adozona.hu
Az Mt. 129. §-ához
Az Mt. 129. §-ához
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltató rendes felmondása jogellenességének megállapítását, az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását, valamint az alperesnek az elmaradt útiköltség térítés és készenléti díj megfizetésére kötelezését kérte, a munkáltató perköltség viselése mellett.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a 2005. december 21-én kelt felmondás jogellenességét és az alperest elmaradt munkabér, kárátalány, útiköltség térítés különbözet, valamint készenléti díj megfizetésér...
Az Mt. 129. §-ához
EH 2006.1442 I. A bíróság előtt közvetlenül hivatkozni lehet az állami, illetve állami feladatot ellátó szervvel szemben a közösségi irányelv elégségesen pontos és feltétlen rendelkezésére.
II. A munkáltató létesítményében való jelenléttel járó ügyeleti időt teljes egészében munkaidőnek kell tekinteni a munkaidő szervezése szempontjából [93/104/EK irányelv 2. cikk (1)-(2) bek.; 2003/88/EK irányelv 2. cikk (1)-(2) bek.].
EH 2006.1540 Készenlét teljesítése nem állapítható meg, ha a munkavállaló mobiltelefonján való elérhetősége csak lehetőség volt, mert a munkáltató nem fűzött ahhoz jogkövetkezményt, ha a munkavállaló nem volt elérhető. Ilyen feltételek mellett a munkavállalót a készenlétre jellemző - a munkára képes állapot megőrzésére, szükség esetén bármikor munkába állásra vonatkozó - kötelezettség nem terhelte (Mt. 129. §).
436. A készenlét teljesítése nem állapítható meg egymagában olyan esetben, ha a munkavállaló mobiltelefonján való elérhetősége csak lehetőség volt, de nem járt kötelezettséggel (Mt. 129. §).
A felperes keresetében a munkáltató rendes felmondása jogellenességének megállapítását, az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását, valamint az alperesnek az elmaradt útiköltség térítés és készenléti díj megfizetésére kötelezését kérte, a munkáltató perköltség viselése mellett.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a 2005. december 21-én kelt felmondás jogellenességét és az alperest elmaradt munkabér, kárátalány, útiköltség térítés különbözet, valamint készenléti díj megfizetésére kötelezte, perköltség viselés mellett.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2004. április 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, biztonsági igazgatói munkakört töltött be az ajkai áruházban. Az alperes a munkaviszonyt 2006. január 20-ai hatállyal, 30 napos felmondási idővel szüntette meg azon indokolással, hogy átszervezést követően a munkáltató megszüntette a biztonsági igazgatói pozíciót, amely a felperes munkakörét érintette.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felmondást olyan személy írta alá, aki a felperessel szemben nem rendelkezett átruházott munkáltatói jogokkal. Ebből következően a felmondás formai okból hibás, és az Mt. 74. § (1) bekezdésébe ütközik. A 78/1993. (V.12.) Korm. rendelet 3. §-ának (2) bekezdése és az 1995. évi CXVII. tv. 25. §-ának (2) bekezdése alapján az alperest - a kereset szerint - a munkába járás költségtérítésének különbözete megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítélete szerint a felperes folyamatosan, a táppénzes időszakáig készenlétben volt, munkaideje lejárta után is a munkáltató rendelkezésére kellett állnia. Ezért a bíróság az alperest havi személyi alapbérének megfelelő órabére 20%-a, a kimunkált kereseti követelés alapján 1 618 152 forint megfizetésére kötelezte [Mt. 148. § (1) bekezdés].
Mindkét fél fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes útiköltség térítése és készenléti díja tekintetében előterjesztett kereseti kérelmét elutasította, míg a felperest megillető elmaradt munkabér és kárátalány összegét felemelte.
