adozona.hu
Az Mt. 162. §-ához
Az Mt. 162. §-ához
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest az alperes a 2004. október 12-én kelt fizetési felszólításában az Mt. 162. § (3) bekezdésére hivatkozással ... forint tartozás tizenöt napon belüli visszafizetésére szólította fel azzal az indokolással, hogy megszegte a munkaszerződésben rögzített versenytilalmi megállapodásban foglaltakat. A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében vitatta, hogy közte és az alperes között az Mt. 3. § (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelő versenytilalmi megállapodás létrejött, és k...
Az Mt. 162. §-ához
1/2001. Munkaügyi jogegységi határozat - A munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásának, valamint az általa okozott kárnak a megtérítésére irányuló igényét - választása szerint - munkaügyi jogvitában is érvényesítheti.
BH 2002/32. A munkáltató a munkavállaló munkaviszonyával összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti. Ha e szabály figyelmen kívül hagyásával a követelését közvetlenül bírósági úton érvényesíti, a pert meg kell szüntetni [Mt. 162. § (1) bek., Pp. 130. § (1) bek. f) pont, 157. § a) pont].
499. Ha a munkavállaló vállalta, hogy a versenytilalmi kötelezettsége megszegése esetén meghatározott összeget megfizet a munkáltatónak, a munkaviszonya megszűnését követő napon versenytársnál történt elhelyezkedése esetén a munkáltató ezt fizetési felszólítással igényelhette (Mt. 162. §).
A felperest az alperes a 2004. október 12-én kelt fizetési felszólításában az Mt. 162. § (3) bekezdésére hivatkozással ... forint tartozás tizenöt napon belüli visszafizetésére szólította fel azzal az indokolással, hogy megszegte a munkaszerződésben rögzített versenytilalmi megállapodásban foglaltakat. A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében vitatta, hogy közte és az alperes között az Mt. 3. § (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelő versenytilalmi megállapodás létrejött, és kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a fizetési felszólítás jogellenességét, illetve annak tényét, hogy az alperessel szemben fizetési kötelezettsége nem állt fenn. Másodlagos kereseti kérelme a követelés mérséklésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletében az alperes fizetési felszólítását hatályon kívül helyezte, és az alperest perköltség, valamint eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2003. június 23-án létesített az alperesnél munkaviszonyt adó stratégiai csoportvezető munkakörben. A munkaszerződés 8. pontjában a felek versenytilalmi megállapodást kötöttek, mely szerint a felperes vállalta, hogy a munkaviszonyának megszűnését követően fél éven belül nem létesít munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt olyan munkáltatónál, aki a munkáltatójának versenytársa, vagy hasonló tevékenységet, szolgáltatásokat végez. Az alperes ennek kompenzálására a munkaviszony megszűnésekor hat havi átlagkereset megfizetését vállalta. A felperes a megállapodás szerint tudomásul vette, hogy a versenytilalmi megállapodás megszegése esetén a hat havi átlagkereset visszafizetésén túl "átalány kártérítés" is terheli, amelynek összege megegyezik a kompenzálás összegével. Az alperes kikötötte, hogy a Ptk. 320. §-a alapján a munkaviszony megszűnésekor a versenytilalmi megállapodásban foglaltaktól külön nyilatkozattal jogosult elállni, mely esetben mindkét fél mentesül a megállapodásban foglalt kötelezettségek alól.
A felperes a munkaviszonyát az alperesnél felmondással megszüntette, és egyidejűleg bejelentette, hogy a munkaviszony megszűnését követő napon, vagyis 2004. augusztus 3-án a P. Rt.-nél kíván elhelyezkedni. Az alperes emiatt a hat havi átlagkeresetet nem fizette ki részére, és ugyanakkor a sérelmezett fizetési felszólításban a felperest a munkaszerződés részét képező versenytilalmi megállapodásban kikötött összegű tartozása megfizetésére szólította fel.
