében írt szabály meghatározza a tőzsde alapítására vonatkozó engedély iránti kérelemhez mellékleteit.
A Tpt. 300. § (2) bekezdése alapján, ha az alapítók között olyan személy szerepel, aki (amely) az alapítás alatt lévő tőzsdében minősített befolyást kíván szerezni, az (1) bekezdésben foglaltakon kívül az engedély iránti kérelemhez mellékelni kell
a) a cég alapító okiratát;
c) a cégben minősített befolyással rendelkező személy azonosítására alkalmas adatokat, illetőleg a büntetlen előéletére vonatkozó igazolást;
A Tpt. 300. § (3) bekezdése értelmében, ha az alapítók között minősített befolyást szerezni kívánó külföldi székhelyű pénzügyi intézmény, biztosító intézet vagy befektetési vállalkozás van, az (1)-(2) bekezdésben foglaltakon kívül az engedély iránti kérelemhez be kell nyújtani a székhely szerinti ország hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóságának igazolását, illetőleg nyilatkozatát arról, hogy a vállalkozás a prudens tevékenység végzésére vonatkozó szabályokat betartva működik.
A Tpt. meghatározza a tőzsde fogalmát. A törvény szerint a tőzsde alapításához a Felügyelet engedélye szükséges, a Tpt. meghatározza a tőzsde alapításához benyújtandó okiratokat. A Tpt.-nek a tőzsdére vonatkozó különös konszernjogi szabályai a legrészletesebbek, kiterjednek egyrészt az alapítás fázisára, másrészt a működő tőzsdében való tulajdonszerzés fázisára. A Tpt. helyesen az alapítás fázisában konzekvensen használja a minősített befolyás és az ellenőrző befolyás fogalmát. Ha az alapítók között olyan jogalany is szerepel, aki minősített befolyást kíván szerezni, úgy az ilyen cég cégkivonatát, illetőleg az ilyen természetes személy azonosítására alkalmas adatokat is közölni kel a Felügyelettel. Ha az alapítók között olyan külföldi felügyelt intézmény is szerepel, amely minősített befolyást kíván szerezni, úgy a székhelye szerinti felügyelet olyan igazolását is be kell nyújtania, amely prudens működését igazolja.
A Tpt. 307. § (1) bekezdése kimondja, hogy zártkörű részvénytársaságként működő tőzsde alapító okirata előírhatja az egy tulajdonos által gyakorolható szavazati jog legmagasabb mértékét.
A Tpt. 307. § (2) bekezdése értelmében tőzsdében a (3) bekezdésben meghatározott részesedéssel rendelkező tulajdonos olyan személy lehet, aki (amely) elfogultságtól mentesen, az általános piaci érdekeket szem előtt tartva képes irányítani, illetve befolyásolni - mind szakmai, mind pénzügyi, gazdálkodási szempontból - a tőzsde megbízható, stabil, versenysemleges működését, és akivel szemben nem áll fenn a 357. §-ban meghatározott kizáró ok.
A Tpt. 307. § (3) bekezdése alapján köteles a Felügyelettől előzetesen engedélyt kérni, aki tőzsdében részesedést úgy kíván szerezni, vagy azt úgy kívánja módosítani, hogy közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése vagy szavazati joga elérje a harminchárom, ötven-, hatvanhat, hetvenöt, vagy a százszázalékos határértéket. A Felügyelet tulajdonszerzésre vonatkozó engedélye nem pótolja a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét.
A Tpt. 307. § (4) bekezdése szerint a tőzsde - a (3) bekezdésben meghatározott részesedéssel rendelkező - tulajdonosa a tulajdon-, illetőleg a szavazati joghoz kapcsolódó jogokat és előnyöket csak a Felügyelet engedélyével, az engedélyben foglalt mértékig gyakorolhatja.
A Tpt. 307. § (5) bekezdése értelmében a (3) bekezdés szerinti engedély iránti kérelemhez mellékelni kell:
a) a kérelmező természetes vagy jogi személy megnevezését;
b) a megszerezni kívánt részesedés mértékét, arányát;
c) jogi személy társasági szerződését, alapító okiratát, alapszabályát, harminc napnál nem régebbi cégkivonatát;
d) a kérelmezőnél vezető tisztségviselői beosztásban lévő személy tekintetében a 357. § (1) bekezdésében meghatározott kizáró ok megítéléséhez szükséges tényeket és a 357. § (3) bekezdésében meghatározott büntetőeljárással kapcsolatos nyilatkozatot;
e) nyilatkozatot az erre vonatkozó okirati bizonyítékkal együtt arra, hogy a tulajdonszerzéshez szükséges összeg a vásárolni szándékozó személy törvényes jövedelméből származik;
f) a kérelmező közvetlen és közvetett tulajdonában álló egyéb vállalkozások megjelölését;
g) természetes személy esetében a büntetlen előéletet bizonyító okiratot.
A Tpt. 307. § (6) bekezdése alapján a tulajdonszerzésre adott felügyeleti engedély harminc napig hatályos. Az engedély hatálya különösen indokolt esetben egy alkalommal további harminc napra meghosszabbítható.
A Tpt. 307. § (7) bekezdése szerint, ha a tőzsde tulajdonosa szavazati jogát törvény rendelkezése alapján nem gyakorolhatja, szavazati jogát a határozatképesség megállapításánál számításon kívül kell hagyni.
Amíg a Gt. nem engedi meg azt, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya korlátozza a részvényes által gyakorolható szavazati jog mértékét, addig a Tpt. különös szabálya szerint a zártkörű részvénytársaságként működő tőzsde alapító okirata előírhatja ezt. A Tpt. a működés fázisában helytelen módon nem a minősített befolyás és az ellenőrzött befolyás fogalmát használja. A Tpt. 307. § (3) bekezdése öt küszöbszámot határoz meg, amelyek elérésekor a befolyásszerző előzetesen köteles engedélyt kérni a Felügyelettől. Emellett a befolyásszerző a szavazati jogát csak a felügyeleti engedélyben meghatározott mértékig gyakorolhatja. Megállapítható az, hogy a tőzsdében való befolyásszerzési küszöbszámok darabszáma és mértékei eltérnek a pénzügyi intézményben, a befektetési vállalkozásban, a biztosítóban és a viszontbiztosítóban való befolyásszerzés küszöbszámainak darabszámától és mértékeitől, s ezért a Tpt. vonatkozó szabályozása ebből a szempontból inkoherensnek minősül. A Tpt. 307. § (5) bekezdésben írt szabály meghatározza az engedély iránti kérelem mellékleteit. A befolyásszerző az engedély birtokában szerezheti meg a küszöbszámot elérő befolyást. A Tpt. 307. § (6) bekezdés szerint a felügyeleti engedély harminc napig hatályos. A jogszabályi előírás hiányos egyrészt azért, mivel kizárólag a szándékos (szerződéskötés útján) megvalósuló befolyásszerzésre tartalmaz előírást, holott a Tpt. minősített befolyás fogalmából következően a nem szándékos befolyásszerzés is figyelembe jön. A jogszabályi előírás hiányos másrészt azon ok miatt, mivel nem szabályozza azt az esetet, ha a közvetlen és közvetett befolyásszerzés lehetőségére figyelemmel egyidejűleg több személy befolyásszerzése következik be, akkor e személyek közül mindegyik vagy csak egyikük köteles engedélyt kérni.
A Tpt. 308. § (1) bekezdése értelmében a tőzsdében a 307. § (3) bekezdésében meghatározott részesedéssel rendelkező személy kettő napon belül köteles a Felügyeletnek és a tőzsdének bejelenteni, ha
a) minősített befolyását teljes egészében megszüntette vagy
b) tulajdoni részarányát úgy módosította, hogy tulajdoni részesedése vagy szavazati joga a harminchárom, ötven-, hatvanhat, hetvenöt vagy százszázalékos határérték alá csökkent.
A Tpt. 308. § (2) bekezdése alapján a bejelentésnek - az (1) bekezdés b) pontja esetében - tartalmaznia kell a fennmaradó tulajdoni részesedést, illetve a szavazati jog mértékét.
A Tpt. 308. § (3) bekezdése szerint az (1) bekezdésben meghatározott személy a cégbírósághoz való bejelentéssel egyidejűleg köteles a Felügyeletnek bejelenteni, ha új vezető tisztségviselőt választott.
A Tpt. 308. §-ában írt szabályok a Tpt. 307. § (3) bekezdésben meghatározott részesedéssel rendelkező személy utólagos (kettő napon belül) bejelentési kötelezettségeit írják elő. A Tpt. 308. § (1) bekezdése alapján be kell jelenteni egyrészt azt, ha a minősített befolyást teljes egészében meg kívánják szüntetni, másrészt azt, ha a minősített befolyást a küszöbszámok alá kívánják csökkenteni. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy amíg a Tpt. 307. § (3) bekezdésben meghatározott részesedés megszerzéséhez szigorúbb kötelezettség, az engedélykérési kötelezettség kapcsolódik, addig annak megszűnéséhez, illetőleg csökkenéséhez enyhébb jogkövetkezmény, a bejelentési kötelezettség kapcsolódik. A Tpt. 308. § (3) bekezdése helyesen előírja azt is, hogy a befolyásszerző a cégbírósághoz való bejelentéssel egyidejűleg köteles a Felügyeletnek bejelenteni, ha új vezető tisztségviselőt választott.
A Tpt. 309. § (1) bekezdés értelmében a tőzsdében tulajdont szerző személy hét napon belül köteles a tőzsdét értesíteni a 307. § (3) bekezdésében meghatározott részesedés megszerzéséről, elidegenítéséről, illetve módosulásáról.
A Tpt. 309. § (2) bekezdés szerint a tőzsde öt munkanapon belül a Felügyeletnek bejelenti, ha tudomást szerez a 307. § (3) bekezdésében meghatározott arányú részesedés megszerzéséről, elidegenítéséről, illetve módosulásáról. A bejelentéssel egyidejűleg ezen információt a Felügyelet által üzemeltetett honlapon és a saját honlapján nyilvánosságra hozza.
A Tpt. 309. § szerint a befolyásszerző utólagosan (hét napon belül), a tőzsde pedig utólagosan (öt munkanapon belül) köteles bejelenteni a Felügyeletnek a Tpt. 307. § (3) bekezdésében meghatározott részesedés megszerzését, elidegenítését, illetve módosulását.
A Tpt. 310. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Felügyelet megtagadja a tőzsdében történő részesedés szerzését, illetőleg a 307. § (3) bekezdésében meghatározott tulajdoni arányt elérő, illetve meghaladó tulajdonrész utáni jogok, illetve előnyök gyakorlására az engedély megadását, ha a kérelmező (ideértve tulajdonosának vagy vezető tisztségviselőjének)
a) tevékenysége, illetve a tőzsdére gyakorolt befolyása veszélyezteti a tőzsde független, megbízható és körültekintő tulajdonosi irányítását vagy
b) üzleti tevékenységének, illetőleg kapcsolatainak jellege vagy a más vállalkozásokkal fennálló közvetlen és közvetett tulajdoni részesedésének szerkezete olyan, hogy a felügyeleti tevékenységet akadályozza.
A Tpt. 310. § (2) bekezdése értelmében az engedélyt kérő személy vagy tulajdonosának, vezető tisztségviselőjének tevékenysége, illetve a tőzsdére gyakorolt befolyása különösen akkor veszélyezteti a tőzsde független, megbízható és körültekintő tulajdonosi irányítását, ha
a) pénzügyi, gazdasági helyzete az ajánlat tárgyát képező részesedésszerzés nagyságához viszonyítva nem minősíthető megfelelőnek, vagy
b) nem bizonyítható a részesedésszerzéshez felhasznált pénzeszközök eredetének törvényessége, vagy a pénzeszközök tulajdonosaként megjelölt személy adatainak valódisága, illetve
c) természetes személy esetén a 357. § (1) bekezdésben foglalt kizáró ok áll fenn.
A Tpt. 310. § (3) bekezdése alapján, ha az engedély megtagadására okot adó körülmény nem áll fenn, de a jogi személy kérelmező minősített befolyással rendelkező természetes személy tulajdonosa, vezető tisztségviselője ellen, illetve a természetes személy kérelmező ellen a 357. § (3) bekezdésében meghatározott büntetőeljárás van folyamatban, a Felügyelet az engedélyezési eljárást felfüggeszti a büntetőeljárás befejezéséig. A Felügyelet az eljárást a büntetőeljárás jogerős lezárását követően folytatja.
A Tpt. 310. § (4) bekezdése szerint az (1)-(2) bekezdésben meghatározott tény, illetőleg körülmény ellenőrzése érdekében a Felügyelet az (1)-(2) bekezdésben felsorolt személyektől törvény felhatalmazása alapján kezelhető adatot, illetve tájékoztatást kérhet.
A Tpt. 310. § (5) bekezdése értelmében, ha az engedély megadásának feltételei már nem állnak fenn, a Felügyelet a jogellenes állapot megszüntetéséig, illetve a feltételek meglétének ismételt igazolásáig a tulajdonos szavazati jogának gyakorlását felfüggeszti.
A Tpt. 310. § (1)-(2) bekezdései szabályozzák azt, hogy a Felügyelet mely esetekben jogosult megtagadni a tőzsdében történő részesedés megszerzése engedélyezését. Az engedély megtagadásának egyik esetköre az, ha a Felügyelet megítélése szerint a kérelmezőnek (ideértve tulajdonosának vagy vezető tisztségviselőjének) a tőzsdére gyakorolt befolyása veszélyezteti annak prudens működését. Az engedély megtagadásának másik esetköre az, hogy a kérelmező üzleti és tulajdonosi kapcsolatrendszere a Felügyelet számára átláthatatlan, és ez a felügyeleti tevékenység ellátását akadályozza. A törvény mindkét esetben azt kívánja elérni, hogy a Felügyelet a kisebbségi tulajdonosok és a tőzsdei befektetők érdekeinek megóvása céljából megtagadhassa a 307. § (3) bekezdésében meghatározott részesedés megszerzésének engedélyezését a nem kívánatos esetekben. A Felügyelet befolyásszerzést megtagadó határozatával szembeni jogorvoslat: a határozat bírósági felülvizsgálatának kezdeményezése. A Tpt. 310. § (3) bekezdés a jogi személy kérelmező minősített befolyással rendelkező természetes személy tulajdonosa, vezető tisztségviselője ellen folyamatban lévő büntetőeljárás tényére figyelemmel ad speciális szabályt az engedély megadására.

3.4. A központi értéktárra vonatkozó különös konszernjogi szabályok

A Tpt. 336. § (1) bekezdés értelmében központi értéktári tevékenység:
a) a központi értékpapír-nyilvántartás vezetése;
b) az ISIN azonosító kiadása;
c) a dematerializált értékpapír előállítása, nyilvántartása és törlése;
d) a belföldön kibocsátott értékpapírról külföldi forgalmazás céljára szolgáló okirat kiállítása; és
e) a külföldön kibocsátott értékpapírról belföldi forgalmazás céljára szolgáló okirat kiállítása.
A Tpt. 342. § (1) bekezdés alapján a központi értéktárban minősített befolyást szerző, vagy meglévő részesedését módosító személy, amelynek közvetlen vagy közvetett tulajdonosi részesedése vagy szavazati joga eléri a huszonöt, harminchárom, ötven-, hetvenöt, kilencven- vagy százszázalékos mértéket, a befolyásszerzést két munkanapon belül
a) bejelenti a Felügyeletnek;
b) tudomására hozza az elszámolóházi tevékenységet végző szervezetnek, amellyel hatályos megállapodása van.
A Tpt. 342. § (2) bekezdése szerint a központi értéktárban az (1) bekezdésben meghatározott részesedéssel rendelkező személy, amelynek közvetett vagy közvetlen tulajdonosi részesedése vagy szavazati joga a huszonöt, harminchárom, ötven-, hetvenöt, kilencvenszázalékos mérték alá csökkent vagy megszűnt, két munkanapon belül - a fennmaradó részesedés vagy szavazati jog megjelölésével -
a) bejelenti a Felügyeletnek;
b) tudomására hozza az elszámolóházi tevékenységet végző szervezetnek, amellyel hatályos megállapodása van.
A Tpt. 342. § (3) bekezdése értelmében a központi értéktár két munkanapon bejelenti a Felügyeletnek, ha tudomást szerez az (1) és (2) bekezdésben meghatározott mértékű részesedés megszerzéséről, módosulásáról, elidegenítéséről, illetve megszűnéséről, és ezzel egyidejűleg a Felügyelet által üzemeltetett honlapon és a saját honlapján közzéteszi.
A Tpt. meghatározza a központi értéktár tevékenységek körét. A központi értéktári tevékenység végzéséhez a Felügyelet engedélye szükséges. A központi értéktárban minősített befolyást szerző vagy módosító személyt és a központi értéktárat utólagos (két munkanapon belüli) bejelentési kötelezettség terheli, ha a részesedése eléri a törvényben meghatározott küszöbszámokat, vagy a küszöbszám alá csökken vagy teljes egészében megszűnik. A Tpt. 342. § (1) bekezdésében írt szabály hat küszöbszámot állapít meg. Megállapítható az, hogy a központi értéktárban való befolyásszerzési küszöbszámok darabszáma és mértékei eltérnek a pénzügyi intézményben, a befektetési vállalkozásban, a biztosítóban és a viszontbiztosítóban való befolyásszerzés küszöbszámainak darabszámától és mértékeitől, s ezért a Tpt. vonatkozó szabályozása ebből a szempontból inkoherensnek minősül. A jogszabályi előírás hiányos egyrészt azért, mivel kizárólag a szándékos (szerződéskötés útján megvalósuló) befolyásszerzésre tartalmaz előírást, holott a Tpt. minősített befolyás fogalmából következően a nem szándékos befolyásszerzés is figyelembe jön. A jogszabályi előírás hiányos másrészt azon ok miatt, mivel nem szabályozza azt az esetet, ha a közvetlen és közvetett befolyásszerzés lehetőségére figyelemmel egyidejűleg több személy befolyásszerzése következik be, akkor e személyek közül mindegyik vagy csak egyikük köteles engedélyt kérni.

