Társasági jogi perek (HVG-ORAC, 467 A/5 oldal, 2007.)

adozona.hu

Társasági jogi perek (HVG-ORAC, 467 A/5 oldal, 2007.)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Társasági jog
Érvényesség kezdete: 2007.01.16
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Csak a jogszabály szövegének mutatása

Társasági jogi perek (HVG-ORAC, 467 A/5 oldal, 2007.)

Kiadással kapcsolatos információk

Dr. Gál Judit, Pálinkásné dr. Mika Ágnes

2007

Egyes részek szerzői:

Dr. Gál Judit

Bevezetés, 1.2; 2.1; 2.3; 2.5; 2.7; 2.8; 2.9; 2.13; 2.14 fejezetek,

Iratminták

Pálinkásné dr. Mika Ágnes

1.1; 1.3; 1.4; 1.5; 2.2; 2.4; 2.6; 2.10; 2.11; 2.12. fejezetek

Lektor:

Dr. Gabányi Józsefné

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

Btk. - a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978 . évi IV. törvény
Ctv. - a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény
Ctvr. - a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. törvényerejű rendelet
régi Ctv. - a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (továbbiakban: régi Ctv.)
Cstv. - a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény
Gt. - a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény
1988. évi Gt. - a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: 1988. évi Gt.)
1997. évi Gt. - a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: 1997. évi Gt.)
Hpt. - a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény
Itv. - az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény
Mt.</a> - a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992 . évi XXII. törvény
Pp. - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
Ptk. - A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény
Ptké. - A Polgári Törvénykönyv hatályba lépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet
R. - 1/2006. (VI. 26.) IRM rendelet (továbbiakban: R.)a Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban közreműködő szolgálat működéséről, valamint a céginformáció költségtérítéséről
Számv. tv. - a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény
Tpt. - a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény
Vbtv. - a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbtv.)
Vht. - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény

Egyéb rövidítések

BDT - Bírósági Döntések Tára (Complex Kiadó)
bt. - betéti társaság
BH - Bírósági Határozatok (HVG-ORAC)
CDT - Megyei bíróságok társasági és cégjogi döntéseinek tára (KJK)
EBH - Legfelsőbb Bírósági elvi határozat
ÍH - Ítélőtáblai Határozatok (HVG-ORAC)
kft. - korlátolt felelősségű társaság
KGD - Közigazgatási - Gazdasági Döntvénytár
kht. - közhasznú társaság
KJK - Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó (jelenleg Complex Kiadó)
kkt. - közkereseti társaság
LB - Legfelsőbb Bíróság
ld. - lásd
nyrt. - nyilvánosan működő részvénytársaság
PJE - Polgári jogegységi határozat
PK - Polgári Kollégium
rt. - részvénytársaság
zrt. - zártkörűen működő részvénytársaság

Előszó

A húsz éven belül bekövetkezett gazdasági-társadalmi változások, valamint az EU-hoz történő csatlakozásunk a vállalkozásokra vonatkozóan a harmadik nagy, átfogó jogalkotási folyamathoz vezetett. Így jött létre az 1988. évi VI. törvény, az 1997. évi CXLIV. törvény, az 1989. évi 23. törvényerejű rendelet és az 1997. évi CXLV. törvény után a 2006. július 1. napján hatályba lépett, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény és a cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról szóló 2006. évi V. törvény.
A gazdasági társaságokra vonatkozó anyagi és eljárási jogszabályok alapján kialakult peres gyakorlat bemutatására a 2003-ban kiadott Társasági jogi perek című könyv szolgált.
Az ugyanezt a címet viselő, ugyanazon szerzők által írt, a korábbi kézikönyv rendszerét követve a jelenleg hatályos és a két korábbi - részben még ma is hatályos - jogszabály komplexumon alapuló, a peres eljárásokban felmerülő jogalkalmazási problémákat mutatja be a jelen könyv.
A szerzők a gazdasági társaságok különböző formáira, azok keletkezésére, változásaira, működésére és megszűnésére vonatkozó kérdésköröket elemeznek. Bemutatják a helyi, megyei, táblai, legfelsőbb bírósági, bírósági peres és cégbírósági gyakorlatot. Nagy érdemüknek tartom, hogy ezen túlmenően egyéni - olykor a többségi nézettel nem egyező - nézeteiket is felvállalva nyilvánítanak véleményt a különböző jogalkalmazási problémákról, kérdésekről. Ezáltal minden jogalkalmazót további gondolkozásra késztetnek és ily módon elősegítik a jog fejlődését.
A 2003-ban megjelent műhöz hasonlóan a szerzők a társasági jogi, anyagi és eljárási jogszabályokon túlmenően a gyakorlati problémákat más alapvető anyagi és eljárási jogszabályokkal összefüggésben részletezik. A könyv nyelvezete szabatos, jól érthető, szerkezete világos, áttekinthető, azonos a 2003-ban megjelent mű megoldásaival.
Mindezekre figyelemmel a könyv használata megkönnyíti, elősegíti a bírák, fogalmazók, bírósági ügyintézők és a gazdasági élet szereplőinek felelősségteljes munkáját, ezért minden jogalkalmazónak ajánlani tudom.

Budapest, 2007. január 16.

Dr. Gabányi Józsefné

lektor

BEVEZETÉS

E könyv 2002-ben megjelent első kiadásánál célunk az volt, hogy a társasági és a cégjogi perek specialitásaira tekintettel összegyűjtsük az ezekkel kapcsolatos anyagi és eljárásjogi tudnivalókat. Azóta eltelt négy év, és a törvényi szabályozás számos vonatkozásban alapvetően módosult. Ezeket a változásokat igyekeztünk átvezetni az egyes pertípusokat tárgyaló fejezeteken, frissítve egyúttal az anyagot az időközben született lényegesebb bírói döntésekkel, kollégiumi ajánlásokkal, állásfoglalásokkal, bírói gyakorlattal. A szükséghez képest kitértünk az újabb jogirodalmi nézetekre, a témákhoz kapcsolódó, különös figyelmet érdemlő szakcikkekre, tanulmányokra. (A felhasznált irodalom részletes jegyzékét egyébként a könyv végén közöljük.)

Könyvünk felépítése, szerkezetrendszere nem változott, azonban a módosult jogszabályi környezetre természetesen figyelemmel voltunk, s ez okozott bizonyos eltéréseket. (Például a végelszámolóval kapcsolatos felelősségi perek önálló fejezetet kaptak, az érvénytelenségi és a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perek megváltozott szabályai a fejezeten belül a korábbitól eltérő tagolást tettek szükségessé.) Nem hagyhattuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a perek egy része az 1988. évi, más részük az 1997. évi Gt. anyagi jogi szabályai alapján folyik, és csak fokozatosan kerülnek majd előtérbe a 2006. évi Gt.-n alapuló eljárások. Emiatt egyes pertípusoknál (ahol ennek jelentőségét láttuk) a változó társasági jogi előírásokra, sőt, a szükséghez mérten az eljárásjogi változásokra is kitértünk.
A könyv első részében az általános tudnivalókat próbáltuk rendszerezni s ennek során figyelemmel voltunk arra, hogy a társasági és a cégjogi (a továbbiakban: társasági jogi) perek megkövetelik az eljáró bírótól, jogi képviselőtől, ügyésztől, hogy a cégnyilvántartás, a bejegyzési és a törvényességi felügyeleti eljárás valamint a Gt. és a Ptk. nemkülönben a Pp. szabályai között egyaránt otthonosan mozogjon. Az első részben a szabályrendszerek komplex, általános ismeretére fordítottunk figyelmet, azokra, melyek minden pertípusnál vizsgálatot igényelnek, s egyben meghatározzák az ügyintézés legfontosabb szempontjait.
A könyv második részében foglalkozunk az egyes pertípusok különleges szabályaival, s igyekeztünk a különféle ügycsoportokon belül a legfontosabb információkat közreadni. Az egyes témákhoz az elmúlt évek bírói gyakorlatából megismert döntéseket is közöljük, s ahol ezt fontosnak látjuk, azt is jelezzük, ha az adott kérdésnek kialakult jogalkalmazói gyakorlata még nincsen. A vitás esetekben a jogértelmezési eltéréseket, irányzatokat próbáltuk feltérképezni, ügyelve arra is, hogy az egyes álláspontok érvrendszereit is bemutassuk a lehetőségekhez képest.
A könyvben többes szám első személyben fogalmazunk az olyan témaköröknél, melyekre nézve kikristályosodott bírói gyakorlat alakult ki. Ennek hiányában az egyes szám első személyben tett előadással az adott fejezet szerzőjének egyéni véleményét közöljük, mely azonban más jogalkalmazók számára nem biztos, hogy elfogadható. Ezeket az eseteket külön hangsúlyozzuk a "véleményem szerint"; "álláspontom szerint" kitételekkel.

A Gt. lényeges módosulásaira tekintettel - az eltérő anyagi jogi rendelkezéseket hangsúlyozva - az 1988. évi és az 1997. évi Gt.-ről beszélünk. A 2006. július 1-jétől hatályos Gt.-t többnyire Gt.-ként, évszám vagy egyéb jelzős szerkezet nélkül említjük. Előfordul azonban, hogy egyes esetekben (ha ezt a szövegkörnyezet, a mondandó logikája véleményünk szerint indokolja), a "legutóbbi" Gt.-t új Gt.-ként, vagy 2006. évi Gt.-ként jelöljük.

A tudnivalók folytonos ismételgetése helyett általában visszautalunk a könyv egyes pontjaiban vázoltakra, bizonyos esetekben azonban röviden körvonalazzuk a más fejezetekben is részletezett ismeretanyagot. Ennek oka az, hogy a kézikönyv használhatóságát rendkívül fontosnak ítéltük, ezt pedig minden bizonnyal akadályozná a gyakori visszakeresés.

Úgy tervezzük, hogy e könyvet 4-5 évenként átdolgozzuk majd. Ennek során az egyes pertípusokat tárgyaló fejezetekbe beépítjük a jövőben is a jogszabályváltozásokat, a jogirodalom újabb eredményeit, és a joggyakorlat alakulását reprezentáló jogeseteket, határozatokat.

Szerzők

1. ÁLTALÁNOS ISMERETEK

A 2006. július 1. napján hatályba lépett Ctv. célja, hogy jogi keretek megteremtésével, az Európai Unió szabályozásával összhangban állapítsa meg a vállalkozások cégalapításának, nyilvántartásba vételének rendjét, és a vállalkozók alkotmányos jogai érdekében, a gazdasági forgalom biztonsága, valamint a hitelezői érdekek vagy más közérdek védelme céljából biztosítsa a közhiteles cégnyilvántartás adatainak teljes körű nyilvánosságát, közvetlenül vagy elektronikus úton.

1.1. A cégnyilvántartás és a társasági jogi perek

1.1.1. A cégnyilvántartás általános jellemzői

A cégnyilvántartást a cégbíróság (megyei, fővárosi bíróság) "vezeti" [Ctv. 23. § (1) bek.]
A nyilvános és közhiteles cégnyilvántartás két részből áll, a cégjegyzékből és a cégiratokból.
Ez utóbbiak közé minden, a céggel kapcsolatos, cégeljárásban keletkezett irat, így pl. a Ctv. 72-84. §-ai alapján lefolytatott törvényességi felügyeleti eljárásban keletkezett iratok is beletartoznak, a Ctv. 72. § (5) bekezdése szerinti korlátozással, amely szerint csak a jogerősen - el nem utasított kérelmek alapján - befejeződött eljárásban keletkezett iratok élveznek teljes körű nyilvánosságot.
A cégnyilvántartás nyilvánossága három szinten valósul meg: a cégbíróságokon, az Igazságügyi Minisztérium szervezeti egységeként működő Céginformációs és Elektronikus Cégeljárásban közreműködő Szolgálat (Cégszolgálat) útján és a Cégközlönyben megjelenő hirdetményeken keresztül.
A cégnyilvántartás közhitelességének lényege, hogy főszabályként azt követően lehet hivatkozni a cégjegyzéket érintő, bejegyzett adatokra, ha azok közzététele - a cégbíróság által történt bejegyzés után - a Cégközlönyben már megtörtént.
A cégjegyzéki adatok hivatalos nyilvánosságra hozatala ezzel az aktussal történik meg.
A közhiteles nyilvántartás tartalmazza a bejegyzés alatt álló adatokat is, amelyek már benyújtásuktól kezdve, így elbírálásuk előtt is nyilvánosak.
Ha a bejegyzett adatot harmadik személy a Cégközlönyben történt közzétételt megelőzően is ismerhette, ennek bizonyítása a cégre hárul.
A közzététel után azonban annak kell igazolnia, hogy az adat nyilvánosságra hozatala ellenére nem volt lehetősége annak megismerésére, aki arra hivatkozik, arra jogot kíván alapítani.
A törvényi vélelem ugyanis amellett szól, hogy a hivatalos lapban történt közléssel a céginformáció mindenki számára megismerhetővé vált.
Ellenbizonyításra - harmadik személyeknek - a fentiek szerint van lehetősége, az azonban időben korlátozott, tizenhat nap. Ez azt jelenti, hogy a közzétételt követő tizenhatodik nap után már nincs bizonyításnak helye a tekintetben sem, hogy akadályozva volt a harmadik személy a Cégközlönyből való tájékozódásban (betegség, tartós külföldi távollét miatt).
A sikeres bizonyításnak perdöntő jelentősége lehet a társasági jogvitákban, a jognyilatkozatok határidőben, vagy késedelmesen történt megtétele körében.
Ha valaki a Cégközlönyben nyilvánosságra hozott adatban bízva, ellenérték fejében szerez jogot, törvényi vélelem alapján jóhiszeműnek kell tekinteni az eljárását. Ez is megdönthető vélelem, ellenbizonyításnak annak részéről van helye, aki a jóhiszeműséget vitatja.
Jogszabályi meghatározás hiányában a bírósági gyakorlatban kialakult elvek szerint jóhiszemű az, aki valósnak tűnő jogi helyzettel szemben ellentétes tényről nem tud, és nem is kellene tudnia [Ctv. 22. § (1) bek.].
Ha abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy kit kell egy cég képviseletére (cégjegyzésre) jogosultjának tekinteni, a BH 2001/134. számú döntésben irányadóan kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy elsősorban a cégjegyzék ad e vonatkozásban eligazítást.
A vezető tisztségviselő megbízatása a visszahívással megszűnik, annak cégjegyzékbe történő bejegyzése ezzel a nappal, visszamenő hatállyal történik.
Ezt követően a cég nem hivatkozhat harmadik személlyel szemben arra, hogy a bejegyzett képviselő hatáskörét túllépve járt el.
Addig, amíg a vezető tisztségviselő törlését elrendelő végzés a Cégközlönyben meg nem jelenik, a cég felel a visszahívott vezető tisztségviselő által, a cég nevében kötött ügyletekért, kivéve, ha a cég tudja bizonyítani, hogy a szerződő fél a vezető tisztségviselő visszahívásáról tudott.
A gazdálkodó szervezetek egymás elleni, úgynevezett gazdasági pereiben, a társasági jogi perekben (melyekben természetes személy is lehet peres fél) a cégek perbeli jogképességének vizsgálatán túl (létező, cégjegyzékbe bejegyzett társaság-e az alperes vagy a felperes) a cégjegyzéki adatok közül a képviseletre vonatkozó közhiteles adatok vizsgálata sem mellőzhető.
E körben irányadóan alkalmazandók az alábbi eseti döntések is.
Az ügyvezető személyében bekövetkezett változás befelé a társaság vonatkozásában, a társaság és a tagok viszonyában, valamint a cégbíróság irányába azonnal hatályos. Harmadik személyek vonatkozásában pedig az új ügyvezető bejegyzésének közzétételét követően, de visszamenőleges hatállyal (EBH 2002/780.).
A Ctv.-ben megfogalmazott törvényi vélelmek csak a kívülálló, harmadik személyekre irányadóak (ÍH 2005/166.).
A kft. felszámolásának jogerős elrendelésével együttjáró cégjegyzéki változásokra vonatkozó változásbejegyzési eljárás nem teszi okafogyottá a korábban bekövetkezett változások cégjegyzéken történő átvezetését. Így például a felszámolást megelőzően lemondott ügyvezetőt e jogviszonya tényleges megszűnésének napjával, és nem a felszámolás kezdetével kell törölni a cégjegyzékből (ÍH 2005/36.).
Az egyszemélyes gazdasági társaság tagja (részvényese) a vezető tisztségviselő hatáskörét elvonhatja, részére írásban utasítást adhat. Ebből következően arra is joga van, hogy ügyvezető hiányában az ügyek intézésére más személy részére meghatalmazást adjon (EBH 2004/1137.).
A fenti döntéshez kapcsolódik a cég nevében álképviselőként eljáró személyek eljárására vonatkozó Ptk. szabályok alkalmazása körében kialakult gyakorlat, amelyet az 1.2 részben ismertetünk részletesebben.
A Gt. 29. §-ának (1) bekezdése alapján lehetőség van a vezető tisztségviselők törvényen alapuló szervezeti képviseleti jogának korlátozására, azonban ez harmadik személyekkel szemben nem hatályos, a cégjegyzékbe nem jegyezhető be.

1.1.2. A cégjegyzéki adatok csoportosítása

Az alábbiakban a társasági jogi perek lefolytatásához "szükséges" adatokat kiemelve történik az ismertetés.

1.1.2.1. Az első csoportba azok a cégjegyzék-adatok tartoznak, amelyek minden cégformára irányadóak; ezek például:

- a cég neve

A cég az a jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel, üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jön létre [Ctv. 2. § (1) bek.].
Valamennyi gazdasági társaság cégnévvel rendelkezik. A jogi személyiség nélküli gazdasági társaság is jogképes cégneve alatt, jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat... pert indíthat és perelhető [Gt. 2. § (3) bek.].
A cégnév vezérszót is tartalmazhat, amely elősegíti a cég azonosítását, illetve más, azonos vagy hasonló tevékenységű cégtől való megkülönböztetését.
A cégek egyértelmű megkülönböztetésére nem alkalmas az azonos tevékenységet feltüntető cég cégnevének, illetve a rövidített név vezérszavának eltérő évszámmal való kiegészítése (ÍH 2005. 170.).
Kötelező tartalmi eleme - minden esetben - a cégforma megnevezése és az alapvető gazdasági tevékenység meghatározása [Ctv. 3. § (1) és (2) bek.].

- a cég székhelye: a központi ügyintézés helye, amelyet a cégnek cégtáblával kell megjelölnie [Ctv. 7. § (1) bek.].

A cég részére történő bírósági iratokat erre a címre kell kézbesíteni [Pp. 97-99. §].

- létesítő (módosító) okirat kelte

A gazdasági társaság alapításához társasági szerződés megkötése, részvénytársaság esetében alapszabály, egyszemélyes gazdasági társaságnál alapító okirat elfogadása szükséges [Gt. 11. § (1) bek.].
Ha a társasági szerződés módosításról a gazdasági társaság legfőbb szerve határoz, a tagok aláírására (a törvény eltérő rendelkezése hiányában) nincs szükség, azt az ülésről felvett jegyzőkönyvbe kell foglalni [Gt. 18. § (1) bek.].

- a képviselet módja

A gazdasági társaságot törvényes képviselőként a vezető tisztségviselők képviselik harmadik személyekkel szemben, valamint a bíróságok és más hatóságok előtt. A képviseleti jog korlátozása, illetve megosztása harmadik személyekkel szemben nem hatályos [Gt. 29. § (1) bek.].
Vezető tisztségviselő (kkt., bt. kivételével) csak természetes személy lehet [Gt. 22. § (1) bek.].
A cégjegyzési jog a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történő aláírásra való jogosultság.
A szervezeti képviselet, valamint a cégjegyzés módja csak azonos lehet.
Ugyanaz a személy csak egyféle módon - vagy önállóan, vagy mással együttesen - jegyezheti a céget [Ctv. 8. §].
A képviselet, a cégjegyzés joga átruházható, a "származékos" képviselők részére, akik a cég munkavállalói (cégvezető is); ők azonban képviseleti jogukat másra nem ruházhatják át [Gt. 32. §].
- A cég valamennyi pénzforgalmi számlája, valamint az azokat vezető pénzügyi intézmény neve és székhelye.
Jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelméhez a perben csatolni kell a bankszámlát vezető pénzintézet - 15 napnál nem régebbi - igazolását a bankszámla egyenlegéről. Ha a gazdálkodó szervezet több bankszámlával rendelkezik egy pénzintézetnél, vagy több pénzintézet vezet részére bankszámlát, mindegyik vonatkozásában köteles az igazolást csatolni. A gazdálkodó szervezet képviselője írásban nyilatkozik arról, hogy a gazdálkodó szervezet egyéb bankszámlával nem rendelkezik [2/1968. (I. 24.) IM r. 1. § (4) bek.].

1.1.2.2. A második csoportba azok a cégjegyzéki adatok tartoznak, amelyekkel minden cég - a tagok döntése alapján - rendelkezhet.

- a cég rövidített neve, amely a vezérszóból és a cég - Gt.-ben meghatározott módon rövidíthető - formájának megjelöléséből áll [Ctv. 3. § (3) bek.].
- a jogelőd(ök) illetve a jogutód(ok) cégneve, cégjegyzékszáma.
A peres eljárás során a felek személyében bekövetkezett változásnak minősül, ha a cég jogutódlás folytán megszűnt. A jogutód perbelépéséhez az ellenérdekű fél hozzájárulására ilyenkor nincs szükség, de a bíróságnak a perbelépés tárgyában fellebbezéssel megtámadható határozatot kell hoznia [Pp. 61. § (2) bek., 65. §].
- a könyvvizsgálóra vonatkozó adatok
A legfőbb szerv által választott könyvvizsgáló feladatának meghatározását a Gt. 40. §-a tartalmazza.
- a felügyelőbizottságra vonatkozó adatok
A felügyelőbizottságot a tagok (részvényesek) a gazdasági társaság ügyvezetésének ellenőrzése céljából hozzák létre [Gt. 33. § (1) bek.].
- külföldi személy, illetve magyarországi lakóhellyel nem rendelkező természetes személy kézbesítési megbízottjának neve (cége), lakóhelye (székhelye).
Feladata a cég működésével összefüggésben a bíróságok és más hatóságoknak a megbízója számára kézbesítendő iratainak átvétele, továbbítása.
Eljárása során vélelmezni kell, hogy a részére történt szabályszerű kézbesítést követő tizenötödik napon a külföldi személy számára ismertté vált az okirat [Ctv. 31. §].

1.1.2.3. A harmadik csoportba a közhitelesség és a hitelezők védelmét szolgáló adatok tartoznak.

- a felszámolás kezdő időpontja és befejezése
A felszámolást lefolytató bíróság jogerős végzése alapján, elektronikus úton bejegyzendő adatok, a Cégközlönyben történő közzététellel egyidőben [Ctv. 26. § (1) bek. b) pont, (2) bek.].
- a cég ellen a Gt., Ctv. alapján indított, nevesített peres eljárások indítására és befejezésére vonatkozó adatok [Ctv. 26. § (1) bek. f)-h)].

1.1.2.4. A negyedik csoportba az egyes cégformákra vonatkozó specifikus adatok tartoznak.

- korlátolt felelősségű társaság esetén pl. a tagokra vonatkozó adatok.
- részvénytársaságok esetén részvényfajták, részvényosztályok szerinti, a részvények száma és névértéke.

1.1.3. A cégjegyzéki adatok nyilvánossága

A cégnyilvántartás nyilvánossága - a társasági jogi perek szempontjából - azt szolgálja, hogy az eljárásban érdekelt felek (jogi képviselőik) és az eljáró bíróságok a közhiteles adatokból megállapíthassák, hogy az adott ügyben érintett cég létezik-e, továbbá a kereset elbírálásához szükséges közhiteles adatokról is tudomást szerezhessenek.
Az eljárásban érdekelt felek (jogi képviselőik) a cég székhelye szerint illetékes cégbíróságon - jogi érdekük valószínűsítése nélkül is, ingyenesen - betekinthetnek a cég adataiba és a cégiratokba; azokról feljegyzést is készíthetnek [Ctv. 12. § (1) bek.].
A cégbíróságtól cégmásolat (a cég valamennyi fennálló és törölt adatait tartalmazza), cégkivonat (a cégjegyzék fennálló adatait tanúsítja hitelesen) és cégbizonyítvány (a kérelemnek megfelelően az egyes fennálló vagy törölt cégjegyzéki adatokat tartalmazza) kérhető [Ctv. 12. § (4) bek.].
A cégbíróságtól csoportosított cégjegyzéki adat nem kérhető. A Cégszolgálattól az R. előírásai szerint kérhető céginformáció az eljárásban érdekelt felek (jogi képviselők) által.
A céginformáció az R. 9. §-ának (1) bekezdése szerinti költségtérítés ellenében kérhető.
Az eljárásban érdekelt felek (jogi képviselőik) a csoportosított céginformációhoz törvényes jogcím hiányában csak az érintett hozzájárulásával juthatnak hozzá [Ctv. 14. §, R. 5. §].
Az R. 6. §-a alapján céginformáció elektronikus úton is kérhető a Cégszolgálattól.
Az adott társasági jogi perben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság (bíró) a cégadatokról a számítógépes rendszer útján tájékozódhat.
A bíróságokon erre ma már olyan számítógépes rendszer van kiépítve, amellyel a céginformáció elérhető; vagy a bíróság egy épületben működik a cégbírósággal, ahol a céginformációs rendszer rendelkezésre áll.
Minden bírónak alanyi joga, hogy a törvényben meghatározott feladatai teljesítéséhez, az általa elbírálandó kereset és ellenkérelem vizsgálatához szükséges adatokhoz a céginformációs rendszer útján hozzájuthasson.
Csoportos céginformáció is kérhető a szolgálat útján [Ctv. 14. § (2) bek.].
Per esetén a Cégközlönyben megjelenő közlemények fénymásolatát a peres iratokhoz a felek (jogi képviselőik) szükség szerint csatolják, vagy a bíróság felhívását követően; például annak igazolására, hogy a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti keresetet határidőben nyújtották-e be, hiszen a határidőt a Cégközlönyben való megjelenéstől számított 30 napban határozza meg a Ctv. 65. §-ának (2) bekezdése, melynek elmulasztása jogvesztéssel jár.
A Cégközlönyben megjelenő közlemények közzétételéről és költségtérítéséről a 22/2006. (V. 18.) IM rendelet előírásai irányadók.

1.1.4. A cégjegyzéki adatok "értelmezése"

A MICROSEC Kft. (hálózati szolgáltató) 2006. szeptemberében hatályos cégadatai alapján azt vizsgáljuk az alábbiakban, hogy - a társasági jogi perek szempontjából - egy cégkivonat rendelkezésre álló rovatai alapján milyen tények állapíthatók meg.

Nyilvános Cégadatok Kivonata

A Cg.01-09-078353 cégjegyzékszámú MICROSEC Számítástechnikai Fejlesztő Korlátolt Felelősségű Társaság (1022 Budapest, Marcibányi tér 9. al. 1.) 2006. november 27. napján hatályos adatai.

1. Általános adatok

Cégjegyzékszám: 01-09-078353
Cégforma: Korlátolt felelősségű társaság
Bejegyezve: 1991/10/01

2. A cég elnevezése

2/1. MICROSEC Számítástechnikai Fejlesztő Korlátolt Felelősségű
Társaság
Bejegyezve: 1991/07/01

3. A cég rövidített elnevezése

3/1. MICROSEC kft
Bejegyezve: 1991/07/01

4. A cég idegen nyelvű elnevezése(i), idegen nyelvű rövidített elnevezése(i)

4/3. MICROSEC Micro Software Engineering & Consulting Limited
Bejegyezve: 2001/03/10
4/4. MICROSEC Ltd.
Bejegyezve: 2001/03/10

5. A cég székhelye

5/3. 1022 Budapest, Marcibányi tér 9. al. 1.
Bejegyezve: 2001/02/19

6. A cég telephelye(i)

6/1. 1022 Budapest, Marcibányi tér 9. I. em. 2.
Bejegyezve: 2001/02/19
6/3. 1031 Budapest, Záhony u. 7.
Bejegyezve: 2005/03/07

8. A létesítő okirat kelte

8/1. 1991. július 1.
Bejegyezve: 1991/07/01
8/2. 1994. június 1.
Bejegyezve: 1994/06/01
8/3. 1996. október 10.
Bejegyezve: 1996/10/10
8/4. 1999. december 13.
Bejegyezve: 1999/12/31
8/5. 2000. augusztus 18.
Bejegyezve: 2000/09/28
8/6. 2001. február 19.
Bejegyezve: 2001/03/10
8/7. 2003. szeptember 16.
Bejegyezve: 2003/10/18
8/8. 2005. március 7.
Bejegyezve: 2005/04/07

9. A cég tevékenysége

9/5. 7240 '03 Adatbázis-tevékenység, on-line kiadás

Főtevékenység.

Bejegyezve: 1999/12/31
9/7. 7260 '03 Egyéb számítástechnikai tevékenység
Bejegyezve: 1999/12/31
9/8. 7310 '03 Műszaki kutatás, fejlesztés
Bejegyezve: 1999/ 12/31
9/9. 7221 '03 Szoftver-kiadás
Bejegyezve: 2003/10/18
9/10. 7222 '03 Egyéb szoftver-szaktanácsadás, -ellátás
Bejegyezve: 2003/10/18

10. A működés befejezésének időpontja

10/1. Határozatlan
Bejegyezve: 1991/07/01

11. A cég jegyzett tőkéje

11/3.

Megnevezés	Összeg	Pénznem
Pénzbeli hozzájárulás	2 966 000	Ft
Nem pénzbeli hozzájárulás	2 103 4000	Ft
Összesen	24 000 000	Ft

azaz huszonnégymillió Ft.
Bejegyezve: 2000/09/28

12. A képviselet módja

12/2. Bármelyik ügyvezető önállóan jegyzi a céget.
Bejegyezve: 1994/06/01

13. A képviseletre jogosul(tak) adatai

13/11. Dalos Mihály tisztségviselő (vezető tisztségviselő)
(an.: Koltai Ágnes)
1026 Budapest, Fillér u. 34.
A képviselet módja: önálló
Jogviszony kezdete: 2005/03/07
Jogviszony vége: 2010/03/06
Bejegyezve: 2005/03/07

13/12. Dobos Magdolna tisztségviselő (vezető tisztségviselő)
(an.: Endrődy Mária)
1112 Budapest, Eper u. 2/a.
A képviselet módja: önálló
Jogviszony kezdete: 2005/03/07
Jogviszony vége: 2010/03/06
Bejegyezve: 2005/03/07

13/13. Endrődi Tibor tisztségviselő (vezető tisztségviselő)
(an.: Kovács Irén Katalin)
1038 Budapest, Hanga köz 1/h.
A képviselet módja: önálló
Jogviszony kezdete: 2005/03/07
Jogviszony vége: 2010/03/06
Bejegyezve: 2005/03/07

13/14. Hámori Miklós tisztségviselő (vezető tisztségviselő)
(an.: Márkusz Klára)
2051 Biatorbágy, Rosenbach J. u. 9.
A képviselet módja: önálló
Jogviszony kezdete: 2005/03/07
Jogviszony vége: 2010/03/06
Bejegyezve: 2005/03/07

13/15. Vanczák József tisztségviselő (vezető tisztségviselő) (an.: Nagy Edit)
1022 Budapest, Marcibányi tér 11/a.
A képviselet módja: önálló
Jogviszony kezdete: 2005/03/07
Jogviszony vége: 2010/03/06
Bejegyezve: 2005/03/07

13/16. Ferenczyné Szentpéteri Piroska tisztségviselő
(vezető tisztségviselő) (an.: Juhász Piroska)
8291 Pula, Kis u. 46.
A képviselet módja: önálló
Jogviszony kezdete: 2005/03/07
Jogviszony vége: 2010/03/06
Bejegyezve: 2005/03/07

14. A könyvvizsgáló(k) adatai

14/1. Dr. Ács Ferencné (an.: Ster Rozália)
1031 Budapest, Torma Károly u. 3.
Jogviszony kezdete: 2005/03/07
Jogviszony vége: 2009/03/31
Bejegyezve: 2005/03/07

16. Átalakulás folytán létrejött cég esetében a jogelőd cég(ek) adatai

16/1. MICROSEC Számítástechnikai Fejlesztő Kisszövetkezet
Cégjegyzékszám: 01-02-052157
Bejegyezve: 1991/07/01

17. A magyar, illetve külföldi részvétellel működő cégben érintett állam(ok) betűjele 17/1. HU

Bejegyezve: 1991/10/01

20. A cég statisztikai számjele

20/2. 10589605-7240-113-01.
Bejegyezve: 2002/03/10

21. A cég adószáma

21/2. Adószám: 10589605-2-41.
Közösségi adószám: HU10589605.
A közösségi adószám nyitásának dátuma: 2004/05/01
Bejegyezve: 2004/07/28

32. A cég pénzforgalmi jelzőszáma

32/1. 10102086-10273202-00000005
A számla megnyitásának dátuma: 1984/07/02.
A pénzforgalmi jelzőszámot Budapest Bank Rt. Belvárosi
Igazgatóság (1061 Budapest, Király u. 16.) kezeli.
Cégjegyzékszám: 01-10-041037
Bejegyezve: 2002/01/30

32/2. 10102086-10273200-01000309
A számla megnyitásának dátuma: 2003/01/28.
A pénzforgalmi jelzőszámot a Budapest Bank Rt. Belvárosi
Igazgatóság (l061 Budapest, Király u. 16.) kezeli.
Cégjegyzékszám: 01-10-041037
Bejegyezve: 2005/03/21

32/3. 10102086-10273200-01000990
A számla megnyitásának dátuma: 2003/01/28.
A pénzforgalmi jelzőszámot a Budapest Bank Rt. Belvárosi
Igazgatóság (1061 Budapest, Király u. 16. ) kezeli.
Cégjegyzékszám: 01-10-041037
Bejegyezve: 2005/03/21

II. Cégformától függő adatok

1. A tag(ok) adatai

1/15. Dalos Mihály (an.: Koltai Ágnes)
1026 Budapest, Fillér u, 34.
Bejegyezve: 1999/12/13

1/16. Dobos Magdolna (an.: Endrődy Mária)
1112 Budapest, Eper u. 2/a.
Bejegyezve: 1999/12/13

1/19. Vanczák József (an.: Nagy Edit)
1022 Budapest, Marcibányi tér 11/a.
Bejegyezve: 1999/12/13

1/23. Endrődi Tibor (an.: Kovács Irén Katalin)
1038 Budapest, Hanga köz 1/h.
Bejegyezve: 2005/03/07

1/24. Hámori Miklós (an.: Márkusz Klára)
2051 Biatorbágy, Rosenbach J. u. 9.
Bejegyezve: 2005/03/07

1/25. Ferenczyné Szentpéteri Piroska (an.: Juhász Piroska)
8291 Pula, Kis u. 46.
Bejegyezve: 2005/03/07

Mivel cégkivonatról van szó, csak a hatályos cégjegyzéki adatok állnak rendelkezésre.
A cégjegyzék minden esetben tartalmazza a cég cégjegyzék számát.
A cégjegyzékszám első két száma azt a cégbíróságot jelenti, ahol a céget nyilvántartják; jelen esetben a 01. azt jelenti, hogy a MICROSEC Kft.-t a Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság tartja nyilván.
A 09. kódszám a kft. cégformát jelenti.
Az utolsó hat szám a cég beazonosítására alkalmas, saját egyedi sorszám, amelyet a cégbírósághoz történő kérelem benyújtásának időpontjában kap a kérelmező a bíróságon.
Az 1-es rovat az általános adatok között tartalmazza a cég formáját, és jelen esetben azt, hogy 1991. október 1-jén jegyezte be a kft.-t a cégjegyzékbe a cégbíróság.
Ebből a rovatból úgy tűnik, mintha a társaság új alapítású kft.-ként került volna bejegyzésre.
Mivel a cégnyilvántartás adatainak regisztrációja a jogszabályi változások folytán különböző előírások és alkalmazott szoftverek alapján történt az elmúlt évek során, nem lehet mindig tényként elfogadni az általános adatokban rögzített adatok valóságtartalmát.
A 16-os rovatban ugyanis jelen esetben az szerepel, hogy a társaság átalakulás folytán jött létre, jogelődje a MICROSEC Számítástechnikai Fejlesztő Kisszövetkezet volt, cégjegyzékszáma 01-02-052157; 1991. július 1-jei hatállyal szűnt meg, ugyanezzel a nappal jött létre kft. a 8/1.-es rovat tanúsága szerinti létesítő okirat alapján.
A társaság bejegyzésére még a Ctvr. hatálya alatt került sor, és nem vonatkozott rá az 1997. évi Gt. 16. §-ának (2) bekezdésének azon rendelkezése, amely alapján a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre; továbbá e törvény 60. §-ának (4) bekezdésének azon rendelkezése, amelynek értelemszerű alkalmazásával ekkor még visszamenő (ex tunc) hatállyal történt a cégek, így az átalakulás folytán létrejött társaságok bejegyzése is [1988. évi Gt. 24. § (1) bek.].
Ez a rovat tartalmazza a cégjegyzékből már törölt társaságok esetében a törlés napját is, illetve azt, hogy erre végelszámolás vagy felszámolási eljárás lefolytatását követően került-e sor, illetve a cégbíróság hivatalból törölte-e mint fantomcéget a cégjegyzékből.
Fontos megemlíteni, hogy a céginformáció kérése legbiztosabban cégjegyzékszám alapján történhet, a név szerinti információkérés bizonytalan, sok esetben az azonos vezérszóval rendelkező cégek alapján csak az 5-ös rovat szerinti székhely megjelölés segítségével azonosítható be egyértelműen a "keresett cég".
E rovat tanúsítja a cég "megszűnését" akkor is, amikor ténylegesen csak a cég székhelyének áthelyezése történt meg egy másik megyébe, ahol a cég hatályos adatai nyilvántartásra kerültek, azok akár bejegyzés alatt, akár bejegyzett cégadatként tanúsítják a cég létezését, működését, az új székhely szerinti cégbíróság kódszámának megfelelő cégjegyzékszámon.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az általános adatok értelmezése sok esetben egyfelől tényleges ellenőrzési feladattal járhat, másfelől egy társaság létezését, jogképességének megszűnését egyértelműen csak akkor lehet megállapítani a cégkivonatból, ha az 1-es rovatban a társaság esetleges cégbíróság általi törlése mellett szerepel az is, hogy milyen módon, milyen eljárást követően történt ezen bejegyzés.
A cég teljes elnevezése mindenképpen bejegyzett adatként szerepel minden társaság cégjegyzékében, jelen esetben a társaság rövidített elnevezést is használ, azt a cégbíróság a társasági szerződés alapján jegyezte be a cégjegyzékbe.
A rövidített elnevezést a perben félként szereplő cégek megjelölésekor hivatalosan lehet használni.
A MICROSEC Kft. angol teljes elnevezést és ennek megfelelően rövidített elnevezést is bejegyeztetett a cégjegyzékbe, annak használata a külföldi partnerekkel való szerződéses kapcsolatokban, a feléjük történő megkülönböztetésre és beazonosításra ad lehetőséget.
Mivel a társaság nem módosította elnevezését, ezért a 2. és 3. rovat alszáma 1-es.
Minden társaságnak van a cégjegyzékbe bejegyzett székhelye, ahol a központi ügyintézés folyik, a MICROSEC Kft. telephelyeket is bejegyeztetett, ezek a gazdasági tevékenység gyakorlásának a helyei, melyek Budapesten vannak, különböző kerületekben [Ctv. 7. § (1) és (2) bek.].
A társaságnak nincs fióktelepe a cégjegyzékbe bejegyezve [Ctv. 7. § (2) bek.].
A 8-as rovatból megállapítható, hogy a kft. 1991. július 1-jei átalakulás folytán történt létrejöttét követően hét alkalommal módosította a társasági szerződését, amelyek alapján benyújtott kérelmeket a cégbíróság "elfogadott", a változásokat a cégjegyzékbe bejegyezte.
A 8/4. rovat alapján megállapítható, hogy a társaság az 1997. évi Gt. hatálya alá helyezkedett az 1999. december 13-án aláírt társasági szerződés módosító okiratával; e törvény kógens rendelkezéseinek megfelelően módosította a társasági szerződését (az egységes szerkezetű társasági szerződés is benyújtásra került a cégbíróságra, amely a cégiratok között rendelkezésre áll).
A szeptemberi hatályos adatok szerint a társaság még nem helyezkedett a Gt. hatálya alá a 8-as rovat tanúsága szerint.
Az utolsó társasági szerződés módosításra ugyanis 2005. március 7. napján került sor, ennek alapján benyújtott változásbejegyzés iránti kérelmet a cégbíróság 2005. április 7. napján jegyezte be a cégjegyzékbe.
A társaság fő tevékenysége a 72.40/03 adatbázis szolgáltatás, on-line kiadás, emellett még "kiegészítő" tevékenységet is bejegyeztettek, ezek alapvetően a főtevékenységhez kapcsolódó, a céginformációs rendszer működtetését szolgáló tevékenységek.
A cégbíróság minden esetben köteles vizsgálni, hogy jogszabály nem tartalmaz-e olyan rendelkezést, amely szerint a cégjegyzékbe bejegyezni kért valamely tevékenység csak meghatározott szervezeti formában (cégformában) végezhető (EBH 2000/228.).
A kft. jegyzett tőkéje jelenleg 24 000 000 Ft.
A cégkivonatból nem állapítható meg, hogy a társaság eredetileg milyen törzstőkével alakult át, mivel csak a hatályos 3-as alrovatot tartalmazza.
A 2000. augusztus 18-án kelt társasági szerződés módosításban határozták el a tagok a törzstőke felemelését, amelynek a bejegyzése 2000. szeptember 28. napján történt meg a cégbíróság által a cégjegyzékbe.
E körben irányadó az 5/19 99. polgári jogegységi határozat, amely megállapította - egyebek mellett - hogy a tagok személyében bekövetkező változás a tőkeváltozás bejegyzésének napjával hatályos, ha a tagváltozás a jegyzett tőke változásával összefügg.
A 12-es és 13-as rovatokból megállapítható, hogy a társaságnak hat önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője van, akik egyben a társaság tagjai is a II. alá tartozó adatok alapján.
Ha a kft. társasági jogi perben félként szerepelne, képviseletét bármelyik, a cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezető, önállóan elláthatná.
Összességében a fenti cégadatokból megállapítható a jogalkalmazók számára, hogy a cég kizárási pert nem valószínű, hogy indítani fog bármelyik tagja ellen is; a cégkivonatból az tűnik ki, hogy a tagok valóban - a kft.-re jellemző személyegyesülésből következő - bizalmi viszonyban működnek együtt egymással a közös gazdasági cél elérése érdekében, és mindannyian, önállóan jogosultak képviselni a társaságot harmadik személyek felé, hatóságok, bíróságok előtt.
Ezt támasztja alá, hogy a társaságnak nincs felügyelőbizottsága sem.
A 17-es rovatból végül megállapítható, hogy a társaság csak magyar tagokból áll; a cég nem tagja a kamarának; statisztikai számjele, adószáma, pénzforgalmi jelzőszáma a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően rögzítésre került.
Végül a cégformától független további adatok hiányából az derül ki, hogy a társaság nem áll csődeljárás alatt, és nincs (nem volt) folyamatban társasági jogi peres eljárás ellene.
A tagok adatait "tanulmányozva" megállapítható, hogy tartalmazza a természetes személy tagokra vonatkozó kötelező adatokat, és még a társaság irányítását biztosító befolyásolás jelentős mértékét is, az 1/19. alatti rovatban szereplő üzletrész tulajdonos vonatkozásában.
A kft. tagsági jogviszony kívülállóra történő üzletrész átruházás folytán történő megszűnése tagváltozást eredményez, amely a társasággal szemben akkor hatályos, amikor az üzletrész új tulajdonosa a tulajdonszerzést a Gt.-ben írt módon a társaságnak bejelenti. Ettől az időponttól kezdődően az üzletrész új tulajdonosa gyakorolhatja a tagokat megillető jogokat mindaddig, amíg a bíróság a tulajdonszerzés jogellenességét meg nem állapítja, és tagváltozás bejegyzésére irányuló kérelmet érdemi okból el nem utasítja (EBH 2004/1145.).

1.1.5. A peres bíróság "feladata"

Ahhoz, hogy a cégnyilvántartás közhitelessége biztosítva legyen, a peres bíróságnak a cégjegyzék hitelességéhez meg kell küldenie a cégbíróságnak az előtte megindult perre vonatkozó adatokat; továbbá a per befejezését tanúsító jogerős határozatot is.
Erről a Ctv. alapján indult perek kapcsán rendelkezik csak a jogalkotó [71. § (3) bek.].
Ezért is nagyon fontos felhívni a figyelmét arra a perben félként résztvevő gazdasági társaságoknak (jogi képviselőiknek) hogy indítványozzák a peres bíróságnak a cégbíróság megkeresését a fenti adatok bejegyezhetősége érdekében.
Egy társasági részesedés eladásakor például a vevő tájékoztatását alapvetően a cégkivonat szolgálhatná. Ha abban a perekre vonatkozó rovatok nem tanúsítják, hogy a cég ellen per van folyamatban, méltán bízhat abban a vevő, hogy a társasági részesedés értékének meghatározásánál nem kell ezt a körülményt figyelembe venni.
Mivel a gyakorlat azt mutatja, hogy a peres bíróságok ezen kötelezettségükről gyakran nem tudnak, ezért ilyen esetekben tanácsos, hogy a céget nyilvántartó cégbíróság székhelyével azonos hatáskörű peres bíróság kezelőirodáján tájékozódjanak az érdekeltek arról, hogy a céggel "kapcsolatban" van-e per folyamatban.
A tájékozódás így sem lehet teljes körű, hiszen a társasági jogviták esetén a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) és az egyéb társasági jogviszonyhoz kapcsolódó megállapodások alapján választottbírósági eljárásra is lehetőség van, ennek ellenőrzése a "rendes bíróságokon" nem történhet meg.
A gazdasági társaságok tisztségviselői ellen, kártérítés iránt indított perekben a felperesi gazdasági társaság cégmásolatának beszerzése például azért is indokolt lehet, mert abból megállapítható a tisztség időtartama, annak fennállása is, a 12-es rovat alapján pedig tisztázható, hogy a vezető tisztségviselő képviselete, cégjegyzése önálló vagy együttes-e.

1.1.5.1. A peres bíróság és a cégbíróság kapcsolata a társasági jogi perek esetén együttműködést feltételez.
A perek gyors és jogszabályoknak megfelelő befejezését, a megalapozott döntések meghozatalát csak akkor lehet elvárni a perben eljáró bírótól, ha a céginformációs rendszer alapján nyilvános és közhiteles adatokat a szükséges mértékben megismerheti, azokból a megfelelő jogi konzekvenciákat levonhatja.
Ha a kereset érdemi elbírálására csak azt követően kerül sor, hogy a perben szereplő gazdasági társaság perbeli jogképessége, a cég képviselete - már mint ellenőrzött adat - részét képezi az ügyben megállapítandó tényállásnak, akkor a jogerős ítéletek alapján történő speciális végrehajtási eljárásban, a cégbíróság által lefolytatandó törvényességi felügyeleti eljárásban alkalmazott intézkedésekkel a törvényes működése valóban helyreállítható, illetve biztosítható lesz a cégeknek.

1.2. Jogalanyiság

1.2.1. A jogalanyiság fogalma

Jogalanynak (azaz jogviszonyok alanyainak) olyan jogképes személyeket tekintünk, akik (amelyek) jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak. Jogalany lehet természetes személy, az állam, a jogi személyek és a jogképességgel felruházott nem jogi személy szervezetek. A jogi személyeket és a nem jogi személy szervezeteket jogszabály ruházza fel a jogalanyisággal, s jogképességük terjedelme ugyancsak a működésüket szabályozó jogi normáktól függ. A jogi személy elkülönül az őt alkotó személyektől, saját vagyona, önálló szervezete, képviselő szerve van, és jogképessége fő szabályként általános, azaz kiterjed mindazon jogokra és kötelezettségekre, amelyek nem kizárólag a természetes személyekhez (emberekhez) kapcsolódhatnak. Ily módon - egyebek közt - vagyoni jogi, pénzügyi jogi, munkajogi és főként eljárásjogi jogalanyisággal is rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy saját cégnevük alatt pert indíthatnak és perelhetők (perképességgel bírnak). A jogi személyek általános jogképessége alóli kivételes ügyköröket (azt, hogy mely jogviszonyokban nem szerepelhet jogalanyként adott jogi személy) szintén jogszabály határozza meg.
A jogi személyiség nélküli jogalanyokat (például a közkereseti társaságot, a betéti társaságot) szintén a jogalkotó ruházza fel jogképességgel, noha a jogi személy minőséggel járó teljességet nem nyerik el.
A jogi személy jogalanyok általános jogképességével szemben e szervezetek tekintetében a jogképesség hiánya a fő szabály, és a jogszabályi előírások kifejezetten meghatározzák, hogy mégis milyen jogviszonyok alanyai lehetnek. A Gt.-ben szabályozott jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok jogállása majdnem olyan, mint a jogi személyeké, mivel a Gt. 2. §-ának (3) bekezdése szerint "valamennyi gazdasági társaság cégnévvel rendelkezik. A jogi személyiség nélküli gazdasági társaság is jogképes cégneve alatt, jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető." Helyzetük tehát alig különbözik a jogi személyiségű társaságokétól, noha lényeges különbség, hogy e társaságok személye kevésbé különül el tagjai személyétől, mint a jogi személyiségű (például kft., rt.) társaságoké.[1]
Témánk szempontjából azonban annak van jelentősége, hogy az ex nunc hatállyal a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságok eljárásjogi jogalanyisággal (perképességgel) rendelkeznek, azaz az erre vonatkozó anyagi és eljárási szabályok keretei között alperesi és felperesi pozícióban szerepelhetnek a társasági jogi perekben, azaz félként részt vehetnek polgári peres és nemperes eljárásokban.
A természetes személyek jogalanyiságának kérdésköre részletesen szabályozott. További vizsgálódást igényel azonban, hogy a konstitutív cégbejegyzést még el nem nyert társaságok (előtársaságok) perképességgel rendelkeznek-e; mi a helyzet a megszűnt társaságokkal, és figyelmet kell szentelni a jogutódlás, illetve az alanyváltozás egyes kérdéseinek is.

1.2.2. Az előtársaság jogalanyisága

1.2.2.1. Az előtársasági létszakaszra irányadó szabályok

A Gt. 15. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdasági társaság a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ellenjegyzésének, vagy közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként működhet. A létesítő okiratában kijelölt vezető tisztségviselők ekkortól a létrehozni kívánt társaság nevében és javára járnak el, azzal a megszorítással, hogy az előtársasági jelleget a cégbírósági eljárás alatt mindvégig hangsúlyozniuk kell, az iratokon a "cég" elnevezéséhez a "ba" ("bejegyzés alatt") toldatot hozzá kell fűzniük.
Az előtársasági létszak egy sajátos függő jogi helyzetet eredményez, mely körülmény fennállása az üzleti partner szempontjából igen nagy jelentőségű lehet, meg kell kapnia ezért azt a lehetőséget, hogy maga döntse el: kíván-e szerződni előtársasági állapotban lévő személlyel, vagy sem. Ha a tájékoztatás elmarad, és ha a cégbíróság az előtársaság bejegyzési kérelmét elutasítja, a tudtán kívül előtársasággal szerződő fél helyzetét könnyíteni kívánja a jogalkotó. A Gt. 15. § (2) bekezdésének utolsó mondata ugyanis úgy rendelkezik, hogy az előtársasági jelleg feltüntetésének elmulasztása esetén a megkötött jogügyletek - ha a cégbíróság a társaságot nem jegyzi be - az alapítók által együttesen megkötött ügyleteknek minősülnek. Ilyenkor tehát az előtársasági jogalanyiság szétfoszlása folytán az előtársaság sajátos jogalanyisága által addig fedett alapítók felelőssége előtérbe kerül olyannyira, hogy az előtársaság helyét a jogviszonyban teljesen elfoglalják, a kötelezetti vagy jogosulti oldalon szereplő előtársaságot az alapítók együttesen váltják fel, többalanyú jogviszonyokat hozva létre ezzel a törvényi rendelkezés folytán. Az előtársaság által hibás körülmények között megkötött jogügylet így az alapítók és a kívülálló üzletfél között (e vonatkozásban) érvényesen létrejöttnek tekintendő, és így a jogviszony rendeltetése szerint teljesítendő is, ahhoz a megállapodás szerinti joghatások fűződnek, a teljesítés akár bírói úton kikényszeríthető.
A Gt. 16. §-ának (3) bekezdése ugyanakkor nem fűz ilyen joghatást azon szerződésekhez, melyeknél az előtársasági létszakra történő figyelmeztetés rendben megtörtént. A bejegyzési kérelem jogerős elutasítását követően - az erről történő tudomásszerzéstől kezdve nyomban - be kell szüntetni a cégműködést. Az addig keletkezett tartozásokért a tagok (részvényesek) a megszűnt cég tartozásaiért való tagi helytállási kötelezettség mintájára felelnek, nem lépnek azonban a szerződéses jogviszonyokban az előtársaság helyébe. Az előtársaság jogalanyisága az elutasítással megszűnik, az általa kötött szerződések meghiúsulnak, és az erre vonatkozó szabályok szerint történik meg a felek közötti elszámolás.[2]
A jogerős cégbejegyzéssel az előtársasági létszakasz ipso iure megszűnik, és az előtársasági létszakban kötött jogügyletek - külön aktus nélkül, szintén a törvényi rendelkezés folytán - a gazdasági társaság jogügyleteinek minősülnek. [Gt. 16. § (2) bek.]
A fenti rendelkezések különösen azért fontosak, mert a Gt. 15. § (3) bekezdése értelmében az előtársaság üzletszerű gazdasági tevékenységet is folytathat attól kezdve, hogy bejegyzési kérelmét a cégbírósághoz benyújtották, s ezzel (a nyilvános cégiratok révén) az üzleti partnerek számára lényeges adatai, jogállása megismerhetővé és ellenőrizhetővé vált. Igaz, hogy a bejegyzési eljárás napjainkra már jelentősen lerövidült (és a jövőben időtartama még tovább csökken), a jogalkotó azonban még ilyen rövid időre sem kívánja eltiltani az alakulóban lévő társaságot az üzletszerű működés megkezdésétől. Az így köthető megállapodások ugyanakkor komoly kötelezettségekkel járhatnak, és mindenképpen kockázatot jelentenek a szerződés teljesedésében bízó üzleti partner számára.
A Gt. 16. § (1) bekezdése az előtársaságot korlátozott jogalanyisággal ruházza fel, amikor azt deklarálja, hogy az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy
- tagjainak személyében - a törvény által kötelezőként előírt eseteket kivéve - változás nem következhet be;
- létesítő okirat módosítására az előtársaság tagjainak elhatározásából nem kerülhet sor, csak ha hiánypótlási eljárásban erre a cégbíróság hívja fel az alapítókat;
- nem kezdeményezhető tag kizárása iránti per;
- nem határozható el az előtársasági lét alatt jogutódlás melletti vagy jogutód nélküli megszűnés és kht.-vá alakulás;
- nem folytathat az előtársaság hatósági engedélyhez kötött tevékenységet. [Lásd a Gt. 15. § (3) bekezdését is]
- nem alapíthat gazdasági társaságot, illetve már működő társaságba tagként nem léphet be. (Ezt a tilalmat az 1997. évi Gt. szabályai szerint a bírói gyakorlat és jogértelmezés munkálta ki [például: Pest Megyei Bíróság 17.Cg.13-09-081.803/18. sz. határozat (Társasági Jog Online, HVG-ORAC); Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.993/2000. sz. döntés (KGD 2002/235.); Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf. 40.019/2006/3. (ÍH 2006/122.)], a jogalkotó pedig magáévá tette a bíróságok érvelését, nevezetesen azt, hogy a cégalapításban és a cégek működtetésében csak már bejegyzett, teljes körű jogalanyiságát elnyert gazdasági társaság vehessen részt.
A fenti esetektől eltekintve azonban az előtársaság korlátozottan ugyan, de jogképes. Tulajdont szerezhet, kötelezettségeket vállalhat a nevében eljáró tisztségviselők ténykedése révén, szerződések alanya lehet, jognyilatkozatokat tehet. Éppen ezért biztosítani kell, hogy üzleti partnere, hitelezője vele szemben felléphessen, illetve maga az előtársaság intézkedhessen követelései behajtása iránt, azaz eljárásjogi jogképességgel rendelkezzen. Véleményem szerint azzal, hogy a Gt. 16. § (1) bekezdése a gazdasági társaságokkal azonos elbánásban részesíti az előtársaságokat, s meghatározza azokat a jogviszonyokat, melyeknek alanya nem lehet, illetve felállítja jogképességének konkrét korlátait, melyek közt a perképesség hiánya nem szerepel, teljes eljárásjogi jogképességet biztosított az előtársaságoknak. Ez azt jelenti közelebbről, hogy az előtársaság saját nevében (bár "ba".- toldattal) pert indíthat és perelhető. Erre az álláspontra helyezkedett - már a korábbi szabályozás alapján is - a Baranya Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiumának 3/2001. (VII. 6.) számú kollégiumi ajánlása is (megjelent a Céghírnök c. folyóirat 2002/3. számában), amely kimondta, hogy gazdasági társaság (továbbá szövetkezet, erdőbirtokossági társulat, egyesülés, közhasznú társaság, vízgazdálkodási társulat) előtársasága korlátozott polgári jogi jogképességgel, és teljes polgári eljárási jogképességgel rendelkezik.

1.2.2.2. Vélemények az előtársaság jogalanyiságáról

A Baranya Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiumának hivatkozott állásfoglalásának indokolása kifejti, hogy ..."Az előtársaság jogalanyisága és jogképessége a Gt. kifejezett rendelkezéseiből következik, sui generis, korlátozott, átmeneti, részjogképesség. Ez a csonka jogképesség lehetővé teszi az előtársaság számára, hogy például adásvételi, szállítási, vállalkozási szerződéseket kössön, tulajdonjogot szerezzen. Ha az előtársaság ilyen jogalanyisággal rendelkezik, akkor nyilvánvalóan lehetőséget kell biztosítani, hogy peres eljárás keretében a jogait érvényesítse, illetve vele szemben a kötelezettség teljesítése érdekében fellépjenek. A fentiekből következik, hogy az előtársaság a perben félként mind alperesi, mind felperesi pozícióban részt vehet." Ezzel az állásponttal teljes mértékben egyetértek, tekintve, hogy ez a jogbiztonság és a hitelezővédelem szempontjából elengedhetetlen kelléke a Gt. 16. § (1) bekezdésében biztosított jogalanyiságnak. Rendkívül visszás helyzetet teremtene, ha az előtársaság úgy szerepelhetne jogviszonyokban, hogy vele szemben igényt érvényesíteni nem lehet, és fordítva: igen hátrányos (gyakorlatilag diszkriminatív) helyzetbe kerülne az előtársaság, ha a behajtással a bejegyzésre kellene várnia. (Az előtársaság jogalanyiságára nézve lásd még a 2.1.10.1. pontban írtakat is.)
Az 1988. évi Gt. az előtársaságot nem ismerte, ugyanakkor a cég bejegyzése ex tunc hatályú volt. Erre figyelemmel a Pest Megyei Bíróság 1.Gf.40043/1995/2. számú döntése úgy rendelkezett, hogy a bejegyzés alatt álló társaság által indított peres eljárásban nincs helye a keresetlevél perképessége hiánya miatti idézés kibocsátása nélküli elutasításának. A döntés értelmében a bíróságnak ilyenkor a tárgyalást a cégeljárás jogerős befejeztéig fel kell függesztenie. (CDT XIV.68.)
Az 1997. évi Gt. által bevezetett ex nunc hatályú cégbejegyzés és az előtársaság korlátozott jogképessége, de teljes perképessége ismeretében (s utóbbi fennállásának elfogadásával) arra az álláspontra helyezkedhettünk, hogy az előtársaság által benyújtott keresetlevél elutasítása vagy a per tárgyalásának felfüggesztése helyett érdemi tárgyalásnak van helye.
Az előtársaság önálló jogalanyiságával sokan nem értettek egyet. Ezt a nézetet osztotta dr. Wellmann György is, aki a Gazdaság és jog című folyóirat 2002. szeptember 9-i számának 11. oldalán (az 1997. évi Gt. szabályozására figyelemmel) a következőket írta:
"Véleményem szerint a hatályos Gt.-beli szabályozás alapján az előtársaság nem más, mint a cégbejegyzés napjával létrejövő gazdasági társaságnak egy korábbi, a cégbírósági bejegyzés előtti létszakasza. Az előtársaság tehát nem válik el a létrehozandó társaságtól, hanem azzal azonos, annak egy átmeneti és feltételes, a létrejövetelt megelőző minősége. Ebből álláspontom szerint az is következik, hogy nem beszélhetünk az előtársaság önálló jogalanyiságáról sem. A jogalanyiság szempontjából párhuzam vonható az előtársaság és a méhmagzat jogi helyzete között. A Ptk. 9. §-a alapján a jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. Vagyis nem a méhmagzatnak van jogképessége, hanem az élve született ember jogképessége nyúlik vissza a fogantatási időpontjára. Ugyanígy az előtársaságnak sincs jogképessége, önálló jogalanyisága, hanem a cégbejegyzést nyert gazdasági társaság jogképessége terjed ki az előtársasági időszakra is. A létrehozandó gazdasági társaságnak van tehát az előtársasági létszakaszában egy sajátos jogalanyisága. Ez a jogalanyiság elsősorban azért sajátos, mert feltételes jellegű, a cégbejegyzés megtörténtétől, mint feltételtől függő hatályú. Az előtársasági jelleggel működő gazdasági társaság jogalanyisága annyiban is sajátos, hogy korlátozott: egyrészt nem terjed ki a Gt. 15. § (1) bekezdésében felsorolt döntések meghozatalára, másrészt az előtársasági létszakban a társaságnak ingatlanszerzési, valamint perképessége nincs. A perképesség hiánya e létszak rövidsége ellenére okozhat gyakorlati problémákat"...
Sárközy Tamás ezzel szemben az előtársaságról a következőket írja ... "Az előtársaság alapvetően a létrehozni kívánt gazdasági társaság szabályai szerint működik, de természetszerűen a gazdasági társaság iratain, az általa kötött szerződéseken az előtársaság jelleget ... fel kell tüntetni. Működnek már a társaság szervei is, a társasági szerződésben kijelölt vezető tisztségviselők már a cégbejegyzésig sem a saját vagy az alapítók nevében járnak el, hanem a gazdasági társaság nevében és javára. A polgári jogi társaság szabályainak mögöttes jogterületként való alkalmazására e körben tehát az 1988-as szabályozással szemben többé nem kerülhet sor. ... Az üzletszerű gazdasági tevékenység tényleges beindítására csak a cégbírósághoz történt bejelentést követően kerülhet sor. Ez természetszerűen nem jelenti azt, hogy pl. a bejelentés megtörténte előtt az előtársaság nem köthet szerződést a társaság javára, de a termelő - szolgáltató - kereskedelmi stb. tevékenység állandósult folytatására csak a cégbírósági bejelentés ... után kerülhet sor ... Ugyanakkor az előtársaság jogalany, azt pl. kft. esetében ügyvezetője törvényes alapon képviselheti, az előtársaság nevében - a Gt. 14-15. §-ban foglalt korlátozásokkal és a "bejegyzés alatt" toldattal - az ügyvezető szerződéseket köthet stb ... Véleményem szerint ez a korlátozó tendencia helytelen, a Gt. 15. § (1) bekezdés szerintem a korlátozott jogalanyiságot egyértelműen biztosítja."[3][4][5]
A magam részéről az 1997. évi Gt. 15. § (1) bekezdésének már idézett azon kitételéből, hogy "az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell alkalmazni" csak arra a következtetésre tudok jutni, hogy az előtársaságot a jogalkotó jogalanyisággal felruházta, s mivel a 15. § a)-d) pontjában (és más törvényi rendelkezésben) sem vonta meg e formációtól az eljárásjogi jogképességet, az előtársaság perjogi jogképességét valló jogalkalmazók "táborához" csatlakoztam.
A 2006. évi IV. törvény (Gt.) az előtársaság jogalanyiságával kapcsolatos vitákat igyekezett felszámolni. A Gt. 16. § (1) bekezdésének első mondata ugyanis kimondja: "A létrehozni kívánt gazdasági társaság cégneve alatt az előtársasági létszakaszában is jogképes. Az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell alkalmazni", a jogképességet korlátozó körülményeket pedig a törvény 16. § (1) bekezdésének a)-f) pontjai taxatíve felsorolják. Mindettől világossá válik, hogy az új törvényi rendelkezés az előtársaság jogképességét (és perképességét) a majdani társaságra vonatkozó szabályok szerint biztosítja, azaz a törvényi felhatalmazást megadja, és csak azon területeken hiányzik az előtársaság jogalanyisága, amelyeket a törvényszöveg külön nevesít.
Erre figyelemmel a Gt. 2006. július 1-jétől hatályos szövege szerint többé nem tehető kérdésessé az előtársaság perképessége, azaz az, hogy polgári peres és nemperes eljárásokban félként szerepelhet. (Érdekes fejlemény, hogy az utóbbi időben egyre több törekvés irányul arra, hogy az előtársasági működés kereteit tágítsa. A közelmúltban nyert például megfogalmazást a Pécsi Ítélőtábla Cgf.V.30.100/2006/2. számú döntésében, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény előírásai nem zárják ki, hogy az előtársaság tagjai a társasági szerződést saját elhatározásukból módosítsák azzal, hogy a módosítás hatálya a cégbejegyzést követő napon áll be. (BDT 2006/10. szám, 158. jogeset)

1.2.3. A megszűnt társaság

A jogalanyiság kérdéskörében kiemelt fontosságú a gazdasági társaság megszűnésével kapcsolatban előálló helyzet elemzése.
Ismeretes, hogy amint az ex nunc hatályú konstitutív cégbejegyzés keletkezteti a gazdasági társaságokat, úgy jogi értelemben vett megszűnésük is a cégjegyzékből való törléssel következik be.
Igaz ez arra az esetre is, amikor a felszámolási eljárás befejeztekor a felszámoló bíró a cég megszűnését végzésében kimondja.
Az 1997. évi CXLV. tv. (régi Ctv.) szabályozása alapján a felszámolt cég törlése nem a felszámolást befejező, a céget megszüntető végzés jogerőre emelkedésével, hanem a cégbíróság által erre alapítottan hozandó, ex nunc hatályú törlő végzéssel következett be. A Legfelsőbb Bíróság 5/19 99. számú polgári jogegységi határozatában elvi éllel mondta ki, hogy a cégek a törlésről rendelkező végzés keltének hatályával törlendők a cégjegyzékből, azaz a törlés (a cég és jogalanyiságának valódi megszűnése) a cégbírósági törlő végzés meghozatala napjával történik, nem lehet valamely egyéb bírósági vagy társasági aktusra visszamenőleges hatályú. A Ctv. 28. §-a ugyanis egyértelműen kimondta, hogy a cégjegyzékbe bejegyezni kért adat - így az adat törlését foganatosító bejegyzés is - a cégjegyzékbe történt bejegyzéssel, a bejegyzés napjával válik hatályossá, és ezalól csak a Ctv. 30. § (2)-(3) bekezdésében foglalt, taxatíve felsorolt cégadatok képeztek kivételt. Miután ezek között a cég törlése nem szerepelt, a törlés sem lehetett ex tunc hatályú, még akkor sem, ha a cég megszűnését felszámolást befejező bírósági végzés, vagy a fantommá vált cég törlését elrendelő jogerős törvényességi felügyeleti végzés rendelte el, s még kevésbé, ha az a társaság legfőbb szervének végelszámolást befejező határozatán alapult.
A 2006. évi V. törvénnyel megállapított új Ctv. a fenti szemléletet (ellentmondásossága folytán) elvetette, a cégjegyzéki adatok bejegyzési időponthoz fűződő hatályossága helyett más időpontokat helyez előtérbe.
A cégjegyzékben továbbra is feltüntetést nyer a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés meghozatalának az időpontja. A Társasági törvény, cégtörvény 2006. című könyvben írtak szerint ... "A cégalapítás bejegyzésekor a cég, illetve a cégjegyzékadatok ezzel az időponttal, ex nunc hatállyal jönnek létre. A cégjegyzékben vezetett adatok változása esetén a cégjegyzékbe történő bejegyzés ugyancsak konstitutív hatályú, mivel a bejegyzés ténye teszi jogszerűvé azt a jogi aktust, amelyre a bejegyzés vonatkozik, ugyanakkor ebben a körben fő szabályként az ex tunc, az adott módosításra visszamenőleges hatály érvényesül. A cég az elhatározott változásnak megfelelően folytatja működését. A korábban hatályos szabályozás ennek ellenére nem az összes, egymással összefüggő adatváltozás esetében állapította meg a visszamenőleges hatályosságot, így azok bejegyzése során a gyakorlatban eltérő hatályossági időpontok kerültek feltüntetésre a cégjegyzékben ... Az új Ctv. ezért nem rendelkezik az egyes adatok bejegyzésének hatályossági időpontjáról, az már nem része a cégjegyzéknek. Ehelyett a cégjegyzék a végzés meghozatalának időpontja mellett az adott cégjegyzékadatra vonatkozó végzés közzétételének napját, mint releváns időpontot tünteti fel. Az 1. sz. társasági jogi irányelv szerint ugyanis, mivel harmadik személyek a közzététellel szereznek tudomást a cégjegyzékbe történt bejegyzésről, a bejegyzett adatra jogot alapítani csak a közzétételt követően lehet. Ebből a szempontból a cégbejegyzésnek, illetve a változásbejegyzésnek a hatálya harmadik személyekkel szemben a közzététel napján áll be.[6]
Az egyes adatváltozás hatályosságának megjelölése helyett az új Ctv., ha valamely adatot illetően jogi jelentősége van annak, hogy a bejegyzést megalapozó jogviszony mikor jött létre, vagy mikor szűnt meg, a cégjegyzék adott rovatában szerepelteti ezt az adatot is"...

A fenti indokokból a felszámolási eljárás befejezésével - ha az a cég megszüntetésével járt - a Ctv. 26. § (2) bekezdése értelmében a felszámoló bíróság megszüntető végzésének jogerőre emelkedésének napjával kell törölni a céget. (Ez egyébként elektronikus úton, automatikusan következik be.)

A végelszámolást követő törlésnél ilyen ex tunc hatályú törlésről nincs szó a Ctv.-ben, a cégjegyzék 26. rovatában azonban szerepeltetendő a végelszámolás befejezésének időpontja.

A megszüntetési eljárás [Ctv. 89-93. §] kapcsán a Ctv. 26. § (1) bekezdés e) pontja értelmében az eljárás kezdő időpontja és befejezése szintén cégjegyzéki adat, és logikus lenne, hogy a jogerős megszüntetést kimondó végzés jogerőre emelkedésének időpontjával történjék meg a végzés végrehajtását szolgáló, és a Ctv. 62. § (3) bekezdése szerint fellebbezéssel és felülvizsgálattal nem is támadható törlés elrendelése, ilyen kifejezett rendelkezést azonban - sajnos - a Ctv. nem tartalmaz.

A cégjegyzékből törölt cég - akár végelszámolás, akár felszámolás, akár jogerősen befejezett megszüntetési eljárás alapján került erre sor - jogalanyiságát elveszti, azaz jogképessége megszűnik.
Nem szerepelhet többé jogviszonyok alanyaként, nem lehetnek jogai és nem vállalhat kötelezettségeket, perképessége is megszűnik, azaz törlésétől kezdve peres vagy nemperes eljárásban félként nem vehet részt. Ez azzal jár, hogy ellene hitelezői többé nem kezdeményezhetnek eljárást esetlegesen kifizetetlenül maradt követeléseik miatt, de arra sincs lehetőség, hogy a törölt cég uratlanul maradt - a likvidációs eljárásból "kifelejtett" - vagyontárgyának sorsát pótlólag rendezze, vagy behajtatlan követelését beszedje. A törölt cég peres vagy nemperes polgári eljárásban félként nem vehet részt, és a már folyamatban lévő ilyen eljárásokban is elveszti perképességét. Az eljárásokat meg kell szüntetni, kivéve, ha a perképességét vesztett peres fél tekintetében jogutódlás állapítható meg.

1.2.3.1. A peres fél megszűnésével kapcsolatos döntések

A Baranya Megyei Bíróság 5. Gf. 40.025/1999/3. számú perében (CDT II.3.) tett megállapítás szerint a városi bíróság tévedett, amikor érdemben bírálta el a kereseti kérelmet. A kereseti kérelem előterjesztésekor - gazdasági társaságok perbenállására tekintettel - cégkivonat beszerzésével kellett volna a felek perbeli jogképességét vizsgálnia, és a felperesi jogképesség hiányát észlelve a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítania. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 251. § (1) bek. értelmében teljes egészében hatályon kívül helyezte, és a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján - utalással a 130. § (1) bek. e) pontjára - megszüntette.
A Fővárosi Bíróság 57. Pf.26.981/1997/4. számú döntésében (CDT I.37.) kimondta, hogy amennyiben adat merül fel arra, hogy a gazdasági társaságot a cégjegyzékbe nem jegyezték be, a peres eljárásban be kell szerezni a cégbíróság határozatát a jogképesség vizsgálata miatt.
A Pest Megyei Bíróság 7.P.22.607/1995/2. sz. döntése (CDT XIV.72.) értelmében az alperes jogutód nélküli megszűnése perképességének elvesztését és a per megszüntetését eredményezi.
A Csongrád Megyei Bíróság 1.Gf.40.115/1996/2. számú határozata (CDT VI.13.) szerint ha a felszámolás alatt lévő gazdasági társaságot a bíróság jogerős végzésével jogutód nélkül megszünteti, a társaság - jogképessége hiányában - peres eljárásban nem lehet fél, és a per megszüntetésének van helye.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Gf.15-99-040153/2. számú végzésében (CDT XVI.12.) ugyanerre a következtetésre jutott. Ezt az álláspontot foglalta el a Legfelsőbb Bíróság Cgf.VII.32.860/2000/5. számú, és a Gf.VII.32.459/2001/4. számú eseti döntésében is.
A magunk részéről a fentieket csak azzal kívánjuk bővíteni, hogy a kellően szakszerű és gondos bírói eljárás megköveteli, hogy a gazdasági társaságok, illetve konstitutív hatályú cégbejegyzési kötelezettséggel érintett cégek keresetindítása illetve beperlése esetén az eljáró bírónak a Pp. 50. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a keresetlevél kézhezvételekor meg kell vizsgálnia, hogy a cégjegyzéki adatok szerint a felperes(ek) és az alperes(ek) perbeli jogképességgel rendelkeznek-e. Ha a bírónak ehhez a cégbírósággal összekötött számítógépes kapcsolat nem áll rendelkezésre, akkor evégből a cégbíróságnál célszerű tájékozódnia. E tevékenységnek a tárgyalás előkészítéséhez elengedhetetlenül hozzá kell tartoznia. Csak így kerülhető el, hogy olyan bírói döntések szülessenek, amelyeket hosszas eljárás után fellebbviteli vagy felülvizsgálati szakban perképesség hiánya miatt helyeznek hatályon kívül a per megszüntetése mellett. Az is elfogadhatatlan, hogy a jogerőre emelkedett döntés végrehajtása során derüljön ki, hogy a marasztaláskor sem létezett már az alperes.
Kétségtelen, hogy az utóbbi időben elterjedt gyakorlat, szerint a gazdálkodó szervezetek peres és nemperes (pl. fizetési meghagyásos) eljárásaiban a bírák elvárják a felperestől (kérelmezőtől), hogy az alperes (kérelmezett, kötelezett) 30 napnál nem régebbi cégkivonatát csatolja. Amennyiben ezt nem teszi, hiánypótlási felhívásban, elutasítás terhe mellett kötelezik erre.
Nem vitás, hogy a fentiekben elmondottak folytán igen fontos a felek jogképességének vizsgálata, az előtársaság jogalanyiságának ismeretében azonban nem lehet kizárólagos elvárás a cégkivonat szolgáltatása. Ráadásul a sematikus cégkivonat-kérés megdrágítja (olykor feleslegesen) az igény érvényesítését a jogosult számára. A természetes személyek pereiben sem kér az eljáró bíró hatósági igazolást (a kereset "befogadása" feltételeként) az alperes vagy a kötelezett létezéséről, lakcíméről.
A kielégítő megoldás az lenne, ha minden polgári ügyszakos bíró rendelkezésére állna az országos cégnyilvántartási rendszerbe való betekintés lehetősége, így a bíró (jegyzője, fogalmazója, bírósági ügyintéző stb.) előkészítő feladatai során rutinszerűen ellenőrizhetné a cégként működő felek adatait és ez nem okozna felesleges időveszteséget és többletköltséget. Kétség esetén pedig megalapozott hiánypótlási felhívás keretében hívhatná fel az eljárást kezdeményező felet ellenfele - vagy éppen a saját - jogalanyiságának (például előtársasági létszakának) igazolására. Remélhetőleg a bírósági eljárás elektronizálásának küszöbön álló bővítésével ez a probléma hamarosan megoldódik.

1.2.4. A perképesség vizsgálatával kapcsolatos fontosabb jogesetek

A peres felek perbeli jog- és cselekvőképességét a bíróságnak az eljárás egész folyamata alatt hivatalból vizsgálnia kell a Pp. 50. § (1) bekezdése alapján.

Egy konkrét jogesetben például (BH 1997/544.) a felülvizsgálati eljárásban derült fény arra, hogy az alperesi pénzintézet megyei igazgatósága - az alapszabályának rendelkezése szerint - csupán képviseleti jogosultsággal rendelkezett, önálló jogi személyiséggel nem, ezért a perbeli jogképességgel nem rendelkező alperesi igazgatósággal szemben a pert meg kellett szüntetni.
A Legfelsőbb Bíróság a Pf.V.23.003/1997. számú (BH 2001/521.) fellebbviteli eljárásban tényként állapította meg, hogy az APEH területi szerveit (megyei igazgatóságait) sem jogszabály, sem annak felhatalmazása alapján más rendelkezés nem nyilvánította jogi személlyé. Így a megyei igazgatóságok polgári jogi jogképesség hiányában polgári perben félként nem járhatnak el. [Megjegyzendő, hogy a 2002. évi LXV. tv. 1. § (3) bekezdése időközben jogi személyiséggel ruházta fel az adóhatóság területi szerveit.]
A Csongrád Megyei Bíróság 1.Gpkf.40.196/1995/2. számú határozata (CDT VI.10.) kifejti, hogy a Pp. 48. § értelmében a perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illetnek és kötelezettségek terhelhetnek. A polgári jogi rendelkezések értelmében egyebek között a jogi személy jogképes. [Ptk. 28. § (3) bek.]
A Ptk. 30. § (1) bek. szerint ha jogszabály vagy - annak felhatalmazása alapján - az alapító határozat vagy okirat másként nem rendelkezik, a jogi személy szervezeti egysége (gyáregysége, fiókja, telepe, üzeme, irodája, helyi kirendeltsége vagy csoportja, alapszerve, szakosztálya stb.) nem jogi személy. A (2) bek. szerint a szervezeti egység vezetője az egység rendeltetésszerű működése által meghatározott körben a jogi személy képviselőjeként jár el. (Jogszabály, alapító határozat, vagy okirat ettől eltérően rendelkezhet. A perbeli rt. fiókja (fióktelepe) a Ptk. és a Gt. rendelkezése folytán nem minősült jogi személynek, az alapító okirat pedig nem tartalmaz olyan rendelkezést, amellyel a Szegedi Igazgatóságot, mint fiókot jogi személyiséggel ruházná fel, s ezt nem is tehette volna jogszabályi felhatalmazás hiányában. Saját neve alatt ezért a perben az rt. fióktelepe félként nem szerepelhetett, figyelemmel azonban a Ptk. 30. § (2) bek.-ben foglaltakra "a Szegedi Igazgatóság által képviselt M. Rt." elnevezés alatt érvényesíthette volna az igényét. (Hasonló a helyzet egyébként a MÁV Rt. vagy az OTP Bank Rt. esetében is.)
A perbeli jogképesség, a keresetindítási jogosultság szempontjából figyelmet érdemel a Hajdu-Bihar Megyei Bíróság Gf. 40.163/1998/2. számú döntése is. (CDT X.17.), amely a közös tulajdonú üzletrész kapcsán kimondja, hogy a résztulajdonosok a társasággal szemben egy tagnak számítanak, tulajdonosi jogaikat csak az általuk kijelölt képviselőjük útján gyakorolhatják. A hányadtulajdonost ebből következően a társasági határozat önálló megtámadási joga nem illeti meg.
A Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgf. 43.029/2005/2. számú határozata azt mondta ki, hogy eljárási képességgel (perképességgel) nem rendelkező költségvetési szerv törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére nem jogosult.

1.2.5. Alanyváltozások társasági jogi perekben

Az alábbiakban a társasági jogi perekkel kapcsolatos lényegesebb alanyváltozásokat taglaljuk, illetve vizsgálat tárgyává tesszük - perjogi szempontból - hogy bizonyos személyváltozások szükségessé teszik-e a változással kapcsolatos Pp.-beli konzekvenciák levonását.
Ennek a kérdéskörnek különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy a Pp. 61-62. §-ában foglaltak alkalmazásának elmulasztása lényeges eljárási szabálysértésnek számít és az elsőfokú döntés hatályon kívül helyezését vonhatja maga után. A jogutód perbelépése vagy perbevonása a Pp. 61. §-ában foglalt eljárás mellett kell történjen, az ott írtak betartásával. A jogutódlásnak, illetve a perbeli alanyváltozások precíz kezelésének azért is nagy a súlya, mivel kerülendő, hogy az érdemi döntés olyan személyt jogosítson fel vagy kötelezzen valamire, aki (amely) a határozathozatalkor már nem létezik. Ez érthető módon hiábavalóvá és végrehajthatatlanná teszi a perbíróság döntését.

1.2.5.1. Az előtársaság bejegyzése, vagy a bejegyzési kérelem elutasítása

Az előtárasasági lét a bejegyzésre váró társaságnak csupán egy korai létszakasza, amely állapot azzal jár, hogy az előtársaság korlátozott jogalanyisággal rendelkezik, tevékenységére nézve a Gt., de más jogszabályok is korlátozó rendelkezéseket tartalmaznak. A cégbejegyzés megtörténte ugyanakkor - noha kiteljesíti az előtársaság jogképességét - a személyben változást nem hoz. (Lásd az 1.2.2. pontban írtakat is.)
Az előtársaság perképességének elfogadása felvet egy további problémát.
El kell dönteni ugyanis, hogy abban az esetben, ha az előtársaság cégbejegyzése megtörténik, bekövetkezik-e perjogi értelemben vett változás a fél személyében, szükséges-e a jogutódlás megállapítása, egyáltalán beszélhetünk-e jogutódlásról.
Ahogyan a kiskorú nagykorúvá válásával személyisége kiteljesedik, mégsincs szükség ennek határozati rögzítésére, az előtársaság "nagykorúsítását" jelentő cégbejegyzés folytán a személyében beálló minőségi változás sem igényli azt. Egyetértünk a Baranya Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiumának 3/2001. (VII. 6.) számú kollégiumi ajánlásában (Céghírnök 2002/3. szám 12. oldal) kifejtettekkel. Az előtársasági ...sajátos jogalanyiság azt jelenti, hogy ha a cégbíróság a társaságot jogerősen bejegyezte, az előtársasági jelleg megszűnik, és a társaság külön eljárás nélkül teljes értékű gazdasági társaságként folytathatja a tevékenységét, a bejegyzett gazdasági társaság nem jogutódja az előtársaságnak, annak ellenére, hogy Sárközy Tamás kifejezését használva "csendes, burkolt pszeudó jogutódlás" mégiscsak bekövetkezik. Ezt a csendes jogutódlást támasztja alá az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. 9. §-ának (7) bekezdése, amikor kifejezetten kimondja, hogy az előtársaságot terhelő, a cégbejegyzést követően teljesítendő adókötelezettségeket a bejegyzett társaság teljesíti, továbbá felel az előtársaságként teljesített vagy teljesíteni elmulasztott kötelezettségekért, továbbá gyakorolja annak jogait. Az előtársasági időszakban kötött szerződések a végleges társaság taggyűlésének jóváhagyására nem szorulnak".... ..."Arra figyelemmel, hogy az előtársaság a társaságnak egy létszakasza, a társaság bejegyzése esetén a jogutódlás megállapítására nem kerülhet sor, a már megindított perekben a "b. a." jelzést törölni kell."
Ezt a felfogást erősíti a Gt. 16. § (2) bekezdésében írt azon szabály, amely kimondja, hogy a társaság bejegyzésével az előtársasági létszakasz megszűnik, és az alatti kötött jogügyletek a társaság jogügyeleteinek minősülnek. Ilyenkor tehát a társaság és az (eredetileg előtársaság) ügyében eljáró bíróságnak sincs különösebb perjogi teendője. A bejegyzést elnyert fél természetesen e körülményt köteles az eljáró bíróság tudomására hozni, a bíróságnak pedig ettől kezdve az eljárásban végleges nevén ("b. a." toldat nélkül) kell érintkeznie a féllel, és így kell őt szerepeltetnie határozataiban is.
Más a helyzet, ha a cégbíróság a bejegyzési kérelmet jogerősen elutasítja. A Gt. 16. § (2) bekezdése értelmében ilyenkor az előtársaság (a tudomásszerzést követően) további jogokat nem szerezhet, kötelezettségeket nem vállalhat és köteles működését haladéktalanul megszüntetni. Ez azt jelenti, hogy korlátozott polgári jogi jogképességét és teljes polgári eljárásjogi jogképességét (perképességét) elveszti, így a perben többé félként nem szerepelhet.
Az 1997. évi Gt. 15. § (2) bekezdésének, és az új Gt. 16. § (2) bekezdésének van azonban egy lényeges eltérése. Míg az előbbi a bejegyzési kérelem még nem jogerős elutasítása esetére is elrendelte az előtársasági működés azonnali megszüntetését, sőt a régi Ctv. 26. §-ának (2) bekezdése az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás fellebbezése esetére külön is kimondja, hogy e jogorvoslat a működési kötelezettség megszüntetésére nézve nem halasztó hatályú, Gt.-nél más a helyzet.
A Ctv. (a 2006. évi V. tv.) 45. § (2) bekezdése a régi Ctv. 26. § (2) bekezdésével azonosan fogalmaz, amikor kimondja a hiánypótlási eljárás lefolytatása nélküli elutasítás tekintetében: ... "A végzés ellen benyújtott fellebbezésnek a cég működése megszüntetésére vonatkozó kötelezettség tekintetében nincs halasztó hatálya." A működés megszüntetésének kötelezettségét azonban az anyagi jogszabály - a Gt. - deklarálja, a Gt. 16. §-ának (3) bekezdése azonban ezt nem az elsőfokú elutasító végzéshez, hanem a jogerős elutasításhoz köti. A jogszabályszöveg szerint ugyanis "Ha a gazdasági társaság cégbejegyzési kérelmét jogerősen elutasítják, az erről való tudomásszerzést követően az előtársaság további jogokat nem szerezhet, kötelezettségeket nem vállalhat, és köteles működését haladéktalanul megszüntetni." (Az új szöveg alapján az is megállapítható, hogy az előtársaság az elsőfokú elutasító végzés birtokában még nyugodtan tovább tevékenykedhet, és jogképességének elvesztése csak az elsőfokú döntés fellebbezés hiányában bekövetkező, vagy a másodfokú helybenhagyó végzés folytán beálló jogerőre emelkedéséről való értesülés időpontjában történik meg.)
Noha a gazdasági működés, a társaság üzleti jellegű jogviszonyai tekintetében praktikus, a jogképesség megszűnése szempontjából nem szerencsés ez a megfogalmazás.
Helyesebb lett volna a jogalanyiság elvesztését az elutasító végzés jogerőre emelkedéséhez (mint konkrét időponthoz) kötni, a működés beszüntetésének kötelezettségét pedig ettől különválasztva, valóban a tudomásszerzéshez rögzíteni.
Ettől függetlenül azonban leszögezhető, hogy a jogerős elutasítással (illetve a tudomásszerzéssel) az előtársasági létszakasz és az előtársaság korlátozott jogalanyisága, jog-, és perképessége megszűnik, e vonatkozásban ugyanis az anyagi jog irányadó, és a Ctv. 45. § (2) bekezdésének utolsó előtti mondatába foglalt, és az anyagi jogi szabályhoz nem illeszkedő normaszöveg - e részében - alkalmazhatatlanná válik, megszűnt ugyanis az a jogintézmény, amelyre visszautal.
Mindenesetre az megállapítható, hogy a cégbejegyzési kérelem jogerős elutasítása kapcsán a peres eljárás, melyben az előtársaság peres félként szerepelt, a Pp. 111. § (1) bekezdése alapján félbeszakad, mivel az előtársaság ipso iure megszűnik. Nincs azonban akadálya a tagok perbelépésének, illetve perbevonásának. A már idézett kollégiumi ajánlás szerint ..."A társaság tagjainak perbelépésével, illetve perbevonásával kapcsolatban a Pp. 61-65. §-ának alkalmazhatóságát kell vizsgálni. Az anyagi jogi jogutódlás három esetcsoportban következik be:[7][8]
a) a fél halála;
b) jogi személyek egyesülése vagy megszűnése;
c) egyéb jogutódlás (például alanycsere, engedményezés, tartozásátvállalás).
A társaság tagjai hagyományos, klasszikus értelemben nem tekinthetők a megszűnt előtársaság (vagy akár a megszűnt társaság) jogutódjának. Perbevonásuk, illetve perbelépésük anyagi jogi alapját a Gt. 15. §-ának (2) bekezdése adja meg, mely szerint a vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért a tagok (részvényesek) a gazdasági társaság megszűnése esetén irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni. Így a Gt. VI. fejezete analóg alkalmazásával a tagok perbevonhatók, s ebben az esetben - amennyiben az előtársaság alperesi pozícióban szerepelt - az alperes személyében változás következik be.[9]
(A Legfelsőbb Bíróság a BH 1991/327. számú eseti döntésében kimondta, hogy változás következik be az alperes személyében, ha a per folyamán a gazdasági munkaközösség megszűnik, és a felperes a követelést a volt gazdasági munkaközösség tagjaival szemben kívánja érvényesíteni.)"
Hasonló helyzetet eredményeznek a 2006. évi IV. törvény 16. § (3) és (4) bekezdésében deklarált tagi, illetve vezető tisztségviselői helytállási kötelezettségek. A megszűnt előtársaság vagyona által nem fedezett kötelezettségekért a tagok, illetve - ha ez nem elég - az ügyben eljárt vezető tisztségviselő(k) kötelesek helytállni, így az előtársaság helyett e személyek vonhatók perbe.
A Gt. 15. § (2) bekezdésében foglalt új rendelkezése, amely az előtársasági lét eltitkolásával kötött jogügyleteket a bejegyzési kérelem elutasítása esetén az alapítók együttesen kötött jogügyleteinek minősíti, szintén alanyváltozásra vezethet, ha eredetileg a "valódi" társaságnak hitt előtársaság volt az alperes. Ilyen esetben szintén módot kell adni arra, hogy a félbeszakadás megszüntetésével a felperes az alapítókat perbevonhassa.

1.2.5.2. A peres fél személyének helyesbítése

Konkrét jogesetben a M. Rt. Soproni Igazgatósága kérte hitelezőként az alperessel szemben a fizetési meghagyás kibocsátását, majd az alperesi ellentmondás folytán a per felperesévé vált. Az eljárás későbbi szakában a jogi képviselő bejelentette, hogy a felperes az M. Rt., e jogi személynek a fióktelepe a Soproni Igazgatóság, amely jogosult az rt. jogi képviseletének ellátására. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.20.489/1996. (BH 1999/216.) sz. döntésében leszögezte, hogy bár a felperes eredeti megjelölése kétségtelenül tévesen történt, ennek helyesbítése azonban nem minősül jogutódlásnak, és a bíróság általi tudomásulvétele sem igényelt külön határozati formát. A felperes személyének pontosítása tehát nem ad alapot a Pp. 61-62. §-ában foglaltak alkalmazására. Ezt a gondolatmenetet természetesen alkalmazandónak tartjuk az alperesre nézve is.

1.2.5.3. Az engedményezés

A Ptk. 328. § (1) bek. értelmében a jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja, ezt nevezzük engedményezésnek. Nincs helye engedményezésnek a jogosult személyéhez kötött, valamint az olyan követelések vonatkozásában, amelyek engedményezését jogszabály kizárja.
A társasági jogi perek legnagyobb részében az engedményezésre nincs mód, mivel a perek megindítása - mint például a társasági szerződés felülvizsgálata vagy a kizárás iránti pereknél - személyhez kötött. Előfordulhat azonban olyan percsoport, amelynél az engedményezés szerepet játszhat, például a társaságok és tagjaik (volt tagjaik) közötti elszámolási perekben, ahol a követelés marasztalásra irányul. Emiatt az engedményezéssel kapcsolatos perjogi teendőket célszerű feltérképezni.
A Ptk. 328. § (3) bek. értelmében a követelés átruházásáról a kötelezettet értesíteni kell, ettől kezdve ugyanis jogszerűen csak az engedményező helyébe lépett új jogosultnak, az engedményesnek a kezeihez teljesíthet. A Ptk. 329. § (1) bek. szerint az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is. Az engedményezés további részletes szabályait a Ptk. 329-331. §-ai határozzák meg. Az anyagi jogi szabályozásból egyértelműen leszűrhető, hogy az engedményezéssel a jogviszonyban jogutódlás következik be, ami azzal jár, hogy ha erre per alatt kerül sor, akkor ennek perjogi konzekvenciáit le kell vonni.
A felperes helyére lépő engedményes önkéntes perbelépése esetén a bíróság a Pp. 62. § (1)-(2) bek. szerint jár el, a jogelődnek a perből való elbocsátása tárgyában határozathozatala előtt a felet akkor is meghallgathatja, ha hozzájárulásra nincs szükség. [A felperesi jogutód önkéntes perbelépéséhez egyébként a Pp. 61. § (2) bek. szerint a felperes hozzájárulása szükséges.]
A bíróságnak a perbevitt követelés engedményezése folytán a Pp. 61-62. § alapján fellebbezhető végzéssel (Pp. 65. §) kell megállapítania a jogutódlás következtében beállott perbeli alanyváltozást, azaz engedélyezni az engedményes felperes perbelépését és az eredeti felperes perből való elbocsátását. Ennek elmaradása lényeges eljárási szabálysértés, és hatályon kívül helyezési ok. (Így döntött a Legfelsőbb Bíróság is egy konkrét ügyben - lásd a BH 2001/587. számú jogeseteként közölt Gf.VIII.30.174/2001. sz. döntést.)
A Pp. 62. § (3) bek. értelmében a jogutód a perből elbocsátott jogelőd helyébe lép, a jogelőd elbocsátásáig végzett perbeli cselekmények és az addig meghozott határozatok vele szemben is hatályosak. A Pp. 62. § (4) bekezdése azt is deklarálja, hogy akkor, ha a jogelődöt a perből nem bocsátják el, a jogutód a perben a jogelőd pertársaként vesz részt.

1.2.5.4. Tartozásátvállalás

Társasági jogi perekben az engedményezésnél is ritkábban fordul elő a tartozásátvállalás miatti alanyváltozás, erre is elszámolási vitákban van elvileg lehetőség, hiszen a társasági jogi perek legtöbbjében a jogszabály konkrétan és kógensen megszabja az alperes személyét az eljárásban.
A tartozásátvállalásra az engedményezéssel kapcsolatos perjogi teendők vonatkoznak, értelemszerűen azonban - mivel itt az alperesi pozícióban történik alanycsere - a felperest igen érzékenyen érinti az alperes kiléte, az, hogy az eredeti adósa helyett jelentkező új kötelezett személye elegendő biztosítékot jelent-e a kielégítésre. Emiatt írja elő a Ptk. 332. § (1) bekezdése, hogy a tartozásátvállaláshoz a jogosult hozzájárulása szükséges, és a Ptk. 332. § (2) bekezdése szerint ez a hozzájárulás a tartozásátvállalással beálló jogutódlás előfeltétele. Ha a tartozásátvállalás a per folyamán következik be, a Pp. 61-62. § és 65. § szerint meghozandó és az alperes személyében a jogutódlást megállapító, külön fellebbezhető végzést kell hozni. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy az alperesi jogutód önkéntes perbelépéséhez mindkét fél hozzájárulása szükséges, ha a jogutódlás oka tartozásátvállalás, a jogelőd (eredeti) alperest pedig kérelmére, az ellenfél hozzájárulásával a perből el kell bocsátani.

1.2.5.5. A fél halála

A természetes személy fél halála a peres eljárás félbeszakadását eredményezi. A Pp. 111. § (1) bekezdése értelmében ha valamelyik fél meghal (társasági jogi perekben ez csaknem mindig a felperes, de a volt tagok közötti, megtérítési igény érvényesítése miatt indult, vagy elszámolási vitában a meghalt fél alperesi pozícióban is lehet), az eljárás a jogutód perbelépéséig vagy perbevonásáig (Pp. 61-62. §) - ha a jogviszony természete szerint a jogutódlás nem kizárt - félbeszakad.
A félbeszakadást a bíróságnak külön fellebbezhető végzéssel kell megállapítania a Pp. 112. § (4) bekezdése értelmében, megjegyzendő azonban, hogy a bíróság e határozatához nincs kötve, azt maga is megváltoztathatja.
A kizárási pernél a Gt. 48. §-ának (3) bekezdése a félbeszakadás megállapítását nem tiltja, ha azonban figyelembe vesszük, hogy a kizárási per indoka, hogy a társaság céljának elérését veszélyeztető tag tagsági viszonyát megszüntesse, e tagsági viszony pedig a halál tényével már a Gt. 99. § g) pontja és az 1997. évi Gt. 117. § (1) bekezdés c) pontja alapján megszűnik kkt., bt. és közös vállalat esetében, e megszűnt tagsági viszony további, bíróság általi megszüntetése értelmetlen volna.
Kérdés, hogy a kizárási perben mi lesz az eljárás sorsa, ha a kizárandó tag a perindítást követően meghal? Véleményem szerint a tagkizárás olyan konkrét személyhez fűződő igény, amelyben jogutódlás nem képzelhető el, ezért az ilyen perben nem félbeszakadás megállapításának, hanem a Pp. 157. § a) pontja szerinti permegszüntetésnek van helye.
A kft. természetes személy tagjának tagsági viszonya is megszűnik a tag halálával, noha ezt a Gt. kifejezett rendelkezéssel nem mondja ki, azonban a Ptk. vonatkozó szabályaiból kitűnik, hogy a természetes személy halálával vagyonjogi jogviszonyokban jogképességét elveszti.
Miután a kizárási keresetben előterjesztett igény értelmében azt kérik a bíróságtól, hogy a tag személyében rejlő ok - az általa tanúsított magatartás - miatt a társaságból való kizárásával a tagi viszony megszüntetését biztosítsa, s ez az igény a tag halála révén természetes úton beteljesedett, a halál ténye okafogyottá teszi a kizárási pert.
Igaz, hogy a tag jogutódaként (ha az üzletrész átszállását a társasági szerződés nem zárja ki) örököse taggá válik, ez azonban nem jelent egyúttal a kizárási perben is jogutódlást. A kizárási perben csakis a meghalt taggal szembeni kizárási pert kezdeményező társasági határozatról, a keresetben megjelölt indokok és tényállás alapján dönthet a bíróság.
A meghalt tag örökösére a kereset nem terjeszthető ki a Gt. 48. § (2) bekezdése szerinti keresetváltoztatás, illetve más ténybeli indokra való áttérés tilalma miatt. Ha az örökössel szemben is kizárási pert kívánnak kezdeményezni, akkor vele szemben az ő saját személyében rejlő okra hivatkozással a társaságnak új kizárás kezdeményezését kell elhatároznia, és ennek alapján új pert indítania. Emiatt a kizárási perben az alperes halála esetén alanyváltozás nem lehetséges, ha az üzletrész átszállását a társasági szerződés nem tiltja, s még kevésbé akkor, ha az üzletrész átszállását a társasági szerződés a Gt. 128. § alapján kizárja.

1.2.5.6. A tag jogutódlás melletti megszűnése

A jogutódlás melletti megszűnést átalakulásnak nevezzük.
A társasági jogi pereknél igen gyakori jelenség, hogy a gazdálkodó szervezet tag más cégformába átalakul, ezáltal személyében változás következik be. A gazdasági társaságok egymás közti átalakulását a Gt. VI. fejezete szabályozza, megadva a társasági formaváltás, az egyesülés, a szétválás sajátos szabályait. Az egyes cégformákra irányadó anyagi jogszabályok a cégformák közötti átalakulások speciális eseteit is rendezik, többnyire a Gt. szabályozására visszautalva. A szövetkezet, a vállalat gazdasági társasággá átalakulhat, az egyéni cég (azaz a cégjegyzékbe bejegyzett egyéni vállalkozó) szintén átalakulhat egyszemélyes kft.-vé vagy rt.-vé. A gazdasági társaság átalakulhat közhasznú társasággá, és az egyéb cégformáknál is számos sajátos átalakulási lehetőség van: a régi típusú szövetkezetnél részleges átalakulás; az erdőbirtokossági társulat vagy a vízgazdálkodási társulat más ilyen társulattal egyesülhet vagy szétválhat, és a társadalmi szervezeteknek is vannak ilyen lehetőségeik. Az új típusú szövetkezeteknél összeolvadás, beolvadás, szétválás, kiválás és kft.-vé vagy rt.-vé való átalakulásra is mód van.
A témánk szempontjából kiemelt fontosságú gazdasági társaságok átalakulása (mint gyűjtőfogalom) háromféle jogutód nélküli megszűnési módot takar: a szűkebb értelemben vett átalakulást, amely csak egyszerű társasági formaváltást jelent (például egy betéti társaság kft.-vé alakul át); az egyesülést, amely szerint két vagy több gazdasági társaság fúziójából egyetlen közös jogutód keletkezik, és a szétválást, melynél a kiinduló cégből két vagy több új társaság jön létre.
Az átalakulással kapcsolatos felelősségi kérdésekkel a későbbiekben még foglalkozunk (lásd az 1.2.6.6. pontban írtakat), de az alanyváltozások szempontjából az alábbiak ismertetése idekívánkozik:

1.2.5.6.1. A társasági formaváltás

Az egyszerű cégforma-váltást jelentő átalakulás jogutódlással járó megszűnést jelent, azaz a jogelőd társaság cégjegyzékből való törlésével azonos időpontban bejegyzik "quasi új" cégként az átalakulással keletkező jogutód társaságot. Az átalakulással történő megszűnés és keletkezés mindkét cég (az átalakulást elhatározó és a létrejövő) cégjegyzékéből kitűnik, mivel a jogelőd törlésénél a jogutódra (nevét és cégjegyzékszámát feltüntetve) utalni kell, azaz a törölt jogelőd cégmásolatának 22. rovatában a jogutód adatai megjelennek. A jogutód bejegyzése szintén a jogelődre utalással történhet, azaz a jogutód cégjegyzékének 16. rovatában a jogelőd neve és cégjegyzékszáma olvasható. E két cégjegyzéki adatot figyelve a cégmásolatból (cégkivonatból) megállapítható, ha egy bejegyzett cég jogutódlás mellett szűnt meg, illetve keletkezett.
Az átalakulás bejegyzése ex nunc hatállyal történik, az előtár-sasági működés ilyenkor tilos. A gazdasági társaság iratain (így peres beadványain is!) és a megkötött jogügyletek során köteles volt jelezni az átalakulás folyamatban létét az 1997. évi Gt. 60. § (4) bekezdésének szabálya szerint. Ez a szabály a 2006. évi Gt.-ből elmaradt, az azonban továbbra is javasolható, hogy az átalakulás folyamatban létére az üzleti partnereket az átalakuló társaság figyelmeztesse. A bejegyzési folyamatok gyorsasága miatt egyéb aktusra - véleményünk szerint - nincs szükség. Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság az átalakulással megszűnő társaságnak jogutóda a Gt. 67. § (1) bek. értelmében. A jogutódot illetik meg a jogelőd jogai, és terhelik a jogelőd kötelezettségei (munkajogi értelemben is), és a jogelőd hatósági engedélyeinek jogosultja is az átalakulással keletkező társaság lesz. [Más kérdés, hogy amennyiben az engedélyre jogosultság feltételeinek a jogutód már nem felel meg (például előírt cégforma esetén, vagy vagyoni minimum-elvárásoknak nem tud eleget tenni), akkor az engedélyre való jogosultsága az átalakulással megszűnik. Ettől eltekintve azonban a jogutódlás minden más vonatkozásban teljes.]
A társasági formaváltás a fél személyében bekövetkezett alanyváltozást jelent, ezért a Pp. 61-62. és 65. § alapján a jogutódlást és a változást a felek személyében perben végzéssel meg kell állapítani, ennek elmaradása lényeges eljárást szabályértés.

1.2.5.6.2. Egyesülés

Az egyesülés a gyűjtőfogalomként kezelt átalakulásnak azon esetköre, melynél két vagy több társaság eggyéválásával egyetlen jogutód keletkezik. Az egyesülésnek két alfaja van, a beolvadás és az összeolvadás. Beolvadásnál a beolvadó társaság(ok) egy másik, úgynevezett "átvevő" társaságba fuzionálnak, úgy, hogy a beolvadó társaság megszűnik, és az őt befogadó "átvevő" társaság a beolvadással többnyire együttjáró személyi és vagyoni bővüléssel megváltozott minőségben folytatja tevékenységét. A beolvadás cégbejegyzése ex nunc hatállyal, valamennyi érintett cégnél egy időben történik. A beolvadással megszűnő cég (cégek) cégjegyzékében szintén (lásd az előző pontot) feltüntetik a jogutód (átvevő) társaság nevét és cégjegyzékszámát, és az átvevő társaság változásbejegyzésének konstans része a beolvadó (jogelőd) társaságok neve és cégjegyzékszáma.
Az összeolvadás úgy történik, hogy az összeolvadó cégek mindegyike megszűnik (a jogutódra hivatkozással törlik e cégeket), és belőlük egyetlen "quasi új" társaság jön létre, mely az előbbieknek jogutóda, és cégjegyzékében szerepeltetni kell azon jogelődök nevét és cégjegyzékszámát, melyekből keletkezett.
Az egyesülés valamennyi esetkörére igaz, hogy a beolvadással módosult átvevő társaság, illetve az összeolvadással létrejött jogutód a beolvadásban illetve összeolvadásban részes társaságoknak jogutóda éppúgy, amint azt a társasági formaváltásnál az 1.2.5.6.1. pontban leírtuk, és ennek megfelelően - ha ez peres eljárás alatt következik be - végzésben meg is kell állapítani a jogutódlást és az alanyváltozást.

1.2.5.6.3. Szétválás

A szétválás folyamata az egyesülésnek éppen a fordítottja: egyetlen társaságból két vagy több jogutód keletkezik. Ennek is két alfaja van: a kiválás és a különválás.
Kiválásnál a kiinduló (jogelőd) társaság tagjainak egy része a cégvagyon egy részével megválik az eredeti társaságtól. Ez a jogelőd megváltozott feltételek mellett továbbműködik (cégjegyzé-kében a kiválással bekövetkezett egyéb változások mellett a kiválással keletkezett cég nevét és cégjegyzékszámát is be kell jegyezni). A kiválással keletkező társaságot "quasi új" cégként jegyzi be a cégbíróság, de cégjegyzékében a kiinduló (jogelőd) társaság nevét és cégjegyzékszámát feltünteti. (Kiválásnál természetesen sor kerülhet arra is, hogy nem egy, hanem több "quasi új" társaság keletkezik az eredeti formában továbbműködő társaság mellett.)
A Gt. 86. § (2) bekezdése értelmében kiválásra sor kerülhet úgy is, hogy a "kiinduló" társaságtól megváló tag (tagok) a társasági vagyon egy részével más, már működő társasághoz, mint átvevő társasághoz csatlakoznak, ilyenkor tehát a beolvadás és a kiválás előírásai együttesen alkalmazandóak.
Különválásnál (mely az összeolvadás ellentettje) a kiinduló (jogelőd) cég megszűnésével egyidejűleg két vagy több "quasi új" jogutód cég keletkezik. A jogutódok cégjegyzékébe a jogelőd nevét és cégjegyzékszámát be kell jegyezni, a különválással, annak folytán törölt jogelőd cégjegyzékében pedig valamennyi jogutód nevét és cégjegyzékszámát fel kell tüntetni.
A szétválás minden esetkörében nehézséget jelent a jogutódlás tisztázása. A szétválás alapját ugyanis a Gt. 83. §-ának (4)-(5) bekezdésében szabályozott szétválási szerződés képezi, amely szerződés - éppúgy, mint egy vagyonközösség megszüntetési szerződés - tartalmazza a társasági vagyon felosztását a szétváló társaság tagjai (részvényesei) között és a felosztás elveit, valamint ehhez kapcsolódóan a szétváló gazdasági társaság egyes jogutódait megillető jogok és kötelezettségek megosztását, illetve a vagyonmegosztás arányát, ezek a szerződési rendelkezések azonban legtöbbször további értelmezésre szorulnak, ha konkrét jogviszony tekintetében kutatjuk a jogutód személyét.
Az egyes konkrét jogviszonyok tekintetében a szétválási szerződés tartalmazhat eligazítást arra nézve, hogy az adott jogosultság, vagy kötelezettség vonatkozásában melyik jogutód társaság bír legitimációval, illetve kivel szemben lehet az igényt érvényesíteni. A Gt. 85. § (1) bekezdése kimondja ugyanis, hogy a szétváló társaság vagyonmegosztás előtt szerzett jogainak érvényesítésére a szétválás után az a jogutód jogosult, amelyhez az adott jogot a szétválási szerződés telepítette. A szétváló társaságnak a szétválás előtt keletkezett kötelezettségeiért - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a szétválási szerződés rendelkezése szerint felelnek a jogutódok.
Ha valamely vagyontárgyról, igényről a szétválási szerződésben nem rendelkeztek, vagy az csak utóbb vált ismertté, a vagyontárgy, igény vagy annak ellenértéke (érvényesítési joga) valamennyi jogutód társaságot a vagyonmegosztás arányában illeti meg. (A vagyonmegosztás arányának a szétválási szerződésből, illetve a szétválásról a Cégközlönyben két ízben is megjelentetett hirdetmény [Gt. 79. § (5) bek.] szövegéből ki kell derülnie.)

Ha a kötelezettségről a szétválási szerződésben nem rendelkeztek, vagy az csak a megállapodást követően válik ismertté, a jogutód gazdasági társaságok (ideértve a szétválás után megmaradó társaságot is) felelőssége egyetemleges. [Gt. 85. § (3) bek.]

A szétválási szerződésben nevesített követelést elsősorban azzal a jogutóddal szemben kell érvényesíteni, amelyhez az adott kötelezettséget a szétválási szerződés a vagyonmegosztás folytán telepítette. Ha e kötelezettségét a jogutód nem teljesíti, valamennyi jogutód felelőssége egyetemleges. (Az ilyen pernél tehát a felperesnek célszerű úgy eljárni, mint a kkt. elleni keresetindításnál, azaz a szétválási szerződésben megjelölt kötelezettet I. rendű alperesként érdemes feltüntetni, azzal, hogy a II-III. stb. rendű alperesként perbevont további jogutódokat csak arra az esetre kéri marasztalni, ha az I. rendű alperestől a tartozás nem hajtható be.) A jogutódok egymás közötti viszonyában az elszámolás alapja a szétválási szerződésben írt vagyonmegosztási rendelkezés, ilyen rendelkezés hiányában pedig a vagyonmegosztás aránya a Gt. 85. § (4) bekezdése értelmében. (E szabály értelemszerűen a jogutódok esetleges megtérítési perében lehet jelentős abban az esetben, ha valamelyik jogutód kénytelen volt helytállni egy, a szétválási szerződés szerint más jogutódhoz telepített kötelezettségért.)
Az ismertetett szabályokból leszűrhető, hogy a szétválás esetén a jogutód személyének megállapítása nem egyszerű. Amennyiben valamely peres eljárás alatt, félként érdekelt személynél következik be az alanyváltozás, nem maradhat el a jogutódlás tényének és a jogutód személyének a Pp. 61-62. § és 65. § szerinti vizsgálata és megállapítása az előbbiekben ismertetett elvek szerint.

1.2.5.7. Alanyváltozás végrehajtási szakban

Megjegyzendő egyébként a jogutód melletti megszűnés kapcsán, hogy nem ritkán előfordul az is, hogy a fél személyében bekövetkező változás a peres eljárás jogerős befejezte után, a végrehajtási szakban következik be. Ilyenkor a végrehajtó az iratokat beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz a jogutódlás megállapítása iránt, s ha ez (nemperes eljárásként) jogerősen megtörtént, az így megállapított személlyel (személyekkel) szemben folyik tovább a végrehajtás. (Vht. 39. §)

1.2.6. A megszűnt társaság maradvány-vagyona és fennmaradt kötelezettségei

A Ctv. 94. §-ának (1) bekezdése szerint ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, ha a cég nem fizetésképtelen, és a cégre vonatkozó jogszabály eltérő rendelkezést nem tartalmaz, végelszámolásnak van helye. E rendelkezés azt jelenti, hogy a felszámolás elrendelésének és a megszüntetési eljárásnak [Ctv. 89-92. §] (a régi hivatalbóli törlési eljárásnak) eseteit kivéve végelszámolást kell lefolytatni. A végelszámolás, melynek részletes szabályait a cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény VIII. fejezete adja meg, arra szolgál, hogy a jogutód nélkül megszűnni kívánó cég tartozásait rendezze, kinnlevőségeit behajtsa, vagyontárgyainak további sorsát rendezze, mégpedig úgy, hogy a teljes körben számbavett tiszta maradvány-vagyonát a tulajdonosok között, az általuk kötött vagyonmegosztási megállapodás alapján felossza. Az eljárást a végelszámolónak választott, a vezető tisztségviselőkkel egy tekintet alá eső személy végzi, aki jogszerű eljárásáért felelősséggel tartozik.
Ha a végelszámolást befejezte, vagyonfelosztási javaslatát, a zárómérleget és a zárójelentést elkészítette és ezt a társaság legfőbb szerve elé terjesztette, e fórum előtt születik meg a végső döntés, mely a megszűnő cég vagyonának sorsát végképp rendezi. E megállapodás a legfőbb szerv ülésén résztvevő tagok alkufolyamatának eredménye, végeredményben az általuk a záródokumentumok ismeretében kötött egyezséget tartalmazza. A végelszámolás befejeztével kérhető a cég cégjegyzékből való törlése, és ezzel az valóban jogutód nélkül megszűnik. A végelszámolási eljárás című könyv (Gál-Kiss-Ujvári, HVG-ORAC 2001. 187-188. oldal) szerint ..."A jogutód nélküli megszűnés azonban a törölt cég személyiségének folytatás nélküli megsemmisülését jelenti, de nem jár együtt azzal, hogy azok a jogviszonyok, melyeknek részese volt, hasonlóképpen elenyésszenek. A végelszámolás lényege éppen az, hogy a megszűnő cég jogviszonyait számbavegyék, azokat, melyek végleg lezárhatóak, lezárják, azoknál pedig, ahol erre valamilyen okból nincs mód, megszervezzék a jogfolytonosságot. Ez történik a vagyonfelosztásnál akkor, ha egyes - a cég vonatkozásában fennálló - jogviszonyban tartozásátvállalás vagy engedményezés következik be, a cég bizonyos követeléseit fak-torálják, a jogokkal vagy követelésekkel érintett vagyontárgyakat értékesítik, vagy a tagok között e jogokkal illetve követelésekkel együtt felosztják. Ezekben a vagyonfelosztási ügyletekben mindig meghatározandó, hogy az adott jogügyletben a megszűnő cég utóda ki lesz, ugyanis a megszűnést követően az adott jogviszonyban ő lép a cég helyére. Erre tekintettel megállapítható, hogy a jogutód nélküli megszűnés valójában csak a cég személyiségére vonatkozik, a vele kapcsolatos jogviszonyok legtöbbjében a jogutódlás - az alanycsere - fennáll. Éppen ezért olyan fontos a jól kidolgozott vagyonfelosztási megállapodás (határozat), mivel ez adja az alapdokumentációt ahhoz, hogy a cég jogviszonyaiban, pereiben a személyváltozás igazolható legyen."
A fentiekből következik, hogy a cég törlése nem okvetlenül jár együtt a per megszüntetésével, ha ugyanis a végelszámolás során, - vagyis a jogalany megszűnése előtt - kötött megállapodás értelmében a perbevitt követelést a tagra engedményezték, vagy a vagyonfelosztási egyezség értelmében a tag a végelszámoló társaság kötelezettségét - az arra előírt szabályok szerint - átvállalta, a permegszüntetés helyett a perbeli alanyváltozás jogkövetkezményei a (Pp. 61-62. §-ai) alkalmazandóak.
Hasonló helyzet előállhat a cég tartós fizetésképtelensége folytán indult felszámolási eljárásban is. A Csongrád Megyei Bíróság 1.Gf.40.069/1996/2. számú döntése (CDT VI.15.) értelmében a felszámolási eljárás befejezésekor az adós társaság megszüntetésével egyidejűleg a bíróság végzésében a hitelezőkre engedményezheti a megszüntetett társaság követeléseit. Az engedményes a már folyamatban lévő peres eljárásban a megszűnt cég jogutódjaként érvényesítheti igényét. A perben a jogutódlást és az alanycserét ilyenkor is meg kell állapítani.
Előfordul azonban mind a végelszámolás, mint a felszámolás során, hogy valamely jogosítványt, vagyontárgyat követelést vagy éppen tartozást "kifelejtenek" a likvidációs folyamatból, és a cég törlése anélkül történik meg, hogy ezek jogi sorsát rendezték volna. Arra is van példa, hogy a törölt cég aktívája vagy passzívája csak a cég törlése után válik ismertté, amikorra a cég a törlés folytán jogképességét már elvesztette.
Mindennek lehetősége fokozottan fennáll a fantommá lett cégek megszüntetési eljárása (Ctv. 89-92. §) révén, miután ilyenkor mindig olyan cégekről van szó, melyek székhelyükön, telephe-lyükön, fióktelepükön nem lelhetők fel, tagjaikkal, képviselőikkel nem vehető fel a kapcsolat, mert ismeretlen helyen tartózkodnak. Az ilyen cég könyvviteli nyilvántartása, cégiratai is fellelhetetlenek. E cégeknek jellemzően szinte mindig marad kifizetetlen adósságuk, s gyakran gazdátlanná váló vagyontárgyuk is. Ezen vagyontárgyak jogi sorsát hivatott rendezni (ha nem is teljeskörűen) a Ctv. IX. fejezetében szabályozott vagyonrendezési eljárás.

1.2.6.1. A vagyonrendezési eljárás

Vagyonrendezési eljárást lehet - kérelemre - lefolytatni, ha a cég jogutód nélküli törlését követően olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa. Az eljárást a törölt cég volt hitelezője, volt tagja (részvényese), illetve az kérheti, akinek az eljárás lefolytatásához jogi érdeke fűződik, mivel az általa megjelölt vagyontárgyra vonatkozóan követelése áll fenn. [Ctv. 119. § (1) és (4) bek.]
Az eljárást - amely speciális polgári nemperes eljárás - a törölt cég utolsó bejegyzett székhelye szerint illetékes megyei bíróságnál lehet kezdeményezni, és a fenti körülményekre vonatkozó (a törölt cég, a vagyontárgy azonosításához szükséges) adatok megjelölésén túl csatolni kell a kérelemhez mindazon okiratokat is, amelyekkel a vagyontárgy létét, tulajdoni helyzetének rendezetlenségét, illetve a kérelmező követelésének fennállását kívánja igazolni a kérelmező. [Ctv. 119. § (4) bek.]
A bíróság az eljárást csak akkor rendeli el, ha a vagyontárgy holléte, és az, hogy a törölt cég tulajdonában állt, megállapítható, és az is valószínűsíthető, hogy értéke az eljárási költségeket fedezi majd.
Ha a vagyontárgy értéke (az értékesítéséből várhatóan befolyó összeg) az eljárás költségeire a feltételezések szerint nem lesz elegendő a bíróság a kérelmet elutasítja, egyben a vagyontárgyat a kérelmező, több kérelmező esetén pedig a kérelmezők közös tulajdonába adja.
Ha a kérelmező a vagyontárgyra természetben nem tart igényt, az a Ptk. szabályai szerint uratlan vagyonnak minősül a Ctv. 120. § (2) bekezdése szerint.
A vagyonrendezési eljárás lefolytatásának elrendelése esetén a bíróság a felszámolók névjegyzékéből vagyonrendezőt jelöl ki, aki hirdetményi eljárás révén megkísérli az igényjogosultak felkutatását és a vagyontárgyat - fő szabály szerint - értékesíti, majd vagyonfelosztási javaslatot nyújt be a bírósághoz. (Ctv. 123. §)
A vagyontárgy értékesítése egyébként mellőzhető abban az esetben, ha az eljárás résztvevői ezt közösen kérik, és megelőlegezik, illetve viselik az eljárás valamennyi költségét (beleértve a vagyonrendező díját is). Ilyenkor a kérelmező (kérelmezők) tulajdonba kapják a kérdéses vagyontárgyat. [Ctv. 122. § (2) bek., 123. § (3) bek.]
Vagyonrendezési eljárásnak hivatalból van helye akkor, ha közhiteles vagy közérdekvédelmi célból vezetett nyilvántartást vezető szervezet bejelenti, hogy a nyilvántartásában valamely vagyontárgy tekintetében a törölt cég tulajdonosként szerepel. [Ctv. 119. § (5) bek.] Ebben az esetben is csak akkor rendelhető el a vagyonrendezési eljárás lefolytatása, ha a vagyontárgy ténylegesen fellelhető. Ha azonban holléte nem ismert, a bíróság az eljárás megindításának mellőzésével elrendeli a vagyontárgynak a nyilvántartásból való törlését. [Ctv. 120. § (3) bek.]
A Ctv. 119. § (1) bekezdése szerint a vagyonrendezési eljárást alapvetően a fantommá lett és megszüntetési eljárás kapcsán törölt cégek utóbb előkerült vagyontárgyai jogi sorsának rendelkezésére vezették be. A Ctv. 124. § értelmében azonban akkor is kérhető a vagyonrendezési eljárás elrendelése, ha a végelszámolás vagy a felszámolási eljárás lefolytatása és a cég törlése után kerül elő olyan vagyontárgy, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa, és arról a végelszámolási, illetve a felszámolási eljárásban nem rendelkeztek.
A vagyonrendezési eljárás szabályait elemezve arra a megállapításra juthatunk, hogy az egyáltalán nem ad megoldást a törölt cégek utóbb előkerült, rendezetlen sorsú vagyontárgyainak döntő részére. Önmagában az a körülmény, hogy csak a törölt cég tulajdonát képező vagyontárgyakra folytatható le az eljárás, kizárja e körből a törölt céget illető igényeket, követelésekét, mindazt, ami eredetileg a törölt cég vagyonába tartozott, de nem volt (vagy még nem volt) tulajdonának tárgya.

