adozona.hu
A Kjt. 25. §-25/A. §-aihoz
A Kjt. 25. §-25/A. §-aihoz
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek az I. rendű alperes önkormányzat által alapított Általános Művelődési Központtal álltak közalkalmazotti jogviszonyban.
Az I. rendű alperes képviselő-testülete határozatával 1996. június 30. napjával a felperesek munkáltatóját jogutód nélkül megszüntette, és 1996. július hó 1. napjától a közoktatási feladatok ellátására nevelési, oktatási intézményként a II. rendű alperes általános iskolát hozta létre óvodával együtt, valamint Művelődési Házat.
A munkáltató jogutód nélküli megsz...
A Kjt. 25. §-25/A. §-aihoz
EH 2002.697 A honvédségi szervvel fennállt közalkalmazotti jogviszony áthelyezéssel megszüntethető hivatásos állományba vétel esetén, amikor az állammal jön létre a különleges közszolgálati jogviszony [Kjt. 25. § (2) bek. 4. pontja, Hszt. 3. § (1) bek.].
EH 2002.699 Ha a munkáltató fenntartói jogának átadása esetén a közalkalmazottat az átvevő nem kívánja foglalkoztatni, a jogviszony úgy szűnik meg, mintha a munkáltató szűnt volna meg jogutód nélkül [Kjt. 25/A. § (1) bek.].
EH 2005.1347 A felek egyező akarata hiányában a munkáltató közös megegyezés címén a közalkalmazotti jogviszonyt jogellenesen szüntette meg [Kjt. 25. § (2) bek. a) pont.].
BH 2004/32. Ha az áthelyezésben való megállapodás a közalkalmazott, annak közalkalmazotti munkáltatója és a Magyar Állam nevében eljáró Magyar Honvédség főcsoportfőnöke között jött létre, a közalkalmazotti jogviszony áthelyezéssel történő megszüntetésére jogszerűen került sor (Kjt. 25. §).
BH 2004/124. Ha a munkavállaló korábbi közalkalmazotti jogviszonya áthelyezéssel szűnt meg, és a hivatásos szolgálati viszony létesítése az akaratának megfelelően történt, anyagi előnyök szerzése érdekében nem helyezkedhet a perben a korábbi álláspontjával ellentétes álláspontra (Kjt. 25. §).
BH 2007/100. Ha a közalkalmazott jogviszonya 2003. december 31-én megszűnt, a 2004. január 1-jei jogutódlás reá nem terjedt ki [Kjt. 25. § (1) bekezdés c) pont].
920. Ha az alapító az iskolai alapfokú oktatást és az óvodai nevelést ellátó intézményt megszüntette, de annak ellátására új intézményt hozott létre, munkajogi jogutódlás történt annak ellenére, hogy a képviselő-testület a jogutód nélküli megszűnésről határozott (Kjt. 25. §).
A felperesek az I. rendű alperes önkormányzat által alapított Általános Művelődési Központtal álltak közalkalmazotti jogviszonyban.
Az I. rendű alperes képviselő-testülete határozatával 1996. június 30. napjával a felperesek munkáltatóját jogutód nélkül megszüntette, és 1996. július hó 1. napjától a közoktatási feladatok ellátására nevelési, oktatási intézményként a II. rendű alperes általános iskolát hozta létre óvodával együtt, valamint Művelődési Házat.
A munkáltató jogutód nélküli megszűnésére tekintettel a felperesek értesítést kaptak a közalkalmazotti jogviszonyuk megszűnéséről, és később megkapták a végkielégítésüket, valamint egyéb járandóságukat. A megszűnt munkáltató más közalkalmazottait az újonnan alapított intézmények alkalmazták.
A felperesek a közalkalmazotti jogviszonyuk ilyen módon történő megszűnését jogellenesnek tartották, és bírósághoz fordultak, a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérték.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
Az indokolás szerint a felperesek nem álltak alkalmazásban a II. rendű alperessel, ezért a munkajogi jogutódláshoz megkívánt továbbfoglalkoztatás nem valósulhat meg.
Az I. rendű alperes marasztalását a bíróság azért tartotta indokolatlannak, mert a Kjt.-nek a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetére járó valamennyi juttatást az I. rendű alperes a felperesek részére megfizette.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbezéssel éltek.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Megállapította, hogy a felperesek közalkalmazotti jogviszonyának "megszűnése" jogellenes, a felperesek közalkalmazotti jogviszonya 1999. február 25. napjával szűnik meg, és egyetemlegesen kötelezte az I. és a II. rendű alpereseket az összegszerűen meghatározott anyagi jogkövetkezmények megfizetésére felperesek javára.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítéssel és pontosítással az ítélkezése alapjául elfogadta.
Jogi álláspontjának kialakításánál a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakból indult ki, amely szerint a települési önkormányzat köteles gondoskodni - többek között - az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról, nevelésről. A kötelezően ellátandó alapfeladatot a fenntartó nem szüntetheti meg, mint ahogyan a perbeli esetben sem szüntette meg, csupán a korábbi Általános Művelődési Központot megszüntetve a feladatok ellátására két önálló intézményt hozott létre. Ilyen tényállás mellett megállapította, hogy a II. rendű alperes munkajogi értelemben a felperesek megszüntetett munkáltatójának a jogutódja.