3.5. A befektetési vállalkozásra vonatkozó különös konszernjogi szabályok

A Bszt. 5. § (2) bekezdés 10. pontja értelmében a befektetési vállalkozás: az, aki e törvény szerinti, tevékenység végzésére jogosító engedély alapján, harmadik személy részére, ellenérték fejében, rendszeres gazdasági tevékenysége keretében befektetési szolgáltatást nyújt vagy befektetési tevékenységet végez, ide nem értve a 3. §-ban meghatározottakat,
A Bszt. 37. § (1) bekezdése kimondja, hogy a befektetési vállalkozásban történő minősített befolyás megszerzéséhez a Felügyelet előzetes engedélye szükséges.
A Bszt. 37. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés szerinti engedély iránti kérelemhez mellékelni kell:
a) a kérelmező azonosító adatait,
b) a minősített befolyás megszerzéséhez szükséges pénzügyi forrás törvényes eredetének igazolását,
c) harminc napnál nem régebbi okirati igazolást arról, hogy a személyes joga szerinti hatáskörrel rendelkező adóhatósággal, vámhatósággal, társadalombiztosítási szervvel szemben nincs tartozása,
d) annak igazolását, hogy egyéb tulajdonosi érdekeltsége és tevékenysége nem veszélyezteti a pénzügyi intézmény működését,
e) természetes személy kérelmező esetén harminc napnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványt, vagy a kérelmező személyes joga szerinti ennek megfelelő okiratot,
f) a kérelmező arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy megfelel a (3) és (4) bekezdésben meghatározott feltételeknek,
g) nem természetes személy kérelmező esetén a kérelem benyújtásakor hatályos létesítő okiratát, harminc napnál nem régebbi okirati igazolást arról, hogy a személyes joga szerinti bejegyzése, nyilvántartásba vétele megtörtént, nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt, valamint vezető állású személyével szemben e törvényben meghatározott kizáró okok nem állnak fenn,
h) a kérelmező arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a minősített befolyás megszerzése a befektetési vállalkozás Magyar Köztársaság területén található központi irodából történő irányítását nem veszélyezteti,
i) nem természetes személy kérelmező esetén a kérelmező tulajdonosi szerkezetének részletes leírását,
j) a 28. § (1) bekezdésének t) és u) pontjában meghatározott nyilatkozatokat,
k) a minősített befolyás megszerzése következtében a befektetési vállalkozással szoros kapcsolatba kerülő természetes személy hozzájárulását a személyes adatainak az összevont alapú, vagy a kiegészítő felügyelet érdekében történő kezeléséhez, és
l) a kérelmező teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy hozzájárul az engedély iránti kérelemhez mellékelt iratban foglaltak valódiságának a Felügyelet által megkeresett szervek útján történő ellenőrzéséhez.
A Bszt. 37. § (3) bekezdése alapján a befektetési vállalkozásban minősített befolyással az rendelkezhet,
a) akinek tevékenysége vagy a befektetési vállalkozásra gyakorolt befolyása nem veszélyezteti a befektetési vállalkozás független, megbízható és körültekintő tulajdonosi irányítását,
b) akinek üzleti tevékenysége, kapcsolatainak jellege vagy más vállalkozásokkal fennálló közvetlen és közvetett tulajdoni részesedésének szerkezete a felügyeleti tevékenységet nem akadályozza,
c) aki jó üzleti hírnévvel rendelkezik.
A Bszt. 37. § (4) bekezdése szerint a kérelmező, tevékenysége vagy a befektetési vállalkozásra gyakorolt befolyása különösen akkor veszélyezteti a befektetési vállalkozás független, megbízható és körültekintő tulajdonosi irányítását, ha
a) szavazati jogának gyakorlását a hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatósága - a kérelem benyújtását megelőző öt éven belül - felfüggesztette,
b) minősített befolyással rendelkezik (vagy rendelkezett), vezető állású személy (vagy az volt) olyan befektetési vállalkozásban, pénzügyi intézményben vagy biztosítóban,
ba) amely esetében a fizetőképtelenséget kizárólag a hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóság által alkalmazott intézkedéssel lehetett elkerülni, és akinek személyes felelősségét e helyzet kialakulásáért jogerős bírósági vagy hatósági határozat megállapította, vagy
bb) amelyet fel kellett számolni, és akinek személyes felelősségét e helyzet kialakulásáért jogerős bírósági vagy hatósági határozat megállapította,
c) súlyosan vagy rendszeresen megsértette e törvény vagy más, a befektetési vállalkozás gazdálkodására vonatkozó jogszabály előírásait, és ezt a hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóság, más hatóság vagy bíróság öt évnél nem régebben kelt jogerős határozatban megállapította.
A Bszt. 37. § (5) bekezdése értelmében a Felügyelet a minősített befolyás megszerzésének vagy a minősített befolyás mértéke növelésének engedélyezését megtagadja, ha a kérelmező, a befolyással rendelkező az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott feltételeknek nem felel meg.
A Bszt. meghatározza a befektetési vállalkozás fogalmát. A törvény szerint a befektetési vállalkozási tevékenység felügyeleti engedély birtokában végezhető. A Bszt. 37. § (1) bekezdés érelmében a minősített befolyás megszerzéséhez a Felügyelet előzetes engedélye szükséges. A Bszt. 37. § (2) bekezdése meghatározza az engedély iránti kérelemhez benyújtandó mellékleteket. A Bszt. 37. § (3) bekezdésében írt szabály meghatározza azokat a követelményeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kérelmező megkaphassa az engedélyt a minősített befolyásszerzéshez. A követelmények az alábbiak: a kérelmező ne veszélyeztesse a befektetési vállalkozás prudens működését, üzleti kapcsolatrendszere a Felügyelt számára átlátató legyen és jó üzleti hírnévvel rendelkezzék.
A Bszt. 37/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy a minősített befolyás mértékének megállapításánál a szavazati jog kiszámítása - a szavazati jog gyakorlásának korlátozására vonatkozó előírásoktól függetlenül - mindazon részesedés alapján történik, amelyhez a befektetési vállalkozás létesítő okiratának rendelkezése alapján szavazati jog kapcsolódik.
A Bszt. 37/A. § (2) bekezdése értelmében a minősített befolyás mértékének meghatározásakor a kérelmező részesedésén kívül a (3) és (4) bekezdés szerinti szavazati jogot is figyelembe kell venni.
A Bszt. 37/A. § (3) bekezdése alapján a minősített befolyás mértékének meghatározásakor figyelembe kell venni a kérelmező ellenőrzött vállalkozásaként működő
a) befektetési alapkezelő, ÁÉKBV-t kezelő vállalkozás szavazati jogát, ha a befektetési alapkezelő, ÁÉKBV-t kezelő vállalkozás az általa kezelt értékpapír-állományhoz kapcsolódó szavazati jogot,
b) befektetési vállalkozás, hitelintézet szavazati jogát, ha a befektetési vállalkozás, hitelintézet az általa kezelt portfolióhoz kapcsolódó szavazati jogot
a kérelmező, a kérelmező másik ellenőrzött vállalkozásának közvetlen, közvetett bármely más módon adott utasítása alapján gyakorolhatja.
A Bszt. 37/A. § (4) bekezdése szerint a minősített befolyás mértékének meghatározásakor a kérelmező szavazati jogaként kell figyelembe venni a részesedéshez kapcsolódó szavazati jogot, amelyet
a) a kérelmező és harmadik személy olyan megállapodás alapján gyakorolhat, amely lehetővé teszi a megállapodásban részes felek számára a szavazati jog összehangolt gyakorlását,
b) a kérelmező a szavazati jog ideiglenes átruházására irányuló megállapodás alapján gyakorolhat,
c) a kérelmező a nála biztosítékként elhelyezett részesedéshez kapcsolódóan, megállapodás alapján gyakorolhat,
d) a kérelmező a részesedésre vonatkozó haszonélvezeti jog alapján gyakorolhat,
e) a kérelmező ellenőrzött vállalkozása az a)-d) pontokban meghatározottak alapján gyakorolhat,
f) a kérelmező letétkezelőként - a letevő konkrét utasítása hiányában - saját döntése alapján gyakorolhat,
g) harmadik személy - a kérelmezővel kötött megállapodás alapján - saját nevében, a kérelmező javára gyakorolhat, vagy
h) a kérelmező meghatalmazottként - a meghatalmazó konkrét utasítása hiányában - saját döntése alapján gyakorolhat.
A Bszt. 37/A. § (5) bekezdése értelmében a minősített befolyás mértékének meghatározásakor nem kell figyelembe venni a kérelmező ellenőrzött vállalkozásának szavazati jogát, ha a kérelmező és annak ellenőrzött vállalkozása a részesedés megszerzésekor írásban nyilatkozik arról, hogy
a) a szavazati jogot nem gyakorolja vagy harmadik személy a kérelmezőtől és annak ellenőrzött vállalkozásától függetlenül gyakorolhatja, és a részesedést annak megszerzésétől számított egy éven belül elidegeníti,
b) a szavazati jogot harmadik - a kérelmezőtől és annak ellenőrzött vállalkozásától független - személy papír alapú vagy elektronikus eszköz útján adott konkrét utasítása szerint gyakorolhatja,
c) a befektetési vállalkozás döntéshozó, ügyvezető, felügyelő szervei vagy testületi tagjainak kinevezésére, felmentésére vonatkozó döntések meghozatalában nem vesz részt.
A Bszt. 37/A. § (6) bekezdése alapján a minősített befolyás mértékének meghatározásakor nem kell figyelembe venni a kérelmező ellenőrzött vállalkozásaként működő befektetési vállalkozás, hitelintézet szavazati jogát, ha a befektetési vállalkozás, hitelintézet rendelkezik portfóliókezelési tevékenység végzésére jogosító engedéllyel, és
a) papír alapú vagy elektronikus eszköz útján adott konkrét utasítása alapján,
b) a kérelmezőtől függetlenül
gyakorolhatja az általa kezelt portfolióhoz kapcsolódó szavazati jogot.
A Bszt. 37/A. § (1) bekezdésben írt szabály - helyesen - kimondja azt, hogy a befolyás alá kerülő befektetési vállalkozás létesítő okiratában szereplő szavazati jog gyakorlását korlátozó előírások figyelmen kívül maradnak a minősített befolyás mértékének meghatározásakor. A Bszt. 37/A. § (2) bekezdésben írt szabály alapján a (3)-(4) bekezdésében meghatározott szavazati jogokat is figyelembe kell venni a minősített befolyás mértékének meghatározásakor. A Bszt. 37/A. § (3) bekezdésében rögzített szabály használja az ellenőrzött vállalkozás fogalmat. A Bszt. nem határozza meg az ellenőrzött vállalkozás fogalmát. Álláspontunk szerint a Tpt. ellenőrzött vállalkozás fogalma az irányadó. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 136. pontja határozza meg az ellenőrzött vállalkozás fogalmát (lásd bővebben: V. fejezet 3. pont). A Bszt. 37/A. § (5)-(6) bekezdéseiben írt szabályok meghatározzák azt, hogy mely szavazati jogokat nem kell figyelembe venni a minősített befolyás mértékének meghatározásakor.
A Bszt. 37/B. § (1) bekezdése kimondja, hogy ha a kérelmező a minősített befolyását úgy kívánja módosítani, hogy az meghaladja a húsz-, harminchárom vagy ötvenszázalékos mértéket, a (2) bekezdésben foglaltak szerinti tartalommal kérelmet nyújt be a Felügyeletnek.
A Bszt. 37/B. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés szerinti kérelemben fel kell tüntetni
a) a minősített befolyásnak a bejelentés pillanatában meglévő mértékét,
b) a megszerezni szándékozott minősített befolyás mértékét, és
c) a 37. § (2) bekezdése szerinti adatokat.
A Bszt. 37/B. § (3) bekezdése alapján a befolyással rendelkező a (2) bekezdésben foglaltakkal azonos tartalmú bejelentést tesz a Felügyeletnek abban az esetben, ha a meglévő minősített befolyását az (1) bekezdésben meghatározott mértékek valamelyike alá szándékozik csökkenteni azzal, hogy bejelentésében a (2) bekezdés b) pontjában szereplő mérték helyett a szándékolt csökkentés mértékét tünteti fel.
A Bszt. 37/B. § (4) bekezdése szerint az (1) és (3) bekezdésben meghatározott kérelem átvételét a Felügyelet a kérelem benyújtásától számított két munkanapon belül, írásban igazolja a kérelmező vagy a befolyással rendelkező felé (a továbbiakban: átvételi igazolás), és egyben tájékoztatja a 38. § (1) bekezdésében meghatározott ügyintézési határidőről. Ez a rendelkezés megfelelően alkalmazandó a 38. § (2) bekezdésében meghatározott hiánypótlás esetében is.
A Bszt. 37/B. § (1) bekezdése szerint a befolyásszerző előzetes engedély iránti kérelmet köteles benyújtani a Felügyelethez, ha a befolyását úgy kívánja módosítani, hogy az meghaladja a húsz-, harminchárom vagy ötvenszázalékos küszöbszámot (határértéket). A törvényi szabályozás figyelemre méltó fogyatékossága az, hogy a jogalkotó a minősített befolyás növekedését kizárólagosan a szavazati arány megnövekedése útján tételezi. A jogalkotó figyelmét elkerülte az az eshetőség, hogy a befolyás oly módon is megnövekedhet, hogy a befolyásszerző az igazgatósági tagok, felügyelőbizottsági tagok több mint húsz százalékának megválasztására, visszahívására válik jogosulttá. A Bszt. 37/B. § (3) bekezdése szerint a befolyásszerző előzetes bejelentést tesz a Felügyelet részére, ha befolyását valamely küszöbszám alá kívánja csökkenteni. A Bszt. 37/B. § (4) bekezdése szerint a Felügyelet a kérelem átvételétől számított két munkanapon belül átvételi igazolást ad, amelyben tájékoztatja a kérelmezőt az ügyintézési határidőről.
A jogszabályi előírás hiányos egyrészt azért, mivel kizárólag a szándékos (szerződéskötés útján megvalósuló) befolyásszerzésre tartalmaz előírást, holott a Bszt. minősített befolyás fogalmából következően a nem szándékos befolyásszerzés is figyelembe jön. A jogszabályi előírás hiányos másrészt azon ok miatt, mivel nem szabályozza azt az esetet, ha a közvetlen és közvetett befolyásszerzés lehetőségére figyelemmel egyidejűleg több személy befolyásszerzése következik be, akkor e személyek közül mindegyik vagy csak egyikük köteles engedélyt kérni.
A Bszt. 38. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Felügyelet az átvételi igazolás kiállításától számított hatvan munkanapon belül (a továbbiakban: ügyintézési határidő) megvizsgálja a befolyásszerzési szándékot abból a szempontból, hogy annak megvalósulását követően az e törvényben foglaltak teljesítése biztosítható-e.
A Bszt. 38. § (2) bekezdése értelmében a Felügyelet a 37/B. § (2) bekezdésében meghatározott információk hiányos vagy nem megfelelő módon való benyújtása esetén az átvételi igazolás kiállításától számított ötven munkanapon belül, az értékelés befejezéséhez szükséges információk megjelölésével, írásban további tájékoztatást és a hiányok pótlását kérheti (a továbbiakban: hiánypótlás).
A Bszt. 38. § (3) bekezdése alapján a hiánypótlásra biztosított határidő húsz munkanap. Az ügyintézési határidő számításakor a hiánypótlás teljesítéséig eltelt idő nem vehető figyelembe.
A Bszt. 38. § (4) bekezdése szerint a hiánypótlásra biztosított határidő harminc munkanap, ha a kérelmező
a) székhelye harmadik országban található, vagy
b) nem tartozik a Tanács 85/611/EGK, a 92/49/EGK irányelvét, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2002/83/EK, a 2005/68/EK és a 2006/48/EK irányelvét átültető EGT-állam jogszabályai szerinti felügyelet hatálya alá.
A Bszt. 38. § (5) bekezdése értelmében a hiánypótlás nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén a Felügyelet a Ket. 31. §-ának (2) bekezdése szerint jár el.
A Bszt. 38. § (6) bekezdése szerint a hiánypótlás kérelmező általi megfelelő teljesítését követően a Felügyelet jogosult egyéb tájékoztatást is kérni a kérelmezőtől. Ezen tájékoztatás teljesítésére biztosított határidőt azonban az ügyintézési határidő számításánál figyelembe kell venni.
A Bszt. 38. § (1)-(6) bekezdéseiben írt szabályok részletesen meghatározzák a Felügyeletnek az engedély megadása, illetve megtagadása iránti eljárását. A Felügyelet köteles átvételi igazolást adni a kérelmezőnek, illetve a befolyásszerzőnek a kérelem benyújtásától számított két munkanapon belül, amelyben az ügyintézési szabályokról ad tájékoztatást. Az idézett jogszabályi rendelkezések szerint a Felügyeletnek hatvan munkanap áll rendelkezésre az engedély megvizsgálására, az ötvenedik munkanapig hívhatja fel a kérelmezőt hiánypótlásra, a hiánypótlás határidő legfeljebb húsz, illetőleg harminc munkanap lehet. Amennyiben a kérelmező a hiánypótlást határidőben nem vagy nem megfelelően teljesíti, úgy a Felügyelet az eljárást a Ket. 31. § (2) bekezdése szerint megszüntetheti. A Bszt. 38. § (6) bekezdésében írt helytelen szabály szerint a Felügyelet a hiánypótlás megfelelő teljesítését követően is jogosult további tájékoztatást kérni a kérelmezőtől.
A Bszt. 38/A. § értelmében, ha a kérelmező
a) EGT-államban tevékenység végzésére jogosító engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozás,
b) EGT-államban tevékenység végzésére jogosító engedéllyel rendelkező hitelintézet,
c) EGT-államban tevékenység végzésére jogosító engedéllyel rendelkező biztosító,
d) EGT-államban tevékenység végzésére jogosító engedéllyel rendelkező viszontbiztosító,
e) EGT-államban tevékenység végzésére jogosító engedéllyel rendelkező ÁÉKBV-t kezelő vállalkozás,
f) anyavállalata az a)-e) pont szerinti vállalkozásnak,
g) ellenőrzött vállalkozása az a)-e) pont szerinti vállalkozás,
akkor a Felügyelet a 171. §-ban foglaltak szerinti konzultációt folytat a befektetési vállalkozás, a hitelintézet, a biztosító, a viszontbiztosító és az ÁÉKBV-t kezelő vállalkozás székhelye szerinti, hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatósággal.
A Bszt. 38/A. §-ában írt szabályok a Felügyeletnek az Európai Unió felügyeleti hatóságaival való együttműködést szabályozzák.
A Bszt. 39. § (1) bekezdése kimondja, hogy ha a Felügyelet a 38. § (1) bekezdésében meghatározott időszakon belül a minősített befolyás megszerzését vagy a minősített befolyás mértékének növelését nem tagadja meg, az engedélyt megadottnak kell tekinteni.
A Bszt. 39. § (2) bekezdése értelmében a minősített befolyás megszerzésének vagy a minősített befolyás mértéke növelésének engedélyezése esetén a kérelmezőnek hat hónapon belül kell lebonyolítania az ügyletet.
A Bszt. 39. § (3) bekezdése alapján, ha a minősített befolyás megszerzésére vonatkozó engedélyezési feltétel már nem áll fenn, a Felügyelet a jogellenes állapot megszüntetéséig vagy az engedélyezési feltétel teljesítésének igazolásáig a minősített befolyással rendelkező szavazati jogának gyakorlását felfüggeszti.
A Bszt. 39. § (4) bekezdése szerint a befektetési vállalkozás a tudomásszerzéstől számított két munkanapon belül bejelenti a Felügyeletnek a befektetési vállalkozásban minősített befolyással rendelkező személy azonosító adatait, részesedésének mértékét és annak módosulását.
A Bszt. 39. § (5) bekezdése értelmében, aki befektetési vállalkozásban minősített befolyást szerzett, vagy már meglévő befolyásának mértékét a 37/B. § (1) és (3) bekezdésében meghatározottak szerint módosította, a minősített befolyás megszerzését követő két munkanapon belül erről írásban értesíti a Felügyeletet.
A Bszt. 39. § (1) bekezdésében írt szabály egyértelműen rögzíti, hogy az engedélyt megadottnak kell tekinteni, ha a Felügyelet, a hatvannapos ügyintézési határidőn belül az engedélyt nem tagadja meg. A Bszt. 39. § (2) bekezdésében rögzített szabály szerint a befolyásszerzőnek a befolyásszerzési ügyletet hat hónapon belül kell lebonyolítania. A Bszt. 39. § (4) bekezdése szerint a befektetési vállalkozást utólagos (tudomásszerzéstől számított két munkanap) bejelentési kötelezettség terheli a Felügyelet irányában, ha tudomására jut a minősített befolyásszerzés ténye. A Bszt. 39. § (5) bekezdése szerint a befolyásszerzőt utólagos (a befolyásmegszerzését követő két munkanapon belül) értesítési kötelezettség terheli a Felügyelet irányában, ha a minősített befolyásszerzése már megtörtént.
A Bszt. 97. § (1) bekezdése értelmében a befektetési vállalkozás a könyvvizsgálói feladatok ellátására annak az érvényes könyvvizsgálói engedéllyel rendelkező könyvvizsgálónak köteles megbízást adni, aki vagy amely a Gt. könyvvizsgálóra vonatkozó rendelkezéseinek megfelel, és - egyebek mellett - a befektetési vállalkozás minősített befolyással rendelkező tulajdonosa a könyvvizsgáló társaságban nem rendelkezik közvetlen vagy közvetett tulajdonnal. A Bszt. a Gt. 40-44. §-aiban foglalt könyvvizsgálatra vonatkozó szabályai mellett kivételes szabályokat állapít meg. Ennek körében a Bszt. előírja azt, hogy a minősített befolyással rendelkező tulajdonos a könyvvizsgáló cégben közvetlen vagy közvetett tulajdonnal nem rendelkezhet. Habár a Bszt. a közvetett tulajdon kiszámítását e körben nem határozza meg, álláspontunk szerint azt a Hpt. 4. számú melléklete alapján kell kiszámítani.

3.6. Az árutőzsdei szolgáltatóra vonatkozó különös konszernjogi szabály

A Bszt. 9. § (1) bekezdése kimondja, hogy árutőzsdei szolgáltató a rendszeres gazdasági tevékenység keretében a (2) bekezdésben meghatározott eszközökre vonatkozóan
a) megbízás felvételét és továbbítását,
b) megbízás végrehajtását az ügyfél javára,
c) sajátszámlás kereskedést,
d) a Hpt. szerint kiadott, pénzügyi szolgáltatás közvetítésére jogosító tevékenységi engedéllyel Hpt. szerinti ügynöki tevékenységet,
e) a Bit. szerinti biztosításközvetítést ügynökként,
f) befektetési szolgáltatás, kiegészítő szolgáltatás függő ügynökként történő közvetítését
végezheti.
A Bszt. 9. § (2) bekezdése értelmében árutőzsdei szolgáltatás tárgya lehet
a) áru, ideértve a közraktárjegyet, annak leválasztott árujegy részét, a forgalomképes vagyoni értékű jogot és az erre vonatkozó származtatott eszközt,
b) az üvegházhatású gáz kibocsátási egység és a légszennyező anyag kibocsátási jog, valamint az erre vonatkozó opció, határidős és egyéb származtatott ügylet, és
c) a 6. § e)-g) pontjaiban meghatározott pénzügyi eszköz.
A Bszt. meghatározza az árutőzsdei szolgáltató által végezhető tevékenységeket. A törvény szerint a Felügyelet a tevékenység végzésére jogosító engedélyt az egyes tevékenységekre külön-külön vagy együttesen adja meg annak a kérelmezőnek, amely megfelel az e törvényben és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban foglaltaknak. A Bszt. szerint az árutőzsdei szolgáltatóban való tulajdonszerzéshez nem szükséges a Felügyelet engedélye, és a tulajdonszerzés tényét még csak bejelenteni sem kell a Felügyeletnek. A törvény az árutőzsdei szolgáltató vonatkozásában egyetlen különös konszernjogi szabályt tartalmaz, mégpedig a könyvvizsgálat tekintetében.
A Bszt. 97. § (1) bekezdése értelmében az árutőzsdei szolgáltató a könyvvizsgálói feladatok ellátására annak az érvényes könyvvizsgálói engedéllyel rendelkező könyvvizsgálónak köteles megbízást adni, aki vagy amely a Gt. könyvvizsgálóra vonatkozó rendelkezéseinek megfelel, és - egyebek mellett - az árutőzsdei szolgáltató minősített befolyással rendelkező tulajdonosa a könyvvizsgáló társaságban nem rendelkezik közvetlen vagy közvetett tulajdonnal. A Bszt. a Gt. 40-44. §-aiban foglalt könyvvizsgálatra vonatkozó szabályai mellett kivételes szabályokat állapít meg. Ennek körében a Bszt. előírja azt, hogy a minősített befolyással rendelkező tulajdonos a könyvvizsgáló cégben közvetlen vagy közvetett tulajdonnal nem rendelkezhet. Habár a Bszt. a közvetett tulajdon kiszámítását e körben nem határozza meg, álláspontunk szerint azt a Hpt. 4. számú melléklete alapján kell kiszámítani.