A vagyonrendezés jól látható, hogy lényegében két célt szolgál: ne maradjon ténylegesen meglévő, gazdátlan vagyontárgy, ennek valamilyen módon tulajdonost kell találni, továbbá ne legyen a közhiteles és közérdekvédelmi célból vezetett nyilvántartásokban nem létező személyek tulajdonaként nyilvántartott vagyontárgy. Utóbbi esetkör kizárólag a közhitelesség céljait szolgálja [lásd a fentebb ismertetett Ctv. 120. § (3) bekezdésében foglaltakat].

A ténylegesen lefolytatott vagyonrendezési eljárás szabályai sem fordítanak figyelmet az igénybejelentők jogcímeire, igényeik terjedelmére. Ezek körében lényegében nincs rangsorolás, a vagyonrendezési eljárás nem pótolja a megszüntetési eljárás miatt elmaradt végelszámolást vagy felszámolást, és nem kívánja valamiféle "póthagyatéki" eljárás szellemében folytatni az egyszer már - bár hiányosan - lezárt végelszámolást vagy felszámolást.
A vagyonrendezési eljárás során kizárólag az kapja a vagyontárgyat, vagy ellenértékét, aki az eljárás során jelentkezik. Az értékesítésből befolyt, és a költségek levonása után fennmaradó összeg a törölt cégnek az eljárásban bejelentkező hitelezőit illeti [Ctv. 122. § (3) bek.]. Ha ilyen hitelező nincsen, vagy a vagyontárgy ellenértéke a hitelezői igényeket meghaladja, az összeg a volt tagok (részvényesek) között osztandó fel a létesítő okirat rendelkezése szerint, vagy (ha ilyen az általános előírástól eltérő rendelkezést a törölt cég alapdokumentuma nem tartalmazott) akkor a cég törlésekor fennállott tagi részesedésük arányában. A Ctv. 122. § (4) bekezdésének utolsó mondata azonban külön hangsúlyozza, hogy a felosztásnál azok a tagok részvényesek), akik igényt nem jelentettek be, figyelmen kívül maradnak.

Ez a rendelkezés jól példázza, hogy a vagyonrendezési eljárás célja nem az, hogy a gazdátlanul maradt vagyontárgynak jogos tulajdonost keressen, csupán az, hogy valamilyen tulajdonost találjon, aki akár tényleges, jogszerű igényét meghaladóan is tulajdonhoz juthat, vagy jogalap nélkül gazdagodik a vagyontárgy ellenértékével.

A jogalkotó célja ezzel valószínűleg az, hogy a valóban fellelhető, törölt cég maradvány-vagyonát képező vagyontárgyakhoz olyan valódi (akár nem teljes mértékben jogos) tulajdonost állítson, aki azután - mint létező, jogalanyisággal rendelkező személy - a többi igényjogosult által már beperelhető lesz. (Az ilyen perben azonban a vagyonrendezési eljárással felmerült költségeinek arányos részét nyilvánvalóan beszámíthatja ellenfele követelésébe.)
A vagyonrendezési eljárásban a tárgyául szolgáló vagyontárgy értékesítésekor az azt megszerző árverési vevő, illetve a vagyontárgy természetbeni kiadását a költségek átvállalásának árán is igénylő kérelmező (hitelező, egyéb igénybejelentő) tulajdonjogát az eljárást lezáró bírói határozat állapítja meg, és szükség szerint rendelkezik az új tulajdonos tulajdonjogának a közhiteles vagy közérdekvédelmi nyilvántartáson történő átvezettetéséről is. [Ctv. 122. § (1) bek. utolsó mondata, 123. § (2)-(4) bek.]

Mint láttuk, a vagyonrendezési eljárás számos esetben nem jelent megoldást a törölt cég vagyona jogi helyzetének rendezésére nézve. Így például a jogutód nélkül megszűnt cég követelése, igénye, vagy a fel nem lelhető vagyontárgya tekintetében, továbbá akkor sem képes jogcímet szolgáltatni az érdekeltnek, ha a vagyontárgy értéke az eljárási költségeket nem fedezi, kiadását azonban a kérelmező elhárítja.

Csupán látszatmegoldást jelent akkor is, ha a vagyonrendezés alá vont vagyontárgy értékesítése nem sikerül, és természetbeni kiadását a kérelmező sem igényli. Ezekben az esetekben a Ctv. 120. § (2) és (6) bekezdése kizárólag az ingatlanokra ad elfogadható megoldást: az eljárás alá vont ingatlan állami tulajdonba vételét rendeli el. Az egyéb, ingó vagyontárgyakra a Ptk. ingatlan vagyontárgyakra irányadó szabályait vonatkoztatja, vagyis azok szabadon elbirtokolhatóak. (Ptk. 127. §) Problémát jelent azonban ez az olyan ingóságok esetében, amelyeknél a tulajdonjog megszerzéséhez valamely közhiteles vagy közérdekvédelmi célból vezetett nyilvántartáson történő átvezetésre is szükség van. Ilyenkor a tulajdonjog megszerzésének igazolása továbbra is éppolyan gondot okoz, mint a vagyonrendezési eljárás törvénybeiktatása előtti időszakban. Ezért számba kell venni, hogy milyen lehetőségek vannak a megszüntetési, végelszámolási vagy felszámolási eljárás kapcsán törölt cégek után fennmaradt, és a vagyonrendezés alá nem vonható, vagy azzal nem tisztázható jogállású vagyonelemek tekintetében.

1.2.6.2. A végelszámolásban (felszámolásban) figyelembe nem vett és a vagyonrendezéssel nem tisztázható jogállású vagyontárgyak

A likvidációs eljárásokat lezáró megegyezésből, határozatból kimaradt vagyontárgy jogi sorsa - mint láttuk - meglehetősen bizonytalan lehet. Ugyanez áll a megszüntetési eljárás kapcsán törölt cégek után fennmaradó aktívákkal. A megszüntetési eljárás lényege ugyanis éppen az, hogy - miután a cég "fantommá" vált, azaz székhelyén, telephelyén, fióktelepén nem lelhető fel, tisztségviselőivel kapcsolat nem vehető fel, a felkutatásukra illetve a működés törvényességének helyreállítására tett kísérletek kudarcot vallottak, könyvviteli anyagainak holléte nem deríthető fel, nincs lehetőség arra, hogy bármelyik likvidációs eljárást lefolytassák. Emiatt törvényszerű, hogy az ilyen cég kifizetetlen tartozásait még csak számba sem veszik, és igen gyakran ingóságai maradnak (például társasági részesedések, bankszámláján tetemesebb pénzösszeg) s nem ritkán ingatlan-nyilvántartási tulajdonában ingatlan is szerepel.
A cégjegyzékből törölt cég azonban jogképességét és perképességét elveszíti a törlés tényével, így vagyontárgyai státusának utólagos rendezésébe a törölt céget már nem lehet többé bevonni, és ha a dilemma a vagyonrendezési eljárás révén sem oldható fel, más lehetőség után kell nézni.

Ha a törölt társaság tagjai fellelhetők és hajlandóak a megállapodásra, nincs akadálya annak, hogy a vagyontárgyra nézve a végelszámolási vagyonfelosztási egyezségüket kiegészítsék.

Ilyenkor azonban véleményünk szerint e megállapodást a megszűnt cég irataihoz pótlólag be kell csatolni. A Legfelsőbb Bíróság egy végelszámolással megszűnt betéti társaság tagjai által érvényesített biztosítási szerződésből eredő követeléssel kapcsolatos perben kimondta, hogy a felperesek, mint a betéti társság egykori tagjai érvényesíthetik a megszűnt betéti társaságot megillető jogokat, így a még a társaság által peresített követelés anyagi jogosultjaiként beléphettek a perbe és a maguk javára érvényesíthették a követelést. (Pfv.VIII.21.680/1997.) A végelszámolással megszűnt társaság tagjai - miután a cégvagyon a hitelezők kielégítését biztosította - akadálytalanul feloszthatták a maradványvagyont, és ezt megtehették volna az utóbb felmerült vagyontárggyal is, ha arról a törlés előtt tudomást szereznek. Ezért nem kifogásolható, ha vagyonfelosztási megállapodásukat erre nézve kiegészítik, illetve az igényérvényesítésre ennek alapján lépéseket tesznek. Ezzel szemben felszámolással megszűnt cégnél a helyzet gyakorlatilag megoldhatatlan, hiszen itt a likvidációs eljárás már befejeződött, ráadásul úgy, hogy a hitelezők (vagy egy részük) részben vagy teljesen kielégítetlen maradt.
Tudomásunk szerint van olyan álláspont, amely ilyenkor a bírósági - felszámolást befejező - határozat kiegészítését látja szükségesnek, s ilyen határozatok olykor születnek is. (A Pp. és a Cstv. hatályos szabályaival ezek a döntések vajmi kevéssé támaszthatók alá.) Kétségtelen azonban, hogy a felszámolási ügyekben eljáró bírák által folytatott azon gyakorlat, hogy a póthagyatéki eljárás analógiájára az eljárást befejező végzésük kiegészítésével döntenek az utólag előkerült cégvagyon hitelezők közötti felosztásáról, még mindig méltányosabb, mint az egyes hitelezők, vagy a felszámolással megszűnt társaság tagjának igényérvényesítése.
A hatályos jogszabályok alapján nem látom lehetetlennek ugyanis egy olyan kereset indítását a felszámolási eljárásban bejelentkezett kielégítetlen hitelező részéről, amelyet a felszámolásból kimaradt vagyontárgyat birtokában tartó személy (akár pénzintézet) ellen indít, s amelyben a vagyontárgy kiadására kéri kötelezni a birtokost. Mivel a felszámolási eljárás befejeződött, nincs olyan jogszabály, amely a hitelezői rangsorral, illetve az arányos kielégítéssel kapcsolatos előírások betartására kötelezné a hitelezőt. Ezért teljes, a felszámolási eljárásban kielégítetlenül maradt követelése erejéig érvényesítheti igényét, és nem kell más hitelezőkre tekintettel lennie. (Ez a megoldás azonban ellentétes az általános hitelezővédelmi elvárásokkal. Remélhetőleg e problémát a Cstv. vagy a Gt. legközelebbi módosítása megnyugtatóan meg fogja oldani.)[10]
A Legfelsőbb Bíróság Pf.VI.23.317/1996. számú eseti döntésében úgy foglalt állást, hogy a felszámolás folytán hitelezői igények kielégítése nélkül megszűnt betéti társaság - hitelezőnek nem minősülő - tagja nem jogutódja a társaságnak és így nem jogosult érvényesíteni a megszűnt társaságot megillető követelést. A betéti társaság követeléseit csak a felszámoló érvényesíthette volna a felszámolási eljárás ideje alatt, ennek befejeződését és a társaság megszűnését követően azonban erre már nincs mód.
(A Pfv.VIII.21.680/97. és a Pf.VI.23.317/96. számú eseti döntést a jogi személy megszűnésével kapcsolatos kérdésekről szóló cikkében dr. Wellmann György ismertette a Gazdaság és Jog c. folyóirat 2002/9. számának 13. oldalán.)
Bizonyos esetekben megoldást jelenthetnek "A végelszámolási eljárás" című könyvben (HVG-ORAC 2001., 188-189. oldal) említettek is: "Olyankor, ha a teljesítés (amelyre a végelszámolási egyezség elkészítésekor nem gondoltak - a szerk.) valamelyik volt tag, vagy a volt végelszámoló kezéhez megtörtént, vagy az újonnan előkerült vagyontárgy minden különösebb hatósági aktus nélkül birtokba, illetve tulajdonba vehető, nincs baj, feltéve, hogy a társaság volt tagjai fellelhetők, és köztük vita nincsen. Ilyenkor ugyanis a vagyonfelosztási megállapodás (határozat) felosztási elvei és arányai szerint történik az új vagyontárgy megosztása a tulajdonosok között, vagy pedig köztük ilyen arányok szerint közös tulajdon keletkezik, melynek megosztására a Ptk.-ban írtak (147-149. §) irányadóak" ... "Ha valamelyik tulajdonos ismeretlen helyre távozott, az őt illető rész bírói letétbe helyezhető, ez ugyanis teljesítésnek minősül, így a többi tagtárs jogszerűen megállapodhat egymás között. Ha nem tudnak megegyezni, véleményünk szerint az sem kizárt, hogy ilyen jogvitát a bíróság előtt kezdeményezzenek. Az igaz, hogy a megszűnt cég peres félként már nem szerepelhet, hiszen törlésével jogalanyiságát elvesztette, annak viszont nincs akadálya, hogy a megosztással elégedetlen tag többi volt tagtársa vagy a vagyontárgyat birtokában tartó tag vagy más személy ellen forduljon, kérve annak megállapítását (ha ez netán vitás), hogy a vagyontárgy a megszűnt cég tulajdona, s az a volt tagokra a vagyonfelosztási döntésben megszabott elvek szerinti arányban kell átszálljon. Egyúttal a tulajdonközösség megszüntetése is igényelhető.
Ugyanígy járhatnak el a volt tagok akkor, ha az utólag felbukkant vagyontárgy kívülálló birtokában van, aki azt - miután nem kíván jogosulatlan személynek teljesíteni, netán a vagyontárgy tulajdonjogát is vitatja - nem hajlandó kiadni. A megszűnt cég tulajdonosai - mint az érintett vagyontárgyra vonatkozó tulajdoni jogviszonybani jogutódok - közösen jogosultak fellépni, azaz semmi akadálya annak, hogy a vagyontárgy kiadását felperesi pertársaságban követeljék"... "Tekintve, hogy a törölt cég tulajdonának helyzete nagyon hasonló a szétválás körében szabályozott, a szétválási szerződésből kifelejtett vagyontárgyakéval, a sorsuk rendezésére irányuló előírások analóg alkalmazása szerintünk indokolt."
A fenti fejtegetést kiegészíthetőnek tartom azzal, hogy a megszűnt cég tulajdonosai (a volt tagok) felperesi pertársasága [mégpedig a Pp. 51. § a) pontja szerinti kényszerű pertársasága] szükségszerű is az előbbi "igényperben", ha a hivatalból törölt cég tagjai érvényesítenek igényt (ilyenkor ugyanis vagyonfelosztási megállapodásuk a törlés előtt nem is lehetett); továbbá akkor, ha a vagyonfelosztási határozat (egyezség, megállapodás) konkrét felosztási arányokat nem határoz meg. Önálló fellépés ugyanis álláspontom szerint csak akkor lehetséges, ha akár a létesítő okiratból, akár a likvidációs döntésből megosztási hányad, arány a likvidációs maradványvagyonra egyáltalán megállapítható. A Legfelsőbb Bíróságnak a BH 1996/475. számú eseti döntéseként megjelent Pfv.V. 20.726/1995. számú határozata szerint például a tag a gazdasági munkaközösség vagyonának felosztásakor reá eső rész erejéig léphet fel a gazdasági munkaközösség követelésének behajtása érdekében.
Az tehát minden további nélkül megállapítható, hogy a cég törlésével jogképessége és személyisége (jogalanyisága) megszűnik, s a törölt cég tagjai e személyiségnek nem folytatói, nem jogutódai. Azokban a jogviszonyokban azonban, amelyeknek a cég szereplője volt (tulajdoni, szerződési, kártérítési stb. kötelmekben), a törlés előtti vagyonfelosztási folyamatban született megállapodás vagy hatósági határozat, engedményezés, tartozásátvállalás stb. révén a cég tagja szinguláris jogutódi minőséget szerezhet, és annak sincs akadálya, hogy a konkrét jogviszonyokban e minőség megállapítását bíróságtól kérje. A jogutódlás tényének megállapíthatósága mindig a konkrét eset összes körülményeinek vizsgálatától, és az adott jogviszony jellegzetességeitől függ.

1.2.6.3. A megszüntetési eljárás alapján (illetve a korábbi szabályok szerint hivatalból) törölt cég maradvány-vagyona

Nehéz megfelelő megoldást javasolni a régi Ctv. 56-58. § alapján hivatalból törölt cég, illetve a 2006 évi V. tv. szerinti megszüntetési eljárás kapcsán törölt cég utólag előkerült vagyontárgyainak sorsára nézve, itt ugyanis szignifikáns jellemzője a szituációnak, hogy nem volt végelszámolási vagy felszámolási eljárás, azaz nem tudni, hogy az előkerült cégvagyon az összes tartozást fedezné-e, vagy sem. Tételes jogi szabályozás híján megoldás lehetne például, hogy a törölt cég hitelezője a vagyontárgy birtokosa ellen indítson keresetet a vagyontárgy kiadása iránt.
A fenti ügyekben igen nehezen megoldható probléma az alperes kérdése. A törölt cég ugyanis peres fél nem lehet, emiatt van szükség arra, hogy a törölt cég helyett a vagyontárgyat birtokló személyt vonják perbe. Ha az igényérvényesítés ilymódon nem oldható meg, csaknem lehetetlen "alperest kreálni" az esetleges keresetindításhoz. Konkrét esetben például a felperes tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét elutasító közigazgatási határozat jogszerűségét vitatta. Elsődlegesen a jogerős határozat megváltoztatását, tulajdonjoga bejegyzésének elrendelését, másodlagosan pedig a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezése mellett új eljárásra kötelezést kért.
A per első tárgyalásán megállapítást nyert, hogy a felperesi cég törlése iránti cégbírósági eljárás a kereset előterjesztése előtt megindult, és a per első tárgyalásakor már be is fejeződött. A felperesi cég törlésével ezért perbeli jogképessége már ekkor megszűnt. Az önkéntesen perbelépni szándékozó beltag felperesi pozícióban történő fellépésére a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget. Döntésében kifejtette, hogy a megszűnt felperesi bt. beltagja a gazdasági társaság jogutódjának sem a Ptk. sem a Gt. szabályai szerint nem tekinthető. A megszűnt gazdasági társaság tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének elrendelése eleve nem lehetséges. Ilyen igényt jogszerűen az önkéntesen perbelépni szándékozó beltag saját nevében sem terjeszthetett elő, reá nézve ugyanis a felülvizsgálni kért közigazgatási határozatok semmiféle rendelkezést nem tartalmaztak. A beltagnak a Gt. szerint maradhattak a bt. megszűnése után is jogai és kötelezettségei, ez azonban nem jelent jogutódlást és közigazgatási perben a bt. tulajdonjog bejegyzési kérelmét ő, mint a megszűnt bt. beltagja, nem tarthatja fenn. (Kpkf.V.29.239/1999. - KGD 2000/158.)
Ilyen esetben - miután a törölt cég tulajdonjogának bejegyeztetése végett lépéseket nem tehet, és a megszűnt cég tulajdonjoga nem is jegyezhető be, a helyzet pedig az 1.2.6.1. pontban ismertetettek szerint vagyonrendezési eljárással sem oldható meg -, legfeljebb azt tartom elképzelhetőnek, hogy a megszűnt társaság tagjai az ingatlan-nyilvántartási tulajdonos ellen indítanak keresetet, kérik annak megállapítását, hogy a törölt cég vagyonába tartozott a kérdéses ingatlan, továbbá, hogy a törölt cég vagyona a társasági szerződés és a Gt. vonatkozó rendelkezései szerint milyen arányban illette a tagokat, s hogy a perbeli ingatlan megszerzésére is ilyen arányban jogosultak. Egy ilyen döntés már megalapozhatja a tagok saját nevében történő igényérvényesítését az ingatlan tulajdonjogának megszerzése terén, noha kétségtelen, hogy a javasolt megoldás kifejezetten bonyolult és erőszakolt. Megnyugtatóan csak az rendezné a kérdést, ha törvényi rendelkezés a törölt cégek uratlanná vált vagyonával kapcsolatban e vonatkozásban is tartalmazna rendelkezést.

1.2.6.4. A végelszámolásban (felszámolásban) figyelmen kívül maradt kötelezettség és a megszüntetési eljárás folytán, illetve hivatalból törölt cég tartozásai

A végelszámolási eljárás befejezésekor előfordul, hogy a zárómérlegből, zárójelentésből és a vagyonfelosztásból véletlenül vagy szándékosan valamely kötelezettséget kihagynak. Az sem lehetetlen, hogy utólag olyan adósság válik ismertté, amelynek a sorsáról a végelszámolásban nem rendelkeztek. Igaz, hogy kellő gondosság mellett ez nem fordulhatna elő, ugyanis a végelszámoló kötelessége (melyért felelősséggel is tartozik) éppen az, hogy a megszűnő cég valamennyi kinnlevőségét beszedje, összes tartozását kiegyenlítse, s csak az így megmaradó vagyont ossza fel - a legfőbb szerv határozata, illetve a tagok által ennek keretei között kötött megállapodás előírásai szerint - a tagok között. Ha azt észleli, hogy a cégvagyon a tartozásokat nem fedezi, s ha a tagok - (elkerülendő a felszámolást, ami főként a jogi személyiség nélküli cégeknél gyakori magatartás) "a nullszaldóssá" váláshoz szükséges fedezetet magánvagyonukból önként nem bocsátják rendelkezésre), köteles a felszámolási eljárás megindítására.
E szabályok ellenére megesik, hogy a végelszámolás befejeződik, s a céget törlik annak ellenére, hogy valamely cégadósság kifizetetlenül marad.
A felszámolási eljárás, melyre a cég tartós fizetésképtelensége miatt kerül sor, csaknem mindig azzal jár, hogy a cég adósságainak tetemes részét nem tudják fedezni. Ilyen esetben általában több hitelező követelése is részben vagy egészében kielégítetlen lesz. A régi Ctv. szerinti hivatalbóli törlési eljárás, - jelenleg megszüntetési eljárás - melynek oka a cég "fantommá" válása, értelemszerűen együtt jár azzal, hogy a cég vagyoni viszonyainak számbavétele és rendezése nélkül szűnik meg, így adósságai is fennmaradnak. Helyzetét az előbbi két esetkörhöz hasonlítva az teszi sajátossá, hogy a fantommá lett cég tagjai, tulajdonosai, tisztségviselői sem lelhetők fel.
Az a körülmény, hogy az adós jogképességét s vele együtt perképességét a törlés tényével elvesztette, önmagában nem teszi behajthatatlanná a cég törlésekor még fennálló tartozásait. A hitelező számára ugyanis több lehetőség is marad. Ha a fantomcég tulajdonosait felderítette, velük szembeni tagi felelősségük, sőt ha többlettényállás állapítható meg vonatkozásukban a jogellenes megszűnés tekintetében, fokozott felelősségük alapján kérheti marasztalásukat (Például a Ctv. 93. § alapján). Szóba kerülhet a végelszámoló illetve a felszámoló kártérítési felelőssége, átalakulással történő megszűnésnél pedig a jogutód táraság mellett a volt tagok felelőssége is szóba jöhet, amint azt látni fogjuk. Erre tekintettel belátható, hogy a cég törlése a hitelező helyzetén annak ellenére sem ront, hogy eredeti adósának jogalanyisága megszűnt, mivel helyette keresetet indíthat más személyek ellen, vagy a már folyamatban lévő perben a tagokra (az egyes társasági formák konkrét szabályaira figyelemmel) keresetét kiterjesztheti. (Ilyenkor a törölt céggel szemben permegszüntetésnek van helye, és a helyette marasztalni kért tagok lépnek helyére a helytállási kötelezettségben a tagsági viszonyukra irányadó anyagi jogszabályok alapján és az ott meghatározott terjedelemben.)

1.2.6.5. Tagi felelősség a törölt cég tartozásaiért

A törölt társaság tulajdonosai (volt tagjai) cégük kifizetetlen tartozásaiért felelnek, mégpedig attól függően, hogy felelősségük a társaság fennállta alatt milyen volt.

1.2.6.5.1. Korlátlan tagi felelősség

Az 1997. évi Gt. 56. §-ának (1) bekezdése kimondta, hogy ha a tag felelőssége a társaság fennállása alatt a társasági tartozásokért korlátlan és egyetemleges volt (például kkt. tagjai; bt. beltagjai), a helytállási kötelezettsége a megszűnt társaság kötelezettségeiért is ilyen marad, a hitelező helyzete így nem romlik a társaság törlése után sem.
Az 1997. évi Gt. 54. § (1) bek. értelmében a társaság megszűnése esetén a megszűnő társaságot terhelő kötelezettségek alapján érvényesíthető követelések a társaság megszűnésétől számított öt év alatt évülnek el fő szabály szerint, de a tagi felelősség számításánál ezt az időt a tagsági viszony megszűnésétől kell számolni. Ha a korlátlanul felelős tag tagsági viszonya a cég törlése miatt, annak folytán szűnt meg, akkor az elévülési idő kezdete a törlő végzés meghozatalának napjával esik egybe, ha azonban a tagsági viszony valamely okból (például felmondás, közös megegyezés, kizárás miatt) már a törlés előtt megszűnt, az elévülési idő innentől számít.
Ez a szabály harmonizál az 1997. évi Gt. 97. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Eszerint ugyanis a táraságtól megváló tag - tagsági viszonya megszűnésétől számított öt évig - a többi taggal azonos módon felel a társaságnak harmadik személlyel szemben fennálló olyan tartozásáért, amely tagsági viszonya megszűnése előtt keletkezett.
Megjegyzendő, hogy a törölt cég olyan volt tagja, aki (amely) tagsági viszonyát még a társaság törlése előtt megszüntette, a tagsági viszony és a társaság megszűnése közötti időben keletkezett tartozásért nem felel, figyelemmel az 1997. évi Gt. 97. § (1) bekezdésének előbbiekben idézett szabályára, és arra, hogy az 56. § (1) bekezdéséből is kikövetkeztethetően e tag helyzete nem lehet hátrányosabb attól függően, hogy a társaságtól való megválását követően a társaság maga is megszűnik, vagy továbbműködik a tagra irányadó elévülési időn túl.
A törölt kkt.; bt. tagjait perlő hitelezőnek célszerű ugyan a törlést megelőzően kivált tagok személyét is ellenőrizni, de a társaságtól való megválásuk időpontját az öt éves elévülési idő fentiek szerinti számítása, és a követelés keletkezése szempontjából is ellenőrizni kell, hogy ne terjesszen elő a korábbi taggal szemben alaptalan keresetet, ennek ugyanis részleges pervesztessége folytán költségviselési kihatásai vannak.
Ha a korlátlanul felelős tagok valamelyikét egyetemleges helytállási kötelezettsége folytán a társasági szerződés veszteségviselési szabályainál nagyobb arányú marasztalás sújtotta, tagtársaival szemben megtérítési igénye támad [1997. évi Gt. 56. § (1) bek. második mondata], ez azonban külön perre tartozik. A Gt. fenti szabályainak célja ugyanis az, hogy a hitelező követelésének kielégítése mielőbb bekövetkezzen, azt ne hátráltathassa a tagok belső vagyonfelosztási és veszteségviselési nézeteltérésekből eredő elszámolási vitája.
A 2006. évi IV. törvénnyel megállapított Gt. az ismertetett szabályokat lényegében fenntartotta, azok egy fontos szempontból módosultak: a Gt. 68. § (1) bekezdésének 2006. július 1-jétől hatályos új szabálya úgy rendelkezik, hogy a jogutód nélkül megszűnt társaságot terhelő kötelezettség alapján fennmaradt követelés a társaság megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidő alatt érvényesíthető a volt tagokkal (részvényesekkel) szemben.
A 68. § egyebekben az 1997. évi Gt.-vel azonos szabályokat ad a megszűnt társaság tagjának utófelelősségére. (Lásd még a 2.7. pontban foglaltakat is.)

1.2.6.5.2. A korlátozott tagi felelősség

A társaság korlátozottan felelős tagja (részvényese) a jogutód nélkül megszűnt társaságot terhelő kötelezettségért felelősséggel tartozik az 1997. évi Gt. 55. § (2) bek. szerint, ezért a bt. kültagja, a kft. tag, a részvényes helytállási kötelezettsége is fennáll a társaság megszűnésétől számított öt éves elévülési idő alatt, ez a felelősség azonban csak a megszűnéskor felosztott társasági vagyonból neki jutó rész erejéig áll fenn. Ennyiben tehát helyzete nagyon hasonló az örökösnek a hagyatéki tartozásokért fennálló felelősségéhez.
Ha a társaság törlését követően az ilyen tag likvidációs hányadhoz (azaz a tagok között szétosztható maradványvagyon ráeső részéhez) nem jutott hozzá, akár azért, mert arra nem tartott igényt, akár azért, mert ilyen felosztható vagyon nem maradt, a társaság kielégítetlen tartozásaiért nem felel.
Más a helyzet, ha az egyébként korlátozottan felelős tag e jogállásával a hitelezőket megkárosítva visszaél. Az 1997. évi Gt. 56. § (3)-(4) bekezdése értelmében az ilyen tagok (részvényesek) korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. Az 1997. évi Gt. 56. § (4) bekezdése példálózva megemlíti a fogalmilag különösen súlyosnak tartott tényállásokat.
Ilyennek tartja a jogalkotó, ha a tagok a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek; ha a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, vagy kellő gondosság mellett tudniuk kellett volna, hogy ezzel a társaság hitelezőinek fedezetét elvonják.
Megjegyzendő, hogy az 1997. évi Gt. 56. § (4) bekezdése nem taxatív felsorolás, a jogalkotó a fentieket, mint a leginkább tilalmazott magatartásokat csupán a jogalkalmazó orientálása végett emeli ki, de természetesen számos más további, a gyakorlatban tapasztalható vétkes vagy csalárd magatartás minősülhet a fenti jogszabályi rendelkezés alá tartozónak.
A 2006. évi IV. törvény a megszűnt társaság kielégítetlenül maradt tartozásaiért megállapítható tagi felelősséget az 1997. évi Gt. fentiekben hivatkozott szabályaival egyezően állapítja meg, két lényeges eltérés van:

- A tagi helytállási kötelezettség a 68. § (1) bekezdésének generális szabálya szerint mindig [a Gt. 68. § (3) bek. értelmében korlátozottan felelős tag vonatkozásában is] a társaság megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidő alatt érvényesíthető.
A helytállási kötelezettség egyébként csak akkor állapítható meg, ha a tagnak a likvidációs vagyonból jutott, és csak a likvidációs hányada erejéig.
- A második változás tartalmi szempontból nem jelentős. Az 1997. évi Gt. 56. § (3)-(4) bekezdésében található, és a fentiekben ismertetett felelősségáttörési szabályát a 2006. évi Gt. is megtartotta, csak áthelyezte a hitelezővédelmi normák közé, a Gt. 50. §-ába, és szövegét némileg pontosította.
Az új normaszöveg értelmében a kft. és az rt. jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a tag (részvényes) aki ezzel visszaélt. A kft. és az rt. azon tagjai (részvényesei) akik korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért.
A Gt. 50. § (2) bekezdése - szintén példálózó jelleggel - ugyanazokat az eseteket sorolja fel pontosabb megfogalmazásban, mint az 1997. évi Gt., de hozzáteszi az apportőri felelősségnek a Gt. 13. § (4) bekezdésében írt esetkörét is, a Gt. 50. § (3) bekezdése pedig deklarálja, hogy a betéti társaság kültagjára értelemszerűen vonatkoznak az előbbi szabályok.

1.2.6.5.3. Speciális tagi felelősség a Ctv. és a Cstv. alapján

A 2006. évi V. törvénnyel megállapított Ctv. 93. § is tartalmaz speciális tagi felelősségi szabályt. A 93. § (1) bekezdés értelmében, ha a céget megszüntetési eljárást követően törölték a cégjegyzékből, úgy, hogy a cég saját tőkéjének (azaz teljes tényleges vagyonának) 60 százalékát meghaladó, ki nem elégített tartozást hagyott hátra, a cég hitelezőjének kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a többségi befolyással rendelkezett (egyébként korlátozott felelősségű) tag illetve részvényes korlátlanul felel a cég ki nem elégített tartozásaiért. Kimentése csak úgy járhat sikerrel, ha bizonyítja, hogy a megszüntetési eljárás (illetve a fantomizálódás) bekövetkeztéhez magatartásával nem járult hozzá.
A fenti körülmények között a cég hitelezője nemcsak azt a többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező tagot perelheti a korlátlan felelősségének megállapítása végett, akinek (amelynek) a tagsági jogviszonya a törléskor fennállt. Ez a felelősségi per megindítható azon személy(ek) ellen is, akik a megszüntetési eljárás megindulását megelőző 3 éven belül tagi részesedésüket átruházták. Az ily módon beperelt tag csak két dologra hivatkozhat eredményesen védekezésében:
- arra, hogy vagyoni hányada átruházásakor a cég még fizetőképes volt;
- vagy ha nem, ennek ellenére ő az átruházás során jóhiszeműen járt el. [Ctv. 93. § (2) bek.]
Ez a fentiekben ismertetett különleges tagi felelősségi szabály lényegében szankciós jelleggel a korlátozott tagi felelősség áttörését rendeli el olyan többlettényállás alapján, amely a cég fanto-mizálódásáért, illetve az ennek révén elkerült hitelezői kielégítés elmaradásáért a cég életében nyilvánvalóan meghatározó szerepet játszó tulajdonost felelőssé teszi.
A 2006 . évi VI. törvénnyel módosított Cstv. 33/A. § a meghatározó befolyással bíró tag felelősségét a felszámolás alá került cég esetében a vezető tisztségviselő felelősségéhez kapcsolja. Abból a megfontolásból teszi ezt, hogy az ilyen befolyással rendelkező uralkodó tag nyilvánvalóan részese, meghatározó tényezője volt a cég életének, illetve a felszámolást megelőző 3 év ügyvezetései döntéseinek. Ha a vezető tisztségviselő ebben az időszakban a fenyegető fizetésképtelenség beálltától kezdve nem a hitelezők érdekeinek elsődlegességének szem előtt tartásával intézte ügyvezetési teendőit, ebben az uralkodó tagnak is minden bizonnyal szerepe volt. Ha ennek folytán a cégvagyon csökkent, sőt a cég felszámolás alá került, ésszerű jogalkotói intézkedés, hogy a felelőtlenül, helytelenül eljáró cégvezető mellett az őt kontrollálni és irányítani képes tag (az ún. "árnyékvezető") egyetemleges kártérítési felelőssége is megállapítható legyen. (Lásd még a 2.7. pontban foglaltakat is.)

1.2.6.6. Felelősség a jogutódlás mellett megszűnt társaság tartozásaiért

Az 1997. évi Gt. 55. § (1) bekezdésének első mondata leszögezi, hogy a jogutódlás mellett (azaz az átalakulás valamely esetköre szerint) megszűnt társaság esetében a jogelőd kötelezettségeiért a jogutód társaság tartozik helytállni. A társasági formaváltással, egyesüléssel, szétválással megszűnő társaság jogait és kötelezettségeit a jogutód(ok) "megöröklik", a megszűnt (átalakulás folytán törölt) társaság személyiségének folytatója lesz (folytatói lesznek). (Ezzel a témakörrel az előzőekben már foglalkoztunk, lásd az 1.2.5.6. pontban és alpontjaiban írtakat.)
Az 1997. évi Gt. 55. § (1) bekezdésének második mondata azonban ezt a normarendszert még kiegészíti a jogelőd gazdasági társaság tagjainak (részvényeseinek) a felelősségével. A tagi felelősség fennállásán ugyanis nem változtat, hogy a tagsági viszonyt milyen törlés - a jogelődnek a jogutódra hivatkozással, átalakulás miatt bekövetkezett, vagy a cég jogutód nélküli - megszűnése szüntette meg. A tag a megszűnt cég kielégítetlen hitelezői követeléseivel szemben helytállni köteles az 1997. évi Gt. 54-55. §-ai, és az adott (megszűnt) társaság speciális felelősségi szabályai szerint, s felelőssége csak annyiban különleges a jogutód nélküli megszűnéshez képest, hogy az átalakulással megszűnt cég esetében elsősorban mindig a jogutódtól kell megkísérelni a behajtást, s csak mögöttesen áll fenn a tagi felelősség, ha a jogutód társaság helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni.
A 2006. évi IV. törvénnyel megállapított új Gt. szövege a fentiekben ismertetett szabályok szerint rendezi a jogutódlással megszűnt társaság tartozásaiért való helytállási kötelezettséget. A Gt. a korábbi felelősségi szabályokat pontosította, 70. §-ának (1) bekezdése deklarálja, hogy az átalakulással létrejövő társaság az átalakult társaság általános jogutódja, (3) bekezdése szerint pedig a jogelőd társaság tagjainak (részvényeseinek) felelőssége a jogelődért csak akkor állapítható meg, ha a jogutód helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni.
A Gt. 70. § (4)-(6) bekezdése az 1997. évi Gt. szabályait kiegészíti azzal, hogy az átalakulás folyamatában a társaságtól megváló korlátozottan és korlátlanul felelős tag is - még öt évig - felel a jogelődnek a jogutód által ki nem elégíthető tartozásaiért, és az olyan tag, aki a jogutódban (korábbi korlátlan felelőssége helyett) korlátozott felelősségű taggá válik, e változástól számított 5 évig még eredeti helytállási kötelezettsége szerint felel - mögöttesen - a jogelődi tartozásokért.
Az új szabályozás egyedüli hiányossága az, hogy a Gt. 70. § nem tesz említést arról, hogy ez az öt éves tagi helytállási kötelezettség nem elévülési, hanem jogvesztő időt jelent.
Ismereteink szerint e hiány nem jogalkotói szándékból, csupán technikai okból eredt és a Gt. két-három éven belül várható korrekciós felülvizsgálata során a szöveg pontosítása várhatóan megtörténik, mégis zavaró a helyzet. Addig is, amíg a törvényszöveg kiegészítése megtörténik, szükség esetén bírói értelmezéssel is el lehet jutni arra az eredményre, hogy abban az esetben, ha a jogalkotó a jogutód nélkül megszűnt társaság tagjának felelősségét a 68. § (1) bekezdésében, a kkt.-tól, (bt.-től) megváló tag felelősségét a 104. §-ban, a beltagból kültaggá váló tag felelősségét a 109. § (4) bekezdésében ötéves jogvesztő határidőhöz köti, akkor nem értelmezhető másként az ötéves helytállási kötelezettség a tagi felelősség egyéb eseteiben sem, ez ugyanis diszkriminatív helyzetet eredményezne például a jogutódlás melletti megszűnés kapcsán beálló tagi helytállás megítélésénél.
A jogutódlás mellett megszűnt társaság tartozásaiért - mint láttuk - elsődlegesen mindig a jogutód társaság, vagy ha több jogutód van, akkor ezek valamennyien tartoznak helytállással, és a jogelőd volt tagjai - a tagi felelősség általános szabályai szerint - csak mögöttesen vonhatók eljárás alá.
Megjegyzendő, hogy ilyen esetben pertakarékossági okokból, s főként azért, hogy a hitelező követeléséhez gyorsabban hozzájusson, nincs akadálya annak, hogy I. r. alperesként a felperesi hitelező a jogutód társaságot, és II., III., IV. r. stb. alperesekként a jogelőd társaság volt tagjait jelölje meg mögöttes felelősségük alapján. Természetesen ennek csak akkor van értelme, ha a volt tagok korlátlanul felelősek a jogelőd tartozásaiért, vagy ha az átalakulási folyamatban valamely tag úgy döntött, hogy a jogutód társaságban már nem kíván részt venni. Az ilyen taggal az átalakulás során el kell számolni, tagsági viszonya az átalakulás bejegyzésével megszűnik, s a neki juttatott likvidációs hányaddal akkor is köteles helytállni (mögöttesen, a jogutód fizetésképtelensége esetén), ha felelőssége az átalakulással törölt jogelődnél korlátozott volt. Helytállással tartozik - eredeti felelősségi formája szerint az a tag is, aki a jogelődben korlátlanul felelős volt, de a jogutódban korlátozott felelősségű taggá vált. A tagi felelősség mértékére, az elévülési időre, a visszaélésszerű magatartásokra nézve csupán emlékeztetünk az 1.2.6.5. pontban írtakra.

1.2.6.7. A végelszámoló, a felszámoló, valamint a tisztségviselők felelőssége a megszűnt cég tartozásaiért

A tisztségviselőknek a megszűnt cég tartozásaiért megállapítható felelőssége mindig valamilyen többlettényállást feltételez.
A felszámoló a Cstv. 54. § értelmében a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A felszámoló felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő - illetve a felszámolás alatt szerzett - vagyonára terjed ki. A felszámoló elvárható gondosságának körébe tartozik, hogy amennyiben a fizetésképtelenség bírósági megállapítása előtti időszakban jogszabályellenes vagyonkimentés történik, és a felszámoló úgy látja, hogy az ilyen vagyonkimentéssel szembeni fellépéssel a felszámolói vagyon növelhető, köteles a hitelezői választmány tájékoztatása mellett az eljárásokat megindítani. Ha a felszámolás alá került cég törlése után - az 5 éves (általános) elévülési idő alatt szerez tudomást a kielégítetlen hitelező a felszámoló Cstv. 54. § szerinti felelősségének fennállásáról, és a felszámolói vagyon csökkenése e kötelezettségszegéssel okozati összefüggésben áll, felléphet a felszámoló ellen. (Lásd még a 2.12. pontban foglaltakat is.)
A vezető tisztségviselők, FB-tagok, könyvvizsgálók felelősségének kérdéseit a 2.10. pontban taglaljuk, a téma kapcsán azonban itt is megjegyezzük az alábbiakat:
A vezető tisztségviselő az 1997. évi Gt. 29. § (1) bekezdése és a 2006. évi Gt. 30. § (2) bekezdése értelmében az ilyen tisztséget betöltő személytől általában elvárható fokozott gondossággal, a társasági érdekek elsődlegességének szem előtt tartásával köteles eljárni. Kötelezettségeinek vétkes (szándékos vagy gondatlan) megszegésével a társaságnak okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felel a társasággal szemben.
A vezető tisztségviselő által - e jogkörében eljárva - harmadik személynek okozott károkért a társaság felel. [1997. évi Gt. 29. § (3) bek. és a 2006. évi Gt. 30. § (1) bek.]
Kérdés, hogy mi történik akkor, ha a vezető tisztségviselő vétkes magatartása folytán maradt kifizetetlen adóssága a cégnek? Ezért a fenti szabályok értelmében a társaság felelne, ha azonban azt törölték, akkor - mint a társaság fennmaradt tartozásaiért, az előzőekben ismertetett szabályok szerint a társaság volt tagjai kötelesek helytállni. Az ily módon a hitelezőnek teljesítő tagok az 1997. évi Gt. 29. § (4) bekezdése és a 2006. évi Gt. 30. § (6) bekezdése értelmében a jogerős cégtörléstől számított egy éven belül fordulhatnak igényükkel a károkozó vezető tisztségviselő ellen. Az igényérvényesítésre tehát viszonylag rövid idő van, ezért ha fennáll annak a veszélye, hogy a tagoknak kívülállóval szemben fennmaradt társasági tartozást kell majd részben (korlátozott tagi felelősség esetén a likvidációs hányad erejéig), vagy egészben (korlátlan felelősségük esetén) kielégíteniük, célszerű mielőbb eljárást kezdeményezni a vezető tisztségviselő ellen, legfeljebb a kártérítési per felfüggesztését kérhetik a hitelezővel kapcsolatos eljárás befejeztéig, tekintve, hogy ez az eljárás mindenképpen döntő fontosságú a kártérítési per összegszerűségének szempontjából.[11]
Ha a fenti módon a hitelező nem juthat követeléséhez (például nincs olyan tag, aki (amely) helytállásra lenne kötelezhető a megszűnt társaság helyén), az 1997. évi Gt. 29. §, illetve a 2006. évi Gt. 30. § alapján a vezető tisztségviselővel szemben a kötelességszegő magatartás miatt a hitelező igényt nem érvényesíthet, mivel felperesi legitimációja nincsen. Megfelelő tényállás mellett elképzelhető fedezetelvonás miatti per, vagy az is, hogy a hitelező a büntetőjogi tényállást megvalósító vezető tisztségviselő ellen büntető feljelentést tesz (például csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés miatt) és a büntető ítélet alapján bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránt már kötelezhető a volt tisztségviselő a helytállásra.
A Cstv. 33/A. §, illetve 63. § (3)-(4) bekezdése alapján a fenyegető fizetésképtelenségi helyzetben a hitelezők érdekeit negligáló vezető tisztségviselő felelőssége is megállapítható, ha a felszámolás befejeztét követően maradnak kielégítetlen hitelezői követelések.
A felügyelőbizottsági tagok az 1997. évi Gt. 38. § (4) bekezdése illetve a 2006. évi Gt. 36. § (4) bekezdése szerint korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a gazdasági társaságnak az ellenőrzési kötelezettségük megszegésével okozott károkért. A szabályozás nem teszi lehetővé, hogy emiatt a társaság hitelezője lépjen fel a felügyelőbizottsági tag ellen, és a Gt. ez esetben nem tartalmaz olyan, a tagok általi fellépést biztosító szabályt, mint a vezető tisztségviselőknél az 1997. évi Gt. 29. § (4) bekezdése, illetve a 2006. évi Gt. 30. § (6) bekezdése. Erre nincs is szükség, hiszen a fel-ügyelőbizottsági tagok mulasztásával bekövetkező kár feltételezi a vezető tisztségviselői felelősséget is, és az így bekövetkezett kárért a társaság felel az előbbiek szerint. A megszűnt társaságnál a hitelező helyzete azonos a vezető tisztségviselők kapcsán a fentiekben írtakkal, azzal, hogy a büntetőjogi tényállást megvalósító felügyelőbizottsági tagi magatartás esetén természetesen fennáll a büntető feljelentés megtételének, és a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti igény előterjesztésének a lehetősége a hitelező számára is.
A könyvvizsgáló felelősségére nézve az 1997. évi Gt. 45. §-ának (2) bekezdése mondja ki, hogy a Ptk.-ban meghatározott általános szabályok szerinti felelősséggel tartozik eljárásáért vagy mulasztásáért, illetve az ezzel okozott károkért. A szabályozásból kitűnik, hogy a könyvvizsgáló nem csupán a társaságnak tartozik felelősséggel, így vele szemben akár a társaság hitelezője is érvényesíthet igényt. Ha a megszűnt cég hitelezője nem jut követeléséhez, és a táraság könyvvizsgálójának kötelezettségszegése megállapítható, továbbá ha a könyvvizsgáló kötelezettségszegése és a hitelező vagyoni vesztesége között az okozati összefüggés kimutatható, elképzelhető a könyvvizsgálónak a hitelező általi közvetlen perlése.
A 2006. évi IV. törvényben az 1997. évi Gt. 45. § (2) bekezdésének megfelelő szabályát nem találjuk. Ez nem jelenti a helyzet alapvető megváltozását, mivel olyan szabály sincsen, amely a könyvvizsgáló perlésére csak meghatározott személyt jogosítana fel. Kétségtelen, hogy a társaság és a könyvvizsgáló között fennálló megbízási szerződés alapvetően meghatározza a felek jogviszonyát, és a társaság a szerződésszegésért, illetve a szerződésszegéssel okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint fordulhat könyvvizsgálója ellen.
Ez természetesen nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy megfelelő tényállás esetén szerződésen kívüli károkozó, vagy akár bűncselekményi tényállást megvalósító magatartása miatt kívülálló károsult kártérítésért perelhesse a könyvvizsgálót.
A végelszámoló felelőssége többféleképpen is szóba kerülhet. A 2006. június 30-ig hatályban volt szabályok alapján a végelszámoló, mivel a végelszámolás kezdetétől fogva a társaság irányítását ő látja el, vezető tisztségviselőnek számít, (noha ezt az 1997. évi Gt. szövege kifejezetten nem mondta ki, de a végelszámolóra és teendőire irányadó Gt., Cstv. és Ctv. - normák egybevetéséből ez logikusan kikövetkeztethető volt). Ily módon véleményünk szerint a céggel szembeni felelőssége, és az 1997. évi Gt. 29. §-ának tevékenységére való alkalmazhatósága nem vitatható. E minőségében a végelszámolót terhelik a Ctv. és Gt., illetve Cstv.-ben írt bejelentési kötelezettségek. Ezekre nézve az 1997. évi Gt. 26. §-ának (2) bekezdésében foglaltak érvényesülnek. Eszerint a végelszámoló korlátlanul felel azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat, jog vagy tény valótlanságából, illetve a bejelentés késedelméből vagy elmulasztásából származnak. A Cstv . 73. § (3) bekezdése szerint a végelszámoló a végelszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségének megszegésével okozott károkért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A fenti szabályok megfelelően biztosítják, hogy a hitelező szükség esetén a végelszámolótól követelje kielégítetlen tartozásának megtérítését, ha azt a törölt cégtől, illetve a szétszéledt tagoktól azért nem tudja behajtani, mert a végelszámoló felelőtlenül végezte el feladatát.
A végelszámolás szabályai 2006. július 1-jétől átkerültek az új Ctv.-be, egyúttal a végelszámoló jogállása és felelőssége egyértelmű szabályozást nyert. A végelszámoló a Ctv. 98. § (2) bekezdése értelmében a végelszámolás kezdő időpontjától a cég önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselőjének számít, és az ezzel kapcsolatos helytállási kötelezettsége a társasággal szemben a vezető tisztségviselőkre irányadó szabályok szerint fennáll.
A Ctv. 99. § (4)-(6) bekezdése ezen túlmenő, speciális felelősségi szabályokat is meghatároz a végelszámolás vonatkozásában, ezekkel a 2.13. pontban foglalkozunk részletesebben.

1.2.7. Felelősség a be nem jegyzett társaság tartozásaiért, vagyonfelosztás

Az 1997. évi Gt. 15. §-ának (2) bekezdése szerint ha a gazdasági társaság bejegyzési kérelmét a cégbíróság elutasítja (és nem kerül alkalmazásra a régi Ctv. 26. §-ában szabályozott ismételt bejegyzési kérelem jogintézménye), az előtársaság további jogokat nem szerezhet, kötelezettségeket nem vállalhat, és köteles működését megszüntetni. (Az elutasító végzés elleni fellebbezés erre nézve nem halasztó hatályú!) Az előtársaság bejegyzésének meghiúsulása folytán kialakult vagyonjogi helyzet megoldásánál abból a korábban (lásd az 1.2.2. pontban írtakat) már részletezett álláspontomból indulok ki, hogy az előtársaságot az 1997. évi Gt. 15. § (1) bekezdése és a Gt. 16. § (1) bekezdése korlátozott jogalanyisággal ruházza fel. Ebből a nézőpontból szemlélve tartom elrendezhetőnek az előtársaság és üzleti partnereinek, valamint a helytállásra köteles tagnak és vezető tisztségviselőknek a jogviszonyait, noha nem kétséges, hogy a konkrét jogügyletek megítélésénél sok a bizonytalanság. Az leszögezhető, hogy a bejegyzési kérelem elutasításáig az előtársasággal szemben keletkezett követelésekért elsődlegesen az előtársaság vagyona jelent fedezetet, és ha ez nem elég, a tagok, részvényesek a gazdasági társaság megszűnésére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni. Ezek a szabályok (azaz a likvidációs vagyon felosztásának szabályai) irányadóak a tagok egymásközti elszámolására is. Ez tehát azt jelenti, hogy a létesítő okiratban megszabott nyereségelosztási és veszteségviselési szabályok és arányok, és az adott társasági formára vonatkozó Gt. - előírások szabják meg a tagok belső elszámolását. Helyzetük ezért lényegében véve nem különbözik a már bejegyzett társaság jogutód nélküli megszűnésénél tapasztaltaktól.

A 2006. évi Gt. - mint azt az 1.2.2. pontban már kifejtettük - a bejegyzési kérelem elutasításával együttjáró működés beszüntetési kötelezettség kezdő időpontját módosította jelentősen: e kötelezettség az új szabály [Gt. 16. § (3) bek.] szerint csak a jogerős elutasító végzésről való tudomásszerzéstől kezdve terheli az előtársaságot.

Az előtársasági működés jogellenes továbbfolytatásából származó károkért az előtársaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni a Gt. 16. § (3) bekezdése értelmében.
Megjegyzendő az is, hogy az előtársasági létszakra történő figyelmeztetés nélkül megkötött ügyletek a bejegyzési kérelem elutasítása esetén az alapítók együttesen megkötött ügyleteinek minősülnek, így az azokban foglalt kötelezettségek közvetlenül áthárulnak az alapítókra. (Más kérdés, hogy ez a szabály nem tűnik túl igazságosnak, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezeket az ügyleteket többnyire nem az alapítók, hanem a vezető tisztségviselők kötötték, így a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása is a vezető tisztségviselők eljárásában nyilvánult meg. Ilyen helyzetben az alapítóknak a vezető tisztségviselővel szemben kártérítési igénye véleményem szerint minden további nélkül megáll a megfelelő tényállás esetén.)
Az előtársaság bejegyzési kérelmének elutasítása esetén a közös vállalkozás céljaira rendelkezésre bocsátott vagyon felosztásánál az egyes társasági formák speciális előírásait kell alkalmazni.
Kkt. esetében az 1997. évi Gt. 100. § (2) bekezdésére, illetve a 2006. évi Gt. 106. §-ára kell ügyelni, mely szerint a társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a vagyoni hozzájárulások arányában kell felosztani a társaság tagjai között. E szabály a bt.-re is igaz.
Kft.-nél az 1997. évi Gt. 169. §-ának (4) bekezdése, illetve a 2006. évi Gt. 165. § (2) bekezdése alkalmazandó, mely szerint a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyonból először a pótbefizetéseket kell visszatéríteni, majd a további részt - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a törzsbetétek arányában kell felosztani a társaság tagjai között. (Kft. előtársaságánál persze nehezen elképzelhető, hogy pótbefizetésre sor kerüljön bejegyzés előtt.)
Részvénytársaság esetében az 1997. évi Gt. 267. § (1) bekezdése, illetve a 2006. évi Gt. 278. § (1) bekezdése szerint a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó előtársasági vagyont - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a részvényesek között, az általuk a részvényekre ténylegesen teljesített befizetések, illetve a nem pénzbeli hozzájárulások alapján, részvényeik névértékének arányában kell felosztani.
Az előtársaság hitelezője ezért a bejegyzés elutasítása folytán korlátozott jogképességét is elvesztő előtársaság tartozásainak megfizetése végett az előtársaság tagjait kell beperelje [sőt, célszerű alperesként perbevonni a jogügyletnél eljárt vezető tisztségviselőt is az 1997. évi Gt. 15. § (3) bekezdése, illetve a 2006. évi Gt. 16. § (4) bekezdése alapján fennálló mögöttes felelőssége folytán, ha a tagi felelősség nem korlátlan.]
A tagok felelőssége - ha az előtársaság rendelkezésére bocsátott vagyon a kielégítésre nem elegendő - a létrehozni kívánt társaságra vonatkozó felelősségükhöz igazodik. Ha a célzott társaságban korlátlan és egyetemleges helytállást vállaltak, akkor az előtársaság tisztségviselői által vállalt kötelezettségekért is így felelnek. Ha a bejegyezni kért társaságban korlátozott tagi felelősség terhelte volna a tagokat, akkor vagyoni hozzájárulásuk erejéig marasztalhatók. Az előtársaság hitelezőinek kielégítésére ilyenkor a már teljesített vagyoni hozzájárulásuk és a még be nem fizetett, de teljesíteni vállalt hozzájárulás is igénybe veendő, továbbá az a vagyonszaporulat is, amelyhez az előtársasági vagyonból (annak felosztása révén) jutottak.
A fentiekben hivatkozott Gt.-szabály értelmében - ha a tagi felelősség alapján megkísérelt behajtás ellenére a hitelezők követelése még mindig kielégítetlen marad - a még teljesítetlen követelésekért az előtársaság nevében és javára az 1997. évi Gt. 14. § (2) bekezdése, illetve a 2006. évi Gt. 15. § (2) bekezdése alapján eljárt, a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) kijelölt vezető tisztségviselők tartoznak helytállni. Ez azonban csak arra az esetkörre vonatkozik, amikor az előtársaság tagjainak felelőssége korlátozott, és csak mögöttesen terheli a tisztségviselőket. Ez azt jelenti, hogy a vezető tisztségviselőtől csak akkor és annyiban kérhető e helytállás, amennyiben az előtársaság tagjai a hitelezői követelésekkel adósok maradtak.
Az előtársaság bejegyzés hiánya miatti megszűnése számos - a Gt.-ben nem rendezett - problémát vet fel. Egyetértünk a Gazdaság és Jog című folyóiratban dr. Wellmann György által írtakkal: "Vitás lehet az is, hogy mi a tagi helytállási kötelezettség tényleges tartalma, pl. az előtársasággal szerződött fél követelheti-e a tagoktól a szerződés teljesítését és ez az igénye csak akkor fordul át kárigénnyé, ha azok erre nem képesek, vagy a szerződés eleve lehetetlenül. (Elképzelhető pl., hogy a tagok abból kiindulva, hogy a társaság bejegyeztetését újból megkísérlik, nem zárkóznak el a szerződés teljesítése elől.) Az sincs szabályozva jelenleg, hogy a tagok milyen jogcímen érvényesíthetik az előtársaságot megillető szerződéses követeléseket. Ezt a kérdést törvényi engedmény útján vagy más módon rendezni kellene. Az elő jogi személy jogintézménye tehát több szempontból - de legfőként a jogalanyiság szempontjából - részletesebb átgondolást és szabályozást igényelne, amihez minden bizonnyal segítséget nyújtana a német jog eredményeinek a tanulmányozása. A magam részéről ezeket sajnos nem ismerve csak ötletként vetek fel egy olyan törvényi megoldást, amely az elő jogi személyt önálló jogalanynak tekintené oly módon, hogy ez a jogalanyiság vagy folytatódna a nyilvántartásba bejegyzett jogi személy jogalanyiságában, vagy pedig - a bejegyzés megtagadása esetén - úgy szűnne meg, hogy az elő jogi személy "jogutódjai" a tagok (alapítók) lennének. Ez a konstrukció biztosítaná az elő jogi személy perképességét is azzal, hogy a bejegyzés megtagadása esetén a folyamatban levő per a tagok (alapítók) jogutódként való perbelépéséig félbeszakad."[12][13]
(Megjegyzendő, hogy a 2006. évi Gt.-ben a cikk felvetéseiből néhány - ha nem is teljes körben - megvalósult. A Gt. 16. § (2) bekezdése most már kimondja, hogy a bejegyzési kérelem teljesítésével az előtársaság ipso iure megszűnik, és jogügyletei a gazdasági társaság jogügyleteivé válnak. A 15. § (2) bekezdése pedig - igaz, csak a vezető tisztségviselő által hibás körülmények között (az előtársasági létszakra való figyelmeztetés elmulasztása esetén) kötött jogügyletekre - kimondja, hogy az az alapítók által kötöttnek tekintendő, ha a bejegyzési kérelmet elutasítja a bíróság. Számos egyéb vonatkozása azonban az előtársasági létszaknak még további szabályozásra, de legalább értelmezésre szorul.)

1.3. Az anyagi- és eljárásjogi szabályok alkalmazása a társasági jogi perekben

1.3.1. Anyagi jogszabályok

A 2. részben olyan perek szerepelnek, amelyekben a Gt., Cstv. hatálya alá tartozó gazdasági társaságok félként vesznek részt, vagy a keresetindításra a Gt., a Ctv. és a Cstv. rendelkezései adnak felhatalmazást.
A Gt. mint anyagi jogszabály ebben a körben eljárásjogi rendelkezéseket is tartalmaz, a cégeljárást szabályozó Ctv. - a Cstv., mint anyagi jogszabály - egyaránt magukban foglalnak anyagi- és eljárásjogi rendelkezéseket, amelyek szintén ismertetésre kerülnek a konkrét perek kapcsán.

1.3.2. A gazdasági társaságokról szóló törvények hatálya

Az e körben kialakult bírósági gyakorlat szerint az 1988. évi Gt. és az 1997. évi Gt. párhuzamos alkalmazására addig volt szükség, amíg volt olyan cég, amelyik nem helyezkedett az 1997. évi Gt. hatálya alá. Vagy azért, mert nem módosította az 1997. évi Gt. kógens előírásainak megfelelően a társasági szerződését (alapító okiratát, alapszabályát), mivel nem volt olyan változás, amely a cégjegyzéket érintette volna és kérni kellett volna a cégbíróságtól a változások bejegyzését a cégjegyzékbe a régi Ctv. 29. §-ának (1) bekezdése alapján; illetve a változás bejelentésével egyidejűleg becsatolt egységes szerkezetű társasági szerződést - amely már az 1997. évi Gt. kógens előírásainak megfelelő volt, a cégbíróság "nem vette nyilvántartásba", mert a változás bejegyzés iránti kérelmet jogerősen elutasította.
Addig, amíg a cégjegyzék nem tartalmazta a tisztségviselők megbízatásának időtartamát, azoknak a cégeknek, amelyekre nem vonatkozott az 1997. évi Gt. 299. §-ának (3) bekezdése szerinti törzstőke, jegyzett tőke kiegészítési kötelezettségük és nem változott a cégjegyzékbe bejegyzett egyik adatuk sem, az 1988. évi Gt. rendelkezései alapján törvényesen működhettek és a társasági jogi perekben is ezen anyagi jogszabály előírásait kellett alkalmazni az ő vonatkozásukban.
A 2006. július 1. napján hatályba lépett Gt. kapcsán ismét felmerülhetett volna a jogalkalmazók részéről az a lényeges kérdés, hogy az e törvény hatályba lépésekor már működő gazdasági társaságok mikor, mely időpontig kötelesek társasági szerződésüket (alapszabályukat) az új törvény rendelkezéseihez hozzáigazítani; ahol ez a szabályok kógens mivoltából adódóan kötelező.
A Gt. 336. §-ának (2)-(3) bekezdése e tárgyban azonban már egyértelműen fogalmaz: a törvény hatályba lépése előtt alapított társaságok a legfőbb szervüknek, a törvény hatályba lépését követő első ülésén, de legkésőbb 2007. szeptember 1-jéig kötelesek társasági szerződésüket a törvény rendelkezéseihez igazítva módosítani, és eddig az időpontig azt a cégbírósághoz benyújtani. A társasági szerződés e módosításáig, de legkésőbb 2007. szeptember 1-jéig e társaságoknak az 1997. évi Gt.-t kell alkalmazni.
Mindaddig tehát, amíg a társasági szerződés (alapszabály) módosítására nem kerül sor, vagy az arra a törvényben meghatározott határidő le nem telik, a társaságok szervezetük és működésük minden vonatkozásában a korábbi törvény szabályait kell, hogy alkalmazzák. Ha valamely cég a számára kedvezőbb új rendelkezéseket akarja alkalmazni, úgy 2006. július 1-jét követően erre bármikor jogosult, feltéve, hogy a társaság legfőbb szerve dönt az okirat módosításáról.

1.3.3. A "mögöttesen" alkalmazandó anyagi jogszabályok

A Gt. alkalmazni rendeli az alábbi kérdésekben más anyagi jogszabály rendelkezéseit is:
- a gazdasági társaságnál foglalkoztatott munkavállalók jogaira és kötelezettségeire, valamint a munkaügyi kapcsolatokra az Mt.</a> rendelkezéseit kell alkalmazni [Gt. 8. § (1) bek.];
- a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseinek) a Gt.-ben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni [Gt. 9. § (2) bek.];
- a Gt 41. §-ának (1) bekezdése előírja, ha a Számv. tv. a gazdasági társaság számára a könyvvizsgálati szolgáltatás igénybevételét kötelezővé teszi, vagy azt a gazdasági társaság társasági szerződése egyébként előírja, a gazdasági társaság legfőbb szerve megválasztja a társaság könyvvizsgálóját és meghatározza a könyvvizsgálóval kötendő szerződés lényeges elemeinek a tartalmát; a könyvvizsgálókra a Gt. 40-44. §-aiban rögzített szabályokon túl - a Magyar Könyvvizsgálói Kamara és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény rendelkezéseit is alkalmazni kell;
- a társasági jogvitákat állandó vagy eseti választottbíráskodás elé vihetik a tagok a Vbtv. szabályai szerint [Gt. 10. § (3) bek.];
- a Gt. 66. § e) pontja szerinti jogutód nélküli megszűnésre a Cstv. rendelkezései irányadók;
- a dematerializált részvényekre a Gt. felhatalmazása alapján a Tpt. rendelkezései irányadók.
A társasági jogi perek kapcsán a Gt.-ben nem nevesített, de mögöttesen anyagi jogszabályként számos törvény és alacsonyabb szintű jogszabály alkalmazása is felmerülhet.
Példaként említem, hogy a Gt. 11. §-ának (3) bekezdése a létesítő okirat érvényességi kellékeként minősített okirati formát, közokiratot vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratot ír elő. E körben alkalmazandó a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény és az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény.
A Gt. 2-es címe - amely a tag (részvényes) vagyoni hozzájárulásáról tartalmaz rendelkezéseket, az adott társaság alapításánál vagy a működés során a jogalkalmazóktól széles körű anyagi jogi előírások ismeretét feltételezi. Ilyen például a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény a befektetési vállalkozásoknak minősülő részvénytársaságok vonatkozásában; az ingatlanapporttal kapcsolatban a termőföldre az 1994. évi LV. törvény 6. §-ának (1) bekezdése, amely szerint belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet - a törvényben felsorolt kivételekkel - termőföld tulajdonjogát nem szerezheti meg; a szellemi alkotásokkal, azok minősítésével, jogi védelmével, jogosítványaival számos jogszabály tartalmaz az apportálásnál figyelembe veendő rendelkezéseket, így a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény; a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény; a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény; a lakások és helyiségek bérleti jogának apportálhatóságával kapcsolatban az 1993. évi LXXVIII. törvény rendelkezéseit kell figyelembe venni.
Hitelezővédelmi érdekek és a visszaélések korlátozása miatt büntetőjogi szankciója is lehet a valótlan érték megjelölésének a Btk. 298/C. §-a alapján, ez a magatartás a valótlan érték megjelölésének bűncselekményét valósíthatja meg.

1.3.4. "Vegyes" törvények

A Gt., megőrizve az 1997. évi Gt., illetve az 1988. évi Gt. "vegyes" szabályozási rendszerét, változatlanul tartalmaz eljárási rendelkezéseket; például a társasági határozatok bírósági felülvizsgálatának és a tag kizárásának szabályozásánál [I. rész IV. fejezet 1. Cím].
Anyagi jogszabály, utalás a Pp. rendelkezéseinek alkalmazására sehol nem szerepel a Gt.-ben; a 17. § (2) bekezdése a törvényességi felügyelet kapcsán hívja fel a Ctv. rendelkezéseinek alkalmazását.
Végül megjegyzendő, hogy a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése a Pp. előírásait hívja fel, a törvényben nem szabályozott kérdésekben.

1.3.5. A jogszabályok "ismerete"

Gazdasági társaságot azért alapítanak, hogy üzletszerű közös gazdasági tevékenységgel nyereséget érjenek el [Gt. 3. § (1) bek.].
Ahhoz, hogy ez a cél megvalósulhasson, a jogalkalmazóknak - jogi képviselőknek és a bíróságoknak - arra kell törekedniük, hogy a jogszabályok széles körű ismeretével, azok egymáshoz való viszonyával tisztában legyenek, és segítsék elő azt, hogy a cégek a tevékenységük folytatásakor, illetve a tagok a céljaik megvalósításában ne legyenek akadályozva, még akkor sem, ha, akár maguk akár az általuk létrehozott gazdasági társaság társasági jogi perek alanyaivá válnak.
Az alábbi példával szeretném bemutatni, hogy egy adott ügy kapcsán az alapos jogszabályi háttér és bírósági gyakorlat ismerete mennyire fontos ahhoz, hogy egy társasági tag az őt ért jogsérelmet ténylegesen orvosoltatni tudja, annak a bírósági eljárásnak a "kiválasztásával", amely az adott ügyben erre lehetőséget ad.
A Legfelsőbb Bíróság Gf.II.32.931/2001/3. számú határozata szerint a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaság szerződésének érvénytelensége nem állapítható meg a tevékenység jogszabályba ütközése miatt, ha a felperes arra hivatkozik, hogy a társaságot alapító egyik tag felszámolás alatt áll, és a felszámoló a kötelezettségét megszegve úgy szolgáltatott az alapításkor készpénzt az alperesi társaságnak, hogy előtte nem kérte ki a hitelezők hozzájárulását a Cstv. 48. §-ának (1) bekezdése alapján.
Ez a megállapítás önmagában nem ad az adott ügyben eligazítást arra nézve, hogy milyen eljárásban kellett volna a felperesnek a jogait érvényesíteni. A tényállás alábbi ismerete nélkül erre a kérdésre a válasz nem is adható meg.
A Jövő Kft.-t a Működő Kft. és a Veszteséges Kft., "fa" alapította. Ez utóbbi társaság nevében a cégjegyzékbe bejegyzett felszá-molóbiztos 720 000 Ft törzsbetét készpénzben történő szolgáltatását vállalta a társasági szerződésben. A Jövő Kft.-t a cégbíróság bejegyezte a cégjegyzékbe.
A Veszteséges Kft. "fa" egyik tagja, L. Barbara 2001. január 26. napján keresetet nyújtott be a megyei bíróságon a Jövő Kft. alperes ellen, amelyben kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a társaság létesítő okiratának érvénytelenségét a régi Ctv. 48. §-ának (2) bekezdés c) pontja alapján, amely úgy rendelkezik, hogy perindításnak abban az esetben van helye, ha a létesítő okirat nem tartalmazza a cég tevékenységi körét, illetve az jogszabályba ütközik (jogellenes célra irányul).
Arra hivatkozott, hogy a felszámoló megszegte a Cstv. 48. §-ának (1) bekezdését, mert a vagyon kedvező értékesítése érdekében úgy bocsátott pénzbeli betétet az alperesi kft. részére, hogy előtte nem kérte a hitelezők egyetértését.
Kereshetőségi jogát a felszámolás alatt lévő társaságban meglévő tagsági jogviszonyára alapította. Arra is hivatkozott, hogy az alperesi kft. székhelye megegyezik a Veszteséges Kft. "fa" székhelyével, amelyet ez utóbbi cég bérleti szerződés alapján használt; ez a jog a felszámolás alatt álló gazdasági társaság vagyontárgyai körébe tartozik. Tartott attól, hogy ez a bérleti jog a nyilvánosság kontrollja nélkül, piaci értéke alatt átadásra kerül az alperesnek, ami sérti tulajdonosi jogait, és veszélyezteti a felszámolási eljárásból folyó vagyoni igényét.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a régi Ctv. 46. §-ának (3) bekezdése szerinti, a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti kereset a 30 napos, jogvesztő határidőn túl került előterjesztésre; a régi Ctv. 48. §-ának (2) bekezdés c) pontjára alapított kereseti igénye pedig megalapozatlan, a társaság alapítása, tevékenysége nem irányult jogellenes célra. Az alperesi társaság létrehozása gazdaságilag indokolt és racionális lépés volt. A felszámolás alatt álló tag számára jelentős előnyt és nem vár bevételt hozott az a megállapodás, amellyel az alperesi társaság átvállalta az önkormányzattól bérelt ingatlan vonatkozásában a hátralékos bérleti díjat, amely tartozás a felszámolás alatt álló társaság vagyonát terhelte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Határozata indokolásában megállapította, hogy az alperes társasági szerződése tartalmazta a cég tevékenységi körét, az nem ütközött jogszabályba. A hivatkozott régi Ctv. 48. §-ának (2) bekezdés c) pontjának előírásaiból az következik, hogy magának az alperesi társaság tevékenységének kellene jogellenes célra irányulnia, amely az ügyben megállapított tényállás szerint nem valósult meg. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a Cstv. 48. §-ának (1) bekezdése rendelkezéseivel a jogalkotó kizárta, hogy az alperesi társaság részére a felszámoló pénzbeli betétet bocsásson rendelkezésre. Ennek megítélése azonban nem tartozik erre a perre.
A felperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fentebb kifejtettek szerint, érdemben annak helytálló indokaira tekintettel hagyta helyben.
Jelen esetben a kérdés tehát az, hogy a felperesnek milyen lehetősége lett volna jogai érvényesítésére, a felszámoló által ténylegesen megvalósított jogszabálysértés orvoslására.
Abból kell kiindulni, hogy az alperesi társaságot a cégbíróság a cégjegyzékbe bejegyezte, az a Cégközlönyben megjelent.
A bejegyzési eljárásban a cégbíróság nem hívta fel a társaság jogi képviselőjét a régi Ctv. 44. §-ának (1) bekezdése alapján arra, hogy a Veszteséges Kft. "fa" tag vagyoni hozzájárulását pénz helyett apportban szolgáltassák, továbbá igazolja, hogy a hitelezők egyetértését követően került sor a társaság alapítására.
Az alperes által hivatkozott régi Ctv. 46. §-ának (1) bekezdése alapján a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt a Veszteséges Kft. "fa" tagjának a keresetindítási jogosultsága nem lett volna megállapítható, mert a társaság bejegyző végzése rá vonatkozóan (személyét érintően) nem tartalmazott rendelkezést.
Akkor indíthatott volna ilyen pert, ha a bejegyzési eljárásban törvényességi felügyeleti kérelmet terjesztett volna elő a keresetben hivatkozottak szerint.
Ha ezt követően a cégbíróság az alperesi kft.-t úgy jegyezte volna be a cégjegyzékbe, hogy egyben a törvényességi felügyeleti eljárás iránti kérelmet elutasította volna, akkor a régi Ctv. 54. §-ának (6) bekezdése alapján, a felperes keresetindítási jogosultsága megállapítható lett volna.
A Cstv. 54. §-a alapján kártérítési pert indíthatott volna a felperes; kifogást azonban nem terjesztett volna elő, mert az ügyben alkalmazandó, előírások alapján nem tartozott a nevesített személyi körbe, annak előterjesztése kapcsán.
Kártérítési igényének alapja azonban, a rendelkezésre álló adatok szerint hiányzik, mert a Veszteséges Kft. "fa"-t kár nem érte, az alperesi társaság alapítása folytán.
A törvényességi felügyeleti kérelem előterjesztése megalapozott lett volna, azonban az egy éves objektív határidő elteltére tekintettel, érdemi vizsgálat nélküli elutasítást eredményezett volna a régi Ctv. 51. §-ának (2) bekezdése alapján, figyelemmel a kereset előterjesztésének időpontjára.
Jelen ügyben - a régi Ctv. 52. §-ának (2) bekezdése alapján - a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva orvosolhatta volna a jogsérelmet.
Nem volt azonban olyan jogszabályi előírás, amely kötelezte volna a peres bíróságot, hogy jogerős határozatát küldje meg a cégbíróságnak, amelyre tekintettel, hivatalból lefolytatott eljárásban helyreállítható lett volna a Jövő Kft. törvényes működése.
A fenti jogesetből leszűrhető "tanulságok" a jelenleg hatályos Ctv. és Gt. rendelkezései alapján is változatlanul irányadóak azzal, hogy a 2006. július 1-jét követően a cégbírósághoz benyújtott bejegyzési kérelmek alapján indult cégeljárás, a törvényességi felügyeleti eljárások lefolytatásához, illetve a cégbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti -, a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránt előterjesztett keresetek elbírálásához a következő előírások alkalmazandók:
- a Ctv. 46. § (3) bekezdése tartalmazza a cégeljárásban kibocsátott hiánypótlásra felhívó végzésre vonatkozó szabályokat;
- ha a bejegyzési eljárás alatt kérelemre indult törvényességi felügyeleti eljárásban - az együttes elbírálás során - a cégbíróság a bejegyzési kérelemnek helyt ad, a kérelmezőt a Ctv. 65. §-ában meghatározott perindítási joga megilleti, elutasított törvényességi felügyeleti kérelem kapcsán ugyanis fellebbezési jog változatlanul nem illeti meg a kérelmezőt;
- a Ctv. 65. § (2) bekezdése változatlanul a végzés Cégközlönyben való közzétételétől számított 30 napig ad lehetőséget a per megindítására (ld. 2.2.);
- a Ctv. 69. §-a szabályozza a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti pereket, a semmiségi okokat azonban a Gt. 12. § (4) bekezdése tartalmazza (ld. 2.1.);
- a törvényességi felügyeleti eljárás megindítására irányuló kérelmet változatlanul nem lehet előterjeszteni az eljárásra okot adó körülmény bekövetkezésétől számított egy éves jogvesztő határidőn túl [Ctv. 79. § (1) bek.].

1.3.6. A Gt. önálló törvényben történt szabályozásának és a Ptk. kodifikációjának alakulása

Az új Ptk. 1998 óta folyamatban lévő előkészítése során felmerült, hogy a társasági törvény az új Ptk. önálló könyveként kerüljön újraszabályozásra. Ez a megoldás egyben azt is jelentette volna, hogy a magánjogi kódex megalkotása előtt már nem lett volna indokolt az 1997. évi Gt. átfogó revíziója és új önálló törvényben történő szabályozása. A kodifikációs bizottság által elkészített szabályozási koncepció végül elvetette a Gt. önállóságának megszüntetésére irányuló javaslatot.
Fontos érv szólt a Gt. kodifikációs szempontú különtartása mellett. A társasági jog ugyanis a mindenkori társasági törvénynél átfogóbb kategória, a reform során sem csupán annak felülvizsgálata vált szükségessé. Ha a társasági törvény a Ptk. részévé vált volna, úgy arra tett volna kísérletet a jogalkotó, hogy a Gt.-t "kimetssze" a társasági jog eleven, számos törvény számtalan ponton összefüggő, kölcsönhatásban levő szövetéből. Az időzítéssel összefüggésben pedig nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt, hogy a társasági jog fejlődésének dinamikája más, mint a Ptk. egyes könyveinek hatálya alá tartozó területeké. Nem csak arról van szó, hogy például az örökjog lassabban változik, mint a tőkepiaci tranzakciók joga, hanem arról is, hogy a társasági jog területén a piac szabályozó szerepe folytán az állami beavatkozás természete, iránya, felelőssége más, mint amikor például a családjogi kapcsolatok távlati reformjáról kell határozni.
Az új Ptk. Könyvekből, Részekből, Címekből és Fejezetekből épül fel. Az Első Könyv: Bevezető rendelkezések; a Második Könyv: Személyek; a Harmadik Könyv: Családjog; a Negyedik Könyv: Dologi jog; az Ötödik Könyv: Kötelmi jog; a Hatodik Könyv: Öröklési jog.
Az új Ptk.-nak nem lesz általános része, hanem a Kötelmi Jog Könyvének élén az Első Rész azokat a szabályokat fogja tartalmazni, amelyek valamennyi kötelmi jogviszonyra, szerződésre, kártérítési jogviszonyra, alaptalan gazdagodásra stb. egyaránt alkalmazást nyerhetnek.

1.3.7. A Pp. szabályainak speciális alkalmazása a társasági jogi perekben

A Ctv. 32. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a cégbejegyzési eljárás nem peres eljárás, amelyre a Pp. szabályait - ha a törvény másként nem rendelkezik - megfelelően alkalmazni kell.
A 2. részben peres eljárások szerepelnek, amelyeket a Ctv., a Gt. és a Cstv. nevesít.
Ezekben a peres eljárásokban az adott ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságok eljárására a Pp. előírásai értelemszerűen és akkor alkalmazandók, ha a fenti törvények eltérően nem rendelkeznek valamely kérdésben. A 2. részben kerülnek ismertetésre a speciális eljárási szabályok.
A Pp. általános szabályai azonban bizonyos esetekben a társasági jogi perekben - az egységes bírói gyakorlatra is figyelemmel - speciálisan alkalmazandók, ez következik a gazdasági társaságokra vonatkozó anyagi és eljárási szabályokból is.
Az alábbiakban a 2. részben nem minden esetben említett, de a Pp. általános szabályaiból következő, a felek (jogi képviselőik) és a bíróságok által alkalmazandó rendelkezések kerülnek ismertetésre, a perek gyorsabb és törvényes lefolytatása érdekében.

1.3.7.1. A kérelmek, nyilatkozatok tartalma

A Pp. 3. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróságok a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszik figyelembe.
A társasági jogi pereket kezdeményező felperesek a keresetlevelüket gyakran úgy terjesztik elő, hogy abban a jogcímre való hivatkozás nem megfelelő.
Fontos, hogy a bíróság már a keresetlevélben előadottakat, tartalmuk alapján értékelhesse, hogy megvalósulhasson az eljárásokra vonatkozó általános alapelv, amely szerint a bíróságnak az a feladata, hogy a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse [Pp. 2. § (1) bek].
A bíróságnak a felek jognyilatkozataihoz való kötöttsége nem jelenti azt, hogy ha valamelyik fél a perbeli jogviszony jogi minősítését illetően tévesen rossz jogcímet jelöl meg, azt a bíróság a határozata meghozatalánál ne minősíthesse a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően. Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha a helyes minősítéshez valamennyi tény, bizonyíték, adat rendelkezésre áll (EBH 2004/1143.).

1.3.7.2. Az eljáró bíróságok

A Pp. 10. §-a az eljáró bíróságokat sorolja fel: helyi és megyei bíróságok; a helyi bírósághoz tartozó ügyekben másodfokon a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság), a megyei bírósághoz (Fővárosi Bírósághoz) tartozó ügyekben az ítélőtábla, az ítélőtáblához tartozó ügyekben, továbbá a Pp. 235. §-ának (3) bekezdésében meghatározott esetben másodfokon a Legfelsőbb Bíróság jár el; felülvizsgálati ügyekben mindig a Legfelsőbb Bíróság.

1.3.7.3. Hatásköri és illetékességi szabályok

A Gt. és a Ctv. alapján indult társasági jogi perek közül a kártérítés megfizetése iránt előterjesztett keresetek 5 000 000 Ft értékhatár alatt a helyi bíróság hatáskörébe tartoznak [Pp. 23. § (1) bek. a)]; a cégekkel kapcsolatos egyéb pereket, nevesítve sorolja fel a Pp. 23. § (1) bekezdés e) pontja, ezek megyei bíróság hatáskörébe tartoznak, azzal, hogy a Ctv. alapján indult perek esetén a megyei bírósági hatáskör megjelölése mellett a kizárólagos illetékességet is meghatározza a törvény; a Gt. 45-46. §-a alapján indult, a társasági határozat felülvizsgálata iránti perek esetén az alperes mindig a társaság, így a székhelye szerint illetékes bíróság jár el; ki kell emelni a Gt. 47-48. §-a szerinti, a tag kizárása iránti pereket, amelyek a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak a fent említett Pp. 23. § (1) bekezdés ec), illetve ed) pontja alapján.
Ez utóbbi perekre azonban a jelenleg hatályos Pp. és Gt. szabályai alapján nincs megállapítva kizárólagos illetékesség, és mivel ezeket a pereket csak cégek indíthatják, a kizárandó tagra vonatkozó általános illetékességi szabályokat kell alkalmazni [Pp. 29. § (1) bek.].

1.3.7.4. A per tárgyának értéke

A Pp. 26. §-a előírja, hogy a per tárgyának értékét a felperesnek kell megjelölnie.
A társasági jogi perek döntő része a meg nem határozható pertárgyértékű keresetek alapján indul; a kártérítés iránt indított pereknél a kártérítés összegének meghatározása kötelező. Ennek az illetéklerovása kapcsán, annak összege meghatározásakor is jelentősége van.
Az Itv. 39. §-a és 42. §-a általánosan irányadó a keresetlevélen lerovandó illeték összege meghatározásakor.
A társasági jogi perek kapcsán kiemelendő a költségmentesség engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények igazolásáról szóló 2/1968. (I. 24.) IM rendelet 1. §-ának (4) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelméhez csatolni kell a bankszámlát vezető pénzintézet - tizenöt napnál nem régebbi - igazolását a bankszámla egyenlegéről.
A BH 2001/284. számú döntésben kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy illetékfeljegyzés iránti kérelem elbírálásánál indokolt a bankszámlákon szereplő pénzmozgás ellenőrzése is.

1.3.7.5. A perbeli jogképesség

A Pp. 48. §-a rögzíti, hogy a perben fél az lehet (perbeli jogképesség), akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek.
A társasági jogi perekben félként szereplő, cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságok perbeli jogképességének a hivatalból történő vizsgálatához a cégjegyzéki adatok ellenőrzése elengedhetetlenül szükséges (ld. 1.1.).
A Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.928/2002/2. számú határozatában megállapította, hogy az adott ügyben az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, azonban időközben az ellene folyamatban volt felszámolási eljárás során megszüntetésre, majd a cégjegyzékből törlésre került. Ennek folytán jog- és perbeli cselekvőképessége megszűnt, ebből eredően a felülvizsgálati kérelem benyújtására jogosultsága nem áll fenn.

1.3.7.6. A cég képviselete

A Pp. 49. §-ának (3) bekezdése a törvényes képviseletre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, amelyeket azzal a kiegészítéssel kell alkalmazni, hogy a bíróságok a cégek törvényes képviseletét a cégjegyzéki adatok alapján vizsgálhatják (ld. 1.1.).
A Legfelsőbb Bíróság a Gf.I.30.139/2000/5. számú határozatában megállapította, hogy a felperesi részvénytársaság nem önálló alapítással, hanem a korábban működő cégjegyzékbe bejegyzett kft. átalakulásával jött volna létre. A kft. a Ptk. 53. §-ának (1) bekezdése és a Gt. 2. §-ának (2) bekezdése szerint jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság, amely a cégjegyzékből történő törléssel szűnik meg. A kft.-nek a cégjegyzékből való törlésére nem került sor, azt mind a mai napig működő gazdasági társaságként tartják nyilván, ezért a per megindítására a kft. lett volna jogosult. A kft.-t az ügyvezető képviseli, ezért a Ptk. 222. §-a értelmében az ügyvéd a kft. nevében az ügyvezetőtől származó meghatalmazás alapján lett volna jogosult eljárni. A kft. azonban felszámolás alatt áll. A Cstv. 34. §-ának (2) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet, ezért dr. P. László ügyvéd csupán a felszámolótól kapott meghatalmazással járhatott volna el. Képviseleti jogosultságának hiányában fellebbezés előterjesztésére sem volt jogosult. A nevezett a képviselet ellátására, a fellebbezésre való jogosultságát felhívás ellenére sem igazolta, ezért a Legfelsőbb Bíróság az általa benyújtott fellebbezést a Pp. 237. §-a alapján hivatalból elutasította.

1.3.7.7. Az átalakulás folytán megszűnt cég

Ha a peres eljárás során a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaság átalakulás folytán megszűnik, a jogutód társaság perbelépésére a Pp. 61. § (1) és (2) bekezdése rendelkezései szerint van lehetőség azzal, hogy a Pp. 65. §-a alapján a bíróságnak a jogutód perbelépése tárgyában külön határozatot kell hoznia, amely ellen fellebbezésnek van helye.

1.3.7.8. A cég jogi képviselete

A Pp. 67. §-ának (1) bekezdés c) pontja szerinti ügyvéd és ügyvédi iroda részére adott meghatalmazás vizsgálata során azt kell a hatályos cégadatok alapján ellenőrizni, hogy a cég cégjegyzékbe bejegyzett törvényes képviselője adta-e a meghatalmazást a jogi képviselő részére.
Amennyiben együttes cégjegyzési jogosultsága van a cég képviselőinek, érvényes meghatalmazást csak mindkettőjük aláírásával lehet megadottnak tekinteni [Gt. 29. § (3) bek.].
A Pp. 67. § (2) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezet jogtanácsosát (jogi előadóját) az ügyvéd jogállása illeti meg; a bíróság a meghatalmazott jogtanácsosát (jogi előadóját) munkaviszonyának igazolására hívhatja fel, ha a perben a gazdálkodó szervezet az általa képviselt fél.
A Pp. 73. §-ának (1) bekezdése alapján jogi személy a képviselője részére olyan meghatalmazást is adhat, amely a perek vitelére általánosságban jogosítja fel (általános meghatalmazás).
A BH 1993/194. szám alatti döntésében kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha a gazdálkodó szerv képviselőjétől, a képviseleti jogosultságának igazolását nem követeli meg.
A kézbesítési meghatalmazott [Ctv. 31. § (2) és (3) bek.] jogállása nem azonos a Ptk.-ban szabályozott képviselettel (BH 2001/134.).

1.3.7.8.1. Kötelező jogi képviselet

A Pp. 73/A. §-ának a) pontja alapján az ítélőtábla előtti eljárásban kötelező a jogi képviselet az ítélet ellen fellebbezéssel élő, valamint a csatlakozó fellebbezést előterjesztő fél számára; más határozatok elleni fellebbezést, illetve csatlakozó fellebbezést előterjesztő fél esetében akkor, ha az az ügy érdemében hozott végzés ellen irányul. A Legfelsőbb Bíróság előtti felülvizsgálati eljárásban a jogi képviselet kötelező.
A Pp. 67. § (3) bekezdése alapján ügyvédjelölt (jogi szakvizsgával nem rendelkező jogi előadó) az ítélőtábla és a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban nem jogosult képviseletre.
Nem kötelező a jogi képviselet a Pp. 233/A. §-a alapján fellebbező fél számára a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban, ezért alaptalanul hívja fel a másodfokú bíróság a felet a jogi képviselővel történő eljárásra, illetve törvénytelenül döntött a pártfogó ügyvéd kirendelése iránti kérelemről (BH 2006/260.).

1.3.7.9. Kézbesítés

A Pp. 97. §-a a kézbesítés kapcsán előírja, hogy ha a félnek a per vitelére meghatalmazottja van, a bírósági iratokat a fél helyett a meghatalmazottnak kell kézbesíteni.
A cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságok vonatkozásában felmerül a kérdés, hogy a Ctv. 31. §-ának (2) bekezdése szerinti kézbesítési meghatalmazott részére a társasági jogi perekben szabályszerűen, joghatályosan történhet-e kézbesítés a tag részére, különös tekintettel a keresetlevélre.
Irányadó döntés ebben a kérdésben nincs; álláspontom szerint a Gt. és a Ctv. alapján indult társasági jogi perekben a kézbesítés - a cégjegyzékbe bejegyzett külföldi személy esetén - a kézbesítési meghatalmazott részére szabályosan történik.
Abban az esetben, ha a cégiratokhoz a kézbesítési meghatalmazás úgy kerül becsatolásra, hogy abban a meghatalmazott vállalja az "összes postai küldemény" átvételét, a peres bíróság által történő kézbesítés egyértelműen szabályszerű. Ha a meghatalmazás úgy van megfogalmazva, hogy csak a cégbíróságtól érkező iratok átvételét vállalja a meghatalmazott, a peres eljárásban történő kézbesítésre maga a meghatalmazás nem ad lehetőséget.
A bíróságnak a meghatalmazás hiányának pótlására felhívó végzését a képviseleti jogot alapító fél és nem a szabályos meghatalmazással nem rendelkező jogi képviselő részére kell kézbesítenie (LB Fpk. XI. 30.092/2006/2.).
A Pp. 99. § (2) bekezdésében szabályozott kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló, a Pp. 99/A. §-ában rögzített eljárást csak természetes személy kezdeményezhet [Pp. 99/A. § (4) bek.], arra hivatkozással, hogy az iratot nem volt módja átvenni. A cégeknek ugyanis a székhelyen (központi ügyintézés helye) [Ctv. 7. § (1) bek.] folyamatosan biztosítani kell a postai küldemények átvételét.

1.3.7.10. Az eljárás félbeszakadása

A Pp. 111. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha valamelyik fél meghal, vagy megszűnik, az eljárás a jogutód perbelépéséig, illetve perbevonásáig félbeszakad, kivéve, ha a jogviszony természete miatt a jogutódlás kizárt.
A gazdasági társaságok jogutód nélkül, végelszámolás vagy felszámolási eljárást követően a cégjegyzékből való törléssel szűnnek meg, illetve a cégbíróság hivatalból törli a cégeket a cégjegyzékből [Gt. 65. §, 66. §]; a jogutóddal - társasági formaváltással - történő megszűnés eseteit a Gt. 67. §-a sorolja fel.
A perben félként szereplő gazdasági társaság cégkivonatából megállapítható, hogy a cégjegyzékből való törlésnek mi volt az oka. Ettől függően vagy a Pp. 61-62. § és 65. §-ainak előírásai szerinti perbeli jogutódlást kell megállapítani (ld. 1.3.7.7.), vagy az eljárást meg kell szüntetni a Pp. 157. § a) pontja alapján, figyelemmel a 130. § (1) bekezdés e) pontjára, mivel a félnek nincs perbeli jogképessége. A másodfokú eljárásban a Pp. 251. § (1) bekezdése rendelkezései szerint kell a pert megszüntetni, egyben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül kell helyezni.
A bíróság a keresetlevelet ugyanis idézés kibocsátása nélkül akkor is elutasítja, ha a félnek nincs perbeli jogképessége, az eljárás során pedig ezen okból a per megszüntetésének van helye (LB Gf. I. 30.836/2002/11.); a felülvizsgálati eljárásra is vonatkozik, hogy ha a gazdasági társaságot a cégjegyzékből jogutód nélkül törölte a cégbíróság az eljárást szintén meg kell szüntetni (ld. 1.3.7.5.).

1.3.7.11. A keresetlevél adatai

A Pp. 121. § (1) bekezdése a keresetlevélben feltüntetendő adatokat rögzíti.
A társasági jogi perekben különösen fontos a felek pontos megjelölése, a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságok esetében a cégjegyzékszám is feltüntetendő; az eljárás gyorsítását eredményezi a cég hatályos cégkivonatának ellenőrzése.
A 2. részben az egyes perek lefolytatásához szükséges további adatokat, mellékleteket [Pp. 121. § (2) bek.] megjelöljük.

1.3.7.12. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása

A Pp. 130. §-ának (1) bekezdésében rögzített, a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására okot adó körülményekből ki kell emelni a társasági jogi perek kapcsán is, hogy a Gt., Ctv., Cstv. speciális anyagi jogi jellegű, jogvesztő határidőt rögzítő, a keresetindításra nyitva álló határidőinek a betartását a bíróságnak elsődlegesen és minden esetben hivatalból vizsgálnia kell. A speciális szabályokat az 2. részben szereplő pereknél elsősorban akkor ismertetjük, ha a bírói gyakorlat ezt indokolttá teszi.
E körben ugyanis irányadóan alkalmazandó a 4/2003. számú Polgári Jogegységi határozat, amely rögzíti, hogy a keresetlevél benyújtására a jogszabályban megállapított határidő számítására - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - a Pp. 105. § (4) bekezdésében foglaltak nem alkalmazandók.
Mivel a Pp. ezen rendelkezése a perbeli határidő elmulasztásainak következményeire vonatkozó eljárási (nem anyagi jogi) határidő, amely szerint a bírósághoz érkezett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták, a keresetlevél bírósághoz történő "beérkezése", azaz az érkeztető bélyegzőn feltüntetett időpont az irányadó a határidő megállapítása körében.
Fontos, hogy a határidő számítására a Ptké. 3. § (1)-(3) bekezdésében írtakat kell alkalmazni, ebből kiemelendő, hogy a napokban megállapított határidőbe a kezdő napot nem kell beszámítani, a hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdőnapnak; ha ilyen nap a hónap utolsó napján nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le.
Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.
A keresetlevél késedelmes benyújtása esetén, ha a keresetlevél előterjesztésére megállapított határidő - jogszabály kifejezett rendelkezése folytán - jogvesztő, vagy a mulasztás kimentésére előírt igazolással a fél nem él, illetőleg az alaptalan, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül hivatalból el kell utasítani, ennek elmaradása esetén a pert meg kell szüntetni. [Pp. 107-110. §, 130. § (1) bek. h) pont, Pp 157. § a) pont, 251. § (1) bek.].
Ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre, és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást, a mulasztás jogkövetkezményéről az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján, az ügy érdekében hozott ítéletben kell dönteni.
Elévülési kifogás esetén a bíróságnak először abban a kérdésben kell döntenie, hogy a perbeli követelés elévült-e. Az elévült követelés bírósági úton nem érvényesíthető, ezért a bíróság a keresetet érdemben nem bírálhatja el (BH 2006/220.).
Az alábbi döntések a társasági jogi perekben irányadóan alkalmazandók.
Ha a jogszabály valamely per megindítását csak meghatározott személyek számára teszi lehetővé és a pert e körön kívül eső személy indította meg, a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja [Pp. 130. § (1) bek. g) pont]. Ilyen jogszabályi rendelkezés hiányában, ha a követelés a felperest bármely okból nem illeti meg, azt a bíróságnak érdemben (ítélettel) kell elbírálnia (EBH 2002/653.).
A külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének jogképessége vizsgálatánál figyelemmel kell lenni a keresetben megjelölt tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. 1. §-ában rögzítettekre is. E körben az ÍH 2006/37. számú döntésében irányadóan mondta ki a Fővárosi Ítélőtábla, hogy jogszabálysértő az elsőfokú bíróság keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzése arra hivatkozással, hogy a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének nincs perbeli jogképessége, mert a 2. § és 4. §-ra alapított kereset esetén van perbeli legitimációja.

1.3.7.13. Az ítélet

A Pp. 213. § (1) bekezdése szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre.
A Pp. 221. § (1) bekezdése előírásai alapján az ítéletnek tartalmaznia kell a bíróság által megállapított tényállást, az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével.
A bizonyítási eljárás lefolytatása körében irányadó a Legfelsőbb Bíróság Cgf.XI.30.331/2004/5. számú döntésében kifejtett azon előírás, hogy a Pp. 3. §-ának (4) bekezdése csak a 141. § (6) bekezdésével összhangban alkalmazható. E szerint a bíróság a felhívásában megszabott határidőhöz képest elkésetten előterjesztett bizonyítási indítvány teljesítését nem mellőzheti, ha annak teljesítése egyébként a per befejezését nem késlelteti.
Az ítéletben hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik, meg kell említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, utalni kell azokra az okokra amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.
A késedelmi kamat vonatkozásában a Ptk. 232. §-ának (1) és (2) bekezdése és a 301/A. §-ának a rendelkezései az irányadóak.
A perköltség megállapításánál az ügyvédi munkadíjról szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet előírásait is alkalmazni kell a Pp. 75. § értelmében.

1.3.7.14. A fellebbezés

A Pp. 237. §-a alapján a már az elsőfokú bíróságnak el kell hivatalból utasítania a fellebbezést, amennyiben a hiányokat nem pótolja a fél. Az elkésett fellebbezést szintén az elsőfokú bíróságnak kell elutasítania, ennek hiányában a másodfokú bíróság hoz hivatalból elutasító határozatot.
Ennek hiányban, a Pp. 240. §-ának (1) bekezdése rendelkezései szerint, a másodfokú bíróság utasítja el a fellebbezést hivatalból. Ha felhívását követően sem csatolja a jogi képviselő például a meghatalmazását, vagy az Itv.-ben meghatározott fellebbezési eljárási illeték nem került, vagy részben került csak lerovásra.
Ez ellen a végzés ellen fellebbezésnek van helye a Pp. 233/A. §-a alapján.
A megyei bíróság ilyen végzése elleni fellebbezést az illetékes ítélőtábla, az ítélőtábla végzése elleni fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság bírálja el.
Nem kötelező a jogi képviselet a Pp. 233/A. §-a alapján fellebbező fél számára a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban, ezért alaptalanul hívta fel a másodfokú bíróság a felet a jogi képviselővel történő eljárásra, illetve törvénytelenül döntött a pártfogó ügyvéd kirendelése iránti kérelemről (BH 2006/260.).
A társasági jogi perekben hozott ítéletek elleni fellebbezésre nyitva álló határidő az általános Pp. szabályok alapján tizenöt nap [Pp. 234. § (1) bek.] azzal, hogy az 1997. évi Gt. 49-50. §-a alapján lefolytatott kizárási perekben hozott ítélet ellen nyolc nap volt a fellebbezési határidő.
Az elsőfokú bírósághoz, a fellebbezési határidő utolsó napján, faxon beérkező fellebbezést határidőben megérkezettnek kell tekinteni (BH 2003/502.).
A rossz helyre benyújtott fellebbezés nem vehető figyelembe avégett, hogy a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták (BH 2001/47.).

1.3.7.15. A felülvizsgálat

A Pp. 270. § (1) és (2) bekezdése alapján a jogerős ítélet, vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól - jogszabálysértésre hivatkozással - a fél, a beavatkozó valamint a rendelkezés rá vonatkozó része ellen az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.
A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el, ha a törvény másként nem rendelkezik.
Nincs helye felülvizsgálatnak a Pp. 271. § (1) bekezdésében felsorolt esetekben - többek között - az l) pont alapján, amely úgy szól, hogy ha a törvény kizárja, nem lehet felülvizsgálatot indítani.
E körben kiemelendő, hogy a Gt. 48. § (6) bekezdése már kizárja a tagkizárás iránti ítéletek elleni felülvizsgálatot.
A Legfelsőbb Bíróság valamennyi határozata ellen ki van zárva a felülvizsgálat; a második részben megjelölt kártérítési perek kapcsán irányadó, hogy nincs helye felülvizsgálatnak, ha a vitatott érték az 1 000 000 Ft-ot nem haladja meg. Az értékhatár számításánál megfelelően alkalmazni kell a Pp. 25. §-ának (3) bekezdését, vagyis a különböző követeléseket össze kell adni, és az összegzett követelések együttes értéke lesz releváns a felülvizsgálat megengedhetősége szempontjából.
A felülvizsgálati kérelem benyújtásának határideje (hatvan nap), a jogerős határozat kézbesítése napjától kezdődik. A kézbesítés napjának a kérelmező jogi képviselője részére történt kézbesítés időpontját kell tekinteni (LB Gf. X. 30.881/2003/2.).
A jogerős végzés meghozatalának időpontjára tekintettel alkalmazandó Pp. 272. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére a jogerős határozat közlésétől - jelen esetben 2006. május 18. napjától - számított hatvan napon belül van mód. A felperesnek ezért, a jogerős végzés kézhezvételére tekintettel, a beadványát 2006. július 17-ig be kellett volna nyújtania, vagy legkésőbb e határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára kellett volna adnia. A kérelem előterjesztésére azonban a határidő leteltét követően, 2006. augusztus 15-én került sor. A Legfelsőbb Bíróságnak ezért - a Pp. 272. § (1) bekezdése és 105. § (1) bekezdése alapján - a kérelmet hivatalból el kellett utasítania (LB Gfv.X.30.329/2006/2.).
A felülvizsgálati eljárásban olyan új körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya, nem lehet hivatkozni (EBH 2002/653.).
A bíróságot nem terheli olyan kötelezettség, hogy hivatalból észlelje az esetleges megtámadási okot, s annak érvényesítésére a felet figyelmeztesse. A bíróság a felek által előadott kérelmekhez, jognyilatkozatokhoz van kötve (LB Gfv. XI. 30.187/2005/5.).

1.4. Társasági jogi peres eljárások és a törvényességi felügyeleti eljárások viszonya a Ctv. rendelkezései alapján

1.4.1. A törvényességi felügyeleti eljárás általános jellemzői

A törvényességi felügyeleti eljárás célja, hogy a cégnyilvántartás közhitelességének biztosítása érdekében a cégbíróság intéz-kedéseivel a cég törvényes működését kikényszerítse.
Ezekben a nemperes eljárásokban a Pp. szabályait akkor kell megfelelően alkalmazni, ha a Ctv. másként nem rendelkezik, azzal, hogy szünetelésnek az eljárásban nincs helye. A cégbíróság a cég törvényes működését intézkedésekkel kényszeríti ki, abból a célból, hogy biztosítsa a cégnyilvántartás közhitelességét. [Ctv. 72. § (1)-(2) bek.].
Ahogy a bejegyzési eljárás során sincs az okirati bizonyításon kívül egyéb bizonyításnak helye, úgy a törvényességi felügyeleti eljárásban sincs, de - szükségszerűen - az ügyben érintettek személyes meghallgatását lehetővé teszi a Ctv. 72. § (3) bekezdése.
A cégek székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróságok mint cégbíróságok - a bejegyzési (cég- változásbejegyzési) ügyeken kívül - általános törvényességi felügyeleti jogkörükből eredően "speciális" eljárásokat is lefolytatnak; e körben a Ctv. VI. - általános - fejezetének rendelkezései az irányadók.
A törvényességi felügyeleti eljárást - akár kérelemre, akár hivatalból indul - az arra okot adó körülményről való tudomás-szerzéstől számított harminc napon belül lehet kezdeményezni. A jogi képviselet ezekben az eljárásokban nem kötelező.
A BH 2002/198. számú döntés a törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére nyitva álló határidő számításánál irányadó szempontokról szól.
A törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelem határidőben történt benyújtásának vizsgálata megelőzi annak érdemi elbírálását (LB Cgf.II.30.705/2000/2.).
A törvényességi felügyeleti eljárás megindítására okot adó körülményekről való tudomásszerzés megítélésének szempontjait tartalmazza a BH 2006/190. számú Legfelsőbb Bírósági eseti döntés.
Az eljárásra okot adó körülmény bekövetkezésétől számított egy éves jogvesztő határidőn túl előterjesztett kérelmet a cégbíróság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el.
A 4/2003. Polgári jogegységi határozatban írtak irányadóan alkalmazandók ezen nemperes eljárásokra is (ld. 1.3.7.13.).
Mivel a fenti objektív határidő a cégbíróság hivatalból indítandó eljárásának - hasonlóan a régi Ctv.-hez - is korlátja, a jogalkotó a Ctv. 79. § (2) bekezdésében, kivételesen indokolt esetben lehetőséget ad ezen jogvesztő határidőn túl is a cégbíróságnak a törvényes működés helyreállítására. Ezeknek az eseteknek a körét a bírói gyakorlatnak kell értelmeznie, meghatároznia.
A régi Ctv. alapján született határozatok is nevesítettek már úgynevezett "folyamatos", jogszabálysértő állapotokat, amikor a cégbíróság határidőn túl is törvényesen intézkedhetett. (Például az 1988. évi Gt. alapján működő cégek esetében, ha nem módosították létesítő okiratukat az 1997. évi Gt. kógens rendelkezései alapján.)
A Ctv. 81. §-ának (1) bekezdésében felsorolt intézkedések alkalmazásával érheti el a cégbíróság a törvényes működést, vagyis azt, hogy megszűnjön az az ok, ami miatt az eljárás lefolytatása szükségessé vált.
E körben irányadó a régi Ctv. rendelkezései alapján hozott alábbi két döntés is.
A törvényességi felügyeleti eljárásban - ha ennek jogszabályi feltételei fennállnak - a cégbíró szabadon mérlegeli, hogy milyen intézkedést alkalmaz, a kérelem erre nézve nem köti (ÍH 2005/35.).
A cég megszűntnek nyilvánításának nincs helye, ha a törvényes működés más intézkedéssel is biztosítható (ÍH 2004/109.).
Lényeges változás a Ctv. 84. § (1) bekezdése alapján, figye-lemmel a 81. § (6) bekezdése rendelkezésére is, hogy a cég megszűntnek nyilvánítása már nem minősül intézkedésnek (érdemi végzésnek, amely ellen fellebbezésnek van helye), hanem az ügy érdemében hozott, az eljárást befejező "végső döntés." Szintén új rendelkezés, hogy amennyiben a cég helyreállítja a törvényes működést, a cégbíróság végzésében megszünteti az eljárást [Ctv. 80. § (3 bek.].
A Ctv. 77. §-ának (1) bekezdése határozza meg azoknak a személyeknek a körét, akik a törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhetik.
Nevesített jogosultak az ügyész, a cég tevékenységének ellenőrzésére jogosult hatóság vagy közigazgatási szerv, tagjával szemben az illetékes kamara.
Ebbe a személyi körbe tartozók jogi érdeküket az eljárás lefolytatására nem kell, hogy igazolják.
A társaság tagjának, munkavállalójának, vezető tisztségvise-lőjének, felügyelőbizottsági tagjainak, könyvvizsgálójának az eljárás kezdeményezése iránti jogi érdekét a bírói gyakorlat - szintén minden további - igazolás nélkül elismeri.
A fenti személyeken túl az eljárás megindításához fűződő jogi érdekét a kérelmezőnek valószínűsítenie kell. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a jogi érdek akkor áll fenn a kérelmező oldalán, ha az eljárás lefolytatását követően hozott határozat a kérelmező élet- és vagyoni viszonyait befolyásolni tudja.
A törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére jogosultak körében a jogi érdekeltség vizsgálatánál irányadó szempontokat határozza meg az EBH 2002/664. számú Legfelsőbb Bírósági döntés.
Az EBH 2004/11135. számú döntésben kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy ha a kft. ügyvezetője a cégbíróságnak nem jelenti be a tagok személyében az üzletrész átruházása folytán bekövetkezett tagváltozást, nyilatkozatát a bíróság nem pótolhatja. A jogsérelem elhárítására az érdekelt - új üzletrész tulajdonos - törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet.
A törvényességi felügyeleti eljárás alanya minden esetben cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaság, kérelemre indult eljárásokban a kérelmezetti pozícióban mindig a cég áll.
A Ctv. 74. §-ának (1) bekezdése felsorolja a törvényességi felügyeleti eljárás tárgyát képező okokat, amelyek egyrészt a közhiteles cégnyilvántartásba bejegyzett adatok, illetve azok alapjául szolgáló okiratok jogszabálysértésével kapcsolatosak, másrészt a cégek szervezetére, működésére vonatkozó törvénysértések. A Ctv., Gt. vonatkozó előírásai további okokat tartalmaznak, amelyek alapján kötelező az eljárás lefolytatása [pl. Gt. 27. § (2) bek.].
A közhiteles cégnyilvántartás a cégjegyzékből, a cégjegyzékben szereplő adat, jog vagy cég igazolására szolgáló okiratokból és más a jogszabály által előírt mellékletként becsatolandó okiratokból áll, amelyek a forgalom biztonsága, valamint a hitelezői érdekek védelmét is szolgálják, ezeknek a benyújtására a cégeket a Ctv. anyagi jogi rendelkezések alapján kötelezi.
Törvényességi felügyeleti intézkedések alkalmazásával kell "rábírni a céget" azoknak az okiratoknak a benyújtására, amelyek alapján a cégbíróság a törvényes állapot helyreállítását fogana-tosíthatja, legtöbb esetben ezek a változás bejegyzés iránti kérelem és mellékletei.
A cégbíróság eljárására akkor kerül sor, ha tudomására jut a mulasztás. Ez történhet hivatalból, bejelentésre, kérelemre, de a Ctv. 76. § (1) bekezdése szerint a cégbíróságnak akkor is le kell folytatnia az eljárását, ha azt más bíróság kezdeményezi; olyan ítéletről "tájékoztatja", amely megállapítja vagy valószínűsíti a cégjegyzékben szereplő adatról, hogy az törvénysértő. Tipikusan ilyen határozatok a Ctv. 65-70. §-ai szerinti speciális "jogorvoslati" perekben; a Gt. 45. §-a alapján, a határozatok felülvizsgálata iránti perekben hozott jogerős ítéletek.
A Ctv. 80. § (1) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazásával felhívást kell kiadni a képviselő részére, hogy a fenti bejelentési és okiratcsatolási kötelezettségének tegyen eleget a társaság nevében.
Az érdemi döntés - a szükséges intézkedések alkalmazásával [Ctv. 81. § (1) bek.] - optimális esetben az eljárás megszüntetése lesz [Ctv. 80. § (3) bek.], mert a törvényes működés helyreállt. Ellenkező esetben a céget megszűntnek nyilvánítja a cégbíróság [Ctv. 84. § (1) bek.].
A jelenleg hatályos, általános jogszabályi előírásokra figyelemmel az állapítható meg, hogy a cégbíróságnak olyan általános hatáskörű, ellenőrzési jogköre van a cégek felett, amelyet azok megalakulásától a cégjegyzékből való törlésükig gyakorol. Ez elvileg nemcsak a Gt. és a Ctv. előírásai szerinti, megfelelő működésre vonatkozik, hanem felöleli a cégek belső jogviszonyaira, illetve a gazdasági élet más szereplőivel kapcsolatos jogviszonyaira irányadó jogszabályoknak való megfelelőségük vizsgálatát is.
A cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében tehát, minden anyagi jogi törvényt alkalmazhat.
Még a felszámolás alá került társaságok esetében sem zárható ki a törvényességi felügyeleti eljárás. Az egységes bírói gyakorlat alapján, figyelemmel a Cstv. irányadó szabályaira is, automatikusan nem állapítható meg ezekben az esetekben sem a cégbíróság hatáskörének hiánya.
A jogalkotó azonban nem tette parttalanná a cégbíróságok törvényességi felügyeleti jogkörét. Olyan korlátozó rendelkezéseket vezetett be már a régi Ctv.-vel is, amelyek alapján nagyon sok esetben, hasonlóan a kereshetőségi jog érdemi vizsgálatához, a cégbíróságnak az adott ügyben mérlegelnie kell, hogy lefolytathatja-e eljárását az adott ügyben, van-e rá hatásköre, akár hivatalból, akár kérelemre, az ő feladata-e a törvénysértő működés megszüntetése, vagy megelőző, peres eljárásban hozott jogerős ítélet alapján, egy speciális végrehajtási eljárás során, törvényességi felügyeleti jogkörben kell-e ezt "biztosítania".

1.4.2. A törvényességi felügyeleti eljárás korlátai

Amennyiben a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelmet nem a Ctv. 77. §-ának (1) bekezdés a)-b) pontjában nevesített személy nyújtja be, és az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdekét nem tudja valószínűsíteni, a cégbíróság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el a kérelmet.
A BH 2002/194. számú döntésében kimondta a Legfelső Bíróság, hogy a hitelezők igényeinek kielégítése alapjaként a gazdasági társaság ténylegesen meglévő vagyonát kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a társaság cégjegyzékébe milyen törzstőkét, milyen hatállyal jegyeztek be. Ezért a törzstőke bejegyzésével, vagy törlésével kapcsolatban a társaság hitelezője - jogi érdekeltség hiányában - törvényességi felügyeleti eljárást nem kezdeményezhet.
A Ctv. 65. §-ának (1) bekezdése alapján a kérelemnek helyt adó bejegyző végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. A végzés vagy az annak meghozatala alapjául szolgáló iratok jogszabályba ütközése miatt viszont az ügyész valamint az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz - a rendelkezés őt érintő részére vonatkozóan - pert (ún. kontroll per) indíthat a cég ellen.
Ennek a keresetnek a tárgyát a Ctv. 74. §-ának (1) bekezdés c) pontja is meghatározza akkor, amikor rögzíti, hogy törvényességi felügyeleti eljárásnak van helye, ha a létesítő okirat vagy annak módosítása, illetve ennek alapján a cégjegyzék jogszabályba ütköző módon tartalmazza azt, amit a cégre vonatkozó anyagi jogszabályok kötelezően előírnak.
E rendelkezések egybevetéséből az következne, hogy a cégbíróságnak ugyanazt kellene vizsgálnia eljárása során, amelyet a perben, a kereset alapján a bíróságnak.
Az ügyész és a Ctv. 65. § (1) bekezdésében meghatározott érdekeltek számára, azonban a Ctv. 74. § (3) bekezdése kizárja a törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére való jogosultságot figyelemmel arra, hogy a jogszabálysértést perben kell orvosoltatniuk.
A Ctv. 74. § (1) bekezdés c) pontjára alapított hivatalból indult, illetve a korlátozott személyi körön kívül esők által indított törvényességi eljárást pedig olyan cégbírónak kell lefolytatnia, aki nem járt el az eljárás tárgyát képező, és sérelmezett bejegyző végzés meghozatalában. [Ctv. 75. § (2) bek.].
Mindkét eljárásra vonatkozik, hogy csak azokat a jogsza-bálysértéseket vizsgálhatja mind a cégbíróság, mind a peres bíróság amelyet a cégbíróságnak a bejegyzési eljárásban is vizsgálnia kellett volna.
A Legfelsőbb Bíróság a Ctv. hatálya alá tartozó eljárások kapcsán is irányadóan rögzítette a Cgf.II.33.390/1999/2. számú határozatában a régi Ctv. 49. §-ának (1) bekezdése folytán megfelelően irányadó Pp. 252. §-ának (1) bekezdése alapján, hogy a végzést hatályon kívül kell helyezni a fellebbezés korlátaira tekintet nélkül, ha a döntés meghozatalában olyan bíró vesz részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn. Az új eljárásban a törvényességi felügyeleti eljárást olyan bírónak kell lefolytatnia, akinek az eljárása a jogszabályok értelmében nem kizárt.
A Ctv. 74. §-ának (3) bekezdése alapján nem terjed ki a törvé-nyességi felügyelet olyan ügyre sem, amelyben az igény más polgári peres, vagy közigazgatási eljárásban érvényesíthető, illetve a cég gazdálkodásának és döntéseinek gazdasági célszerűségi szem-pontból való felülvizsgálatára.
A Cgf.VII.32.541/200/2. számú határozatában a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság törvényességi felügyeleti kérelmet elutasító döntését, amelyben a kérelmező az rt. kérelmezett igazgatósági határozata megsemmisítését kérte a cégbíróságtól, arra hivatkozással, hogy a társaság alaptőkéjének felemelését elhatározó döntés végrehajtása a részvénytársaság tulajdonosi szerkezetét megváltoztatja, ami számára elfogadhatatlan. Határozata indoko-lásában megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy megalapozottan utasította el a kérelmet arra hivatkozással az elsőfokú bíróság, hogy nem vizsgálhatja a cég döntéseinek gazdaságosságát, célszerűségét, a gazdálkodás helyességét vagy helytelenségét.
A Ctv. 69-70. §-ában szabályozott cégalapítás érvénytelensége, illetve az alapító okirat módosítás érvénytelenségének megállapítása iránt perindításra jogosultak, az ügyész és akinek jogi érdekeltsége fennáll, nem jogosultak törvényességi felügyeleti eljárás megin-dítására.
Az alábbi eseti döntések irányadóan alkalmazandók a jelenleg hatályos Ctv. és Gt. alapján indított eljárásokban is.
A cégbíróság hatásköre nem terjed ki a kizárásról szóló határozat érdemi felülvizsgálatára. (Cgf.VII.32.326/2000/2.).
A gazdasági társaság szervei által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatát arra hivatkozással, lehet kérni, hogy a határozat a Gt. vagy más jogszabály rendelkezéseibe vagy a társasági szerződésbe ütközik. Keresettel érvényesítheti igényét a társaság bármely tagja, vezető tisztségviselője, illetve a felügyelő bizottsági tagja [Gt. 45. § (1) és (2) bek.].
A törvény által nevesített személyek tehát igényüket perben kell hogy érvényesítsék, ezért az ilyen irányú törvényességi felügyeleti kérelmeket a bíróság érdemben nem vizsgálhatja.
Az ügyésznek minden esetben lehetősége van a bejegyzési eljárás folyamatban léte alatt [Ctv. 78. § (1) bek.] törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelmét előterjeszteni, bejegyzés után azonban ez a jogosultság őt sem illeti meg.
Közgyűlési határozat felülvizsgálatának törvényességi felügyeleti eljárásban, részvényesi kérelem alapján nincs helye (LB Cgf.II.32.799/2000/2.).
A cégbejegyzést követően a törvényességi felügyeleti eljárásban a cégbíróság már nem vizsgálhatja, hogy a bejegyzett cégnév sérti-e a kérelmező névviseléshez való jogát. A névviselés jogszerűsége tárgyában a polgári jog általános szabályai szerint, rendes peres eljárásnak van helye (ÍH 2004/107.).
A szerződések érvényességének vizsgálata a cégeljárás kereteit meghaladja, erre a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárása nem terjed ki (ÍH 2004/72.).
Az egységes bírói gyakorlat szerint, amennyiben olyan kérelmeket nyújtanak be a cégbírósághoz, amelyeket hatáskör hiányában el kellene utasítania, akkor jár el helyesen az ügyben eljáró bíró, figyelemmel a törvényes működés helyreállításának céljára, a későbbi pergazdaságossági szempontokra, ha tájékoztatja a kérelmezőt a rá vonatkozó anyagi és eljárási jogszabályi előírásokról, egyben felhívja arra, hogy terjesszen elő nyilatkozatot a vonatkozásban, hogy kérelmét fenntartja-e, illetve azt kereseti kérelemnek kéri-e tekinteni.
A nyilatkozattól függően határozhat a cégbíróság az iratok áttételéről; az azonos hatáskörű és illetékességű bíróság esetén azokat megküldi további intézkedés, a tárgyalás kitűzése érdekében, illetve hatáskör hiányában elutasítja a kérelmet.
A Legfelsőbb Bíróság a Gf.VII.30.977/1996/2. számú végzésében megállapította, hogy eljárási szabályokat megsértve folytatott le törvényességi felügyeleti eljárást a cégbíróság, mert nem észlelte a hatásköre hiányát, és a Pp. 129. §-ának alkal-mazásával nem tette át a beadványt az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező perbírósághoz.