A jogerős ítélet szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a munkáltató felmondása jogellenes volt, emiatt a felperes keresete megalapozottnak tekintendő. Ugyanakkor az utazási költségtérítéssel kapcsolatos keresetet elutasította, hivatkozva az 1995. évi CXVII. tv. 25. §-ának (2) bekezdés b)-d) pontjára azzal, hogy a munkáltatónak nem volt kötelezettsége a km-enkénti térítés felemelése. A másodfokú bíróság megalapozatlannak találta a felperes igényét a készenléti díj tekintetében. Álláspontja szerint az a körülmény, hogy a munkáltató rendkívüli események bekövetkezésére elvárta a biztonsági igazgató elérésének lehetőségét és ehhez mobiltelefont biztosított számára, nem azonosítható azzal, hogy készenlétet rendelt volna el. Ez a felperes számára sem időben, sem pedig tartózkodási helyben semmilyen korlátozást nem jelentett, amennyiben elrendelés történt, úgy az alapbére 20%-át a készenléti idő tartamára megkapta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a készenléti díj vonatkozásában a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, az alperes perköltségben való marasztalásával. Érvelése szerint a munkavállaló mobiltelefonnal történő, a folyamatos elérhetőséget biztosító ellátása, annak munkaidőn kívüli üzemben tartása, valamint ennek a munkáltató általi nem vitatott tudomásvétele együttesen igazolják azt, hogy a felperes a munkaidőn kívül is a munkáltatója rendelkezésére állt. A másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperestől nem várta el az alperes, hogy munkaidőn kívül munkára képes állapotban a munkáltató rendelkezésére álljon. E megállapításra vonatkozóan a felek részéről bizonyítási indítvány nem merült fel, bizonyítási eljárás nem került lefolytatásra, így az ítélet ezen ténybeli megállapítása nem megalapozott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett. Érvelése szerint még a rendkívüli események sem indokolták a felperes feltétlen jelenlétét. Emellett, ha a felperes bármely okból nem volt elérhető, a munkáltató nem alkalmazott vele szemben semmilyen szankciót. E körben hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Mfv. II. 10.308/2006. számú határozatában kifejtettekre.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Tekintettel arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében kizárólag a készenléti díj iránti igényt elutasító jogerős ítéleti döntést támadta, a Legfelsőbb Bíróság csak ezt vonhatta vizsgálódási körébe.
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok újra értékelésének, azaz felülmérlegelésnek. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés]. Az adott esetben a felülvizsgálati érvelés alapján a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot.
Az Mt. 129. §-ának (1) bekezdése határozza meg a munkavállalók ügyeletre, illetve készenlétre kötelezésének lehetőségét, míg az Mt. 148. § (1) bekezdés szabályozza a készenlét esetére járó munkabér összegét, amely a személyi alapbér 20%-ának felel meg.
Az alperesnél hatályban levő Országos Személyzeti Igazgatói utasítás rendelkezett a biztonsági vezetők részére járó bérpótlék megszüntetéséről. Ugyanakkor a munkáltató 2005. évben bevezette a mobil office telefonrendszert, amely szerint a biztonsági vezetők a vállalati telefonokat hazavihették, hogy ezeken keresztül elérhetőek legyenek, illetve, hogy halaszthatatlan esetben intézkedni tudjanak.
A bizonyítási eljárás alapján helytállóan jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a munkáltatónál belső szabályozás rendezte, hogy rendkívüli esemény esetén kit, és hogyan kell értesíteni, ami nem feltétlenül járt együtt a felperes személyes megjelenésének kötelezettségével, és nem indokolta ezzel összefüggésben a túlmunkavégzést külön díjazás fejében.
A felperes nem vitatta az alperes azon állítását, miszerint a biztonsági vezetővel szemben, ha nem volt elérhető, a munkáltató nem alkalmazott szankciót, nem rótta terhére a készenlét elmaradását.
A készenlét teljesítése nem állapítható meg, ha a munkavállaló mobiltelefonján való elérhetősége csak lehetőség volt, mert a munkáltató nem fűzött ahhoz jogkövetkezményt, ha a munkavállaló nem volt elérhető. Ilyen feltételek mellett a munkavállalót a készenlétre jellemző - munkára képes állapot megőrzésére szükség esetén bármikor munkába állására vonatkozó - kötelezettség nem terhelte (EBH 2006/1540.). Mindebből következően helytállóan foglalt állást a másodfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a munkáltató - különösen rendkívüli események bekövetkezte esetén - joggal várta el a biztonsági vezető megjelenését, ennek érdekében mobiltelefont is rendelkezésre bocsátott, ez azonban önmagában nem jelentette azt, hogy ezáltal készenlétet rendelt el. Ugyanakkor azt is helytállóan állapította meg a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, hogy a tényleges készenlét elrendelése esetén az alapbér 20%-át a munkáltató kifizette a munkavállaló részére.
Alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, miszerint a bíróságok nem folytatták le a szükséges bizonyítási eljárást, mivel a jogerős ítélet a szükséges mértékben rendelkezésre álló bizonyítékokat helytállóan értékelte, és mindenre kiterjedő, megalapozott döntést hozott (Pp. 206. §).
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, egyebekben - a készenléti díj tekintetében - hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján. (Mfv. I. 10.413/2007.)