A munkaügyi bíróság a jogvita eldöntésénél előzetesen azt vizsgálta, hogy a munkaviszony megszűnésekor volt-e olyan tartozása a felperesnek, amelynek megfizetésére az alperes az Mt. 162. § (3) bekezdése alapján jogszerűen szólította fel. Álláspontja szerint alperes a versenytilalmi megállapodásból eredő kártérítési igényét fizetési felszólítás útján nem érvényesíthette.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben annak az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a versenytilalmi megállapodás a munkaszerződés része, amelyben a felperes elfogadta, hogy a felróhatóság bizonyításának terhe nélkül - a szövegezés szerint átalány kártérítés címén - hat havi átlagkeresetének megfelelő mértékű összeget fizet meg a munkáltatójának a versenytilalmi megállapodás megszegése esetén. A felek a munkaszerződésben a jogokat és kötelezettségeket, a követelések jogcímét és esedékességét részletesen és teljes körűen szabályozták, és az abban megjelölt fizetési kötelezettség fizetési felszólítás útján is érvényesíthető.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el [Pp. 274. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. 3. § (6) bekezdése alapján a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartás tilalmát a felek a munkaviszony megszűnését követő időre is kiköthetik. A megállapodás a munkaviszonnyal összefüggésben, a munkaviszony alanyai között jön létre, ezért az ítélkezési gyakorlat szerint a felek között a megállapodásból eredő vita munkaügyi jogvitának minősül, és munkaviszonyból származó perként a munkaügyi bíróság bírálja el (LB Mpk. I. 10.044/1993., LB Pk. IV. 23 250/1996.).
A perbeli esetben a felperes munkaszerződése 8. pontjában szereplő versenytilalmi megállapodásban foglaltakat tartalma szerint értelmezve megállapítható: a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a tilalom megszegése esetén az alperesnek 6 havi átlagkeresetének megfelelő összeget megfizet. Amennyiben e tilalmat megszegte, a fizetési kötelezettsége esedékessé vált, meg nem fizetése esetén a kikötött összeget, mint tartozást a munkáltató követelhette. Így nem zárható ki a követelésnek az Mt. 162. § (3) bekezdése alapján fizetési felszólítással való érvényesítése.
A fentiekre figyelemmel az eljárt bíróságok az ügy érdemi elbírálását jogszabálysértően mellőzték.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az ügy érdemi elbírálása végzett új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Mfv. II. 10.558/2006.)
500. Ha a felperes a jutalékot visszafizetési kötelezettséggel vette át, azt előlegnek kellett tekinteni a szabályzat szerint, ezért a visszakövetelésnek az elévülési időben helye volt (Mt. 162. §).
A felperes keresetében az alperes által kiadott fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését kérte, amelyben ... forint jutalék visszafizetésére hívta fel. Arra hivatkozott, hogy jutalék címén nem áll fenn tartozása.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes fizetési felszólítását megváltoztatva a felperest perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2002. március 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, részmunkaidős munkaviszonyban, üzletkötőként. A munkaszerződés értelmében a felperes kizárólag teljesítménybérezésben részesült a mindenkori jutalékszabályzatban meghatározottak alapján azzal, hogy ha teljesítménye nem éri el a jogszabály által meghatározott minimálbér mértékét, a munkáltató azt köteles a felperes részmunkaidejére vonatkozó minimálbér összegéig kiegészíteni. Megállapodtak abban is, hogy az elszámolt jutalék előlegként kezelendő, és "visszaírás" alapját képezi. A felperes a jutalékszabályzat rendelkezéseinek ismeretét aláírásával igazolta.
A felperes 2002. május 28. és 2004. február 26. között 13 "Új Gránit", egy "Forrás" és egy "Éli-M." típusú életbiztosítási, illetve vagyonbiztosítási szerződést kötött. A szerződések az alperes által csatolt kimutatás szerint túlnyomórészt 2003 őszén szűntek meg, egy szerződés 2003 decemberében, illetve egy 2004 februárjában, részben díj nem fizetés, részben az ügyfél részéről történő felmondás alapján. A felperes ezen szerződések kötése fejében összesen 318 390 forint szerzési jutalékot kapott. A felperes munkaviszonya 2004. április 23-án szűnt meg. Az alperes 2005. szeptember 28-án szólította fel a felperest 315 594 forint jutalék visszafizetésére.
A felperes keresetében a munkáltatói intézkedés hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy nem áll fenn tartozása jutalék visszafizetése címén, mivel a munkaviszonya megszűnését követően a szerződésállományt nem tudta gondozni. Személyes meghallgatása során is állította, hogy a szerződések azért szűnhettek meg, mert ő nem tudta munkaviszonya megszűnése miatt a szerződésállományt gondozni. Egészségi állapotára tekintettel belenyugodott munkaviszonya megszűnésébe, a megszüntetés jogellenessége miatt pert nem indított. A fizetési felszólításhoz mellékelt kimutatás adatait és azt nem vitatta, hogy a jutalékszabályzat rendelkezései a perbeli időszakban nem változtak.