1.4.3. A bejegyzési eljárás és a törvényességi felügyeleti eljárás viszonya

A cégbíróság a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló határozatok és egyéb okiratok érvényességét hivatalból akkor is vizsgálhatja, ha az ügyben más bírósági eljárásnak van helye (EBH 2000/226.).
A cégbíróság a bejegyzési eljárás során - tartalmilag - tehát törvényességi felügyeleti jogkörében jár el, amikor a kérelem mellékleteként benyújtott okirat jogszabálysértésére hivatkozással - a kérelem elutasításának terhével - hiánypótlást ad ki a cég részére.
Ebből értelemszerűen következik, hogy nincs lehetősége egyben a törvényességi felügyeleti intézkedések érdemi alkalmazására is. A Ctv. 78. § (1) bekezdése már tartalmazza azt a tiltást, hogy hivatalból nem indítható a törvényességi felügyeleti eljárás a bejegyzési eljárás alatt, még a kérelem tárgyához kapcsolódóan sem.
A cégbírósági bejegyzési eljárás folyamatban léte alatt azonban "mások által" kezdeményezhető törvényességi felügyeleti eljárás [Ctv. 78. § (1) bek.].
Az ilyen kérelmek elbírálásának jogszabályi feltételei meg-egyeznek azon törvényességi felügyeleti kérelmek elbírálásának jogszabályi feltételeivel, amelyeket olyan időpontban terjesztenek elő, amikor nincs folyamatban változásbejegyzési eljárás, de a kérelem azzal kapcsolatos. Ilyenkor a bejegyzési kérelemről és a törvényességi felügyeleti kérelemről a bíróságnak együttesen kell döntenie (EBH 2002/663.).
A Cgf.VII.32.498/2000/2. számú iránymutató döntésében megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy az adatváltozás bejegyzése iránti eljárásban a korábbi cégeljárás során bejegyezni rendelt adatok tekintetében a cégbíróság vizsgálati jogköre nem áll fenn sem kérelemre, sem hivatalból, ha a törvényességi felügyeleti eljárásra okot adó körülmény bekövetkeztétől számított egy év már eltelt.
A cégbejegyzési (változás bejegyzési) és a törvényességi felügyeleti eljárások elhatárolásának szempontjait tartalmazza a 2000/347. számú Elvi határozat.
A változásbejegyzési eljárás alatt indult törvényességi felügyeleti eljárásban a cégbíróság csak a változásbejegyzési kérelem jogszabályba ütközése miatt járhat el. A kérelemmel össze nem függő törvénysértés miatt ebben az eljárásban törvényességi felügyeleti intézkedés nem hozható (ÍH 2004/106.).
A Ctv. 78. §-ának (2) bekezdése alapján a bejegyzési kérelemnek helyt adó és ezáltal a törvényességi felügyeleti kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. A Ctv. 65. §-ában meghatározott perindítási jog azonban a kérelmezőt is megilleti ezekben az esetekben.

1.4.4. A cégbíróságok és a peres bíróságok együttműködése a cégek törvényes működése érdekében

A 2. részben ismertetett társasági jogi pereknél, hasonló elnevezésű alcímekben foglalkozunk ezzel a témával, elsődlegesen a peres bíróságok feladatait meghatározva.
Amennyiben a cégbíróság hatáskörének hiányát állapítja meg, a céghez intézett felhívását követő nyilatkozattól függően kell intézkednie arról, hogy a peres bírósághoz kerüljenek az iratok, és a kérelem mint kereset elbírálásra kerüljön.
Ha a perbíróság értesítése alapján a cégbíróság tudomást szerez társasági határozat felfüggesztéséről [Gt. 45. § (5) bek.], a bejegyzési kérelem felfüggesztéséről dönthet [Ctv. 32. § (1) bek.; Pp. 152. § (2) bek.]. Gyakran a peres felek jelentik be a bejegyzési eljárás tárgyát képező határozat felfüggesztésének a tényét a cégbíróságon.
A peres bíróság feladata, hogy ha társasági jogi per indul, a keresetről és az ügyben hozott határozatokról, azok megküldésével értesítse a cégbíróságot, annak érdekében, hogy az a hozzá beérkező kérelmeket, illetve hivatalból indított eljárását a perfüggőség figyelembe vételével tudja lefolytatni. Kiemelendő e körben a cégjegyzék részét is képező, a Ctv. 26. § (1) bek. f)-h) pontjaiban meghatározott perek megindításának és befejezésének rögzítése a cégbíróság által, hivatalból.
A cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében - perjogi szempontból - szűk körű intézkedések meghozatalára jogosult csak [Ctv. 81. § (1) bek.], a szerződések érvénytelenségének a megál-lapítására nincs hatásköre. Anyagi jogi szempontból azonban hatáskörébe tartozik a legszigorúbb intézkedés meghozatala egy céggel szemben, amikor azt megszűntnek nyilvánítja [Ctv. 84. § (1) bek.].
A társaság cégjegyzékből való törlése érdemben is befolyásolja az esetlegesen folyamatban lévő peres eljárást, hiszen bármelyik fél, perbeli pozíciójától függetlenül elveszti jogképességét, jogalanyisága megszűnésével. A peres bíróságnak a Pp. vonatkozó jogszabályi előírásai alapján kell határoznia a per megszüntetéséről, illetve a peres eljárás félbeszakadásának megállapításáról [Pp. 157. § a) pont, 111. § (1) bek.].
Azokban az esetekben, amikor a peres bíróság határozatának rendelkező részében a cégbíróságot törvényességi felügyeleti intézkedésre hívja fel, gyakorlatilag a határozat végrehajtását bízza a cégbíróságra [Ctv. 65-70. §].
A tag kizárását kimondó bírósági határozatok esetén, üzletrészátruházás érvénytelensége megállapítása iránt indult kere-seteknél a határozat megküldésének - a döntés függvényében - ugyanez a célja, a törvényes működés helyreállítása érdekében.
A törvényességi felügyeleti eljárások és a társasági jogi perek áttekintése után az állapítható meg, hogy a társasági jogi perek esetén a bíráknak ismerniük kell a cégbíróság eljárására vonatkozó rendelkezéseket is. Fel kell ismerniük annak jelentőségét, hogy a cégnyilvántartás adatai alapján rendelkezésre álló céginformáció akkor lehet valóban hiteles, ha a perben hozott határozatok meg-küldésre kerülnek általa a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező cégbíróságokhoz. Ugyanakkor a cégbíróknak a cégeljárásra irány-adó Gt. és Ctv. rendelkezései mellett, a vonatkozó, "egyéb" anyagi és eljárási jogszabályok (pl. Ptk., Pp.) ismerete is szükséges. Tény, hogy a jövő az elektronikus, "gyorsított" cégeljárásoké. Talán ezért is várható a törvényességi felügyeleti jogkör erősödése, az új szabályozás alapján.

1.5. A társasági jogi perek és a választottbíráskodás

1.5.1. A választottbíráskodás szabályozása, előnyei, kockázata

A több mint tizenegy éve hatályba lépett Vbtv. szabályozza mind a belföldi, mind a nemzetközi választottbíráskodást, amely egységes és nemzetközi viszonylatban is elismert jogszabály.
A belföldi választottbíráskodást teljes részletességgel és alapossággal rendezi; a VI. fejezete foglalkozik a nemzetközi eljárással; meghatározza a szerződésen alapuló választottbírósági eljárást, figyelemmel a felek szerződéses és bíróság választáshoz kapcsolódó szabadságának jogára, a gazdasági életben szereplő felek számára lehetőséget adva arra, hogy kizárják vitás ügyeikben a rendes állami bíróságok eljárását.
A felek intézményes vagy ad hoc választottbíróságot jelölhetnek ki, a törvény preferálja a hazai választottbíróság kikötését.
A felek akarata a meghatározott magyar és külföldi választott-bíróság joghatóságának kikötésére - az írásba foglalt szerződésből - egyértelműen megállapítható kell, hogy legyen (BH 1998/286.).
A választottbíróság eljárásának kikötésével a felek az államilag szervezett rendes bíróság eljárását a választottbírósági törvényben meghatározott körre korlátozzák. A választottbíráskodásról szóló törvényben foglalt szabályok megtartása esetén az állami bíróságok nem avatkozhatnak be a jogvita választottbíróság által történt elbírálásába (EBH 2002/772.).
Meghatározza a törvény azokat az eseteket, amikor választott-bírósági eljárásnak nincs helye: a Pp. XV-XXIII. fejezetében szabályozott eljárásokban, olyan ügyekben, amelyekben törvény zárja ki a jogvitáknak a választottbírósági eljárás keretében történő rendezését [Vbtv. 4. §].
A választottbíráskodás előnyei elsősorban abban állnak, hogy a gazdasági élet résztvevői számára az eljárás nem nyilvános, egyfokú, így gyorsabb és költségtakarékosabb általánosságban, mint a rendes bíróságok eljárása. A felek által összeállított bíróság jár el az ügyben, a bírák kijelölésében, számában és a választottbíró kizárásának a módjában szabadon állapodhatnak meg a felek. Szabad továbbá az eljárás módjának meghatározása, a határozatok ellen fellebbezésnek nincs helye, az ítélet rendes bíróság által történő érvénytelenítésére azonban van lehetőség.
A választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt 1999. január 1. napja után indult perekben hozott ítélet elleni fellebbezésnek nincs helye, azonban a jogosult felülvizsgálati kérelemmel élhet (EBH 2000/345.), 2005. január 1-jétől a Vbtv. 57. §-a erről már rendelkezést is tartalmaz.
A bírósági ítélet végrehajtásával azonos a választottbírósági ítélet végrehajtása.
A választottbírósági döntés kedvezőtlen eredménye, a döntés megalapozatlanságára történő hivatkozás önmagában nem nyújt alapot a döntés megtámadására, mert a törvény az érvénytelenítési okokat kimerítően felsorolja (BH 1996/159.).
Megtámadási okra a Vbtv. 55. §-ának (1) és (2) bekezdésében felsorolt, elsősorban alaki jogsértések esetén hivatkozhat a fél; illetve kérhető a választottbírósági ítélet érvénytelenítése a magyar közrendbe ütközésre alapított jogcímen is.
A felperes a választottbírósági ítélet érvénytelenítésének okaként nem hivatkozhat a választottbírósági tanács összetételét érintő eljárási szabálysértésre akkor, ha az eljárás során bejelentette, hogy a választottbíróság összetételével kapcsolatban kifogása nincsen. A felek szerződéses jogvitájában hozott választottbírósági döntés önmagában a polgári, anyagi vagy eljárási jog megsértése miatt nem minősíthető közrendbe ütközőnek (BH 2006/218.).
A nemzetközi választottbírósági eljárást a VI. fejezet szabályozza azzal, hogy nemzetközi választottbíráskodás esetén a rendes bíróság párhuzamos eljárására és az ideiglenes intézkedések megtételére vonatkozó általános szabályokat akkor is alkalmazni kell, ha a választottbíróság székhelye Magyarországon kívül van.
Nemzetközi ügyekben - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - állandó választottbíróságként a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett állandó választottbíróság jár el [Vbtv. 46. § (3) bek].
Ha a szerződést kötő felek országaiban a szerződéskötés időpontjában már alkalmazandó volt a Bécsi Vételi Konvenció, a felek szerződésükben a magyar polgári jog alkalmazását kötik ki, a szerződés pedig vegyesen tartalmaz adásvételi és képviseleti elemeket, úgy az adásvételre a Bécsi Vételi Konvenciót, a jogviszony adásvételnek nem minősülő elemeire pedig a Ptk.-t kell alkalmazni (VB 1997/10.).
Egységes ma már a bírói gyakorlat abban, hogy a csak magyar személyek által alapított cégek szerződéseiben is kiköthető külföldi választottbíróság joghatósága a Gt.-ben meghatározott társasági jogviták esetén.

1.5.2. A társasági jogi perek és a választottbíráskodás kiköthetőségének jogszabályi feltételei

A Vbtv. 3. §-a alapján bírósági peres eljárás helyett választott-bírósági eljárásnak van helye, ha legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy, és a jogvita e tevékenységével kapcsolatos; a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek és a választottbírósági eljárást választottbírósági szerződésben kikötötték. A választottbírósági eljárás, ha azt törvény megengedi, akkor is kiköthető, ha nincs a felek között gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy, illetve a jogvita nem e tevékenységével kapcsolatos.
A választottbírósági szerződés más szerződés részeként, vagy önálló szerződésként köthető, amelyet írásba kell foglalni. Írásban létrejött választottbírósági szerződésnek kell tekinteni azt is, ha az egyik fél keresetlevelében állítja, a másik fél pedig válasziratában nem tagadja, hogy köztük választottbírósági szerződés jött létre (alávetés) (Vbtv. 5. §).
A fenti rendelkezésekkel összhangban, és az 1997. évi Gt. 52. §-ának előírásaihoz képest a Gt. már egyértelműen szabályozza a társasági jogviták kapcsán kiköthető választottbíráskodást (Gt. 10. §) az alábbiak szerint.
Elsődlegesen definiálja a társasági jogvitákat, felsorolva azok fő típusait:
- gazdasági társaság és tagjai (részvényesei)/korábbi tagjai közötti jogviták, amelyek a társasági jogviszonyon alapulnak;
- a tagok (részvényesek) egymás közötti jogviszonyában keletkezett jogviták, amelyek a társasági szerződéssel vagy a társaság működésével összefüggőek;
- a társasági határozatok bírósági felülvizsgálata iránti perek [Gt. 45. § (2) bek.]; a tényleges vállalat csoportként működés megállapítása iránt indított perek (Gt. 64. §).
Rögzíti a Gt., a Vbtv. előírásainak megfelelő alkalmazását, és azt, hogy a Gt. 10. § (1) bekezdés a) pontja és a Gt. 45. § (2) bekezdés szerinti választottbírósági eljárást a társasági szerződésben (alapszabály, alapító okirat) kell kikötni, míg a Gt. 10. § (1) bekezdés b) pontja szerinti és a Gt. 64. §-a alapján indult perek kapcsán az érintettek közötti megállapodásban.

1.5.3. A hatáskör előzetes vizsgálata

A választottbírósági szerződés érvényesíthetőségének a lehetősége gyakran nem egyértelmű a jogvitát kezdeményező felperes számára, arra azonban nincs lehetőség, hogy akár a Vbtv., akár a Pp. szabályai alapján ennek előzetes vizsgálatát kérje a választott-bíróságtól.
A hatáskör megállapítása az eljáró tanács hatáskörébe tartozik, annak megalakulását megelőzően erről a kérdésről döntést nem hozhat.
Természetesen nem csak az 1.5.2. pontban idézett jogszabályi előírások betartása kötelező a gazdasági társaságok és tagjai (részvényesei) számára a választottbírósági szerződés érvényes megkötéséhez, hanem a Vbtv. részletes további szabályait is be kell tartaniuk.
A hatáskör vizsgálatánál az is kiemelendő a Vbtv. 24. §-ának (1) bek.-e értelemszerű alkalmazásakor, hogy a választottbíróság saját hatásköréről, saját maga dönt.
Ebből a szempontból a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) és a felek között létrejött megállapodások részét képező választottbírósági kikötést úgy kell tekinteni, mintha a szerződés egyéb kikötéseitől független megállapodás lenne. Így az is eldöntendő kérdés lehet egy adott ügyben, hogy ha a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) érvénytelen, az abban foglalt választottbírósági kikötés érvényes-e.
Társasági jogi perek kapcsán, a hatáskör vizsgálatánál tehát a Gt. 10. §-ának rendelkezéseire is figyelemmel kell lennie a bíróságoknak.
Ebből következik, hogy a választottbírósági megállapodás relatíve önálló, a teljes szerződéssel szemben, a társasági szerződéssel szemben is.
A felperest nem akadályozza jogszabályi előírás, hogy keresetlevelét akár a rendes bírósághoz, akár a választottbírósághoz benyújtsa. A Vbtv. 8. §-ának (3) bekezdése alapján a választottbírósági eljárás megindításának, folytatásának, illetve a választottbírósági határozat meghozatalának nem akadálya a keresetlevél benyújtása, illetve az eljárás folyamatban léte a rendes bíróság előtt.
A választottbíróság hatáskörének megállapítása körében irányadóak az alábbi jogesetek azzal, hogy a bennük foglalt elvek egyben azt is alátámasztják, hogy mindig az adott ügyben rendelkezésre álló okiratok alapján lehet e kérdésben állást foglalni.
A választottbíróság által elbírált és az érvénytelenítési perrel érintett jogvita az alperes társaság és a felperes tag mint részvényes között a társasági szerződéssel, nevezetesen annak vételi jog kikötésére vonatkozó rendelkezésével kapcsolatos jogvita. E jogvita elbírálására a társasági szerződésben a választottbíróság eljárása kiköthető (LB Gfv. XI. 30.030/2006/5.).
A bank üzletszabályzatának választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése a szokásostól eltérő rendelkezés, ezért mint általános szerződési feltétel, csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél megismerte, és kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta (BH 2001/131.).

1.5.3.1. A Gt. és a Vbtv. rendelkezéseinek összevetésekor felmerülő kérdések

A Gt. célja, hogy korszerű jogi keretek biztosításával támogassa a magyar piacgazdaság további erősödését, a nemzetgazdaság jövedelemtermelő képességének fejlődését, a vállalkozások sikerességét. Anyagi és eljárásjogi rendelkezéseivel alapvető és elsődleges törvénye a gazdasági élet szereplőinek.
A Vbtv. a választottbíráskodást szabályozza, lehetőséget teremtve arra, hogy a felek a bírósági peres eljárás helyett választott-bírósági eljárásról állapodhassanak meg, önálló szerződésben, vagy szerződésük részeként. A választottbíráskodás előnyei közül - a gazdálkodó szervezetek és tagjaik vitás ügyei vonatkozásában - ki kell emelni az eljárás bizalmas és gyors voltát.
A társasági jogi perek közül azok, amelyek a Gt. 10. §-ának (1) bekezdése rendelkezései alapján társasági jogvitának minősülnek, és a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) a Vbtv. előírásainak megfelelően kikötötték a felek a választottbí-ráskodást, feltéve, hogy a társaságot a cégbíróság a cégjegyzékbe bejegyezte, a későbbiekben benyújtott keresetek esetében a választottbíróság hatásköre megállapításánál különösebb vizsgálódásra nincs szükség.
A Gt. és a közzétett bírósági döntések alapján ma már egyértelműen állapítható meg a választottbíróság hatáskörének hiánya, egyfelől azért, mert a felek köre korlátozott - különös tekintettel a társaság és a vezető tisztségviselők közti -, a felügyelőbizottsággal és a könyvvizsgálóval kapcsolatos viták vonatkozásában; másfelől az olyan szerződések kapcsán, amelyek a Vbtv. 3. §-a (1) bekezdés a) pontja rendelkezése alapján felhatalmazott felek kötöttek, de nem a Gt. 10. § (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően.
A BH 1992/772. és 1994/424. számú döntések a szindikátusi szerződések és a társasági szerződések választottbíráskodásról szóló kikötéseinek az egymástól független érvényesíthetőségének lehetőségéről szólnak.
E körben irányadóan vizsgálandók a Gt. 10. § (2) bekezdés szerinti megállapodások, azok érvényessége.
A peres bíróságoknak a Gt. alapján indított perekben a keresetlevél benyújtásakor a legtöbb esetben nincs is tudomásuk arról, hogy a gazdasági társaságot, vagy a tagok "cégét" létrehozó okirat tartalmazza a választottbírósági kikötést.
Végül fontos kiemelni, hogy a 2006. július 1-jét követően, a Ctv. 3. számú melléklete szerinti, a szerződésmintával alapított kkt.-k, bt.-k és kft.-k választottbírósági kikötésről nem rendelkezhetnek a Gt. 10. § (1) bekezdés a) és c) pontjában rögzítettek szerint.

1.5.4. A peres bíróságok eljárásában irányadóan alkalmazandó Vbtv., Gt., Pp. szabályok és eseti döntések

A Vbtv. 8. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az a bíróság, amely előtt a választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben keresetet indítottak, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, vagy bármelyik fél kérelmére a pert megszünteti, kivéve, ha úgy ítéli meg, hogy a választottbírósági szerződés nem jött létre, érvénytelen, hatálytalan vagy betarthatatlan.
A per megszüntetésére irányuló kérelmet az alperes legkésőbb a keresetlevélre benyújtott érdemi ellenkérelmében terjesztheti elő.
A (2) bekezdés alapján a per megszüntetése esetében a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok harminc napig fennmaradnak.
A keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok a Vbtv. 8. §-ának (2) bekezdése értelmében harminc napig akkor is fennmaradnak, ha a bíróság nem a pert szünteti meg, hanem a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasítja (VB 1997/2.).
A bíróság tehát az alperes később előterjesztett nyilatkozatát figyelembe már nem veheti, hatásköre hiányát nem állapíthatja meg.
Előfordulhat, hogy nem a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására, vagy a per megszüntetésére kerül sor, hanem a bíróság a pert áttenni rendeli a választottbírósághoz, ami a fenti jogszabályi előírások és az egységes bírói gyakorlat alapján súlyos eljárási szabálysértésnek minősül.
Választottbírósági szerződés tárgyát adó ügyben nincs helye a keresetlevél választottbírósághoz való áttételének, hanem a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani (BH 2003/126.).
Választottbírósági kikötés érvénytelensége nem állapítható meg azon az alapon, hogy az erre vonatkozó megállapodást arra fel nem jogosított személyek írták alá, feltéve, hogy utóbb az érdekeltek a megállapodást jóváhagyják. Nem érvénytelen az ilyen kikötés azon az alapon sem, hogy az alapszerződésben nem a szerződést kötő fél székhelye, hanem annak fióktelepe szerepel (BH 2000/216.).
A választottbírósági szerződés betarthatatlanságának megállapításához az erre hivatkozó félnek a felek konkrét jogviszonyában rejlő okot kell megjelölnie. A választottbíróság eljárási szabályzatával, működésével kapcsolatos általános kifogások nem adnak alapot a konkrét választottbírósági szerződés betarthatatlanságának megállapítására (LB Gfv.XI.30.124/2006/4.)
A per hivatalból való megszüntetésének a felülvizsgálati eljárásban is helye van, ha az alperes legkésőbb a keresetlevélben benyújtott érdemi ellenkérelmében a választottbírósági szerződésre hivatkozással kérte a per megszüntetését (LB Gfv.X.30.412/1998/6.)
Egy perben a bíróság tárgyalást tartott, amelyre a feleket megidézte, ezért utóbb a per megszüntetésére csak a felek valamelyikének kérésére kerülhetett volna sor. A perben azonban a felek egyike sem terjesztett elő a per megszüntetése iránt kérelmet. A felperes a megszüntetés ellen kifejezetten tiltakozott. Az alperes pedig a Pp. 139. §-ának (1) bekezdése ellenére nem terjesztett elő a per megszüntetésére irányuló ellenkérelmet, hanem a korábban tett nyilatkozatát fenntartva a tárgyalás távollétében való megtartását kérte. Ilyen körülmények között a korábbi nyilatkozatát érdemi ellenkérelemként kellett volna a bíróságnak figyelembe vennie. Az alperes ellenkérelmében a per megszüntetését nem kérte, ezért a per megszüntetésére nem kerülhetett volna sor. A bíróságnak a választottbírósági eljárás kikötése ellenére is érdemben kellett volna folytatnia a per tárgyalását (LB Gf.I.30.058/2000/2.).
Ha az egységes pertársak [Pp. 51. § a) pont] közül csak az egyik kötött választottbírósági szerződést, ez vele szemben betarthatatlannak minősül. Valamennyi egységes pertárssal szemben a rendes bíróságnak kell eljárnia.
Pergazdaságossági szempontok, illetve az a tény, hogy a vá-lasztottbírósági eljárásra tartozó jogvitával egy nem választottbírósági eljárásra tartozó jogvita szorosan összefügg, nem adnak alapot a választottbírósági eljárás mellőzésére. (LB Gf.VI.32.424/2001/3.).
Az Itv. 57. §-ának a) pontja értelmében illetékmentes a polgári ügyekben az eljárás, ha a bíróság a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszünteti. Ezért az adott ügyben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak az illetékköltség viselésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy az eljárás illetékmentes. (LB Gf.VI.30.101/2000/2.).
A választottbírósági eljárásnak a Pp. nem háttérjoga. A válasz-tottbírósági eljárásban a Pp. szabályai csak akkor alkalmazhatók, ha a felek így állapodnak meg, vagy a választottbíróság jogosult az eljárás rendjét megállapítani és így dönt. A feleknek azt a választottbírósági kikötésben foglalt rendelkezését, amely szerint szerződésükre a magyar jog szabályait kell alkalmazni, az alkalmazandó anyagi jogra és nem az eljárási jogra vonatkozó kikötésként kell értelmezni (EBH 1999/128.).

1.5.5. A "rendes" bíróságok eljárásának kizártsága a társasági jogi perekben

A bíróság arról, hogy választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben indult előtte a per, már a felperes keresetéből - a Pp. 121. §-ának (1) bekezdés d) pontja - tudomást szerezhet, illetve a (2) bekezdés alapján a keresetlevélhez csatolt mellékletből, a szerződésből állapítható meg, hogy nem járhat el az ügyben.
Az alperesi ellenkérelemből is szerezhet tudomást a bíróság arról, hogy a felperes a keresetét nem az ügyben hatáskörrel rendelkező választottbíróság előtt indította meg.
Pergazdaságossági szempontból fontos és feltételezi a felek együttműködését, hogy "ideális" esetben a bíróságnak rendelkezésére áll már a kereset érdemi vizsgálatát megelőzően minden olyan okirat, amely - esetlegesen - megalapozza hatáskörének kizártságát.
Így, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja a bíróság a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján a alábbi jogviták esetén.
A Gt. 10. §-ának (1) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott társasági jogvita esetén, ha a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) érvényesen kikötötték a választottbírás-kodást a felek, illetve a későbbiekben módosított társasági szerződés alapján, az egységes szerkezetű társasági szerződésben ilyen kikötés szerepel
- a bírósági határozattal történő tag kizárása iránti perek (Gt. 47-48. §);
- a gazdasági társaság határozatainak bírósági felülvizsgálata iránt indított perek (Gt. 45-47. §);
- a társaság által a tag (részvényes) ellen, illetve a tag (részvényes) által a társaság ellen indított, a társasági szerződéssel kapcsolatban, vagy a társaság működésével összefüggésben keletkezett jogvita, amelynek alapja a Gt. általános vagy különös részében adott felhatalmazás;
- a Ctv. 69. §-ának (1) bekezdése alapján a tag által a társaság ellen indított cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti per;
- a Ctv. 70. §-a alapján a tag által indított per, amelyben a céget létesítő okirat módosításának az érvénytelenségét kéri megállapítani.
A Gt. 10. § (1) bekezdés b) pontja alapján
- a tagok (részvényesek) egymás elleni, társasági jogvitának minősülő ügyei;
- a vagyoni részesedések átruházásával kapcsolatos érvénytelenségi perek, ha a szerződésben - a Vbtv. rendelkezéseinek megfelelően - választottbíráskodást kötöttek ki a felek, függetlenül attól, hogy magának a vagyoni részesedéssel rendelkező társaságnak a szerződése (alapszabálya, alapító okirata) tartalmaz-e választott-bíráskodásról szóló kikötést;
- a Gt. 65. §-a szerinti jogvita, mint új jogintézmény.
A jogviták nagy részében azonban nem lehet ilyen egyértelműen megállapítani minden esetben, hogy választottbíróságnak van-e hatásköre az adott jogvitára, érdemben kell vizsgálni a vonatkozó anyagi és eljárási jogszabályok egybevetésével a hatáskör kérdését.
Az adott ügyben a felperesek a Fővárosi Bírósághoz benyújtott keresetlevelükben kérték kötelezni az alperest a társasági szerződésben vállalt mellékszolgáltatási kötelezettség megszegésével kapcsolatos kár megfizetésére. A bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította, arra hivatkozással, hogy a társasági szerződésben a felek a jogvita eldöntésére a Magyar Gazdasági Kamara mellett működő Választottbíróság eljárását kötötték ki. A felperesek a végzés ellen benyújtott fellebbezésükben vitatták, hogy a társasági szerződésben foglalt választottbírósági eljárásra vonatkozó kikötést a perbeli jogvita eldöntésére is irányadó. Álláspontjuk szerint az nem a társaság tagjai között, hanem a felperesi társaság és annak egyik tagja közötti vitákra érvényes kikötés. A Legfelsőbb Bíróság a Gf.VII.32.431/1998/2. számú határozatában az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Határozata indokolásában rámutatott, hogy a felperesek maguk sem vitatták, hogy az igényüket a társasági szerződésben foglalt mellékszolgáltatási kötelezettség megszegésére alapították. A jogvita tehát a társasági szerződéssel kapcsolatos. A társasági szerződés nem tartalmaz olyan kitételt, hogy az alapítók a választottbíróság eljárását kizárólag az egymás között felmerülő jogvitáikra kötötték volna ki. Helyesen értelmezte úgy az elsőfokú bíróság a társasági szerződésben foglaltakat, hogy a perbeli jogvita mint társasági szerződéssel kapcsolatos jogvita eldöntésére nincs hatásköre.
Az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény arra vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, hogy ha a felek jogvitájuk elbírálására választottbíróság eljárását kötöték ki, választott-bíróságként kizárólag tőzsdei választottbíróság eljárása köthető ki. Ez nem zárja ki azt, hogy a felek egyébként vagyonjogi jogvitában meghatározott belföldi rendes bíróság illetékességének vethessék magukat alá (EBH 2000/236.).

1.5.6. A választottbíróság eljárásának kizártsága a társasági jogi perekben

A Vbtv. 8. §-ának (1) bekezdése alapján a rendes bíróságnak a Vbtv. vonatkozó rendelkezéseit is alkalmaznia kell, hiszen önmagában a választottbírósági kikötés megléte nem alapozza meg hatáskörének hiányát. Abban az esetben ugyanis, ha úgy ítéli meg, hogy a választottbírósági szerződés nem jött létre, érvénytelen, hatálytalan, vagy betarthatatlan az adott jogvita elbírálása körében, az eljárását le kell folytatnia.
Az adott vitás ügyet akkor is el kell bírálnia, ha a perbeli szerződésben érvényes választottbírósági kikötés van, de arról az eljárás során a peres bíróság nem szerzett tudomást, sem a felperes keresetéből, sem az alperes ellenkérelméből.
A jogalkalmazóknak, a jogvitát bíróság elé vivő felperesnek, a perbevont alperesnek, a jogi képviselőknek és a bíróságoknak is figyelemmel kell lenni a választottbíráskodás és a társasági jogi perek szabályozottságának speciális összhangjára. A viták gyors lezárása érdekében a feleknek együttműködve kell értelmezni magának a választottbíráskodásról szóló kikötésnek a tartalmát, a peres felekre és a per tárgyára figyelemmel.
Kiemelést érdemel az az eset, ha a tag a társasági szerződést (alapító okiratot, alapszabályt), vagy annak módosítását - amelyben a választottbíráskodásról szóló kikötés szerepel - nem írta alá.
Ha utóbb a tag az alávetési nyilatkozatot - külön felhívás ellenére - nem írja alá, a vita választottbíróság útján történő elbírálása kizárt (BH 1999/218.).
Egy ügyben a felperesek a társasági szerződés kizáró rendelkezése folytán az örökhagyó tag üzletrészét az örökléssel nem szerezték meg, nem váltak az alperesi társaság tagjává. Az alperes társasági szerződése csak a szerződő felek - az alperes társaság tagjainak - egymás közötti jogvitái eldöntésére tartalmaztak választottbírósági kikötést, így ez a kikötés a nem tag felperesek alperessel szembeni jogvitájára nem vonatkozik (LB Gf.VI.32.893/2000/2.).
Az üzletszabályzatnak a választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése a szokásostól eltérő rendelkezés. Ezért ez a kikötés csak akkor válik a szerződés részévé, ha erről a szerződés megkötése előtt a másik szerződő felet tájékoztatják és a másik szerződő fél a választottbírósági kikötést az üzletszabályzatban mint ilyen kikötést tartalmazó okiratra utalással elfogadja (EBH 2003/875.).
A Ctv. 65-68. §-ában szabályozott, a cégbíróság - kérelemre történt - cégbejegyzést, változásbejegyzést, cégtörlést elrendelő végzéseinek hatályon kívül helyezése iránt indított perek, speciális jogorvoslatok; tárgyuk a nemperes eljárásban hozott határozatok perben történő "felülvizsgálata".
Ezekben a perekben az alperes mindig a cég, de a peres bíróság érdemben a cégbíróság jogszabályoknak megfelelő eljárását vizsgálja; úgynevezett kontrollperek, amelyekre választottbíráskodás érvényesen nem köthető ki a létesítő okiratban, illetve annak módosításában.
Az 1997. évi Gt. rendelkezései alapján kialakult egységes bírói gyakorlatot tükrözi a Gt. 10. §-ának szabályozása, amelyből kitűnően nem minősül társasági jogvitának, így rendes bírósági eljárásnak van helye az olyan perekben, ahol a társaságok vezető tisztségviselői, könyvvizsgálói, felügyelőbizottság (tagjai) ellen érvényesítenek igényt a társaságok, illetve az általuk, a cégek ellen indított perekben, kivéve a Gt. 45. §-a alapján a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok által a társaság határozatának felülvizsgálata iránti perek.

2. EGYES PERTÍPUSOK

2.1. Érvénytelenségi perek

2.1.1. A szerződéses kötelmek, az organizációs szerződések

A szerződéses kötelem olyan relatív szerkezetű polgári jogi jogviszony, amelyben meghatározott jogosult és meghatározott kötelezett áll egymással szemben, és a jogosult a kötelezettől konkrét szolgáltatást követelhet. A felek megállapodása határozza meg a kötelem tartalmi elemeit. A jogosult és a kötelezett kölcsönösen szolgáltatást és ellenszolgáltatást teljesítenek, melyeket egymás egyenértékeiként vállalnak.
A felek mellérendeltségi viszonyban vannak, jogképeseknek kell lenniük és egymástól elkülönült jogalanyisággal kell rendelkezzenek.
A polgári jogi szerződések a szerződéses szabadság elvére épülnek, azaz a jogszabályi (például versenyjogi, társasági jogi stb.) korlátok betartása mellett a felek saját gazdasági, tulajdonosi érdekeik szem előtt tartásával döntenek arról, hogy kívánnak-e szerződést kötni, és ha igen, akkor kit (kiket) választanak ehhez partnerként. (Szabad partnerválasztás elve.) A Ptk. a szerződéstípusokat - eltérően a Gt.-től - taxatíve nem sorolja fel. A kötelmi jogi rész egyes szerződésfajtákat nevesítő szabályaiban meghatározottakon túl még más, a Ptk.-ban nem említett szerződési formák is lehetségesek, mint például az organizációs jellegű szerződések.
Az organizációs célú szerződések folytán a felek között tartós, szervezetszerű kapcsolat keletkezik. Ilyennek tekinthetőek a társasági szerződések, melyeknek jellegzetessége, hogy a felek az áruviszonyok azonos pólusán helyezkednek el, szerződési érdekeik lényegében egybeesnek. Az ilyen megállapodások jellemzően többoldalú szerződések.

2.1.2. Érvényes és érvénytelen szerződések

A szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozata, amely valamely joghatás elérésére irányul. Jogi ténnyé azzal válik, ha az állam jogi elismertségét biztosítja oly módon, hogy a szerződés alapján keletkező, módosuló illetve megszűnő jogviszonyokat kikényszeríthetővé teszi. Ha az állam az adott szerződés joghatásai kiváltásához szükséges kényszereszközöket (bírósági utat, végrehajtás lehetőségét) engedélyezi, érvényes szerződésről, ha az állam a kényszereszközök igénybevételét megtagadja, érvénytelen szerződésről beszélünk.
Az érvénytelen szerződés csak látszólagos szerződés, mivel szerződési kötőereje nincs, (az érvénytelen szerződést nem kell teljesíteni), és az államapparátus sem vehető igénybe a teljesítés kikényszerítéséhez.
Az érvénytelen jogügyletek valamely fogyatékosságban szenvednek, amely miatt az állam teljesedésüket elutasítja, a joghatás bekövetkeztét akadályozza. (Ez jelenti az érvénytelenség szankciós jellegét, azt, hogy az érvénytelenségi ok fennállta kizárja a célzott joghatás beállását.) A fogyatékosság gyökerezhet például a szerződési nyilatkozat által megvalósítani kívánt célban vagy az akaratnyilatkozatban, de az is lehet, hogy maga a szerződési akarat szenved valamely hibában.
A jogalkotó e fogyatékosság súlyosságát mérlegelve az érvénytelenség két alakzatát különbözteti meg: a semmisséget és a megtámadhatóságot.

2.1.2.1. Semmisség

A törvény által semmisnek minősített érvénytelen szerződések olyan súlyos fogyatékosságban szenvednek, amely miatt a jogalkotó semmiképpen sem kívánja, hogy a szerződéssel elérni kívánt joghatás bekövetkezhessen.
A semmis szerződés érvénytelenségére a Ptk. 234. § értelmében (ha a törvény kivételt nem tesz) bárki időbeli határ nélkül hivatkozhat.
Az ügylet érvénytelenségét a hatóságok hivatalból kötelesek észlelni, a félnek nem kell külön eljárást indítania a semmisség tényének megállapítására. Nem jár hátrányos jogkövetkezménnyel, ha a semmisséget észlelő fél a szerződést nem teljesíti, legfeljebb az várható el a Ptk 4. § alapján, hogy az érvénytelenség fennálltáról a másik (többi) felet tájékoztassa.
A Ptk. különféle semmisségi okokat ismer. Semmisnek minősülnek az úgynevezett tilos ügyletek, azaz a jogszabályba ütköző megállapodások, illetve azok, amelyeket a jogszabály megkerülésével kötnek meg. Semmis a szerződés, ha nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik. [Ptk. 200. § (2) bek.]
A Ptk. 207. § (6) bekezdése szerint a színlelt szerződés is semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a felek jogviszonyát a leplezett szerződés alapján kell megítélni.
Fő szabályként semmis a cselekvőképtelen személy jognyilatkozata [Ptk. 15/A. § (1) bek.], valamint a korlátozottan cselekvőképes személy olyan jognyilatkozata, amelyre őt a törvény nem jogosítja fel. [Ptk. 14/B. §] Ezek az ügyletek akarathibásak, mi-után a fél ügyeinek viteléhez szükséges belátási képessége hiányzik, vagy az tartósan vagy időszakonként visszatérően akár életkor, akár elmeállapota, szellemi fogyatkozása vagy valamilyen kóros szenvedélye miatt csökkent.
Egyes nézetek szerint semmis az álképviselő által kötött megállapodás [Ptk. 221. §] is, a bírói karban uralkodó álláspont szerint (s a magunk részéről ezt osztjuk) az álképviselő által kötött, a "megbízó" által jóvá nem hagyott megállapodás létre nem jöttnek tekintendő.
A kötelező alakiság megsértésével kötött jogügylet is semmis, ha ahhoz jogszabály más következményt nem fűz. [Ptk. 217. § (1) bek.] E szabálynak a társasági szerződések körében különösen nagy jelentősége van, miután a Gt. e megállapodásokra különleges alakiságokat rendel el: nem csupán az írásbeliséget követeli meg, de az ügyvédi (jogtanácsosi) ellenjegyzés vagy a közokirati forma is érvényességi feltételük.
A Ptk. 227. § (2) bekezdés értelmében a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés is semmis a célzott joghatás hibája miatt. A lehetetlenség lehet fizikai eredetű vagy jogi lehetetlenség (például: jogképesség hiányában kötött szerződés, tulajdonjog nem tulajdonos általi átruházása).
Az uzsorás szerződés, amelynek megkötésekor a szerződő fél a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, ugyancsak semmis a Ptk. 202. § szerint. A jogalkotó az ilyen megállapodást elveti, a célzott joghatás bekövetkeztét tiltja.

2.1.2.2. Megtámadhatóság

Az érvénytelenség másik, enyhébb fajtáját megtámadhatóságnak nevezzük. A megtámadható szerződések is valamilyen fogyatékosságban szenvednek, ezeket azonban a jogalkotó nem tekinti olyan súlyúnak, mint a semmisség eseteiben. A megtámadhatósághoz fűzött jogkövetkezmények is enyhébbek ezért, mivel csak meghatározott ideig (egy évig) lehet hivatkozni az érvénytelenségre, és erre is csak az a fél jogosult, aki sérelmet szenvedett, vagy akinek az érvénytelenség megállapításához jogos érdeke fűződik. (Ptk. 235. §)
A megtámadható szerződés érvénytelensége csak kérelemre állapítható meg, mégpedig a Ptk. 236. § szerinti eljárási rendben. A megtámadást egy éves elévülési határidőn belül írásban kell a másik féllel közölni, és a közlés eredménytelensége esetén haladéktalanul bírósághoz kell fordulni, és így kell kérni a szerződés érvénytelenségének megállapítását. Ha a megtámadási ok ellenére a sérelmet szenvedett fél (érdekelt) a szerződés érvénytelenségére nem hivatkozik, a szerződéshez fűződő joghatások beállnak. A megtámadás joga megszűnik a Ptk. 236. § (4) bekezdés értelmében akkor, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősíti, vagy megtámadási jogáról egyébként írásban lemond.
Megtámadhatóak az akarathibás szerződések, így az olyan megállapodás, amelynél a fél tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatására tette a jognyilatkozatot. (Ptk. 210. §)
A célzott joghatás hibája folytán támadható meg a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságát mutató szerződés. (Az értékkülönbségnek a szerződéskötéskor kell fennállnia, és további lényeges kritérium, hogy a felek között ajándékozási szándék ne legyen. (Ptk. 201. §)

2.1.3. Az érvénytelenség jogkövetkezményei

Az érvénytelenség megállapításának alapvető célja, hogy az ilyen szerződéshez ne fűződhessen joghatás, a jogalkotó tiltja a szerződés teljesedését. Az elsődleges jogkövetkezmény a Ptk. 237. § szerint az in integrum restitutio, azaz az eredeti állapot helyreállítása. A feleknek olyan helyzetet kell teremteniük, mintha a jogügyletet meg sem kötötték volna. A teljesített szolgáltatások, ellenszolgáltatások ezért visszajárnak.
Előfordulhat azonban, hogy az érvénytelen szerződés visszafordíthatatlan folyamatokat váltott ki (például a végzett tevékenység, vagy a használat gyakorlása meg nem történtté nem tehető), az adott illetve kapott szolgáltatás már nincs meg, vagy eredeti formájában nem adható vissza. Ha az eredeti állapot nem állítható helyre, vagy az aránytalan sérelemmel jár, a bíróság az eredeti állapot helyreállítása helyett a jogügyletet a határozathozatalig terjedő időszakig hatályossá nyilvánítja (azaz arra igény alapítható), és csak a jövőre nézve mondja ki az érvénytelenséget, és számolja fel a felek jogviszonyát. A felek vagyoni viszonyait ilyenkor is rendezni kell, egyik fél sem gazdagodhat a másik rovására.
Amennyiben az érvénytelenségi ok kiküszöbölhető, lehetőség van az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítására [Ptk. 237. § (2) bek.]. Különösen gyakori ez uzsorás szerződés esetén, vagy az aránytalan előny megszüntetésével a feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadásnál. Az ily módon érvényessé vált szerződés nem különbözik az egyéb érvényes és hatályos szerződésektől joghatásait tekintve. [Ptk. 238. § (1) bek]
Az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeihez tartozik, hogy kártérítési vonzatai is lehetnek. Ha az érvénytelenség valamelyik fél felróható magatartásával áll okozati összefüggésben, a vétlen fél az általános szabályok szerint tarthat igényt kártérítésre.
Kártérítési igénye merülhet fel olyan harmadik személynek is, aki jóhiszeműen bízott a szerződés érvényességében. A Ptk. 238. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint az érvénytelen szerződést megkötő felek jóhiszeműsége esetén csak biztatási kárt követelhet. Ha az érvénytelenség csak az egyik fél magatartására vezethető vissza, a bíróság a másik fél marasztalását mellőzi. Aki a harmadik személlyel szemben rosszhiszeműen járt el, teljes kártérítéssel tartozik akkor is, ha az érvénytelenség bekövetkeztében egyébként az ő magatartása nem játszott szerepet.

2.1.4. Részleges érvénytelenség

Gyakran előfordul, hogy a szerződésnek nem teljes egésze, csak egyes kikötései, vagy éppen csak egyetlen kikötése érvénytelen. Kérdés, hogy a szerződési kikötés érvénytelensége folytán a teljes szerződés megdől, vagy sem.
A Ptk. 1993. november 1-je előtt hatályos szövege fő szabályként azt mondta ki, hogy a részbeni érvénytelenség az egész szerződés érvénytelenségét vonja maga után, ha jogszabály másként nem rendelkezik, vagy ha nemzetgazdasági érdekek a szerződés többi rendelkezésének fenntartását nem indokolják. Nem következett be a teljes szerződés érvénytelensége akkor sem, ha az volt megállapítható, hogy a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül is megkötötték volna.
A Ptk. 1993. évi XCII. törvénnyel történt módosítása a fentieken változtatott. Az új jogalkotói szemlélet a korábbi fő szabályt épp az ellenkezőjére módosította: a 239. § ma is hatályos előírása az, hogy a szerződés részbeni érvénytelensége az egész szerződés érvénytelenségét nem eredményezi. Ez csak akkor következik be, ha megállapítható, hogy a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. (Jogszabály azonban ettől eltérően rendelkezhet.)

2.1.5. A szerződés hatályossága

A szerződés hatályossága és érvényessége között különbséget kell tenni. Az érvényes szerződést teljesíteni kell, ahhoz kötőerő fűződik, és a jogalkotó engedélyezi (sőt kikényszeríthetővé teszi) a szerződéssel célzott joghatást. Ebből következően az érvénytelen szerződést nem kell teljesíteni, nincs kötőereje és a joghatás beálltát a jogalkotó tiltja.
Hatályos szerződésről akkor beszélhetünk, ha a megállapodás az érvényességi kívánalmaknak megfelel, és alkalmazandó is, arra igény alapítható.
A hatálytalan szerződés - bár az érvényességi előírásoknak megfelel (azaz érvényes szerződést kötöttek a felek) -, de arra mégsem lehet állami kényszerrel alátámasztott igényt alapítani.
A hatálytalan szerződésnek e tulajdonsága fennállhat általánosan, mindenkivel szemben, és lehet relatíve, azaz csak meghatározott személyek vonatkozásában hatálytalan.
Egy jogügylet hatálya függővé tehető valamely jövőbeli bizonytalan eseménytől (felfüggesztő feltétel). Ilyenkor az érvényesen megkötött megállapodás nem lép életbe mindaddig, amíg a feltétel be nem következik. [Ptk. 228. § (1) bek.]
A Ptk. 228. § (2) bekezdésében szabályozott bontó feltétel éppen ellenkező hatást vált ki: az érvényesen létrejött szerződés hatálya a feltétel bekövetkeztétől kezdődően megszűnik.
A feltételnek bizonytalannak, de reálisnak kell lennie mindkét esetben. A jogellenes, lehetetlen, ellentmondó vagy érthetetlen feltétel kikötését ugyanis tiltja a Ptk. 228. §-ának (3) bekezdése.
Az ilyen feltételre a részleges érvénytelenség szabályai alkalmazandóak.
A jognyilatkozat hatályának beállta vagy megszűnése valamely kezdő vagy befejező időponthoz is köthető. A feltétellel ellentétben a szerződés hatályát keletkeztető vagy megszüntető időhatározásnak pontosan meghatározottnak kell lennie. [Ptk. 229. § (3) bek.]

2.1.6. A létre nem jött szerződés

A Ptk. 215. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre, de a felek nyilatkozataikhoz kötve vannak. Ekkor a felek közötti kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítás, az erre vonatkozó jognyilatkozatok megtétele bekövetkezett, az esetleg szükséges formai előírásoknak is eleget tettek, de az így elkészített "szerződés" jogállása hasonló az ajánlatéhoz: a feleket köti ugyan, de a megállapodás ezzel még nem született meg. A szerződő felek ajánlati kötöttsége alatt az is értendő, hogy nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amellyel a szerződés létrejöttét akadályozzák vagy meghiúsítják, sőt célirányosan törekedniük kell arra, hogy a beleegyezést vagy jóváhagyást a kikötött ésszerű határidő alatt mi-előbb elnyerjék.
Ilyen esetben függő jogi helyzet áll be, de sem érvényes, sem hatályos megállapodásról nem beszélhetünk, mivel e fogalmak csak létező szerződés vonatkozásában értelmezhetőek.
A beleegyezés vagy a hatósági jóváhagyás elnyerése keletkezteti a megállapodást, mégpedig, ha jogszabály kivételt nem tesz, visszamenőleges hatállyal. A beleegyezés (jóváhagyás) aktusa ugyanis a felek közti (addig csak kölcsönös ajánlat státusát élvező) megállapodás megkötésének időpontjától kezdődően lépteti életbe (teszi hatályossá és érvényessé) a szerződést, mégpedig úgy, mintha a megállapodáskor már megfelelt volna a hatályos és érvényes szerződés kívánalmainak.
A beleegyezés (jóváhagyás) megtagadása esetén a felek megállapodása nem jön létre, ajánlati kötöttségeiktől szabadulnak. A létre nem jött szerződéshez a szerződéssel elérni kívánt joghatások nem fűződhetnek, hatályáról sem beszélhetünk, jogot alapítani rá nem lehet.
A felek között a remélt megállapodással kapcsolatban mégis keletkezhetett elszámolási viszony. A szerződéskötéshez igénybevett közreműködők költsége, a hatósági jóváhagyás elnyerése érdekében végzett kiadások sorsát rendezni kell. Ezért mondja ki a Ptk. 215. § (3) bekezdése, hogy a beleegyezés, illetve a jóváhagyás hiányában a szerződésre az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
Ez a törvényi parancs azonban csak annyit jelent, hogy az ajánlati stádiumban lévő megállapodással összefüggésben keletkezett vagyonmozgásokat az érvénytelenség jogkövetkezményeinek szabályai szerint kell elszámolni (eredeti állapot helyreállítása; esetleges kártérítési kihatások stb.), de nem mosható egybe az érvénytelen szerződés és a létre nem jött szerződés fogalma. Előbbi létező megállapodás, melytől valamely közérdeket, vagy méltányolható magánérdeket, jogszabályt stb. sértő fogyatékossága miatt a jogalkotó a joghatás kiváltásának lehetőségét megtagadja. Utóbbi viszont még nem létező megállapodás, melyre jogot alapítani nem lehet, noha a felek az érvényes megállapodás megkötésére a maguk részéről minden megtettek, az semmiféle fogyatékosságban nem szenved, az életbeléptető hatósági aktus vagy beleegyezés hatására olyanná válik, mintha eredetileg is érvényesen és hatályosan állapodtak volna meg a felek.

2.1.7. A társasági szerződések érvénytelensége

A társasági szerződések (módosításaik) érvénytelenségének szabályai nagymértékben eltérnek a Ptk.-ban rögzített, és az előbbiekben ismertetett előírásoktól.

Ennek oka, hogy a társasági szerződések mint organizációs megállapodások jellemzően többalanyúak, és a szerződéskötő felek személyétől elkülönült olyan üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató szervezetek (gazdasági társaságok) létrehozatalát célozzák, amelyek önálló jogalanyisággal rendelkeznek, és üzletszerű vállalkozási tevékenységet folytatnak. Miután a társaságok a társasági szerződések alapján végbemenő cégbejegyzés eredményeképpen a piaci viszonyok szereplőiként működnek, forgalombiztonsági érdekek fűződnek ahhoz, hogy az üzleti partnereket ne tartsák sokáig bizonytalanságban arra nézve, hogy valamely társaság érvényesen létrejött-e, teljes jogú gazdálkodó szervezetnek tekinthető-e.
Ilyen megfontolásokból a jogalkotó nagyobb fontosságot tulajdonít a piaci forgalom zökkenőmentességének, mint annak, hogy az érvénytelen szerződések joghatásainak bekövetkeztét megakadályozza. Ebből eredően a társasági szerződések érvénytelenségét, valamint az érvénytelenség jogkövetkezményeit a társasági és cégjogi szabályozás a Ptk. általános (és alapvetően kétpólusú civil jogviszonyokra vonatkoztatott) normáitól eltérően rendezi.
A társasági jogviszony jellegzetessége ugyanis, hogy a társasági szerződéssel a felek nem csupán egymás között egyeztek meg közös gazdasági tevékenység folytatásában, hanem a szerződésre alapított cégbejegyzés folytán az érvénytelen szerződésnek különleges produktumaként egy önálló társaság is létrejött. (Legfelsőbb Bíróság Cgf.II.32.432/92/5. számú eseti döntés.)
Az ennek tevékenységével, működésével keletkezett jogviszo-nyok nem tehetők meg nem történtté, mivel a folyamat irreverzibilissé vált. A társaság üzleteket köt, megrendeléseket ad és teljesít, jogügyleteiből eredően különféle szavatossági, jótállási, egyéb felelősségi viszonyai támadnak, adó-, tb-, munkajogi stb. kötelezettségei keletkeznek. Ezeket nem lehet visszarendezni a táraságot alapító szerződés érvénytelensége miatt sem, így az érvénytelenség következtében az eredeti állapot helyreállítása nem lehetséges. A jogalkotói szándék ezért az, hogy az érvénytelenség csak nagyon kirívó esetben legyen megállapítható, és az érvénytelenség jogkövetkezménye sosem lehet az eredeti állapot helyreállítása. Ehelyett más megoldást kellett keresni.
A társasági - cégjogi normák ezért a már létrejött társaságok társasági szerződéseinek érvénytelenségi szabályait két rendező elvre építik fel:
1. - Az érvénytelenségi okokat csaknem végletesen leszűkítik. A cégbejegyzést követően társasági szerződés érvénytelensége csak a társasági illetve cégjogi szabályokban meghatározott okokból állapítható meg, a Ptk.-beli hagyományos érvénytelenségi okok nem jöhetnek szóba. Ez a szabályozás hivatott biztosítani, hogy a társasági szerződés érvénytelensége miatt a lehető legkevesebb társaság státusa válhasson utólag bizonytalanná.
2. - Az érvénytelenség jogkövetkezménye nem az in integrum restitutio. A fő cél, hogy az érvénytelenségi ok orvoslásával a cég további működése, létezése biztosítható legyen. Ha erre nincs lehetőség, a társaság megszűnése soha nem visszamenőleges, csak a jövőre szóló (ex nunc hatályú), és nem mehet végbe a cégbíróság törvényességi felügyeleti hatáskörében kötelezően elrendelt végelszámolás (vagy a cégbíróság által kezdeményezett felszámolás) nélkül.
A társasági szerződés érvénytelenségének megállapíthatósága, illetve az érvénytelenség jogkövetkezményei eltérően alakulnak attól függően, hogy a társaság bejegyzése végbement már, vagy nem. Ha ugyanis a szerződés alapján a társaság konstitutív hatályú cégbejegyzése még nem történt meg, az érvénytelenségi szabályok a Ptk. általános előírásai szerint alakulnak, az érvénytelenség fentiekben ismertetett megszorító rendelkezéseihez fűződő érdekek csak a már létrejött társaságok esetében állnak fenn. (Lásd a 2.1.10.-2.1.11. pontban írtakat is.)

2.1.8. A szabályozás változásai, az alkalmazandó jog

A társasági szerződés érvénytelenségének szabályozása a Gt. hatálybalépése óta több ízben is változott. 1989. januárjától 1995. július 30-ig a Gt., azt követően a cégeljárási szabályok rendezték ezt a kérdést, azaz az eredeti anyagi jogit utóbb eljárásjogi normába telepített szabályozás váltotta fel, majd 2006. július 1-jétől ismét a Gt.-be kerültek a társasági szerződés érvénytelenségének normái.

2.1.8.1. A Gt. eredeti szabályai szerinti érvénytelenség

Az 1989. január elsején hatályba lépett 1988. évi VI. törvény, a társasági törvény eredeti szövegezése szerinti 21. §, 27. § és 17. §-a érdemelt figyelmet a téma szempontjából.

"21. § (1) - A társasági szerződésben meg kell határozni
a) a társaság cégnevét és székhelyét;
b) a tagokat nevük (cégük) és lakcímük (székhelyük) feltüntetésével;
c) a társaság tevékenységi körét;
d) a társasági vagyon mértékét, rendelkezésre bocsátásának módját és idejét;
e) mindazt, amit e törvény az egyes társasági formáknál kötelezően előír.
(2) Semmis az a társasági szerződés, amely az (1) bekezdésben
felsoroltakról nem rendelkezik."

"27. § - A cégbejegyzés megtörténte után a társasági szerződés megkötésénél felmerült tévedés, megtévesztés és fenyegetés (Ptk. 210. §) miatt senki sem hivatkozhat a szerződés érvénytelenségére. Ezt a rendelkezést a szerződés módosítására is megfelelően alkalmazni kell."

"17. § - A gazdasági társaságoknak és tagjaiknak e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni."

A fentiekben idézett előírások 1989. január elsejétől 1992. január elsejéig voltak hatályban. Látható, hogy a társasági szerződés kötelező tartalmi elemeinek hiánya a szerződés semmisségét eredményezte, de ezen túlmenően a semmisségre a Ptk.-ban írt semmisségi okok alapján is hivatkozni lehetett.
Az érvénytelenség megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása az 1988. évi VI. tv. 17. §-ában foglaltakra figyelemmel a Ptk. általános (2.1.2.-2.1.3. pontban ismertetett) szabályai szerint történt. Az 1988. évi VI. törvény a cégbejegyzés után csak a megtámadás lehetőségét korlátozta, amennyiben a Ptk. 210. §-ára történő hivatkozásnak nem lehetett helye, de e rendelkezés nem tiltotta a Ptk. 201. § (2) bekezdése szerinti feltűnően nagy értékkülönbség címén előterjesztett megtámadást.

2.1.8.2. Érvénytelenség az 1991 . évi LXV. törvény alapján

Az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) első novellája - az 1991 . évi LXV. törvény - a 2.1.8.1. pontban ismertetett rendelkezéseket módosította. A 21. § változatlanul hagyása mellett a 27. §-ban foglaltakat jelentősen átfogalmazta:
"27. § (1) - A cégbejegyzést követően a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) érvénytelenségére csak abban az esetben lehet hivatkozni, ha:
a) a társasági szerződés nem tartalmazza a 21. § (1) bekezdésének a)-d) pontjában felsorolt tartalmi kellékeket;
b) a kft. törzstőkéje, illetve az rt. alaptőkéje kevesebb a törvényben meghatározott minimumnál;
c) a gazdasági társaság alapító tagjainak mindegyike cselekvőképtelen volt;
d) az alapító tagok száma - a kft.-t és az rt.-t kivéve - két főnél kevesebb; e) a társaság tevékenysége jogellenes célra irányul.
(2) Az érvénytelenséget bíróság állapítja meg. Az érvénytelenség megállapítása esetén a bíróság a társaságot megszünteti.
(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit a szerződés módosítására is megfelelően alkalmazni kell."

Ez a szabályozás 1992. január elsejétől 1993. január elsejéig volt hatályban. Látható, hogy az előzőhöz képest jelentős szűkítést tartalmaz. A társasági szerződés (cégbejegyzés utáni) megtámadását többé semmiféle címen sem engedi meg a jogalkotó, a Ptk.-beli általános semmisségi okokra való hivatkozás sem járhat több eredménnyel.
A régi Gt. ettől kezdve taxatíve megszabja a speciális - társasági jogi - érvénytelenségi okokat, s ezek körét is szűkíti az eredeti szöveghez viszonyítva. Míg ugyanis a 27. § e) pontjának korábbi szövege általában utalt a cégspecifikus kötelező tartalmi elemek hiányára, a 27. § (1) bekezdésének új b) pontja csak a kft. és az rt. tőkeminimum - szabályának megsértését szankcionálja érvénytelenséggel, s ezen túl néhány konkrét társasági jogi érvénytelenségi esetkört sorol fel, többnyire olyanokat, amelyekre példa tudomásunk szerint a joggyakorlatban nem volt (például az alapító tagok mindegyikének cselekvőképtelensége).
A szabályozás az érvénytelenséget külön aktushoz, a bíróság általi megállapításhoz köti, azaz nem érvényesül semmisség esetében sem a Ptk. 234. § (1) bekezdésének azon szabálya, hogy a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség.
Fogyatékossága az első Gt. - novellával megállapított 27. § (2) bekezdésének, hogy kötelezően előírta: az érvénytelenség megállapításakor az érvénytelenségi ok kiküszöbölése, orvosolhatósága esetén sincs mód a társaság "megmentésére", azt a bíróság köteles volt megszüntetni (ennek részletesebb szabályozásával azonban a jogalkotó adós maradt.).

2.1.8.3. A társasági szerződés érvénytelenségének szabályozása az 1992 . évi LXVIII. törvénnyel

A Polgári perrendtartást módosító 1992 . évi LXVIII. törvény 1993. január elsejétől 1995. július 30.-ig volt hatályban a Gt. érvénytelenségi szabályainak tekintetében. E törvény a régi Gt. 21. §-át nem érintette, 27. §-át azonban átformálta a következők szerint:

"27. § (1) - A jogerős cégbejegyzést követően a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) érvénytelenségére csak abban az esetben lehet hivatkozni, ha:
a) a társasági szerződés nem tartalmazza a 21. § (1) bekezdésének a)-e) pontjaiban felsorolt tartalmi kellékeket;
b) a kft. törzstőkéje, illetve az rt. alaptőkéje kevesebb a törvényben meghatározott minimumnál;
c) a gazdasági társaság alapító tagjainak mindegyike cselekvőképtelen volt;
d) az alapító tagok száma - a kft.-t és az rt.-t kivéve - két főnél kevesebb;
e) a társaság tevékenysége jogellenes célra irányul.
(2) Az érvénytelenséget bíróság állapítja meg.
(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit a szerződés módosítására is megfelelően alkalmazni kell".

A fenti szabályozás visszatért [lásd az (1) bek. a) pontot] a cégspecifikus érvénytelenségi okok általános rendezésére, így e tárgyban bővültek az érvénytelenség kimondásának lehetőségei, ugyanakkor meghagyta a jogalkotó a 27. § (1) bekezdésének eredeti b)-e) pontjait is. Jelentős változás volt, hogy bár az érvénytelenség megállapításához továbbra is bírósági döntésre volt szükség, a bíróság más megoldást is választhatott a Ptk. 237. §-nak mögöttes szabályai közül, nem volt többé kötelező a cég megszüntetése. Ez a szabályozás megnyitotta az utat az érvénytelenség kiküszöbölésének és a cég továbbélésének irányába. A rendelkezést a hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kellett.

2.1.8.4. Érvénytelenségi per az 1995. évi LXII. törvény alapján

Az 1995. évi LXII. törvény gyökeresen megváltoztatta a társasági szerződés érvénytelenségének szabályrendszerét. Hatályon kívül helyezte a régi Gt. 27. §-át, az érvénytelenségi szabályokat ezzel egyidejűleg az anyagi jogszabályból eljárási szabályba: az 1989. évi 23. tvr.-be: a cégeljárási, cégnyilvánossági, törvényességi felügyeleti szabályokat tartalmazó Ctvr. 18/A. §-ába helyezte át.
A hivatkozott törvényhely szerint:
"18/A. § (1) - A jogerős cégbejegyzést követően a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat, létesítő okirat), illetve az arra vonatkozó módosítás érvénytelenségének megállapítására csak akkor indítható per, ha a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat, létesítő okirat) nem tartalmazza, vagy jogszabályba ütköző módon tartalmazza a cég nevét és székhelyét, a tagokat, nevük (cégük) és lakóhelyük (székhelyük) feltüntetését, a cég tevékenységi körét, a vagyon mértékét, a vagyon rendelkezésre bocsátásának módját és idejét, valamint azt, amit a cégre vonatkozó anyagi jogszabályok az adott cégformára vonatkozóan kötelezően előírnak.
(2) Ha a perben eljáró, a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság az (1) bekezdés szerinti okirat érvénytelenségét (részleges érvénytelenségét) megállapítja - amennyiben lehetséges - felhívja a feleket az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére. Ha erre nincs mód, a bíróság a határozatában megállapított időpontig az (1) bekezdés szerinti okiratot hatályossá nyilvánítja.
(3) A bíróság a jogerős ítéletének megküldésével felhívja a céget nyilvántartó cégbíróságot a cég megszűntnek nyilvánítására. A cégbíróság a cég megszűntnek nyilvánításának időpontját a (2) bekezdés szerinti bírósági ítéletben megállapított időpontban határozza meg."
Az 1995. július 30-án hatályba lépett, és az ezt követően indult perekben alkalmazandó szabályok ettől kezdve eljárási normaként rendezték a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály, létesítő okirat) érvénytelenségének megállapítása iránt indított (a továbbiakban röviden: érvénytelenségi) perek kérdéskörét, ami azzal is járt, hogy mögöttes szabályként a Pp. előírásait kellett segítségül hívni a Ctvr. által nem érintett kérdésekben.
A cégeljárási szabályba helyezett normák egyúttal azt is eredményezik, hogy már nem csupán a gazdasági társaságokra, hanem valamennyi cégjegyzékbe bejegyezhető cég létesítő okira-tára vonatkoznak az érvénytelenségi perek előírásai.
A szabályozás taxatívnak tűnik, azonban két vonatkozásban is lényegesen kitágítja a társasági szerződések (létesítő okiratok) elleni keresetindítás lehetőségeit. Kereset indítható ugyanis akkor is, ha tartalmazza ugyan a létesítő okirat a törvényben írt minimális tartalmi elemeket, de a megjelölés "jogszabályba ütköző módon" történik, továbbá bármely olyan tartalmi elem hiánya vagy jogellenes megfogalmazása esetén, melyet "a cégre vonatkozó anyagi jogszabályok az adott cégformára kötelezően előírnak." Ez a törvényszöveg gyakorlatilag korlátlanul lehetővé tette a létesítő okirat érvénytelenségi okból történő támadását, hiszen az idézett passzusokba szinte bármilyen érvénytelenségi hivatkozás belefért.
A Ctvr. 18/A. § (2) bekezdése az ilyen pereket egyértelműen megyei bírósági elsőfokú eljárássá emelte, és láthatóan preferálta a működő vállalkozások megmentésére való törekvést. Elsődleges cél az érvénytelenségi ok lehetőség szerinti kiküszöbölése, s ha ez nem járt sikerrel, a cég ex nunc hatályú megszüntetése következett be. Az eljárás a Ptk. 237. § (2) bekezdésében írt jogintézményt adaptálta a létesítő okirat érvénytelenségének esetkörére, azaz a perbíróság a helyrehozhatatlanul érvénytelen szerződést a határozatában megállapított későbbi (nem feltétlenül az ítélet jogerőre emelkedésével egybeeső) időpontig hatályossá nyilvánította és a céget a perbíróság megkeresésére a cégbíróság "iktatta ki" véglegesen az üzleti életből. Ez azt jelentette, hogy a cégbíróság a jogerős ítélet alapján az abban meghatározott időponttal megszűntnek nyilvánította és végelszámolásra kötelezte a céget, törlését pedig csak a végelszámolás befejezte után rendelte el.

2.1.8.5. Érvénytelenségi per a régi Ctv. alapján

Az érvénytelenségi keresetindítást az 1997. évi CXLV. tv. 48. §-a újraszabályozta. Az 1998. június 16-án hatályba lépett jogszabály az eljárási rend tekintetében megőrizte a Ctvr. sajátosságait, az abban foglaltakat az 1995-1998 között szerzett tapasztalatok alapján inkább csak pontosította. A Ctv. 48. § is eljárási norma, amely visszamenőleges hatállyal nem bírt, azaz a hatálybalépése után indult keresetekre vonatkozott.
A Ctv. 48. § az érvénytelenségi okokat ismét leszűkítette, és a Ctvr. csaknem korlátlan lehetőségei helyett újra a szigorúan megszabott és a Ptk.-tól eltérő, taxatíve felsorolt érvénytelenségi okokra szorítkozott.
Az eljárásban ugyanakkor a Ctv. megőrizte a Ctvr. vívmányait: a fő cél az érvénytelenségi okok kiküszöbölése maradt, s ha ez lehetetlenült, az ex nunc hatályú, cégbíróság segédletével történő likvidációs eljárást követő megszüntetésre került a hangsúly.

2.1.8.5.1. Az érvénytelenségi per szabályainak változásai a jogharmonizációs törvénnyel módosított régi Ctv.-ben

2004. január 1-jével hatályba léptek a régi Ctv. 48. §-ának a jogharmonizációs törvénnyel (a 2003. évi XLIX. törvénnyel) bevezetett változásai. Az uniós csatlakozáshoz kapcsolódó szabályváltozások igen jelentősek voltak. A semmisségi perek körében igen szokatlan módon például 6 hónapos jogvesztő határidőhöz kötötték az ilyen típusú kereset megindítását. (A határidőt a bejegyzést elrendelő végzésnek a Cégközlönyben történő közzétételétől kellett számítani.)
A perindítási okok továbbra is taxatíve meghatározottak maradtak, azonban a Ctv. 48. § (2) bekezdés b) pontjából elhagyták a tag neve (cége) létesítő okiratból való hiányai miatti keresetindítás lehetőségét. Néhány apróbb fogalmazásbeli eltérésen túl kiemelést érdemel az uniós szabályozáshoz kötődő három új perindítási ok:
- a jegyzett tőke befizetés törvényben megállapított legkisebb összegére vonatkozó előírásokat megsértették;
- a cég alapításában résztvevő valamennyi tag (részvényes) cselekvőképtelen volt;
- a cég alapításában résztvevők, a tagok (részvényesek) legkisebb számára vonatkozó törvényi előírásokat megsértették.
Az okok látszólagos bővülése aligha jelent szélesebb perindítási lehetőséget, mivel alig hihető, hogy ilyen fogyatékosságokkal rendelkező létesítő okirat a cégbírósági kontroll szűrőjén "átmegy."
Jelentős vívmánya ugyanakkor a fenti szabályozásnak, hogy a Ctv. 48. § alapján történő perindítás szabályait kizárólag a cégalapítással kapcsolatos létesítő okirat érvénytelenségi ügyekre korlátozták, és a létesítő okirat bejegyzés utáni módosításával összefüggő jogvitáknál az érvénytelenségi kereset benyújtását a Ptk. általános előírásai szerint tették lehetővé. (Ekkor ugyanis már nem a különleges védelmet igénylő jogalany létezésének érvénytelenségi keresettel való megkérdőjelezése a per tárgya, hanem a működési feltételeinek keretet adó létesítő okirata egyes rendelkezéseinek korrekciója.)
A törvény továbbra is hangsúlyozta, hogy az érvénytelenség orvoslása a fő cél, s ha ez nem sikerül, a bíróság a határozatában megállapított időpontig a létesítő okiratot hatályossá nyilvánítja. Az ítélet "végrehajtása" (megszűntnek nyilvánítás, illetve törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása révén) - perbíróság megkeresése alapján - a cégbíróság feladata.
A törvény 48. § (4) bekezdése külön kiemelte, hogy az érvénytelenség megállapítása nem érinti azon kötelezettségek fennállását, amelyek a cég terhére vagy javára a bíróság ítéletében megállapított időpontot megelőzően keletkeztek.

2.1.8.6. Érvénytelenségi per a 2006. évi Gt. és Ctv. alapján

Az új szabályozás szakított azzal az évek óta fennálló helyzettel, hogy a - nem vitásan anyagi jogi jogintézménynek számító - létesítő okirat érvénytelenségének megállapításával kapcsolatos szabályokat egy eljárási törvényben, a Ctv.-ben helyezze el. Az érvénytelenségi per szabályai közül az érvénytelenségi okok, és egyes kapcsolódó előírások 2006. július 1-jétől visszakerültek a Gt.-be.
Ugyanakkor a jogalkotó meg akarta őrizni azt a lehetőséget, hogy az érvénytelenségi perek szabályait a lehető legtöbb cégforma tekintetében egységesen meghatározhassa, ezért a 2006. évi V. törvénnyel megállapított Ctv. 68-71. §-ai is tartalmaznak az érvénytelenségi perre nézve szabályokat.

2.1.8.6.1. A társasági szerződés érvénytelenségére vonatkozó szabályok a 2006. évi Gt.-ben

A Gt. (2006. évi IV. tv.) 12. § (3) bekezdése a gazdasági társaságok tekintetében deklarálja, hogy a társaság jogerős cégbejegyzése előtt a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) érvénytelenségére a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, azaz akár megtámadási, akár semmisségi ok alapján helye lehet perindításnak.

A jogerős cégbejegyzés után azonban a létesítő okirat megtámadása kizárt, semmisségre pedig csak a Ctv.-ben szabályozott érvénytelenségi perben, és kizárólag a Gt. 12. § (4) bekezdésében taxatíve felsorolt okokból lehet sikerrel hivatkozni.

Ezek az okok a következők:
- a társasági szerződés ügyvédi, illetve az alapító jogtanácsosa általi ellenjegyzésére vagy közjegyzői okiratba foglalására nem került sor;
- a társasági szerződés nem tartalmazza a társaság cégnevét, főtevékenységét, jegyzett tőkéjét, továbbá a tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulása mértékét;
- a társaság tevékenységi köre jogszabályba ütközik;
- a társaság alapításában részt vevő valamennyi tag (részvényes) cselekvőképtelen volt, vagy a társaság alapításában résztvevők a tagok legkisebb számára vonatkozó törvényi előírásokat megsértették;
- a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság esetében a jegyzett tőke legkisebb összegére vonatkozó törvényi előírásokat megszegték.
(Látható, hogy az érvénytelenségi okok körében érdemi változás nem történt, az újdonság csak annyi, hogy e szabályok - anyagi jogi jellegüknek megfelelően, eleget téve a dogmatikai kívánalmaknak - anyagi jogi törvénybe, a Gt.-be kerültek át.)
A Gt. 12. § (6) bekezdése átvette a régi Ctv. 48. § (4) bekezdésének azon előírásait is, hogy a társasági szerződés érvénytelenségének megállapítása a társaság ezt megelőzően keletkezett kötelezettségeit nem érinti (vagyis az ezekre vonatkozó jogügyletek érvénytelenségét nem vonja maga után a társasági szerződés érvénytelensége). A Gt. 12. § (5) bekezdése pedig a régi és az új Ctv.-hez hasonlóan hangsúlyozza, hogy a perbíróságnak elsődlegesen (forgalombiztonsági megfontolásból) meg kell kísérelnie az érvénytelenség kiküszöbölését, és csak ha nem jár sikerrel, kerülhet sor az érvénytelenség megállapítására. A határozatban megjelölt időpontig hatályossá nyilvánított társasági szerződés konzekvenciáit szükség szerint - törvényességi felügyeleti hatáskörben eljárva - a cégbíróság vonja (vonatja) le:
A bíróság eljárásának részletes előírásait a Gt. 12. § (5) bekezdésének utaló szabálya szerint a Ctv. határozza meg.

2.1.8.6.2. Az érvénytelenségi perek szabályai a 2006. évi Ctv.-ben

A 2006. évi V. törvény (Ctv.) élesen megkülönbözteti a cégalapítás érvénytelenségének és a létesítő okirat (a cég alapokmányának számító szerződés, alapszabály, alapító okirat) módosítása érvénytelenségének megállapítását célzó pereket.
Hasonlóan a Gt.-hez és a korábbi (2004. január 1-jétől hatályos) szabályozáshoz, a jogalkotó megszorító előírásokat csak a cég létezését veszélyeztető, az alapítást megkérdőjelező pertípushoz kapcsol, a működő cég létesítő okiratának változásaival összefüggő jogvitákat szabadabban kezeli.

2.1.8.6.2.1. A cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti per
A Ctv. 69. §-ának (1) bekezdése értelmében a konstitutív hatályú bejegyzés után a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránt csak korlátozott ideig, a bejegyzés közzétételétől számított 6 hónapos jogvesztő határidőn belül lehet keresetet indítani. A perindításra jogosultak személye, az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság a régi Ctv. szabályaihoz képest nem változott. (Lásd a 2.1.8.5. pontban foglaltakat.)
Eredményes perindításra továbbra is csak taxatíve meghatározott okokból kerülhet sor, az okokat azonban a Ctv. nem kívánja megismételni, csupán visszautal a Gt. 12. § (4) bekezdésében írt felsorolásra. (Lásd a 2.1.8.6.1. pontot.)
Ez tehát azt jelenti, hogy nem csak a Gt. hatálya alá tartozó gazdasági társaságok, hanem más cégek létesítő okiratának alapítással kapcsolatos érvénytelenségével összefüggésben is csak a Gt. szabályai szerint lehet eljárni.
A perben - mint arra a gazdasági társaságokra vonatkozóan utaltunk - elsődleges cél a cég megmentése, az érvénytelenségi ok kiküszöbölése.
Az érvénytelenség megállapítására, és a cég megszűnésre kötelezésére (a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárása révén) csak akkor kerül sor, ha az érvénytelenség orvoslása nem történhetett meg.
Természetesen, a fenti szabályok szerint akkor folyhat az érvénytelenségi per, ha a cég bejegyzése megtörtént. Cégbejegyzés előtt a cég létesítésére vonatkozó megállapodást a szerződő felek, illetve jogszabály által felhatalmazottak az általános szabályok szerint támadhatják. A cezúrát e vonatkozásban a bejegyzés megtörténte jelenti.

2.1.8.6.2.2. A létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítás iránti per
A Ctv. 70. § deklarálja, hogy a cég bejegyzését követően a létesítő okirat cégjegyzékadattal össze nem függő módosítása érvénytelenségének megállapítása iránt a Ptk.-ban foglalt okokból indítható kereset az érvénytelenségi pereknek a Ctv. 69. § (1) bekezdésében írt szabályai szerint (az a hatáskör, illetékesség, perbeli legitimációval, perindítási határidővel kapcsolatos szabályok értelemszerű alkalmazását jelenti. Lásd a 2.1.11.1.1.-2.1.11.1.2. pontban írtakat is.)
Ezeknél a pereknél is törekedni kell az érvénytelenség okának kiküszöbölésére, és az érvénytelenség megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a törekvés nem járt eredménnyel. (Részletesebben lásd a 2.1.11.1.3. és a 2.1.12. pontot.)

2.1.9. Az érvénytelenségi keresetre alkalmazandó jog

Az előbbiekben vázoltakból (lásd: 2.1.8.1.-2.1.8.6. pontban írtak) látható, hogy az érvénytelenségi kereset előterjesztésének lehetősége, alkalmazási köre, az ilyen perben hozható döntés és az eljárással érintett társaság sorsa nagymértékben, és viszonylag rövid időközönként változott az eltelt években.
A társasági jogi érvénytelenségi perekben sokáig vitatott volt (s gyakran még ma is az), hogy a társasági szerződés (módosítása) érvénytelenségének megítélésénél a szerződéskötéskor, vagy a kereset benyújtásakor hatályos társasági illetve cégjogi normák szerint kell-e eljárni.
Mint láttuk, ennek eldöntése alapkérdés, mivel a - hol tágabb, hol erősen leszűkített - perlési lehetőségek meghatározóak az igényérvényesítés szempontjából.
Tekintve, hogy az esetleges többszöri hatályon kívül helyezés folytán a perek gyakran 5-8 évig is folyamatban lehetnek, lényeges annak eldöntése, hogy ezeknek elbírálása hogyan történjen, a felek számára pedig az alkalmazandó jog eldönti a kereshetőséget és a pertaktikát egyaránt.
A kérdés megválaszolásánál a legfontosabb rendező elv, hogy az érvénytelenségi perek alapvető szabályait 1989. január 1-jétől 1995. július 30-ig anyagi jogszabály, a Gt. határozta meg. Ettől kezdve a szabályozás eljárási jellegűvé vált azzal, hogy a Gt.-ből kikerülve a cégeljárási szabályozás részévé lett. Volt ugyan olyan jogalkalmazói álláspont, hogy a Gt.-ben megfogalmazott eljárási jellegű normákat e minőségük folytán kezdettől fogva eljárási és nem anyagi szabályoknak kellett volna tekinteni, azonban ez az álláspont nem vált uralkodóvá. A magunk részéről azt a nézetet tartjuk elfogadhatónak, hogy mindaddig, amíg e kérdést a Gt., mint anyagi jogszabály rendezte, a Gt. e részének hatályossága idején a létesítő okirat érvénytelenségét az anyagi jogi elvek szerint kellett megítélni.
Az 1989. január 1. és 1995. július 29. között indított társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) illetve módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti igényekre tehát a Gt. alkalmazandó, mégpedig úgy, hogy a társasági szerződés érvénytelenségét a szerződéskötéskor hatályos anyagi jogi szabályok alapján kell vizsgálni (ezt mondja ki a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI.21.525/1998. számú eseti döntése is egy adásvételi szerződés kapcsán a BH 2000/396. számú jogesetben), azonban az érvénytelenségi kereset előterjeszthetőségét már az határozza meg, hogy a kereset benyújtásakor a Gt. milyen körben nyújtott erre lehetőséget, melyek a figyelembe vehető érvénytelenségi okok. Erre nézve is eltérnek a Gt. társasági szerződés érvénytelensége iránti perei a Ptk.-n alapuló szerződések érvénytelenségi pereitől, mert bár a szerződéskötéskor hatályos anyagi szabályokra alapítottan, de a perindításkor meghatározott terjedelemben lehet csak érvénytelenségre hivatkozni. A Gf.VII.31.325/1993/10. számú ítélet az érvénytelenségi perek elbírálásánál irányadó szempontokat vizsgálta, s ennek során leszögezte, hogy az érvénytelenség megállapítását a bejegyzett társasággal szemben kell kérni, hangsúlyozta, hogy az érvénytelenségre hivatkozó keresetmódosítás előterjesztésekor hatályos anyagi jogi szabályozásban taxatíve felsorolt érvénytelenségi okra lehet csak igényt alapítani, és részletesen elemezte az érvénytelenségi kereset előterjesztésekor hatályban volt vonatkozó Gt. - normákat.
Ennek különösen a hatályon kívül helyezett ügyekben van nagy jelentősége. A megismételt eljárás nem tekinthető önálló, új perindításnak, az eljárás logikai és eljárási egységet alkot a hatályon kívül helyezett elsőfokú döntés alapját jelentő üggyel, ezért nem lehet szó arról, hogy más Gt. szabályozást vegyenek figyelembe a megismételt eljárásban, mint ami a szerződéskötéskor hatályban volt. A megismételt eljárásban is az eredeti, szerződéskötéskor hatályos Gt.-normákra lehet csak alapítani igényt.
Nem tekinthető új eljárásnak a szünetelésből felvett, félbeszakadást, felfüggesztést követően újra indult ügy sem, ezekre is vonatkoznak az előbbiekben elmondottak.
Az 1995. július 30-ától kezdve újonnan indult perekben más a helyzet. Ettől kezdve eljárási norma, előbb a Ctvr., majd a Ctv. adja meg a társasági (cégjogi) jogalanyok létesítő okiratainak (ezek módosításainak) érvénytelenségére alapított keresetek előterjeszthetőségének szabályait. Az eljárási szabályozás eredményeképpen kétséget kizáróan csak a kereset benyújtásának az időpontja válik irányadóvá a kereshetőségi jog szempontjából. Függetlenül attól, hogy a társasági szerződés (létesítő okirat) vagy ezek módosítása idején az adott jogügyletre milyen anyagi jogszabályok érvényesültek, az érvénytelenségi hivatkozás csak akkor állja meg a helyét, ha az a keresetlevél beadásakor hatályos cégeljárási jogszabály (a Ctvr. vagy a Ctv.) elvárásainak megfelelt.
Az 1997. évi Gt. (az 1997. évi CXLIV. tv.) 16. § (3) bekezdése kimondta, hogy a cégbejegyzést követően a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) és annak módosítása érvénytelenségének megállapítására a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény rendelkezései az irányadók. Ennek megfelelően tehát az 1997. évi Gt. (az anyagi jogszabály) a hatálya alá tartozó társasági szerződések (létesítő okiratok) érvénytelenségének megítélését a Ctv.-re, mint eljárási szabályra bízta. [Az 1997. évi Gt.-nek visszamenőleges hatálya nem volt, így ez a rendelkezés csak 1998. június 16-tól, a hatálybalépése utáni ügyekre érvényesülhetett. Hasonlóképpen a régi Ctv. is csak a hatálybalépésétől (1998. június 16-tól) indult perekben számított irányadónak.]
A társasági szerződéseket az érvénytelenségük kimondásában érdekeltek gyakran támadják a Ptk.-ban írt általános érvénytelenségi okokra hivatkozva, és előfordult az is, hogy az elmúlt években többször is megváltoztatott érvénytelenségi szabályozásból a számukra legelőnyösebbet próbálták alkalmazni adott ügyben a felek.
A Legfelsőbb Bíróság számos döntésében kimondta, hogy a keresetlevél benyújtásának időpontjában hatályos szabályok szerint kell elbírálni az érvénytelenségi okot.
A Gf.II.31.162/1999/14. számú döntés szerint ..."Az 1998. június 16-a után benyújtott, a létesítő - módosító - okirat érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetek elbírálására a Ctv. 59. §-ának és az annak alapján kialakult következetes bírói gyakorlat szerint nem a Ctvr., hanem a Ctv. rendelkezései az irányadóak. A Ctv. 48. §-ának (2) bekezdése pedig taxatíve sorolja fel, mely esetekben van mód az érvénytelenség megállapítására."[14]
..."Az érvénytelenség megítélésénél azon időpontban fennálló hatályos szabályozást kell figyelembe venni, amely időpontban az érvénytelenségre első ízben hivatkoznak." (Gf.VII.32.715/1999/2.) Hasonlóan indokolta az érvénytelenséggel kapcsolatos jogi álláspontját a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.005/1998.; a Cgf.II.31.770/1999/7.; a Gf.II.30.964/1999/5.; a Gfv.X.32.156/2000/4.; a Gf.VII.31.071/1999/10.; a Gfv.X.31.161/2001/6.; a Cgf.II.30.489/2001/4.; a Gf.I.30.389/2001/9. számú döntése is.
A Fővárosi Ítélőtábla 14. Gf. 40.049/2005/5. számú ítéletében az alábbiakat fejtette ki: ... "Az állandó és egységes a bírói gyakorlat alapján a cégbejegyzést követően nincs helye a Ptk. rendelkezéseire alapítottan a társasági szerződés, illetve a társasági szerződés módosítás érvénytelensége megállapításának. A Polgári Törvénykönyv szerződés semmisségére, illetve érvénytelenségére vonatkozó rendelkezései háttérjogszabályként nem alkalmazhatók. Az apportáláskor hatályos 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 17. §-a alapján a Ptk. rendelkezéseit csak akkor lehet alkalmazni, ha a Gt., és az ahhoz kapcsolódó cégeljárásról szóló jogszabály a jogkérdést nem szabályozza. Az érvénytelenség megítélésénél pedig az abban az időszakban hatályos szabályozást kell figyelembe venni, amely időpontban erre a keresetben először hivatkoztak. A társasági szerződést módosító okirat érvénytelenségének megállapítására a cégbejegyzést követően csak e jogszabályban meghatározott okok alapján lehet alappal keresetet indítani. így foglalt állást számos eseti döntésében a Legfelsőbb Bíróság, többek között az 1999/31. számú és a 2001/443. számú Elvi határozatokban is. E jogszabály jelen esetben - a kereset előterjesztésének időpontjára tekintettel - az 1998. június 16. napján hatályba lépett 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.), amelynek 1999. december 14-én hatályos 48. § (1) és (2) bekezdése szerint a jogerős cégbejegyzést követően a létesítő okirat, illetve az arra vonatkozó módosítás érvénytelenségének megállapítása iránt a cég ellen a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság előtt indítható per. A perindításra az ügyész, valamint az jogosult, aki jogi érdekét valószínűsíti. Perindításnak csak abban az esetben van helye, ha a létesítő okirat, illetve annak módosítása közokiratba foglalására, illetve ügyvédi ellenjegyzésére nem került sor; nem tartalmazza a cég nevét, a tagok nevét (cégét), a tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulását, a cég jegyzett tőkéjét; nem tartalmazza a cég tevékenységi körét, illetve az jogszabályba ütközik (jogellenes célra irányul).
A bíróság csak a törvényben igen szűken meghatározott - és az azóta hatályba lépett módosítások szerint még szűkebb körű - érvénytelenségi okokat vizsgálhatja a perben, ezen túl felhozott érvénytelenségi okra vagy okokra a felperes a fent kifejtettek értelmében alappal nem hivatkozhat.
Erre tekintettel az elsőfokú bíróság nem vizsgálhatta volna érdemben a Ptk. 200. § (2) bekezdésére és 201. § (2) bekezdésére alapított kereseti kérelmeket." ...
A törvényi szabályozás legutóbbi változása lényeges különbséget nem hozott, noha az érvénytelenségi okok megfogalmazása és az egyéb anyagi természetű szabályok 2006. júliusától a Gt.-be kerültek vissza. A perjogi normák azonban maradtak a Ctv.-ben, ráadásul tartalmilag a szabályozás nem változott.
A társasági szerződés (létesítő okirat) megítélése ugyan a szerződéskötési szabályok szerint kell történjen (akár a 2006. évi Gt., akár korábbi "változata" alapján történt az alapítás), azonban a kereset előterjesztésének eredményessége azon múlik, hogy a Ctv. 69. § (2) bekezdésében hivatkozott [Gt. 12. § (4) bek. szerinti] érvénytelenségi okra alapítja-e azt a felperes. A létesítő okirat módosításával kapcsolatos érvénytelenségi perekre a fenti előírások értelemszerűen érvényesülnek. Az alábbiakban az érvénytelenségi perek hatályos (2006. július 1-je utáni) szabályait taglaljuk.

2.1.10. Érvénytelenségi per cégbejegyzés előtt

2.1.10.1. Az alapítás bejegyzése előtti per

A társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) érvénytelenségének megállapítása iránti keresetindítás témakörében különbséget kell tenni aszerint, hogy az érvénytelenségi keresetet a cég bejegyzése előtt, vagy azt követően nyújtják-e be.
A cégbejegyzés előtti keresetindításnál ugyanis még nem érvényesülnek a Ctv. 69. §-ában közölt megszorítások. Ilyenkor a létesítő okirat bármely, a Gt.-ből vagy a Ptk.-ból ismert okból támadható, tehát nem csak a Ctv. 69. §-ához képest alkalmazandó Gt. 12. § (4) bekezdés szerinti, taxatíve felsorolt érvénytelenségi okokra lehet alapítani az igényt. Lehetőség van akár semmisségi, akár megtámadási ok felhozatalára, az általános anyagi jogi normáknak megfelelően.
A gazdasági társaságok tekintetében a Gt. 12. § (3) bekezdése ezt kifejezetten ki is mondja, azonban más cégek vonatkozásában is ez következik a szabályozás logikájából. A Ctv. 69. § ugyanis csak a bejegyzett cégekre állít fel perindítási korlátokat, amelyek ilyen tiltás hiányában a bejegyzés előtti állapotukra nem vonatkoznak.
A per alapvetően nem különbözik a Ptk. alapján általában indítható érvénytelenségi perektől, a felek feje fölött azonban "Damoklesz kardjaként lebeg" a bejegyzés lehetősége.
A régi Ctv. hatályossága idején ezért az érdekelteknek azt tanácsoltuk, hogy a perindításról a cégbíróságot értesítve kérjék a bejegyzési eljárás Pp. 152. § (2) bekezdése szerinti felfüggesztését.
Ma erre - sajnos - nincs törvényes lehetőség, a Ctv. 32. § (1) bekezdése ugyanis az alapítás bejegyzése iránti eljárás csak taxatíve meghatározott okokból teszi lehetővé, jelen esetkör pedig ezek között nem szerepel. Így a bejegyzési kérelem elbírálásakor - ha értesül a perindításról - csak két dolgot tehet a cégbíró: eleget téve a kérelemnek, bejegyzi az alapítást, vagy elutasítja azt.
Egyik megoldás sem kielégítő, a bejegyzés ugyanis - mint majd látni fogjuk a 2.1.10.2. és a 2.1.11. pontban -, felperes igényérvényesítését gyakorlatilag ellehetetleníti, de az sem jó megoldás, hogy egy - meglehet - alaptalan érvénytelenségi kereset előterjesztése miatt a cégalapítás meghiúsuljon. Kívánatos lenne, hogy a Ctv. legközelebbi módosításánál ezt a felfüggesztési okot is feltüntessék a Ctv. 32. § (1) bekezdésében.
A perben felek az alapítók, és valamennyiüknek perben kell állniuk.
Tekintve, hogy az igényt a Ptk. 237. § szerint kell elbírálni, s miután a szerződő felek között előtársaság jött létre, de megállapodásuktól és attól függően, hogy a bejegyzési kérelmet már beadták-e, vagy sem, ez az előtársaság még nem biztos, hogy tevékenykedni kezdett, üzletszerű tevékenységének (ha elkezdte) terjedelme is korlátozott. Ilyen körülmények között kilátás van az eredeti állapot helyreállítására is. Az érvénytelenségre hivatkozó félnek valamennyi alapítót perbe kell vonnia, s az alperesek kényszerű pertársak [Pp. 51. § a) pontja], bármelyikük perbenállásának hiánya akadályozza a jogvita érdemi elbírálását, és a Pp. 130. § (1) bek. g) pontja szerinti elutasítás alapja lehet.

2.1.10.1.1. Az előtársaság perben állása

Az 1997. évi CXLIV. tv. 1998. júniusától hatályba lépett szabályai, melyek az ex nunc hatályú cégalapítást lehetővé tették, egyúttal meghonosították az előtársaság jogintézményét, kimondva, hogy a gazdasági társaság ellenjegyzése (közokiratba foglalása) napjától a gazdasági társaság előtársaságként működhet; a kijelölt vezető tisztségviselők a cégbejegyzésig nevében és javára járnak el, sőt, a bejegyzési kérelem benyújtásától - az engedélyköteles tevékenységek kivételével - üzletszerű gazdasági tevékenységet is folytathat. (1997. évi Gt. 14. §)
Az előtársaságokra az 1997. évi Gt. 15. § (1) bekezdése értelmében a létrehozni kívánt társaságokra irányadó szabályokat kell alkalmazni, és a törvény kifejezetten felsorolta azokat a magatartásokat, melyekre e csökevényes jogalanyiság nem terjedt ki. Ezek között a perképesség nem szerepelt.
Az 1997. évi Gt. és a régi Ctv. hatálybalépését követően a jogalkalmazók körében kérdésessé vált, hogy az előtársaság jogalanyisága meddig terjed, a cégalapítása bejegyzése előtti érvénytelenségi perben alperesként perbe kell-e vonni, vagy sem?
A sokáig uralkodó nézet szerint az előtársaság jogalanynak tekinthető, ez a jogalanyiság azonban célzott és nem általános. Célhozkötöttsége azt jelenti, hogy az előtársasági létszakasz átmeneti állapotában nem mindenféle jogviszony alanyaként szerepelhet, csupán olyanokban, melyek korlátozott működéséhez okvetlenül szükségesek. Így az előtársaság - miután egyebek közt tulajdont szerezhet, kötelmi jogügyleteket köthet - az ezekhez szükséges peres és nemperes eljárásokban félként részt vehet, és ellene is kezdeményezhető behajtás. Jogalanyisága azonban erre a területre korlátozódik, és nem terjed ki olyan perbeli jogképességre, amelynél az előtársaság létrehozását biztosító szerződés érvényessége a per tárgya. A saját létrejövetelére vonatkozó polgári peres eljárásban ezért az előtársaság félként nem szerepelhet e felfogás szerint.
Ezzel szemben a Céghírnök 1998/12. számában, dr. Zámbó Tamás "A cégperekről" írt cikkében azt fejtegette, hogy ... "Megválaszolandó kérdés, hogy ebben a perben a szerződéskötő felek-e az alperesek (ahogyan ez egy szerződés érvénytelenségével kapcsolatos perben szükséges), avagy a társaság, hiszen a jogerő után megindítható érvénytelenségi perben a Ctv. így rendelkezik. A korábbi Gt. szabályai szerint a válasz egyértelmű volt, hiszen a be nem jegyzett társaság perképességgel nem rendelkezik. Tekintettel arra, hogy a társaság az új Gt. szerint a bejegyzés hiányában is perelhető (mint előtársaság), azt gondolom, hogy a társaságnak feltétlenül perben kell állnia, mert az esetleges jogkövetkezmények közvetlenül és elsődlegesen a céget (mint elő-, avagy már bejegyzett társaságot) érinthetik, a szerződő felek együttes perlése azonban nem kifogásolható..."
Az előtársaság jogalanyisága kérdésében a jogalkalmazók közötti viták során erősödni kezdett azok tábora, akik az előtársaság korlátozott jogalanyiságát vallják, s ezen belül azt a nézetet, hogy bár az 1997. évi Gt. 15. § (1) bekezdés a)-d) pontjában feltüntetett magatartásokat az előtársaság nem tanúsíthatja, nem lehet más társaság alapítója, tagja (lásd a Gf. 31.993/2000/4. számú döntést) tulajdont azonban szerezhet, szerződéseket köthet, így azt is biztosítani kell, hogy vele behajtást kezdeményezhessenek, vagy hogy az előtársaság jogainak védelmében felléphessen. Erre tekintettel nem láttuk elképzelhetetlennek, hogy az előtársaság - melyet meghatározóan érint az érvénytelenségi per kimenetele - alperesi oldalon perben álljon. (A jogalanyiság kérdésében bővebben lásd az 1.2. pontban kifejtetteket.)
Volt olyan nézet is, amely - bár az előtársaság perképességét nem vitatta, például egy behajtási perben, vagy egyéb, az előtár-saság üzleti tevékenységből eredő peres vagy polgári nemperes (például fizetési meghagyásos) eljárásban, a társasági szerződés érvénytelensége iránt indított perben azonban félként csak és kizárólag a szerződő feleket (az alapítókat) fogadta el abból a megfontolásból, hogy a per tárgya éppen az előtársaság létezésének tagadása. A magam részéről nem láttam törvényi akadályát annak, hogy az álláspontom szerint korlátozott anyagi jogi, de teljes perjogi jogalanyisággal felruházott előtársaság - a saját létezéséről döntő érvénytelenségi perben - alperesként szerepeljen a szerződő felek mellett.
A 2006. évi IV. törvény 16. § (1) bekezdése a fenti vitát eldöntötte annak kimondásával, hogy "a létrehozni kívánt gazdasági társaság cégneve alatt az előtársasági létszakaszában is jogképes. Az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a 16. § (1) bekezdés a)-f) pontja alatt taxatíve felsorolt esetekre nézve jogképessége hiányzik.
E szabályozás tehát az előtársaságot általános jogképességgel ruházza fel, mely alól azonban néhány kivételt nevez meg.
Például nincs helye élők közötti tagváltozásnak, nem végezhet engedélyköteles tevékenységet; a bírói hiánypótlási felhívás esetét kivéve nem módosítható a társasági szerződés; nincs helye jogutód nélküli megszűnésnek vagy átalakulásnak; nem vehet részt az előtársaság más gazdasági társaság alapításában vagy másik működő társaságba nem társulhat be, de e tilalmak között a perképesség kérdése nem szerepel.
Erre figyelemmel leszögezhető, hogy a 2006. évi Gt. új szabályai egyértelműen meghatározzák, hogy az előtársaság általános jogalanyisága kiterjed arra is, hogy polgári peres és nemperes eljárásokban félként vegyen részt, és ezalól álláspontunk szerint nem jelent kivételt az érvénytelenségi per sem.
Véleményünk szerint azoknál a cégeknél tehát, amelyeknél az előtársasági lét megengedett [gazdasági társaságok, közhasznú társaság, egyesülés a Gt. 316. § (4) bek. alapján], mivel a per kimenetele az előtársaság jogviszonyait szükségképpen érinti, hiszen éppen léte vagy nemléte a per tárgya, a szerződéskötő felek (alapítók) mellett alperesi pertársként az előtársaságnak perben kell állnia.
Értelemszerűen, ha az adott cég előtársaságként nem működhet, az alperesek csak a szerződő felek lehetnek.

2.1.10.1.2. A bejegyzés előtti érvénytelenségi per egyéb kérdései

A jelen pontban tárgyalt perekben felmerül a hatáskör és az illetékesség kérdése. A Ctv. 69. § csak a bejegyzés utáni keresetekre tartalmaz illetékességi szabályt, de erre az esetkörre nem. A cégbejegyzés előtt indult érvénytelenségi perekben így az általános hatásköri és illetékességi szabályok érvényesülnek, azaz a Pp. 23. § (1) bek. e) pontja alapján hatáskörrel rendelkező és az alperes(ek) személye szerint illetékes bíróság jár el.
Ez azt jelenti, hogy a per megyei elsőfokú hatáskörbe tartozik, de mivel a Ctv. 69. §-a nem vonatkozik rá, a perindítás nem okvetlenül a cég székhelye szerinti megyei bíróság előtt kell történjen. Az illetékességet bármelyik alperes lakhelye (székhelye) megalapozhatná, ha azonban figyelembe vesszük, hogy az előző pontban kifejtettek értelmében e pernek az előtársaság szükségképpeni alperese, az előtársaság székhelye legalább vagylagosan megalapozza az eljáró bíróság illetékességét. Igaz, hogy ugyanilyen erővel esik latba a többi alperes (a szerződő felek) lakhely, székhelye is, [Pp. 40. § (3) bek.] azonban azt javasoljuk, hogy a felperes inkább az előtársaság székhelye szerint illetékes megyei bíróságon nyújtsa be keresetét. Ez azért lenne számára előnyös, mert az a megyei bíróság, mint perbíróság foglalkozna ügyével, amelyik a cégiratokat a saját cégbírósági részlegétől könnyebben megszerezve gyorsabban és hatékonyabban tudna eljárni.
Remélhetőleg - egy későbbi kodifikáció során - nem feledkeznek meg e pertípusról az illetékességi szabályok meghatározásánál.
A jogerős cégbejegyzés előtt indult érvénytelenségi perről a Ctv. nem tesz említést, de értelemszerű, hogy a Ptk. 237. § alapján kell eljárni, a jogviszony specialitására tekintettel azonban a Ctv. 69. § (3) bekezdésének szem előtt tartásával.
Az érvénytelenség megállapítása (és kiküszöbölhetetlensége) esetén, ha az előtársaság működését még nem kezdte meg, vagy az elenyésző, mód van az eredeti állapot helyreállítására. Az előtársasági tevékenykedés visszafordíthatatlansága esetén, ha az érvénytelenség orvosolható, és a felek erre a bíróság felhívására hajlandóak és képesek is, az érvénytelen szerződést a bíróság érvényessé nyilvánítja, és a bejegyzésnek nem lesz akadálya.
Az eljárás logikája, a Ctv. 48. §-ának analóg alkalmazása, és az ésszerűség is megköveteli, hogy - noha erre jogszabály jelenleg nem kötelezi a perbíróságot -, de célszerű, hogy a keresetindításkor az esetlegesen benyújtott (vagy benyújtásra kerülő) bejegyzési kérelemmel összefüggésben értesüljön a cégbíróság az érvénytelenségi perről, és döntését ezt figyelembe véve hozhassa meg. (Mint arra korábban már utaltunk, a bejegyzési eljárás felfüggesztésének jelenleg törvényi akadálya van.) Hasonlóképpen tájékoztatni kell - véleményünk szerint - a cégbíróságot a peres eljárás jogerős befejezéséről is, noha abban az esetben, ha a bejegyzési kérelmet a pertartam alatt nem nyújtották be, a cégbíróságnál nem lesz olyan előzményi irat, amelyhez a peres ítélet köthető lenne.

2.1.10.2. Alapítás bejegyzése előtti per, ha időközben a bejegyzés megtörténik

Ha az érvénytelenségi perről a cégbíróságot nem értesítették, vagy az értesítés elkésett, és ha a cégbíró a bejegyzést elrendeli, előáll az a helyzet, hogy a keresetindításkor a jogvita még nem tartozott a Ctv. 69. § korlátozásai alá, s e körülmények már a per folyamán változnak meg. Kérdés, hogy ilyenkor az eredeti (Ptk. alapján álló) megítélés szerint folytatható-e az eljárás, vagy pusztán a cégbejegyzés okán át kell-e térni a Ctv. 69. §-ára, s ez esetben a pert meg kellene szüntetni az érvénytelenségi ok természetétől függően az esetek döntő részében, ami igen méltánytalan lenne.
A Ctv. 69. §-ával közel azonos szabályozást adó régi Ctv. 48. § hatályossága idején a jogalkalmazók között vitás volt, hogy az ilyen (szerencsére - az akkor bejegyzési eljárás-felfüggesztési lehetőség mellett - igen ritkán előforduló) helyzetben mi a teendő.
Sokan úgy látták, hogy ilyen esetben a per folyamán bekövetkeznek a régi Ctv. 48. §-a által meghatározott körülmények, az a cél, amely a perlési jog korlátozására indította jogalkotót, megvalósult. Ezért a peres eljárás az eredeti feltételek szerint nem folyhat tovább, erre csak akkor van mód, ha a keresetben megjelölt érvénytelenségi ok egyúttal a régi Ctv. 48. § előírásainak is megfelel. E nézet követői szerint - ha a bejegyzés a peres eljárás alatt megtörténik -, és ha a kereset jogalapja a régi Ctv. 48. §-ától eltér, permegszüntetésnek van helye.
Mások amellett foglaltak állást, hogy a régi Ctv. 48. § kifejezetten a jogerős cégbejegyzést követően indult perekre deklarálta az érvénytelenségi okok szűkítését, ezért ilyen esetben az eredeti szabályok szerint (tehát a Ptk. bármely érvénytelenségi oka alapján) folytatni kell az eljárást. Ezzel a felfogással találkozunk dr. Zámbó Tamásnak "A cégperekről" írott cikkében is (Céghírnök, 1998/12. 3. oldal): ... "Véleményem szerint a jogerőre emelkedést megelőzően indított perben nem korlátozott a bíróság döntési lehetősége: akkor is megállapíthatja az érvénytelenséget, ha annak okából a bejegyzést követően már nem lehetne pert indítani. A Ctv. szövege ugyanis kifejezetten a perindítás, nem pedig a korábban indított perben hozható döntési lehetőség korlátozottságáról rendelkezik"....
Erre az álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság Gf. VII. 31.071/1999/10. számú döntésében is, amelyben kifejtette, hogy "ha még a cégbejegyzést megelőzően érvénytelenségi per indítására kerül sor, a Ctv. korlátozó rendelkezései nem érvényesülnek, vagy-is bármely semmisségi vagy megtámadási ok érvénytelenséget eredményezhet." "A fentiekből következik továbbá az is, hogy amennyiben a cégbejegyzés - a peres eljárás folyamatban léte alatt - időközben mégis megtörténne, a bejegyzés nem gátolja a korábban előterjesztett kérelem elbírálását, mivel az érvénytelenségi kereset benyújtására a jogerős cégbejegyzést megelőzően került sor."
Kérdéses volt azonban, hogy az ilyen perben az alperesi pozícióban szereplő előtársaság bejegyzésével létrejött és teljes jogalanyiságát elnyert társaság tekintetében a perbíróságnak kellett-e a Pp. 61. § alapján a jogutódlást megállapító végzést hoznia, vagy sem.
A Baranya Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiuma 3/2001. (VII. 6.) számú kollégiumi ajánlásában e vonatkozásban úgy foglalt állást, hogy a társaságnak az előtársaság csak egy sajátos létszakasza, amelynél a bejegyzés tényével a hagyományos értelemben vett jogutódlás, személyváltozás nem következik be. Külön eljárás és határozathozatal nélkül "szilárdul meg" és teljesedik ki a cégbejegyzéssel a társaság személyisége és jogalanyisága, amely azonban nem azonos a jogutódlással. [Például a nagykorúságát elérő peres fél tekintetében sincs szükség jogutódlás megállapítására, noha a teljes cselekvőképesség elnyerésének (pl. a képviselet tárgyában) megvannak a maga perjogi következményei.][15]
Az 1997. évi Gt.- és a régi Ctv. szabályozásából a fenti felfogásból az következett, hogy - ha az előtársaság perben állt - csak a "b. a." ("bejegyzés alatt") toldatot kellett elhagyni a cégnévből, a Pp. 61. § szerinti végzéshozatalra nem volt szükség, és elmaradása nem volt lényeges eljárási szabálysértésnek tekinthető. Amennyiben a perben az előtársaság addig alperesként nem szerepelt, az időközben bejegyzett társaságot nem vitásan perbe kellett vonni alperesként. Az ilyen érvénytelenségi per felperesének ugyanakkor tanácsos volt a per folyamán bekövetkezett cégbejegyzés miatt - ha ennek feltételei fennálltak - keresetét kiterjesztenie, és az érvénytelenségi kereset mellett a bejegyző végzés hatályon kívül helyezését is célszerű volt kérni az arra irányadó szabályok szerint.
A 2006. évi szabályozás álláspontunk szerint a fenti vitát eldöntötte. A Ctv. 69. § (1) bekezdése ugyan változatlanul csak azt deklarálja, hogy a bejegyzés után valamennyi cégforma tekintetében kizárólag a Gt. 12. § (4) bekezdésében írt okokból kezdeményezhető érvénytelenségi per, s ez önmagában még nem zárná ki, hogy a már megindult eljárásokat az eredeti eljárási rend szerint fejezzék be.
Ha azonban megvizsgáljuk a cégek túlnyomó többségét kitevő gazdasági társaságok szabályozását, eltérő következtetésre kell jutnunk. A 2006. évi Gt. 12. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "A jogerős cégbejegyzés után a társasági szerződés megtámadására nincs mód, és a semmisség megállapításának is csak a Ctv.-ben szabályozott perben, a (4) bekezdésben meghatározott okból van helye." Ez tehát azt jelenti, hogy akár megindult a bejegyzés előtt az érvénytelenségi per, akár nem, ha a bejegyzés megtörtént, ezen aktustól kezdve már csak a Ctv. 69. szerinti szabályoknak megfelelően folyó perben, és csak a taxatíve felsorolt - igen ritkán előforduló - okokból lehet kérdésessé tenni az alapítást. (Miután pedig a Ctv. 32. § értelmében a bejegyzési eljárás felfüggesztése az érvénytelenségi per miatt nem lehetséges, csaknem biztos, hogy a bejegyzés a per tartama alatt létrejön, ha a cégbíróság a perről nem értesül, vagy az elutasításra nem lát elég okot.)
Véleményünk szerint [noha a Ctv. 69. § a többi cégforma tekintetében a Gt. 12. § (3) bekezdésében foglaltakat nem hívja fel], mégis úgy látjuk, hogy az ezek bejegyzése után továbbfolyó érvénytelenségi perek megítélése is a gazdasági társaságok analógiájára kell történjen. A jogalkotói szándék ugyanis a forgalombiztonsági szempontokat előtérbe helyező uniós szabályozás meghonosítása volt, annak érdekében, hogy a piaci életbe bekerült és ott tevékenykedő gazdasági szervezeteket még akkor se kelljen megszűnésre kötelezni, ha alapításuk hibás volt, erre csak egészen kirívó esetekben kerülhessen sor.
Minderre figyelemmel úgy látjuk, hogy akkor, ha az alapítás érvénytelenségének megállapítása végett indított per alatt a cégbejegyzés megtörténik, a peres eljárást már nem lehet az eredeti, általános szabályok szerint befejezni.
A perbeli teendők attól függenek, hogy a felperes milyen okból állítja az alapítás érvénytelenségét. Ha Ptk. szerinti megtámadási okra, vagy olyan semmisségi okra hivatkozik, mely a Gt. 12. § (4) bekezdésében nem szerepel, akkor elállása esetén a Pp. 157. § szerinti permegszüntetésnek van helye. Ha a keresetet változatlanul fenntartja, a bíróság a per érdemében határozva elutasító ítéletet hoz.
Ha azonban olyan érvénytelenségi okot állít a felperes, amely a Gt. 12. § (4) bekezdésében felsorolást nyert, a per tovább folyhat, de nem a korábbi szabályok szerint. Be kell ugyanis tartani a Ctv. 69. § (1) bekezdésében írtakat, mivel a bejegyzés utáni érvénytelenségi per alperese már csak a társaság lehet. Ezért a szerződő fél alpereseket a felperes elállásával kapcsolatos nyilatkozatától függően a perből - ezt velük szemben megszüntetve - el kell bocsátani, de ha a felperes a keresetet velük szemben is fenntartja, az ő vonatkozásukban a Pp. 130. § (1) bek. g) pontjára figyelemmel perakadály áll fenn, mivel a per alperese a bejegyzés időpontjától már csak a társaság lehet. Ezért az ő vonatkozásukban permegszüntetésről kell határozni. Ha az előtársaság perben állt, - osztva a Baranya Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiumának az előbbiekben ismertetett álláspontját - véleményünk szerint e fél személyében nem következett be a bejegyzéssel olyan változás, amely a Pp. 61. § szerinti eljárást igényelné, a per a cégnév iratborítón való módosítása (a "b. a." toldat elhagyása) mellett vele szemben tovább folyhat.
Ha azonban a keresetet az előtársasággal szemben nem terjesztették elő (akár előtársasági működés hiányában, akár azért, mert az adott cégforma számára nincs lehetőség előtársasági létszakra), a felperest fel kell hívni a keresetkiterjesztés szükségességére. Ha ezt nem teszi, a pert meg kell szüntetni.
A továbbiakra az alapítás érvénytelenségének megállapítása iránti per előírásai (Ctv. 69. §) vonatkoznak. (Lásd a 2.1.11. pontban írtakat is.)
Megjegyzendő, hogy a Ctv. 26. § (1) bek. g) pontja cégjegyzéki adatnak minősíti a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása iránti per megindítását és befejeződését is, így a cégbíróság értesítése az eljárás kezdetén és végén ebből az okból sem mellőzhető, és az a perbíróság feladata. A cégbíróság a vonatkozó adatokat hivatalból vezeti át a cégjegyzéken. (Lásd a 2.1.14. pontban írtakat is.)

2.1.10.2.1. A bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti és az érvénytelenségi per kapcsolata

A Ctv. 68. §-ában foglaltakra figyelemmel az alapítás érvénytelenségének megállapítása iránt a bejegyzés előtt indított per - ha a cég bejegyzése a perindítás után megtörténik - "kombinálódhat" a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perrel is.
Utóbbi pertípusnál (Lásd a 2.2. pontban írtakat) előfordulhat, hogy a felperes a létesítő okiratnak a bejegyző végzésben foglalt cégjegyzékadattal összefüggő érvénytelenségére alapítja keresetét. Ilyenkor az eredetileg érvénytelenségi keresettel megindult eljárás a bejegyzés tényével a bejegyző végzés hatályon kívül helyezésére is kiterjedhet, sőt célszerű a keresetet erre kiterjeszteni, ha a felperesi igény a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti kereset feltételeinek egyébként megfelel. [Például a végzés közzétételétől számított 30 napon belül teszi meg keresetkiterjedő nyilatkozatát; rendelkezik felperesi legitimációval (rá nézve a végzés rendelkezést tartalmaz) olyan okból állítja a bejegyzés alapjául szolgáló létesítő okriat érvénytelenségét, amely a végzéssel érintett cégjegyzéki adattal összefügg, és a végzés emiatt jogszabálysértő.]
A felperes eredeti keresetével elérni kívánt célját a fenti esetben a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti kereset előterjesztésével - a két pertípus összekapcsolásával - érheti el. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a bejegyző végzés hatályon kívül helyezésére ilyenkor is csak a Gt. 12. § (4) bekezdésében foglalt okból és csak akkor kerülhet sor, ha az érvénytelenségi ok kiküszöbölése nem történt meg.
Ha az érvénytelenségi ok megszűnt, a bíróság a Ctv. 68. § (2) bekezdése szerint eljárva a bejegyző végzést hatályában fenntartja, és megkeresi a cégbíróságot a szükséges intézkedések megtétele végett a Ctv. 66. § (2) bekezdésében írtak szerint.
Az érvénytelenségi ok kiküszöbölhetetlensége az alapítást a bejegyző végzés teljes hatályon kívül helyezését és a létesítő okirat teljes érvénytelenségének megállapítását csak akkor eredményezheti, ha az a Gt. 12. § (4) bekezdése szerinti okból történik. Ilyenkor a bíróság a Ctv. 69. § (4) bekezdése szerint (lásd a 2.1.11. pontban írtakat) jár el. [Ctv. 68. § (4) bek.]
Ha az érvénytelenség oka a Gt.-ben nem említett okból áll fenn, nincs helye a cégalapítás "eliminálásának". A bíróság ítélete ebben az esetben az érvénytelenséget megállapítja, és a végzést hatályában fenntartja (valamint a létesítő okiratot hatályossá nyilvánítja), és felhívja a cégbíróságot a szükséges intézkedések megtételére. [Ctv. 68. § (4) bek. utolsó fordulata.]
Megjegyzendő, hogy a Ctv. 84. § (3) bekezdésének értelmében a cégbíróság is csak olyan intézkedéseket alkalmazhat törvényességi felügyeleti hatáskörében eljárva, amelyek nem vezetnek a cég megszűntnek nyilvánítására. (Abban az esetben azonban, ha a cég sorozatos bírságolása végül fizetésképtelenségének megállapítására és felszámolási eljárás elrendelésére vezet, végső fokon mégis megszűnés lesz a jogkövetkezmény.)
A perindításról (bármelyik pertípus legyen is az, érvénytelenségi, vagy bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per) mindig értesíteni kell a cégbíróságot, és a per jogerős befejezéséről ugyancsak megkeresést kell küldeni. [Ctv. 26. § (1) bek. f)-g) pontja és (3) bek.]

2.1.11. Érvénytelenségi per cégbejegyzés után

A cég bejegyzését követően a létesítő okirat érvénytelenségére csak taxatíve meghatározott okokból lehet sikeresen hivatkozni. Az új törvényi szabályozás (hasonlóan a 2004. januárjától 2006. július 1-jéig hatályos előírásokhoz) e vonatkozásban különbséget tesz a cégalapítás érvénytelenségének, és a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti eljárások között, és azokra eltérő szabályokat állapít meg.

2.1.11.1. Érvénytelenségi okok, az eljárás tárgya az alapítás érvénytelenségének megállapítására irányuló pernél

A cég bejegyzését követően a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása iránt indított perek a klasszikus érvénytelenségi perek, melyeket elsődlegesen a Ctv. 69. §-a szabályoz.
Az a körülmény, hogy a keresetindítás a jogerős cégbejegyzés után következik be, lényegesen leszűkíti a perlési lehetőségeket. A Ptk. általános érvénytelenségi okai (mind a semmisségi, mind a megtámadási okok) figyelmen kívül maradnak, és kizárólag a Ctv. 69. § (2) bekezdése által felhívott Gt. 12. §-ának (4) bekezdésében taxatíve felsorolt okokból nyújtható be jogszerűen az érvénytelenségi kereset. (Ennek a korlátozásnak az az indoka, hogy a forgalombiztonságot, a működő cégek üzleti partnereit védő, és a létező, tevékenykedő cégek lehetőség szerinti fennmaradását biztosító szabályokat előnyben részesíti a jogalkotó a törvényességgel szemben.)
A jogerős cégbejegyzés után ezért csak az alábbi okokból lehet sikerrel hivatkozni a társasági szerződés (létesítő okirat) semmisségére:
- a társasági szerződés ügyvédi, illetve az alapító jogtanácsosa általi ellenjegyzésére vagy közjegyzői okiratba foglalására nem került sor;
- a társasági szerződés nem tartalmazza a társaság cégnevét, főtevékenységét, jegyzett tőkéjét, továbbá a tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulása mértékét;
- a társaság tevékenységi köre jogszabályba ütközik;
- a társaság alapításában részt vevő valamennyi tag (részvényes) cselekvőképtelen volt, vagy a társaság alapításában résztvevők a tagok legkisebb számára vonatkozó törvényi előírásokat megsértették;
- a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság esetében a jegyzett tőke legkisebb összegére vonatkozó törvényi előírásokat megszegték.
A cég bejegyzése után tehát kizárólag a tételesen felsorolt fenti okokból indítható érvényességi per, és egyéb semmisségi vagy megtámadási okokra bejegyzés után kifogásként sem lehet hivatkozni. A Legfelsőbb Bíróság például Gfv. X. 31.161/2001/6. számú ítéletében leszögezte, hogy a létesítő okirat tartalmi vizsgálata nem terjedhet ki a szolgáltatott vagyoni hozzájárulás (apport) jogszerűségének megítélésére.
Számos fellebbviteli döntés hangsúlyozza, hogy a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítására a cégbejegyzést követően csak taxatíve felsorolt törvényi okok vezethetnek. Ilyen megállapodásokat tartalmaz például a Fővárosi Ítélőtábla 14. Gf.41.519/2003/4., a 16.Gf.41.877/2003/5., a 16.Gf.40.097/2004/7., a 14.Gf.40.091/2004/7., valamint a 10.Gf.40.354/2005/4. számú határozata.
Az érvénytelenségi per tárgya csak a gazdasági társaság társasági szerződése (alapszabálya, alapító okirata) egyéb cégjegyzékbe bejegyzett cég esetén pedig ennek létesítő okirata lehet. Érvénytelenségi per indítható a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránt is, erre nézve azonban a Ctv. 70. §-a más eljárási szabályokat állapít meg. (Lásd a 2.1.8.6.2.2. és a 2.1.12. pontban írtakat.)
Nem kezdeményezhető a Ctv. 69. § szerinti érvénytelenségi per a cégbejegyzés (változásbejegyzés) alapjául szolgáló egyéb okiratok érvénytelensége miatt. A létesítő okiraton (módosításon) túl bármely egyéb cégjegyzéki adat bejegyzése alapjául szolgáló okirat érvénytelensége iránt az általános (Ptk.) szabályok szerint kell a keresetet benyújtani. Ezekre nem vonatkoznak a Ctv. 69. §-ának megszorításai. A Legfelsőbb Bíróság Gf.II. 30.964/1999/5. számú határozatának indokolásában például kifejtette, hogy "a Ctv. 48. §-a alapján indított perben csak a létesítő okirat, illetve annak módosítása érvényessége vizsgálható, az egyéb mellékletek érvényessége, így a tagjegyzék, a tőkeemelésről döntő alapítói határozat nem." Ez a fejtegetés az időközbeni jogszabályváltozás ellenére továbbra is megfelelően irányadó a fenti jogviszonyokra.