Mindezek értékelése után a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése jogellenes és a felperesek a Kjt. szerint a jogellenességhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazására jogosultak.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályban tartása iránt az I. és II. rendű alperes együttesen nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelem lényege szerint a másodfokú bíróság a hatáskörét túllépve bírálta felül az önkormányzat képviselő-testületének döntését. Vitatták a meghozott döntés jogalapját.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság osztja a másodfokú bíróság jogi okfejtését, mely szerint a jogutód nélkül megszüntetett Általános Művelődési Központ közalkalmazottait érintő intézkedés felülvizsgálatának és jogszerűségének elbírálására a folyamatba tett munkaügyi perben az eljáró bíróság jogosult. A másodfokú bíróság helytállóan tulajdonított jelentőséget annak, hogy az iskolai alapfokú oktatás és az óvodai nevelés az önkormányzat által kötelezően ellátandó alapfeladat. Az alapító az e feladatokat is ellátó intézményt megszüntette ugyan, de annak ellátására új intézményt hozott létre. Az alperesek álláspontjával ellentétben ilyen tényállás mellett akkor is helytállóan állapította meg a megyei bíróság a munkajogi jogutódlást, ha a képviselő-testület a jogutód nélküli megszűnésről határozott. A II. rendű alperesnek változatlan feltételekkel, újabb kinevezés és annak elfogadása nélkül kellett volna a felpereseket foglalkoztatni. A közalkalmazotti jogviszony tartalmának módosítását megtagadó felperesek tekintetében jogszerűen nem lehetett a jogviszony megszűnését megállapítani.
A másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt, amikor a Kjt. 34. §-ában foglalt jogkövetkezményeket alkalmazta.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Mfv. II. 10 493/1999.)
921. Ha az óvoda nem önálló intézményként működött, a munkáltató az önkormányzat volt, ezért az óvoda magánvállalkozásba adása esetén a munkáltatói működés megszűnésére alapított intézkedés nem volt jogszerű [Kjt. 25. § (1) bek. c) pont, 25/A. §].
A felperes az alperes önkormányzat által nem önálló költségvetési szervként, nem intézményi keretek között működtetett óvodában óvónőként 1991-től állt közalkalmazotti jogviszonyban. Az alperes képviselőtestülete évről évre minden nevelési-oktatási évre - szeptember 1-jétől június 30-áig - vezető óvónői megbízást adott a felperesnek, aki erre az időre a havi illetménye mellett vezetői pótlékban részesült.
A felperes amiatt élt keresettel, mert álláspontja szerint az alperes jogellenesen megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyát 1999. június 30-ai hatállyal. A munkaviszonya helyreállítása mellőzésével kérte az alperes kötelezését elmaradt illetmény, vezetői pótlék, felmentési időre járó átlagilletmény, végkielégítés és egyéb - elmaradt - juttatások megfizetésére.
A felperes a jogviszonya megszüntetését amiatt tartotta jogellenesnek, mert álláspontja szerint a felmentésben megjelölt - a munkáltató jogutód nélküli megszűnése - jogcímen a jogviszonya nem lett volna megszüntethető, különösen nem mindaddig, amíg a vállalkozó ténylegesen át nem veszi az óvodát.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a jogviszony megszüntetése jogellenességét, és kötelezte az alperest elmaradt illetmény, felmentési időre járó átlagilletmény, pedagógiai program díja, szakkönyvtámogatás, időarányos 13. havi illetmény és ezek kamatai megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes képviselőtestülete 1999. június 21-ei határozatával az óvodának 1999. szeptember 1-jétől vállalkozásban való üzemeltetéséről döntött. Egyben a Kjt. 25/A. § (1) bekezdése alapján rendelkezett a felperes közalkalmazotti jogviszonyának 1999. június 30-ával való megszüntetéséről. Az alperes 1999. június 23-án kiadta a felperes részére a jogviszonya felmentéssel történő megszüntetésére vonatkozó jognyilatkozatot, amelyben a képviselőtestületi határozatra hivatkozott, és nyolc havi végkielégítés megfizetéséről rendelkezett.
A munkaügyi bíróság mindezekből az alperes intézkedése jogellenességét állapította meg, mivel az alperes a Kjt. 25/A. §-a szerinti megszüntetésre a jogszabály téves értelmezésével következtetett. Amiatt is jogellenes a jogviszony e címen való megszüntetése, mert az alperes a jogviszony megszüntetéséről az óvoda vállalkozásba adása előtt rendelkezett, továbbá a felmentési intézkedés más jogcímet jelölt meg, mint a képviselőtestületi határozat.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta. A másodfokú bíróság osztotta a munkaügyi bíróság által feltárt tényállásból levont jogi következtetést. A fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy nem az óvoda volt a felperes munkáltatója, továbbá a felperes jogviszonya nem tekinthető egyidejűleg a törvény erejénél fogva megszűntnek, és felmentéssel megszüntetettnek.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, és a közalkalmazotti jogviszony jogellenessége jogkövetkezményei iránti keresetet elutasító határozat hozatalát kérte, mivel álláspontja szerint a felperes jogviszonya nem felmentéssel, hanem a munkáltató fenntartói jogának a vállalkozó részére történő átadásával a törvénynél fogva szűnt meg, ezért a jogerős ítélet sérti a Kjt. 25/A. § (1) bekezdésében és a 25. § (1) bekezdés c) pontjában szabályozottakat. A vállalkozó 1999. július 1-jén vette át az óvodát, amit jegyzőkönyv tanúsít. A felperes jogviszonya megszűnését nem érinti tehát, hogy az óvodát szeptember 1-jétől kezdte működtetni a vállalkozó. Az alperes vitatta továbbá a felmentési "átlagkereset" mértékét, továbbá álláspontja szerint a bíróságok jogellenesen állapítottak meg ugyanarra az időszakra elmaradt munkabért és felmentési időre járó átlagkeresetet.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes az óvodát nem önálló intézményként működtette, a felperes munkáltatója az önkormányzat volt.
