adozona.hu
Az Mt. 181. §-ához
Az Mt. 181. §-ához
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Ha a ház körüli munkák egy részét az elhalt végezte, a munkáltató köteles megfizetni azt a kiadást, amely abból keletkezik, hogy a hozzátartozó e munkákat mással végezteti el [Mt. 181. § (1) és (2) bek.].
T. J., aki 1968-tól autófényezőként állt munkaviszonyban az alperessel, 1996. július 16-án keresetet indított a foglalkozási megbetegedése következtében előállott vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítése iránt. Az eljárás a felperes halála miatt félbeszakadt, majd az örökösök perbelépésével...
Az Mt. 181. §-ához
BH 2007/244. II. A munkáltató köteles megtéríteni az orvosi javaslatra otthon ápolt munkavállalónak, illetve közeli hozzátartozójának az ápolás bizonyított és indokolt költségeit [Mt. 177. § (1) bek., 181. § (1) bek.].
712. A hozzátartozói kárigény elbírálásánál a halál előtti jövedelmi viszonyokat kell figyelembe venni, de ez nem zárja ki az özvegy jövedelme ezután bekövetkezett emelkedésének figyelembe vételét.
Ha a ház körüli munkák egy részét az elhalt végezte, a munkáltató köteles megfizetni azt a kiadást, amely abból keletkezik, hogy a hozzátartozó e munkákat mással végezteti el [Mt. 181. § (1) és (2) bek.].
T. J., aki 1968-tól autófényezőként állt munkaviszonyban az alperessel, 1996. július 16-án keresetet indított a foglalkozási megbetegedése következtében előállott vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítése iránt. Az eljárás a felperes halála miatt félbeszakadt, majd az örökösök perbelépésével folyt tovább. E per felperese az elhunyt özvegye, aki hozzátartozói kárigényként vagyoni kárainak megtérítését kérte. Módosított keresete - egyebek mellett - a felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel érintett tartást pótló járadék, részvényekkel összefüggő kártérítés, ház körüli munkákkal kapcsolatos járadék, átlagkereset és táppénz közötti, valamint rokkantsági nyugdíj és elérhető jövedelem közötti különbözet, és a gépjárműben bekövetkezett értékcsökkenés megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével - többek között - 475 000 forint elmaradt tartás, e címen 2001. július 1-jétől havi 10 000 forint járadék, 336 000 forint ház körüli munka ellenértéke, e címen 2001. január 1-jétől évi 86 400 forint járadék, 400 000 forint részvényekkel összefüggő kártérítés, 50 000 forint gépjármű értékcsökkenés miatt keletkezett kár megfizetésére kötelezte az alperest. A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában a marasztalási összegek számszaki összesítésénél 1. pont alatt 52 907 forint táppénz és átlagkereset közötti különbözet megfizetéséről is rendelkezett.
Az ítélete indokolásában utalt arra, hogy az alperes kártérítési felelősségét jogerősen megállapította a közbenső ítéletével.
A felperes tartást pótló járadék iránti követelését az Mt. 181. § (1) és (2) bekezdése alapján elbírálva megállapította, hogy az alperes ezt az igényt nem vitatta, másrészt a felperes követelése (havi 10 000 forint) nem eltúlzott.
A ház körüli munkák ellenértékére vonatkozó döntését a munkaügyi bíróság K. Á. tanú vallomásával, az alperes nyilatkozatával, a megjelölt havi 16 órai munka (családi háznál festés, karbantartás, kertművelés) életszerűségével és a nemzetgazdasági ágak bruttó átlagkereseteivel indokolta.
Megállapította, hogy az elhunyt munkavállaló azért nem jegyezhetett részvényt, mert a részvényjegyzés időpontjában az alperesnél elszenvedett ártalom miatt rokkantsági nyugdíjas volt. Ezért az alperes az ebből eredő kárt köteles megfizetni.
A munkaügyi bíróság mérlegeléssel állapította meg, hogy a sérelemmel összefüggésben 50 000 forint amortizáció keletkezett az elhunyt rendszeres és indokolt szállításai miatt a felperes (és házastársa) gépkocsijában. A táppénz és átlagkereset közötti különbözet (52 907 forint) tekintetében az elsőfokú ítélet nem tartalmaz indokolást.