4. A Bit. és a Vbit. különös konszernjogi szabályai

A biztosítási alágazatra vonatkozó szabályok, ekként a különös konszernjogi szabályok két törvényben: a Bit.-ben és a Vbit.-ben kerültek elhelyezésre. A Bit. tartalmaz előírásokat a biztosítóra, a viszontbiztosítóra, a biztosításközvetítőre és a biztosítási szaktanácsadóra, a Vbit. tartalmaz részletes előírásokat a viszontbiztosítóra. A két törvény - csekély kivétellel - azonos különös konszernjogi szabályokat tartalmaz, ezért a szükségtelen ismétlések elkerülése végett a két törvény vonatkozó előírásait együtt tárgyaljuk.
A Bit. 3. § (1) bekezdés 10. pontja meghatározza a biztosító, a Bit. 4. § a biztosítási tevékenység, a Bit. 3. § (1) bekezdés 72. viszontbiztosítási tevékenység, a Bit. 3. § (1) bekezdés 73. viszontbiztosító fogalmát. A Bit. 33. §-a meghatározza a biztosításközvetítő, azon belül a függő biztosításközvetítő és a független biztosításközvetítő, a Bit. 51. §-a a biztosítási szaktanácsadó fogalmát, akiket a Bit. együttesen a biztosítási rendszer egyéb résztvevőinek nevez. A Bit. és a Vbit. meghatározza, hogy a biztosító, a viszontbiztosító, a biztosításközvetítő és a biztosítási szaktanácsadó milyen szervezeti formában működhet, személyi, tárgyi, technikai vagyoni előírásokat határoz meg. Biztosítási, viszontbiztosítási, biztosításközvetítői tevékenység és biztosítási szaktanácsadási tevékenység a Felügyelet engedélyével végezhető. A tagállamban székhellyel rendelkező biztosító, biztosításközvetítő, biztosítási szaktanácsadó tevékenységét a Magyar Köztársaság területén határon átnyúló szolgáltatásként vagy magyarországi fióktelepe útján akkor végezheti, ha erre a saját államában jogosult. Viszontbiztosítási tevékenység és azzal közvetlenül összefüggő tevékenység a Magyar Köztársaság területén a Felügyelet, illetve a székhely tagállam felügyeleti hatósága által kiadott engedéllyel végezhető. Harmadik országbeli biztosító, viszontbiztosító biztosításközvetítő és biztosítási szaktanácsadó tevékenységét a Magyar Köztársaság területén kizárólag magyarországi fióktelepen keresztül végezheti.
A Bit. és a Vbit. különös konszernjogi szabályai közül a "minősített befolyás" és az "ellenőrző befolyás" jogfogalma állt a központi helyen. Ügyetlen jogalkotói megoldásnak minősül az, hogy a Bit. 3. § (1) bekezdés 5. pontja és Vbit. 3. § (1) bekezdés 7. pontja is meghatározza a minősített befolyás fogalmát. A helyes jogalkotói megoldás az lett volna, ha a Bit. és a Vbit. utaló szabályt tartalmaz a Hpt.-ben meghatározott minősített befolyás fogalomra. Helyes az a jogalkotói megoldás, miszerint a törvények utaló szabályt tartalmaznak, azaz a Bit. 3. § (1) bekezdés 5. pontja és a Vbit. 3. § (1) bekezdés 7. pontja szerint a minősített befolyás nagyságának megállapításakor a közvetlen és a közvetett tulajdont együttesen, valamint a Bszt. 37/A. §-ának (2)-(6) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően figyelembe venni. Ügyetlen jogalkotói megoldásnak minősül az, hogy a Bit. 3. § (1) bekezdés 5. pontja és a 3. számú melléklete, valamint a Vbit. 3. § (1) bekezdés 30. pontja és 1. számú melléklete meghatározza a közvetett tulajdon fogalmát. A helyes jogalkotói megoldás az lett volna, ha a Bit. és a Vbit. utaló szabályt tartalmaz a Hpt.-ben meghatározott közvetett tulajdon fogalomra.
A jogalkotó az ellenőrző befolyás fogalmának meghatározásakor úgyszintén helyesen járt el, ugyanis a Bit. 3. § (1) bekezdés 1. pontja és a Vbit. 3. § (1) bekezdés 1. pontja a Hpt.-ben meghatározott ellenőrző befolyás fogalomra utal. Mindazonáltal helyes az a jogalkotói koncepció, hogy a pénzügyi ágazat szabályozása során az alágazat- specifikus törvények egymással teljes mértékben megegyező tartalmú alapfogalmakat használnak. Az alapfogalmakat azonban egy törvényben kell meghatározni annak érdekében, hogy az alapfogalmak jövőbeni módosítása során a normakollízió biztosan elkerülhető legyen. A minősített befolyás és az ellenőrző befolyás fogalmát a jelen fejezet 2. pontjában már részletesen bemutattuk, az ott írtak teljes mértékben irányadók a jelen pontban is.
Alapítással összefüggő konszernjogi szabály az, hogy a biztosító, a viszontbiztosító alapítási engedély iránti kérelméhez mellékelni kell biztosító, viszontbiztosító részvénytársaság esetén tájékoztatást a részvényesekről, arról, hogy a részvényesek természetes vagy jogi személyek, a minősített befolyással rendelkező személyről és a minősített befolyás mértékéről.[230]
A Bit. részesedésszerzési szabályai a következők:
A Bit. 111. § (1) bekezdése kimondja, hogy aki biztosító részvénytársaságban olyan mértékű részesedést kíván szerezni, amellyel eléri vagy meghaladja a minősített befolyás minimális mértékét, vagy minősített befolyását úgy kívánja módosítani, hogy tulajdoni részesedése vagy szavazati joga elérje vagy meghaladja a 20, 33 vagy 50 százalékos határértéket, köteles a szerződés megkötéséhez a Felügyelet előzetes engedélyét beszerezni. A tulajdonjoghoz, illetve a szavazati joghoz kapcsolódó, annak arányát meghaladó előnyöket biztosító megállapodás kizárólag a Felügyelet engedélyével köthető.
A Bit. 111. § (2) bekezdése értelmében a kérelemnek tartalmaznia kell a biztosító megnevezését, a meglévő és a megszerezni kívánt részesedés - a 3. § (1) bekezdésének 5. és 38. pontját, valamint a Bszt. 37/A. §-ának (2)-(6) bekezdésében foglaltakat is figyelembe vevő - nagyságát.
A Bit. 111. § (3) bekezdése alapján a részesedésszerzés engedélyezése iránti kérelemhez a (2) bekezdésben foglaltakon túl mellékelni kell:
a) a kérelmező, illetve a kérelmező vállalkozásban minősített befolyással rendelkező 3. § (1) bekezdésének 3. pontjában meghatározott azonosító adatait;
b) természetes személy kérelmező esetén harminc napnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványt, vagy a kérelmező személyes joga szerinti ennek megfelelő okiratot;
c) természetes személy kérelmező, a kérelmező vállalkozásban minősített befolyással rendelkező természetes személy esetén arról szóló nyilatkozatát, hogy személyével kapcsolatban más kizáró ok nem áll fenn;
d) nem természetes személy kérelmező esetén a kérelem benyújtásakor hatályos létesítő okiratát, harminc napnál nem régebbi okirati igazolást arról, hogy a személyes joga szerinti bejegyzése, nyilvántartásba vétele megtörtént, nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt, továbbá nyilatkozatot arról, hogy vezető állású személyével szemben kizáró okok nem állnak fenn;
e) harminc napnál nem régebbi okirati igazolást arról, hogy a kérelmező személyes joga szerinti hatáskörrel rendelkező adóhatósággal, vámhatósággal, társadalombiztosítási szervvel szemben nincs tartozása;
f) a minősített befolyás megszerzéséhez szükséges pénzügyi forrás törvényes eredetének igazolását;
g) nyilatkozatot arról, hogy a kérelmező egyéb tulajdonosi érdekeltsége és tevékenysége nem veszélyezteti a pénzügyi intézmény működését, továbbá hogy milyen - az Szmt. szerinti - függő és jövőbeni kötelezettségei vannak;
h) a tulajdonszerzésre, illetve a szavazati joghoz kapcsolódó jelentős előnyöket biztosító megállapodásra tett szerződéses ajánlatot;
i) nem természetes személy kérelmező esetén a kérelmező tulajdonosi szerkezetének részletes leírását;
j) az 58. § h) és i) pontjában meghatározott nyilatkozatokat;
k) a kérelmező teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy hozzájárul az engedély iránti kérelemhez mellékelt iratban foglaltak valódiságának a Felügyelet által megkeresett szervek útján történő ellenőrzéséhez.
A Bit. 111. § (4) bekezdése szerint a részesedésszerzés feltétele, hogy a kérelmező - közvetlen részesedésszerzés esetén - a részesedésszerzéshez szükséges tőke pénzbeli részét valamely tagállamban bejegyzett hitelintézetnél helyezze el.
A Bit. 111. § (5) bekezdése értelmében, ha a kérelmező harmadik országbeli biztosító, viszontbiztosító, hitelintézet vagy befektetési vállalkozás, a (3)-(4) bekezdésekben foglaltakon kívül a kérelemhez mellékelni kell a székhely szerinti állam illetékes felügyeleti hatóságának arra vonatkozó igazolását, illetve nyilatkozatát, hogy a vállalkozás a tevékenység végzésére vonatkozó szabályok betartásával működik.
A Bit. 111. § (1) bekezdés első mondata érelmében a minősített befolyás megszerzéséhez, továbbá a minősített befolyás növeléséhez a Felügyelet előzetes engedélye szükséges. A Bit. 111. § (1) bekezdésében írt szabály három (húsz, harminchárom, ötven) küszöbszámot állapít meg. A törvényi szabályozás figyelemre méltó fogyatékossága az, hogy a jogalkotó a minősített befolyás növekedését kizárólagosan a szavazati arány megnövekedése útján tételezi. A jogalkotó figyelmét elkerülte az az eshetőség, hogy a befolyás oly módon is megnövekedhet, hogy a befolyásszerző az igazgatósági tagok, felügyelő bizottsági tagok több mint húsz százalékának megválasztására, visszahívására válik jogosulttá. A Bit. 111. § (1) bekezdés második mondata szerint a tulajdoni arány (szavazati arányt) meghaladó előnyöket biztosító szerződés kizárólag a Felügyelet előzetes engedélyével köthető. Az ilyen szerződés létrejöttéhez tehát a Ptk. 215. § (1) bekezdése szerinti hatósági jóváhagyás (a Felügyelet engedélye) szükséges. A Bit. 111. §-ában rögzített előírás hiányos egyrészt azért, mivel kizárólag a szándékos (szerződéskötés útján megvalósuló) befolyásszerzésre tartalmaz előírást, holott a Bit. minősített befolyás fogalmából következően a nem szándékos befolyásszerzés is figyelembe jön. A jogszabályi előírás hiányos másrészt azon ok miatt, mivel nem szabályozza azt az esetet, ha a közvetlen és közvetett befolyásszerzés lehetőségére figyelemmel egyidejűleg több személy befolyásszerzése következik be, akkor e személyek közül mindegyik vagy csak egyikük köteles engedélyt kérni. A Bit. 111. § (2)-(3) bekezdései előírják a minősített befolyás megszerzésének, növelésének együttes feltételeit és a benyújtandó mellékleteket. A Bit. 111. § (4) bekezdésében írt szabály előírja, hogy a részesedésszerzéshez szükséges pénzbeli hozzájárulást valamely tagállamban bejegyzett hitelintézeténél kell elhelyezni. A Bit. 111. § (5) bekezdése szerint a külföldi felügyelt intézmény saját állama felügyeleti hatóságának a jogszerű működés tényéről szóló igazolását is köteles benyújtani.
A Bit. 111/A. § (1) szerint, ha a kérelmező
a) az Európai Unió másik tagállamában tevékenység végzésére jogosító engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozás, hitelintézet, biztosító, viszontbiztosító, ÁÉKBV-t kezelő vállalkozás, vagy
b) anyavállalata az a) pontban foglalt vállalkozásnak, vagy
c) ellenőrzött vállalkozása az a) pontban foglalt vállalkozás,
akkor a Felügyelet kikéri a befektetési vállalkozás, a hitelintézet, a biztosító, a viszontbiztosító, az ÁÉKBV-t kezelő vállalkozás székhelye szerint érintett, illetékes felügyeleti hatóságának véleményét.
A Bit. 111/A. § (2) szerint a Felügyelet az engedélyezéshez szükséges feltételek igazolása vagy ellenőrzése céljából a kérelmező székhelye vagy lakóhelye szerinti illetékes hatósághoz fordulhat.
A Bit. 111/A. § (1)-(2) bekezdéseiben írt szabályok szerint a Felügyelet együttműködik az Európai Unió felügyeleti hatóságaival az engedélyezési eljárás során.
A Bit. 111/B. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Felügyeletnek a kérelem beérkezésének napjától számított legfeljebb 60 munkanap áll rendelkezésére a kérelemmel összefüggő és rendelkezésre álló okiratok és információk értékelésére (a továbbiakban: ügyintézési határidő), és a 111. § (1) bekezdésében előírt engedély megadására.
A Bit. 111/B. § (2) bekezdése értelmében a Felügyelet a kérelem, az ahhoz mellékelt iratok, valamint a (3) bekezdésben meghatározott információk pótlásának átvételét legkésőbb 2 munkanapon belül írásban igazolja a kérelmező személy felé. A Felügyelet az igazolásban tájékoztatja a kérelmezőt az ügyintézési határidő lejártának időpontjáról.
A Bit. 111/B. § (3) bekezdése alapján a Felügyelet a kérelem beérkezésének napjától számított 50 munkanapon belül, a döntés meghozatalához szükséges információk pótlására hívhatja fel a kérelmezőt.
A Bit. 111/B. § (4) bekezdése szerint a kérelmezőnek az információk pótlására 20 munkanap áll a rendelkezésére. Az információk kérelmező általi pótlásának az ideje az ügyintézési határidőbe nem számít bele.
A Bit. 111/B. § (5) bekezdése értelmében a Felügyelet minden további, a szükséges információk pótlására irányuló felhívásának teljesítéséhez szükséges idő az ügyintézési határidőbe beleszámít.
A Bit. 111/B. § (6) bekezdése alapján a kérelmezőnek az információk pótlására 30 munkanap áll a rendelkezésére, ha:
a) székhelye harmadik országban található, vagy
b) nem tartozik a 85/611/EGK tanácsi irányelvet, a 92/49/EGK tanácsi irányelvet, a 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet, a 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet vagy a 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető tagállami jogszabályok szerinti felügyelet hatálya alá.
A Bit. 111/B. § (7) bekezdése szerint a szükséges információk pótlásának nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén a Felügyelet a Ket. 31. § (2) bekezdése szerint jár el.
A Bit. 111/B. § (1)-(7) bekezdéseiben írt szabályok részletesen meghatározzák a Felügyeletnek az engedély megadása, illetve megtagadása iránti eljárását. A Felügyelet köteles átvételi igazolást adni a kérelmezőnek, illetve a befolyásszerzőnek a kérelem benyújtásától számított két munkanapon belül, amelyben az ügyintézési szabályokról ad tájékoztatást. Az idézett jogszabályi rendelkezések szerint a Felügyeletnek hatvan munkanap áll rendelkezésre az engedély megvizsgálására, az ötvenedik munkanapig hívhatja fel a kérelmezőt hiánypótlásra, a hiánypótlási határidő legfeljebb húsz, illetőleg harminc munkanap lehet. Amennyiben a kérelmező a hiánypótlást határidőben nem vagy nem megfelelően teljesíti, úgy a Felügyelet az eljárást a Ket. 31. § (2) bekezdése szerint megszüntetheti.
A Bit. 112. § (1) bekezdése kimondja, hogy a 111. § (1) bekezdésében meghatározott engedély megadását a Felügyelet elutasítja, ha a kérelmező
a) természetes személy büntetett előéletű;
b) jogállása, tulajdonosi háttere nem tisztázott, vagy nem állapítható meg;
c) vagyoni, üzleti helyzete nem szilárd;
d) súlyosan vagy ismételten megsértette e törvény vagy más, a biztosítási tevékenységre vonatkozó jogszabály előírásait és emiatt vele szemben a Felügyelet 5 évnél nem régebben kelt jogerős határozatában a kiszabható legmagasabb összegű bírságot alkalmazta, illetve a bíróság 5 évnél nem régebben kelt jogerős határozatában felelősségét megállapította;
e) természetes személy esetén nem rendelkezik szakmai alkalmassággal és üzleti megbízhatósággal;
f) pénzügyi, gazdasági helyzete az ajánlat tárgyát képező részesedésszerzés nagyságához viszonyítva nem minősíthető megfelelőnek, vagy a kérelem benyújtását megelőző 3 év során megfelelő gazdasági eredménnyel nem rendelkezik;
g) részesedésszerzésével kapcsolatosan feltételezhető, hogy pénzmosást vagy terrorizmusfinanszírozást követnek vagy követtek el, vagy kísérelnek vagy kíséreltek meg elkövetni, vagy hogy a szándékolt részesedésszerzés növelheti ennek kockázatát;
h) kézbesítési megbízottal nem rendelkezik (külföldi kérelmező esetén).
A Bit. 112. § (2) bekezdése értelmében az engedély iránti kérelem benyújtásának elmulasztása, a kérelem elutasítása, a bejelentési kötelezettség elmulasztása, illetve az adatszolgáltatás megtagadása esetén a részesedésszerzésre vagy az előny biztosítására irányuló szerződésből, vagy az előnyt biztosító egyéb bekövetkezett jogi tényből származó szavazati jogok gyakorlását a Felügyelet a megfelelő törvényes feltételek biztosításáig megtilthatja.
A Bit. 112. § (3) bekezdése alapján, ha a Felügyelet az ügyintézési határidőn belül nem ellenzi írásban a részesedésszerzést, akkor a részesedésszerzést jóváhagyottnak kell tekinteni, kivéve, ha a Felügyelet a (2) bekezdésben meghatározott jogával él.
A Bit. 112. § (4) bekezdése szerint a kérelmezőnek az engedélyezett részesedés megszerzésére legfeljebb 6 hónap áll rendelkezésre.
A Bit. 112. § (5) bekezdése értelmében, amennyiben ugyanazon biztosító tekintetében kettő vagy több, minősített befolyás szerzésére vagy növelésére vonatkozó ajánlat kapcsán nyújtanak be kérelmet a Felügyelethez, úgy a kérelmezőket megkülönböztetéstől mentes módon kell kezelni.
A Bit. 112. § (1) bekezdés meghatározza, hogy a Felügyelet mely esetekben utasítja el az engedély megadása iránti kérelmet. A Bit. 112. § (3) bekezdése szerint, ha a Felügyelet az ügyintézési határidőn belül nem tagadja meg az engedélyt, azt megadottnak kell tekinteni. A Bit. 112. § (4) bekezdés szerint a befolyásszerző a részesedést hat hónapon belül szerezheti meg.
A Bit. 113. § (1) bekezdése alapján a biztosító részvénytársaságban a 111. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű tulajdoni részesedéssel vagy szavazati joggal rendelkező személy köteles a Felügyeletnek a szerződéskötést megelőzően 15 munkanappal bejelenteni, ha
a) minősített befolyását teljes egészében meg kívánja szüntetni, vagy
b) tulajdoni részesedését, szavazati jogát, vagy az előnyt biztosító szerződését úgy kívánja módosítani, hogy tulajdoni részesedése vagy szavazati joga a 20, 33 vagy 50 százalékos határérték alá csökkenjen.
A Bit. 113. § (2) bekezdése szerint a bejelentésnek az (1) bekezdés b) pontja esetén tartalmaznia kell a fennmaradó tulajdoni részesedést, a szavazati jog mértékét vagy a jelentős előnyt biztosító szerződés módosítását is.
A Bit. 113. § szerint befolyással rendelkező személyt előzetes (a szerződéskötést megelőzően 15 munkanappal) bejelentési kötelezettség terheli a Felügyelet irányában, ha minősített befolyást meg kívánja szüntetni, vagy a küszöbszámok alá kívánja a csökkenteni. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy míg a minősített befolyás megszerzéséhez, növeléséhez előzetes engedélykérés szükséges, addig a minősített befolyás megszüntetéséhez, csökkentéséhez elegendő az előzetes bejelentés.
A Bit. 114. § (1) szerint, aki biztosító részvénytársaságban
a) minősített befolyást szerzett,
b) minősített befolyását megszüntette,
c) minősített befolyását úgy módosította, hogy
ca) a tulajdoni részesedése vagy szavazati joga eléri a 20, 33 vagy 50 százalékos határértéket, vagy
cb) tulajdoni részesedése vagy szavazati joga már nem éri el a 20, 33 vagy 50 százalékos határértéket, vagy
d) tulajdoni részesedéshez, illetve a szavazati joghoz kapcsolódó, előnyöket biztosító megállapodást kötött vagy az ilyen megállapodást módosította,
köteles arról 30 napon belül tájékoztatni a Felügyeletet.
A Bit. 114. § (2) bekezdése alapján a biztosító részvénytársaság 15 munkanapon belül köteles a Felügyeletet írásban tájékoztatni, ha tudomást szerez a 111. §-ban meghatározott arányú részesedés, szavazati jog megszerzéséről, elidegenítéséről, illetve módosulásáról.
A Bit. 114. § (3) bekezdése szerint a biztosító részvénytársaság - éves belső adatszolgáltatása keretében - köteles a Felügyeletnek megküldeni a 111. §-ban meghatározott arányú részesedéssel rendelkező részvényesei nevét, valamint a tőkerész nagyságát.
A Bit. 114/A. §-a értelmében az e fejezetben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a biztosító szövetkezetekre.
A Bit. 114. § (1) bekezdése szerint egyrészt a befolyásszerzőt utólagos bejelentési kötelezettség (a szerződés megkötését követő 30 napon belül) terheli, ha a biztosító részvénytársaságban a törvényben meghatározott küszöbszámokat elérő befolyásoló részesdést szerzett, illetve azt növelte vagy csökkentette. A Bit. 114. § (2) bekezdése szerint másrészt a biztosító részvénytársaságot is utólagos (15 munkanapon belül) tájékoztatási kötelezettség terheli, ha tudomást szerez a Bit. 111. § szerinti befolyásszerzésről, illetve annak megszűnéséről, módosulásáról.
A Vbit. 53-57/A. §-okban rögzített részesedésszerzési szabályai szó szerint megegyeznek a Bit. fentiekben ismertetett szabályaival, így azok ismételt bemutatásától és elemzésétől eltekintünk.