A felperes, mint az alperes elkülönítetten működő egységének a vezetője felett a képviselőtestület gyakorolta a munkáltatói jogkört, és e jogkörében eljárva rendelkezett 1999. június 21-én hozott határozatával a felperes közalkalmazotti jogviszonyának 1999. június 30-ával történő megszűnése miatt történő megszűnéséről. A határozatot az óvoda "magánvállalkozásba adásával" indokolta, és hivatkozott a Kjt. 25/A. § (1) bekezdésére, valamint a 25. § (1) bekezdés c) pontjára.
Az első és a másodfokú bíróság a Kjt. 25/A. § (1) és (7) bekezdésében szabályozottak helytálló értelmezésével állapította meg az óvoda nem önálló intézményként való működésére tekintettel, hogy a felperesnek a munkáltatója az alperes önkormányzat - és nem az óvoda - volt, ezért az alperes a felperes jogviszonyának a Kjt. 25. § (1) bekezdés c) pontja szerinti megszűnésére alaptalanul hivatkozott. A Kjt. 25/A. § (1) és (7) bekezdésében előírt törvényi feltételek hiányában a munkáltató jogutód nélküli megszűnése jogcímén az alperes a felperes jogviszonyát jogellenesen szüntette meg.
Az elsőfokú bíróság a felperes átlagilletményét a per adatai alapján az alperes által a végkielégítés alapjául vett mértékkel állapította meg. Ezért az elsőfokú ítéleti álláspontot elfogadó jogerős ítélet tekintetében jogszabálysértést az alperes alap nélkül panaszolt. Továbbá a másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a felperes a jogellenesség jogkövetkezményeként jogosult a felmentési időre járó átlagkeresetre [Kjt. 34. § (7) bekezdés], következésképpen e járandóság a jogviszony megszüntetésétől elmaradt illetményen felül megilleti.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Mfv. I. 10 414/2001.)
922. Ha a fenntartó a felnőtt háziorvosi rendelő fenntartói jogát vállalkozó orvosnak adta át, aki az ott közalkalmazottként dolgozó körzeti ápolónőt nem kívánta továbbfoglalkoztatni, a közalkalmazotti jogviszony úgy szűnik meg, mintha a munkáltató szűnt volna meg jogutód nélkül [Kjt. 25/A. § (1) bek.]
A felperes körzeti ápolónő munkakörben fennállt közalkalmazotti jogviszonyát az alperes az 1999. december 10-én kelt határozatával december 31-ei hatállyal a Kjt. 25. § (1) bekezdés c) pontjára és a 25/A. § (1) bekezdésére hivatkozással a munkáltató jogutód nélküli megszüntetése címén megszüntette. Az indokolás szerint a háziorvosi rendelő - ahol a felperes dolgozott - fenntartói jogát az alperes egy egészségügyi vállalkozásnak adta át, amely a továbbfoglalkoztatást nem vállalta, a felperes az intézménynél felajánlott szociális gondozónő munkakörben való foglalkoztatást nem fogadta el. A munkáltató nyolc havi végkielégítést fizetett a felperesnek.
A felperes keresetében a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását, és a továbbfoglalkoztatása mellőzésével elmaradt illetménye, felmentési időre járó átlagilletménye, végkielégítés, 13. havi illetmény arányos része és a jogellenesség szankciójaként 12 havi átlagilletménye megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkáltatónak nem szűnt meg a tevékenysége, amiben foglalkoztatták, ezért a jogviszonyát a Kjt. 30. § (1) bekezdése alapján felmentéssel lehetett volna megszüntetni.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a fenntartó önkormányzat a háziorvosi rendelőt, mint szervezeti egység működtetését átadta az azt vállaló háziorvosnak, akivel a felperes ápolónőként addig együtt dolgozott. A vállalkozó orvos a felperest nem kívánta tovább foglalkoztatni, ezért az alperes jogszerűen szüntette meg a hivatkozott jogcímen a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Ezt nem érinti, hogy a felperes a felajánlott munkakört nem fogadta el.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira hivatkozással - helybenhagyta.
A fellebbezés kapcsán rámutatott, hogy a változó munkahelyre alkalmazás a szervezeti egység megszűnése esetében nem jelent elhelyezési kötelezettséget, továbbá a munkáltatónak az adott esetben nem volt másik munkakör felajánlási kötelezettsége a Kjt. 25/A. §-a alapján, ezért nem volt jelentősége, hogy az alperesnél milyen betöltetlen munkakörök voltak.
A felperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet ellentétes az Alkotmánybíróság 55/1995. (IX. 15.) AB határozatával, mely szerint alkotmányellenes a különbségtétel a jogviszony megszüntetése tekintetében, ha a munkáltató adott tevékenysége megszűnik, vagy a közalkalmazott továbbfoglalkoztatására nincs lehetőség [Kjt. 30. § (1) bekezdés a)-b) pont], vagy a fenntartói jog átadására kerül sor, és ennek kapcsán utasítja el a közalkalmazott a munkáltató továbbfoglalkoztatási ajánlatát.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes fenntartója a háziorvosi rendelő fenntartói jogát átadta vállalkozó orvos részére, aki az addig az adott szervezeti egységnél körzeti ápolónőként dolgozó felperest nem kívánta a továbbiakban foglalkoztatni.