2.1.11.1.1. Az alapítás érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset előterjesztésének határideje, a felperes és az alperes

Az érvénytelenségi kereset előterjesztésére a jogalkotó - szemben a Ptk. 234. § (1) bekezdésében foglaltakkal, nevezetesen, hogy a semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat - a Ctv. 69. § (1) bekezdésében az eredményes perindítást jogvesztő keresetindítási határidőhöz köti. Eszerint a keresetet a cég bejegyzését elrendelő végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított 6 hónapos jogvesztő határidőn belül lehet előterjeszteni. A Legfelsőbb Bíróság 4/2003. Polgári jogegységi határozata értelmében a keresetlevél késedelmes benyújtása esetén, ha az annak előterjesztésére megállapított határidő - jogszabály kifejezett rendelkezése folytán - jogvesztő, vagy a mulasztás kimentésére előírt igazolással a fél nem él, illetőleg az alaptalan, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül hivatalból el kell utasítani [Pp. 130. § (1) bekezdés h) pont], ennek elmaradása esetén a pert meg kell szüntetni. [Pp. 157. § a) pont].
A per felperese az ügyészen kívül bárki lehet, aki jogi érdekét valószínűsíti. A jogi érdek fogalmát a bírói gyakorlat dolgozta ki, ezalatt az értendő, hogy az érdekelt személy az eljárás eredményeként kötelezettségtől szabadul vagy jogokat szerez, illetve a döntés egyéb módon jogviszonyára kihat.
(Legfelsőbb Bíróság Cgf.VII.33.251/1996.-KGD.1998/49. számú jogeset)
A Legfelsőbb Bíróság számos más döntésében is deklarálta, hogy a Ptk. 234. § (1) bekezdésének azon rendelkezése, amely szerint a semmis szerződés érvénytelenségére bárki hivatkozhat, nem jelent egyben keresetindítási jogosultságot is. Semmis szerződéssel kapcsolatos perindítási lehetőséget csak jogi érdekeltség vagy a perlési jogosultságot kifejezetten biztosító jogszabályi felhatalmazás alapozhat meg. (Legf. Bír. Pf.VI.20.618/1996 - BH 1997/439.; Gf.I.31.030/2000. - BH 2001/335., Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.265/2005/5., Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.131/2006/5.). A Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.32715/1999/2. számú végzésének indokolása szerint "A cégbejegyzést követően a társasági szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt lehet keresetet benyújtani, de csak a jogszabályban meghatározott okokra alapítottan, és meg kell jelölni azt a jogi érdeket is, amely megalapozza a kereset megindításához való jogosultságot."
A Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.296/2004/4. számú végzésében az alábbiakat fejti ki: "Az elsőfokú bíróságnak a rendelkezésre álló okiratok, valamint az általa beszerzendő a jelen per tárgyát képező alperesi létesítő okirat alapján kell állást foglalnia a felperes keresete benyújtásakor hatályos Ctv. 48. § (2) bekezdés c) pontjára alapított kérelmei megalapozottsága tárgyában azzal, hogy elsődlegesen - ahogyan azt az elsőfokú bíróság korábbi eljárása során helytállóan állapította meg - a felperes perindításhoz fűződő jogi érdekét kell vizsgálni.
E körben figyelemmel kell lenni a Pp. 123. §-ára, amely kimondja, hogy megállapításra irányuló keresetnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a jogviszony természeténél fogva teljesítés nem követelhető. Ezért az érvénytelenségi per, mint sajátos megállapítási per indításának is csak akkor lehet helye, ha a felperes jogvédelemre szorul.
Csak a felperes jogi érdekének fennállása esetén kell az elsőfokú bíróságnak érdemben állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a cég létesítő okirata érvénytelen-e a keresetben megjelölt azon okból, hogy nem tartalmazza a cég tevékenységi körét, illetve az jogszabályba ütközik (jogellenes célra irányul)."
A keresetlevél megvizsgálásakor különös hangsúlyt kap a felperesi legitimáció meglétének ellenőrzése. Ha a keresetlevélből egyértelműen kiderül, hogy a felperes jogi érdekeltsége hiányzik, a Pp. 130. § (1) bek. g) pontja szerinti elutasításnak van helye. Kétség esetén e kérdést tisztázni kell. Amennyiben a per folyamán állapítható csak meg a felperesi legitimáció hiánya, permegszüntető végzést kell hozni a Pp. 157. § a) pontja alapján.
A per alperese a Ctv. 69. § szerinti perben mindig maga a társaság, azaz a cég, amelynek létesítő okiratáról az érvénytelenséget állítják. Ezt a Ctv. 69. §-ának (1) bekezdése maga deklarálja, s ez azt is jelenti, hogy a társaság saját létesítő okirata érvénytelenségének megállapítása iránt keresetet nem indíthat, mivel a felperes és az alperes személye nem eshet egybe, alperesi pozícióban pedig mindig a cégnek kell lennie. A Legfelsőbb Bíróság Gf.II.31.667/1997. (BH 1998/549.) számú döntésében is kimondta, hogy ha a felperes gazdasági társaság keresete a saját társasági szerződése érvénytelenségének megállapítására irányul, a pert meg kell szüntetni, mert annak felperese és alperese így azonos személy lenne. Ugyanaz a személy pedig ugyanabban a perben a felperesi és az alperesi pozíciót egyszerre nem töltheti be, ezért a konkrét ügyben a per felperese saját társasági szerződése érvénytelenségének megállapítását nem kérhette.

2.1.11.1.2. Hatáskör, illetékesség, eljárási illeték lerovása

A Ctv. 69. § alapján indítható perek a megyei (fővárosi) bíróság elsőfokú hatáskörébe tartoznak a Pp. 23. § (1) bekezdés e) pontjának rendelkezése szerint. Ezt a szabályt (hatáskör tekintetében) megismétli a Ctv. 69. §-ának (1) bekezdése, amely kifejezetten megjelöli a perindítás kapcsán a megyei bíróságot, azonban a szabályt illetékesség szempontjából is meghatározza. Eszerint az érvénytelenségi perre az a megyei (fővárosi) bíróság illetékes, amelynek illetékességi területén annak a cégnek a székhelye van, amelynek létesítő okiratáról a felperes az érvénytelenséget állítja.
A székhely jelentőségét az adja a céggel kapcsolatos ügyekben, hogy itt van a központi ügyintézés helye, tehát itt állnak rendelkezésre leginkább azok az adatok, anyagok, melyek a bírósági eljárásban vizsgálandóak. A székhely szerinti cégbíróságon [mely a megyei (fővárosi) bíróságnak csupán egy részlege] lelhetők fel a céggel kapcsolatos eredeti cégnyilvántartási iratok, melyek nélkül az érvénytelenségi kereset ritkán bírálható el. A cégiratok a cégjogi előírások szerint csak nagy nehézségek árán továbbíthatóak eredetben egy távolabbi perbírósághoz. Abban az esetben azonban, ha a keresetet az a megyei bíróság tárgyalja, melyhez a cég székhelye szerinti cégbíróság is tartozik, ezek a nehézségek elhárulnak, mód van a cégiratok közvetlen betekintésére, és ez a bizonyítási eljárást a perben mindenképpen lerövidíti. Ilyen megfontolásokból rendezte úgy a jogalkotó, hogy az érvénytelenségi pert a cég székhelye szerinti megyei (fővárosi) bíróság jogosult és köteles tárgyalni.
Gyakran érzékelünk bizonytalanságot abban a kérdésben, hogy az érvénytelenségi perben mi határozza meg a perértéket, mennyi a lerovandó eljárási illeték. Ennek különös jelentősége van a Pp. 124. § (2) bekezdésére figyelemmel, amely kimondja, hogy a bíróság a keresetlevelet hiánypótlási felhívás kiadása nélkül elutasítja, ha a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem tartalmazza a Pp. 121. § (1) bekezdése szerinti minimális elemeket, ha a jogi képviselő nem csatolta meghatalmazását, vagy elmulasztották az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését. (elutasítási oknak számít a hiányos illetéklerovás is!)
A Pp. 24. § (1) bekezdése értelmében a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke az irányadó. Az ítélkezési gyakorlat szerint (BH 1997/441.) a pertárgy értékének megállapításánál a Pp. 24. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket nem csak a marasztalásra irányuló keresetekre kell alkalmazni. Ezek a rendelkezések akkor is irányadóak, ha a kereset marasztalás helyett a szerződés létrejöttének vagy létre nem jöttének, továbbá érvénytelenségének vagy érvényességének a megállapítására irányul. Ilyenkor a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás értékét, a Pp. 24. § (2) bekezdésének a)-g) pontjaiban említett esetekben pedig az ott meghatározott értéket kell a pertárgy értékeként figyelembe venni, és ez határozza meg a lerovandó kereseti illeték mértékét.
A létesítő okirat azonban - mint organizációs szerződés - a felek között olyan bonyolult jogviszony - rendszert keletkeztet, amely a szolgáltatásért kikötött ellenszolgáltatást megállapíthatatlanná teszi. A Pp. 24. § idézett rendelkezései és az idézett döntés ezért a pertárgy értékének és az eljárási illetéknek megállapításához nem adnak elegendő támpontot.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 39. §-ának (1) bekezdése szerint a polgári peres eljárásban az illeték alapja - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennállott értéke. Ha ez az érték a Pp. 24. § alkalmazásával nem állapítható meg, az úgynevezett meg nem határozható perértékű ügyekben az Itv. 39. § (3) bekezdés b) pontja szerint a Fővárosi Bíróság és megyei bíróság előtt indult elsőfokú peres eljárásokban 350 000 Ft a perérték.
Miután azt Itv. 42. § (1) bek. a) pontja szerint a kereseti illeték a perérték 6%-a, de legalább 7000, legfeljebb 900 000 forint, a 350 000 Ft-os pertárgyértékre vonatkoztatva az érvénytelenségi keresetre 21 000 Ft értékű eljárási illetéket kell leróni illetékbélyegben.

2.1.11.1.3. Az érvénytelenségi perben hozható határozatok

Az előzőekben már szó volt arról, hogy az érvénytelenségi kereset hiánypótlási felhívás nélkül elutasítható a Pp. 124. § (2) bekezdése alapján (például illetékhiány esetén, ha a fél jogi képviselővel jár el). Bekövetkezhet az ügy Pp. 129. § szerinti áttétele is, ha a keresetet nem a cég székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróságon terjesztették elő.
Sor kerülhet a Pp. 130. § szerinti elutasításra [például a Pp. 130. § (1) bekezdése g) pontja alapján a keresetlevélből egyértelműen megállapítható felperesi legitimáció hiányában], és előfordulhat a már folyamatban lévő per megszüntetése is, ha a Pp. 157. §-ában megfogalmazott feltételek valamelyike fennáll.
Érvénytelenségi perben nem kizárt az eljárás szünetelése, félbeszakadása és a tárgyalás felfüggesztése sem. Ha ezekre nem kerül sor, a bíróság az ügy érdemében [Pp. 212. § (1) bekezdés] ítélettel határoz.
Ha a keresetet alaptalannak találja, azt ítélettel elutasítja.
A kereset megalapozottsága esetén az ítélet rendelkező részének tartalmát elsődlegesen az határozza meg, hogy az érvénytelenség oka kiküszöbölhető-e vagy sem, illetve hogy az alperes erre képes és hajlandó-e.
A perbíróság nincs elzárva attól, hogy az érvénytelenségi ok elhárítására viszonylag rövid, a pert szükségtelenül nem elhúzó, de méltányos határidő tűzésével határidőt adjon. Ilyenkor azt tartjuk követendő gyakorlatnak, ha a bíróság egy ésszerűen megválasztott, és az előbbi felhívással összeegyeztetett későbbi időpontra a következő tárgyalást nyomban ki is tűzi.
Ilyenkor ugyanis az érdemi döntés nem szenved felesleges késedelmet. Ha az alperes a per során az érvénytelenséget orvosolja, a bíróság ítéletében csak az érvénytelenség tényét (a jogszabálysértést) állapítja meg: egyúttal felhívja (ha szükségesnek látja) a cégbíróságot a Ctv. 66. § (2) bekezdése szerinti intézkedések megtételére. [Ctv. 69. § (3) bek.] A perbíróság ítéleti rendelkezésétől függően a cégbíróságnak törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva, hivatalból be kell jegyeznie vagy éppen törölnie kell a cégjegyzékből a perrel érintett cégadatot, de az is lehet, hogy ehhez nem áll elegendő cégadat rendelkezésére, és ezért előbb fel kell hívnia a céget a további adatok bejelentésére, vagy a törvényes állapot helyreállításához szükséges intézkedések megtételére.
A fentiekből megállapítható, hogy a cégbíróság a jogerős ítélet kézhezvételét követően hivatalból törvényességi felügyeleti eljárást kell indítson, és az ebben hozott bejegyző végzés ellen a Ctv. 64. § (2) bekezdése alapján fellebbezésnek, felülvizsgálatnak nincs helye, mivel a végzést a jogerősen lezárult peres eljárás alapozza meg.
Ha az érvénytelenségi ok nem küszöbölhető ki, vagy kiküszöbölhető, de az erre vonatkozó felhívásnak a cég nem tett eleget, a bíróság a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása mellett az ítéletében megállapított időpontig a létesítő okiratot hatályossá nyilvánítja. [Ez az időpont azonban nem lehet későbbi a Ctv. 69. § (4) bekezdése szerint, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 90 nap.]
Ilyen esetben a perbíróság az ítélet rendelkező részében arra utasítja a cégbíróságot, hogy intézkedjen (szintén törvényességi felügyeleti hatáskörében eljárva, de egyúttal a peres ítélet "végrehajthatójaként" is) a cég megszűntnek nyilvánításáról és ennek kapcsán a cég kényszer-végelszámolásának vagy -felszámolásának lefolytatása iránt. [Ctv. 69. § (4) bek. utolsó előtti fordulata.]
A cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárást indít az ítélet nyomán ilyenkor is, de az eljárás specialitása az, hogy nincs több felhívás a cég számára. A cégbíróságnak egyéb törvényességi felügyeleti intézkedések mellőzésével nyomban a legsúlyosabbat, a megszűntnek nyilvánítást kell alkalmaznia. A megszűntnek nyilvánítás időpontját az ítéletben megállapított hatályossági időponttal egyezően kell meghatározni. [Ctv. 69. § (4) bek. utolsó fordulata.]
Az érvénytelen, de a jogerős ítéletben meghatározott időpontig hatályossá nyilvánított létesítő okirat alapján a kényszer-végelszámolás vagy erre irányuló konkrét fizetésképtelenségi adat (például eredménytelen végrehajtás) ismeretében a felszámolás befe-jeztéig a cég még tovább létezik, csak ezen eljárásokat követően kerülhet sor a cég törlésére.

2.1.12. A létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per

A már működő gazdálkodó szervezet létesítő okiratának módosítására gyakran és különféle okokból kerül sor. E módosítás fogyatékossága miatt indult peres eljárások már nem veszélyeztetik a cég létét, ezért nincs szükség olyan forgalombiztonsági okból perakadályt támasztó törvényi védelemre, mint a cégalapításra vonatkozó létesítő okirat érvénytelensége kapcsán.
A Ctv. 70. § (1) bekezdése ezért azt deklarálja, hogy a létesítő okirat cégjegyzéki adattal össze nem függő módosítása érvénytelenségének megállapítása iránt a Ptk. általános szabályai szerint van helye perindításnak, nincs tehát a perlési okok tekintetében olyan taxáció, mint a cégalapítás érvénytelenségével kapcsolatos perekben. Eszerint a Ptk. bármely érvénytelenségi (megtámadást lehetővé tevő, vagy semmisséget eredményező) oka alapot adhat a keresetre.
A jogalkotó ugyanakkor - szemben a 2006. július 1-je előtti szabályozással, amely ilyen előírásokat nem tartalmazott - jónak látta mégis bizonyos korlátozásokat beépíteni a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti perek szabályaiba úgy, hogy a Ctv. 70. § (1) bekezdése visszautal a Ctv. 69. § (1) bekezdésében foglaltakra. Ebből következően a hatáskör és illetékesség az alapítási érvénytelenségi perekkel azonosan kerül megállapításra: a jelen pontban tárgyalt pertípust a cég székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság előtt lehet kezdeményezni.
Érvényesülnek az alapítás érvénytelenségének megállapításával kapcsolatos perek indításával összefüggő időbeli és a felek személyét érintő megszorítások is:
- Perindításnak a közzétételtől számított hat hónapos jogvesztő határidő alatt van helye. Nem lehet tehát évekkel később megkérdőjelezni a létesítő okirat módosításának érvényességét, csak viszonylag rövid időn belül, amikor a bizonyítékok még rendelkezésre állnak. (A létesítő okirat módosítása önmagában véve is cégjegyzéki adat, a cégjegyzékbe bejegyzendő a cég alapokmányának változtatása, így e végzés közzétételéhez lehet kapcsolni a perbeli határidő kezdetét.)
- A kereset előterjesztésére nem bárki jogosult, kizárólag az ügyész illetőleg az, aki jogi érdekét valószínűsíti. (Lásd a 2.1.11.1.1. pontban írtakat.)
- A létesítő okirat módosításának érvénytelenségére nem lehet általában hivatkozni. Különbség van ugyanis attól függően, hogy az érvénytelenség megállapítását olyan szerződési résszel kapcsolatban állítják-e, amellyel összefüggő cégadatot (adatváltozást) a változás-bejegyzési eljárásban a cégjegyzékbe bejegyeznek, vagy a létesítő okirat módosításának érvénytelenségét egyéb, olyan okból állítják, amely a végzésben szereplő cégjegyzéki adattal nem érintett. (Egyebek közt ilyen lehet például a nyereségfelosztás, veszteségviselés szabálya, pótbefizetés, mellékszolgáltatás, tagi felelősséggel kapcsolatos szabályozás.)
Ha a módosítás érvénytelenségét és ezzel összefüggésben a végzés jogszabálysértő voltát a változásbejegyző végzésben írt cégjegyzékadattal kapcsolatban állítják, nem a Ctv. 70. § szerinti érvénytelenségi pert, hanem a Ctv. 68. § szerinti speciális változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti pert kell megindítani. (Lásd a 2.2. pontban írtakat)
Megjegyzendő, hogy a hatályos cégjogi szabályozás szerint a létesítő okirat kelte, illetve módosításának időpontja is bejegyzésre (változásbejegyzésre) szoruló cégjegyzéki adat, de a Ctv. 68. és 70. §-aiban tett megkülönböztetésnél a jogalkotó minden bizonnyal az egyéb cégjegyzékadatokkal összefüggő és a végzés jogszabályba ütközését okozó érvénytelenséget kívánta eljárás alá vonni a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perlés lehetővé tételével. A szabályozás módjából, a vonatkozó normák Ctv.-beli elhelyezéséből véleményünk szerint az következik, hogy akkor, ha a módosító okirat érvénytelensége egyéb cégjegyzéki adatot, a változásbejegyző végzés tartalmát egyéb módon nem érinti, csak azzal, hogy a módosítás időpontja is cégjegyzéki adat, a Ctv. 70. § szerinti érvénytelenségi pernek van helye, különösen, ha a 30 napos perlési határidő a cégjegyzék 8. rovatával kapcsolatos változásbejegyzés támadása tekintetében már eltelt. (Mindenesetre helyesebb lett volna, ha a jogalkotó a fenti kérdésben világosabb megkülönböztetéssel él.)
Ha a per tárgya az egyéb, és nem a módosítás keltét érintő cégjegyzékadattal összefüggő, a változást bejegyző végzés jogszabályba ütközését okozó, alapulfekvő létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása, akkor a bíróság eljárására, az általa hozható határozatokra a Ctv. 68. §-ában foglaltak irányadóak, és az eljárás a változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per (lásd a 2.2. pontot) szabályai szerint zajlik. [Nem indítható tehát ilyen esetben érvénytelenségi (Ctv. 70. § szerinti) per később sem, mert az ilyen jogsérelem speciális jogorvoslata a jogvesztő 30 napos határidő alatt kezdeményezhető változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti kereset.]
Ha "valódi" érvénytelenségi perről (Ctv. 70. §) van szó, akkor a bíróság eljárására a Ctv. 69. § (3) bekezdésében foglaltak vonatkoznak, azaz meg kell kísérelnie az érvénytelenségi ok kiküszöbölését. Ha a cég a bíróság ezzel kapcsolatos felhívásának eleget tesz, a bíróság ítéletében csak az érvénytelenség tényét állapítja meg és a cégbíróságot a Ctv. 66. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával felhívja (az esetleg, nem okvetlenül) szükséges intézkedések megtételére.
Kiküszöbölhetetlen érvénytelenségi ok esetén a bíróság a létesítő okirat módosításának érvénytelenségét megállapítja, egyben azt az ítéletben meghatározott (az ítélet jogerőre emelkedésétől számított kilencvenedik napnál nem távolabbi) időpontig hatályossá nyilvánítja. A perbíróság egyúttal a Ctv. 66. § (2) bekezdésének megfelelően felhívja a cégbíróságot a szükséges intézkedések megtételére. (Ilyen esetben nincs szó a megszűntnek nyilvánításról, ezt a létesítő okirat módosításának érvénytelenségi jogkövetkezményei nem teszik szükségessé, de a perbíróság ítélete alapján a cégbíróságnak minden bizonnyal lesznek teendői. A cégjegyzék adatai között ugyanis a fenti per jogerős befejeztét mindenképpen fel kell tüntetnie, de valószínű, hogy a létesítő okirat módosításának érvénytelensége egyéb vonatkozásokban is érinti a cégnyilvántartást, és a konzekvenciákat e körben a cégbíróságnak kell levonnia.

2.1.13. Az érvénytelenségi, valamint a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perek közös szabályai

A bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti, és a létesítő okirat, valamint annak módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti perek néhány közös eljárási szabályát a Ctv. 71. § foglalja össze.
Az egyik ilyen szabály abból ered, hogy a jogalkotó által elismerten kiemelt fontosságú a gazdálkodó szervezet és üzleti partnerei szempontjából annak biztos ismerete, hogy a piaci élet szereplői léteznek-e, és milyen cégadatokkal bírnak. A közhiteles cégnyilvántartás adatai megfelelő, helytálló volta és a cégek létezése tekintetében nem állhat fenn hosszabb ideig bizonytalanság, ez forgalombiztonsági követelmény. Erre figyelemmel valamennyi e cím alá tartozó pertípusra deklarálja a Ctv. 71. § (1) bekezdése a bíróság soronkívüli eljárását.
Hasonlóképpen eljárást gyorsító célokat szolgál annak törvényi rendezése, hogy ha a fenti perek bármelyikét (értelemszerűen a szétválással összefüggésben, nem azutáni, a jogutódkénti működéssel kapcsolatos okból) szétválás folytán létrejött valamely cég ellen indítják meg, akkor e perben a szétváló cég valamennyi jogutódját perbe kell vonni, és az eljárásra a jogelőd cég székhelye szerinti megyei bíróság rendelkezik különös illetékességgel. [Ctv. 71. § (2) bek.]

2.1.14. A perbíróság értesítési kötelezettsége az érvénytelenségi perekben

A Ctv. 26. § (1) bekezdésének g) pontja minden cégjegyzékben szereplő cég kötelezően nyilvántartandó cégadatának tekinti a cégalapítás vagy a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti perindítást és a per befejezését.
A Ctv. 26. § (3) bekezdése azt is kimondja, hogy az ezzel kapcsolatos bejegyzést a cégbíróság a perben eljáró bíróság értesítése alapján, hivatalból jegyzi be a cégjegyzékbe.
Az értesítési kötelezettség a jogerős befejezésre is vonatkozik, s ezalatt az úgynevezett "ügyviteli" befejezések, azaz például az eljárás szünetelése, félbeszakadása, felfüggesztése is értendő, mivel a cégbíróság által intézett cégbejegyzési, változásbejegyzési és törvényességi felügyeleti ügyek elbírálásánál nem érdektelen az említett nem érdemi ügydöntő eljárás-befejezések bekövetkezte sem. A perindításról - véleményünk szerint - értesítendő a cégbíróság a még be nem jegyzett cég létesítő okiratának érvénytelenségi perében is, noha ennek "cégjegyzéke" még nincsen. A cégbejegyzési eljárás gyorsasága folytán a cégnek a bejegyzés alatti, előtársasági létszakasza a pertartamhoz viszonyítva elenyészően csekély, így az értesítésre a lehető leghamarabb szükség van, különösen azért, mert célszerű lehet, ha a cégbíróság e körülmény ismeretében dönt a bejegyzési kérelemről, noha - sajnos - a Ctv. 32. § (1) bekezdése értelmében a cégalapítás bejegyzése iránti eljárás ez okból nem függeszthető fel. A létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti perrel párhuzamosan folyó változásbejegyzési eljárás azonban ilyen korlátozás alá nem esik. Ha a cégadatot érintő érvénytelenségről van szó, indokolt lehet a változásbejegyzési eljárás felfüggesztése.
Miután tapasztalataink szerint a perbírák a jelen pontban taglalt értesítési kötelezettségről gyakran megfeledkeznek, nem árt, ha a felperes (akinek ez többnyire érdekében is áll) a perben, sőt már a keresetlevélben erre indítványt tesz.
A cégbírósághoz intézett megkeresésben a perbíróságnak fel kell tüntetnie a cég (az alperes) nevét, székhelyét, cégjegyzékszámát; a keresetindítás időpontját, a per számát és annak a létesítő okiratnak a pontos megnevezését és keltét, amely érvénytelenségének a megállapítására a kereseti kérelem irányul. A megkeresés adatainak egy része az érintett cég cégbírósági azonosításához, a többi pedig a bejegyzés elvégzéséhez szükséges. A létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása iránti per megindításánál egyébként a cégjegyzékben az alábbi adatok szerepelnek: a létesítő okirat kelte, a perindítás dátuma, a per ügyszáma és - a peres eljárás befejeződéséről szóló perbírósági értesítés kézhezvétele nyomán - a per befejezésének dátuma. A perbíróságnak ezért a perindításról és a per befejezéséről is a fentiekre figyelemmel kell megfogalmaznia a cégbíróságnak megküldendő értesítését. (Lásd az iratmintákat).
A cégbíróság a bejegyzést hivatalból foganatosítja.
Hasonlóképpen kell eljárnia a perbíróságnak az érvénytelenségi per jogerős befejeztekor (akár érdemi, akár ügyviteli befejezésről van szó), és határozata egy jogerős példányát is meg kell küldenie a cégbíróságnak. Ennek nemcsak az az oka, hogy enélkül a cégbíróság a szükséges intézkedések megtételére aligha lenne képes, de azért is, mert a Ctv. 69. § (3)-(4) bekezdésében és a 70. §-ban megjelölt határozatok rendelkező részét a Cégközlönyben közzé kell tennie. Emellett a per befejezésével kapcsolatos cégadatok bejegyzése és közzététele is hivatalból történik. (A hivatalbóliság egyúttal az eljárás ingyenességét is magával vonja.)

2.1.15. Az érvénytelenségi perben hozott döntés jogorvoslata

Az érvénytelenségi perben hozott döntések jogorvoslata az általános szabályoktól nem tér el, azonban említést érdemel, hogy a fellebbezési eljárási illetéket a meg nem határozható perérték, azaz az 1990 . évi XCIII. tv. 39. § (3) bek. c) pontjában írt érték alapján számított - az Itv. 46. § (1) bek. szerinti 6%-nak megfelelő összegben kell leróni.
A fellebbviteli fórum a területileg illetékes ítélőtábla.
A Pp. 73/A. § a) pontja értelmében az ítélet, illetve az ügy érdemében döntő határozat elleni fellebbezés a fellebbező fél számára a tábla előtti eljárásban kötelező jogi képviselethez kötött. Ez azt is jelenti, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 235. § (2) bek. alapján köteles észlelni, ha a fellebbezést illetékhiányosan, vagy a jogi képviselet mellőzésével nyújtották be, és e hiányok pótlására az iratok felterjesztésére a fellebbező felet fel kell hívnia. Ha a fél a fellebbezést felhívás ellenére nem, vagy hiányosan adja be, az elsőfokú bíróság a fellebbezést - ugyancsak fellebbezhető végzéssel - hivatalból elutasítja. (Pp. 237. §)
Ilyenkor tehát az iratok felterjesztésére (ha az elutasító végzés első fokon jogerőre emelkedik) sor sem kerül.
Említést érdemel még az a körülmény is, hogy a perbíróság jogerős döntése "végrehajtásának" tekinthető cégbírósági határozat elleni jogorvoslat tekintetében bizonyos megszorítások alkalmazandóak. Ha ugyanis a jogerős ítélet a cég megszűntnek nyilvánítására hívja fel a cégbíróságot, a cégbírósági végzés e rendelkezésére nézve a jogorvoslat megengedése azt jelentené, hogy a Pp. vonatkozó rendelkezéseivel ellentétben a jogerős ítélet meg nem engedett felülvizsgálatára adnánk módot.
Erre az álláspontra helyezkedett a fenti kérdésben kifejezett rendelkezést nem tartalmazó 1997. évi CXLV. tv. (régi Gt.) hatályossága idején a Legfelsőbb Bíróság a Gf. VII.30.490/2002/2. számú végzésében is. A konkrét ügyben a cégbíróság egy céget megszűntnek nyilvánított, végelszámolásra kötelezett és végzésében elrendelte a végelszámolással összefüggő cégjegyzéki változások jogerő utáni hivatalbóli bejegyzését.
A megszűntnek nyilvánító végzés jogerőre emelkedett, ennek alapján pedig a cégbíróság a végelszámolással összefüggő változásokat a cégjegyzéken hivatalból átvezette. A változásbejegyző végzés ellen a cég bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti keresetet terjesztett elő, melyet a perbíróság idézés kibocsátása nélkül elutasított.
A Legfelsőbb Bíróság az elutasító végzést helybenhagyta azzal, hogy a változásbejegyző végzés a megszűntnek nyilvánító, jogerős törvényességi felügyeleti végzés "végrehajtásának" tekinthető, nem minősül olyan újabb - az ügy érdemében hozott - bejegyző végzésnek, amelyre nézve a régi Ctv. 46. §-ában szabályozott peres eljárás kiterjedne. Ellenkező értelmezés esetében sérelmet szenvednének a Pp.-nek a határozatok anyagi jogerejére vonatkozó rendelkezései is, és ténylegesen a már jogerős megszűntnek nyilvánító végzés meg nem engedett ismételt felülvizsgálatára kerülhetne sor. Minderre tekintettel helyeselte a Legfelsőbb Bíróság a keresetlevélnek a Pp. 130. § (1) bek. d) pontjára alapított idézés kibocsátása nélküli elutasítását.
Az ismertetett indokokból meghonosodott bírói gyakorlatot a jogalkotó - részben - beépítette a 2006. évi Ctv.-be. A Ctv. 62. § (2)-(4) bekezdésében szabályozott esetekben, ha a cégbíróság a jogerősen lezajlott törvényességi vagy megszüntetési eljárás nyomán vezeti át a cégjegyzéken a törlést, továbbá a 64. § (2) bekezdése szerint a hivatalból meghozott bejegyzési végzés ellen sincs helye jogorvoslatnak, ha a bejegyzésre más bíróság vagy más hatóság határozata alapján került sor.
Sajnos, ezt a szemléletet a jogalkotó elmulasztotta kiterjeszteni az érvénytelenségi per vagy a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per nyomán, "quasi végrehajtásként" indítandó törvényességi felügyeleti eljárásokra. Ha a jogerős ítélet a konkrét törvényességi felügyeleti intézkedést (pl. megszűntnek nyilvánítást) nem tartalmazza, ez helyeselhető is, ugyanis a cégbíróság által szükségesnek látott eljárásban a cégbíróság szerint szükségesnek tartott terjedelemben végrehajtott intézkedések megkívánják a jogorvoslati lehetőség biztosítását.
Ha azonban a cégbíróság cselekvőségét a perbíróság ítélete behatárolja, a jogerős ítélet meghatározza a végrehajtásra szolgáló törvényességi felügyeleti eljárás kereteit, ezért - a Legfelsőbb Bíróság ismertetett döntésében foglaltak szerint - a jogorvoslati jog gyakorlásának engedélyezése nem indokolt. Remélhetőleg, a későbbi kodifikációs folyamatban e kérdés is rendezésre kerül majd.
Fenti megfontolásból leszögezhető, hogy a perbíróság jogerős érvénytelenségi ítéletében megfogalmazott, a cégbíróságot meghatározott törvényességi felügyeleti cselekmény lefolytatására felhívó - például megszűntnek nyilvánításra kötelező - rendelkezése ellen fellebbezésnek nincs helye. Természetesen a megszűntnek nyilvánító végzés egyéb, az ítéletben meg nem határozott rendelkezései (például a végelszámoló kijelölése) ellen jogorvoslatot kell engedni ilyenkor is.

2.1.16. Érvénytelenségi hivatkozás lehetősége egyéb perben

Az érvénytelenségi perek mellett némi vizsgálódást érdemel az a kérdés, hogy a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály, létesítő okirat) érvénytelenségére hivatkozni lehet-e olyan perben, amely nem a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása iránt folyik, s ez a hivatkozás mire irányulhat. Előfordulhat-e például, hogy egy társasági határozat felülvizsgálata iránti perben a határozat támadásának olyan, a létesítő okirat érvénytelenségét vagy részleges érvénytelenségét jelentő ok legyen az alapja, amelyre egyébként érvénytelenségi pert nem lehetne indítani? (Például a határozathozatalra, vagy a legfőbb szerv összehívására vonatkozó, törvénysértő társasági szerződési előírásoknál.)
E vonatkozásban teljes mértékben osztjuk dr. Bodor Máriának a Céghírnök 1999/1. számának 5. oldalán kifejtett álláspontját: ..."ilyen esetekben alkalmazásra kerülhet esetleg a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése alapján az érvénytelenségi ok hivatalbóli vagy akár hivatkozás alapján történő figyelembevétele. Ez azonban mindössze annyit jelent, hogy maga a határozat lesz érvénytelen, de arra a bíróságnak nincs lehetősége, hogy az érintetteket az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére kötelezze. Ez a fajta érvénytelenség fel sem veti, fel sem vetheti magának a szerződés érvénytelenségének a kérdését. Mindössze annyi fog történni, hogy amikor a létesítő okirat valamely egyértelműen semmis rendelkezése alapján hoznak meg bizonyos döntéseket, ez minden esetben - ha ennek megállapítására pert indítanak - a határozat érvénytelenségének a megállapítására fog alapot adni."

2.2. A bejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti perek

2.2.1. A jogintézmény célja, szabályozási rendszerének áttekintése

Ha a cégbíróság kérelem alapján indult eljárásban cégbejegyzést, változásbejegyzést vagy céget törlő végzést hoz, és annak "tartalma" jogszabálysértő, vagy az annak meghozatala alapjául szolgáló iratok jogszabálysértők, egy úgynevezett kontroll perben kiküszöbölhető a jogsértés, egy "másik bíróság" által [Ctv. 65. § (1) bek.].
Az 1998. június 16-án hatályba lépett régi Ctv. 46-47. §-a szabályozta részletesen az ilyen bejegyző végzések hatályon kívül helyezésére irányuló eljárást, lényegében változatlanul a Ctvr. 18. §-a rendelkezéseiben foglaltakkal, amelyek az 1995. évi LXXII. tv. 6. §-a alapján, 1995. július 30. napjától voltak alkalmazandók.
A jogintézmény természeténél fogva szükségesnek tartom annak áttekintését, hogyan változott a régi Ctv.-ben és a Ctv.-ben egyfelől a pert megelőző bejegyzési eljárás, illetve az ezen eljárás alatt, kérelemre indult törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására vonatkozó szabályozási rendszer, másfelől, ez utóbbinak milyen - a ma hatályos Ctv. előírásaira is figyelemmel - a viszonya a cégbírósági törvényességi felügyelet gyakorlásával; mit kell vizsgálnia a cégbíróságnak a bejegyzési-, törvényességi felügyeleti eljárás során.
A jogi személyiségű cégek vonatkozásában érdemi változás nem volt, mert a régi Ctv. 44. §-ának (1) alapján a cégbíróság ezekben az ügyekben változatlanul azt vizsgálta, hogy azok az adatok, amelyeknek bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan a törvény előír (12-14. §), illetve a létesítő okirat és annak módosításai, valamint a bejegyzési (változás bejegyzési) kérelem alapjául szolgáló egyéb okiratok a jogszabályoknak megfelelnek-e.
A régi Ctv. érdemi változást a nem jogi személyiségű cégek kapcsán tartalmazott, mivel a régi Ctv. 40. §-a szerint csak a cégjegyzékbe bejegyzendő adatokra vonatkozott a cégbíróság "vizsgálódási" lehetősége, ezért nem képezhette ellenőrzés tárgyát a bejegyzési eljárás során a társasági szerződésnek ezen adatok körébe nem tartozó rendelkezése.
Így, értelemszerűen szűkült a perben vizsgálható jogsértések köre is, jogi személyiséggel nem rendelkező cégek esetén.
Ilyen cégekre vonatkozott a bírósági ügyintézők "vizsgálatával" kapcsolatos új szabályozás is azzal, hogy a kérelmek elutasításához "bírói felügyelet", jóváhagyás kellett.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott Gfv. X.30.344/2004/3. számú határozata szerint, helyesen állapították meg az ügyben eljárt bíróságok, hogy a betéti társaság társasági szerződésében, ha a tagok személyes közreműködést vállaltak, kötelesek rendelkezni e személyes közreműködés módjáról és tartalmáról az 1997. évi Gt. 82. §-a alapján. Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor a régi Ctv. 3. § (1) bekezdésében írt fogalom-meghatározás ellenére, illetve a régi Ctv. 40. §-ában, valamint a régi Ctv. 46. § (1) bekezdésében írtakkal szemben úgy ítélte meg, hogy bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per megindítására van mód, ha a betéti társaság bejegyzését az 1997. évi Gt. 82. §-ában előírt feltételek meghatározása hiányában rendelte el a cégbíróság. A régi Ctv. 46. § (1) bekezdés második mondata ugyanis egyértelműen tartalmazza, hogy kizárólag a végzésben foglalt adatok tartalmának jogszabályba ütközése miatt nyújtható be kereset. A régi Ctv. 3. § (1) bekezdése szerint, az adat fogalmába nem tartoznak bele a személyes közreműködés feltételei. Mindebből következik a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, hogy a régi Ctv. 50. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a felperes törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére volt jogosult a céggel szemben. A kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasító elsőfokú végzést helybenhagyó jogerős határozat ezért jogszabálysértő.
E körben szintén irányadó a BH 2001/81. számú döntés is, amelyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy amennyiben a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló okirat jogszabálysértő voltát a cégbíróság észleli, e körben hiánypótló végzést kell kibocsátania (a bejegyzési eljárás során gyakorolt törvényességi jogkörében eljárva), és a felhívás eredménytelensége esetén a kérelmet el kell utasítania. Nincs arra jogszabályi lehetőség, hogy a jogszabálysértést észlelve a cégbíróság bejegyző végzést hozzon, majd ugyanazon a napon, ugyanaz a bíró egyidejűleg törvényességi felügyeleti intézkedést is alkalmazzon.
A keresettel megtámadott, ilyen módon elrendelt bejegyzések nem tarthatók fenn hatályukban, ha csak az ítélet meghozatala előtt, a felügyeleti intézkedés eredményessége folytán, a jogszabálysértést a cég ki nem küszöböli. Ennek hiányában a cégbíróság által hivatalból, elkülönítetten indított törvényességi eljárásban elrendelt intézkedés, még megalapozottsága esetén sem lehet a perben felülvizsgálat tárgya.

2.2.1.1. A bejegyzési kérelmek vizsgálata a hatályos Ctv. rendelkezések alapján

E kérdés kapcsán, a Ctv. alkalmazása körében is irányadó a régi Ctv. 46-47. §-a alapján folyamatban volt kontroll perek kapcsán kialakult bírói gyakorlat, amely szerint a bejegyző végzésben foglalt adatok tartalmának jogszabályba ütközése miatt indított perben a bíróságnak mindazt vizsgálnia kell, amit a cégbíróságnak a bejegyzési eljárásban hivatalból vizsgálnia kellett (EBH 2001/452.).
A Ctv. a cégeljárás szabályozásában, szerkezetében, alapelveiben lényeges változásokat tartalmaz a régi Ctv. rendelkezéseihez képest.
A Ctv. 65-68. §-a alapján indult kontroll perek elbírálása körében - a teljesség igénye nélkül -, "iránymutató jelleggel", és csak a cégbejegyzési ügyeket tekintve, a konkrét rendelkezések megjelölését mellőzve kiemelendőnek tartom az alábbiakat.
Nincs már különbség a jogi személyiséggel nem rendelkező cégek és a jogi személyiségű társaságok bejegyzésére vonatkozó szabályok között.
A cégbejegyzési eljárások "rendjének" az eltérése alapvetően attól függ, hogy a társaságok tagjai a Ctv. melléklete szerinti szerződésmintával, vagy maguk által meghatározott tartalmú okirattal alapítják a céget. Ez utóbbi esetben tágabb a vizsgálat terjedelme, ilyen ügyekben csak bíró járhat el.
A szerződésmintával történő cégalapítások egyszerűbb megítélésű ügyeknek minősülnek, ezért a bírósági ügyintézők önálló hatáskörrel dönthetnek, a kérelmek elutasításáról is.
Végül meg kell említeni a Ctv. új jogintézményét, az egyszerűsített cégeljárást, amely a szerződésmintán túl kötelezővé teszi a kérelem elektronikus úton történő benyújtását, a névfoglalást. Ezzel az eljárással azonban csak kkt., bt. és kft. alapítható.
A Ctv. 65. § (2) bekezdése már új szabályként tartalmazza, hogy a kontroll perben csak olyan jogszabálysértésre lehet hivatkozni, amelyeket a cégbíróságnak eljárása során észlelnie kellett volna.
A jogalkalmazók számára ez azt jelenti, hogy az új cégeljárási szabályok és azok alapján hozott döntések ismerete nélkül nem születhetnek megalapozott ítéletek a kontroll perekben sem.

2.2.1.2. A bejegyzési eljárás alatt indult törvényességi felügyeleti eljárás

A Ctvr. alapján indult bejegyzési ügyek folyamatban léte alatt is benyújtásra kerültek törvényességi felügyeleti kérelmek. Megfelelő szabályozás hiányában párhuzamosan folyó eljárásokban, önálló döntések születtek. Így például a cégbíróság a törvényességi felügyeleti intézkedés iránti kérelmet elutasította, és külön hozott végzéssel elrendelte a bejegyzést. A törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezőjét ilyenkor fellebbezési jog illette meg, ugyanakkor a bejegyzést elrendelő végzéssel szemben - egyezően a a régi Ctv. és a Ctv. előírásaival - nem volt helye fellebbezésnek.
A bírói gyakorlat az ilyen eseteket általában úgy oldotta meg, hogy a kérelmező fellebbezését a bejegyzést elrendelő végzéssel szembeni keresetnek tekintette.
A régi Ctv. ezt az ellentmondásos szabályozást megszüntetve, kimondta az 50. § (2) bekezdésében, hogy a bejegyzési eljárás alatt indult törvényességi felügyeleti eljárásban a cégbíróság a bejegyzési kérelemről, illetve a törvényességi felügyeleti kérelemről együttesen kell, hogy döntsön. Ilyen esetekben a törvényességi felügyeleti kérelmet elutasító végzéssel szemben fellebbezési joga a kérelmezőnek nem volt, azonban pert indíthatott a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt [régi Ctv. 54. § (6) bek.].
A kérelmezők számára így biztosítva lett egy speciális, új jogorvoslat, a cégbejegyzés hatályon kívüli helyezése iránti perindítás lehetősége, természetszerűleg tágítva a felülvizsgálható kérdések körét a kontroll perekben eljáró bíróságok számára.
A Ctv. lényegében megőrizve a fenti, és a gyakorlatban "jól bevált" szabályozást, már önálló cím alatt szabályozza a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárásának rendjét a bejegyzési kérelmek elbírálásával egyidejűleg [VI. Fejezet, 5. Cím, 78. §].
A régi Ctv. előírásai csak annyiban változtak, hogy kiegészültek az alábbi, a jogalkalmazás során felmerült ellentmondások és így eltérő gyakorlatot eredményező kérdések egyértelmű szabályozásával.
Hivatalból nem indítható törvényességi felügyeleti eljárás a bejegyzési eljárás során. A cégbíróságnak ugyanis eleve az a feladata, hogy ez utóbbi eljárásban vizsgálja meg a bejegyzésre váró adatok, az azok alapjául szolgáló okiratok törvényességét, jogszerűségét.
A bejegyzési eljárás legfeljebb hatvan napig felfüggeszthető a törvényességi felügyeleti kérelem elbírálására tekintettel.
A régi Ctv. által bevezetett gyorsított - és a Ctv. alapján egyre "gyorsuló" - cégeljárásokban betartandó igen rövid határidők alatt ugyanis a törvényességi felügyeleti kérelmek elbírálásához szükséges hosszabb határidő "felfüggesztő" jellegére a jogalkotó nem volt figyelemmel a régi Ctv. szabályozásakor.
Ebből eredően az ugyan egyértelmű volt a cégbírák számára, hogy a régi Ctv. 20. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 149. § (2) bekezdése alapján rendeljék el az ügyek egyesítését, de a Pp. felfüggesztésre vonatkozó szabályainak alkalmazása igen ellentmondásos volt, konkrét, a cégnyilvántartás rendszerének működését biztosító szoftver módosításához vezető jogszabályi előírás hiányában.
Nincs viszont már lehetőség együttes elbírálás esetén a változásbejegyzési kérelem részbeni elutasítására. A régi Ctv. alapján ugyanis előfordult, hogy ugyanarra a határozatra vonatkozóan a bejegyzést kérő jogorvoslattal, a törvényességi kérelmet előterjesztő pedig perindítással élt.
A cégbírósági változás bejegyzési eljárás folyamatban léte alatt benyújtott törvényességi felügyeleti kérelmek elbírálásának jogszabályi feltételei megegyeznek azon törvényességi felügyeleti kérelmek elbírálásának jogszabályi feltételeivel, amelyeket olyan időpontban terjesztenek elő, amikor nincs folyamatban változásbejegyzési eljárás (BH 2001/591.).
Irányadóan alkalmazandó a 2002/656. számú Elvi határozat is, amely rögzíti, hogy cégbejegyzést követően kérelem alapján indult törvényességi felügyeleti eljárásban a cégbíróság nem vizsgálhatja, hogy például a bejegyzett cégnév sérti-e a kérelmező névviseléshez való jogát. A névviselés jogszerűsége tárgyában a polgári jog általános szabályai szerinti perindításnak van helye. (ld. 2.14.)
A fenti döntésből következik, hogy ha a bejegyzési eljárás során terjesztik elő a cég elnevezését sérelmező kérelmet, azt együttesen kell elbírálnia a cégbíróságnak, de "csak" a Ctv. 3. § (4) bekezdésében rögzített feltételek alapján.
Ha a céget a kifogásolt névvel jegyzi be a cégjegyzékbe a cégbíróság, a kérelmező az elutasított kérelem alapján, az általa indított perben sem hivatkozhat megalapozottan a Ptk. névviselésre vonatkozó szabályaira [Ptk. 84. §, Ctv. 65. § (3) bek].
A Legfelsőbb Bíróság eseti döntései alapján ma már egységes a gyakorlat abban is, hogy amennyiben a törvényességi kérelmet, amelyet a bejegyzési eljárásban terjesztenek elő, nem együttesen, egy eljárásban bírálja el a cégbíróság, a döntések érdemi vizsgálatát mellőzve, a másodfokú bíróság eljárási szabálysértésre hivatkozással hatályon kívül helyezi mind a cégbejegyzéssel kapcsolatos, mind a törvényességi kérelem elbírálásakor hozott határozatot azzal, hogy a megismételt eljárásban, együttesen kell a kérelmek felől dönteni [Pp. 259. § 252. § (2) bek.].
Ugyanígy egyértelmű, hogy már az elsőfokú bíróságnak el kell utasítani hivatalból az olyan fellebbezést, amelyet a kérelemnek helyt adó bejegyző végzés ellen terjeszt elő a bejegyzési eljárás során törvényességi kérelmet benyújtó fél (Pp. 237. §). Ennek oka lehet egyfelől az, hogy nem történt tájékoztatás a határozatban arról, a kérelem elutasítása esetén, hogy perindítási jogosultsága van a kérelmezőnek, vagy a fentebb ismertetettek szerint a törvényességi kérelem elutasítására külön végzésben, külön lefolytatott eljárásban került sor.
A bejegyzési eljárás folyamatban léte alatt olyan törvényességi felügyeleti kérelem is érkezhet a cégbírósághoz, amelyben nem az elbírálás alatt lévő kérelem, vagy annak egyes részei jogszabályba ütközésére történik hivatkozás, hanem attól független, annak érdemi elbírálását nem befolyásoló törvénysértés a beadvány tárgya.
Ilyen esetben az együttes elbírálásra nincs lehetőség, a kérelemről külön lefolytatott törvényességi eljárásban kell dönteni, biztosítva a fellebbezési jogot a kérelmező számára, annak elutasítása esetén.
Az alábbi kérelmek tárgyában hozott határozatok jól példázzák a tipikusan nem együttes elbírálás alá tartozó kérdéseket.
A BH 2001/35. számú döntésben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy nem tartozik a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörébe annak vizsgálata, hogy a cég egy tagja eleget tette-e, vagy megfelelően tett-e eleget a társasági szerződésben vállalt személyes közreműködési kötelezettségének.
A BH 2000/413. számú döntésben rögzítette a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Gt. és a Ctv. vonatkozó rendelkezéseiből az következik, hogy önmagában a részvénytársaság működését nem teszi jogsértővé, ha a részvényesek személye tekintetében jogvita alakul ki, mert az ilyen jogvita peres eljárásra tartozik.

2.2.2. A keresetben érvényesíthető igény; előterjesztésének határideje

A bejegyzési kérelemnek helyt adó cégbírósági végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, de a jogszabálysértő bejegyző végzéssel szemben jogorvoslati lehetőséget biztosít a jogalkotó a Ctv. 65. § (1) bekezdése szerint, a per indításának lehetővé tételével.
A bejegyzési eljárás tárgya a cégbejegyzési, illetve változásbejegyzési kérelem. Amennyiben a cégbíróság eljárása eredményeként a kérelemnek helyt adva, bejegyző végzést hoz, meghatározza a cégjegyzékbe bejegyzendő adatokat, adatváltozásokat is.
Az elutasító végzéssel szemben a Ctv. 32. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. szabályok szerint van fellebbezésnek helye.
Ha a bejegyző végzés a kérelemnek nem megfelelő tartalmú, de ennek oka adminisztrációs tévedés, elírás, a Pp. megfelelően irányadó szabályainak alkalmazásával kijavítás, kiegészítés iránti kérelem terjeszthető elő. A cégbíróság hivatalból is kijavíthatja, vagy kiegészítheti végzését. A kérelemtől eltérő tartalmú, vagy hivatalból meghozott kijavító végzés ellen a Pp. általános szabályai szerint van fellebbezésnek helye.
A Fővárosi Ítélőtábla a 2004/34. számú határozatában megállapította egy bírósági végrehajtásban keletkezett közokirat kapcsán, hogy annak alapján hivatalból hozott bejegyző végzés jogorvoslattal nem támadható.
A Ctv. 64. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a hivatalból meghozott bejegyzési végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, ha a bejegyzésre más bíróság vagy hatóság határozata alapján került sor (Ctv. 26. §).
A cégjegyzékbe bejegyzett társaságok által nem csak olyan kérelmek kerülnek előterjesztésre a cégbírósághoz, amelyek alapján bejegyzést kell elrendelni a már bejegyzett cégjegyzéki adatokban történt változások kapcsán, hanem például a részvénytársaságok közgyűléseinek okiratait szintén be kell nyújtani a cégbírósághoz. Ilyen esetekben, mivel a benyújtott okiratok, illetve a kérelem nem tartalmaz cégjegyzéket érintő változást, a cégbíróság azt végzéssel tudomásul veszi, és a benyújtott okiratok elhelyezését rendeli el a társaság cégiratai között.
A Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.207/1999/4. számú ítéletével helyben hagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amelyben a felperes keresetét - aki az alperesi részvénytársaság részvényese volt - elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az alperesi társaság a perbeli közgyűlésen cégjegyzéket érintő határozatokat nem hozott, ebből következően változásbejegyzési kérelmet sem nyújtott, nyújthatott be, azonban köteles volt a közgyűlési jegyzőkönyvet a cégbírósághoz benyújtani. E kötelezettségének a társaság eleget tett. A benyújtott okiratok nem változásbejegyzés, hanem törvényességi felügyeleti eljárás tárgyát képezték. Ebből következően a cégbíróság keresettel támadott végzése sem minősül, nem is minősülhet olyan változásbejegyzést elrendelő végzésnek, amelynek hatályon kívül helyezése iránt per indítható lenne.
A kereseti kérelmet azok a kérelmezők is jogosultak előterjeszteni a 2.2.1.2. pontban ismertetettek szerint, akik a cégbíróság előtti bejegyzési eljárásban törvényességi eljárást kezdeményeztek, és a kérelemnek megfelelő bejegyzés elrendelésével egyidejűleg törvényességi kérelmüket a cégbíróság elutasította [Ctv. 78. § (2) bek.].
A per megindításának a bejegyző végzés Cégközlönyben való közzétételétől számított harminc napon belül van helye. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár [Ctv. 65. § (2) bek.], (lásd az 1.3.7.13. alattiakat).
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott Gfv. VII.31.184/2000/2. számú határozatában úgy foglalt állást, hogy a jogvesztő határidő utolsó napján, pénteki napon a bírósági határidő lejáratát követően, fax küldeményként érkezett keresetlevél a Pp. 103. §-ának (5) bekezdése értelmében elkésett, azt az ügyviteli szabályok szerint is csak a következő, hétfői munkanapon lehet érkezettnek tekinteni.
A Gf.VII.32.471/2000/3. számú határozatában kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy amennyiben a keresetlevelet a cégbírósághoz nyújtják be, az ugyanezen bíróság egyik szervezeti egységénél, azt határidőn belül benyújtott keresetlevélnek kell tekinteni, ha az egyébként a jogszabályban előírt határidőn belül érkezett a cégbírósághoz.
A Gf.VII.30.718/2000/6. számú végzésében megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy nincs jelentősége annak, hogy az eljárás során a felperes a perben alkalmazandó jogkövetkezményre vonatkozó kereseti kérelmét megváltoztatta, ez nem minősül olyan kereset változtatásnak, amely a kereset előterjesztésének határideje vonatkozásában az eljárás megszüntetésére adna alapot.

2.2.3. A felperesre vonatkozó szabályok

A per megindítására az ügyész és az jogosult, akire a végzés rendelkezést tartalmaz.
Az ügyész a végzés teljes terjedelme tekintetében jogosult az eljárás kezdeményezésére.
Az "egyéb érdekeltek" csak a végzés őket érintő részére vonatkozóan jogosultak pert indítani.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az alperesi társaság által a cégbírósághoz benyújtott kérelem részeként olyan önálló kérelem is megjelölésre kellett, hogy kerüljön, amely független, önálló elbírálásra is alkalmas volt. Így a cégjegyzékbe bejegyzett rovatmódosulás a keresetet benyújtóra "személy szerint" vonatkozik.
A kereshetőségi jog terjedelméről foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a Gf.VII.31.132/2000/5. számú határozatában, amikor rámutatott, hogy a cégjegyzékből törölt ügyvezető az egyéb változásokat is tartalmazó bejegyző végzés teljes terjedelmével szemben benyújtott keresete csak részben lehet megalapozott, az csak a személyét törlő rendelkezésre korlátozódik.
Nem csak a bejegyzést elrendelő, úgynevezett hatályosuló adatok vonatkozásában indítható per, hanem ha valakinek, mint tagnak, vagy például mint képviselőnek a törlését rendeli el a cégbíróság, ez értelemszerűen azt jelenti, hogy a cégbíróság a cégjegyzékben lényegében bejegyezte a tag (képviselő) törlését.
A Legfelsőbb Bíróság a Gf.II.31.639/2000/3. számú határozatában kifejtette, hogy akkor, amikor a cégbíróság a keresetben támadott végzésében a felperes kizárása folytán bekövetkezett tagváltozással kapcsolatos változás bejegyzési kérelemnek megfelelően törölte a felperest a tagok sorából, jogszabálysértően járt el, mivel a kizárási határozat végrehajtását, ezt megelőzően a peres bíróság felfüggesztette. Így megalapozott volt a felperes keresete, amely annak megállapítására irányult, hogy őt mint tagot a cégbíróság jogszabálysértően törölte a cégjegyzékből.
Számos eseti döntésében (Gf.II.32.227/2001/3., Gf.VII.32.732/2000/2.) is kimondta a Legfelső Bíróság, hogy a bírói gyakorlat a perindításra jogosultak körét szigorúan, a jogszabály szövege szerint értelmezi. Így az ügyészen felül csakis a végzéssel közvetlenül érintett, a végzésben nevesített személyek kereshetőségi jogát ismeri el.
Egységes a bírói gyakorlat abban is, hogy például a cégjegyzékbe bejegyzett cég elnevezése vonatkozásában más gazdasági társaságnak perindítási jogosultsága nincs, mivel a bejegyzett cégadatok az ilyen pert indító felperesre vonatkozóan nem tartalmaznak - közvetlenül őt érintő - rendelkezést. (Lásd. 2.2.1.2.)
A bejegyző végzéssel szemben magát a céget perindítási jogosultság nem illeti meg.
E körben ismételten hivatkozom arra (ld. 2.2.2.), hogy rá kívánok mutatni, hogy ha a cégbíróság tévesen, mégis a kérelemtől eltérő adatot jegyez be a cégjegyzékbe, és a hiba kijavítással nem orvosolható a Pp. 224. §-a rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával, a társaság fellebbezési eljárásban kereshet jogorvoslatot, a Ctv. 65. §-ának (1) bekezdésében írtak szerinti, a kérelemnek részben helyt adó végzés elleni fellebbezésre irányadó szabályok szerint.

2.2.4. Az alperesre vonatkozó szabályok

A pert az ellen a gazdasági társaság ellen kell megindítani, amelynek a kérelme alapján a cégbíróság a cég bejegyzését, az adatok változásának a bejegyzését, vagy annak törlését a cégjegyzékbe elrendelte [Ctv. 65. § (1) bek.]
A régi Ctv. alapján indult perek kapcsán kialakult egységes bírói gyakorlatot támasztja alá az átalakulás folytán, szervezeti változással létrejött társaságok bejegyzésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásában hozott, Gfv.X.30.164/1995/5. számú határozata, amelyben rögzítésre került, hogy olyan tényállás mellett, amikor a felperes a szétválással létrejött, több jogutód egyikének a bejegyzését elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránt terjeszt elő keresetet, a per tárgyában való döntés szükségszerűen kiterjed a jogelőd, szétvált társaság valamennyi jogutódjára, hiszen bármely jogutód bejegyzésére csak akkor kerülhet sor, ha valamennyiük cégbejegyzésének feltételei fennállnak, így csak egységesen, kényszerű pertársaságként perelhető.
A Ctv. 71. § (2) bekezdése már kimondja, hogy ha a per szétválás folytán létrejött valamely cég ellen indul, a perben a szétváló cég valamennyi jogutódjának perben állása kötelező.
Ha az alperesi társaság utóbb, az eljárás során szervezeti változással, jogutódlással megszűnik, a peres eljárásban a megszűnt társaság perbeli jogutóda, az utóbb szervezeti változással létrehozott, újabb jogutód társaság (LB Gf.VII.32.771/2000/2.).
A régi Ctv. alapján indult perek kapcsán megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy azt a gazdasági társaságot, amelyet a cégbíróság jogerős végzésével törölt a cégjegyzékből (kérelem alapján), alperesként - jogalanyiságának megszűnésére tekintettel - nem lehet perelni. Így a Ctv. 46. § (1) bekezdése alapján indított eljárásban nem volt orvosolható az esetleges jogsértés (tehát ha törlő végzés bejegyzése ellen indította valamely érdekelt fél, akár az ügyész a keresetet) (LB Gf.II.31.349/2001/2.).
A Ctv. 65. § (1) bekezdésének e vonatkozásban igen jelentős új rendelkezése, hogy a cég kérelemre történő törlését elrendelő végzés ellen a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.
A jogalkalmazók számára szükséges lehet e körben felhívni a figyelmet arra, hogy a Pp. mint a cégjog mögöttes joga szabályozza az ügygondnok rendelés rendjét és az ügygondnok jogállását. Fontos eltérés azonban, hogy az ebben a perben kirendelt ügygondnok nem a cég képviseletében jár el, hanem a cég helyett, ellene indul a per.
Az ügygondnok ellen indított kontroll perben megfelelően alkalmazni kell a Pp. 76. §-ának (2) bekezdését, amely előírja, hogy a kirendelt ügygondnok készkiadásainak díjának előlegezésére azt a felet kell kötelezni, aki az ügygondnok kirendelését kérte, illetve akinek perbeli cselekménye folytán a kirendelés szükségessé vált.
Ha a pert a társaság képviseletre feljogosított vezető tisztségviselője indítja, és a társaságnak nincs képviseletre jogosított más vezető tisztségviselője, álláspontom szerint, analógia alapján a Gt. 46. §-ának (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával a társaságot a perben a felügyelőbizottság által kijelölt felügyelő bizottsági tag képviseli. Ha nincs a társaságnak felügyelő- bizottsága, vagy a felügyelőbizottság valamennyi tagja felperesként szintén perben áll, a társaság képviseletére a bíróság ügygondnokot rendel ki.
Érdemben hasonlóan foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a BH 2000/121. számú döntésében az 1988. évi VI. tv. és a Ctvr. hatályos rendelkezései alapján hozott döntésében.

2.2.5. Hatásköri-, illetékességi szabályok

A keresetlevelet az alperesi társaság székhelye szerint illetékes megyei bírósághoz kell benyújtani [Ctv. 65. § (1) bek.].
A keresetlevél más bírósághoz történő benyújtása esetén a Ctv. 32. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. általános eljárási szabályai szerint kell eljárnia a bíróságnak, ideértve a keresetlevél áttételére vonatkozó eljárási szabályokat is.
A keresletlevelet gyakran az alperesi társaságot nyilvántartó cégbírósághoz nyújtják be, ilyen esetben rendelkezni kell a keresetlevél megküldéséről, az azonos hatáskörű és illetékességű bíróságon belül.
Szétválás bejegyzése körében (ld. 2.2.4.) a Ctv. 71. § (2) bekezdése előírja, hogy a pert a jogelőd cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság előtt kell megindítani.
A Ctv. 65. §-ának (1) bekezdése rendelkezései alapján - figyelemmel a Gt. 10. §-a rendelkezéseire is - ilyen perben választott-bíróság nem járhat el. (Részletesen lásd 1.5. alattiakat)
A per tárgya ugyanis nem társasági jogvita, hanem a cégbíróság eljárásának, illetve döntésének "felülvizsgálata".
Érdemben erre vezethető vissza az az új rendelkezés is, amellyel a gyorsított cégeljáráshoz hasonlóan előírja a Ctv. 71. § (1) bekezdése, hogy a kotroll perekben is soron kívül járnak el a bíróságok (első és másodfokon is).

2.2.6. A keresetlevél tartalma; benyújtandó mellékletei

A Ctv. 65-68. §-ainak rendelkezéseiből és a 32. § (1) bekezdése értelemszerű alkalmazásából következik, hogy a polgári perrendtartás szabályait megfelelően alkalmazni kell a keresetlevélre vonatkozóan is.
A Pp. 121. §-ának (1) bekezdés a)-e) pontjaiban nevesített adatokat rögzíteni kell a keresetlevélben.
Így az eljáró bíróságot; a felek, képviselőik nevét, lakóhelyét (székhelyét), perbeli állását; az érvényesíteni kívánt jogot, megjelölve az annak alapjául szolgáló tényeket, a bizonyítékok előadásával.
Határozott kereseti kérelmet kell előterjeszteni, amelyben meg kell jelölni az alperesi társaságra vonatkozó, sérelmezett határozatot, a cégjegyzékbe történt bejegyzést, törlést elrendelő végzés pontos számát, annak dátumát, és hivatkozni kell arra is, hogy a határozat a Cégközlöny melyik számában jelent meg, annak megjelenési dátuma megjelölésével.
Mellékletként - álláspontom szerint - kötelezően be kell nyújtani a Cégközlöny hivatkozott számának azon oldala fénymásolatát is, amely tartalmazza a sérelmezett végzést; jogi képviselő esetén a felperes által adott meghatalmazást; a keresetlevélen le kell róni a jogszabály által előírt illetéket.

2.2.7. Az eljárási illeték összege

A bírói gyakorlat szerint, mivel a per tárgya maga a bejegyző végzés "felülvizsgálata", a perköltséget a meg nem határozható perértékre vonatkozó szabályok szerint kell meghatározni; az Itv. 39. §-ának (3) bekezdés b) pontja és 42. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján.

2.2.8. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása

A keresetlevél alaki és tartalmi vizsgálata során a bíróság a Pp. és a Ctv. előírásait egyaránt figyelembe véve dönt arról, hogy a keresetlevél alapján tárgyalás kitűzésének, hiánypótlásnak, illetve a keresetlevél elutasításának van-e helye.
Amennyiben a keresetlevél, illetve a mellékletek hiánya - a jogszabály tételes rendelkezéseiben foglaltakra tekintettel - pótolható, a bíróság hiánypótlást rendel el [Ctv. 32. § (1) bek.; Pp. 95. §].
Ha a hiánypótlási határidő eredménytelenül telik el, a bíróság a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján, idézés kibocsátása nélkül elutasítja.
Ha a bíróság a keresetlevél megvizsgálása során [Pp. 124. § (1) bek.] azt állapítja meg, hogy a jogi képviselő által benyújtott keresetlevél nem tartalmazza a Pp. 121. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, illetve, ha a jogi képviselő nem csatolta meghatalmazását, vagy nem fizették meg az eljárási illetéket [Pp. 130. § (1) bek. i)]
- vagy a keresletlevelet a Ctv. 65. §-ának (2) bekezdésében megállapított, a felperes által sérelmezett bejegyző vagy törlő végzésnek a Cégközlönyben történt közzétételétől számított harminc napon túl - vagyis a jogvesztő határidőt követően - terjesztették elő [Pp. 130. § (1) bek. h)]
a bíróság idézés kibocsátása nélkül, a benyújtott okiratok alapján, végzésével elutasítja a keresetlevelet.
Szükségesnek tartom kiemelni, hogy a perben eljáró bíróknak a céginformációs rendszer útján, vagy a felperes részére történő - hiánypótlást elrendelő - felhívást követően benyújtott cégkivonatból tájékozódnia kell az alperesi társaság közhiteles cégadatairól.
Ha az alperes olyan gazdasági társaság, amely jogutódlással jött létre, szervezeti átalakulás folytán, és a jogelőd cég törlését követően több jogutód társaság cégbejegyzése történt meg egyidőben, az eredetileg a cégbírósághoz benyújtott kérelem alapján, és ha a felperes a többi jogutódot, mint kötelezően perben állandó személyeket - felhívás ellenére - nem vonja perbe, a bíróság a Pp. 130. §-ának (1) bekezdés g) pontja alapján utasítja el a keresetlevelet.
Olyan bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett keresetlevelet, amely valójában nem kérelem alapján történt bejegyzést, vagy törlést tartalmaz, vagy nem tartalmaz cégjegyzékbe történő bejegyzés vagy törlés elrendelést, a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján utasítja el a bíróság, ha egyben az is megállapítható, hogy az igény valójában törvényességi felügyeleti kérelemnek minősül és ezért annak elbírálása a cégbíróság hatáskörébe tartozik.
Ezekben a perekben nagyon gyakori, hogy csak a perindítás hatályainak beállta után [Pp. 128. §] állapítja meg az elsőfokú bíróság, hogy valamely körülmény eleve kizárja a kereset érdemi vizsgálatát. Ekkor azonban már csak a per megszüntetésének van helye [Pp. 157. § a)].

2.2.8.1. A kereshetőségi jog vizsgálata

Azt, hogy a pert a Ctv. 65. §-ának (1) bekezdésében feljogosított személy indította-e, a keresetlevélből ebben a pertípusban minden kétséget kizáróan megállapítani akkor lehet, ha a felperes az ügyész.
A Ctv. 78. §-ának (2) bekezdése szerinti felhatalmazás alapján a cégeljárásban törvényességi felügyeleti kérelmet előterjesztő fél által benyújtott keresetlevél vizsgálatánál nem mellőzhető, hogy a bejegyző végzés elrendelésével egyidejűleg, egy végzésben elutasított törvényességi felügyeleti kérelemben foglaltak változatlanok-e, megegyeznek-e a keresetlevélben előadottakkal.
A gyakorlatban előfordult, hogy a per tárgyát képező bejegyző végzésben a cégbíróság nem jelölte meg a cégügyhöz egyesített törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményező kérelmezőt (ld. 2.2.12), megsértve ezzel a Ctv. 32. § (1) bekezdése és a Pp. 222. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 220. § (1) bekezdés b) pontja előírásait; illetve nem tartalmazta a határozat a Ctv. 78. § (2) bekezdésében rögzített, a perindítási jogról való tájékoztatást, vagy (és) a végzésben a cégbíróság nem indokolta meg a törvényességi kérelem elutasítását a Pp. 222. § (1) bekezdése és a 221. § (1) bekezdése alapján.
Álláspontom szerint, ilyen esetekben a bíróságnak be kell szereznie a cégiratokat a cégbíróságtól, és ettől függően lehet dönteni arról, hogy a kereset érdemi vizsgálatra alkalmas-e; tehát van-e perlési jogosultsága a felperesnek.
Annak megállapítása, hogy a felperesre vonatkozik-e az általa sérelmezett bejegyző végzés valamely rendelkezése, már a kereshetőségi jog érdemi vizsgálatát jelenti, így nincs helye a Pp. 130. §-ának (1) bekezdés g) pontja alapján történő elutasításnak; ahogy szintén érdemben, ítéletben és részben kell elutasítani a keresetet akkor is, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a felperes által teljes terjedelmében támadott bejegyző végzésnek csak egyes rendelkezési ütköznek jogszabályba, illetve, hogy annak csak egyes rendelkezései érintik őt személy szerint.

2.2.9. Az alperesi ellenkérelem vizsgálata

Az alperes ellenkérelmében hivatkozhat arra, hogy a bejegyzésül szolgáló irat érvénytelenségét már kiküszöbölte, az újabb okiratmódosítás alapján a változást a cégbíróság a cégjegyzékbe már bejegyezte, így a jogszabálysértő állapot megszűnt, további intézkedésre nincs szükség.
A jogszabálysértést az alperes a kereseti kérelemben foglaltaknak megfelelően elismerheti, és azt kiküszöbölve önként, vagy a bíróság felhívására megszüntetheti az eljárás során is.
Az alperesi ellenkérelemben általában - értelemszerűen - a cégbíróság törvényes, a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően lefolytatott eljárására történik hivatkozás, amely a bejegyző-, törlő végzésből - jellegéből adódóan - esetlegesen nem állapítható meg, tehát a jogszabálysértés megvalósulását kell érdemben vizsgálni.
A Ctv. új szabályozására figyelemmel ki kell emelni azt az esetkört, amikor a felperes a létesítő okirat érvénytelenségére hivatkozik a keresetében, azonban az nem esik a Gt. 12. § (4) bekezdésében felsorolt valamely érvénytelenségi ok alá, ilyenkor az alperes megalapozottan hivatkozik arra, hogy nincs lehetőség a bejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezésére [Ctv. 68. § (4) bek.], (részletesebben lásd 2.2.10. alatt).

2.2.10. A kereset - a bejegyzett adatok jogszabályba ütközésének - vizsgálata

A régi Ctv. alapján indult perekkel egyezően, a peres bíróság változatlanul csak olyan jogszabálysértést állapíthat meg a kontroll perekben, amelyet - eljárása során - a cégbíróságnak is észlelnie kellett volna [Ctv. 65. § (3) bek.].
Alapvetően tehát a cégeljárásokra vonatkozó, hatályos rendelkezések alapján történik a végzések vagy azok meghozatala alapjául szolgáló iratok jogszabályba ütközésének vizsgálata.
Ezekben a speciális perekben a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazása ma már egyértelmű a jogalkalmazók számára; a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapításához korlátozott körben folytathat le bizonyítást.
A Ctv. 65. §-ának (1) bekezdése alapján indított keresetek esetén az okirati bizonyításon felül ugyanis más bizonyításnak nem lehet helye. Ezt indokolja a cégeljárásra, mint speciális nemperes eljárásra vonatkozó Ctv. rendelkezések jellegéből fakadó, a cégbíróság által vizsgálható okiratok jogszabályi megfelelőségének köre.
A régi Ctv. szabályozásától eltérően a Ctv. egyértelműen, három csoportba rendezi az eljárások lefolytatásának rendjét, attól függően, hogy a felperes keresete mire irányul, ezzel egyben meghatározza a bíróságok döntési "lehetőségeit" is:
- a sérelmezett végzés, a bejegyzés alapjául szolgáló okirat jogszabálysértő [Ctv. 66. § (1) bek.];
- a fentiek szerinti jogszabálysértés csekély jelentőségű, feltételezve, hogy cégjegyzéki adatot nem érint [Ctv. 67. §];
- a létesítő okirat, illetve módosítása cégjegyzéki adatot érintően jogszabálysértő [Ctv. 68. § (1) bek.].
Mivel mindig, az adott ügyben elbírálandó jogszabálysértéstől függ a peres bíróság vizsgálatának terjedelme, a jogalkalmazást segítendő az alábbiakban olyan bírósági határozatokat ismertetek, amelyek a régi Ctv. alapján születtek, de elvi jelentőségüket megőrizve irányadóan alkalmazhatók a Ctv. alapján előterjesztett konkrét keresetek elbírálása körében is.
A cégbejegyzés alapjául csak magyar nyelvű okirat szolgálhat, a cégiratoknál a magyar nyelvű okirat mellett azonban annak idegen nyelvű fordítása is elhelyezhető (EBH 2000/224.).
A társasági szerződés kötelező tartalmi eleme az egyes tagok törzsbetétei nagyságának meghatározása. Ezt a tagjegyzék nem pótolhatja.
A társasági szerződésben a cégjegyzés módjáról tételesen kell rendelkezni. A képviselet módjából a cégjegyzés módjára nem lehet következtetni (EBH 2000/332.).
A tag által összehívni indítványozott taggyűlést az ügyvezető csak a tag által megjelölt valamennyi napirendi pont feltüntetésével hívhatja érvényesen össze. A cégbíróság a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló határozatok és egyéb okiratok érvényességét hivatalból akkor is vizsgálhatja, ha az ügyben más bírósági eljárásnak van helye (EBH 2000/226.).
A gazdasági társaságéval azonos tevékenységet is folytató más gazdálkodó szervezetben nem csak a vezető tisztségviselői megbízás, hanem a társasági részesedés megszerzése vonatkozásában is hozzájárulást adhat a társaság legfőbb szerve (EBH 2003/964.).
Gazdasági társaság átalakulása (beolvadás) esetén a cégbejegyzési eljárás során a cégbíróság vizsgálódási kötelezettsége teljes körű. A kereset és a vonatkozó Ctv. rendelkezések alapján mind az adatokat, mind az okiratokat egymástól függetlenül is vizsgálni kell, illetőleg azt is vizsgálni kell, hogy az adatok között a megfelelő jogszabályi összhang fennáll-e (BH 2005/218.).
A tagváltozás alapjául szolgáló, vételi jog létesítéséről szóló megállapodást a cégbíróság nem vizsgálhatja abból a szempontból, hogy az érvényes-e. A tagváltozást bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perben a bíróság csak olyan körben vizsgálhatja a jogszabálysértést, amelyre a cégbíróság bejegyzési eljárásban gyakorolt törvényességi felügyeleti joga kiterjed. (EBH 2000/222.).
Tagváltozást bejegyző végzés hatályon kívül helyezésére irányuló keresetben nem lehet sikerrel hivatkozni a tagváltozás alapjául szolgáló üzletrész-adásvételi szerződés érvénytelenségére. E kérdést ugyanis a cégbíróság sem vizsgálhatta a változást bejegyzési eljárásban, ezért erre a változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben sincs lehetőség (ÍH 2005/128.).

2.2.10.1. A Ctv. 78. §-a (2) bekezdése alapján indított perek

A Ctv. 78. §-ának (2) bekezdése felhatalmazása alapján előterjesztett keresetek esetében a bejegyzési eljárásban előterjesztett törvényességi felügyeleti kérelmek alapján indult eljárások tárgyát a Ctv. 74. §-ának (1) bekezdése alapján lehet meghatározni, amely rögzíti az eljárásra okot adó körülményeket.
Ezek azonban csak a cégjegyzékbe bejegyzett adatokkal, azok alapjául szolgáló okiratokkal kapcsolatos jogszabálysértések lehetnek; a cég működése felett gyakorolt általános felügyelet és azok az esetek, amikor az eljárás lefolytatását jogszabály teszi kötelezővé, már nem tartoznak ebbe a körbe.
A törvényességi felügyeleti eljárásban vizsgálható jogszabálysértések köréből adódóan ezekben a perekben - értelemszerűen - tágabb a "felülvizsgálat terjedelme", mivel a keresettel támadott végzés részét képező törvényességi felügyeleti kérelmet elutasító rendelkezések indokolása is vizsgálandó a bíróság által, figyelemmel a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátaira is.
A kérelmező által indított perek esetén a bizonyítás lefolytatása körében irányadó a Ctv. 72. § (3) bekezdése, amely rögzíti, hogy az okirati bizonyításon túl az ügyben érintettek személyes meghallgatásának is helye van, ezért álláspontom szerint a tanúbizonyításra vonatkozó Pp. szabályok alkalmazásának a lehetősége is fennáll a kontroll perekben.

2.2.11. A perben hozott érdemi határozat

Amennyiben a peres bíróság azt állapítja meg, hogy a kereset megalapozatlan, mert a cégbíróság bejegyző-, törlő végzése vagy az annak meghozatala alapjául szolgáló iratok nem jogszabálysér-tőek, illetve a cégbíróság a bejegyző végzését a cég kérelmének helyt adva, egyben megalapozottan utasította el az eljárás során előterjesztett törvényességi felügyeleti kérelmet, a bíróság a keresetet elutasítja.
A régi Ctv. 47. §-ában meghatározott, a peres bíróság által alkalmazható jogkövetkezményekhez képest a Ctv. eltérő szerkezetű és korlátozott szabályozást vezetett be a következő alapelvek alapján.
Az ügyek lényegében három nagy csoportra sorolhatók, attól függően, hogy a felperes a keresetben milyen jogszabálysértést jelöl meg.
Ha álláspontja szerint csak a bejegyző végzés jogszabálysértő, továbbá ez a jogszabálysértés csekély jelentőségű, akkor a bíróság ítéletében hatályában fenntartja a sérelmezett határozatot, egyben megállapítja a jogszabálysértés tényét, de további intézkedést nem rendel el. (Ctv. 67. §).
A csekély jelentőségű jogsértések körét a bírósági gyakorlatnak kell meghatároznia.
Ha a bejegyző végzés és/vagy az alapjául szolgáló irat jogszabálysértő a kereset szerint, a bíróságnak elsődlegesen fel kell hívnia az alperest a perben a szükséges intézkedések megtételére.
Ettől függően a végzést hatályában fenntartja, vagy hatályon kívül helyezi a bíróság az ítéletében.
Ugyanis, ha a cég "akaratából" megszűnik a jogsértés, a cégbíróságot is csak akkor kell felhívni, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében járjon el, ha a helyreállított törvényes helyzet cégjegyzéki adatot is érint, illetve további intézkedés megtételére van szükség a cég irányában.
Ha pedig a perben az alperes nem, vagy nem megfelelően szünteti meg a jogszabálysértő állapotot, a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése mellett a cégbíróságot hívja fel a peres bíróság törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására, a szükséges intézkedések megtételére a törvényes állapot helyreállítása érdekében.
Kiemelendő e körben, hogy elkülöníthető cégjegyzéki adatok esetén csak a jogszabálysértő cégjegyzéki adatot helyezheti hatályon kívül a cégbíróság (Ctv. 66. §).
Végül, a Ctv. 68. §-a szabályozza a létesítő okirat, illetve módosítása cégjegyzéki adatot érintő jogszabálysértésére alapított kereseteket.
Ezekben a perekben is az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére kell törekednie a bíróságnak, lényegében a fentebb írtak szerint.
A szabályozás eltérő attól függően, hogy létesítő okirat, vagy annak módosítása a per tárgya.
Lényeges változás ugyanis a régi Ctv.-hez képest, hogy a létesítő okirat ki nem küszöbölhető érvénytelenségének megállapítása esetén csak a Gt. 12. § (4) bekezdésében rögzített okok miatt lehet a cégbejegyző végzést hatályon kívül helyezni [Ctv. 68. § (4) bek.].
Ezekre az esetekre pedig a 3. Cím alatt, önállóan szabályozott döntési jogkör, illetve eljárási rend vonatkozik (ld. 2.1. alatti cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti perek).
Ha a bíróság a létesítő okirat módosításának cégjegyzéki adattal összefüggő érvénytelenségét állapítja meg a perben, ítélete jogerőre emelkedésétől számított, legkésőbb kilencvenedik nappal helyezheti hatályon kívül a változást bejegyző végzést, és ugyanezen időpontig nyilváníthatja hatályossá az okiratmódosítást.
A határozatban ezekben az esetekben fel kell hívni a cégbíróságot, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében, hivatalból "rendezze" a cégjegyzéki adatokat, és ha szükséges, tegye meg a további intézkedéseket [Ctv. 68. § (3) bek.].
A régi Ctv. alapján lefolytatott perekben hozott ítéletekben a bíróságok már jogszabályi előírás nélkül is egy "későbbi" időpontban jelölték meg a hatályossá nyilvánítást, mint a döntés jogerőre emelkedésének a napja, "időt adva" ezzel a cégbírósági eljárás lefolytatására. E körben irányadóan alkalmazta a bíróság az 1999/116. számú Elvi határozatban foglaltakat, amely szerint a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben a gazdasági életben már hosszabb ideje részt vevő, létrejött cég sorsáról kell dönteni. Nem sért jogszabályt ezért a bíróság, ha a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése esetén az okiratot a határozathozatalt követő későbbi időpontig nyilvánítja hatályossá, a cégjegyzék közhitelességének alapelvére is figyelemmel.

2.2.12. A peres bíróság és a cégbíróság kapcsolata

A Ctv. 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja előírja, hogy a jogerős bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perindítást és a per befejezését a cégjegyzék tartalmazza. A (3) bekezdés rendelkezik arról, hogy a cégbíróság a perben eljáró bíróság értesítése alapján jegyzi be ezeket az adatokat azzal, hogy a cég cégkivonatában erre a perre vonatkozó adat is csak akkor tüntethető fel, ha a per jogerősen még nem fejeződött be.
A cégbíróság a régi Ctv. 52. §-ának (2) bekezdése előírásai alapján a peres bíróság értesítése alapján folytatta le törvényességi felügyeleti eljárását, az ítéletek végrehajtása érdekében.
A Ctv. 76. § (1) bekezdés b) pontja alapján változatlanul hivatalból jár el a cégbíróság, ha az eljárást a peres bíróság kezdeményezi.
Ezekből az előírásokból következik, hogy a peres bíróságnak a perindítás tényéről értesítenie kell a cégbíróságot, hogy a közhiteles cégnyilvántartás adatai tájékoztatást tudjanak nyújtani arról, hogy a társasággal szemben a Ctv. 65. §-ának (1) bekezdése, illetve 78. §-ának (2) bekezdése alapján peres eljárás indul.
Az eljárás befejezését, a jogerős ítélet dátumát hivatalból rögzíti a cégbíróság, továbbá annak rendelkező részében foglaltak szerint intézkedik a cégjegyzék közhiteles adatainak helyreállításáról.
Amennyiben az ítélet rendelkező része a jogszabálysértés megállapítása mellett a bejegyző végzést hatályában fenntartott azzal, hogy a szükséges intézkedéseket, a határozat "végrehajtását" a cégbíróság hatáskörébe utalta, a cégbíróságnak a Ctv. 81. §-ának (1) bekezdése rendelkezései szerinti intézkedések alkalmazásával kell a törvényes működés helyreállításáról gondoskodnia. Amennyiben a társaság a határozatban foglalt jogsértés kiküszöbölését ezen intézkedés(ek) ellenére sem teszi meg, a cégbíróság végső soron a céget megszűntnek nyilváníthatja.
Fontos új szabályt rögzít a Ctv. 68. § (4) bekezdése, amely szerint csak a létesítő okirat Gt. 12. § (4) bekezdésében foglalt érvénytelenség megállapítása esetén van helye a cég megszüntetésének.
Egy, a régi Ctv. alapján indult perben, a Ctv. rendelkezései alkalmazása körében is irányadóan rögzítette a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a bejegyző (változásbejegyző) végzést hatályon kívül helyező ítélet végrehajtását a cégbíróság az ítélet kézhezvételét követően, hivatalból lefolytatott törvényességi felügyeleti eljárás keretében kényszeríti ki és ellenőrzi. A törvényes működés helyreállítási módjának kidolgozása az ítéletben foglaltak figyelembevételével, az ítélettel érintett személyek feladata (ÍH 2005/79.).
A kontroll perekben hozott ítéletek végrehajtására tehát mindig törvényességi felügyeleti eljárásban kerül sor, végrehajtási eljárásnak nincs helye (EBH 2002/783.).

2.3. Társasági határozatok felülvizsgálata

A Gt. 45. §-ának (1) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a társaság bármely tagja (részvényese) keresettel kérje a bíróságtól a társaság szervei által hozott jogsértő határozatának felülvizsgálatát. A Gt. szerint e perlési lehetőség lényegét tekintve kisebbségvédelmi eszköz, azonban nem alkalmas a határozathozatal során leszavazott kisebbségi tulajdonos(ok) bármilyen gazdasági, vagy más különös méltánylást érdemlő érdekeinek védelmére. (Ezt hangsúlyozta egy döntésében a Debreceni Ítélőtábla 3.Gf.30.674/2005/5. sz. döntése is.) Társasági határozat felülvizsgálatára csak jogszabálysértés, illetve a létesítő okiratot sértő határozat hozatala esetén van törvényes lehetőség.

2.3.1. Felülvizsgálati keresettel támadható határozatok

Társasági határozat felülvizsgálatát csak a társaság szervei által hozott határozat ellen lehet kérni. A Fővárosi Ítélőtábla 16. Gf. 40.007/2005/6. számú határozata ugyanakkor azt is kimondta, hogy a taggyűlési határozathozatal rendjére, a tagsági jogok (tagi részjogosítványok) gyakorlására vonatkozó jogszabályi rendelkezések a taggyűlés tartása nélküli határozathozatalra nézve is irányadóak. E gondolatmenetet követve kiemelést érdemel, hogy a legfőbb szerv határozatának felülvizsgálata adott tényállás esetén egyaránt kérhető, akár "rendes" ülésen, akár taggyűlés tartása nélkül, írásban történt a határozathozatal, akár konferencia-taggyűlésen (közgyűlésen, legfőbb szervi ülésen) született meg a keresettel támadott döntés. A Gt. 45. § (1)-(2) bekezdése értelmében a társaság legfőbb szerve által hozott határozat felülvizsgálatát bármely tag (részvényes), illetve a társaság vezető tisztségviselője, felügyelőbizottságának tagja is kezdeményezheti. A társaság más szerveinek határozata megtámadását a hivatkozott jogszabályhely csak a tagok (részvényesek) számára engedélyezi. Erre utal a törvény indoklása is, amely kimondja, hogy "a tagok a társaság bármely szervének döntéseit (pl. részvényesek az rt. igazgatóságának egyes határozatait) bíróság előtt megtámadhatják." A társaság szervei által hozott határozat felülvizsgálati keresettel való megtámadásának lehetősége mindig a határozat konkrét tartalmától és meghozatalának körülményeitől függ, lényeges követelmény azonban, hogy csak a társaság szervének határozata, és nem annak valamely egyéb nyilatkozata miatt kérhető a jogvédelem.
A Heves Megyei Bíróság Gf. 10-01-040005/5. számú döntésében például kimondta, hogy a bt. olyan személyegyesítő társaság, amely a tagoktól elkülönülő szervezettel nem rendelkezik. A bt. képviselőjének a vagyoni betét szolgáltatására felhívó, és a tagsági viszony megszűnését kilátásba helyező nyilatkozata nem minősül olyan társasági határozatnak, amely felülvizsgálati keresettel volna támadható. Az ilyen egyoldalú címzett jognyilatkozat a Pp. 123. § szerinti jognyilatkozat jogszabályba ütközésének megállapítását célzó kereset tárgya lehet. (Társasági jog Online, HVG-ORAC.) (Noha a döntés első megállapításával vitába szállnék, azaz a bt. esetén is van legfőbb szerv, - bár az a tagok összessége - amelynek döntése felülvizsgálati perrel támadható, és a társaság szervének tekinthető az üzletvezetésre és képviseletre feljogosított tag is, nem kétséges, hogy a fenti képviselői jognyilatkozat felülvizsgálati kereset előterjesztését nem alapozza meg.)
A társasági határozat csak akkor támadható eredményesen felülvizsgálati keresettel, ha megállapítható, hogy az jogszabálysértő, vagy sérti a cég létesítő okiratának valamely rendelkezését. Így rendelkezik a Gt. 47. §-ának (1) bekezdése, s ezt mondta ki számos jogerős bírósági döntés (például a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bírósóg 1.Gf. 15-01-040141/7. számú határozata).
Felülvizsgálati per tehát csak a Gt.-be, más jogszabályba, vagy a létesítő okiratba ütköző társasági határozat ellen indítható.
Ugyanakkor megállapítható az is, hogy a társasági határozatba foglalt polgári jogi jogügyletre, elszámolásra a társasági határozatok felülvizsgálata iránti perre vonatkozó rendelkezések nem irányadóak, az ilyen polgári jogi jogügyletet a polgári jog szabályai szerint kell megítélni. [Legfelsőbb Bíróság Gf. VII. 30.006/1999/4.]
Ha a társasági határozat jogszabályt vagy a létesítő okiratot nem sérti, csak a társaság egy korábbi diszkrecionális jogkörben meghozott döntésével ellentétes, a Gt. 45. § szerinti keresetindításnak nincs helye. [Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 21019/1991/3. sz. döntés.]
Egyetértünk ugyanakkor dr. Wellmann Györgynek a "Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata" című könyvének (CO-NEX-TRAINING Bt.. 1993.) 86-87. oldalán kifejtett azon álláspontjával, hogy az olyan súlyos formai fogyatékosságban szenvedő határozat elleni keresetindítást is meg kell engedni, amely hiányosság folytán az már nem létezőnek lenne tekinthető. Ugyancsak osztjuk azt a nézetet, hogy a meghozni elmulasztott (ámbár adott esetben kötelezően meghozandó) döntés miatt felülvizsgálati per nem indítható. Ilyenkor ugyanis nincs olyan határozat, amelynek hatályon kívül helyezését lehetne kérni, noha annak elmaradása megfelelő tényállás esetén törvénysértést, jogszabálysértést, illetve a létesítő okirat sérelmét eredményezheti. A sérelem orvoslása azonban ilyen esetben nem felülvizsgálati perben, hanem törvényességi felügyeleti eljárásban keresendő.

2.3.2. Perindításra jogosultak

Felülvizsgálati pert - mint azt a 2.3.1. pontban láttuk - bármely társasági határozat vonatkozásában a társaság tagjai, részvényesei indíthatnak, érdekeltségüket valószínűsíteni sem kell. A keresetindítási jogot kellőképpen megalapozza, hogy a társaság tulajdonosi körébe tartoznak, ezen túlmenően azt kell bizonyítani, hogy a támadott határozat jogsértő. A kereset alapja tehát a felperes álláspontja szerinti jogsértő (létesítő okiratot sértő), társaság szerve által hozott határozat, és nem kritériuma az eljárásnak a tag személyes érintettsége. A tagnak ezt a jogát a közös tulajdonú üzletrész hányadtulajdonosai értelemszerűen külön-külön nem, csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják a Gt. 122. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel. Ugyanez érvényes a közös tulajdonú részvény résztulajdonosaira is a Gt. 212. § (5) bekezdése értelmében.
A társaság legfőbb szerve (és csak a legfőbb szerv által hozott!) határozatát a tagon (részvényesen) kívül a felügyelőbizottság valamelyik tagja (vagy akár mind együtt), illetve a társaság bármely vezető tisztségviselője is támadhatja keresettel. A vezető tisztségviselő és a felügyelőbizottsági tag tehát a Gt. 45. § (2) bekezdése értelmében a legfőbb szerven kívüli más társasági szerv határozatát nem támadhatja, még a saját testülete által hozott döntést sem. Ennek nyilván az a magyarázata, hogy a nézeteltérésbe kerülő tisztségviselők közötti viták eldöntésére a legfőbb szerv hivatott. A tulajdonosok által így meghozott döntés ellen azután már nem csak a tagok (részvényesek), hanem a felügyelőbizottsági tagok, illetve a vezető tisztségviselők is felléphetnek a perbíróság előtt.
A Gt. 45. § (4) bekezdése értelmében a keresetindítás joga érvényesen nem zárható ki, de nem illeti meg azt a személyt, aki - a tévedés, a megtévesztés és a jogellenes fenyegetés eseteit kivéve - a határozat meghozatalához szavazatával hozzájárult. Ezt mondta ki a Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.30.063/2001/3. számú döntése is, amely hangsúlyozta, hogy a határozat meghozatalához szavazatával hozzájáruló felperest nem illeti meg a Gt. 45. § szerinti keresetindítási jog, tekintve, hogy nem tudta bizonyítani, hogy a szavazáskor tévedésben volt, illetve, hogy megtévesztették, s nem igazolta azt sem, hogy munkakörében eljáró jogi szakértőtől kapott volna a jogszabály tartalmára nézve nyilvánvalóan téves tájékoztatást.
A bírói gyakorlat elfogadja a volt tag (részvényes), illetve a volt fb.-tag, vezető tisztségviselő perindítási jogát is. Erre az álláspontra helyezkedett (még a régi Gt. alapján, de ma is érvényesen) a Legfelsőbb Bíróság Pf.III.21.019/1991/3. számú döntésében: "Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság a felperes aktorátusának kérdésében. Bár a Gt. 276. §-ának (1) bekezdése szerint a közgyűlés jogsértő határozatának bírósági felülvizsgálatát csak a részvényesek, valamint az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjai kérhetik. E rendelkezés merev alkalmazása az adott helyzetben azt jelentené, hogy az igazgatóság azon tagjai, akiknek a megbízatása megszűnt, el lennének zárva a személyüket érintő jogsértő határozatok megtámadásától. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a felperes csak a határozat meghozatalakor került abba a helyzetbe, hogy a tiszteletdíj iránti igényét érvényesíteni tudja. Ezért e határozat bírósági felülvizsgálatát jogsértés címén annak ellenére jogosult kérni, hogy már nem tagja az igazgatóságnak."
A társaság volt tagjának perindítási lehetőségét elismerte a Fővárosi Bíróság 3.Gf.75.740/1997/3. számú, és (szövetkezet volt tagja tekintetében) az 57.Pf.24.471/1997/2. számú határozata is. E döntésekkel messzemenően egyetérthetünk, azonban az ilyen kívülálló perlési jogának elismeréséhez elengedhetetlennek tartjuk az érdekeltség fennálltának valószínűsítését.
A Legfelsőbb Bíróság Gfv.VII.30.387/2001/4. számú határozata a 2006. évi Gt. szabályainak is megfelelően mondta ki az alábbiakat:
"Úgy az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) mint az 1997. évi CXLIV. tv. (új Gt.) a társasági határozatok bírósági felülvizsgálata kezdeményezésének jogosultságát meghatározott személyi körre korlátozza. Mindkét törvény azonos módon kereshetőségi jogot biztosít a társaság tagjának a legfőbb szerv határozatával szemben ... A tagi minőséget, a tagsági jogviszony fennálltát ... a felülvizsgálni kért, támadott határozat meghozatalának időpontjában fennállott joghatályos adatok szerint kell megítélni. Az adott jogvitában helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a keresettel támadott határozatok meghozatalának időpontjában a felperes nem volt az alperes tagjának tekinthető. A cégbíróság a felperes tagsági viszonyának bejegyzésére irányuló kérelmét jogerősen elutasította. Kétségtelen tény, hogy határozatában a cégbíróság törvényességi felügyeleti intézkedésként új igazgatósági határozat hozatalát is előírta. A cégbírósági eljárás azonban ezzel lezárult. Az eljárás során pedig nem merült fel arra nézve adat, hogy időközben - az igazgató tanács által esetlegesen meghozott újabb határozat alapján - újabb változásbejegyzési eljárás indult volna"
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.076/2006/5. számú döntése azt hangsúlyozta, hogy a társasági határozat felülvizsgálata iránti perindítási jogosultság a tagsági jogviszonyon alapuló alanyi tagsági jogosultság, az a tagot abban az esetben is megilleti, ha tagsági jogai gyakorlását a társaság által vele szemben indított kizárási perben a bíróság felfüggesztette.
Említést érdemel, hogy a Pp. 9. § (1) bekezdésének második fordulata értelmében társasági határozat felülvizsgálata iránt az ügyész keresetindításra nem jogosult. A Gt. 45. § (1)-(2) bekezdése ugyanis konkrétan meghatározza azon személyek körét, akik ilyen kereset benyújtására jogosultak, ezek között viszont az ügyész nem szerepel. A Pp. 9. § (1) bekezdése értelmében nem indíthat az ügyész keresetet olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban meghatározott személy vagy szervezet érvényesíthet, a Gt. 45. § pedig az ügyészi keresetindításra e perfajtánál nem ad felhatalmazást.

2.3.3. A per alperese

A társasági határozat felülvizsgálata iránti keresetet a társaság ellen kell megindítani, akkor is, ha a támadott határozatot nem a legfőbb szerv, hanem a társaság valamely másik szerve hozta. A társaság szervei ugyanis önálló jogalanyisággal (s így perképességgel) nem rendelkeznek, az általuk meghozott döntések a cég akaratát közvetítik, cselekményeik a társaságot jogosítják illetve kötelezik a jogkövetkezmények viselésére. A Gt. 45. §-ának (3) bekezdése erre figyelemmel mondja ki, hogy a keresetet a társaság ellen kell megindítani, azaz az ilyen per alperese mindig maga a társaság, azonban annak nincs akadálya, hogy - megfelelő tényállás esetén - a tagjai beavatkozóként a perben részt vegyenek.

2.3.3.1. Az alperes perbeli képviselete

A társaság tagja (részvényese) által indított perben a társaságot értelemszerűen a Gt. által az adott cégformára előírt törvényes (szervezeti) képviselők (vezető tisztségviselők) jogosultak képviselni, illetve az általuk meghatalmazott személyek járhatnak el képviselőként.
A Gt. 46. §-ának (1) bekezdése ezen túlmenően szabályozza azt az esetkört is, amikor a vezető tisztségviselő (vagy tisztségviselők) felperesi pozícióban lévén, az érdekellentét folytán nem jogosultak az alperesi társaság képviseletében való eljárásra. Ilyenkor a felügyelőbizottság által kijelölt FB-tag, ha pedig ilyen nincsen (akár mert valamennyien perben állnak, akár azért, mert a társaságnak nincs felügyelőbizottsága), a társaság képviseletére ügygondnokot kell kirendelni. (Ennek elmaradása lényeges eljárási szabálysértésnek minősül!)
A Fővárosi Ítélőtábla 16.GF.40.156/2005/3. számú határozatában például az alábbiakat mondta ki: "Az ügyvezető által indított társasági határozat felülvizsgálata iránti perben a felperesi ügyvezető az alperesi társaságot nem képviselheti, képviseleti (cégjegyzési) joga hiányában az alperesnek címzett, de felperes által átvett idéző végzés nem minősül joghatályosnak, alperes szabályszerűen megidézettnek nem tekinthető."

2.3.4. Az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság, a lerovandó kereseti illeték

A bírósági határozatok felülvizsgálata iránt indított perek hatásköri szabályai az elmúlt évtizedben igen sokat változtak. A Pp. 1993. december 3-ig hatályos 23. § (1) bek. f) pontja megyei elsőfokú hatáskörbe utalta e peres eljárásokat, majd az 1992 . évi LXVIII. törvénnyel bekövetkezett Pp. - módosítás elsőfokon helyi bíróság elé utalta elbírálásukat. A táblák felállításával kapcsolatos Pp. - módosítások folytán a 2003. január 1. napjától hatályos Pp. 23. § (1) bek. e) pontja értelmében a társasági határozatok felülvizsgálata iránt indított perek ismét megyei első fokra tartoznak. (Lásd a 2.7.1.4.3. pontban a hatásköri változások tárgyában kifejtetteket, a pertárgy értéke tekintetében pedig a 2.4.7. pontot.)
Az eljárásra az általános illetékességi szabály [Pp. 30. § (1) bek.] értelmében az alperesi társaság székhelye szerinti megyei bíróság illetékes.
Az ilyen keresetek eljárási illetékét a 2.1.11.1.2. pontban írtak szerint kell leróni.

2.3.5. A perlési határidő

2.3.5.1. Szubjektív és objektív határidő

A Gt. 45. §-ának (3) bekezdése a keresetindításra egy szubjektív és egy objektív időhatárt állít fel, amikor kimondja, hogy a pert a határozatról való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül kell megindítani, de a határozat meghozatalától számított kilencven napos jogvesztő határidő elteltével erre akkor sincs mód, ha a jogosulttal a határozatot nem közölték, illetve arról nem szerzett tudomást.
E megszorításnak az az oka, hogy a társasági jogviszonyok körében a forgalombiztonsági érdek minden más igényt megelőz. Nem tarthatók hosszabb ideig bizonytalanságban az érintettek arra nézve, hogy egy társasági határozat érvényes és ahhoz joghatások fűződhetnek, vagy sem. A Gt. szigorú, és gyakran igazságtalannak tűnő szabályozása arra sarkallja a perindításra jogosultakat, hogy a lehető leggyorsabban érvényesítsék igényeiket, és mindent kövessenek el annak érdekében, hogy vállalkozásuk történéseiről naprakész információik legyenek. Aki ezt elmulasztja, a jogalkotó megítélése szerint már nem is "érdemes" arra, hogy a jogsértő határozat hatályon kívül helyezését igényelhesse a bíróságtól.
A perlési határidő kezdetének számítása attól függ, hogy a perlésre jogosult a határozatról tudomással bírt-e, vagy sem. A határozathozatalnál jelen volt tag perlési határideje a taggyűlés napjával kezdődik (ekkor szerzett ugyanis arról tudomást), függetlenül attól, hogy azt esetleg később írásban is közölték vele. [Tolna Megyei Bíróság Cg. 17-09-001647/23. - CDT. XVII.9.]
Ha a tag a határozathozatalnál nem volt jelen, de a határozatról értesítették, perlési ideje ezzel nyílik meg. Ha azonban a határozathozatalról nem szerzett tudomást, a határozat meghozatalától számított kilencven nap elteltével a határozat felülvizsgálata iránti keresetet többé nem terjeszthet elő, (megfelelő tényállás esetén azonban kártérítési keresetet minden további nélkül indíthat.)

2.3.5.2. A keresetindítási határidő anyagi jogi jellege

A keresetindításnak az előző pontban ismertetett kilencven napos objektív határideje anyagi jogi szabályban, a Gt.-ben nyert megfogalmazást, ráadásul azzal, hogy az jogvesztő jellegű.
A Legfelsőbb Bíróság számos határozatában kimondta (s erre nézve a bírói gyakorlat is egységes), hogy a társasági határozat felülvizsgálatára engedett határidő anyagi jogi határidő. E tekintetben tehát a Pp. 105. §-ának (4) bekezdésében írtak nem alkalmazhatóak, tekintve, hogy az igazolás perjogi jogintézmény, amely eljárási cselekmények elmulasztásával kapcsolatos joghátrányok kiküszöbölésére szolgál. Igazolásnak tehát a perlési határidő elmulasztása miatt nincs helye.
A keresetindításra engedett határidő megtartásának vizsgálatára minden más körülményt megelőzően kell figyelmet fordítania a bíróságnak. (Legfelsőbb Bíróság Gfv. VII.32.954/1999. - BH 2001/186.)
A CDT. I. 23. jogeseteként közzétett, Fővárosi Bíróság által 57.Pf.26.216/1995/3. szám alatt meghozott döntés is azt mondja ki, hogy az elkésett felülvizsgálati keresetlevelet az elsőfokú bíróságnak a Pp. 130. § (1) bek. h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania, illetőleg a per későbbi szakaszában a Pp. 157. § a) pontja szerint permegszüntetésről kellett volna rendelkeznie. [Tekintettel arra, hogy a Pp. 212. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben - ideértve a per megszüntetését is - végzéssel határoz, a permegszüntetés ezesetben is végzéssel történik.] (Lásd a Legfelsőbb Bíróság BH 2001/186. számú jogesetként közzétett Gfv.VII.32954/1999. számú döntését is.)
Megjegyzendő, hogy a Pp. 158. § (1) bek. értelmében a bíróságnak az elkésettséget az eljárás bármely szakaszában hivatalból észlelnie kell, és a pert erre figyelemmel meg kell szüntetnie.
A perindítási határidő számításánál a Gt. 9. § (2) bekezdésének utaló szabálya szerint a Ptk. - közelebbről a Ptké. 3. §-ának - szabályait kell szem előtt tartani. A napokban megállapított határidőbe ezért a kezdő napot nem kell beleszámítani, s ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le. A határidő elmulasztásának jogkövetkezményei csak a határidő utolsó napjának elteltével állnak be. A Pf. VI.22.941/1993. (BH 1996/21.) számú Legfelsőbb Bíróság által hozott döntés szerint az anyagi jogi határidő a határidő utolsó napján minden körülmények között lejár. A határidő lejártának szempontjából tehát a postára adás időpontja nem értékelhető, hanem a keresetlevél bírósághoz való érkezése időpontját kell figyelembe venni.
Egy konkrét esetben (CDT I.88.) a felperes, mint az alperesi társaság egyik részvényese az 1999. június 25. napján megtartott folytatólagos taggyűlés 6. napirendi pontban "Egyebek" címszóval meghozott határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Keresetét 1999. július 23. napján, pénteki napon 15 óra 34 perckor faxon küldte meg a Pesti Központi Kerületi Bíróság 275 1895 faxszámára, melyet a készülék július 27. napján érkeztetett. Néhány perccel később a felperes keresetét a Fővárosi Bíróság részére is megküldte faxon. A faxon előterjesztett keresetlevél az elsőfokú bírósághoz 1999. július 27. napján érkezett.
Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján, idézés kibocsátása nélkül elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy mivel a felperes a közgyűlésen részt vett - ahol egyébként az alapító okiratot az új Gt.-nek megfelelően módosították - vele szemben az 1997. évi CXLIV. tv. 47. § (3) bekezdésében írt 30 napos perindítási határidő a kereset előterjesztésekor lejárt, tekintettel arra, hogy az anyagi jogi határidők számítására a Pp. 105. § (4) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatóak. Hivatkozott arra is, hogy a faxon benyújtott keresetlevél nem felel meg a Pp. 93. §-ában foglaltaknak, másrészt az egyébként szabályszerűen benyújtott keresetlevél is az adott bírósághoz érkezés időpontjában már elkésett.
A másodfokú bíróság a felperesi fellebbezést alaptalannak találta.
Döntésében egyebek közt kifejtette, hogy a Pp. 93. § (2) bekezdése alapján a beadványokat a perbíróságnál kell benyújtani, mely szabály a keresetlevél előterjesztésére is vonatkozik. Ebből, valamint a Pp. 121. § (1) bekezdésében foglaltakból egyértelműen következik, hogy a keresetlevelet az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnál kell benyújtani ahhoz, hogy a keresetindítás hatályai beálljanak, kivéve, ha áttételre kerül sor, melynek alapján a keresetlevél benyújtásának időpontjaként az áttételt elrendelő bírósághoz érkezést kell tekinteni ügyviteli szempontból, de ez nem érinti az anyagi jogszabály rendelkezéseit.
Bár a Fővárosi Bíróságnak címzett és oda is faxon megküldött beadvány érkezésének időpontja a rendelkezésre álló iratokból nem állapítható meg, azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint ez esetben sem alkalmazható a Pp. 129. § (3) bekezdése, ugyanis a felperes beadványában a bíróság hatáskörét a Pp. 22. § (1) bekezdésére, az illetékességet pedig a Pp. 30. § (1) bekezdésére alapította, melyből nyilvánvalóan következett, hogy beadványát a megjelölt címzés ellenére nem a Fővárosi Bírósághoz intézte.
Ebből következően a más bírósághoz "postázott", de a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak címzett keresetlevél benyújtásának időpontja 1999. július 27. napja, így a kereset elkésett. (Fővárosi Bíróság 2.Gf. 75.248/2000/2.)
A keresetlevél benyújtásának határidejével foglalkozik a Zala Megyei Bíróság 1.Gf.20-99-040117/3. (CDT XX.16. - KJK) számú döntésére is. Ebben a bíróság kimondja, hogy nem tekinthető elkésettnek az olyan társasági határozat felülvizsgálatára irányuló kereset, amelyet a törvényességi felügyeleti ügyre hatáskörrel rendelkező megyei bírósághoz még időben nyújtottak be, s csak a helyi bírósághoz történt áttétel folytán érkezik 30 napon túl az eljárásra (a 2002. december 31-ig) hatáskörrel rendelkező helyi bírósághoz.
A Legfelsőbb Bíróság 4/2003. Polgári jogegységi határozata a keresetlevél benyújtására megállapított határidők számításával, jogi jellegével kapcsolatos előírásokat értelmezte. Kimondta a következőket:
"A keresetlevél benyújtására a jogszabályban megállapított határidő számítására - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 105. § (4) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók.
A keresetlevél késedelmes benyújtása esetén, ha a keresetlevél előterjesztésére megállapított határidő - jogszabály kifejezett rendelkezése folytán - jogvesztő, vagy a mulasztás kimentésére előírt igazolással (Pp. 107-110. §) a fél nem él, illetőleg az alaptalan, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül hivatalból el kell utasítani [Pp. 130. § (1) bekezdés h) pont], ennek elmaradása esetén a pert meg kell szüntetni [Pp. 157. § a) pont].
Ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre, és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást, a mulasztás jogkövetkezményéről az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni.
A kifejtettek irányadóak a bírósági nemperes eljárás megindítására előterjesztett kérelemre is."
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.121/2004/2. számú határozata - erre figyelemmel is - azt állapította meg, hogy a társasági határozat felülvizsgálata iránti igényérvényesítésre nyitva álló 30 napos határidő elévülési jellegű, e határidő elmulasztásának jogkövetkezménye hivatalból nem vonható le. A Fővárosi Ítélőtábla 10. Gf.40.252/2004/2. számú döntése pedig megállapítja, hogy az anyagi jogszabály által meghatározott keresetindításra nyitva álló határidő esetén a határidő elmulasztásához fűződő jogkövetkezmények igazolással csakis abban az esetben menthetőek ki, ha az adott jogszabály a határidőhöz a jogvesztés következményét nem fűzi. A társasági határozat megtámadására rendelkezésre álló 30 napos határidő azonban nem ilyen, az elévülési jellegű, csak a 90 napos objektív határidő jogvesztő.
A Gt. 45. § (3) bekezdése szerinti keresetindítási határidő jogvesztő jellege azzal jár, hogy a határozat felülvizsgálata e határidőn túl a bíróságtól többé nem kérhető, a késedelem semmiféle okkal sem menthető ki.

2.3.6. A perindítás halasztó hatályának hiánya

A Gt. 45. §-ának (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a keresetindításnak a keresettel támadott határozat végrehajtására nézve halasztó hatálya nincsen, de a bíróság a határozat végrehajtását felfüggesztheti. E végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
A határozat végrehajtásának felfüggesztésére nézve a Baranya megyei Bíróság 5.Gf.40.160/1999/3. számú döntésében (CDT II.5.) úgy látta, hogy ha a határozatokat már több, mint másfél éve hozták, s noha ezekkel kapcsolatban számos per van folyamatban, de eddig a felfüggesztésre nem került sor, a vonatkozó bejegyzési kérelmeket a cégbíróság a cégjegyzéken átvezette és a határozatok végrehajtása gyakorlatilag megtörtént, a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem nem teljesíthető. A Fővárosi Ítélőtábla 10. Cgf.44.871/2004/3. számú határozatában szintén azt hangsúlyozta adott ügyben, hogy a taggyűlési határozat végrehajtásának felfüggesztése hiányában a kapcsolódó változásbejegyzési eljárás felfüggesztése megalapozatlan.
A CDT XI.11. jogesetként közzétett, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság által hozott 1.G.16-96-000010/11. számú határozatból megállapítható, hogy ha a perbíróság a társasági határozat végrehajtását felfüggeszti, az azzal összefüggő változásbejegyzési kérelem teljesítése helyett a cégbíróság a bejegyzési eljárást felfüggeszti.
A Legfelsőbb Bíróság Cgf.VII.30.910/1998. (KGD 1999/161.) számú döntésében kifejti ugyanakkor, hogy a társaság által hozott határozatot a társaság működésére nézve mindaddig irányadónak kell tekinteni, amíg végrehajtását a perbíróság fel nem függeszti. Amíg ez meg nem történik, a peres eljárás nem tekinthető a Pp. 152. § (2) bekezdése szerinti olyan előzetes eljárásnak, amely alapul szolgálhatna a cégbejegyzési eljárás felfüggesztéséhez.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgf.43.945/2004/2. számú végzésében szintén azt mondta ki, hogy a legfőbb szerv határozata a társaság működését mindaddig meghatározza, amíg annak végrehajtását a határozat felülvizsgálata iránt indított perben a bíróság fel nem függeszti, illetve amíg jogerős ítélettel a határozatot hatályon kívül nem helyezi.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.384/2004/3. számú végzése a perrel támadott társasági határozat végrehajtása felfüggesztésének szempontjait vizsgálta. Kimondta a következőket: ... "Az idézett rendelkezésből az következik, a felülvizsgálni kért határozat végrehajtásának felfüggesztését a Gt. a bíróság mérlegelési jogkörébe utalja, csupán lehetőségként szabályozza. Ugyanakkor nem ad további eligazítást az alkalmazhatóság körében, a felfüggesztés feltételeire nézve nem tartalmaz kifejezett rendelkezést. Ebből következően a bíróságnak az eset összes körülményeinek figyelembevételével kell döntenie a felfüggesztésről. Ennek során nem hagyható figyelmen kívül a jogintézmény célja, preventív jellege. Így, ilyen intézkedés akkor lehet indokolt, ha a felfüggesztés elmaradása olyan visszafordíthatatlan - meg nem történtté tehető - jogkövetkezményekkel járna, amely a felperest - annak jogviszonyait - jelentős módon hátrányosan érintené. E körben pedig döntő súlya lehet a támadott határozat tartalmának, s a keresetben állított jogsértés jellegének is."
A Gt. 45. § (5) bekezdése értelmében a határozat végrehajtásának felfüggesztését elrendelő határozat elleni fellebbezést a Gt. kizárja.
Kérdés, hogy a végrehajtás felfüggesztésének elrendelése iránt előterjesztett kérelmet elutasító végzés ellen van-e külön jogorvoslat?
Véleményem szerint a jogorvoslati jogot kizáró törvényi rendelkezést kiterjesztően nem lehet értelmezni, a kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezési jogot kell engedni. A határozat végrehajtásának felfüggesztése tárgyában hozott bírói döntés olyan súlyos következményekkel jár, olyan komoly hatást gyakorol az esetek legnagyobb részében a felek viszonyaira, hogy a jogorvoslat e döntésekre nézve feltétlenül megengedendő.
Megjegyzendő, hogy a 2006. évi Gt. 45. § (5) bekezdése az 1997. évi Gt. azonos tárgyú normaszövegét [47. § (5) bek.] kiegészítette azzal, hogy a bíróság az általa elrendelt, határozat végrehajtásának felfüggesztését kimondó határozatához nincs kötve, azt a per folyamán, - ha ennek szükségét látja -, bármikor megváltoztathatja.

2.3.7. Bizonyítási eljárás, kapcsolat a cégbírósággal

2.3.7.1. Bizonyítási eljárás

A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A társasági határozat felülvizsgálata iránt indított perben sincsenek az általánostól eltérő bizonyítási szabályok.
A felperes érdekében az áll, hogy a perbíróság az általa támadott társasági határozatot helyezze hatályon kívül, ezért neki azt kell bizonyítania, hogy a határozat törvénysértő (jogszabálysértő), illetve a létesítő okiratba ütközik.
Alperest terheli ezzel szemben annak bizonyítása, hogy a társasági határozat meghozatalára a Gt., illetve a vonatkozó jogszabályok valamint a létesítő okirat kötelező előírásainak megfelelően került sor, azaz alperes "dolga" a határozat szabályszerűségének igazolása. (Az alperest terhelő fenti bizonyítási kötelezettségről szól például a Legfelsőbb Bíróság Gfv.II.31.246/2001/6. számú ítélete.)

2.3.7.2. A perbíróság és a cégbíróság kapcsolata

A 2.3.6. pontban kifejtettekből is kitűnik, hogy adott esetben igen fontos, hogy a keresetindításról, a peres eljárás eredményéről, és különösen a határozat végrehajtásának felfüggesztéséről a perbíróság a társaság cégjegyzékét vezető cégbíróságot haladéktalanul értesítse. Erre természetesen csak olyankor van szükség, ha a felperes által támadott társasági határozat tartalmát tekintve olyan, hogy az cégjegyzéki adatot érint, illetve azzal összefüggésben a társaságnak változásbejegyeztetési kötelezettsége van.
A Ctv. a perindítással kapcsolatos adatok cégjegyzéki feltüntetését korábban nem írta elő.
A Ctv. 26. § (1) bekezdése h) pontjának 2006. július 1-jétől hatálybalépett szabálya ma már előírja, hogy a cégbíróság a perben eljáró bíróság értesítése alapján hivatalból jegyzi be a cégjegyzékbe a cégformákra irányadó törvényekben szabályozott, a cég által hozott határozatok bírósági felülvizsgálata iránti perindítást és a per befejezését. [Ctv. 26. § (1) bek. h) pontja és (3) bek.]
A magam részéről a cégbíróság értesítését akkor tartom különösen fontosnak, ha a perbíróság a cégjegyzéket érintő határozat végrehajtását felfüggeszti. A Legfelsőbb Bíróságnak a 2.3.6. pontban ismertetett Cgf.VII.30.910/1998. számú határozatában közöltek szerint ugyanis ilyenkor (és csakis ilyenkor) a cégbíróságnak a perbíróság döntését szem előtt tartva kell határoznia, felfüggesztve a perrel támadott határozat tárgyában indított változásbejegyzési eljárást.
A téma kapcsán említést érdemelnek a alábbi határozatok is:
A Győri Ítélőtábla Cgf. IV. 25.600/2500/2. számú végzése kimondta, hogy a bejegyzési, változásbejegyzési eljárásban körültekintően kell vizsgálni az eljárás felfüggesztésének feltételeit és - figyelemmel az cégeljárás céljaira - csak kellően alapos indokból lehet megszakítani az eljárást. Az esetlegesen utóbb törvénysértővé vált cégjegyzéki adatok törvényességi felügyeleti eljárásban kiigazíthatóak.
Egy másik döntésben azt hangsúlyozta, hogy a változásbejegyzési eljárás felfüggesztése indokolt, ha a társasági határozat felülvizsgálata iránti perben a bíróság a bejegyzés alapjául szolgáló határozat végrehajtását felfüggesztette. [Győri Ítélőtábla Cgf. IV.25.011/2006/2.]
A Fővárosi Ítélőtábla 14. Cgf.44.815/2004/4. számú döntése szerint a társasági határozat felülvizsgálata iránt indított pernek nincs halasztó hatálya az ugyanezen határozattal kapcsolatos változásbejegyzési eljárásra. Erre csak az ad alapot, ha a bíróság a határozatok végrehajtását felfüggesztette.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.41.452/2003/3. számú határozata leszögezte: A gazdasági társaság legfőbb szervének határozatát a társaság tagjaira nézve kötelezőnek, a cég működésére nézve irányadónak kell tekinteni mindaddig, amíg a perbíróság a határozat végrehajtását fel nem függesztette, vagy a határozatot hatályon kívül nem helyezte, illetve amíg a taggyűlés esetleg újabb határozatot nem hozott, vagy pedig a cégjegyzéket érintő határozat esetén a változásbejegyzési kérelmet a cégbíróság - a határozat érvénytelenségére tekintettel - el nem utasította.

