adozona.hu
Az Mt. 82. §-ához
Az Mt. 82. §-ához
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. augusztus 1-jétől állt munkaviszonyban az alperessel műszaki ügyintéző munkakörben, 1995. január 1-jétől a munkaköre gázszolgáltatási üzemvezető munkakörre módosult.
A felperes 1998. július 24-én rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyát a munkaköre egyoldalú módosítására hivatkozással. Keresetében a rendkívüli felmondása jogszerűségének megállapítását és az alperesnek végkielégítés, felmentési időre járó átlagkereset és a kára megfizetésére kötelezését kérte.
A...
Az Mt. 82. §-ához
EH 1999.142 Ha a munkavállaló írásba foglalás nélkül elfogadja a munkáltató által tartós jelleggel felajánlott másik munkakört és ott hosszabb időn át munkát végez, e munkaköre csak közös megegyezéssel módosítható. Ha a munkáltató jogalap nélkül eltiltja a munkavállalót a munkaszerződéses munkakörében történő munkavégzéstől, és az egyoldalúan kijelölt másik munkakörben történő munkafelvétel elmulasztása miatt rendkívüli felmondást közöl, jogellenesen jár el (Mt. 82. §, 96. §).
EH 2002.686 A munkavégzés helyét a felek jogutódlásnál is csak közös megegyezéssel módosíthatják. Ennek hiányában, ha a munkáltató egyoldalú munkaszerződés módosításnak minősülő utasításának a munkavállaló nem tesz eleget, a magatartása nem jelent rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegést (Mt. 82. §, 106. §, 96. §).
BH 2000/565. Téves az a bírói álláspont, hogy székhelyváltozás folytán a munkáltató minden további feltétel nélkül megváltoztathatja az állandó munkahelyre alkalmazott munkavállaló munkaszerződésében meghatározott munkavégzés helyét. A székhelyváltoztatás ugyanis - adott esetben - oly mértékben sértheti a munkavállaló érdekét, aminek a teljesítése nem várható el a munkavállalótól a munkaszerződés teljesítése nélkül. A perbeli esetben azonban - amikor a munkáltató székhelyének a főváros egyik kerületéből a másikba történt az áthelyezése - a munkavállaló felperes ilyen érdeksérelemre nem hivatkozott. [Mt. 82. § (1) bek., (3) bek.].
BH 2005/75. A munkáltatónak a munkakört érintő munkaszerződés módosításakor nincs tájékoztatási kötelezettsége arról, hogy mi a következménye annak, ha a munkavállaló az új munkakörnek nem felel meg (Mt. 82. §).
BH 2005/118. A munkaszerződés módosítása - ezen belül a jogviszony időtartamára vonatkozó kikötés megváltoztatása - csak akkor állapítható meg, ha kétséget kizáróan bizonyított a feleknek erre a feltételre vonatkozó egyező akaratnyilvánítása [Mt. 82. § (1) bekezdés].
BH 2006/300. I. A változó munkavégzési helyre alkalmazott munkavállaló munkakörének módosítása folytán - további munkavégzési helyeken - csak ebben a munkakörben foglalkoztatható [Mt. 82. § (1) bekezdés].
BH 2007/271. Az ajánlati kötöttségre vonatkozó szabályok alapján kell vizsgálni, hogy a munkáltató a munkaszerződés módosítására vonatkozó ajánlatára irányuló választ milyen határidőn belül várhatta (Ptk. 211. §).
78. Nem minősül egyoldalú munkaszerződés-módosításnak, ha átszervezés esetén a munkáltató a munkaszerződés-módosításról tervezetet készít és azt megküldi a munkavállalónak (Mt. 82. §; Mt. 96. §).
A felperes 1993. augusztus 1-jétől állt munkaviszonyban az alperessel műszaki ügyintéző munkakörben, 1995. január 1-jétől a munkaköre gázszolgáltatási üzemvezető munkakörre módosult.
A felperes 1998. július 24-én rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyát a munkaköre egyoldalú módosítására hivatkozással. Keresetében a rendkívüli felmondása jogszerűségének megállapítását és az alperesnek végkielégítés, felmentési időre járó átlagkereset és a kára megfizetésére kötelezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes rendkívüli felmondása jogszerű.
A munkaügyi bíróság ítéleti tényállásként megállapította, hogy az alperes 1998. július 1-jétől kezdődően hét területi egységet érintő átszervezésről döntött, amely 36 üzemet - köztük a felperes által vezetett t.-i üzemet is - érintette.
Az átszervezés keretében a t.-i üzem összevonás következtében megszűnt. A területi igazgatóság vezetője 1998. július elején az érintett üzemigazgatóságok vezetőit tájékoztatta a felajánlott munkakörökről. A felperest a h.-i üzemigazgatóság műszaki csoportjánál műszaki előadói munkakörben változatlan munkabérrel történő foglalkoztatás felajánlásáról tájékoztatták, majd az alperes 1998. július 23-án megküldte a részére a július 2-ai keltezésű munkaszerződés-módosítás tervezetét.
A munkaügyi bíróság a felperes által július 24-én közölt és az egyoldalú munkaszerződés-módosítással indokolt rendkívüli felmondást amiatt találta jogszerűnek, mert az alperes az átszervezéssel egyidejűleg a munkaszerződés-módosításáról nem intézkedett. A felperes munkaköre, üzemvezetői jog- és hatásköre és a munkavégzés helye már három hete megszűnt, így a munkaszerződés-módosításához szükséges közös megegyezésnek már nem volt jelentősége. A munkaügyi bíróság az alperesnek ezt a magatartását az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjába ütközőnek találta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a "jogszabályoknak megfelelő", a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte.
Az alperes szerint az első és másodfokú ítélet az Mt. 82. §-ának (1) és (2) bekezdésébe, valamint a 96. §-ának (7) bekezdésébe ütközött. A munkáltató részéről ugyanis nem történt egyoldalú munkaszerződés-módosítás, a felperessel korábban egyeztetett munkaszerződés-módosítási ajánlat munkavállalói rendkívüli felmondás alapjául nem szolgálhatott. A felperes a szervezetkorszerűsítésről tartott tájékoztatáson tudomást szerzett a munkaköre megszűnéséről és a műszaki előadói munkakör változatlan munkabérrel való felajánlásáról.
Az alperes továbbá arra is hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok tévesen vizsgálták felmondási okként az egyoldalú munkaszerződés-módosítást. A felperes a rendkívüli felmondás okaként ugyanis azt jelölte meg, hogy a munkáltató a munkaszerződést egyoldalú intézkedésével módosítani kívánta. Az alperes tehát csak ajánlatot tett a tervezetnek a felperes részére megküldésével. A felperes az ajánlat elfogadását illetően nem volt kényszerhelyzetben, az ajánlat visszautasítása esetén az alperes részéről másik munkakör felajánlására, illetve a munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetésére kerülhetett volna sor. A felperes azért választotta a rendkívüli felmondást, hogy a tanulmányi szerződéséből eredő kötelezettségek alól "szabaduljon".
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes a rendkívüli felmondás indokául azt jelölte meg, hogy "a munkáltató a hatályos munkaszerződést egyoldalú intézkedésével módosítani kívánta".
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a munkáltató által már aláírt munkaszerződés-módosításnak a felperes részére július 23-án történő megküldése egyoldalú munkaszerződés-módosításnak minősült-e és megalapozta-e a felperes rendkívüli felmondását.
Az irányadó tényállás szerint az alperes 1998. július 1-jétől 36 üzemet érintő jelentős átszervezést hajtott végre, melynek keretében a felperes által vezetett üzem is megszűnt. Az alperes az átszervezéssel egyidejűleg tájékoztatta a munkavállalókat a felajánlott munkakörökről, a felperes részére a műszaki előadói munkakört ajánlották fel változatlan munkabérrel és az alperes ilyen feltételekkel készítette el az írásos munkaszerződés-módosítást.
A felperes nem vitatta az előzetes tájékoztatást, továbbá M. I. munkaerő-gazdálkodási osztályvezető és K. J. igazgató tanúnyilatkozatát arról, hogy 1998. júliusban az üzem átadás-átvétel folyamatosan folyt és a felperes feladata az átszervezés segítése volt.
A felperes részére 1998. július 23-án átadott munkaszerződés-módosítást az eljárt bíróságok tévesen értelmezték egyoldalú intézkedésnek arra tekintettel, hogy az átszervezés és a munkakör megszűnés megjelölt időpontját követően három hét múlva készítette el az alperes az írásbeli megállapodást. Helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a munkaszerződés-módosítás alperes részéről való aláírása a megállapodás tartalmára, a közös megegyezésre vonatkozó szövegezésére tekintettel sem minősülhet egyoldalú intézkedésnek, a felperes a munkakörét érintő módosítás elfogadását visszautasíthatta.
Az eljárt bíróságok tehát a helyesen feltárt tényállásból tévesen következtettek az alperes minősített kötelezettségszegésére, így törvénysértően állapították meg a felperes rendkívüli felmondása jogszerűségét az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételek hiányában. (Mfv. I. 10.775/1999.)
79. A munkakör azokat a tevékenységeket foglalja magában, amelyeket a munkavállaló végezni köteles, ezen belül a konkrét feladatokat a munkáltató határozza meg. Ehhez képest adott esetben a fogtechnikus munkakörébe tartozik a protetikusi és porcelánozási feladat és az egyiknek hosszabb időn keresztül történt végzése sem módosította/szűkítette a munkakört (Mt. 82. §).
A felperes keresetében arra kérte kötelezni az alperest, hogy a GYES lejártát követően porcelános fogtechnikus munkakörben foglalkoztassa. Arra hivatkozott, hogy a szülés előtt ezt a munkakört töltötte be, ezzel szemben az alperes a munkaköre egyoldalú módosításával a komoly fizikai munkát igénylő protetikus munkakörben való munkavégzésre kötelezte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az 1990. szeptember 1-jén kötött munkaszerződésben a felek fogtechnikus munkakörben állapodtak meg. Az 1993. szeptember 1-jén kelt munkaszerződés módosítás a felperes munkakörét változatlanul hagyta. A felperes 1991-ben és 1992-ben mint fogtechnikus "K+B leplező" feladatokat, majd egy továbbképzést követően "porcelánosi" feladatokat látott el. A felperes a GYES lejárta előtt többször megkereste az alperest amiatt, hogy felveszi a munkát. Az alperes 1998. szeptember 28-án a munkára jelentkezésekor arról tájékoztatta, hogy protetikusi feladatokat kell végeznie. A felperes nem állt munkába, a hátfájása miatt szakorvoshoz fordult, az alperest az ORFI ambuláns véleményéről tájékoztatta, továbbá a protetikusi munka nehéz fizikai körülményeire és keresőképtelenségre hivatkozott.
A munkaügyi bíróság idő előttisége alapján utasította el a felperes keresetét. Kifejtette, hogy a felperes munkaképes állapotban a munkáltatónál munkavégzésre nem jelentkezett, orvosi alkalmassági véleményt nem bocsátott a munkáltató rendelkezésére, ezért az alperes nem vizsgálhatta, hogy az eredeti - fogtechnikusi - munkakörbe tartozó protetikusi feladatok végzése káros-e a felperes egészségére, amire hivatkozással a felperes e feladatok végzését megtagadta. Kifejtette még, hogy az ambuláns vélemény a munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatot nem pótolja.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette annak megállapításával, hogy a felperes 1998. május közepéig GYES-en volt, azt követően rendes szabadságot, majd fizetés nélküli szabadságot vett igénybe, 1998. szeptember 28-ától keresőképtelen. 1999. március 24-én az elsőfokú orvosi bizottság 30%-os munkaképesség-csökkenését állapította meg a háti, ágyéki gerinc kóros oldalirányú görbülete és vegetatív dystázia kórismével. A felperes e betegségére és a protetikai munka végzésekor jelentkező fizikai igénybevételre hivatkozással kérte az alperest, hogy továbbra is a porcelán-leplező feladatot láthassa el az alperes által ajánlott protetikai feladatok helyett.
A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállás és az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet, valamint a F. J. Országos Közegészségügyi Központ Országos Munkahigiénés- és Foglalkozásegészségügyi Intézet szakvéleményei alapján megállapította, hogy a felperes mind a porcelán-leplező, mind a protetikusi feladatok elvégzésére egészségügyileg alkalmas, mindkét munka könnyű fizikai munkának minősül. Az alperes nem járt el jogellenesen, amikor a felperest protetikai feladatok ellátására osztotta be, ez ugyanis az eredeti munkakörébe beletartozó feladat, és a munkáltató jogosult a munkakörbe tartozó egyik feladat helyett másik végzésére beosztani a munkavállalót.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatásával" a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az ítéletek hatályon kívül helyezését, és a bíróságok új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Álláspontja szerint megalapozatlanul következtettek a bíróságok arra, hogy a protetikusi feladatok ellátására jogszerűen utasíthatta az alperes. Érvelése szerint a munkaszerződés szerinti munkaköre fogtechnikus, az alperes azonban éveken keresztül porcelános feladatokat végeztetett vele, ezért ezt kell a munkakörének tekintetni, annál is inkább, mivel az alperesnél a porcelános és a protetikus munka elkülönült.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélettel jogszabálysértés [Pp. 206. § (1) bekezdése] nélkül megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 270. § (1) bekezdése].
E tényállás szerint a felperest az alperes a munkaszerződése és annak későbbi módosítása szerint fogtechnikus munkakörben alkalmazta.
A törvényen alapuló bírói gyakorlat szerint a munkakör azokat a tevékenységeket foglalja magába, amelyeket a munkavállaló végezni köteles. Ezen belül a konkrét feladatokat a munkáltató határozza meg (BH 1998.52.).
Az elsőfokú eljárásban a felperes arról nyilatkozott, hogy "a fogtechnikusi munkakör keretén belül a munkafeladatok elválnak egymástól." Továbbá a fogtechnikusi munkakör munkafeladatairól készített 7. sorszám alatti beadványából kitűnően a protetikusi feladat a kivehető fogsor készítését, a porcelánozás pedig a rögzített híd készítését jelenti porcelánvázból, és ide tartozik a leplezés (porcelán égetés) is.
A per adataiból és a felperes nyilatkozataiból okszerűen következtetett a másodfokú bíróság arra, hogy mindkét feladatkör a fogtechnikusi munkakörbe tartozik Ezt a megállapítást a felülvizsgálati kérelem sem vitatta.
Téves ezért a felperes érvelése arra vonatkozóan, hogy a fogtechnikusi munkakörbe tartozó egyik munkafeladat - a "porcelánozás" - hosszabb időn keresztül történő végzése miatt e feladatkört kell munkakörének tekinteni, és ezért az ettől eltérő - az eredeti munkakörbe tartozó más feladatra - csak közös megegyezés alapján osztható be. Az a körülmény, hogy az alperes a felperest az adott munkakörön belül anyagában és egyes munkaműveletekben eltérő más termék készítésére osztja be, egymagában az egyoldalú munkaszerződés módosítás megállapítására nem ad alapot. A munkáltató az egyes munkafeladatok tekintetében rövidebb-hosszabb ideig - a megrendelésekkel is összefüggésben - a munkakört nem érintő munkamegosztást alkalmazhat az azonos munkakörű munkavállalók között.
A felperes a perben joggal való visszaélésre nem hivatkozott, ezért a Pp. 275. § (1) bekezdéséből következően a jogerős ítélet ilyen kérdésben felülvizsgálattal nem volt támadható.
A felperes a perben tévesen azonosította a keresőképtelenséget, a munkaképesség-csökkenést és a munkakörre való egészségügyi alkalmasságot. A bizonyítékok okszerű mérlegelésével helytállóan foglalt állást a másodfokú bíróság a felperesnek a munkakörére való egészségügyi alkalmassága tekintetében.
Az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet a munkakörre való egészségügyi alkalmasságról - az Igazságügyi Orvosszakértői Intézetnek a korábbi vizsgálatokat és orvosi megállapításokat teljes körűen alapul vevő szakvéleménye alapján - megállapította a felperesnek a fogtechnikusi munkakörbe tartozó protetikusi és a porcelánozási feladatok elvégzésére való egészségügyi alkalmasságát azzal, hogy mindkét feladat könnyű fizikai munkának minősül.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Mfv. I. 10 902/2000.)
80. Ha a munkáltató a munkavállaló pályázatát elfogadva, őt másik munkakörbe helyezte át és abban négy hónapig foglalkoztatta, ezzel a felek munkaszerződése adott esetben ennek megfelelően módosult, és a munkavállaló nem alaptalanul utasította el az eredeti munkakörébe való visszahelyezését (Mt. 82. §).
A felperes munkaviszonyát az alperes a 2000. március 2-án kelt rendes felmondással megszüntette. Az indokolás szerint az alperes felperes részére a munkaszerződésben meghatározott munkakörnél "magasabb szintű" munkakört ajánlott fel, amit a felperes elfogadott. A munkaszerződés módosítására nem került sor. A felperes új felettese úgy ítélte meg, hogy a nem megfelelő angol nyelvtudása miatt a felperes nem tudja ellátni a munkakörét, a korábbi - raktári adminisztratív - munkakörébe való visszahelyezést pedig nem fogadta el.
A felperes keresetében kérte a rendes felmondás jogellenessége megállapítását és az alperes kötelezését "anyagi hátránya" megfizetésére, mivel álláspontja szerint a felmondás indoka nem volt okszerű. A munkáltató ugyanis tudott az angol nyelvtudás hiányáról, és a beszerzői munkakörben a magyar partnerekkel való foglalkozás nem is igényelt nyelvtudást.
A munkaügyi bíróság megállapítása szerint az alperes egyműszakos munkarendben olyan munkakörben foglalkoztatta a felperest, ahol az angol nyelv ismerete nem volt alkalmazási feltétel. Az alperes a felperest egy másik munkakörbe ("magasabb munkakörbe") irányította át, amelyről a felek írásban munkaszerződés módosítást nem kötöttek. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes jogellenesen járt el, amikor betöltötte a felperes eredeti egyműszakos raktári adminisztrátor munkakörét és ehelyett többműszakos munkakörbe akarta áthelyezni. Ezt a felperes nem volt köteles elfogadni, ezért az ezzel indokolt rendes felmondás jogellenes.
A munkaügyi bíróság az Mt. 100. § (4)bekezdése alapján a jogellenesség szankciójaként három havi átlagkereset megfizetésére kötelezte az alperest.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. Az alperes a kereset elutasítását kérte, a felperes sérelmezte a munkaviszonya megszűnése időpontja megállapítása hiányát, valamint azt, hogy a bíróság nem kötelezte az alperest elmaradt munkabér megfizetésére.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperest a munkaszerződése szerint az alperes jogosult volt többműszakos munkarendben foglalkoztatni, ezért a felperes az eredeti munkakörébe való visszahelyezést alaptalanul utasította el. Az alperes jogszerűen járt el, amikor 1999. december 1-jétől 2000. február 29-éig a munkaszerződés módosítását nem igénylő "átirányított" munkakörben foglalkoztatta a felperest. Az angol nyelvtudás hiánya miatt a kétműszakos munkarendű eredeti munkakörbe visszahelyezés elutasítására a felperes részéről kellő indok nélkül került sor, ezért az alperes rendes felmondása megfelelt az Mt. 89. §-ában és az MK 95. számú állásfoglalásában írtaknak.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a "jogszabályoknak megfelelő" határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélet az Mt. 100. § (5) bekezdésében előírtakat, a másodfokú ítélet az Mt. 89. § (2) bekezdésében szabályozottakat sérti. Álláspontja szerint azzal, hogy az eredeti munkaköréből pályázat elnyerésével került a beszerzői munkakörbe, ahol ténylegesen több hónapot dolgozott, a munkaköre, írásbeli munkaszerződés nélkül is érvényesen módosult, nem volt köteles ezért az eredeti munkakörébe visszamenni. Az a körülmény, hogy magyar beszállítókkal tartott fenn kapcsolatot, továbbá az áthelyezéskor a munkáltató a pályázatból tudott az angol nyelvtudás hiányáról, a felmondás indokát okszerűtlenné teszi. A felperes továbbá rendeltetésellenes joggyakorlásra is hivatkozott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A per adatai szerint a felperes 1998. augusztus 10-én létesített határozatlan idejű munkaviszonyt a felperessel raktári adminisztrátor munkakörben. A munkaszerződése szerint az alperes jogosult volt többműszakos vagy folytonos munkarendet bevezetni. A munkavégzés helyeként az alperes konkrétan megjelölt üzemét határozták meg azzal, hogy a felperes "tudomásul veszi, hogy átmenetileg bármely más, a munkáltató érdekeltségi körébe tartozó helyszínen is foglalkoztatható".
A munkaszerződés hivatkozott, - a tartalma szerint a munkavégzés helyére vonatkozó - kikötését a bíróságok tévesen értelmezték akként, hogy az alperes ennek alapján jogosult volt a felperest másik munkakörbe "átvezényelni, átirányítani". Az alperesnek az az intézkedése továbbá, amely szerint a felperest az eredeti munkaköre helyett négy hónapig beszállítói munkakörben foglalkoztatta, nem felelt meg a perbeli időben hatályos Mt. 105. § (1) bekezdésében előírt törvényi feltételeknek.
A per nem vitatott adataiból megállapíthatóan az alperes a felperes pályázatát elfogadva a raktári adminisztrátor munkakörből a beszállító munkakörbe helyezte át, és abban négy hónapig - a felmondásig - foglalkoztatta. Azért helytállóan hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy ezzel a munkaszerződése a munkakör tekintetében módosult. A módosítás írásba foglalás nélkül is megfelelt az Mt. 82. § (1) és (3) bekezdésében, valamint a 76. § (2) bekezdésében szabályozott törvényi feltételeknek. Téves ezért a másodfokú bíróság következtetetése arról, hogy a felperes alaptalanul utasította el az eredeti munkakörébe való visszahelyezését. Nincs továbbá jelentősége, hogy az áthelyezéshez hozzájárulás hiányát a felperes a többműszakos munkakörrel indokolta.
Az alperes tehát a felperes beszállító munkakörben fennállt munkaviszonyát mondta fel rendes felmondással, amelyet lényegileg azzal indokolt, hogy a felperes a nem megfelelő angol nyelvtudása hiánya miatt a munkáját nem tudja ellátni, a felajánlott másik munkakört pedig nem fogadta el.
A perben ezért azt kellett vizsgálni, hogy a rendes felmondás hivatkozott indokolása megfelelt-e a törvényi követelményeknek (Mt. 89. §., MK.95. számú állásfoglalás). A bíróságok erre vonatkozóan bizonyítást nem folytattak le, a tényállást nem állapították meg.
A jogerős ítélet tévesen állapította meg a rendes felmondás jogszerűségét azon az alapon, hogy az alperes egyoldalúan jogszerűen helyezte át a felperest a beszállító munkakörbe, és a felperes alaptalanul tagadta meg a munkáltató utasítását az eredeti munkakörébe való visszahelyezésre.
A kifejtettek szerint a rendes felmondás indokolása jogszerűsége tekintetében a felekre háruló bizonyítási teher alapulvételével a bizonyítást le kell folytatni, és a tényállást fel kell tárni, arra is figyelemmel, hogy a beszállító munkakör vonatkozásában az alperes megalapozottan támasztott-e követelményt a felperessel szemben az angol nyelvtudást illetően, továbbá a körülményekben bekövetkezett-e olyan változás, ami azt indokolttá tette.
A részletezettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Mfv. I. 10.160/2001.)
81. Ha a felek a munkaszerződéses munkavégzési hely módosításában nem állapodtak meg, a munkáltató egyoldalú munkaszerződés-módosításnak minősülő utasításának a munkavállaló nem köteles eleget tenni, és ennek nem teljesítésére nem lehet rendkívüli felmondást alapítani (Mt. 82. §; 96. §; 106. §).
A felülvizsgálattal érintett II. és IV. rendű felperesek targoncavezető, illetve kemenceégető munkakörben álltak az alperes alkalmazásában, állandó munkavégzési helyük az alperes S. II. Gyáregységében volt. Az alperes a II. rendű felperes munkaviszonyát 1998. augusztus 25-én, a IV. rendű felperes munkaviszonyát 1998. június 15-én rendkívüli felmondással megszüntette azzal az indokolással, hogy a betegállományuk lejártát követően a p.-i téglagyárban a munkát nem vették fel, II. rendű felperes kettő munkanapot, IV. rendű felperes egy munkanapot igazolatlanul mulasztott.
A felperesek rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt nyújtották be keresetüket, amelyet arra alapítottak, hogy a munkaszerződés módosítása hiányában a másik munkahelyen való munkavégzésre nem voltak kötelesek.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint az alperes a S. II. gyáregységét eladta, átadására 1997. október 13-án került sor. A munkavállalókat munkásgyűléseken tájékoztatták a foglalkoztatási lehetőségeikről, amelyek közül választhatták a jogutód munkáltatónál való továbbfoglalkoztatásukat, kérhették a munkaviszonyuk megszüntetését, vagy változatlan feltételekkel az alperesnél a t.-i, illetve p.-i téglagyárban dolgozhattak tovább. A felperesek nem nyilatkoztak arról, hogy a jogutódnál való továbbfoglalkoztatásukat kérik. 1998. április 24-én írásbeli nyilatkozatban az alperestől a munkaviszonyuk felmondását kérték. Az alperes 1997. december 12-én kelt "áthelyezési okiratát" - amely a p.-i téglagyárban való változatlan feltételekkel való továbbfoglalkoztatásról rendelkezett - a IV. rendű felperes 1998. április 27-én vette kézhez, a II. rendű felperes ilyen okiratot nem kapott. A II. és IV. rendű felperesek a szabadságuk és táppénzes állományuk lejárta után a munkát nem vették fel a p.-i gyárban, kijelentették, hogy ott nem hajlandók dolgozni. Táppénzes állományukról az igazolást a p.-i gyárban adták le.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint, mivel a II. rendű és IV. rendű felperes nem nyilatkozott arról, hogy a jogutódnál kíván dolgozni, és munkaviszonyuk megszüntetését sem kérték, az alperes ebből arra következtethetett, hogy a p.-i gyárban való továbbfoglalkoztatást választották. Az áthelyezési intézkedést a bíróság a munkaszerződés módosítására vonatkozó "kísérletnek" minősítette, amely nem jogellenes. A szabadság igénybevételével és a táppénzzel kapcsolatos iratoknak a p.-i gyáregységnél való leadását a bíróság úgy értékelte, hogy ezzel a felperesek hallgatólag tudomásul vették a munkavégzési hely megváltozását, amely a munkaszerződés nem írásbeli módosításának minősült. Ebből következően a munkavégzés megtagadása e munkahelyen az Mt. 103. §-a (1) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettségük megszegése volt, és ez a rendkívüli felmondást megalapozta. Ezért a munkaügyi bíróság felperesek keresetét nem találta alaposnak.
A II. és IV. rendű felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét e felperesek tekintetében megváltoztatta: megállapította a rendkívüli felmondások jogellenességét és az alperest elmaradt munkabér, valamint végkielégítés, illetve késedelmi kamat megfizetésére kötelezte.
A megyei bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a II. és IV. rendű felperes tudomásul vette a munkaszerződése szóbeli módosítását. Erre a táppénzes iratok P. történt leadásából, illetve az 1997. december 10-én elhangzott vezérigazgatói tájékoztatásból levont következtetést tévesnek találta. A munkavégzési hely tekintetében érvényes munkaszerződés módosítás, illetve ideiglenes átirányítás hiányában a munkavégzés megtagadása nem volt jogellenes. Ezért a mulasztást az alperes tévesen minősítette igazolatlannak.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a II. rendű és IV. rendű felperes tekintetében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Megalapozatlannak, iratellenesnek tartotta azt az ítéleti következtetést, hogy a felperesek a munkaszerződésük nem írásbeli módosításához - a p.-i munkavégzés tekintetében - nem járultak hozzá. Az 1997. december 10-i megbeszélésre, felperesek 1998 áprilisában tett nyilatkozatára és a IV. rendű felperesnek a perbeli nyilatkozatára hivatkozott. A jogerős ítélet indokolásának az Mt. 82. §-a (3) bekezdésébe ütköző voltát panaszolta. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a munkaszerződés-módosítása - felperesek határozott magatartása alapján - érvényesen létrejött. A munkavégzésre való rendelkezésre állás kötelezettségére hivatkozva is vitatta a munkamegtagadás jogszerűségét.
A II. és IV. rendű felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelemben is előadott irányadó tényállás szerint a II. és IV. rendű felperesek - az alperes által lehetővé tett választási lehetőség folytán - a jogutód munkáltatónál való továbbfoglalkoztatást nem választották. Így az alperesnél maradtak továbbra is munkaviszonyban, de a munkaszerződésbeli munkahelyük, a S. II. Gyáregység eladását követően, tehát 1997 októberétől kezdve szabadságon, betegszabadságon, táppénzen voltak, az alperesnél munkát nem végeztek.
Abból a tényből, hogy az alperes az 1997. december 10-i munkásgyűlésen a munkavállalóknak adott tájékoztatásban közölte, hogy a p.-i gyárban tudja továbbfoglalkoztatni az addig S.-on dolgozókat, a felperesek munkaszerződése munkavégzési helyre vonatkozó rendelkezésének módosítására következtetni nem lehet. A II. és IV. rendű felperes sem ekkor, sem utóbb a p.-i munkahely elfogadására vonatkozó nyilatkozatot nem tett, és mivel az alperesnél fennálló munkaviszonyukban munkavégzési kötelezettségük a fent részletezettek szerint szünetelt, e tekintetben magatartásukból sem lehetett az alperesnek ilyen következtetésre jutnia. Ezt támasztja alá, hogy felperesek még szabadságuk, illetve keresőképtelenségük ideje alatt, 1998 áprilisában munkaviszonyuk megszüntetését kérték az alperestől, mivel a munkaszerződés szerinti munkahelytől eltérően, P.-n nem kívántak dolgozni. Az alperes által biztosított választási lehetőség között - az irányadó tényállás szerint - a munkaviszony munkáltatói felmondása is szerepelt.
A peres iratok nem támasztják alá azt a felülvizsgálati állítást, hogy IV. rendű felperes 1997 decemberében a p.-i munkavégzésről tárgyalt. Egyébként e munkavégzés feltételeiről - különösen az utazási időről, térítésről - való esetleges tárgyalás sem bizonyítja e munkavégzési hely elfogadását, hiszen a feltételek tisztázása után lehet csak efelől nyilatkozni. Márpedig a felülvizsgálati kérelem sem jelölt meg olyan perbeli adatot, amely szerint az említett feltételekről a felek megállapodtak volna.
Ily módon a per adatai alapján helyesen, a perbeli bizonyítékokkal nem ellentétesen következtetett a másodfokú bíróság arra, hogy a munkavégzési helyet illetően a munkaszerződés módosítására sem szóban, sem ráutaló magatartással sem került sor. E tekintetben tehát a Pp. 206. §-ában ütköző tényállás-megállapítást a felülvizsgálati kérelem tévesen, megalapozatlanul panaszolt.
A szóbeli munkaszerződés-módosítás hiányában, mivel ilyen nyilatkozat nem történt, a nyilatkozat megtámadásával kapcsolatos felülvizsgálati érvelésnek sem lehet jelentőséget tulajdonítani.
Ha a felek a munkavégzési hely módosításában nem állapodtak meg, a munkáltató egyoldalú munkaszerződés-módosításának minősülő utasításának a munkavállaló nem köteles eleget tenni, és nem várható el tőle, hogy az így kijelölt munkahelyen munkavégzésre rendelkezésre álljon (BH 1994/454.). A felülvizsgálati kérelem ezzel ellentétes érvelése sem megalapozott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában előírt kötelezettségszegés hiányában a rendkívüli felmondások jogellenességét megállapító jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Mfv. I. 11.260/2001.)
82. Ha a felperesnek kötelezettségszegése miatt a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését ajánlották fel, arra is figyelemmel, hogy az előző két esetben ekként szűnt meg a munkaviszonya, a bíróság a fenyegetésre való hivatkozást nem fogadta el (Mt. 82. §).