A munkáltató egy részének a Kjt. 25/A. § (1) bekezdésében szabályozott körben történt átadása esetén a közalkalmazotti jogviszony úgy szűnik meg, mintha a munkáltató szűnt volna meg jogutód nélkül. Nem érinti a megszüntetés jogszerűségét, ha a fenntartói jogot átvevő munkáltató a közalkalmazott foglalkoztatásától elzárkózik, továbbá a munkáltatót nem terheli másik munkakör felajánlására vonatkozó kötelezettség. Mindezekre az első és a másodfokú bíróság helyesen mutatott rá.
Az Alkotmánybíróság az 55/1995. (IX. 15.) AB határozatában - a felülvizsgálati érveléssel ellentétben - éppen azt fejtette ki, hogy a fenntartói jog átadása és erre tekintettel a közalkalmazotti jogviszonynak a munkáltató jogutód nélküli megszűnése jogcímén [Kjt. 25. § (1) bekezdés c) pont 25/A. § (1) bekezdés] való megszüntetése nem alkotmányellenes. Az a jogi megoldás, ami a fenntartói jog átadását a jogutód nélküli megszűnéssel veszi egy tekintet alá, alkotmányosan nem kifogásolható.
Az adott esetben a felperes közalkalmazotti jogviszonya a fenntartói jog átadása, és nem a munkáltató érintett tevékenysége megszűnése alapján szűnt meg, ezért a Kjt. 30. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján való kötelező felmentés jogkövetkezményei nem alkalmazhatók. Az Alkotmánybíróság az említett határozatában a közalkalmazotti jogviszonynak a Kjt. 25/A. §-a alapján történő megszüntetése esetére a Kjt. 25/A. § (8) bekezdésében az egyébkénti végkielégítés fele mértékére vonatkozó rendelkezése tekintetében talált alkotmányellenes különbségtételt a kötelező felmentés esetén járó teljes mértékű végkielégítéshez képest. Mindez azonban a törvényi feltételeknek megfelelő jogcím alapján történt megszüntetést nem érinti.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Mfv. I. 10 429/2001.)
923. Ha a közalkalmazott és a munkáltató megállapodott abban, hogy a közalkalmazottat a hivatásos állományba átveszi, erre tekintettel a közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel megszánt; az írásba foglalás elmaradása miatt önmagában a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése nem jogellenes (Kjt. 25. §).
A másodfokon eljáró bíróság ítéletével az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét elutasító ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálása során rámutatott arra, hogy a perbeli tényállás mellett a felek jogviszonyt megszüntető és hivatásos jogviszonyt keletkeztető közös akarata nem volt vitatott, ezért az írásba foglalás hiánya önmagában nem teheti jogellenessé a közalkalmazotti jogviszony megszüntetését.
A jogerős ítélet ellen a felperes a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjában foglaltakra alapítottan felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
Iratellenességet panaszolt, mivel a felek között a közalkalmazotti jogviszony mikénti megszüntetése szóba sem került, ezért a közös megegyezés sem írásban, sem szóban nem jött létre. Az Mt. 8. § (1) bekezdése szerinti semmisségre hivatkozott, valamint az Mt. 87. §-ának (1)-(3) bekezdésében foglaltak megsértésére.
A felülvizsgálat törvényi feltételeinek vizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság a következőket állapította meg:
A perben az eldöntendő jogkérdés az volt, hogy az alperes jogellenesen szüntette-e meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát.
Az 1997 szeptemberében döntés született az alperes jogelődjének átszervezéséről, amelynek során az intézményt egy másik intézménnyel összevonták és a közalkalmazottak részére fölajánlották a hivatásos állományba vétel lehetőségét. A felperes a tervezett beosztást zászlós rendfokozattal az erről szóló személyi beszélgetésről felvett jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatából kitűnően elfogadta, és 1997. október 28-án kérte a hivatásos szolgálati viszonyba vételét. A Honvéd Vezérkar Humáncsoport főnöke parancsban 1997. október 28-ai hatállyal a felperest a hivatásos tiszthelyettesi állományba felvette, és zászlósi rendfokozattal vezető asszisztenssé nevezte ki, amely munkakör a korábban ellátott munkakörnek megfelelt.
Az eljárt bíróságok ilyen tényállás mellett a bizonyítékok mérlegelése és egybevetése alapján az eljárási jogszabályok megsértése nélkül okszerűen jutottak arra az álláspontra, hogy a felek között a hivatásos állományba vételre tekintettel a közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel szűnt meg és a megállapodás írásba foglalásának elmaradása miatt a megszüntetés jogellenessége nem állapítható meg.
A kifejtettekre figyelemmel a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan nem jogszabálysértő, ezért az elrendelés e törvényi feltételének hiánya miatt a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. § (1) bekezdése alapján elutasította. (Mfv. E. 10 299/2003.)
924. Ha a korábbi munkáltató által ellátott feladatot és végzett tevékenységet - az ezzel összefüggő költségvetési támogatással - az új munkáltató átvette, jogutódlás következett be és erre tekintettel a korábbi munkáltatónál foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonya a munkáltató jogutód nélküli megszűnésére hivatkozva jogellenesen szűnt meg [Kjt. 25. § (1) bek. c) pont, 24. § (2) bek., Mt. 85/A. §].
A felperesek keresetükben a közalkalmazotti jogviszonyuk megszüntetése jogellenességének megállapítását és ennek anyagi jogkövetkezményei alkalmazását kérték.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest felperesek javára elmaradt munkabér, 13. havi illetménykülönbözet, felmondási időre járó átlagkereset és 6 havi átlagkeresetüknek megfelelő összeg, valamint ezek kamatai megfizetésére kötelezte.