5. A Krtv. különös konszernjogi szabályai

A Krtv. meghatározza a közraktár, a közraktári tevékenység fogalmát, a közraktár szervezeti és működési feltételeit. A Krtv. szerint közraktári tevékenység a Felügyelet engedélyével végezhető. A Krtv. - a Hpt.-vel azonos tartalommal - használja a minősített befolyás és a közvetett tulajdon fogalmát, azonban az ellenőrző befolyás fogalmát nem használja.
A Krtv. 8. § (1) bekezdése kimondja, hogy közraktárban minősített befolyás szerzésére irányuló, illetve azt eredményező vagy ahhoz kapcsolódó, jelentős előnyt biztosító megállapodáshoz a felügyelet előzetes engedélye szükséges.
A Krtv. 8. § (2) bekezdése értelmében a közraktárban minősített befolyással csak olyan természetes személy, vagy gazdasági társaság rendelkezhet,
a) aki a közraktár óvatos, körültekintő és megbízható működését veszélyeztető befolyástól mentes, és biztosítani képes a közraktár megbízható, gondos tulajdonosi irányítását és ellenőrzést, valamint
b) akinek üzleti kapcsolatrendszere és tulajdonosi szerkezete átlátható és ezáltal nem zárja ki a közraktár feletti hatékony felügyelet gyakorlását.
A Krtv. 8. § (3) bekezdés alapján, ha a közraktárban természetes személy szerez a (2) bekezdés szerint minősített befolyást, az előzetes engedély iránti kérelemhez mellékelni kell:
a) személyazonosító és lakcím adatait: név, születési név, anyja születési neve, születési hely, idő, állampolgárság, lakcím, postacím, személyazonosító igazolvány (útlevél) száma, vagy egyéb, a személyazonosság igazolására a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény szerint alkalmas igazolvány száma;
b) a természetes személy büntetlen előéletére vonatkozó igazolást;
c) nyilatkozatot arról, hogy a tulajdonszerzéshez szükséges összeg a kérelmező törvényes jövedelméből származik;
d) teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy hozzájárul az engedély iránti kérelemhez mellékelt iratokban foglaltak valódiságának ellenőrzéséhez;
e) harminc napnál nem régebbi igazolást arra vonatkozóan, hogy az adóhatósággal, vámhatósággal, illetve a társadalombiztosítási szervekkel szemben tartozása nincs.
A Krtv. 8. § (4) bekezdés alapján, ha a közraktárban gazdasági társaság szerez az (1) bekezdés szerint minősített befolyást, az előzetes engedély iránti kérelemhez mellékelni kell:
a) a befolyást szerző létesítő okiratának másolatát;
b) nyilatkozatot a befolyást szerző cégjegyzékszámáról, adószámáról;
c) külföldi gazdasági társaság esetében cégkivonatának magyar nyelvű fordítását, vagy igazolást arról, hogy a társaságot a külföldi vállalati nyilvántartásba bejegyezték;
d) harminc napnál nem régebbi igazolást arra vonatkozóan, hogy a gazdasági társaságnak az adóhatósággal, vámhatósággal szemben tartozása nincs;
e) a gazdasági társaságnak az előző három üzleti évre vonatkozó, könyvvizsgáló által hitelesített éves beszámolóját;
f) nyilatkozatot arról, hogy milyen - a számviteli törvény szerinti - függő és jövőbeni kötelezettségei vannak.
A Krtv. 8. § (5) bekezdése értelmében a Felügyelet a minősített befolyás szerzését eredményező megállapodáshoz szükséges előzetes engedély iránti kérelmet annak beérkezésétől számított tizenöt napon belül elbírálja. A Felügyelet a kérelmet elutasíthatja, ha a részesedést megszerezni kívánó fél tevékenysége vagy a közraktárra gyakorolt befolyása a biztonságos működést, illetve a kötelezettségek teljesítését veszélyeztetné. A minősített befolyásra, valamint a közvetett tulajdonra vonatkozóan a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) fogalmai irányadóak.
A Krtv. 8. § (1) bekezdése szerint a befolyásszerzőt előzetes engedély kérési kötelezettség terheli a Felügyelet irányában. A Krtv. 8. § (2) bekezdése meghatározza azt, hogy milyen feltételek esetében adható közraktári engedély. Egyrészt olyan személy kaphat közraktári engedélyt, aki nem veszélyezteti a közraktár prudens működést, másrészt üzleti kapcsolatrendszere a Felügyelet számra átlátható. A Krtv. 8. § (3)-(4) bekezdései meghatározzák a kérelemmel együtt benyújtandó mellékleteket. A Krtv. 8. § (5) bekezdés első mondata alapján a Felügyelet a kérelem beérkezésétől számított 15 napon belül köteles azt elbírálni. A Krtv. 8. § (5) bekezdés harmadik mondata tartalmazza azt az utaló szabályt, amely szerint a minősített befolyásra, valamint a közvetett tulajdonra vonatkozóan a Hpt. fogalmai az irányadóak. Habár az utaló szabály erre nézve kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, álláspontunk szerint a közvetett tulajdon kiszámítási módjára is a Hpt. előírása az irányadó.
A Krtv. 8/A. §-a szerint a Felügyelet a 8. § (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott személyes adatot a minősített befolyás szerzésére irányuló, illetve azt eredményező, vagy ahhoz kapcsolódó, jelentős előnyt biztosító megállapodás előzetes engedélyezése céljából a kérelem elbírálásáig kezeli, azt követően törli.

IX. fejezet

Az egyéb gazdasági ágazatok különös konszernjogi szabályai

1. A Médiatv. különös konszernjogi szabályai

A Médiatv. 1996. február 1. napja óta átfogó jelleggel szabályozza a műsorszolgáltatást, a műsorszolgáltatókban fennálló tulajdonlást és a műsorszolgáltatók feletti ágazat specifikus felügyeleti, ellenőrzési jogkört gyakorló állami szerv, az Országos Rádió és Televízió Testület működését.
A Médiatv. 2. § 31. pontja szerint műsorszolgáltató: az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki (amely) műsorszámok sorozatát megszerkeszti, dönt arról, hogy a műsorban mely műsorszámok szerepeljenek, és a műsort a nyilvánosság felé továbbítja, vagy más vállalkozással továbbíttatja.
A Médiatv. különös konszernjogi szabályozásának alapfogalma: a befolyásoló részesedés. A Médiatv. a befolyásoló részesedés fogalmát a pénzügyi ágazatban használatos minősített befolyás fogalomtól eltérő tartalommal határozza meg. Eltérően a Hpt.-től a Médiatv. nem használja az ellenőrző befolyás fogalmát.
A Médiatv. 2. § 3. pontja alapján befolyásoló részesedés:
a) az olyan közvetlen és közvetett tulajdon egy vállalkozásban, amely összességében a vagyoni vagy a szavazati jogok huszonöt százalékát meghaladó mértékű befolyást biztosít; a Ptk. 685. § b) pontja szerinti közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését egybe kell számítani,
b) az olyan helyzet, amely a vállalkozásban szerződés, alapító okirat (alapszabály), vagy elsőbbségi részvény alapján, a döntéshozó, vagy a felügyelő szervek tagjai kinevezése (elmozdítása) útján, vagy egyéb módon jelentős befolyást tesz lehetővé.
A Médiatv. nem tartalmaz előírást arra nézve, hogy a szándékos és a nem szándékos befolyásszerzés egyaránt figyelembe jön-e. A befolyásoló részesedés két módon jöhet létre: az a) közvetlenül törvényen alapuló faktikus konszern kapcsolat útján; b) szerződéses konszern kapcsolatot útján. Az a) pontban írt faktikus konszern esetében a közvetlen és a közvetett befolyás egyaránt figyelembe jön.
A Médiatv. 2. § 21. pont szerint közvetett tulajdon: a vállalkozásban tulajdoni részesedéssel, illetve szavazatokkal rendelkező másik vállalkozás (a továbbiakban: köztes vállalkozás) tulajdonosait megillető tulajdoni, illetve szavazati jog. Ha a tulajdoni arány és a szavazati arány eltér, a nagyobb arányt kell figyelembe venni. A közvetett tulajdon arányának megállapításához a köztes vállalkozásban fennálló tulajdoni vagy szavazati hányadot meg kell szorozni a köztes vállalkozásnak az eredeti vállalkozásban fennálló tulajdoni vagy szavazati hányadával. Ha a köztes vállalkozásban a vállalkozásnak többségi tulajdona van, ezt egy egészként kell figyelembe venni. Természetes személyek esetében a közeli hozzátartozók által birtokolt, illetve gyakorolt tulajdoni vagy szavazati hányadokat egybe kell számítani.[231]
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Médiatv. közvetett tulajdon fogalma és a közvetlen tulajdon számítási módja azonos a Tpt. által meghatározott közvetett tulajdon fogalommal és számítási móddal, azonban eltér a Ptk. közvetett befolyás számítási szabályától, ugyanis míg a Médiatv. és a Tpt. szerint a tulajdoni hányadot és a szavazati hányadot egyaránt figyelembe kell venni, addig a Ptk. szerint kizárólag a szavazati hányadot kell figyelembe venni. Álláspontunk szerint a helyes és ésszerű szabályozás az lenne, ha kizárólagosan a szavazati arányt kellene figyelembe venni az alábbiak okán. Amennyiben valakinek nincs tulajdoni hányada, de van szavazati joga, vagy a tulajdoni arányától eltérő a szavazati aránya az adott társas vállalkozásban, úgy a döntéshozatalban nem a tulajdoni hányadával, hanem a rendelkezésére álló szavazati aránnyal vesz részt. Ha pedig a jogalanynak egyáltalán nincs szavazati joga, hanem csak tulajdoni hányada, akkor ő a döntéshozatalban értelemszerűen nem képes részt venni. Az a) pontban meghatározott faktikus konszern esetében a mértéke: 25 százalék, továbbá a Ptk. szerinti közvetlen hozzátartozók részesedését egybe kell számítani.
A b) pontban meghatározott szerződéses konszern esetében bármilyen polgári jogi szerződés alapján vagy létesítő okirat alapján vagy elsőbbségi részvény alapján (a továbbiakban együtt: szerződés) valósul meg a befolyás két módon. Az első változat az, hogy a befolyásszerző a szerződés alapján jogosult az ügyvezető vagy a felügyelő szerv tagjait kinevezni és elmozdítani. A második változat az, hogy a befolyásszerző a szerződés alapján egyéb módon jelentős befolyást gyakorol. Jól látható, hogy a Médiatv. a b) pontban írt konszern kapcsolat esetében a szerződéses konszernt és az irányítási kapcsolatot összevonja, ugyanis a fogalom meghatározásból az következik, hogy a befolyásszerző kizárólag szerződés útján gyakorolhat irányítást az ellenőrzött vállalkozás felett. A Médiatv. szerint a szerződéses konszern kapcsolat első változatában kizárólag akkor állapítható meg a befolyás, ha a befolyásszerző az ügyvezető (döntéshozó) vagy a felügyelő szervek összes tagját jogosult kinevezni, elmozdítani. A szerződéses konszern kapcsolat második változatában elegendő az, ha a befolyásszerző egyéb módon "jelenős befolyást" gyakorol. A Médiatv. nem határozza meg a "jelentős befolyás" fogalmát, azonban kötelezővé teszi azt, hogy a "jelentős befolyás" gyakorlása szerződés alapján történjen.
A Médiatv. a műsorszolgáltatók politikai és közhatalmi befolyástól való mentességének elérésére törekszik. Ezért a törvény számos tulajdonszerzést tiltó szabályt tartalmaz. Érdekes módon a Médiatv. kizárólag a Magyar Állam és közhatalmi szerveinek tulajdonszerzését tiltja, külföldi államok, külföldi állami szervek tulajdonszerezését nem.
A Médiatv. 86. § (2) bekezdése kimondja, hogy nem lehet műsorszolgáltatásra jogosult személy:
a) a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az országgyűlési képviselő, a Kormány tagja, az államtitkár, az országgyűlési biztos, az alkotmánybíró,
b) a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke, ezek helyettese, a jegyző, a főjegyző,
c) a bíró, az ügyész,
d) a párt alkalmazottja, országos vagy területi tisztségviselője,
e) a közszolgálati műsorszolgáltató felügyelőbizottságának, kuratóriumának tagja,
f) a közszolgálati műsorszolgáltató elnöke, alelnöke, illetve az, aki közszolgálati műsorszolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll,
g) a Testület tagja, valamint az, aki a Testülettel munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll,
h) a közigazgatási szerv, a Magyar Nemzeti Bank, a Gazdasági Versenyhivatal, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és az Állami Számvevőszék vezető beosztású tisztségviselője, a számvevő, a Gazdasági Versenytanács tagja,
i) aki a Nemzeti Hírközlési Hatósággal munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll.
A Médiatv. 86. § (3) bekezdése értelmében nem lehet műsorszolgáltatásra jogosult szervezet:
a) párt, az általa létrehozott gazdasági társaság,
b) az állami és közigazgatási szerv, kivéve ha az Alkotmány 19/D. és 19/E. §-ában szabályozott esetekben az azok végrehajtására elfogadott törvény másként rendelkezik,
c) az a gazdasági társaság, amelyben a Magyar Államnak befolyásoló részesedése van,
d) az a gazdasági társaság, amelyben a (2) bekezdésben felsoroltak bármelyike közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedéssel rendelkezik, illetve döntésének befolyásolására külön megállapodás alapján vagy egyéb módon jogot szerzett, vagy az egyébként tulajdonszerzési korlátozás alá eső személy, szervezet.
A Médiatv. 122. § (1) bekezdése kimondja, hogy országos műsorszolgáltatásra jogosult részvénytársaságban az EGT-megállapodás részes állama állampolgárainak, vagy az EGT-megállapodás részes államának területén székhellyel rendelkező jogi személyeknek összesen legalább a szavazati jogok huszonhat százalékával kell rendelkezniük.
A Médiatv. 122. § (2) bekezdése értelmében az országos hálózatba kapcsolódás nélküli földfelszíni terjesztésű televíziós műsorszolgáltatást végző részvénytársaságban egy vállalkozás legfeljebb a szavazati jogok negyvenkilenc százalékával rendelkezhet.
A Médiatv. 122. § (3) bekezdése alapján a (2) bekezdés alkalmazása során a közvetlen és közvetett tulajdoni részesedéseket össze kell adni.
A Médiatv. 122. § (5) bekezdése szerint országos és körzeti műsorszolgáltatást végző részvénytársaság szavazati jogot biztosító részvénye alapítvány tulajdonában nem lehet.
A törvény a tulajdonszerzésre vonatkozó számos különös konszernjogi előírást tartalmaz. A Médiatv. 122. § (1) bekezdésében írt szabály 2007. július 10. napjától meghatározott alanyi körbe tartozók (Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok jogalanyai) minimális részesedésszerzését (a szavazati jogok legalább huszonhat százaléka) követeli meg. E szabály váltotta fel azt a protekcionista szabályt, amely korábban azt követelte meg, hogy a magyar jogalanyoknak kell a szavazati jogok legalább huszonhat százalékával rendelkezniük a műsorszolgáltató vállalkozásban. További különös konszernjogi előírás az, hogy országos és körzeti műsorszolgáltatást végző részvénytársaság szavazati jogot biztosító részvénye alapítvány tulajdonában nem lehet. A törvény e szabállyal a politikai párt által alapított alapítvány tulajdonszerzését tiltja meg.
A Médiatv. 123. § (1) bekezdése értelmében a szakosított műsorszolgáltató kivételével az országos műsorszolgáltatásra jogosult és az abban befolyásoló részesedéssel rendelkező nem szerezhet befolyásoló részesedést más műsorszolgáltatást, vagy műsorelosztást végző vállalkozásban.
A Médiatv. 123. (2) bekezdése alapján ugyanaz a vállalkozás műsorszolgáltatásra jogosult szervezetben a 86. § (5) bekezdésben foglalt korlátok között szerezhet befolyásoló részesedést.
A Médiatv. 124. § (1) bekezdése értelmében a körzeti és helyi műsorszolgáltató a műsorszolgáltatásának vételkörzetébe eső más körzeti vagy helyi műsorszolgáltatást végző vállalkozásban - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - befolyásoló részesedést nem szerezhet.
A Médiatv. 124. § (2) bekezdése alapján az (1) bekezdésben foglalt korlátozás nem alkalmazható, ha
a) a két műsorszolgáltató vételkörzete legfeljebb húsz százalékban fedi át egymást, vagy
b) a pályázat elbírálása után kihasználatlan adásidő marad és új pályázat kiírása mellett a szabadon maradt adásidőre szerződést kötnek az (1) bekezdésben megjelölt műsorszolgáltatóval, feltéve, hogy az általa így megszerzett adásidő a már meglevő adásidejétől nyolcvan százalékban eltér és egyik adásidő sem haladja meg a négy órát.
A Médiatv. 124. § (3) bekezdése szerint vezetékes műsorelosztó hálózat útján végzett körzeti vagy helyi műsorszolgáltatás esetén egy műsorszolgáltató az általa használt rendszerben legfeljebb a magyarországi műsorszolgáltatások elosztására szolgáló csatornái egyharmadának megfelelő számú csatornát, de legalább egyet vehet saját műsorszolgáltatásra igénybe.
A Médiatv. 125. § (1) bekezdése kimondja, hogy aki országos terjesztésű napilapban befolyásoló részesedéssel, kiadói, illetve alapítói joggal rendelkezik, országos - hálózatba kapcsolódás nélküli - műsorszórással terjesztett műsorszolgáltatóban, műsorelosztóban nem szerezhet befolyásoló részesedést, és viszont.
A Médiatv. 125. § (2) bekezdése értelmében, aki országos terjesztésű hetilapban - a műsorközlő hetilap kivételével - befolyásoló részesedéssel, kiadói, illetve alapítói joggal rendelkezik, országos - hálózatba kapcsolódás nélküli - műsorszórással terjesztett műsorszolgáltatóban nem szerezhet többségi tulajdont, és viszont.
A Médiatv. 125. § (3) bekezdése alapján, aki befolyásoló részesedéssel, kiadói, illetve alapítói joggal rendelkezik olyan nem országos terjesztésű napilapban, amelynek eladott napi példányszáma a tízezer példányt eléri, nem szerezhet többségi tulajdont olyan műsorszolgáltatóban, illetve műsorelosztóban, amelynek vételkörzete átfedi a lap terjesztési körzetének nyolcvan százalékát, és viszont.
A Médiatv. 125. § (4) bekezdése szerint a többségi tulajdonnál kisebb mértékű tulajdont a (3) bekezdésben meghatározott tulajdonos, kiadó vagy alapító akkor szerezhet, ha az adott vételkörzet legalább hetven százalékára kiterjedően már működik másik helyi vagy körzeti műsorszolgáltató, illetve műsorelosztó.
A Médiatv. 126. § (2) bekezdése szerint, aki lapterjesztő vállalkozásban befolyásoló részesedéssel rendelkezik, műsorszolgáltató vagy műsorelosztó vállalkozásban nem szerezhet befolyásoló részesedést, és viszont.
A Médiatv. 127. § (1) bekezdése alapján nem nyereségérdekelt műsorszolgáltató más műsorszolgáltatási jogosultságot is csak nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatóként szerezhet.
A Médiatv. 127. § (2) bekezdése szerint az üzemben tartó, aki saját műsort szolgáltat, nem rendelkezhet befolyásoló részesedéssel más műsorszolgáltatást végző vállalkozásban, illetve műsorszolgáltatási jogosultságot saját rendszerén kívül nem szerezhet.
A Médiatv. 127. § (3) bekezdése értelmében a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény szerinti szervezeti egyesülés és meghatározó befolyásszerzés nem engedélyezhető, ha az e törvényben foglaltak sérelmével jár.
A tulajdonszerzést korlátozó különös konszernjogi szabályokkal összefüggésben a Médiatv. miniszteri indokolása rámutat arra, hogy alapvető társadalmi érdek az, hogy a műsorszolgáltatás területén ne alakuljanak ki olyan monopóliumok, amelyek sérthetik az objektív és sokoldalú tájékoztatás és tájékozódás lehetőségének érvényesülését. A sokszínű, plurális műsorszolgáltatás megvalósulása érdekében a Médiatv. korlátozza az EGT-megállapodás részes államai jogalanyain kívüli eső személyek által megszerezhető tulajdonrész nagyságát az országos műsorszolgáltatóban, továbbá az elektronikus és a nyomtatott sajtó kereszttulajdonlása révén létrejöhető vélemény-monopóliumok kialakulásának megakadályozása céljából korlátokat állít fel. A Médiatv. 127. § (3) bekezdésében írt szabály tartalma szerint nem konszernjogi, hanem versenyjogi előírás. A Médiatv. alapvető hiányossága az, hogy egyáltalán nem szabályozza a befolyásoló részesedés megszerzését, növelését, megszűnését, csökkenését, sem bejelentési, sem engedélykérési kötelezettséget nem ír elő a befolyásszerző részére.