Az ítélet ellen - egyebek mellett a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező kérelmekre vonatkozóan - az alperes fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével - egyebek mellett - a tartást pótló járadék iránti igényt elutasította, a ház körüli munkákra megállapított évi járadékot 2001-től 45 000 forintra, a részvénnyel összefüggő kártérítést 240 000 forintra leszállította, a gépjármű amortizációra és az 52 907 forintra vonatkozó rendelkezést helybenhagyta.
A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a mellékjövedelmek (kutyatenyésztés stb.) nélkül a munkavállaló életében a házastársak együttes havi jövedelme havi bruttó 300 000 forint, tartásra szoruló hozzátartozó hiányában fejenként 150 000 forint volt. A felperes keresete és özvegyi nyugdíja ennél több, ezért tartást pótló járadékra (életszínvonal csökkenés hiányában) nem jogosult.
A ház körüli munkák ellenértékével kapcsolatos mérlegelést a másodfokú bíróság helyesnek találta, de megállapította, hogy az ingatlan 2001-től részben a felperes nagykorú gyermekének használatába is került, ezért ettől az időponttól az elsőfokú bíróság által megítélt járadékot 50%-ra leszállította.
A részvényekről kifejtette, hogy a néhai munkavállalót a rokkantsága akadályozta meg abban, hogy kedvező feltételekkel részvényt jegyezzen. A részvények azonban már a jegyzéskor sem képviseltek névértéket, hanem annak 60%-át, ezért az alperes ezen a címen 240 000 forint megfizetésére köteles.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében jogellenesség címén támadta a másodfokú bíróságnak az elmaradt tartásról és a ház körüli munkákról szóló döntését, ezért e tekintetben - tartalmilag - az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az Mt. 181. § (2) bekezdése megsértését az életszínvonalra vonatkozó rendelkezés figyelmen kívül hagyása, a ház körüli munkákra vonatkozó döntést megalapozatlanság miatt panaszolta.
Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezett a táppénz és átlagkereset, a rokkantsági nyugdíj és átlagkereset-különbözet iránti követelésekről, ezért a másodfokú ítélet részítéletnek minősítését kérte.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanság és szükséges bizonyítás hiánya miatt a másodfokú bíróság ítéletének a részvényre vonatkozó döntését, szakértő igénybevételének mellőzése, megalapozatlanság miatt a gépkocsi amortizációjára vonatkozó rendelkezését jogszabálysértőnek tartotta.
Előadta, hogy az elsőfokú bíróság rendelkezett - az alperes által soha nem vitatott - táppénz és átlagkereset-különbözet tárgyában, azonban a rokkantsági nyugdíj és átlagkereset-különbözetről egyik bíróság sem határozott. Mindezek miatt az alperes az ítéletek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérte; a felperes felülvizsgálati kérelmével érintett rendelkezésekről előterjesztett felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az Mt. 181. § (2) bekezdés szerinti igény elbírálásánál a halál előtti jövedelmi viszonyokat kell alapul venni, tévedett azonban, amikor nem vette figyelembe a felperes jövedelmének ezután bekövetkezett emelkedését. Ezt a másodfokú bíróság helytállóan észlelte. Az ítélete azonban nem tartalmazza a felperes által e körben előterjesztett bizonyítékok értékelését. Ezért nem lehet megállapítani, hogy a másodfokú bíróság a felperes életszínvonala alakulását miért nem találta a tartást pótló járadék iránti követelést megalapozónak. Emiatt a Legfelsőbb Bíróság ezt a rendelkezést a felülvizsgálati eljárásban érdemben nem vizsgálhatta. Következésképpen az új eljárásban a bizonyítékok törvény szerinti értékelésével a döntést indokolni kell.
Az alperes a fellebbezésben nem vitatta, hogy a ház körüli munkák egy részét a családon belüli munkamegosztás alapján az elhunyt végezte. Ezért a felperest az alperes károkozó magatartásával összefüggésben érte kár amiatt, hogy ezeket a munkákat mással kell elvégeztetnie. Ez a felelősség független attól, hogy a munkát esetleg családtagjai végzik, mivel a hosszabb idő óta egységes gyakorlat szerint a hozzátartozók munkája nem tekinthető a kártérítési felelősség mértékét csökkentő ingyen munkának. Az alperes felelősségét nem érinti, hogy az ingatlan kizárólagos tulajdonosa a felperes, mivel ez a haláleset előtt is így volt, és a férfi munkákat ekkor az elhunyt végezte. E kártérítés összegét 2001-től kezdődően a másodfokú bíróság tehát megalapozatlanul szállította le kizárólag amiatt, hogy a felperes egyik nagykorú fia "gazdájává vált" az ingatlannak. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján továbbá nem lehet hitelt érdemlően megállapítani, hogy a felperes említett hozzátartozója által végzett építkezés következtében hogyan változtak az ingatlannal kapcsolatos jogok, ezért miként alakultak a karbantartási, kertgondozási stb. kötelezettségek. Az új eljárásban a bizonyítási teher szabályai szerint ki kell egészíteni a tényállást a 2001. évtől kezdődő időszakra, ennek alapján lehet határozni az alperes fellebbezésének erről a részéről.