A megállapított tényállás szerint a felperesek az L.-i Alsótagozatos Általános Iskolában tanító munkakörben fennállt közalkalmazotti jogviszonya 2003. augusztus 31-ével megszűnt a munkáltató jogutód nélküli megszűnésére hivatkozó munkáltatói intézkedés alapján. L. Község Önkormányzatának Képviselő-testülete határozatával a L.-i Alsótagozatos Általános Iskolát és Iskolanapközit 2003. augusztus 31-ével jogutód nélkül megszüntette. A határozat úgy rendelkezett, hogy az alapvető iskolai oktatást, mint kötelező feladatot a L.-i Községi Önkormányzat a N. és Környéke Oktatási Intézményfenntartó Társulás keretében látja el. A megszüntetett iskola vagyonát a L. Községi Önkormányzat vette át.
A felperesek közalkalmazotti jogviszonyuk megszüntetését azért tartották jogellenesnek, mert álláspontjuk szerint az önkormányzat kötelező alapfeladatának a megállapodáson alapuló átvétele jogutódlásnak minősül, ezért jogviszonyuk csak felmentéssel lett volna megszüntethető.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperesek munkáltatójának korábbi fenntartója, a L. Község Önkormányzat Képviselő-testülete tagja az Intézményfenntartó Társulásnak, amely fenntartja és irányítja a N.-i Általános Iskolát, ahová a L.-i Alsótagozatos Általános Iskola 11 tanulója átkerült az iskola megszűnését követően. A kötelező alapfeladatnak a Társulás keretében való ellátását a bíróság megállapodáson alapuló jogutódlásnak minősítette, felperesek jogviszonyában munkajogi jogutódnak az alperest, a négy községi önkormányzat által fenntartott N.-i Általános Iskolát tekintette. Ezért megállapította felperesek közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésének jogellenességét, és a Kjt. 34. §-a alapján marasztalta az alperest.
Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperesek keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, az alperes elleni keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság annak tulajdonított ügydöntő jelentőséget, hogy a megszüntetett iskola "erőforrásai" nem kerültek át sem az Intézményfenntartó Társuláshoz, sem az alperes iskolához. Ezt az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontja szerinti feltétel hiányaként a munkajogi jogutódlást kizáró körülménynek értékelte. Hangsúlyozta, hogy nem lehet jogutód egy olyan általános iskola, amely sem a tanárokat, sem az anyagi erőforrásokat nem vette át.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték az Mt. 85/A. §-ában foglaltak téves értelmezése miatti jogszabálysértésre hivatkozva.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felperesek munkáltatója - az L.-i Alsótagozatos Általános Iskola - megszüntetését követően az iskola 11 tanulóját az alperes vette át, mint a négy - köztük a két érintett, L. és N. - község képviselő-testülete megállapodásával létrejött Intézményfenntartó Társulás által fenntartott iskola.
Az alperes tehát megállapodás alapján átvette a megszüntetett iskola által ellátott alapfokú oktatási feladatot, és ez ténylegesen a 11 tanuló oktatásának, felperesek tevékenységnek az átvételét is jelentette. Ezzel az is együtt járt, hogy a feladatmutatókhoz kötött állami normatív támogatás is az I. rendű alperes fenntartójához került (erre utal a társulási megállapodás 7. pontja). A tevékenység átvételéhez tehát a normatív támogatásra való jogosultság, mint vagyoni értékű jog is kapcsolódott. Ilyen értelemben téves a másodfokú ítéletnek az "anyagi erőforrások" átvételének teljes hiányára vonatkozó ténymegállapítása.
A munkajogi jogutódlás szempontjából az előbbiek megfelelnek a törvényi feltételeknek [a Kjt. 24. § (2) bekezdése alapján a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is alkalmazandó Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pont], mert azzal, hogy a korábbi munkáltató által ellátott feladatot, a felperesek által végzett tevékenységet - az ezzel összefüggő költségvetési támogatással - az új munkáltató átvette, a munkáltató személyében következett be jogutódlás, ami felperesek jogviszonyának megszűnését nem eredményezhette. Amennyiben a közalkalmazotti jogviszonyuk további fenntartására a jogutódnál - az önkormányzat döntése folytán - nem volt lehetőség, azt felmentéssel kellett volna megszüntetni. Az adott esetben ez - a jogerős ítélet okfejtésétől eltérően - nem jelenti a megszüntetés terhének áthárítását, minthogy a jogutód munkáltatót fenntartó társulásnak a jogelőd munkáltatót fenntartó önkormányzat is tagja.
A jogerős ítélet indokolásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményei iránti keresetnek a jogalapja körébe tartozó kérdés a jogellenesség megállapítása, minthogy nem megállapítási, hanem marasztalási keresetről van szó. Ezért a munkaügyi bíróság ítéletének rendelkező része e tekintetben nem hiányos.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felperesek keresetét az Mt. 85/A. §-ába ütköző jogszabálysértéssel elutasító jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét a felperesek keresetének helyt adó, az alperest marasztaló részében helybenhagyta. (Mfv. II. 10 338/2005.)
925. Ha a korábbi munkáltató által ellátott általános iskolai oktatási feladatot, a közalkalmazott által is ellátott tevékenységet és munkahelyét - az ezzel összefüggő költségvetési támogatással - a másik község iskolája vette át, a munkáltató személyében jogutódlás következett be, és a pedagógus jogviszonya nem volt megszűntnek tekinthető [Kjt. 25. § (1) bek. c) pont, Mt. 85/A. § (1) bek.].
