adozona.hu
A Kjt. 23. §-ához
A Kjt. 23. §-ához
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a K.-i Általános Zene- és Szakiskola igazgatója volt, 2001. július 31-éig szóló vezetői megbízatással. A városi önkormányzat képviselő-testülete határozatával a felperes vezetői megbízását 1998. július 31-ei hatállyal visszavonta. A képviselő-testület határozata szerint a K.-i Általános Zene- és Szakiskolából a szakiskolát 1998. augusztus 1. napjától elkülönült intézményként működteti és egyúttal rendelkezett a K.-i Általános- és Zeneiskola, valamint a szakiskola alapító okiratának...
A Kjt. 23. §-ához
EH 2004.1156 I. Ha a közalkalmazott vezetői munkát végez, az akkor is vezetői beosztás ellátásával való megbízásnak minősül, ha kinevezésében a vezetői beosztás munkakörként szerepel [Kjt. 23. § (1) bekezdés].
II. A munkáltatói intézkedéssel szemben biztosított jogorvoslati lehetőség nem zárja ki, hogy a közalkalmazott a munkáltatói intézkedés jogellenességére hivatkozva gyakorolja rendkívüli lemondási jogát anélkül, hogy az adott intézkedéssel szemben jogorvoslatot vett volna igénybe [Kjt. 29. § (1) bekezdés a) pont].
BH 2002/116. I. A közalkalmazott vezetői megbízását írásban, valós és okszerű indokkal lehet visszavonni. A visszavonás indokára - a joghasonlóság miatt - megfelelően alkalmazni kell a Munkaügyi Kollégium 95. sz. állásfoglalásának a felmondás indokolásával kapcsolatos iránymutatását. Ezért, ha a munkáltató több okot jelöl meg indokként, egyetlen indok valósága is megalapozza a visszavonást, amennyiben az okszerű.
II. A bizalmatlanság mint indok nem lehet személyes szimpátia vagy antipátia kérdése, ilyenként csak a vezető magatartásában vagy munkájában megnyilvánuló és bizonyítható olyan objektív tények szolgálhatnak, amelyek kellő magyarázatát adják annak, hogy a vezető nem hagyható a beosztásában [Kjt. 23. § (1) és (4) bek., MK 95.].
BH 2002/283. I. A munkáltató által a vezető beosztású közalkalmazott munkakörére kiírt pályázat önmagában nem jogellenes amiatt, hogy betöltött munkakörre szólt [Kjt. 23. § (7) bek., 24. §, Mt. 80. § (1) bek.].
II. A jogerős ítélet nem támadható felülvizsgálattal olyan kérdésben, amely nem volt sem az első-, sem a másodfokú eljárás tárgya [Pp. 270. § (1) bek., 275. § (1) bek.].
BH 2003/215. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatályba lépését követően nem volt lehetőség arra, hogy a kinevezés vezetői munkakörbe történjék. Ezért ilyen esetben - a vezetői megbízás visszavonása folytán - nincs akadálya a beosztotti munkakörben történő továbbfoglalkoztatásnak [Kjt. 23. § (7) bek.].
BH 2004/159. Ha a jogerős ítélet nem tisztázta, hogy a közalkalmazott vezetők a megbízásuk alapján mely időponttól meddig milyen vezető beosztásban dolgoztak, a megállapított beosztásuk határozott vagy határozatlan időre szólt-e, valamint annak visszavonása jogszerűen történt-e, az eljárt bíróságnak új eljárás keretében kell e lényeges kérdések tekintetében a bizonyítási eljárást lefolytatni (Kjt. 23. §).
908. A költségvetési intézmény vezetésére szóló magasabb vezetői megbízás megszűnik az intézménynek a törzskönyvi nyilvántartásból való törlésével. A bíróság ezért - a vezetői megbízás jogellenes visszavonása ellenére - mellőzte a vezetői beosztásba történő visszahelyezést, mivel a jogvita elbírálásáig a határozott időre szóló megbízás visszavonás nélkül is megszűnt volna [Kjt. 23. § (9) bekezdés].
A felperes a K.-i Általános Zene- és Szakiskola igazgatója volt, 2001. július 31-éig szóló vezetői megbízatással. A városi önkormányzat képviselő-testülete határozatával a felperes vezetői megbízását 1998. július 31-ei hatállyal visszavonta. A képviselő-testület határozata szerint a K.-i Általános Zene- és Szakiskolából a szakiskolát 1998. augusztus 1. napjától elkülönült intézményként működteti és egyúttal rendelkezett a K.-i Általános- és Zeneiskola, valamint a szakiskola alapító okiratának elkészítéséről.
A polgármester 1998. július 21. napján a megbízása visszavonásának indokolását kérő felperest arról tájékoztatta, hogy az iskola, ahol a felperes igazgatóként működött, megszűnik, helyette két önálló önkormányzati intézmény működik 1998. augusztus 1. napjától kezdődően. Ez indokolta vezetői megbízatásának visszavonását.
A felperes keresetében a korábbi, iskolaigazgatói munkakörbe történő visszahelyezését kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a vezetői megbízás visszavonásáról rendelkező képviselő-testületi határozat jogellenessége folytán a felperest az igazgatói munkakörébe visszahelyezte a korábbi illetményével. Az alperest kötelezte, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 135 200 forintot.
Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a közoktatási törvény értelmében a közoktatási intézmény a törzskönyvi nyilvántartásból való törléssel, a törlés napján szűnik meg. A képviselő-testületi határozat a K.-i Általános, Zene- és Szakiskola átszervezéséről döntött, ennek következtében 1998. augusztus 1. napjától a K.-i Általános és Zeneiskola, valamint az Önkormányzati Szakiskola jött létre. Ebben a határozatban megállapították mindkét iskola alapító okiratát. A jogutód intézmények közül az alperes önállóan gazdálkodó költségvetési szerv, míg az önkormányzati szakiskola részben önállóan gazdálkodó költségvetési szerv. Az e tárgyban hozott képviselő-testületi határozatok egyike sem rendelkezett a K.-i Általános Zene- és Szakiskola megszűnéséről, törléséről. A beszerzett törzskönyvi nyilvántartás adatai alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a szakiskola 1998. augusztus 1-jével kivált és a korábbi iskola neve ennek megfelelően megváltozott, azonban az eredeti intézmény nem szűnt meg, törlését a törzskönyvi nyilvántartásban sem rendelték el. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a vezetői megbízás visszavonásának indoka nem volt valós és az erről rendelkező határozat jogellenessége folytán visszahelyezte a felperest korábbi igazgatói munkakörébe. A munkáltatónak tekintendő alperest kötelezte, hogy a felperesnek fizesse meg az 1998 szeptemberétől elmaradt négy havi vezetői pótlékot.
Az alperes által benyújtott fellebbezés folytán a megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú eljárásban becsatolt TÁKISZ átirat alapján tényként állapította meg, hogy a képviselő-testület határozata alapján két új intézményt, új törzsszámmal vettek nyilvántartásba. Minthogy a K.-i Általános Zene- és Szakiskola megszűnt, ezért megállapította a vezetői megbízás visszavonása indokolásának valóságát. A másodfokú bíróság rámutatott arra is, hogy ha a fenntartó a költségvetési szervezetet megszünteti, ez külön intézkedés nélkül is a megszüntetett intézmény igazgatói munkakörének ellátására adott vezetői megbízás megszűnését eredményezné.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a fellebbezési eljárás során beszerzett TÁKISZ értesítés szerint a K.-i Általános Zene- és Szakiskolát 1999. január 1. hatállyal törölték a törzskönyvi nyilvántartásból. Ezért téves és iratellenes a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy az intézmény 1998. augusztus 1. napjával megszűnt. Ennek következtében valótlan volt az 1998. július 21. napján kiadott indokolás. Minthogy a képviselő-testület határozataiban átszervezésről, illetve különválásról határozott, ugyanakkor a jogelőd intézmény megszűnéséről, törléséről nem rendelkezett, ezért az igazgatói megbízás visszavonásának indokolása ez okból is valótlan volt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint részben alapos.
A másodfokú bíróság által beszerzett TÁKISZ átiratból megállapítható, hogy az alperes K.-i Általános Zene- és Szakiskola 1999. január 1-jei hatállyal szűnt meg, minthogy ezen időponttal törölték a törzskönyvi nyilvántartásból. Az 1993. évi LXXIX. törvény 37. §-ának (8) bekezdése értelmében a közoktatási intézmény a nyilvántartásból való törléssel, a törlés napján szűnik meg. Ennek alapján megállapítható, hogy a felperes vezetői megbízását visszavonó képviselő-testületi határozat annak meghozatala időpontjában jogellenes volt.
A Kjt. 23. §-ának (9) bekezdése értelmében a bíróság mellőzi a közalkalmazott magasabb vezető, illetve vezető beosztásba történő visszahelyezését, ha a jogvita elbírálásáig a határozott időre szóló megbízás visszavonás nélkül is megszűnt volna. A közalkalmazottat ebben az esetben a vezetői pótléknak a határozott idő leteltéig számított összege illeti meg. Az intézmény vezetésére szóló magasabb vezetői megbízás külön intézkedés nélkül is megszűnik, ha az intézmény jogutódlással, vagy anélkül megszűnik. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a vezetői megbízás visszavonása jogellenes volt, azonban a felperes vezetői megbízása az általa korábban vezetett intézmény törzskönyvi nyilvántartásból való törlésének időpontjában megszűnt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletének a felperest a vezetői beosztásába visszahelyező rendelkezését megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes vezetői megbízása 1998. december 31-ével megszűnt. (Mfv. II. 10 490/1999.)
