adozona.hu
A Ktv. 49/E. §-ához
A Ktv. 49/E. §-ához
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. október 18-áig az alperes polgármestere volt, foglalkoztatási jogviszonya az új polgármester megválasztására figyelemmel szűnt meg. A felperes a polgármesteri foglalkoztatási jogviszonyának fennállása alatt az előre hozott öregségi nyugdíj megállapítását és folyósítását kérte. A Nyugdíjbiztosító Igazgatóság határozata szerint a felperes a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt még nem érte el, azonban az előre hozott öregségi nyugdíjra való jogosultsággal rendelkezik, ezért 1...
A Ktv. 49/E. §-ához
1/2006. Polgári jogegységi határozat - A közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalókat, a köztisztviselőket, a közalkalmazottakat, az igazságügyi alkalmazottakat, az ügyészségi szolgálati viszonyban állókat, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjait, illetve a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáit (a továbbiakban: a közszférában foglalkoztatottak) 2004. évre is megillette egyhavi külön juttatás, amelynek kifizetéséről 2005. január 17-én kellett intézkedni.
EH 2000.364 A köztisztviselőt a kedvezőbb szabályok szerint illeti meg a jubileumi jutalom akkor is, ha már a közszolgálati jogviszonya alatt nyugdíjat állapítottak meg a részére. A jubileumi jutalom ebben az esetben a közszolgálati jogviszony megszűnésének napjától esedékes [170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 4. § (3) bek., 45/1996. (X. 22.) AB hat.].
EH 2004.1059 A köztisztviselőt a jubileumi jutalomra való jogosultságánál a nyugdíjazásra tekintettel biztosított kedvezmény a nyugdíjigény elbírálása időpontjától függetlenül megilleti, ha a nyugdíjmegállapító határozat alapján a közszolgálati jogviszonya megszűnése idején nyugdíjban részesül [Ktv. 49/E. § (5) bek.]
856. A köztisztviselőt megillető jubileumi jutalom szempontjából nyugdíjazáson azt kell érteni, hogy a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya megszűnik és a nyugdíjat igénybe veszi, vagy arra jogosultságot szerez [170/1992. (XII. 22.) Korm. rend. 4. § (3) bek. c) pont].
A felperes 1998. október 18-áig az alperes polgármestere volt, foglalkoztatási jogviszonya az új polgármester megválasztására figyelemmel szűnt meg. A felperes a polgármesteri foglalkoztatási jogviszonyának fennállása alatt az előre hozott öregségi nyugdíj megállapítását és folyósítását kérte. A Nyugdíjbiztosító Igazgatóság határozata szerint a felperes a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt még nem érte el, azonban az előre hozott öregségi nyugdíjra való jogosultsággal rendelkezik, ezért 1998. február 20-ától részére az előrehozott öregségi teljes nyugdíjat megállapította és folyósította.
A polgármesteri foglalkoztatási jogviszony megszűnését követően a felperes 38 év 6 hónap és 118 nap közszolgálati jogviszonyban töltött ideje alapján a 40 éves jubileumi jutalom kifizetését kérte, az alperes azonban azt nem teljesítette.
Ezt követően a felperes keresetében a 40 éves jubileumi jutalom megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 575 000 forintot fizessen meg. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a jubileumi jutalomra jogosító idő szempontjából a felperes a polgármesteri foglalkoztatási jogviszonya megszűnésének időpontjában összesen 37 év 8 hónap közszolgálati jogviszonyban töltött idővel rendelkezett. A bíróság álláspontja szerint a köztisztviselők munkavégzéséről, munka és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet (R.) 4. §-ának (3) bekezdés c) pontjában a nyugdíjazás szóhasználat arra utal, hogy a köztisztviselő a munkáltatónál addigi aktív teljes munkaidős tevékenységével a jogviszonya megszűnése következtében felhagy. Ebből következően a jogviszony fennállása alatt az öregségi, illetőleg előre hozott öregségi nyugdíj megállapítására és folyósítására figyelemmel a kedvezőbb feltételek alkalmazásával a 40 éves jubileumi jutalom kifizetésére nem kerülhet sor, az azonban esedékessé válik, ha a közszolgálati jogviszony megszűnik, illetőleg ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya a 40 évet elérte.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított és kis mértékben kiegészített tényállást az ítélkezése alapjául elfogadta, azonban abból eltérő jogi következtetést vont le. A jogszabályok helyes értelmezéséből az következik, hogy ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati időből öt év vagy annál kevesebb van hátra, a 40 éves közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat csak akkor kell kifizetni, ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyát a munkáltató szüntette meg a nyugdíjazására tekintettel. A tényállás szerint az alperes a felperes foglalkoztatási jogviszonyát nem öregségi nyugdíjazásra figyelemmel szüntette meg, a jogviszony megszűnésének időpontjában pedig a felperes a 40 éves jubileumi jutalomra jogosító szolgálati jogviszonnyal nem rendelkezett, ezért a kifizetésnek jogalapja nincs.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokon eljáró bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítéletnek megfelelően a jubileumi jutalom és annak az 1998. október 18-ától esedékes késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az R. 4. §-a (3) bekezdésének c) pontját jogszabálysértően értelmezte.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az 1994. évi LXIV. törvény (Ptv.) 13. §-ának (2) bekezdése foglaltak szerint a foglalkoztatási jogviszonyban álló polgármesterre megfelelően alkalmazni kell a polgármesteri hivatal köztisztviselőinek jubileumi jutalmára és napidíjára vonatkozó szabályokat.