A bíróság az felperes keresetét nem találta alaposnak, mivel az életbiztosítási szerződések két éven belül történő megszűnésére tekintettel a szerzési jutalékot teljes egészében tartozott a felperes visszafizetni. Megállapította, hogy egy szerződést leszámítva, a többi szerződés még a felperes munkaviszonyának időtartama alatt szűnt meg, tehát az állománygondozásra történő hivatkozása sem volt alapos.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintve - fellebbezett rendelkezése tekintetében részben megváltoztatta, és az alperes fizetési felszólításának összegét 206 106 forintra leszállította.
A másodfokú bíróság a fellebbezést részben tartotta megalapozottnak. A becsatolt igazolások és bérfizetési lapok alapján tételesen kimunkálta szerződésenként, hogy a kifizetett jutalék visszakövetelése esetén sérül-e a felperes minimálbérhez való joga, és ennek elszámolására tekintettel állapította meg, hogy a felperes az ítélet rendelkező részében meghatározott összegű jutalék visszatérítésére köteles.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését, másodlagosan a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint az alperes az adott szerződés megszűnését követő hónapban lett volna köteles a szerzési jutalékot visszakövetelni, ehhez képest a felmondás időpontjában nem számolt el teljes körűen a részére járó szerzési jutalékkal, annál is inkább, mert havi 11 000 forint adóssága volt egy biztosítási szerződés (Gb.118. jelű forrás jelzálog biztosítása) alapján. Arra is hivatkozott, hogy a bíróságok nem tettek eleget a Pp. 3. § szerinti tájékoztatási kötelezettségüknek. Sérelmezte, hogy munkaviszonya jogellenes megszüntetésének sem tulajdonított a bíróság kellő figyelmet, és az ítéletek nem tartalmaztak rendelkezést a havi 11 000 forint alperesi tartozás elszámolásával kapcsolatos követeléséről. Amennyiben az alperes a jutalék-visszaírási igényét a munkaviszony fennállása alatt érvényesíti, mód lett volna ezen felperesi igény elszámolására is. Végül utalt arra, hogy az Mt. 162. § (1) bekezdése alapján az alperes a 60 napos jogszabályi határidőn túl érvényesítette a követelését, így az emiatt is elutasítandó.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Kellő alap nélkül sérelmezte a felülvizsgálati kérelem, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró felperest az alapeljárásban a Pp. 3. § (3) bekezdésének megsértésével nem tájékoztatták a jogairól. A keresetbe vett igényével kapcsolatban - a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint - a bíróság a tájékoztatási kötelezettségének eleget tett. A munkaviszonya megszüntetésének jogellenessége a per tárgyát nem képezte, így erre nézve a bíróság mulasztást nem követhetett el.
A felperes által kötött biztosítási szerződések alapján fizetett szerzési jutalék tekintetében a jutalékszabályzat II/3. pontja úgy rendelkezik, hogy a jutalék-visszafizetési kötelezettség a visszafizetésre kötelezett szerződéses viszonyának a megszűnését követően is fennmarad, és független attól, hogy a visszafizetésre kötelezett megtett-e mindent az adott biztosítási szerződés fennmaradása érdekében. Ehhez képest a fizetési felszólításban szereplő követelést az alperes a jutalékszabályzatnak megfelelően érvényesítette, azt a munkaviszony megszűnésekori elszámolás nem érintette.
A jutalékot a felperes a jutalékszabályzat szerinti visszafizetési kötelezettséggel vette fel, és azt a szabályzat és a munkaszerződés 13. pontja szerint előlegnek kellett tekinteni. Ebből következően a felülvizsgálati kérelem tévesen panaszolta az Mt. 162. § (1) bekezdésének megsértését, mivel az előlegként kifizetett jutalék visszakövetelhető összege tartozásként az Mt. 162. § (3) bekezdése alapján az elévülési időn belül érvényesíthető. Az előleg jellegén nem változtatott az a körülmény sem, hogy, ha a jutalék visszafizetésére okot adó tény, a biztosítási szerződés megszűnése a munkaviszony megszűnése után következett be (MD. I. 336.).
