adozona.hu
Az Mt. 109. §- ához
Az Mt. 109. §- ához
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A D. létszámába tartozó felperest a munkáltatói jogkör gyakorlója az 1998. október 2-án kelt határozatával a Kollektív Szerződés 82. §-ának 1. pontja alapján szolgálati megrovás büntetésben részesítette. A határozat indokolása szerint a felperes 1998. szeptember 8-9-én teljesített szolgálatot, azonban azt elfelejtette írásban átvenni és reggel írásban átadni.
Az eredménytelen egyeztetést követően a felperes az intézkedés ellen a munkaügyi bírósághoz fordult, és annak hatályon kívül helyezésé...
Az Mt. 109. §- ához
EH 2001.567 Ha a kollektív szerződés a határozott időre kiszabott hátrányos jogkövetkezmény végrehajtásáról nem rendelkezett, a büntetés tartamánál csak az az idő vehető figyelembe, amely alatt a jogkövetkezményt ténylegesen alkalmazni lehetett (Mt. 109. §)
EH 2002.691 A kollektív szerződés a munkaviszonyból eredő kötelezettség vétkes megszegése esetén hátrányos jogkövetkezményként megállapíthat olyan joghátrányt, amelynek következtében a munkaviszony bizonyos elemei módosulnak, ez azonban nem lehet végleges jellegű a megkötött munkaszerződéshez képest [Mt. 109. § (2) bek.].
BH 2002/115. Kollektív szerződés a munkavállalókkal szemben alkalmazható hátrányos jogkövetkezmény elévülési idejét a törvényben foglaltaktól eltérően - a munkavállalók előnyére - rövidebb határidőben is meghatározhatja; ez a határidő, ugyanúgy mint a törvényben meghatározott határidő - jogvesztő [Mt. 109. § (1) és (3) bek.].
BH 2002/327. A büntető- és a fegyelmi eljárás különálló eljárások, amelyek lefolytatására egyidejűleg és egymás mellett is lehetőség van, ha a szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos bűncselekmény egyúttal szolgálati jogviszonnyal összefüggő vétkes kötelezettségszegést is megvalósít. A büntetőeljárás tárgya a büntetőjogi felelősség. A fegyelmi eljárás tárgya annak tisztázása, hogy a hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegte-e, és emiatt milyen fenyítéssel kell sújtani. A két eljárás eltérő tárgyára tekintettel ugyanaz a cselekmény (magatartás) büntető- és fegyelmi eljárás keretében is értékelhető [1996. évi XLIII. tv. 119. § (1) bek., 3/1995. (III. 1.) BM r. 5. §, 94. §, 1983. évi 3. tvr. 1. § (2) bek. Pp. 75. § (2) bek., 12/1991. (IX. 29.) IM r.].
423. Ha a kollektív szerződés úgy rendelkezik, hogy a hátrányos jogkövetkezményt tartalmazó intézkedés a munkáltató tudomásszerzésétől számított 15 napon belül alkalmazható, e határidő túllépése jogvesztéssel jár (Mt. 109. §).
A D. létszámába tartozó felperest a munkáltatói jogkör gyakorlója az 1998. október 2-án kelt határozatával a Kollektív Szerződés 82. §-ának 1. pontja alapján szolgálati megrovás büntetésben részesítette. A határozat indokolása szerint a felperes 1998. szeptember 8-9-én teljesített szolgálatot, azonban azt elfelejtette írásban átvenni és reggel írásban átadni.
Az eredménytelen egyeztetést követően a felperes az intézkedés ellen a munkaügyi bírósághoz fordult, és annak hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkáltató a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásakor több okból megsértette a kollektív szerződés vonatkozó rendelkezésében foglaltakat.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felek között a vétkes kötelezettségszegés ténye nem volt vitás.
Az alperes kollektív szerződése (K. Sz.) az Mt.-nek a hátrányos jogkövetkezményekre vonatkozó 109. §-a alapján rendelkezik az eljárási szabályokról. E körben értelmezte a K. Sz. IV. fejezetében az "Elévülés" címszó alatti rendelkezést, és azt összevetve a K. Sz. más pontjaival (K. Sz. IV. 1. és VI. 4.) arra az álláspontra helyezkedett, hogy a munkáltatói intézkedés megtételére vonatkozó 15 napos határidő az eljárás megindítására és nem pedig annak a befejezésére vonatkozik, ezért a felperesnek a szubjektív elévülési határidő elmulasztására való hivatkozását nem fogadta el. Ugyancsak nem fogadta el a felperesnek azt az eljárási kifogását, hogy az alperes a jogi képviselő igénybevételének lehetőségére nem figyelmeztette. A felperes a kollektív szerződésből erről tudomást szerezhetett, a munkáltató a munkavállaló figyelmét jogi képviselő igénybevételére nem köteles külön felhívni. A felperes személyes meghallgatásáról jegyzőkönyv készült, és az, valamint a meghozott határozat nem felel meg maradéktalanul a kollektív szerződésben foglalt formai előírásoknak, ez azonban az ügy érdemére kihatással nem volt.
Az ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett fellebbezést a másodfokú bíróság megalapozatlannak találta és ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésére hivatkozva, helyes indokai alapján helybenhagyta. Kiemelte, hogy a 15 napos határidő értelmezése csak az egész szabályozási rendszerben lehetséges, és csak akként fogadható el, hogy az eljárás megindítására vonatkozik.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kérte. Fenntartotta a perben elfoglalt jogi álláspontját, amely szerint a munkáltató az intézkedését a kollektív szerződés megsértésével a szubjektív határidőn túl hozta meg, és más eljárási szabályt is sértett. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság hasonló tényállású ügyben hozott korábbi határozatára, amelyben a kollektív szerződés vitatott rendelkezését már értelmezte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
Az Mt. 109. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése esetére a kollektív szerződés - az eljárási szabályok meghatározása mellett - a 96. § (1) bekezdésében foglaltakon kívül egyéb jogkövetkezményeket is megállapíthat.
A (3) bekezdés szerint nem lehet a munkavállalóval szemben hátrányos jogkövetkezményt tartalmazó intézkedést hozni, ha a vétkes kötelezettségszegés elkövetése óta egy év már eltelt.
A törvényi felhatalmazás alapján az alperes kollektív szerződésének 82. § 1. pontja sorolja fel a hátrányos jogkövetkezményként hozható munkáltatói intézkedéseket, a 3. számú melléklet pedig ezen intézkedések érvényesítésének rendjét. E körben a IV.1. pont - elévülés címszó alatt - az Mt.-ben foglalt egyéves határidőn kívül, a munkavállalók előnyére, az intézkedés meghozatalára megszorító rendelkezést tartalmaz. E szerint a munkáltatói intézkedést a vétkes kötelezettségszegésnek az eljárásra jogosult munkáltatói jogkör gyakorlója tudomásszerzésétől számított 15 napon belül lehet alkalmazni. Ez a határidő, ugyanúgy, mint az egyéves határidő, jogvesztő, és azt jelenti, hogy a munkáltató joghatályosan csak e határidőn belül hozhatja meg a hátrányos jogkövetkezményt tartalmazó intézkedését. A periratokból megállapíthatóan a felperessel szemben a munkáltatói jogkört gyakorló a szolgálat átadásával kapcsolatos kötelezettségszegés miatt az eljárást 1998. szeptember 9-én megindította, ehhez képest a szolgálati megrovást kiszabó munkáltatói intézkedést csak 1998. október 2-án, vagyis a tudomásszerzéstől számított 15 napos jogvesztő határidőn túl alkalmazta.
Az eljárt bíróságok ezzel ellentétes álláspontja téves, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság határozatát megváltoztatta és a kereseti kérelemnek megfelelő döntést hozott. (Mfv. II. 10.830/1999.)
424. Ha a fegyelmi eljárásban a terheltet ügyvéd képviselte, a munkáltatónak a fegyelmi határozatot a jogi képviselőnek kellett eljuttatnia. Olyan esetben, amikor a munkáltató a fegyelmi határozatot fax útján küldte meg október 8-án, amelyet a jogi képviselő október 11-én kívánt megtekinteni, s megállapította annak olvashatatlanságát, a munkáltatónak kellett bizonyítania a szabályszerű kézbesítést. A jogi képviselő ezek után szabályszerű formában a határozatot október 12-én vette át és ehhez képest a keresetlevelet október 17-én, határidőben postázta (Mt. 109. §). (Mfv. II. 10 041/2001.)
A hátrányos jogkövetkezmény miatt indult ügyben a bíróság vizsgálhatja a büntetés mértékét, és az eltúlzottan súlyos büntetést enyhítheti (Mt. 109. §).
A periratok szerint a felperes 1988. szeptember 1. napjától kezdődően áll munkaviszonyban az alperesnél, a munkaköre főmozdonyvezető. 1999. augusztus 28-án a D. Főnökség telephelyén szabálytalanul tolatást végzett, melynek következtében az általa tolatott szerelvény nekiütközött egy vezérlőkocsinak. Az ütközés következtében a kocsik megsérültek és mintegy 3 035 270 forint összegű kár keletkezett. A munkáltatói jogkör gyakorlója határozatában a kollektív szerződés 82. § 1. pontja szerinti utasításellenes munkavégzésben és károkozásban megnyilvánuló szolgálati vétség elkövetését állapította meg a felperes terhére, és három havi időtartamra motorszerelői munkakörbe helyezte, valamint kártérítés megfizetésére kötelezte, amelynek összegéről a kárszámla elkészülte után fog intézkedni. A felperes felelősségét abban jelölte meg, hogy megszegte a Vontatási Telepi Rend 5.i. pontjában foglaltakat, valamint az Mt. 103. § (1) bekezdés b) pontjában előírt kötelezettségeit. Enyhítő körülményként értékelte a felperes addigi balesetmentes munkavégzését, súlyosbító körülményt nem talált.
Az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetében a felperes a munkáltatói intézkedés enyhítését kérte. Arra hivatkozott, hogy a büntetés kiszabásánál a munkáltatói jogkör gyakorlója nem tartotta szem előtt a fokozatosság elvét, első munkafegyelmi vétsége alkalmával a legsúlyosabb munkáltatói intézkedést szabta ki. A más munkakörbe helyezés havi 20 000-22 000 forint nettó keresetveszteséget jelent, megvonásra kerül a negyedik negyedévi balesetmentességi jutalma és ezen felül még kártérítést is kell fizetnie. Hivatkozott arra is, hogy a kár bekövetkezésében más körülmények is közrejátszottak.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában arra utalt, hogy a felperes is elismerte az utasításellenes munkavégzést, minthogy nem az első, hanem a hátsó vezetőállásról vezette és kezdte meg tolatást. A büntetés kiszabásánál a felperes által megjelölt körülményeket nem találta alkalmasnak arra, hogy további enyhítő körülményként vegye figyelembe.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a munkáltatói határozat szerinti hátrányos jogkövetkezményt a személyi alapbérnek háromhavi időtartamra történő havi 10 000 forintos csökkentésre változtatta. A megyei bíróság osztotta a felperesnek azt az álláspontját, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója által kiszabott joghátrány rendkívül súlyos, nincs arányban az elkövetett kötelezettségszegéssel, s a munkáltató nem tartotta szem előtt a kollektív szerződésnek a joghátrányok alkalmazása terén megkívánt fokozatossági elvét sem. A megyei bíróság nyomatékkal vette figyelembe a joghátrány enyhítésénél, hogy a felperes munkavégzésével 1988 óta semmilyen probléma nem merült fel, s nem célszerű olyan helyzetet létrehozni, amelyben a felperes egy új kollektíva részéről esetleg megaláztatásnak lenne kitéve. Ennek a lehetősége is kerülendő, a joghátrány alkalmazásának ugyanis nyilvánvalóan nem ez a célja.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, perköltséget nem igényelt. A felülvizsgálati kérelem szerint nem vitás, hogy a felperes a munkaviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte. A munkáltató által hozott intézkedést a másodfokú bíróság nem változtathatta volna meg még akkor sem, ha arra a következtetésre jut, hogy a munkáltatói intézkedés nem áll arányban a kötelezettségszegés súlyával, mert az intézkedés a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat nem sértette meg. Ebből következően a másodfokú bíróság akkor sem alkalmazhatott volna enyhébb jogkövetkezményi fokozatot, ha büntetése nem áll arányban a kötelezettségszegéssel.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, perköltséget nem igényelt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértést nem jelölt meg, de abból arra lehet következtetni, hogy álláspontja szerint a bíróság a büntetés mértékét nem vizsgálhatja, kizárólag a hátrányos jogkövetkezmény kiszabásának jogszerűségét. Ez az álláspont téves, a kialakult gyakorlat szerint a kereseti kérelem korlátait figyelembe véve a büntetés arányosságát is vizsgálni lehet. A másodfokú bíróság okszerűen megindokolta, miért tartotta az alperes által alkalmazott joghátrányát eltúlzottan súlyosnak, és miért enyhítette a felperessel szemben alkalmazott joghátrányt. Ez az ítéleti rendelkezés nem áll ellentétben a kollektív szerződés rendezésével, ezért a jogerős ítélet nem tekinthető jogszabálysértőnek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-nak (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Mfv. II. 11.093/2000.)
425. Hátrányos jogkövetkezmény kiszabását indokolhatja a vasutasnak az a mulasztása, hogy a váltó felnyitásának megtörténtét az újabb vonatmozgást megelőzően rendelkezésre álló 20 perc alatt nem ellenőrizte (Mt. 109. §).
A felperes 1973 óta dolgozik vasutasként, legutóbb vezető váltókezelő munkakört látott el D. állomáson. Az 1999. november 1-jén 18.00 órától november 2-án 6.00 óráig tartó éjszakai műszakban mint vezető váltókezelő lépett szolgálatba. E minőségében többek között a beosztott váltókezelők munkáját kellett irányítania, ellenőriznie az érvényben lévő utasítások alapján. November 2-án hajnalban az állomáson tolatási munkák folytak, melynek során az egyik tolató mozdony a 34. számú kitérő irányában lezárt váltót felvágta, a váltózár kampója letörött, és ennek folytán anyagi kár keletkezett. A balesethez vezető gépmozgást megelőzően ugyanitt közlekedett a 38839. számú személyvonat, melynek kihaladását követően a rendelkezésre álló 20-25 perc alatt nem történt meg a váltó nyitott állásba helyezése, megfelelő beállítása. A tolatás közben bekövetkezett balesetről november 2-án ténymegállapítási jelentés készült, amely rögzítette, hogy az eseményben a felperes mellett érintett volt P. I. tolatásvezető és B. I. mozdonyvezető. A történteket R. J. vizsgálta ki, az érintetteket meghallgatta, majd november 15-én jelentésben rögzítette, hogy a kár bekövetkezéséért a D. Állomást 60%-ban, a G. Főnökség D.-i K.-t 40%-ban terheli felelősség.
L. Gy. állomásfőnök, mint a munkáltatói jogkör kijelölt gyakorlója 1999. november 26-án levélben közölte a felperessel, hogy vele szemben az utasításellenes munkavégzés miatt eljárás indult. Ezen eljárás során a felperes személyes meghallgatását követően a munkáltató a határozatával a felperest személyi alapbérének háromhavi időtartamra havi 1000 forint összegű csökkentésével büntette, majd a későbbiekben hozott határozatával 6000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte, mivel a váltóban 22 501 forint összegű kár keletkezett.
A felperes keresete folytán eljárt munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság vizsgálta, hogy a felperes fegyelmi felelősségét megállapító és hátrányos jogkövetkezményt alkalmazó munkáltatói határozattal szemben a felperes által kezdeményezett egyeztetést az alperes elfogadta, annak időpontját a keresetindítás szempontjából figyelembe vehető 30 napos határidőn túl tűzte ki. Az eredménytelen egyeztetés folytán a felperes a keresetét határidőben nyújtotta be.
Az elsőfokú bíróság ítéletében rámutatott arra, hogy a jelen esetben különböző szakszolgálatok keretében dolgozók mulasztása merült fel, ezért személyüket illetően a P.-i Területi Igazgatóság Igazgatási és Jogi Csoportjának vezetője volt jogosult intézkedni a munkáltatói jogkör gyakorlójának kijelöléséről. Nevezett 1999. november 24-én a kollektív szerződésnek megfelelően intézkedett és jelölte ki L. Gy. állomásfőnököt az eljárás lefolytatására. Minthogy az alperes Kollektív Szerződése III. számú mellékletének IV.1. pontja szerint az eljárást az annak lefolytatására jogosult munkáltatói jogkört gyakorló tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül kell megindítani, ezért a kijelölt jogkör gyakorló az eljárást 1999. november 26-án a KSz-ben előírt határidőn belül indította meg.
A bíróság a munkáltató határozatát érdemben is megalapozottnak és jogszerűnek tekintette, minthogy a felperes a váltókezelők munkáját volt hivatott irányítani és ellenőrizni, azonban e kötelezettségének maradéktalanul nem tett eleget. A váltó felnyitásának megtörténtét az újabb vonatmozgást megelőzően nem ellenőrizte, az ellenőrzési kötelezettsége teljesítése körében mutatkozó akadályoztatását (egészségügyi problémái) az érintettekkel, a forgalmi szolgálattevővel illetve tolatásvezetővel nem közölte és ezáltal a váltófelvágáshoz és kártételhez vezető esemény bekövetkezésében közrehatott. A bíróság ezért a munkáltató által kiszabott hátrányos jogkövetkezményt jogszerűnek és a munkavállaló felelősségével arányban állónak tekintette.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, az alperes fegyelmi határozatát hatálytalanította, a kártérítési határozat szerinti marasztalási összeget pedig 1200 forintra leszállította.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában arra a következtetésre jutott, hogy az 1999. november 2-án történt váltófelvágás ügyében az alperes az eljárás megindításával késlekedett, mivel csak november 24-én jelölték ki a fegyelmi jogkör gyakorlóját, illetve november 26-án indították meg a fegyelmi eljárást. Jelentős mértékben túllépték a kollektív szerződésben számukra biztosított határidőt és ezáltal az alperes az Mt. 4. §-a szerinti joggal való visszaélést követte el. Az alperes alapos ok nélkül késlekedett a kivizsgálás megindításával illetve a jogkör gyakorló kijelölésével. A munkáltató értékítéletét a másodfokú bíróság szerint kifejezi, hogy ha hosszabb ideig nem él az igényérvényesítés lehetőségével, ezzel azt bizonyítja, hogy az esetnek nem tulajdonít komolyabb jelentőséget. Emellett az ún. előzetes vizsgálat alatt voltaképpen azt az eljárást folytatta le - a garanciális eljárási rendelkezések mellőzésével -, amelyet a kijelölés után kellett volna lefolytatnia. Az állomásfőnök fegyelmi eljárása formális volt, a marasztaló határozat alapjául az előzetes vizsgálat adatai szolgáltak. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a határozatot érdemi vizsgálat nélkül, pusztán az elévülési (kijelölési) idővel való visszaélés miatt hatálytalanította. A váltófelvágással kapcsolatos kárigény érvényesítésének ugyanakkor nem volt akadálya. A kárösszeg meghatározásánál azonban az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az Mt. 172. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a kártérítési összeg meghatározásánál elsősorban a javítási költséget kell figyelembe venni. A perbeli esetben az iratok szerint csupán a váltózárnak egy kiegészítő biztonsági szerkezetét tették tönkre, erre tekintettel nem volt indokolt, hogy egy kis alkatrészcsere ürügyén a munkavállalóitól egy vadonatúj váltózár beszerzésének költségeit kérje az alperes. Erre tekintettel a kártérítési határozatot is megváltoztatva a felperes kártérítési kötelezettségét 1200 forintra szállította le.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének hatályban tartását kérte. A felülvizsgálati kérelmet a felperes fegyelmi felelőssége körében indokolta. Kifejtette, hogy a R. J. balesetvizsgáló által lefolytatott előzetes vizsgálatot követően a szolgálati előírásoknak megfelelően azt továbbította a vasútvédelmi osztályra felülvizsgálatra, amely annak elvégzését követően november 22-én tette át az anyagot a Kollektív Szerződés III. számú mellékletének II. fejezet 2/b. pontja szerint hatáskörrel rendelkező szervhez, ahonnan két napon belül november 24-én már megtörtént a felelősségre vonási eljárásra jogosult munkáltatói jogkört gyakorló kijelölése az állomásfőnök személyében. A MÁV utasítások rendelkezéseinek betartásával történt az eljárás lefolytatása, nem történt határidő túllépés, még kevésbé joggal való visszaélés.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kihangsúlyozta, hogy a felperest anélkül hallgatták meg jegyzőkönyvileg, hogy vele szemben előzetesen eljárást indítottak volna, tudatták volna vele, hogy egyáltalán miben hibáztatják, milyen minőségben került sor a meghallgatására, és hogy a vizsgálat során jogosult jogi képviselő igénybevételére.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, az eljárt bíróságok által jogszabálysértés nélkül megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. E tényállásból a felperes felelőssége szempontjából az elsőfokú bíróság jutott helytálló következtetésre, minthogy az volt megállapítható, az alperes az eljárás során betartotta a kollektív szerződés, illetve a vonatkozó utasítások előírásait. Az eljárás elhúzódása nem nyújt kellő alapot annak megállapítására, hogy az alperes joggal való visszaélést követett el. A fegyelmi jogkör gyakorlója a kijelölését követően két napon belül megindította az eljárást. Az értesítésben megjelölte, mi miatt indult a felperessel szemben eljárás, és felhívta a figyelmét, hogy jogosult jogi képviselőt igénybe venni, védekezését írásban előterjeszteni. Az ehhez képest a két hét múlva lezajlott meghallgatása során a felperes jogi képviselő nélkül jelent meg, meghallgatásakor a balesetvizsgálat alkalmával felvett jegyzőkönyvi vallomását fenntartotta, azon nem kívánt változtatni. Előadta, hogy nem győződött meg a személyvonat kihaladása után, felnyitották-e a váltókat. Arra hivatkozott, nem emlékszik, hogy a tolatásvezetőnek adott-e engedélyt a mozgás megkezdésére. Az esettel kapcsolatban nem kívánt mást elmondani, a jegyzőkönyvet mint vallomásával megegyezőt, elolvasás után aláírta. Előző meghallgatásakor felvett jegyzőkönyv szerint, majd a bírósági tárgyaláson is arra hivatkozott, hogy egészségügyi problémái miatt nem tartózkodott a szolgálati helyén, ezért nem érezte magát hibásnak a baleset bekövetkezte miatt.
Mindezek alapján tévesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperes az eljárásával indokolatlanul késlekedett, és ezáltal a felperes terhére joggal való visszaélést követett el. A vizsgálat során a felperes védekezéshez való joga nem sérült, felhívták a figyelmét arra, hogy jogi képviselőt vehet igénybe a meghallgatása alkalmával, ezzel a lehetőséggel azonban a felperes akkor nem élt. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság e körben a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, minthogy egyértelműen megállapítható volt, a váltó felnyitásának megtörténtét az újabb vonatmozgást megelőzően rendelkezésre álló 20-25 perc alatt a felperes nem ellenőrizte, és ezáltal a baleset bekövetkeztében közrehatott.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a kártérítés tekintetében nem vizsgálta, minthogy e tekintetben a felülvizsgálati kérelmet az alperes nem indokolta. (Mfv. II. 10.843/2001.)
426. Gondatlan magatartásként minősül, ha a munkavállaló a munkakörébe tartozó előrendelés felvétele és a rendelés továbbítása során szabálytalanul jár el. Ezért a magatartásával a háromhavi alapbér csökkentés arányban áll (Mt. 109. §).
A felperes diszpécserkezelő munkakörben dolgozik az alperes P.-i Állomásfőnökségén, személyi alapbére 44 800 forint/hó. A munkaköri leírása szerint munkaköri feladatát képezi - többek között - az Inter City vonatokra telefonon történő előrendelések felvétele, a szükséges helyek biztosítása és a rendelés továbbítása a kiszolgáló pénztárosnak.
A felperessel szemben a munkáltatói jogkör gyakorlója az 1998. december 10-én kelt határozatában az Mt. 103. §-ára, valamint a Kollektív Szerződésének 82. § 1. pontjára és d) alpontjára hivatkozással három hónapra 10%-os személyi alapbércsökkentést alkalmazott hátrányos jogkövetkezményként.
Az indokolás szerint a felperes 1998. október 21-én egy telefonos előrendelés során 1998. október 23-ára öt darab helyjegyet a W. IC 602 vonat helyett helytelenül az 502 vonatra adott ki. Mulasztásával megsértette az Mt. 103. §-ának (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat és kárt okozott a vasúttársaságnak, mert a személyszállítási üzletszabályzat szerint a helyjegy ötszörösét kell az utasnak megfizetni, ha a helyjegy megváltása ellenére az ülőhelyet nem biztosította. Az elbírálás során a munkáltatói jogkör gyakorlója súlyosbító körülményként értékelte, hogy a felperes ellen hasonló eset miatt az elmúlt időszakban intézkedést tett.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a lefolytatott eljárás szabálytalanságára, a megfelelő és egészséges munkakörülmények biztosításának hiányára, valamint a büntetés aránytalanságára hivatkozott, és a határozat hatályon kívül helyezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A bíróság a felperes által előadottakkal kapcsolatban széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során megállapította, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója az intézkedése során az eljárási szabályokat betartotta. A munkavédelmi szemle alkalmával felsorolt hiányosságok az adott esetben nem vehetők figyelembe, mert a jegyek előrendelésére vonatkozó adatokat a pénztáros a felperes részére írásban adta át, és a felperesnek a számítógép adataival való megfelelő egyeztetésre módja lett volna. A kötelezettségszegés kizárólag a felperes mulasztására vezethető vissza, abban az adott munkakörülmények nem játszottak szerepet. A felperes terhére rótt cselekmény a csatolt okiratok alapján hitelt érdemlően bizonyítást nyert és az alkalmazott intézkedés a cselekménnyel arányban áll.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a munkáltatói intézkedést hatályon kívül helyezte.
Az ítélet indokolása szerint a munkaügyi bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból azonban téves következtetést levonva, téves érdemi döntést hozott.
A bíróság a tényállás alapján úgy ítélte meg, hogy a cselekmény súlya a gondatlan munkavégzés legenyhébb fokát sem éri el. A törvény nem ír elő a munkavállalóval szemben követelményként hibátlan munkavégzést, kisebb, nagyobb hibák előfordulhatnak, ami alapján azonban a munkavállaló gondatlan munkavégzését nem lehet megállapítani. A cselekmény súlyánál figyelembe kell venni az ünnep előtti nagy utasforgalmat, a munkavégzés helyén tapasztalható körülményeket, végül pedig a felperes nem sértette meg a személyszállítási üzletszabályzatot. Mindezekre figyelemmel a magatartása nem minősíthető olyan vétkes kötelezettségszegésnek, amely fegyelmi felelősségre vonást és fegyelmi büntetést indokol.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes a munkavégzés során gondatlanul járt el és az utazóközönséggel való közvetlen kapcsolatát, tevékenységét figyelembe véve, mulasztásával a munkáltató jogos gazdasági érdekeit is veszélyeztette.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
Az Mt. a munkaviszonyból eredő kötelezettségnek a munkavállaló részéről történő vétkes megsértése esetére az Mt. 96. §-ában szabályozott rendkívüli felmondáson kívül az Mt. 109. §-a szerinti hátrányos jogkövetkezmények alkalmazását teszi lehetővé a kollektív szerződés erre irányuló eljárási rendjének betartása mellett.
A felperesnek az IC vonatokra történő helyjegy kiszolgálása a munkaköri kötelezettségét képezi, amelyet az Mt. 103. §-ának (1) bekezdés b) pontja szerint az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint kell végeznie.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztja a másodfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy a felperes vétkessége a perbeli esetben a gondatlanság legenyhébb fokát sem érte el. A felperes alapvető munkaköri feladata az utasok pontos, tévedés nélküli kiszolgálása, ehhez képest a helyjegy kiadásánál elkövetett bármely tévedés megvalósítja a munkaköri kötelezettségének vétkes megszegését.
A peradat, hogy a telefonon történő jegyrendelést a pénztárkezelő vette fel, és az ilyenkor használatos "tasakon" pontosan feltüntette az IC járat megnevezését és a B.-Sz. úti célt. Ehhez képest a felperes a B.-M. között közlekedő másik vonatra adta ki a helyjegyet. A jegykezelő jelentése szerint az öttagú család számára Sz.-ig nem tudott helyet biztosítani.
Az elkövetett cselekmény megítélésénél a munkáltató szolgáltató jellegéből adódóan nem hagyható figyelmen kívül a cselekménynek az utazóközönséget érintő következménye. A felperes a terhére rótt vétkes kötelezettségszegést elkövette, amellyel az eset összes körülményeit figyelembe véve az alkalmazott hátrányos jogkövetkezmény arányban áll. A szokásosnál nagyobb utasforgalom és a munkaidő hossza - a másodfokú bíróság álláspontjával ellentétben - a felperes mentesítésére nem alkalmas.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint határozott. (Mfv. II. 10.070/2000.)
427. Ha az autóbusz-vezető 431 Ft helyett csak 250 Ft-ot adott vissza visszajáróként, ezzel az alapbér egy hónapra szóló 5%-os csökkentése a cselekménnyel arányban állt. Ha a kollektív szerződés ilyen arányú átlagkereset-csökkentést engedett meg, az ennél enyhébb alapbércsökkentés nem volt jogellenes (Mt. 109. §).
Az autóbuszvezetőként dolgozó felperes keresetében a vele szemben kiszabott hátrányos jogkövetkezményt előíró munkáltatói intézkedés hatályon kívül helyezését kérte. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy az alperes a 2004. február 18-ai határozatával a felperest besorolási bérének egyhavi időtartamra történő 5%-os megvonása büntetésben részesítette. Megállapította, hogy a felperes mint autóbuszvezető 2004. február 6-án egy utas részére 69 forint értékű 90%-os kedvezményű menetjegyet adott ki, az utas 500 forintos bankjeggyel fizetett, amelyből a felperes 250 forintot adott vissza.
Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a kollektív szerződés akként rendelkezik, hogy buszvezetővel szemben a menetjegyek kiadásával kapcsolatos mulasztások jogkövetkezményeként a munkáltató az átlagkereset 10%-os csökkentését jelentő hátrányt alkalmazhat. A bizonyítékok alapján megalapozottnak találta a felperes szabálytalan menetjegy kiadását, s miután a felperessel szemben a munkáltató a kollektív szerződésben meghatározott lehetőséghez képest kisebb hátrányt alkalmazott, ezért a munkáltató intézkedését jogszerűnek tartotta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Minthogy a felperes fellebbezése nem támadta az elsőfokú bíróság ítéletének a munkáltatói intézkedést kiváltó, és a felperes szabálytalan menetjegy kezelésével kapcsolatos cselekményét, ezért ezzel a másodfokú bíróság nem foglalkozott. Megalapozatlannak tartotta a fellebbezést, mivel az átlagkereset részét képezi a besorolási bér, amely az átlagkeresetnél lényegesen alacsonyabb. Amikor az alperes nem merítette ki a kollektív szerződésben részére biztosított lehetőséget és jogokat, hanem kedvezőbb elbírálást alkalmazott, ennél fogva az intézkedése nem tekinthető jogellenesnek.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását", és a munkáltatói intézkedés hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az ítéletek nem támasztották alá álláspontjukat anyagi jogi jogszabály megjelölésével, továbbá, hogy a munkáltató terhére számolandó el, ha a kiadott intézkedésében helytelenül, pontatlanul fogalmaz, ki nem szabható büntetést alkalmaz. Ennélfogva a jogerős ítélet 109. § (1) bekezdésében foglaltakkal és az alapvető jogelvekkel is ellentétes, mert a munkáltató a kollektív szerződés alapján kizárólag az időtartam tekintetében rendelkezett mérlegelési joggal, a vonatozásban nem, hogy az átlagkereset-csökkentés helyett a besorolási bért csökkentse.
A felülvizsgálati kérelemben állított, az érdemi elbírálásra kiható jogszabálysértés nem állapítható meg.
A jogerős ítélet nem ellentétes az Mt. 109. § (1) bekezdésével, sem az alperes kollektív szerződésében meghatározott hátrányos jogkövetkezményekkel. Az ítélkezési gyakorlat értelmében a kollektív szerződés lehetővé teheti a személyi alapbér átmeneti csökkentését is, ez nem minősül a munkaszerződés egyoldalú módosításának. Erre csak akkor van lehetőség, ha a fegyelmi vétség a munkavállaló munkájával összefüggésben áll [MD. II. 356.]. Arra nincs tehát lehetőség, hogy a munkavállaló munkabérét véglegesen módosítsák hátrányos jogkövetkezményként. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a személyi alapbér, besorolási bér az átlagkereset részét képezi, annál jóval kisebb mértékű, ennek folytán a munkáltatói intézkedés nem tekinthető jogellenesnek, amiért a munkavállalóra kedvezőbb mértékű hátrányos jogkövetkezményt alkalmazott, és nem az átlagkeresetet, és nem 10%-os mértékkel csökkentette. A törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni [Mt. 4. § (1) bekezdése], a munkáltató ezen eljárása ezen általános alapelvvel nem ellentétes, nem jogszabálysértő.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet elutasította. (Mfv. E. 10.084/2005.)
428. Ha a munkáltató a munkavállalót a szakszervezeti tevékenysége során tanúsított magatartása alapulvételével részesítette írásbeli figyelmeztetésben, ezt a bíróság hatályon kívül helyezte, minthogy a szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység keretein belül maradó ilyen magatartás nem minősül munkavállalói kötelezettségszegésnek (Mt. 109. §).
A felperes keresetében a munkáltató által kiadott írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes 2006. május 25-én kelt írásbeli figyelmeztetés elnevezésű intézkedését hatályon kívül helyezte, és az alperest 15 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes, aki a 2006. január 13-ával megalakult E.-i G. Független Szakszervezet elnökségi tagja, autógyári technikai végrehajtó munkakörben áll az alperes alkalmazásában. A szakszervezet működésével összefüggésben a M. Televízió "Az Este" című műsorában interjú készült a felperessel, ahol a következők hangzottak el: "Nem kívánt személyt nem akarnak elküldeni, hanem olyan helyzetbe is tudják hozni, hogy önként menjen el... Hát összevonnak teszem azt a meglévő álláshoz még egy-két műveletet, és azt már nem bírja fizikálisan csinálni és akkor vagy összerogyik, vagy elmegy".
Az alperes 2006. május 25-én a felperest írásbeli figyelmeztetésben részesítette arra hivatkozással, hogy kijelentése minden alapot nélkülöző, valótlan és a munkáltatóra nézve kifejezetten sértő, jó hírnevét csorbító tartalmú tényállításnak minősül. A felperes ezen nyilatkozatát a 2006. február 1-jei "Az Este" című műsorban tette, amelyet a M. Televízió 2006. május 22-én változatlan formában megismételt. Az alperes a felperes nyilatkozatát a munkaviszonyból folyó kötelezettség szándékos megsértésének tekintette, kifejtve, hogy a felperes magatartásával a munkáltató helytelen megítélését idézte elő.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes mint szakszervezeti tisztségviselő nem követett el vétkes kötelezettségszegést, mivel a valós tényeken alapuló kritikai véleményét nyilvánította ki a munkáltatójával szemben. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség ellenőrzésének megállapítása szerint a munkáltató gyakorta sérti a napi és a heti munkaidő, valamint a rendkívüli munkavégzés felső korlátjára vonatkozó előírásokat, ez pedig a felperes által előadottakat támasztja alá. A bíróság kifejtette, hogy a felperes nyilatkozatának valós tartalmát igazolta a F. Szakszervezetek Demokratikus Ligájának 2006. április 5-én kelt irata, amely szerint az alperes szerelőüzem dízel előszerelés munkahelyen az egyik műszakban két fő, a másik műszakban egy fő végezte ugyanazt a tevékenységet, miközben mindkét műszak dolgozói leterheltségre panaszkodtak. Erre tekintettel a munkahely személyenkénti munka leterheltségi vizsgálata vált szükségessé az Mt. 143. § (1) bekezdésben foglaltak alapján. Mindebből következően a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes mint szakszervezeti tisztségviselő nem tett a munkáltatóra sértő, jó hírnevét csorbító nyilatkozatot, az általa elmondottak valóság tartalma bizonyítást nyert.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a M. Televízió "Az Este" című műsorában szakszervezeti tisztségviselőként tett nyilatkozatot és fogalmazott meg kritikát az alperesi munkáltatóval szemben, amely elkülönítendő a munkaviszonyból származó kötelezettségétől. A felperes munkavállalói tevékenysége során felróható magatartást nem tanúsított, ezért a figyelmeztetés nem tekinthető megalapozottnak.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet megváltoztatására, a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult az Mt. 103. § (1) bekezdés c) pontjának téves alkalmazását megjelölve jogszabálysértésként. Érvelése szerint az együttműködési kötelezettség megszegésének minősül, ha a munkavállaló a véleménynyilvánítás jogával élve a munkáltatója fontos érdekét és a mértéktartás követelményét mellőzve jár el. A munkáltató az utasítási jogából eredően bármikor felhívhatja a munkavállaló figyelmét olyan, általa helytelennek tartott magatartásra, ami kötelezettségszegésnek minősül. Az alperesi hivatkozás szerint a felperes által csatolt iratok nem alkalmasak valótlan állításainak igazolására. A felperes magatartását különösen súlyossá teszi, hogy az alperes helytelen megítélésének előidézésére alkalmas cselekményt a nagy nyilvánosság előtt, többször követte el. További érvelése szerint az Alkotmánybíróság gyakorlatával ellentétes az a bírósági döntés, amely a szakszervezeti tisztségviselőknek több, vagy minőségében más véleménynyilvánítási jogot tulajdonít, mint más munkavállalóknak.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását, és az alperes perköltség fizetésre kötelezését kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az Mt. 103. § (1) bekezdés c) pontjának megsértésére hivatkozott, amely szerint a munkavállaló köteles munkatársaival együttműködni és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását, vagy helytelen megítélését ne idézze elő. Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes munkaviszonnyal összefüggő magatartásával ezen kötelezettségét nem szegte meg, az alperes erre vonatkozóan bizonyítékait az eljárás során nem terjesztette elő (Pp. 164. §).
Arra helyesen utalt az alperes, hogy a munkáltató az utasítási joga folytán (Mt. 104. §) felhívhatja a munkavállaló figyelmét az általa helytelennek ítélt magatartástól való tartózkodásra, illetve ezt szankcionálhatja is. A perbeli esetben a munkáltató a felperest a szakszervezeti tevékenysége során kifejtett eljárása miatt részesítette írásbeli figyelmeztetésben, ezt az eljárást az adott esetben a felperes szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyától elkülönítve kell figyelembe venni. A jogerős ítélet tehát helyesen fejtette ki, hogy a felperes szakszervezeti tisztségviselőként érdekképviseleti, illetve érdekvédelmi szerepet tölt be, az ilyen tevékenysége során tett nyilatkozata a munkaviszonyban tanúsított magatartásától elhatárolandó. A szakszervezeti tisztségviselő e minőségében nagy nyilvánosság előtt is gyakorolhatja a tisztségből fakadó jogait, ideértve a munkavállalók érdekeinek képviseletét, védelmét. Ez a magatartás - amennyiben a szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység keretein belül marad -, nem minősülhet munkavállalói kötelezettségszegésnek. Mivel vétkes munkavállalói tevékenység nem nyert bizonyítást, az írásbeli figyelmeztetés jogszerűsége sem volt megállapítható.
Alaptalanul hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felperes a munkáltató által sérelmezett magatartást több ízben követte el. A felperesnek nem volt ráhatása arra a körülményre, hogy a M. Televízió a nyilatkozatát megismételte, így ez nem is értékelhető a terhére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Mfv. I. 10.380/2007.)