909. Ha a munkáltató a vezetői megbízás visszavonását kérelem nélkül indokolta, vita esetén ennek valóságát kell bizonyítania (Kjt. 23. §).
A felperes 1994. augusztus 1-jén létesített közalkalmazotti jogviszonyt az alperessel népművelői munkakörbe. Ezzel egyidejűleg a munkáltatói jogkört gyakorló városi önkormányzat képviselő-testülete 1999. június 30-áig terjedő határozott időre vezetői megbízást adott a felperesnek az igazgatói munkakör betöltésére. Jogszabályváltozás folytán a városi közművelődési intézmény igazgatói munkaköre vezetői beosztásból magasabb vezetői beosztássá változott, amelyre tekintettel 1997. évben pályázatot írtak ki, a felperes a pályázatot elnyerte és a képviselő-testület 2002. december 30-áig a magasabb vezető beosztás ellátásával megbízta, és 50 600 forint alapilletményt valamint 30 400 forint vezetői pótlékot állapított meg a részére. E határozat ellen a közigazgatási hivatal törvényességi kifogást emelt, amelynek eredményeként a képviselő-testület a határozatát visszavonta, mivel a felperes nem rendelkezik a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 6. §-ának (6) bekezdésében előírt legalább 5 éves szakmai gyakorlattal. E képviselő-testületi határozat nyomán a polgármester 1998. december 14-én közalkalmazotti kinevezés és besorolás (átsorolás) módosítása megnevezésű okiratot adott ki a felperes részére, amelyben értesítette, hogy az 1998. október 7-én kelt kinevezését a képviselő-testületi határozat alapján 1998. december 15-ei hatállyal módosítja, és a felperes munkaköre közművelődési előadó, illetménye pedig 58 600 forint.
A felperes az intézkedés ellen a munkaügyi bírósághoz benyújtott és a per során módosított keresetében a vezetői megbízás visszavonása jogellenességének megállapítását és a visszahelyezés mellőzésével elsődlegesen 2003. szeptember 30-áig az elmaradt 30 400 forint/hó vezetői pótlék, másodlagosan 1999. július 30-áig az elmaradt 23 600 forint vezetői pótlék és késedelmi kamat megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a magasabb vezetői megbízás visszavonását tartalmazó kinevezés- és besorolás-módosítása jogellenes. Kötelezte az alperest 1 717 600 forint elmaradt illetmény megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Rámutatott arra, miszerint abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a Kjt. 23. §-ának (4) bekezdése alapján jogszerű volt-e a felperes vezetői megbízásának a visszavonása. A képviselő-testület azzal az indokkal vonta vissza a felperesnek adott magasabb vezetői megbízását, hogy az nem felelt meg a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 6. §-ának (6) bekezdése szerinti előírásoknak, mert 5 éves szakmai gyakorlattal nem rendelkezett. A hivatkozott jogszabály szerint magasabb vezető beosztás esetén szakmai gyakorlati időnek minősül az intézmény alaptevékenységének megfelelő munkakörben korábban eltöltött valamennyi jogviszony. A felek között az volt vitás, hogy a felperes által az E. C.-nál eltöltött oktatási és művelődési előadói munkakörben eltöltött idő elfogadható-e szakmai gyakorlatnak. E vonatkozásban a bíróság megállapította, hogy a felperesnek a közművelődési előadóként végzett tevékenysége megfelel az intézmény alapító okiratában is rögzített intézményi alaptevékenységnek. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a munkáltatói intézkedés jogellenes, mivel annak indoka nem valós. A felperest a Kjt. 23. §-ának (10) bekezdése alapján a 30 400 forint/hó vezetői pótlékot figyelembe véve kártérítési jogkövetkezményként az elmaradt vezetői pótlék megilleti.
Az ítélet ellen alperes jelentett be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság tévesen megállapított tényállásból téves jogi következtetést vont le. Sérelmezte, hogy a bíróság nem adott helyt a szakértő kirendelésére, illetőleg az illetékes megyei közigazgatási hivatal törvényességi főosztálya vezetőjének meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványának, és ennek pótlását kérte a megyei bíróságtól. Kiemelte, hogy a felperes 1994. évi kinevezése is törvénysértő volt, valamint a felperes munkájában sok hibát tárt fel, végül csatolta a vitatott jogszabály értelmezésével kapcsolatban beszerzett államtitkári levelet.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének a fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
Az indokolás szerint a közigazgatási hivatal kifogására az Áe. szabályai az irányadók. A munkaügyi perben nem a kifogás megalapozottságát és szakszerűségét kellett vizsgálni, ezért a kifogás benyújtójának tanúkénti meghallgatása szükségtelen. Az alperes a szakértő kirendelését az alkalmazandó jogszabály értelmezésére kérte, illetve arra, hogy a felperes által betöltött munkakör megfelelt-e az alperes alaptevékenységének. A jogszabály értelmezésére a bíróságok jogosultak, a kérdés másik része pedig szakértői bizonyítás nélkül is elbírálható. A felperes a korábbi munkaköri feladatait illetően korabeli okiratot csatolt, állítását a munkáltatója első számú vezetőjének, illetve az őt jól ismerő és vele szakmai kapcsolatban álló volt intézmény-igazgatónak a nyilatkozatával is alátámasztotta.
A 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 6. §-ának (14) bekezdése szerint magasabb vezető, vezető beosztás esetén szakmai gyakorlati időnek minősül az intézmény alaptevékenységének megfelelő munkakörben korábban eltöltött valamennyi jogviszony. A megyei bíróság álláspontja szerint önkényesen szűkítő jogértelmezés az, amely az intézmény alaptevékenységének megfelelő munkakört csak közművelődési intézményben tartja betölthetőnek. A ténylegesen végzett tevékenységnek van jelentősége, a felperes pedig a vállalatnál betöltött munkakörében a 7/1983. (VI. 1.) MM rendelet szerinti közművelődési ismeretterjesztő előadásokat, ankétokat, vetélkedőket, író-, olvasó, illetve más alkotó közönségtalálkozókat szervezett, a közművelődési ismeretterjesztés körébe tartozó csoportos foglalkozásokat vezetett, e tevékenysége pedig az alperes alaptevékenységének megfelel.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok tévesen értelmezték a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 6. §-ának (14) bekezdésében foglaltakat, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül és logikai ellentmondást tartalmazó módon mérlegelték. Az ezt alátámasztó igen részletes indokolásban az alperes lényegében megismételte a fellebbezésében foglaltakat.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.
A Kjt. 23. §-ának (1) bekezdése szerint a közalkalmazott magasabb vezető, illetve vezető beosztás ellátásával bízható meg. Ugyanezen szakasz (4) bekezdése kimondja, hogy a megbízás visszavonását - a közalkalmazott kérelmére - indokolni kell. Az indokolásból a visszavonás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a visszavonás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania.
Az eljárt bíróságok helytállóan jártak el, amikor a közalkalmazotti kinevezés és besorolás (átsorolás) módosítása elnevezésű okiratot tartalma szerint a magasabb vezetői beosztás visszavonásának tekintették, amelyet az alperes a képviselő-testület e tárgyban hozott határozatával indokolt. Az alperes tehát a vezetői beosztás visszavonását a közalkalmazott kérése nélkül megindokolta, ilyen esetben az ítélkezési gyakorlat szerint vita esetén a visszavonás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania.
Az alperes az indokolás valóságát elsősorban a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 6. §-ának (6) bekezdésében és a (14) bekezdésében foglaltak jogértelmezésével kívánta bizonyítani. A felhívott szakasz (6) bekezdés b) pontja a könyvtári és közművelődési intézményben a magasabb vezető beosztás ellátásához - többek között - legalább 5 éves szakmai gyakorlatot kíván meg, a (14) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy szakmai gyakorlati időnek minősül az intézmény alaptevékenységének megfelelő munkakörben korábban eltöltött valamennyi jogviszony. E rendelkezések nem tartalmazzák, hogy a szakmai gyakorlati időt csak közművelődési intézményben lehetne megszerezni, ezért a Legfelsőbb Bíróság osztja a jogerős ítélet okfejtését, miszerint az önkényesen szűkítő jogértelmezésnek jogszabályi alapja nincs, és az intézmény alaptevékenységének megfelelő munkakörben eltöltött idő szakmai gyakorlati időnek tekintendő. Az alperes ezzel ellentétes álláspontja téves, a külső szervektől beszerzett állásfoglalásoknak pedig kötelező ereje nincs.
Az alperes a perben csak állította, de nem bizonyította, hogy a felperesnek az oktatási és művelődési előadói munkakörben végzett tevékenysége a közművelődési intézmény alaptevékenységének nem felelt meg, ezért az eljárt bíróságok nem követtek el törvénysértést, amikor a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapították meg.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a megállapított tényállás tekintetében iratellenességet nem tárt fel, a felperes szakmai gyakorlati idejét illetően pedig az eljárt bíróságok a megállapított tényállásból okszerű következtetést vontak le.
A másodfokú bíróság ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta. (Mfv. II. 10 081/2000.)
910. Ha a munkavállalót 1989. január 1. napjával nevezték ki a városgondnokság vezetőjének, ezt a kinevezést 1992. július 1-jétől vezetői megbízásnak kellett tekinteni, amely visszavonható volt [Kjt. 23. § (4) bek.].
