adozona.hu
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 81. ülésszakán elfogadott, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló 175. számú egyezmény kihirdetéséről szóló T/11726. számú törvényjavaslat indokolása
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 81. ülésszakán elfogadott, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló 175. számú egyezmény kihirdetéséről szóló T/11726. számú törvényjavaslat indokolása
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 2010. évi XXXII. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 81. ülésszakán elfogadott, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló 175. számú egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
Az Egyezmény hiteles, angol nyelvű szövege, valamint annak hivatalos, magyar nyelvű fordítása a következő:
The General Conference of the International Labour Organization,
Having been c...
Having been convened at Geneva by the Governing Body of the International Labour Office, and having met in its 81st Session on 7 June 1994, and
Noting the relevance, for part-time workers, of the provisions of the Equal Remuneration Convention, 1951, the Discrimination (Employment and Occupation) Convention, 1958, and the Workers with Family Responsibilities Convention and Recommendation, 1981, and
Noting the relevance for these workers of the Employment Promotion and Protection against Unemployment Convention, 1988, and the Employment Policy (Supplementary Provisions) Recommendation, 1984, and
Recognizing the importance of productive and freely chosen employment for all workers, the economic importance of part-time work, the need for employment policies to take into account the role of part-time work in facilitating additional employment opportunities, and the need to ensure protection for part-time workers in the areas of access to employment, working conditions and social security, and
Having decided upon the adoption of certain proposals with regard to part-time work, which is the fourth item on the agenda of the session, and
Having determined that these proposals shall take the form of an international Convention;
adopts this twenty-fourth day of June of the year one thousand nine hundred and ninety-four the following Convention, which may be cited as the Part-Time Work Convention, 1994:
(a) the term part-time worker means an employed person whose normal hours of work are less than those of comparable full-time workers;
(b) the normal hours of work referred to in subparagraph (a) may be calculated weekly or on average over a given period of employment;
(c) the term comparable full-time worker refers to a full-time worker who:
(i) has the same type of employment relationship;
(ii) is engaged in the same or a similar type of work or occupation; and
(iii) is employed in the same establishment or, when there is no comparable full-time worker in that establishment, in the same enterprise or, when there is no comparable full-time worker in that enterprise, in the same branch of activity, as the part-time worker concerned;
(d) full-time workers affected by partial unemployment, that is by a collective and temporary reduction in their normal hours of work for economic, technical or structural reasons, are not considered to be part-time workers.
2. Each Member having ratified this Convention which avails itself of the possibility afforded in the preceding paragraph shall, in its reports on the application of the Convention under article 22 of the Constitution of the International Labour Organization, indicate any particular category of workers or of establishments thus excluded and the reasons why this exclusion was or is still judged necessary.
(a) the right to organize, the right to bargain collectively and the right to act as workers' representatives;
(b) occupational safety and health;
(c) discrimination in employment and occupation.
(a) maternity protection;
(b) termination of employment;
(c) paid annual leave and paid public holidays; and
(d) sick leave,
it being understood that pecuniary entitlements may be determined in proportion to hours of work or earnings.
(a) from the scope of any of the statutory social security schemes referred to in Article 6, except in regard to employment injury benefits;
(b) from the scope of any of the measures taken in the fields covered by Article 7, except in regard to maternity protection measures other than those provided under statutory social security schemes.
2. The thresholds referred to in paragraph 1 shall be sufficiently low as not to exclude an unduly large percentage of part-time workers.
3. A Member which avails itself of the possibility provided for in paragraph 1 above shall:
(a) periodically review the thresholds in force;
(b) in its reports on the application of the Convention under article 22 of the Constitution of the International Labour Organization, indicate the thresholds in force, the reasons therefor and whether consideration is being given to the progressive extension of protection to the workers excluded.
4. The most representative organizations of employers and workers shall be consulted on the establishment, review and revision of the thresholds referred to in this Article.
2. These measures shall include:
(a) the review of laws and regulations that may prevent or discourage recourse to or acceptance of part-time work;
(b) the use of employment services, where they exist, to identify and publicize possibilities for part-time work in their information and placement activities;
(c) special attention, in employment policies, to the needs and preferences of specific groups such as the unemployed, workers with family responsibilities, older workers, workers with disabilities and workers undergoing education or training.