Az R. 13. §-ának (2) bekezdése szerint a helyi önkormányzat képviselő-testülete hivatalának köztisztviselőire a rendelet 4. §-ában foglaltakat kell alkalmazni.
Az R. 4. §-ának (3) bekezdése a jubileumi jutalom kifizetésére vonatkozó a)-c) pontokban felsorolt kedvezményeket a köztisztviselő nyugdíjazásához köti. Nem rendelkezik azonban arról, hogy a kedvezmények alkalmazására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyát a munkáltató szünteti meg a köztisztviselő nyugdíjazására tekintettel.
A Ptv. 2. §-ának (1) bekezdésének a)-k) pontjai sorolják fel a polgármesteri tisztség megszűnésének eseteit, amelyek között a munkáltató részéről a nyugdíjazással összefüggő megszüntetési mód nem is szerepel.
A Legfelsőbb Bíróság osztja az elsőfokú bíróság jogi okfejtését, amely szerint a rendelet nyugdíjazás szóhasználata arra utal, hogy a köztisztviselőnek a munkáltatónál fennálló jogviszonya megszűnik, és a nyugdíjat igénybe veszi, vagy arra jogosultságot szerez. A jogviszony fennállása alatt megállapított öregségi vagy előre hozott öregségi nyugdíj folyósításának megkezdése az R. 4. §-ának (3) bekezdésében foglalt kedvezmények alkalmazását nem teszi lehetővé. A jogviszony megszűnésekor azonban a jubileumi jutalomra való jogosultság vizsgálata jogszerű, és a már megállapított öregségi vagy előre hozott öregségi nyugdíjra tekintettel az R. 4. §-ának (3) bekezdésében foglalt kedvezményeket alkalmazni kell.
Peradat, hogy a felperes főállású polgármesteri foglalkoztatási jogviszonya az alperesnél 1998. október 18-án megszűnt. Az alperes az eljárás során elismerte, hogy a felperes a 40 éves jubileumi jutalom kifizetéséhez több mint 38 év figyelembe vehető közszolgálati jogviszonyban töltött idővel rendelkezik, következésképpen a 40 éves jubileumi jutalom kifizetésére való jogosultságot megszerezte.
A felperes a másodfokú eljárásban a keresetét felemelte, késedelmi kamat megfizetésére is kérte kötelezni az alperest [Pp. 247. § (1) bekezdés b) pont].
Az előbbiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. (Mfv. II. 10 557/1999.)
857. Ha a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonya megszüntetése előtt az előrehozott öregségi nyugdíj iránti igényét előterjesztette, annak jogosultsági feltételeivel rendelkezett, a nyugdíjazás, mint a 40 évi jubileumi jutalomra jogosultság feltétele adott esetben fennállt [170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelt 4. § (3) bek. c) pont].
A felperes jubileumi jutalom megfizetése iránt előterjesztett keresetének a munkaügyi bíróság ítéletével helyt adott, az alperest 40 év közszolgálati jogviszony alapján járó jubileumi jutalom címén 371 500 forint megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság tényként állapította meg, hogy a felek 2000. július 10-én megállapodtak felperes közszolgálati jogviszonya 2000. november 6-án közös megegyezéssel történő megszüntetésében. A felperes 2000. október 31-én kérte az alperestől, hogy 40 éves jubileumi jutalmát fizesse meg, mivel 2000. november 6-ával nyugdíjba megy. Az alperes ezt a kérelmet elutasította a jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére hivatkozva.