A felperes a felülvizsgálati kérelmében említett azt az igényét, miszerint a felmondás időpontjában még havi 11 100 forint adóssága volt az alperesnek, amelyet nem számolt el, az elsőfokú eljárásban nem érvényesítette, viszontkeresetet nem támasztott, csupán a fellebbezésében utalt erre a követelésére. Ezzel mint új tényelőadással a másodfokú bíróság a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján jogszerűen nem foglalkozott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Mfv. II. 10.809/2006.)
501. Előlegjellegű jutalékot a munkavállaló visszafizetni tartozik a szerződés szerint, ha a szerződés két éven belül megszűnik. Ennek megfelelően marasztalta a bíróság az alperest (Mt. 162. §, BH 1996.372.).
A felperes fizetési meghagyásban kérte az alperes kötelezését ... forint tőke és kamatai megfizetésére. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban hozott ítéletével a munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes 2000. február 1. napján létesített határozatlan idejű munkaviszonyt a felperessel életbiztosítási üzletkötői munkakörbe. Az alperes munkaviszonyát 2000. július 7. napján a felperes rendkívüli felmondással megszüntette. Az alperes munkaszerződése alapján a munkavállalót teljesítménybérként illette meg a munkabér, amelynek legkisebb összege 30 000 forint volt. Ugyanezen pontban kikötötték, hogy a személyi alapbért meghaladó jutalék kifizetés a jutalék elszámolási időszakon belül előleg jellegű. A 12. pontban rendelkeztek arról, hogy a munkavállaló a jutalékszabályzatban meghatározott idő eltelte előtt megszűnt szerződés kapcsán a kifizetett előleg visszafizetésére köteles. A munkaszerződés 16. pontja tartalmazta, hogy a munkavállaló a jutalékszabályzatot megismerte.
A munkaügyi bíróság tényként állapította meg ítéletében, hogy az alperes 2000 februárjában négy személy számára életbiztosítási szerződést kötött, amelyek két éven belül megszűntek. Erre hivatkozással a felperes a kifizetett kötési jutalék visszafizetése iránti igénnyel lépett fel az alperessel szemben. 2002. június 20-án a felek fizetési megállapodást kötöttek, amelyben az alperes elismerte, hogy 112 396 forint tőkeösszeggel tartozik a felperesnek jutalék visszakövetelés címén, és ennek részletekben történő megfizetését vállalta. Ezen fizetési kötelezettségének azonban nem tett eleget. A perben az alperes arra hivatkozva kérte a felperes keresetének elutasítását, hogy a tartozáselismerő okiratban vállalt kötelezettség sérti a Munka Törvénykönyve szabályait, az semmis. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a jutalék előlegként történő kifizetése nem felelt meg az Mt. 155. § (2) bekezdésében foglaltaknak, a felperes a munkaköréből adódó kötési kötelezettségének eleget tett, a munkaviszonya megszűnését követően már nem volt köteles a biztosítási állomány fenntartása és a díjfizetés rendszeressége érdekében ún. állománygondozási tevékenységet végezni. Emiatt a felperes az alperes munkaviszonyának megszűnését követően törlésre került szerződések alapján kifizetett előleget jogszerűen nem követelhette vissza.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy 30 napon belül fizessen meg a felperesnek 112 396 forintot és ezen összeg törvényes kamatát, valamint perköltséget.
A másodfokú bíróság ítélete szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban jogi következtetései nem voltak helytállóak. Az alperes nem vitatta a két éven belül megszűnt négy szerződés után felvett 112 396 forint összegű jutalék összegét, azt állította, hogy tartozáselismerő nyilatkozatának megtételekor a felperes őt megtévesztette, ezt azonban bizonyítani nem tudta. Ugyancsak nem volt figyelembe vehető az alperesnek az a hivatkozása, hogy a jutalékszabályzatot nem ismerte, hiszen a munkaszerződés 16. pontjában ennek ellenkezőjét elismerte. A másodfokú bíróság a munkaszerződés 12. pontja alapján a visszautalva a 11. c) pontra az előlegként kifizetett jutalék visszakövetelése iránt a felperes igényét megalapozottnak tartotta.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperest állománygondozási tevékenység csak a munkaviszony fennállása alatt terhelte, ezért nem vállalhatott felelősséget azért, hogy a korábban általa kötött szerződések a későbbiek folyamán megszűntek, emiatt a visszafizetési kötelezettség kikötése az Mt. 8. §-ába ütközően semmis. Az ügyben beszerzett szakértői vélemény szerint a felperesi követelés alapjául szolgáló szerződéseket kivétel nélkül az alperes munkaviszonyának megszűnését követően törölték, ezért e tekintetben az alperestől állományvédelmi tevékenységet felperes jogszerűen nem várhatott el. Állította, hogy felperes igénye nem kötési jutalék, hanem állományvédelmi jutalék címén áll fenn.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes követelése az alperes részére kifizetett kötési jutalékelőleg visszafizetésére irányult. Az alperes e tényállást a perben, másodfokú eljárásban nem vitatta, a másodfokú bíróság ezt a tényállást fogadta el döntése alapjául.