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a 2005. április 29-én munkaviszonyának közös megegyezéssel való megszüntetése jogellenesen történt, mert a megállapodás érvénytelen, annak aláírására a munkáltató pszichikai kényszerrel bírta rá. A jogerős ítélet meghozataláig elmaradt munkabére megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és az alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2003. december 16-ától dolgozott az alperesnél terjesztési ügyintéző munkakörben. A felperes felettese nem volt megelégedve a felperes munkavégzésével, néhány esetben a felperes munkavégzésére észrevételt tett. 2005. április 22-én a felperes feladatát képezte a nyomdai megrendelő fedlapok elkészítése. Ezen a napon este a közvetlen főnöke felhívta telefonon, hogy a fedlapok nem megfelelően, üresen mentek át a nyomdába a vasárnapi rendeléshez kapcsolódóan. Felperes a hiba kijavítása érdekében, felhívás ellenére a munkahelyén nem jelent meg.
Ezt követően április 29-én a közvetlen vezetője jelenlétében az alperes ügyvezetője közölte felperessel, hogy közvetlen felettese a munkavégzésével nincs megelégedve, és felrótta, hogy április 22-én az esti órákban a fedlap kijavítás érdekében felhívásra nem jelent meg, ezért szándékában áll a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntetni. A felperes ekkor közölte, hogy kiskorú gyermekére kellett vigyáznia, ezért nem tudott április 22-én az esti órákban a fedlap kijavítás érdekében a munkahelyén megjelenni. Az ügyvezető erre tekintettel felajánlotta a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésének lehetőségét. A felperes kérte, hogy a házastársával megbeszélhesse az alperes által felajánlott lehetőséget, az alperes azonban erre nem adott módot. Az ezt követően a felperes és az alperes által aláírt megállapodás szerint a felperes munkaviszonya 2005. május 15. napjával közös megegyezéssel megszűnik az Mt. 87. § (1) bekezdés a) pontja alapján. A felperest a munkavégzés alól 2005. április 30. napjától felmentette az alperes.
A bíróság a bizonyítási eljárás adatai alapján megállapította, hogy a fedlapok kijavítása hiányában az újság nem jelenhetett volna meg. A bíróság tekintettel arra, hogy a felperes a megelőző két munkaviszonyát is közös megegyezéssel szüntette meg, és a perben maga is úgy nyilatkozott, hogy ismeri, mit jelent a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetése és a rendkívüli felmondás, nem tartotta megállapíthatónak a pszichikai kényszer fennállását.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A megyei bíróság álláspontja szerint az adott tényállás alapján a felperes a kényszerhelyzetet nem tudta bizonyítani, hiszen tudta, hogy a megállapodás milyen jogkövetkezményekkel jár, és annak aláírását megtagadhatta volna.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Sérelmezte, hogy a munkáltató elzárta döntése átgondolásának lehetőségétől, a házastársával történő megbeszéléstől, az azonnali döntés miatti kényszerítésre hivatkozott. Kifogásolta, hogy az általa megjelölt eseti döntés figyelembevételének mellőzését az eljárt bíróságok nem indokolták meg.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását és a felperes perköltségben marasztalását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes nem vitatta felülvizsgálati kérelmében a kényszerhelyzet hiányára levont jogi következtetés alapjául szolgáló tényállás megállapítását. E tényállás szerint felperes a megelőző két munkaviszonyát közös megegyezéssel szüntette meg. Ebből adódóan a munkaviszony ily módon való megszüntetésének jogi feltételeiben nem volt járatlan, a perben maga is úgy nyilatkozott, hogy "ismertem a rendkívüli felmondás következményeit, továbbá tudtam azt, hogy mit jelent a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetés".
A rendkívüli felmondás és a közös megegyezéssel való megszüntetés közötti választás lehetőségének felajánlása a munkáltató részéről fenyegetésnek, megfélemlítésnek nem minősült (BH 1998/50., BH 2002/74.), és azt a felperes - különösen az előbbi körülményekre tekintettel - nem értékelhette ekként.
A döntésre való felszólítás, a férjével való konzultálás lehetőségének megtagadása nem jelentett kényszerhelyzetet a tekintetben, hogy a közös megegyezéses megállapodást akarata ellenére, illetve annak következményei felmérése nélkül aláírja. Ezért érvénytelenséget eredményező akarathiba hiányára - az eset összes körülménye figyelembevételével - az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül, helytállóan következtettek.
A felülvizsgálati kérelem ezzel ellentétes eseti döntésre tévesen hivatkozott, mert a felhívott határozat eltérő tényállású ügyben született (BH 2001/340.).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértés hiányában a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Mfv. II. 10.233/2006.)