2. A Tszt., a Vet. és a Get. különös konszernjogi szabályai

Az energiaszolgáltató ágazat három alágazatra tagolódik: a távhőszolgáltatást a Tszt., a villamosenergia-szolgáltatást a Vet., a földgázszolgáltatást a Get. szabályozza. A 2003-as Get. 2009. június 30. napjáig hatályos, a Get. 2009. július 1. napján lép hatályba. Ezért nem ismertetjük a 2003-as Get. különös konszernjogi szabályait, hanem csak a hamarosan hatályba lépő Get. különös konszernjogi szabályait mutatjuk be.
A vonatkozó törvények alapján mind a távhőszolgáltatás, mind a villamosenergia-szolgáltatás, mind a földgázszolgáltatás hatósági engedélyköteles tevékenység. Az engedélyes vállalkozások feletti általános ellenőrzési, felügyeleti jogkört ellátó ágazat specifikus állami hatóság: a Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: MEH). Megállapítható az, hogy a Vet. és a Get. teljesen azonos módon, míg a Tszt. a másik két törvénytől eltérő módon szabályozza a befolyásszerzést. A három törvény egyike sem használja a minősített befolyás és az ellenőrző befolyás fogalmakat. Mindhárom ágazati törvény a 25, 50 és 75 százalékos befolyás megszerzéséhez engedélykérési kötelezettséget ír elő.
Tszt. 4. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) az e törvény hatálya alá tartozó és hatáskörébe utalt létesítmények és engedélyesek tekintetében jóváhagyja az engedélyezési hatáskörébe tartozó engedélyes átalakulását, valamint az engedélyesekben történő befolyásszerzés, illetőleg a jegyzett tőke értékének változását.
Tszt. 19. § (1) Az engedélyező jóváhagyó határozata szükséges az engedélyes társaságnak a gazdasági társaságokról szóló törvény (a továbbiakban: Gt.) szerinti
a) egyesüléséhez, és
b) szétválásához (a továbbiakban együttesen: átalakulás),
c) valamint alaptőkéjének, illetve törzstőkéjének legalább egynegyed résszel történő leszállításához, valamint
d) bármely engedélyes vállalkozásban történő, a szavazatok 25 százalékát, 50 százalékát, illetve 75 százalékát meghaladó befolyás szerzéséhez és az ehhez fűződő jogok gyakorlásához.
Tszt. 19. § (2) bekezdése értelmében az engedélyező nem tagadhatja meg az alaptőke, illetve a törzstőke leszállításához való hozzájárulást, ha azt az engedélyes számára külön jogszabály kötelezővé teszi. A cégjegyzékbe való bejegyzésre irányuló kérelmet a cégbírósághoz az engedélyező határozatával együtt kell benyújtani.
Tszt. 19. § (3) bekezdése alapján az engedélyező a jóváhagyást megtagadhatja, illetőleg feltételhez kötheti, ha az (1) bekezdés szerinti változások végrehajtása a távhőellátás biztonságát, az e törvényben meghatározott ellátási kötelezettség teljesítését, illetőleg a felhasználók érdekeit sérti.
Tszt. 19. § (4) bekezdése szerint az engedélyező hatóság határozatának hiányában az (1) bekezdés rendelkezéseivel kapcsolatos, a részvényesre és tagra vonatkozó változások a részvénykönyvbe nem jegyezhetők be, illetve a tagjegyzékbe nem tüntethetők fel és erre a társaságban jogot alapítani nem lehet.
Tszt. 19. § (5) bekezdése értelmében az (1) bekezdésben meghatározott egyesüléssel járó, valamint az (1) bekezdésben meghatározott tőkekoncentráció, illetve befolyásszerzés jóváhagyásához vagy annak megtagadásához az engedélyező köteles kikérni a Gazdasági Versenyhivatal véleményét.
Tszt. 19. § (6) bekezdése alapján, ha az engedélyes a Hivatal engedélyezési hatáskörébe tartozik, és a Hivataltól villamosenergia-termelésre működési engedéllyel is rendelkezik, az (1) bekezdés a)-d) pontjában szabályozott esetekben a Vet. rendelkezéseit is alkalmazni kell.
A Tszt. nem tartalmaz előírást arra nézve, hogy a szándékos és a nem szándékos, illetőleg a közvetlen és a közvetett befolyásszerzés egyaránt figyelembe jön-e. A távhőszolgáltatást ellátó vállalkozásban történő befolyásszerzéshez a MEH jóváhagyó határozata szükséges. A Tszt. nem tartalmaz előírást arra nézve, hogy a MEH jóváhagyó határozatát a befolyás létrejöttét megelőzően vagy a befolyás létrejöttét követően szükséges megszerezni. A Tszt. 19. § (2) bekezdés második mondatában írt szabály csak azt írja elő, hogy a cégjegyzékbe való bejegyzésre irányuló kérelmet a cégbírósághoz az engedélyező határozatával együtt kell benyújtani. A Ctv. vonatkozó előírásai szerint ugyanis a cégjegyzék tartalmazza a korlátolt felelősségű társasági és a részvénytársasági formában működő cég esetében azt, ha a tag (részvényes) szavazati jogának mértéke az 50 százalékot meghaladja, vagy ha a tag (részvényes) minősített többséget biztosító befolyással rendelkezik. A Tszt. 19. § (2) bekezdés második mondatában írt rendelkezésből csak annyi következik, hogy az engedélyes vállalkozás a MEH jóváhagyó határozatát a változásbejegyzési kérelem benyújtását megelőzően köteles megszerezni. Továbbá a 25 százalékot meghaladó, de az 50 százalékot meg nem haladó befolyás megszerzésekor tehát változásbejegyzési eljárás kezdeményezésére egyáltalán nem kerül sor. A Tszt. 19. § (2)-(3) bekezdéseiben rögzített szabályok meghatározzák azt, hogy a MEH mely esetekben tagadhatja meg, illetőleg nem tagadhatja meg a befolyásszerzés jóváhagyását. A Tszt. 19. § (4) bekezdésben írt szabály szükségtelen, tekintettel arra, hogy amennyiben a MEH nem hagyja jóvá a befolyásszerzést, úgy a tag (részvényes) üzletrész (részvény) tulajdonjogát eleve nem szerzi meg, következésképen azt a tagjegyzékben (részvénykönyvben) eleve nem lehet feltüntetni, s az alapján jogot a társasággal szemben eleve nem lehet gyakorolni. A Tszt. 19. § (6) bekezdésében írt szabály szerint, ha a társaság egyúttal a Vet. hatálya alá is tartozik, úgy a Vet. különös konszernjogi előírásait is alkalmazni kell.[232]
A Vet. 93. § (1) bekezdése értelmében bármely engedélyes vállalkozásban történő ötszázalékos mértéket elérő, majd ezt követően minden további ötszázalékos mértéket (tíz, tizenöt, húsz százalék stb.) elérő közvetlen és közvetett befolyásszerzést a szerző fél köteles a Hivatalnak haladéktalanul bejelenteni és a Hivatal köteles a befolyásszerzés tudomásulvételét visszaigazolni. A befolyásszerzésre, annak mértékére, az összehangoltan eljáró személyekre, és a bejelentés tartalmára vonatkozóan a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A szavazatok 25 százalékát, 50 százalékát, illetve 75 százalékát meghaladó befolyás szerzéséhez és az ehhez fűződő jogok gyakorlásához a Hivatal előzetes hozzájáruló határozata is szükséges. A cégjegyzékbe való bejegyzésre irányuló kérelmet a cégbírósághoz a Hivatal határozatával együtt lehet benyújtani.
A Vet. 93. § (2) bekezdése alapján az (1) bekezdésben meghatározottak vonatkoznak az e törvény és a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény hatálya alá tartozó engedélyesek közötti befolyásszerzésre is.
A Vet. 93. § (3) bekezdése szerint az (1) bekezdés szerinti befolyásszerzés nem igényli a Hivatal előzetes hozzájáruló határozatát a következő esetekben:
a) kiserőművi összevont engedélyes esetében,
b) magánvezeték létesítése, működtetése, vagy a működtetés szüneteltetése, a vezeték kapacitásának megváltoztatása esetében,
c) közvetlen vezeték engedélyese esetében.
A Vet. 159. § w) pontja értelmében a Hivatal a villamosenergia-ellátással, a villamosenergia-ellátás biztonságának és a villamosenergia-piac hatékony működésének felügyeletével, továbbá az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével, és a hatásos verseny elősegítésével kapcsolatos feladatai körében e törvény szerint jóváhagyja az engedélyesekben történő befolyásszerzést.
Habár a Vet. nem tartalmaz kifejezett előírást arra nézve, hogy a szándékos és a nem szándékos befolyásszerzés egyaránt figyelembe jön-e, álláspontunk szerint a Tpt.-re történő utaló szabályból ez következik. A Vet. 93. § (1) bekezdésben rögzített szabályok szerint a villamosenergia-szolgáltatást nyújtó vállalkozásban történő befolyásszerzés esetében az alacsonyabb mértékű befolyás megszerzésekor a befolyásszerzőt bejelentési kötelezettség, míg a magasabb mértékű befolyás megszerzésekor a befolyásszerzőt engedélykérési kötelezettség terheli a MEH irányában. A Vet. 93. § (1) bekezdés első mondatában írt szabály szerint a befolyásszerzőt utólagos (haladéktalan) bejelentési kötelezettség terheli bármely engedélyes vállalkozásban történő ötszázalékos mértéket elérő, majd ezt követően minden további ötszázalékos mértéket (tíz, tizenöt, húsz százalék stb.) elérő közvetlen és közvetett befolyás megszerzésekor. Vet. 93. § (1) bekezdés harmadik mondatában írt szabály szerint a befolyásszerzőt előzetes engedélykérési kötelezettség terheli a szavazatok 25 százalékát, 50 százalékát, illetve 75 százalékát meghaladó befolyás megszerzéséhez. Habár a Vet. 93. § (1) bekezdés harmadik mondata kifejezetten nem tartalmaz előírást arra nézve, hogy a magasabb mértékű befolyásszerzésnél is figyelembe jön-e mind a közvetlen, mind a közvetett befolyásszerzés, álláspontunk szerint az első mondatban írt szabályból ez következik. A Vet. 93. § (1) bekezdés második mondatában rögzített utaló szabály szerint a befolyásszerzésre, annak mértékére, az összehangoltan eljáró személyekre, és a bejelentés tartalmára vonatkozóan a Tpt. szabályait kell alkalmazni. Habár az utaló szabály szerint a befolyás mértékére is a Tpt. szabályait kell alkalmazni, álláspontunk szerint ez nem így van, tekintettel arra, hogy a Vet. 93. § (1) bekezdésében írt szabályok a befolyásszerzés mértékét a Tpt. általános és különös konszernjogi szabályaitól eltérően határozzák meg. A Vet. 93. § (1) bekezdés negyedik mondatában írt szabály alapján a cégjegyzékbe való bejegyzésre irányuló kérelmet a cégbírósághoz a MEH határozatával együtt lehet benyújtani. A Ctv. vonatkozó előírásai szerint ugyanis a cégjegyzék tartalmazza a korlátolt felelősségű társasági és a részvénytársasági formában működő cég esetében azt, ha a tag (részvényes) szavazati jogának mértéke az 50 százalékot meghaladja, vagy ha a tag (részvényes) minősített többséget biztosító befolyással rendelkezik. Ugyanakkor 25 százalékot meghaladó, de az 50 százalékot meg nem haladó befolyás megszerzésekor változásbejegyzési eljárás kezdeményezésére nem kerül sor, ilyen esetben tehát a MEH határozatot a cégbíróságra nem kell benyújtani.[233]
A Vet. 93. § (2) bekezdésében írt szabály a Vet. és a 2003-as Get. hatálya alá tartozó engedélyes vállalkozások egymás közötti befolyásszerzését szabályozza. A Vet. 93. § (3) bekezdésében írt szabály azokat az eseteket határozza meg, amikor nincs szükség a MEH előzetes engedélyére a befolyásszerzéshez.
A Get. 123. § (1) bekezdése értelmében bármely engedélyes földgázipari vállalkozásban történő ötszázalékos mértéket elérő, majd ezt követően minden további ötszázalékos mértéket elérő közvetlen és közvetett befolyásszerzést a szerző fél köteles a Hivatalnak haladéktalanul bejelenteni. A befolyásszerzésre, annak mértékére, az összehangoltan eljáró személyekre és a bejelentés tartalmára vonatkozóan a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A szavazatok 25%-át, 50%-át vagy 75%-át meghaladó befolyás szerzéséhez és az ehhez fűződő jogok gyakorlásához a Hivatal előzetes hozzájáruló határozata is szükséges. A cégjegyzékbe való bejegyzésre irányuló kérelmet a cégbírósághoz a Hivatal határozatával együtt lehet benyújtani.
A Get. 123. § (2) bekezdése alapján az (1) bekezdés szerinti befolyásszerzés nem igényli a Hivatal előzetes jóváhagyó határozatát az egyablakos kiszolgálású nemzetközi szállítóvezeték engedélyese, a célvezeték üzemeltetője, valamint a telephelyi szolgáltató esetében.
Get. 127. § p) pontja szerint a Hivatal a földgázellátással, a földgázellátás biztonságának és a földgázpiac hatékony működésének felügyeletével, továbbá az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével, és a hatásos verseny elősegítésével kapcsolatos feladatai körében e törvény szerint jóváhagyja az engedélyesekben történő befolyásszerzést.
A Get. különös konszernjogi szabályai - a Get. 123. § (2) bekezdésben írt szabály kivételével - megegyeznek a Vet. különös konszernjogi szabályaival, így azokra a fentebb kifejtettek vonatkoznak.

3. A Kbtv. és a Kbtv.-módosítás

A 2007. október 24. napján hatályba lépett Kbtv. meghatározta (bővítette és pontosította) a stratégiai jelentőségű gazdasági társaság jogfogalmát. A Kbtv. 1. § (1) bekezdése kimondja, hogy e törvény alkalmazásában a) az ország közellátásának biztonsága szempontjából stratégiai jelentőségű gazdasági társaság (a továbbiakban: stratégiai jelentőségű gazdasági társaság): az ország energiaellátásának, illetve az ország vízellátásának biztonsága szempontjából stratégiai jelentőségű gazdasági társaság; b) az ország energiaellátásának biztonsága szempontjából stratégiai jelentőségű gazdasági társaság: valamennyi, ba) az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló Privtv. 2007. január 1-jén hatályos mellékletében megjelölt és e törvény hatálybalépésekor villamosenergia-ipari vagy földgázipari engedélyes tevékenységet végző gazdasági társaság, bb) a Privtv. 2007. január 1-jén hatályos mellékletében megjelölt gazdasági társaság e törvény hatálybalépésekor földgáz- vagy villamosenergia-kereskedelmi, közüzemi nagykereskedelmi, elosztói, illetve földgázszállítási engedélyes tevékenységet végző belföldi székhellyel rendelkező leányvállalata vagy a ba) alpontban meghatározott gazdasági társaságban többségi befolyással rendelkező gazdasági társaság elosztói engedélyes tevékenységet végző leányvállalata, valamint bc) a ba)-bb) alpontokban meghatározott társaságnak az alapvető eszközeit birtokló belföldi székhellyel rendelkező leányvállalata, illetve bd) a ba)-bc) alpontokban meghatározott társaságnak vagy belföldi székhellyel rendelkező leányvállalatának a villamosenergia-ipari vagy földgázipari engedélyköteles tevékenységet végző, alapvető eszközöket birtokló jogutódja, valamint be) a ba)-bd) alpontokban meghatározott társaságok többségi befolyással rendelkező jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság belföldi székhellyel rendelkező tulajdonosa, illetve belföldi székhellyel rendelkező jogutódja; c) az ország vízellátásának biztonsága szempontjából stratégiai jelentőségű gazdasági társaság: valamennyi, ca) a Privtv. 2007. január 1-jén hatályos mellékletében meghatározott és e törvény hatálybalépésekor a víziközművekkel a külön törvényben meghatározott közüzemi tevékenységet végző gazdasági társaság, cb) a ca) alpontban meghatározott társaságnak az alapvető eszközeit birtokló belföldi székhellyel rendelkező leányvállalata, valamint cc) a ca)-cc) alpontban meghatározott társaságnak vagy belföldi székhellyel rendelkező leányvállalatának a víziközművekkel a külön törvényben meghatározott közüzemi tevékenységet végző, alapvető eszközöket birtokló jogutódja; d) alapvető eszköz: amennyiben jogszabály, illetve jogszabály alapján kiadott működési engedély másképpen nem rendelkezik, a stratégiai jelentőségű gazdasági társaság alaptevékenysége folytatását biztosító alapvető eszközeinek és vagyoni értékű jogainak köre.[234]
A stratégiai jelentőségű gazdasági társaság jogfogalmát meghatározó Kbtv. 1. § (1) bekezdése alkotmányellenes egyrészt azon ok miatt, mert az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző megengedhetetlen megkülönböztetést (hátrányos diszkriminációt) valósít meg, amikor önkényesen határozza meg a stratégiai jelentőségű gazdasági társaság alanyi körét. Az alanyi körbe tartozást ugyanis kizárólag az határozza meg, hogy az adott gazdasági társaság szerepel-e a Privtv. 2007. január 1-jén hatályos mellékletében vagy sem, az alanyi körbe tartozásnak nincsenek objektív kritériumai (például a vállalkozás vagyoni, pénzügyi, jövedelemi helyzetét mutató mérőszámok). Az ilyen megkülönböztetés önkényes, mert semmilyen alkotmányos indoka nincsen. A fenti szabályok alkotmányellenesek másrészt azon ok miatt, mert ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményével. A fenti jogszabályok ugyanis a stratégiai jelentőségű gazdasági társaság jogfogalmát olyan utaló szabály segítségével határozzák meg, amely egy másik jogszabály már hatályban nem lévő mellékletére (a Privtv. 2007. január 1. napján hatályban volt), vagyis közjogi (alkotmányjogi) szempontból nem létező irományra utal.
A Kbtv. 1. § (3) bekezdése alapján a stratégiai jelentőségű gazdasági társaságban nyilvános vételi ajánlat útján történő befolyásszerzés esetén a nyilvános vételi ajánlat mellékletét képező működési tervet az ajánlattevő legfőbb szervének is - az ajánlatnak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez történő benyújtását megelőzően - jóvá kell hagynia.
Az alkotmányellenes és közösségi joggal ellentétes szabályt az Európai Bizottság által a Magyar Köztársaság ellen indított jogsértési eljárásra tekintettel a magyar jogalkotó a Kbtv.-módosítás útján 2008. november 20. napjától hatályon kívül helyezte.
A Kbtv. 1. § (4) bekezdése szerint a stratégiai jelentőségű gazdasági társaság igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak visszahívásáról szóló határozatot a társaság legfőbb szervének háromnegyedes többséggel kell meghoznia, kivéve, ha a stratégiai jelentőségű gazdasági társaság legfőbb szerve a társaság igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjait öt évnél hosszabb határozott időre vagy határozatlan időre választotta meg, vagy a társaság alapszabálya másként rendelkezik. Konszernjogi szempontból figyelemre méltó az, hogy a törvény főszabályként minősített többségű határozatot ír elő a stratégiai jelentőségű gazdasági társaság igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak visszahívásához, míg a megválasztásukhoz ezt nem írja elő. Úgy tűnik a jogalkotó a törvény hatálybalépésekor ilyen tisztséget betöltő és/vagy a mindenkor ilyen tisztséget betöltő személyeket kívánja "védelemben" részesíteni a kisebbségi részvényesek rovására. A vizsgált rendelkezés diszpozitív, attól el lehet térni. Az egyik eltérés az lenne, ha a társaság igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjait öt évnél hosszabb határozott időre választanák. Ez azonban a Gt. 24. § (1) bekezdés első mondata szerint nem lehetséges. Kihangsúlyozandó az, hogy a minősített befolyásszerző egyedül képes meghozni a legfőbb szerv ülésén a stratégiai jelentőségű gazdasági társaság igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak visszahívását elrendelő határozatot.
A Kbtv. 2. § (5) bekezdés alapján a Magyar Energia Hivatal az ország energiaellátásának biztonsága szempontjából stratégiai jelentőségű gazdasági társaság igazgatóságának és felügyelőbizottságának egy-egy tagját, illetve igazgatótanácsának egy tagját első alkalommal az e törvény hatálybalépését követő 30 napon belül jelöli ki. A Privtv. 8/A. §-a alkalmazásával a Magyar Energia Hivatal által e törvény hatálybalépését megelőzően jelölt személyt az e bekezdés szerint első alkalommal jelölt személynek kell tekinteni.
A Kbtv. 2. § (6) bekezdése szerint a Magyar Energia Hivatal által első alkalommal jelölt személyt az ország energiaellátásának biztonsága szempontjából stratégiai jelentőségű gazdasági társaság legfőbb szerve köteles a jelölést követő első ülésén az igazgatóság és felügyelőbizottság, illetve az igazgatótanács tagjává választani, kivéve, ha a jelölttel szemben törvényben foglalt kizáró ok áll fenn. Ebben az esetben újabb jelölést kell kérni.
Az alkotmányellenes és közösségi joggal ellentétes szabályokat az Európai Bizottság által a Magyar Köztársaság ellen indított jogsértési eljárásra tekintettel a magyar jogalkotó a Kbtv. módosítása útján 2008. november 20. napjától hatályon kívül helyezte. A Kbtv.-módosítás ezzel együtt megfelelően módosította Vet.-et, a 2003-as Get.-et és a Get.-et. A Kbtv.-módosítás 2. §-a pedig úgy rendelkezett, hogy a Magyar Energia Hivatal az általa a Kbtv. 2. §-ának (5) és (6) bekezdése, vagy a Vet. 159. §-ának zs) pontja, illetve a Get. 4. §-a (1) bekezdésének zs) pontja alapján kijelölt személyeket legkésőbb 2009. május 31-éig visszahívja, ellenkező esetben a kijelölt személyek megbízatása 2009. május 31-én e törvény erejénél fogva megszűnik.