A felülvizsgálati kérelem ezért sikerrel nem támadhatta a jogerős ítéletet arra hivatkozva, hogy nem kötési, hanem állományvédelmi jutalék visszafizetéséről van szó (BH 1996.372.).
Ebből következően a megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.
A jutalékszabályzat téves értelmezésén alapul az a felülvizsgálati érvelés, miszerint a jutalékelőleg visszakövetelésének alapja az, hogy a felperes lényegében állományvédelmi tevékenységet várt volna el az alperestől a munkaviszony megszűnése után.
A jutalékszabályzat értelmében a kötési jutalék a munkavállalót nem csupán a biztosítási szerződés megkötése fejében illeti meg, hanem annak alapján, hogy olyan szerződést kötött, amely - az egyes szerződéstípusoktól függően - 1-2 évig nem szűnik meg. Az ugyanis, hogy a biztosítási jogviszony tartósan fennáll, vagy rövid időn belül megszűnik, nagymértékben az üzletkötő körültekintő szerződéskötésétől is függ. A munkáltató a jutalék (teljesítménybér) feltételeinek meghatározásakor ilyen kikötést jogszabálysértés nélkül tehetett. Mivel ilyen feltétel mellett az alapul szolgáló eredmény csak az előírt időtartam elteltével következik be, az előlegfizetés az Mt. 155. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelel.
Az alperes a kötési jutalékot a jutalékszabályzat 6.1.1. pontja ismeretében, az ott meghatározott feltételek szerint visszafizetési kötelezettséggel vette fel, azt a megállapított időtartam elteltéig előlegnek kellett tekinteni. Az előleg jellegén nem változtat az a körülmény, hogy a jutalék visszafizetésére okot adó tény, a biztosítási szerződés megszűnése a megadott időtartam alatt a munkaviszony megszűnése után is bekövetkezhet (MD I. 336.).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Mfv. II. 10.840/2006.)
502. A felperes keresetének jogalapja hiányáról döntő jogerős közbenső ítélet folytán az időközben meghozott jogerős, az összegszerűségben marasztaló ítélet alapján kifizetett összeg tartozássá válik [Mt. 162. § (2) bek., Pp. 270. §].
A felperes keresetében prémium és végkielégítés-különbözet táppénzalapba történő beszámítására kérte kötelezni az alperest kártérítés címén. A másodfokú bíróság közbenső ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította az alperes kártérítési felelősségét. A követelés összegszerű elbírálása érdekében az iratokat visszaküldte a munkaügyi bíróságnak. A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes 2005. november 16-án felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
Az eljárás folytatását követően a munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 307 551 forint kártérítést és ennek kamatát, valamint 156.000 forint perköltséget. A másodfokú bíróság 2006. november 28-án kelt ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes ezen jogerős ítéletet is felülvizsgálattal támadta jogszabálysértésre hivatkozással, utóbb arra figyelemmel, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletével a másodfokú bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság ítéletében megállapította, hogy nem áll fenn az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes kártérítési felelőssége. Erre tekintettel - a jogerősen megállapított jogalap hiányában - a munkaügyi bíróság, valamint a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletében megállapította, hogy a munkáltató kártérítési felelőssége a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben elutasított táppénzkülönbözetért nem áll fenn. Ezen döntésével tehát - a közbenső ítéletre figyelemmel - a jogalap körében utasította el a felperes igényét. Mivel jelen felülvizsgálati eljárásban támadott ítéletek a követelés összegszerűségével kapcsolatosak, azokat a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a már elutasított jogalapra figyelemmel. A felperes által az inkasszó folytán leemelt összeg a jogerős ítéleti döntésre figyelemmel tartozássá vált.
Fentiek alapján tehát a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Mivel a Legfelsőbb Bíróság a jogalap körében hozott döntése során a keresetet már elutasította, ebben a körben további döntés hozatalára nem volt szükség. (Mfv. I. 10.235/2007.)