3. These measures may also include research and dissemination of information on the degree to which part-time work responds to the economic and social aims of employers and workers.
2. It shall come into force 12 months after the date on which the ratifications of two Members have been registered with the Director-General.
3. Thereafter, this Convention shall come into force for any Member 12 months after the date on which its ratification has been registered.
2. Each Member which has ratified this Convention and which does not, within the year following the expiration of the period of ten years mentioned in the preceding paragraph, exercise the right of denunciation provided for in this Article, will be bound for another period of ten years and, thereafter, may denounce this Convention at the expiration of each period of ten years under the terms provided for in this Article.
2. When notifying the Members of the Organization of the registration of the second ratification communicated to him, the Director-General shall draw the attention of the Members of the Organization to the date upon which the Convention will come into force.
(a) the ratification by a Member of the new revising Convention shall ipso jure involve the immediate denunciation of this Convention, notwithstanding the provisions of Article 14 above, if and when the new revising Convention shall have come into force;
(b) as from the date when the new revising Convention comes into force this Convention shall cease to be open to ratification by the Members.
2. This Convention shall in any case remain in force in its actual form and content for those Members which have ratified it but have not ratified the revising Convention.
Amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfbe, és amely 1994. június 7-én nyolcvanegyedik ülésszakára ült össze,
Figyelembe véve az egyenlő díjazásról szóló 1951. évi Egyezmény, a hátrányos megkülönböztetésről (foglalkoztatás és foglalkozás) szóló 1958. évi Egyezmény és a családi kötelezettségekkel bíró munkavállalókról szóló 1981. évi Egyezmény és Ajánlás rendelkezéseinek jelentőségét a részmunkaidős munkavállalókra vonatkozóan, valamint
Figyelembe véve a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliség elleni védelemről szóló 1988. évi Egyezmény és a foglalkoztatáspolitikáról szóló 1984. évi Ajánlás (kiegészítő rendelkezések) rendelkezéseinek jelentőségét ezen munkavállalókra vonatkozóan, valamint
Felismerve a hatékony és szabadon választható foglalkoztatás fontosságát minden munkavállaló számára, a részmunkaidős foglalkoztatás gazdasági jelentőségét, az olyan foglalkoztatáspolitika iránti igényt, amely számításba veszi a részmunkaidős foglalkoztatás szerepét a további foglalkoztatási lehetőségek biztosításában; valamint felismerve, hogy szükség van a részmunkaidős munkavállalók védelmére a munkához jutás, a munkafeltételek és a társadalombiztosítás területén,
Miután úgy határozott, hogy különböző javaslatokat fogad el a részmunkaidős foglalkoztatásra vonatkozóan, amely kérdés az ülésszak napirendjének negyedik pontjaként szerepelt, és
Miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat egy nemzetközi Egyezmény formájában adja közre;
a mai napon, 1994. június 24-én elfogadja az alábbi Egyezményt, amely "a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló 1994. évi Egyezmény" néven idézhető:
(a) a "részmunkaidős munkavállaló" kifejezés azt a foglalkoztatott személyt jelenti, akinek szokásos munkaideje kevesebb, mint az összehasonlításként figyelembe vehető teljes munkaidős munkavállalók munkaideje;
(b) az (a) pontban említett szokásos munkaidőt heti alapon, vagy a foglalkoztatás valamilyen adott időszakának átlagára is ki lehet számítani;
(c) "az összehasonlításként figyelembe vehető teljes munkaidős munkavállaló" kifejezés olyan teljes munkaidős munkavállalóra vonatkozik, aki:
(i) ugyanolyan típusú munkaviszonyban áll;
(ii) ugyanolyan vagy hasonló munkát végez, vagy ugyanolyan vagy hasonló foglalkozású; és
(iii) ugyanannál a létesítménynél, illetve ha nincs összehasonlításként figyelembe vehető teljes munkaidős munkavállaló az adott létesítménynél, akkor ugyanannál a vállalatnál, illetve ha nincs összehasonlításként figyelembe vehető teljes munkaidős munkavállaló az adott vállalatnál, ugyanabban az ágazatban dolgozik, mint az érintett részmunkaidős munkavállaló;
(d) azok a részleges munkanélkülinek számító teljes munkaidős munkavállalók, akik gazdasági, műszaki vagy strukturális okokból, csoportosan és átmenetileg a rendes munkaidőhöz képest csökkentett munkaidőben dolgoznak, nem tartoznak a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókhoz.