4. A Vtv. különös konszernjogi szabályai

A vasúti jogot a Vtv. és a törvény végrehajtásáról szóló nagyszámú kormányrendelet és miniszteri rendelet szabályozza. A magyar jogalkotó a vasúti jogba a vonatkozó közösségi irányelvekben foglalt szabályokat többé-kevésbé átültette. A Vtv. 6. § (1) bekezdése értelmében a vasúti pályahálózat működtetése, valamint a vasúti személyszállítás, az árutovábbítás és a vontatási szolgáltatás, működési hatósági engedélyhez (a továbbiakban: működési engedély) kötött tevékenység. A vasúti társaságok működésének folyamatos ellenőrzését és felügyeletét ágazat-specifikus állami hatóságként (vasúti közlekedési hatóságként és vasúti igazgatási szervként egyaránt) a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) látja el a Nemzeti Közlekedési Hatóságról szóló 263/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdésében és a 6/A. § (1) bekezdésben rögzített szabály alapján. Az NKH hatáskörébe tartozik - egyebek mellett - a működési engedély megadásának, módosításának és visszavonásának jogköre. A vasúti jog tartalmaz különös konszernjogi előírásokat egyrészt a működési engedély módosítása körében, másrészt a működési engedély feltételeivel kapcsolatos bejelentés körében.
A vasúti társaságok működésének engedélyezését a Vtv. mellett a 45/2006 (VII. 11.) GKM rendelet szabályozza.
A GKM rendelet 12. §-a kimondja, hogy a vasúti igazgatási szerv a működési engedélyt kérelemre (13. §) vagy hivatalból (14. §) módosítja.
A GKM rendelet 13. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a működési engedéllyel rendelkező vasúti társaság köteles kérni engedélyének módosítását, amennyiben átalakul, a cégjegyzékben szereplő adataiban egyéb változás áll be.
A GKM rendelet 13. § (4) bekezdése alapján a módosítás iránti kérelemre a működési engedély iránti kérelemre vonatkozó szabályok megfelelően irányadók.
A GKM rendelet 13. § (5) bekezdése szerint a módosítás iránti kérelmet a vasúti igazgatási szerv által rendszeresített formanyomtatványon kell benyújtani.
A GKM rendelet 14. §-a értelmében a vasúti igazgatási szerv a működési engedélyt hivatalból módosítja
a) jogszabályváltozás esetén, a jogszabályban megjelölt átmeneti határidővel;
b) ha a rendszeres adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése következtében vagy a vasúti igazgatási szerv ellenőrzési tevékenysége során a 13. § (1) bekezdés szerinti adatok változását észleli.
A GKM rendelet 15. §-a alapján a működési engedély módosítására irányuló eljárásra az engedélyezés szabályai megfelelően irányadók.
Tekintettel arra, hogy a GKM rendelet 13. § (1) bekezdés d) pontja szerint minden cégjegyzékbe vezetett adatváltozás okán a vasúti társaság köteles működési engedély módosítás iránti kérelmet benyújtani, a vasúti társaság abban az esetben is köteles ezt megtenni, amikor elismert vállalatcsoport tagjává, vagy uralkodó tagjává válik, korlátolt felelősségű társasági formában működő vasúti társaság esetén amennyiben a tag szavazati jogának mértéke az 50 százalékot meghaladja, vagy a tag minősített többségű befolyással rendelkezik, illetőleg a zártkörűen működő részvénytársasági formában működő vasúti társaság esetén amennyiben a részvényes szavazati jogának mértéke az 50 százalékot meghaladja, vagy a részvényes minősített többségű befolyással rendelkezik.[235][236][237]
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Gt. 55. § (1) bekezdésben rögzített szabály szerint a számviteli törvényben foglaltak szerint összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésére köteles gazdasági társaság lehet uralkodó tag (részvényes), a Gt. 52. § (1) bekezdésében írt szabály szerint többségi tag (részvényes), illetőleg minősített befolyásszerző bármely jogalany lehet. A vasúti társaságot terhelő működési engedély módosítás iránti kérelem benyújtásának kötelezettsége azt követően keletkezik, hogy a cégbíróság a változást határozatával a cégjegyzékbe bejegyezte, s a változás tényéről a vasúti társaság tudomást szerzett.
Vtv. 8. § (5) bekezdése értelmében a vasúti társaság köteles a működési engedély feltételeivel kapcsolatos minden változásról haladéktalanul tájékoztatni a vasúti igazgatási szervet. A vasúti igazgatási szerv elrendeli a működési engedély felülvizsgálatát a vasúti társaság jogi helyzetére befolyást gyakorló változás, így különösen más társasággal való egyesülése esetén. A vasúti társaság a külön jogszabályban meghatározott időközönként és tartalommal rendszeresen igazolni köteles a vasúti igazgatási szerv részére a feltételek teljesítését.
A vasúti társaság jogi helyzetére befolyást gyakorló változásnak minősül - egyebek mellett - az is, ha a vasúti társaságban egy másik vasúti társaság szerez befolyást. A GKM rendelet 17. § (1) bekezdése szerint a vasúti társaság köteles a vasúti igazgatási szervnek haladéktalanul írásban bejelenteni minden olyan változást, amely érinti a működési engedély kiadásának, valamint az engedélyköteles tevékenység gyakorlásának feltételeit. A bejelentéshez csatolni kell a benne foglalt tényállítást igazoló okiratot, nyilatkozatot azzal, hogy az okirat benyújtására a 9. § (7) bekezdése irányadó. A bejelentési kötelezettség részletes szabályait a működési engedély tartalmazza. A GKM rendelet 17. § (2) bekezdése alapján a vasúti társaság köteles bejelenteni a vasúti igazgatási szervnek, ha más vasúti társasággal olyan kapcsolatot alakít ki, amelynek révén a másik vasúti társaságban a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 685/B. §-ában meghatározott többségi befolyással, illetőleg a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 5. §-a (1) bekezdése 19. pontjának c) alpontjában meghatározott befolyásoló részesedéssel (e rendelet alkalmazásában a továbbiakban együtt: többségi befolyásszerzés) rendelkezik.
A GKM rendelet 17. § (1) bekezdésében írt szabály szerint a vasúti társaságot haladéktalan bejelentési kötelezettség terheli, ha abban egy másik vasúti társaság befolyást szerez. A GKM rendelet 17. § (2) bekezdésében írt szabály ügyetlen megoldásként egyaránt utal a Ptk. 685/B. §-ában meghatározott többségi befolyásra, másrészt a Tpt. 5. § (1) bekezdés 19. pont c) alpontjában meghatározott befolyásoló részesedésre. A kétirányú utalás eleve szükségtelen és indokolatlan. A Ptk. 685/B. §-ában meghatározott többségi befolyás fogalmát már részletesen bemutattuk a III. fejezet 1.3. pontjában, ezért annak megismétlésétől eltekintünk. A Tpt. hivatkozott szabálya (a "befolyásoló részesedés" jogfogalom) 2009. január 1. napja óta már nem létezik. Mint ahogy azt a VIII. fejezet 1. pontjában már kifejtettük, a "befolyásoló részesedés" fogalom-elnevezést felváltotta a "minősített befolyás" fogalom-elnevezés, amelyet már nem a Tpt., hanem a Bszt. határoz meg. Álláspontunk szerint a helyes szabályozás az lenne, ha a GKM rendelet kizárólag a Ptk. 685/B. §-ában meghatározott többségi befolyásra utalna vissza.
Felhívjuk végezetül a figyelmet arra, hogy különös konszernjogi szempontból a bejelentési kötelezettség - ellentétben a működési engedély módosítása iránti kötelezettséggel - csak akkor terheli a vasúti társaságot, ha abban egy másik vasúti társaság szerez többségi befolyást.

Bibliográfia

I. Monográfiák, kézikönyvek, tankönyvek

Balogh Zsolt-Holló András: Az értelmezett Alkotmány. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2005.
Gál Judit-Pálinkásné Mika Ágnes: Társasági jogi perek. HVG-Orac Kiadó, Budapest, 2007.
Kisfaludi András: Társasági jog. Complex Kiadó, Budapest, 2007.
Kisfaludi András-Szabó Marianna (szerkesztők): A gazdasági társaságok nagy kézikönyve. Complex Kiadó, Budapest, 2008.
Kun Tibor (szerkesztő): A társasági törvény 1988. Láng Kiadó, Budapest, 1988.
Lenkovics Barnabás: Magyar polgári jog. A dologi jog vázlata. Ikva Könyvkiadó, Budapest, 1993.
Nochta Tibor: Társasági jog. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2006.
Sárközy Tamás: A magyar társasági jog Európában. HVG-Orac Kiadó, Budapest, 2001.
Sárközy Tamás (szerkesztő): Társasági törvény, cégtörvény. HVG-Orac Kiadó, Budapest, 2000.
Sárközy Tamás (szerkesztő): Társasági törvény, cégtörvény 2006. HVG-Orac Kiadó, Budapest, 2008.
Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata I-II. kötet. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1933.
Vékás Lajos: Magyar polgári jog. Öröklési jog. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 1995.
Tomori Erika: Értékpapírjog és a tőkepiac szabályozása. Közép-európai Brókerképző Alapítvány, Budapest, 2006.
Török Tamás: Felelősség a társasági jogban. HVG-Orac Kiadó, Budapest, 2007.
Ujvári Géza: A konszolidált (összevont) éves beszámoló. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2004.

II. Tanulmányok

Darázs Lénárd: A konszernjogi uralmi szerződés polgári jogi és/vagy társasági jogi természete.
Gadó Gábor: Az új Gt. konszernjogáról. In: Gazdaság és Jog 2006. év 6-7. szám.
Jasztrobovszky Tamás: A közvetett befolyásszerzés szabályairól. In: Gazdaság és Jog 2000. év 6. szám.
Kisfaludi András: A gazdasági társaságban fennálló tagsági jogok megszüntetése mint alapvető társasági jog. In: Sárközy Tamás ünnepi kötet, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2006.
Kircsi Anikó: Új vállalatfelvásárlási szabályok: Befolyásszerzés másként. In: Cég és Jog 2001. év 9. szám.
Miskolczi Bodnár Péter: Fekete lyukak a hatályba léptető rendelkezésekben. In: Gazdaság és Jog 1998. év 4. szám.
Miskolczi Bodnár Péter: Az irányítást biztosító befolyás szabályozásának fő kérdései az 1988., az 1997. és 2006. évi társasági törvényben. In: Sárközy Tamás ünnepi kötet, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2006.
Nikolicza Péter: (Elő-) kérdések tisztázása a Gt. konszernjogi fejezetének tervezett módosítására tekintettel. In: Jogtudományi Közlöny 2004. év január.
Nikolicza Péter: A szerződéses konszernt fakasztó uralmi szerződés a német részvényjogban - egy recepcióra érdemes jogi intézmény a magyar konszernjog számára. In: Jogtudományi Közlöny 2004. év február.
Nikolicza Péter: Törvényalkotói baklövés-e az új társasági törvény vállalatcsoport fejezet koncepciója. In: Jogtudományi Közlöny 2005. év október.
Sajó András: A "láthatatlan alkotmány" apróbetűi: A magyar Alkotmánybíróság első ezerkétszáz napja. In: Állam és Jogtudomány 1993: 1-2.
Sándor Tamás: Vállalatfelvásárlás a magyar jogban. In: Eörsi Gyula emlékkönyv, HVG-Orac Kiadó, Budapest, 2002.
Sárközy Tamás: Konszernjog, avagy a vállalatcsoportok joga - új komplex jogterület. In: Gazdaság és Jog 2007. év 6-7. szám.
Szigeti Adrienn: Konszernjog: befolyásszerzés gazdasági társaságokban. In: Cég és Jog 1999. év 2. szám.
T. Nagy Erzsébet: Az uralkodó tag felelőssége. In.: Gazdaság és Jog 1998. év 4. szám.
T. Nagy Erzsébet: A gazdasági társaságban történő befolyásszerzés szabályairól. In: Gazdaság és Jog 1999. év 4. szám.
Török Tamás: A befolyásszerzés fogalma a módosított értékpapír törvényben. In.: Gazdaság és Jog 2001. év 12. szám.
Török Tamás: A befolyásszerző részvényes vételi kötelezettsége a Gt. 295. §-a alapján. In.: Gazdaság és Jog 2004. év 1. szám.
Török Tamás: A nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés új szabályozása. In.: Gazdaság és Jog 2006. év 8. szám.
Török Tamás: A befolyásszerző törvényen alapuló vételi jogának alkotmányossága. In.: Gazdaság és Jog 2007. év 9. szám.
Török Tamás: Zálogjog korlátolt felelősségű társaság üzletrészén és a részvényen. In: Gazdaság és Jog 2008. év 6. szám.
Vezekényi Ursula: A korlátolt tagi, részvényesi felelősség áttörése a társasági törvényekben a bírói gyakorlat tükrében. In: Sárközy Tamás ünnepi kötet, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2006.
Varga János Tamás: Az amerikai "takeover". In: Gazdaság és Jog 1996. év 10. szám.
Varga János Tamás: Részesedésszerzés és befolyásszerzés gazdasági társaságokban. In: Gazdaság és Jog 1998. év 10. szám.
Wellmann György: Tagi felelősségátvitel társasági jogunkban. In: Gazdaság és Jog 2008. év 11. szám.

Lábjegyzet

[1]Valamennyi európai állam a német 1965-ös részvénytörvény konszernjogának teljes vagy részleges recepcióját hajtotta végre. Sárközy Tamás: A magyar társasági jog Európában. A társasági jog és a konszernjog elméleti alapjai, 297-304. oldalak. Varga János Tamás: Az Amerikai Egyesült Államok "take-over" szabályozása. In: Gazdaság és jog. 1996. 11. szám. Nikolicza Péter: Törvényalkotói baklövés-e az új társasági törvény vállalatcsoport-fejezet koncepciója? In: Jogtudományi Közlöny, 2005. október.

[2]A periféria és félperiféria társadalmakban a nagyvállalatokon belül a nyilvánosan működő részvénytársaságok jelentősége valamennyi mutatószám szempontjából kisebb. Például: 2006. évben Magyarországon 63 nagyvállalatnak volt 100 milliárd forintnál nagyobb éves árbevétele, amelyből mindössze 8 volt nyilvánosan működő részvénytársaság. A 63 nagyvállalat együttes éves árbevétele 20 000 milliárd forint volt, míg a 8 nyilvánosan működő részvénytársaság együttes árbevétele 4300 milliárd forint volt. (forrás: HVG vállalatfigyelő, 2006. éves árbevétel adatok).

[3]Sárközy ugyanilyen bontásban részletesen tárgyalja a vállalatcsoportokra vonatkozó jogi szabályozást. A magyar társasági jog Európában. A társasági jog és a konszernjog elmélet alapjai (297-304. oldalak) és a Konszernjog avagy a vállalatcsoportok joga - új komplex jogterület. In: Gazdaság és Jog, 2007. év 6-7. szám. Eltérés: Sárközy a konszernjogot általános gyűjtőfogalomként használja, nem pedig a társasági jog egy részterületeként definiálja.

[4]Kisfaludi is a konszernjog alapvető céljának tekinti a fokozott kisebbség- és hitelezővédelmet. Kisfaludi András: Társasági jog, 685. oldal, Kisfaludi András-Szabó Marianna (szerkesztők): A gazdasági társaságok nagy kézikönyve, 1585. oldal.

[5]Alkotmány 13. § (1) bekezdés

[6]935/B/1997. AB határozat

[7]Alkotmány 2. § (1) bekezdés

[8]A kisebbségvédelmet és a hitelezővédelmet részletesen ismertetjük egy korábbi könyvünkben. Török Tamás: Felelősség a társasági jogban, 100-120. oldalak.

[9]A jogállamisággal-jogbiztossággal összefüggésben a Holló–Balogh szerzőpáros az alábbiakat írja: „Az Alkotmánybíróság tizenöt éves ítélkezési gyakorlatának összefoglalásakor megalapozottan állíthatjuk, hogy a jogállamisághoz, azon belül a jogbiztonság tételéhez tartozik a legtöbb értelmezés. A rendszerváltozás jogállami-jogbiztonsági követelményein túl, a jogbiztonság fogalma „önálló életet él” az alkotmányvédelem rendszerében, az ehhez tapadó értelmezések, elvi megállapítások máig gyarapodnak.” A jogegyenlőséggel (a diszkrimináció tilalmával) összefüggésben a következőket írják: „Az Alkotmánybíróság tizenöt éves gyakorlata során a legtöbb esetben gyakorolt utólagos normakontroll-hatáskörében a legtöbb döntést az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmére hivatkozó indítványok elbírálásának tárgyában hozta.” Az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben rámutatnak arra, hogy az Alkotmánybíróság szerint az emberi méltósághoz való alapjog „szubszidiárius alapjog”, illetve „általános személyiségi jog”, azaz minden olyan esetben megalapozza az alkotmányvédelmet, ha az adott tényállásra a konkrét nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. Holló András–Balogh Zsolt: Az értelmezett Alkotmány, 13., 701. és 889. oldalak. A jogállamiság követelményének túlfeszítésével összefüggésben Sajó úgy fogalmaz, hogy a Sólyom-féle Alkotmánybíróság a jogállami forradalom letéteményesének nyilvánította magát, Sajó András: a „láthatatlan alkotmány” apróbetűi, in: Állam és Jogtudomány, 1993:1–2.

[10]21/1194. (IV. 16.) AB határozat

[11]61/1993. (IX. 29.) AB határozat

[12]Alkotmány 9. § (1) bekezdése, 13. § (1) bekezdése

[13]59/1991. (XI. 19.) AB határozat

[14]33/1993. (V. 28.) AB határozat

[15]33/1993. (V. 28.) AB határozat

[16]Gt. 3. § (1) bekezdés

[17]A magyar társasági jog az új Gt. 2006. július 1. napi hatályba lépésétől fogva engedi meg azt, hogy a tag átruházza a közkereseti társaságban és a betéti társaságban fennálló részesedését [Gt. 101. § (1) bekezdés és Gt. 108. § (3) bekezdés].

[18]Kisfaludi hívja fel a figyelmet tőkekivonás szabadságába tartozó társasági részesedés átruházása jogának és a társasági jogban érvényesülő kisebbségvédelemnek a kapcsolatára. Kisfaludi András: A gazdasági társaságban fennálló tagsági jogok megszüntetése mint alapvető társasági jog, 5.2. pontja.