A felperes 2000. október 18-án kelt igénybejelentése alapján a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2000. november 29-én kelt határozatával megállapította, hogy a felperes jogosult előrehozott öregségi nyugdíjra, amelynek 2000. április 1-jétől való folyósításáról rendelkezett.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperesnek a közszolgálati jogviszonya megszűnésekor 38 év 8 hó 10 nap jubileumi jutalomra jogosító közszolgálati jogviszonya volt. Ezért a 2000. április 1-jétől nyugdíjas felperes 40 éves jubileumi jutalom iránti igényét a 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 4. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján alaposnak találta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a jogviszonya megszűnésekor felperes nyugdíjazására - visszamenőlegesen 2000. április 1-jétől - már sor került, ezért a jubileumi jutalomra való jogosultság fennállt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte a 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 4. §-a (3) bekezdése c) pontjába ütköző jogszabálysértésre hivatkozással. Álláspontja szerint a jubileumi jutalom jogosultsági feltételei nem álltak fenn, mert a közszolgálati jogviszony megszüntetésekor felperes nem volt nyugdíjas, amikor a nyugdíjjogosultságát megállapították már nem volt köztisztviselő. Vitatta, hogy a nyugdíj visszamenőleges megfizetése egyéb jogosultságra is visszamenőlegesen kihathatna.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli időben hatályos 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 4. §-a (3) bekezdésének c) pontja szerint a köztisztviselőnek nyugdíjazásakor ki kell fizetni a 40 év közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 5 év, vagy ennél kevesebb van hátra.
Az irányadó tényállás szerint a felperes a közszolgálati jogviszonya megszüntetése előtt az előrehozott öregségi nyugdíj iránti igényét már előterjesztette, és annak jogosultsági feltételeivel rendelkezett. Az ezt követően igényelt 40 éves jubileumi jutalom megfizetését alperes nem a nyugdíjazásra vonatkozó feltétel hiányára hivatkozva utasította el, hanem tévesen a jogviszony-megszüntetés jogcímének tulajdonított jelentőséget.
Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben vitatott "nyugdíjazás", mint a 40 éves jubileumra való jogosultság feltétele a perbeli esetben fennállt. Az előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételével rendelkező felperes e nyugdíj iránti igénybejelentését a köztisztviselői jogviszonya fennállása alatt megtette, tehát nyugdíjigénye elbírálása a jogviszony megszüntetésekor folyamatban volt, és a meghozott határozat értelmében felperes 2000. április 1-jétől nyugdíjban részesült. Tehát nyugdíjazása és a közszolgálati jogviszonya megszüntetése megtörtént, valamint nem vitatottan a 40 éves jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idővel rendelkezett.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Mfv. I. 11 089/2001.)
858. Ha a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonya megszűnését megelőző időponttól előrehozott öregségi nyugdíjban részesült, a jogviszonya megszűnésekor nyugdíjas volt, és mivel 37 évi közszolgálati jogviszonnyal rendelkezett, ezért a 40 évi jubileumi jutalomra jogosult volt. Ehhez nem volt szükséges, hogy a jogviszonya nyugdíjazás címén szűnjön meg [170/1992. (XII. 22.) Korm. rend. 4. §].
A felperes keresetében a 37 év közszolgálati jogviszonyban töltött ideje alapján az öt havi illetményének megfelelő 40 éves jubileumi jutalom és késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság a keresetet megalapozottnak találta, és ítéletében az alperest jubileumi jutalom címén 705 000 forint megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a felperes közszolgálati jogviszonyát az alperes átszervezés címén felmentéssel megszüntette, azonban a jogviszony megszűnésének időpontjában 37 év közszolgálati jogviszonnyal rendelkezett és a nyugdíjbiztosítási határozattal igazoltan már nyugdíjas volt, ezért a 40 éves jubileumi jutalomra való jogosultságot megszerezte.
Az alperes az ítélet elleni fellebbezésében annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes közszolgálati jogviszonya nem nyugdíjazására tekintettel szűnt meg, ezért a jubileumi jutalom kifizetésére indokolatlanul tartott igényt.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság által megállapított helyes tényállásból levont jogi következtetéssel egyetértett. Kiemelte, hogy nincs jelentősége a felmentés jogcímének, mert a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati időből öt évnél kevesebb volt hátra, és a felperes a jogviszonyának megszűnésekor már nyugdíjas volt.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes az eljárt bíróságok részéről a 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet (R.) 4. §-a (3) bekezdésének c) pontjában foglaltak megsértésére hivatkozott, és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jubileumi jutalomra való jogosultság törvényi feltételei nem álltak fenn, mivel felperes közszolgálati jogviszonya nem nyugdíjazás címén szűnt meg.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli időben hatályos R. 4. §-ának (3) bekezdése a jubileumi jutalom kifizetésére vonatkozó, az a)-c) pontokban felsorolt kedvezményeket a köztisztviselő nyugdíjazásához kötötte.