A felperes keresetében a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes önkormányzat jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, ezért az az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg a II. rendű alperes iskolánál. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 148 210 forintot és ennek kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes, mint megbízott igazgató közalkalmazottként állt jogviszonyban a S.-i Általános Iskolánál. Az I. rendű alperes képviselő-testülete határozatával az Ötv. 8. § (4) bekezdésében felsorolt kötelező általános iskolai oktatási feladatok teljes körű megvalósulására társulási megállapodást kötött P. Község Önkormányzatával. Erre hivatkozással a határozatával rendelkezett a S. Általános Iskola, mint önkormányzati költségvetési szerv 2004. július 31-ei hatállyal történő megszüntetéséről. Rögzítették, hogy a megszüntetett intézmény alapfeladatait a jövőben a P.-S. Közoktatási Intézményi Társulás által fenntartott általános iskola látja el. A társulás következményeként az I. rendű alperes képviselő-testület határozatával a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a Kjt. 25. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozva 2004. július 31-ei hatállyal megszüntette.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a társulás által fenntartott iskola, a II. rendű alperes munkajogi értelemben jogutódja a munkáltatójának, a megszüntetett általános iskolának, amelynek alapvető feladatai folyamatos ellátását átvette.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a megszüntetett költségvetési szerv - a S.-i Általános Iskola - alapvető feladatait az intézményi társulás által fenntartott P.-i Általános Iskola vette át akként, hogy a P. és S. községekben lakóhellyel rendelkező tanköteles korú gyerekek általános iskolai oktatása, nevelése érdekében S. községben telephelyet működtet. Ez a telephely azonos a korábban önálló S. Általános Iskola székhelyével. A Kjt. 25. § (1) bekezdés c) pontja alapján a közalkalmazotti jogviszony csak akkor szűnik meg, ha a munkajogi jogutódlás nem állapítható meg. A II. rendű alperes ahelyett, hogy a S.-n foglalkoztatott közalkalmazottakat továbbra is foglalkoztatta volna, a lényegében betöltött álláshelyeket újra megpályáztatta. A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy felperes közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntették meg, mivel az intézkedés indoka valótlan. A bíróság a Kjt. 33. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pontja alapján négy havi átlagilletménynek megfelelő felmentési bér, továbbá három havi illetménnyel egyező összegnek a Kjt. 34. § (4) bekezdése alapján történő megfizetésére kötelezte a II. rendű alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett részét megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította.
A másodfokú bíróság a helyesen feltárt tényállás alapján az elsőfokú bíróság jogkövetkeztetését tévesnek találta, mert álláspontja szerint a jogutódlás feltétele, a munkavállalók átvételében való megállapodás nem jött létre (Mt. 85/A. §). S. Község Önkormányzata képviselő-testületének és P. Község Önkormányzata képviselő-testületének társulási megállapodása arra vonatkozott, hogy a S. Általános Iskola feladatait a P.-i Általános Iskola látja el, a S. Általános Iskola jogutód nélkül megszűnik. A megállapodás az ez utóbbi által alkalmazott két pedagógus jogviszonyáról nem rendelkezett. A bíróság szerint a szerződési szabadság alapelve alapján nem lehet arra következtetni, hogy a közfeladatot személyzettel együtt kell átadni a másik intézménynek, ezért - miután erről megállapodás nem történt a felek között - a felperes közalkalmazotti jogviszonyát érintően munkajogi jogutódlás nem történt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, azaz, az elsőfokú ítélet hatályában való fenntartását, valamint az alperesek perköltségben marasztalását kérte.
A munkajogi jogutódlás feltételeinek fennállására hivatkozott, mivel azonos munkavégzési helyen (telephelyen) az azonos, alapvető önkormányzati oktatási feladatok ellátása az Intézményi Társulás által fenntartott általános iskolaként folytatódik. A felperes munkavégzési helye és munkaköre továbbra is fennmaradt, csupán a munkáltató személyében történt változás. A munkaköre nem szűnt meg, csupán azokat a II. rendű alperes újra megpályáztatta. Az Mt. 85/A-85/B. §-aira hivatkozva is vitatta a Kjt. 25. § (1) bekezdés c) pontjára alapított felmentés jogszerűségét. Utalt arra, hogy maguk az alperesek is elismerték, hogy téves jogértelmezésük miatt hozták meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát megszüntető döntésüket.
Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felperes munkáltatóját, a S.-i Általános Iskolát az I. rendű alperes képviselő-testülete határozatával úgy szüntette meg, hogy az iskola a P.-S. Közoktatási Intézményi társulás által fenntartott II. rendű alperes iskola keretében, annak egyik telephelyeként eredeti feladatait ellátva továbbra is működik.
A Kjt. 24. § (2) bekezdése alapján a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is alkalmazandó Mt. 85/A. § (1) bekezdése alapján munkáltatói jogutódlásnak minősül a munkáltató anyagi, illetve nem anyagi erőforrásainak - pl. munkahelynek, telephelynek - a további működtetés céljából megállapodáson alapuló átvétele. Az adott esetben a közoktatási intézményi társulásba való belépéssel a jogutódlásnak e törvényi feltételi megvalósultak. Azzal, hogy a korábbi munkáltató (iskola) által ellátott általános iskolai oktatási feladatot, a felperes által is végzett tevékenységet és munkahelyét - az ezzel összefüggő költségvetési támogatással - a II. rendű alperes iskola átvette, a munkáltató személyében bekövetkezett a jogutódlás, ami a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszűnését nem eredményezhette. A jogutódlás időpontjában ugyanis a fennálló közalkalmazotti jogviszonyból származó jogok és kötelezettségek a jogelődről átszállnak a jogutód munkáltatóra. Ezért a jogelőd munkáltató (a nevében a munkáltatói jogokat gyakorló I. rendű alperes képviselő-testülete) a munkáltató jogutód nélküli megszűnésére hivatkozva felperes közalkalmazotti jogviszonyát nem szüntethette meg. Ezért a munkaügyi bíróság helyesen állapította meg a valóságnak nem megfelelő indokra tekintettel a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének jogellenességét.
A jogerős ítélet a munkáltatói jogutódlás feltételeinek téves értelmezése folytán jogszabálysértően változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét és utasította el felperes keresetét.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Mfv. II. 10 772/2006.)
926. Ha a költségvetési szerv munkáltató a szervezeti egységét közhasznú társaságnak adta át, és az érintett közalkalmazottakat ezzel kapcsolatban a törvényben előírt módon nem tájékoztatta, illetve továbbfoglalkoztatásuk tekintetében sem nyilatkoztatta őket, a felmentésükről jogellenesen intézkedett (Kjt. 25/A. §, 25/B. §).
A felperesek keresetükben a közalkalmazotti jogviszonyukat megszüntető, 2005. augusztus 11-én kelt felmentés jogellenességének megállapítását, és visszahelyezésük mellőzésével elmaradt munkabérük és átalánytérítés, továbbá a kollektív szerződés szerinti végkielégítés megfizetését igényelték. Arra hivatkoztak, hogy a munkahelyükből, a kísérleti üzemből alakított közhasznú társaságnál a továbbfoglalkoztatásukra lehetőség lett volna.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperesek valamennyien közalkalmazotti jogviszonyban álltak az alperesnél, az alperes tan- és kísérleti üzemében dolgoztak telepvezető, traktoros, főmérnök, illetve adminisztrátor munkakörben. Az alperes valamennyiük jogviszonyát 2005. augusztus 11-én - augusztus 18. napjától kezdődő felmentési idővel - a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással, felmentéssel megszüntette, a költségvetési támogatás nagy arányú csökkentése miatt szükséges átszervezésre, a feladatkörök átcsoportosítására, a munkakörök összevonására és álláshelyek megszüntetésére hivatkozva. A felperesek részére iskolai végzettségüknek, képesítésüknek megfelelő munkakört nem tudott felajánlani. Bizonyítást nyert, hogy az Oktatási Minisztérium az alperes 2005. évi költségvetését 306.900 000 forinttal csökkentette. Az alperes 2005. március 4-én terjesztette fel az Oktatási Minisztériumhoz a tan- és kísérleti üzem közhasznú társasággá történő átalakításának tervezetét, amelyet 2005. június 23-án hagytak jóvá. A rektor 2005. szeptember 8-án írta alá a társaság alapító okiratát, a közhasznú társaságot a cégbíróság 2005. október 14-én jegyezte be. Az egyetemi tanács 2005. március 24-én már döntött a létszámcsökkentésről, és intézkedési terv készítését írta elő. Az alperes 2005. május 15-étől pályázat útján alkalmazta G. L.-t megbízott igazgatóként, aki később a Kht. ügyvezető igazgatója lett. Nevezett 2005. július 15-én készített tervezetet az akkori, 33 fős tanüzemi létszám 17 főre csökkentéséről. Az intézkedési terv rögzítette az átalakulás során egyes munkakörök megszűnését, illetve összevonását, továbbá a minőségi csere indokoltságát; tartalmazta név szerint, hogy melyik munkavállaló felmentése szükséges, akik között a felperesek is szerepeltek. Az alperes 2005. szeptember 1-jén értesítette a közalkalmazotti tanácsot és a szakszervezetet a Kht. alapításáról, az egyes dolgozók átvételéről, csatolva a dolgozói nyilatkozatokat is. A Kht. 12 fővel alakult meg, 2006. február 14-én a létszám 23 fő volt.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperesek felmentése való és okszerű indokon alapult, a létszámcsökkentés a kísérleti üzem egészét, így a felpereseket is érintette. Az alperes lényegében a költségvetési támogatás csökkentése miatt kényszerült létszámcsökkentésre. A Kht.-t továbbfoglalkoztatási kötelezettség nem terhelte, ugyanakkor a felperesek nem vitatták, hogy másutt, mint a tan- és kísérleti üzemben a képzettségüknek megfelelő munkakört az alperes nem tudott a számukra felajánlani.
A felperesek további végkielégítés iránti igényét nem találta alaposnak a bíróság, mivel a Kjt. 2. §-ának (2) bekezdése és a 3. §-a alapján a kollektív szerződés közalkalmazottak esetében a végkielégítés törvényes mértékétől nem térhet el. Végül az ítélet indokolása rámutatott arra is, hogy a felperesek azt az álláspontjukat, miszerint az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a felmentési jogát, nem tudták kellően alátámasztani, ezért azt a bíróság nem találta alaposnak.
A felperesek fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és megállapította, hogy a IV. rendű felperes közalkalmazotti jogviszonya 2006. március 22-én szűnt meg az alperesnél, és az alperest a IV. rendű felperes részére 34 485 forint és annak kamata megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint bizonyított a költségvetési megvonás miatti létszámcsökkentés elhatározása, és a létszámcsökkentés érintette a tanüzemet, benne a felperesek munkakörét is, így jogszerű volt a felmentés. Nem terhelte az alperest munkakör felajánlási kötelezettség, mert a jogviszony megszüntetésének időpontjában még nem alakult meg a Kht., amely egyébként sem az alperes irányítása alá tartozó költségvetési szerv. Kifejtette, hogy ha a felmentés valós indoka a felperesek által előállított üzem kiszervezése lenne, az alperesnek a Kjt. 25/A. §-a szerint kellett volna eljárni, de ha az új munkáltató nem vállalja a továbbfoglalkoztatást, jogviszonyuk az átadás időpontjában megszűnt volna, így ez esetben sem kerültek volna kedvezőbb helyzetbe. A másodfokú bíróság a felperesek rendeltetésellenes joggyakorlásra alapított fellebbezési kérelmét a Pp. 247. § (1) bekezdésébe ütköző, meg nem engedett keresetmódosításnak minősítette.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítéletnek a keresetük elutasítását helybenhagyó részét, valamint a perköltség fizetésre kötelező rendelkezését támadták, és e tekintetben a hatályon kívül helyezését, valamint a keresetüknek helyt adó határozat hozatalát kérték. Perbeli álláspontjukat fenntartva a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjára alapított felmentés jogellenességét állították amiatt, hogy az általuk ellátott feladatok nem szűntek meg, azt a Kht. vette át, ahova új személyek felvételére került sor. Vitatták, hogy az alperest nem terhelte munkakör felajánlási kötelezettség a Kht.-nél, amelynek az alperes az egyszemélyi tulajdonosa. Állították, hogy a rendeltetésellenes joggyakorlásra a per során hivatkoztak, erre tekintettel a másodfokú bíróság törvénysértő módon hagyta figyelmen kívül az erre vonatkozó fellebbezési kérelmüket.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hangsúlyozta, hogy bár a Kht. alapítására vonatkozó szándék valóban megelőzte a felperesek jogviszonyát megszüntető munkáltatói intézkedés időpontját, azonban a Kht. létrehozására csak később kerülhetett sor.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy az alperes már 2005 márciusában beterjesztette az Oktatási Minisztériumhoz a tan- és kísérleti üzemnek Kht.-vá történő átalakítása alapítási tervét, amelyet a Kormány határozatával jóváhagyott. Az alperes rektora 2005. szeptember 8-án aláírta a Kht. alapító okiratát. Ezt megelőzően már 2005 májusában tervezetet készített a megbízott igazgató a Kht. létszámának alakításáról.
E tények alapján megállapítható, hogy az alperesnek az a szervezeti egysége, amely a felperesek munkahelye volt, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató számára (Kht.) került átadásra. Ebből pedig az következik, hogy az alperesnek - mivel az átadás 2003. július 1-jét követően történt - a 2003. évi XX. törvény 39. §-ával megállapított Kjt. 25/A-25/B. §-a szerint kellett volna eljárnia a felperesek közalkalmazotti jogviszonya megszűnését illetően.
Tekintettel arra, hogy a felperesek a perben mindvégig azt is sérelmezték, hogy az alperes a közhasznú társaságnál való foglalkoztatás lehetőségétől elzárta őket, a bíróságnak ezt vizsgálnia kellett volna a Kjt. 25/A-25/B. § figyelembevételével.
A Kjt. 25/A. §-ának (2) és (3) bekezdése szerint az átadó és az átvevő munkáltató legkésőbb az átadást megelőzően 30 nappal korábban köteles tájékoztatni a közalkalmazottat az átadás időpontjáról, okáról, a közalkalmazottakat érintő jogi, gazdasági és szociális következményeiről, továbbá arról, hogy az átadást követően a közalkalmazott foglalkoztatását az átvevő biztosítja. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a további foglalkoztatást biztosító munkaszerződés tartalmi elemeire vonatkozó ajánlatot, kötelezettségeket. A 25/A. § (4) bekezdése értelmében - amennyiben az átvevő munkáltató megalapítására még nem került sor - a (2) és (3) bekezdésben előírt kötelezettségek teljesítése az átvevő munkáltató alapítóját terheli, amely jelen esetben az alperes volt. A Kjt. 25/B. § (1) bekezdése szerint, ha a közalkalmazott az átvevő munkáltatónál történő továbbfoglalkoztatásához hozzájárul, az átvevő munkáltató köteles a közalkalmazottal munkaszerződést kötni.
A jogerős ítélet ehhez képest a jogszabállyal ellentétesen indult ki abból, hogy a közhasznú társasággal a munkaviszony csak akkor jött volna létre, ha mint új munkáltató vállalja a közalkalmazott továbbfoglalkoztatását.
A munkáltató szervezeti egységének átadása esetén az érintett közalkalmazottak jogviszonyát a Kjt. 25/A-25/B. §-a mellőzésével az alperes jogszabálysértően szüntette meg. Az alperes 2005. szeptember 8-án írta alá a Kht. alapító okiratát, ugyanakkor ezt megelőző 30 napon belül, 2005. augusztus 11-én hozta meg augusztus 18-ai hatállyal kezdődő felmentő intézkedését a felperesekre nézve anélkül, hogy a Kjt. 25/A. § (2)-(3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségének eleget tett volna, illetve a felpereseket a továbbfoglalkoztatásuk tekintetében nyilatkoztatta volna.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság - a jogerős ítéletnek - a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érintve - a felmentés jogellenességével kapcsolatos kereset elutasítását helybenhagyó rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva megállapította, hogy az alperes a felperesek közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg. A jogellenesség jogkövetkezményei tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Mfv. II. 10 139/2007.)