[19]Olaszország esetei: C-58/1999. sz., C-174/2004. sz., C-463/2004. sz. és C-464. sz. egyesített ügy, Spanyolország esete: C-463/2000. sz., Franciaország esete: C-483/1999. sz., Belgium esete: C-503/1999. sz., Hollandia esetei: C-282/2004. sz. és C-283/2004. sz. egyesített ügy, Németország esete: C-112/2005. sz. Az Európai Bizottság 2005 decemberében, majd 2007 decemberében indított újabb jogsértési eljárást Magyarország ellen az RSZ 56. cikkének megsértése miatt, amely nem jutott el bírósági szakaszba. A 2007 decemberében indított jogsértési eljárás következtében fogadta el az Országgyűlés 2008 novemberében a Kbtv.-módosítást.

[20]Darázs a társaságok függősége-függetlensége dichotómia alapján határolja el a konszernjogot a kartelljogtól. Darázs Lénárd: A konszernjogi uralmi szerződés polgári jogi és/vagy társasági jogi természete című tanulmánya I/2/b) pontjában.

[21]Ctv. 27. § (2) bekezdés a) pont, Ctv. 27. § (4) bekezdés bc) pont

[22]Ctv. 25. § (1) bekezdés p) pont

[23]Tpvt. 29. §

[24]Gt. 67. § (3) bekezdés

[25]Tpvt. 23. § (1) bekezdés a) pont

[26]Tpvt. 23. § (1) bekezdés b) pont

[27]Tpvt. 23. § (1) bekezdés c) pont

[28]Sárközy a német és az angol–amerikai konszernjog hatásának kettősségére hívja fel a figyelmet az összes európai volt szocialista ország esetében. Sárközy Tamás: A magyar társasági jog Európában. A társasági jog és a konszernjog elméleti alapjai, 297–304. oldalak. Sárközy Tamás: Konszernjog avagy a vállalatcsoportok joga – új komplex jogterület. In: Gazdaság és Jog, 2007. év 6–7. szám. Miskolczi Bodnár említi meg, hogy mind az 1997-es Gt., mind a 2006-os Gt. előkészítése során felmerült a Kodifikációs Bizottságban a társasági jog egységesítése, egyetlen törvényben megvalósítandó kodifikációja. A Kodifikációs Bizottság ezt a szabályozási technikát mindkét alkalommal elvetette, egyrészt a szabályozás eltérő jellegére, másrészt a különszabályozást megvalósító nemzetközi példákra tekintettel. Miskolczi Bodnár Péter: Az irányítást biztosító befolyás szabályozásának fő kérdései az 1988., az 1997. és a 2006. évi társasági törvényben. Sándor Tamás megítélése szerint a take-over szabályokat dogmatikai, strukturális és tartalmi szempontokat tekintve a részvényjogban, azaz a Gt.-ben kellett volna elhelyezni. Sándor Tamás: Vállalatfelvásárlás a magyar jogban. I. fejezet 2. pont.

[29]Sárközy és Nikolicza részletesen ismerteti a 1965-ös német részvénytörvény faktikus konszern és szerződéses konszern szabályait. Sárközy Tamás: A magyar társasági jog Európában - a társasági és a konszernjog elméleti alapjai, 326-327. oldalak. Nikolicza Péter: A szerződéses konszernt fakasztó uralmi szerződés a német részvényjogban - egy recepcióra érdemes jogintézmény a magyar konszernjog számára? és Nikolicza Péter: Törvényalkotói baklövés-e az új társasági törvény vállalatcsoport-fejezet koncepciója?

[30]1988-as Gt. 322. §

[31]1988-as Gt. 323. §

[32]1988-as Gt. 330. §

[33]1988-as Gt. 328. §

[34]BH 1992. 116., LB Gf. II. 30.300/1991. sz.

[35]BH 1995. 535., LB Cgf. II. 30.405/1994. sz.

[36]EBH 2001. 456., LB Gfv. X. 31.654/2000. sz.

[37]EBH 2004. 1138., LB Gfv. X. 30.829/2003. sz.

[38]LB Gfv. E. 30.125/2004. sz.

[39]EBH 2001. 544., LB Gfv. II. 32.049/2001.

[40]EBH 2005. 1217., LB Gfv. X. 30.068/2005.

[41]BH 2007. 375., LB Gfv. X. 30.220/2006.

[42]EBH 2006. 1431., LB Gfv. X. 30.277/2005. sz.

[43]A jogirodalomban ugyanezen az állásponton van Szigeti is. Szigeti Adrienn: Konszernjog: befolyásszerzés gazdasági társaságban. In: Cég és Jog 1999. év 2. szám.

[44]Miskolczi Bodnár hívja fel a figyelmet arra, hogy az 1997-es Gt. javaslata "A" és "B" verziót tartalmazott, a "B" magában foglalta a faktikus konszern mellett a szerződéses konszernkapcsolatokra irányadó normákat is. Az Országgyűlés végül az "A" verzió rövidített változatát fogadta el. Miskolczi Bodnár Péter: Az irányítást biztosító befolyás szabályozásának fő kérdései az 1988., az 1997. és a 2006. évi társasági törvényben (11. lábjegyzet).

[45]A jogirodalomban ugyanígy foglal állást Sárközy, Szigeti és T. Nagy Erzsébet. Sárközy Tamás (szerkesztő): Társasági törvény, cégtörvény, 509. oldal. Szigeti Adrienn: Konszernjog: Befolyásszerzés gazdasági társaságban. In: Cég és Jog, 1999. év 2. szám. T. Nagy Erzsébet: Az uralkodó tag felelőssége az ellenőrzött gazdasági társaság tartozásaiért. In: Gazdaság és Jog, 1994. év. 4. szám.

[46]A jogirodalomban ugyanerre az álláspontra helyezkedik: Gadó Gábor, Szigeti Adrienn és Vezekényi Ursula; ezzel ellentétes álláspontra helyezkedik: Sárközy Tamás. A bírósági joggyakorlat ugyanerre az álláspontra helyezkedik: LB. Gfv. X. 31.654/2000/5. számú határozat, LB Gf. I. 32.620/2000/10. számú határozat.

[47]1997-es Gt. 289. §

[48]1997-es Gt. 290. §

[49]1997-es Gt. 291. §

[50]1997-es Gt. 293. §

[51]Ugyanerre az álláspontra helyezkedik Sárközy és Miskolczi Bodnár egyaránt. Sárközy Tamás (szerkesztő): Társasági törvény, cégtörvény, 510. oldal. Miskolczi Bodnár Péter: Az irányítást biztosító befolyás szabályozásának fő kérdései az 1988., az 1997. és a 2006. évi társasági törvényben.

[52]A jogirodalomban ugyanezen az állásponton van T. Nagy is. T. Nagy Erzsébet: A gazdasági társaságban történő befolyásszerzés közzététele. In: Gazdaság és Jog, 1999. év 4. szám.

[53]BH 2002. 495., LB Cgf. II. 32.413/2000. sz.; EBH 2004. 1141., LB Gfv. X. 31.521/2003. sz.

[54]BH 2007. 159., LB Gfv. X. 30.077/2006. sz.

[55]BH 2007. 159., LB Gfv. X. 30.077/2006. sz.

[56]Módosított Épt. 94. § (1) bekezdés

[57]1997-es Gt. 295. § (1) bekezdés

[58]EBH 2002. 771., LB Gfv. X. 30.721/2002. sz.

[59]Sándor Tamás ugyanerre az álláspontra helyezkedik. Sándor Tamás: Vállalatfelvásárlás a magyar jogban. I. fejezet 7. pont.

[60]BH 2006. 91., LB Gfv. IX. 30.214/2005. sz.

[61]BDT 2005/4/49., valamint ÍH 2006. 126.

[62]EBH 2005. 1327., LB Gfv. X. 30.009/2005. sz.

[63]Vezekényi is ugyanerre az álláspontra helyezkedik. Vezekényi Ursula: A korlátolt tagi, részvényesi felelősség áttörése a társasági törvényekben a bírói gyakorlat tükrében.

[64]Sándor Tamás: Vállalatfelvásárlás a magyar jogban. I. fejezet 1. pont.

[65]Sárközy véleménye szerint a Tpt. angol-amerikai típusú konszernjoga túlbonyolított, nehezen értelmezhető, ellentmondásokkal terhes szabályozást tartalmaz. Szerinte bizonyítja ezt, hogy a Tpt. ez irányú rendelkezéseit állandóan módosítgatják. Sárközy szerint nehéz szabadulni attól a benyomástól, hogy az egész szabályozás azért olyan bürokratikus, túlbonyolított és költséges, hogy lehetőség szerint ne is legyen vállalatfelvásárlás. Sárközy Tamás: Konszernjog, avagy a vállalatcsoportok joga - új komplex jogterület.

[66]A jogirodalomban Kircsi ugyanerre az álláspontra helyezkedik. Kircsi Anikó: Új vállalatfelvásárlási szabályok: befolyásszerzés másként.

[67]1998. június 16. - 2008. december 31. napja közötti időszakban 50 jóváhagyott nyilvános vételi ajánlati eljárást bonyolítottak le a magyar konszernjogi (vállalatfelvásárlási) szabályok alapján, amelyből 46 kötelező vételi ajánlat, 2 ellenajánlat és 2 önkéntes vételi ajánlat volt (forrás: Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete honlapja: www.pszaf.hu). 2008 novemberében a magyar cégnyilvántartásba bejegyzett és létező összes részvénytársaság száma: 4254, a létező zártkörűen működő részvénytársaságok száma: 4194, a létező nyilvánosan működő részvénytársaságok száma: 53, nem megállapítható formájú létező részvénytársaságok száma: 60 (forrás: IRM Céginformációs Szolgálat).

[68]Sándor részletesen elemzi a "közvetett tulajdon" ilyen módon történt meghatározásának problematikáját. In: Sándor Tamás: Vállalatfelvásárlás a magyar jogban. I. fejezet 4. pont.

[69]1997-es Gt. 295. § (1) bekezdés

[70]Módosított 1996-os Épt. 94. § (2)-(3) bekezdések

[71]Sándor ugyanerre az álláspontra helyezkedik. Sándor Tamás: Vállalatfelvásárlás a magyar jogban. I. fejezet 7. pont.

[72]Módosított 1996-os Épt. 94/E. §

[73]Módosított 1996-os Épt. 94/H. § (5) bekezdés

[74]Kircsi ugyanerre az álláspontra helyezkedik. Kircsi Anikó: Új vállalatfelvásárlási szabályok: befolyásszerzés másként.

[75]Eredeti Tpt. 65. § (2) bekezdés

[76]Eredeti Tpt. 65. § (4) bekezdés

[77]Eredeti Tpt. 65. § (3) bekezdés, 5. § (1) bekezdés 72. pont

[78]Eredeti Tpt. 65. § (3) bekezdés, Ptk. 685. § b) pont

[79]Eredeti Tpt. 68. § (1) bekezdés

[80]Kircsi ugyanerre az álláspontra helyezkedik. Kircsi Anikó: Új vállalatfelvásárlási szabályok: befolyásszerzés másként.

[81]Eredeti Tpt. 72. §

[82]Eredeti Tpt. 73. §

[83]Eredeti Tpt. 76. § (5) bekezdés

[84]Eredeti Tpt. 79. § (1) bekezdés

[85]1998. június 16. - 2008. december 31. napja közötti időszakban mindössze 2 önkéntes vételi ajánlatot bonyolítottak le: az egyik esetben a Deutsche Balaton AG ajánlattevő tett a Hungagent Kereskedelmi Rt. céltársaság törzsrészvényeire önkéntes vételi ajánlatot, míg a másik esetben a Bankár Tőkebefektetési és Tanácsadó Zrt. ajánlattevő tett a Skoglund Holding Befektetési Nyrt. céltársaság törzsrészvényeire önkéntes vételi ajánlatot. Forrás: Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete honlapja.

[86]Ptk. 685. § b) pont

[87]Gadó ugyanerre az álláspontra helyezkedik. Gadó Gábor: Befolyásszerzés. Elismert vállalatcsoport. In: Sárközy Tamás (szerkesztő): Társasági törvény, cégtörvény 2006-2007. 123. oldal.

[88]Tpt. 65. § (1) bekezdés a) pont

[89]Tpt. 65. § (1) bekezdés b) pont

[90]5. § (1) bekezdés 84. pont

[91]A jogirodalomban ugyanerre az álláspontra helyezkedik: Gadó Gábor és Vezekényi Ursula; ezzel ellentétes álláspontra helyezkedik: Sárközy Tamás. A bírósági joggyakorlat ugyanerre az álláspontra helyezkedik: LB. Gfv. X. 31654/200/5. számú határozat, LB Gf. I. 32620/2000/10. számú határozat. (Vö: 16. lábjegyzet)

[92]Sándor Tamás ugyanerre az álláspontra helyezkedik. Sándor Tamás: vállalatfelvásárlás a magyar jogban. II. fejezet 4. pont.

[93]Gt. 55. § (1) bekezdés

[94]Gt. 59. § (1)-(2) bekezdések

[95]Gt. 52. § (1) bekezdés első mondata

[96]Gt. 53. § (1) bekezdés

[97]Gt. 54. § (1) bekezdés

[98]Gt. 54. § (2) bekezdés

[99]Gt. 64. § (2) bekezdés

[100]Gt. 64. § (3)-(4) bekezdés

[101]Gt. 121. § (1) bekezdés, illetőleg Gt. 177. § és Ptk. 338/D. §

[102]Az A lkotmánybíróság az 563/B>/2007. számú határozatában kifejtette, hogy nem alkotmányellenes a Gt. 202. § (10) bekezdésében foglalt azon jogszabályi rendelkezés, miszerint a részvénykönyvbe bárki betekinthet, s ezáltal a részvénykönyvben található személyes adatokat (név, lakóhely, részvények darabszáma) megismerheti. Az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy alkotmányos szempontból megengedhető-e a személyes adatokhoz való jog korlátozása azáltal, hogy bárki - jogi érdekeltség igazolása nélkül - megismerheti a részvénykönyvben foglalt egyes személyes adatokat. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Gt. 202. § (10) bekezdése által biztosított részvénykönyvbe való betekintés a személyes adatok védelméhez való alkotmányos alapjog szükséges és arányos korlátozását jelenti. Az Alkotmánybíróság a szükséges korlátozás körében a részvénykönyv rendeltetését tartotta szem előtt, rámutatva arra, hogy a részvénykönyv az egyetlen nyilvántartás, amely a részvényesekről, a részvényesi struktúráról információt szolgáltat, s ezáltal lényeges hitelezővédelmi funkciója van. A korlátozás arányosságával összefüggésben pedig azt emelte ki az Alkotmánybíróság, hogy a törvény a leggyengébb jogosítványt, a betekintési jogosultságot engedi csak meg, a betekintő nem jogosult a megszerzett adatokat sokszorosítani, továbbítani, más célra felhasználni.

[103]EBH 2002. 771., LB Gfv. X. 30.721/2002 sz.

[104]Vezekényi e körben eltérő álláspontra helyezkedik. Álláspontja szerint az eseti döntésben írtak az 1997-es Gt. 292. § (1) bekezdés alkalmazásában (vagyis a hitelezők irányában fennálló közvetett másodlagos felelősség szempontjából – a szerző) nem feltétlenül irányadóak. Ezen felelősségátviteli szabály alkalmazhatósága tekintetében Vezekényi megítélése szerint annak van alapvető jelentősége, hogy a tag, a részvényes mikortól kezdve tudja befolyást jelentő szavazatát az ellenőrzött társaság vonatkozásában gyakorolni. Ez pedig az üzletrész, részvény átruházása esetén akkortól áll fenn, amikor a kft. szabályszerűen értesül az üzletrész szerzéséről, illetve névre szóló részvény esetén (a hatályos Gt. szerint csak ilyen részvény létezik – a szerző), amikor a befolyásszerző a részvénykönyvbe bejegyzésre kerül. Vezekényi Ursula: A korlátolt tagi, részvényesi felelősség áttörése a társasági törvényekben a bírói gyakorlat tükrében.

[105]Lásd részletesen: Török Tamás: Zálogjog korlátolt felelősségű társaság üzletrészén és a részvényen. In: Gazdaság és Jog, 2008. év 6. szám.

[106]A Le gfelsőbb Bíróság ugyanígy fa>oglalt állást a jelenleg is irányadónak tekintendő, a nyomdai úton előállított részvények átruházásáról szóló 1/2000. PJE számú jogegységi határozata indokolásának IV. pontjában.

[107]Például: Gt. 122. § (1) bekezdés

[108]BH 2 008. 239., LB Pfv. VI. 22.>028/2007. sz.

[109]BDT 2007. 1554.

[110]Vht. 127. § (1) bekezdés

[111]Polgári Törvénykönyv magyarázata I. kötet, 290. oldal.

[112]Lenkovics Barnabás: Magyar polgári jog, A dologi jog vázlata, 89. oldal.

[113]Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata, I. kötet 50. § a szolgalmak II. Személyes szolgalmak, 295-301. oldalak, Lenkovics Barnabás: Magyar polgári jog, A dologi jog vázlata, 154-156. oldalak.

[114]Figyelemre méltó és talán zavaró jogi terminológiai egybeesés az, hogy a Gt. az "egyesülés" fogalmát két egymástól teljesen különböző jogintézmény megnevezésére egyaránt használja. Az egyesülés egyik jelentése: a Gt. 67. § (3) bekezdésében meghatározott átalakulás egyik típusa. Az egyesülés másik jelentése a Gt. XI. fejezetében meghatározott szervezeti formatípus.

[115]Gt. 69-76. §-ok

[116]Gt. 68. § (2)-(3) bekezdések

[117]Ctv. 92. § (2) bekezdés alapján

[118]Ptk. 623. § (1) bekezdés

[119]Ptk. 655. § (1) bekezdés

[120]Ptk. 659. §

[121]Vékás Lajos: Magyar polgári jog, öröklési jog, 12. oldal.

[122]A jogirodalomban sok szerző (Vékás Lajos, Weiss Emilia) vitatja az özvegyi jog fenntartásának létjogosultságát, rámutatva az özvegyi jog számos problémájára (gyakran nem képes biztosítani a házastárs tisztes megélhetését, hátrányos az állagörökösre nézve, ugyanis gyakran elhasználódnak az ő tulajdonában, de az özvegy haszonélvezetében lévő vagyontárgyak, az örökhagyó fiatal házastársa esetleg túléli az állagörököst).

[123]Szla dits Kár oly: A magyar magánja>og vázlata, I. kötet 50. § a szolgalmak II. Személyes szolgalmak, 295-301. oldalak, Lenkovics Barnabás: Magyar polgári jog, A dologi jog vázlata, 150-154. oldalak.

[124]Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata, I. kötet 50. § a szolgalmak II. Személyes szolgalmak, 295-301. oldalak, Lenkovics Barnabás: Magyar polgári jog, A dologi jog vázlata, 154-156. oldalak.

[125]Lásd részletesen: Török Tamás: Zálogjog korlátolt felelősségű társaság üzletrészén és a részvényen. In: Gazdaság és Jog 2008. év 6. szám.

[126]5. § (1) bekezdés 72. pont

[127]Ugyanerre az álláspontra helyezkedik Miskolczi Bodnár is. Miskolczi Bodnár Péter: Az irányítást biztosító befolyás szabályozásának fő kérdései az 1988., az 1997. és a 2006. évi társasági törvényben. VI. fejezet.

[128]Figyelemre méltó, hogy Miskolczi Bodnár már a Gt. hatálybalépésének évében helyesen hívta fel a figyelmet ugyanerre, megjósolva azt, hogy az elismert vállalatcsoport és a tényleges vállalatcsoport szabályait ritkán fogják alkalmazni a gyakorlatban. Miskolczi Bodnár Péter: Az irányítást biztosító befolyás szabályozásának fő kérdései az 1988., az 1997. és a 2006. évi társasági törvényben. I. és VIII. fejezet. A szerző tudomása szerint a magyar cégbíróság 2006. július 1. és 2008. december 31. napja között eltelt két és fél esztendő alatt mindössze egyetlen elismert vállalatcsoportot jegyzett be a cégnyilvántartásba: a Magyar Villamos Művek Zrt. és leányvállalatai által alkotott elismert vállalatcsoportot.

[129]A jogirodalomban Gadó hasonló álláspontra helyezkedik e körben. Gadó Gábor: Az új Gt. konszernjoga. In: Gazdaság és Jog, 2006. évi 6-7. szám. Gadó Gábor: Befolyásszerzés. Elismert vállalatcsoport. In: Sárközy Tamás (szerkesztő): Társasági törvény, cégtörvény 2006-2007. 122-123. oldalak.

[130]A jogirodalomban ugyanerre az álláspontra helyezkedik: Gadó Gábor, Szigeti Adrienn és Vezekényi Ursula; ezzel ellentétes álláspontra helyezkedik: Sárközy Tamás. A bírósági joggyakorlat ugyanerre az álláspontra helyezkedik: LB. Gfv. X. 31.654/2000/5. számú határozat, LB Gf. I. 32.620/2000/10. számú határozat.

[131]Gt. 152. §, Gt. 236. § (1) bekezdés

[132]Gadó még ennél is tovább megy, amikor kijelenti: "Az 1997. évi Gt. inkább csak a vállalkozók bürokratikus terheit növelte azáltal, hogy a XIV. fejezet (Befolyásszerzés gazdasági társaságban címet viselő fejezet - a szerző) irányadó pl. egy 3 millió Ft összegű jegyzett tőkével alapított, csupán néhány tagból álló, szerény éves forgalmat lebonyolító kft.-re is. Fontos és jó felismerése volt a törvényt előkészítő kodifikációs bizottságnak (amelynek Gadó is a tagja volt - a szerző) az, amely (helyesen: "hogy" - a szerző) jogi jelentőséget a jövőben csak a minősített befolyásszerzésnek tulajdonít. Gadó Gábor: Befolyásszerzés. Elismert vállalatcsoport. In: Sárközy Tamás (szerkesztő): Társasági törvény, cégtörvény 2006-2007. 124. oldal.