A rendelet "nyugdíjazásakor" szóhasználata arra utal, hogy a köztisztviselőnek a közigazgatási szervnél a jogviszonya megszűnik és a nyugdíjat igénybe veszi, vagy arra jogosultságot szerez. A jogviszony fennállása alatt megállapított öregségi vagy előrehozott öregségi nyugdíj folyósításának megkezdése az R. 4. §-ának (3) bekezdésében foglalt kedvezmények alkalmazását nem teszi lehetővé. A jogviszony megszűnésekor azonban a jubileumi jutalomra való jogosultság vizsgálata jogszerű és a már megállapított öregségi vagy előrehozott öregségi nyugdíjra tekintettel az R. 4. §-ának (3) bekezdésében foglalt kedvezményeket alkalmazni kell.
Az irányadó tényállás szerint a felperes a közszolgálati jogviszonya megszűnését megelőző időponttól előrehozott öregségi nyugdíjban részesült, tehát a közszolgálati jogviszonya megszűnésekor nyugdíjas volt, és az alperes által sem vitatottan 37 év közszolgálati jogviszonnyal rendelkezett. Ezért a 40 éves jubileumi jutalom kifizetésére az R. 4. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján a jogosultságot megszerezte.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy a 40 éves jubileumi jutalom csak akkor járt volna a felperesnek, ha a közszolgálati jogviszonya nyugdíjazás címén szűnt volna meg. Ilyen feltételt ugyanis a rendelet alkalmazott szabálya nem tartalmazott.
A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Mfv. II. 11 313/2001.)
859. Ha a köztisztviselő a jogviszonya megszüntetését megelőző időponttól előrehozott öregségi nyugdíjban részesült és 38 évi jogviszonnyal rendelkezett, a jogviszony megszüntetésének jogcímétől független a jubileumi jutalom megillette [170/1992. (XII. 22.) Korm. rend. 4. § (3) bek].
A felperes pontosított keresetében az alperest negyven év közszolgálati jogviszonyára tekintettel járó jubileumi jutalomként öt havi illetménye és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével felperes keresetének helyt adott, és az alperest 40 év közszolgálati jogviszonyra tekintettel járó jubileumi jutalom címén 463 840 forint és ennek késedelmi kamata megfizetésére kötelezte a felperes javára.
A munkaügyi bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes az alperesnél illetve jogelődjénél 1968. május 8-ától 2000. május 31-ig állt közszolgálati jogviszonyban. A felperes közszolgálati jogviszonyát az alperes szüntette meg átszervezésre hivatkozással az 1999. augusztus 25-én kelt intézkedésével oly módon, hogy a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontja 2000. május 31-e volt. A felperes az alperesnél fennállt közszolgálati jogviszonya megszüntetésekor 38 teljes év közszolgálati jogviszonnyal rendelkezett. A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság az 1999. augusztus 25-én kelt határozatával megállapította a felperes előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultságát, és a nyugdíjfolyósítás kezdetét 1999. január 1-jétől határozta meg. A munkaügyi bíróság a 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 4. §-ának (2) bekezdés c) pontja alapján megállapította, hogy a felperes jogosult a 40 év közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalomra, figyelemmel a (3) bekezdés c) pontjában foglaltakra.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét az indokolás kiegészítésével helybenhagyta. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes az előrehozott öregségi nyugdíjra 1999. január 1. napjától kezdődően jogosult volt, azaz a köztisztviselői jogviszonya megszüntetésére vonatkozó intézkedés meghozatala évében már nyugdíjas volt. Így a hivatkozott jogszabály szerint őt a jubileumi jutalom 1999. évben már megillette.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes annak megváltoztatását, a felperes keresetét elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes esetében a jubileumi jutalomra való jogosultság törvényi feltételei nem álltak fenn, ugyanis a kért jutalom a felperes részére kizárólag abban az esetben járt volna, ha közszolgálati jogviszonya nyugdíjazás címén szűnt volna meg. Mivel a felperes jogviszonyát átszervezés címén szüntette meg, és a felperes nem rendelkezett a jogszabályban előírt, meghatározott időtartamú közszolgálati jogviszonnyal, ezért nem jogosult a jubileumi jutalomra. Törvénysértőnek tartotta, hogy a bíróság azonos elbírálás alá helyezte az átszervezés és a nyugdíjazás jogcímén történő jogviszony megszüntetést.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli időben hatályos 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 4. §-a (3) bekezdésének c) pontja szerint a köztisztviselőnek nyugdíjazásakor ki kell fizetni a 40 év közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 5 év, vagy ennél kevesebb van hátra.