2. Az a tagállam, amely a jelen Egyezményt megerősítette, és a fenti bekezdésben biztosított lehetőséggel él, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának 22. cikke alapján az Egyezmény alkalmazásáról készített jelentéseiben közölje a munkavállalók vagy a létesítmények azon kategóriáit, melyeket kizárt, valamint az okokat, amelyek a kizárást indokolták, vagy még mindig indokolják.
(a) szervezkedési jog, a kollektív tárgyaláshoz való jog, illetve a munkavállalók képviseletéhez való jog;
(b) munkahelyi biztonság és egészség;
(c) foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő megkülönböztetés.
(a) anyasági védelem;
(b) foglalkoztatás megszüntetése;
(c) fizetett éves szabadság és fizetett munkaszüneti napok; és
(d) betegszabadság,
ahol a pénzbeli jogosultságok a munkaórák vagy a keresetek arányában kerülhetnek megállapításra.
(a) a 6. cikkben említett törvényes társadalombiztosítási rendszer bármely területéről, az üzemi balesetek esetén járó ellátások kivételével;
(b) a 7. cikkben felsorolt területek vonatkozásában megtett bármely intézkedés köréből, a társadalombiztosítási rendszeren kívül biztosított anyavédelmi intézkedések kivételével.
2. Az 1. bekezdésben említett határértéket kellően alacsonyan kell megállapítani, nehogy a részmunkaidős munkavállalók indokolatlanul nagy hányada legyen kizárva.
3. Az a tagállam, amely a fenti 1. bekezdés szerinti lehetőséggel él:
(a) köteles rendszeresen felülvizsgálni az érvényben lévő határértéket;
(b) a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának 22. cikke alapján az Egyezmény alkalmazásáról készített jelentéseiben ismertetnie kell az érvényben lévő határértéket, meg kell indokolnia annak nagyságát, valamint be kell mutatnia, hogy tett-e lépéseket a védelem fokozatos kiterjesztésére a kizárt munkavállalók vonatkozásában.
4. A jelen cikkben említett határérték megállapítását, felülvizsgálatát és módosítását meg kell tárgyalni a legreprezentatívabb munkaadói és munkavállalói szervezetekkel.
2. Ezen intézkedések közé az alábbiak tartoznak:
(a) azon törvények és jogszabályok felülvizsgálata, amelyek megakadályozhatják, illetve meggátolhatják a részmunkaidős foglalkoztatás bevezetését, illetve elfogadását;
(b) a foglalkoztatási szolgálatok, ahol vannak ilyenek, bevonása a részmunkaidős munkalehetőségek feltárásába és publikálásába tájékoztatási és munkaközvetítési tevékenységeik során;
(c) különleges figyelem fordítása a foglalkoztatáspolitikában bizonyos csoportok, például a munkanélküliek, a családi kötelezettségekkel bíró munkavállalók, az idős munkavállalók, a megváltozott munkaképességű munkavállalók, továbbá a képzésben vagy oktatásban részt vevő munkavállalók igényeire és preferenciáira.
3. Ezen intézkedések része lehet a kutatás és ismeretterjesztés is, olyan mértékben, amennyiben a részmunkaidős foglalkoztatás megfelel a munkaadók és a munkavállalók gazdasági és szociális céljainak.
2. Az Egyezmény azon időponttól számított tizenkét hónap múlva lép hatályba, amikor két tagállam részéről történt ratifikációt a főigazgató nyilvántartásba vette.
3. A továbbiakban a jelen Egyezmény minden tagállamra nézve tizenkét hónappal azután lép hatályba, hogy a tagállam ratifikációját nyilvántartásba vették.
2. Az a tagállam, amely a jelen Egyezményt ratifikálta, és amely az előző bekezdésben említett tízéves időszak lejárta utáni egy éven belül nem él a jelen cikkben biztosított felmondási jogával, újabb tízéves időszakra kötelezettségben marad. Ezt követően minden tíz év elteltével mondhatja fel a jelen Egyezményt a jelen cikkben előírt feltételek szerint.
2. A főigazgató a második ratifikáció nyilvántartásba vételéről küldött értesítésével egyidejűleg felhívja a Szervezet tagállamainak a figyelmét az Egyezmény hatálybalépésének időpontjára is.
(a) az új módosító Egyezmény valamely tagállam által történő ratifikálása, tekintet nélkül a fenti 14. cikk rendelkezéseire, ipso jure magában foglalja a jelen Egyezmény azonnali felmondását, amennyiben és amikor az új módosító Egyezmény hatályba lép;
(b) az új módosító Egyezmény hatálybalépésekor lezárul a jelen Egyezmény ratifikálásának lehetősége a tagállamok előtt.
2. A jelen Egyezmény jelenlegi formájában és tartalmával mindenképpen érvényben marad mindazon tagállamokra nézve, amelyek a jelen Egyezményt ratifikálták, de a módosító Egyezményt nem.
(2) A 2. és 3. § az Egyezmény 13. cikkében meghatározott időpontban lép hatályba.
(3) Az Egyezmény, illetve a 2. és 3. § hatálybalépésének naptári napját, annak ismertté válását követően, a külpolitikáért felelős miniszter a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett, egyedi határozatával állapítja meg.
(4) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter gondoskodik.
A munkajogi, a munkavédelmi és a társadalombiztosítási szabályok, továbbá az esélyegyenlőségi törvény rendelkezései alapján a magyar jogszabályok alapvetően megfelelnek az Egyezmény rendelkezéseinek, így az Egyezmény végrehajtása biztosított. Nem véletlen a kompatibilitás, hiszen az atipikus foglalkoztatás szabályozásának három sikertelen európai kísérlete nyomán éppen az ILO 175. számú Egyezményének elfogadása adta meg a végső lökést a Tanács 1997. december 15-i 97/81/EK irányelvének (az UNICE, a CEEP és az ETUC által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodás) elfogadásához, melyet a magyar jog implementált.
2. cikk: Kimondja, hogy az Egyezmény nem befolyásolja a más munkaügyi egyezmények által megállapított, a részmunkaidős munkavállalókra vonatkozó kedvezőbb rendelkezéseket.
3. cikk: Úgy rendelkezik, hogy a tagállamok kizárhatják az Egyezmény hatálya alól a munkavállalók vagy létesítmények bizonyos kategóriáit.
4. cikk: A részmunkaidős munkavállalók védelméről rendelkezik.
5. cikk: A részmunkaidős munkavállalók részére járó díjazásról rendelkezik.
6. cikk: A nemzeti társadalombiztosítási rendszerekről rendelkezik a részmunkaidős munkavállalókkal összefüggésben.
7. cikk: Az egyenlő bánásmódról rendelkezik.
8. cikk: Arról rendelkezik, hogy a tagállam kizárhat munkavállalókat az Egyezmény alkalmazása alól, akiknek a keresete vagy munkaideje egy meghatározott határértéket nem ér el.
9-10. cikk: Intézkedéseket kell hozni a részmunkaidős foglalkoztatás támogatása, a teljes és részmunkaidős jogviszony közötti átjárhatóság könnyítése érdekében.
11. cikk: Arról rendelkezik, hogy az Egyezmény rendelkezéseit törvények, rendeletek vagy kollektív megállapodások útján, illetve más szokásos módon kell végrehajtani.
12-19. cikk: A cikkek a záró rendelkezéseket tartalmazzák.
Az Egyezmény hivatalos ratifikációját a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával kell közölni nyilvántartásba vétel céljából. Az Egyezmény a nyilvántartásba vétel napjától számított tizenkét hónap után lép hatályba. Ennek naptári napját a külügyminiszter a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény 10. § (4) bekezdése értelmében a Magyar Közlönyben közzétett egyedi határozatával állapítja meg.