Az alperes a felperesnek a részvényekkel kapcsolatos követelését az elsőfokú eljárásban kizárólag azért tartotta megalapozatlannak, mert az elhunyt a részvényjegyzéskor rokkantsági nyugdíjas volt. Az alperes a fellebbezésében felhozott kérdésekre (pl. tanú meghallgatása) nézve bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Ezért a felülvizsgálati eljárásban alaptalanul hivatkozott a bizonyítási eljárás hiányosságára [Pp. 164. § (1) bekezdés]. A másodfokú bíróság e követelés tárgyában mérlegeléssel döntött, ennek kellő indokát adta, ezért az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme e tekintetben nem alapos [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés].
Ugyancsak alaptalan a csatlakozó felülvizsgálati kérelem a gépkocsi amortizációja címén megállapított 55 000 (helyesen 50 000) forint kártérítés tekintetében. A másodfokú bíróság az életszerűség szabályait helytállóan figyelembe véve döntött. Helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a rendszeres betegszállítás a 10 éven túl használt személygépkocsinál fokozottabb igénybevételt és ezáltal amortizációt is jelentett. Ezért a másodfokú bíróságnak ez a rendelkezése nem jogszabálysértő.
A felperes az 52 907 forint marasztalás tekintetében tévesen hivatkozott a bíróságok döntéseinek hiányára, mivel az elsőfokú bíróság ebben az összegben (táppénz és átlagkereset-különbözet címén) marasztalta az alperest, ezt a rendelkezést a másodfokú bíróság helybenhagyta. Ezért mivel e rendelkezés indokolásának elmaradása - figyelemmel az alperes fellebbezési kifogásának hiányára is - nem volt lényeges kihatással a jogerős ítéletre, a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértést nem állapított meg [Pp. 275/A. § (1) bekezdés, BH 1994/405.].
A rokkantsági nyugdíj és elérhető kereset különbözet iránti igény elutasítását az elsőfokú bíróság nem indokolta. Ezt az alperes a fellebbezésében nem kifogásolta; a felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, tehát ez a kérelem - mivel a másodfokú eljárásnak nem volt tárgya - a felülvizsgálati eljárásban nem terjeszthető elő (BH 2000/426.).
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a tartást pótló keresetveszteségi járadék iránti kereseti kérelmet elutasító és a 2001. évtől a ház körüli munkák pótlására megállapított évi járadékot a 45 000 forinton felüli rész tekintetében az elsőfokú ítéletet megváltoztató rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és e körben a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította; a 2000. évig terjedő időre megállapított ház körüli munkákra vonatkozóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyó rendelkezését, a 240 000 forint részvényekkel összefüggő kártérítés tekintetében az elsőfokú ítéletet megváltoztató, a gépjármű-értékcsökkenés miatt megállapított kártérítés megfizetésére kötelező elsőfokú döntést helybenhagyó, az 52 907 forint elmaradt jövedelem megfizetésére kötelező elsőfokú döntést helybenhagyó rendelkezését hatályában fenntartotta.
A rokkantsági nyugdíj és elérhető jövedelem közötti különbözetre vonatkozó felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította [Pp. 271. § (1) bekezdés a) pont].
A másodfokú bíróság ítéletének (a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem érintett) további rendelkezéseit nem érintette [Pp. 275/A. § (1)-(2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés]. (Mfv. I. 10.280/2002.)