Az irányadó tényállás szerint a felperes a közszolgálati jogviszonya megszüntetését megelőző időponttól előrehozott öregségi nyugdíjban részesült. Az ezt követően igényelt 40 éves jubileumi jutalom megfizetését az alperes tévesen utasította el a jogviszony megszüntetése jogcímére hivatkozással, mivel a nyugdíjazás, mint a 40 éves jubileumi jutalomra való jogosultság feltétele a perbeli esetben fennállt.
A felperes tehát a köztisztviselői jogviszonya megszüntetésekor nyugdíjas volt, és a perben alperes által nem vitatottan 38 évi közszolgálati jogviszonnyal rendelkezett, ezért őt a 40 éves jubileumi jutalom megillette a perbeli időben hatályos 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 4. §-ának (3) bekezdése alapján.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Mfv. II. 10 187/2002.)
860. A köztisztviselőt a nyugdíjazásra tekintettel megillető, jubileumi jutalommal kapcsolatos kedvezménynek nem az a törvényi feltétele, hogy a köztisztviselő a jogviszonya megszűnésekor nyugdíjasnak minősüljön, hanem az, hogy a jogviszony megszűnése és a nyugdíjazás összefüggjön [Ktv. 49/E. § (5) bek. d) pont].
Az alperes a felperes 1962. március 9. napjától fennálló közszolgálati jogviszonyát a 2001. július 2. napján kelt felmentéssel 2002. január hó 2. napjával átszervezésre hivatkozva megszüntette. A felperes keresetében öt havi illetménynek megfelelő 1 198 000 forint jubileumi jutalom megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével 1 198 000 forint jubileumi jutalom és annak kamata megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítéleti tényállás szerint a felperes a jogviszonya megszűnésekor 39 évi közszolgálati jogviszonyban eltöltött idővel rendelkezett, továbbá 2002. január 3. napjától előrehozott öregségi nyugdíjban részesül. Ezért a bíróság megállapította, hogy a Ktv. 49/E. § (5) bekezdés d) pontja alapján a 40 éves jubileumi jutalomra jogosult.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnál már 2001. január 9. napján - tehát felmentését megelőzően - előterjesztette az előre hozott öregségi nyugdíj megállapítása iránt igényét, tehát felmentésének időpontjában igénye elbírálása folyamatban volt. Hangsúlyozta, a jubileumi jutalom szempontjából annak nincs jelentősége, hogy a felperes közszolgálati jogviszonya milyen jogcímen szűnt meg. A végkielégítés kifizetése nem érinti a jubileumi jutalomra való jogosultságot, emiatt a jogosultság feltételeinek fennállása nem mellőzhető.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a Ktv. 49/E. § (5) bekezdés a) illetve d) pontja alapján a 40 évi közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat csak akkor lehet kifizetni, ha a jogviszony megszűnése esetén a nyugdíjazás ténye is fennáll. Amennyiben pedig a felperes nyugdíjazása megtörtént, azaz jogviszonya megszűnésekor nyugdíjasnak minősül, abban az esetben végkielégítésre nem lett volna jogosult.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte annak helyes indokai folytán.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A per tárgyát a felperes 40 éves jubileumi jutalomra való jogosultságának elbírálása képezte. A jogosultság feltételeit a Ktv. 49/E. § (5) bekezdés d) pontja úgy határozza meg, hogy a köztisztviselőnek a 40 év közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat a közszolgálati jogviszonyának megszűnése esetén nyugdíjazásakor ki kell fizetni, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 4 év vagy ennél kevesebb van hátra.
A felperesnek 39 év közszolgálati jogviszonya volt, amikor jogviszonya 2002. január 2-án megszűnt, és 2002. január 3-ától előrehozott öregségi nyugdíjban részesült. E tények alapján az eljárt bíróságok törvénysértés nélkül állapították meg a 40 éves jubileumi jutalomra való jogosultságát. A törvény hivatkozott rendelkezése ugyanis nem azt kívánja meg, hogy a köztisztviselő a jogviszonya megszűnésekor nyugdíjasnak minősüljön, hanem azt, hogy a jogviszony megszűnése és a nyugdíjazás összefüggjön. Ez az adott esetben megállapítható, hiszen a felperes közszolgálati jogviszonyának megszűnése és közvetlenül a "nyugdíjazása" (nyugdíjban részesülése) egybefüggő folyamat volt.