Az alperes jogelődje 1989. január 1-jével a település-fenntartási szolgáltató feladatok ellátására költségvetési intézményt hozott létre Városgondnokság néven, melynek vezetőjévé a felperest nevezte ki. A képviselő-testület a Városgondnokságot 1999. április 30-ával megszüntette és jogutódaként a polgármesteri hivatalt jelölte meg.
Ugyanezen határozatban úgy rendelkezett, hogy a városgondnokság igazgatóját az intézmény megszűnése miatt az igazgatói beosztásából felmenti, közalkalmazotti munkaviszonyát a vonatkozó szabályok szerint megszünteti, a munkavégzés alól a felmentési idő teljes időtartamára mentesíti.
Ezt követően a polgármester az 1999. április 30-án kelt intézkedésében a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 1999. augusztus 28-ai hatállyal felmentéssel megszüntette, a felmentési időre a munkavégzés alól mentesítette. Az indokolás szerint a képviselő-testület határozatával a Kjt. 25. § (2) bekezdés e) pontja alapján a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjára tekintettel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a vezetői megbízással együtt felmentéssel megszüntette.
A felperes keresetében az intézkedés jogellenességének megállapítását, valamint az alperesnek kétszeres végkielégítés és elmaradt munkabér megfizetésére kötelezését kérte. Hivatkozott arra, hogy a felmentésből annak oka világosan nem tűnt ki, és ezen túlmenően a vezetői megbízás visszavonását követően a végzettségének és képesítésének megfelelő munkakört kellett volna felajánlani részére.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az 1999. április 30. napján kelt felmentés jogellenes. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 277 206 forint kiesett időre járó munkabért és 1 161 620 forint végkielégítést. A bíróság álláspontja szerint az alperes intézkedése a jogszabályi követelményeknek nem felelt meg. A felmentés indokolásából az intézkedés oka nem tűnik ki világosan. A felmentés visszautal a képviselő-testület döntésére, a munkáltató megszűnése azonban jogutódlással történt, ami nem indokolta a jogviszony megszüntetését.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a kiesett munkabér jogcímű marasztalást 689 366 forintra felemelte. A fellebbezésre tekintettel kiemelte, hogy a felmentés nem tartalmazza a Kjt. 30. §-ának (2) bekezdésében megkívánt világos indokolási kötelezettséget, mert abból a felmentés indokát nem lehetett megtudni. Az önkormányzati határozat számára történő hivatkozás az alperes álláspontjával ellentétben az indok összefoglaló megjelölésének nem tekinthető.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak a munkaügyi bíróság ítéletére kiterjedő hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperessel szemben munkáltatói jogkört gyakorló képviselő-testület határozatában a felperes vezetői megbízásának visszavonásáról és a jogviszony megszüntetéséről egyaránt döntött. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes mint a képviselő-testület tagja a határozat tartalmát ismerte, és annak indokolásából meg tudta állapítani, hogy a jogviszonya milyen okból szűnik meg, következésképpen a Munkaügyi Kollégium 95. számú állásfoglalásában foglaltaknak megfelelően a polgármester által kiállított, a felmentés közlésére használatos nyomtatványban elegendő volt az ok összefoglaló megjelölése.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperest a végrehajtó bizottság nevezte ki 1989. január 1-jétől kezdve a Városgondnokság vezetőjének. Ezt a kinevezést - helyes értelmezés szerint - 1992. július 1-jétől, a Kjt. hatálybalépésétől a Kjt. 23. § (1) bekezdése szerinti vezetői beosztás ellátásával való megbízásnak kell tekinteni. A képviselő-testület a Városgondnokság jogutódlással történő megszüntetéséről döntött, döntése az intézmény megszüntetése miatt a felperes vezetői megbízása visszavonásának minősül [Kjt. 23. § (4) bekezdés]. A határozatlan időre szóló vezetői megbízás visszavonását követően a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetéséről a jogutód munkáltatónál munkáltatói jogkört gyakorló személy dönthetett volna.
A fenti indokolásbeli kiegészítéssel a felmentés jogellenességét az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Mfv. II. 10 265/2000.)
911. Ha a közalkalmazott a vezetői megbízást ráutaló magatartással elfogadta, a megbízást nem lehet az írásbeliség elmulasztása miatt érvénytelennek tekinteni. Ha a munkáltató a vezetői megbízás visszavonását - kérelem ellenére - nem indokolta, az jogellenes [Kjt. 23. § (10) bek.].
A felperes 1981-től óvónőként dolgozott az alperesi intézményben. Az alperes a felperest "átsorolás közalkalmazotti jogviszonyban" elnevezésű formanyomtatványon 1998. szeptember 1-jétől 2003. augusztus 31. napjáig tag-óvodavezetői feladatok ellátásával bízta meg és 17 600 forint vezetői pótlékot állapított meg a részére. A formanyomtatvány az intézkedés elfogadására, vagy az okirat átvételére vonatkozó szövegrészt a közalkalmazott számára nem tartalmaz. A felperes a tag-óvodavezető feladatot 1999. szeptember 16-áig ténylegesen ellátta, amikoris az alperes a vezetői megbízását indokolás nélkül visszavonta. A felperes a vezetői megbízás visszavonás indokolását írásban kérte, az alperes azonban ennek nem tett eleget.
A felperes keresetében az intézkedés jogellenességének megállapítását és az elmaradt vezetői pótlék címén 844 800 forint megfizetését kérte.
Az alperes ellenkérelmében a vezetői megbízás érvénytelenségére hivatkozott, mivel azt a felperes nem írta alá és vitatta, hogy a felperes a megbízás visszavonásának indokolását határidőben kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 844 800 forint kártérítés és perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az Mt. 12. §-ának (4) bekezdésébe foglalt határidő számításra figyelemmel a felperes az intézkedés indokolását határidőben kérte. Ugyanakkor a felperes írásbeli elfogadó nyilatkozatának hiányára tekintettel osztotta az alperesnek a vezetői megbízás érvénytelenségére vonatkozó okfejtését. Az érvénytelenség azonban a munkáltató hibájából következett be, ezért az Mt. 10. § (3) bekezdése alapján az alperest kártérítés címén kötelezte az elmaradt vezetői pótlék megfizetésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint a marasztalás jogcímét megváltoztatta: a megítélt összeg a felperest nem kártérítés címén, hanem a vezetői megbízás jogellenes visszavonásának jogkövetkezményeként [Kjt. 23. § (10) bekezdés] illeti meg. Rámutatott arra, hogy a felperest semmiféle kötelezettség nem terhelte a vezetői megbízás elfogadásának írásba foglalását illetően.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak az elsőfokú ítéletre kiterjedő megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a jogszerűtlen megbízás létrejöttének ellenére a felperes felelősségét nem vizsgálták, illetőleg annak figyelmen kívül hagyásával jutottak arra a következtetésre, hogy a vezetői megbízás érvénytelensége az alperes hibájára vezethető vissza.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a vezetői megbízást ráutaló magatartással elfogadta, jogviszonya ennek megfelelően alakult. Ebből következően a vezetői megbízást nem lehet az írásbeliség elmulasztása miatt érvénytelennek.
Ennek folytán az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett dönteniük, hogy az alperes a felperes vezetői megbízását jogszerűen, vagy jogellenesen vonta-e vissza. Az alperes a felperes időben benyújtott kérelme ellenére a vezetői megbízás visszavonását nem indokolta, így az nem felel meg a Kjt. 23. § (4) bekezdésében foglaltaknak, vagyis jogellenes.
A Kjt. 23. § (10) bekezdése szerint a közalkalmazottat, ha a határozott időre szóló megbízás jogellenes visszavonása esetén nem kéri a magasabb vezető, illetve vezető beosztásba való visszahelyezését, a vezetői pótléknak a határozott idő leteltéig számított összege illeti meg. A másodfokú bíróság nem követett el jogszabálysértést, amikor a vezetői megbízás jogellenes visszavonására tekintettel az alperessel szemben annak jogkövetkezményeit alkalmazta. A munkáltatói intézkedés jogszerűségének vizsgálata során nincs jelentősége annak, hogy a felperes, mint tag-óvodavezető az intézkedő személlyel azonos, vagy közel azonos munkáltatói jogosultságokkal rendelkezett.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - részben módosított indokolással - hatályában fenntartotta. (Mfv. II. 10 296/2000.)
912. Ha az iskola-igazgató a magasabb vezetői megbízásáról lemondott, e nyilatkozatát egyoldalúan nem vonhatta vissza. Továbbfoglalkoztatás lehetősége hiányában ezt a lemondást a jogviszonyról való lemondásnak kellett tekinteni, s a továbbfoglalkoztatás érdekében nem volt elvárható a tantárgy-felosztás módosítása, vagy más közalkalmazott jogviszonyának megszüntetése (Kjt. 23. §).
A szakközépiskolai igazgató felperest a képviselő-testület fegyelmi határozatával a felperest magasabb vezetői beosztás fegyelmi hatályú visszavonása fegyelmi büntetéssel sújtotta.
Ezt követően a felperes bejelentette, hogy igazgatói megbízásáról 1998. július 31-ével lemond. A polgármesterrel közölte, hogy munkáját továbbra is az intézményben szeretné folytatni. A képviselő-testület határozatával tudomásul vette a felperesnek a magasabb vezetői megbízásáról való lemondását. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesnek a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére irányuló keresetét 1998. december 4-én elutasította.
A felperes 1998. július 30-ától december 20-áig táppénzes állományban volt. A felperes 1998. december 17-én bejelentette a polgármesternek, hogy az igazgatói megbízásról való lemondását visszavonja.
A munkáltatói jogkör gyakorlója a felperes táppénzes állományának megszűntét követően 1998. december 30-án hozott intézkedésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyának lemondás jogcímén történő megszűnését állapította meg. A megszűnés időpontját 1999. február 28. napjában határozta meg. A határozat indokolása szerint a felperes a magasabb vezetői megbízásáról 1998. július 31-ei hatállyal lemondott, lemondását a képviselő-testület határozatával tudomásul vette. A felperes matematika-fizika és technika szakos tanári képesítéssel rendelkezik, de a munkáltatónál a képesítésének megfelelő munkakör felajánlására nincs lehetőség. A Kjt. 23. § (5) bekezdése alapján, amennyiben a magasabb vezetői beosztásáról a közalkalmazott lemond és a munkáltató az eredeti munkakörében nem tudja foglalkoztatni, vagy képesítésének, végzettségének megfelelő munkakör felajánlására nincs lehetőség, úgy a közalkalmazotti jogviszonyról történő lemondás szabályait kell alkalmazni. A felperes pályázat alapján került az intézményhez, ezért eredeti munkakörébe visszahelyezni nem lehet. Mindezeknek megfelelően a két havi lemondási idő teljes időtartamára mentesítették a munkavégzés alól és intézkedtek az időarányosan járó szabadságának kifizetéséről is.
Keresetében a felperes az intézkedés jogellenességének megállapítását és alperesnek a végzettségének megfelelő munkakörben való foglalkoztatásra kötelezését kérte. Igényelte a felmentés esetére őt megillető járandóságok: elmaradt átlagkereset, a végkielégítés kétszerese, a felmondási időre járó átlagkereset, továbbá nem vagyoni kártérítés megfizetését.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Tényként állapította meg, hogy a perbeli időszakban a fenntartó által meghatározott létszám-keret az alperesnél be volt töltve. Az alperes a közoktatási törvény 128. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottak figyelembevételével nem tudott a felperesnek megfelelő munkakört felajánlani. Minthogy a Kjt. 23. §-ának (5) bekezdése szerint a közalkalmazotti jogviszonyról való lemondás szabályait kellett alkalmazni, az alperes a jogszabály szerint járt el, amikor a felperes közalkalmazotti jogviszonyát lemondás jogcímén 1999. február 28. napjával megszüntette. A felperes a per során nem vitatta, hogy a főiskolai végzettséggel rendelkező munkatársak megkezdték az egyetemi tanulmányaikat. Erre figyelemmel nevezettek foglalkoztatására a közoktatásról szóló törvény 127. § (5) bekezdésében foglaltakat kellett alkalmazni.
A felperes fellebbezés folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes nem tudott a felperesnek a közalkalmazotti jogviszonya megszűnésekor végzettségének, illetve képesítésének megfelelő munkakört felajánlani. A felperes továbbfoglalkoztatásának biztosítása érdekében más közalkalmazott jogviszonya nem szüntethető meg, ugyancsak nem indokolt a tantárgyfelosztás felperes által kezdeményezett megváltoztatása sem, amely az engedélyezett intézményi létszám túllépését eredményezné. Rámutatott arra is a másodfokú bíróság, hogy kizárólag az intézményen belüli továbbfoglalkoztatási lehetőségeket kellett vizsgálni.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes elsődlegesen a közalkalmazotti jogviszonyát megszüntető határozat hatályon kívül helyezését, és elmaradt illetménye, a végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg és a felmentési időre járó átlagkereset megfizetését kérte. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél fennáll. A felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy esetében a munkáltatói jogkör gyakorlója a képviselő-testület volt és nem az alperes igazgatója. Állította, hogy nem csupán a gimnázium tekintetében, hanem ennél jóval tágabb körben kellett volna a továbbfoglalkoztatási lehetőséget vizsgálni. Álláspontja szerint a foglalkoztatási kötelezettségre tekintettel az alperesnek kötelessége lett volna olyan közalkalmazott jogviszonya megszüntetése, aki nem rendelkezik a munkakör ellátásához szükséges képzettséggel, végzettséggel. Ebben az esetben a tantárgy-felosztás is módosítható lenne. Hivatkozott arra is, hogy a munkáltatói intézkedés sérti az Mt. 4. § (1) bekezdése szerinti rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét is.
Az alperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását és a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Alaptalan a felülvizsgálati kérelemnek a munkáltatói jogkör gyakorlójával kapcsolatos álláspontja. A felperes vezetői megbízása a lemondása folytán 1998. július 31-ével megszűnt. A képviselő-testület az 1998. július 16-án hozott határozatával tudomásul vette a magasabb vezetői megbízásról való lemondást, amelyet egyoldalúan már nem lehetett visszavonni. Ennek következtében a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperessel szemben az alperes igazgatója volt.
Helytállóan alkalmazták az eljárt bíróságok a Kjt. 23. § (5) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint a továbbfoglalkoztatás lehetőségének hiányában a megbízásról való lemondást a jogviszonyról való lemondásnak kell tekinteni. A továbbfoglalkoztatás lehetőségét a munkáltató tekintetében kell vizsgálni, de ennek érdekében nem várható el sem a tantárgy-felosztás módosítása, sem más közalkalmazott jogviszonyának a megszüntetése.
A perben nem merült fel adat arra, hogy a munkáltató a jogát rendeltetésellenesen, az Mt. 4. §-ába ütközően gyakorolta volna, mert a felperes lemondása folytán hiúsult meg a további foglalkoztatása.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. (Mfv. II. 10 548/2000.)
913. Ha az osztályvezető főnővéri beosztás nem vezetői megbízatás, annak visszavonása a kinevezés módosításának minősült, az egyoldalú intézkedés jogellenes volt (Kjt. 23.§).
A felperes 1984-től állt az alperes alkalmazásában, 1996. december 1-jétől a kinevezését közös megegyezéssel akként módosították, hogy munkaköre osztályvezető ápolónő. A felperes munkavégzésének helye az alperes II. sz. Gyermekklinikája, I. Haematológiai osztálya. A klinika igazgatója az 1998. július 10-én kelt intézkedésével az osztályvezető főnővéri megbízatása alól július 13-ával felmentette. A továbbiakban három műszakos beosztott nővérként kerülhet foglalkoztatásra igény szerint a klinikán. Az intézkedés indokolása szerint vezetési stílusa és kollégáival való kapcsolata alapján az osztály nyugodt, harmonikus működését nem tudta biztosítani.
A keresetében a felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen vonta vissza a vezetői megbízását, vezetői beosztásba való visszahelyezését nem kérte. Igényelte az elmaradt vezetői pótlék, vezetői pótszabadság, továbbá egy évi vezetői pótlék megfizetését. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes ténylegesen klinikai osztályos főnővéri munkakört látott el, amelyhez nem kell vezetői megbízás.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és megállapította, hogy a felperes kinevezés-módosításában és az 1998. július 10-én kelt megbízás visszavonásban az osztályvezető elnevezés semmis. Kötelezte az alperest, hogy a felperest főnővérként foglalkoztassa tovább. A munkaügyi bíróság hivatkozott a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) egészségügyi ágazatban történő végrehajtásáról kiadott 113/1992. (VII. 14.) Korm. rendelet (R.) 3. §-ára, amely meghatározta a vezető beosztásokat. Eszerint vezető beosztású a nem magasabb vezető beosztású intézményvezető és helyettese, a magasabb vezető beosztású intézményvezető helyettese, a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott, a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység főosztályvezető és osztályvezető beosztású vezetője, vagy az ilyen beosztásnak megfelelő jogállású közalkalmazott. Minthogy az alperes szervezeti és működési szabályzata osztályvezető főnővér beosztást nem határoz meg, és önálló szervezeti egységnek az az osztály tekinthető, melynek vezetője az osztályvezető főorvos, ezért a felperest az elsőfokú bíróság nem tekintette vezetőnek.
Megállapította, hogy az 1996. december 1-jétől érvényes, közös megegyezésen alapuló kinevezés-módosítás ténylegesen főnővéri munkakörre szólt, minthogy az alperesnél osztályvezető ápolónői munkakör nem létezett. Ezen munkakörből a felperes akkor lett volna elmozdítható, ha ehhez hozzájárul. Ezért a munkaügyi bíróság akként rendelkezett, hogy a felperest az alperes a kinevezés-módosítás tartalma szerint főnővéri munkakörben foglalkoztassa tovább, ugyanakkor a felperesnek a vezetői megbízáshoz kapcsolódó igényeit elutasította.
A felperes fellebbezésében annak megállapítását kérte, hogy az osztályvezető főnővéri beosztás vezető beosztásnak minősül, s ekként az alperes őt jogellenesen mentette fel az osztályvezető főnővéri megbízásából
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és annak megállapítását kérte, hogy az osztályvezető főnővéri beosztás vezető beosztásnak minősül, amelyből az alperes őt jogellenesen mentette fel. Az alperest elmaradt vezetői pótléka megfizetésére kérte kötelezni, elmaradt vezetői pótszabadsága megváltását, egy évi vezetői pótléka megfizetését igényelte.
Álláspontja szerint egyik bíróság sem vizsgálta az osztályvezető ápolónő munkakör tartalmát, ennek alapján ugyanis megállapítható lett volna a vezetői pótlékra való jogosultsága.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes hiányosan idézi a 113/1992. (VII. 14.) Korm. rendelet 3. §-ának előírásait, ugyanis a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység osztályvezető beosztású vezetője csak abban az esetben minősül vezető beosztásúnak, ha ezt az intézmény szervezeti és működési szabályzata ekként határozza meg. Minthogy az alperes szervezeti és működési szabályzata erről nem rendelkezett, ezért a jogszabály értelmében a felperes nem minősült vezető beosztású közalkalmazottnak. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a felperesnek az osztályvezető főnővéri megbízatása alóli felmentése nem vezető megbízatás alóli felmentésnek, hanem tartalma szerint a felperes kinevezése egyoldalú módosításának minősül. A közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó Mt. 82. §-ának (1) bekezdése értelmében a kinevezést a felek csak közös megegyezéssel módosíthatják, emiatt tehát jogellenes volt az alperes 1998. július 10-ei felmentő intézkedése. A munkaügyi bíróság a peradatok alapján úgy ítélte meg, hogy a felperes ténylegesen a főnővéri munkakörhöz tartozó feladatokat látta el, a munkaköri megnevezése nem felelt meg a jogszabálynak, ezért rendelkezett akként, hogy az alperes a felperest a főnővéri munkakörben köteles tovább foglalkoztatni.
Minthogy az alperes intézkedésével a felperes közalkalmazotti jogviszonya nem szűnt meg, ezért jogszerű az az ítéleti rendelkezés, amellyel kötelezték az alperest arra, hogy a felperest főnővérként foglalkoztassa tovább.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Mfv. II. 10 088/2001.)
914. Ha az új igazgató visszavonta a korábbi igazgatóhelyettes vezetői megbízását anélkül, hogy a visszavonás indokául okszerű indokra hivatkozott volna az előírt időben, az intézkedést hatálytalanító ítélet jogszerű (Kjt. 23. §).
A periratok szerint a felperes 1980. szeptember 1-jétől áll közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél tanítói munkakörben. A felperes 1976-ban szerzett általános iskolai tanítói felsőfokú végzettséget, majd 1999-ben a tudományegyetemen közoktatási vezető szakirányú felsőfokú szakképzettséget. 1995. augusztus 31-én határozatlan időre megbízták az igazgatóhelyettesi beosztás ellátásával.
2000. augusztus 1-jétől a magasabb vezetői pályázatok elbírálása után a fenntartó önkormányzat kinevezte az iskola új igazgatóját. Az új igazgató 2000. augusztus 4-én a Kjt. 23. §-a alapján 2000. augusztus 15-ével visszavonta a felperes igazgatóhelyettesi megbízását. Intézkedését azzal indokolta, hogy személyében új igazgató került az iskola élére, ezért mint az intézmény vezetője jogosult a helyettese személyének a kiválasztására és megbízására. E törvény adta jogával élve választása R.-né P. M. tanárnőre esett, aki a tanári oklevele mellett tanítói végzettséggel rendelkezve fogja segíteni a munkájukat. Hivatkozott arra, hogy ezt a döntését a nevelőtestület egyetértése is alátámasztotta.
A felperes keresetében a vezetői megbízás visszavonása jogellenességének megállapítását kérte, mivel a megbízás visszavonása indokának okszerűségét az alperes nem bizonyította. Az igazgatóhelyettesi beosztásban eltöltött idő alatt folyamatosan tovább képezte magát, 1999. évben közoktatási vezető szakirányú szakképzettséget is szerzett. Hivatkozott arra is, hogy a vezető a jogával csak az Mt. 4. § (1) bekezdésében írtaknak megfelelően rendeltetésszerűen élhet. Kérte a vezetői beosztásába való visszahelyezését és az alperesnek a vezetői pótlék megfizetésére kötelezését.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2000. augusztus 4-én kelt intézkedése jogellenes, azt hatálytalanította. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően igazgatóhelyettesi beosztásban foglalkoztassa a felperest. Kötelezte továbbá, hogy fizessen meg a felperesnek 38 219 forint vezetői pótlékot és ennek kamatát.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes 2000. augusztus 4-én kelt határozata nem felel meg a Kjt. 23. §-a (4) bekezdésében foglalt előírásoknak, továbbá az MK. 95. számú állásfoglalásnak sem, amelyet joghasonlóság okából megfelelően alkalmazni kell a magasabb vezető, illetve a vezető beosztás visszavonásának indokolásánál is. Az indokolásból ugyanis a visszavonás okának világosan ki kell tűnnie, és abból nem csak az indokolás valóságának, hanem okszerűségének is megállapíthatónak kell lenni. Az alperes a peres eljárás során hivatkozott arra, hogy a felperes vezetői munkájával kapcsolatban kifogás ugyan nem merült fel, azonban egy képviselő-testületi ülésen a tantestületre sértő kijelentést tett, továbbá az általa kezelt iratokra vonatkozó egyes nyilvántartások eltűntek. A bíróság álláspontja szerint azonban csak az írásba foglalt indokokat lehetett vizsgálni, az indokolást a per során bővíteni nem lehet, ezért azokat a bíróság nem vette figyelembe. Minthogy az alperes a megbízás visszavonását kellően nem indokolta, ezért annak jogellenessége folytán a munkaügyi bíróság azt hatálytalanította.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A tényállást kiegészítette azzal, hogy az alperes a fellebbezési szakban csatolta a tantestület 2000. november 14-ei munkaértekezletén írásba foglalt nyilatkozatát, amely szerint továbbra is támogatták R.-né P. M. igazgatóhelyettesi megbízását.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes új igazgatóját megillette a döntés a tekintetben, kivel kíván vezetni. Minthogy az erről hozott döntését a tantestület szinte egyöntetűen támogatta, ez bizonyítja, hogy az igazgatóhelyettes személyét illetően is T. L. elképzeléseivel értettek egyet és ez egyben okszerűvé tette a felperes vezetői megbízásának visszavonását. Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy adott esetben nem a vezető-helyettes alkalmatlanságának megállapításáról és minőségi cseréről volt szó.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet hatályban tartását kérte. Kifejtette, hogy az alperes intézkedése nem felel meg a Kjt. 23. § (4) bekezdésében foglalt előírásoknak, és az MK. 95. számú állásfoglalásban foglaltaknak sem. Az alperes a vezetői megbízás visszavonásának indokolásakor valós okot jelölt meg, amennyiben vezetőváltásra utalt, azonban önmagában a vezetőváltozás nem elegendő a további vezetői megbízások visszavonásához, tehát az alperes a felperes igazgatóhelyettesi megbízása visszavonásának okszerűségét nem bizonyította.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Kjt. 23. § (4) bekezdése értelmében a megbízás visszavonását indokolni kell, és az indokolásból a visszavonás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a visszavonás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. E körben az elsőfokú bíróság jutott helytálló jogi következtetésre, amikor az alperes írásba foglalt intézkedésének tartalmát vizsgálta, és rámutatott arra, hogy utólag ezeken az indokokon már nem lehet változtatni, utólagos indokolás az eredeti intézkedést nem teszi jogszerűvé.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az igazgatónak az igazgatóhelyettes személyének kiválasztására vonatkozó joga önmagában okszerűen megalapozza a korábbi igazgatóhelyettes megbízásának visszavonását. Minthogy a megbízás visszavonása annak okszerűségét is alátámasztó indokokat nem tartalmazott, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokainál fogva helybenhagyta. (Mfv. II. 10 675/2001.)
915. I. A Kjt. hatálybalépését követően nem volt lehetőség vezetői munkakörbe történő kinevezésnek, ezért ilyen esetben a vezetői megbízás visszavonása folytán nem kizárt a beosztotti munkakörben történő továbbfoglalkoztatás (Kjt. 23. §).
II. Ha a közalkalmazott a munkavégzés megtagadásával ténylegesen megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyát, azt úgy kell elbírálni, mintha jogviszonya elbocsátás folytán szűnt volna meg (Kjt. 35. §).
A felperes 1971. július 16-ától állt az alperes alkalmazásában, 1996. január 1. napjától óvodavezetői megbízást kapott 2000. december 31-ig terjedő időre. 1999. október 15-én felperes vezetői megbízását 1999. október 20-ával visszavonták. A felperes F/10-es fizetési fokozatát változatlanul hagyva óvónő munkakörbe sorolták át, megvonva a felperestől a vezetői pótlékát. Ezt az átsorolást a felperes átvette azzal, hogy az abban foglaltakkal nem ért egyet.
A felperes a vezetői megbízás visszavonása jogellenességének megállapítása iránt nyújtott be keresetet, melyben előadta, hogy az óvodával fennálló közalkalmazotti jogviszonyát nem kívánja fenntartani, beosztott óvónőként nem kíván az intézményben dolgozni.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
Az alperes 2000. március 15-én 2000. január 1-jei hatállyal az F/10-es fizetési fokozat változatlanul hagyásával óvodapedagógus munkakörbe sorolta a felperest, újólag megállapítva alapilletményét és pótlékait. Az átsorolásra a felperes rávezette, hogy azt nem fogadja el, kéri a közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel történő megszüntetését. A felperes 1999. szeptember 24-étől 2000. április 20-áig keresőképtelen állományban volt. Az alperes 2000. május 11-én írásban felszólította a felperest, hogy jelezze a munkáltatójánál munkaképes-e, és jelentkezzen munkavégzésre. A felperes a 2000. május 12-ei, majd május 17-ei válaszában közölte, hogy az óvodapedagógusi munkakörben való foglalkoztatását nem fogadja el, nincs olyan munkaköri kapcsolat a felek között, amelynek alapján munkavégzésre rendelkezésre kellene állnia. Ezt követően az alperes a 2000. május 30-án hozott és másnap kézbesített határozatával megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya 2000 május 17. napján "elbocsátás közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése miatt" jogcímén megszűnt, 2000. április 21. napjától illetményre nem jogosult. Az intézkedés indokolásaként a munkáltató arra hivatkozott, hogy a felperes közölte, eredeti munkakörében (óvodapedagógus) nem kíván dolgozni, munkavégzésre nem hajlandó, ezért a közalkalmazotti jogviszonyának megszűnését úgy kell elbírálni, mintha az elbocsátás folytán szűnt volna meg. A közalkalmazott lemondással is megszüntetheti a jogviszonyát, azonban a lemondási idő két hónap, amely alatt munkát csak abban az esetben nem kell végeznie, ha ez alól a munkáltató mentesíti.
A keresetében a felperes a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását és 29 évi közalkalmazotti jogviszonyára tekintettel különböző juttatások (átlagkereset, végkielégítés) megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Jogviszonya helyreállítását nem kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2000. május 30-ai határozattal jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. A felperes közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 247 200 forint felmentési időre járó átlagkeresetet, 432 600 forint végkielégítést és 370 800 forint átlagkeresetet.
A munkaügyi bíróság szerint a felperest eredetileg vezető óvónőként alkalmazták, beosztott óvónőként az alperesnél, illetve jogelődjénél nem dolgozott. A Kjt. 23. § (7) bekezdése munkakör felajánlását írja elő, azonban a felperes a felajánlott óvodapedagógusi munkakört nem volt köteles elfogadni. A nyilatkozatai alapján megállapította, hogy a felperes a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjára tekintettel a felmentését kérte, azt, hogy az alperes szüntesse meg a közalkalmazotti jogviszonyát. Minthogy a munkakörben a felek között nem volt megállapodás, erre tekintettel az Mt. 10. § (1) bekezdése szerinti érvénytelenség folytán nyílt lehetőség a közalkalmazotti jogviszony felszámolására. Lehetőség lett volna a felajánlott munkakör el nem fogadása folytán a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, illetve a d) pont szerinti felmentésre, avagy a fegyelmivel történő elbocsátásra, ha ennek törvényes feltételei fennálltak.
A felperes részéről a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetését eredményező nyilatkozat és magatartás nem állapítható meg. Bár munkát ténylegesen nem végzett, mivel kérte, hogy a közalkalmazotti jogviszonyát az alperes szüntesse meg felmentéssel, magatartása nem tekinthető a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésének.
Az alperes fellebbezése, illetve a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Az indokolást kiegészítette azzal, hogy a munkavégzés megtagadása valóban súlyos kötelezettségszegés, azonban az ilyen magatartásnak a jogkövetkezménye a felmentés, illetve fegyelmi eljárás megindítása lehetett volna. A felperes folyamatosan arra kérte az alperest, hogy szüntesse meg a jogviszonyát felmentéssel, ezért nem lehet megállapítani, hogy maga kívánja a közalkalmazotti jogviszonyát lemondással megszüntetni. Ezért fel sem merülhet annak vizsgálhatósága, hogy a felperes jognyilatkozata jogellenes volt-e, és alkalmazhatók-e az elbocsátásra vonatkozó jogkövetkezmények.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.
Rámutatott arra, hogy az 1425-2/1995. számú kinevezés szerint a felperes munkaköre óvónő, amelyet nem érintett a vezetői megbízás visszavonása. Volt tehát olyan eredeti munkakör, amelyben a felperest tovább lehetett foglalkoztatni. A felperes volt az, aki keresőképessé válását követően megtagadta a munkavégzést, és többször kijelentette, hogy beosztott óvónőként nem kíván az intézményben dolgozni. Ennek következménye volt a Kjt. 35. §-ának alkalmazása.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, és arra hivatkozott, hogy 1971-ben eredetileg is vezető óvónőként alkalmazták, ezt követően beosztott óvónőként sem az alperesnél, sem a jogelődjénél nem dolgozott.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatályba lépését követően nem volt lehetőség arra, hogy a kinevezés vezetői munkakörre történjék. A Legfelsőbb Bíróság döntésében rámutatott arra, hogy a vezető beosztást nem lehet a közalkalmazotti jogviszonyt létrehozó kinevezésben munkakörként megjelölni. Ekként tehát azt lehet megállapítani, hogy a felperes kinevezése óvónői (óvodapedagógusi) munkakörre szólt, és a megbízás visszavonása folytán a Kjt. 23. § (7) bekezdése szerint az alperes jogosult volt a felperest e munkakörben tovább foglalkoztatni.
Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor az alperes eljárását e körben jogellenesnek minősítették. Ennek folytán az alperest nem terhelte kötelezettség, hogy a Kjt. 30. § c) pontja alapján a felperest felmentse, vagy a d) pont szerint adjon ki a számára felmentő intézkedést. Ezzel szemben tény, hogy a felperes határozottan kijelentette, nem hajlandó az óvodapedagógusi munkakörben tovább dolgozni, Munkavégzésre nem volt hajlandó, a munkát nem vette fel. A felperes ezen magatartása alapján megállapítható, hogy a felperes megszegte a munkavégzésre vonatkozó alapvető kötelezettségeit, és a ráutaló magatartásával a közalkalmazotti jogviszonyát ténylegesen megszüntette. A Kjt. 35. §-a szerint amennyiben a közalkalmazotti jogviszonyt a közalkalmazott valamely közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály megszegésével szünteti meg, azt úgy kell elbírálni, mintha a közalkalmazotti jogviszonya elbocsátás folytán szűnt volna meg.
Erre tekintettel helytálló volt az a munkáltatói intézkedés, amely a felperes közalkalmazotti jogviszonyának jogellenes megszüntetését megállapította.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bírósága a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva felperes keresetét elutasította. (Mfv. II. 10 700/2001.)
916. A vezetői pótlékra való jogosultság nem a munkakör megnevezése, hanem annak a jogszabályban megjelölt tartalma alapján bírálható el [Kjt. 23. § (1) bek.].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által iratellenesen megállapított tényállásból téves jogi következtetésre jutott a tekintetben, hogy nem Faluház, utóbb Közösségi Ház önálló jogi személyiségű intézmény vezetője volt. Ezért a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet alapján az 1997. október 6-ától 2000. február 29-éig terjedő időre megilleti 580 350 forint vezetői pótlék és ennek kamata. A felperes felülvizsgálati kérelme ezért a másodfokú bíróság ítéletének a vezetői pótlékra és kamatára vonatkozó rendelkezése "megváltoztatására" és kereseti kérelmének megfelelő határozat meghozatalára irányult.
A felülvizsgálati kérelemmel érintett vezetői pótlék tekintetében a másodfokú bíróság által helyesnek talált és elfogadott tényállás szerint a Faluház, utóbb Közösségi Ház az alapító okirata szerint jogi személyiséggel rendelkezett, de a jogszabály szerinti létesítése nem történt meg; a foglalkoztatottak illetményének számfejtése az I. rendű alperes törzsszámán, közművelődési feladaton történt. A felperest a kinevezésekor arról tájékoztatták, hogy nem fog vezetőnek minősülni, beosztott közalkalmazottként dolgozik majd. Eszerint a felperesnek beosztottja nem volt, a munkaköri feladatai szerint sem látott el vezetői feladatokat, kinevezésekor elfogadta, hogy nem kapott vezetői megbízást. Ezért a felperes az elsőfokú bíróság döntésében lévő következtetés szerint vezetői pótlékra nem vált jogosulttá.
A felülvizsgálati eljárás tárgyát képező vezetői pótlékra vonatkozó fellebbezés folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta, a tényállást és a jogi következtetést helyesnek találta [Pp. 254. § (3) bekezdés]. A másodfokú bíróság a fellebbezésre tekintettel rámutatott, hogy a felperes kinevezése nem faluház igazgató munkakörre történt, a kinevezést a felperes elfogadta, feladatai - mások feletti vezetői, irányítói tevékenység nélkül - a faluház szakmai feladatainak teljesítésére irányultak.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes kinevezése szerint 1997. október 6-ától a faluház vezető munkakört látta el. A kinevezés részére vezetői pótlékot nem állapított meg. Az ellátott feladatokról a felperes személyesen előadta, hogy programokat szervezett, kapcsolatot tartott fenn a Kisebbségi Önkormányzatokkal és a társszervezetekkel, ha karbantartási probléma volt, jelzéssel élt a gondnokságvezető részére. A perben rendelkezésre álló további bizonyíték sem utal arra, hogy a felperes ténylegesen vezetői jogosultságokkal rendelkezett, ezért a bizonyítékok teljes körű, a törvénynek megfelelő mérlegelése [Pp. 206. § (1) bekezdés] alapján helyesen mondta ki a másodfokú bíróság, hogy a Kjt. 23. § (1) bekezdésben foglaltak a felperes esetében nem valósultak meg. Ebből következően a felperes tévesen panaszolt iratellenességet a kinevezése tekintetében, mivel az okirat nem tartalmazott olyan bizonyítékot, amely a vezetői tevékenység tényleges tartalmára (pl. irányítási jogkör a beosztottak felett), vagy annak illetményben mutatkozó következményére (vezetői pótlék) utalt volna. A vezetői pótlék iránti követelést tehát nem a közalkalmazott munkakörének megnevezése, hanem annak jogszabályban megkívánt tartalmi eleme (Kjt. 23. §) alapján a bíróságok helyesen vizsgálták és értékelték. Ebből következően a felperes alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet szerint járó vezetői pótlék törvénysértő figyelmen kívül hagyására.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdés alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Mfv. I. 10 931/2001.)