2.3.8. A perben hozott határozatok

A 2.3.5.2. pontban már tárgyaltuk az elkésetten benyújtott keresettel kapcsolatos döntéseket. Az ilyen keresetlevelet a bíróság a Pp. 130. § (1) bek. h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha pedig az elkésettséget később, a per folyamán észleli, a Pp. 157. § a) pontja értelmében permegszüntető végzést hoz.
Ha a bizonyítási eljárás után, a peradatok, bizonyítékok mérlegelésével a keresetet alaptalannak találja, azt ítélettel elutasítja.
Ha az állapítható meg, hogy a kereset alapos, a bíróság a Gt. 46. § (2) bekezdése értelmében - kasszációs jogkörében eljárva - a jogsértő határozatot hatályon kívül helyezi. A BH 2000/456. számú jogesetében közzétett Gfv.VI.30.394/2000. sz. határozatában a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a bíróság, ha azt állapítja meg, hogy a cég taggyűlésének határozata jogszabálysértő, csak a határozat hatályon kívül helyezéséről határozhat, mert ebben a kérdésben nincs mérlegelési jogköre. Jogsértés esetén annak jogkövetkezményét a határozat hatályon kívül helyezésével kell levonni.
Egy másik ügyben a Fővárosi Bíróság azt mondta ki, hogy a felperes elenyésző szavazati aránya a per érdemét tekintve közömbös. A közgyűlésen való részvétel joga, vagy a közgyűlési határozat megtámadásának a joga minden részvényes tekintetében azonos, e jogok gyakorlását nem befolyásolhatja az, hogy a részvényes tulajdonában több vagy kevesebb névértékű részvény van-e. Amennyiben megállapítható, hogy a közgyűlésen hozott határozatok jogszabályba vagy alapszabályba ütköznek, a bíróságnak a jogsértő határozatot hatályon kívül kell helyeznie, függetlenül attól, hogy a határozatot keresetével támadó részvényes szavazata mennyiben befolyásolta volna a határozathozatalt. [Fővárosi Bíróság 3.Gf.75.769/1998/6. - CDT I.56.]
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Gf.15-01-040141/7. számú döntésében (CDT.XVI.34.) hangsúlyozta, hogy a felülvizsgálati perben a bíróság a társaság határozatát akkor helyezi hatályon kívül, ha megállapította, hogy az jogszabálysértő, vagy sérti a cég létesítő okiratának valamely rendelkezését. Ennek hiányában a keresetet el kell utasítani.
Említést érdemel, hogy a perben hozott jogerős bírósági határozat hatálya azokra a tagokra (részvényesekre) is kiterjed, akik nem álltak perben. [Gt. 46. § (3) bek.]
E rendelkezés összhangban áll azzal a körülménnyel, hogy a nem támadott társasági határozat is érvényesül a társaság valamennyi tagja, tisztségviselője tekintetében, így logikus, hogy ha a bíróság az ilyen határozatot hatályon kívül helyezi, ez a körülmény nem eredményezhet részleges hatálytalanságot.
Új rendelkezés a Gt. 45. § (5) bekezdésének utolsó mondata, amely azt deklarálja, hogy a társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perekben bírósági meghagyás nem bocsátható ki. Konkrét ügyekben, a gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy a bírósági meghagyás a jelen pertípus jogi természetével nem egyeztethető össze, az ilyen perekben való alkalmazása nehezen megoldható, ellentmondásos társasági jogi szituációkhoz vezet.
Egy másik ügyben a taggyűlés szabályszerűtlen összehívására figyelemmel a társasági határozat felülvizsgálata iránt indult perben a felperes a Pp. 156. § (1) bekezdésére hivatkozva ideiglenes intézkedésként az eljárás jogerős befejeztéig terjedő hatállyal a cégbíróság két változásbejegyző végzésének hatályon kívül helyezését, továbbá ezen végzésekkel bejegyzett változások törlése céljából a cégbíróság megkeresését kérte.
A fellebbviteli bíróság döntése indokolásában kifejtette, hogy ... "az ideiglenes intézkedés célja kétségtelenül azonnali jogvédelem - az eredményes kereset esetére a határozat végrehajthatóságának - biztosítása, az időmúlás mint utóbb már el nem hárítható jogsérelem megelőzése, a vissza nem fordítható változások elkerülése. Mindebből következően az ideiglenes intézkedés iránti kérelem kereteit a keresettel érvényesíthető igény, ezen belül pedig a kereseti kérelem, illetve annak alapján az eredményes kereset esetén az ítélettel elérhető jogkövetkezmény adja meg, semmiképp sem irányulhat olyan jogkövetkezmény elérésére, amelyet sikeres perlés esetén az ítélet sem eredményezhetne. A jelen per tárgya a társasági határozat felülvizsgálata. Amennyiben a kereseti kérelem megalapozott, ennek a jogkövetkezménye a határozat hatályon kívül helyezése lehet. E pernek tehát a bejegyző végzésre közvetlenül nem lehet kihatása, a keresetnek helyt adás sem vezet közvetlenül a megtámadott és hatályon kívül helyezett határozaton alapuló cégbírósági bejegyző végzés hatályon kívül helyezéséhez. (A végzés hatályon kívül helyezése iránti per hiányában az ítélet jogkövetkezménye törvényességi felügyeleti eljárásban lenne levonható csupán.) A már kifejtettek szerint a taggyűlési határozat felülvizsgálata iránti perben ideiglenes intézkedésként a bejegyző végzés nem helyezhető hatályon kívül, tekintve, hogy az olyan joghatást váltana ki, amelyet a keresetnek helyt adó ítélettel sem lehetne elérni."
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gpkf.43.425/2005. szám ügyében kifejtette, hogy a társasági határozat felülvizsgálata iránti pernek a keresetet előterjesztő taggal szemben folyamatban lévő kizárási perben születő határozat abban az esetben sem előkérdése, ha a kizárási perben a társasági határozat felülvizsgálata iránt pert indító tag tagsági jogviszonyának gyakorlását a bíróság a keresettel támadott társasági határozatok meghozatalát megelőzően felfüggesztette. A Pp. 152. § (2) bekezdésében foglalt feltételek hiányában ezért a folyamatban lévő kizárási per a társasági határozat felülvizsgálata iránti per tárgyalásának felfüggesztéséhez nem szolgál alapul.

2.3.9. A felülvizsgálati per viszonya más polgári peres és nemperes eljárásokhoz

2.3.9.1. A felülvizsgálati és a kizárási per

E két perfajta megkülönböztetése az 1988. évi Gt. hatálya alá tartozó ügyekben nagyobb jelentőségű, mivel a tagkizárást az 1988. évi VI. tv. alapján társasági határozattal mondták ki, az egyéb tárgyú felülvizsgálati perek és a tagkizárással foglalkozó társasági határozat megtámadása iránti perek között azonban voltak eljárásjogi differenciák. [Például az 1988. évi Gt. 45. §-ának (1) bekezdése szerint felülvizsgálati pert a jogsértő határozat meghozatalától, kizárási pert pedig a határozat közlésétől számított 30 napos jogvesztő határidő alatt lehetett indítani.] E törvény vonatkozó szablyait egybevetve arra a következtetésre juthatunk, hogy a hatálya alá tartozó kizárási per is egyfajta felülvizsgálati pernek tekinthető, azzal, hogy a kizárási perre az 1988. évi Gt. különös részében írt specialitásokkal [például a 182. § (3) bek.; 122. § (3) bek.; 150. § (3) bek. szerint] kell alkalmazni a társasági határozat felülvizsgálatának általános szabályait.
Az 1997. évi Gt. a kizárási perekre a fentiektől eltérő eljárási rendet állapított meg, és e szabályozást a 2006. évi Gt. lényegében teljes egészében megtartotta. Eszerint a társaság legfőbb szerve a Gt. 47. § (3) bekezdése értelmében csak arról hoz határozatot, hogy kezdeményezzen-e pert a tag kizárása iránt, a kizárásról azonban bíróság határoz.
A kizárási per szabályait a Gt. 47-48. § adja meg, ez olyan különleges, gyorsított menetű peres eljárás, amely a felülvizsgálati per általános perjogi előírásaitól gyökeresen eltér. A 2003. január 1-je előtti eljárási rendben hatásköri eltérés is volt a két pertípus között, mivel 2002. december 31.-ig a felülvizsgálati per első fokon helyi bíróság, a Gt. 44-48. § szerinti kizárási per megyei bíróság hatáskörébe tartozott
2003. január 1-jétől ugyan a Pp. ekkortól hatályos 23. § (1) bek. e) pontja értelmében a felülvizsgálati per is megyei elsőfokra tartozik, ez nem akadályozná a két pertípus összekapcsolását, azonban a kizárási per sommás jellege miatt a jogalkotó minden, az eljárás érdemi befejezését hátráltató jogi lehetőséget korlátozott. Ezért mondja ki egyebek közt azt is, hogy a kizárási per más keresettel nem kapcsolható össze, keresetváltoztatásnak, viszontkereset előterjesztésének nincs helye. [Gt. 48. § (2) bek.] Arra mégis figyelemmel van a jogalkotó, hogy a kizárási per kezdeményezését eldöntő, minősített (háromnegyedes) szótöbbséghez és írásbeliséghez kötött legfőbb szerv által hozott határozat jogsértő mivoltára való hivatkozás lehetőségétől a tagot nem lehet teljesen elzárni.
A Gt. 47. §-ának (4) bekezdése ezért úgy rendelkezik, hogy a perindítást elhatározó társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránt külön per nem indítható, annak jogsértő voltára azonban a kizárási perben az alperes hivatkozhat. Ez azt jelenti, hogy a legfőbb szerv kizárási határozata ellen - szemben a bármely tag (volt tag), vezető tisztségviselők, fb.-tagok által kezdeményezhető általános felülvizsgálati per esetével - a kizárási perindítást elhatározó társasági határozat jogsértő voltára - ha kizárási per indult - csak e per alperese (a kizárandó tag), és csak kifogásként hivatkozhat. Más személy e perben a határozat jogsértő voltát nem sérelmezheti, a Gt. 47. § (4) bekezdésének szövegéből pedig az is következik, hogy a kizárást elhatározó társasági határozatot felülvizsgálati keresettel akkor sem támadhatja senki, ha a társaság a kizárási pert mégsem indítja meg, vagy a perindítás 15 napos jogvesztő határidejét elkési.

2.3.9.2. A felülvizsgálati per és az érvénytelenségi perek kapcsolata

2.3.9.2.1. Ptk. szerinti érvénytelenség a társasági határozatban

A társasági határozatok különféle témájúak lehetnek, s előfordulhat, hogy a döntés (mely nem tartalmaz társasági szerződés -, alapító okirat - vagy alapszabály-módosítást), valamely jogszabályba ütközik. Kérdés, hogy a Ptk. 234. § (1) bekezdés szerinti semmisségre ilyenkor a Ptk. előírásai szerint (azaz bárki által, időbeli korlát nélkül) lehet-e hivatkozni, vagy a felülvizsgálati keresetindítás szabályai érvényesülnek?
A BH 2001/182. jogeseteként megjelent Gfv.II.33.613/1999. számú ügyben az alperes a vele szemben előterjesztett kölcsönkövetelésbe beszámítani kívánta a felperesi cég legfőbb szerve által hozott, a tagok között vagyonarányosan felosztandó, - s mint egykori tagot - alperest is megillető amortizáció ráeső részét, figyelemmel arra is, hogy az erre vonatkozó társasági határozatot senki sem támadta meg. Az ügyben eljárt első-, és másodfokú bíróság úgy látta, hogy egyrészt a határozat a számviteli törvénnyel ellentétes volt, másrészt pedig a vagyoni hozzájárulások mértékének csökkentését csak társasági szerződés módosításával lehetett volna érvényesen végrehajtani, a határozat azonban ennek kritériumait nem elégítette ki, ezért a beszámítási kifogást elutasították.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati döntésében kifejtette, hogy a társaság taggyűlési határozatai esetében a Ptk. 234. § (1) bekezdésében írtak nem érvényesülhetnek korlátlanul, e vonatkozásban ugyanis külön törvény, a Gt. rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni.
A lex specialis derogat generali elve alapján a Gt. felülvizsgálati perre vonatkozó szabályai (a jogvesztő perindítási határidő, a meghatározott személyek aktorátusa) kizárják a semmisség Ptk. 200. § (2) bekezdés szerinti megállapítását. (A konkrét perben egyébként a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy az alperes beszámítási kifogása egyéb okból nem alkalmas a beszámításra, s ezért a jogerős ítéletet - eltérő indokok alapján - hatályában fenntartotta.)
Hasonló döntést hozott a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság az 1.Gf. 15-01-040141/7. (CDT XVI.34.) számú ügyben, kimondva, hogy a gazdasági társaság taggyűlési határozata esetében a Ptk. semmisségre vonatkozó általános szabályai alkalmazását a Gt. 45. §-ának speciális előírásai kizárják.

2.3.9.2.2. Létesítő okirat módosításának érvénytelensége a társasági határozatban

A társasági határozat tartalma gyakran a létesítő okirat módosítására irányul. Ilyenkor nem csupán a Gt. 45. §-ának és a Ptk. érvénytelenségi szabályainak viszonyára kell figyelemmel lennünk, hanem arra a körülményre is, hogy a változásbejegyzési végzésben foglalt, cégjegyzéki adattal összefüggő létesítő okirat módosítási érvénytelenségre a Ctv. 68. §, a létesítő okirat cégjegyzékadattal össze nem függő módosítása érvénytelenségére pedig a Ctv. 70. §-ának előírásai szerint lehet hivatkozni. [A Ctv. 2004. január 1-jét megelőző előírásai szerint a hatálya alá tartozó ügyekben ráadásul csak a régi Ctv. 48. § (2) bekezdésében írt, taxatíve felsorolt okokból lehetett igényt érvényesíteni.] Lásd a 2.1.8.5.1. és a 2.1.8.6.2.2. pontban írtakat.
A társasági határozat felülvizsgálata iránti perre mindaz igaz, amit a felülvizsgálati perre nézve elmondtunk, perindításra a felülvizsgálati perlés jogvesztő határideje alatt csak a Gt. 45. § (1)-(2) bekezdésében felsorolt személyek jogosultak, kívülállók és az ügyész nem. Az ilyen pernél ötvöződnek az érvénytelenségi és a felülvizsgálati per szabályai, például a peres eljárás 2002. december 31. előtt indult perekben is megyei elsőfokra tartozik. Van olyan álláspont egyébként, amely szerint a 2002. december 31. előtti felülvizsgálati perekben az eljárások különbözősége, a hatásköri eltérések miatt nem vizsgálhatja a létesítő okirat érvénytelenségét a bíróság, mivel erre csak az 1997. év Gt. 16. § (3) bek., illetve a régi Ctv. 48. § (1) bek. alapján kezdeményezett eljárásban van lehetőség. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Gf.15-01-040141/7. - CDT XVI.34.)
A magam részéről hajlok arra a nézetre, hogy a felülvizsgálati per jogvesztő határideje alatt a társasági határozatba foglalt létesítő okirat módosításának érvénytelenségére, mint jogsértő határozatra hivatkozva kétféle jogorvoslati lehetőség is van. Indítható felülvizsgálati per, az arra megszabott idő alatt és felek részvételével, ebben kérhető a határozathozatal körülményei miatt (előírt szavazati aránytól eltérés, összehívási anomáliák stb.) a jogszabályba (létesítő okiratba) ütköző határozat hatályon kívül helyezése. Tartalmi okból (azaz a határozatba foglalt létesítő okirat módosítás érvénytelenségére hivatkozva) a Ptk.-ban foglalt okokból van helye a határozat hatályon kívül helyezésének. Az nyilvánvaló, hogy ilyen perben a Ctv. 68. és 70. § (3)-(4) bekezdése. szerinti eljárás nem folytatható le, itt ugyanis a per tárgya nem az érvénytelenség megállapítása, hanem a jogsértő határozat hatályon kívül helyeztetése. (Ami természetesen azzal jár, hogy az érvénytelen létesítő okirat módosítást is eliminálja.)
Olyan személyek (például az ügyész), akik felülvizsgálati per indítására nem jogosultak, kezdettől fogva érvényesíthetik igényüket a Ctv. 48. § szerinti érvénytelenségi perrel és választhatja az érvénytelenségi keresetet olyan személy is, aki egyébként felülvizsgálati keresetet is előterjeszthetne.
A felülvizsgálati per megindításának jogvesztő határideje után a társasági határozatba foglalt érvénytelen létesítő okirat módosítás miatt már csak a Ctv. 70. § szerinti érvénytelenségi kereset nyújtható be, annak előírásai szerint. Ilyenkor azonban a kereseti kérelem nem irányulhat a jogsértő határozat hatályon kívül helyezésére, az erre vonatkozó igény ugyanis a határidő elteltével az egyébként felperesi legitimációval rendelkező személy számára is elenyészett. A kereseti kérelem csak a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítására, illetve a Ctv. 70. §-ában foglaltakra vonatkozhat.

2.3.9.3. A felülvizsgálati per és a törvényességi felügyeleti eljárás viszonya

A Gt. 45. § szerinti társasági határozat felülvizsgálata iránti per és a jogszabálysértő, vagy létesítő okiratba ütköző társasági határozat miatti törvényességi felügyeleti eljárás nem konkurálhat egymással.
A Ctv. 74. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis a törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyre, amelyre vonatkozó igény a Ctv. 65-70. §-ában meghatározott, vagy más polgári perben érvényesíthető.
Miután a Gt. 45. § a jogsértő társasági határozat ellen peres eljárásban történő fellépésre ad módot, amely eljárás bizonyítási eszközeivel, eljárási intézményeivel mindenképpen alkalmasabb e jogviták elbírálására, mint a törvényességi felügyeleti eljárás, a felülvizsgálati perrel érintett kérdésekre nézve a törvényességi felügyeleti út igénybevétele kizárt. A jogalkotó forgalombiztonsági okból arra ösztönzi a felperesi legitimációval rendelkezőket, hogy a jogsértő társasági határozatok ellen a peres utat válasszák, ha azonban ezt elmulasztják, a határozat már törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésével sem támadható.
A Ctv. 74. § (3) bekezdésének megfogalmazása arra enged következtetni, hogy a felülvizsgálati perrel támadható társasági határozat ellen törvényességi panasszal nem fordulhat a cégbírósághoz olyan személy sem, akinek a felülvizsgálati perre perindítási lehetősége van, de perlési jogával nem élt, vagy a keresetét elutasították.
Nincs választási lehetőség a kétféle eljárás között, a jogsértő társasági határozat hatályon kívül helyezése csak polgári perben, a Gt. 45. § szerinti eljárásban kérhető. Ezt mondta ki (még az 1988. évi Gt. és a Ctvr. alapján) a Legfelsőbb Bíróság Cgf.VII.30.167/1996. számú, a KGD 1997/277. számú jogeseteként megjelent döntése.
Hasonló tartalmú határozat született (már az 1997. évi Gt. és a Ctv. alapján) a Békés Megyei Bíróság Cgt. 04-00/000028/4., illetve a Legfelsőbb Bíróság Pk.VIII.25.991/2000. számú ügyében (CDT IV.15.) Ugyanígy foglalt állást a Tolna Megyei Bíróság a Cgt.17-99-000275/5. (CDT XVII.9.) számú törvényességi felügyeleti eljárásában is.
A Pécsi Ítélőtábla Cgtf. V. 30.296/2005/2. számú határozatában az 1997. évi Gt.-re vonatkozóan, de a hatályos szabályozásra is érvényesen a következőket fejtette ki:
... "A Gt. 27. § (2) bekezdése alapján a cégbíróság a társaságot kötelezheti az iratbetekintés biztosítására nemperes eljárás keretében. Jelen esetben ez az iratbetekintés tárgyában meghozott 14/2005. (V. 30.) T. GY. számú határozat felülvizsgálatát jelentené, a bíróság a taggyűlés határozatát nem tekintheti nem létezőnek. A nemperes eljárásban pedig sem a cégbíróság, sem a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta azt, hogy ez a taggyűlési határozat a jogszabályoknak és a társasági szerződésnek megfelel-e, mert a társasági határozat felülvizsgálata a Gt. 47. § (1) bekezdése alapján csak perben lehetséges. Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező 2005. február 21-én kelt levelében előterjesztett iratokba betekintés iránti kérés elutasításának felülvizsgálata csak perben történhet meg."
A Győri Ítélőtábla Cgtf.IV.25.939/2005/2. számú határozata szintén kizárta a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásának lehetőségét olyan esetben, amikor az igény társasági határozat felülvizsgálata iránti perben volt érvényesíthető.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgf.43.509/2005/2. számú döntése ugyancsak kimondta, hogy a törvényességi felügyeleti eljárás kizárt a Gt. alapján perben felülvizsgálható határozatokkal összefüggő - a közgyűlés összehívása körülményeit sérelmező - kérelmekre nézve.
A Legfelsőbb Bíróság Cgf. VII. 31.900/2001/4. számú határozatában a téma kapcsán leszögezte, hogy a Gt. értelmében a társaság tagja peres eljárást indíthat a sérelmesnek tartott társasági határozatok, így a legfőbb szerv határozatának felülvizsgálata iránt. Ez a perindítási lehetőség kizárja, hogy a társaság tagja a társasági határozat felülvizsgálatát törvényességi felügyeleti eljárásban kezdeményezze.
Ugyanakkor a cégbíróságnál előterjeszthet törvényességi felügyeleti kérelmet a társasági határozat ellen olyan személy, akinek más jogérvényesítési lehetősége nincs, azaz felülvizsgálati kereset indítására a Gt. 45. § értelmében nem jogosult. Az ilyen személynek a Ctv. törvényességi felügyeleti előírásainak kell megfelelnie.

2.4. Tag kizárása iránti perek

2.4.1. A jogintézmény célja; szabályozási rendszerének áttekintése az 1988. évi Gt., az 1997. évi Gt. és a Gt. alapján

A kizárás jogintézményének általánosságban az a célja, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett, a gazdasági életben résztvevő társaság meg tudjon válni (szabadulni) attól a tagjától, aki az üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatásának a célját - személyében vagy tevékenységével - veszélyezteti.
Megalapozott kereset alapján a kizárt tagnak, a jövőre nézve, akaratától függetlenül megszűnik a tagsági jogviszonya. Mivel ez a társaság érdekeit védő, gyorsított peres eljárás igen súlyos jogkövetkezményekkel jár, ezért a jogalkotó mind az anyagi, mind az eljárási rendelkezéseket szigorúan szabályozza.
Az 1988. évi Gt. előírásaiból eredő anomáliák kiküszöbölése érdekében e jogintézmény normaalkotásában következtek be a leglényegesebb változások, az 1997. évi Gt. rendelkezéseiben.
A törvényes működés érdekében, az 1988. évi Gt. különös része az egyes társasági formákra vonatkozó anyagi jogi előírások között - kógensen - rendelkezett a kizárás okairól, a társaság által követendő eljárásról, a kizáró határozat érvényességéről, annak a kizárt taggal való közléséről, majd a részére biztosított jogorvoslatról.
A kizárási határozat hatályon kívül helyezése iránti pert felperesként a kizárt tag indította az alperesi társaság székhelye szerint illetékes helyi bíróság előtt.
Az 1997. évi Gt. a gazdasági társaságok közös szabályait magában foglaló első részében - a törvényes működés biztosítékairól szóló ötödik fejezetében, a négyes cím alatt - új alapokra helyezve rögzítette a tag bírósági határozattal történő kizárásának intézményét.
A Legfelsőbb Bíróság már az 1991-ben hozott Cgf.II.32.848/1991/5. számú eseti döntésében rögzítette, hogy jogalkotói szinten kellene rendezni, hogy kéttagú kft. esetén se zárhassa ki egyik tag a másikat, hiszen igen visszás helyzetet teremtett, hogy akár a tulajdonosi kisebbségben lévő tag is kizárhatta a másik tagot.
Ezt és más jogalkalmazói igényeket is figyelembe véve az 1997. évi Gt. 49. § (2) bekezdése már úgy rendelkezett, hogy tag nem zárható ki a gazdasági táraságból, ha annak csak két tagja van.
A bírói gyakorlatot jogszabályi szintre emelték egyéb kérdésekben is, és az egységes szabályozás is feltételezte a bíróság által történő tagkizárásról való döntések gyorsabb meghozatalát a társaságok törvényes működése érdekében.
Tény, hogy a kizárás intézményének újraszabályozásakor megmaradt az anyagi és eljárásjogi szabályok változatos szimbiózisa, amelyek szétválasztása és megfelelő alkalmazása a jogalkalmazókat olykor nehéz feladat elé állította.
A Gt. hatálybalépéséig eltelt közel nyolc év bírósági gyakorlatának tapasztalatai alapján azonban összességében megállapítható, hogy ezzel az új típusú, gyorsított eljárással valóban rövid idő alatt rendezhető a cégek és a működésüket esetlegesen veszélyeztető tagoknak a jogviszonya.
Ezért sem változtatott a jogalkotó érdemben a szabályozáson; a tagkizárásra vonatkozó rendelkezéseket a gazdasági társaságokra vonatkozó I. részben helyezve el, a IV. fejezetben, a társasági határozatok bírósági felülvizsgálatát követően, azzal azonos cím alatt.
A Gt. 47-48. §-ának rendelkezései - a hatáskörre és illetékességre, a fellebbezésre és a felülvizsgálatra vonatkozó szabályok kivételével - lényegében azonosak az 1997. évi Gt. 49-50. §-ának előírásaival.

2.4.2. A keresetben érvényesíthető igény előterjesztésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések

A gazdasági társaság tagjának kizárására a társaság által indított perben, bírósági határozattal kerülhet sor az 1997. évi Gt. 49. § (1) bekezdése, illetve a Gt. 47. § (1) bekezdése alapján.
A gazdasági társaság a legfőbb szerve által hozott, a perindításról szóló határozat meghozatalától számított tizenöt napos, jogvesztő határidőn belül terjesztheti elő a keresetét, a megyei bíróságon [1997. évi Gt. 49. § (3) bek.; Gt. 47. § (3) bek.].
Mivel az 1998. június 16-án hatályba lépett 1997. évi Gt. vezette be a bírósági határozattal történő tagkizárást mint új jogintézményt, ezért az ezt követően alapított és a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságok felperesi pozíciója egyértelmű volt a jogalkalmazók számára.
A 16. § (2) bekezdése alapján ugyanis gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre. Ezt megelőzően az előtársaságként működő cég pedig nem kezdeményezhet a tag kizárására irányuló pert [1997. évi Gt. 15. § (1) bek.].
A 2006. július 1. napjától hatályos Gt. az ex nunc hatállyal történő cégbejegyzést, illetve az előtársasági lét alatt történő tagkizárás iránti per megindításának tiltását változatlanul szabályozza a 17. § (1) bekezdésében, illetve a 16. § (1) bekezdés c) pontjában.
A jogalkalmazók számára azonban nem volt egyértelmű az 1997. évi Gt. hatálybalépését megelőzően a cégjegyzékbe bejegyzett (vagy ebben az időpontban folyamatban lévő cégbejegyzési eljárás alatt álló) társaságok vonatkozásában az új jogintézmény alkalmazhatósága.
Ma már egységes a bírói gyakorlat abban, hogy az 1988. évi Gt. hatálya alatt álló társaságok felperesként tag kizárása iránti pert nem kezdeményezhetnek, az alábbiak szerint.
1997. évi Gt.-nek a gazdasági társaság tagja kizárására vonatkozó rendelkezéseit a törvény hatálybalépés előtt a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságok esetében csak akkor lehet(ett) alkalmazni, ha a cégjegyzékben vezetett adataik első változása folytán a társasági szerződésüket (alapító okiratukat, alapszabályukat) módosították. Addig a tag kizárására az 1988. évi Gt. rendelkezései az irányadók (EBH 1999/130.).
Ha az 1997. évi Gt. 299. §-ának (1) és (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően a tv. hatályba lépése előtt -, vagy a hatálybalépést követően, de még az 1988. évi Gt. szerint alapított, és a cégjegyzékbe bejegyzett társaságok, 1998. június 16-át követően benyújtott változásbejegyzési kérelmükkel egyidejűleg benyújtott okiratban rendelkeztek az 1997. évi Gt. előírásainak megfelelő társasági szerződés módosításról, a cégbíróságnak a változás bejegyzési kérelem bejegyzését elrendelő végzése meghozatala napjával kerültek az 1997. évi Gt. hatálya alá. Ezt követően kérhették keresetben a bíróságtól a tag kizárását a társaságból.
A Gt. 336. § (3) - az egységes bírói gyakorlatot elfogadva - már előírja, hogy a 2006. július 1. napja előtt cégjegyzékbe bejegyzett (vagy ebben az időpontban folyamatban lévő cégbejegyzési eljárás alatt álló) társaságoknak a szerződésük Gt. szerinti módosításáig, de legkésőbb szeptember 1-jéig az 1997. évi Gt.-t kell alkalmazniuk.
Mindezek egybevetése alapján a tagkizárás iránti perek körében a Gt. 47-48. §-a rendelkezéseire a 2006. július 1-jét követően alapított és cégjegyzékbe bejegyzett társaság által előterjesztett kereseteknél kell hivatkozni, azokat alkalmazni; az azt megelőzően alapított társaságokra pedig - a Gt. hatálya alá történő helyezkedésig - az 1997. évi Gt. 49-50. §-ai az irányadóak.

2.4.3. A felperesre vonatkozó szabályok

Az 1988. évi Gt. hatálya alatt álló társaságot; az előtársaságot [Gt. 16. § (1) bek. c) pont]; az olyan gazdasági társaságot, amely által indított tagkizárási perben az alperes tagsági jogainak gyakorlását a bíróság - kérelemre - felfüggesztette, a tagsági jog felfüggesztésének tartama alatt [48. § (5) bek.] nem "illeti meg" a keresetindítás joga.
A gazdasági társaságok közül részvénytársaság nem lehet felperes a perben [Gt. 47. § (2) bek.], a társaság tőkeegyesítő jellegére és szervezetére vonatkozó szabályozásra tekintettel.
Olyan gazdasági társaság, amelynek csak két tagja van, egyik tagjának kizárását bírósági határozattal nem kérheti [Gt. 47. § (2) bek.].
A gazdasági társaságot a vezető tisztségviselő(k) képviseli a perben [Gt. 29. § (1) bek.].
Az együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselők a perben a képviseletet együttesen látják el, illetve adhatják a jogi képviseletre történő megbízást, szabályosan a per vitelére [Gt. 29. § (3) bek.].
Amennyiben a társaságból kizárandó tag egyben a gazdasági társaság önálló aláírási joggal rendelkező, egyedüli vezető tisztségviselője, a társaságot a perben felügyelőbizottság által kijelölt felügyelőbizottsági tag képviseli, ha a gazdasági társaságnak nincs felügyelőbizottsága, a bíróság a társaság képviseletére ügygondnokot rendel ki - álláspontom szerint - a Gt. 46. §-ának (1) bekezdése rendelkezéseinek - analógia útján - történő alkalmazásával.
Az elmúlt nyolc év bírósági gyakorlati tapasztalatai alapján megállapítható, hogy jellemzően a kft. cégformában működő társaságok indítottak tagkizárás iránti pereket, amely a társaság markáns személyegyesítő jellegére és a működésére vonatkozó szabályozásra vezethető vissza.
A későbbiekben, az előírások gyakorlatban való alkalmazása körében elsődlegesen ezzel a cégformával foglalkozom részletesebben.

2.4.4. Az alperesre vonatkozó szabályok

Alperes a kizárási perekben a társaság tagja, aki nemcsak külföldi illetve belföldi természetes személy, hanem jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság is [Gt. 3. § (1) bek.] lehet, a gyakorlatban azonban legtöbbször természetes személyekkel szemben indítják az eljárást.
Részvényes nem lehet alperes tagkizárási perben [Gt. 47. § (2) bek.].
A társaság működése során a tagok személye - a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően - változhat. A változást, a cégjegyzéken történő átvezetést követően, a felperesi társaság cégkivonata tartalmazza, a tag neve, lakóhelye, (székhelye) feltüntetése mellett.
A cégjegyzékben szereplő külföldi személy kézbesítési meghatalmazottjának nevét és lakóhelyét is - amennyiben Magyarországon lakóhellyel nem rendelkezik - tartalmazza a cégjegyzék [Ctv. 31. § (2) bek.].
Nem zárható ki a gazdasági társaságból az a tag - ezért már az alperesi pozíció is érdemben vizsgálandó - aki legalább a szavazatok háromnegyedével rendelkezik a felperesi társaságban [Gt. 47. § (2) bek.].
A közös tulajdonú üzletrész tulajdonosai a társasággal szemben egy tagnak számítanak, kizárásuk is csak egységesen, valamennyi résztulajdonosra kiterjedően történhet. Az egyes résztulajdonosok külön-külön való kizárására nincs jogi lehetőség (Heves Megyei Bíróság Gf.10-00-040020/5.).

2.4.5. Hatásköri-, illetékességi szabályok

Amennyiben a felperesi gazdasági társaság társasági szerződésében a tagok a társasági jogviták tekintetében állandó vagy eseti választottbíráskodást kötöttek ki, a keresetlevelet a választottbí-róságnál kell előterjeszteni. [Gt. 10. § (2) bek.].
Az 1.5. alatti részben írtak irányadóan alkalmazandók e körben.
Változatlanul a megyei bíróságok hatáskörébe tartoznak azonban e perek a Pp. 23. § (1) bekezdés ed) pontja alapján, mint a cégek és tagjaik közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló perek.
Az 1997. évi Gt. egyértelműen meghatározta, hogy a tag kizárása iránti keresetet a felperesi gazdasági társaság székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróságnál kell előterjeszteni.
A Gt. 2006. július 1-jén hatályos szabályozására figyelemmel e körben a Pp. szabályait kell alkalmazni, mert e vonatkozásban a törvény nem tartalmaz rendelkezést.
Mivel nincs kizárólagos illetékességre vonatkozó rendelkezés a Gt. 47-48. §-ában, a Pp. 29. § (1) bekezdése alapján az a bíróság illetékes a tagkizárási perekre, amelynek területén az alperes lakik.
A kézbesítési meghatalmazottal rendelkező külföldi személy esetén jogalkalmazási problémák lesznek, mert illetékességet a kézbesítési meghatalmazott lakóhelye a hatályos Pp. rendelkezései szerint nem alapoz meg.
Várhatóan változatlanul a felperesi gazdasági társaság székhelye szerint illetékes megyei bírósághoz fogják benyújtani a tagkizárás iránti kereseteket, és ezekben az esetekben az alperes érdemi ellenkérelmének előadása után (Pp. 139. §), a bíróság illetékességének hiányát már nem veheti figyelembe [Pp. 43. § (1)].

2.4.6. A keresetlevél tartalma; benyújtandó mellékletei

A keresetlevélnek tartalmaznia kell érdemben a teljes tényállást, mivel kizárási per folyamán más ténybeli indokra a felperes nem térhet át [Gt. 48. § (2)].
A keresetlevélnek a Pp. 121. §-ának (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelő adatokat is tartalmaznia kell.
A keresetlevélhez mellékelni kell a tag kizárását elhatározó taggyűlési határozatot tartalmazó jegyzőkönyvet és - ajánlott - a társaság cégkivonatát, továbbá a hatályos, egységes szerkezetű társasági szerződést is [Pp. 121. § (2) bek.].
Az elsőfokú eljárásban a jogi képviselet nem kötelező. Amennyiben a Pp. V. fejezete előírásainak megfelelő alkalmazásával, a felperesi társaság jogi képviselőt hatalmaz meg az eljárásban történő képviseletre, a szabályos meghatalmazást is mellékelni kell a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg. (Ld. 2.4.3.)

2.4.7. Az eljárási illeték összege

Tekintettel arra, hogy a perben az eljárás tárgyának értéke nem határozható meg, az Itv. 39. §-ának (3) bekezdés b) pontjában meghatározott összeg az irányadó.

2.4.8. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását megalapozó speciális okok

A tag kizárása iránti keresetet tizenöt napos, jogvesztő határidőn belül be kell nyújtani a bírósághoz [Gt. 47. § (3) bek.]. E körben a kezdő nap a perindításról szóló határozat meghozatalát követő nap.
Az elkésetten előterjesztett keresetlevelet a bíróság a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján utasítja el. (Részletesebben az 1.3.7.13. alatt írtak.)
Ha a felperesi társasági szerződésben választottbírósági kikötés van, a Vbtv. 8. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság - a válasz-tottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben - a keresletlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja a Pp. 130. §-ának (1) bekezdés b) pontja alapján. (Részletesebben az 1.5. alatt írtak.)
A BH 1999/218. számú eseti döntés kimondta, hogy a tag kizárásával kapcsolatos vita választottbíróság útján történő elbírálásának kizártsága áll fenn, ha az alávetési nyilatkozatot a kizárt (kizárandó) tag - külön felhívás ellenére - nem írja alá. A bíróságnak a felperesi társaság cégkivonata és hatályos társasági szerződése alapján ezen alávetés vizsgálatára hivatalból nincs lehetősége. Ha azonban az alperes ellenkérelmében arra hivatkozik, és bizonyítja, hogy nem volt alapítója a felperesi kft.-nek, és üzletrész átruházást követően úgy lett tagja a felperesnek, hogy a Gt. előírásai szerint nem nyilatkozott arról, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit - így a választottbírósági kikötést - magára nézve elismeri kötelezőnek, a választottbíróság hatáskörének megállapítására nincs lehetőség.
E körben alkalmazandó a Gt. 127. § (4) bekezdése, amely előírja, hogy a tulajdonosváltozásról szóló bejelentést közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell megtenni a társaság felé, és mellékelni kell az üzletrész-adásvételi szerződést is [Gt. 127. § (2) bek.].
A 14.Gf.40.373/2004/2. számú határozatában rögzítette a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a felperesi kft. a keresetleveléhez csatolta az alperes ügyvezető igazgatójához írt levelét, amelyben bejelentette az üzletrész megszerzését, egyben nyilatkozott, hogy az alperes társasági szerződésének rendelkezéseit ismeri, és azokat magára nézve kötelezőnek elfogadja. Ennek alapján kérte a tulajdonjogának a tagjegyzéken való átvezetését. Ezt a nyilatkozatot egyedül a felperes írta alá. Ezt követően megállapította a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a bejelentés nem felel meg a Pp. 196. §-ában foglalt feltételeknek, így az nem teljes bizonyító erejű magánokirat. A Vbtv. 5. § (3) bekezdése a választottbírósági szerződés érvényességét ugyan csak írásbeli alakhoz köti, annak nem érvényességi kelléke a közokirati vagy a teljes bizonyító erejű magánokirati forma. Jelen esetben azonban a Gt. a Vbtv.-hez képest speciális rendelkezést tartalmaz, a tag csak a Gt.-ben foglalt alakisággal tett nyilatkozatával lép a szerződő fél pozíciójába. A felperes jognyilatkozata nem a választottbíróság kikötésére, hanem magára a társasági szerződésre vonatkozott, amely a fenti rendelkezések alapján érvényesnek nem tekinthető. Ebből következik, hogy választottbírósági szerződés hiányában nincs helye választottbí-rósági eljárásnak.
A Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja érdemben úgy rendelkezik, hogy a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha a pert nem a jogszabályban feljogosított személy indítja, vagy a per csak jogszabályban meghatározott személy ellen indítható.
E körben elvi jelentőséggel kell csak rögzíteni, hogy ha a keresetet részvénytársaság terjeszti elő, részvényesének kizárása iránt [Gt. 47. § (2) bek.], e fenti előírás szerint kell eljárnia a peres bíróságnak.
Ha a "hiánytalanul" benyújtott keresetből megállapítható, hogy csak két tagja van a felperesi társaságnak; illetve ha az alperes legalább a szavazatok háromnegyedével rendelkezik (cégkivonat; illetve hatályos társasági szerződés); álláspontom szerint ezekben az esetekben szintén a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjában írtak az irányadók [Gt. 47. § (2) bek.].

2.4.8.1. A kereshetőségi jog érdemi vizsgálata

Az 1998. június 16-át követően előterjesztett tagkizárás iránti keresetek esetén évekig ellentmondásos volt a bírósági gyakorlat az alábbiak szerint.
Ha a felperesi társaság még nem helyezkedett az 1997. évi Gt. hatálya alá, a bíróságok a Pp. 130. §-ának (1) bekezdés e) pontja alapján utasították el a keresetlevelet, arra hivatkozással, hogy a társaság követelése idő előtti, vagy bírói úton nem érvényesíthető (BH 2001/581.).
Több esetben csak a másodfokú eljárásban állapította meg a bíróság, hogy a felperesi társaság még nem helyezkedett az 1997. évi Gt. hatálya alá. A később született határozatok alapján, ilyenkor a perben a felperesi társaság kereshetőségi jogát kellett vizsgálni, ezért nem volt a per megszüntetésének helye a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján, hanem a keresetet érdemben kellett elutasítani. Sok esetben nem volt egyszerű a kereshetőségi jog vizsgálata, mert az ehhez szükséges okiratoknak a periratokhoz történő csatolása után lehetett csak abban a kérdésben állást foglalni, hogy a társaságnak a cégjegyzékbe 1998. június 16-át követően módosított társasági szerződése alapján benyújtott változás bejegyzés iránti kérelme bejegyzését követően, a társaság valóban az 1997. évi Gt. hatálya alá helyezkedett-e, mert a ténylegesen becsatolásra került társasági szerződés módosítás alapján az volt megállapítható, hogy az 1997. évi Gt. 299. §-ának (2) bekezdése előírásainak megfelelően nem módosították az okiratot.
A tag kizárása iránti keresetlevélben megjelölt kizárási ok érdemi vizsgálatát végül az - egységessé vált bírói gyakorlat alapján - meg kellett előznie a felperes kereshetőségi joga vizsgálatának. Ezért a kereset ítéletben történő (érdemi) elutasításának van helye, amennyiben a társaság még nem helyezkedett az 1997. évi Gt. hatálya alá.
Mivel a Gt. a kizárás jogintézményeinek szabályozását lényegében változatlanul tartalmazza, a fent írt "vizsgálódásnak" annyiban van jelentősége, hogy a jogalkalmazók melyik anyagi jogszabályt alkalmazzák (1997. évi Gt., Gt.), figyelemmel a kereset benyújtásakor hatályos társasági szerződés rendelkezéseire, különös tekintettel a felperesi társaság alapításának dátumára.

2.4.9. Idézés a per első tárgyalására

A kizárási perek speciális voltára tekintettel a jogalkotó a soronkívüliséget az egész eljárásra előírta az 1997. évi Gt. 50. §-ának (1) bekezdésében, amelyet mind az első- mind a másodfokú bíróságnak figyelembe kellett vennie, az egyéb ügyeket megelőzően kellett intéznie a pereket.
A Gt. 48. § (1) bekezdésében konkrét határidőt már csak az elsőfokú bíróságnak ír elő a törvény, amikor szabályozza, hogy a keresetlevél bírósághoz történő beérkezésétől - választottbírósági eljárás esetén a tanács megalakulásától - számított tizenötödik napra kell kitűzni a tárgyalást, amennyiben egyéb intézkedésre nincs szükség. Ezt az időpontot az irodai átvételt igazoló pecséten feltüntetett dátumtól kell számítani.
Amennyiben a keresetlevél hiányos, de nem került sor a Pp. 130. §-ának (1) bekezdés j) pontja alapján a kereset elutasítására, a Pp. 95. §-ának (4) bekezdése alapján történt hiánypótlás bírósághoz történő érkezése napjától kell számítani a fenti határidőt.
A Legfelsőbb Bíróság a Gf.II.30.362/2001/5. számú határozatában megállapította, hogy a keresetlevélnek a bírósághoz történő érkezésétől számított tizenötödik napra kitűzendő tárgyalás kapcsán eljárási szabálysértést az elsőfokú bíróság - az alperesi hivatkozásával ellentétben - nem követett el, mivel hiánypótlást rendelt el, így ezt az előírást erre tekintettel nem sértette meg.
Ennek az eljárási szabálysértésnek, megalapozott hivatkozás esetén sincs a Pp. 252. §-ának (2) bekezdésében előírt olyan jogkövetkezménye, amely az elsőfokú eljárás megismétlésére adna alapot.

2.4.10. Kézbesítési szabályok

A Pp. 97. §-ának előírásai alapján történik az idézés, az eljárás során a bírósági iratok kézbesítése. A felperesnek a székhelyre, illetve meghatalmazott jogi képviselője részére; az alperes társasági tag lakcímére (székhelyére), ha az eljárás során nem hatalmaz meg jogi képviselőt.
E körben kiemelendő, hogy a Pp. 99/A. §-ában szabályozott kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet csak a természetes személy alperes terjeszthet elő tagkizárás iránti perben.
A Ctv. 31. §-ának (2) bekezdése alapján a cégjegyzékbe bejegyzett személy kézbesítési meghatalmazottjának jogállása - kizárási perekben - még ma sem egyértelmű.
A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a cégbíróság által történő kézbesítések során a meghatalmazott által történő átvétel joghatályosnak minősül. Álláspontom szerint a társasági jogi perekben - Gt., Ctv. anyagi és eljárási szabályai alapján indult peres eljárásokban - a kézbesítési meghatalmazott részére történő kézbesítés joghatályosan történik. Ezért a bíróság által történő tagkizárás iránt előterjesztett keresettel indult peres eljárásban a külföldi személy alperes részére - aki Magyarországon lakóhellyel nem rendelkezik - a keresetlevelet az idézéssel egyidejűleg joghatályosan kézbesítettnek kell tekinteni a kézbesítési megbízott részére.
Ezt támasztja alá a Ctv. indokolása is, amely szerint a kézbesítési megbízottnak nem bármely irat továbbítását kell ellátnia, hanem kizárólag a cég működésével összefüggő bírósági iratok átvételére és azoknak a megbízó részére történő továbbítására jogosult, illetve köteles. A törvény rögzíti azt a törvényi vélelmet is, hogy a kézbesítési megbízottnak megküldött okiratot (végzést) a kézbesítéstől számított tizenötödik napon a külföldi személy által ismertnek kell tekinteni.

2.4.11. Az alperesi ellenkérelem vizsgálata a Gt. eljárási szabályai kapcsán

A Gt. 47. §-ának (4) bekezdése alapján a perindítást elhatározó társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránt külön per nem indítható, annak jogsértő voltára azonban a kizárási perben az alperes hivatkozhat.
Figyelemmel a kizárási pereket túlnyomórészt kezdeményező felperesek személyére, megállapítható, hogy szinte csak a kft. cégformában működő társaságok vonatkozásában születtek az elmúlt időszakban a bírósági gyakorlatot egységesítő legfelsőbb bírósági és ítélőtáblai határozatok.
Ezért indokolt álláspontom szerint részletesebben a kft.-kre vonatkozó anyagi jogi szabályozással foglalkozni azzal, hogy a többi cégforma kapcsán a megfelelően irányadó rendelkezésekre kell a jogalkalmazóknak figyelemmel lenniük.
A keresetlevél benyújtását meg kell előznie egy szabályosan összehívott taggyűlésnek, amelyet a Gt. 144. §-ának (1) bekezdése alapján - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a társaság székhelyére kell összehívni.
A meghívóban a kizárással kapcsolatos napirendet pontosan fel kell tüntetni. Az ügyvezetőnek a meghívót - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - legalább tizenöt nappal a taggyűlés kitűzött időpontja előtt el kell küldeni a tagoknak; a Gt. 20. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a taggyűlést nem hívták össze szabályszerűen, határozatot a kizárás kérdésében is csak akkor lehet hozni, ha valamennyi üzletrész tulajdonos jelen van, és a taggyűlés megtartásához hozzájárult, ellene egyikük sem (így a kizárandó tag sem!) tiltakozik. Ha a társasági szerződés lehetővé teszi, hogy a tagok a nem szabályosan összehívott, illetve megtartott ülésen elfogadott határozatot - legkésőbb az ülés napjától számított harminc napon belül - érvényesnek ismerjék el, azt egyhangú határozattal kell megtenniük [Gt. 20. § (3) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott határozatában kifejtett álláspontja szerint a taggyűlés összehívása akkor szabályszerű, ha a meghívót a taggyűlés előtt legalább 15 nappal elküldték, és a tag a meghívót vagy bizonyíthatóan ténylegesen legkésőbb a taggyűlés megtartása előtti napon megkapta, vagy pedig a Gt. 7. § (2) bekezdése szerinti vélelem fennáll. Az adott ügyben az alperes a taggyűlésről a taggyűlést megelőzően 10 nappal értesült, így a taggyűlés megtartására szabályszerűen került sor, ahogy azt a másodfokú bíróság helyesen megállapította. A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felperes azon felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelését, amely szerint nincs jelentősége, hogy az alperes a taggyűlés előtt a taggyűlésről értesült-e, hiszen a taggyűlésen a kizárás kérdésében nem szavazhatott. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezen érvelés nem helytálló, hiszen a kizárandó tag is részt vehet a kizárásról döntő taggyűlésen, ott felszólalhat, elmondhatja érveit, ily módon akár a többi tag döntésére is kihatással lehet részvétele (LB Gfv.X.30.047/2006/3.).
A Fővárosi Ítélőtábla az ÍH 2005/83. számú határozatában irányadóan rögzítette, hogy a Gt. 144. §-ának (3) bekezdésében a napirend kiegészítéséhez előírt "ismertetés" fogalmilag nem azonos a (2) bekezdésének szövegében szereplő "megküldés"-sel. Ha a tagok valamelyike a meghívóhoz képest további napirendi pontok megtárgyalását javasolja, nem elég azt igazolnia, hogy a javaslatát a taggyűlés napja előtt legalább három nappal postára adta. Ahhoz, hogy a napirendre vétel törvényes legyen, szükséges, hogy a kezdeményező legkésőbb az említett időben, bármilyen, a közlés tartalmának megfelelő formában ténylegesen ismertesse a tagokkal a javaslatát.
A taggyűlésen készült jegyzőkönyvet a Gt. 46. §-ának (1) bekezdése szerint kell elkészíteni, tartalmaznia kell a taggyűlés helyét, idejét, a jelenlévőket, az általuk képviselt szavazati jog mértékét, a fontosabb eseményeket, nyilatkozatokat és a kizárásról szóló határozatot [Gt. 141. § (2) bek. i) pont]; az arra leadott szavazatok és ellenszavazatok számát, a szavazástól tartózkodókat és abban részt nem vevőt. A perindítás kérdésében az érintett tag nem szavazhat. [Gt. 20. § (5) bek., 47. § (3) bek.]; a határozatképesség megállapításánál őt számításon kívül kell hagyni [Gt. 20. § (5) bek.].
Ha a tag kizárását kezdeményező társasági határozat nem, de a taggyűlésről készült jegyzőkönyv pontosan feltünteti azokat az okokat, amelynek alapján a tagok a perindítást elhatározták, a társasági határozat nem jogszabálysértő és a jegyzőkönyvben feltüntetett okok megvalósulását vizsgálnia kell a bíróságnak (BH 2005/183.).
A jegyzőkönyvet a Gt. 146. §-ának (2) bekezdése szerint az ügyvezetőnek és egy hitelesítőként megválasztott, jelen lévő tagnak kell aláírnia.
A (3) bekezdés alapján a jogalkotó nem fűz joghatást a döntéseknek a határozatok könyvébe való bevezetéséhez (a társasági szerződés ettől eltérően, szigorúbban is rendelkezhet).
Ezek a fenti előírások érdemben a Gt. 47. §-ának (3) bekezdésében is tételesen szerepelnek: a perindítást elhatározó határozatot írásba kell foglalni; a szavazati aránynak háromnegyedesnek kell lenni.
A legfőbb szerv működésére vonatkozó szabályok körében rá kell mutatni arra, hogy ha a kft. szerződése lehetővé teszi a taggyűlés elektronikus hírközlő eszköz közvetítésével történő lefolytatását, akkor a társasági szerződésben rögzített eljárást kell alkalmazni [Gt. 20. § (1) bek., 145. § (1)-(3) bek.].
Az alperes - ellenkérelmében - a fentebb írt bármely jogszabályi előírás megsértésére megalapozottan hivatkozhat.
Így például arra, hogy a kft. taggyűlését nem a társaság székhelyén tartották, a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában; vagy nem szabályosan hívták össze a taggyűlést.
Vitatott lehet, hogy együttes cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetők esetén, egy ügyvezető összehívhatja-e a taggyűlést, a társasági szerződés erre vonatkozó rendelkezése hiányában.
A bírói gyakorlat szerint a taggyűlés összehívása egy ügyvezető által, ha a társasági szerződés így rendelkezik, egyértelműen szabályosnak minősül, mivel az írásbeli képviselet, az együttes cégjegyzés kifelé, harmadik személyek felé szabályozott a Gt.-ben, a társaság tagjai részére történő meghívó elküldése szabályosan történik egy ügyvezető által is.
Vitatott lehet még, hogy a külföldi személy kézbesítési meghatalmazottja részére történő taggyűlési meghívó kézbesítése hatályosnak minősül-e.
Álláspontom szerint, amennyiben a kézbesítési meghatalmazott ezeknek az iratoknak az átvételét is vállalta meghatalmazása elfogadásakor, a taggyűlésre szóló meghívó egyértelműen szabályosan kézbesítettnek minősül részére, ennek hiányában a tagot külföldi lakóhelyén illetve székhelyén kell értesítenie a társaság ügyvezetőjének, a működés során történő levelezéskor (meghívók elküldése).
A Legfelsőbb Bíróság Gf.II.32.606/2001/5. számú határozatában helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét elutasító ítéletét, annak alábbi helyes indokolására tekintettel.
Az alperes arra hivatkozott az ellene indított kizárási perben, hogy a kizárása iránti határozatot taggyűlés megtartása nélkül hozták, és a határozat tervezetét nem küldték meg részére. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Gt. 9. §-ának (1) bekezdése alapján a tagok akkor térhetnek el a törvény rendelkezéseitől, ha azt a törvény megengedi. A Gt. 20. § (5) bekezdése szerint a határozat meghozatalánál nem szavazhat az a tag, aki ellen pert kell indítani. A Gt. 147. §-ának (1) bekezdése és 148. § (1)-(3) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően az ülésen kívül javasolt határozat tervezetét - ha arra a társasági szerződés ennél rövidebb határidőt nem állapít meg - nyolc napos határidő kitűzésével, írásban kell a tagokkal közölni, akik szavazatukat írásban adják meg. Ezen jogszabályi előírások egybevetéséből az következik, hogy az ülésen kívüli szavazásnál a határozat-tervezetet minden tagnak meg kell küldeni, figyelemmel arra is, hogy a Gt. 147. §-ának (2) bekezdése szerint, ha bármelyik tag kéri, a taggyűlést össze kell hívni a határozat-tervezet megtárgyalására. Az adott ügyben a határozat-tervezet megküldése nem érinti a Gt. 20. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat, azaz ugyanúgy az alperesnek a határozat-tervezetet meg kell küldeni, azonban ő természetesen nem szavazhat, és a határozatképesség megállapításánál is számításon kívül kell hagyni.
Azokban az esetekben tehát, ahol az alperes sikeresen hivatkozik arra, hogy a felperesi társaság eljárási (garanciális) szabályt sértett a kereset előterjesztését megelőző, a legfőbb szerv összehívása, vagy az ott hozott határozat vonatkozásában, a bíróság a kizárás indokait érdemben nem vizsgálva, a Gt. 49. §-ának (4) bekezdése alapján elutasítja a felperes keresetét ítéletében.
Ma már egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a bíróságnak hivatalból is vizsgálnia kell, hogy a perindítást elhatározó társasági határozat meghozatalára a vonatkozó anyagi jogszabályi előírások szerint került-e sor.
A keresetben érvényesített igény megalapozottságának érdemi vizsgálatára, a határozatban rögzített kizárási okok érdemi vizsgálatára csak ezt követően kerülhet sor. Az alperesi ellenkérelem e körben arra irányul, hogy a felperes által állított, a társaság működését nagymértékben veszélyeztető cselekménye vagy mulasztása nem megalapozott; és érdemben előterjesztheti védekezését, továbbá erre vonatkozó bizonyítási indítványait.

2.4.12. A kereset - a kizárás oka - érdemi vizsgálata

A kizárási pereket tárgyaló bíróságnak az alábbi alapelveket figyelembe véve kell határozatát meghoznia.
A felperesi társaság működésére, a felperes és tagjai jogviszonyára, a kötelezettségek teljesítésére nézve elsősorban a Gt. rendelkezései az irányadók. Emellett a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése értelmében a gazdasági társaságoknak és tagjainknak a Gt.-ben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
A társaság és tagja tehát egyfelől sajátos, a társasági jog által szabályozott többpólúsú jogviszonyban állnak egymással, emellett a polgári jog által szabályozott kötelmi jogviszonyba is léphetnek egymással.
A tagok a gazdasági társaság Gt. 3. §-ának (1) bekezdésében írt meghatározásából, céljából következően tagsági jogaik gyakorlása során a társaság érdekeit szem előtt tartva kötelesek eljárni. Így a taggyűlési határozatok kialakítása során a jóhiszemű joggyakorlás követelményei szerinti, elvárható gondosságot kell tanúsítaniuk.
E körben a Gt. I. IV. 3. Cím alatt szabályozott hitelezővédelmi szabályok alapján korlátolt felelősségű tagi tagsági jogviszony esetén is megállapítható a korlátlan és egyetemleges felelősség.
A jogviszonyokban különös jelentőséggel bír a Ptk. 205. §-ában írt együttműködési és tájékoztatási kötelezettség is. Mindebből leszűrhető, ha a tag sajátos kettős jogviszonyban - tagsági, kötelmi - áll a társasággal, primátusa a társasági, tagsági jogviszonyból fakadó kötelezettségeknek van. A tagoknak jogaik gyakorlása, kötelezettségeik teljesítése során a társaság céljainak messzemenő figyelembevételével kell eljárni. E követelménynek érvényesülnie kell a tag és a társaság közötti polgári jogi jogviszonyokban is. Mindezen szempontok figyelembevételével kell alkalmazni a Gt. 47. §-ának (1) bekezdésében írtakat is, amely szerint a gazdasági társaság tagját a bíróság a gazdasági társaságnak a tag ellen indított keresete alapján zárja ki a társaságból akkor, ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné (LB Gf.VII.31.165/2000/3.).
Ez megnyilvánulhat nemcsak aktív és tevőleges magatartásban, hanem lehet olyan jellegű passzivitás vagy a társaság közös döntését kívánó ügyeitől való sorozatos és indokolatlan távolmaradás is, ami adott esetben ugyancsak veszélyeztetheti a társaság szabályszerű vagy eredményes működését. Lényeges követelmény az is, hogy ez a fajta veszélyeztetés nagymértékű, azaz jelentős és valós, reális legyen, továbbá nem szükséges a működés vagy a kitűzött célok tényleges ellehetetlenülésének a bekövetkezése. Elég, ha azok veszélye az előzőek szerint fennáll. Így a kizárást megalapozó magatartás értékelése mindig csak egyedileg és a felek által előadott bizonyítékokból megállapítható tényállás ismeretében lehetséges.
Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy önmagában a felperesi társaság ellen indított polgári vagy büntetőeljárás nem alapozza meg a tag kizárását a társaságból.
A tag volt ügyvezetői pozíciójával való visszaélés viszont megvalósíthat jogsértő magatartást, például, ha a társaság gazdasági tevékenységével kapcsolatos iratanyagát megtagadja átadni az új vezető tisztségviselőnek.
A bíróságnak a felperes keresetének érdemi vizsgálatánál minden ügyben a bizonyítékok okszerű és ellentmondástól mentes mérlegelése alapján megállapított tényállásból kell jogi következtetését levonnia, a kizárás megalapozottsága tárgyában. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése megfelelő alkalmazásakor a szükséges tényeket a felperesnek kell bizonyítania.
A 2004/517. számú Elvi határozatában kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kizárás alapjául olyan, a keresetindításról döntő társasági határozat meghozataláig bekövetkezett ok, magatartás szolgálhat, amelyre tekintettel az érintett tag társaságban maradása a társaság jövőbeni működésére, céljának elérésére nézve nagymértékű veszélyt jelentene. A kizárásnak nem feltétele a hátrány tényleges bekövetkezése.
A Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.30.168/2000/5. számú határozata a megalapozott tagkizárás iránti kereset kapcsán irányadóan rögzítette, hogy az alperes a felperesi társaság versenytársának, egy másik kft.-nek az érdekében szerezte meg üzletrészét. Így a Gt. 47. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyezteti. Helyesen utalt arra a felperes, hogy a kizáráshoz a károsodás bekövetkezése nem szükséges jelen esetben, elegendő annak bizonyítása, hogy a tag tagsági viszonya fennállta nagymértékű veszélyt jelent, mivel mind a felperes, mind az üzletrész megszerzésében érdekelt - és az üzletrész vételárát az alperes részére biztosító - kft. azonos gazdasági területen működik. A szűkebb gazdasági környezetükben, ugyanazokon a pályázatokon vesznek részt, ezért az alperes tagsági viszonya a felperesi társaság céljainak, nagymértékű veszélyeztetését jelenti (EBH 2001/447.).
A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.047/2006/3. számú határozatában rögzítette, hogy az M. Bt. beltagja az M. Kft. míg kültagjai felperesi kft. és az E. kft. GmbH. Az M. Bt. üzletvezetője a beltag kft., melynek egyik ügyvezetője a per alperese, aki egyben tagja is a kizárási per felperesének.
A jogerős ítélet felülvizsgálata körében kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság - egyezően a másodfokú bírósággal - nem értett egyet azzal a felperesi véleménnyel, mely szerint az alperesnek az M. Bt. legfőbb szervi ülésén a felperes érdekeit kellett volna képviselnie, s mivel nem így járt el, jogszerű volt a kizárása. Az alperes a bt. legfőbb szervi ülésén a jogi személy beltag képviselőjeként járt el. Az alperes az M. Bt. üzletvezetőjeként kifejtett tevékenysége miatt a felperesi társaságból jogszerűen nem zárható ki, hiszen az üzletvezetőnek mint vezető tisztségviselőnek, az adott társaság, vagyis a bt. érdekeit kell képviselnie. Az üzletvezető az M. Bt.-t képviselei, így a másik társaságban folytatott üzletvezetői tevékenység miatt az alperes kizárása nem jogszerű. Ezt támasztja alá egyébként a felperes által hivatkozott választott bírósági ítélet, amikor kimondja, "a társaság ügyvezetőjének tevékenységét az illető társaságnak kell betudni." Ez vonatkozik a tájékoztatással kapcsolatos alperesi eljárásra is.
A Gt. 48. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy a felperes az eredetileg előterjesztett kereseti tényálláshoz képest más ténybeli indokra a kizárási per folyamán nem térhet át, még akkor sem, ha ténylegesen kár érte a társaságot a per alatt, az eredetileg kifogásolt magatartással okozati összefüggésben.

2.4.13. A Pp. szabályainak speciális alkalmazása a bíróság eljárása során

A Gt. 48. §-ának (2) és (3) bekezdése felsorolja azokat a jogintézményeket, amelyek nem alkalmazhatók a kizárási perekben. Ezek lényegükből fakadóan vagy hátráltatnák az eljárás mielőbbi befejezését, vagy jellegüknél fogva értelemszerűen nem is lehetnének alkalmazhatók.

2.4.13.1. Kártérítési igény

Nem lehet egyéb, például a kizárandó taggal szemben kártérítési igényt előterjeszteni ebben a perben. Amennyiben a tag kíván igényt érvényesíteni a társasággal szemben, akár esetleges kizárása esetére vagy egyéb, a társaság működésével kapcsolatos ténybeli alapból, azt is külön eljárásban érvényesítheti csak.

2.4.13.2. A szünetelés

A Pp. 137. §-ának (1) bekezdése a szünetelés okait sorolja fel. A szünetelést kölcsönösen nem kérhetik a felek, mivel értelemszerűen a kizárás kérdésében nem várható a megegyezés, a tárgyalásról történő távolmaradás sem adhat jelen pertípusnál alapot arra, hogy a bíróság szünetelést állapíthasson meg.
A szünetelés jogintézményének a lényege a Pp. 137. §-ának (3) bekezdése alapján az, hogy hat hónapi szünetelés után a per megszűnik. Ez azt jelentené, hogy a társaság és a tag közötti viszony nem tisztázódik, nem rendezhető megnyugtató módon, hiszen a tag ítélet nélkül nem zárható ki, jogi helyzete azonban a per megszűnéséig - minimum hat hónapig - bizonytalan lenne.

2.4.13.3. Az eljárás felfüggesztése

Amennyiben az eljárás folyamán a Pp. 152. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a tagkizáráshoz való döntéshez előzetes kérdésben való, más eljárásban születendő határozat lenne szükséges, nincs helye az eljárás felfüggesztésének, hanem a rendelkezésre álló adatok alapján kell dönteni a bíróságnak, ezen határozat bevárása nélkül. Amennyiben a kizárási ok megalapozottságának kérdése e nélkül a határozat nélkül érdemben nem vizsgálható, és így nem bizonyítható, a kereset elutasításának van helye az egységes bírói gyakorlat szerint.

2.4.13.4. A bírósági meghagyás

Nincs helye a Pp. 137. §-ának (2) bekezdése alapján bírósági meghagyás kibocsátásának, ha az első tárgyalást az alperes elmulasztja, és írásbeli védekezést sem terjeszt elő. Ebben az esetben ítéletet kell hoznia a bíróságnak, a keresetnek és a Pp. vonatkozó jogszabályi előírásainak megfelelően.

2.4.13.5. Elállás a keresettől

A felperes a keresettől a per bármely szakában alperesi hozzájárulás nélkül állhat el. A Pp. 157. §-ának e) pontja alapján ebben az esetben a bíróság a pert végzésével megszünteti. A Pp. 160. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint azonban a bíróságnak rendelkeznie kell az alperesnek a keresetindítás kapcsán felmerült és igényelt költségei, felperes által történő megfizetéséről.

2.4.13.6. Változás a felek személyében

Ha a bíróság - kérelem hiányában - az alperes tagsági jogainak gyakorlását nem függeszti fel [Gt. 48. § (4) bek.], az eljárás során előfordulhat, hogy a felperesi cég - tiltó rendelkezés hiányában - átalakulás folytán megszűnik. Elvben a jogutód perbelépéséig vagy perbevonásáig félbeszakad az eljárás a Pp. 111. §-ának (1) bekezdése alapján. A gyakorlatban azonban az átalakulás folytán cégjegyzékbe bejegyzett jogutód cégkivonatának benyújtásával jelentik be a perben a jogutódlás tényét a felperesek. A Pp. 65. §-a szerint a peres felek személyében történő változás tárgyában ebben az esetben is végzést kell hoznia a bíróságnak, amely ellen fellebbezésnek van helye. A gyakorlat alapján általánosságban kimondható az, hogy ha a kizárás iránti perben a felek bármelyike jogutód nélkül megszűnik (természetes személy alperes meghal) a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján meg kell szüntetnie a pert a bíróságnak.
A természetes személy alperes halálával lényegében okafogyottá válik a per, mivel megszűnik a társaság céljának elérését veszélyeztető magatartás jövőbeni megvalósulása.
Jogalkalmazási problémák a jogi személyiségű, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező alperesi gazdasági társaságok jogutódlással történő megszűnése jelenthet, például abban az esetben, ha szétválás folytán több jogutód cég jön létre, mivel a felelősség kérdésének "jogutódlása" a kizárási perek gyorsított eljárással történő lefolytatásával nem összeegyeztethető módon, bizonyítás lefolytatását igényelné, figyelemmel a szétválás alapjául szolgáló szerződésekben rögzített kötelezettségek és jogok felosztására.

2.4.14. A perben hozott érdemi határozat

A keresetnek való helytadás esetén a bíróság "kimondja" a tag kizárását a társaságból, egyben kötelezi a felperes részére történő perköltség megfizetésére.
Amennyiben elutasítja a keresetet a bíróság, a felperest kötelezi a perköltség megfizetésére az alperes részére a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján.

2.4.15. A peres bíróság és a cégbíróság kapcsolata

Sem az 1997. évi Gt.-ben, sem a Gt.-ben nincs szabály arra, hogy a perbíróságnak értesítenie kell a cégbíróságot a peres eljárás kapcsán.
Álláspontom szerint az értesítésnek meg kellene történnie a tagsági jog kérelemre történő felfüggesztéséről rendelkező határozat kapcsán is.
A régi Ctv. 50. §-ának (1) bekezdés d) pontja rögzítette, érdemben egyezően a Ctv. 74. § (1) bekezdés b) pontja előírásaival, hogy az illetékes cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárást folytat le, ha a cég működése során nem tartja be a szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket.
Mivel a Gt. 49. §-ának (5) bekezdése szerint a tagsági jog felfüggesztésének időtartama alatt a gazdasági társaság a társasági szerződését nem módosíthatja, újabb tag kizárását nem kezdeményezheti, nem dönthet a társaság átalakulásáról, illetve jogutód nélküli megszűnéséről sem. Így csak a perbíróság értesítését követően lehet a cégbíróság abban a helyzetben, hogy e tiltó rendelkezések ellenére esetlegesen meghozott társasági határozatok alapján indult eljárások során érdemben tudja vizsgálni és elutasíthassa az így jogszabályba ütköző határozatok alapján benyújtott kérelmeket.
Mindent egybevetve, csak akkor képes a cégbíróság a cégek felett törvényességi felügyeleti eljárást - a jogszabályi előírásoknak megfelelően - gyakorolni, ha a kizárási per megindulásáról, a tagsági jogok felfüggesztéséről szóló végzésről a perbíróság értesítése alapján tudomást szerez.
A régi Ctv. 12. § (3) bekezdés h) pontja alapján a perindítás tényét hivatalból bejegyezte a cégjegyzékbe a cégbíróság, így az mindenki számára nyilvános adattá vált. Az eljárás befejezéséig pedig ténylegesen ellenőrizhetővé vált a társaság jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő "felfüggesztett" működése.
Rá kell mutatni, hogy mivel a tagsági jogok gyakorlásának felfüggesztése csak kérelemre történhet az 1997. évi Gt. és a Gt. alapján is, és annak esetleges elutasítása esetén nincs helye fellebbezésnek sem, félő, hogy kérelem hiányában, illetve annak elutasításakor a per jogerős befejezéséig a társaság életében olyan, cégbejegyzéssel is jóváhagyott változások történnek, amelyek a céget működésképtelenné tehetik, mivel a tag kizárásáról szóló döntés után a tag és a társaság viszonya nehezen lesz rendezhető.
A régi Ctv. 52. §-ának (2) bekezdése előírásainak megfelelően, ha a cégbírósághoz "megérkezett" a kizárási perben hozott jogerős határozat, a cégbíróság a régi Ctv. 54. §-ának (1) bekezdésében szabályozott intézkedéseket alkalmazta a cég törvényes működése érdekében. Ezzel egyidőben a cégbíróság bejegyezte a cégjegyzékbe a per befejezését.
A Ctv. 2006. június 1-jétől hatályos rendelkezései nem tartalmazzák a fentiek szerinti - hivatalbóli - bejegyzésre vonatkozó eljárást; a Ctv. 26. § (1) bekezdés h) pontja ugyanis a határozatok bírósági felülvizsgálata iránti perindítást és per befejezését tartalmazza új szabályként, "kihagyva" a kizárási perre vonatkozó cégjegyzéki adatra vonatkozó előírást.
Az anyagi jogi előírások azonban érdemben nem változtak, mert a jogerős határozat meghozatalát követően a társaság kötelezettsége változatlanul, hogy értékesítse a kizárt tag üzletrészét; ezt követően az ügyvezetőnek a cégbírósághoz változásbejegyzés iránti kérelmet kell benyújtani; a változásokat a cégbíróságnak be kell jegyeznie a cégjegyzékbe.
E körben az 1997. évi Gt. alapján hozott alábbi határozatok irányadóan alkalmazhatók.
A kizárt tag üzletrésze árverésének szabálytalansága, ennek alapján az árverési vevő tulajdonszerzése, a becsérték, illetve kikiáltási ár vagy vételár jogszabálysértő meghatározásának vizsgálata nem tartozik a cégbíróság hatáskörébe, erre a törvényességi felügyeleti jogköre nem terjed ki. Az ilyen igény perben érvényesíthető (EBH 2002/662.).
A korlátolt felelősségű társaságból kizárt tag üzletrészeinek értékesítése folytán a felszámolás alá kerülő adós kft. törzstőkéje nem csökkent, hanem csupán más személy vált az értékesített üzletrész tulajdonosává. Ezért az értékesített üzletrész ellenértéke (amennyiben még megvan), a kizárt tagot illeti meg, az nem lesz a felszámolási vagyon része. Amennyiben az adós azt nem tudja kiadni, a kizárt tag mint hitelező kártérítési igényét a megfelelő kielégítési rangsorba kell besorolni (EBH 2002/670.).

2.4.16. Jogorvoslatok

2.4.16.1. Fellebbezés

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a Gt. már tizenöt napos fellebbezési határidőt biztosít abból következően, hogy elmaradt az 1997. évi Gt. 50. §-ának (6) bekezdésében írt nyolc napos speciális jogorvoslati határidő megjelölése.
A Pp. 73/A. §-ának a) pontja alapján az ítélőtábla előtti eljárásban a fellebbező fél részére a jogi képviselet kötelező. Így az elsőfokú eljárásban jogi képviselettel nem rendelkező fél részére a fellebbezés benyújtásával egyidőben be kell csatolni a jogi képviselő részére adott meghatalmazást is.

2.4.16.2. Perújítás és felülvizsgálat

A Gt. a perújítás mellett már a felülvizsgálatot sem teszi lehetővé a tag kizárási perben hozott jogerős ítéletek ellen.

2.5. Átruházási perek

Az átruházás polgári jogi értelemben mindig olyan, élők közötti jogügyletet jelent, amely tulajdonjog átszállásával jár a felek megállapodása alapján. Legtöbbször adásvételi jogcímen kerül rá sor, de a tulajdonjog átruházása más - tulajdonátháramlással járó - szerződésekkel is bekövetkezhet, például csere, ajándékozás, apportálás stb. útján.
Az alábbiakban - terjedelmi okokból - nem foglalkozunk minden, a társasági jog keretében előforduló átruházásból eredő lehetséges jogvitával, például a házastársi vagyonközösség megszüntetésével kapcsolatban zajló - gyakran társasági vagyonrészeket is érintő - speciális családjogi perekkel. Ezek részletes taglalása a jelen (általában a társasági jogi-cégjogi perek jellegzetességeit vizsgáló) könyv kereteit meghaladják, a társasági jogviszonyokat érintő vonatkozásaik pedig nem különböznek lényegesen a tisztán társasági jogi átruházási (elővásárlási joggal, beleegyezés megtagadásával) továbbá az átruházási nyilatkozatokhoz szükséges társasági határozatokat támadó perektől.
Nem foglalkozunk külön a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok tagjai számára a 2006. évi Gt. 101. §-ával biztosított új lehetőségekkel kapcsolatos lehetséges jogvitákkal sem. Az a körülmény, hogy a kkt. vagy a bt. tagja társasági vagyonrészét átruházhatja, az így kötött szerződés azonban csak akkor lép hatályba, ha a többi tag az új tulajdonossal a társasági szerződés módosítását megköti, lényegében a Ptk. 228. § (1) bekezdése szerinti - függő - jogi helyzetet eredményez a kívülálló féllel kötött szerződés vonatkozásában.
E jogviszonyhoz hasonló a Gt. 101. § (2) bekezdésében írtak szerint a házastársi vagyonközösség megszüntetése kapcsán taggá válni kívánó személy helyzetének megítélése is. Az ilyen jogviszonyokkal kapcsolatos esetleges jogvitáknak különös, a Ptk. szabályaitól lényeges eltérő vonásuk nincsen, noha az előbbi esetkörökkel kapcsolatban az mindenesetre leszögezhető, hogy a társaság, illetve többi tagja a szükséges jognyilatkozat megadására, a szerződéskötésre nem kényszeríthető, erre nézve jognyilatkozat pótlása iránti per nem indítható. A társaság (illetve ott maradó tagjai) maguk dönthetik el, hogy bárki kívülállót befogadnak-e vállalkozásukba. Ez a személyegyesülés jellegű kkt., bt., vagy a legalább részben személyesülésnek számító kft. esetében a közös vállalkozás bizalmi eleméhez kapcsolódik, de a társulási szabadság elvéből is következik. Mindenki szabadon döntheti el, hogy vállalkozik-e, illetve, hogy kivel vállalkozik közös gazdasági tevékenységre. Sértené ez a szerződési szabadság elvét is, a bíróság ugyanis csak egészen kivételes, jogszabály által körülírt helyzetekben nyert felhatalmazást szerződés létrehozására, a fenti esetek pedig nem tartoznak ebbe a körbe.
Összefoglalva tehát, a következőkben a társasági vagyonrész átruházásával kapcsolatos legfontosabb, típusos jogvitákat tesszük vizsgálat tárgyává.

2.5.1. Elővásárlási joggal kapcsolatos perek

Az elővásárlási jog a Ptk. Kommentár (A Polgári Törvénykönyv magyarázata, KJK 2004. 1440. old.) értelmében "ún. hatalmasságot biztosít a jogosultnak arra, hogy egyoldalú nyilatkozattal jogviszonyt létesítsen maga és a dolgot eladni szándékozó tulajdonos között: ha a tulajdonos a dolgot el kívánja adni, az elővásárlási jog jogosultja egyoldalú nyilatkozatával a vevő helyett maga léphet be az adásvételi szerződésbe. A jogosultnak tehát elsőbbségi joga van"...
Az elővásárlási jog intézménye a társasági jog körében is fellelhető, és a társasági részesedés átruházásával kapcsolatos perek között említést érdemelnek az elővásárlási jog megsértésével összefüggő keresetek. A Gt.-ben szabályozott tagsági viszonyok között két lényeges esetkör van, ahol az elővásárlási jog szerepet játszik: a részvénytársaságnál az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény, és a kft.-üzletrész átruházása. Más társasági formánál - tekintve, hogy a társasági részesedések önállóan nem forgalomképesek - az elővásárlási jog nem köthető ki. Elővásárlási joggal összefüggő jogosítványok, és így az ezekre alapított jogviták csak kft. és rt. cégformánál adódhatnak.

2.5.1.1. Elővásárlási jog a részvénytársaságnál

2.5.1.1.1. Az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény

Az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény [Gt. 186. § (2) bek. e) pontja] specialitásait a társasági jogi előírások adják, ezen belül azonban az elővásárlásra a Ptk. általános szabályai érvényesülnek. Társasági jogi vonatkozásai e jogintézménynek, hogy csak zártkörűen működő részvénytársaság részvényeire nézve alapítható így elővásárlási jog, s irányadó rá a törzsrészvények kivételével a társaság egyéb részvényeit sújtó korlátozás, nevezetesen, hogy a kibocsátás mértéke korlátozott. A Gt. 185. § (2) bekezdése értelmében ugyanis a részvénytársaság által kibocsátott törzsrészvények névértéke összegének mindenkor meg kell haladnia az rt. alaptőkéjének felét.
Az elővásárlási jogot biztosító részvény csak névre szóló lehet (Gt. 177. §) tekintve, hogy más típusú részvény a hatályos szabályozás szerint egyébként sem bocsátható ki. Mivel a korábban kibocsátott részvénysorozatokhoz fűződő jogokat érzékenyen érinti, vonatkozik rá a Gt. 237. §-ának azon szabálya, amely kimondja: alapszabály eltérő rendelkezése hiányában a közgyűlés olyan határozata, amely valamely részvénysorozathoz kapcsolódó jogot hátrányosan változtat meg, akkor hozható meg, ha ahhoz az érintett részvénysorozatok részvényesei az alapszabályban meghatározott módon külön is hozzájárulnak. Ennek során a részvényhez fűződő szavazati jog esetleges korlátozására vagy kizárására vonatkozó rendelkezések (a saját részvény esetét kivéve) nem alkalmazhatóak.
Megjegyzendő, hogy az elővásárlási jog kizárólag az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvények alapján engedhető meg az rt. részvényeire, de a hatályos Gt. szabályai szerint ma nincs törvényes lehetőség arra, hogy azt az rt. valamennyi részvényese gyakorolhassa egyéb részvényei (például törzsrészvényei) alapján.
A Gt. szabályai a 9. § (1) bekezdés értelmében kógensek, azoktól csak kifejezett törvényi felhatalmazás alapján lehet eltérni. A Gt. 186. § (2) bekezdés e) pontja csak egy speciális elsőbbségi részvényosztály különjogaként honosítja meg az elővásárlási jogot, így az "globálisan", azaz a társaság által intézményesítve csak ilyen elsőbbségi jogos részvénnyel biztosítható. A részvényforgalom ellenőrzése a zártkörűen működő rt.-nél más módon: a Gt. 205. § szerinti, az átruházásnak az rt. beleegyezéséhez kötésével (lásd a 2.5.2. pontban írtakat) valósítható meg.
Ilyen indokok alapján döntött a Pest Megyei Bíróság Cg. 13-10-040681/3-5. számú határozatában [az 1997. évi CXLIV. Gt. 183. § (2) bek. d) pontja és 200. § értelmében, mely rendelkezések azonban a Gt. 186. § (2) bek. e) pontjában és 203. §-ában írtakra figyelemmel ma is érvényesek]. (Társasági Jog Online HVG-ORAC). A bíróság e döntés indokolásában kifejtette, hogy a részvényes számára biztosított elővásárlási jog az elsőbbségi részvények egyik osztályának az (1997. évi) Gt. 183. § (2) bek. d) pontja szerinti sajátossága. A döntés szerint annak nincs akadálya, hogy konkrét jogügylet során valamely részvényes a saját részvényére elővásárlási jogot biztosítson valakinek, ez az (1997. évi) Gt. 200. § értelmében megengedett. Nincs azonban törvényes lehetőség arra, hogy a létesítő okiratban az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvényeken kívül egyéb részvényosztályokra vagy fajtákra általánosságban ilyen jogot engedjenek az alapítók.
Amint azt a fenti döntésben is olvashatjuk, a részvényes a saját (bármilyen fajtába, osztályba, sorozatba tartozó) részvényére, mint forgalomképes értékpapírra - ha az nyomdai úton előállított és névre szóló - (másként ugyanis a konkrét jogügylet elképzelhetetlen) bárkivel megállapodást köthet, így biztosítva szerződő partnerének a részvényre vételi jogot, visszavásárlási jogot vagy elővásárlási jogot. Ez azonban konkrét jogügylet, melyet meg kell különböztetnünk a társaság valamennyi részvényére általánosságban engedett elővásárlási jogtól. Az 1997. évi Gt. 200. §-ában említett, és a részvényest a konkrét jogügyletre felhatalmazó törvényi előírás egyébként azt is kimondta, hogy a konkrét ügylet harmadik személlyel illetve az rt.-vel szemben csak akkor hatályos, ha a részvényen e jogot felülbélyegzéssel feltüntették (a felülbélyegzés speciális, értékpapírjogi előírásai szerint).
A Fővárosi Ítélőtábla 13. Gf. 40.289/2005/4. számú döntése is kimondta, hogy a részvénytársaság létesítő okiratában a saját részére, általános jelleggel, az összes részvényt illetően nem köthet ki elővásárlási jogot, a részvény átruházásakor adandó társasági beleegyezés megtagadása esetében, a részvény átruházását elősegítő céllal sem.
Az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény alapján gyakorolható elővásárlási jog részletes szabályait az rt. létesítő okiratában kell meghatározni. E szabályokat a társaság alkotja meg, azonban ennek során a Gt. 9. § (2) bekezdése értelmében a Ptk. elővásárlási szabályait kell szem előtt tartani. (Részletesebben lásd a 2.5.1.2.4. pontban.)

2.5.1.1.2. Az elővásárlási jogot biztosító kötvény

A részvénytársaság tőkeemelésével kapcsolatban az 1988. évi Gt. ismerte az elővásárlási jogot biztosító kötvényt, mint az rt. által kibocsátható hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt. Ez az 1988. évi Gt. 246. § (2) bekezdés értelmében az alaptőke-emeléskor kibocsátandó új részvényekre biztosított (a részvényeseket is megelőző) "elővásárlási" jogot a kötvényeseknek. [1988. évi Gt. 303. § (1) bek. b) pontja és (2) bek.] Tekintve, hogy ez a jog valójában nem hagyományos adásvételt takart, hanem az rt. új részvényeinek lejegyzésére vonatkozó, másokat megelőző jogosítványt, az 1997. évi Gt. a szabályozást gyökeresen megváltoztatta.
Az 1997. évi Gt. 199. § (1) bekezdése már nem elővásárlási jogot, hanem a dolog lényegét jobban mutató elnevezéssel jegyzési jogot biztosító kötvény kibocsátását teszi lehetővé, amely kizárólag nyilvánosan végrehajtandó alaptőke-emelésnél a részvényeseket követő (és nem megelőző!) jegyzési jogosultságot engedett a kötvényesnek. [1997. évi Gt. 251. § (2) bek.] A 2006. évi IV. törvénnyel megállapított Gt. 194. § (2)-(3) bekezdése, 251. §, 313. § (2)-(4) bekezdése az 1997. évi Gt.-vel azonosan rendelkezik e tárgyban, azzal az eltéréssel azonban, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya - egyebek közt - a jegyzési jogot biztosító kötvények tulajdonosainak is biztosíthat a részvények átvételére elsőbbségi jogot. A jegyzési jog azonban véleményem szerint nem vonható a Ptk. elővásárlási szabályainak fogalmi körébe, ezért megsértésekor nincs helye a Ptk. 373. §-ára alapított keresetindításnak.

2.5.1.2. Elővásárlási jog korlátolt felelősségű társaságnál

A kft.-nél a legnagyobb jelentőségű az elővásárlási jog szabályainak alkalmazása. A Gt. 123. § (1) bek. szerint a kft. tagjai üzletrészeiket (a saját üzletrészt kivéve) egymásközt szabadon átruházhatják, a társasági szerződésben azonban ilyen esetre is kiköthetnek elővásárlási jogot. [Ez szerződési elővásárlási jog lesz, melyet a Ptk. 373. § (6) bekezdése értelmében a jogszabályon alapuló elővásárlási jog rangsorban megelőz.]
A Gt. 123. § (2) bekezdése már törvényi elővásárlási jogot alapít, de csak az adásvételi jogcímen átruházni kívánt üzletrészre. A Gt. 123. § (2) bekezdése azt mondja ki, hogy az üzletrészt kívülálló személyre csak akkor lehet átruházni, ha a tag törzsbetétét már befizette. (Ezalól csak a Gt. 138. § szerinti törzsbetét nemteljesítését követő, és a pótbefizetés befizetésének elmaradásával kapcsolatos üzletrész-értékesítés képez kivételt.) Megjegyzendő egyébként, hogy a Gt. 123. § számos lehetőséget kínál a törvényi fő szabálytól való eltérésre. A tagok egymásnak is biztosíthatnak "külön" elővásárlási jogot (bár ezt eddig sem tiltotta jogszabály), illetve az üzletrész harmadik személyre történő átruházását egyéb módon korlátozhatják vagy feltételhez köthetik.
A Gt. 123. § (2) bekezdése értelmében a társasági szerződésben a kívülállónak való üzletrész-értékesítés esetére alapított törvényi elővásárlási jog korlátozható, sőt ki is zárható.
Ha azonban ezt nem teszik, érvényre jut a Gt. 123. § (2) bekezdésének - az eddigi előírásokkal lényegében megegyező - elővásárlási jogot biztosító szabálya.
A Gt. az elővásárlásra jogosultak tekintetében sorrendiséget állít fel, ez a jog ugyanis elsősorban a kft. tagjait, másodsorban magát a társaságot, harmadsorban pedig a taggyűlés által kijelölt személyt illeti meg.
A Legfelsőbb Bíróság Gf.II.31.137/1997. (BH 1999/513.) számú döntése értelmében az üzletrész eladása esetén az elővásárlásra jogosultak körét a törvény taxatív módon határozza meg. Ez a jog kiterjesztően nem értelmezhető, ezért harmadik személy érdekében, annak javára nem gyakorolható. Az üzletrész-átruházással kapcsolatos elővásárlási jog személyhez kötött, ezért az ezzel ellentétes megállapodás a Gt. vonatkozó szabályait sérti.

2.5.1.2.1. Az adásvétel és az elővásárlási jog kapcsolata

Az 1988. évi Gt. 171. §-a még nem tett különbséget az átruházási jogcímek között, hanem egységesen az üzletrész kívülállóra való átruházására - vagyis mindenféle élők közötti szerzésre - kiterjesztette az elővásárlási jogot. Ez nyilvánvalóan elhibázott volt, tekintve, hogy az adásvétel az egyetlen olyan átruházási jogcím, amelynél az elővásárlási jog értelmezhető.)
Az ingyenes ügyleteknél (például ajándékozásnál) szóba sem jöhet, az egyéb, visszterhes jogügyleteknél (például cserénél, apportálásnál) viszont lehetetlen elővásárlási jogot gyakorolni, mivel az elővásárlási jog jogosultja nem képes az üzletrész leendő vevője által felajánlottal azonos tulajdonságokkal bíró szolgáltatást ígérni. Ilyen megfontolásokra tekintettel szabályozza a Ptk. 373. § az adásvételi szerződés egyik speciális eseteként az elővásárlási jog jogintézményét.
A Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgf. 44.903/2004/2. számú döntése ilyen indokból hangsúlyozta, hogy az üzletrész csereszerződésnél az adásvételhez kapcsolódó elővásárlási jog nem érvényesül. Egy másik határozatban pedig azt mondta ki a fellebbviteli bíróság, hogy az elővásárlási jog jogintézménye az adásvételhez tapad, az üzletrész más jogcímen történő átruházása esetén az elővásárlási jog gyakorlása fogalmilag kizárt, és érvényesen ki sem köthető. [Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgf.43.876/2004/2.]
Miután a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése értelmében a Ptk. szabályai irányadóak a Gt. által nem részletezett kérdésekben, a Gt. 134. §-ának (3) bekezdésében és a 136. §-ban meghatározott eltérésekkel a Ptk. 373. §-ában és a Legfelsőbb Bíróság iránymutató döntéseiben (különösen a PK 9. számú állásfoglalásban) meghatározottak szerint kell értékelni az üzletrész-átruházással kapcsolatos elővásárlási jogi problémákat.

2.5.1.2.2. Az átruházási szándék bejelentése

A Gt. 123. § (3) bekezdésének előírásai szerint - a kívülállóra adásvételi jogcímen történő átruházási szándék esetén - a többi tag a velük közölt vételi ajánlat bejelentésétől számítottan 15 napos határidővel rendelkeznek, mely alatt nyilatkozhatnak, hogy elővásárlási jogukkal élnek-e, vagy sem.
Az "átruházási szándék" bejelentése során a vevőként jelentkező kívülállónak - az eladó tag által elfogadott - vételi ajánlatát teljes terjedelmében közölni kell a szerződés megkötése előtt, a többi tag csak ennek ismeretében foglalhat állást, hogy a reménybeli vevővel azonos feltételek mellett igényt tart-e az áruba bocsátott üzletrészre.
Nincs akadálya annak sem, hogy az eladó tag és a kívülálló vevő között megkötött szerződést közöljék az elővásárlásra jogosultakkal, azzal, hogy a szerződés hatálya a szerződő felek között az elővásárlási jog gyakorlásától függően áll be a Ptk. 145. § és a PK 9. sz. értelmében (Legfelsőbb Bíróság Pfv. I. 22.148/1998. BH 1999/63.)
Egy másik döntésben a Fővárosi Bíróság kimondta, hogy üzletrész átruházás esetén a vételi ajánlatot az elővásárlásra jogosultakkal konkrétan ismertetni kell, nem elégséges az ajánlat általános megjelölésével annak napilapban való közzététele. (2. Gf. 75.564/1999/4. - CDT I.90.)
A kapott ajánlat közlésének kötelezettsége nem terheli a tulajdonost, ha annak teljesítése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna [Ptk. 373. § (1) bekezdés, PK. 9. sz. állásfoglalás 1. pontja]. Ez egyébként a többi tag, illetve a társaság (taggyűlés által kijelölt személy) elővásárlási jogát nem csorbíthatja.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.402/2005/6. számú döntése megállapította, hogy elővásárlás esetén az adásvételi szerződés az üzletrészre nézve is az ajánlattal és az ajánlat ismeretében az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozattal jön létre, e nyilatkozat pótolja (jelenti) az ajánlat "elfogadását". A szerződés tartalmát tehát ilyenkor is az ajánlatban foglaltak adják. Az ajánlat lényeges elemeinek köztük a vételár ismeretének hiányában az elővásárlási jog gyakorlása kiüresedik, az akaratnyilvánításnak nincs tárgya, az adásvételi szerződés tartalma, így a vételár nem állapítható meg, ily módon pedig szerződés létrejöttéről sem lehet beszélni.
A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.196/2005/6. számú ítélete pedig egyebek közt kimondta, hogy ha a társaság többi tagja is tudomást szerzett a tagváltásról, üzletrészeik esetleges átruházása esetén a cégjegyzékbe be nem jegyzett, de általuk ismert új tag részére is kötelesek az elővásárlási jog új tag által történő gyakorlását biztosítani.

2.5.1.2.3. A közös tulajdonú üzletrész

Több bírósági döntés foglalkozik a közös tulajdonú üzletrész átruházásának elővásárlási jogi kérdéseivel. A BH 1998/582. jogeseteként megjelent Pfv. 23.222/1996. számú döntés szerint a kft. tagját önállóan gyakorolható elővásárlási jog csak akkor illeti meg, ha önálló üzletrésztulajdonnal rendelkezik.
A Somogy Megyei Bíróság Cg. 14-09-300096/27. számú határozatában kifejtette, hogy közös tulajdonú üzletrész résztulajdonosa más üzletrészek tekintetében elővásárlási jogot önállóan nem gyakorolhat (CDT XV. 7.)
A közös tulajdonú üzletrész résztulajdonának átruházására nem vonatkoztatható a Gt. 134. § (2) bekezdésének törvényi elővásárlási joga, miután általános jogelvnek tekintendő, hogy egy jogszabály korlátozó rendelkezéseit kiterjesztőleg értelmezni nem lehet, az csak arra az esetre vonatkozhat, amelyről a jogszabály rendelkezik. A tulajdonnal való szabad rendelkezés jogát kizárólag törvényi esetekben szabad korlátozni, az elővásárlási jog pedig nem vitásan a tulajdonos rendelkezési jogát szűkíti.
Erre az álláspontra helyezkedett a Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf. 44.582/2004. számú döntése is, hangsúlyozva, hogy az üzletrész és az üzletrészhányad eltérő jogi kategória, melyeknek átruházási szabályai nem azonosak.
A közös tulajdonú üzletrészre a Ptk. közös tulajdoni szabályai érvényesülnek a Gt. 9. § (2) bekezdésében foglaltak alapján, így a résztulajdon értékesítésekor a Ptk. 145. § (2) bekezdését kell alkalmazni, az adásvételi szerződésnek e törvényhely előírásainak kell megfelelnie, a Gt. 134. § (2) bekezdésében írt elővásárlási jog intézménye az üzletrészhányad eladására nem vonatkoztatható a fenti indokokra figyelemmel. (Ezt mondta ki az 1988. évi Gt. 171. § (1) bekezdésére hivatkozással, de a Gt. 123. § (2) bekezdésére is érvényesen a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Gf. 40.008/1997/3. számú döntése is. (CDT VIII.7.)
A közös tulajdonú üzletrészben részes tulajdonostársakra egyébként a Ptk. 145. § (2) bekezdése érvényesül, azaz e személyeket csak harmadik személyekkel szemben illeti meg az elővásárlási jog, a közös tulajdonú üzletrész többi hányadtulajdonosának üzletrész-hányad vásárlása esetére nem. Valamelyik másik tulajdonostárs számára tehát szabadon elidegeníthető az üzletrész-hányad, és erre nézve a kft. többi üzletrész-tulajdonosának nincs elővásárlási joga, mivel azt a Gt. 123. § csak teljes üzletrészre alapítja meg, és e vonatkozásban nincs helye kiterjesztő értelmezésnek az előbbiekben már kifejtett okokból.
A közös tulajdonú üzletrész valamely hányadának értékesítésekor, ha azt nem tulajdonostárs kívánja megvenni, mindegy, hogy a kft.-n teljesen kívülálló, vagy a kft. valamely olyan üzletrész-tulajdonosa jelentkezne vevőként, akinek a közös tulajdonú üzletrészben tulajdoni részesedése nincsen. Ezek a személyek ugyanis a tulajdonostársak szempontjából egyaránt kívülállónak számítanak, ezért vételi lehetőségeiket a közös tulajdonú üzletrész tulajdonostársainak elővásárlási joga a Ptk. 145. § (2) bekezdése alapján mindenképpen korlátozza. Szerzésükre ezért csak akkor van lehetőség, ha a tulajdonostársak elővásárlási jogukat nem gyakorolják, ezesetben azonban - véleményem szerint - nincs különbség a kft.-tag és a kívülálló vevő jogállása között, mindkettő "harmadik személynek" minősül a közös tulajdonú üzletrész szempontjából, és az eladó hányadtulajdonos választásán múlik, hogy kivel köti meg a szerződést, tekintve, hogy a Gt. 123. § (2) bekezdésében az egész üzletrészre biztosított elővásárlási jog az üzletrészhányadra nem adaptálható, s így a kft.-tag vevőnek nincs kitüntetett helyzete e törvényhely alapján a konkrét esetben. Ugyanakkor az elővásárlási jog oszthatatlansága, és a Gt. 122. § (1) bek. értelmében a közös tulajdonú üzletrész tulajdonosai közös képviselőjük útján csak együttesen gyakorolhatják más üzletrész tekintetében a Gt. 123-124. § szerinti elővásárlási jogot.
A Gt. 123. §-ának (2) bekezdése a kívülállóra történő átruházásnál állít fel speciális szabályokat, amikor előfeltételként - fő szabályként - az üzletrész teljes befizetettségét követeli meg, s az ilyen üzletrész adásvételi szerződéssel történő elidegenítésére nézve (törvényi) elővásárlási jogot alapít. Kimondja ugyanis, hogy a tagot, a társaságot, illetve a taggyűlés által kijelölt személyt - e sorrendiség szigorú betartásával - elővásárlási jog illeti az eladni kívánt üzletrészre. (Ha a társasági szerződés ezt ki nem zárja, a Gt. új törvényi rendelkezése szerint ugyanis e törvényi elővásárlási jogtól a tulajdonosok közös akarattal eltekinthetnek, vagy azt korlátozhatják.) A tagnak tizenöt, a társaságnak vagy az általa kijelölt személynek a bejelentéstől számított harminc nap áll rendelkezésére, hogy az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozatát megtegye. Ha nem nyilatkozik, hallgatását a Gt. 123. §-ának (3) bekezdésében felállított törvényi vélelem szerint úgy kell tekinteni, hogy az elővásárlási jogával nem kíván élni. Ha az elővásárlásra jogosult az ajánlatot magáévá teszi, ezzel a szerződés az üzletrész eladója és az elővásárlásra jogosult között létrejön.

2.5.1.2.4. Az elővásárlási jog megsértése

Az elővásárlási jog megsértésével kötött üzletrész-adásvételi szerződés - bár az egyéb törvényi feltételek megléte esetén érvényes -, azaz ahhoz joghatások fűződnek, sőt, a szerződéskötő felek viszonylatában kikényszeríthető a teljesítés, hatályossága azonban relatív. Ezalatt az értendő, hogy a törvény által biztosított elővásárlási jog jogosultja elővásárlási jogának csorbítása miatt bírósághoz fordulhat, és keresettel kérheti annak megállapítását, hogy a sérelmére megkötött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan. Ezzel egyidejűleg vételi ajánlatot elfogadó nyilatkozatot is kell tennie, másként ugyanis értelmetlen az elővásárlási jog sérelmének vizsgálata. A perbíróság egyébként a vételi szándék komolyságát ellenőrzi, közelebbről azt kutatja, hogy az elővásárlás jogosultjának teljesítőképessége és készsége valóban fennáll-e. (E vonatkozásban a bíróság általában a vételárnak, illetve esedékessé vált részének bírói letétbe helyezésére hívja fel a felperest.)
A Gt. 125. §-ának (2) bekezdése az ilyen per indítására az általánosnál rövidebb határidőt enged. Kimondja ugyanis, hogy az elővásárlási jog megsértésével kötött szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt csak a szerződéskötéstől számított egy éves jogvesztő határidőn belül lehet keresetet indítani, az üzleti élet speciális körülményei folytán ugyanis kerülni kell a hosszantartó bizonytalan helyzeteket.
Az 1997. évi Gt. 136. § (1) bekezdésének második fordulata deklarálta, hogy az elővásárlási jogról érvényesen lemondani nem lehet. Ez véleményem szerint az üzletrész-tulajdonost általában megillető elővásárlási jogról való lemondás tilalmát jelentette, és nem vonatkozott a konkrét ügylettel kapcsolatos lemondásra, A Ptk. Kommentár [A Polgári Törvénykönyv magyarázata (KJK-KERSZÖV 2004.)] 1444. oldalán olvasható szöveg szerint ... "Az eladó nem köteles az elővásárlásra jogosulttal közölni a vételi ajánlatot akkor, ha a más részére való eladáshoz az elővásárlásra jogosult már korábban hozzájárult." A gyakorlatban a fenti értelmezés érvényesült, mivel praktikus okokból is igen nagy szükség volt arra, hogy az elővásárlási jog jogosultja szabadon dönthessen - legalább a konkrét jogügyeleteknél - jogérvényesítési szándékáról. Mód volt ezért arra, hogy a jogosult egy bizonyos tervezett eladással kapcsolatban kijelentse, hogy jogával élni nem kíván, és nem igényli a beérkező vételi ajánlatok közlését.
A Gt. 125. § (1) bekezdése csupán az elővásárlási jog átruházásának a tilalmát deklarálja, de hallgat az elővásárlási joggal kapcsolatos, az 1997. évi Gt. 136. § (1) bekezdésében írt lemondási tilalomról. Ennek oka, hogy a jogalkotó e kérdésben előtérbe kívánta helyezni a diszpozitivitást, rábízva az érintettekre, hogy elővásárlási jogukról érdekeik és körülményeik szerint szabadon döntsenek. [A konkrét jogügyleteknél, mint láttuk ezt az 1997. évi Gt. alapján sem lehetett megtagadni, de célszerűtlen olyan mértékben beavatkozni a vállalkozók jogviszonyaiba, mint azt a Gt. 136. § (1) bekezdésének régi szövege tette.]
A jogalkotó most szakított ezzel a szemlélettel, az elővásárlási jog jogosultjai így teljes szabadságot kapnak joggyakorlásuk terén. Sajnálatos módon azonban a törvény miniszteri indokolásából nem törölték a régi 136. § (1) bekezdéséhez tartozó szöveget. Ez most ellentétes a tényleges törvényi állapottal (pontosabban a törvényben nem található, abból - nem véletlenül - elhagyott, inaktuális szabályt indokol, jóllehet inkább a törvényből kikerült szövegrészre kellett volna magyarázattal szolgálnia). Véleményünk szerint azonban ez a diszharmónia nem okoz túl nagy problémát: a törvény tényleges szövege, a kötelezően betartandó a miniszteri indokolás ilyen kötelező erővel nem rendelkezik.
A PK 9. sz. IX. pontja szerint az eladónak az elővásárlásra jogosultat olyan helyzetbe kell hoznia közlésével, hogy az az összes feltétel ismeretében nyilatkozhassék a vételi ajánlat elfogadásáról. A teljes terjedelmében közlendő vételi ajánlatnak része kell legyen az is, hogy ki az üzletrészre vevőként jelentkező személy. A kft. tagok között szükséges bizalmi viszony megkívánja ezt, különösen azért, mert lehet, hogy éppen a leendő tagtárs személyének ismeretében dönt úgy a jogosult, hogy elővásárlási jogát gyakorolni fogja.
Az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos közlések alakszerűségére álláspontom szerint a Gt. 7. § (1) bekezdésének rendelkezése irányadó, amely kimondja, hogy a Gt.-ben előírt jognyilatkozatokat írásban, vagy más bizonyítható módon kell a címzett tudomására hozni.
A BH 1996/433. számú jogeseteként közzétett Gfv.X.32.547/1995. sz. döntés szerint, ha az elővásárlásra jogosult a megismert vételi ajánlatot teljes terjedelmében nem fogadja el (nem a legmagasabb vételi összeget vállalja fizetni; nem készpénzzel hanem részletfizetéssel kíván teljesíteni stb.), a tulajdonos szabadul kötelezettsége alól.
Egy másik ügyben (Gf.VI.30.602/2001. - BH 2002/107.) a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a bíróságnak az elővásárlási jog sérelmére alapított kereseti kérelem elbírálásánál vizsgálnia kell, hogy az elővásárlásra jogosult elfogadó nyilatkozata komoly és megalapozott-e. Abban az időpontban, amikor tudomást szerzett az elővásárlási jogát sértő szerződés létéről, rendelkezett-e a joga gyakorlásához szükséges teljesítőképességgel, vagy sem. Adott ügyben tehát azt kellett volna igazolnia, hogy a 40 000 000 Ft-os vételárat elfogadó nyilatkozat megtételének időpontjától számított 8 napon belül a vételárat teljesíteni tudta volna. E körülmények igazolására nem elegendő, ha arra hivatkozik, hogy a kérdéses időszakban egy igen nagy értékű ingatlannal rendelkezett, amely vállalásához kellő fedezetül szolgált volna. Ilyen körülmények között pedig nyilatkozata komolynak és megalapozottnak nem volt tekinthető. Ugyanezen ügyben azt is deklarálta a Legfelsőbb Bíróság, hogy elővásárlási jogot csak érvényes szerződés kapcsán lehet gyakorolni. (Az érvénytelen szerződéshez joghatás nem fűződhet ugyanis.)
A Gfv. I. 30.037/2004/5. számú döntésében (bár nem üzletrész-adásvételi ügylet kapcsán, de e vonatkozásban is irányadóan) azt mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elővásárlási jog megsértésével kötött adásvételi szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt a sérelmet szenvedett fél csak akkor indíthat sikerrel pert, ha a tudomásra jutáskor vételi szándéka már fennállt, és nem csak utóbb határozott úgy, hogy a dolgot megszerzi.
A Legfelsőbb Bíróság Gfv.II.31.529/2003/5. számú döntésében az üzletrész hányadának értékesítésével kapcsolatos helyzetet elemezte. Ennek során az alábbiakat mondta ki az 1997. évi Gt. alapján, de jelenleg is érvényesen:
... "Az üzletrész egy hányadának kívülálló részére való értékesítése esetén azonban a cég tulajdonosi struktúrája megváltozik. A kívülálló személy akarata megjelenik a közös üzletrész döntéseiben, sőt adott esetben meghatározóvá is válhat, és közvetve befolyásolja a társasági döntések meghozatalát is. A Legfelsőbb Bíróságnak, mint felülvizsgálati bíróságnak az az álláspontja, hogy az önálló üzletrész egységét érintő ilyen alapvető változás, azaz a korábban önálló üzletrész egy hányadának adásvétel útján kívülálló részére való értékesítése esetén is korlátként érvényesül az elővásárlási jog intézménye, azaz, az új Gt. 134. § (2) bekezdés második mondatában megjelölt személyek, így a tagok is jogosultak a kívülálló személyt megelőzve, a törvény alapján őket megillető elővásárlási joguk alapján megvásárolni az eladni szándékozott üzletrészhányadot. A Gt. 133-134. §-ainak kifejezett rendelkezései hiányában is nyilvánvaló, hogy az elővásárlási jog intézményének akkor is érvényesülnie kell, ha az önálló üzletrész egyetlen tulajdonosa nem üzletrészét, hanem csak annak egy hányadát értékesíti. Az üzletrészhányad ugyanis az üzletrész egy része, így az üzletrészhez tapadó elővásárlási jog - a többen a kevesebb elve alapján - nyilvánvalóan az üzletrészhányadhoz is kapcsolódik. Az elővásárlási jog intézményének, mint a kívülálló szerzésének megakadályozására szolgáló törvényes eszköznek ilyen esetben is érvényesülnie kell. Az ezzel ellentétes megoldás lehetőséget adna az elővásárlási jog kijátszására, hiszen az eladó a hányadértékesítés utáni üzletrészhányadát már bármikor szabadon értékesíthetné tulajdonostársa részére.
A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság elvi álláspontja szerint tehát a kéttagú korlátolt felelősségű társaság egyik tagja jogosult elővásárlási jogával élni akkor, ha a másik tag - üzletrészének felosztása nélkül - üzletrésze 1/2 hányadát vételár fejében úgy ruházza át kívülálló személyre, hogy a továbbiakban az eladó és a vevő közös üzletrész tulajdonosaivá válnak."

2.5.1.2.5. Az elővásárlási jog átruházásának tilalma

A Gt. 125. §-ának (1) bekezdése a Ptk. 373. §-ának (4) bekezdésével összhangban deklarálja, hogy az elővásárlási jog átruházása semmis.
Az elővásárlási jog átruházásának semmissége alól azonban a Ptk. maga is ad felmentést egy speciális esetben. A Ptk. 373. § (4) bekezdése szerint ugyanis az elővásárlási joggal rendelkező gazdálkodó szervezet - noha e jogosítvány "globális" átruházása számára sem megengedett, - kijelölheti azt a személyt, aki e jog gyakorlására jogosult. A Legfelsőbb Bíróság Gf.VI.30.602/2001. számú döntése pedig azt is hangsúlyozza, ezt a rendelkezést nem csupán a szerződési, hanem a jogszabályon alapuló elővásárlási jogra is alkalmazni kell.
Kérdés, hogy a Ptk. fenti szabálya harmonizál-e a Gt. társasági jogi jogintézményével? Korábbi véleményemmel (Társasági jogi perek, HVG-ORAC 2003., 206. oldal) ellentétben azonban ma már úgy látom, hogy e szabály a Gt. rendszerébe nem illeszthető be. A Ptk. 373. § (4) bekezdése egy elavult, archaikus szabály, amely minden bizonnyal a kezelői jog, az állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek primátusának talaján született meg, de nehezen egyeztethető össze jelenlegi, az üzleti élet részvevőinek egyenrangúságát valló piacgazdasági rendszerünk diszkriminációt tiltó eszmerendszerével.
Egy kft. tagjai között nem lehet hátrányos megkülönböztetést tenni pusztán abból az okból, hogy egyik tag természetes személy, a másik gazdálkodó szervezet. Ez ugyanis méltánytalan előnyt jelentene a gazdálkodó szervezet tagnak, ugyanakkor - az előbbi jogosítvány hiánya - csorbítaná hozzá mérten a természetes személy tag jogait.
A Gt. 121. § (1) bekezdése értelmében azonos mértékű üzletrészhez azonos tagsági jogok fűződnek, ebben nem lehet eltérés pusztán amiatt, hogy adott időpontban az üzletrész tulajdonosa éppen természetes személy vagy gazdálkodó szervezet. Igaz, hogy eltérő tagsági jogokat biztosító üzletrészt ki lehet alakítani, ez azonban a szerződő felek (a tagok) közös szerződési akaratán múlik, és nem a tag kilétével kapcsolatos általános Ptk. rendelkezésen. Utóbbi durva beavatkozást jelentene a tulajdonosi autonómiába, "első- és másodosztályú" tagi, minőséget eredményezne a tagok akaratát figyelmen kívül hagyva attól függően, hogy a kft. tag természetes személy, vagy gazdálkodó szervezet.
Ez véleményem szerint nem megengedhető. A tagok között a Gt. 121. § (1) bekezdése alapján lehet különbséget tenni, de kizárólag a tagok társasági szerződésben megnyilvánuló akaratából.
A Gt. 9. § (2) bekezdése a Ptk. megfelelő alkalmazását írja elő a társaság és a tagok Gt. által nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira.
Ez "a megfelelő alkalmazás" pedig azt jelenti, hogy a Ptk. szabályait nem szolgaian, hanem csak úgy és annyiban lehet alkalmazni, amennyiben azok nem ellentételesek a Gt. által szabályozott társasági jogi jogviszonyok specialitásaival. Véleményem szerint pedig a Ptk. 373. § (4) bekezdésének hivatkozott rendelkezése a magántulajdonon alapuló társaságok jogviszonyaival összeegyeztethetetlen, ezért nem alkalmazható.

2.5.1.2.6. Elővásárlási jog végrehajtási, felszámolási értékesítésnél

A kft. - üzletrész végrehajtási értékesítésénél is megilleti a többi tagot, a társaságot, vagy a taggyűlés által kijelölt személyt (ebben a sorrendben) az elővásárlási jog a Gt. 135. § értelmében. Megjegyzendő, hogy a törvény írott szövegéből következően az üzletrész-tulajdonos (az adós) az árverésben nem vehet részt, nem licitálhat, és értelemszerűen elővásárlási joga sincs saját üzletrészére. A végrehajtási értékesítésnél gyakorolható elővásárlási jogra egyébként a Gt. 134. §-ának rendelkezései az irányadóak. Az elővásárlási jog az árverésen gyakorolható, és a társaság vonatkozásában arra nézve a kft. taggyűlése hozhat döntést, nem az ügyvezető. (Gt. 124. §)
A téma kapcsán (az 1997. évi Gt. szabályaira figyelemmel) a Győri Ítélőtábla Cgtf. IV.25.982/2005/2. számú döntésében kifejtette, hogy üzletrész végrehajtási árverése során a törvényi elővásárlási jogosultnak elővásárlási jogosultsága akkor nyílik meg, amikor az árverési liciten kialakult vételárat a végrehajtó az árverési jegyzőkönyv megküldésével velük közli.
A felszámolási eljárás, mint totális végrehajtás során is bekövetkezhet az adós tulajdonában lévő üzletrész értékesítése. Ennek kapcsán a kft.-t, tagját, illetve a taggyűlés által kijelölt személyt megilleti az elővásárlási jog. A csődeljárásról, és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. tv. (a Cstv.) 49. § (6) bekezdése értelmében, ha a felszámoló a vagyontárgy (így például a felszámolás alá került szervezet tulajdonában lévő üzletrész) értékesítése során az elővásárlási jog figyelembevételére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az elővásárlásra jogosult a Cstv. 49. § (5) bekezdésében foglalt 30 napos jogvesztő határidő alatt keresetével a Cstv. 6. § (1) bekezdése szerinti (a felszámolást lefolytató) bírósághoz fordulhat igénye érvényesítése végett.

2.5.1.2.7. Elővásárlási jog törzstőke-emelésnél

Az 1988. évi Gt. 219. § a törzstőke felemelésével kapcsolatosan egy különleges elővásárlási jogot is létesített, amikor kimondta, hogy a törzstőke felemelése előtt bejegyzett társasági tagoknak az új törzsbetétekre - a felemelést kimondó határozatnak a határozatok könyvébe történt bevezetésétől számított 30 napon belül - elővásárlási joguk van, melyet törzsbetéteik arányában gyakorolhatnak. A 219. § (2) bekezdése azt is kimondta, hogy ha a tagok a fenti határidőn belül nem éltek elővásárlási jogukkal, az új törzsbetétek megszerzésére az általuk kijelöltek, ennek hiányában bárki jogosult.
Az 1997. évi Gt. ezt a jogintézményt nem tartotta fenn. 162. §-ának (1) bekezdése ugyan többletjogot biztosított a kft. tagjainak a törzstőkeemelés során létrehozandó új törzsbetétek vonatkozásában, azonban ezt nem elővásárlási jogként fogalmazta meg. A felemelést kimondó határozat meghozatalától számított 30 napon belül elsőbbségi joguk volt a kft. már meglévő tagjainak az új törzsbetétekre, amely elsőbbségi jogot betétarányosan gyakorolhattak. Ha e jogukkal nem éltek, az új törzsbetétek megszerzésére az általuk kijelölt személyek, ennek hiányában bárki jogosult volt.
A 2006. évi Gt. 155. § (3) bekezdése a fenti - 1997. évi Gt. szerinti - szabályozást követte azzal, hogy a tőkeemelés alkalmazásától számítva 15 napot enged csak a tag elsőbbségi jogának gyakorlására. A (4) bekezdés értelmében - ha az eredetileg tőkeemelést tervező tag elsőbbségi jogával nem él, további 15 napon belül a többi tag, illetve a taggyűlés által kijelölt tag vehet részt a tőkeemelésben.
Az a körülmény, hogy a jogalkotó "elővásárlási jog" helyett az "elsőbbségi jog" terminus technicust használja, arra vezet, hogy a kiterjesztő értelmezés tilalma folytán nem alkalmazhatóak az elsőbbségi jog sérelme esetén az elővásárlási jog megsértésének jogkövetkezményei. (Az elsőbbségi jog ugyanis nem tekinthető elővásárlási jognak.) Véleményem szerint ilyen esetben a tag kártérítési igénnyel fordulhat a kft. ellen, de nem kérheti a kívülálló törzsbetét-szerzésének (lényegében a társasági szerződés vonatkozó részének) hatálytalanítását Az elsőbbségi jog és az elővásárlási jog közé egyenlőségjel nem tehető, ugyanis ha a törvényalkotói szándék ez lett volna, akkor nem változtatott volna a terminológián.

2.5.1.3. Perjogi szabályok

Az elővásárlásra jogosult az elővásárlási jogának sérelmére megkötött adásvételi szerződés miatt bírósághoz fordulhat. A keresetet a 2.7.1.4. pontban írt bíróság előtt kell előterjeszteni, az ott írt szempontok szerint. Az eljárásra hatáskörrel rendelkező bíróság kiléte tehát attól függ, hogy mennyi a pertárgy értéke, illetve, hogy 2003. január 1-je előtt vagy azt követően nyújtották-e be a keresetet. Miután az üzletrészre vonatkozó elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos kereset nyilvánvalóan tagsági jogviszonyon alapuló perfajta, véleményem szerint ezek mindenképpen megyei elsőfokú hatáskörbe tartoznak a Pp. módosítás (1999. évi CX. tv.) hatálybalépése után.
A bíróság illetékessége az általános előírások szerint alakul.
Felperes mindig az elővásárlásra jogosult, aki a jogának sérelmét állítja, alperes pedig az eladó és a harmadik személy vevő is, aki - mivel e két utóbbi személy közötti szerződés hatálytalanságának megállapítását kéri a felperes - szükségképpen perben kell álljon.
Az igényérvényesítési idő kft.-nél a Gt. 136. § (2) bekezdése alapján indult perben a szerződéskötéstől számított egy éves jogvesztő határidő. (Anyagi jogi határidőről lévén szó, igazolásnak - mely perjogi intézmény - egyébként sem lenne helye.) A részvénytársasággal kapcsolatos eseti, illetve az elővásárlási jogot biztosító részvényhez kötődő elővásárlási jog (lásd a 2.5.1.1.1. alattiakat) sérelme miatt perindításra a Gt. nem ad külön szabályokat. Ezért a Ptk. vonatkozó normáinak figyelembevételével megállapítható, hogy az elővásárlási igény (akár szerződésen, akár jogszabályon alapul e jog) kötelmi jellegű, ezért az elévülés szabályait kell alkalmazni. Erre figyelemmel, mivel törvény más elévülési időt nem állapít meg ezen esetkörre, az 5 éves általános elévülési idő alatt van helye keresetindításnak. [Ptk. 324. § (1) bek.]
A pertárgy értéke a támadott szerződésben foglalt vételár mértékével azonos. A Pp. 24. § (1) bekezdése szerint a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke az irányadó. Az elővásárlási jog megsértésével megkötött szerződésnek az elővásárlásra jogosulttal szembeni hatálytalanságának megállapítását kell kérni, az ilyen eljárásban így értelemszerűen a szerződésben az üzletrész ellenértékeképpen meghatározott értéket kell alapul venni a perérték megállapításánál, s ennek 6%-át kell eljárási illetékként leróni. (Ingatlanrésszel kapcsolatos elővásárlási perben erre az álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság is a BH 1997/357. sz. jogesetként közölt Gfv.IV.31.107/1996. számú döntésben.)
A keresetlevélben a felperes annak megállapítását kéri, hogy az elővásárlási joga sérelmére megkötött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan, egyúttal a vételi ajánlatot elfogadó nyilatkozatot is kell tennie. (A bíróság - mint azt az előbbiekben láttuk - e nyilatkozat komolyságát és megalapozottságát a perben vizsgálja a PK 9. sz. VIII. pontja értelmében, szükség szerint letétbehelyezéssel igazoltatva a felperes igényérvényesítésének komolyságát.)
Az elfogadó nyilatkozat folytán az elővásárlásra jogosult személy és az eredeti üzletrésztulajdonos (eladó) között az adásvételi szerződés létrejön, és az ebből származó egyéb igények is a perben érvényesíthetők. (Például a hatálytalanított szerződés eredeti vevője által már felvett osztalék kiadását kérheti az elővásárlásra jogosult.)
Jogszabály ugyan nem írja elő, de ajánlatos a cégbíróságot a keresetindításról értesíteni, különösen azért, mert a peres eljárás befejeztéig az adott üzletrész tulajdonosának személye kétséges. Ilyen esetben - a jogerős döntés megszületéséig - a társaság nem tudhatja, kit hívjon meg legfőbb szervének üléseire, ki jogosult gyakorolni a tagsági jogokat és kinek kell helytállnia a tagi kötelezettségek teljesítéséért. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy ha a társaság abból indul ki, hogy a tag és vevője közötti szerződés (az egyéb feltételek megléte esetén) érvényes, és mindenkivel szemben (így a társasággal szemben is) hatályos, emiatt a vevő mindaddig teljes jogú tagként kezelhető, amíg perbíróság ennek ellenkezőjét jogerősen meg nem állapítja. Az is helyeselhető, ha a cégbíróság - ha a tagváltozás bejegyzése előtt az elővásárlási per megindításáról hiteltérdemlő tudomást szerez - a változásbejegyzési eljárást felfüggeszti.
A társaság működésének igénye azonban nem tűri a tag személyében való évekig tartó bizonytalanságot. Ha a határozatképességet nem veszélyezteti a kérdéses üzletrész, a működésnek nincs akadálya, ha viszont nagyobb üzletrészről van szó, a társaságnak valamilyen módon biztosítania kell a legfőbb szerv határozatképességét. Ezt csak egyféleképpen tehetik meg: úgy, hogy a szerződéssel igazolt vevőt tekintik tagnak mindaddig, amíg jogerős bírói döntés mást nem állapít meg. Ettől kezdve ugyanis a szerződés relatív hatálytalansága folytán az eladó és az elővásárlásra jogosult között az ítéletben meghatározottak szerint a hatálytalan szerződéssel azonos tartalommal létrejött új szerződés alapján az elővásárlási jog jogosultja lép a vevő helyébe, ami viszont további kérdést vet fel: vajon van-e mód a korábban - közreműködése nélkül - meghozott társasági határozatok felülvizsgálatára, vagy sem? (A társasági határozatok felülvizsgálatával a 2.3. pontban bővebben foglalkozunk). Az előbbi felvetésekre adható válaszok nem megnyugtatóak. Célszerű lenne, ha a jogalkotó az ilyen és ehhez hasonló, a tagsági viszony bizonytalansága esetén követendő magatartásszabályokat megadná úgy, mint a kizárási pereknél.
Véleményünk mindenesetre az, hogy a társasági határozatok ilyen okból történő felülvizsgálatának nincs helye. A relatív hatálytalanság azzal jár, hogy az elővásárlási jog sérelmével kötött adásvételi szerződés a társaság vonatkozásában mindaddig érvényes és hatályos, amíg a hatálytalanságot a jogosult vonatkozásában a jogerős bírói döntés ki nem mondja. Ez alanycserét eredményez az üzletrész tulajdonosánál, de a forgalombiztonság érdekeivel ellentétes lenne, ha az addig született társasági határozatok, gazdasági döntések utóbb megkérdőjelezhetőek lennének. A társasági határozatok - meghozataluk idején - a társasággal szemben hatályos szerződéssel alátámasztott tagi jogállás szem előtt tartásával jogszerű körülmények között születtek. A társasági határozat utólagos felülvizsgálatára kizárólag a Gt. 45-46. §-aiban írt okokból és módon van törvényes lehetőség.
Az elővásárlási jog jogosultjának felperesi pernyertessége esetén az üzletrész vevőjének megtérítési igénye támad az üzletrészt eladóval szemben, azaz az üzletrész vételárának visszakövetelését külön perben foganatosíthatja. Az elővásárlási jog jogosultjának pernyertessége azt a kötelezettséget is rója a perbíróságra, hogy - ha a perrel támadott adásvételi szerződés tagváltozását a cégjegyzéken átvezették - a cégbíróságot meg kell keresnie a szükséges intézkedések megtétele végett. A cégbíróságnak véleményem szerint az üzletrészt hatálytalanul szerzett vevőt ex tunc hatállyal törölnie kell a cégjegyzékből, s helyette az ítélettel egyezően az elővásárlásra jogosult (és e jogát gyakorló) felperest kell bejegyeznie tagként.
Az üzletrész-átruházási szerződésnek az elővásárlási jog megsértése miatti hatálytalanságára keresetben vagy viszontkeresetben lehet hivatkozni, ez az igény kifogásként nem érvényesíthető, az igényérvényesítésnek feltétele, hogy az ajánlatnak megfelelő elfogadó nyilatkozatot is megtegyék, és hogy valamennyi szerződő fél perben álljon. (Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI.22.899/7.-BH 1998/583.)
A témával kapcsolatban célszerű említést tenni néhány olyan fellebbviteli döntésről, amelyek a törvényességi felügyeleti és a változásbejegyzési eljáráshoz való viszonyát vizsgálják az elővásárlási jog gyakorlásával illetve megsértésével összefüggő eseteknek.
A Pécsi Ítélőtábla Cgf.V.30.150/2003/4. és Cgf.V.30.194/2003/3. számú határozatai egyebek közt azt hangsúlyozták, hogy az elővásárlási jog megsértésével megkötött üzletrész átruházási szerződés hatálytalansága törvényességi felügyeleti eljárásban nem vizsgálható. Az erre irányuló kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, tekintve, hogy a jogvita peres útra tartozik.
A Fővárosi Ítélőtábla egy ügyben kimondta: ... "A cégbíróság a tagváltozás bejegyzésére irányuló eljárásban nem írhatja elő az elővásárlási joggal rendelkező személyektől származó írásbeli nyilatkozat beszerzésének kötelezettségét, hiszen az elővásárlási joggal kapcsolatos eljárás szabályszerűnek minősül akkor is, ha az elővásárlási jog jogosultjai a jog gyakorlására nyitva álló határidő alatt nem nyilatkoztak. A következetes bírói gyakorlat értelmében a tagváltozás bejegyzésére irányuló eljárásban és az esetleg kifejezetten az elővásárlási jog megsértésével kapcsolatosan előterjesztett kérelemre indult törvényességi felügyeleti eljárásban a cégbíróság nem vizsgálhatja, hogy az elővásárlási joggal kapcsolatos szabályokat az üzletrész átruházása során betartották-e, hanem az elővásárlási jogaiban megsértett személy peres eljárásban kérheti az üzletrész átruházási szerződés vele szembeni hatálytalanságának megállapítását."