A felperes végkielégítésre való jogosultsága nem képezte a per tárgyát. Ezért annak a körülménynek, hogy végkielégítésben részesült, a perbeli jogkérdést illetően jelentőséget tulajdonítani nem lehet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Mfv. I. 10 459/2004.)
861. A jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából a nyugdíjigény elbírálása időpontjának a jogosultságot kizáró jelentőséget tulajdonítani nem lehet [170/1992. (XII. 22.) Korm. rend. 4. § (3) bek.].
A felperesnek a 40 éves jubileumi jutalom megfizetése iránt előterjesztett keresetének a munkaügyi bíróság helyt adott és az alperest 40 éves jubileumi jutalom címén 390 000 forint és kamatai megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A döntés alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes közszolgálati jogviszonya a 2000. október 3-án kelt felmentés folytán 2001. április 12-én megszűnt. Ezt követően a felperes igénybejelentése alapján a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2001. június 21-én kelt határozatával 2000. október 1-jei hatállyal előrehozott öregségi nyugdíjat állapított meg részére. Erre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a 40 éves jubileumi jutalom - a perbeli időben hatályos 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 4. § (3) bekezdés c) pontjában meghatározott - együttes feltételei fennállnak, ezért a jubileumi jutalom felperest megilleti.
Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyó határozat hozatalát kérte a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontja alapján előterjesztett felülvizsgálati kérelmében. Vitatta, hogy a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában a jogszabályban meghatározott együttes feltételek fennálltak, ezzel összefüggésben a Tny. 64. § (1) bekezdés és 65. § (1) bekezdés a) pontja rendelkezéseire hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása [Pp. 273. § (1) bekezdés] alapján a következők állapíthatók meg.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes közszolgálati jogviszonya 2001. április 12-én történt megszűnésekor az ügyben irányadó 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 4. § (3) bekezdés c) pontjában előírt közszolgálati jogviszonnyal rendelkezett. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv 2001. június 12-én hozott határozatával a felperes részére 2000. október 1-jétől állapított meg nyugellátást.
Az előbbiek alapján helyesen állapította meg az eljárt bíróság, hogy adott esetben a 40 éves jubileumi jutalomra való jogosultság feltételei fennálltak, mert felperes közszolgálati jogviszonya megszűnt, nyugdíjazása is megtörtént és rendelkezett az előírt közszolgálati jogviszonyban töltött idővel.
A jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából a nyugdíjigény elbírálása időpontjának a jogosultságot kizáró jelentőséget tulajdonítani - a jogszabály helyes értelmezésével - nem lehet, ha a nyugdíjmegállapító határozat alapján a köztisztviselő nyugdíjban részesül a jogviszony megszűnése idején.
A felülvizsgálati kérelem ezzel ellentétes álláspontja téves.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. § (1) bekezdése alapján elutasította, mivel jogszabálysértés hiányában a felülvizsgálat törvényi feltételei [Pp. 270. § (2) bekezdés] nem álltak fenn. (Mfv. E. 10 476/2004.)
862. Ha a polgármester tisztsége az új polgármester megválasztásával szűnt meg 2002. október 20-án, de nyugdíjazására csak 2003. szeptember 1-jén került sor, 40 éves jubileumi jutalomra nem jogosult, mert a jogviszony megszűnésével nem állt összefüggésben a nyugdíjazása (Ktv. 49/E. §).
A felperes a polgármesteri jogviszonya megszűnésére tekintettel 40 éves jubileumi jutalom és kamatai megfizetése iránt terjesztett elő keresetet.
A munkaügyi bíróság felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes a polgármesteri jogviszonya megszűnésekor, 2002. október 20-án 39 év 2 hónap 18 nap közszolgálati jogviszonnyal rendelkezett. Jogviszonya megszűnését követően táppénzes állományban volt, majd 2003. szeptember 1-jétől öregségi nyugdíjas. Ezek figyelembevételével a Ktv. 49/E. § (5) bekezdés d) pontjában előírt feltételek hiányában felperes követelését nem találta alaposnak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy felperes a jogviszonya megszűnésekor nem volt nyugdíjas, a 2003. évi XLV. törvény 139. §-a alapján keletkeztetett nyugdíjjogosultság utólag nem eredményezi a jubileumi jutalom megfizetésére vonatkozó kötelezettséget.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte téves jogszabály értelmezésre hivatkozva. Álláspontja szerint a Ktv. 49/E. § (5) bekezdése alapján megilleti a jubileumi jutalom, ha a jogviszonya megszűnését követő 4 éven belül nyugdíjba megy. Továbbá azzal érvelt, hogy a 2003. évi XLV. törvény 139. §-a alapján visszamenőleges hatállyal nyugdíjra jogosulttá vált.
A felülvizsgálati kérelem előzetes vizsgálata [Pp. 273. § (1) bekezdés] alapján a következők állapíthatók meg.
Az irányadó tényállás szerint a felperes polgármesteri tisztsége az új polgármester megválasztásával szűnt meg 2002. október 20-án, de nyugdíjazására csak 2003. szeptember 1-jétől került sor. E tények alapján helyes jogszabály értelmezéssel következtettek az eljárt bíróságok arra, hogy a 40 éves jubileumi jutalomra való jogosultság a Ktv. 49/E. § (5) bekezdés d) pontjában meghatározott együttes feltételei nem álltak fenn, mert a jogviszony megszűnésével összefüggésben nem került sor a nyugdíjazásra.
Az előbbi helyes jogi álláspontot nem érinti a polgármesterek számára az öregségi nyugdíjjogosultság tekintetében a 2003. évi XLV. törvény 139. § (1) bekezdésében biztosított kedvezmény, mivel a jubileumi jutalomra való jogosultság a nyugdíjazás tényéhez, nem a nyugdíjjogosultság megszervezéséhez kapcsolódik; másrészt e törvény 2003. július 1-jén lépett hatályba, és csak ezt követően volt igényelhető e kedvezményes feltétellel az öregségi nyugdíj [139. § (3) bekezdés].
Az ügy érdemi elbírálása kiható jogszabálysértés [Pp. 270. § (2) bekezdés], azaz a felülvizsgálat törvényi feltétele hiányában a felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítani a Pp. 273. § (1) bekezdése alapján. (Mfv. E. 10 525/2005.)
863. Ha a köztisztviselő jogviszonyát felmentéssel megszüntették és másnaptól előrehozott öregségi nyugdíjban részesült, a jubileumi jutalomra való jogosultsága bekövetkezett, mert a törvény nyugdíjazást, és nem e címen történt felmentést kíván meg [Ktv. 49/E. § (5) bek.].
A felperes a keresetében a 40 éves jubileumi jutalom megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 954 315 forint megfizetésére kötelezte.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes közszolgálati jogviszonyát az alperes 2004. június 15-ei hatállyal felmentéssel megszüntette. A felperes részére 2004. június 16-ától előrehozott öregségi nyugdíjat folyósítanak. A jogviszonya megszűnésekor felperes 36 évnél több közszolgálati jogviszonyban töltött idővel rendelkezett. A Ktv. 49/E. § (5) bekezdés d) pontja alapján a bíróság megállapította a felperes 40 éves jubileumi jutalomra való jogosultságát.
Az alperes fellebbezésében a kereset elutasítását kérte a törvényben meghatározott együttes feltételek hiányára hivatkozva.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint mivel felperes közszolgálati jogviszonya nem nyugdíjazására tekintettel szűnt meg, csak jogviszonyának megszűnését követően vált nyugdíjassá, részére a jubileumi jutalom nem jár.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte azzal a kiegészítéssel, hogy alperes a marasztalási összeg után késedelmi kamat megfizetésére is köteles. A másodfokú határozatot azért tartotta jogszabálysértőnek, mert az igényelt jubileumi jutalomra való jogosultság jogszabályi feltételei fennállnak.
Az alperes felülvizsgálati kérelme - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem túlnyomórészt alapos.
A Ktv. 49/E. § (5) bekezdés d) pontja szerint a köztisztviselőnek a 40 év közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat a közszolgálati jogviszonyának megszűnése esetén nyugdíjazásakor ki kell fizetni, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 4 év vagy ennél kevesebb van hátra.
Az irányadó tényállás szerint a felperesnek 36 évnél több közszolgálati jogviszonya volt, amikor jogviszonya 2004. június 15-én megszűnt, és 2004. június 16-ától előrehozott öregségi nyugdíjban részesült.
Az előbbi tények alapján a munkaügyi bíróság a felperes 40 éves jubileumi jutalomra való jogosultságát a törvénynek megfelelően állapította meg. A hivatkozott szabály ugyanis a jogviszony szükséges időtartamán felül a közszolgálati jogviszony megszűnését és a köztisztviselő nyugdíjazását határozza meg jogosultsági feltételként. E feltételek az adott esetben fennálltak, mivel a felperes közszolgálati jogviszonyának megszűnése és nyugdíjazása egybefüggő folyamat volt, összefüggött.