[133]Jasztrabszki Tamás: A közvetett befolyásszerzés szabályozottságáról. In: Gazdaság és Jog, 2000. év 6. szám.

[134]A jogirodalomban Kisfaludi ugyanezen az állásponton van, a második példát ő hozza fel. Kisfaludi András: Társasági jog. VII. rész: Befolyásszerzés és vállalatcsoportok. 687. oldal.

[135]Gadó Gábor: Az új Gt. konszernjogáról. In: Gazdaság és Jog, 2006. év 6-7. szám. Gadó Gábor: Befolyásszerzés. Elismert vállalatcsoport. In: Sárközy Tamás (szerkesztő): Társasági törvény, cégtörvény 2006-2007. 126. oldal. Sárközy szerint is ellentmondással terhelt a kölcsönös részesedés (a szerző szóhasználata szerint: keresztrészesedés) hatályos konszernjogi szabályozása. Sárközy Tamás: Konszernjog avagy a vállalatcsoportok joga - új komplex jogterület. In: Gazdaság és Jog, 2007. 6-7. szám.

[136]Fischer Judit: A részvénytársaság. In: Sárközy Tamás (szerkesztő): Társasági törvény, cégtörvény 2006-2007, 452. oldal.

[137]2008 novemberében a magyar cégnyilvántartásban bejegyzett és létező nyilvánosan működő részvénytársaságok száma: 53 (forrás: IRM céginformációs Szolgálat), míg a Budapesti Értéktőzsdére bevezetett, ott részvénykibocsátóként szereplő nyilvánosan működő részvénytársaságok száma: 38 (forrás: BÉT honlap, www.bet.hu).

[138]Ctv. 10. § (1) bekezdés

[139]A jogirodalomban Kisfaludi ugyanerre az álláspontra helyezkedik. Kisfaludi András: Társasági jog. VII. rész Befolyásszerzés és vállalatcsoportok, 689. oldal.

[140]BH 2002. 495., LB Cgf. II. 32.413/2000. sz.; EBH 2004. 1141., LB Gfv. X. 31.521/2003. sz.

[141]22/2006. (V. 18.) IM rendelet 5. § (1) bekezdés

[142]Itv. 45. § (4) bekezdés

[143]A jogirodalomban Kisfaludi ugyanerre az álláspontra helyezkedik a változásbejegyzési kérelem és a bejelentés közötti alapvető különbség körében azzal az eltéréssel, hogy a bejelentésnek anyagi jogi következményt tulajdonít, holott annak kizárólag eljárásjogi jogkövetkezménye van. Kisfaludi András-Szabó Marianna (szerkesztők): A gazdasági társaságok nagy kézikönyve. 1592. oldal.

[144]A jogirodalo mban Ka>isfaludi ugyanerre az álláspontra helyezkedik. Kisfaludi András: Társasági jog. VII. rész Befolyásszerzés és vállalatcsoportok, 690. oldal.

[145]Ctv. 81. § a) pont

[146]Ctv. 81. § b) pont

[147]BH 2006. 91., LB Gfv. IX. 30.214/2005. sz.

[148]A törvény miniszteri indokolása is az "eladási jog" kifejezést használja. A jogirodalomban Gadó ugyanerre az álláspontra helyezkedik. Gadó Gábor: Befolyásszerzés. Elismert vállalatcsoport. In: Sárközy Tamás (szerkesztő): Társasági törvény, cégtörvény 2006-2007. 128. oldal.

[149]Sárközy csak a korlátolt felelősségű társaság üzletrésze átruházásának korlátozását előíró szabályok diszpozitivitását emeli ki e körben. Sárközy Tamás: Konszernjog avagy a vállalatcsoportok joga - új komplex jogterület. In: Gazdaság és Jog 2007. 6-7. szám.

[150]A jogirodalomban Sárközy ugyanerre az álláspontra helyezkedik. Sárközy Tamás: Konszernjog avagy a vállalatcsoportok joga - új komplex jogterület. In: Gazdaság és Jog 2007. 6-7. szám.

[151]Gadó Gábor: Befolyásszerzés. Elismert vállalatcsoport. In: Sárközy Tamás (szerkesztő): Társasági törvény, cégtörvény 2006-2007. 128-129. oldalak.

[152]A jogirodalomban ugyanerre az álláspontra helyezkedik Kisfaludi. Kisfaludi András-Szabó Marianna (szerkesztők): A gazdasági társaságok nagy kézikönyve. VII. rész Befolyásszerzés és vállalatcsoportok, 1596. oldal.

[153]Emlékeztetőül: a törvényalkotó a Gt. 53. § (1) bekezdésében a minősített befolyásszerzőt terhelő vételi kötelezettség kapcsán éppen a méltányosság alapján tűzött az igényérvényesítésre 60 napos jogvesztő határidőt.

[154]EBH 2004. 1038., LB Pfv. X. 22.341/2003. sz.

[155]Vezekényi ugyanerre az álláspontra helyezkedik. Vezekényi Ursula: A korlátolt tagi, részvényesi felelősség áttörése a társasági törvényekben a bírói gyakorlat tükrében.

[156]Gadó Gábor: Az új Gt. konszernjogáról. In: Gazdaság és Jog, 2006. év 6-7. szám.

[157]Kisfaludi András: Társasági jog. VII. rész Befolyásszerzés és vállalatcsoportok, 692. oldal. Kisfaludi András-Szabó Marianna (szerkesztők): A gazdasági társaságok nagy kézikönyve. VII. rész Befolyásszerzés és vállalatcsoportok, 1596. oldal.

[158]Pl. BDT 2005/4/49., valamint ÍH 2006. 126.

[159]Korábbi vonatkozó álláspontunkat a Felelősség a társasági jogban című munkánk 282. oldalán fejtettük ki. Wellmann álláspontját a Tagi felelősségátvitel társasági jogunkban című tanulmányában fejti ki. In: Gazdaság és Jog 2008. év 11. szám. Kisfaludi a megállapítási - marasztalási per kettőssége mellett foglal állást. Kisfaludi András: Társasági jog. VII. rész Befolyásszerzés és vállalatcsoportok, 694. oldal.

[160]LB Gfv. I. 30.035/2004. sz., EBH 2004. 1041.; LB Pfv. X. 22.341/2003., EBH 2004. 1038.

[161]Ugyanerre az álláspontra helyezkedik Sárközy is. Sárközy Tamás: XIV. fejezet: Befolyásszerzés gazdasági társaságban, 515. oldal. In: Sárközy Tamás (szerkesztő): Társasági törvény, cégtörvény.

[162]Miskolczi Bodnár is hasonló megállapításra jutott. Miskolczi Bodnár Péter: Fekete lyukak a hatályba léptető rendelkezésekben. In: Gazdaság és Jog, 1998. év 4. szám. Miskolczi Bodnár azonban figyelmen kívül hagyta egyrészt azt, hogy az 1988-es Gt. konszernjogi hatálya kiterjedt a részvénytársaságok egymásban történő részvények megszerzése révén bekövetkező befolyásszerzésére, másrészt azt, hogy az 1988-as Gt. 328. § (2) bekezdésében írt felelősségi alakzat szigorúbb felelősséget írt elő, mint az 1997-es Gt. bármelyik konszernjogi felelősségi alakzata. Megjegyezzük, hogy a hatályos Gt.-ben írt konszernjogi felelősségi alakzatokhoz képest is az 1988-as Gt. 238. § (2) bekezdés szerinti felelősségi alakzat a legszigorúbb.

[163]LB Gfv. X. 30.277/2005. sz., BH 2006. 262.

[164]LB Pfv. IV. 22. 553/1995. sz., BH 1996. 540., LB Gfv. I. 32.497/1999. sz., BH 2001. 285.

[165]Pp. 29. § (1) bekezdés, 30. § (1), (2) bekezdések

[166]Pp. 37. §

[167]Tpt. 65/A. § (1) bekezdés

[168]Kircsi Anikó a részvényesi meghatalmazottra vonatkozó szabályokat a 2001. évi L. törvénnyel módosított Épt. szerinti állapotnak megfelelően ismerteti, amelyek jelentős mértékben azonosak a hatályos szabályozással. (Kircsi tévesen állítja tanulmánya első bekezdésében, hogy a 2000. évi CXXXVIII. törvény módosította az Épt.-t, ugyanis azt valójában az 1995. évi LXXXIII. törvény módosította.) Kircsi Anikó: Új vállalatfelvásárlási szabályok: befolyásszerzés másként. In: Cég és Jog, 2001. év 9. szám.

[169]Kisfaludi ugyancsak kiemeli, hogy a befolyásszerző a korábban, jogszerűen szerzett szavazati jogával sem élhet, ugyanakkor nem foglal állást a körben, hogy a szavazati jog szünetelése mellett indokolt lenne-e az összes részvényesi jog szünetelését szankcióként előírni. Kisfaludi András-Szabó Marianna (szerkesztők): A gazdasági társaságok nagy kézikönyve. Befolyásszerzés nyilvánosan működő részvénytársaságban, 1476. oldal.

[170]Tomori szerint sem minősül nyilvános vételi ajánlatnak a céltársaságtól származó saját részvényekre vonatkozó ajánlat. Tomori Erika: Értékpapírjog és a tőkepiac szabályozása. 114. oldal.

[171]EBH 2005. 1276., LB Kfv. III. 37.289/2004. sz.

[172]Tpt. 69. § (2) bekezdés c) pont

[173]Tpt. 69. § (2) bekezdés i) pont

[174]Varga János Tamás kitűnő tanulmányában ismerteti az amerikai vállalati jogi praxisban kialakult take-over akciók elhárításának módszereit. Varga János Tamás: Az Amerikai Egyesült Államok "takeover" szabályozása. In: Gazdaság és Jog, 1996. év 10. szám.

[175]Ptk. 321. § (2) bekezdés, Ptk. 319. § (3) bekezdés

[176]Tpt. 76/A. § (3) ba>ekezdése és Tpt. 76/B. § (5) bekezdése

[177]Tpt. 73/A. (7) bekezdés

[178]A Gazdaság és Jog 2007. évi 9. számában megjelent A befolyásszerző vételi jogának alkotmányossága című tanulmányunkban az alkotmánybírósági határozat megalapozottsága mellett a pontatlanságokat és hiányosságokat is részletesen bemutattuk, továbbá az Alkotmánybíróság többségi álláspontját és a kisebbségi álláspontokat is.

[179]7/1991. (II. 28.) AB határozat

[180]17/1992. (III. 30.) AB határozat

[181]64/1993. (XII. 22.) AB határozat

[182]Alkotmány 9. § (1) bekezdése

[183]Lásd a 29. számú lábjegyzetben írtakat.

[184]EBH 2005. 1224., LB Gfv. IX. 30.061/2005. sz.

[185]Sárközy megfogalmazásában: "A vállalatcsoport intézményesítése, az uralmi szerződés bevezetése a magyar jogban a német jog mintájára már az 1997-es Gt.-nél felmerült, de végül is - bonyolultságánál fogva - idő előttinek minősítettük. Sárközy Tamás: Konszernjog avagy a vállalatcsoportok joga - új komplex jogterület. In: Gazdaság és Jog, 2007. év 6-7. szám.

[186]Doralt az uralmi szerződést a német adójog torzszülöttjének (Mißgeburt des Steuerrechts) nevezi. Doralt: Konzernrecht in Österreich. In: ZGR 1991, 263. oldal.

[187]Nikolicza hivat kozik egyik tanulmányában erre a számadatra, amely Prantl: Konzernbildung, Konzernrecht und Minderheitsenschutz in Deutschland. Frankfurt am Main, 1994. 32 című munkájából származik. Nikolicza Péter: Törvényalkotói baklövés-e az új társasági törvény vállalatcsoport-fejezet koncepciója? In: Jogtudományi közlöny 2005. október.

[188]Nikolicza több tanulmányában - még a hatályos Gt. előkészítésének fázisában - részletesen bemutatta és elemezte a német részvényjog uralmi szerződésre, szerződéses konszernre vonatkozó szabályozását, a vonatkozó német társasági jogi praxist, a német és európai közösségi társasági jogi szakirodalom vonatkozó álláspontjait. Nikolicza Péter: (Elő-) kérdések tisztázása a Gt. konszernjogi fejezetének tervezett módosítására tekintettel. In: Jogtudományi Közlöny 2004. január. Nikolicza Péter: A szerződéses konszernt fakasztó uralmi szerződés a német részvényjogban - egy recepcióra érdemes jogintézmény a magyar konszernjog számára? In: Jogtudományi Közlöny 2004. február. Nikolicza Péter: Törvényalkotói baklövés-e az új társasági törvény vállalatcsoport-fejezet koncepciója? In: Jogtudományi közlöny 2005. október.

[189]Sárközy és Gadó (A Kodifikációs Bizottság vezetője és tagja) szerint kifejezetten előremutató és jelentős lépés volt az elismert vállalatcsoport kodifikációja a magyar konszernjog számára. Sárközy elismeri ugyanakkor azt is, hogy a Gt. konszernjogi szabályozása tele van kísérleti jellegű, illetve ellentmondással terhes, következetesen végig nem gondolt előírással. Mindazonáltal mindketten bizakodóan tekintenek a jövőbe, s egyöntetűen kijelentik, hogy néhány év gyakorlati tapasztalatának a birtokában lehet megalapozott értékelést kialakítani az elismert vállalatcsoport jogintézményével kapcsolatban, s a gyakorlati tapasztalatok birtokában a vonatkozó szabályozást majd újra kell alkotni. Gadó Gábor: Az új Gt. konszernjogáról. In: Gazdaság és Jog, 2006. év 6-7. szám. Sárközy Tamás: Konszernjog avagy a vállalatcsoport joga - új komplex jogterület. In: Gazdaság és Jog, 2007. év 6-7. szám. 2006-ban Miskolczi Bodnár Kasszandrát megszégyenítő éleslátással jósolta meg, hogy " … az elismert vállalatcsoport és a tényleges vállalatcsoport szabályait ritkán fogják alkalmazni, pedig a jogalkotó ezekre tekintettel szorította vissza a törvényi konszernjogot. Mindez összességében a vállalatcsoport jogi szabályozásának bizonyos leértékelődését vetíti előre. Megtörni látszik tehát az az ív, amelynek kiteljesítését lehetett remélni az eddigi két társasági törvény alapján." Miskolczi Bodnár Péter: Az irányítást biztosító befolyás szabályozásának fő kérdései az 1988., az 1997. és a 2006. évi társasági törvényben.

[190]Gt. 58. § (2) bekezdés második mondat

[191]Ugyanezen az állásponton van Darázs is. Rámutat arra, hogy ez annak ellenére így van, hogy a Gt. nyilvánvaló jogalkotói hiba folytán 62. § (4) bek. c) pontjában magát az elismert vállalatcsoportot "tiltja el" a további működéstől. Ez egy hibás egyedi szabály, amely nem rontja le azon általános elvet és szabályt, hogy a konszern (az elismert vállalatcsoport) maga soha nem lehet jogalany. Darázs Lénárd: A konszernjogi uralmi szerződés polgári jogi és/vagy társasági jogi természete.

[192]Ujvári Géza: A konszolidált (összevont) éves beszámoló. 20. oldal.

[193]Ugyanezen az állásponton van Kisfaludi és Szabó. Kisfaludi András-Szabó Marianna (szerkesztők): A gazdasági társaságok nagy kézikönyve. Befolyásszerzés és vállalatcsoport, 1603-1604. oldalak.

[194]Ugyanezen az állásponton Gadó. Gadó Gábor: Befolyásszerzés. Elismert vállalatcsoport. In: Sárközy Tamás (szerkesztő): Társasági törvény, cégtörvény 2006-2007, 132-133. oldalak.

[195]Gt. 56. § (1)-(2) bekezdések

[196]Gt. 57. § (1)-(5) bekezdések

[197]Gt. 58. § (1) bekezdés

[198]Gt. 58. § (2) bekezdés

[199]22/2006. (V. 18.) IM 7. § (19) bekezdés

[200]BH 2006. 91., LB Gfv. IX. 30.214/2005. sz.

[201]A IV. fejezet 3.2. pontjában már részletesen elemeztük az eseti döntést.

[202]Darázs e körben eltérő álláspontot képvisel. Nézete szerint az uralmi szerződés alanyai egymással nem mellérendelt viszonyban, hanem alá-, fölérendeltségben állnak. Darázs nyilvánvalóan abból az előfeltevésből indul ki, hogy az uralkodó tag az ellenőrzött társaságban a Gt. 55. § szerinti befolyással rendelkezik, és ennek következtében az uralmi szerződés megkötéséről szóló legfőbb szervi határozat elfogadásakor jogosult szavazati jogot gyakorolni. Ezért írja Darázs azt, hogy az ellenőrzött társaság önálló döntési szabadsággal nem rendelkezik, valójában az uralkodó tag oktrojálja az uralmi szerződés megkötését az ellenőrzött társaságra. Álláspontunk szerint ez nem így van. Az alá-, fölérendeltségi viszony ugyan fennáll, azonban az uralmi szerződés megkötésekor az nem érvényesül, tekintettel arra, hogy az uralkodó tag nem jogosult a szavazásban részt venni.

[203]Ctv. 25. § (1) bekezdés p) pont

[204]Ctv. 25. § (3) bekezdés

[205]Itv. 45. § (4) bekezdés

[206]22/2006. (V. 18.) IM rendelet 5. § (1) bekezdés

[207]Ugyanezen álláspontot képviseli Darázs is. Felhívja a figyelmet továbbá arra is, hogy a Gt. uralmi szerződésének szabályozása nincs összhangban a nemzetközi gyakorlattal (így elsődlegesen a német jogban követett megoldással). Álláspontja szerint az uralmi szerződés kötelmi jogi elemeket is tartalmazó társasági szerződésnek tekintendő. Darázs Lénárd: A konszernjogi uralmi szerződés polgári jogi és/vagy társasági jogi természete.

[208]Ilyen jogszabály a Kbtv. 1. § (4) bekezdésben írt szabály, amely a stratégiai jelentőségű gazdasági társaságok igazgatósági tagjainak, felügyelőbizottsági tagjainak visszahívásához ír elő főszabályként háromnegyedes szótöbbséget. Lásd részletese: IX. fejezet 3. pont.

[209]Gt. 22. § (5) bekezdés

[210]Gt. 61. § (1)-(3) bekezdés

[211]Gt. 62. § (1) bekezdés

[212]Gt. 62. § (2) bekezdés

[213]Gt. 62. § (3) bekezdés

[214]Gt. 62. § (4) bekezdés

[215]Gt. 61. § (2 ) bekezdés

[216]Gt. 62. § (3) bekezdés

[217]Gt. 62. § (4) bekezdés

[218]Gt. 63. § (1) bekezdés b) pont

[219]Gt. 63. § (1) bekezdés a), c) és d) pontok

[220]22/2006. (V. 18.) IM 7. § (1) bekezdés

[221]Itv. 45. § (4) bekezdés

[222]22/2006. (V. 18.) IM rendelet 5. § (1) bekezdés

[223]Gadó ezzel ellentétes álláspontot képvisel. Véleménye szerint a tényleges vállalatcsoport rendelkezési biztosítják a de facto konszernszabályok megjelenését a hazai társasági jogban. Gadó Gábor: Befolyásszerzés. Elismert vállalatcsoport. In: Sárközy Tamás (szerkesztő): Társasági törvény, cégtörvény 2006-2007, 144. oldal.

[224]Gadó Gábor: Befolyásszerzés. Elismert vállalatcsoport. In: Sárközy Tamás (szerkesztő): Társasági törvény, cégtörvény 2006-2007, 145. oldal.

[225]Kisfaludi eltérő álláspontot képvisel a Gt. 64. § (2) bekezdésével összefüggésben. Álláspontja szerint itt a cégbíróság hatáskörébe tartozó változásbejegyzési eljárásban érvényesülő bizonyítási teherről van szó. Kisfaludi: Társasági jog, Tényleges vállalatcsoport, 707. oldal.

[226]Kisfaludi ugyanerre az álláspontra helyezkedik e körben. Kisfaludi András: Társasági jog. Tényleges vállalatcsoport, 709. oldal.

[227]Ptk. 685. § b) pont

[228]Hpt. 216. § (3) bekezdés

[229]Tpt. 394. § (4) bekezdés a) pontja, Bszt. 161. § (4) bekezdés a) pontja

[230]Bit. 58. § f) pont, Vbit. 22. § f) pont

[231]Ptk. 685. § b) pont

[232]Ctv. 27. § (3) bekezdés a) pont, illetőleg Ctv. 27. § (4) bekezdés bc) pont

[233]Ctv. 27. § (3) bekezdés a) pont, illetőleg Ctv. 27. § (4) bekezdés bc) pont

[234]Ptk. 685/B. §

[235]Ctv. 25. § (1) bekezdés p) pont

[236]Ctv. 27. § (3) bekezdés a) pont

[237]Ctv. 27. § (4) bekezdés bc) pont

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu