adozona.hu
A Ktv. 47-48/A. §-aihoz
A Ktv. 47-48/A. §-aihoz
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében 1995. január 1. és 1997. december 31-e közötti időszakra vonatkozóan veszélyességi pótlék címén 277 560 forint elmaradt illetmény, késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletében a keresetnek helyt adott és az alperest a kereseti kérelemnek megfelelően 277 560 forint elmaradt veszélyességi pótlék, késedelmi kamat és 14 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
A bíróság által megállapított tényállás szerint ...
A Ktv. 47-48/A. §-aihoz
BH 2002/282. A köztisztviselő egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munkavégzése esetén illetménypótlékra jogosult, ha a munkavégzésére a munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között kerül sor [Ktv. 47. § (5) bek., Kjt. 72. §, 1993. évi XCIII. tv., Pp. 163. § (1) és (3) bek., 221. § (1) bek.].
850. Az 1995-1997. évekre igényelt illetménypótlék - az akkor hatályos szabályok szerint - az egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munkát végző köztisztviselőt illette meg. Az e címen járó illetménypótlékra való jogosultságot a potenciális egészségügyi veszélyeztetettség nem alapozta meg [Ktv. 47. § (5) bek.].
A felperes keresetében 1995. január 1. és 1997. december 31-e közötti időszakra vonatkozóan veszélyességi pótlék címén 277 560 forint elmaradt illetmény, késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletében a keresetnek helyt adott és az alperest a kereseti kérelemnek megfelelően 277 560 forint elmaradt veszélyességi pótlék, késedelmi kamat és 14 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
A bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1990. óta áll az alperes alkalmazásában, munkaköre mikrobiológiai szakasszisztens. A felperes munkavégzésének helye 1998. január 22. napjáig az alperes klinikai vegyes bakteriológiai vizsgálatokat végző laboratóriuma és szerológiai laboratóriuma volt. A munkaköri feladata volt az egyéb feladatok ellátása mellett a laboratóriumba beérkezett vegyes anyagok bakteriológiai feldolgozása, valamint az antibiotikum érzékenységi vizsgálatok elvégzése, az osztályvezető irányításával a vezető asszisztens távolléte esetén a bakteriológiai diagnózishoz szükséges identifikálást szolgáló vizsgálatok, valamint a szerológiai laboratóriumban a hepatitis és chlamydia szerológiai vizsgálatok elvégzése.
A felperes a munkaköri feladatainak ellátása során az emberi szervezetre és az egészségre fokozottan veszélyes vegyszerekkel és fertőző, illetőleg fertőzés gyanús mintákkal (emberi váladékokkal) dolgozott. Az alperes a felperes munkavégzésének helyén a munkavédelmi követelményeknek teljes mértékben eleget tett.
A bíróság a veszélyességi pótlékra való jogosultság elbírálása során azt vizsgálta, hogy a felperes munkaköri tevékenysége egészségre ártalmas, illetőleg fokozottan veszélyes-e. Vizsgálta továbbá, hogy az alperes eleget tett-e a munkavédelmi szabályokban előírt követelményeknek, illetve megfelelő munkavédelmi feltételek biztosítása esetén fennáll-e a felperesnek a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 47. §-ának (5) bekezdésében meghatározott veszélyességi pótlékra való jogosultsága.
A munkaügyi bíróság a beszerzett munkabiztonsági és orvostudományi szakvélemény alapján, valamint a felperes munkaköri leírásából és a személyes előadásából arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes a laboratóriumi munkájának végzése során potenciálisan fertőzőnek tekinthető biológiai anyagokkal dolgozott, munkavégzéséhez fertőző veszélyforrások kapcsolódtak. A bíróság kétséget kizáró módon meggyőződött arról, hogy az alperes a munkavédelem területén nagy körültekintéssel és gondossággal járt el. A munkavédelmi feltételek maximális biztosítása esetén sem zárható ki azonban a tevékenység magas fokú veszélyessége folytán az, hogy a védelem meghibásodása vagy egyéb baleset miatt a munkavállaló egészsége károsodjék. A bíróság álláspontja szerint a Ktv. 47. §-ának (5) bekezdésében megállapított pótlék éppen ezt a kockázatviselést kívánja kompenzálni azáltal, hogy a köztisztviselők esetében is elismeri, bizonyos tevékenységek a munkavédelemről szóló törvény előírásainak teljes körű megtartása mellett is fokozott veszélyt jelentenek. A bíróság utalt arra, hogy ezt a törvényhozói szándékot tükrözi az idézett törvényhely 1998. január 1-jétől hatályos módosítása, mely jelentős mértékben enyhítette és főleg egyértelműbbé tette a veszélyességi pótlékra való jogosultság feltételeit. A bíróság az eset összes körülményére tekintettel a felperes munkaköri tevékenységét az egészségre fokozottan veszélyesnek minősítette, és az elmaradt veszélyességi pótlékra való jogosultságát megállapította.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. Utalt arra, hogy a pótlék nem a megbetegedés, hanem a veszélyhelyzet következtében jár, és a szakértői véleményekből kitűnően a felperes a per tárgyát érintő időszakban olyan fertőző és más anyagokkal dolgozott, amelyek nem vitathatóan állandó veszélyforrások, ennek következtében a fertőzésveszély a munkavégzés alatt folyamatosan fennállt.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását, valamint a perköltségekben való marasztalását kérte. Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítéletének indokolása ellentétes a beszerzett szakértői véleményekben foglaltakkal. A bíróság a mérlegelési körébe vont adatok értékelésénél helytelen következtetésre jutott, és döntése során megsértette a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 18. § (2) bekezdésében, a 87. §-ában, valamint a Ktv. 47. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felperes 1995. január 1. és 1997. december 31. közötti időszak tekintetében kérte az alperest kötelezni az elmaradt veszélyességi pótlék kifizetésére. A per tárgyát érintő időszakban hatályos Ktv. 47. § (5) bekezdése szerint, ha a köztisztviselő egészségre ártalmas, vagy fokozottan veszélyes munkát végez, illetménypótlékra jogosult. A pótlék mértéke az illetményalap 45%-a.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen rámutat arra, hogy a Ktv. 47. §-ának 1998. január 1-jétől hatályos (5) bekezdése a hatálybalépése előtti időszak tekintetében a veszélyességi pótlékra való jogosultság elbírálásánál nem vehető figyelembe, az eljárt bíróságok ezzel ellentétes álláspontja téves.
A munkaügyi bíróság helyesen járt el akkor, amikor szakértői bizonyítást rendelt el annak megállapítása érdekében, hogy a felperes a vizsgált időszak alatt a hatályos törvényi rendelkezés alkalmazása szempontjából egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munkát végzett-e az általa betöltött mikrobiológiai szakasszisztensi munkakörében. Ennek eldöntése ugyanis nem jogértelmezési kérdés, hanem különleges szakértelmet igénylő ténykérdés. A törvény nem ahhoz köti az illetménypótlékra jogosultságot, hogy a köztisztviselő milyen anyagokkal dolgozik, hanem ahhoz, hogy egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munkát végez-e. A munkabiztonsági szakértői vizsgálat erre a kérdésre egyértelműen azt a választ adta, hogy a munkakörülmények - az egészségvédelmet és a munkabiztonságot szolgáló intézkedések betartása mellett - nem jelentenek közvetlen veszélyt a laboratóriumban dolgozókra. A munkafolyamat nem veszélyes, mert a felismert veszélyforrás (ami nem más, mint a vizsgálat tárgyát képező, fertőzést előidézhető anyag manipulálása) összetett védelem alkalmazásával elveszítette a potenciális egészség-veszélyeztető hatását. Az orvosi szakvélemény szerint az előírt védőeszköz előírás szerinti használata, továbbá a munkakörre vonatkozó szakmai szabályok pontos megtartása a kockázatot a minimálisra csökkenti. Az összegző vélemény megállapítja, hogy az egyéni védelem biztosítása, az orvosi prevenciós szolgáltatás, a magatartásra, a munkaszervezésre vonatkozó előírások megtartása, a célzott munkavédelmi oktatás a körülményekből és a munkavégzésből eredő egészségkárosító kockázatokat minimális szinten tartotta. Ezekből egészségkárosodások nem generálódhatnak.
A beszerzett szakvélemények - ahogyan erre helytállóan az alperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozik - nem támasztották alá tényszerűen, hogy a felperes egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munkát végzett volna.
Az eljárt bíróságok jogi álláspontjával szemben a potenciális egészségügyi veszélyeztetettség a Ktv. 47. § (5) bekezdésében szabályozott illetménypótlékra való jogosultságot nem alapozza meg. A felperes a per adataiból megállapíthatóan egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munkát nem végzett, ezért ezen a címen illetménypótlékra nem jogosult. Az eljárt bíróságok tévedtek, amikor a jogosultság elbírálásánál a veszélyeztetettség lehetőségét, és nem pedig a tényleges munkavégzést vették alapul.
A Legfelsőbb Bíróság a tényállást a fentiek szerint módosította, és a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Mfv. II. 10 541/1999.)
851. Az egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munka végzése esetén járó illetménypótlékra való jogosultság a munkakör ellátásából eredő tényleges károsító hatás, nem pedig annak puszta kockázata alapján állapítható meg [Ktv. 47. § (5) bek.].
A közszolgálati jogviszonyban álló felperesek veszélyességi pótlék megfizetésére kérték kötelezni az alperest. A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetüknek helyt adva kötelezte az alperest. Az ítéletét a Megyei Munkaügyi Központ Munkaügyi és Munkavédelmi Felügyelőségének nyilatkozatára alapozta, ami szerint a felperesek egészségre ártalmas munkakörben dolgoznak, így a Ktv. 47. § (5) bekezdése alapján jogosultak a pótlékra.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A felperesek a keresetüket felemelve a pótlék figyelembe vételét kérték a 13. havi külön juttatás és a jubileumi jutalom szempontjából, elismerve, hogy távollétük idejére pótlékra nem jogosultak.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva a marasztalási összegeket felemelte.
A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bírósággal, hogy a felperesek tevékenységével kapcsolatban munkavédelmi szakvéleményt szerzett be. A felperesek olyan anyagok laboratóriumi vizsgálatát végezték a perbeli időszakban, amelyek önmagukban súlyos veszélyt jelentettek volna. A vizsgált minták olyan emberek szervezetéből származtak, akik nagy valószínűséggel veszélyes fertőző betegségeket hordoztak, e betegségeket a felperesek az indokolt munkavédelmi feltételek biztosításának hiányában, illetőleg az azokban keletkezett meghibásodás esetén megkaphatták volna. A felperesek számos olyan vegyszerrel és egyéb segédanyaggal dolgoztak, amelyeknek a szervezetre gyakorolt káros hatásai lassú és nehezen felismerhető folyamatként a legalaposabb munkavédelmi feltételek biztosítása mellett is jelentkezhettek. A Ktv. 47. §-ának (5) bekezdésével megállapított pótlék ezt a kockázat-viselést kívánta kompenzálni, az illetménypótlék ugyanis nem a megbetegedés, hanem a veszélyhelyzet következtében jár. Ezt támasztja alá a Ktv. hivatkozott rendelkezésének 1998. január 1-jei hatállyal történt módosítása is. Az összegszerűség tekintetében a felek között nem volt vita, a megyei bíróság a keresetfelemelésre tekintettel emelte fel a marasztalási összegeket.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Pp. 206. és 221. §-ainak megsértésére hivatkozott, mert a megyei bíróság a bizonyítékok értékelésénél nem vette figyelembe a F. J. Országos Közegészségügyi Központ Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézete (OMFI) által készített szakvéleményt, az Egészségügyi Tudományos Tanács állásfoglalását, az annak alapján az OMFI-tól beszerzett szakvélemény-kiegészítést, és ennek nem adta okát ítéletének indokolásában.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes ellen a vele jogviszonyban álló köztisztviselők számos pert indítottak veszélyességi pótlék fizetése iránt. A munkaügyi bíróság és a megyei bíróság e pereket egymásra tekintettel bírálta el. Ez abból is kitűnik, hogy a megyei bíróság végzésével a feleket tájékoztatta az ETT felülvéleményének elkészültéről, valamint további szakértői vélemény beszerzésének szükségességéről, amelynek beérkezése után tűzheti ki majd a tárgyalást.
A bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el, azonban valónak fogadhatja el azokat a tényeket, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. Ezeket a tényeket a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokat a felek nem hozták fel, köteles azonban a feleket e tényekre a tárgyaláson figyelmeztetni [Pp. 163. § (1) és (3) bekezdés].
A megyei bíróságnak saját álláspontjából következően ítéletének kialakításánál figyelembe kellett volna vennie mindezeket a szakmai állásfoglalásokat, az ítéletének indokolásában erre utalni, valamint indokát adni annak, hogy az egymással ellentétes vélemények közül miért a Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség nyilatkozatát fogadta el [Pp. 221. § (1) bekezdés]. Mindezek hiányában a jogerős ítélet megalapozatlan, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a szükségesnek látszó bizonyítás terjedelmére tekintettel a munkaügyi bíróságot új eljárásra utasította.
Az új eljárással kapcsolatban szükségesnek látszik a következőkre felhívni a figyelmet:
A Ktv.-nek a perbeli időszakban hatályban volt 47. §-ának (5) bekezdése szerint, ha a köztisztviselő egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munkát végez, illetménypótlékra jogosult.
A pótlék fizetésének alapjául szolgáló egészségi ártalom a munkakör ellátásából eredő, azzal együtt járó tényleges károsító hatás, ezzel szemben a kockázat, amely 1998. január 1. napjától alapja a pótlék fizetésének, a károsító hatás bekövetkezésének valószínűsége. Az egészségi ártalom fennállásának és mértékének megállapítása szakkérdés, amit csak szakértői bizonyítás alapján lehet eldönteni. A megyei bíróságnak a pótlék jogalapjával kapcsolatos, ezzel ellentétes álláspontja téves.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. értelmében a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek hatósági jogkörébe a munkavédelemnek egy meghatározott területe, a munkabiztonság állami felügyelete tartozik. A felperesek egészségi ártalom címén támasztottak igényt pótlékra, az erre jogosító körülmények vizsgálata azonban nem munkabiztonsági, hanem foglalkozás-egészségügyi kérdés, e körben a megkeresett felügyelőség hatósági jogkörrel nem rendelkezik. Erre tekintettel nyilatkozott úgy az Egészségügyi Tudományos Tanács, hogy bár felülvéleményt nem adhat, de indokoltnak tartja az OMFI, mint szakintézmény megkeresését. Ettől az intézettől az alperes már beszerzett egy szakvéleményt, ami ennek folytán magánszakértői véleménynek minősül, de ez nem zárja el a bíróságot attól, hogy az ártalom tényleges fennállását illetően a kérdésben állásfoglalásra jogosult szakintézményt megkeresse.
Az egészségi ártalom fennállását a tényleges munkavégzési körülményekre - így többek között a felhasznált anyagokra, technológiára, az alkalmazott védelemre, a munkavégzés időtartamára - tekintettel kell vizsgálni, nem pedig abból a feltételezésből kiindulva, hogy egy esetleges baleset esetén milyen károsodás következhetne be. Csak a körülmények tisztázásával lehet megnyugtatóan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperesek a perrel érintett időszakban egészségi ártalomnak kitéve végezték-e a munkájukat, ehhez képest jogosultak-e a pótlékra. (Mfv. II. 10 095/ 2000.)
852. Ha a hivatal vállalta, hogy a tanulmányi szerződésben meghatározott képzettség megszerzése esetén a köztisztviselőnek képzettségi pótlékot fizet, ezt nem tagadhatja meg utóbb arra hivatkozással, hogy a saját szabályzata ezt nem teszi lehetővé, mivel a képzettségi pótlékra jogosító munkakörök és képzettségek meghatározása a hivatali szervezet vezetőjének jogkörébe tartozik (Ktv. 48/A. §).
A felperes pénzügyi előadói munkakörben dolgozott az alperesnél, a közszolgálati jogviszonya az alperes felmentése folytán 2000. március 1-jén megszűnt. A felek 1997. november 4-én tanulmányi szerződést kötöttek, amelyben a felperes vállalta, hogy elvégzi a mérlegképes könyvelői tanfolyamot és a képzettség megszerzése után a közszolgálati jogviszonyát 5 évig fenntartja. Az alperes ezzel szemben arra kötelezte magát, hogy a szakképzettség megszerzése után a felperest a köztisztviselői törvényben meghatározott képzettségi pótlékban részesíti. A felperes a tanulmányi szerződésben foglaltaknak eleget tett és 1998. december 17-én mérlegképes könyvelő államháztartási szak megnevezésű szakképesítést szerzett. A felperes több ízben kérte az alperestől, hogy a képzettségi pótlékot állapítsa meg és folyósítsa részére, miután azonban erre nem került sor, keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben 1999. január 1-je és 2000. március 1-je közti időre havi 12 200 forint képzettségi pótlék és annak a kifizetés napjáig járó középarányos késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes arra hivatkozott, hogy a tanulmányi szerződésnek a képzettségi pótlék megfizetésére vonatkozó része semmis, ezért a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 170 800 forintot és ennek késedelmi kamatát. Az ítélet indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 48/A. §-a rendelkezik a képzettségi pótlékról, amely § azonban csak 1998. január 1-jén lépett hatályba. E § (3) bekezdése szerint a képzettségi pótlékra jogosító munkaköröket és képzettségeket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében kell feltüntetni. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes korábbi vezetésének szándékában állt a felperes által betöltött munkakört a szervezeti és működési szabályzatba felsorolni, az új vezetés azonban ezt nem valósította meg. A tanulmányi szerződés megkötésének időpontjában a Ktv. még valóban nem rendelkezett a képzettségi pótlékról, azonban az Mt. 10. §-ának (1) bekezdése alapján az érvénytelen megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna, ezért a felperest a megszerzett szakképesítésre figyelemmel a képzettségi pótlék megilleti, amelynek mértékét a felek egybehangzóan havi 12 200 forintban jelölték meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolásban kiemelte, hogy a tanulmányi szerződés a képzettségi pótlékot két feltétel megvalósulásához, így egyrészt az abban foglalt szakképzettség megszerzéséhez, másrészt pedig ahhoz kötötte, hogy a köztisztviselői törvény képzettségi pótlékot határozzon meg. A képzettség megszerzésének időpontjában a köztisztviselői törvény a képzettségi pótlékról már rendelkezett és annak az alperes által sem vitatott összege az illetményalap 40%-a, vagyis a felperes esetében havi 12 200 forint volt. Minderre figyelemmel az alperes alaptalanul hivatkozott a szerződés semmisségére, valamint a jogszabályi rendelkezés hiányára.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító új ítélet meghozatalát kérte. Fenntartotta a perben elfoglalt jogi álláspontját, miszerint a tanulmányi szerződés megkötésének időpontjában olyan kötelezettségvállalást tett, amelynek jogszabályi alapja nem volt. Ezen túlmenően a Ktv. 48/A. §-ának (3) bekezdése a pótlékra jogosító munkakörök és képzettségek felsorolását a szervezeti és működési szabályzatban vagy az ügyrendben kívánja meg, ilyet azonban az alperes szervezeti és működési szabályzata nem tartalmaz.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperessel a tanulmányi szerződést megkötő korábbi jegyző és az azzal egyetértő korábbi polgármester tanúként vallotta, hogy 1997 őszén már tudomásuk volt a köztisztviselői törvény várható módosításáról, így a képzettségi pótlék bevezetéséről is. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a tanulmányi szerződés a megkötés időpontjában jogszabályba nem ütközött, és nem volt semmi akadálya az alperes jövőbeni kötelezettségvállalásának sem arra az esetre szólóan, ha a felperes a tanulmányi szerződésből eredő kötelezettségét teljesíti. A szakképzettség megszerzésének időpontjában e jövőbeni kötelezettségvállalás jogszabályi alapja megvalósult, ezért a szerződés alapján a felperes a képzettségi pótlékra alanyi jogosultságot szerzett. A Ktv. 48/A. §-a a képzettségi pótlék megállapítását a hivatali szervezet vezetőjének elbírálási körébe vonja, és a munkáltató dönti el a képzettségi pótlékra jogosító munkaköröket és képzettségeket is. Miután az alperes a felperes által megszerzett képzettséget a tanulmányi szerződésben ilyennek ismerte el, utóbb nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy ez a munkakör és képzettség a szervezeti és működési szabályzatban nem szerepel.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Mfv. II. 10 830/2000.)
853. A képzettségi pótlék megállapításának feltételei (Ktv. 48/A. §).
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a 2000. március 31-én kelt átsorolási értesítésben foglaltakat sérelmezte. Az átsorolás során az alperes a felperes 77 000 forint alapilletményét 86 304 forintra emelte, ugyanakkor azonban megvonta tőle a 8700 forint képzettségi pótlékot. A felperes hivatkozott a képviselő-testület rendeletére, amely - többek között - a polgármesteri hivatal köztisztviselőinek a járandóságairól szól. A rendelet szerint a középfokú végzettségű köztisztviselőket középfokú képzésben szerzett szakképesítés, szakképzettség megszerzése esetén az illetményalap 30%-a illeti meg. A felperes annak megállapítását kérte, hogy a mindenkori illetményalap 30%-ának megfelelő képzettségi pótlék a továbbiakban is megilleti, és a bíróság kötelezze az alperest annak a kifizetésére.
Az alperes arra hivatkozott, hogy a jogszabállyal és az önkormányzati rendelettel szemben a polgármesteri hivatal szervezeti és működési szabályzata a képzettségi pótlékra jogosító munkaköröket és a szükséges képzettségeket nem sorolta fel, ezért a felperesnek a képzettségi pótlékot korábban is jogalap nélkül folyósította. Utalt arra, hogy a felperes egyébként is csak a munkakörének betöltéséhez szükséges alapképzettséggel rendelkezik.
A munkaügyi bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította.
Az indokolásában a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 48/A. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakra hivatkozott. Megállapította, hogy az alperes az ügyrendjében a pótlékra jogosító munkaköröket és képzettségeket nem sorolta fel és ezzel nemcsak a törvényben foglaltaknak, hanem az önkormányzati rendelet előírásának sem tett eleget. A fennálló helyzet azonban nem értelmezhető úgy, hogy ilyen szabályozás hiányában minden középfokú végzettségű köztisztviselőt képzettségi pótlék illetne meg. Mivel az alperes a jogalap nélkül felvett képzettségi pótlékot vonta meg a felperestől, az intézkedéséhez a felperes beleegyezését nem kellett megszereznie és az intézkedés nem törvénysértő.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
A fellebbezés kapcsán a megyei bíróság kiemelte, hogy a Ktv. 48/A. §-ának (2) és (3) bekezdése csupán lehetőségként írja elő a közigazgatási szervek számára a képzettségi pótlékra jogosító munkaköröknek az ügyrendbe való felvételét. Amennyiben a hivatkozott törvényi előírás nem valósult meg, a feltételek hiányában a köztisztviselőknek a pótlékra nem keletkezik alanyi jogosultsága.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak megváltoztatását és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kérte, mert álláspontja szerint az ítélet sérti az Mt. 4. § (1)-(2) bekezdésében, a Ktv. 48. § (2)-(3) bekezdésében és az Mt. 23. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat, valamint az önkormányzati rendelet vonatkozó szakaszát. Arra hivatkozott, hogy az önkormányzati rendelet jogszabály, amelyet a jegyzőnek is be kell tartania, ezért mulasztásos törvénysértést követett el, amikor nem gondoskodott a képzettségi pótlékokra jogosító munkakörök jegyzékét tartalmazó ügyrend tervezetnek a képviselő-testület elé terjesztéséről. A jegyző a korábban folyósított pótlékot nem minden köztisztviselőtől vonta meg, ezzel az Mt. 4. §-ának (2) és (3) bekezdésébe ütközően a munkáltató jogait rendeltetésellenesen gyakorolta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ktv. 48/A. §-a - helyes értelmezés szerint - a képzettségi pótlékra való jogosultság megállapításához több feltétel együttes meglétét kívánja meg.
Így a § (1) bekezdése szerinti általános feltétel a képzettségi pótlék fedezete a közigazgatási szerv személyi juttatása terhére, a különös feltételek pedig a szakasz (2) és (3) bekezdésében megfogalmazottak, mely utóbbi szerint a képzettségi pótlékra jogosító munkaköröket és képzettségeket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében kell felsorolni. A köztisztviselő a törvényi feltételek bármelyikének hiányában képzettségi pótlékban nem részesíthető. A perbeli esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója ezt észlelte, és a jogalap nélkül kifizetett képzettségi pótlék folyósítását a felperes esetében megszüntette. Az eljárt bíróságok helyállóan jutottak arra az álláspontra, hogy az alperes intézkedése ilyen tényállás mellett nem jogszabálysértő. A felperes keresete azért alaptalan, mert a törvényi feltételek hiányában a képzettségi póték megállapítására a korábbi, jogalap nélküli folyósítás alapján alanyi jogosultságot nem szerzett.
A felülvizsgálati kérelem szerint a munkáltatói jogkör gyakorlója a korábban folyósított képzettségi pótlékot, ha később is, de mindenkitől megvonta, így a felperessel szembeni hátrányos megkülönböztetés megállapítását a jogerős ítélet alappal mellőzte.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Mfv. II. 10 031/2001.)