713. Az elhunyt halála és a baleset közötti okozati összefüggés hiányában a hozzátartozó járulékos jellegű igényei nem voltak vizsgálhatóak [Mt. 181. § (1) bek.].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Érvelése szerint a másodfokú bíróság ítéletében a tényállást helytelenül állapította meg, a balesetet okozó tárgy súlyával, a kárigény bejelentés körülményeivel, a sérülés gyógyulásával, és a sérült baleset utáni munkavégzésével kapcsolatban. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság döntése a Pp. 3. § (4) bekezdésébe, a 163. § (1) bekezdésébe, és a 206. § (1) bekezdésébe ütközik. Ezek indokolásául arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság nem hallgatta meg tanúként a sérült szomszédait, rokonait, a sérült baleset utáni állapota és a korábbi egészségügyi körülményei igazolására. A baleset előtti orvosi iratok hiányában a másodfokú bíróság tévesen tekintette aggálytalannak az orvosszakértői véleményt. Ezért bizonyítás nélkül maradt, hogy a sérült, aki korábban teljesen egészséges volt, miként vált súlyosan rokkanttá.
Az elhunyt férje, a felperes hozzátartozójaként érvényesített saját igényei tekintetében a felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspont szerint az elévülés kezdő időpontja nem a baleset napja, hanem a halál bekövetkezésének időpontja. Ezért a másodfokú bíróság erre vonatkozó jogi álláspontja az Mt. 11. §-ába ütközik.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
Az 1989. december 1-jén készült orvosszakértői vélemény (nyugdíjügy iratanyaga) szerint a felperes férje előzményként előadta, hogy 10 éve cukorbeteg, a szakértő kórismeként - egyebek mellett - enyhe cukorbajt állapított meg elhízással, továbbá emelkedett vérnyomást. A K. Kórház Idegosztálya 1989. október 6-ai zárójelentése szerint az elhunyt rendszeres vérnyomás és vércukor ellenőrzésre szorul, utóbbi miatt az orvos kórházi kezelést tartott indokoltnak. Az 1991. március 22-ei zárójelentés az elhunyt kórházi felvételekori állapotáról - többek között - leírja, hogy "felvétele előtt egy héttel magas vérnyomás kapcsán nyelészavar lépett fel". A diagnózis szerint a betegnek több gócú agyi ischaemiás károsodása, cukorbetegsége, és magas vérnyomása van. Mindezek miatt a felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy az orvos szakértőnek nem álltak rendelkezésre a baleset előtti előzményi adatok, mivel a fentiek szerint a beteg maga számolt be pl. 1989-ben arról, hogy cukorbeteg, és erre milyen gyógyszert használ. Az igazságügyi orvos szakértő az agykárosodás kóroki tényezőiről világos és logikus magyarázatot adott. Eszerint az agykárosodás oka keringészavar volt, amelynek hátterében az érelmeszesedés, a magas vérnyomás, és a cukorbetegség együttesen szerepelt, ezáltal a baleseti eredet teljesen kizárható. Az 1989. január 5-én keletkezett homloktájék repesztett sérüléssel összefüggésben elvégzett koponya röntgenfelvételen törés nem volt látható, és az ideggyógyászati szakvizsgálat organikus idegrendszeri eltérést nem talált.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg a baleset és a későbbi állapot, illetve annak rosszabbodása közötti okozati összefüggés hiányát [Pp. 182. § (3) bekezdés, 206. § (1) bekezdés], a döntését a törvénynek megfelelően indokolta [Pp. 221. § (1) bekezdés]. A kifejtettek miatt a felülvizsgálati kérelemnek a balesetet okozó tárgyra, a kárigény-bejelentés feltételezett körülményeire, az elhunyt baleset utáni munkavégzésére, a sérülés gyógyulására vonatkozó érvelése az okozati összefüggés bizonyítására vonatkozóan nem alapos. A másodfokú bíróság továbbá jogszabálysértés nélkül mellőzte a baleset szemtanúinak meghallgatását, és további orvosi iratok beszerzését.
A felülvizsgálati kérelemben a felperes helyesen hivatkozott arra, hogy egyes igényei (saját egészségében bekövetkezett károsodás, saját nem vagyoni kártérítés iránti igénye) elévülésének kezdő időpontja nem a férjének üzemi balesetével, hanem a férje halálával kezdődött. Ennek azonban az ügy érdemi megítélésére azért nincs kihatása, mert az elhunyt halála és a baleset közötti okozati összefüggés hiányában a hozzátartozó felperes járulékos jellegű igényei nem vizsgálhatók [Mt. 181. § (1) bekezdés].
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet - a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján vizsgálta - és a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. (Mfv. E. 10.135/2005.)