917. Az intézmény jogutódlással történt megszüntetésekor az intézmény igazgatójának vezetői megbízása külön intézkedés nélkül megszűnik (Kjt. 23. §).
A felperes keresetében a vezetői megbízása megszűnése jogellenességének megállapítását, és 2 345 800 forint elmaradt vezetői pótlék megfizetését kérte, mivel álláspontja szerint a vezetői megbízását nem jogszerűen vonták vissza.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által feltárt ítéleti tényállás szerint a felperes tanár munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban a II. rendű alperes szakiskolával, 1993. augusztus 1-jétől 1998. július 31-éig, majd 1998. augusztus 1-jétől 2003. július 1-jéig tartó határozott időre megbízást kapott az igazgatói feladatok ellátására.
A képviselő-testület, mint a munkáltatói jogkör gyakorlója határozatával a felperes által vezetett iskola jogutódlással való megszűntetéséről, valamint a felperes vezetői megbízásának 2000. július 1-jével való visszavonásáról döntött, és egyben közölte, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya a jogutódnál folyamatosan fennáll. A határozatról a felperest 2000. január 10-én értesítették. A 2000. július 1-jén bekövetkezett jogutódlást megelőzően 2000. június 19-én július 1-jei hatályú "átsorolást" közöltek a felperessel, ebben a képviselő-testület korábbi határozatára hivatkozással a felperes vezetői pótlékát megszüntették és besorolták a "H" fizetési osztály 12. fizetési fokozatába. A felperes álláspontja szerint az átsorolás egyoldalúan módosította a kinevezését, majd keresetében a vezetői megbízása megszüntetése jogszerűségét vitatta.
A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a képviselő-testület a felperes által vezetett iskola jogutódlással történő megszüntetéséről való döntésével egyidejűleg jogszerűen állapította meg, hogy egyidejűleg a felperes vezetői megbízása megszűnik. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a képviselő-testület határozata alapján az átsorolásra vonatkozó, az igazgatói megbízás visszavonásáról is rendelkező 2000. június 19-ei intézkedés megalapozott és jogszerű volt, ennélfogva a felperes elmaradt vezetői pótlék iránti keresetét alaptalannak minősítette.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a bíróságok a tényállást nem megfelelően állapították meg, és téves jogi következtetésre jutottak, mert bár a jogutóddal történő intézmény megszűnésekor a vezetői megbízás visszavonható, erre azonban a képviselő-testület, és nem pedig a polgármester jogosult az Ötv. 9. §-a alapján. A képviselő-testület a felperes vezetői megbízását nem vonta vissza, arról a polgármester rendelkezett az átsoroló intézkedésben, a vezetői megbízás visszavonására tehát jogellenesen került sor.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaügyi bíróság helytállóan fejtette ki ítélete indokolásában, hogy amennyiben a fenntartó akár jogutódlással, akár jogutód nélkül megszünteti az intézményt, az önálló intézmény vezetőjének (mint magasabb beosztású vezetőnek) a megbízása az intézmény megszűnése időpontjában külön intézkedés nélkül megszűnik (Kjt. 23. §).
A felperes az alperes jogelődje igazgatójaként magasabb beosztású vezetőnek minősült, és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a képviselő-testület mint fenntartó határozatával az intézmény jogutódlással való megszüntetéséről döntött. A képviselő-testületi határozat megállapította, hogy az iskola 2000. július 1-jével történő jogutódlással megszűnésével, azzal egyidejűleg az iskolát vezető felperes vezetői megbízása is megszűnik.
A jogutódlással való megszűnéskor a megszüntetett intézmény igazgatói munkaköre tehát külön intézkedés nélkül is megszűnt. Mindezt nem érinti, hogy az átsorolásra vonatkozó intézkedésben az iskola munkáltatói jogkör gyakorló a képviselő-testület határozatára hivatkozással a vezetői megbízás megszűnése helyett annak visszavonását közölte az iskola jogutódlással való megszűnése időpontjára. Téves tehát a felülvizsgálati kérelem érvelése a képviselő-testület hatásköre elvonásáról, és arról, hogy a vezetői megbízás visszavonásáról a polgármester rendelkezett.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a per főtárgya tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyó rendelkezését - a felülvizsgálati kérelemben megjelölt törvénysértés hiányában - hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés], ezt meghaladó rendelkezéseit nem érintette. (Mfv. I. 10 148/2002.)
918. Ha a vezető terhére megállapított hibák nem voltak olyan súlyúak, amelyek okszerűen indokolnák a vezetői megbízás visszavonását, a visszavonás jogellenes intézkedésnek minősült [Kjt. 23. § (4) bek.].
A felperes módosított keresetében a vezetői megbízása visszavonása jogellenességének megállapítását és az alperes 21 havi vezetői pótlék megfizetésére kötelezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2000. szeptember 1. napjától állt az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban és igazgatói megbízást kapott 2005. július 31. napjáig terjedő időtartamra. A község új polgármestere tájékozódni kívánt az intézmény működéséről, szakmai munkájáról, ezért 2003. június 26-án megbízást adott F. M. közoktatási szakértő részére a törvényességi ellenőrzés lefolytatására. A megbízás időtartama 2003. VI. 26-ától VII. 31-éig szólt. Nevezett szakértő a véleményét 2003. szeptember 1-jei dátummal készítette el. Ezt követően a képviselő-testület határozatával a felperes intézményvezetői megbízását 2003. szeptember 30. napjától visszavonta. A felperes kérelmére a képviselő-testület határozatában az intézményvezetői megbízás visszavonását F. M. szakértői véleményében foglaltakkal indokolta.
A felperes keresetében az intézkedés jogellenességét állította egyrészt amiatt, mert mint az intézmény vezetőjét nem tájékoztatták sem az ellenőrzésről, sem arról, hogy milyen módon nyilváníthat véleményt az ellenőrzés megállapításairól, és megsértették a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 107. §-ában foglaltakat. Emellett érdemben is megalapozatlannak tartotta a képviselő-testületi határozatot és részletesen kifejtette a határozatban foglaltakkal kapcsolatos ellenérveit.
A munkaügyi bíróság a perben a F. M. által végzett szakmai ellenőrzés megállapításai felülvizsgálatára közoktatási szakértőt rendelt ki. A közoktatási szakértő a hiányosságok megállapítását részben találta alaposnak. Az elsőfokú ítélet részletezte a szakértői véleményben foglaltakat, és úgy értékelte, hogy a megállapított hiányosságok megalapozták a vezetői megbízás visszavonását.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: megállapította, hogy a felperes magasabb vezetői beosztását visszavonó határozat jogellenes, és az alperest vezetői pótlék címen 1 077 300 forint és annak kamatai megfizetésére kötelezte.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást helytállónak találta, levont jogi következtetéseivel azonban nem értett egyet. Álláspontja szerint a szakértő által megállapított hibák nem olyan súlyúak, amelyek okszerűen indokolnák a vezetői megbízás visszavonását, mivel ezek a hibák, hiányosságok kijavíthatóak, pótolhatók voltak. Jelentőséget tulajdonított a megyei bíróság annak, hogy az alperes az ellenőrzés során nem tartotta be a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kt.) 107. §-ában foglaltakat. A perbeli esetben nincs arra adat, hogy a képviselő-testület a szakmai ellenőrzést elrendelte volna, a szakmai ellenőrzés előtt egyeztetés történt volna, és betartották-e az előírt hét napos határidőt, amely azt a célt szolgálja, hogy az ellenőrzött az ellenőrzésre felkészüljön. Ennek betartása mellett esetleg elkerülhető lett volna a peres felek jogvitája. Összességében a megyei bíróság a feltárt hibákat nem tartotta a bizalom megrendülésére okot adónak, amely lehetőséget adott volna a vezetői megbízás visszavonására. Ennek folytán a Kjt. 23. § (10) bekezdése értelmében rendelkezett a felperest megillető vezetői pótlék megfizetéséről. Nem találta alaposnak a felperes számítástechnikai pótlék megfizetése iránti igényét, mivel az erre jogosító munkavégzés hiányában az felperest nem illette meg.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását, valamint a felperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkáltató nem sértette meg az ellenőrzés elrendelésével kapcsolatos kötelezettségeit, mivel a felperest az ellenőrzésről értesítették, és a szakértő nem kezdte meg az ellenőrzést az értesítés napján. Emellett a perben kirendelt szakértő is bizonyította a felperes terhére felhozott hibák, hiányosságok meglétét. Vitatta a feltárt szabálytalanságok súlyának mérlegelését, azzal érvelt, hogy a vezetői megbízás jogszerű visszavonását méltányosságból, illetve olyan körülményekre tekintettel, amelyek a munkaügyi jogvita keretein kívül esnek, nem lehet hatálytalanítani.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A per adatai szerint F. M. megbízási szerződését 2003. június 26-án írták alá, és az aláírást követően a polgármesterrel együtt a szakértő átment az alperesi intézménybe, ahol ez alkalommal értesítette a polgármester a felperest és helyettesét, hogy ellenőrzés lesz, és a szakértő az ellenőrzéshez már iratokat vitt magával. Mindezek alapján megalapozott az az ítéleti megállapítás, hogy a Kt. 107. § (3), (4) és (5) bekezdésében előírtak betartása maradéktalanul nem történt meg.
Helytállóan hivatkozott a másodfokú bíróság ítélete indokolásában az MK 95. számú állásfoglalásban foglaltakra. Téves az a felülvizsgálati álláspontja, hogy a bíróságnak nincs jogi lehetősége a feltárt szabálytalanságok súlyának értékelésére, azaz annak vizsgálatára, hogy a valóként megállapított indokok okszerűen indokolják-e a munkáltató intézkedését. A peradatok szerint a bíróság által bevont igazságügyi szakértő részletesen elemezte az alperes által felkért szakértő szakvéleményében foglaltakat, és a felperes munkájával kapcsolatos hiányosságokat is feltárt. Ezek alapján sem tekinthető megalapozatlannak azonban a jogerős ítéletnek az a következtetése, hogy ezen megállapított hibák nem olyan súlyúak, amelyek okszerűen indokolnák a vezetői megbízás visszavonását, mivel a hibák kijavíthatók és pótolhatók voltak, többségükben következménnyel nem jártak. Ezek túlnyomórészt adminisztratív hiányosságok, hibák voltak, mint pld.: bár az óvoda rendelkezett az előírt nevelési tervvel, azonban ezt 2001. évben nem csatolták az intézményi programhoz; az osztálynaplókat nem látták el minden esetben helyes záradékkal a 2002-2003. tanév végén, és bár a szakértői vizsgálat alatt a hibás naplókat kijavították, esetenként a javítás dátuma és a javítást végző aláírása hiányzott; nem volt megfelelő az egyes tanszakok naplója, illetve törzslapvezetés gyakorlata, fejléc kitöltése.
Ugyanakkor kiestek az igazságügyi szakértői véleménnyel is alátámasztottan a F. M. által megállapított súlyosabb mulasztások (pl. a művészeti iskolákban a szorgalmi időszak helytelen meghatározása, a pedagógus álláshelyekre vonatkozó helytelen tájékoztatás, egyes osztályok összevonásának lehetősége, állami támogatás helytelen megigénylése stb.).
A vezetői megbízás visszavonására vonatkozói munkáltatói intézkedést a másodfokú bíróság tehát nem méltányosságból, illetve nem a munkaügyi jogvita keretein kívül eső körülményekkel indokoltan tekintette jogellenesnek. Nem tévedett a másodfokú bíróság akkor sem, amikor a közoktatási törvény 107. §-ában foglaltak megsértésének is jelentőséget tulajdonított a munkáltatói intézkedés jogellenességének vizsgálata körében.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Mfv. II. 10 525/2006.)
919. A Kjt. hatályba lépését követően osztályvezetői beosztást vezetői megbízás alapján láthat el a közalkalmazott, ez irányadó akkor is, ha a kinevezés osztályvezetői munkakörre szólt. Ez esetben a vezetői megbízás visszavonásakor - mivel az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatásra nincs lehetőség - a közalkalmazott végzettségének és képesítésének megfelelő munkakört kell felajánlani. Ha a felajánlott munkakör e törvényi feltételeknek megfelelt, az alacsonyabb illetmény címén az nem vitatható [Kjt. 23. § (1) bek., 30. § (1) bek. c) pont].
A felperes keresetében a vezetői megbízását visszavonó, továbbá közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel megszüntető munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2002. április 2-án kelt határozatlan idejű kinevezéssel létesített közalkalmazotti jogviszonyt az alperessel osztályvezető munkakörre a Finanszírozási Osztály vezetésére. Az alperes a 2004. február 9-én kelt intézkedésével a Kontrolling és Finanszírozási Osztály osztályvezetői feladatainak ellátásával bízta meg a beosztás pályázat útján történő betöltéséig. A pályázatot nem a felperes nyerte el. Az alperes főigazgató főorvosa 2004. március 31-én ugyanezen napi hatállyal a felperes Kontrolling és Finanszírozási Osztályon betöltött osztályvezetői megbízatását visszavonta tájékoztatva a felperest arról, hogy a pályázatot nem a felperes nyerte el. Egyúttal végzettségének és képzettségének megfelelő munkakört ajánlott fel kontroller munkakörben 120 000/hó illetménnyel. A felperes a felajánlott munkakört nem fogadta el.
Az alperes a 2004. március 31-én kelt határozatával a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2004. június 30. napjával felmentéssel megszüntette. Az indokolás szerint az alperesnél a Finanszírozási Osztályt 2004. február 15-től összevonták a Kontrolling Osztállyal, a Kontrolling és Finanszírozási Osztály osztályvezetői beosztására kiírt pályázatot nem a felperes nyerte el, és a végzettségének, illetve képzettségének megfelelő másik munkakört nem fogadta el.
A felperes az intézkedések jogellenességének megállapítását kérte, mivel álláspontja szerint a kinevezése csak közös megegyezéssel lett volna módosítható, az alperes egyoldalúan nem szüntethette volna meg a felperes vezetői megbízását. Másfelől a felajánlott kontrolleri munkakör lényegesen kevesebb illetménnyel járt, mint a felperes korábbi illetménye. A helyes eljárás azt lett volna, ha a vezetői pótlék nélküli illetménye érintetlenül hagyása mellett foglalkoztatja tovább a felperest kontrollerként az alperes. Hivatkozott arra is, hogy a felperes megbízásának és felmentésének időpontjában a fenntartó szervezet még nem hagyta jóvá az osztályok összevonását, amely kizárólag az alperes főigazgatójának döntésén alapult.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét nem tartotta alaposnak. Megállapított, hogy a megbízás visszavonásának indoka való és okszerű volt, és alperesnek a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontja alapján lehetősége volt a felperes jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetésére, mert a felperes nem fogadta el a végzettségének és képzettségének megfelelő másik munkakört. A felajánlott munkakör a besorolás szerinti illetménynek megfelelő volt, a felperesnek nem volt alanyi joga sem a vezetői beosztáshoz, sem a vezetői beosztáshoz kapcsolódó illetményhez.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán hangsúlyozta, hogy a főigazgatónak lehetősége volt a kórház szervezetében osztályszintű átalakításra még az SzMSz módosítását megelőzően is, továbbá, a Kjt. 23. §-a lehetővé teszi a vezetői megbízás visszavonását, és a megváltozott munkakörhöz megváltozott illetmény tartozhat.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Nem megfelelően feltárt tényállásból megalapozatlan és jogszabálysértő következtetéseket panaszolt. Arra hivatkozott, hogy a Finanszírozási Osztály megszüntetése jogszerűtlenül, a fenntartó döntése nélkül történt [1992. évi XXXVIII. törvény 90. § (2) bekezdés]. Állította, hogy az alperes megsértette a Kjt. 23. § (7) bekezdése, illetve 30. § (1) bekezdés c) pontja előírásait, amikor nem ajánlotta fel a felperes számára az eredeti munkakörének az ellátását, amelyre a 3/2001. (II. 20.) EüM rendelet alapján az alperes köteles lett volna. Sérelmezte, hogy a felajánlott munkakör illetménye sem lett volna jogszerű, mivel a felperes illetménye csupán a vezetői pótlék összegével lett volna csökkenthető, a felmentéskori 190 000 forint/hó "alapilletményét" az alperes nem csökkenthette volna. A vezetői megbízás megszűnését követően lehetőség van a közalkalmazott végzettségének, képesítésének megfelelő munkakör felajánlására csak akkor van lehetőség, ha az eredeti munkakörbe történő visszahelyezésre nincs mód. Mivel a kinevezésben nem tüntette fel az alperes a felperes munkakörét, jogszabálysértően járt el, és ennek következményeit nem háríthatja át a felperesre.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felperes eredeti kinevezése osztályvezető "munkakörre" szólt. A Kjt. hatályba lépését követően vezető beosztást megbízás alapján láthat el a közalkalmazott [Kjt. 23. § (1) bekezdés], ez irányadó akkor is, ha a kinevezés vezetői munkakörre szólt. Ilyen esetben a vezetői beosztás mellett más, eredeti munkakör hiányában a vezetői megbízás visszavonásakor az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatásra nincs lehetőség, ezért a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontja alapján a közalkalmazott végzettségének és képesítésének megfelelő munkakört kell felajánlani.
A felperes vezetői megbízása visszavonása a valóságnak megfelelő és okszerű indok alapján történt, hiszen a felperes nem vitatta, hogy a korábban általa vezetett Finanszírozási Osztályt a Kontrolling Osztállyal összevonták és ez utóbbi összevont osztály vezetésére kiírt pályázatot nem ő nyerte el. E tényeken alapuló indok valóságát és okszerűségét felperes sikertelenül vitatta a fenntartói döntés hiányára hivatkozva, mert a megvalósult átszervezés ebből a szempontból való jogszerűségének vizsgálata nem tartozott e perre. Az alperes egyébként a perben becsatolta az alapítótól származó iratot, amely a Kontrolling és Finanszírozási Osztály összevonására vonatkozóan az államtitkárhoz felterjesztett javaslattal kapcsolatban azt tartalmazza, hogy a főigazgató saját hatáskörben létrehozhat az alperes szervezetében osztályszintű egységet. Az alapító ily módon kifejezett döntése a perben nem képezhette vita tárgyát.
A felperes számára felajánlott munkakör a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott feltételeknek megfelelt (végzettség, illetve szakképesítés), az alacsonyabb illetmény elfogadása csupán a felperes döntésétől függött, tehát a visszautasítás indoka nem esett a törvényi feltételek körébe. Erre tekintettel ezen a címen a felmentés jogszerűsége nem volt vitatható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján - jogszabálysértés hiányában - a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10 084/2007.)