2.5.2. A beleegyezés hiánya miatti perek

A Gt. 202. §-ának (1) bekezdése szerint zártkörűen működő rt. alapító okirata előírhatja, hogy a névre szóló részvények átruházásához a részvénytársaság beleegyezésére van szükség. A részvények átruházásához való beleegyezést az rt. igazgatósága adhatja meg. A beleegyezés csak fontos okból tagadható meg, például ha a részvényt az rt. versenytársa kívánja megszerezni, vagy ha azt egyéb, az alapító okiratban a társaság céljára és a részvényesek körére tekintettel meghatározott egyéb ok indokolja. [Gt. 205. § (2)-(3) bekezdése]
Az átruházási szándékot írásban kell bejelenteni az igazgatóságnak, és ennek a kérelem beérkeztétől számított 30 napon belül kell döntését meghoznia. A Gt. 205. § (4) bekezdése értelmében a beleegyezés megadottnak tekintendő, ha az ügydöntő szerv 30 napon belül nem nyilatkozik. A Gt 205. §-ának (1) bekezdése a jogintézmény megfogalmazásával kifejezetten visszautal a Ptk. 215. §-ára.
Hasonló jogintézményt a kft.-nél is találunk. A Gt. 126. § (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a tagok a társasági szerződés fakultatíve kötelező tartalmi elemeként meghatározott szabályozással az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez köthetik. A beleegyezés megadásának illetve megtagadásának feltételeit a társasági szerződésben kell - legalább elvi szinten - szabályozni, a konkrét jogügylet tekintetében ennek alapján hoz döntést a társaság taggyűlése. (Megjegyzendő, hogy az 1997. évi Gt. nem határozta meg pontosan, hogy a kft. mely szerve jogosult a beleegyezés megadására, vagy megtagadására.)
Az 1997. évi Gt. 150. § (2) bekezdése e döntést nem utalta a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe, így erre nézve szintén a társasági szerződésnek kellett rendelkeznie. Véleményem szerint az akkori szabályozás alapján nem volt kifogásolható, ha az rt. mintájára az operatív irányító, az ügyvezető hatáskörébe utalják e döntést, megnyugtatóbb volt azonban (a kérdés horderejére tekintettel, és az esetleges visszaélésszerű joggyakorlások könnyebb kiszűrése érdekében), ha a Gt. 150. § (2) bekezdés n) pontjának alkalmazásával a döntést a taggyűlés hatáskörébe utalták.
A téma szempontjából figyelmet érdemel az a tény, hogy a Gt. 126. § (1) bekezdése átruházás esetére teszi lehetővé a társaság beleegyezésének kikötését, ami nem csupán adásvételre, hanem egyéb tulajdonjog átszállásával járó jogügyletre (például: ajándékozásra, cserére, apportálásra) is irányadó volt. (Így foglalt állást a Pest Megyei Bíróság 3. Cg. 13-09-071094. számú döntésében is - CDT XIV.2.)
A CDT. III. 5. jogeseteként megjelent Bács-Kiskun Megyei Bíróság Cg. 03-09-105892/1997/23. számú határozata szerint a beleegyezés megadásának, illetve megtagadásának feltételeit úgy kell meghatározni a társasági szerződésben, hogy az visszaélésre lehetőséget ne adhasson. Ezért nem fogadta el a beleegyezés megtagadási okaként azt a megfogalmazást, amely szerint "egyéb nyomós és/vagy fontos társasági vagy tagi érdek" miatt lehet helye a beleegyezés megtagadásának. A társaság a bíróság felhívására a társasági szerződés fenti rendelkezését akként módosította, hogy "Az üzletrész kívülállóra történő átruházásához a taggyűlés legalább 3/4-es szótöbbséggel hozott egyetértő határozata szükséges. A hozzájárulás azonban csak abban az esetben tagadható meg, ha a tag üzletrészét a társaság tevékenységével azonos tevékenységet folytató, illetve üzleti konkurenciát jelentő szervezetre vagy személyre kívánja átruházni." Ezt a megfogalmazást a bíróság elfogadta és a társaság bejegyzését elrendelte.
A Fővárosi Ítélőtábla 14.Cgf.41.152/2003/2. számú végzése kifejtette, hogy a Gt. 137. § (1) bekezdése diszpozitív szabályozást tartalmaz a tekintetben, hogy a tagok az üzletrész kívülállóra történő átruházását a társaság beleegyezéséhez köthetik. Az tehát, hogy az üzletrész kívülállóra szabadon, vagy pedig a társaság beleegyezésével ruházható-e át, a tagok döntésétől függ. Abban az esetben viszont, ha a törvény felhatalmazása alapján azt a taggyűlés jóváhagyásához kötik, a társasági szerződésben szabályozniuk kell a beleegyezés megadásának illetve megtagadásának a feltételeit. E feltételek meghatározásához nem elegendő, ha a tagok a szavazat mértékéről rendelkeznek, hanem azt is meg kell határozni, hogy melyek azok az okok, körülmények, amelyek a megtagadáshoz vezetnek.

2.5.2.1. A Gt. 126. § és a Ptk. 215. § viszonya

A Gt. 126. § külön nem utal a Ptk. 215. §-ra, de értelemszerűen erről a jogintézményről van szó kft. esetében is. A Ptk. 215. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre, de a felek nyilatkozatukhoz kötve vannak. A beleegyezés (jóváhagyás) megtörténtével a szerződés ex tunc hatállyal, a megkötésére visszamenőlegesen jön létre, ha pedig a beleegyezést (jóváhagyást) megtagadják, az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni. (Lásd a 2.1.6. pontban írtakat.)
Részvényátruházáshoz adandó társasági beleegyezés kapcsán szögezte le a Zala Megyei Bíróság 1.Gf.20-00-040084/4. számú döntésében, hogy a beleegyezést a Ptk. 215. §-ára figyelemmel kell elbírálni.
A Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf.45.302/2004. számú határozata is taglalja, hogy ha a társasági szerződés az üzletrész átruházáshoz megköveteli a taggyűlés beleegyezését, akkor a beleegyezés hiányában kötött üzletrészátruházási szerződés a Ptk. 215. §-a alapján nem jön létre.
A Ptk. 215. § (1) bekezdésének rendelkezéséből következően a jogosult harmadik személynek hozzájárulását egy adott szerződéshez kell megadnia a megállapodás létrejötte feltételeként. A Ptk. 215. §-ának (1) bekezdése helyes alkalmazásával tehát a részvény átruházására vonatkozó szerződést kell az érintett feleknek jóváhagyás céljából az igazgatósághoz benyújtani, ehhez az átruházási szándék közlése nem elegendő.
A Legfelsőbb Bíróság Pfv. VI.22.899/1996/7. számú döntésében szintén kimondta, hogy ha az alperesi kft. tagjai - élve a Gt. nyújtotta lehetőséggel - az üzletrész kívülállóra történő átruházásához a társaság beleegyezését írták elő a társasági szerződésben, úgy rendelkezve, hogy a beleegyezést a taggyűlés egyhangú határozata biztosíthatja, akkor a taggyűlés a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdése szerinti harmadik személynek minősül. (BH 1998/583.)

2.5.2.2. Perjogi vonatkozások

A beleegyezés megtagadása miatt indított perekre hatáskör, illetékesség, pertárgy értéke tekintetében a 2.5.1.3. pontban elmondottak megfelelően érvényesek.
Tekintve, hogy ezen eljárások jellemzően a tag (részvényes) és a társaság közötti jogvitának tekinthetőek (társasági határozat felülvizsgálata iránti perek), a felperes mindig a beleegyezés megtagadását sérelmező tag (részvényes), alperes pedig a társaság. A beleegyezés megtagadása folytán létre nem jött szerződés vevőjének nem kell perben állnia, de a felperes saját pernyertessége elősegítése érdekében perbehívhatja és a vevő a perbe maga is beavatkozhat. (Pp. 54-60. §)

2.6. A feltűnő értékaránytalanság jogcímén megtámadott társasági részesedés átruházására kötött szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perek

2.6.1. A társasági részesedés fogalma, átruházására vonatkozó jogi szabályozás rendszerének áttekintése; a vételár meghatározása

Jelen fejezet a tipikus társasági részesedésekkel foglalkozik, amelyek a személy és tőkeegyesítő jelleget egyaránt magán viselő kft. esetén az üzletrész; az rt.-nél (nyrt., zrt.), - amely egy tőkeegyesítő társasági forma - a részvény, amely tagsági jogokat megtestesítő értékpapír.

2.6.1.1. Az üzletrész

Az üzletrész olyan társasági részesedés, amely a kft. bejegyzését követően megtestesíti a tag jogait és a társaság vagyonából őt megillető hányadot [Gt. 121. § (1) bek.]; tagsági jogok és kötelezettségek összességét megtestesítő, vagyoni értékű jog.
A kft. tagjainak - minimum 100 000 Ft névértékű - önálló vagy közös tulajdonban álló üzletrészeinek összessége a társaság cégjegyzékbe bejegyzett törzstőkéje [Gt. 114. § (4) bek., 121. § (2) bek.].
A kft.-ből kiválni nem lehet. A társaságtól megválni szándékozó tag üzletrészét átruházhatja. A Gt. 123. §-ának (1) bekezdése előírásai alapján, a tag az üzletrészét a társaság tagjaira szabadon ruházhatja át; a társaság részére vagy kívülállóra történő átruházásokkal kapcsolatosan a társasági szerződésben rendelkezhetnek a tagok a Gt. 123-130. §-ainak előírásai szerint. Az üzletrész átruházása nem módosítja a társasági szerződést [Gt. 127. § (3) bek.].
Az üzletrész átruházás leggyakoribb esete az adásvétel.
Az eladó nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét), üzletrész tulajdonát a kft. cégkivonata tanúsítja. Az üzletrész névértékét - az alapításkor vagy törzstőkeemeléskor szolgáltatott törzsbetétek összegét - a cégiratok között "elhelyezett" utolsó, hatályos tagjegyzéken az ügyvezető tünteti fel [Gt. 150. § (2) bek. a) pont, (3) bek.].

2.6.1.2. A részvény

A részvény tagsági jogokat megtestesítő, névreszóló, névértékkel rendelkező, forgalomképes értékpapír [Gt. 177. §].
Az összes részvény névértékének összege az rt. jegyzett tőkéje [Gt. 174. § (1) bek.].
A részvény szabadon átruházható az általános szabályok szerint azzal, hogy ennek korlátozása harmadik személyek felé csak törvényi rendelkezés alapján hatályos [Gt. 178. §]; az átruházás törvényi korlátozásának ismertetése e fejezet kereteit egyrészt meghaladná, másrészt a bírósági gyakorlat ismertetéséhez jelen perek szempontjából nem szükséges a speciális szabályozás áttekintése.
A névreszóló részvénnyel rendelkező eladóról (részvényesről) az rt. igazgatósága részvénykönyvet vezet, a Gt. 202. §-ának (1) bekezdésében előírt adatok feltüntetésével.
A zrt. cégkivonata az eladóra vonatkozóan adatokat (név, lakóhely, illetve cég, székhely) akkor tartalmaz, ha szavazati jogának mértéke az 50 százalékot meghaladja, vagy a részvényes minősített többségű befolyással rendelkezik a társaságban [Ctv. 27. § (4) bek. bc) pont].

2.6.1.3. Az adásvételi szerződésre vonatkozó rendelkezések a Gt.-ben és a Ptk.-ban

Az üzletrész, a részvény olyan vagyoni részesedés, amely adásvételi jog tárgya lehet. Az adásvételi szerződésekre vonatkozó jogszabályi előírásokat elsődlegesen a Gt. tartalmazza, és értelemszerűen a Ptk., a Gt. 9. § (2) bekezdése rendelkezései alapján.
A szerződés megkötése után a tulajdonosváltozást - társasági jogi szempontból - a cégjegyzékbe történő bejegyzés végett kft. esetén be kell jelenteni a cégbíróságon, ahol a társaság felé a vevőnek ezt megelőzően, külön bejelentési kötelezettsége is van, amelyet a Gt. 127. §-ának (4) bekezdése alapján közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell megtenni. Ebben nyilatkoznia kell arról, hogy megszerezte az üzletrészt, továbbá arról, hogy az új tulajdonos a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el.
Egyesülésnél a tagsági jogviszony átruházással is megszüntethető. Ekkor az újonnan csatlakozó felel az addig keletkezett tartozásokért, kivéve ha ez alól mentesítik [Gt. 328. §, 329. § (1) bek. f) pont, (2) bek.].
A tagok nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét) a cégjegyzék tartalmazza; továbbá a csatlakozás időpontját is [Ctv. 27. § (5) bek. a) és b) pont].
A Gt. 108. § (3) bekezdése és 99. § f) pontja új szabályként rögzíti a társasági részesedés átruházhatóságának lehetőségét, mint a tagsági jogviszony megszűnésének eddig "tiltott" lehetőségét a bt. és kkt. cégformáknál.
A cégjegyzék mindkét cégformánál tartalmazza a tagok nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét) [Ctv. 27. § (1) bek. a) pont, (2) bek. a) pont.]. E fenti vagyoni részesedések kapcsán bírósági gyakorlat még nem alakult ki.
A vagyoni részesedések adásvétele kapcsán a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése szerint a Gt.-ben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyokra a Ptk. rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni, ezek a tulajdonjog tárgyaira -, az átruházással történő tulajdonszerzésre -, a közös tulajdonra, (közös tulajdoni vagyoni részesedések) -, az általános szerződési feltételekre -, az adásvételre vonatkozó rendelkezések.
A Ptk. mint háttérjogszabály alkalmazása a részvények esetén a Ptk. 94. §-ának (2) bekezdése szabályozásából következően - amely a tulajdonjog szabályait rendeli alkalmazni az értékpapí-rokra - a jogalkalmazók számára nem jelent problémát. Az rt. tőkeegyesítő jellegéből adódóan a részvények adásvételénél a Gt. mellett a Ptk. (nyrt. esetén a Tpt.) alkalmazása értelemszerűen, illetve jogszabályi rendelkezések alapján történik.
A kft. személyegyesítő jellegéből adódó társasági jogi részesedés azonban fogalomként, még a részvényhez hasonlóan sem jelenik meg a Ptk. szabályozási rendszerében.
A Gt. és Ptk. előírásainak egybevetésével mondta ki a Legfelsőbb Bíróság a BH 1994/202. számú eseti döntésében, hogy a Ptk.-nak a dolog tulajdonjogának átruházásánál alkalmazott szabályok az irányadók az üzletrész, így annak adásvétele vonatkozásában is.
A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.
A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár.

2.6.1.4. A társasági részesedés vételárának meghatározása

Ha az adásvétel tárgya vagyoni részesedés, annak vételárát a felek közösen állapítják meg. A vagyoni részesedéseknél a forgalmi érték meghatározása speciálisan történik, mivel azt meghatározza a társaság - vagyoni részesedés átruházásakor fennálló - "értéke".
A társaságok bejegyzését követően - a társaság működése során - a szolgáltatott vagyoni hozzájárulás mint vagyoni részesedés a névértékétől eltér. Gazdaságos, eredményes tevékenységnél annál jóval magasabb is lehet a forgalmi értéke, veszteséges társaság esetén akár nulla is lehet. A forgalmi érték megállapításakor a társaság számviteli előírásoknak megfelelően vezetett nyilvántartásai adnak eligazítást.
A vagyoni részesedés vételárának mindkét fél számára a jövőre nézve megnyugtató módon történő meghatározásához elengedhetetlenül szükséges ismerni tehát a társaságnak az adásvétel megkötése időpontjában fennálló helyzetét: a társaság cégjegyzékbe bejegyzett adatai szerinti tényleges működést; a gyakorolt tevékenységekhez szükséges engedélyek meglétét, azok esetleges időbeli korlátozottságát; a vagyonmérlegben kimutatott, az ott szereplő vagyontárgyak tényleges meglétét, értékét; az azokon fennálló esetleges terheket, a társaság kötelezettségeit (adó, tb. stb.). A cégjegyzékbe bejegyzett, a társasággal szemben folyamatban lévő peres eljárásokon túl, az esetlegesen folyamatban lévő egyéb eljárásokat.

2.6.1.4.1. Az eladó tájékoztatási kötelezettsége

A Ptk. 205. §-ának (3) bekezdése szerinti, és a 367. § (1) bekezdéséből adódó tájékoztatási kötelezettségnek eleve korlátokat szab a vagyoni részesedés speciális jellege, a társaságra vonatkozó jogi szabályozás.
A tőzsdére bevezetett részvénytársaságoknál a kisrészvényes eladótól ez a tájékoztatási kötelezettség fogalmilag kizárt.
Itt maga a társaság köteles a társaság helyzetéről a jogszabályi előírásoknak megfelelő tájékoztatással szolgálni, ugyanez érvényes általánosságban az nyrt.-kre is, ahol a tulajdonost nem köteles tájékoztatni az igazgatóság a társasággal kapcsolatos minden információról, kivéve ha ezt ő kéri az általános Gt. szabályok szerint [Gt. 27. § (2)-(3) bek.].
A tag (részvényes) a szokásos üzleti kockázat viselésére köteles, azonban annak érdekében, hogy a társaság működése során folyamatosan figyelemmel tudja követni, és mérlegelni tudja a kockázatokat, szüksége van arra, hogy megismerje a gazdasági társaság működésével (gazdálkodásával) összefüggő alapvető adatokat. Ezen adatok ismeretének hiányában pusztán "szerencsejáték" lenne a gazdasági társaság részére történő tagi vagyoni hozzájárulás szolgáltatása. A társasági jog a tag (részvényes) ezen alanyi jogosultságát a tájékoztatási jog (felvilágosítás adási jog, iratbetekintési jog) formájában határozza meg.
Mind a kft., mind az rt. vonatkozásában irányadó a Gt. 27. §-ának (3) bekezdése szerinti, a vezető tisztségviselők tájékoztatási kötelezettségére vonatkozó azon szűkítő rendelkezés, hogy a vagyoni részesedések tulajdonosainak a társaság ügyeiről történő felvilágosítás adása nem sértheti a társaság üzleti érdekeit, illetve üzleti titkait.
Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a tagnak (részvényesnek) nincs alanyi joga arra, hogy a beszámoló-tervezetet alátámasztó okiratokat írásban megkapja, hiszen ez akár hatalmas dokumentáció is lehet, melynek másolása, postázása a cégeknek jelentős költségeket okozhat (az eredeti okiratok megküldése nem lehetséges), a tagnál (részvényesnél) pedig nem feltétlenül biztosított, hogy az okiratok megfelelően kerülnek kezelésre. A tag tehát nem követelheti kérelemben a beszámoló tervezetet alátámasztó okiratok megküldését, iratbetekintési jogát e fenti dokumentumok vonatkozásában a társaságnál gyakorolhatja, akár személyesen, akár szakértő igénybevétele mellett. A szakértőnek azonban olyan személynek kell lennie, aki független, nem érdekelt például a konkurens cégben.
Gyakran a konkurens céggel, mint vevővel tárgyaló társasági részesedését eladni szándékozó taggal (részvényessel) szemben tagadják meg a vezető tisztségviselők a társaság tényleges vagyoni helyzetéről szóló teljes felvilágosítás adást.
Összegezve megállapítható, hogy a vételár megállapításánál a felek közös kockázatára történik egy olyan összeg elfogadása, amely mögött megnyugtató teljes "céginformáció" nem áll mindig rendelkezésre.
Így a Ptk.-ban nem szabályozott olyan speciális helyzet áll elő, ahol a kétpólusú szerződéskötés egyik leglényegesebb pontja, a vételár meghatározása egy független jogi személyiségű társaság vezető tisztségviselőitől, az ügyvezetéstől is függ, korlátozva az eladó Ptk.-ban előírt tájékoztatási kötelezettségét, és az így nagyobb kockázattal járó adásvételi szerződést megkötni szándékozó kívülálló vevő illetve az eladó oldaláról egy önálló, aktívabb, ténylegesen a társaság értékét feltáró vizsgálódást követel meg.
Ma már a nagyobb társaságok befolyásszerzéssel rendelkező vagyoni részesedésének megszerzésekor az ún. átvilágítások alkalmazása egyre gyakoribb, amelyet független könyvvizsgáló cégek végeznek el, a fentebb ismertetett teljes körű információk birtokában.

2.6.1.5. A "reális" forgalmi érték

A Gt. és a Ptk. jogszabályi előírásainak megfelelően megkötött adásvételi szerződést követő tulajdonosváltozástól számított viszonylag rövidebb időn belül gyakran kiderül a vagyoni részesedés új tulajdonosa számára, hogy jóval magasabb vételárat fizetett a vagyoni részesedésért, mint ami a szerződés megkötésének időpontjában a társaság és így a vételi jog tárgyának reális forgalmi értéke volt.
A Ptk. (szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága) 201. § (2) bekezdése lehetőséget ad ilyen esetekben a vevő számára, hogy a megkötött adásvételi szerződést megtámadja a peres bíróság előtt.
Ez a jelenleg hatályos, a felek és a jogalkalmazók számára alkalmazandó jogintézmény a hazai szakirodalomban ellentmondásosan értékelt, és felvetődött egyfelől alkotmányellenességének kérdése, másfelől annak a Ptk. jogintézményei közül való "kiiktatása" iránt egyre nagyobb igény.
Számos jogalkalmazó szerint, a már teljesedésbe ment jogviszonyok érvénytelenítését lehetővé téve, esetlegesen a "bírói álkontrollnak" szabad kezet adva és így korlátozva a felek szerződéses szabadságának elvét, a mai piacgazdaságban nem lenne alkalmazható ez a jogintézmény.
A jelenlegi szabályozást figyelembe véve azonban - álláspontom szerint - ez a jogcím a legalkalmasabb arra, hogy a vevő az általa megszerzett vagyoni részesedésért kifizetett vételárat, vagy a bíróság által megállapított, "kompenzálásra alkalmas részt visszakapja" az eladótól.
A Ptk. szerződésszegések esetére vonatkozó, és esetlegesen ilyen ügyekben használható jogcímei közül a Ptk. 210. §-a alapján a tévedés vagy megtévesztés, bizonyíthatóságának "hiányában" kevésbé alkalmazható; ahogy a Ptk. 339. §-a alapján történő kártérítési igény, az eladó oldaláról történő vétkességi alapú eljárásának szinte lehetetlen bizonyíthatósága miatt. A hibás teljesítés és szavatossági igény a vagyonrészek a Ptk. 336. § (1) bekezdése szerinti piaci ár és a Ptk.-beli fogalom-meghatározása hiányában pedig eleve vitatott jogcím.

2.6.2. A keresetben érvényesíthető igény; előterjesztésének határideje

A társasági részesedés (a gyakorlatban tehát az üzletrész, részvény) adásvételére kötött szerződés érvényességét támadja a sérelmet szenvedett fél (eladó vagy vevő), és keresetében kéri a bíróságtól, hogy a szerződés érvénytelenségét állapítsa meg, a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján.
Az ilyen jogcímen előterjesztett keresetek esetén a felperes igénye általában nem a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítására irányul - figyelemmel a társasági részesedéshez kapcsolódó tulajdonosi joggyakorlás folyamatosságára a szerződés megkötése óta eltelt időszakban -, hanem a szerződés bíróság által történő érvényessé nyilvánítása mellett, az általa állított, a szolgáltatás (vételár) feltűnő aránytalanságának megszüntetésére, az aránytalan előny "kiküszöbölésével".
Erre tekintettel a keresetben az általa igényelt, a bíróság által megítélendő összeget is megjelölve terjeszti elő igényét, a vételárnak a szerződés megkötése időpontjában fennálló "általa meghatározott tényleges értéke", forgalmi értéke alapján, attól függően, hogy a felperes a vevő vagy az eladó pozíciójában volt-e a megtámadott szerződés megkötésekor, így az attól felfelé vagy lefelé - feltűnően aránytalanul - eltért.
A felperes a keresetlevélben a társasági részesedés általa hivatkozott valós vételárát a társaság vagyonához viszonyítottan határozza meg; megjelölve a szerződéskötés időpontjában a társaság értéke alapján reálisnak tartott tényleges vételárat, és annak általa megjelölt időponttól igényelt törvényes késedelmi kamatát.
A kereset mellékleteként a felperes egy általa elkészíttetett könyvszakértői véleményt is mellékel az esetek nagy részében, vagy a társaság könyvvizsgálója, könyvelését végző személy által elkészített mérlegre hivatkozik.
A sérelmet szenvedett fél ilyen jogcímen előterjesztett keresete esetén, a jogviszony természeténél fogva, önmagában jogai megóvásárára a másik féllel szemben nem hivatkozhat, így a Pp. 123. §-a alapján csak az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet nem terjeszthet elő joghatályosan.
A kereset benyújtását meg kell előznie egy írásban történő felhívásnak - egy éven belül - a sérelmet szenvedő fél által, amelyben közölni kell a fenti okra történő megtámadást, ennek eredménytelensége esetén kell a bíróság előtt érvényesíteni igényét, haladéktalanul. E megtámadási határidő, jelen jogcím alapján előterjesztett keresetek vonatkozásában akkor kezdődik, amikor a sérelmet szenvedő fél teljesített, illetve, ha a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek megszűntekor [Ptk. 236. § (1) bek. (2) bek. c) pont.].
Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a fenti írásban történő felhívás elmaradását pótolja, a kereset benyújtása a bírósághoz.
A megtámadási határidőre az elévülés nyugvásának és megszakadásának szabályai megfelelően irányadók [Ptk. 236. § (3) bek.].
A perben az ellenérdekű félre hárul a bizonyítása annak, hogy a sérelmet szenvedő fél a megtámadási határidő megnyílta után a megtámadott szerződést írásban megerősítette, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemondott, ezért a megtámadás joga megszűnt [Ptk. 236. § (4) bek.].
A társasági részesedés vételárának megfizetése iránt indult perekben az alperesnek lehetősége van a Ptk. 236. § (3) bekezdése alapján kifogás útján is megtámadni a szerződést feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással. Ebben az esetben a megtámadásra vonatkozó határidő, értelemszerűen nem vizsgálandó a bíróság által, hiszen ezt a kifogást az elsőfokú eljárás berekesztéséig előterjesztheti az alperes. Az esetleges perelhúzó magatartás jogkövetkezményeit a Pp. vonatkozó rendelkezései tartalmazzák.

2.6.3. A felperesre vonatkozó szabályok

Ezekben a perekben csak a keresetben megjelölt társasági részesedés adásvételi szerződést megkötő felek eladó(-k) vevő(-k) közül, a sérelmet szenvedő fél jogosult a kereset előterjesztésére.
A Gf.II.33.049/1998/6. számú határozatában a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a felperes nem volt jogosult a perbeli üzletrész átruházási szerződés megkötésének tényére alapítottan feltűnő értékaránytalanság címén megtámadni az alperesek, hónapokkal korábban megkötött megállapodását. A szerződésnek a felperes nem volt alanya, nyilvánvalóan nem kérhet az általa anyagi jogilag jogosultnak tekintett egyik alperes javára sem jogvédelmet. Ilyen eljárásjogi jogosultsággal a Pp. szabályai szerint nem rendelkezik, nem kérheti, külön jogszabályi felhatalmazás hiányában a szerződésben szereplő egyik fél jogainak védelmét, a másik fél javára való marasztalással egyidejűleg.
A perben támadott szerződés tárgya lehet olyan társasági részesedés is, amely közös tulajdonban állt, vagy a felperesek is többen vannak mint közös tulajdonosok. A Gt. szabályozására tekintettel ezek a tulajdonosok képviselőik útján gyakorolják a kft.-nél a tagsági jogaikat, a társasággal szemben egy tagnak számítanak, jogaikat közös képviselőik útján gyakorolhatják, a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek [Gt. 122. § (1) bek.]; ahogy közös tulajdonban álló részvény esetén is a közös képviselő adatait tartalmazza az igazgatóság által vezetett részvénykönyv [Gt. 202. § (1) bek.].
Értelemszerűen, a Ptk. mögöttes jellegéből adódóan, a keresetlevelet is a képviselők mint sérelmet szenvedett felek nyújtják be a bírósághoz, az ellenkező bizonyításáig a közös tulajdonban álló társasági részesedés többi tulajdonosának egyetértésével; a jogi képviselők részére is fenti személyek adhatják joghatályosan a meghatalmazást a perben való képviseletre.

2.6.4. Az alperesre vonatkozó szabályok

A szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben a szerződéskötésben részt vett, valamennyi, a keresettel érintett ellenérdekű felet alperesként meg kell jelölni, perbe kell vonni.
Ez nem jelenti annak a társaságnak az alpereskénti megjelölését, perbevonását, "amelyből" történő részesedés átruházása iránti szerződést támadja keresetében a felperes.
A perben a társaság közvetlenül nem érdekelt, bár a per eldöntéséhez, a vételár meghatározásához a társaság értékének "feltárása" elengedhetetlenül szükséges.
Így a 2.6.3.-ban írtak értelemszerűen vonatkoznak az alperes(ek)-re is, a közös tulajdon, a képviselet, a jogi képviselet körében.

2.6.5. Hatásköri, illetékességi szabályok

A Pp. 22. §-ának (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően az ilyen perek a helyi bíróságok hatáskörébe tartoznak.
A megyei bíróság hatásköre, a Pp. 23. § (1) bekezdés a) pontja alapján akkor állapítható meg, ha a per tárgyának értéke az ötmillió forintot meghaladja.
A per tárgyának értékét a felperesnek kell megjelölnie (Pp. 26. §).
Ezekben a perekben, ahol a társasági részesedés adásvételére kötött szerződéseket támadja a felperes, a perbeli követelés értékét a keresetben érvényesített további igény alapján határozza meg, amely lehet a teljes vételár megjelölése, eredeti állapot helyreállítása iránti igény esetén; ha a feltűnő értékaránytalanság kiküszöbölésére irányul a kereseti kérelem, ez a különbözeti összeg lesz a pertárgy értéke meghatározásánál az irányadó.
A felperes a keresetét választottbírósághoz nyújtja be, amennyiben annak hatásköre a vonatkozó jogszabályi előírások alapján fennáll, a megtámadott szerződéssel kapcsolatos igény elbírálása vonatkozásában (ld. a társasági jogviták kapcsán az 1.5. alattiakat).
A bíróság illetékességét az általános szabályok alapján kell megállapítani, így figyelemmel kell lenni a Pp. 29. §-ának (1) bekezdésének általános illetékességre vonatkozó előírásaira, jogi személy alperesek esetén a Pp. 30. §-ának (1) bekezdésére, továbbá a 41. §-ban előírtakat is figyelembe kell venni, ha az alperes alávetette magát az ott szabályozottak szerinti, kizárólagosan eljáró bíróság illetékességének.

2.6.6. A keresetlevél tartalma; benyújtandó mellékletei

A Pp. 121. §-ának (1) és (2) bekezdése rendelkezései alapján jelen perben, ahol a sérelmet szenvedő fél a bíróságtól azt kéri, hogy állapítsa meg a társasági részesedés adásvételére kötött szerződés érvénytelenségét, a jogcím és igény megjelölésén túl a hivatkozott megtámadási okot is bizonyítani kell.
A felek által kikötött vételárat - ha volt ilyen - az írásbeli szerződés tartalmazza, így azt a keresetlevél mellékleteként, a vevő által megfizetett vételár igazolására be kell csatolni.
A Gt. 127. § (2) bekezdése új szabályként rögzíti az írásbeliséget a kft. üzletrészének adásvételére kötött szerződések esetén.
Nyomdai úton előállított névre szóló részvény csak forgatmány útján ruházható át. A forgatmány nem érvényességi kelléke a részvényátruházás jogcíméül szolgáló szerződésnek (PJE 2000/1.).
A vételár meghatározása a felek megállapodása alapján történik, annak bizonyítása, írásbeli módon történő igazolása fogalmilag is kizárt, például a dematerializált részvények átruházásakor.
A nyilvánosan működő részvénytársaság részvényei kizárólag dematerializált módon állíthatók elő. A tulajdonosi igazolás kiállítója az értékpapírszámla-vezető [Gt. 286. § (1) bek., 212. § (2) bek.].
Az írásbeliséget nem csak az adójogszabályok "kényszerítették ki" az 1988. évi, illetve az 1997. évi Gt.-k rendelkezései alapján a felekből, kft. esetén a "jogalkotóból", mert kft. üzletrészeknél a társaság felé történő tulajdonos változás bejelentésének írásbeliséghez kötöttsége feltételezett már 2006. július 1-je előtt is írásbeliséget. Önmagában tehát a szerződés az eladó és a vevő jogviszonyában bír jogi relevanciával, a Gt. 127. § (2) bekezdése új szabályai alapján a cégbíróság és a peres bíróság felé is.
Az 1997. évi Gt. rendelkezései kapcsán a jogalkalmazók körében elterjedt egy olyan vitatott álláspont, hogy az 1997. évi Gt. 7. §-ának (1) bekezdése előírásaiból, - amelyek szerint a Gt.-ben előírt jognyilatkozatokat és határozatokat írásban vagy más bizonyítható módon kell a címzett tudomására hozni - az következett volna, hogy a társasági részesedések adásvételével kapcsolatosan a tagnak (tulajdonosnak) és a vevőnek a nyilatkozatát minden esetben írásban kell megtennie.
A társasági részesedés eladása történhet a társaság másik tagja, vagy részvényese részére is, akik egymás közötti viszonyában a jognyilatkozatok írásbelisége általánosságban, a jelenleg hatályos Gt. 7. § (1) bekezdése alapján is kötelező.
Ez az álláspont, véleményem szerint - az 1997. évi Gt.-nek a társasági részesedések átruházására irányuló előírásai alapján nem volt alátámasztott, és ellentétes volt az 1997. évi Gt. 9. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk.-nak, a kötelmi jogban általánosan elfogadott, a szerződéskötésekre vonatkozó formaszabadság elvével is.
A keresetlevéllel együtt benyújtandó mellékletek között az esetek túlnyomó részében, bizonyítékként a felperes egy általa felkért eseti szakértő (a társaság könyvvizsgálója, aki esetlegesen igazságügyi szakértő is egyben), ennek hiányában a könyvelést végző személy által adott véleményt is becsatol az iratokhoz; amelyből kimutatható - álláspontja szerint - a keresetben, a megtámadási okként megjelölt feltűnő értékaránytalanság, a vételárhoz viszonyítottan. Ezek az okiratok a perbeli részesedés forgalmi értékét a "társaság értékéből" levezetetten határozzák meg.

2.6.7. Az eljárási illeték összege

Az Itv. 39. §-ának (1) bekezdése és 42. §-ának (1) bekezdése előírásai alapján a keresetben megjelölt pertárgy értékének a 6%-a, a jelenleg hatályos szabályozás szerint minimum hétezer, maximum kilencszázezer forint.
A gazdálkodó szervezetek illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelme kapcsán lásd az 1.3.7.4. alatt írtakat.

2.6.8. Az alperesi ellenkérelem vizsgálata

A felperes keresetének elutasítására irányuló alperesi ellenkérelemben alapvetően arra történhet hivatkozás, hogy a társasági részesedés az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában a felek által közösen megállapított vételár volt, az a forgalmi értékhez viszonyítottan nem tartalmazott feltűnően nagy értékkülönbséget, annak megállapítása objektív alapokon történt; az ellenérdekű fél a társaságra vonatkozó minden fontos adat birtokában gyakorolta vételi, vagy eladói jogát.
Az alperesi pozícióban lévő eladó ezen túl gyakran hivatkozik az eljárásban arra is, hogy a felperes által hivatkozott, a társaság értékét meghatározó olyan körülményről nem volt, a vezető tisztségviselők tájékoztatásának hiányában például nem is lehetett tudomása, amelyeknek figyelembevételével az árat eltérően határozták volna meg.
Vitatott forgalmi érték esetén az alperes - a felperesi bizonyítékok ellenében - ellenkérelmében a bíróságtól szakértő kirendelését kérheti az üzletrész értéke meghatározásához, hogy ahhoz képest a feltűnően nagy értékkülönbség megállapíthatóságát a bíróság kizárhassa.
Ha a vevő van alperesi pozícióban, védekezése gyakran nem a forgalmi érték összegére vonatkozik, hanem olyan körülményre, amely az eladó oldalán állt fenn a szerződés megkötésekor. Például egy kft. üzletrészének az eladásánál a társaság tagja a felperes, az alperesnek, aki a társaságnak szintén tagja volt, úgy adta el az üzletrészét, hogy tisztában volt a vételár alacsony értékben történő meghatározásával, de más kívülálló vevőt nem keresett, illetve nem talált, holott a társasági szerződés nem korlátozta - az elővásárlási joggyakorláson kívül - az értékesítést. Előfordulhat, hogy az üzletrész eladásakor olyan "kényszerhelyzetben" volt, amely a saját érdekkörében állt fenn.
Az ellenkérelemben az alperes hivatkozhat arra is, hogy a vételár alacsony meghatározása amiatt történt, mert az ügylet színlelt szerződést takart, ténylegesen társasági részesedés átruházására nem irányult a felek akarata. Ebben az esetben indítványozhatja az esetlegesen folyamatban volt büntetőeljárás iratainak beszerzését is.
A Pp. 156. §-ának (4) bekezdése alapján az alperes által kért, a társaság vagyonára vonatkozó ideiglenes intézkedés elrendelése kapcsán a legfelsőbb bíróság a Gf.II.31.490/1996/3. számú határozatában kifejtette, hogy a perben irányadóan alkalmazandó, az 1998. augusztus 28-a előtt kötött szerződés vonatkozásában, a Pp. 156. §-ának (4) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezetek egymás közötti pereiben a bíróság a nemzetgazdaság érdekének, valamely fél jogainak megóvása céljából, különösen fenyegető kár elhárítása érdekében a felek meghallgatása után, végzéssel megteheti a szükségesnek mutatkozó intézkedést. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint nem valósult meg az adott tényállás mellett olyan ok, amely szükségessé tenné az ideiglenes intézkedés elrendelését. A felperes az általa hivatkozottakat - vagyis azt, hogy az alperes visszaélt többségi tulajdonosi helyzetével - nem igazolta, nem valószínűsítette. Érvelése ezzel kapcsolatban nem helytálló, ugyanis a kft. jelenlegi működése, működésének eredménye nem befolyásolja az érdemi döntést, hiszen azt kell többek között a keresetnek megfelelően eldönteni, hogy az üzletrész ellenértéke, annak eladása idején, mennyire felelt meg az üzletrész valós értékének. Ha azóta a kft. rosszabbul működik, és az üzletrész értéke esetleg csökken, ez a döntést nem befolyásolja. Egyébként is, ha a bíróság esetleg a felperes keresetének helyt adna, és az eredeti állapot helyreállítását rendelné el, a felek között elszámolásra kell hogy sor kerüljön, ahogy arra a felperes helyesen hivatkozott a fellebbezésében. Az adott tényállás mellett az alperes a kft. eredményes működésében ellenérdekeltnek, bizonyítékok nélkül nem tekinthető. [A döntés a jelenleg hatályos Pp. 156. § (1) bekezdése rendelkezései alapján is irányadó.]

2.6.9. A kereset - a szerződésben meghatározott vételár összegének - vizsgálata

A szolgáltatás és ellenszolgáltatás valóban feltűnően nagy értékkülönbségének megállapítására csak a forgalmi érték és a piaci viszonyok alapos vizsgálata alapján kerülhet sor. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján általánosságban meg lehetne állapítani egy vagyoni részesedés értékét, egy adott időpontban, vagy adhatna egy olyan viszonyítási alapot, amely egy működő társaság általános "állagát" úgy meg tudná határozni, hogy ahhoz viszonyítani lehet a vagyoni részesedés értékét.
Minden működő társaságnak vannak objektív és szubjektív adottságai, amelyek meghatározzák pénzügyi és gazdasági helyzetét. Vannak olyan külső és belső változások, amelyek kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolhatják a társaság működését, különös tekintettel a gyakorolt tevékenységi kör és a tényleges piaci igények viszonyára, az elkerülhetetlenül kockázattal járó gazdasági döntésekre. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy vagyoni részesedés vételekor, az eladót egyfelől behatárolják a vonatkozó anyagi jogszabályi (társasági jogi) rendelkezések, jogainak gyakorlásában, másfelől a vevőt vezethetik olyan szubjektív megfontolások az üzlet megkötésében, amelyről esetleg sem maga a társaság, sem az eladó nem is tud. (pl. konkurens társaság felvásárlása.)
Ezekben a perekben is értelemszerűen irányadóan alkalmazni kell a Pk 267. számú állásfoglalást, amely szerint a szerződés megtámadásának három, alábbi együttes (konjunktív) feltétele van.
A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbség. Ennek meglétét, az adott ügyben, az összes körülmény gondos mérlegelése után lehet csak megállapítani. A 40-50%-os értékkülönbséget - az ítélkezési gyakorlat - már minden esetben feltűnően nagynak tekinti.
Az értékkülönbségnek a szerződés időpontjában kell fennállnia. A szerződéskötéskor fennálló forgalmi érték a kiindulási alap. Nincs tehát annak jelentősége, hogy a szerződéskötés és az igényérvényesítés közötti időben a forgalmi értékben milyen eltolódás következett be. Más kérdés az, hogy az időközben előállott értékemelkedést kinek a javára kell elszámolni. Ez az eredeti állapot visszaállítása keretében dönthető el (BH 1972/9.).
A sérelmet szenvedő fél oldalán az ajándékozási szándék hiányzott.
Ha ezek közül a feltételek közül bármelyik is hiányzik, a megtámadás nem vezet eredményre.
Mindezek egybevetéséből következik, hogy a bíróságnak a szerződéskötés körülményeit, annak egész tartalmát vizsgálnia kell; hogyan történt a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékmeghatározása, milyen módon, milyen szempontok alapján; figyelembe kell venni az ügylet sajátosságaiból következően, hogy a forgalmi értékviszonyok döntően meghatározzák a "társaság értékét"; az, hogy egy üzletrész vagy részvény tulajdonlása önmagában a gazdasági élettel együtt járó kockázatviselést is jelent mind negatív, mind pozitív irányban.
Részvényátruházási szerződés szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságára alapított megtámadása esetén, a részvény szerződéskötés időpontjában fennálló értékének megállapításánál valamennyi, a részvény értékét befolyásoló, alakító tényezőt figyelembe kell venni. Az értékelés nem szorítkozhat csak a kis számban teljesedésbe ment adásvételi ügyletekre, az értékviszonyokra nézve reálisabb képet ad a részvények értékének alakítására, befolyásolására alkalmas valamennyi tényező számbavétele (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.142/2006/5.).
Jelen perek elbírálása szempontjából irányadóan, az adott ügyben a perbeli részvények forgalmi értékének megállapításánál megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vételár meghatározásánál annak van jelentősége, hogy a részvények milyen piaci értéket képviseltek; azaz azokat milyen áron adták, illetve vették meg az érintettek. A részvények tagsági jogot megtestesítő értékpapírok, amelyeknek forgalmi értékét számos, a kibocsátó részvénytársaságtól független tényező befolyásolja, ezért a részvény forgalmi értéke a névértéktől mind felfelé, mind lefelé eltérhet. Azt nem kizárólag a kibocsátó részvénytársaság gazdasági eredményei mérlegében feltüntetett, vagy abból megállapítható gazdasági helyzete határozza meg. A részvények forgalmi értékét ezeken túl a piac aktuális helyzete, valamint a részvénytársasággal kapcsolatos jövőbeli várakozások is befolyásolják (LB Gf.I.32.620/2000/10.).

2.6.10. A Pp. szabályainak alkalmazása

A bizonyítékok közül ki kell emelni a szakértő (könyv-, ingatlanforgalmi stb.) véleményét, ami a forgalmi érték, így a kereseti kérelem érdemben történő elbírálásához elengedhetetlenül szükséges, ha csak az eset összes körülményei a forgalmi érték meghatározását nem teszik szükségtelenné.
Annak megállapításához, hogy a vállalt szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnően nagy volt-e az értékkülönbség, nem elégségesek csupán hozzávetőleges adatok. E tekintetben nem lehet az olyan szakértői véleményre támaszkodni, amely pontos és konkrét összehasonlító adatokat nem tartalmaz (P. törv. V. 20.456/1977.).
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Gfv.X.30.625/2000/3. számú határozatában kifejtette, hogy az ügyben alaptalan volt az arra történt hivatkozás, hogy a bizonyítékok körébe nem vonta be a bíróság az eljárt illetékhivatal értékbecslését. A bírói gyakorlat szerint az igazságügyi szakértői vélemény ellenében nem vizsgálja a bíróság az illetékhivatal illeték kiszabásának alapjául szolgáló értékmegállapítás körülményeit és indokát. A szakértői vélemény viszont rendelkezésre állt az ügyben, így a forgalmi érték megállapításánál törvénysértés nem volt megállapítható.

2.6.11. A perben hozott érdemi határozat

2.6.11.1. A kereset elutasítása

A megalapozatlan keresetet a bíróság elutasítja, és kötelezi a felperest az alperes részére történő perköltség megfizetésére.
A bíróság az adott ügyben megállapította határozatában, hogy a kirendelt igazságügyi szakértő véleményében rögzítésre került az, hogy az üzletrész forgalmi értéke utólagosan nem volt megállapítható. Tekintve, hogy a felperesek akkor, adott áron értékesítették üzletrészüket, feltételezve, hogy a legtöbbet ígérőnek adták el, valószínűsíthetőnek találta, hogy a forgalmi érték az eladási ár volt. Az ügyben előterjesztett szakértői vélemények egybevetéséből egyértelműen az volt megállapítható, hogy azok mindegyike a cég rossz pénzügyi, vagyoni, gazdasági helyzetét állapították meg a perbeli üzletrész átruházása időpontjában. A bíróság határozatában rámutatott, hogy az üzletrész forgalmi értékének megállapításánál ennek nagy jelentősége van. A vételár és forgalmi érték közötti különbség egyik szakértői véleményből sem volt megállapítható. Az ügyben kirendelt szakértő a forgalmi értéket végső soron a vételárban határozta meg. Azt, hogy a feltűnő értékaránytalanság megállapítható-e, a szerződés megkötésének időpontjában fennállott körülmények vizsgálatával kell megállapítani. A bíróság álláspontja szerint a felperesek nem bizonyították, hogy a szerződés megkötésekor a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti értékkülönbség feltűnően nagy, erre tekintettel döntött a bíróság a kereset elutasítása felől (BH 2002/149.).
A Legfelsőbb Bíróság a Gf.II.31.290/2001/4. számú határozatában rögzítette, hogy helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy az üzletrész forgalmi értéke - az elsőfokú eljárásban kirendelt szakértők által elkészített szakvéleményekre is tekintettel - az üzletrész névértékénél magasabb összeg volt a szerződés megkötése idején. Egységes azonban a bírói gyakorlat abban, hogy kizárólag a szakértői vélemény alapján megállapítható tényleges forgalmi érték alapulvételével a feltűnő értékaránytalanság megállapítására nincs lehetőség, ha az eljárás során bizonyítást nyert, hogy az eladó az üzletrész adásvételi szerződés megkötésekor azért fogadta el a társaság másik tagjának, mint vevőnek az ellenértékre vonatkozó ajánlatát, mert a társaságnak nem kívánt tagja maradni "szabadulni akart az üzletrésztől mint tehertől". A kft.-ből kiválni szándékozó tagnak üzletrészét értékesítenie kell. Az üzletrész a társaság tagjaira szabadon átruházható. A Pk. 267. számú állásfoglalásban rögzítésre került, hogy a forgalom biztonsága azt követeli meg, hogy a szerződő felek körültekintően járjanak el a szerződések megkötésénél, megfontoltan tegyék meg szerződési nyilatkozataikat, hogy kölcsönösen bízhassanak a szerződések fennmaradásában. A forgalom biztonsága érdekében meg kell akadályozni, hogy a megtámadási jogot bárki is, utólag, valamilyen okból megbánt szerződéstől való szabadulása, vagy pedig kedvezőbb szerződési feltételek kikényszerítésének eszközéül használja fel. Így az együttműködés és a rendeltetésszerű joggyakorlás elveit a bíróság a megtámadás elbírálásánál is alkalmazza.
Alaptalan a feltűnő aránytalanságra hivatkozása az olyan üzletrészét eladó személynek, akinek a cég működéséről teljes áttekintése volt, többek között azért, mert a cég ügyvezetését huzamosabb időn keresztül ellátta (LB Gfv.X.30.103/2006/5.).
Az eladó tájékoztatási kötelezettsége részvényeladás esetén - figyelemmel a tagsági jogot megtestesítő értékpapír speciális jellegére - nem, vagy nem olyan módon érvényesül, mint egyéb dolog esetén, hiszen tőzsdei kereskedés esetén kizárt a vevő eladó általi tájékoztatási kötelezettségének fennállása. Tőzsdén kívüli kereskedés esetén is nehezen várható el egy önálló szervezettel, önálló jogi személyiséggel rendelkező részvénytársaság résztulajdonosától, hogy olyan terjedelmű és olyan jellegű tájékoztatási kötelezettség terhelje, mint amilyen egy dolog tulajdonosától általában elvárható, foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a BH 1998/296. szám alatt közzétett ítéletében.

2.6.11.2. Megalapozott kereset

Ha a bíróság a keresetnek helyt adva megállapítja, hogy a társasági részesedés adásvételére kötött szerződés érvénytelen, határozatában rendelkeznie kell a döntésének a társaság székhelye szerint illetékes cégbíróság felé történő tájékoztatásáról, a szükséges intézkedések megtétele végett.
A Gfv.X.30.625/2000/3. számú határozatában a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság kifejtette azon álláspontját, hogy közbenső ítélet meghozatalának általában helye van a szerződés érvénytelensége megállapításával kapcsolatos perekben, ha a szerződés érvénytelenné nyilvánítása következtében a Ptk. 237. §-a értelmében a szerződéskötés előtt fennálló helyzetet kell visszaállítani. A közbenső ítéletnek nem feltétele, hogy a bíróság a követelés jogalapját és az összegszerűséget a Pp. 149. § (1) bekezdése alapján elkülönítetten tárgyalja. A közbenső ítélet anyagi jogereje azonban nem vonja maga után feltétlenül a kereset mennyiségi teljesítését. Az eljárás során bármilyen kötelemmegszüntető tény felhozható, ebből eredően végső esetben a kereset elutasításának is helye lehet. A közbenső ítélet jogerőre emelkedése után kell lefolytatni a bizonyítást a jogkövetkezmények alkalmazásához. Ha az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani, a szerződés nem válik érvényessé. Ebben az esetben felül kell vizsgálni a felek között kialakult helyzetet, olyan megoldást kell keresni, amely megfelel a jogszabályoknak, ugyanakkor a felek érdekeire is tekintettel van.
Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet a vagyoni részesedés speciális jellegére tekintettel nem lehet visszaállítani, a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja a bíróság az érvénytelen szerződést [Pp. 237. § (2) bek.].
Ezekben az esetekben az eredeti állapot helyreállítása körében figyelemmel kell lenni arra, hogy a határozathozatalig eltelt időben a társaságban a tagi jogokat gyakorló vevő - perbeli pozíciójától függően - osztalékot kapott a társaságtól, illetőleg vagyoni részesedéséből kifolyólag a társaság felé szolgáltatásokat nyújtott. Az elszámolás körében ezt is rendezni kell a felek között.
A forgalom biztonsága és az értékarányosság szempontjainak figyelembevételével kell a bíróságnak döntését meghoznia, és bár e körben nem köti a bíróságot a kereseti kérelem, de a vevő érdeke általában nem az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a megállapítása, hanem igénye rendezése. A szerződés megkötését követően a társaság folyamatosan működik, a vevő új taggal. Kft. esetén, amelynek személyegyesítő jellegét nem lehet figyelmen kívül hagyni, a társaság életében a taggyűléseken történő részvétel és szavazati joggyakorlásra is tekintettel, az eredeti állapot helyreállítása nem méltányos. Így a feltűnő értékaránytalanság kiküszöbölésével kell a bíróságnak a szerződésben kikötött aránytalan előnyt megszüntetni, rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről is [Pp. 237. § (2) bek.].
Azokban az esetekben, amikor a cég - amelynek részesedése kapcsán indult a per - törlésre kerül, jogutód nélkül a cégjegyzékből, és így cégjogi szempontból értelemszerűen a szerződést megelőző helyzet nem állítható vissza, mert az eredeti tulajdonos tagsági jogviszonya például kft. esetén nem jegyezhető "vissza" a cégjegyzékbe, irányadóan alkalmazandó a 2005/1. számú Polgári jogegységi határozat, amely szerint dologszolgáltatásra irányuló és egészben vagy részben kölcsönösen teljesített visszterhes szerződés nem orvosolható érvénytelensége esetén a szerződéskötést megelőző helyzet nem állítható vissza, ha az érvénytelen szerződés megkötését követően bekövetkezett gazdasági változások következtében a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke közötti egyensúly oly mértékben megbomlott, hogy a teljesített szolgáltatások visszatérítése a méltányossággal már össze nem egyeztethető értékaránytalansággal járna. Ilyen kivételes helyzet fennállása esetén a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja és gondoskodik a szolgáltatások egyensúlyáról.

2.6.12. A peres bíróság és a cégbíróság kapcsolata

2.6.12.1. A cégjegyzék adatai (ld. 2.6.1.3.)

2.6.12.2. A változásbejegyzési eljárás

Az üzletrész tulajdonváltozását az ügyvezetőnek kell bejelenteni a cégbíróság felé, a hatályos tagjegyzék egyidejű benyújtásával a Gt. 150. §-ának (4) bekezdése alapján.
A kft. üzletrészének kívülállóra történő átruházása kapcsán előterjesztett kérelmeket a változástól számított 30 napon belül kell benyújtani a cégbíróságon, a Ctv. 50. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 34. § (1) bekezdése alapján, jogi képviselő meghatalmazásával egyidejűleg [Ctv. 32. § (4) bek.], és a Ctv. 1. számú mellékletében előírtak szerinti okiratokkal együtt.
A cégbíróság a tulajdonosváltozás bejegyzése esetén a benyújtott okiratokat a Ctv. 46. §-ának (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően vizsgálja, így a vagyoni részesedés átruházására vonatkozó Gt. előírások, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) speciális rendelkezéseinek betartását. Ha a vagyoni részesedés tulajdonosváltozásával kapcsolatos bejegyzési kérelmet a cégbíróság elutasítja, a hiánypótlás nem, vagy nem megfelelő teljesítésére hivatkozással, mert például nem csatolják - felhívás ellenére - a kft. üzletrész adásvétele tárgyában készült szerződést; a közhiteles cégnyilvántartás alapelvére figyelemmel a változásbejegyzés iránti kérelmet ismételten elő kell terjeszteni a cégbíróságon [Ctv. 50. § (5) bek.].
A kérelem jogerős elutasítása nem érinti a társasági részesedés adásvételére kötött szerződés érvényességét.
A cégbíróság a társasági szerződés érvénytelenségét nem állapíthatja meg, a szerződésben kikötött vételárral kapcsolatos vizsgálódásra sincs hatásköre a Ctv. 74. § (3) bekezdése alapján, amely úgy rendelkezik, hogy a törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyre, amely más polgári perben érvényesíthető.
A vagyoni részesedés átruházása a társasági szerződés, alapító okirat módosítását nem igényli. Az átruházás jogcímeit, a tulajdonjog átszállását eredményező jogügyleteket a Gt. nem szabályozza.
A Gt. 9. §-ának (2) bekezdése alapján a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak a törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A vagyoni részesedés átruházására a Ptk. által szabályozott kötelmi jogi megállapodásokkal, adásvétellel, ajándékozással vagy például cserével kerülhet sor. Az ilyen jogügyleteket, így az adásvételt is a polgári jog szabályai szerint kell megítélni, ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében is rámutatott, függetlenül attól, hogy az átruházással együtt járhat további olyan változás is, amely szükségszerűen a társasági szerződés módosítását is igényli.
Az 1997. évi Gt. azon előírását, hogy a tagváltozás nem igényli a társasági szerződés módosítását, a Gt. 127. § (3) bekezdése változatlanul tartalmazza.
A zrt.-k és kft.-k vonatkozásában a Gt. 52-54. §-ában szabályozott, a minősített többséget biztosító befolyásszerzésre vonatkozó szabályokat lásd a 2.8. alatt.
Jelen fejezet kapcsán annak van jelentősége, hogy a zrt.-ben, kft.-ben minősített többséget biztosító befolyás (szavazatok legalább hetvenöt százaléka) megszerzése esetén a befolyás létrejöttét követő tizenöt napon belül köteles bejelenteni a cégbíróságon a befolyást szerző. Ennek késedelmes teljesítése vagy elmulasztása esetén törvényességi felügyeleti intézkedés alkalmazására van lehetőség.
A feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással megtámadott zrt., kft. vagyoni részesedéseit érintő pereknél cégjogi vonatkozása e fenti bejegyzéseknek van.

2.6.12.3. Értesítési kötelezettség

A Ctv. 76. §-ának (1) bekezdés b) pontja alapján ha a peres bíróság a cégbíróságot olyan ítéletről vagy határozatról tájékoztatja amely a cégjegyzékben szereplő adatról (bíróság által kezdeményezett hivatalbóli eljárás), megállapítja vagy valószínűsíti, hogy az törvénysértő, a cégbíróságnak a törvényességi felügyeleti eljárást hivatalból le kell folytatnia. [régi Ctv. 52. § (2) bek.]
Ebből a rendelkezésből következik, hogy amennyiben a perbíróság olyan jogerős határozatot hoz, amelyben megállapítja, hogy a társasági részesedés adásvételére kötött szerződés érvénytelen, és az eredeti állapotot helyreállítja, ezt megküldi a cégbíróságnak. Attól függően, hogy a cégjegyzéket ez a döntés mennyiben érinti, hivatalból lefolytatandó törvényességi felügyeleti eljárásban, például kft. esetén, az ügyvezetőt a cégbíróságnak fel kell hívnia arra, hogy a döntésnek megfelelő hatályos tagjegyzéket nyújtsa be a cégnyilvántartás közhitelessége érdekében, hogy a törvénysértő állapot megszűnjön. [Ctv. 80. § (1) bek., 81. § (1) bek. a) pont.].
Amennyiben a kft. ügyvezetője e kötelezettségének, felhívás ellenére, az ott megjelölt határidőben (harminc nap) nem tesz eleget, illetve, ha az rt. igazgatósága nem nyújtja be azokat az okiratokat, amely alapján a cégjegyzéket érintő, a befolyásszerzéssel kapcsolatos törvénysértő adatot a cégbíróság a cégnyilvántartásból törölni tudja, végső soron a cég megszűntnek nyilvánítható [Ctv. 84. § (1) bek.].

2.6.13. Jogorvoslatok

2.6.13.1. Fellebbezés

Egységes a bírói gyakorlat, hogy abban az esetben, ha az elsőfokú eljárásban nem kerül tisztázásra, hogy a vagyoni részesedés átruházási szerződésben eladóként/vevőként megjelölt személyek közös üzletrésztulajdonosok, vagy mint önálló vagyoni részesedéssel rendelkező tagok jelentek-e meg a cégnyilvántartásban, ezért nem állapítható meg, hogy a szerződés megkötésekor milyen névértékű vagyoni részesedésük volt, vagy külön-külön névértékű önálló vagyoni részesedéssel rendelkeztek, és ezért nem egyértelmű, hogy pontosan kik voltak a szerződés alanyai a szerződés megkötésekor; ahhoz, hogy a szolgáltatás pontos tárgyát a bíróság meg tudja határozni, további bizonyítás szükséges, amelynek során be kell szerezni a cégiratokat is. Ezekben az esetekben a nagy terjedelmű bizonyítás lefolytatására tekintettel általában az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére kerül sor a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján.
Az alábbi határozatok jól szemléltetik a másodfokú eljárásban hozott legtipikusabb döntéseket.
A vagyoni részesedés forgalmi értékével kapcsolatosan a szakértői vizsgálatnak pontos tényálláson kell alapulnia - a Legfelsőbb Bíróság Gf.II.30.622/1995/5. számú határozatának indokolása szerint -, amelyet az ügyben kirendelt könyvszakértő azért nem tudott kimunkálni és a forgalmi értéket meghatározni, mert az elsőfokú bíróság által feltárt adatok, így a társaság mérlege, szerződéses állománya, és például a környezetvédelmi engedélyek hiánya sem volt bizonyítottan megállapítható. Így a szakértői vélemény nem volt megalapozott a pontos adatok és a megfelelően feltett kérdések hiányában.
A Fővárosi Ítélőtábla a 14.Gf.40.303/2005/8. számú határozatában megállapította, hogy az üzletrész átruházáskori reális forgalmi értékének meghatározása szakkérdés. Az elsőfokú eljárásban beszerzett szakvélemény megállapításaiból kiindulva kellett az elsőfokú bíróságnak állást foglalnia az alperes kifogása megalapozottsága tárgyában. A Legfelsőbb Bíróság Pk. 267. számú állásfoglalására, és arra tekintettel, hogy az alperes és a felperesi jogelőd közötti bonyolult és több évet átölelő szerződéses kapcsolatot a perbeli üzletrész átruházási szerződés körülményeként értékelni kellett, ebben a körben helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság. Ennek vizsgálata ugyan nem szakkérdés, de a szakértők is fontosnak tekintették egyesített szakvéleményükben azt rögzíteni, hogy az ár nem feltétlenül azonos a reális piaci értékkel, ha olyan speciális megfontolások befolyásolják, amelyek nem jellemzőek a tipikus eladóra vagy vevőre. Különösen igaz ez azokban az esetekben, ahol a szokásostól merőben eltérő körülmények és igen szokatlan vásárlói szempontok motiválják, illetve motiválhatták a vásárlást. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok együttes mérlegelésére alapított és megfelelően megindokolt döntésének felülmérlegelésére a másodfokú bíróság - a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel - nem látott törvényes lehetőséget.

2.6.13.2. Felülvizsgálat

A Pp. 271. § (2) bekezdése alapján nincs helye felülvizsgálatnak ezekben a perekben, ha, a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték az egymillió forintot nem haladja meg. (Az érték meghatározásakor figyelemmel kell lenni e rendelkezésben részletezett tételekre.)
Ez az értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik a Pp. 23. § (1) bekezdés h) pontjában rögzített, az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perekre, értelemszerűen ez az rt. részesedések kapcsán irányadó rendelkezés.
A Gfv.X.30.625/2000/3. számú határozatában rögzítette a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság, hogy elfogadta ítélkezése alapjául a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti okszerű mérlegeléssel megállapított azt a tényt, hogy a keresettel támadott jogügylet feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügyletnek minősült. A bizonyítékoknak - amelyek a megállapítás alapjául szolgáltak - a felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban törvényes lehetőség nem volt.
Megállapította a Legfelsőbb Bíróság a Gfv.E.30.138/2006/2. számú határozatában, hogy az ügyben a Pp. 177. §-ának (1) bekezdése alapján szakértői bizonyításra is sor került. A szakvélemény - mint a bizonyító eszközök egyik fajtája - eleve és feltétlenül nem köti a bíróságot. Ez azt jelenti, hogy a bíróság a szakértői bizonyítás körében is vizsgálhatja, sőt köteles vizsgálni, hogy a perben meghallgatott szakértő véleménye meggyőző-e és megalapozott-e, elfogadható-e. Ezt ugyancsak szabad mérlegeléssel a Pp. 206. §-a alapján állapítja meg. Ezen jogszabályhely egyértelműen kizárja a megkötött bizonyítást a bírósági eljárásban. Ebből eredően nem tekinthető jogszabálysértőnek a másodfokú bíróság ítélete az alperesek által felülvizsgálati kérelmükben hivatkozott, Pp. 182. § (4) bekezdése mellőzése vonatkozásában. A megállapított tényállással szemben az alperesek saját előadása nem foghat helyt. Mint arra a Legfelsőbb Bíróság már több közzétett határozatában rámutatott, a felülvizsgálati eljárás keretében újabb bizonyítás elrendelésére nem kerülhet sor és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére sem.

2.7. Tagi felelősséggel kapcsolatos perek

2.7.1. A társasági és a tagi felelősségről általában

2.7.1.1. A társaságnak és tagjának felelőssége

A gazdasági társaságok - a jogi személyiség nélküliek is - a Gt. 2. § (3) bekezdése értelmében saját cégnevük alatt jogképesek, jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak, így különösen tulajdont szerezhetnek, szerződést köthetnek, pert indíthatnak és perelhetők. Jogalanyiságuk fontos része, hogy saját, a tulajdonosaiktól elkülönült cégvagyonnal rendelkeznek, s e vagyonnal tartoznak helytállni a velük szemben támasztott követelésekért. A gazdasági társaságok tehát a saját társasági vagyonukkal korlátlanul felelnek, függetlenül attól, hogy korlátlan vagy korlátozott felelősségi formájú társaságról van szó. Ez a megkülönböztetés ugyanis nem a társaságnak, hanem tagjának a társasági tartozásokért megállapítható felelősségére vonatkozik. A bíróságok ezt a körülményt több döntésben is kifejtették.
A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság Cg. 11-00/000015/6. (CDT XII.41.) számú döntésében például kimondta, hogy a kft. esetében a korlátolt felelősség csak a tag felelősségének korlátozását jelenti, maga a társaság a hitelezők felé a cégnyilvántartásban bejegyzett törzstőke összegétől függetlenül teljes vagyonával, korlátlanul felel. Ugyanezt mondta ki a Legfelsőbb Bíróság más vonatkozásban (és még az 1988. évi Gt. alapján) Pfv. VI.21.262/1997. számú döntésében.
A társaság felelőssége - mint láttuk - saját tartozásaiért korlátlan és elsődleges. Az adott társasági forma anyagi jogi szabályainak függvényében adott esetben sor kerülhet a társaság tagjának (részvényesének) (volt tagjának vagy volt részvényesének) helytállási kötelezettségére e tartozásokért, azonban e felelősség az előtársasági létszakban és a társaság fennállása alatt mindig mögöttes.
A társaság megszűnése után a fennmaradt társasági tartozásokért a volt tag helytállási kötelezettsége előtérbe kerül, és az ilyen felelősség véleményem szerint már nem mögöttes. Ez az "utófelelősség" egyebekben - fő szabály szerint - a tagi helytállási kötelezettség cégforma - specifikus általános szabályaihoz igazodik. Különleges körülmények között (például rosszhiszemű cégértékesítés, fedezetelvonás, apporttal kapcsolatos visszaélések, konszernjogi szituációk esetén) azonban az általános felelősségi szabályoktól eltérő, speciális (többnyire szankciós) jellegű tagi helytállási szabályok is érvényesülnek. A fentiekben vázolt tagi felelősségből eredő jogviták perjogi szabályainak áttekintését kíséreljük meg az alábbiakban.

2.7.1.2. A társaság és a tag együttes perlése

Mindig a konkrét társasági forma speciális anyagi jogi szabályai határozzák meg, hogy a társaság tartozásaiért a társaság korlátlan felelőssége mellett adott tényállás alapján a tag felelőssége megállapítható-e, ez a felelősség milyen mértékű, és másokkal egyetemleges-e. Ha a fentiek szerint a tagi felelősség megállapítása lehetséges, a hitelezőnek jogában áll (és pertakarékossági megfontolásokból célszerű is) a társasággal szemben indított perben a tagokat is perelni, azt kérve, hogy marasztalásuk feltételes legyen, helytállásukra csak a társasággal szembeni sikertelen behajtás esetén kerülhessen sor.
Amennyiben a hitelező nem így jár el, kiteszi magát annak, hogy a társasággal szemben jogerősen befejezett perben született ítélet alapján elrendelt eredménytelen végrehajtás esetén a tagra vonatkozó végrehajtható okirat nincs, így a taggal szemben külön pert kell indítania, s csak ennek jogerős lezárultával tehet újra lépéseket a behajtásra. Az így eltelt idő azonban legtöbbször elegendő a különféle, nehezen bizonyítható vagyonkimentési akciókhoz, és a hitelezőnek igen kevés esélye marad követelése megtérülésére. (Perköltségei viszont nyilvánvalóan nőnek.)
A tag és a társaság együttes perlése esetén felelősségük jogalapja közös, a jogvita csak egységesen dönthető el, a közöttük fennálló pertársaság egységes, a Pp. 51. § a) pontja szerint minősül. (Ez arra az esetre igaz, ha az e körben választásra jogosult felperes a társaságot, és a mögöttes felelősséggel tartozó tagjait egy eljárásban perli. Ha így jár el, akkor a Pp. 51. § a) pontjának első fordulata alapján keletkezik az egységes pertársaság.) [Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI.21.247/1995. - BH 1997/235.]

2.7.1.3. Az egyetemleges tagi felelősség perjogi konzekvenciái

A tagi felelősséggel kapcsolatos társasági perekben gyakran szerepet játszik az érintett tagok egyetemleges helytállási kötelezettsége. A Ptk. 337. § (1) bekezdése értelmében egyetemleges kötelezettség esetén minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de amennyiben bármelyikük teljesít, vagy a kötelezettséget beszámítással megszünteti, a jogosulttal szemben a többiek kötelezettsége is megszűnik.
Ez a szabályozás választási lehetőséget nyújt a felperesi hitelezőnek arra nézve, hogy a társaság elleni marasztalási igényt akár a társasággal együttesen, akár külön perben valamennyi egyetemleges felelősségű taggal szemben érvényesítse, vagy közülük egyet vagy néhányat kiválasztva, csak tőle (tőlük) követelje a teljes tartozást. Ez különösen akkor ajánlatos, ha az egyetemleges felelősségű tagok valamelyike nehezen elérhető (például csak nagy késedelemmel, diplomáciai úton történő kézbesítéssel idézhető, ez ugyanis több évvel is elhúzhatja a peres eljárást), vagy teljesen vagyontalan. A hitelezőnek ajánlatos előre tájékozódnia, és csak az így szerzett információk ismeretében, az ilyen célszerűségi szempontok alapján kiválogatott egyetemleges felelősségű tagokkal szemben érdemes indítani a pert.
A Legfelsőbb Bíróság Cgf. II.31.368/2000. számú döntésében BH 2001/589.) kimondta például, hogy az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló pernek nem előzetes kérdése az, hogy a perben nem álló egyik egyetemleges kötelezett az ellene folyamatban lévő felszámolási eljárás során milyen mértékben tudja kielégíteni a felperes hitelezői igényét. Emiatt a felszámolási eljárás befejezéséig a per tárgyalásának felfüggesztésére nem kerülhet sor.
Az egyetemleges felelősség nem jelenti - éppen a Ptk. 337. § (1) bekezdés első mondata miatt (mivel minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik) - hogy az egységes pertársaságot alkotó társaság és a vele együttesen beperelt egymásközt egyetemleges felelősséggel bíró tagok pertársasága egyúttal kényszerű pertársaság is lenne. Közelebbről: az egyetemlegesen felelős tagok közül csak azok szerepelnek alperesként, akiket a felperes az ilyen felelősségű tagok sorából tetszése szerint kiválaszt. (Igaz, hogy a perből "kimaradt" egyetemlegesen helytállni tartozó tagokkal szemben jogerős marasztalás hiányában nem lesz végrehajtható okirat, és így velük szemben behajtás sem kérhető). Az alperesként perbevont tag viszont a perben nem védekezhet eredményesen azzal, hogy a társaság tartozásaiért helytállni nemcsak ő, hanem más tagtársa is köteles. A felperes által megnevezett (alperesként perbevont) tag köteles a teljes társasági tartozásnak a társaság által nem teljesített részének kiegyenlítésére, s ha ez megtörtént, tagtársaival szemben - külön perben - megtérítési igénye támad.
A társaság helyett teljesítő tag helyzetét a vele egysorban helytállásra köteles többi tag ellen indítható elszámolási perben (Ptk. 338. §) a társasági szerződésben meghatározott veszteségviselési szabályok determinálják. A Ptk. 338. § (1) bekezdése szerint ugyan az egyetemleges kötelezetteket a kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli, ez azonban csak annyiban kerülhet alkalmazásra, amennyiben a társasági szerződés más elosztási elveket nem deklarál. A Gt.-n alapuló társasági szerződések legtöbbször úgy rendelkeznek, hogy a tagok a társaság veszteségeit (s ide tartozik a társasági vagyonnal nem fedezhető követelés is) vagyoni hozzájárulásuk arányában kötelesek viselni. Az ilyen elszámolási (megtérítési igényre alapított) keresettel kapcsolatos tárgyalás-előkészítésnek ezért igen fontos tényezője a társaság létesítő okiratának megismerése. A felperes akkor jár el helyesen, ha azt másolatban már keresetleveléhez csatolja, egyúttal hivatkozik a felperest marasztaló döntésre (vagy azt is becsatolja.) Ha ez nem történik meg, véleményünk szerint az ügyben eljáró bíró hiánypótlási felhívás keretében kell erre felhívja.

2.7.1.4. A társasági tartozás miatt a taggal szemben indított per jellemzői

A tagi felelősségre alapított perben (és itt nem a tagok egymásközti elszámolásáról van szó) felperesi pozícióban a társaság hitelezője van, azaz bárki, aki bármilyen jogcímen fennálló követelése alapján a társaság, illetve - a társaság tartozásaiért helytállásra köteles - tag marasztalását kéri.
A perben attól függően, hogy a társasággal együtt perli a tagot a hitelező, vagy igényét külön érvényesíti, I. rendű alperes a társaság és alperesi pertársa(i) az érintett tag(ok); illetve - külön perlés esetén - a társaság előzetes marasztalására és nemteljesítésére alapítottan - a felelősséggel tartozó tag az alperes.
Igényérvényesítési határidő az 1988. évi és az 1997. évi Gt. alapján az általános öt éves határidő (Ptk. 324. §), kivéve, ha az adott követelésre jogszabály ennél rövidebb elévülési időt rendel. Az 1988. és 1997. évi Gt. nem tartalmazott kifejezett rendelkezést arra nézve, hogy a tagi felelősség időtartama elévülési jellegű-e. A bírói gyakorlat azonban döntően arra az álláspontra helyezkedett, hogy - miután a törvényszöveg a jogvesztésre sem kifejezetten, sem áttételesen nem utalt, így az 5 éves helytállási kötelezettség anyagi jogi elévülési határidőhöz kötött, de elévülést csak a kilépett taggal szembeni jogcselekmény szakítja meg. [Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.272/2004/13.; Fővárosi Ítélőtábla 16. Gf. 41.267/2003/6. (ÍH 2004/70.)]

2.7.1.4.1. A mögöttes tagi felelősség elévülésével kapcsolatos megállapítások az 1988. és 1997. évi Gt. alapján

A gazdasági társaság tagja a társaság fennállása alatt - megfelelő tényállás esetén - a társasági tartozásokért (amennyiben azokat a cégvagyon nem fedezi) helytállásra köteles.
A mögöttes tagi felelősségről a társaság létrejöttétől kezdve beszélhetünk, és e felelősségi formáció alkalmazásának lehetősége mindaddig fennáll, amíg maga a társaság létezik. A társaság megszűnésétől kezdve a fennmaradt társasági tartozásokért való helytállási kötelezettség véleményem szerint - noha az másért való helytállási kötelezettséget jelent - már nem mögöttes, hiszen a követelés csak és kizárólag a (volt) taggal, részvényessel szemben érvényesíthető megfelelő körülmények között.
A létező és a megszűnt társaság tartozásaiért való felelősség sok rokon vonást mutat, hiszen - amennyiben e helytállásra a tag (volt tag) köteles - a felelősség megállapítása, mértéke azonos elvi alapokon nyugszik, lényegi eltérés azonban, hogy a helytállás az első esetben csak a társaságtól való megtérülés függvényében kerülhet szóba, a második esetben viszont az igény közvetlenül a volt taggal szemben érvényesíthető, tehát van (lehet) ugyan felelősség, de az nem mögöttes.
A Gt. a mögöttes tagi felelősséget nem definiálja, sőt a "mögöttes felelősség" kifejezést is csak alkalmilag használja, az döntően a jogirodalom szóhasználatával honosodott meg. A Gt. különös részében az egyes gazdasági társaságok szabályai között találhatók meg azok a tényállások, amelyek a mögöttes tagi felelősség szempontjából érdeklődésre tartanak számot.
A mögöttes tagi felelősség tekintetében megállapítható, hogy az jogi természetét tekintve rokonságot mutat a sortartásos kezesség jogintézményével, de attól számos vonatkozásban eltér és önálló, sui generis helytállási kötelezettségnek tekinthető, melyet azonban a Gt. sajnálatos módon nem nevesít és nem definiál.
A Gazdaság és Jog című szaklapban megjelent cikkében G. Farkas Judit a téma kapcsán az alábbi megállapításokat teszi: ... "Közös vonás (ti. a kezesi felelősséggel - Szerk.) hogy a tagi felelősség is a társaság tartozásához tapad, ha a társaság helyébe lép a mögöttesen felelős tag, teljesítése a hitelezővel szemben a jogügylet eredeti jogcímén történik, abban nem eredményez változást a kötelezetti oldalon bekövetkező személycsere.[16]
A mögöttes tagi felelősségre is jellemző, hogy az elévülés kezdő időpontja - a járulékosság természetéből eredően, azzal szoros összefüggésben - a főkötelezettével egybeesik, a követelés elévülése a mögöttes felelősségre nézve is a főkötelezettel szembeni esedékességkor kezdődik, és ha az elsődleges kötelezett teljesít, a mögöttes helytállási kötelezettség alapja is megszűnik.
A mögöttes tagi felelősség másodlagos felelősséget jelent, amennyiben a tag csak akkor és olyan mértékben tartozik helytállni a társasági kötelezettségekért, amennyiben azokat a társasági vagyon nem fedezi. Az egyszerű kezességhez hasonlóan mindaddig élhet sortartási kifogásával, amíg a behajthatóság reális esélye a főadós társaság vonatkozásában fennáll. Ezen az sem változtat, hogy - mint a kezességnél, illetve egyes mögöttes tagi felelősséget megalapozó törvényi tényállásoknál - lehetőség van a főadóssal (a társasággal) történő együttperlésre is, ez azonban nem kötelezettség, csak a pertakarékosság és a praktikum irányába tett jogalkotói - jogalkalmazói gesztus, a mögöttes felelős tag marasztalása ugyanis csak másodlagos, feltételtől függő lehet, miután helytállását minden tekintetben megelőzi a társaság helytállási kötelezettsége.
Ugyanakkor a taggal szemben is csak olyan követelés érvényesíthető, amelyért a társaság helytállásra köteles.
A Pécsi Ítélőtábla Pf. III. 20.171/2003/4. számú határozata (ÍH 2004.35.) is kimondja, hogy a beltaggal szemben nem érvényesíthető tagi helytállási kötelezettsége kapcsán olyan követelés, amelyet a betéti társaság elleni felszámolási eljárás során nem érvényesítettek. A döntés szerint: ... "A Cstv. 28. §-a (2) bekezdés f) pontja írja elő a felszámolás eljárás során az igénybejelentés kötelezettségét. A 37. § (1) és (2) bekezdése határozza meg az igénybejelentés időpontját, a (3) bekezdés pedig kimondja, hogy az (1)-(2) bekezdésekben foglalt esetekben az egyéves határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Ha tehát a jogosult az egyéves határidőn belül hitelezőként igényt nem jelent be, akkor követelése utóbb már nem érvényesítető.
A felperes az M. Betéti Társasággal szemben fennálló követelését a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül nem jelentette be, ezért a Cstv. 37. §-ának (3) bekezdése alapján a társasággal szembeni igénye elenyészett. A felperesnek tehát a társasággal szemben, annak a Gt. 53. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján történt megszűnése időpontjában érvényesíthető követelése nem állt fenn, ezért az I. rendű alperesnek mint a megszűnt betéti társaság beltagjának helytállási kötelezettsége sem állapítható meg."
A behajthatatlanság reális esélyének megállapítása - felszámolás esetén - (a ma már szintén egységesnek mondható bírói gyakorlat tükrében) nem kapcsolódik okvetlenül a felszámolás jogerős befejezéséhez, az eset összes körülményeit figyelembe véve sor kerülhet erre akkor is, ha a felszámolási eljárás során egyértelmű igazolást nyer, hogy a konkrét követelés kielégítése a felszámolás kapcsán nem történhet meg. A behajthatatlanság időpontjának meghatározása ezért "tényállásfüggő", és legtöbbször külön vizsgálódást igényel.
A tagi felelősség járulékosságához kapcsolódik annak kérdése is, hogy az elévülést megszakító, a társasághoz intézett jognyilatkozat vagy behajtási aktus kihat-e a mögöttesen felelős tagra. Noha kétségtelen, hogy a tagok egy része többnyire rendelkezik információval a társaság működését befolyásoló eseményekről, ennek igényét általános követelményként nem mondhatjuk ki, és még kevésbé fűzhetünk ehhez súlyos jogkövetkezményeket. Az elévülést megszakító jognyilatkozatnak, jogi aktusnak személyre szólónak, címzettnek kell lennie, csak így alkalmas a célzott joghatás elérésére. ... A tag mögöttes helytállási kötelezettségének időtartamát (amely a legsúlyosabb esetekben - a kkt. tag és a bt. beltag esetében - gyakorlatilag objektív felelősség) vélhetőleg nem kívánta szinte végtelenné tágítani a jogalkotó, ráadásul gyakran a tag tudtán kívül bekövetkező jogi tények folytán. A mögöttes helytállási kötelezettség tartamát a jogalkotó ésszerű időtartamra kívánta korlátozni, erre utal az a körülmény, hogy az új Gt. legfontosabb mögöttes felelősségi tényállásai a tag mögöttes felelősségének időtartamát öt éves jogvesztő és nem elévülési határidőhöz kötik a jövőben.[17]
Ilyen megfontolásokból is helyeselhető az a bírói gyakorlat, amely a mögöttesen felelős tag tekintetében megkívánja a célzott, személyre szóló jognyilatkozatot, másrészt az elévülés megszakadásának jogintézményével szemben az elévülés nyugvásával oldja meg a mögöttes adós helytállási kötelezettségének sorrendiségéből adódó problémákat. ... A mögöttesen felelős tag tehát mindaddig nem tartozik helytállással a társasági kötelezettségekért, amíg reálisan fennáll az esélye annak, hogy a követelés a társaságtól behajtható. Amíg ez a feltétel be nem következik, úgy kell tekinteni, hogy a hitelező menthető okból nem érvényesítheti igényét a mögöttes adós taggal szemben, és az elévülés erre nézve nyugszik. (Az elévülés nyugvásával kapcsolatos valamennyi szabály alkalmazhatósága mellett.)
A mögöttes tagi felelősségre is igaz, hogy csak olyan követelés érvényesíthető a taggal szemben, amelynek a társasággal szembeni érvényesítése nem kizárt. Például a társasággal szemben elévült követelés iránti igény - a tag elévülési kifogása esetén - a taggal szemben sem terjeszthető elő; a társaság felszámolási eljárásában, a jogvesztő egy éves határidőn belül be nem jelentett igényért a tag sem köteles helytállni. Mindez abból a körülményből ered, hogy a társaság és tagja egyazon követelésért felel, nem fordulhat elő, hogy a társaság vonatkozásában elenyészett követelésre hivatkozással a tag tartozzon teljesítéssel. A tag helytállási kötelezettsége ugyanis nem önálló: azért a követelésért felel, amit a társaságnak ki kell elégítenie, és csak akkor, ha ez a kielégítés elmarad.
Az elévülés fentiek szerinti nyugvásának bekövetkezte és a nyugvás időtartama bizonyítási kérdés, az adott tényállás, az eset összes körülményeinek vizsgálata alapján lehet megállapítani, hogy mögöttes felelősség nyugvására okot adó körülmény bekövetkezett-e, és ha igen, mikor, és fennállása meddig tartott.
A mögöttes tagi felelősséget az 1997. évi CXLIV. tv., a Gt. közös vállalat esetében a többitől eltérő, kezesi felelősségként határozza meg. Noha ez a tagi helytállási kötelezettség törvényi kezességként éppúgy mögöttes, mint a többi "sui generis" tagi felelősség, mégis rányomja bélyegét az a körülmény, hogy e törvényi kezesség a kezesség általános (szerződési kezességi) szabályaihoz igen rosszul illeszkedik. Annak ellenére, hogy a törvény az ilyen tag felelősségét kezesi felelősségnek tekinti, a fentiekben tárgyalt okokból nem tartom rá kivétel nélkül, aggálytalanul alkalmazhatónak a kezesség járulékosságával összefüggő szabályokat. Így például a közös vállalat tagjával szemben is elengedhetetlenül szükségesnek tekintem az elévüléssel kapcsolatban a személyére szóló jognyilatkozatok alkalmazását. Enélkül a célzott joghatás bekövetkeztét a mögöttes felelős tagra nézve nem tartom megállapíthatónak."

2.7.1.4.2. A tagi felelősség tartama a 2006. évi IV. törvény alapján

A 2006. évi Gt. a tagi helytállási kötelezettség időtartamát lekorlátozta, az addigi 5 éves elévülési határidő helyett jogvesztő anyagi jogi határidőhöz kötve azt. Nincs helye tehát a határidő elmulasztása miatti igazolásnak (az igazolás ugyanis perjogi és nem anyagi jogi intézmény), a határidő számítására nem a Pp. 103. §, hanem a Ptké. 3. § az irányadó, és a határidő eredménytelen elteltével az igényérvényesítési lehetőség megszűnik, kimentésnek helye nincsen.
Sajnálatos módon azonban a Gt. a tagi felelősség különféle tényállásainak megfogalmazásánál nem mindig következetes. Egyes esetekben (igaz, hogy a legfontosabbaknál) kifejezetten kimondja a határidő jogvesztő jellegét. Ilyen a jogutód nélkül megszűnt társaság tagjának a fennmaradt társasági tartozásokért megállapítható felelőssége [Gt. 68. §]; a kkt. és a bt. tagjának mögöttes felelőssége [Gt. 97. §, 104. §]; a beltagból kültaggá váló tag felelőssége [Gt. 109. § (4) bek.]; az apportőri felelősség [Gt. 13. § (1) bek.].
Nem szól ugyanakkor a jogalkotó a tag felelősségének időtartamáról (pontosabban annak jogvesztő jellegéről) számos más esetben. Ilyen például a hitelezővédelmi szabályok megsértése miatti helytállási kötelezettség a Gt. 50. §-ában; az átalakult társaság tagjának 85. § (5) bekezdése szerinti felelőssége; a társaságnak jelentős érdeksérelmet okozó határozatot meghozó tagok felelőssége [Gt. 20. § (7) bek.], de a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztásával a társaságnak okozott kárért való (volt) tagi felelősség jogvesztő időtartamát sem említi a Gt. 14. § (3) bekezdése.
Álláspontunk szerint mindössze kodifikációs technikai hibáról van szó. A cél az volt, hogy a gazdasági társaság tagjának a társasági tartozásokért való helytállási kötelezettségét egyformán jogvesztő határidejűvé (s így konkrétan megállapítható tartamúvá) tegye a jogalkotó, elkerülve ezzel az akár évtizedekig elhúzható elévülési tartamú felelősséget. Nem lenne kívánatos ugyanis, ha míg egyes társasági formáknál (Pl. kkt., bt. esetén) felmerülő tagi felelősség jogvesztő 5 év alatt elenyészne, addig más társaságok (pl. kft., rt.) esetében a tagi felelősség ennél sokkal terhesebb elévülési határidőhöz kötődne. Ez indokolatlan hátrányos megkülönböztetést jelentene a társaságok és tagjaik között, kifejezetten diszkriminatív helyzetet eredményezne.
Erre figyelemmel úgy látjuk, hogy addig is, amíg a jogalkotás e hiányosságot rendezi a tagi felelősséggel kapcsolatos Gt.-szabályokat egységesen kell értelmezni, és a helytállási kötelezettséget jogvesztő határidőnek kell tekinteni, legalábbis az objektív - társasági tartozásokért történő - helytállási kötelezettségnél mindenképpen. [Azokban az esetekben ugyanis, ahol a tag felelőssége vétkességi elemeket hordoz (pl. apportőri felelősség; Gt. 50. §; 20. § (7) bek.)] indokolható a jogvesztő határidő szabályától való eltérés, mivel a mögöttes helytállási kötelezettségtől, vagy az annak talaján kialakuló - megszűnt társaság tartozásaiért fennálló - felelősség jellegében, jogi természetében gyökeresen különbözik a saját vétkes magatartáson alapuló kártérítési, szankciós felelősségi helyzetektől.
Ezért véleményünk szerint az előbbiekben felsorolt esetkörökből a jogutódlással megszűnt társaság tagjainak (volt tagjainak) a jogelőd tartozásaiért megállapítható mögöttes felelősségét mindenképpen jogvesztő határidőnek kellene tekinteni, míg a többi esetben elfogadható a helytállási kötelezettség időtartamának elévülési jellege. (Ezt alátámasztja az a körülmény is, hogy az eseteket szemügyre véve többnyire átlagos kártérítési tényállásokat valósítanak meg a tagi magatartások, megítélésüknek így nem kellene különbözniük azoktól.)
Véleményük szerint ez a megállapítás vonatkozik nem csak a "kifelé", a társaság hitelezői felé érvényesülő felelősségi formációkra, hanem a tagnak a társasággal szemben fennálló tagsági jogviszonyon alapuló helytállási kötelezettségére is.

2.7.1.4.3. A bíróság összetétele, hatáskör, illetékesség

A bíróság összetétele: A Pp. 1999. január 1-je óta hatályos szabályai szerint e perekben az első fokon eljáró bíróság egy hivatásos bíróból áll, azaz egyesbíró tárgyalja a tagi felelősségen alapuló pereket.
Hatáskör: A Pp. korábban hatályos szabályai szerint az ítélőtáblák felállításával kapcsolatos szabályok életbelépése előtt a társaság ellen indított, marasztalásra irányuló per nem tért el egyéb behajtási perektől, azaz az általános hatásköri szabályoktól függött, hogy azokat mely bírósági fórum előtt kell indítani. Például, ha tízmillió forint alatti volt a marasztalni kért összeg, akkor helyi bíróság, ha tízmillió forintot meghaladó, akkor megyei szintű bíróság elé tartozott az ügy. Ha a per tárgya nemzetközi fuvarozással, szállítmányozással kapcsolatos követelés volt, akkor első fokon már megyei (fővárosi) bíróságra tartozott a döntés.
Ha a keresetet 2003. január 1. napja után nyújtották be, akkor az 1999. évi CX. törvény által meghatározottak szabták meg a fórumot. Ekkortól ugyanis azok a vagyonjogi perek, amelyeknek pertárgyértéke ötmillió forintot meghalad, már megyei/fővárosi szintre tartoztak, a keresetet tehát itt kellett benyújtani. [Pp. 23. § (1) bek. a) pontja] Ettől kezdve megyei (fővárosi) bíróság elé tartoznak azok a perek is, amelyek ekkor már a helyi bírósághoz beadattak, de a perindítás hatályai még nem álltak be, és az ügy legfeljebb egy éve érkezett a helyi bírósághoz. Az ilyen peres ügyeket a helyi bíróság a megyei bíróságnak volt köteles megküldeni, ha a 2003. január 1-jétől hatályos új hatásköri szabályok folytán a per a megyei (fővárosi) bíróság elsőfokú hatáskörébe tartozott volna akár a perérték, akár más hatásköri ok folytán.
A Pp. 2003. január 1-jétől hatályos 23. § (1) bek. e) pontja értelmében megyei bírósági elsőfokra tartoznak a cégbejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelenségének megállapítása iránti perek, a cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálata iránt indított perek, a cégek és tagjaik közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló perek, továbbá a kérelemnek helyt adó cégbírósági bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perek.
A Pp. 2005 . évi CXXX. törvénnyel módosított, 2006. január 1-jétől hatályos 23. § (1) bekezdése e.) pontjának pontosított és kiegészített szövege szerint megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe tartoznak a cégekkel kapcsolatos perek közül:
- a kérelemnek helyt adó cégbírósági bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perek,
- a cég létesítő okirata vagy annak módosítása érvénytelenségének, hatálytalanságának vagy létre nem jöttének megállapítása iránti perek,
- a cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálata iránt indított perek,
- a cégek és tagjaik (volt tagjaik) közötti, illetve a tagok (volt tagok) egymás közti a tagsági jogviszonyon alapuló perek,
- a gazdasági társaságban történő befolyásszerzéssel kapcsolatos perek,
- továbbá a társaság tartozásaiért korlátozott felelősséggel tartozó tag (részvényes) felelősségének korlátlanná minősítése iránti perek.
A Pp. 23. § (2) bekezdésének 2003. január 1-jétől 2006. január 1-jéig hatályos szövege szerint a tagsági jogviszonyon alapuló perek kivétel nélkül megyei elsőfokra tartoztak, függetlenül attól, hogy a közönséges mögöttes felelősség alapján a társaság hitelezője perelte (vagy együtt perelte a társasággal) a tagot, vagy felelősségáttörési keresetet nyújtottak be, avagy a társaság perelte a tagsági jogviszonnyal összefüggő okból a tagját. Így előfordulhatott, hogy - miután a valamelyik pertársra fennálló megyei elsőfokú hatáskör a másik (többi) pertársra is megalapozza a megyei bíróság hatáskörét - ugyanazon (például 3 milliós perértékű) hitelezői követelés helyi bíróságon és megyei bíróságon is érvényesíthető volt, attól függően, hogy a hitelező csak a társaságot vagy vele együtt a mögöttes felelős tagot is perelte.
Ez a szabály 2006. január 1-jétől megváltozott, az új törvényszöveg megfogalmazásából az derül ki [Pp. 23. § (1) bek. ed) és ef) pontja], hogy kizárólag a társaság és tagja (volt tagja), valamint a tagok (volt tagok) egymásközti - a tagsági viszonnyal kapcsolatos - perek tartoznak megyei elsőfokra, a hitelezők és a társaság közötti egyéb (nem tagsági jogviszonnyal összefüggő) civiljogi perek akkor sem, ha a társasággal együtt a mögöttes felelős tagot is alperesként perbevonják. Az ilyen per csak akkor indulhat megyei első fokon, ha a pertárgy értéke vagy a Pp. 23. § (1) bekezdésének egyéb szabálya ezt indokolja. [Természetesen, ha felelősségáttörési perről [Pp. 23. § (1) bek. ef) pontja], vagy befolyásszerzéssel kapcsolatos perről [Pp. 23. § (1) bek. ee) pontja] van szó, értelemszerűen szintén megyei (fővárosi) bíróságnál kell beadni a keresetet.]
Illetékesség: Az adós társaság mellett a mögöttes felelőssel szemben is előterjesztett kereset esetén az általános illetékességi szabályok érvényesülnek, ha azonban a társasággal együtt perelt tagokkal szemben indított keresetről van szó, s mivel ilyen esetben a tagi felelősség, esetleg a tagsági viszony keletkezésének és megszűnésének időpontja is szerepet játszhat, ajánlatos az I. r. alperes (a társaság) székhelye szerinti megyei bíróság illetékességét választani, mivel a cégiratok e bíróság számára könnyen hozzáférhetőek, a perbíróság azokat rövid úton beszerezheti betekintés végett.
A társaság és a tagok együttperlése esetén az egyéb eljárási szabályok az általános peres szabályoktól nem térnek el (lásd az első részben írtakat), bár az ilyen perben hozott marasztaló ítéletben egyértelműen utalni kell arra, hogy a behajtást elsődlegesen a társasággal szemben kell megkísérelni, és csak annak eredménytelensége esetén (illetve a teljesítetlen rész erejéig) tartoznak helytállni a másodsorban szintén marasztalt társasági tagok.

2.7.1.5. A tagi felelősség speciális esetei

A gazdasági társaságok tagjainak a társaság tartozásaiért fennálló felelőssége - a felelősség mértéke és jellege - attól függ, hogy milyen társasági formáció tagja, illetve, hogy adott társaságnak (például betéti társaságnak) milyen felelősségi formát vállaló tagjáról van szó.
Tekintve, hogy a tagi felelősség mértékét, részletes szabályait az anyagi jogi normák - a Gt. előírásai - adják meg, s mivel számos még folyamatos jogvitát a jogviszony keletkezésekor hatályos anyagi jogi szabály alapján kell elbírálni, továbbá az is közismert, hogy sok gazdasági társaság még az 1988. illetve az 1977. évi Gt. hatálya alá tartozik, ezért nem érdektelen a tagi felelősség szabályainak ilyen ismereteket is közlő áttekintése.

2.7.1.5.1. A kkt., a gmk tag és a bt. beltag felelőssége

2.7.1.5.1.1. A kkt., a gmk. tagjának és a bt. beltagjának felelőssége az 1988. és 1997. évi Gt. alapján
A közkereseti társaság (és a vele egy tekintet alá eső gmk.) tagjai, valamint a betéti társaság beltagjai a társaság tartozásaiért mögöttesen felelnek, azaz csak akkor, ha a hitelezők kielégítésére a társaság saját vagyona nem elegendő. A társasági tartozás fennmaradó részéért korlátlanul és egymásközt egyetemlegesen felelnek, éspedig a tagsági viszonyuk megszűnését követően is még öt évig. (Utóbbi esetben természetesen csak a tagsági viszonyuk fennállása alatt keletkezett tartozásokért kell helytállniuk.) [1988. évi VI. tv. 83. § (1) bek.; 1997. évi CXLIV. tv. 97. § (1) bek.]
Az ilyen társaságba belépő tag illetve beltag felelőssége a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a többi tagéval azonos. A belépő tag tagtársaival ettől eltérő megállapodást is köthet, azonban ez a megállapodás csak belső elszámolási viszonyukat (azaz a helytállás egymásközti veszteségviselési szabályait) érintheti, "kifelé", azaz harmadik személlyel (a társaság hitelezőjével) szemben nem hatályos. [1988. évi VI. tv. 75. § (3) bek.; 1997. évi CXLIV. tv. 90. § (3) bek.] Ez a szabály ezért csak a hitelezőnek a ráeső részen túl teljesített tag által tagtársaival szemben kezdeményezett megtérítési perben játszhat szerepet az elszámolás során rendező elvként.
A Legfelsőbb Bíróság a gmk.-tagok régi Gt. alapján [1988. évi VI. tv. 55. § (1) bek. és 75. § (1) bek.] fennálló felelősségével kapcsolatban mondta ki, hogy a kkt. és gmk.-tagok a társaság kötelezettségeiért saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen annyiban felelnek, amennyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi. A (régi) Gt. 75. §-ának (2) bekezdése e sortartási kifogástól függetlenül lehetővé teszi, hogy a tagok a társaság kötelezettségeiért a társasággal együtt is perelhetők legyenek. Nem tévedett a jogerős ítélet, amikor a tagot a társasággal együtt marasztalta, jogszabályt sértett azonban azzal, hogy mellőzte a tag mögöttes felelősségének megfelelő határozat hozatalát. [Pf.IV.20.897/1995. - BH 1996/96.]
Egy másik döntésben a Legfelsőbb Bíróság azt fejtegette, hogy a betéti társaság és beltagjainak együttes perlése egységes pertársaságot hoz létre, azonban ha a felperes (a társaság nélkül) csak a beltagokat perli együtt a régi (1988. évi) Gt. 75. § (1) bekezdésében írt [és az (1997.) évi Gt. 90. §-ában ezzel csaknem teljesen azonosan megfogalmazott] mögöttes és egyetemleges felelősségük alapján, ez nem vonja maga után önmagában az elbírálás szükségképpeni egységességét. A pertársak ugyanis eltérő védekezést, önálló, a másik pertárs felelősségét nem érintő kifogásokat is előterjeszthetnek. [Gfv.I.32497/1999. - BH 2001/285.]
Ugyancsak a beltag felelősségével kapcsolatban szögezte le a Legfelsőbb Bíróság (Gfv.I.30.564/98/7. Céghírnök 1999/2. szám 7-10. old.), hogy a beltag a tagsági viszonya megszűnése után keletkezett társasági tartozásokért nem felel, a tagsági viszony felmondásával pedig a felmondó nyilatkozatnak a címzetthez való megérkezésével a tagsági viszony megszűnik, a tag felelőssége ezért az ezután keletkezett tartozásért már nem állapítható meg. E szempontból a tag személyének a cégjegyzékből való törlésének időpontja indifferens.
A BH 2002/103. szám alatt megjelent Gfv.I.31.718/2000. számú eseti döntésben azt hangsúlyozta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a betéti társaság beltagjait a társaság tartozásaiért egyetemleges felelősség terheli, így a jogosult a tartozás megfizetését bármelyik kötelezettől, vagy valamennyiüktől követelheti, ezért a jogvita elbírálásához nem szükséges minden beltag perbenállása.

2.7.1.5.1.2. A kkt. tagjának és a bt. beltagjának felelőssége a 2006. évi Gt. alapján
A 2006. évi IV. törvénnyel meghatározottak szerint a gmk.-tagok felelőssége nem változott (ilyen társaságról a 2006. évi Gt. már említést sem tesz). A kkt. és a bt. tagjának felelősségi szabályai az előbbiekben ismertetettek szerint alakulnak, azzal az alapvető különbséggel, hogy a helytállási kötelezettség időtartama jogvesztő (és nem elévülési) jellegű anyagi jogi határidő. [Lásd a 2.7.1.4.1. és a 2.7.1.4.2. pontban írtakat.]
Az új törvény 88. § (1) bekezdése és 97. § (1) bekezdése a tagok korlátlan és egyetemleges, de mögöttes helytállási kötelezettségét deklarálja a társasági tartozásokért az előbbi pontban ismertetettekkel egyezően, 97. §-ának (2) bekezdése pedig kifejezetten kimondja az együttperlés lehetőségét.
Új vonása a törvényi szabályozásnak, hogy a Gt. 97. § (3) bekezdése szerint a belépő tag a társasági szerződésben lekorlátozhatja a felelősségét, megegyezve a többi taggal arról, hogy a belépése előtt keletkezett tartozásokért nem felel. Ezért a perindítás előtt erre nézve a cégbíróságon célszerű előzetesen tájékozódni, hogy az e taggal szembeni eleve sikertelen perindításnak ne tegyük ki magunkat.
A Gt. 104. § értelmében a társaságtól megváló tag (a társasági részesedését átruházó tag is!) a tagsági viszonya megszűnésétől számított 5 éves jogvesztő határidőn belül tartozik mögöttes felelősséggel a távozása előtt keletkezett társasági tartozásokért. A meghalt tag örököse (ha nem válik taggá) az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint, szintén (a halál időpontjától számított) 5 éves jogvesztő határidőn belül felel, a halál időpontjáig keletkezett, és a társaság által ki nem elégített társasági tartozásokért.[18]
A betéti társaság beltagjának a jogállása a Gt. 108. §-ának (1) és (3) bekezdése értelmében a kkt. tagéval megegyezik.

2.7.1.5.2. A kültag felelőssége

2.7.1.5.2.1. A kültag felelőssége az 1988. és 1997. évi Gt. alapján
A betéti társaság kültagja a társaság tartozásaiért nem felel, csak a társasági szerződésben vállalt vagyoni betétje szolgáltatására köteles. Ha ezt megtette, a bt. tartozásaiért nem vonható felelősségre. Ezt fejtette ki bővebben dr. Wellmann György az 1998/2-3. számú Céghírnökben megjelent "A kültag felelősségéről" szóló cikkében is, hangsúlyozva, hogy a kültag az 1988. évi Gt. vonatkozó szabályai alapján sem tartozott tagi felelősséggel a társasági tartozásért, ha vagyoni betétjét szolgáltatta. A vállalkozásban való részvétellel magánvagyonát nem, csak vállalt vagyoni betétjét kockáztatta. Az 1988. évi Gt. - tartalmilag az 1997. évivel azonos - szabályait e tekintetben az utóbbi pontosította, és a lényeget ez a szabályozás már jobban tükrözte. Ha vagyoni betétjét nem, vagy nem teljes mértékben bocsátotta a bt. rendelkezésére, akkor ennek erejéig saját vagyonával is köteles volt helytállni.
A beltaggal azonos módon felelt a kültag, ha neve szerepelt a bt. cégnevében. Ezek a szabályok az 1988. és 1997. évi Gt.-t összevetve gyakorlatilag azonosak maradtak. [1988. évi 94. § (1) bek; 99. §; 100. § (1) bek.; 1997. évi CXLIV. tv. 101. § (1) bek.; 103. § (1) és (2) bek.]
A kültag korlátlan felelősségével kapcsolatosan számos Legfelsőbb Bíróság által hozott döntést ismerünk. Több döntés foglalt állást úgy, hogy az azonos vezetéknevű beltag és kültag által alapított társaság cégszövegében (cégnevében) a tagok vezetéknevének szerepeltetése a kültag korlátlan és a beltaggal egyetemleges felelősségét megalapozza, ezért, ha ezt el akarják kerülni, a közös vezetéknév mellett a beltag keresztnevét is fel kell tüntetni. [Cgf.VII.30.100/1997. (KGD.1998/6)]; Cgf.VII.32.005/1998. (KGD.1999/219.)]
Egy másik döntésben [Pfv.VI.21.665/1997. (BH 1999/13.)] azt állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy nem elegendő a korlátlan kültagi felelősség beálltához az, ha a cégnévben szereplő megjelölésből asszociáció útján lehet következtetni a kültag nevére. A tagok vezetéknevének kezdőbetűiből álló, vagy a nevek eltorzítása útján kialakított mozaikszó, fantázianév vezérszókénti szerepeltetése ezt a korlátlan felelősségi tényállást nem alapozhatja meg. Ez csak akkor lesz megállapítható, ha legalábbis a tag teljes vezetékneve az általa használt írásmódnak megfelelően, mindenféle torzítástól vagy rövidítéstől mentesen szerepel a cégnévben, mert csak ez lehet alkalmas a forgalomban olyan látszatot kelteni, mintha a kültag felelőssége is korlátlan volna, mintha ő is beltag lenne.
Említést érdemel, hogy a régi (1988. évi) Gt.-ben a kültag felelősségével kapcsolatban volt néhány olyan szabály, amely érthetetlen, illogikus volt, és a gyakorlatban zavart okozott. Ezek közé tartozott a régi Gt. 101. §, amely kimondta, hogy "A társaságba belépő kültag felelőssége a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a többi kültagéval azonos. Az ettől eltérő megállapodás harmadik személlyel szemben hatálytalan." E szabályra vonatkozóan egyetértünk dr. Wellmannak az előbbiekben idézett cikke egy további részével: ..."Sajnos a régi Gt. a kültag felelősségével kapcsolatban egyéb téves rendelkezéseket is tartalmazott. Ilyen teljesen értelmezhetetlen rendelkezés volt a társaságba belépő kültag felelősségéről szóló 101. §. Az eddigiekben kifejtettekből következően ugyanis itt nem harmadik személyek felé fennálló felelősségről, hanem kockázatviselésről van szó, vagyis az új kültag éppúgy kockáztatja a vagyoni betétjét, mint a többi kültag. Erről rendelkezni azonban teljességgel felesleges, így ez a paragrafus nem került átvételre az új Gt.-be." (Az 1997. évi Gt.-be - a Szerk.)
Az 1988. évi Gt. 100. § (2) bekezdése szerint "Ha a kültag a társaság többi tagjával történt megállapodás alapján betétje összegét csökkenti, az új betétnek a cégjegyzékbe történő bejegyzéséig harmadik személyekkel szemben az eredeti összegig felel."
Ez a szabály több okból is alkalmazhatatlan volt. Egyrészt a Ctv. hatálybalépése előtt sem volt cégjegyzéki adat az egyes kültagok betéte, mert csak a kültagok vagyoni betétének összegét kellett bejegyezni. Elhibázott volt azonban azért is, ..."mert - a cégjogszabályokkal való összhang hiányán túlmenően - dogmatikailag is hibás volt, amikor a kültag harmadik személyekkel szemben fennálló felelősségéről beszélt. Az eddigiekben tárgyaltak szerint ugyanis a kültagnak ilyen felelőssége nincs. Az az eset, amikor a kültag a társaság többi tagjával történt megállapodás alapján a betétje összegét csökkenti, nem igényelt külön szabályozást. Ez ugyanis nem sérti harmadik személyek (a hitelezők) érdekeit, hanem legfeljebb a beltagok korlátlan felelősségét állítja még inkább előtérbe, ők viszont hozzájárultak a kültag betétjének csökkentéséhez, hiszen ez szerződésmódosítást igényel, ami csak egyhangú döntéssel lehetséges." (Dr. Wellmann: A kültag felelősségéről I. Céghírnök, 1998/2. szám, 14. oldal)

2.7.1.5.2.2. A kültag felelőssége a 2006. évi Gt. alapján
A 2006. évi IV. törvény egyik lényeges változtatása e téren, hogy elhagyta a kültag felelősségének speciális szabályát: hiába keressük ugyanis az új törvényben azt az előírást, hogy a kültag a beltaggal azonos módon felül, ha neve a cégnévben szerepel. A Gt. hatálybalépése (2006. július 1-je) után alakult betéti társaságoknál ez a speciális felelősségi esetkör már nem létezik. A Gt. 334. § (2) bekezdése erre nézve átmeneti szabályt is ad: kimondja ugyanis, hogy a betéti társaság azon kültagja, akinek a neve a 2006. évi IV. tv. hatálybalépése előtt szerepelt a társaság cégnevében, e helyzet megszűnésétől, de legfeljebb a Gt. hatálybalépésétől számított 5 évig a beltaggal azonos módon felel a társaságnak azon tartozásaiért, amelyek nevének a társaság cégnevéből való törlése előtt keletkeztek.
A másik jelentős új szabály, hogy ha átalakulás [Gt. 107. § (1) bek.] vagy egyéb ok (pl. a tagok megegyezése) folytán a korlátlanul felelős tagból korlátozottan felelős tag lesz, e változás bekövetkeztétől számított 5 éves jogvesztő határidőn belül még korlátlanul felel a változást megelőzően keletkezett társasági tartozásokért.

2.7.1.5.3. A közös vállalat tagjának felelőssége az 1988. évi és az 1997. évi Gt. alapján.

A közös vállalat elsősorban saját vagyonával felel a társasági tartozásokért. Ha a vállalati vagyon a tartozásokat nem fedezi, a tagok a vállalat tartozásáért együttesen - vagyoni hozzájárulásuk arányában - kezesként felelnek. [1988. évi Gt. 127. § (1) bek, 1997. évi Gt. 106. § (1) bek.]
A csatlakozó tag fő szabályként felel a vállalatnak a csatlakozás előtt keletkezett tartozásaiért, felelősségét azonban a társaság igazgatótanácsához intézett nyilatkozatával korlátozhatja, ennek elfogadása esetén csak vagyoni hozzájárulását kockáztatja a társasági tartozások kielégítésénél, és kezesi felelőssége csak a csatlakozását követően keletkezett tartozásokra vonatkozik. [1988. évi Gt. 146. § (1) bekezdés; 1997. évi Gt. 116. § (1) bekezdés.]
Az 1988. és az 1997. évi Gt. szerint is be kell jegyezni a felelősség korlátozását a cégjegyzékbe, ez az 1988. évi Gt. 146. § (2) bekezdése értelmében harmadik személlyel szemben a bejegyzéstől kezdődően hatályos.
Az 1997. évi Gt. 116. § (2) bekezdése deklarálja (a régi szabállyal tartalmilag azonosan, csupán azt pontosítva), hogy a csatlakozás tényét, időpontját és a felelősség korlátozását a cégjegyzékbe be kell jegyezni.
A korlátozás harmadik személlyel szemben hatályos. A régi Ctv. 28. § értelmében a bejegyezni kért adat a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, a bejegyzés napjával válik hatályossá, így ez az előírás az 1988. évi Gt.-hez képest nem hozott változást, csak annyi történt, hogy a hatályossági szabály a cégtörvénybe került át.
A kilépő tag tagsági viszonyának megszűnésétől számítva még öt évig felel a társaságnak a kilépése előtt keletkezett tartozásaiért. Mód van arra is, hogy a tag tagsági viszonyát úgy szüntesse meg, hogy azt másra átruházza. Ilyenkor a kilépés előtt keletkezett tartozásokért többé nem felel. [1988. évi Gt. 147. § (2) bek. és 149. §]
Az 1997. évi Gt. ezeket a szabályokat az 1988. évi Gt.-től átvette [117. § (3) bek. és 119. § (1) bek.], azokat azonban a tagsági jogok átruházhatósága tekintetében pontosította. Kimondta ugyanis, hogy ehhez az igazgatótanács hozzájárulása szükséges, és hogy ilyenkor a kilépés előtt keletkezett társasági tartozásokért a tagsági jogot megszerző új tag köteles helytállni.
A szabályozás lényegében a kft. - üzletrész átruházásához közelít, azonban nem kell azt hinnünk, hogy a régi és az új szabályozás között lényegi eltérés van. Az 1988. évi Gt. ugyan expressis verbis nem mondta ki, hogy a tagsági jogok átruházásához az igazgatótanács hozzájárulása kell, ez azonban egyenesen következik abból, hogy a társasággal szemben új tagként jelentkező, a kilépő tagsági jogait átvenni kívánó személy csatlakozásának elfogadására az igazgatótanács jogosult. [1988. évi Gt. 145. § (2) bek.] Az viszont evidencia, hogy az ilyen, tagsági jogokat megszerző személy a régi tag jogutóda lesz, így felelőssége sem lehet csekélyebb, mint jogelődéé, ez következik a jogintézmény szelleméből és a jogszabályi környezetből egyaránt.

2.7.1.5.3.1. A közös vállalatot érintő szabályok a 2006. évi Gt.-ben
A 2006. évi Gt. a közös vállalat társasági formát már nem szabályozza, 333. §-ának (7) bekezdése azonban kimondja, hogy a 2006. július 1-je utáni hatálybalépés után új közös vállalat már nem alapítható. A hatálybalépéskor már működő közös vállalatok azonban az 1997. évi CXLIV. tv. szerinti szabályoknak megfelelően továbbműködhetnek. Erre figyelemmel még hosszú ideig számíthatunk olyan tagi felelősségi perekre, amelyekben az 1997. évi Gt. elévülési határidőit kell alkalmazni a helytállási kötelezettség elbírálásánál. [Lásd a 2.7.1.4.1. pontot is.]

2.7.1.5.4. A kft. és az rt. tagjának felelőssége

2.7.1.5.4.1. A kft. és az rt. tagjának felelőssége az 1988. és 1997. évi Gt. alapján
A kft. és az rt. tag felelőssége korlátozott, és az 1988. évi Gt. 155. § (1) bekezdés; és a 232. § (1) bekezdés; valamint az 1997. évi Gt. 121. § (1) bekezdés és 175. § (1) bekezdés értelmében a tag (részvényes) ha törzsbetétét, részvénye ellenértékét, illetve a létesítő okiratban vállalt esetleges egyéb vagyoni hozzájárulását teljesítette, a társaság tartozásaiért nem felel.
Mind a kft., mind az rt. tagja (részvényese), ha apport szolgáltatását vállalta, az 1997. évi Gt. 12. § (4) bekezdés értelmében a hozzájárulás szolgáltatásától számított 5 évig helytállni tartozik a gazdasági társaságnak azért, hogy a létesítő okiratban megjelölt érték nem haladja meg a nem pénzbeni hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennálló értékét. [Az 1988. évi Gt. is így rendelkezett 22. §-ának (3) bekezdésében.]
Az apportfelelősség szempontjából azt kell leszögezni, hogy ilyen felelősségi pert csak a társaság indíthat a tag vagy volt tag ellen, tehát felperese mindig a társaság, alperes pedig a tag, vagy a volt tag.
A kft. 1988. és 1997. évi Gt. szabályai is tartalmaznak olyan esetet, amelyben a kft. tag korlátozott felelőssége korlátlanná válik. Az 1988. évi Gt. 162. § (2) bekezdése és az 1997. évi Gt. 128. § úgy rendelkezik, hogy azok a társasági tagok, akik valamely tag nem pénzbeli betétjét tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadtatták el a társasággal, vagy akik az alapítás során egyébként csalárd módon jártak el, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek minden ebből eredő kárért.
A felelősség jellegzetessége az is, hogy nem csupán a társasággal, hanem bárkivel (például a társaság hitelezőjével) szemben fennáll, aki e magatartás folytán károsodott. (A hatásköri és illetékességi szabályok tekintetében visszautalunk a 2.7.1.4. pontban írtakra.) Ezzel a tárgykörrel foglalkozik a Legfelsőbb Bíróság Gfv.II.31.962/1998. - BH 1999/465. - számú eseti döntésében is.
Az rt. szabályai között a fentiekhez hasonló, a korlátozott tagi felelősséget áttörő külön szabályt nem találunk, azonban kétségtelen, hogy a kft.-nél említett magatartások olyan súlyosan csalárd szándékos magatartásokat jelentenek, amelyek adott tényállás mellett gyakorlatilag büntetőjogi tényállásokat valósíthatnak meg. Ilyen esetben pedig véleményem szerint a büntetőjogi felelősség jogerős megállapítása, illetve a jogellenes károkozó magatartás a károkozó tag(ok) Ptk. 339. §, 341. §, 344. § és 355. § szerinti felelősségét teheti megállapíthatóvá, s a tag (részvényes) Gt. szerinti korlátozott tagi felelőssége a többlettényállás folytán átfordulhat teljes kártérítési felelősséggé a társaság által ki nem elégített kárigények tekintetében.

2.7.1.5.4.1.1. Az egyszemélyes társaság, az egyszemélyes rt. tagjának felelőssége az 1997. évi Gt. alapján
Speciális tagi felelősség áll fenn az egyszemélyes kft. (egyszemélyes társaság) és az egyszemélyes rt. tartozásaiért az 1997. évi Gt. szabályai szerint. (Az 1988. évi Gt. erre nézve speciális szabályokat nem tartalmazott.)
Mindkét társasági forma esetében lehetőség volt arra, hogy az egyedüli tag (részvényes) a társaság tartozásaiért korlátlan és teljes felelősséget vállaljon a létesítő okiratban. Ilyenkor vele szemben az 1997. évi Gt. 173. § (3) bekezdése, illetve 271. § (3) bekezdése értelmében "nem alkalmazható a tartósan hátrányos üzletpolitika érvényesítésének tilalmára vonatkozó rendelkezés."
A tartósan hátrányos üzletpolitika érvényesítése tilalmának megszegését a jogalkotó az 1997. évi Gt. 292. § (3) és 296. § (3) bekezdésében taglalt tényállások megvalósulása esetén az uralkodó tag korlátlan tagi felelősségével szankcionálta, melynek oka a tulajdonostársak és a hitelezők érdekeinek védelme volt.
Ha az egyedüli tag (részvényes) korlátlan felelősséget nem vállalt, akkor a Gt. 292. § (3) bekezdésének és 296. § (1) és (3) bekezdésének rt. esetén pedig a Gt. 292. § (3) és 296. § (3) bekezdésének a közvetlen irányítást biztosító befolyáshoz kapcsolódó felelősségi szabályai megfelelően alkalmazandóak voltak a helyzetére. Ezeket a konszernjogi tényállásokat a 2.8. pontban ismertetjük.

2.7.1.5.4.2. A kft. és az rt. tagjának felelőssége a 2006. évi Gt. alapján

A 2006. évi IV. tv. (Gt.) a kft. és az rt. tagjának (részvényesének) felelősségi szabályain nem változtatott, rendes körülmények között e tulajdonosok a társasági tartozásokért nem felelnek a társaság fennállása alatt, ha vagyoni hozzájárulásukat, tagi kötelezettségeiket teljesítették.
A Gt. világossá teszi, hogy a kft. vagy rt. tagja (részvényese) a társaság fennállása alatt a speciális tagi kötelezettségekért is csak a társaságnak tartozik helytállással.
A Gt. 13. § (4) bekezdése kimondja, hogy az apportőr az apport szolgáltatásától számított 5 éves jogvesztő határidőn belül tartozik helytállni a társaságnak azért, hogy a társasági szerződésben megjelölt érték nem haladja meg az apport szolgáltatási értékét. Azok a tagok, akik valamely tag apportját tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értékhez képest felülértékelve fogadták el, az apportőrrel együtt egyetemlegesen és korlátlanul felelnek a társaságnak az abból származó károkért.
A Gt. 14. § (3) bekezdése értelmében a vagyoni hozzájárulás teljesítését elmulasztó tag az ezzel a társaságnak okozott kárért (más társaságoknál is, nem csak kft.-nél és rt.-nél) általános kártérítési felelősséggel tartozik a társaságnak. [A Gt. 120. § (3) bekezdése értelmében a pótbefizetés késedelmes teljesítése, vagy a teljesítés elmulasztása is ugyanilyen jogkövetkezményekkel jár.]
A Gt. 20. § (7) bekezdése szerint azok a tagok (részvényesek), akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták, vagy az elvárható gondosság mellett tudniuk kellett volna, hogy az a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti, fő szabály szerint korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társasággal szemben az ebből eredő károkért.
A kft. és rt. tagjának (részvényesének) "kifelé", a hitelezők felé fennálló felelőssége megállapításához mindig valamilyen többlettényállási elem szükséges. Ilyen különleges esetköröket tárgyalunk a konszernjogi perek (lásd a 2.8. pontban írtakat) vagy a felelős-ségáttörés jogintézménye kapcsán. (Lásd a 2.7.1.7. pontban írtakat.)
A Gt. az egyszemélyes kft. és az egyszemélyes rt. szabályozása során az 1997. évi Gt. előírásait megtartotta, az egyedüli tulajdonos különleges felelősségének normáit azonban nem találjuk. Ennek oka, hogy a felesleges ismételgetéseket a jogalkotó kerülni kívánta, tekintve, hogy a Gt. V. fejezetében írt befolyásszerzési, és az elismert vállalatcsoporttal kapcsolatos szabályok értelemszerűen érvényesek e társaságokra is.

2.7.1.6. A megtérítési perek

A társasági tartozásért helytálló tag - ha a ráeső kötelezettségen túl is kénytelen volt teljesíteni - vele egysorban felelős tagtársai ellen fordulhat, hogy külön perben (a továbbiakban: megtérítési per) kérje arányos marasztalásukat. Az eljárás célja tehát, hogy a belső viszonyaikat tekintve "túlfizető" tag a többi tagtól igényelje a társai felelőssége folytán őket terhelő összeget.
A megtérítési perekről a 2.7.1.3. pontban már említést tettünk, az ott elmondottakat annyiban érdemes kiegészíteni, hogy e perekre is igazak (tekintve, hogy társasági tagok tagsági viszonnyal kapcsolatos elszámolási vitájára vonatkoznak) a 2.7.1.4.3. pontban leírt hatásköri és illetékességi szabályok, egyéb említésre érdemes különlegességük nincsen.

2.7.1.7. Különleges felelősségi tényállások, felelősségáttörési esetek

Amint azt korábban már kifejtettük, a jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok kötelezettségeikért saját vagyonukkal felelnek, tagjaik (részvényeseik) fő szabály szerint - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - a társasági tartozásokért helytállási kötelezettséggel nem tartoznak. Egyes esetekben azonban hitelezővédelmi okból mégis szükség lehet arra, hogy a fenti főszabályt a jogalkotó megtörje. (Erre szolgál a felelősségátvitel vagy felelősségáttörés jogintézménye - lásd a 2.8.2. pontban írtakat is). Wellmann György a témáról írt tanulmányában az alábbiakat fejti ki: ... "Tágabb értelemben tehát az intézményes felelősségátvitelnek két fő módja, két fő esetköre van. Az egyik amikor egyes jogi személy fajták esetében a jogalkotó generálisan, magába a jogi személy fajta konstrukciójába (annak fogalmi elemeként) beépítve teszi mögöttesen felelőssé a tagot a jogi személy tartozásaiért. A társasági jogban ilyen a közkereseti társaság és a betéti társaság (amelynek nem jogi személyek ugyan, de saját cégnevük alatt elkülönült jogalanyok), az egyesülés, valamint a közös vállalat. E formáknál a működő társaság tartozásaiért fennálló mögöttes korlátlan tagi felelősség előírása a jegyzett tőke minimum hiányával áll összefüggésben, és egy objektív helytállási kötelezettséget jelent, vagyis nem szankciós jellegű. A felelős-ségátvitel másik esetköre az, amikor a jogalkotó korlátozott tagi felelősségű formáknál bizonyos esetkörökre nézve (tehát kivételes szabályként pontosan meghatározott tényállási elemek fennállta esetén) kifejezetten szankciós jelleggel (tehát vétkességi alapon) viszi át a felelősséget a tagra. Ha a felelősségáttörést szűkebb értelemben úgy fogjuk fel, mint a korlátozott tagi felelősség szankciós jellegű áttörését, akkor csak ez az utóbbi esetkör tartozik a felelőségáttörés fogalmi körébe. ... Azt értjük alatta, amikor a jogalkotó kivételesen áttöri a társaság mint tagjaitól elkülönült jogalany önálló felelősségét és a társaság kötelezettségeiért való felelősséget valamely - a tételes jog által meghatározott - esetkörben szankciós jelleggel, vagyis vétkességi alapon átviszi a társaság - egyébként a társaság kötelezettségéért nem felelős - tagjára."[19]
A felelősségátvitel, a korlátozott tagi felelősség áttörésének eseteit láthatjuk a Gt. 50. §-ában és 54. § (2) bekezdésében (lásd a 2.8. pontot) és a Ctv. 93. §-ában. A Gt. 54. § (2) bekezdésének ismertetésétől itt eltekintünk, mivel a konszernjogi felelősség kérdéskörét külön fejezetben (2.8.) tárgyaljuk.
A Gt. 50. § a kft. tagjainak, az rt. részvényesének és a bt. kültagjának a társasági tartozásokért fennálló korlátlan és (ha ebben többen részesek) egyetemleges felelősségét deklarálja hitelezővédelmi okból, ha
- a társaság jogutód nélkül szűnt meg, és kifizetetlen tartozásai maradtak, és ha
- a fenti tag (tagok) a társaság elkülönült jogalanyiságával és saját korlátozott tagi felelősségükkel a hitelezők rovására vissza-élt(ek).
[A Gt. 50. § (2) bekezdése példálózva említi ennek esetköreit:
- ha a társasági vagyonnal sajátjukként rendelkeztek;
- a cégvagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, vagy az általában elvárható gondosság mellett tudniuk kellett volna, hogy ezzel fedezetet vonnak el;
- a Gt. 13. § (4) bekezdése szerint apport rosszhiszemű túlértékelése esetében.]
E felelősségi esetkörökre külön hangsúlyozandó, hogy az ilyen tagi felelősség kívülálló, 3. személy (azaz a hitelező) felé csak a társaság jogutód nélküli megszűnése után áll meg. Ezt hangsúlyozza Wellmann György is az előbbiekben idézett cikkének egy további részében ... "A felelősségátvitel valamennyi törvényi esetkörében közös az is, hogy mindegyik már megszűnt társaság tartozásáért teszi felelőssé mögöttesen a tagot. Hatályos társasági jogunk tehát még működő, létező társaság esetén nem tesz lehetővé felelősségátvitelt. ... A taggal szemben végrehajtásra is lehetőséget adó tényleges felelősség anyagi jogi előfeltétele az, hogy a társaság megszűnését követően kielégítetlen hitelezői követelések maradjanak. A felelősségátvitel egyes eseteiben [Gt. 50. §, Ctv. 93. § (1) bekezdés, (2) bekezdés] a tag elleni perindításra is csak a társaság megszűnését követően kerülhet sor, míg más esetekben [Gt. 54. § (2) bekezdés, Cstv. 63/A. §] a törvény lehetőséget ad a megszűnés előtti, a felszámolási eljárás alatti perlésre is. Ilyenkor azonban csak "feltételes" marasztalás kérhető, és a tag felelősségét kimondó marasztaló ítélet is csak olyan rendelkezést tartalmazhat, amely szerint a tagtól teljesítés csak akkor követelhető (vele szemben végrehajtás csak akkor vezethető) amikor a társaság megszűnte folytán már megállapítható, hogy a követelés a társaság vagyonából nem nyert kielégítést."[20]
Figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy a Gt. 50. § felsorolása nem taxatív, így a tagi helytállás idesorolható eseteit a konkrét ügyekben felvetődő tagi magatartások értékelése, mérlegelése révén lehet megállapítani. Mindenesetre kirívóan súlyos, komoly sérelmet okozó kártérítési tényállást kell megvalósítani ahhoz, hogy a felelősségáttörés elrendelése indokolt legyen.
A tagi korlátozott felelősség áttörésének másik jellegzetes szabályát a Ctv. 93. §-ában és a Cstv. 63/A. §-ában találjuk meg. Dr. Wellmann szerint ... "Az ide tartozó három esetkörben a cégbírósági megszüntetési eljárást követően törölt, jelentős, ki nem elégített tartozásokat hátrahagyó cég többségi befolyással rendelkező tagjának részvényesének), illetve a társasági részesedését rosszhiszeműen átruházó volt tagjának (részvényesének) a felelősségét állapítja meg a törvény. Valamennyi törvényi esetkörben közös, hogy a felelősségátvitelre valamilyen joggal való visszaélést megvalósító jogellenes és felróható tagi magatartás ad alapot akkor, ha e magatartással okozati összefüggésben maradtak kielégítetlenül hitelezői követelések. (E tényállásokban tehát tetten érhető a polgári jogi kárfelelősség négy klasszikus előfeltétele: a jogellenes magatartás, a kár, az előbbi kettő közötti okozati összefüggés, valamint a felróhatóság)."[21]
A Ctv. 93. § (1) bekezdése szerinti perben felperes a cég hitelezője, alperes a saját tőke 50%-át meghaladó kielégítetlen tartozások mellett megszüntetési eljárással törölt fantomcégben legalább többségi befolyással rendelkező tag. A per az eredetileg korlátozott felelősségű alperes korlátlan felelősségének megállapítására irányul, tehát meghatározhatatlan perértékű eljárás. A perre a Pp. 23. § (1) bekezdés ef) pontja értelmében első fokon megyei (fővárosi) bíróság jár el, illetékesség tekintetében azonban nincs különös szabály. Perindításra az általános szabályok szerint van lehetőség. A perben a volt tag sikeresen azzal védekezhet, ha bizonyítja, hogy a cég fantomizálódásában nem volt szerepe, és azt elhárítani sem tudta. [A Ctv. 93. § (1) bekezdésének utolsó mondata szerint azt kell bizonyítania, ... "hogy a megszüntetési eljárás bekövetkezéséhez magatartással nem járult hozzá."]
A Ctv. 93. § (2) bekezdése szerinti perben felperes a saját tőke 50%-át meghaladó, kielégítetlenül maradt tartozások mellett a megszüntetési eljárással törölt fantomcég hitelezője, alperes a megszüntetési eljárás megindulását megelőző 3 éven belül társasági részesedését rosszhiszeműen átruházó, többségi befolyással rendelkezett volt tag.
A keresetben itt is a volt tag korlátlan felelősségének megállapítását kell kérni, a pertárgy értéke tehát meghatározhatatlan, a hatáskör és illetékesség itt is úgy alakul, mint a Ctv. 93. § (1) bekezdése szerinti perben. Az alperes azzal védekezhet, ha bizonyítja, hogy a társaság a vagyoni hányada átruházásakor még fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak később következett be. Eredményesen védekezhet azzal is, hogy az átruházás során ő maga jóhiszeműen járt el. (Ha ez az alperesi védekezés, akkor a cég átruházáskori fizetőképessége indifferens.) Perindítási határidőt itt sem határoz meg a jogalkotó, így az általános igényérvényesítési szabályok vonatkoznak a tagi felelősség ezen esetköreire is.
[Nehezen érthető egyébként, hogy a Ctv. 93. § esetében amikor a társaság már megszűnt, és ha fennáll a tagi helytállási kötelezettség, akkor miért választja el a Ctv. a megállapítási kereset indításának kérdését az arra épülő marasztalási keresettől? Értelemszerűen ugyanis a kereseti kérelemnek úgy kellene szólnia, hogy állapítsa meg a bíróság az alperes korlátlan felelősségét, (jogalap), majd marasztalja őt a hitelező követelésében.]
A Ctv. megszüntetési eljárást szabályozó előírásai szerint, ha a megszüntetési eljárás elrendelése után felszámolási eljárást kezdeménynek, és azt el is rendelik, a cégbíróság köteles megszüntetni a megszüntetési eljárást. [Ctv. 90. § (2) bek.]
A Ctv. 92. § (1) bekezdése értelmében ha a megszüntetési eljárás során arra derül fény, hogy a cég fellelhető vagyonnal rendelkezik, melynek sorsáról kellő szakértelemmel és megfelelő erre alkalmas eljárás keretében rendelkezni kell, a megszüntetési eljárás megszüntetése mellett felszámolást kell kezdeményeznie a cégbíróságnak.
Mindebből látható, hogy gyakran adódik elő olyan helyzet, hogy a megszüntetési eljárást a hozzá képest prioritással rendelkező felszámolási eljárás váltja fel. Ezekre az esetekre azonban mindenképpen jellemző, hogy a hitelezők kielégítésére nem áll rendelkezésre elegendő cégvagyon, módot kell tehát adni a fantomizálódás terén, illetve a vagyonrész átruházásánál rosszhiszeműen eljárt, legalább többségi befolyással rendelkező volt tag (részvényes) helytállási kötelezettségének a megállapítására.
A Cstv. 2006. július 1-je után hatályba lépett 63/A. § értelmében: "Amennyiben az adós ellen megindított felszámolást cégbírósági megszüntetési eljárás előzte meg, és az adós a felszámolás kezdő időpontjában saját tőkéjének 50%-át meghaladó tartozást halmozott fel, a felszámoló vagy a hitelező kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában az adós fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve az adós ugyan nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el."

Felpers a felszámoló vagy a Cstv. 3. § (1) bekezdése c) pontja szerinti hitelező; alperes a többségi befolyással rendelkezett, és a keresetlevél szerint rosszhiszeműen eljárt volt tag (részvényes); a per az ő korlátlan felelősségének megállapítására irányuló meghatározhatatlan perértékű eljárás.

A keresetet a felszámoló értelemszerűen csak a felszámolási eljárás tartama alatt indíthatja meg, a hitelező perindítása később is lehetséges, éppúgy, mint a Ctv. 93. §-ában írt tényállásoknál.

A per általános hatáskörű perbíróságra (és nem a felszámolási bíró eljárása alá) tartozik, a Pp. 23. § (1) bekezdés ef) pontja értelmében azonban első fokon megyei (fővárosi) bíróság jár el. Az illetékesség tekintetében különös szabály nincsen, az alperes kimentési lehetőségei pedig lényegében azonosak a Ctv. 93. §-ában írtakkal.
A tagi felelősség speciális esetkörei és a vezető tisztségviselők felelőssége (lásd a 2.10. pontban írtakat) között átmeneti esetet képez az úgynevezett "árnyékvezető", vagyis a társaság működésében meghatározó szerepet játszó tag felelőssége. A vezető tisztségviselő felelőtlen cégvezetése miatti ("wrongful trading") helytállási kötelezettségét a Gt. 30. § (3) bekezdése mondja ki, ha a fenyegető fizetésképtelenségi helyzetben felróhatóan nem a hitelezők érdekeinek elsődlegességét szem előtt tartva járt el. Ilyen esetben a vezető tisztségviselő korlátlan felelősségének megállapítása kérhető a Cstv. 33/A. § (1)-(2) bekezdése alapján.
A jelen fejezet tárgyköre szempontjából a Cstv . 33/A. § (3) bekezdésének van jelentősége, amely kimondja, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alkalmazásában a gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. Az ilyen befolyással rendelkező tag felelősségének megállapítására tehát nem csak az előbbiekben ismertetett speciális tényállá-sok, illetve a 2.8. alatt tárgyalt konszernjogi perek révén kerülhet sor, hanem adott esetben a Gt. 30. § (3) bekezdésének, illetve a Cstv. 33/A. §-nak megfelelő alkalmazásával is. A perre nézve lásd a 2.10. pont vonatkozó részét azzal, hogy az "árnyékvezető" elleni perben értelemszerűen a meghatározó befolyással rendelkező tagot kell megjelölni alperesként.

2.8. Konszernjogi perek

A konszernjogi felelősség lényegében a tagi felelősség speciális esetköre, amelynél a kft. illetve rt. tagja (részvényese) az általános tagi kötelmeken túl, különleges feltételek bekövetkezte esetén kötelezhető a társasági tartozásokért való helytállásra. Az általános (jogellenességet nélkülöző, pusztán a tagsági viszony objektív tényében gyökerező) tagi felelősség - konszernjogi tényállásnál - további fontos elemekkel bővül. Ilyen helytállási kötelezettség csak olyan kft. illetve rt. tagot terhel, aki jogszabály által meghatározott mértékű tulajdonosi befolyással rendelkezik, s aki ezzel a befolyással a társaság, a többi tulajdonos, illetve a társaság hitelezőinek hátrányára él. (Ez adja a konszernjogi felelősség szubjektív elemét.) Egyetérthetünk G. Farkas Judit "Mögöttes tagi felelősség a magyar társasági jogban" című cikkének vonatkozó részével, mely szerint: ... "Ilyenkor a tagi felelősséget a szó szűkebb értelmében vett jogellenes tagi magatartás alapozza meg, nevezetesen az uralkodó tagnak az ellenőrzött társaságnak és hitelezőinek, illetve a többi tulajdonosnak hátrányára szolgáló, a rendes gazdálkodás elveit sértő gazdasági tevékenysége, pontosabban - befolyása révén - annak az ellenőrzött társaságra való rákényszerítése. Ettől függetlenül azonban álláspontom szerint ez a felelősségi alakzat is rendelkezik a mögöttes tagi felelősség szempontjából vett legfontosabb tulajdonságokkal: a társaság "belügyeit" figyelmen kívül hagyva, a hitelezők és a kielégítetlen társasági tartozások oldaláról vizsgálva a kérdést, ez is a kft. tagjának és az rt. részvényesének különleges esetben megállapítható, mögöttes felelősségét jelenti, különösen, mivel mindegyik esetkör eleve feltételezi, hogy az igény érvényesítésére még az ellenőrzött társaság fennállása alatt kerül sor. [Ezt követően ugyanis a felelősség a megszűnt társaság tartozásaiért való helytállási kötelezettség - (1997. évi) Gt. 54-56. § - szabályai szerint alakul.]"[22]
Tekintettel arra, hogy a konszernjogi szabályozás (és így az ehhez kapcsolódó felelősségi perekre irányadó normák) a 2006. július 1-jétől hatálybalépett Gt.-vel lényegesen megváltozott, szükségesnek látszik a 2006. július 1-jét megelőző, és azt követő konszernjogi előírások vázlatos ismertetése is. Még hosszabb ideig számítani kell ugyanis az 1997. évi Gt. konszern-szabályain alapuló perekre, az ezekre irányadó anyagi jogi normák éppolyan fontosak, mint a 2006. évi Gt. szerintiek.

2.8.1. Konszernjogi jogviszonyok az 1997. évi régi Gt. alapján

2.8.1.1. Konszernjogi jogviszonyok

Az 1997. évi (e fejezet alkalmazásában régi) Gt. XVI. fejezete szabályozta a befolyásszerzést gazdasági társaságban. E vonatkozásban a két korlátozott felelősségi formájú jogi személyiségű társaságnak, a kft.-nek és az rt.-nek volt jelentősége, ezek lehettek a befolyásszerzéssel kapcsolatos (az ún. konszernjogi) tényállások alanyai, azaz a befolyást szerző tag alávetettjei. A befolyásszerzés a kft.-ben vagy rt.-ben több, mint 25%-os (jelentős); több, mint 50%-os (többségi) vagy több, mint 75%-os (közvetlen irányítást biztosító) szavazati arány működés során történő megszerzésével valósul meg. [régi Gt. 288-289. §]
Uralkodó (befolyásszerző) tag (részvényes) bárki lehetett, aki gazdasági társaság alapítására, vagy már működő társaságba betársulásra a régi Gt. 3. § (1) bekezdése értelmében jogosult, azaz természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, külföldi vagy belföldi egyaránt.
A régi Gt. indokolása szerint a konszernjog alapvető értelme, hogy a kisebbség számára módot adjon a többség kialakulásának megakadályozására, illetve már megszerzett többség esetén igyekszik meggátolni a kisebbség tövényes érdekeinek sérelmét.
A régi Gt. konszernjogi szabályai ennek érdekében különleges kötelezettségeket rónak a befolyásszerző terhére, azzal, hogy ha a jogszabályi előírásokat megsérti, speciális jogkövetkezményekkel számolhat.

2.8.1.2. A bejelentési, közzétételi kötelezettség és megsértésének jogkövetkezményei

A régi Gt. 292. §-ának (1) bekezdése szerint a jelentős, a többségi, illetve a közvetlen irányítást biztosító befolyás fennállását, - az annak létrejöttét követő harminc napon belül - a befolyással rendelkező köteles volt bejelenteni az ellenőrzött társaság székhelye szerint illetékes cégbíróságnak. Megjegyzendő, hogy ez nem volt azonos a cégjegyzékbe való bejegyeztetéssel, erre ugyanis a tagnak (részvényesnek) nem volt joga, a befolyásszerzés bejegyeztetéséről a kft. vagy rt. törvényes képviselője jogosult és köteles gondoskodni a régi Gt. 26. § (1) bekezdése alapján. A régi Gt. 292. § (1) bekezdése szerinti bejelentés formátlan, cégjegyzéket nem érintő közlés volt csupán, amelyben a tag (részvényes) csak a jelentős (többségi, közvetlen irányítást biztosító) "küszöbértéket" meghaladó szavazati jog megszerzését jelentette be a cégbíróságnak, és kérte a beadványának a cégiratok között történő elhelyezését. A befolyásszerzésnek a Cégközlönyben való közzétételét igazolni nem volt köteles. A bejelentéssel egyidejűleg ugyanakkor gondoskodni kellett a tagnak (részvényesnek) arról is, hogy a befolyásszerzés tényét és mértékét feltüntető közleményt a Cégközlönyben megjelentesse.
Az előbbiekben ismertetett kötelezettség megszegését vagy késedelmes teljesítését kétféle szankcióval is sújtotta a régi Gt.

2.8.1.2.1. A szavazati jog korlátozása

A régi Gt. 292. §-ának (2) bekezdése kimondta, hogy a befolyásszerző tag - mindaddig, amíg bejelentési kötelezettségének eleget nem tesz - szavazati jogát csak a bejelentési kötelezettség által nem érintett részesedése szerinti mértékben gyakorolhatja. Ez azt jelentette, hogy ha a "küszöbértéket" meghaladó szerzés előtt is tulajdonos volt a társaságban, az újként szerzett részesedése után szavazati jogát nem gyakorolhatta, de korábbi részesedése után őt megillető szavazati joga továbbra is fennállt. Ha a befolyásszerzéssel egyidejűleg első ízben lett tulajdonosa a társaságnak, akkor szavazati jogának gyakorlása teljes társasági részesedése vonatkozásában kizárt volt mindaddig, amíg a cégbírósághoz szerzését be nem jelentette.
Szavazati jog korlátozásával járt a régi Gt. 294. §-ában szabályozott azon esetkör is, amelyben a kölcsönösen fennálló részesedések esetén az ellenőrzött társaságnak az uralkodó tagban lévő részesedését 180 napon belül értékesíteni kellett. Az elidegenítés megtörténtéig az ellenőrzött társaság az uralkodó társaság legfőbb szervének ülésén szavazati jogát nem gyakorolhatta.
Mi történt akkor, ha a törvényi tilalom ellenére a tag (részvényes) mégis gyakorolta szavazati jogát, azaz részt vett a társaság legfőbb szervének határozathozatalaiban? Az ilyen jogsértés a régi Gt. 47. § szerinti társasági határozat felülvizsgálatára adhatott alapot, amennyiben ilyen keresetet a régi Gt. 47. §-ában meghatározott személyek benyújtottak. (Lásd a 2.3. pontban írtakat.) A téma szempontjából ugyanakkor figyelmet érdemelt a régi Gt. 47. §-ának (3) bekezdése, amely szerint a keresetet a határozatról szóló tudomásszerzéstől számított harminc napon belül, de legfeljebb a meghozatalától számított kilencvennapos jogvesztő határidő leteltéig lehetett eredményesen előterjeszteni.
Amennyiben a jogvesztő határidő alatt az arra jogosultak közül senki sem támadta a kérdéses taggyűlési (közgyűlési) határozatot, akkor ez azt jelentette, hogy a tilalom ellenére gyakorolt szavazati jog mellett meghozott határozat nem sérelmes a tulajdonostársakra, a kisebbségre, nem volt tehát olyan védendő jogtárgy, amely miatt az egyébként fogyatékos határozat megsemmisítésre érdemes lett volna.
A határidő elteltével a törvénysértéssel meghozott határozat mintegy "reparálódott", azaz támadhatatlanná vált, és a benne foglalt döntés teljesítendő, követendő lett.

2.8.1.2.2. Korlátlan tagi felelősség megállapítása

Ha az uralkodó tag többségi, vagy közvetlen irányítást biztosító befolyásának megszerzését mulasztja el bejelenteni, vagy e bejelentést teljesítette késedelmesen, és ha az ellenőrzött társaság felszámolás alá került, mulasztását súlyos szankcióval sújtotta a régi Gt. Feltételezvén, hogy a "rejtőzködő" uralkodó tag magatartása hozzájárult a tartós fizetésképtelenség kialakulásához, ha az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújtott fedezetet, a régi Gt. 292. § (3) bekezdése a tag teljes, korlátlan helytállási kötelezettségét állapította meg.
A tag objektív felelőssége a bejelentés teljesítéséig felmerült tartozásokért állt fenn, vagyis a mulasztás tartama alatt keletkezett és az azt megelőző időszakra vonatkozó tartozásokért egyaránt korlátlanul felelt az uralkodó tag, nem védekezhetett azzal sem, hogy a befolyásszerzése előtt keletkezett tartozásokra nem volt ráhatása.
Az objektív felelősség beálltához csak az volt szükséges, hogy a tag legalább többségi részesedést (azaz szavazati arányt) szerezzen, ennek cégbírósági bejelentésével késedelmeskedjen, és a társaság eközben felszámolás alá kerüljön úgy, hogy részben vagy egészben ne legyen fedezet az ellenőrzött társaság hitelezőinek követelésére.
Az objektív felelősség megállapításához szükséges fenti tényállási elemeken kívül azt is bizonyítani kellett, hogy a követelés a bejelentési kötelezettség teljesítése előtt keletkezett. (A tagi felelősségi per és a felszámolási eljárás viszonyára nézve lásd a 2.8.1.3.1. pontban írtakat.)
Ezt a keresetet a Pp. 23. § (1) bek. e) pontja értelmében - mint tagsági jogviszonyon alapuló pert - az alperesi tag lakhelye (székhelye) szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság előtt kellett megindítani.

2.8.1.3. Tartósan hátrányos üzletpolitikára kényszerítéssel kapcsolatos perek

A régi Gt. 296. §-ának (1) és (3) bekezdése figyelemmel volt arra a körülményre, hogy a társaság ügyeiben csaknem egyedül döntési helyzetben lévő nagy tulajdonos saját személyes érdekeit szem előtt tartva olyan hátrányos üzletpolitikát kényszeríthetett az ellenőrzött társaságra, amely lényegében annak tönkretételével járt. Ez a tisztességtelen piaci magatartásnak is tekinthető eljárás az ellenőrzött társaság hitelezőinek, de a kisebbségnek az érdekeit is súlyosan sértette, ezért védelmükre kétféle per indításának lehetőségét is felvetette a jogalkotó.

2.8.1.3.1. Kereset a régi Gt. 296. § (1) bekezdése alapján

A régi Gt. 296. §-ának (1) bekezdése a legalább többségi befolyás alatt álló társaságnál, ha az uralkodó tag tartósan olyan hátrányos üzletpolitikát kényszerített rá az ellenőrzött társaságra, amelynek következtében az felszámolás alá kerül, és ha vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújtott fedezetet, a hitelezők a felszámolási eljárás során keresetet nyújthattak be az uralkodó tagnak az ellenőrzött társaság tartozásaiért való korlátlan és teljes felelősségének megállapítása iránt.
Felperes az ellenőrzött társaság hitelezője, alperes a befolyásszerző tag volt. A pertárgy értékét a hitelező követelésének mértéke határozta meg. Az eljárásra a 2.8.1.2.2. pontban írtak szerint a tag lakhelye (székhelye) szerinti megyei (fővárosi) bíróságnak volt hatásköre.
A perben igen terjedelmes, költséges, és nehezen elvégezhető bizonyításokra kellett számítani, különös tekintettel az egyes tényállási elemek közötti oksági kapcsolatok fennállása vizsgálatára is. (Valószínűleg ennek volt betudható, hogy ilyen kereseteket csak viszonylag ritkán adtak be, mivel nagyon kirívó magatartást kellett tanúsítania a befolyásszerző tagnak ahhoz, hogy bizonyítása reménnyel kecsegtethessen.)
Kérdéses volt a tényállás szempontjából, hogy mit értsünk "a felszámolási eljárás során benyújtott kereset" alatt? Ez a meglehetősen pontatlan szövegezés nem azt jelentette, hogy a keresetlevelet a felszámoló bíróhoz, a felszámolási ügy részeként kell előterjeszteni, ugyanis a nemperes felszámolási eljárás a tagi felelősség megállapítására már azért sem alkalmas, mert az eljárás tárgyának eltérésén túl a felek személye sem egyezik. A régi Gt. 296. § (1) bekezdése csupán azt kívánta elérni, hogy a hitelező az ilyen keresetlevelet a felszámolási eljárás tartama alatt (de attól függetlenül, nem az adóssal szembeni eljárásban, hanem külön perben) terjeszthesse elő.
A per lezárásakor - ha a felperesi kereset megalapozott volt - a bíróság a befolyásával visszaélő tag teljes és korlátlan felelősségét állapította meg a társaságnak minden, a felszámolási eljárásban kielégítetlenül maradt kötelezettségéért. A tag mögöttes felelőssége alapján történő marasztalás annak ítéleti megállapításával történik, hogy a helytállási kötelezettség akkor és annyiban következik be, amennyiben a társaság vagyonából a követelés nem elégíthető ki. Nincs helye a peres eljárásnak a felszámolás miatt történő felfüggesztésének. (Gfv.II.30.016/2001/6.)
Ez tehát egy "előzetes", megállapítási kereset alapján végbemenő eljárás, amely megteremti az alapját a későbbi (és a felszámolási eljárás eredményétől függő), összegszerűségében már pontosítható marasztalási keresetnek. Érvényesíteni azonban - figyelemmel a Cstv. 37. §-ában foglalt 1 éves jogvesztő igénybejelentési kötelezettségre - sikeresen csak olyan követelést lehet, amelyet a felperes a főadós társaság felszámolási eljárásában bejelentett. (A konszernjogi felelősség is mögöttes tagi felelősség, és mint ilyen, nem lehet terhesebb, mint a főadós társaságé. Amit az 1 éves igénybejelentési határidő elmulasztása miatt a társasággal szemben sem lehetett érvényesíteni, a mögöttes helytállásra kötelezett uralkodó tagtól sem követelhető.) Így például egy konkrét ügyben a a Fővárosi Ítélőtáblának a Legfelsőbb Bíróság Gfv. E.30.306/2005/2. számú döntésével felülvizsgált 16. Gf.40.356/2004/4. számú ítélete leszögezi, hogy ... "a felszámolás alá került adós gazdasági társasággal szemben fennálló követelésének megfelelő bejelentése és nyilvántartásba vétele az igény érvényesíthetőségének feltétele volt. Ebből következően az uralkodó részvényes konszernjogi felelőssége csakis a felszámolási eljárásban az eljárás rendje szerint érvényesített és fedezet hiányában meg nem térült tartozásért áll fenn." A felülvizsgálati határozat kifejti, hogy ... "a konszernjogi kötelezett helytállási kötelezettsége korlátlan, mögöttes, személyes felelősség" ... "az igények a mögöttes felelőssel, az alperessel szembeni érvényesítésének egyik előfeltétele az eredeti adóssal szembeni szabályszerű igényérvényesítés." ...

2.8.1.3.2. Kereset a régi Gt. 296. § (3) bekezdése alapján

Az előző pontban ismertetettnél is szigorúbban járt el a jogalkotó akkor, ha az uralkodó tag közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezett az ellenőrzött társaságban, és ezzel visszaélve folytatott tartósan hátrányos üzletpolitikát.
A törvény megengedte, hogy ilyen esetben az ellenőrzött társaság bármely tagja (részvényese) vagy hitelezője ha úgy ítélte meg, hogy az uralkodó tag e magatartása az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyezteti, keresetet indíthasson az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségének megállapítása iránt.
Az ilyen pernek tehát nem volt előfeltétele az ellenőrzött társaság felszámolás alá kerülése, viszont még a 2.8.1.3.1. pontban írtaknál is több volt a bizonytalansági tényező és a mérlegeléssel megállapítható körülmény, ezért még nehezebb volt megítélni, hogy egy ilyen keresetlevél benyújtása sikerre vezethet-e, megtérülnek-e a felperes által előlegezendő (igen tetemes) perköltségek.
A jelen pontba tartozó perre egyebekben az előző pontban írt perjogi tudnivalók értelemszerűen érvényesültek.

2.8.1.4. Konszernjogi felelősséghez hasonló tényállások a régi Gt. alapján

2.8.1.4.1. Az alapító felelőssége

A régi Gt. XIV. fejezete leszögezte, hogy konszernjogi tényállás, s így konszernjogi felelősség csak működés során történő befolyásszerzéssel valósulhat meg.
Noha nem tekinthető konszernjogi befolyásszerzésnek, ha a kft. vagy rt. alapítása révén kerül valamelyik alapító olyan döntési túlsúlyba, hogy a szavazatok legalább felével, illetve háromnegyedével rendelkezik (hiszen ez a mérték a konszernjogi felelősség küszöbértékét nem is haladja meg), mégis hasonlóképpen értékelte a kialakuló helyzetet a jogalkotó. Ilyenkor is van védendő kisebbségi érdek, és a hitelezővédelem igénye is megköveteli, hogy a csaknem teljes döntési autonómiával rendelkező alapító ne kényszeríthessen tartósan hátrányos üzletpolitikát a társaságra, sértve vagy veszélyeztetve ezzel a cég prosperitásában és likviditásában érintett személyek jogos érdekeit.
Ezért rendelkezett úgy a régi Gt. 297. §, hogy a régi Gt. 294. §-ában (lásd a 2.8.1.2.1. pontban írtakat) és a 296. §-ának (1) és (3) bekezdésében biztosított jogkövetkezményeket és lehetőségeket (lásd a 2.8.1.3.1. és 2.8.1.3.2. alattiakat) alkalmazni kell az ilyen esetekre is.

2.8.1.4.2. Az egyszemélyes társaság tulajdonosának felelőssége

A befolyásszerzéssel kapcsolatos szabályrendszer megalkotásának célja - mint azt a 2.8.1.1. pontban hangsúlyoztuk, - elsősorban a kisebbség védelme. Logikusan következik ebből, hogy ha a kft.-nek vagy rt.-nek egyetlen tulajdonosa van, nincs védendő kisebbség, így konszernjogi helyzetről sem beszélhetünk.
A hitelező számára azonban ilyenkor is ugyanolyan - sőt nagyobb - kockázatot rejt az egyetlen meghatározó tulajdonoshoz kötődő vállalkozás, mint a konszernjogi esetekben.
Erre tekintettel rendelkezett úgy a régi Gt. 173. §-ának (3) bekezdése, hogy az egyszemélyes társaság (kft.) tagjának felelősségére a régi Gt. 292. § (3) bekezdésének és 296. § (1) és (3) bekezdésének előírásait megfelelően alkalmazni kell. (Lásd a 2.8.1.2.2. és a 2.8.1.3.1. valamint 2.8.1.3.2. pontban írtakat.)
Hasonló szabályozást találunk a régi Gt. 271. § (3) bekezdésében a részvénytársaság vonatkozásában is. Az egyszemélyes rt. egyedüli részvényesének korlátlan tagi felelőssége a régi Gt. 292. § (3) bekezdése megfelelő alkalmazásával éppúgy megállapítható a bejelentési kötelezettség elmulasztása vagy késedelmes teljesítése miatt (lásd a 2.8.1.2.2. pontban írtakat), mint a konszernjogi helyzetekben.
Az egyszemélyes kft.-től eltérően az egyszemélyes rt. tulajdonosának a tartósan hátrányos üzletpolitikára kényszerítés miatti felelősségét csak a régi Gt. 296. § (3) bekezdésében foglalt körülmények (lásd a 2.8.1.3.2. pontot) folytán látta megállapíthatónak a jogalkotó, a régi Gt. 296. § (1) és (3) bekezdésének összehasonlítása során azonban arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az egyedüli tulajdonos esetében a régi Gt. 296. § (3) bekezdése minden olyan helyzetre alkalmazható, amely a régi Gt. 296. § (1) bekezdését is kimerítette. Tartalmilag tehát nem volt lényegi eltérés az egyszemélyes kft. és rt. tulajdonosának helytállási kötelezettségeinél, pusztán a jogszabály szövegezésének következetlensége volt tetten érhető.
Hasonlóképpen érthetetlen volt a jogszabályszövegben (lásd a régi Gt. 173. § (3) bekezdésének és 271. § (3) bekezdésének utolsó mondatát) szerepeltetni azt a kitételt, hogy az egyszemélyes társaság tagjával illetve részvényesével szemben nem alkalmazható a tartósan hátrányos üzletpolitika érvényesítésének tilalmára vonatkozó rendelkezés, ha e tag (részvényes) a társaság tartozásaiért korlátlan és teljes felelősséget vállal cége tartozásaiért, s ilyenkor indifferens, hogy milyen üzletpolitikát folytat. Ha ugyanis nem vállalt fokozott felelősséget, viszont a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása megállapíthatónak látszott, korlátlan és teljes tagi felelőssége peres úton megállapítható volt. (A törvényi megfogalmazás emiatt leegyszerűsíthető lett volna arra, hogy nincs szükség a tag által folytatott üzletpolitika vizsgálatára, ha a tag / részvényes a társaság tartozásaiért korlátlan és teljes felelősséget vállalt.)
A 2.8.1.4.2. pontba tartozó peres eljárásokra egyébként értelemszerűen irányadóak a 2.8.1.2.2., a 2.8.1.3.1. és 2.8.1.3.2. pontban ismertetettek.

2.8.2. Konszernjogi jogviszonyok a 2006. évi Gt. alapján

A 2006. évi Gt. (a továbbiakban: Gt.) a befolyásszerzéssel kapcsolatos szabályozást alapvetően átformálta. Lényeges differencia a korábbi szabályázáshoz képest, hogy a konszernjogi jogkövetkezmények elkerülhetőek, ha a cégcsoport elismert vállalatcsoportként (Gt. 55-63. §) működik, ilyenkor ugyanis a kisebbség és a hitelezők érdekeinek védelmét nem a konszernjogi rendelkezések, hanem az uralmi szerződésben lefektetett kötelezettségek, a vállalatcsoportkénti működés előírásai és az uralkodó tag önkorlátozása biztosítják. Ha elismert vállalatcsoport nem jön létre, és a tényleges vállalatcsoport (Gt. 64. §) szabályai sem alkalmazhatóak az ügyre, akkor kerülnek előtérbe a Gt. konszernjogi normái, melyek a fentieken túlmenően is számon vonatkozásban lényegesen megváltoztak. Míg a régi Gt. 288. §-a ellenőrzött társaságként a kft.-t és az (akár nyilvánosan, akár zártkörűen működő) rt.-t jelölte meg, a Gt. kifejezetten kimondja, hogy konszernjogi előírásai csak a kft.-re és a zártkörűen működő részvénytársaságokra vonatkoznak. (A nyilvánosan működő rt.-k jogviszonyait a Tpt. szabályozza.) Továbbra is a működés során szerzett befolyás valósíthat meg konszernjogi tényállást, amennyiben az üzletrészt (részvényt) szerző tulajdonos a Gt. 52. § (2) bekezdésében írt minősített többséget szerez a fenti társaságok valamelyikében. A régi Gt.-vel ellentétben, amely (mint láttuk a 2.8.1.1. pontban) a befolyásszerzés három (jelentős, többségi, közvetlen irányítást biztosító) fokozatát különböztette meg, a Gt. 52. § (2) bekezdése már csak egyetlen küszöbértéket ismer: ha valaki a kft.-ben vagy a zrt.-ben közvetlenül vagy közvetve a szavazatok legalább 75%-ával rendelkezik szerzése révén. Ezt minősített többséget biztosító befolyásnak nevezi a törvény.
A minősített többségi befolyás megszerzését a befolyásszerző 15 napon belül köteles a cégbíróságnak bejelenteni, a bejelentési kötelezettség elmulasztása azonban már nem a régi Gt. 292. § szerinti (lásd a 2.8.1.2. pontot) szankciókkal jár, következménye törvényességi felügyeleti intézkedés alkalmazása lehet.
A régi Gt. rendelkezéseitől eltérően a Gt. szerinti befolyásszerzőnek erre nézve közvetlen közzétételi kötelezettsége nincsen, az érintett cégnek ugyanis a cégbírósághoz változásként kell - bejegyzés és közzététel végett - bejelentenie a befolyásszerzés tényét, így az a cégbírósági bejegyzés kapcsán mindenképpen közzétételre kerül. [Megjegyzendő, hogy a Ctv. 27. § (3) bekezdése a) pontja és (4) bekezdés bc) pontja értelmében a változásbejegyeztetési kötelezettség a cég részéről már akkor fennáll, ha a szavazatok több, mint 50%-át megszerzi a befolyásszerző. A Ctv. itt kevéssé harmonizál a Gt.-vel, de kétségtelen, hogy a kívülálló számára már az sem érdektelen, hogy az 50%-os szavazati jogot meghaladó, (de 75%-ot el nem érő) részesedéssel rendelkezik valaki egy adott kft.-ben vagy zrt.-ben. Jobb lett volna azonban, ha az eljárásjogi rendelkezés alapjait az anyagi jogszabály tartalmazza.]
A minősített befolyásszerzés további (a társasági szerződésben, alapszabályban kizárható) jogkövetkezménye a Gt. 53. § értelmében, hogy az ellenőrzött társaság kisebbségi helyzetbe került tagjai (részvényesei) a befolyás közzétételétől számított 60 napos jogvesztő határidőn belül kérhetik, hogy a befolyásszerző társasági részesedésüket a kérelem benyújtásának időpontjában fennálló piaci értéken, de legalább a saját tőkéből az adott társasági vagyonrészre eső arányos értéken vásárolja meg.
A régi Gt. 296. § (lásd a 2.8.1.3. pontban írtakat) a többségi és a közvetlen irányítást biztosító befolyás esetére is biztosított peres úton kikényszeríthető tagi helytállási kötelezettséget. Többségi befolyás esetén az ellenőrzött társaság felszámolása során a hátrányos üzletpolitikára kényszerítéssel oksági kapcsolatban lévő fizetésképtelenségre hivatkozással kerülhetett sor az uralkodó tag egyébként korlátozott tagi felelősségének áttörésére. (A felelős-ségáttörés jogintézményének lényege egyébként az, hogy bár az önálló, tulajdonosaitól elkülönült jogalany gazdasági társaság hitelezőivel szemben kizárólag saját vagyonával tartozik helytállni, speciális többlettényállási elemek arra vezethetnek, hogy e felelősség a társaság tagjait (vagy egyes tagjait is) terheli. Ennek két esetköre van dr. Wellmann szerint: "az egyik, amikor egyes jogi személy fajták esetében a jogalkotó generálisan, magába a jogi személy fajta konstrukciójába (annak fogalmi elemeként) beépítve teszi mögöttesen felelőssé a tagot a jogi személy tartozásaiért. ... A felelősségátvétel másik esetköre az, amikor a jogalkotó korlátozott tagi felelősségű formáknál bizonyos esetkörökre nézve (tehát kivételes szabályként, pontosan meghatározott tényállási elemek fennállta esetén) kifejezetten szankciós jelleggel (tehát vétkességi alapon) viszi át a felelősséget a tagra."[23]
A régi Gt. szerint közvetlen irányítást biztosító befolyás esetén a befolyás létrejöttét követő kilencven napon belül a - le nem járt követeléssel rendelkező - hitelezők az uralkodó tagtól biztosítékot igényelhettek. Ha az érintettek (a többi tag, illetve az ellenőrzött társaság hitelezői) úgy látták, hogy az uralkodó tag tartósan hátrányos üzletpolitikája az ellenőrzött társaság jövőbeli fizetőképességét veszélyezteti, a bíróságnál az uralkodó tag korlátlan felelősségének megállapítását kérhették.
A Gt. 54. § a fenti érdekeltek (tagok és hitelezők) érdekvédelméről csak a minősített többséget biztosító befolyás megszerzőjével szemben gondoskodik. Az 54. § (1) bekezdése a fizetőképességet veszélyeztető minősített befolyásszerzővel szemben nem- peres úton, hanem biztosítékkérés révén a cégbíróság nemperes eljárása mellett biztosít jogvédelmet a hitelezőknek.
Peres útra csak akkor nyílik lehetőség, ha az ellenőrzött társaság felszámolás alá kerül. Ilyenkor a befolyásszerző korlátlan felelősséggel tartozik mindazon társasági kötelezettségekért, amelyeknek kielégítése a felszámolási eljárásban nem történik meg.
E felelősségáttörési tényállás bekövetkeztéhez az szükséges, hogy a hitelező a felszámolási eljárás során - a fentiek szerinti tartósan hátrányos üzletpolitikára hivatkozással - megállapítási keresetet nyújtson be a bírósághoz.
A "Gazdaság és Jog című szaklap 2006. évi 6-7. számában Gadó Gábor így ír erről: ... "A törvény nem tartja fenn a korábbi Gt. azon szabályát, amely szerint a stratégiai súlyú döntések meghozatalára alkalmas befolyás megszerzése esetén az ellenőrzött társaság hitelezőinek egy része eleve (tehát az uralkodó tag üzletvitelétől, eljárása jóhiszeműségétől függetlenül) jogosult biztosíték igénylésére. A hitelező csak akkor követelhet megnövekedett kockázata ellensúlyozása érdekében az uralkodó tagtól biztosítékot, ha erre az magatartásával (tartósan hátrányos üzletpolitikája fizetésképtelenséget idézhet elő) okot adott. A 54. § az eljárás gyorsítása érdekében a Cégbíróságot jogosítja fel a hitelezői kérelemről való döntésre, keresetindításra csak akkor van szükség, ha az eljárás tárgya az uralkodó tag korlátolt felelősségének az áttörése.[24]
A "tartósan hátrányos üzletpolitika" bíróság általi megállapítása feltételeit illetően a Legfelsőbb Bíróság több határozata az új törvény hatályba lépését követően is eligazítást adhat. Az EBH 2004. 1038. sorszámot viselő határozatban az LB elvi éllel mutatott rá a következőkre: "... a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását mindig az ellenőrzött társaság nézőpontjából kell megítélni. Az ellenőrzött társaságnak veszteséget okozó üzletpolitika akkor is hátrányos, ha a döntés tágabb értelemben racionális, mert a hátrányt a konszernen belül bárhol jelentkező előny, vagy veszélycsökkenés kompenzálja, vagy esetleg meg is haladja. Ugyanakkor a tartós hátrányokozás egy szándékos, vagy súlyosan gondatlan magatartás kell, hogy legyen, amelynek okozati összefüggésben kell állnia az ellenőrzött társaságnál keletkező, a felszámolási eljáráshoz vezető veszteséggel. Ha a veszteség keletkezése objektív gazdasági folyamatokra és nem az uralkodó tag befolyásoló magatartására vezethető vissza, akkor az a racionális tulajdonosi döntés, amellyel az uralkodó tag meg kívánja szüntetni a veszteséges leányvállalata további működését, nem alapozhat meg konszernjogi felelősséget. Ha az uralkodó tagnak is csak veszteséget jelentő elhibázott üzleti döntés miatt keletkezik vesztesége az ellenőrzött társaságnál, az nem von maga után konszernjogi felelősséget. Összefoglalva: az ellenőrzött társaságnál az uralkodó tag hátrányos befolyásolása folytán kell, hogy a felszámolási eljáráshoz vezető veszteség keletkezzen. Ha a veszteség objektív gazdasági körülmények következménye, akkor nem áll fenn konszernjogi felelősség." Az 54. § (2) bekezdése a minősített többségű befolyással rendelkező uralkodó tag korlátozott felelőssége áttörésének kezdeményezését csak az ellenőrzött társaság felszámolása esetén teszi lehetővé, a fizetőképesség veszélyeztetése ehhez - eltérően a korábbi Gt. 296. § (3) bekezdésében foglaltaktól - nem elegendő."
A felelősségáttörésnek, és így a tagi helytállási kötelezettségnek speciális esetköre a Gt. 54. § (2) bekezdésében szabályozott konszernjogi felelősség, amely a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását, annak rákényszerítését az ellenőrzött társaságra, a konszernjogi kapcsolattal megvalósított visszaélésszerű joggyakorlást szank-cionálja.
A jogi konstrukcióval kapcsolatban említést érdemel az a körülmény is, hogy a Gt. 54. § (2) bekezdésében szabályozott megállapítási keresettel szervesen összefügg a Cstv. 63. § (2) bekezdésében szabályozott pertípus is. A Cstv. hivatkozott szabálya értelmében a minősített többséget biztosító befolyás alatt álló, valamint az egyszemélyes gazdasági társaság felszámolása esetében a befolyással rendelkező, illetve az egyedüli tag (részvényes) korlátlan felelősséggel tartozik az ellenőrzött társaság minden olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi. E felelősség akkor áll fenn, ha a hitelező a felszámolási eljárás során, vagy annak befejeztét követő 90 nap alatt kéri a tartósan hátrányos üzletpolitikára kényszerítéssel kapcsolatos fizetésképtelenségre hivatkozva az uralkodó tag felelősségének megállapítását.
A fenti [Gt. 54. § (2) bekezdésén, illetve a Cstv. 63. § (2) bekezdésén alapuló] perben felperesi pozícióban a társaság hitelezője van, alperes mindig a minősített befolyással rendelkező, illetve az egyedüli tag (részvényes). Alperes azonban csak olyan személy lehet, aki a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti hitelezői fogalomnak megfelel, azaz akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette.
Igényérvényesítési határidő a Gt. 54. § (2) bekezdésére alapított perben a felszámolási eljárás tartama. A Gt. 54. § (2) bekezdésében foglaltakat "továbbgondoló" Cstv. 63. § (2) bekezdése a felszámolási eljárás jogerős befejeztét követő 90 napos jogvesztő határidőig engedi meg a sikeres perindítást. A 90 napos határidőt követően benyújtott keresetlevelet elkésettség okán a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül kell elutasítani.
Tekintettel arra, hogy a Gt. 54. § (2) bekezdésében és a Cstv. 63. § (2) bekezdésében foglalt törvényi tényállások viszonyát elemezve arra juthatunk, hogy az utóbbi - noha a Gt. 54. § (2) bekezdésénél tágabban fogalmaz (például a konszernjoginak nem tekinthető egyszemélyes társaságra is tartalmaz rendelkezést) - teljesen lefedi a Gt. 54. § (2) bekezdésének rendelkezéseit.
Véleményem szerint nem két különböző pertípusról van szó, hanem egyazon eljárás-fajtáról, melynek lényegi elemeit a Gt. konszernjogi rendelkezései határozzák meg, azokat azonban kibővíti és pontosítja a Cstv. 63. § (2) bekezdése. A "felszámolás során" (vagyis annak megindításától a jogerős befejezéséig terjedő időben) értelemszerűen kizárólag megállapítási per indítható, mivel nem ismert még, hogy a (hitelező) felperes követelése milyen mértékben térül meg a felszámolási eljárásban. Ha azonban a Cstv. 63. § (2) bekezdésének felhatalmazása szerint a felszámolás jogerős befejeztét követő 90 napos jogvesztő határidőn belül történik a perindítás, a felszámolásban történő kielégítés már összegszerűségében is ismert, így - figyelemmel a Pp. 123. §-ban foglaltakra a tag (részvényes) konszernjogi helytállási kötelezettségének megállapítására mint jogalapra alapítottan már marasztalás kérhető.

A perindítás konjunktív feltételei

- a minősített befolyásszerző vagy az egyedüli tag (részvényes) az adós (ellenőrzött) társaságra tartósan hátrányos üzletpolitikát kényszerít, és
- ezzel okozati összefüggésben felszámolás alá kerül az ellenőrzött társaság, vagyona pedig a tartozást, vagy annak részét nem fedezi.
Hatáskör, illetékesség: nem a felszámoló bíróság, hanem az általános hatáskörű bíróság jár el, azonban a Pp. 23. § (1) bekezdés ee) pontja értelmében a per megyei (fővárosi) bíróság elsőfokú hatáskörébe tartozik. Illetékesség tekintetében nincs különös szabály, az alperesi tag (részvényes) tekintetében érvényesülő általános illetékességi szabályokat kell alkalmazni.
A pertárgy értéke: A felszámolás jogerős lezárását követő 90 napos határidő alatt indított per eljárási illetéke a felperes által követelt összeg 6 százaléka, miután ilyenkor már a konkrét követelés ismeretében marasztalást kér a felperes. Ha a felszámolás során (azaz tartama alatt) indult a megállapítási per, annak perértéke a meg nem határozható mértékű. Hasonló következtetésre jut Juhász László is "A magyar fizetésképtelenségi jog" című könyvében: ... "A per egy klasszikus megállapítási per, a pertárgy értékének megállapítása azonban problémás, különösen akkor, ha a pert a felszámolási eljárás befejezése előtt nyújtják be. Ilyenkor általában nem tudható pontosan, hogy milyen összegű tartozások kiegyenlítése hiúsul meg. A törvény szövegéből az következik, hogy hiába csak az egyik hitelező indítja meg, a per tárgya nem annak megállapítása, hogy a felperes hitelezői igényét milyen mértékben nem lehet kiegyenlíteni, hanem az, hogy a tartósan hátrányos üzletpolitika miatt korlátlan és teljes felelősséggel tartozik az alperes. Ezért ebben az esetben nem meghatározható pertárgy értékről beszélhetünk, ennek illeték- és költségvonzatával egyetemben."[25]
Erre az álláspontra helyezkedett a Fővárosi Ítélőtábla 12. Gf. 40.281/2006/2. számú határozata is, amely kimondta, hogy a mögöttes felelősség megállapítására irányuló perek - a felszámolási eljárás során meg nem térülő tartozás összességének ismerete hiányában - a meg nem határozható pertárgyértékű eljárások közé tartoznak, így az illetékalap számításánál az Itv. 39. § (3) bekezdésében írtak az irányadóak.

2.8.3. Átmeneti szabályok

Figyelemmel arra, hogy az 1997. évi régi Gt. és Gt. konszernjogi szabályozása lényegesen eltér egymástól, különös jelentőséggel bír annak eldöntése, hogy az adott jogviszonyra melyik törvény előírásai vonatkoznak. Ebből a szempontból a Gt. 336. §-ának (2)-(3) bekezdése érdemel különös figyelmet.
A Gt. 336. § (2) bekezdése előírta a hatálybalépésekor már bejegyzett gazdasági társaságok számára, hogy legfőbb szervüknek a hatálybalépést követő első ülésén, de legkésőbb 2007. szeptember 1-jéig módosítsák létesítő okiratukat az új törvény rendelkezéseinek megfelelően. A (3) bekezdés pedig azt deklarálta, hogy a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) fenti módosításáig, de legkésőbb 2007. szeptember 1-jéig e társaságoknak az 1997. évi CXLIV. törvényt kell alkalmazniuk.
E szabályokból az következik, hogy azok a kft.-k és rt.-k, (és tagjaik, részvényeseik) amelyek még nem módosították létesítő okiratukat, a régi Gt. konszernjogi előírása szerint működnek, mindaddig, amíg e módosítást el nem végzik. A konszernjogi szituáció megítélése tehát attól függ, hogy az mikor következett be, e módosítás előtt, vagy azt követően.
A végső cezúra azonban a 2007. szeptember 1-jei időpont, ettől kezdve ugyanis már kizárólag az új (2006. évi) Gt. alkalmazható a konszernjogi helyzetekre is, akár módosította létesítő okiratát a társaság, akár nem.

2.9. A felmondás érvényességével kapcsolatos perek

A közkereseti és a betéti társaság tagjának tagsági viszonya a Gt. 99. §-ának d) pontja szerint rendes felmondással, e) pontja szerint pedig azonnali hatályú felmondással is megszűnhet.

2.9.1. A rendes felmondás

A Gt. 93. § szabályozza a rendes felmondást. Ily módon kizárólag a társaság tagja szüntetheti meg tagsági viszonyát, a társaságnak tehát a törvény értelmében felmondási joga nincsen. Ez abból vezethető le, hogy a Gt. 9. § (1) bekezdése értelmében a társasági törvény normái kógensek, azoktól csak kifejezett törvényi felhatalmazás alapján lehet eltérni, a Gt. 100. § pedig ilyen felhatalmazást nem ad, csak a tag jogosítványaként szabályozza a felmondást. A 100. § (1) bekezdése értelmében a társaságban (bt.-ben; kkt.-ban) tagsági jogviszonyát bármely tag három hónapra írásban felmondhatja. E jog kizárása vagy korlátozása semmis. Ha a felmondási idő lejárta alkalmatlan időre esne - a többi tag (azaz a társaság) a felmondási időt legfeljebb további három hónappal meghosszabbíthatja.
Az 1997. évi Gt. 93. § (1) bekezdése a rendes felmondást csak a határozatlan időre alakult kkt.-ben, bt.-ben engedte meg, a határozatlan tartamú jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban csak azonnali hatályú felmondásra volt mód, rendes felmondásra nem.
A 2006. évi IV. törvénnyel megállapított Gt. új vonása, hogy a rendes felmondást és az azonnali hatályú felmondást egyaránt lehetővé teszi, függetlenül attól, hogy a társaság tartama határozatlan, vagy határozott. Utóbbi esetben valóban előre kikötötték az alapítók a közös vállalkozás időtartamát, ez az időtartam azonban általában még így is évekig tartó jogviszonyt jelent. A tagnak a társulási szabadság jegyében meg kell engedni, hogy körülményeinek változása okán, vagy bármilyen egyéb megfontolásból a vállalkozásból tőkéjét kivonhassa akkor is, ha erre a többi tag okot nem szolgáltat. A rendes felmondás jogának bármiféle korlátozása azt eredményezi, hogy a tag társulási szabadságát csorbítják. Mi-után erre nézve a jogalkotó oldalán nyomós ok nem állt fenn, célszerűnek látszott a rendes felmondás jogának általánossá tétele.
A felmondás, mint a tagsági viszony megszüntetésének speciális módja, kizárólag a közkereseti társaság, valamint a Gt. 108. § (3) bekezdésének utaló szabálya révén a betéti társaság esetében ismeretes. (Az 1988. évi Gt. alapján még létező néhány gmk., jgmk. tagjainál is beszélhetünk felmondási jogról, mivel e társaságok az 1988. évi VI. törvényben szabályozott közkereseti társaság alfajaiként a kkt.-normák szerint tevékenykedtek, s így a tagsági viszony is megszűnhetett felmondás révén.)
A Gt. a tagsági viszony felmondásának érvényességi kellékeként az írásbeliséget kötötte ki, ez az előírás a bizonyítás megkönnyítését szolgálja, és egyúttal harmonizál a Gt. 7. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott azon előírással, amely szerint "Az e törvényben előírt jognyilatkozatokat és határozatokat írásban - ideértve a legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus okiratot is - vagy más bizonyítható módon kell a címzett tudomására hozni."
A rendes felmondást nem kell indokolni, a tagsági jogviszonyt azonban nem azonnal szünteti meg, mivel három hónapos felmondási idő is közbeiktatódik a felmondás bejelentése és a tagsági jogviszony megszűnése közé.
E rendelkezés célja az, hogy a társaság (a többi tag) kellő időben értesüljön a felmondó tag távozási szándékáról. Ily módon ugyanis van némi felkészülési idő az esetlegesen kieső személyes közreműködés pótlására, új tag beléptetésére, vagy a felmondó taggal megejtendő elszámoláshoz szükséges cégvagyon elkülönítésére.
Mindenképpen komoly kihatása lehet a felmondásnak, hiszen a személyes közreműködés illetve a felmondó tag jutójának kiadása megrendítheti a társaság normális üzletmenetét, de ha a felmondás egyúttal az egy főre csökkenés vagy a Gt. 110. § (1)-(2) bekezdése miatti megszűnés esetkörét vetíti előre, különösen indokolt, hogy a társaságban maradó tagnak (beltagnak, kültagnak) rendelkezésére álljon némi idő a cég megszűnési ok kiküszöbölésére.
Ilyen megfontolásokból tette a jogalkotó általános szabállyá a három hónapos felmondási időt, sőt lehetőséget biztosított arra is a 100. § (1) bekezdésében, hogy az alkalmatlan időre eső lejáratra hivatkozással a többi tag további három hónappal meghosszabbíthassa a felmondási időt. Ilyen esetben tehát a felmondásnak a társaság tudomására jutásától számítva nem három, hanem hat hónap után következik be a tagsági viszony megszűnése.

2.9.2. Az azonnali hatályú felmondás

A Gt. 100. § (2) bekezdése értelmében bármely tag a társaságban fennálló tagsági jogviszonyát írásban, az ok megjelölésével azonnali hatállyal felmondhatja, ha a társaság valamely más tagja a társasági szerződést súlyosan megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a vele való további együttműködést, vagy a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyezteti.
A szabályozásból megállapítható, hogy az azonnali hatályú felmondást is csak a tag gyakorolhatja, a társaság e címen nem szüntetheti meg tagjának tagsági viszonyát.
Azonnali hatályú felmondásról éppúgy, mint a rendes felmondásról - csak jogi személyiség nélküli társaságnál beszélhetünk. Lényeges különbség volt az 1997. évi Gt. szabályozása szerint a két jogintézmény között, hogy akár határozott, akár határozatlan tartamú társaság tagjának jogában állt azonnali hatályú felmondás bejelentése, miután erre csak olyan kirívó sérelem esetén kerülhetett sor, amelynél a meghatározott időre létesült vállalkozás tagjának is biztosítani kellett a kilépés lehetőségét a régi Gt. alapján is. Ez a szabály azonban már megváltozott, a jelenleg hatályos Gt.-szöveg szerint (és a hatálya alá tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaságoknál) már nincs különbség a rendes és a rendkívüli felmondás alkalmazási lehetőségei között - legalábbis az érintett társaságok időtartama szempontjából.
Az azonnali hatályú felmondást szintén írásban lehet csak érvényesen előterjeszteni, azonban - ellentétben a rendes felmondással - a felmondási okot pontosan meg kell jelölni.
Az azonnali hatályú felmondás a tagsági jogviszonyt azonnal megszünteti, azaz - álláspontom szerint - abban az időpontban, amikor az a címzett tudomására jut. A társaságnak nincs lehetősége arra, hogy a felmondás hatályának beállását elodázza. Erre egyedüli lehetőség, ha a felmondás érvényességét támadják peres úton. (Lásd a 2.9.4. pontot)

2.9.2.1. A felmondási okok

A Gt. 100. § (2) bekezdése nem sorol fel taxatíve meghatározott felmondási okokat, azonban a benne foglalt megfogalmazás kellően orientál, amennyiben azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy valamely másik tag súlyosan jogsértő magatartása szolgálhat csak a felmondás indokául. Azonnali hatállyal lehet felmondani a tagsági viszonyt, ha a társaság valamely más tagja
- a társasági szerződést súlyosan megszegi;
- ha olyan magatartást tanúsít, amely a vele való további együttműködést veszélyezteti;
- ha olyan magatartást tanúsít, amely a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyezteti.
Az eset összes körülményeinek mérlegelésével lehet eldönteni azt, hogy az azonnali hatályú felmondásban megjelölt felmondási ok (azaz a felmondó tag által sérelmezett magatartás) a fenti tényállások valamelyikét kimerítette-e, volt-e a tagnak nyomós indoka a tagsági viszony azonnali megszüntetésére, vagy sem. A mérlegelés során arra is figyelemmel kell lenni, hogy a másik tag által tanúsított szerződésszegő, vagy az együttműködést ellehetetlenítő illetve a társaság céljának elérését komolyan veszélyeztető magatartásának megvalósítását a felmondó tag sajátos szubjektumára kivetítve, az ő egyéni szempontjait, érzékelését szem előtt tartva kell megítélni. Emiatt nehéz objektíven eldönteni, hogy elegendő ok volt-e az azonnali hatályú felmondásra, vagy az megalapozatlan volt, netán egyenesen joggal való visszaélésnek minősülhetett adott esetben.
Nem kerülheti el figyelmünket az a körülmény, hogy az azonnali hatályú felmondás törvényi tényállása sokban hasonlít a tagkizárás Gt. 47. § (1) bekezdésében meghatározott indokára ("...ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné.") Az azonnali hatályú felmondás alternatív tényállási elemei közül az első - a súlyos szerződésszegő magatartás - lényegében a társaság céljának veszélyeztetése fogalmi körébe vonható. Az együttműködést veszélyeztető vagy ellehetetlenítő magatartás szintén a társaság céljának elérését veszélyezteti, hiszen egy elsődlegesen személyegyesítő, a tagok tevőleges közreműködésén alapuló társaságnál a nyereséges cégműködés folytatását kérdőjelezi meg az ilyen magatartás tanúsítása.
Azért tulajdonítok jelentőséget a kizárási és az azonnali hatályú felmondás bejelentésének hasonló tényállási elemeinek, mert a két jogintézmény joghatásai között (különösen a régi Gt. alapján végrehajtott tagkizárások körében szerzett tapasztalatok ismeretében) is igen sok a hasonlóság. (Lásd a 2.9.4.2. pontban írtakat.)

2.9.3. A felmondás joghatása

A Gt. 9. § (2) bekezdése értelmében a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak a Gt.-ben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv (a Ptk.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Gt. a felmondásról az előző pontokban foglalt említést teszi csak, azonban a jogintézmény bővebb ismertetéséről lemond, értelmezéséhez ezért a Ptk. vonatkozó szabályait kell segítségül hívnunk.
A Ptk. 321. § (1) bekezdése értelmében aki szerződésnél, vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a címzetthez szóló egyoldalú jognyilatkozat, a címzett elfogadó nyilatkozata nem szükséges ahhoz, hogy annak hatálya beálljon.
A felmondás joghatása, hogy a felek között fennálló szerződést megszünteti. Hatálya - a Ptk. Kommentár szerint (A Polgári Törvénykönyv Magyarázata, KJK 1143. oldal) - azonos a megszüntető szerződéssel, tehát a szerződés felmondás esetében is a jövőre nézve szűnik meg, és így a már teljesített szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár, az ellenszolgáltatás nélkül fizetett pénzösszeg pedig visszakövetelhető, a felek között tehát elszámolási viszony keletkezik.
A felmondás alapulhat a felek megállapodásán és jogszabályon is (utóbbi esetről van szó a Gt. szerinti tagsági viszony felmondásánál). Az azonnali hatályú (úgynevezett rendkívüli) felmondás a szerződést nyomban megszünteti, a határidőre szóló (rendes) felmondás esetén pedig a szerződés csak a felmondási idő lejártával szűnik meg.
A közkereseti vagy a betéti társaság tagjának tagsági viszonya ezért rendes felmondás esetén csak a három hónapos felmondási idő leteltével szűnik meg, ha pedig a többi tag úgy látja, hogy a három hónapos lejárat alkalmatlan időre esne, és további három hónappal meghosszabbítja azt, akkor a tagsági viszony hat hónapig még fennáll a felmondás közlésétől számítva, mert a célzott joghatás (a tagsági viszony, azaz a tag és társai között fennálló társasági szerződés megszűnése) csak a hat hónapra meghosszabbított felmondási idő elteltével következik be.
Azonnali hatályú felmondásnál, melynek alapja - mint láttuk - mindig súlyos szerződésszegő magatartás, felmondási idő nincs, a jogviszony a felek között azonnal, a felmondás joghatályos közlésével egyidejűleg megszűnik. Megjegyzendő, hogy a felmondó tag cégjegyzékből való törlése is a fenti szabályokhoz igazodva kell történjen, s ez különösen azért hangsúlyozandó, mert e cégadat cégnyilvántartásba történő bejegyzésénél a jogviszony kezdetét és végét erre tekintettel kell feltüntetni a cégjegyzékben.
A Legfelsőbb Bíróság több döntésében hangsúlyozta a felmondás fentiekben taglalt jogi természetét. A Cgf.VII.32.327/1999. számú döntésében kifejtette például, hogy e nyilatkozatok olyan címzett egyoldalú nyilatkozatok, amelyek csak akkor hatályosak, ha azt az érintett társasággal, illetve a társaság képviselőjével közlik. Az ezzel összefüggő változásbejegyzési kérelem előterjesztésére azonban a felmondó tag maga akkor sem jogosult, ha a társaság a változásbejegyzési kérelem előterjesztését elmulasztja, vagy azzal késedelmeskedik. A volt tag ilyenkor csak törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet a társaság ellen, így próbálva kikényszeríteni a tagsági viszonyának cégjegyzékből való törlését. (BH 2001/334.)
Egy másik jogesetben a Legfelsőbb Bíróság kimondta [még az 1988. évi Gt. 80. § (1) bekezdése és 77. § d) pontja alapján, de az új (2006. évi) Gt.-re is érvényesen], hogy a tagsági viszony a rendes felmondással megszűnik. A betéti társaság esetén a tagnak a cégjegyzékből való törlése nem konstitutív hatályú, a tagsági jogviszony megszűnése a felmondással, annak folytán bekövetkezik, ezért a tag a felmondást követően keletkezett társasági tartozásért akkor sem felel, ha a tagsági viszony-megszűnést a cégjegyzéken csak később vezették át. (Gfv. II. 31.010/1997. - BH 1998/90. sz. jogeset.)

2.9.4. A felmondás érvénytelensége

A rendes felmondás érvényességének egyedüli formai követelménye az írásbeliség. A rendes felmondást indokolni nem kell, nincsenek törvényi felmondási okok. A felmondási jog szabad gyakorlása olyan alapvető, garanciális jellegű jogosítvány, amely nem zárható ki és nem korlátozható érvényesen, és amely a társulási szabadság elvének velejárója. Erre figyelemmel a társaság (a többi tag) a rendes felmondás érvényességét (ha az a formai követelményeknek megfelel), a gyakorlására szóló jog tekintetében nem vitathatja, egyedüli lehetőség a felmondás elodázására a felmondási idő hat hónaposra való meghosszabbítása. Természetesen szóbeli felmondással a tagsági jogviszonyt nem lehet megszüntetni, a kötelező alakiság mellőzésével bejelentett felmondáshoz ugyanis a célzott joghatás nem fűződhet.
Az írásbeliséghez egyes vélemények szerint legalább a Pp. 196. § szerinti teljes bizonyító erejű magánokirati formát kell megkövetelni, azaz például a sajátkezűleg írt és aláírt, vagy a más által vagy géppel, számítógéppel írt és tanúkkal előttemezett, illetve ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett, esetleg a közjegyző által hitelesítetett magánokirat készítésére van szükség, vagy arra, hogy - megfelelő tényállás esetén - az üzleti körében kiállított okiratot a gazdálkodó szervezet tag által szabályszerűen aláírják, illetve hogy az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást helyezzen el. Készülhet a felmondás közokirati formában is. Ezzel szemben úgy látjuk, hogy a Gt. 100. § csak egyszerű írásos formát ír elő, nem utal ennél magasabb követelményekre. Leszögezhető ezért, noha a teljes bizonyító erejű okirati, vagy a közokirati formában történő felmondás vita esetén megkönnyíti a bizonyítást, mert kötelező a minősített formájú írásbeliség.
A társaság a kötelező alakiság megsértése miatt indíthat ugyan felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt keresetet, erre azonban rendes felmondásnál alig akad példa.
A tag ugyanis a formahibás felmondást bármikor megismételheti, immár hibátlanul, így a keresettel legfeljebb rövid idővel lehetne meghosszabbítani a tagsági viszony időtartamát. Gyakrabban fordulnak elő olyan jogviták, amelyekben a tag a korábbi rendes (vagy rendkívüli) felmondása érvényességének és tagsági viszonya megszűnésének megállapítását igényli a bíróságtól. Ezeknek az ügyeknek az az indokuk, hogy a tag a tagság által elmulasztott változásbejegyeztetés miatt a cégjegyzéki adatok ellenében kívánja igazolni (többnyire a társaság hitelezőinek, vagy esetleg más társaságban újabb korlátlan felelősség vállalása, vagy egyéni vállalkozói engedély kiváltása érdekében), hogy hajdani felmondása folytán tagsági viszonya régebben megszűnt.

2.9.4.1. A felmondás közlése

A felmondási perek egy jellegzetes kérdése annak vizsgálata, hogy a felmondó nyilatkozat közlése joghatályosan megtörtént-e, mivel a célzott joghatás (a tagsági viszony megszűnése, vagy rendes felmondás esetén a felmondási idő kezdete) csak ekkortól datálódik. Szükség esetén a kézbesítés megtörténtére, szabályosságára részletes bizonyítást kell felvenni, különösen akkor, ha a tagok kölcsönösen felmondó nyilatkozatokat tesznek. Ilyenkor nagy jelentősége van annak, hogy melyikük nyilatkozata ért (szabályszerűen) előbb a társasághoz, mert az ilyen tag tagsági viszonya szűnik meg előbb, tehát a neki utóbb kézbesített felmondás - mint nem tag részére küldött - joghatályosnak nem tekinthető. A Legfelsőbb Bíróság Cgf.VII.31.704/1999/3. sorsz. határozatában egy bt.-ügy kapcsán például kifejtette, hogy a tagsági viszony felmondása esetén tisztázni kell azt, hogy a címzett az egyoldalú felmondó nyilatkozatról tudomást szerzett-e, az mikor történt, és a társaság élt-e a felmondási idő meghosszabbításának jogával, valamint azt, hogy bekövetkezett-e a társaság megszűnése a beltagok tagsági viszonyának megszűnése miatt.
A gyakorlatban kérdéses lehet, hogy hogyan gyakorolhatja felmondási jogát a társaság olyan tagja, aki egyúttal annak egyedüli üzletvezető-képviselője is. Mivel jogi személyiség nélküli társaságban a Gt. 94. § értelmében a képviseleti jog a tagsági viszonyhoz kötődik, s cégvezetője az ilyen társaságnak igen ritkán van, a tagsági viszonyt felmondó és képviseleti jogosultságát is elvesztő tagnak kivel lehet joghatályosan közölnie e jognyilatkozatát?
Nyilvánvalónak tartom, hogy azt nem önmagának címezve kell előterjesztenie. Véleményem szerint az ilyen képviselő-tag akkor jár el helyesen, ha felmondását és tisztsége megszűnését valamennyi tagtársával írásban közli, sőt, ha a társaságnak a felmondó tag lakásától eltérő helyen van székhelye, akkor a cég nevére és székhelyére is postáznia kell egy példányt a felmondásból. A leírtak nyilván az azonnali hatályú felmondásnál bírnak különösebb jelentőséggel, de a felmondási idő számítása miatt a rendes felmondásnál sem érdektelenek. Ilyen esetben véleményem szerint a jognyilatkozat hatása az utolsó (szabályszerű) kézbesítés bekövetkeztével áll be. (Megjegyzendő, hogy a felmondás véleményem szerint joghatályosan közölhető a tagok gyűlésével is, ha arról jegyzőkönyvet vesznek fel, melyben írásban rögzítik a felmondás tartalmát. Dokumentálható egyúttal a tudomásul vétel is. A képviselő felmondásának ez a legpraktikusabb módja, noha említést érdemel, hogy kialakult bírói gyakorlat e kérdésben még nincs.)
A Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf.43.271/2005/2. számú határozata a téma kapcsán az alábbiakat fejtette ki az 1997. évi CXLIV. tv. alapján, de a 2006. évi Gt.-re is érvényesen:
... "A Gt. 101. § (3) bekezdése értelmében betéti társaságokra is irányadó 94. § szerint bármely tag a társaságban fennálló tagsági jogviszonyát írásban, az ok megjelölésével azonnali hatállyal felmondhatja, ha a társaság valamely más tagja a társasági szerződést súlyosan megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a vele való további együttműködést, vagy a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyezteti.
A tagsági viszony felmondása olyan egyoldalú és címzett jognyilatkozat, amely csak akkor hatályos, ha azt a társaság képviselőjével vagy a tagsággal közölték" (Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2001/1/444. számú jogeset).
A betéti társaság tagja a tagsági jogviszonyának felmondásáról szóló nyilatkozatát a betéti társaság mint címzett részére köteles joghatályosan megtenni. Ez akkor történhet meg, ha a betéti társaságnak van olyan képviselője, illetve vannak olyan képviselői, aki(k) a képviseleti jog(uk) módjával egyezően (önállóan vagy együttesen) a betéti társaság nevében jogosult(ak) a nyilatkozatról tudomást szerezni. Ennek hiányában a tag nem tud joghatályos nyilatkozatot tenni a társaság mint címzett irányában. Hasonló a jogi helyzet abban az esetben is, ha a betéti társaságnak van ugyan képviselője, de csak egy, és ez a képviselő azonos a tagsági jogviszonyát felmondó személlyel. Ebben az esetben sincs olyan, a betéti társaságot - mint önálló jogalanyt - képviselő természetes személytől eltérő más természetes személy, aki a beltag (és egyedüli képviselő) nyilatkozatáról a társaság nevében tudomást szerezhetne.
A kéttagú társaságban is megilleti a tagot a tagsági jogviszony felmondásának joga.
Ha a társaságtól megválni kívánó tag azonos a társaság önálló képviseletre jogosult képviselőjével, és a társaságnak nincs másik képviselője, akkor a kialakult gyakorlat szerint a tagsági jogviszony felmondását tartalmazó nyilatkozatot - a Legfelsőbb Bíróság fent megjelölt elvi határozatában közzétett iránymutatás szerint - a másik, illetve a többi taghoz kell címezni, és a nyilatkozat hatálya a tudomásszerzés időpontjához igazodik. A társaságban maradó tagoknak ugyanis a tagváltozás jogkövetkezményeinek függvényében intézkedniük kell (például új tag beléptetéséről, a társaság vagyoni helyzetének rendezéséről, a volt taggal való elszámolásról, a képviseleti jog változásáról stb.), és a változásokat be kell jelenteni a cégbíróságnál.
A Gt. nem rendezi azt az esetet, hogy a kéttagú betéti társaság beltagja - aki szükségképpen egyedüli képviselő - milyen eljárásban gyakorolhatja a tagsági jogviszonyának felmondását, amennyiben a kültag ismeretlen helyen tartózkodik. A kültag ismeretlen helyen tartózkodása nemcsak e nyilatkozat megtételének akadálya, hanem a betéti társaság jogszabályoknak megfelelő működésének is (például: az éves beszámoló elfogadása, a társaság szokásos üzleti tevékenységében nem tartozó ügyekben történő határozathozatal stb.).
Ebben az esetben a beltag ... a cégbíróságnál törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet arra hivatkozással, hogy a cég a működése során nem tartja be a szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, illetve a létesítő okiratában foglaltakat. ... Ha a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem nem felel meg a (régi) Ctv. 40. § rendelkezéseinek, azonban a 26. § (2) bekezdésében meghatározott intézkedés alkalmazására nem került sor, a cégbíróság elutasítás terhe mellett hiánypótlásra felhívó végzést ad ki. A (3) bekezdés értelmében a hiánypótlást elrendelő végzésben a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem valamennyi hiányosságát (hibáját) meg kell jelölni.
A jelen ügyben a 2004. december 13-án érkezett változásbejegyzési kérelemre indult eljárásban a cégbíróságnak hiánypótlási eljárásban tájékoztatnia kellett volna a kérelmezőt arról, hogy a tagsági viszonya felmondásáról szóló nyilatkozata nem hatályos, ezért ahhoz nem fűződik jogkövetkezmény és az a változás bejegyzéséhez alapul nem szolgálhat. A kérelemben foglaltak teljesítésének előfeltétele a kültag tudomásszerzése a beltag nyilatkozatáról, és a változásbejegyzési kérelemnek társasági szerződésmódosításban kijelölt új képviselő útján történő előterjesztése a változások időbeli hatályának fent ismertetett szempontok alapján történő megjelölésével. Ezek hiányában a kérelmező nyilatkozhat arra vonatkozóan is, hogy kívánja-e a beadványának törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére irányuló kérelemként történő figyelembevételét, és az eljárásban bejelentőként vagy kérelmezőként kíván részt venni. A kérelmezőt ugyanis megilleti a kérelméről való rendelkezés joga, annak eldöntése, hogy a cégbíróság hiánypótlást elrendelő végzésében foglaltak tükrében ragaszkodik-e az eredeti kérelméhez, a cégbíróság által meghatározott bejegyzési akadályokat az erre biztosított határidő alatt megszünteti-e, illetve meg tudja-e szüntetni, vagy a kérelmét törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezése iránti kérelemként tartja fenn." ...
A fenti döntésből is az következik, hogy joghatályos felmondásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha a felmondás közlése szabályszerűen megtörténik. Ennek hiányában a tagsági viszony a kkt.-ben, bt.-ben (e jogcímen) nem szűnhet meg.

2.9.4.2. A felmondás érvénytelenségének megállapítása iránti kereset előterjesztésének határideje

Az előbbiekben (lásd a 2.9.4. pontot) leírtakból látható, hogy a rendes felmondás érvényességének vitatására főként formai hiányosság miatt, és csak meglehetősen ritkán kerül sor. Ezzel szemben igen gyakori az azonnali hatályú felmondás érvényességével kapcsolatos jogvita. Ez nem véletlen, mivel a jogintézmény alkalmazhatósága eleve feltételezi a tagok, vagy a tagok egy része között a meglehetősen elmérgesedett ellentéteket, másrészt az azonnali hatályú felmondás rögtöni tagsági viszonyt megszüntető hatása egy váratlan, és olykor nehezen kezelhető vagyoni - szervezeti - munkaszervezési konfliktushelyzetet teremt a társaság számára is. Érthető, ha e helyzet bekövetkeztét esetleges érvénytelenségre hivatkozással kívánják a társaságban maradó tagok elodázni, vagy akár kivédeni. (A társaságtól megválni kívánó tagot - mint láttuk - szándékában korlátozni nem lehet, hiszen az érvénytelenséggel "visszavert" azonnali hatályú felmondás helyett újabb felmondó nyilatkozatot tehet a tag, de arra is láttunk példát, hogy a bíróság az azonnali hatályú felmondás sorsáról jogerősen úgy rendelkezett, hogy az - bár rendkívüli felmondásként nem - de rendes felmondásként megállt. Ilyen szempontból szemlélve pedig azt tapasztaljuk, hogy csupán a tagsági viszony megszűnésének időpontja módosul, a megszűnés viszont mindenképpen előre látható.)
Az azonnali hatályú felmondásnál nem csak a formahiba adhat okot a jognyilatkozat támadására. Mivel az ok megjelölésével kell a felmondást közölni, és mert a felmondásban megjelölt indok alapossága szubjektív megítélés kérdése, sikerrel kecsegtet egy esetleges érvénytelenségi per megindítása.

2.9.4.2.1. Felmondás érvénytelenségének megállapítása iráni per az 1988. és 1997. évi Gt. alapján

Az 1988. és az 1997. évi Gt. nem szabályozta, hogy a felmondás átvételétől (közlésétől) mennyi időn belül indíthat a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt keresetet a társaság, noha ennek törvényi szabályozása igen fontos lett volna. Konkrét jogesetben a megyei bíróság leszögezte, hogy az alakiságnak megfelelő azonnali hatályú felmondás az alperesekhez érkeztekor nyomban kiváltotta a tagsági viszony megszűnését 1994. február 17-én, annak átvételekor. A társaság első ízben 2000. augusztus 25-én, a felmondás érvényességének és a tagsági viszony megszűnésének megállapítása iránt a volt tag által indított perben az elsőfokú ítélete elleni fellebbezésben érvelt azzal, hogy a felperesnek nem volt alapos indoka az azonnali hatályú felmondásra.
A másodfokú bíróság ebben az esetben úgy találta, hogy az alperes közel 7 évvel a tagsági viszony megszűnése után már nem vitathatta jogszerűen a felmondás érvényességét, még akkor sem, ha a fellebbezési tényállítások vizsgálatára a Pp. vonatkozó szabályai szerint még mód lett volna.
Az indokolás szerint a Ptk. 321. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy aki jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a címzetthez szóló egyoldalú jognyilatkozat, a címzett elfogadó nyilatkozata nem szükséges ahhoz, hogy annak hatálya beálljon. A felmondás jogkövetkezménye a tagsági viszony megszűnése. Amennyiben a társaság a felmondás érvényességét vitatja, a felmondás érvénytelenségének megállapítása végett keresetet kell benyújtania az eljárásra illetékes bírósághoz. (A megyei bíróság ítélete utalt arra is, hogy ezt kimondta a Legfelsőbb Bíróság több döntésében, például a Cgf. II. 32.155/1990/5.; Cgf. VII.30.350/1992/3. sz. ügyben is.)
A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezzel a jogosítvánnyal a felmondás érvényességét vitató félnek haladéktalanul élnie kell, még akkor is, ha az ilyen jogorvoslat keresésére a Gt.-nek (az ügyre irányadó) előírásai időbeli határt nem szabnak.
A másodfokú bíróság úgy látta, hogy a tagsági viszony felmondása - és különösen az azonnali hatályú felmondás - nem teszi lehetővé az érvényesség vitatása terén a hosszadalmas hezitálást. Ez mind a jogintézmény jogi természetével, mind pedig a gazdasági élet törvényszerűségeivel, a forgalom biztonságával ellenkezne. A gazdasági társaságnak, ha tagjának felmondási jogosultságát (illetve annak jogszerűségét) megkérdőjelezi, igényével haladéktalanul bírósághoz kell fordulnia. A felmondási jog gyakorlása a tagsági viszonyt azonnal megszünteti. Aki ennek ellenkezőjére hivatkozik, a felmondás érvénytelenségének megállapítását rögvest, de legalábbis a lehető legrövidebb időn belül kérnie kell, ellenkező esetben arra kellene számítani, hogy egy már régebben megszűnt jogviszonyt kellene helyreállítani, melynél az eredeti állapot visszaállítása gyakorlatilag kizárt.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint - noha az elévülés jogintézménye alapvetően követelés érvényesítésére vonatkozik - a tagsági viszony felmondása érvénytelenségének megállapításának követelhetősége sem nélkülözi az időbeli korlátokat. Az elévülés jogpolitikai indokai erre nézve is érvényesek, hiszen a tagsági viszony mögöttesen komoly anyagi tartalommal bír. A perbeli jogintézményre is igaz, hogy a jog a huzamosabb ideig bizonytalan jogi helyzetek rendezésére törekszik, az pedig bizonytalanságot teremt, ha az arra jogosult igényét hosszabb időn át nem érvényesíti. Ez a magatartás magánfelek között sem fogadható el, piaci viszonyok között azonban különösen tarthatatlan. Az időmúlás által okozott - előre látható - bizonyítási nehézségek és a sok éven át elmulasztott joggyakorlás egyaránt arra enged következtetni, hogy a jogosultnak az igényhez fűződő érdeke csökkent, sőt megszűnt.
Erre tekintettel - mintegy az elévülés [Ptk. 324. § (1) és 325. § (1) bek.] analógiájára - úgy értékelte a megyei bíróság, hogy az 1994. február 17-én alperes által tudomásul vett felmondás érvényességét közel hét év elteltével jogszerűen már nem lehet vitatni.
Az alperesi társaság a felmondás kézhezvételét követően a lehető legrövidebb időn belül a felmondást nem támadta meg, sőt azzal több, mint hat éven át késlekedett, s erre irányuló jognyilatkozatot is csak a felperesek által indított per kapcsán tett. Magatartását ezért a megyei bíróság úgy értékelte, hogy a tagsági viszony azonnali hatályú felmondását és a felperesek tagsági viszonyának megszűnését tudomásul vette. A hat és fél éve megszűnt tagsági viszony a másodfokú bíróság álláspontja szerint többé nem "támasztható fel", az 1994. február 17-i felmondás tartalmilag sem kérdőjelezhető meg sikerrel 2001. augusztusában. Erre figyelemmel a megyei bíróság az ügy érdemében további bizonyítás felvétele nélkül döntött. Jogi álláspontja folytán az alperes által kért tanúk meghallgatását mellőzte, tekintve, hogy ahhoz az alperesek által várt eredményt nem fűződhetett, miután a városi bíróság előtt bizonyítást nyert a felmondás alaki helytállósága és megtörténtének időpontja is.
Az ilyen korlátlan igényérvényesítést a gazdálkodó szervezetek, gazdasági társaságok jogi természete és a forgalom biztonsága kizárja, hiszen azt eredményezné, hogy sosem lehetne bizonyosan tudni, hogy valamely személy adott időben egy gazdasági társaság tulajdonosi köréhez tartozik-e, vagy sem. E kérdést a társasági törvény kifejezett törvényi rendelkezéssel (a határozathozatal idején, illetve a perbeli jogviszonyra vonatkozóan) nem rendezte, a másodfokú bíróság azonban úgy látta, a jogintézményből és a társasági jog vonatkozó szabályainak egybevetéséből, a törvényi környezetből egyértelműen következik, hogy mindezzel ellentétes a késedelmes igényérvényesítés. (Pest Megyei Bíróság 3.Gf.40.298/2000/17. - Társasági Jog Online - HVG-ORAC) Alátámasztotta ezt az érvelést az a körülmény is, hogy a Gt. 7. § (1) bekezdésének második mondata szerint "Ha e törvény valamely nyilatkozat megtételére vagy cselekmény elvégzésére határidőt nem állapít meg, a nyilatkozatot vagy a cselekményt haladéktalanul meg kell tenni, illetve haladéktalanul a címzett tudomására kell hozni." Ez a jogelv pedig a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránti kereset megindítására is vonatkoztatható, azaz az 1997. évi Gt. alapján is - ha a jognyilatkozat érvényességét a társaság vitatja - rögvest keresettel kellett azt támadni, nem lehetett volna ezzel hosszabb ideig várni.

2.9.4.2.2. Felmondás érvénytelenségének megállapítása iránti per a 2006. évi Gt. alapján

A Gt. legújabb kodifikációja során több, az előbbi pontban leírt jogesethez hasonlót megismerve, a jogalkotó maga is arra az álláspontja helyezkedett, hogy a 2.9.4.2.1. pontban taglalt okokból nem szerencsés, ha a felmondás érvénytelenségét a jognyilatkozat megtételét követő hosszabb idő után kérdésessé tehetik.
A 2006. évi IV. törvénnyel megállapított Gt. 100. § (3) bekezdése ezért kimondja, hogy a rendes vagy az azonnali hatályú felmondás érvénytelensége iránt a társaság az arról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül indíthat pert.

2.9.4.3. A felmondás érvénytelensége iránti per kimenetele és a tagsági jogviszony megszűnésének viszonya

A felmondás a jogviszonyt - esetünkben a tagsági viszonyt - megszünteti, ebben áll a felmondás joghatása (lásd a 2.9.3. pontban írtakat.) Rendes felmondásnál a felmondás közlése és a tagsági viszony megszűnése között még hosszabb idő (a felmondási idő három vagy hat hónapja) telik el, amely alatt az esetleges viták általában lezárhatók, vitára pedig - az egészen nyilvánvaló és könnyen elbírálható formahibákat leszámítva - alig van ok.
Ezzel szemben az azonnali hatályú felmondásnál már komoly bizonytalansági tényezők vannak.
Kérdéses ugyanis, hogy az azonnali hatályú felmondás gyakorlása esetén, amely, mint tudjuk, egyoldalú jognyilatkozatként - külön elfogadó aktus nélkül - a tagsági viszonyt megszünteti, mi lesz a tagsági viszony sorsa, ha a társaság a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt pert indít?
A per évekig tarthat, ezalatt tagnak számít-e a felmondó személy, vagy sem, gyakorolhatja-e tagsági jogait, hozhat-e nélküle lényegi döntéseket a társaság, s mi történik, ha a bíróság jogerősen megállapítja a felmondás érvénytelenségét?
Ha igaz, hogy a felmondás (az azonnali hatályú is) a tagsági viszonyt megszünteti (az azonnali hatályú ráadásul a közléssel egyidejűleg), az érvénytelenség utólagos - évekkel későbbi! - megállapítása a közléskor megszűnt tagsági viszonyt vajon feléleszti? Hogyan lehet ezt a helyzetet kezelni, vissza lehet-e helyezni tagsági jogaiba (akarata ellenére) azt a tagot, aki e jogviszonyát évekkel korábban már megszüntetni törekedett?
Ismeretes, hogy az azonnali hatályú felmondás írásbelisége mellett a felmondási ok megjelölése is érvényességi kelléke a jognyilatkozatnak, az viszont a bizonyítási anyagtól és bírói mérlegeléstől függ, hogy a megjelölt felmondási okot elégségesnek tartja-e a perbíróság az azonnali hatályú felmondás megalapozására? Mód van egyébként a bírói gyakorlat szerint arra is, hogy az azonnali hatályú felmondást rendes felmondásként elfogadhatónak találják, s így a jogviszony - ha némileg később is - de ténylegesen megszűnik.
További kérdés (és lényegében az előbbi kérdések megválaszolásának függvénye), hogy az azonnali hatályú felmondást a cégbíróság (ha erre nézve a társaság vezető tisztségviselője változásbejegyzési kérelmet előterjeszt) a cégjegyzékbe bejegyezze-e, vagy a cégeljárással várja ki a peres eljárás végét?
A Gt. ezekre a kérdésekre egyáltalán nem ad választ, a jogalkalmazók között azonban éles vitákat gerjesztenek az azonnali hatályú felmondás társasági és cégjogi jogkövetkezményeinek levonására vonatkozó nézetek. Az egyik markáns álláspont szerint - noha az azonnali hatályú felmondás a tagsági viszonyt valóban megszünteti - tagadja, hogy az érvénytelen felmondás is ilyen jogkövetkezménnyel járhatna. Abból a megfontolásból, hogy az érvénytelen jognyilatkozathoz nem fűződhet a célzott joghatás, arra jut, hogy a perindítással (mellyel ezen álláspont képviselői szerint sem lehet késlekedni), függő jogi helyzet következik be, mely mindaddig fennáll, amíg a keresetet a perbíróság jogerősen el nem bírálja. Éppen emiatt az esetlegesen megindult változásbejegyzési eljárást, vagy az annak kikényszerítésére a felmondó tag által kezdeményezett törvényességi felügyeleti eljárást a cégbíróságnak fel kell függesztenie, hogy bevárja a peres eljárás eredményét, melynek alapján tisztázódik, hogy a felmondás kapcsán a tag tagsági viszonya megszűnt-e, vagy sem, és ha igen, mikor.
Erre az álláspontra helyezkedett a Veszprém Megyei Bíróság a Cg. 19-06-503171/21. számú döntésében. Az ügyben a bt. egyedüli beltagja tagsági viszonyát azonnali hatállyal felmondta, és e jognyilatkozatát a többi taggal közölte. Álláspontja szerint a cég felmondása következtében megszűnt, ezért kérte, hogy a cégbíróság intézkedjen végelszámoló kijelölése iránt. Az eljárás során a kültagok megküldték a cégbíróságnak a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság ítéletét, amely az azonnali hatályú felmondás érvénytelenségét megállapította, és elutasította alperesnek azt a viszontkeresetét is, amelyben az azonnali hatályú felmondás érvénytelenségének megállapítása esetére kérte annak megállapítását, hogy felmondása rendes felmondásnak minősült.
A cégbíróság a beltag által előterjesztett változásbejegyzési kérelem elutasításáról döntött, mert a kérelem alapját képező azonnali hatályú felmondás érvénytelenségét a Választottbíróság megállapította. A Választottbíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az azonnali hatályú felmondás jogszabályi feltételeinek fennálltát a beltag nem bizonyította. Megalapozatlannak találta azt az alperesi érvelést, hogy az alaptalan azonnali hatályú felmondást rendes felmondásnak kell tekinteni. Ugyancsak alaptalannak találta az alperesnek azt az érvelését, hogy ő, mint beltag, a tagsági viszonyát felmondó nyilatkozatot a társasághoz intézte, s ebből következően e nyilatkozat érvénytelenségének megállapítása iránt csak a társaságnak, s nem a kültagoknak van keresetindítási joga. A Választottbíróság megállapítása szerint a beltag az azonnali hatályú felmondást tartalmazó nyilatkozatát a kültagokhoz intézte. Az ebből származó, illetőleg keletkező jogsérelem a kültagokat sújtja. Ezért a kültag felperesek keresetindítási jogát el kell ismerni, mint a jognyilatkozat címzettjeinek keresetindítási jogát. Ellenkező esetben meg lennének fosztva a Ptk. 7. §-ában megadott jogvédelemtől.
A Választottbíróság ítéletének érvénytelenítését kérte a beltag, ezt a keresetet a megyei bíróság elutasította. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VI.32.811/1999/5. sorsz. ítéletében a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Rámutatott arra, hogy téves a felperesnek az a jogi álláspontja, amely szerint az egyetlen beltag - s egyben az üzletvezetésre jogosult tag - azonnali hatályú felmondása azonnali hatállyal megszünteti a betéti társaságot is. A Gt. akként rendelkezik, hogy a gazdasági társaság a cégjegyzékből történő törléssel szűnik meg. A törlést a cégbíróság hivatalos lapban közzéteszi. Ebből következik, hogy a felperes által hivatkozott azonnali hatályú felmondás az egyetlen beltag részéről, mint a betéti társaság speciális megszűnési oka, önmagában nem eredményezi a betéti társaság megszűnését. A megszűnéshez az erre vezető okon kívül a cégbíróságnak a társaság törlését elrendelő jogerős végzése, illetőleg a cégjegyzékből való tényleges törlése is szükséges. Ebből következően a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a betéti társaság nem létezik, mert azt az egyetlen beltag azonnali hatályú felmondása 1997. szeptember 18-án megszüntette. A fentiek szerint a felperes jogi okfejtésének a kiinduló pontja téves, következésképpen hibás az ebből levezetett összes érvelése is. (CDT XIX.12-16.)
A magam részéről nem osztom teljes mértékben a fentiekben ismertetett álláspontot. Véleményem az, hogy különbséget kell tenni az azonnali hatályú felmondás érvénytelenségi okai között.
Amennyiben formahibáról van szó, nem kétséges, hogy a felmondás nem hatályosulhat, például a szóban vagy az indok megjelölése nélkül közölt rendkívüli felmondás semmis, s ahhoz joghatás nem fűződhet. A nem közölt vagy nem szabályszerűen közölt felmondással a tagsági viszony nem szűnhet meg, mivel a felmondás hatálya csak a szabályszerű közléssel áll be.
Más a helyzet a formailag hibátlanul és szabályosan közölt azonnali hatályú felmondás alaposságának vizsgálatával. Amennyiben igaz az a tétel, hogy az azonnali hatályú felmondás a tagsági viszonyt nyomban megszünteti, a felmondási ok alaposságával kapcsolatos jogvita tárgyában folyó évekig tartó pereskedéssel okozott függő jogi helyzet nem korlátozhatja a társaságot a működésben. Ez következne be akkor, ha nem fogadnánk el a tagsági viszony megszűnésének tételét, hiszen nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a jogi személyiség nélküli társaság lényegesebb döntéseihez egyhangúság kell.
A tagsági viszony tehát véleményem szerint az azonnali hatályú felmondás közlésével megszűnik, kérdés, hogy akkor, ha a perbíróság a felmondási okot nem találta megalapozottnak, ez (évekkel később!) kihat-e a már megszűnt jogviszonyra. A kérdés tehát, hogy feléled-e ilyenkor a már megszűnt tagsági viszony, vagy sem.
E kérdés vizsgálatánál tekintetbe kell venni azt a körülményt, hogy az eredeti állapot helyreállítása teljességgel lehetetlen, a tag évek óta szünetelő joggyakorlása nem fordítható vissza. Nem érvényteleníthetőek a nélküle meghozott társasági döntések, a társaság legfeljebb a nyereség felosztásából részesítheti a "visszahelyezett" tagot. A veszteségviselés még torzabb eredményt hoz, mivel a "feléledt" tagsági viszony révén a tag a pertartam alatti olyan gazdálkodási időszakért volna köteles helytállni (esetleg korlátlan felelősséggel), amelynek történéseire semmiféle ráhatása nem volt. A helyzet tehát igen sokban hasonlít az 1988. évi Gt. 182. § (3) bekezdése szerinti tag kizárását kimondó taggyűlési határozat hatályon kívül helyezésével kapcsolatos perekben hozott döntésekre (illetve az ezekhez fűződő konfliktusokra), melyeknél a kezdeti bírói gyakorlat több döntésben ex tunc hatállyal mondta ki a kizárási határozat hatályon kívül helyezése mellett a tagsági jogviszony visszaállítását. A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.32.916/1994/10. és Gf.VII.30.613/1998. számú határozatában (BH 1999/5. sz. jogeset) ilyen ügy kapcsán szögezte le, hogy a tag kizárását kimondó taggyűlési határozat hatályon kívül helyezésével a tag tagsági jogai és kötelezettségei nem a kizárás időpontjára visszamenőlegesen, hanem ex nunc hatállyal élednek fel, ezért nem ütközik jogszabályba és nem semmis a tag kizártságának időtartama alatt a tag üzletrészének értékesítése. Az ilyen módon szerző jóhiszemű árverési vevőt tulajdonosnak kell tekinteni.
Minderre tekintettel, és azt is szem előtt tartva, hogy a Gt. a nem kellően megalapozott azonnali hatályú felmondás jogi sorsáról nem rendelkezik, úgy látom, hogy a társasági jogviszonyok sajátos szempontjait szem előtt tartva, a felmondással megszűnt tagi jogviszony feléledése elfogadhatatlan, különösen, ha annak cégjogi rendezése is megtörtént. A tagsági viszony formailag hibátlan azonnali hatályú felmondása az azonnali hatályú felmondás szabályszerű közlésével hatályosul, a felmondó tag tagsági viszonyát nyomban megszünteti, és nem látok kivetnivalót abban, ha ezt a cégbíróság (regisztratív döntésével) a cégjegyzéken is átvezeti.
Véleményem szerint az azonnali hatályú felmondással kapcsolatos azon bírói döntés, amely a felmondás alaptalanságát állapítja meg jogerősen, nem a felmondás érvénytelenségét vonja maga után, hanem lényegében a felmondó tag szerződésszegő magatartását jelenti, azt, hogy a fennálló tagsági jogviszonyt a társasági szerződés és a kapcsolódó jogi előírások megsértésével szüntette meg. Ez gyakorlatilag kártérítési tényállást valósít meg, ezért az alaptalan felmondás révén nem a már megszűnt tagsági viszony felélesztésén fáradoznék, hanem a tag kártérítési felelősségét állapítanám meg.
Az igencsak eltérő álláspontok közelítése, az ebből eredő problémák megnyugtató rendezése jogalkalmazási szinten nem, csak jogalkotással oldható meg.

2.9.4.4. A felmondás érvénytelenségével és hatálytalanságával kapcsolatos perek perjogi ismeretei

A felmondás érvényességének vagy hatályosságának megállapítása iránt indított perekben az ezekben érvényesített igények természetéből eredően a felmondó tag a felperes, és az alperes mindig a társaság. (Megjegyzendő, hogy ilyen per megindítására a 2006. évi Gt. szabályaira tekintettel a jövőben aligha lesz szükség, hiszen a felmondás közlését követő hosszabb idő után már nem lehet kérdéses a jognyilatkozat érvényessége, és így a felmondó tagnak elszámolási igényének alátámasztásához nem kell ilyen eszközhöz folyamodnia.)
A felmondás érvénytelenségének vagy hatálytalanságának megállapítása iránt felperesként a társaság (akit, ha a felmondó üzletvezető-képviselő, és a társaságnak nem maradt más törvényes képviselője, a maradó tagok képviselnek) terjesztheti elő a keresetet. (Lásd az előző pontban ismertetett választottbírósági határozatot.)
Alperes a felmondó jognyilatkozatot tévő (volt) tag, a perre a 2005 . évi CXXX. törvénnyel módosított, 2006. január 1-jétől hatályos Pp. 23. § (1) bekezdés ed) pontja értelmében megyei (fővárosi) bíróságnak van hatásköre.
Miután az illetékességre különös szabályt a Gt. (vagy más jogszabály) nem állapít meg, az általános illetékességi szabályok alapján kell megállapítani az eljárásra illetékes megyei (fővárosi) bíróságot.
Az eljárás illetékét a meg nem határozható perérték szerint, az 1990. évi XCIII. tv. - Itv. - 39. § (3) bekezdés b) pontjában és a 42. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján meghatározott összegben kell leróni.

2.9.5. A tagsági viszony felmondásával kapcsolatos elszámolási perek

A tagsági viszony megszűnése folytán a társaság volt tagjával köteles elszámolni. A Gt. 102. § (1) bekezdése értelmében a társaságtól megváló taggal a tagsági jogviszonya megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni. A volt tag követelését a Gt. 102. § (5) bekezdése szerint a tagsági jogviszony megszűnésétől számított három hónapon belül pénzben kell kifizetni, noha a tag és a társaság ettől eltérő megállapodást is köthet. (Rendes felmondásnál az ilyen megállapodás csaknem mindennapos, a rendkívüli felmondásnál azonban, ahol a felek viszonya többnyire igen rossz, ez szinte alig fordul elő.)
A tag jutójának kifizetése a tagsági jogviszony megszűnésétől számított három hónapon belül esedékes, azaz azonnali hatályú felmondásnál a felmondás közlésétől számított három hónapon belül kell az elszámolást és a tag kifizetését elvégezni. Rendes felmondásnál a felmondási idő leteltével esik egybe a tagsági viszony megszűnése. Ez rendes körülmények között (három hónapos felmondási időnél) további három hónapot jelent az esedékességig, ha a felmondás időt a társaság még három hónappal meghosszabbította. Ez újabb haladékot jelent, azaz ilyenkor a felmondás közlésétől számított kilenc hónap áll rendelkezésre a vagyoni viszonyok rendezésére.
Az elszámolás tárgyában célszerű szem előtt tartani a Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.983/2000. számú, a BH 2002/104. számú jogeseteként megjelent döntésében foglaltakat. Eszerint a betéti társaságból kilépő tagot nemcsak a tagsági viszonya alatt keletkezett vagyoni szaporulat illetve az általa rendelkezésre bocsátott vagyoni betét illeti meg, hanem - a felek eltérő rendelkezése hiányában - az elszámolást a társaság teljes vagyonára nézve kell lefolytatni. Az elszámolásnál a vagyon forgalmi értékét kell irányadónak tekinteni, tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte, hogy a felperessel a könyv szerinti értéken kell elszámolni, és a vagyoni szaporulat hiányában kizárólag a felperes által szolgáltatott vagyoni betét, illetve a tagi kölcsön összege illette meg a felperest.
A Gt. 102. §-ának (1)-(4) bekezdése az elszámolásra fontos előírásokat határoz meg. Ezek lényegében a fenti, bírói gyakorlatban kikristályosodott rendező elveket építik be az írott jogba.
Az elszámolási jogvitákban felperes értelemszerűen a társaságtól megváló tag, aki járandóságát követeli, alperes pedig maga a társaság. A hatáskörre és illetékességre az előző pontban kifejtettek vonatkoznak, a pertárgy értéke a követelt összeg, ezután kell az eljárási illetéket leróni. Ha a kereset számadás helyességének megállapítására irányul, a pertárgy értékét a Pp. 24. § (2) bekezdés d) pontja szerint kell meghatározni.
Egyebekben a tagsági jogviszony megszűnéséből eredő elszámolási viták perjogi specialitással nem rendelkeznek.

2.10. A gazdasági társaságok tisztségviselői ellen, kártérítés iránt indított perek

2.10.1. A gazdasági társaságok tisztségviselőire vonatkozó lényeges jogszabályi rendelkezések; a törvényi szabályozás rendszerének általános áttekintése

A saját cégnév alatt jogképes, cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságokat a tagok hozzák létre (külföldi és belföldi természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok), akik a társaság szervezetén keresztül közös és üzletszerű gazdasági tevékenységet folytatnak [Gt. 3. § (1) bek.].
Ebben a fejezetben a gazdasági társaságok szerveit, egymás közötti jogviszonyait tekintem át, figyelemmel a társasági jogi perek szabályozására.
Ezek: a társaság legfőbb szerve; az ügyvezetés, a felügyelőbi-zottság és a könyvvizsgáló (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együttesen: tisztségviselők) [1. Rész, III. Fejezet].
A magyar társasági jog anyagi jogi szabályait tartalmazó Gt. rendelkezései alapvetők és meghatározók e fenti szervek működését tekintve, a tisztségviselőkre más törvényi, illetve alacsonyabb szintű jogszabályok is tartalmaznak előírásokat.
A Gt. szabályozási rendszerének vizsgálata elsődlegesen a cégek és tisztségviselőik jogviszonya és az annak tartalma alapján történő csoportosítás segítségével történhet.

2.10.1.1. A gazdasági társaságok legfőbb szervei és tisztségviselői

A Gt. 2. §-ának (2) bekezdésében meghatározott minden gazdasági társaságnál működik legfőbb szerv és vezető tisztségviselő.
Az általános szabályok szerint ezek a következők. Kkt.-nél és bt.-nél: tagok gyűlése és üzletvezetésre jogosult tag(-ok); egyesülésnél: taggyűlés és igazgató(-ság); kft.-nél: taggyűlés és ügyvezető(-k); rt.-nél: közgyűlés és igazgatóság [Gt. 19. § (1) bek., 21. § (2)-(5) bek.].
Speciális szabály, hogy zrt.-nél alapszabály egyszemélyes igazgatóságot hozhat létre, ha az igazgatóság hatáskörét a vezérigazgatóra ruházza át [Gt. 21. § (4) bek.].
Zrt. alapszabálya, illetve kft. társasági szerződése ügydöntő felügyelőbizottságot hozhat létre. Ez esetben a legfőbb szerv csak a felügyelőbizottságot választja meg, az ügyvezetés megválasztását (visszahívását stb.) pedig átruházza a felügyelőbizottságra. Ez azt jelenti, hogy az ügyvezetés önfelelőssége részlegesen megszűnik, és az egyes ügydöntő határozatok meghozatalát (pl. meghatározott értékhatáron felüli szerződések jóváhagyása) a felügyelőbizottságra bízhatja. Az ügyvezetés körében eljáró felügyelőbizottsági tagok felelőssége megegyezik a vezető tisztségviselők felelősségével [Gt. 37. §]. A fenti két vezetési "variáció" természetszerűen alkalmazható együttesen is.
Nyrt. esetén bevezeti a Gt. az egységes irányítási rendszerű részvénytársaság intézményét, amely lényegében az angol-amerikai társasági jog Board-rendszerének megjelenését jelzi a magyar jogban. Ez esetben nincs külön igazgatóság és felügyelőbizottság, hanem az igazgatótanács egységesen látja el az ügyvezetési és ellenőrzési funkciókat, és az igazgatótanács tagjai minősülnek vezető tisztségviselőnek [Gt. 21. § (4) bek.].
A Gt. a gazdasági társaságok vezetési rendszerének jogi alapstruktúráját szabályozza. Nincs ezért akadálya annak, hogy a tagok, illetve a taggyűlés, rt.-nél az igazgatóság, a Gt.-ben nem szabályozott más szerveket is létrehozzanak, akár a társaság működésén kívül, de a társaság működésével kapcsolatban (pl. szindikátusi ülés), akár a társaságon belül (pl. tanácsadó testület, bizottságok). Ezek fakultatív szervek, és a Gt. alapján intézményesített szervek jogállását, hatáskörét és felelősségét nem érinthetik. [Gt. 19. § (6) bek.].
Felügyelőbizottság létrehozása, könyvvizsgáló választása alapításkor, illetve a társaság működése során a tagok döntésétől függ, kivéve azokat az eseteket, amikor a Gt. 33. §-ának (2) bekezdése, illetve 41. § (1) és (2) bekezdése alapján kötelező e szervek működése.
A felügyelőbizottság létrehozása kötelező, ha
- külön törvény a köztulajdon védelme érdekében, vagy a társaság által folytatott tevékenységre tekintettel előírja;
- az éves átlagban 200 fő feletti teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókkal rendelkező gazdasági társaságoknál (kivéve az egységes irányítási rendszerrel rendelkező részvénytársaságokat (Board);
- nyilvánosan működő rt.-knél (kivéve ha az előzőek szerint Board-ot hoznak létre);
- zrt.-knél csak akkor - ez jelentős könnyítés az 1997. évi Gt. szabályaihoz képest -, ha azt a szavazati jogok legalább 5%-ával rendelkező alapítók, illetve részvényesek kérik.
Új szabály, hogy kft.-nél a cégjegyzékbe bejegyzett könyvvizsgáló választása már nem kötelező attól függően, hogy mennyi a cég törzstőkéje. (1997. évi Gt.: 50 000 000 Ft felett).
Zrt.-nél és nyrt.-nél viszont változatlanul kötelező.
A tisztségviselőket a társaság legfőbb szerve választja, alapításkor azonban a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) kell őket kijelölni, illetve megválasztani [Gt. 12. § (1) bek. f) pont].
A tisztségviselők megválasztása határozott időre, de legfeljebb öt évre történik, és újraválaszthatók. A Gt. 24. § (1) bekezdése, 36. § (1) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottsági tagok a részvénytulajdonosok által határozatlan időre kerüljenek megválasztásra. Erről azonban rendelkezni kell a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban).
A vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottsági tagok megbízása a megbízás időtartamának lejártával, visszahívással, kizáró ok bekövetkeztével, lemondással, elhalálozással szűnik meg, a könyvvizsgálói megbízás megszűnése annyiban különbözik az előzőkétől, hogy lemondás helyett a szerződés a könyvvizsgáló részéről felmondással szűnik meg.
A tisztségviselők újraválaszthatók, a könyvvizsgáló újraválasztásának tiltását a Gt. nem tartalmazza, erről külön törvény rendelkezhet.
A társaság működőképessége függvényében (nem marad vezető tisztségviselője a társaságnak) a vezető tisztségviselő lemondása csak annak bejelentésétől számított hatvanadik napon válik hatályossá, kivéve, ha a társaság legfőbb szerve új vezető tisztségviselő megválasztásáról már ezt megelőzően gondoskodott (Gt. 31. §).
Ha a felügyelőbizottság tagjainak száma a társasági szerződésben meghatározott létszám alá csökken, vagy nincs aki az ülését összehívja, a gazdasági társaság ügyvezetése a felügyelőbizottság rendeltetésszerű működésének helyreállítása érdekében köteles összehívni a társaság legfőbb szervének ülését [Gt. 34. § (5) bek.].

2.10.1.2. A tisztségviselőkre vonatkozó szabályok

A társaság minden tisztségviselője köteles a gazdasági társaság ügyeiről szerzett értesüléseit üzleti titokként megőrizni [Gt. 27. § (1) bek., 36. § (3) bek., 43. § (4) bek.].
A bírósági gyakorlat rámutatott arra, hogy az üzleti érdekre és az üzleti titokra nézve az 1997. évi Gt., de a Gt. sem tartalmaz szabályozást. A Gt. 9. § (2) bekezdése alapján ezért e vonatkozásban a Ptk. 81. § (2) bekezdése rendelkezéseit kell irányadóan alkalmazni. E körben az üzleti titok fogalmának három együttes (konjunktív) tartalmi eleme van. Ezek: a jogosult (gazdasági társaság) gazdálkodásával összefüggő adatok védelmének biztosítása; amely adatok nyilvánosságra hozatala vagy illetéktelen személy által történő megszerzése, felhasználása a jogosult (gazdasági társaság) jogos érdekét sértené vagy veszélyeztetné; de a titokban tartás érdekében a jogosultnak (gazdasági társaságnak) is meg kell tennie a szükséges intézkedéseket. Bármelyik lényeges tartalmi elem hiánya esetén nem állapítható meg az üzleti titokhoz fűződő jog megsértése.
Tény, hogy az üzleti titok kérdésének megítélése másként érvényesül kifelé, harmadik személyekkel szemben, és másként a társaság tagjainak (részvényeseinek) az irányában. A társaság ugyanis a tagoké (részvényeseké), ezért a tulajdonosok, a vezető tisztségviselőktől joggal igényelhetik, hogy a tagsági jogaik gyakorlásához szükséges iratokat és információkat bocsássák rendelkezésükre. A tagok információ kérési és iratbetekintési joga azonban nem sértheti a közös társasági érdekeket, illetve a társaság üzleti titkait, ez vonatkozik minden tisztségviselőre, és a cégvezetőkre is [Gt. 32. § (3) bek.].
A Gt. a tisztségviselőkkel szemben versenyjogi tilalmakat, összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg.
A vezető tisztségviselőkre és felügyelőbizottsági tagokra azonosan és értelemszerűen alkalmazandó rendelkezéseket fogalmaz meg a jogalkotó akkor, amikor kimondja, hogy nem szerezhetnek társasági részesedést az adott társasággal azonos főtevékenységet folytató más gazdálkodó szervezetben. A másik szervezetnek nem kell gazdasági társaságnak lennie, az bármely a Ptk. 685. §-ának c) pontja szervezet lehet (pl. szövetkezet is).
Nem lehetnek vezető tisztségviselők, illetve felügyelőbizottsági tagok a társaságéval azonos főtevékenységet folytató másik gazdálkodó szervezetben. Ez alól a szabály alól kivételt képeznek azok az esetek, ha a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) vagy a legfőbb szerv ehhez kifejezetten hozzájárul. [Gt. 25. § (1) bek.]
Az 1997. évi Gt. szabályozását érdemben változatlanul megőrizte a Gt. a fentiek szerint, ezért álláspontom szerint irányadóan alkalmazandó ezen összeférhetetlenségi szabályok vonatkozásában is a 2003/964. számú Elvi határozat, amely kimondta, hogy a gazdasági társaságéval azonos főtevékenységet is folytató más gazdálkodó szervezetben nem csak a vezető tisztségviselői megbízás, hanem a társasági részesedés megszerzése vonatkozásában is hozzájárulást adhat a társaság legfőbb szerve.
A vezető tisztségviselő, felügyelőbizottsági tag és közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], élettársa nem köthet a társasággal, saját nevében vagy saját javára olyan ügyleteket, amelyek a társaság főtevékenységi körébe tartoznak, ahol e tisztséget betöltik. Itt is kivétel, ha az ilyen ügyletek kötését a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) megengedi.
A vezető tisztségviselőkkel kapcsolatosan tehát már nem tartalmaz a Gt. tiltó rendelkezést a vonatkozásban, hogy hány gazdasági társaságnál választhatók vezető tisztségviselőnek. (Az 1997. évi Gt. legfeljebb három gazdasági társaságnál engedte e tisztség elvállalását.)
A tisztség elfogadásától számított 15 napon belül, azonban írásban tájékoztatási kötelezettség terheli a vezető tisztségviselőket és felügyelőbizottsági tagokat azok felé a társaságok felé, ahol ilyen tisztséget már betöltenek [Gt. 24. § (3) bek.].
A felügyelőbizottsági tagokra egy speciális összeférhetetlenségi szabály is megállapításra került - a dolgozói participáció intézménye miatt -, amely szerint a társaság munkavállalói nem lehetnek a felügyelőbizottság tagjai [Gt. 36. § (2) bek.].
A Gt. a társaság úgynevezett állandó választott könyvvizsgálójának jogállását szabályozza. Ezt a könyvvizsgálót a társaság legfőbb szerve választja, és mint a társaság könyvvizsgálója, bejegyzésre kerül a cégjegyzékbe. Jogszabályok, illetve a társaság döntései alapján más - a társaság könyvvizsgálójától független - könyvvizsgálók is tevékenykedhetnek a gazdasági társaságnál. Maga a Gt. is szabályoz olyan eseteket, amikor a társaság könyvvizsgálója nem járhat el, hanem külön könyvvizsgálót kell foglalkoztatni. Ilyen például az apportértékelés, az átalakulási vagyonmérleg körében történő tiltás. Ezek a külön könyvvizsgálók azonban nem "társasági" könyvvizsgálók.
A könyvvizsgálókra vonatkozó általános összeférhetetlenségi szabályok, a társasággal szembeni speciális jogviszonyra tekintettel előírják, hogy nem lehet könyvvizsgáló a gazdasági társaság alapítója, tagja (részvényese); nem választható könyvvizsgálóvá a társaság vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja, valamint ezek közeli hozzátartozója, élettársa, továbbá a társaság munkavállalója e minőségének megszűnésétől számított három évig [Gt. 41. § (5) bek.]. (A könyvvizsgálókkal szemben a későbbiekben ismertetendő más jogszabályok is előírhatnak összeférhetetlenségi szabályokat.)
Új szabály, hogy a könyvvizsgáló nem nyújthat a társaság részére olyan szolgáltatást, amely a közérdekvédelmi feladata ellátását veszélyezteti [Gt. 40. § (2) bek.].
Végül, közérdekvédelmi okokból a vezető tisztségviselőkre és felügyelőbizottsági tagokra vonatkozóan kimondja a Gt. - érdemben megőrizve a korábbi szabályozást -, hogy ilyen tisztséget nem tölthetnek be azok, akiket bíróság bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélt; akit foglalkozástól jogerős bírói ítélettel eltiltottak, az ítélet hatálya alatt, az abban megjelölt tevékenységet főtevékenységként folytató gazdasági társaságban nem lehet vezető tisztségviselő.
Új rendelkezés, hogy a jogerős bírói ítélettel a vezető tisztség gyakorlásától eltiltott személy nem lehet vezető tisztségviselő; végül hitelezővédelmi okokból a megszűntnek nyilvánított társaság [Ctv. 84. §] törlésétől két évig nem lehet vezető tisztségviselő az, aki a törlést megelőző naptári évben vezető tisztségviselő volt. [Gt. 23. § (3) bek.].