A másodfokú bíróság téves jogszabály értelmezéssel következtetett arra, hogy a nyugdíjazásra tekintettel történt jogviszony megszüntetés a jogosultság feltétele. A törvény a "nyugdíjazást" és nem az e címen való felmentést kívánja meg. A hosszú közszolgálat elismeréseként járó juttatás rendeltetése szerint nem köthető a jogviszony megszüntetés jogcíméhez.
A felülvizsgálati eljárásban keresetváltoztatásra nincs lehetőség. Ezért a késedelmi kamatra vonatkozó részében a felülvizsgálati kérelem nem alapos, minthogy a perben felperes ilyen kereseti kérelmet nem terjesztett elő.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Mfv. II. 10 589/2005.)
864. A Ktv. a jubileumi jutalomra való jogosultság feltételeként nem azt követeli meg, hogy a köztisztviselő a jogviszonya megszűnésekor nyugdíjasnak minősüljön, hanem azt, hogy a köztisztviselői jogviszony megszűnése és a nyugdíjazás összefüggjön. Ehhez nem szükséges a jogviszonynak a nyugdíjazásra tekintettel történő megszűnése (Ktv. 49/E. §).
A felperes keresetében 40 éves jubileumi jutalom címén öt havi illetményének megfelelő összeg megfizetésére kérte kötelezi az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását arra hivatkozva kérte, hogy a közszolgálati jogviszonya megszűnésekor felperes nem minősült nyugdíjasnak. A követelés jogalapját vitatta, összegszerűségét nem kifogásolta.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolásában megállapított tényállás szerint a felperes közszolgálati jogviszonya 2004. június 14-én szűnt meg, ekkor 38 év közszolgálati jogviszonyából 30 nap hiányzott. 2004. június 15-étől előrehozott öregségi nyugdíjban részesül.
A bíróság felperes keresetét azért nem találta alaposnak, mert felperes a közszolgálati jogviszonya megszűnését követően vált nyugdíjassá, ezért nem állapítható meg, hogy közszolgálati jogviszonya a nyugdíjazásra tekintettel szűnt meg, így a jubileumi jutalomra jogosultság feltételei nem állnak fenn.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, miszerint a Ktv. 49/E. § (5) bekezdés d) pontja alapján a jubileumi jutalomra való jogosultság megállapításához a törvényben előírt szolgálati idő mellett az is szükséges, hogy a köztisztviselő a jogviszonya megszűnésekor nyugdíjasnak minősüljön. Felperes pedig a közszolgálati jogviszonya megszűnése időpontjában még nem minősült nyugdíjasnak.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte a Ktv. 49/E. § (5) bekezdés d) pontjába ütköző jogszabálysértésre hivatkozással. Álláspontja szerint a 40 éves jubileumi jutalomra való jogosultságának jogszabályi feltételei fennálltak, mert közszolgálati jogviszonya megszűnt, nyugdíjazása megtörtént és rendelkezett az előírt közszolgálati jogviszonyban töltött idővel.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Ktv. 49/E. § (5) bekezdés d) pontja szerint a közszolgálati jogviszony megszűnése esetén a köztisztviselőnek nyugdíjazásakor ki kell fizetni a 40 év közszolgálati jogviszony után járó jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 4 év vagy annál kevesebb van hátra.
A törvény e rendelkezése a jubileumi jutalomra való jogosultság feltételeként nem azt követeli meg, hogy a köztisztviselő a jogviszonya megszűnésekor nyugdíjasnak minősüljön, hanem azt kívánja meg, hogy a közszolgálati jogviszony megszűnése és a nyugdíjazás összefüggjön. Ez azonban nem értelmezhető úgy, hogy a jogviszonynak a nyugdíjazásra tekintettel, ezen a jogcímen kell megszűnnie.
Az adott esetben a felperes közel 38 év közszolgálati jogviszonyban töltött idővel rendelkezett, amikor 2004. június 14-én a közszolgálati jogviszonya megszűnt, és a következő naptól, 2004. június 15-étől előrehozott öregségi nyugdíjban részesült. E tények alapján megállapítható, hogy a 40 éves jubileumi jutalomra való jogosultságának feltételei fennálltak, mivel a közszolgálati jogviszonyának megszűnése és "nyugdíjazása" (nyugdíjban részesülése) összefüggő folyamat volt.
A felperes keresetét tehát a jogszabály téves értelmezésével utasította el a munkaügyi bíróság ítélete, amelyet a jogerős ítélet a Ktv. 49/E. § (5) bekezdés d) pontja megsértésével hagyott helyben.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatat, és az alperest - az általa összegszerűen nem vitatott - 646 000 forint jubileumi jutalom megfizetésére kötelezte. (Mfv. II. 10 613/2006.)