2.10.1.3. A jogviszony alanyai

A gazdasági társaságoknak minimum egy vezető tisztségviselője van, de a társasági szerződés úgy is rendelkezhet, pl. kft. esetén, hogy minden tag ellátja a társaság képviseletét, ügyvezetését (Gt. 149. §).
A társaság képviseletét ellátó cégvezetőkre vonatkozó rendelkezéseket lásd a 2.10.1.4. alatt.
A felügyelőbizottság testületként jár el - minimum három, de legfeljebb tizenöt taggal -, elnököt választ; akkor határozatképes, ha a tagok kétharmada, de legalább három tag jelen van; határozatát egyszerű szótöbbséggel hozza [Gt. 34. § (1)-(2) bek.].
Ezeket a tisztségeket személyesen kell ellátni, képviseletnek helye nincs; a vezető tisztségviselő (kivéve bt.-nél, kkt.-nél) és a felügyelőbizottsági tag csak természetes személy lehet, ami azt jelenti, hogy cselekvőképes, nagykorú személynek kell lennie [Gt. 22. § (1) bek., 34. § (3) bek.].
A könyvvizsgálatot mind gazdálkodó szervezet, mind egyéni könyvvizsgáló elláthatja, szervezet esetében meg kell jelölni azt a tagot, aki személyében felelős a könyvvizsgálatért [Gt. 41. § (4) bek.].

2.10.1.4. A jogviszony törvényi szabályozása

A vezető tisztségviselők és felügyelőbizottsági tagok jogviszo-nyára a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai megfelelően irányadók [Ptk. 474-483. §].
A megbízási jellegű kötelmet keletkeztető társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) a vezető tisztségviselők és felügyelőbizottsági tagok a Gt.-ben meghatározott feladataik körében lényegében azt vállalják, hogy tisztségükből fakadóan, a tőlük elvárható, megfelelő szakértelemmel, végzettséggel, felkészültséggel és gondossággal járnak el annak érdekében, hogy a társasági tagok által meghatározott gazdasági eredményeket a cég elérhesse.
A jogviszony szerződéses jellegét támasztja alá az is, hogy a vezető tisztségviselők és felügyelőbizottsági tagok nyilatkozattal elfogadják a megbízást. Ezzel teljesül és jut kifejezésre a társasággal - annak tagjaival - kölcsönös és egybehangzó akaratuk [Gt. 24. § (1) bek.].

2.10.1.4.1. A munkaviszony

A vezető tisztségviselők munkaviszony keretében is elláthatták tevékenységüket az 1997. évi Gt. alapján, ez a társaság és a vezető tisztségviselő megállapodására tartozott [30. § (3) bek.].
Az 1997. évi Gt. 240. §-ának (2) bekezdése viszont már kimondta az rt. igazgatósága vonatkozásában, hogy elnökének, tagjának tisztsége erre irányuló munkaviszony keretében nem látható el.
A Gt. 22. § (2) bekezdésében rögzített új előírás alapján e megbízatás munkaviszonyban már nem látható el egyik társasági forma esetén sem.
Az 1997. évi Gt. alapján létesült munkaviszonyok megszűnését a Gt. 334. § (1) bekezdése szabályozza (a hatályba léptető rendelkezések között). E szerint legfeljebb a vezető tisztségviselővé választástól számított öt évig gyakorolhatók munkaviszonyban e tevékenységek, így e körben változatlanul alkalmazni kell az Mt.</a> rendelkezéseit is.
Ebből következően, például kft. esetén, a Gt. 2006. július 1-jén történt hatályba lépését megelőzően választott, újraválasztott (maximum 5 évig) vezető tisztségviselők vonatkozásában, amennyiben e tevékenységüket munkaviszony keretében látják el az 1997. évi Gt. rendelkezései alapján, az ellenük kártérítés iránt előterjesztett igények kapcsán még évekig irányadóan alkalmazandó lesz az alábbi döntés.
Ha a gazdasági társaság ügyvezetője tisztségét és ebből eredő munkáját munkaszerződés alapján látja el, a tisztség megszüntetése a tisztségviselő munkaviszonyát is megszünteti. A munkaügyi perre nem tartozik a társasági határozat felülvizsgálata és esetleges hatályon kívül helyezése. A perben abban a kérdésben kell dönteni, hogy a jogviszony megszüntetése az Mt.</a> rendelkezéseivel összhangban történt-e, és nemleges esetben - a megszüntetés érintése nélkül - az anyagi következmények szempontjából e törvény mely rendelkezéseit kell alkalmazni (BH 2002/329.).

2.10.1.4.2. A munkáltatói jog

A munkáltatói jogokat a vezető tisztségviselő gyakorolja a társaságnál. Több vezető tisztségviselő esetén az egyik tisztségviselőre, vagy munkaviszonyban álló más személyre is átruházható e jog gyakorlása, a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) adott felhatalmazással [Gt. 28. § (1)-(2) bek.].
Utólag, a társaság legfőbb szervének határozatával is megtörténhet e jogkör delegálása.
Maga a vezető tisztségviselő e munkáltatói jogkörét más munkaviszonyban álló személyre nem ruházhatja át, kivéve, ha a legfőbb szerv jóváhagyta azt a belső szabályzatot, ami erre felhatalmazást adhat.
E fenti rendelkezéseknek az egybevetésével kell az adott társaságnál vizsgálni a munkaszerződés létrejöttének, érvényességének kérdéseit - vitás esetben - a munkaügyi bíróság által, az Mt.</a> előírásaira és a szerződést megkötő felek személyére, felhatalmazásuk meglétére figyelemmel.
A gazdasági társaság mint munkáltató, a Gt. 32. § (1) bekezdése alapján a vezető tisztségviselő(-k) tevékenységének segítése érdekében egy vagy több munkavállalót kinevezhet cégvezetőnek; erről a társasági szerződésben (alapító okirat, alapszabály) kell rendelkezni, vagy a társaság legfőbb szerve határozata alapján módosítandó szerződésben.
Ezek a személyek tehát a céggel munkaviszonyban állnak (munkavállalók); általános képviseleti joggal rendelkezhetnek, önálló cégjegyzési jog biztosítása mellett; új szabály, hogy a cégbírósági bejelentések megtételére is feljogosíthatják őket [Gt. 32. § (4) bek., 26. §].
A cégvezetők a vezető tisztségviselő(-k) rendelkezései szerint látják el irányító tevékenységüket, e körben a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek eljárni. Tevékenységük nem érinti a vezető tisztségviselővel szembeni kártérítési felelősséget.
A vezető tisztségviselők feljogosíthatnak munkavállalókat korlátozott képviseleti joggal, de a Gt. 32. § (4) bekezdése a cégvezető képviseleti jogosultságának másra történő átruházását tiltja.
A 2000/353. számú Elvi határozat irányadóan alkalmazandó a munkaviszony létesítésére vonatkozó megállapodások érvényességének vizsgálata körében.

2.10.1.4.3. A könyvvizsgáló jogviszonya

A könyvvizsgálóval, a könyvvizsgálatot ellátó gazdálkodó szervezettel a gazdasági társaság - a megválasztást követő kilencven napon belül megbízási - szerződést köt a polgári jog általános szabályai szerint, vezető tisztségviselője által [Gt. 42. § (3) bek.].
Új szabály, hogy e fenti határidő eredménytelen elteltével a választás hatálytalanná válik.
E megbízási jogviszony tartalma az általános szabályoktól több kérdésben is eltér. Nem érvényesülhetnek a Ptk. 474. § (2) bekezdésének 476. §-ának és 474. § (2) bekezdésének a megbízó utasítási jogára vonatkozó rendelkezései.
A könyvvizsgálat ugyanis a közbizalmat kívánja biztosítani, elengedhetetlen ezért a könyvvizsgáló függetlensége az őt megbízó gazdálkodó szervezet, tag (részvényes) illetve a legfőbb szervek, továbbá az ügyintéző szervektől, vezető tisztségviselőktől egyaránt.
A felelősség kérdése elválaszthatatlan a függetlenség szabályaitól, és a gazdálkodó szervezeteket is köti a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény 29. §-a, amely szerint a könyvvizsgáló jelentéseinek elkészítésekor "független szakértőként" köteles eljárni. Egyébként a könyvszakértők függetlensége mellőzhetetlen uniós követelmény is [84/253. EEC. számú társasági jogi irányelv 23-27. cikkei stb.).
A BH 1998/35. számú döntésében megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy ha a könyvvizsgálói tevékenység ellátására vonatkozó megbízást a társaság alapító okiratába foglalták, a díjazásról itt nem kell említést tenni, mert az a társasági szerződésnek nem kötelező tartalmi eleme. A könyvvizsgáló megbízatása határozott időre szól, annak meghosszabbítására csak a társasági szerződés módosítására megszabott alakiságot mellett - vagyis például ráutaló magatartással nem - kerülhet sor.
Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy ha a könyvvizsgáló megbízatása a gazdasági társaságnál megszűnik, az ennek ellenére a társaságnál folytatott munkájára a megbízás nélküli ügyvitel szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a végzett munka mibenlétére és mértékére vonatkozóan a bizonyítás a könyvvizsgálót terheli.

2.10.1.5. A vezető tisztségviselő feladatai

A Gt. meghatározza a tisztségviselők feladatait, amelyeket önálló, fokozott személyi felelősséggel kell ellátniuk.
Általánosságban az "ügyvezetést" látják el, a Gt. alkalmazásában ügyvezetés a társaság irányításához tartozó minden olyan döntés meghozatala, amelyet a törvény, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály), illetve a társaság legfőbb szervének határozata nem utal a társaság más szerve hatáskörébe.
A vezető tisztségviselők a gazdasági társaságot harmadik személyekkel, bíróságok és hatóságok előtt képviselik. Az írásbeli képviselet a cégjegyzés; amely lehet önálló vagy együttes.
Az általános képviselet, amely ettől tartalmilag elválik, kifelé nem lehet korlátozott, még akkor sem hatályos harmadik személyekkel szemben, ha a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) korlátozásra került vagy meg lett osztva több vezető tisztségviselő között [Gt. 29. § (1) bek.].
A vezető tisztségviselőt e minőségében senki sem utasíthatja, törvényen, társasági szerződésen alapuló hatáskörét nem lehet elvonni. A társaság legfőbb szerve is csak akkor és olyan mértékben jogosult hatáskörelvonásra, amennyiben a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) erre feljogosítja.
Ez a tilalom nem vonatkozik azonban az egyszemélyes zrt.-kre, és a kft.-kre, mert a tulajdonos írásbeli utasítását végre kell hajtania, viszont mentesül az általános felelősségi szabályok alól, ebben az esetben.
A vezető tisztségviselők látják el a társaság operatív vezetését. Ez nem csak a Gt.-ben, hanem más jogszabályokban előírt kötelezettségeket is jelent, képviseleti jogukon keresztül a különböző hatóságokkal kapcsolatos intézkedések megtétele körében, a rájuk vonatkozó előírásokat be kell tartaniuk, másfelől, a társaság belső ügyeinek intézését is ellátják.
Ilyen például a társaságok legfőbb szervének az összehívására irányuló kötelezettségük, amit az adott társasági formára vonatkozó fejezetek előírásai határoznak meg.
A Gt. 26. §-ának (1) bekezdése írja elő a vezető tisztségviselő cégbíróság felé történő bejelentési kötelezettségét, amely a cég megalakulásától, annak megszűnéséig a cégjegyzékbe bejegyzendő adatok és azok változásának bejegyzése iránti kérelem előterjesztése (EBH 2001/444.).
A cégvezetők is feljogosíthatók a cégbíróság felé történő bejelentési kötelezettség megtételére [Gt. 32. § (4) bek.].
A vezető tisztségviselőnek a társaság bejegyzését megelőzően is el kell látnia az operatív vezetésből és a képviseletből eredő kötelezettségeit ugyanúgy, ahogy a társaság működésének megszűnésekor, végelszámolás és felszámolás esetén is, mert a végelszámolónak (aki nem azonos minden esetben a volt vezető tisztségviselővel) és a felszámolónak (aki a cég működésének megszűnése után látja el a képviseletet) jogszabályban előírt kötelezettségei teljesítése érdekében, és a Cstv. vonatkozó előírásainak megfelelően vannak még feladatai cég törléséig.

2.10.1.6. A felügyelőbizottság feladatai

A felügyelőbizottság a társaság tulajdonosi ellenőrző szerve, a társaság tagjai, illetve a társaság legfőbb szerve részére ellenőrzi az ügyvezető szerv tevékenységét.
Tagjai, a Gt. 33. § (1) bekezdésében meghatározott ezen feladatai körében felvilágosítást kérhetnek a vezető állású munkavállalóktól, a társaság könyveinek és iratainak vizsgálatára is van jogosultságuk.
A számviteli törvény szerinti beszámolóról, az adózott eredmény felhasználásáról csak a felügyelőbizottság írásbeli jelentésének a birtokában határozhat a legfőbb szerv [Gt. 35. § (3) bek.].
A felügyelőbizottságnak össze kell hívni a társaság legfőbb szervének rendkívüli ülését, javaslatot kell tennie annak napirendjére, ha megítélése szerint az ügyvezetés tevékenysége jogszabályba, a társaság okiratába, vagy legfőbb szervének határozataiba ütközik, illetve egyébként a tagok érdekeit sérti [Gt. 35. § (4) bek.].
Akkor is kötelező összehívni a társaság legfőbb szervét, ha jogszabályban vagy a társasági szerződésben meghatározott létszám alá csökken tagjainak száma, és a társaság működésének helyreállítása érdekében határozni kell a tagok kiegészítéséről [Gt. 34. § (5) bek.].
A társaság legfőbb szervének ülésén tanácskozási joggal vesznek részt a felügyelőbizottsági tagok [Gt. 34. § (3) bek.].

2.10.1.7. A könyvvizsgáló feladatai

A társasági könyvvizsgáló alapvető feladata annak vizsgálata, hogy a gazdasági társaság éves eredménybeszámolója megfelel-e a jogszabályoknak, továbbá megbízható és valós képet ad-e a társaság vagyoni-pénzügyi helyzetéről. A könyvvizsgálói ellenőrzés tárgya és terjedelme jóval szűkebb a felügyelőbizottság tulajdonosi ellenőrzésénél.
A könyvvizsgáló nem nyújthat a társaságnak semmilyen olyan szolgáltatást, amely elsődleges feladatának ellátását veszélyezteti [Gt. 40. § (2) bek.]; ez a speciális új összeférhetetlenségi előírása a Gt.-nek, amelyet a könyvvizsgálókról szóló külön törvénynek, illetve a számviteli törvénynek kell konkretizálnia.
A Gt. 40. § (1) bekezdésében meghatározott feladatok körében a könyvvizsgálónak általános betekintési és felvilágosítás kérési joga van; a cég bankszámláját, pénztárát, értékpapír- és áruállományát, szerződéseit stb. megvizsgálhatja.
A legfőbb szerv összehívását kell kérnie, ha tudomást szerez arról, hogy a társaság vagyonának jelentős mértékű csökkenése várható, illetve olyan tényt észlel, ami a vezető tisztségviselők vagy felügyelőbizottsági tagok jogszabályban meghatározott felelősségét vonja maga után.
Ha kérése ellenére nem hívják össze a legfőbb szervet, a könyvvizsgálónak értesítési kötelezettsége van a cégbíróság felé (Gt. 43. §).

2.10.1.8. A tisztségviselők felelősségéről általában

A tisztségviselők felelősségére vonatkozó előírások tételesen megtalálhatók a Gt.-ben.
A társaság működése során (addig, amíg nem kerül csőd, végelszámolás illetve felszámolás alá) a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetési kötelezettségeit az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható fokozott gondossággal; önálló személyes felelősséggel kötelesek ellátni; a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegességére figyelemmel. A jogszabály, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály), illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok alapján, az ügyvezetési kötelezettségeik felróható megszegésével a társaságnak okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felelnek a társasággal szemben [Gt. 30. § (1) bek.].
A felróhatóság új eleme a jogintézménynek, a régi Gt. a vétkes megszegés meghatározását rögzítette. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése általános szabályaira figyelemmel, a gyakorlatban a bíróság általi vizsgálat terjedelme ténylegesen a felróhatóságra vonatkozott. Ez is indokolhatja az új rendelkezést.
Korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a vezető tisztségviselők, illetve az ilyen jogkörrel felruházott cégvezetők azokért a károkért, amelyek a cégbírósági bejelentés késedelméből, elmulasztásából, vagy abból származnak, hogy az általuk bejelentett adat, jog, vagy tény valótlan [Gt. 26. § (2) bek.].
A versenytilalmi, összeférhetetlenségi szabályok megszegésével a gazdasági társaságnak okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét érvényesítheti a társaság a vezető tisztségviselővel szemben [Gt. 25. § (5) bek.].
A vezető tisztségviselők - e tevékenységi körükben eljárva - kárt okozhatnak magának a társaságnak, de kívülálló személynek is.
A Gt. 30. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a társaság felelős azért a kárért, amelyet a vezető tisztségviselője, e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott.
Így áttételesen a vezető tisztségviselő kártérítési felelőssége a társaság felé áll fenn.
Kivételt képez ez alól az általános szabály alól a Gt. 16. § (4) bekezdése alapján az az eset, ha a társaságot a cégbíróság a cégjegyzékbe nem jegyzi be. Ilyenkor a ki nem elégített követelések esetén harmadik személyek irányában - cégjegyzékbe bejegyzett társaság hiányában - a létrehozni kívánt társaság vezető tisztségviselőit korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni a társaságot terhelő kötelezettségekért, közvetlenül a harmadik személyek felé.
Új rendelkezésként a hitelezői érdekek elsődlegessége érvényesül a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete (csődeljárás) esetén.
A jogszerűtlen gazdálkodás miatti felelősségre vonatkozó szabályozást a Cstv. 33/A. §-a tartalmazza a társaság fizetésképtelenségének bekövetkezésekor (felszámolás alá került) [Gt. 30. § (3) bek.].
A Gt. 30. §-ának (6) bekezdése alapján a társaság jogutód nélküli megszűnése (cégjegyzékből való törlés) után a társaság tagja kártérítési igényét közvetlenül érvényesítheti a vezető tisztségviselőkkel szemben.
A felügyelőbizottsági tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a gazdasági társaságnak az ellenőrzési kötelezettségük megszegésével okozott károkért a Ptk. szabályai alapján [Gt. 36. § (4) bek.].
A könyvvizsgálók felelősségére, a rájuk vonatkozó jogszabá-lyokban illetve a polgári törvénykönyvben meghatározott felelősségi szabályok az irányadók, figyelemmel az alábbiakra.
A könyvvizsgálatnál az információ és adatközlés a közbizalom által megkövetelt szigorú kötelezettség. A könyvvizsgáló nem elégedhet meg a kapott tájékoztatással, hanem - a szükséghez képest - "kutakodni" köteles annak érdekében, hogy a megalapozott állásfoglaláshoz a releváns, valós tényeket és adatokat megismerhesse.
Fontos eleme e jogviszonynak, hogy a könyvvizsgáló köteles a gazdasági társaság ügyintézésébe beavatkozni, ha jelentős vagyoncsökkenést vagy szankcionálandó magatartást észlel.
A jogviszony sajátos természetéhez tartozik, hogy a könyvvizsgáló felelőssége többirányú. Felmerülhet a gazdasági társaság és a könyvvizsgáló egymás közti viszonyában, de a gazdasági társaság tulajdonosaival, valamint harmadik személyekkel szemben is.
E megbízási jogviszony sajátossága, hogy a megbízottnak a szerződés szegésére nem a polgári jognak a kötelmi jog általános szabályai között található szankcióit kell alkalmazni, hanem a Ptk. 478. §-ának (2) bekezdésében foglalt speciális szankcióit, amely szerint a megbízó csökkentheti a megbízott díját vagy annak kifizetését teljesen meg is tagadhatja, ha a megbízás eredménye részben vagy egészében olyan ok miatt maradt el, amelyért a megbízott felelős. Ebből következően a megbízott felelőssége egyfelől felróható magatartás miatt állapítható meg, és elsődlegesen díjazásának erejéig felel a társaság felé.

2.10.1.9. A kártérítési igényekről általában

A BH 2001/594. számú döntésben a Legfelsőbb Bíróság a jelenleg hatályos Gt. előírásaival összhangban, általános érvényűen kimondta, hogy a gazdasági társaság tisztségviselőjének kártérítési felelőssége a polgári jog általános szabályai szerint áll fenn. Ennek megfelelően akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítani tudja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Az általános elvárhatóság a Gt.-ben meghatározott, a tisztségviselőkkel szemben támasztott fokozott gondosságot jelenti.
A vezető tisztségviselők - az operatív vezetés körében - számtalan jogszabállyal kapcsolatos kötelezettséget kell, hogy teljesítsenek, így adó-, számviteli-, vám-, a társaságok által végezhető tevékenységek engedélyezésére-, a társaság alkalmazottaira vonatkozó szakmai, személyi feltételekre-, a tőzsdére és minden egyéb olyan jogszabályi előírásra figyelemmel, amelyek a társaság működése érdekében, a pénzügyi és egyéb adminisztratív feladatok ellátása körében szükségesek, és ismertek kell, hogy legyenek számukra.
Véleményem szerint, a jogszabályok és az ebből eredő tisztségviselői kötelezettségek általános ismeretének a hiánya a gazdasági társaságok tagjai részéről, továbbá a dokumentumok, a cég iratainak a vezető tisztségviselő által történő "kezelése" és tárolása lehet az oka alapvetően annak, hogy a tisztségviselők ellen kis számban indulnak kártérítési perek.
A működő társaságoknál az "esetleges retorzióktól való félelem" is oka lehet annak, hogy a tagok a legfőbb szerv útján kártérítés iránti igénnyel nem fordulnak a tisztségviselőik ellen. Igen kevés számú azon perek száma, ahol a kisebbségvédelmi szabályokra alapítottan, a tagok, a társaság nevében fordulnak igényükkel a bírósághoz.
A vezető tisztségviselők és tagok közötti "bizalmi viszonyt" erősíti, korlátozva egyben a későbbiekben előterjesztendő kártérítési igények érvényesíthetőségének a megalapozottságát a Gt. új rendelkezése, amely lehetőséget ad évről, évre a társaság tagjainak, hogy az eltelt üzleti év kapcsán értékeljék a vezető tisztségviselők munkáját, és felmentvényt adjanak részére, amely - addig, amíg bíróság jogerős ítélettel meg nem állapítja, hogy a felmentvény megadásának alapjául szolgáló információk illetve adatok valótlanok, hiányosak voltak - tanúsítja, hogy a jogszabályoknak megfelelően tevékenykedtek. Ennek lehetőségét a társasági szerződésben kell biztosítani [Gt. 30. § (5) bek.].
A jogalkotó célja, hogy a reparációs és prevenciós célú kártérítési perekben hozzájuthassanak a társaságok azokhoz az "összegekhez", amelyektől mint társasági vagyontól a tagok elestek a tisztségviselők felróható magatartása miatt.
Az alábbiakban ismertetett, a kártérítési perekben alkalmazandó konkrét anyagi és eljárási szabályok - bírósági döntések - is elősegíthetik a társaságok igényének a bíróságok felé történő megalapozottabb, "bátrabb" előterjeszthetőségének lehetőségét, mivel jelenleg a kártérítési perek helyett, vagy azok mellett a leggyakoribb retorzió, amit a társaság a tisztségviselővel szemben alkalmaz (alkalmazhat), e tisztségükből történő visszahívásuk, felmentésük.

2.10.2. A keresetben érvényesíthető igény; előterjesztésének határideje

A Gt. 9. § (2) bekezdése szerint a Ptk. előírásai alapján történő igény érvényesítésekor elsődlegesen a Gt.-ben meghatározott felelősségi szabályokra történik hivatkozás.
A gazdasági társaság felperes a tisztségviselője ellen a Gt. vonatkozó előírásaira hivatkozással, szerződésszegéssel okozott kár megfizetésére kötelezést kérhet a bíróságtól, a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően; a teljes kártérítés elve alapján, méltányossági mentesítő szabály alkalmazhatósága csak a Gt.-ben meghatározott körben érvényesülhet, mivel a tisztségviselők az általuk okozott kárért általánosságban teljes felelősséggel tartoznak.
Az e jogcímen történő igényérvényesítéshez meg kell jelölni a keresetben, hogy a jogellenes magatartást mivel valósította meg az alperes, továbbá a társaságot ért kár összegét; bizonyítani kell az okozati összefüggés meglétét. A vezető tisztségviselők esetén a felróhatóságot, a felügyelőbizottsági tagok esetén a testület tagjaira vonatkozó objektív helytállási kötelezettséget, a könyvvizsgálónál (szervezetnél) a speciális szakértelmet igénylő feladatra tekintettel, az átlagosat meghaladó elvárhatósági mértéknek megfelelő gondosság elmaradását kell megjelölni.
Speciális igényérvényesítések, amikor nem a társaság terjeszti elő a keresetet az alábbiak:
A Gt. 16. § (4) bekezdése alapján a cégjegyzékbe be nem jegyzett (létre nem jött) társaságot terhelő kötelezettségekért való helytállás körében, a vezető tisztségviselők ellen harmadik személyek jogosultak a kereset előterjesztésére.
A társaság működése során, a kisebbségi jogok érvényesítése körében, a Gt. 49. § (5) bekezdése alapján, a társaságnak a szavazatok legalább 5%-ával rendelkező tagjai (részvényesei) közvetlenül terjeszthetik elő kártérítési igényüket a tisztségviselőkkel szemben, a gazdasági társaság nevében.
A gazdasági társaság jogutód nélkül való megszűnése után, a vezető tisztségviselőkkel szemben, a kártérítési igényt a társaság cégbírósági törlésének időpontjában tagsági jogviszonyban álló tagjai (részvényesei) érvényesíthetik a Gt. 30. § (6) bekezdése alapján.
Amennyiben a Gt. 30. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Cstv. 33/A. §-a szerint a társaság felszámolási eljárásának ideje alatt a felszámoló, illetve a hitelező(-k) keresete alapján a bíróság jogerős határozatában megállapította a gazdálkodó szervezet volt vezetőinek a felelősségét, amely szerint nem a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján jártak el, a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben fennállt jogviszonyuk alatt, illetőleg a csődeljárás bekövetkezését követően ügyvezetési feladataikat szintén nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el; a felszámolás jogerős lezárását követően a megállapítási perben hozott jogerős ítélet alapján, a felszámolási eljárásban ki nem elégített igények érvényesítése körében, a hitelezők, követelésük erejéig, érvényesíthetik igényüket a gazdasági társaság volt vezetőivel szemben [Cstv . 63. § (3) bek.].
Végül a könyvvizsgálóval kapcsolatos igényérvényesítések körében ki kell emelni, hogy mint megbízott a díjazását meghaladó mértékben felel a társaságnak az általa okozott kárért is, amely "műhibára" vezethető vissza. A bírósági gyakorlat alapján ennek lényege: a megbízott a tudomány, illetve a szakma mindenkori szabályainak megsértésével - cselekménye vagy mulasztása által - okozta a kárt.

2.10.2.1. A vezető tisztségviselők ellen előterjesztett kereset

Az igények vizsgálata szempontjából különbséget kell tenni a társaságnak történt károkozás és a kívülállónak történő károkozás kapcsán előterjesztendő igények között. Utóbbi esetben a társaság, az általa kívülállónak megtérített kártérítés összegét követeli a vezető tisztségviselőtől (kívülállónak minősül a társaság tagja is).
A társaság az őt ért kárt a vezető tisztségviselő tevékenysége kapcsán - a működés során - alapvetően a Gt. és a Ctv. rendelkezései szerinti, a cégbírósági beadványok benyújtása vagy annak elmaradása-, a társaság legfőbb szerve összehívása-, a tájékoztatás adás elmulasztása-, a munkáltatói jogok jogszerűtlen gyakorlása-, a versenytilalmi előírások megszegése-, a titoktartási kötelezettség megszegése-, a képviseleti jogosultság túllépése, megszegése-, a társaság részére előírt, de a vezető tisztségviselő által teljesítendő kötelezettségek megszegése-, a társaság tagjaival kapcsolatos feladatok elmulasztása (pénzbetét, pótbefizetés befizetése, apport szolgáltatása); tisztségének a társaság működését veszélyeztető felmondása miatt érvényesítheti.
A Gt. 49. §-ának (5) bekezdése alapján, a tagok által a társaság nevében előterjesztett igények megalapozott érvényesítéséhez egyfelől szükség van arra, hogy a társaság legfőbb szerve elvesse azt az indítványt, hogy a tisztségviselők ellen támasztható követelést keresetben érvényesítsék; másfelől feltételezi, hogy a vezető tisztségviselő nem kapta meg a társaságtól Gt. 30. § (5) bekezdése szerinti felmentvényt, az üzleti évet lezáró legfőbb szerv taggyűlésén.

2.10.2.2. Határidők

A kártérítési igények a Ptk. általános szabályai szerint a kár bekövetkezésétől számított öt év alatt évülnek el (lásd az 1.3.7.13. alatt írtakat az elévülési kifogás kapcsán).
Speciális jogvesztő határidők az alábbiak:
- a Gt. 25. §-ának (5) bekezdése - az összeférhetetlenségi, versenytilalmi szabályok megszegésével okozott kár megtérítése iránt - a kereset előterjesztését, annak bekövetkeztétől számított egy éven belül teszi lehetővé;
- a Gt. 49. §-ának (5) bekezdése alapján előterjesztett igényeket a társaság legfőbb szerve ülésének napjától számított 30 napon belül kell előterjeszteni a bíróságon;
- a Gt. 30. § (6) bekezdése rögzíti, hogy a cég törlésétől számított egy éves jogvesztő határidő alatt kell a volt tagoknak igényüket érvényesíteni;
- a Cstv . 63. § (3) bekezdése alapján, a Cstv. 33/A. §-a szerinti perben jogerős ítélettel megállapított felelősség alapján a hitelezők által, a felszámolási eljárás alatt ki nem elégített követelések megtérítése iránti kereseteket a felszámolási eljárás jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül kell benyújtani a bírósághoz. Amennyiben a felszámolás jogerős lezárásáig a fenti perben jogerős ítélet nem születik, a perindítási, 90 napos jogvesztő határidő kezdő napja, annak meghozatalát követő nap.

2.10.3. A felperesre vonatkozó szabályok

A 2.10.2. alatt felsorolt igények közül azok, amelyeket működés során terjesztenek elő a tisztségviselőkkel szemben, és a jogcím a Gt. 30. §-ának (2) bekezdése, mint általános kártérítési igény a vezető tisztségviselőkkel szemben, illetve a felügyelőbizottságra vonatkozó Gt. 36. § (4) bekezdésében meghatározott felelősségi szabály, vagy a könyvvizsgálók ellen, a megbízási jogviszonyon alapuló igények esetén felperesi pozícióban mindig a gazdasági társaság áll.
A társaság képviseletét a perben a vezető tisztségviselő látja el.
Azokban az esetekben, amikor az alperes a társaság vezető tisztségviselője vagy alperesként a kártérítési igény - a felügyelőbi-zottsági tagok és könyvvizsgáló mellett - vele szemben is előterjesztésre került, az alábbiak szerint irányadóak a képviseleti szabályok.
Amennyiben a társaságnak több vezető tisztségviselője is van, akik önálló cégjegyzési joggal rendelkeznek, a perben nem álló vezető tisztségviselőn kívüli másik vezető tisztségviselő látja el a társaság képviseletét.
Ha minden vezető tisztségviselő alperesként perben áll, akkor - álláspontom szerint - a Gt. 46. §-ának (1) bekezdése alapján, a perben a társaságot a felügyelőbizottság által kijelölt felügyelőbi-zottsági tag képviselheti, ha nincs felügyelőbizottsága, vagy ha valamennyi tagja alperesként perben áll, a bíróságnak a társaság képviseletére ügygondnokot kell kirendelnie.
A végelszámolás, illetve felszámolás alatt álló társaságokat a végelszámoló, illetve a felszámoló képviseli a perben.
A jogi képviselő részére a meghatalmazásokat - joghatályosan - a fenti személyek adhatnak.
A speciális, a Gt. 49. §-ának (5) bekezdése alapján indított perekben a társaságban a véleményükkel kisebbségben maradt tagok (részvényesek) jogosultak az igényérvényesítésre, a perbeli képviseletükre megbízást adni, és az általuk meghatalmazott személy (ügyvéd) képviseli a perben a gazdasági társaságot (ÍH 2006/31).
A Gt. 30. § (6) bekezdése alapján a társaság volt tagjai állnak felperesi pozícióban. A keresetindításkor becsatolt cégmásolatból megállapíthatónak kell lenni, hogy a társaság cégjegyzékből való törlésekor tagsági jogviszonyuk fennállt; ez természetszerűleg csak olyan volt társaságok esetén lehetséges, ahol a társaságra vonatkozó speciális cégjegyzéki adatok tartalmazzák a tagok adatait is (kkt., bt., kft.).
A Cstv . 63. § (3) bekezdése alapján előterjesztett igényeknél, felperesi pozícióban a felszámolást követően megszűnt társaság azon hitelezői állnak, akik a felszámolás alatt benyújtott kereset alapján a bíróság által jogerős ítéletben megállapított ki nem elégített követeléseik alapján jogosultak a perindításra.

2.10.3.1. Egyszemélyes társaság igénye

Az egyszemélyes társaság (kft.) felperes esetében, ha a vezető tisztségviselő az alperes, a fenti szabályok értelemszerűen alkalmazandók.
Akkor, amikor az egyszemélyes társaság tulajdonosa látja el a vezető tisztségviselői feladatokat is, magát a társaságot gyakorlatilag a tulajdonos tag jelenti, így nyilvánvalóan nem fogja az okozott kárt saját magán számon kérni, nem indul kártérítési per [Gt. 168. § (2) bek.].
Az egyszemélyes társaság tagjának, aki egyben vezető tisztségviselő is, hátrányos üzletpolitikájára figyelemmel, a tagi korlátlan felelősségét is meg lehet állapítani a Gt. 54. §-ának (1) bekezdése alapján. A vezető tisztségviselői minőségben harmadik személynek okozott károkért a tag fog korlátlanul felelni e fenti előírás alapján (lásd részletesebben a 2.8. alattiakat.)
A harmadik személyeknek okozott károkért a társaság másodlagos kártérítési igénye ilyen esetekben a vezető tisztségviselővel szemben nem érvényesíthető.

2.10.3.2. Kívülálló, harmadik személy igénye

Kívülálló, harmadik személyek, de a társaság tagjai sem jogosultak kártérítési igényt érvényesíteni a vezető tisztségviselőkkel szemben a társaság működése során, a társaság felelős azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott, tehát igényüket a társasággal szemben kell érvényesíteniük az általános szabályok szerint [Gt. 30. § (1) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság a Pf.III.21.702/1995/5. számú határozatában kifejtette, hogy az adott esetben a felperesek mint az alperesi kft. tagjai nem voltak jogosultak arra, hogy a kft. által megkötött szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt önállóan pert indítsanak, így kárigényt sem érvényesíthetnek.
Egy másik ügy tényállása szerint a magánszemély felperes szerződést kötött gépkocsi vásárlására a G. Kft. vezető tisztségviselőjével (alperessel), aki a képviseletre és a szerződéskötésre jogosult volt. A Gt. rendelkezései alapján nem volt lehetőség arra, hogy a megállapodásból eredő károk megtérítését a harmadik személy közvetlenül az ügyvezetőtől igényelje. A perben megállapítást nyert, hogy az ügyvezető által elkövetett bűncselekmény miatt felmerült a szerződésen kívüli károkozás szabályainak alkalmazhatósága, hogy a felperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezhető-e a felperes kárának megtérítésére. Az alperes büntetőjogi felelősségét olyan magatartása miatt állapították meg, amelyet az alperes a kft. nevében és érdekében végzett. Nem merült fel tehát olyan többlettényállás, amelyből arra lehetett volna következtetni, hogy az alperesi vezető tisztségviselő a személygépkocsi adásvételi szerződés megkötésétől függetlenül végzett volna a felperest károsító tevékenységet, ezért a kár kizárólag a szerződő felek között volt vizsgálható. Ezért az adott ügyben nem a kétszeri igényérvényesítés lehetősége a kizárt, hanem az alperessel a szerződéses, illetőleg a szerződésen kívüli felelősségi jogviszony hiánya alapozta meg a kereset elutasítását (LB Pfv.III.20.537/2000/5.).

2.10.4. Az alperesre vonatkozó szabályok

A vezető tisztségviselők (cégvezetők) adatait a cégjegyzék tartalmazza. A peres bíróság számára szükség szerint ellenőrizhető az ellenük előterjesztett igény érvényesítésének vizsgálata kapcsán: a megbízásuk fennállásának időtartama, a részükre történő iratok kézbesítéshez szükséges adatok.
A Ctv. 31. § (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően a cégjegyzékbe bejegyzett vezető tisztségviselő (cégvezető), felügye-lőbizottsági tag, amennyiben Magyarországon lakóhellyel nem rendelkezik, kézbesítési meghatalmazottja útján idézhető, részére a kézbesítés hatályosnak minősül.
A vezető tisztségviselők Gt. 30. §-ának (2) bekezdése alapján történő perlése, illetve a felügyelőbizottsági tagok mint testület ellen történő igényérvényesítés a kárért való felelősség szempontjából egyetemleges.
Az egyéb igények előterjesztése a vezető tisztségviselők ellen függ attól, például az összeférhetetlenségi szabályok megsértésénél, hogy ki szegte meg a szerződésben, jogszabályban meghatározott kötelezettségét, alperesként a perben őt kell megjelölni.
Az adott ügyben a kívülálló harmadik személy felperes a gazdasági társaságot perelte. A bíróság a tényállás alapján kifejtette, hogy az ügyvezető által harmadik személynek, az ügykörébe tartozó magatartással okozott kárért a társaság felel, így az ügyvezető alperes ellen benyújtott keresetet el kellett utasítani. Rámutatott a Legfelsőbb Bíróság határozatában, hogy alaptalanul sérelmezte a felperes, hogy az elsőfokú bíróság nem oktatta ki arra, hogy igényét a kft.-vel szemben érvényesítse. Az ügyben a felperes igényét a kft.-vel szemben nem érvényesíthette. Tekintettel arra, hogy már felszámolás alatt állt, a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni (LB Pf.VI.20.416/1994/2.).
Amennyiben a megbízott könyvvizsgáló, társaság volt, alperesként a társaság mint megbízott tartozik felelősséget vállalni a közreműködő könyvvizsgáló által esetlegesen okozott károkért, ettől függően, saját belső viszonyukban érvényesítheti vele szemben igényét.

2.10.5. Hatásköri, illetékességi szabályok

A Pp. 22. §-ának (1) bekezdése és 23. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján helyi bíróság hatáskörébe tartoznak az ötmillió forint alatti kártérítési igény iránt indított perek; amelyek értéke ezt meghaladja, a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak.
A Cstv . 63. § (3) bekezdése alapján, a hitelező(-k) igényüket az adós cég székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság előtt érvényesíthetik [Cstv. 6. § (1) bek.] a "volt vezető" ellen.
A vezető tisztségviselők felelősségére a Ptk. szabályai az irányadók. Ha a vezető tisztségviselő az 1997. évi Gt. szabályai alapján, még munkaszerződés alapján, munkaviszony keretében látja el a vezető tisztségviselői feladatokat, a kártérítési igény elbírálására az általános hatáskörű, helyi bíróság nem jogosult, hanem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Munkaügyi Bíróság [1997. évi Gt. 30. § (3) bek.].
A gazdasági társaság tisztségviselői ellen, e tisztségükből eredő kötelezettségeik megszegéséből eredő kár megtérítése iránti jogvita nem minősül társasági jogvitának, ezért arra a választottbírósági kikötés nem érvényesül (LB Gf.VI.32.173/2000/5.). (Lásd részletesebben az 1.5. alatt írtakat.)
Az alperesi tisztségviselő lakóhelye szerinti általános illetékességi szabályok az irányadók a Pp. 29. §-ának (1) bekezdése alapján.
Magyarországi lakóhellyel nem rendelkező vezető tisztségviselő (cégvezető), felügyelőbizottsági tag esetén az illetékességet a felperes lakóhelye (székhelye) alapítja meg [Pp. 29. § (2) bek.].

2.10.6. A keresetlevél tartalma; benyújtandó mellékletei

A perben érintett gazdasági társaság és a tisztségviselő(-k) nyilvános cégadatait tartalmazó cégkivonat - szükség szerint cégmásolat - (lásd 1.1. részben írtakat) a keresetlevéllel történő egyidejű becsatolása igazolja a kártérítés jogcímén előterjesztett igény elbírálásához az alapul szolgáló jogviszony ténybeli és időbeli fennállását [Pp. 121. § (2) bek.].
A felperesi igénytől függően célszerű becsatolni mellékletként a gazdasági társaság szerződését (alapító okiratát, alapszabályát), szindikátusi szerződését, amennyiben annak érintett rendelkezése megsértésére hivatkozással történik az igény érvényesítése; a könyvvizsgálóval kötött megbízási szerződést vagy más, a vezető tisztségviselő által kötött, a keresetben hivatkozott szerződést; a felügyelőbizottság, igazgatóság üléséről készült jegyzőkönyvet; tehát minden olyan okirati bizonyítékot, amely a kártérítési igény megalapozottságát alátámasztja, és bizonyítja a megalapozott tényállás bíróság által történő megállapításához.
A Cstv . 63. § (3) bekezdése alapján előterjesztett keresetek mellékleteként be kell csatolni a Cstv. 33/A. §-ára hivatkozással előterjesztett megállapítási keresetben hozott jogerős ítéletet is.
A kártérítés mértékét pontosan, összegszerűen meghatározva kell megjelölni a keresetben, azt számszakilag alátámasztva. Mellékletként be kell csatolni a rendelkezésre álló számviteli bizonylatokat, szakértői, könyvvizsgálói véleményt.
A felperes már a keresetben kérheti szakértő kirendelését a bíróságtól, igénye összegszerűsége megalapozottságának bizonyítására.

2.10.7. Az eljárási illeték összege

Az eljárás megindításakor a felperes által igényelt kártérítés összegének 6%-a, de legalább 7000 Ft, legfeljebb 900 000 Ft a keresetlevélen lerovandó illeték mértéke.
Az illetékfeljegyzési jog engedélyezése kapcsán lásd az 1.3.7.4. alatt írtakat azzal, hogy a felszámoló által indított bírósági eljárásokban a feleket illetékfeljegyzési jog illeti meg [Itv. 62. § (1) bek. i) pont.].
Az 1997. évi Gt. 51. §-ának (5) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a társaság tagjai (részvényesei) által a társaság nevében előterjesztett keresetek esetén a perindítás költségeit a gazdasági társaság előlegezte.
A Fővárosi Ítélőtábla a 14.Gf.40.077/2006/3. számú határozatában megállapította, hogy önmagában az a tény, hogy a perindítás költségeit nem a társaság előlegezte, nem vezethet a kereset elutasításához.
A kisebbségi jogok érvényesítése körében indult perekben a tagok számára az illeték megfizetése gyakran nehézségekbe ütközött, mert a vezető tisztségviselő, aki ellen pert kellett indítani sok esetben nem biztosította számukra az illeték lerovásához szükséges összeget.
A Gt. a 49. § (5) bekezdése a fenti rendelkezést már nem tartalmazza.
Amennyiben az ilyen keresetek elutasításra kerülnek, a költségeket a tagoknak kell megfizetniük, a társasági részesedésből rájuk eső rész arányában.

2.10.8. A keresetlevél áttétele a Munkaügyi Bírósághoz

Ha egyértelműen megállapítható, és egyik peres fél által sem vitatott tény, hogy az alperes a felperessel az 1997. évi Gt. rendelkezései alapján kötött munkaszerződés alapján, munkaviszony keretében látta el a vezető tisztségviselői feladatokat, az egységes bírói gyakorlat alapján az ügyvezetővel szemben a munkaviszonyból származó követelést a Munkaügyi Bíróság előtt kell érvényesíteni.
Akkor jár el helyesen az elsőfokú bíróság, ha nem bocsátkozik a per érdemi tárgyalásába, hanem a keresetlevelet átteszi az ügy elbírálására illetékes Munkaügyi Bírósághoz (Pp. 129. §); (LB Pf.VI.22.363/1995/2.).

2.10.9. Az alaperesi ellenkérelem vizsgálata

2.10.9.1. Tisztségviselők

A tisztségviselők ellen előterjesztett keresetek esetén a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján, az alperesek hivatkozása történhet a kár elmaradására, annak összegszerűsége megalapozatlanságára, a kár és a keresetben megjelölt felróható magatartás közötti összefüggés hiányára, illetve arra, hogy úgy jártak el az adott ügyben, ahogy az ilyen tisztséget betöltő személyektől, a fokozott gondosság alapján elvárható.
A kisebbségi jogokat érvényesítő felperes (tagok/részvényesek a társaság nevében) keresete ellen az alperesek hivatkozhatnak arra, hogy elmaradt a perindítás alapját képező határozat meghozatala a társaság által, vagyis nem volt olyan határozat amelyben a legfőbb szerv elvetette volna a keresetindításra vonatkozó indítványt [Gt. 49. § (5) bek.].
A gyakorlatban, egyes ügyekben, az volt megállapítható, hogy a keresetlevél alapjául becsatolt taggyűlési jegyzőkönyv pontosan ennek az ellenkezőjét, azt tartalmazta határozati formában, hogy a társaság elhatározta a kártérítési per megindítását a társaság tisztségviselője ellen.
Az adott ügyben megállapította a másodfokú bíróság, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen azt kell vizsgálnia, hogy a Gt.-ben előírt feltételek fennállnak-e, az iratok közé becsatolt jegyzőkönyvben rögzített határozatok közül a felperes melyikre alapítja igényét, mivel a perbeli taggyűlésen több, ellentmondásos határozat is született. (Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.077/2006/3.).
A tisztségviselők hivatkozhatnak a keresetben érvényesített igény elévülésére, kifogást terjeszthetnek elő e vonatkozásban; amennyiben a keresetindításra a Gt. illetve a Cstv. jogvesztő határidőt ír elő, hivatkozhatnak arra, hogy a keresetlevél elkésetten került benyújtásra a bírósághoz, erre tekintettel ellenkérelmükben kérhetik a per megszüntetését.

2.10.9.2. Vezető tisztségviselők

A vezető tisztségviselők ellen előterjesztett kereseti igények kapcsán a Gt. jogszabályi előírásainak, ismételt példálózó felsorolását mellőzve, a leggyakoribb kimentési okok a következők:
A Gt. 29. § (3) bekezdése alapján az együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselő hivatkozhat arra, hogy nem vett részt a kereseti kérelemben megjelölt döntés meghozatalában, illetve, hogy az ellen szavazott. [Gt. 30. § (4) bek.].
Ez a hivatkozás azonban csak a határozathozatalokkal kapcsolatos kimentési ok lehet.
A felelősség megosztása körében történhet hivatkozás arra, hogy az együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselők, illetve a felügyelőbizottság tagjai közül, például a versenytilalmi, összeférhetetlenségi szabályokat az alperes nem szegte meg, nem tudott a másik tisztségviselőnek a keresetben hivatkozott jogsértő cselekményéről.
Az önálló cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselők védekezhetnek azzal, hogy a cégbíróság felé történő bejelentési kötelezettség elmulasztásából vagy késedelméből eredő kárért, vagy a szolgáltatott adatért nem ők, hanem a másik vezető tisztségviselőt terheli a felelősség, hivatkozhatnak a köztük létrejött esetlegesen szindikátusi szerződésben foglalt, a vezető tisztségviselői feladatok megosztását tartalmazó megállapodásra.
Amennyiben a vezető tisztségviselő számára a társaság az éves munkájával kapcsolatban megadta a felmentvényt, és ezt az alperes a perben kéri értékelni, jóval nehezebben állapítható meg kártérítési felelősségének jogalapja, mivel a bizonyítási teher teljes mértékben a károsult felperesi társaságot terheli avonatkozásban, hogy a felmentvény alapjául szolgáló adatok, tények valótlanok vagy hiányosak voltak.
Mivel a felmentvényt a Gt. vezeti be, a kialakuló bírósági gyakorlat adja majd meg arra a választ, hogy a kártérítési perben - a felmentvényt - értékelendő bizonyítékként veszi-e figyelembe a bíróság, vagy esetlegesen egy önálló perben kell érvényesítenie a társaságnak azt az igényét, hogy a felmentvény megadása, a vezető tisztségviselőnek felróhatóan, például valótlan tényeken alapult.
Figyelemmel a Pp. megállapítási igényekre vonatkozó rendelkezéseire, álláspontom szerint a vezető tisztségviselők az ellenük kártérítés iránt indított perekben, amennyiben annak alapja az általános ügyvezetés körébe eső felróható magatartásuk, a felmentvényt védekezésük alapjául megalapozottan kérhetik figyelembe venni és értékelni.
A fentiek értelemszerűen alkalmazandók a cégvezetők ellen a Gt. 26. §-ára alapított igények érvényesítése körében is.
A Cstv . 63. § (3) bekezdése alapján előterjesztett igények esetén a volt gazdasági vezető alperes hivatkozhat arra, hogy nincs olyan jogerős ítélet, amely megállapította volna a kártérítés jogalapját.
A vezető tisztségviselők, ellenkérelmükben, arra hivatkozással, hogy tisztségüket munkaviszony keretében látták el az 1997. évi Gt. rendelkezései alapján, a bíróság hatásköre hiányának megállapítását kérhetik.

2.10.9.3. Felügyelőbizottság

A felügyelőbizottság testületként jár el. A Gt. a határozathozatal kapcsán nem ad mentesítésükre lehetőséget. A Ptk. 344. §-ának rendelkezése alapján, a közös károkozásra és az egyetemleges felelősségre vonatkozó rendelkezések az irányadók.
Álláspontom szerint azonban, ha a kárt okozó kötelezettségszegés csak az egyik felügyelőbizottsági tag vonatkozásában állapítható meg, például a versenytilalom megszegése kapcsán, akkor megalapozott az erre vonatkozó ellenkérelme.

2.10.9.4. Könyvvizsgáló

A könyvvizsgáló polgári jogi felelősségének megítélése körében szűkkörű kimentési ok áll rendelkezésre, hiszen a könyvvizsgálónak különleges szakértelemmel kell rendelkeznie, akit kifejezetten e minőségében bíztak meg a feladatai elvégzésével.
Így az átlagosat meghaladó elvárhatósági mértéknek megfelelő gondosság tanúsítása mellett, az őt terhelő kár kimentése kapcsán az a teljességi nyilatkozat szolgálhat esetlegesen alapul, amelyet a megbízó a könyvvizsgálat megkezdése előtt kiadott részére. Ebben a nyilatkozatban rögzíti ugyanis a megbízó gazdasági társaság azt, hogy adatokat, információkat nem titkolt el, nem manipulált, és hogy az adott éves beszámoló könyvvizsgálatához általa szolgáltatott adatok, információk a tényleges helyzet megállapításához szükséges bizonylatokat, adatokat, információkat teljeskö-rűen tartalmazzák; valós tartalommal kerültek összeállításra, a vonatkozó jogszabályi előírások alapján.
Ha ez a nyilatkozat később valótlannak bizonyul, és nem bizonyított, hogy megfelelő gondosság tanúsítása esetén a könyvvizsgálónak ezt észlelnie kellett volna, a könyvvizsgáló a kimentésére alappal hivatkozhat.

2.10.10. A kereset - kártérítés jogcímén előterjesztett igény - vizsgálata

A bíróságnak hatáskörét hivatalból vizsgálnia kell a gazdasági társaság által a vezető tisztségviselők ellen kártérítés jogcímén indított perben, ha a vezető tisztségviselő a társasággal (az 1997. évi Gt. alapján) munkaviszonyban is áll (LB Gf.II.30.176/2001/6.).
A Gt.-ben, illetve a Cstv.-ben előírt, jogvesztő határidőkre figyelemmel a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia a keresetlevél bírósághoz történő beadásának dátumát, ebben az esetben is érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani az elkésetten előterjesztett keresetlevelet (ld. 1.3.7.13.).
Az általános öt éves elévülési határidőt a bíróság hivatalból nem veheti figyelembe, azonban ha az alperes megalapozott elévülési kifogást terjeszt elő, ítéletében kell elutasítania a keresetet, mert elévült követelés bírósági úton nem érvényesíthető. Ebben az esetben az eljárás során eddig keletkezett okirati bizonyítékokat, szakértői véleményt érdemben nem vizsgálhatja.
A Legfelsőbb Bíróság Pf.VI.21.128/1994/5. számú, az elévülési idő kapcsán, elvi jelentőségű döntésében irányadóan kifejtette, hogy a Gt.-ben rögzített és a Ptk. általános ötéves elévülési ideje az általános és a különös viszonyában vannak egymással, ami azt is jelenti, hogy a vezető tisztségviselő versenytilalomba ütköző magatartása a speciális elévülési idő eltelte után is alapot adhat kárigény érvényesítésére a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése rendelkezése.
A felelősség megállapítása körében szintén irányadó Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.407/1997/7. számú döntése, amelyben kimondta, hogy ha az alperes magatartása a kft. ügyvezetőjére vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat nem sértette meg, ennek hiánya nem mentesíti a vezető tisztségviselőt az alól, hogy ne tartsa szem előtt annak a társaságnak az üzleti érdekeit, amelynek vezető tisztségviselője lesz. Így az ilyen tisztséget betöltött személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. A kötelezettségeik megszegésével a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felelnek. A bíróságnak a tényállást a körben kell tisztáznia, hogy a Gt. jogszabályi előírásnak megfelelően, vagy azt megsértve járt-e el a vezető tisztségviselő az adott ügyben.
A jogalkotó által előírt, fokozott polgári jogi felelősségi mérce alapján kell a bíróságnak megállapítania, hogy a tisztségviselők magatartása hogyan viszonyul a felperesi társaság - a perbeli szerződések megkötése időszakában fennálló - gazdasági helyzetéhez, megtettek-e mindent annak érdekében, hogy a társaságot ne érje kár, a rendes gazdálkodással kapcsolatos szabályok szerint jártak-e el. Önmagában egy helytelen gazdasági döntés, ami utóbb tévesnek bizonyul, nem alapozza meg a vezető tisztségviselő kártérítési felelősségét. Bizonyítottnak kell lennie a perben, hogy a tisztségviselők mulasztása vagy szándékos magatartása okozta-e a felperesi társaságot ért kárt. A tényállás tisztázásához az adott ügyben fel kell deríteni, hogy a szerződést milyen minőségben írták alá az alperesek, hogy a szerződésről tudomással bírtak-e a perben álló felügyelőbizottsági tagok, és tisztségük fennállásának időszakában következtek-e be a perben felhívott, a felperesi társaságnak kárt okozott cselekmények, azt pontosan mely személyek okozták. Az eljárásban a felperesi társaságnak a keresetét pontosan kell előterjesztenie, megjelölve, hogy az alperesek vonatkozásában, személyenként, kit, milyen jogviszony (tisztség) alapján terhel a felelősség a társaság felé, illetve, hogy az igényelt kár összegéből kit, milyen összeg erejéig kér marasztalni, vagy indokoltan egyetemlegesen kéri-e marasztalásukat (LB Gf.II.30.378/2000/3.).
A könyvvizsgálók ellen indított perben, a szintén perben álló felügyelőbizottsági tagok eljárását is vizsgálni kell, hiszen a Gt. rájuk is ró bizonyos feladatokat ezzel kapcsolatosan. Így például meg kell vizsgálniuk többek között a mérleget és a vagyonkimutatást, erről véleményt kell készíteniük. Tisztázni kell az eljárásban, hogy teljesítette ezen kötelezettségét a felügyelőbizottság, ha nem, az mennyiben és milyen arányban róható a könyvvizsgáló terhére (LB Gf.II.30.287/2000/3.).
A bíróságnak a keresetben megjelölt kártérítés összegszerűségét, a felperes kérelme alapján, az ügyben kirendelt szakértő véleményére alapítottan kell megállapítania.
A Cstv. 63. §-a alapján, a hitelezők által indított perben, figyelemmel kell lenni a megelőző megállapítási perben összegszerűen megjelölt követelésre, hogy az egyes hitelezőket (felpereseket), hitelezői igényük arányában, pontosan milyen összegű igény illeti meg, figyelemmel arra, hogy azok csökkennek a felszámolási eljárásban történt kielégítés összegével.
A kártérítés iránt indított perekben az általános Ptk. szabályok alapján az okozati összefüggésnek a kár bekövetkezése és az alperes felróható magatartása között fenn kell állnia; kárenyhítési kötelezettségüket a vonatkozó jogszabályi korlátokra tekintettel - az alperesi ellenkérelmeket figyelembe véve - kell vizsgálni.

2.10.11. A Pp. szabályainak speciális alkalmazása

A Pp.-ben felsorolt bizonyítási eszközök közül kiemelkedő jelentősége van a szakértői bizonyításnak. Ennek elsődlegesen a kár összegszerűsége meghatározása körében lehet jelentősége, de a könyvszakértő kirendelésén túl például könyvvizsgálóval szemben előterjesztett igények elbírálása körében esetlegesen könyvszakértői testület állásfoglalása is szükséges lehet, a speciális megbízási szerződésben foglaltak megvalósulásának vizsgálatához. A tényállás tisztázása érdekében szükség szerint tanúk meghallgatására is sor kerülhet, a vallomások, értékelések körében különös figyelemmel kell lenni arra, hogy ha például a társaság tagjai tesznek vallomást, illetve az alkalmazottak, akkor a nyilatkozataik mennyire minősülnek elfogulatlannak.
A Legfelsőbb Bíróság a Gf.VII.31.361/2000/7. számú határozatában kifejtette, hogy a Gt. alapján előterjesztett kártérítés iránti igény elbírálásakor önmagában az a körülmény, hogy esetlegesen ugyanazokat a tanúkat kell meghallgatnia a polgári peres bíróságnak, mint a büntetőeljárás során, illetve ugyanazokat az okiratokat, esetleg szakértői véleményt kell beszerezni, nem indokolhatja a felfüggesztést, mivel a Pp. rendelkezései alapján az esetlegesen párhuzamosan folyó bizonyítási eljárás nem ad lehetőséget az eljárás felfüggesztésére. A büntető bíróságnak a polgári peres bíróságtól eltérő szempontok alapján kell a bizonyítási eljárást lefolytatnia, a bizonyítékokat mérlegelnie.

2.10.12. A perben hozott érdemi határozat

2.10.12.1. A kereset elutasítása

A megalapozatlan keresetet az elsőfokú bíróság elutasítja, és kötelezi a felperest a perköltség megfizetésére.
A Gt. 49. §-ának (5) bekezdése alapján - a tagok (részvényesek) - által előterjesztett keresetek elutasítása esetén a perköltséget a perindító tagok - egyetemlegesen - kötelesek annak a társaságnak a nevében megtéríteni, amelynek az érdekében a pert indították, mert az ügyben felmerült költség a pernyertes alperesi tisztségviselőt illeti meg.
A bíróság megállapította határozatában, hogy a felperes keresete teljes egészében alaptalan, mert nem tudta bizonyítani a perben, hogy az alperes szabályszegése folytán őt kár érte volna. Nem lehetett megállapítani, hogy az alperes bármit tett volna annak érdekében, hogy a társasággal szerződő partnerek a felperes helyett, a vezetése alatt álló kft.-vel kössenek szerződést. Üzleti kapcsolataikat a felek saját üzleti érdekeiktől vezettetve szabadon alakítják ki, vagy szakítják meg (LB Pf.VI.20.111/1995/4.).
Az adott ügyben ténylegesen eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a felperesi társaságot érte-e kár, a felperessel szemben érvényesített, de a felperes által még részben sem teljesített hitelezői igény miatt. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése értelmében kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást, vagy költséget kell megtéríteni, mely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez, vagy kiküszöböléséhez szükséges. A Legfelsőbb Bíróság megítélése és a kialakult gyakorlat szerint a társasággal szemben érvényesített követelés - annak megtérítése hiányában - a felperesnél kárnak nem minősülhet. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes károsodása nem a jogellenes magatartás elkövetésével, nem az adóhatósági határozat jogerőre emelkedésével, hanem akkor következett volna be, amikor az adótartozást, az adóbírságot illetve a késedelmi pótlékot vagy legalábbis annak egy részét a felperes megfizette volna. Mivel erre mindezideig nem került sor, így a kártérítési felelősség egyik eleme, a kár nem állapítható meg. (LB Gfv.X.30.303/2005/4.).

2.10.12.2. Megalapozott kereset

A bíróság az alperest kötelezi meghatározott összegű kártérítés, továbbá a kár bekövetkezésének napjától számított késedelmi kamat és a felperes részére történő perköltség megfizetésére, ha a kereset megalapozott.
A bíróság kötelezte az alperest ítéletében, hogy fizessen meg a felperesnek 12 500 000 Ft-ot és ennek 1992. május 1-jétől a kifizetésig járó kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolásában megállapította, hogy az alperes nem vitásan megsértette a versenytilalmi szabályokat, mert 1992. január és május között egyidejűleg volt ügyvezetője a felperes kft.-nek és a H. Kft.-nek. A perbeli ügylettel kapcsolatos felperesi kárigényt csak részben találta okozati összefüggésben állónak az alperes jogsértésével, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ugyanis azt találta megállapíthatónak, hogy 1992. január 12. és 14. között a felperes által leszerződött, és eredetileg a felperesnek szánt perbeli tételek, az alperes személyes kérésére kerültek a felperes helyett a H. Kft. cég részére leszállításra. Ezáltal a felperes haszontól esett el, amelynek azonban csak 50%-át ítélte meg kárként az elsőfokú bíróság arra tekintettel, hogy ebben az időszakban az alperes 50%-ban tulajdonosa volt a felperesi kft.-nek, így az elmaradt haszon fele eleve őt illette volna. Az alperes elévülési kifogását nem találta megalapozottnak a bíróság, figyelemmel az elévülési idő többszöri megszakadására. (LB Pf.VI.21.128/1994/5.).

2.10.13. A peres bíróság és a cégbíróság kapcsolata

A kártérítési perek megindításáról, befejezéséről a cégbíróságot a peres bíróságnak nem kell értesítenie, ezek az adatok nem részei a cégjegyzéknek.
A nyilvános cégadatokkal kapcsolatos információk közül a tisztségviselők ellen indított kártérítési perekben eljáró bíróságok számára nélkülözhetetlen a peres felekre vonatkozó, az ügy elbírálásához szükséges cégjegyzéki adatok ellenőrzése (ld. 1.1.).
A cégbíróság a vezető tisztségviselők által benyújtott kérelmek folytán indult bejegyzési eljárásokban a Ctv. vonatkozó előírásai alapján vizsgálja a kérelmek mellékleteként benyújtott okiratokat, és rendeli el a bejegyzéseket mind az általános, mind a tisztségviselőkre vonatkozó cégjegyzéki adatoknál.
A vezető tisztségviselők (cégvezetők) a Ctv.-ben meghatározott határidőben kötelesek az eljárást megindító kérelmüket, jogi képviselő útján benyújtani a cégbírósághoz [Ctv. 32. § (4) bek.]. Tisztségük megszűnése esetén az új képviselő nyújtja be a változásbejegyzés iránti kérelmet.
A Ctv. 50. §-ának (1) bekezdése szerint a változásbejegyzési eljárásban is alkalmazandó Ctv. 34. §-ának (2) bekezdése, amely alapján a cégbíróság 50 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújthatja a kérelmet késedelmesen előterjesztő vezető tisztségviselőt, amennyiben a késedelmes benyújtás az ő mulasztására vezethető vissza. A társaságok által előterjesztett - a vezető tisztségviselő késedelmes bejelentéséből eredő - kártérítési igények elbírálása esetén az ilyen bírósági határozatok bizonyítékként szolgálnak.
A cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva a régi Ctv. rendelkezései alapján alkalmazható szankciókat mindig a céggel szemben érvényesíthette, és az intézkedésként kiszabott pénzbírságot a társaságnak kellett megfizetnie, ez az összeg kártérítési igény alapjául is szolgálhatott, a társaság által a vezető tisztségviselő ellen indított perben, ha a törvényességi felügyeleti eljárásra ő adott okot.
A Ctv. alapján, 2006. július 1-jét követően indult törvényességi felügyeleti eljárásokban azonban már a vezető tisztségviselő is sújtható 100 000 Ft-tól 10 millió Ft-ig terjedő pénzbírsággal [Ctv. 81. § (1) bek. b) pont].
A cégbíróság törvényességi felügyeleti jogköre a cég cégjegyzékből való törléséig, tehát a végelszámolás és a felszámolás alatt is fennáll.
Az 1997. évi Gt. vezette be a kisebbségi jogok megvalósulása érdekében azt a lehetőséget, hogy a cégbíróság összehívhatja a társaság legfőbb szervét. A Gt. 49. § (1) és (2) bekezdése rendelkezései alapján, amennyiben a szavazatok öt százalékával rendelkező tagok kérésére az ügyvezetés harminc napon belül nem tesz eleget a legfőbb szerv összehívásának, a cégbíróság rendelheti el változatlanul annak összehívását.
Szintén a cégbíróság rendeli el az utolsó számviteli törvény szerinti beszámoló, vagy az utolsó két év ügyvezetésében előfordult valamely esemény könyvvizsgáló által történő felülvizsgálatát, ha ennek az indítványnak a "társaság nem tett eleget" a szavazatok öt százalékával rendelkező tagok kérelmére [Gt. 49. § (3) bek.].
A cégbíróságot értesítenie kell a könyvvizsgálónak, ha nem hívják össze a társaság legfőbb szervét, kérése ellenére [Gt. 44. § (2) bek.]. A cégbíróság ilyen esetben törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva teszi meg a szükséges intézkedéseket és gondoskodik a cég törvényes működésének a helyreállításáról.
Ha a vezető tisztségviselő, vagy a felügyelőbizottság tagja a megbízatásáról való lemondása előtt nem gondoskodott az új vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag megválasztásáról, a cégbíróság hivatalból vagy a tag(-ok), könyvvizsgáló, felügye-lőbizottsági tag által indított törvényességi felügyeleti eljárásban alkalmazott szankciókkal kényszeríti ki a törvényes működés helyreállítását [Ctv. 81. § (1) bek.].
A tagok részére történő felvilágosításadás megtagadása esetén, az érdekelt a kérelmére a cégbíróság kötelezi a vezető tisztségviselőt a felvilágosításra, illetve a betekintés biztosítására [Gt. 27. § (2) bek.].
A vezető tisztségviselő bejelentési kötelezettsége körébe tartozik a megváltozott székhely, telephely, fióktelep, illetve saját, új lakóhelye bejelentése is, amelyeknek elmaradása - végső soron - a társaság "hivatalbóli törléséhez" is vezethet [Ctv. 89-93. §].

2.11. A Cstv. 40. §-a alapján indított perek

2.11.1. Fogalom-meghatározások, általános alapelvek

A Gt. hatálya alatt álló gazdasági társaságok üzletszerű gazdasági vállalkozások, a tagoktól elkülönült vagyonnal rendelkeznek. A tagok saját vagyona nem tartozik a felszámolás hatálya alá.
A Cstv. alkalmazásában vagyon: mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít [Cstv. 3. § (1) bek. e) pont].
A gazdasági társaság fizetésképtelensége folytán történt megszüntetése esetén az alapításkori induló vagyon nem szolgál változatlan összegben a hitelezők követeléseinek fedezetéül. A felszámolás kezdő időpontjában az általában csak részben, vagy egyáltalán nem áll rendelkezésre.
A hitelezők igényeinek kielégítése alapjaként a gazdasági társaság ténylegesen meglévő vagyonát kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a társaság cégjegyzékébe milyen törzstőkét, milyen hatállyal jegyeztek be (BH 2002/194.).
A kft. törzstőkéjét nem kezelik "letétként", ez a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonaként - ha nem áll rendelkezésre - figyelembe nem vehető, és a tagok a kft. tartozásaiért - a törzstőke erejéig - sem a felszámolási eljárás során, sem annak befejezését követően nem tartoznak felelősséggel (BH 1996/226.).
A bt. beltagjának vagyona a felszámolási eljárás során a hitelezők követeléseinek kielégítésére akkor sem használható fel, ha a társaság vagyona erre nem elegendő; a hitelező követelését csak külön, peres eljárásban érvényesítheti (BH 1996/169.).
Hitelező a felszámolási eljárásban - a felszámolás kezdő időpontjáig - az, akinek az adóssal szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló, vagy az adós által nem vitatott, vagy elismert, lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van. A felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette [Cstv. 3. § (1) bek. c) pont].
A felszámolás kezdő időpontja után, az olyan személy, akinek nincs a felszámoló által nyilvántartásba vett követelése, nem minősül hitelezőnek (EBH 2000/230.).
Az alaptőke leszállításához kapcsolódó - a hitelezőknek nyújtandó - biztosítékadási kötelezettség körében a hitelező fogalmának meghatározását tartalmazza a 2003/886. számú Elvi határozat.
A Cstv. 39. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a hitelezői választmány megalakítása céljából a felszámoló a felszámolást elrendelő végzés közzétételi időpontjától számított kilencven napon belül köteles a nyilvántartásba vett hitelezőket összehívni.

2.11.1.1. A felszámoló, jogai és kötelezettségei

A Cstv. nem határozza meg egyértelműen a felszámoló jogi státuszát.
A felszámoló a Cstv. rendelkezései alapján a bíróság által végzéssel kijelölt, állami feladatot ellátó teljesítési segéd, aki elsősorban a hitelezői érdekek hordozója, teljeskörű anyagi felelősség mellett. Díjérdekeltségéből eredő "önérdeke" nem sértheti a képviselt adós érdekeit.
Jogi státusza kettős, egyrészt a hitelezők érdekét képviseli, másrészt az adós gazdálkodó szervezet törvényes képviselője. Ezt a pozícióját a legutóbb módosított, Cstv . 27/A. § (9) bekezdése egyértelműen kimondja. Ebbe az irányba hatott a Cstv. 40. § (1) bekezdésének azon szabályozása is, amely egyértelművé tette azt, hogy a felszámoló nem a saját nevében, hanem az adós képviseletében támadhatja meg az adós által kötött szerződéseket.
A felszámolót a jogalkotó nem tekinti a Gt.-ben meghatározott vezető tisztségviselőnek, azonban minden olyan jogosítvány birtokában van, amellyel a vezető tisztségviselők rendelkeznek. A Cstv. a felszámolóval kapcsolatban nem mondja ki, hogy a hitelezők érdekeit szem előtt tartva kell eljárnia, azonban ez nyilvánvaló a rá vonatkozó szabályozás alapján.
A joggyakorlat szempontjából a felszámoló törvényes képviselői minőségét erősíti a Cstv. több rendelkezése, a felszámoló azonban egy sajátos megbízottnak is minősül, aki a tevékenységét megbízási díj ellenében látja el.
A felszámoló legfontosabb feladatai, amelyeket személyesen, vagy az általa igénybe vett "apparátussal" köteles elvégezni az alábbiak:
- tájékoztatási kötelezettség [Cstv. 34. § (3) bek., 39. § (1) és (3) bek., 63/B. § (3) bek.];
- egyezség esetén az egyezség körébe vonható vagyon meghatározása, felszámolási zárómérleg, bevétel-költségkimutatás készítése [Cstv . 42. §, 44. § (2) bek.];
- nyitó felszámolási mérleg, ütemterv készítése [Cstv. 46. § (2) bek.];
- közbenső mérleg, bevételek és költségek alakulásáról kimutatás készítés [Cstv. 50. § (1) bek.];
- a hitelezői igénybejelentések nyilvántartásba vétele, felülvizsgálata, besorolása, a vitatott igények megküldése a bíróságnak [Cstv. 46. § (5) és (6) bek.];
- döntés a szerződések fenntartása vagy felmondása kérdésében [47. § (1) bek.];
- munkáltatói jogok gyakorlása [Cstv. 47. § (5) bek.];
- döntés a megtámadási vagy visszakövetelési perek megindításáról [Cstv. 40. §];
- pályázat kiírása, árverés tartása [49. § (1) bek.];
- zárómérleg, zárójelentés, záróadóbevallás, vagyonfelosztási javaslat elkészítése [52. § (1) bek.].
A felszámoló az adós vagyona felől széles mérlegelési jogosultsággal dönthet. Ennek során elsődlegesen nem a tulajdonosok, hanem a hitelezők érdekeit kell védenie. Az adós gazdasági, pénzügyi helyzetének mérlegelése alapján, önállóan jogosult eldönteni, hogy a hitelezői érdekek védelmében a tevékenységet milyen körben, illetve milyen mértékben folytatja [BH 2002/27.).

2.11.1.2. A peres és nemperes eljárásokról általában

A felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárások a korábban eljáró bíróság előtt folytatódnak [Cstv. 38. § (2) bek.].
A felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni azzal, hogy a hitelező - a gazdálkodó szervezet által indított perben - a gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontjában fennálló követelését beszámítási kifogásként érvényesítheti, feltéve, hogy a követelés jogosultja a felszámolás kezdő időpontjában is a hitelező volt [Cstv. 38. § (3) bek.].

2.11.1.3. A felszámoló és a hitelező általános perindítási jogosultsága

A hitelezők perindítási jogosultságát a 2000/231. számú Elvi határozat általános érvényűen fogalmazza meg. Amennyiben a felszámoló által az adós vagyonának értékesítése során kötött szerződést sérelmezi, keresetét a Ptk. vonatkozó előírására hivatkozással kell előterjesztenie.
A felszámoló által az adós vagyonának értékesítése során kötött szerződést sérelmező hitelezőnek pert kell indítania az adós gazdálkodó szervezettel és a vevővel szemben. A szerződés kifogásolási eljárás keretében nem támadható meg (EBH 2000/231.).
A Legfelsőbb Bíróság a Gf.VII.31.071/1999/10. számú határozatában kimondta, hogy a cégbejegyzést megelőzően indult perben bármely semmisségi vagy megtámadási ok érvénytelenséget eredményezhet, és akár hatálytalanságra is alapítható kereset. Az apportálás nem jelent fedezetelvonást, hanem csupán az apportáló egyes vagyoni elemeiben következik be változás.
Azokat a szerződéseket, amellyel a harmadik személyek igényének kielégítése alapját részben vagy egészben elvonták (fedezetelvonó szerződések), a hitelezők a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése alapján támadhatják meg.
A BH 2000/365. számú eseti döntés a fedezetelvonó szerződések eltérő megítéléséről szól a Ptk., illetőleg a Cstv. rendelkezései alapján.
A fedezetelvonó szerződések megtámadása kapcsán felmerül a kérdés, hogy a Ctv. 69. §-ában szabályozott, a Gt. 12. § (4) bekezdésében felsorolt okok alapján semmis létesítő okiratra hivatkozással, cégalapítás érvénytelenségének a megállapítására irányuló, megalapozott keresetek folytán hozott döntés meghozatalakor alkalmazható-e a Ptk. 203. §-a.
E körben irányadó az 1/2002. Polgári jogegységi határozat, amely rögzíti, hogy az érvénytelenség és a hatálytalanság egymáshoz közelálló, de nem azonos tartalmú fogalmak, jogi hatásuk is különböző. A fedezetelvonó szerződések kapcsán a jogkövetkezmény az - eltérően a Cstv. 40. §-ában előírt, fedezetelvonó szerződések viszonylagos hatálytalanságának a jogkövetkezményeitől -, hogy a Ptk. rendelkezésein alapuló szerződés viszonylagos hatálytalansága következtében a jogszerző fél csak arra kötelezhető, hogy tűrje a behajthatatlanná vált követelésnek vagy követelésrésznek a szerződéssel átruházott vagyontárgyból történő kielégítését. Az adós gazdálkodó szervezettel szembeni totális végrehajtást is jelentő felszámolási eljárásra tekintettel ilyen jogkövetkezmény nem alkalmazható.
Ennek a résznek a kereteit meghaladja, hogy a Ptk. alapján - a hitelezők és az "fa" cégek által - előterjeszthető keresetekben megjelölhető jogcímek, jogkövetkezmények részletesen ismertetésre kerüljenek.
A gyakorlatban leggyakrabban felmerülő jogcímek - az iránymutató döntések alapján - érdemben azonosak a Cstv. 40. §-ában rögzített megtámadási okokkal.

2.11.2. A keresetben érvényesíthető igény; előterjesztésének határideje

A Cstv. 40. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a felperes (hitelező, felszámoló az adós nevében) keresettel megtámadhatja az adósnak
- a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző
a) öt éven belül és azt követően megkötött, az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződését vagy más jognyilatkozatát;
b) két éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés;
c) kilencven napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése.
A felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző hatvan napon belül és azt követően nyújtott szolgáltatást a felszámoló (az adós nevében) visszakövetelheti, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak.
A kereseti kérelemben a felperes - érdemben - a felszámolási vagyon részére való visszaszolgáltatásra való kötelezést kér az adóssal szerződő féltől, amennyiben a vagyon hasznosításra alkalmatlan, az ellenérték megfizetését kérheti.
Az igények a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított egy éves objektív határidőn belül érvényesíthetők keresettel a bíróság előtt.
Ez a határidő nem jogvesztő jellegű, tehát az alperes(ek) elévülési kifogása hiányában nem vizsgálható.
A szubjektív perindítási határidő, a tudomásszerzéstől számított kilencven nap.
A fenti szabályozás arra vezethető vissza, hogy felszámolási ügyekben a megtámadható jogügyletek/szerződések létéről a perindításra jogosultak "nem tudhatnak", az adós volt tisztségviselői részéről történő jóhiszemű tájékoztatás a gyakorlatban, általában "elmarad".
A Cstv. 40. § (1) bekezdésében meghatározott kilencven napos határidő anyagi jogi, elévülési jellegű - nem jogvesztő - határidő, amelynek számítására az anyagi jogi rendelkezések az irányadóak. Ezért a keresetlevélnek a lejárat napjáig a bíróságra meg kell érkeznie, azonban az eset körülményeitől függően eltérő, korlátozó szabály hiányában az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó Ptk. 326-327. §-ai szerinti rendelkezéseket kell alkalmazni. Eljárási szabályt sért ezért a bíróság, ha a keresetindítási határidő elmulasztásával kapcsolatos hivatkozással összefüggésben nem vizsgálja, hogy az előadottak a határidő meghosszabbodását eredményező, menthető okoknak tekinthetők-e (ÍH 2006/40.).

2.11.3. A peres felekre vonatkozó szabályok

A hitelező(-k) (ld. 2.11.2. alatti fogalom-meghatározást) felperesi pozíciója egyértelmű a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdése rendelkezései alapján; e körben a 2004. évi XXVII. tv. 53. §-a csak a felszámoló(-k) perindítási jogosultságában hozott változást az alábbiak szerint.
A Cstv. 40. §-ának (1) bekezdése a 2004. május 1-je előtt indult ügyekben nem a szerződést kötő adós számára, hanem a felszámoló részére teremtett jogalapot az adós által kötött szerződések megtámadására. (EBH 2000/233.).
A felszámoló a saját nevében volt jogosult megtámadni az adós által a felszámolás kezdő időpontja előtt megelőző egy éven belül megkötött szerződést vagy jognyilatkozatot (LB Gf.VIII.31.090/1999/4.).
A jelenleg hatályos szabályozás alapján a felszámoló nem a saját nevében, hanem az adóst képviselve indíthatja a pert; felperesi pozícióban az "fa" cég szerepel.
Ezzel a jogi szabályozással megszűnt az adós cég volt alperesi pozíciójából eredő, formális ügygondnok által történt képviselete.
A jogi képviselő részére meghatalmazást a felszámoló cégjegyzékbe bejegyzett felszámoló biztosa ad.
Amennyiben a felszámolást foganatosító bíróság új felszámolót rendel ki az adós cég felszámolási eljárásának folytatására, a korábban adott meghatalmazás nem válik érvénytelenné. Ha azonban az új felszámolóbiztos jogi képviselő részére újabb meghatalmazást ad, visszavonva a korábbi meghatalmazást, a perben a képviseletet az új jogi képviselő látja el.
A gyakorlatban a bíróság - ha tudomására jut az új felszámoló személye - általában felhívja a jogi képviselőt annak igazolására, hogy meghatalmazása továbbra is érvényes-e, azaz az új felszámolóbiztos által adott meghatalmazás csatolására hívja fel a jogi képviselőt.
Álláspontom szerint, mivel a korábban adott meghatalmazást érvényesen adta a cégjegyzékből törölt felszámoló, az új felszámoló kötelezettsége a perben történő képviselet kapcsán az esetleges intézkedések megtétele, új képviselő megbízása, ennek a perben történő bejelentése, igazolása.

2.11.3.1. Alperes

A perbe alperesként az adós gazdálkodó szervezettel szerződést kötő, jogviszonyt létesítő - a kereset elbírálásához szükséges körben "érintett" - személyek (természetes; jogi, illetve nem jogi személyiségű társaságok) kerülnek.

2.11.4. Hatásköri, illetékességi szabályok

A BH 1995/539. számú határozatában kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy az adós szerződésének és más jognyilatkozatának a felszámoló, illetve a hitelező által történt megtámadása esetén az ügy az adós székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozik [Cstv. 40. § (1) bek., 6. § (1) bek.].
A jogalkalmazók álláspontja szerint a Cstv. 6. §-ának (1) bekezdése alkalmazása körében a felszámolást foganatosító bíróság "értelmezését" ezekben a perekben értelemszerűen tágabban kell alkalmazni; ma már egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a felszámolást lefolytató megyei (fővárosi) bíróság, mint peres bíróság előtt kell a Cstv. 40. § (1) bekezdése alapján előterjesztett igényeket érvényesíteni, amely a Cstv. 6. § (1) bekezdéséből következően az adós cégjegyzékbe bejegyzett székhelye szerinti illetékességű bíróság.
A felszámolást foganatosító bíróság eljárását ezekben a perekben - a szűkebb értelmezés szerint - az támasztotta alá, hogy az általuk történő ügyek tárgyalása a perek gyorsabb elbírálását tenné lehetővé; hasonlóan a Gt. alapján történő kizárási, illetve a Ctv.-ben szabályozott bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perekhez, ahol szintén megyei (fővárosi) bíróságok hatásköre következik a jogszabályi előírásokból, az illetékesség pedig a cégjegyzékbe bejegyzett társaságok székhelyén alapul, és több megyében olyan bírók tárgyalják ezeket a pereket, akik cégbíróként a cégeljárás és a Gt. rendelkezéseit is átfogóbban ismerik.
Megjegyzendő e körben, hogy ha a felszámoló vagy a hitelező a Ptk.-ban szabályozott jogcímre alapítottan támadja meg a sérelmezett szerződést, akkor az általános hatáskörrel rendelkező, illetékes bíróság előtt kell előterjesztenie a keresetet a Pp. szabályai alapján.

2.11.5. A keresetlevél tartalma; benyújtandó mellékletei

A keresetben meg kell jelölni az adós felszámolásának kezdő időpontját, pontosan kell hivatkozni a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésében meghatározott megtámadási okra, annak tárgyára.
A kereset benyújtásával egyidejűleg igazolni kell, hogy határidőben történt a kereset előterjesztése; ha a felperes benyújtja az adós cégkivonatát, abból megállapítható a felszámoló és a felszá-molóbiztos személye is, a felszámolás kezdő időpontja.
Amennyiben rendelkezésre áll, be kell csatolni a keresetben hivatkozott szerződést és minden olyan okiratot amely alkalmas a keresetben előadottak bizonyítására.

2.11.6. Az eljárási illeték összege

Az ilyen perekben, a pertárgy értékének megállapításakor a szerződéses értéket kell alapul venni.
Az Itv. 62. § (1) bekezdés i) pontja alapján a felszámoló által indított bírósági eljárásokban a feleket illetékfeljegyzési jog illeti meg.

2.11.7. A kereset vizsgálata

A Legfelsőbb Bíróság a Gf.VIII.30.528/2001/2. számú határozatában - a jelenleg hatályos szabályozásra is figyelemmel irányadóan - kimondta, hogy a felszámolót az adós által kötött szerződések megtámadásával kapcsolatban speciális megtámadási jog illeti meg. Ettől függetlenül a gazdálkodó szervezet nincs elzárva attól, hogy az őt megillető egyéb megtámadási jogával éljen. Így a bíróságnak meg kell nyilatkoztatnia a felperest, amennyiben kiesett a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésében előírt határidőből, hogy kíván-e ezen jogával élni az adós nevében.
A Gf.VIII.32.637/2000/2. számú végzésében rámutatott a Legfelsőbb Bíróság, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak tisztáznia kell egyebek mellett, hogy a felperes perbe vonta-e azokat a személyeket, akik a keresettel megtámadott szerződés megkötésében részt vettek. Ha a felperes felhívás ellenére nem vonja perbe azokat a személyeket, akiknek kötelezően perben kell állniuk, az eljárás megszüntetésére kerül sor a Pp. 157. § (a) pontja alapján.
Az adott ügyben a per tárgya szerződés megtámadása volt, többféle jogcímen. A felperes egyrészt a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdése alapján támadta a perbeli szerződést, másrészt az általa képviselt adós nevében, a Ptk. alapján is.
Jogerős határozatában megállapította a Legfelsőbb Bíróság - az ügy elbírálásakor hatályban volt Cstv. 40. § (1) bekezdése rendelkezései szerinti szabályozásra figyelemmel, amely alapján a felszámoló saját nevében volt jogosult a perindításra -, hogy e jogcímek a felek személye miatt külön perben érvényesíthetők (LB Gf.VIII.31.825/2000/4.).
A Gf.II.31.641/1999/4. számú határozatában rögzítette a Legfelsőbb Bíróság: helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kereset elkésetten került benyújtásra. A keresetlevéllel egyidejűleg előterjesztett igazolási kérelem nem valószínűsítette azokat a körülményeket, amelyek a keresetindítási határidejének - önhibán kívüli - elmulasztását alátámasztaná, de még csak nem is hivatkoztak olyan körülményekre, amelyek relevánsak lehetnének az igazolási kérelem kedvező elbírálása szempontjából.
Megállapította a Legfelsőbb Bíróság a Gf.VIII.31.293/2001/5. számú végzésében, hogy a hitelező által szerződés megtámadása iránt indított perben is a Pp. szabályai alkalmazandók, ebből eredően helye van a kereset megváltoztatásának, ezzel nem esik ki a megtámadási határidőből. A felperes keresetét a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésében előírt határidőn belül nyújtotta be, azonban az eredetitől eltérő jogcímen kiterjesztette azt. A per elsődleges keresete a hivatkozott szerződés feltűnően aránytalan értékkülönbözettel történő megtámadása volt, másodlagos keresetét fedezetelvonó szerződésre hivatkozással terjesztette elő. A Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint a felszámolási eljárásban megfelelően alkalmazandó Pp. 146. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperes a keresetét az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig bármikor megváltoztathatja, feltéve, hogy a megváltoztatott keresettel érvényesített jog ugyanabból a jogviszonyból ered, mint az eredeti kereset vagy azzal összefügg. Az adott esetben a megtámadás tárgya azonos, a megváltoztatott keresettel érvényesített jog ugyanabból a jogviszonyból ered, a keresetváltoztatás eljárásjogi akadálya tehát nem áll fenn.

2.11.7.1. A megtámadási okok vizsgálata

A 2.11.2 a) pontban megjelölt, úgynevezett csalárd ügyleteknél feltételezi a jogalkotó az adós és a vele szerződő fél (alperes) rosszhiszeműségét. Ezért ebben az esetben bizonyítani kell egyfelől azt, hogy az alperes tudott, vagy tudnia kellett az adósnak, a hitelező kijátszására irányuló szándékáról, másfelől azt, hogy a sérelmezett jogügylet csökkentette az adós vagyonát.
A 2.11.2. b) pont szerinti ingyenes, illetve értékaránytalan szerződések körében a kötelem jogosultja az alperes.
E fenti megtámadási okoknál a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet vélelmezni kell, ha az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezettel, továbbá ha a gazdálkodó szervezet a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt szerződést.
Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget és az ingyenességet az egymással közvetlen vagy közvetett összefonódásban nem álló, de azonos személy vagy gazdálkodó szervezet befolyása alatt működő gazdálkodó szervezetek egymás közti szerződés kötése esetén is.
A 2.11.2. c) pont az egyik hitelezőt előnyben részesítő szerződéseket rögzíti, amelyek enyhébb megítélés alá esnek, ezt jelzi a kilencven napos határidő is.
A 2.11.2. d) elkülönítve tartalmazza a szolgáltatások visszakövetelésének lehetőségét. Ebben az esetben tehát nem a szerződés megtámadása a kereset tárgya. A visszakövetelési jog gyakorlásának két konjuktív feltétele van: a szolgáltatás egy hitelező előnyben részesítését valósította meg és nem tartozik az adós rendes gazdálkodása körébe.

2.11.8. A perben hozott határozat

2.11.8.1. A per megszüntetése

A per megszüntetésére a 2004. május 1-jéig hatályos Cstv. 40. § (1) bekezdése alapján indult perekben gyakran sor került, figyelemmel a felszámoló saját nevében történő perindítási jogosultságának szabályozására.
A Legfelsőbb Bíróság a Gf.VIII.30.827/1999/2. számú végzésében helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését, amellyel a pert megszüntette. Az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felszámolási eljárás alatt álló felperes a saját nevében, a felszámoló által képviselten indította meg a pert az alperesek ellen. Kereseti kérelmét a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésére alapította. A bíróság felhívására úgy nyilatkozott a felperes, hogy a pert nem saját személyében mint felszámoló indította, hanem az adós képviseletében. Ezért a keresetlevelet már a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján el kellett volna utasítani. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság a Pp. 130. §-ának (1) bekezdés h) pontja alapján is indokoltnak látta az elutasítást, mert a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésében meghatározott keresetindításra megállapított határidőt a felperes elmulasztotta. Igazolási kérelmet is benyújtott, a bíróság azonban megállapította, hogy az is elkésett, ezért a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján szüntette meg a pert.

2.11.8.2. A kereset elutasítása

Ha a felperes keresete megalapozatlan, azt az elsőfokú bíróság, ítélettel elutasítja.
A hitelező esetében a perköltség megfizetése kapcsán az általános Pp. szabályok az irányadók.
Az "fa" cég által indított perben, megalapozatlan kereset esetén a társaság perköltségben marasztalható, ennek viselésére az adós gazdálkodó szervezet köteles.
A BH 2000/508. II. döntés a fedezetelvonó szerződésekkel kapcsolatos jogvita esetén a perköltség kiszabásánál irányadó szempontokat ismerteti.

2.11.8.3. Megalapozott kereset

A hitelező kijátszására szolgáló, az adós vagyonát csökkentő jogügyletre történő hivatkozás megalapozottsága esetén az adós és a jogszerző személy közötti szerződésnek a hitelezőkkel szembeni viszonylagos hatálytalansága esetén a szerző fél arra kötelezhető, hogy az elvont fedezetet szolgáltassa vissza a felszámolási vagyonba. (LB Gf.VI.30.189/1999/4.).
Hasonlóan foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a BH 2004/142. számú döntésében, továbbá a Gf.VI.33.018/1998/6. számú határozatában, amikor kimondta, hogy megalapozott keresettel megtámadott szerződés - mint a hitelezőket károsító fedezetelvonó szerződés - érvényes szerződés, amely azonban viszonylagosan, az adós gazdálkodó szervezet hitelezőivel szemben hatálytalan. Erre tekintettel az elvont fedezetnek a felszámolási vagyon részére való visszaszolgáltatására kötelezte az alperest.
A Gf.IV.33.689/1998/4. számú határozatban a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a szerződéskötés körülményei, a szerződő felek mint gazdálkodó szervezetek tagjai közti személyes kapcsolat sem alap arra, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságára alapított kereset elbírálása során a bíróság a teljes értékkülönbözetet küszöbölje ki. Az értékegyensúly helyreállításával a szerződés érvényessé válik.
A jogalkotó a jelenleg hatályos rendelkezések körében sem mondta ki, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdésén alapuló, sikeres megtámadás jogkövetkezménye a szerződés érvénytelensége vagy hatálytalansága.
A fenti döntéseken túl jól példázza a máig sem egységes bírói gyakorlatot az alábbi döntés is, amely a 2004. június 1-jét megelőző szabályozáson alapul.
A Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésében nevesített megtámadási okok a fedezetelvonás külön törvényben speciálisan szabályozott olyan eseteit írják körül, amelyek alapján a szerződés eredményes megtámadása folytán az érvénytelenség, és nem a relatív hatálytalanság jogkövetkezményeit kell alkalmazni. Az érvénytelenség jogkövetkezményei közül az eredeti állapot helyreállítása az elvont vagyonnak az adós felszámolási vagyonába való visszaadási kötelezettségét eredményezi, feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött jogügylet esetén pedig az aránytalan előny kiküszöbölésével az adóssal szerződő másik fél a különbözetnek a felszámolási vagyonba való megfizetésére kötelezhető (ÍH 2004/156.).
A döntés tartalmazza azt a megjegyzést is, hogy a jogesetben kifejtettekkel ellentétes álláspontot foglalt el például a Fővárosi Ítélőtábla és a Legfelsőbb Bíróság is.

2.11.9. A peres bíróság és a cégbíróság kapcsolata

A 2.12.6. alatt írtak értelemszerűen alkalmazandók.
A hitelezők - amennyiben gazdasági társaságok - cégkivonatának beszerzése a perbeli jogképességük igazolása miatt ajánlatos a peres bíróság számára; továbbá annak ellenőrzésére, hogy a jogi képviselő részére adott meghatalmazás az arra jogosult képviselőtől származik-e.

2.12. A felszámoló ellen, kártérítés iránt indított perek

2.12.1. A felszámoló eljárására vonatkozó lényeges jogszabályi előírások

A gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnésekor - a cégbíróság által történő hivatalbóli törlést kivéve felszámolási eljárásnak, illetve végelszámolásnak van helye [Ctv. 92. § (2) bek. Gt. 68. § (4) bek.]
A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a Cstv.-ben meghatározott módon kielégítést nyerjenek [Cstv. 1. § (3) bek.].
A Cstv. 6. §-ának (1) bekezdésében meghatározott felszámolási eljárást foganatosító bíróság a gazdasági társaság felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg, egyben kijelöli a felszámolót a felszámolók névjegyzékéből; majd a nem természetes személy felszámoló felszámolóbiztost nevez ki az eljárás lefolytatására.
A végzés - jogerőre emelkedése után - a Cégközlönyben közzétételre kerül; ennek napja egyben a felszámolás kezdő időpontja is [Cstv. 27. § (1) bek., 27/A. § (1)-(3) bek., 28. § (1) bek.].
A Cstv. 34. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A felszámolási eljárás részletes szabályait, így a felszámoló feladatait is a Cstv. tartalmazza (ld. 2.11.1.1.).
A felszámoló (felszámolóbiztos) nem minősül a Gt. hatálya alá tartozó vezető tisztségviselőnek, ezért rá a Gt.-ben a vezető tisztségviselőkre nézve megfogalmazott kizárási okok nem vonatkoznak. Nincs jogi akadálya annak, hogy egymással gazdasági vagy tulajdonosi kapcsolatban álló gazdálkodó szervezetek felszámolása során ugyanaz a felszámoló (felszámolóbiztos) járjon el (ÍH 2005/45.).
A felszámoló az eljárás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. (Cstv. 54. §).
A felszámoló felelőssége az adós gazdasági társaságnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő - illetve a felszámolás alatt szerzett - vagyonára terjed ki [Cstv. 4. § (1) bek. 54. §].
A felszámoló önállóan jogosult azt eldönteni, hogy az adós érdekében áll-e valamely per megindítása. Perindításra az adós felszámolója nem kötelezhető (EBH 2002/672.).
A Cstv. 54. §-ának rendelkezései szerint azonban a felszámoló elvárható gondosságának körébe tartozik, hogy amennyiben a fizetésképtelenség bírósági megállapítása előtti időszakban jogszabályellenes vagyonkimentés történik, és a felszámoló úgy látja, hogy az ilyen vagyonkimentéssel szembeni fellépéssel a felszámolási vagyon növelhető, köteles az eljárásokat megindítani, tájékoztatva erről a hitelezői választmányt is.
A felszámoló feladata nem csak az adós vagyonának értékesítése, hanem kötelessége a felszámolási eljárás alatt gondoskodni annak megóvásáról, megőrzéséről is. A romlandó vagyontárgyak tekintetében azonban fenti kötelességeit akkor teljesíti a felszámoló, ha a vagyon megsemmisülésének elkerülése érdekében azt a lehető legjobb feltételek mellett haladéktalanul értékesíti (ÍH 2006/41.).

2.12.1.1. A kifogás és a kártérítési igény

A felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen, a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet [Cstv. 51. § (1) bek.].
A felszámoló a kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel [Cstv. 54. §].
A felszámolási eljárás alatt a kifogást az adós, a hitelező és az a kívülálló személy is benyújthatja, akinek jogos érdekét érinti a felszámoló sérelmezett intézkedése. A kifogást a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz kell benyújtani. Ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti [Cstv. 6. § (4) bek., 51. § (1) és (3) bek.].
Ha a felszámoló intézkedése vagy mulasztása kárt okoz, akkor merül fel a polgári jogi kártérítési felelőssége. Károsult pedig bárki lehet, nem csak a felszámolási eljárásban félnek minősülő személyek.

2.12.1.2. Elhatárolási szempontok

Számtalan nemperes és peres eljárásban hozott döntés született az előterjesztett igények alapján a kifogás és kártérítési igény elhatárolásáról, annak szempontjairól.
A BH 2002/199. számú döntésben kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felszámolási eljárás során a hitelező csak konkrét felszámolói intézkedéssel kapcsolatban fordulhat bírósághoz kifogással.
A felszámoló az adós vagyona felől széles mérlegelési jogosultsággal dönthet. Ennek során elsődlegesen nem a tulajdonosok hanem a hitelezők érdekét kell védenie. Az adós gazdasági pénzügyi helyzetének mérlegelése alapján önállóan jogosult eldönteni, hogy a hitelezői érdekek védelmében a tevékenységet milyen körben, illetve milyen mértékben folytatja (EBH 2002/672.).
A felszámolási eljárásban előterjesztett kifogás elbírálása során a bíróságnak először azt kell vizsgálnia, hogy az az arra jogosult hitelezőtől származik-e; benyújtása határidőben, a jogszabályi feltételekkel összhangban történt-e; csak ezt követően kerülhet sor a kifogás érdemi elbírálására [ÍH 2005/46.].
Annak elbírálása, hogy a felszámoló a hozzá benyújtott hitelezői igényt nyilvántartásba veszi-e, vagy elutasítja, a felszámoló kizárólagos döntési jogkörébe tartozik a Cstv. 46. §-ának (6) bekezdése alapján. A felszámoló a hozzá bejelentett hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatos intézkedés meghozatalakor, éppúgy mint egyéb intézkedései megtételekor az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségei megszegésével okozott kárért a Cstv. 54. §-a alapján felel (BH 2001/292.).
A többi hitelező és az adós, hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatosan csak akkor terjeszthet elő kifogást, ha megállapítható, hogy a hitelezői igény nyilvántartásba vétele jogszabályt sért. A kifogás intézménye azonban nem ad módot a felszámoló érdemi - a hitelezői igény megalapozottságát, összegszerűségét illető - döntéseinek vizsgálatára és felülbírálására. Ez utóbbi szempontok alapján a felszámoló eljárását - adott feltételek esetén - a felszámolótól elvárható gondosság hiányára hivatkozó kártérítés iránti perben lehet értékelni és szankcionálni (ÍH 2005/132.).
A közbenső mérleggel szemben nincs helye kifogásnak, ezért annak tárgyában külön határozat nem hozható. A bíróság a hitelezőnek a közbenső mérleggel kapcsolatos észrevételét a közbenső mérleg jóváhagyása körében bírálja el (EBH 2004/1133.).
A felszámolás kezdő időpontja után csak a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést lehet a felszámolási eljárás keretében az adóssal szemben érvényesíteni. A nem pénzkövetelés jellegű követelések - így a tulajdoni igények - elbírálására ezért a felszámolást elrendelő bíróság hatásköre nem terjed ki. Az ilyen jellegű igényeket sem kifogásként, sem pedig vitatott hitelezői követelésként nem lehet érvényesíteni (ÍH 2006/85.).
Összegezve az állapítható meg, hogy a felszámoló egyoldalú jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása elleni speciális jogvédelmi eszköz a kifogás, amelynek elbírálására a felszámolási eljárást foganatosító bíróságnak van hatásköre; a felszámoló intézkedésével vagy mulasztásával okozott kár megtérítése iránti igény a polgári jogi felelősség vizsgálatának kérdéskörébe tartozik.

2.12.2. A keresetben érvényesíthető igény

A felperes az őt ért, összegszerűen megjelölt kár, és annak törvényes kamata megfizetésére kéri kötelezni a felszámolót a Cstv. 54. §-a szerint, a Cstv.-ben előírt valamely konkrét kötelezettség megszegésére történő hivatkozással.
A Ptk. 339. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a jogellenes magatartás és a kár közötti okozati összefüggést, a felróhatóságot (vétkességet) bizonyítani kell, az alapul szolgáló bizonyítékok csatolásával.

2.12.2.1. Példák a megalapozott kereseti igényre

A Cstv. rendelkezései szerinti kötelezettségek közül az alábbiak szerinti felperesi hivatkozás alapos lehet.
A Cstv. 39. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a felszámoló köteles a közzététel időpontjától számított negyvenöt nap elteltével az ismert hitelezőket összehívni úgy, hogy a választmány megalakítására a közzététel időpontját követő kilencven napon belül sor kerülhessen. Ha a hitelező arra hivatkozik, hogy nem kapott értesítést a hitelezők összehívásáról a hitelezői választmány megalakítása céljából, és nem került sor a Cstv. 63/A. §-a szerinti egyszerűsített felszámolás bejelentésére, a hitelező kártérítés iránti igényét kártérítési perben érvényesítheti (LB Fpk.VIII.33.217/1999/2.).
A munkaviszony megszüntetése tárgyában a felszámoló és a hitelező által megkötött megállapodás felbontására - erre vonatkozó szerződéses kikötés hiányában - nem ad alapot az a tény, hogy a felszámoló a vállalt fizetési kötelezettségét késedelmesen teljesíti. A felszámolói késedelem, a vele szemben támasztott kárigény önálló perben történő érvényesítését eredményezheti (LB Fpk.VIII.32.714/1998/2.).
Ha a bíróság a felszámolási eljárást a felszámoló előkészítése alapján, egyszerűsített módon fejezi be, a végzést a hitelező fellebbezésében eredményesen nem támadhatja, arra történő hivatkozással, hogy a felszámoló az adós megjelölt követeléseit rossz, jogszerűtlen döntései miatt nem hajtotta be, vagy helytelenül írta le. Ez az állítás a felszámoló ellen, a Cstv. 54. §-án alapuló kártérítési igényt alapozhat meg (LB Fpk.VI.33.002/1998/2.).
A felszámoló kötelessége az adós iratanyagának megőrzéséről gondoskodni. Feladatának végrehajtásáért a Cstv. 54. §-ában foglaltak szerint felel (LB Fpk.VIII.30.589/2000/2.).
A felszámoló mérlegelési körébe tartozik, hogy az adós vagyonát szakértővel értékelteti-e, hogy a szakértői véleményt elfogadja-e, illetőleg az adós vagyonvesztését miként értékeli. E döntésekkel összefüggésben nincs helye kifogásnak, a felszámoló kártérítési felelőssége külön peres eljárásra tartozó jogkérdés (LB Fpk.VI.30.667/2000/2.).
A felszámoló által a hitelezői választmány részére adandó tájékoztatások körét a jogszabály behatárolja, a tájékoztatás megadása és az észrevételezés időpontjaitól a felszámoló indokolt esetben eltérhet. Amennyiben a hitelezők álláspontja szerint a szerződés megkötésével a felszámoló kárt okozott, pert indíthatnak ellene (LB Fpk.VIII.30.736/2000/2.).
A fenti döntések a kereseti igények megalapozottságának előterjesztése vizsgálatánál nem teljes körűek, a felsorolás csak példálózó, azonban a kifogástól való elhatárolást is jól szolgálják.

2.12.3. A peres felekre vonatkozó szabályok

Bárki, aki károsult a felszámoló eljárása miatt, tehát nem csak a felszámolási eljárásban félnek minősülő személy, jogosult a kártérítési igény előterjesztésére.
A gazdasági társaság felszámolását elrendelő végzésben kijelölt felszámoló(-biztos) az alperes a Cstv. 54. §-a alapján, kártérítés iránt indított perekben. Az alperesekre vonatkozó további szabályokat lásd a 2.12.6.1. pontban írtaknál.

2.12.3.1. Az alperesi ellenkérelem vizsgálata

Általánosságban az alperes hivatkozhat a jogellenességet kizáró okra; arra, hogy károkozása nem volt felróható; a hátrányos eredmény - tényleges, és összegszerűen meghatározott kár - hiányára; arra, hogy a keresetben megjelölt eljárása során az adott helyzetben elvárható gondossággal járt el; a kereseti igényt nem vele szemben, hanem a felszámolás alatt álló gazdasági társasággal szemben kell érvényesíteni, a Ptk. általános szabályai szerint.

2.12.4. A kereset - a kártérítési igény jogalapjának és összegszerűségének - vizsgálata

A Ptk. és a Pp. általános szabályai alapján a bizonyítási teher a perben a jog érvényesítőjén van. A Cstv. alapján történő kártérítés iránti igények érvényesítése során a bizonyítási teher megoszlik, a felszámoló eljárása miatt károsult és a károkozó (felszámoló) között.
Az alperes magatartása akkor jogellenes, ha a Cstv.-ben előírt felszámolói kötelezettség megsértését eredményezi.
A bíróságnak e körben vizsgálnia kell, hogy az alperes az adott helyzetben elvárható gondossággal járt-e el, figyelemmel a Cstv.-ben előírt, a megszűnt gazdasági társaság vagyonával kapcsolatos eljárásra vonatkozó rendelkezésekre.

2.12.4.1. Eseti döntések

Nem csupán a költséges és felesleges kiadásokkal járó intézkedések, mulasztások alapíthatják meg a felszámoló polgári jogi felelősségét. Ha a hitelező azt állítja, hogy a felszámoló nem a leggondosabban járt el, és ezzel kárt okozott, amikor a munkabér követelést késedelmesen fizette meg, ez megalapozza a felszámoló polgári jogi felelősségét (BH 1997/410.).
Az adós más cégben fennálló üzletrésze anélkül szállt egy másik kft.-re átruházás folytán, hogy az adós vagyonában annak ellenértékeképpen bármilyen vételárrész befolyt volna. Ez a felszámoló tevékenysége során felmerült kárként jelentkezett a társaságnál (LB Gf.II.32.347/1998/6.).
A BH 2000/417. számú döntésében a Legfelsőbb Bíróság az önálló cselekvősége esetén a felszámolót terhelő polgári jogi felelősség elbírálásánál a károsultak közrehatásának vizsgálata szempontjait rögzítette.
A 2001/451. számú Elvi határozat, a BH 2004/22. számú és a BH 2004/119. számú döntések a felszámoló ellen indított kártérítési perben vizsgálandó körülményeket vetik fel, az adott ügyek kapcsán.
A Legfelsőbb Bíróság a Gf.II.32.347/1998/6. számú határozatában a felszámoló eljárása kapcsán irányadóan mondta ki azt, hogy feladataikat eljárásuk során úgy kell meghatározniuk, hogy a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésének követelményéből kiindulva, gondoskodniuk kell a követelések behajtásáról, az igények érvényesítéséről és a vagyonnak a forgalomban elérhető legmagasabb áron való értékesítéséről, valamint az adós vagyonának a megóvásáról, megőrzéséről is. Nem tekinthető jogellenesnek az, ha az eljárás folyamatban léte alatt igényérvényesítési és értékesítési feladataik elvégzése során, ésszerű kockázatvállalás mellett gazdasági műveleteket végeznek.

2.12.5. A perben hozott érdemi határozat

2.12.5.1. A kereset elutasítása

A megalapozatlan keresetet a bíróság elutasítja, és kötelezi a felperest az alperes perköltségének megfizetésére.
A felszámoló csak akkor felel a felmerült kárért, ha a felszámolás során nem az adott helyzetben általában elvárható gondosságot tanúsította.
Az adott ügyben megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy nem kötelessége az adós által nem szolgáltatott iratok pótlása, ezek hiányában az egyszerűsített eljárás lefolytatását kell kérni. Ha valaki fennálló munkaviszonyt állít, az erre vonatkozó bizonyítékot magának kell szolgáltatnia a perben (LB Gfv.VIII.30.699/1998/3.).
A felszámoló kártérítési felelőssége nem volt megállapítható az adott ügyben, a kár és a jogellenes magatartás hiányában. A felperes kártérítési követelését arra alapította, hogy a felszámoló nem a tőle elvárható gondossággal járt el akkor, amikor nem indított pert a Magyar Állam ellen. A felperes állítása szerint a perben érvényesített kárt okozta a kft.-nek az állam azzal, hogy indokolatlanul bűnügyi zárlat alá kerültek az adós kft. ingatlanai. Határozatában rámutatott a Legfelsőbb Bíróság, hogy helyesen állapította meg azt az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem igazolta, bizonyítási kötelezettsége és felhívás ellenére, hogy őt, mint a kft. egyik tulajdonosát a Magyar Állam elleni per kezdeményezésének elmaradása miatt kár érte. Nem nyert igazolást a perben az sem, hogy az alperes, mint a kft. felszámolója jogellenessen járt el akkor, amikor a vagyonelkobzás, nem pedig a bűnügyi zárlat elrendelésének jogszerűtlenségét kimondó jogerős ítélet alapján nem tekintette a felperes által érvényesíteni kívánt kártérítési követelést olyannak, amelynek érvényesítésére a Cstv. alapján köteles lenne. Bizonyított kár és az alperes jogellenes magatartásának hiányában, helytállóan utasította el az elsőfokú bíróság a felperes keresetét (LB Gf.VIII.32.521/1999/5.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapította határozatában, hogy nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság akkor, amikor nem látta megállapíthatónak a felszámoló kárt okozó magatartását. A felszámoló a bíróság törvényi engedményezése alapján jogosult volt a felperes által átutalt összeget az engedményeseknek átadni. Az átutalt összeg visszafizetésére vonatkozó bírói döntésről akkor még nem volt tudomása, tehát úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (LB Gfv.VIII.32.851/1998/7.).

2.12.5.2. Megalapozott kereset

Ha a bíróság, az általa megállapított tényállás alapján arra a jogi következtetésre jut, hogy a felperes megalapozott keresete alapján az alperes kártérítés megfizetésére köteles, ítéletében, annak általa megállapított összege és törvényes kamata, valamint a felperes pernyertessége arányában járó perköltség megfizetésére kötelezi az alperest.
Az adott ügyben a felperes által igényelt kár elmaradt bevétel formájában merült fel az adós társaságnál amiatt, hogy egy másik társaságban fennálló üzletrésze anélkül szállt át egy harmadik kft.-re, hogy az adós vagyonában annak ellenértékeként bármilyen vételár is befolyt volna. A felszámoló felelőssége erre tekintettel a Cstv. 54. §-a és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll. Az adott ügyben a Legfelsőbb Bíróság alkalmazhatónak találta a Ptk. 339. §-ának (2) bekezdésében írtakat, az alperes kártérítési felelősségét a vele szemben érvényesített tőkeösszeggel szemben, a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján, kevesebb összegben állapította meg. Ennek során kiemelkedően értékelte, hogy a felszámolónak az üzletrész értékesítésekor egy viszonylag rövid ideje hatályban lévő törvényt (Cstv.) kellett alkalmaznia, amelynek ebben az időben még a felszámoló működésével kapcsolatban kialakulatlan volt a joggyakorlata (LB Gf.II.32.347/1998/6.).

2.12.6. A peres bíróság és a cégbíróság kapcsolata

A felszámoló ellen kártérítés iránt indított perindítás nem része a cégjegyzéknek.
A peres bíróságnak így értesítési kötelezettsége nem áll fenn a cégbíróság felé.
Az alperesre vonatkozó cégjegyzéki adatok "ellenőrzése" azonban nem mellőzhető a perben az általános hatásköri és illetékességi szabályok alapján eljáró peres bíróság által, a kereset érdemi vizsgálatát megelőzően.

2.12.6.1. A cégbíróság hatásköre

A gazdasági társaságok felszámolási eljárásával összefüggő cégbírósági "bejegyzési eljárásokban" irányadóak az alábbi rendelkezések.
A Ctv. 26. §-ának (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése szerint a cégjegyzékbe bejegyzendők - a közhiteles nyilvántartásra és a hitelezők érdekvédelmére figyelemmel - a felszámolási eljárással kapcsolatos adatok: a felszámolás kezdő időpontja, befejezése, a felszámolóra (felszámolóbiztosra) vonatkozó adatok (név, székhely, lakóhely).
Ezeket az adatokat a felszámolási eljárást lefolytató bíróság végzése alapján, elektronikus úton kell rögzíteni a cégjegyzékben, a jogerős végzés a Cégközlönyben történő közzétételével egyidejüleg.
Több eseti döntésében kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felszámolónak - az adós törvényes képviselőjeként - a cégeljárás során az adós nevében benyújtott jognyilatkozatait a cégbíróság jogosult elbírálni; ugyancsak a cégbíróság gyakorolja a felszámolás alatt álló társaság feletti törvényességi felügyeletet is (LB Fpk.VI.32.836/1998/5., Fpk.VI.33.641/1998/3.).

2.13. A végelszámoló elleni kártérítési perek

2.13.1. Általános felelősségi tényállás

A Ctv. VIII. fejezetében újraszabályozott végelszámolásnak egyik fontos vívmánya, hogy a végelszámoló jogállását, kötelezettségeit és felelősségi viszonyait a lehető legpontosabban meghatározza.
A Ctv. 98. § (2) bekezdése kimondja, hogy a végelszámolás kezdő időpontjában a cég addigi vezető tisztségviselőjének megbízatása megszűnik, és ettől kezdve a cég önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselőjének a végelszámoló minősül. Összeférhetetlenségére, kizárására, vele szemben támasztott elvárásokra - a Ctv. 99. §-ában írt specialitásokkal -a vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályok érvényesülnek, noha vezető tiszt-ségviselői teendőiket a Ctv. VIII. fejezetében írtak szerint alapvetően az határozza meg, hogy nem egy továbbműködni kívánó vállalkozás prosperitásának növelése a feladatuk, hanem az, hogy egy még létező vállalkozást mielőbb, és a lehető legszabályosabban kivonjanak a gazdasági életből.
Erre tekintettel deklarálja a Ctv. 99. § (4) bekezdése, hogy a végelszámoló az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható fokozott gondossággal, a végelszámolás alatt álló cég, valamint a hitelezők érdekeinek szem előtt tartásával köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel.
Különös figyelmet érdemel az előbbi tényállás abból a szempontból, hogy a végelszámoló - ellentétben az egyéb vezető tisztségviselőkkel - nem csak a cégnek, hanem a kívülálló, kárt szenvedett hitelezőknek is felelősséggel tartozik.
Az ilyen per felperese tehát bárki lehet, aki a végelszámoló kötelezettségszegő magatartása (tevékenysége vagy mulasztása) folytán károsodik. Alperes értelemszerűen a végelszámoló.
A pertárgy értéke a kártérítési követelés összegétől függ, a hatáskörre és illetékességre a Ctv. 96. §-ának azon szabálya vonatkozik, amely kimondja: a Ctv. VIII. (végelszámolási) fejezetébe foglalt peres eljárásokban elsőfokon a cég székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság jár el.
Erre a perre a Ctv. nem szab meg perindítási határidőt, így az értelemszerűen a károkozástól számított 5 éves elévülési időn belül bármikor megindítható.

2.13.2. Speciális felelősségi tényállás

A Ctv. 99. § (5)-(6) bekezdése a végelszámoló kötelezettségszegő magatartásai között is kitüntetett figyelmet szentel egyes tényállásoknak, amelyeknél a kirívóan súlyosnak ítélt magatartáshoz speciális, az általánostól eltérő szankció alkalmazását írja elő.
A Ctv. 99. § (5) bekezdésében írt jogkövetkezmények alkalmazásának feltétele, hogy a végelszámolás alatt álló cég felszámolás alá kerüljön és emellett az alábbi végelszámolói magatartások bármelyike megállapítható legyen:
- a végelszámoló alapos ok nélkül késlekedett a felszámolási eljárás kezdeményezésével;
- nem tett meg mindent a hitelezők veszteségeinek csökkentése érdekében;
- nem tett meg mindent a környezeti károk mérséklése, a kármentesítés érdekében;
- egyes hitelezőket mások rovására előnyben részesített.
Ilyen esetben a felszámoló vagy a hitelezők keresetére a bíróság arra kötelezheti a végelszámolót, hogy a cég vagyonához a károkozás összege mértékéhez igazodó tőke-hozzájárulást teljesítsen, sőt végelszámolói díja is megvonható.
A Ctv. 99. § (5) bekezdése alapján indított perben tehát felperes mindig a felszámoló, vagy valamely [véleményem szerint a Cstv. 3. § (1) bekezdése c) pontja szerinti] hitelező, alperes pedig mindig a végelszámoló.
A pertárgy értékét a felszámolási vagyonba befizettetni kért összeg mértéke határozza meg. (Itt tehát nem élt a jogalkotó a Cstv. "kétlépcsős", megállapítási + marasztalási perből álló konstrukciójával, hanem egyszerűbbnek és célravezetőbbnek látta, ha a végelszámolóval egyenesen a felszámolási vagyontömegbe utaltat be meghatározott összeget. Annak egyébként nincs akadálya, hogy a felszámolási eljárás befejeztekor, ha valamely [a Cstv. 3. § (1) bek. c) pontja szerinti] hitelező igénye még mindig kielégítetlen maradt, megfelelő tényállás esetén az előző pontban tárgyalt kártérítési pert indítsa a végelszámoló ellen.)
A Ctv. 99. § (5) bekezdésében írt perre az előző pont hatásköri és illetékességi szabályai értelemszerűen irányadóa,.
A szabályozásból egyenesen következik, hogy ilyen pert csak felszámolás tartama alatt lehet kezdeményezni. Ezt követően már csak a Ctv. 99. § (4) bekezdése szerint lehet kérni a végelszámoló marasztalását.
A Ctv. 99. § (6) bekezdésében foglaltak alkalmazására akkor is sor kerülhet az utóbb mégis felszámolás alá került cég esetében, ha a végelszámoló kötelezettségszegése abban áll, hogy
- törvényi feltételek ellenére sem tért át az általános szabályok szerinti végelszámolásra;
- nem csupán késlekedett a felszámolás kezdeményezésével, hanem azt a maga részéről teljességgel elmulasztotta;
- vagy kezdeményezte ugyan ("színleg") a felszámolást, de annak (az ő kérelmére történő) elrendelésére a végelszámoló hibájából (pl. hiánypótlás elmulasztása miatt) nem került sor.
A fenti esetekre értelemszerűen irányadóak a Ctv. 99. § (5) bekezdésével kapcsolatban írtak.

2.14. Névhasználati perek

2.14.1. A cégnév megválasztásával kapcsolatos cégjogi előírások

2.14.1.1. Névhasználat a Ptk. alapján

A Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, s hogy e jogok törvényi védelem alatt állnak. A (2) bekezdés szerint a személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokat a jogi személyekre is alkalmazni kell, abban a körben, amelyben ez a dolog természetéből eredően nem csak magánszemélyeket illethet.
A személyhez fűződő jogok egyik legfontosabb esetköre a névviseléshez való jog. A Ptk. 77. § (1) bek. megfogalmazása szerint mindenkinek joga van a névviseléshez. [Miután a Gt. 2. § (2) bekezdése a gazdasági társaságok között tartja számon a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokat, (a kkt.-t és a bt.-t is), és a (3) bekezdés szerint a gazdasági társaság saját cégneve alatt jogképes, ezért a névviselés joga a jogi személyiség nélküli társa-ságokat is megilleti. Így a Ptk. 77. § (3)-(4) bekezdésének rendelkezései áttételesen e cégekre is érvényesülnek. Ezt mondta ki a Legfelsőbb Bíróság Pf. VI. 20392/1986. (BH 1987/11.) számú határozata a szintén jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak számító gmk.-val összefüggésben is.]
A Ptk. 77. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a jogi személy nevének különböznie kell azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek a nevétől, amelyek hasonló működési körben és azonos területen tevékenykednek. A (4) bek. szerint a névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja, vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ. A név nem lehet összetéveszthető, s e vonatkozásban a saját név is csak megkülönböztető toldással vagy elhagyással használható (ahogyan azt a törvény a tudományos, irodalmi vagy művészi tevékenységet folytatók névhasználatával kapcsolatosan, de jelen témánk szempontjából is érvényesen kimondja.) A Ptk. 75. § (3) bek. értelmében azonban nem sérti a személyhez fűződő jogokat az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet.

2.14.1.2. A cégnévvel kapcsolatos cégjogi előírások

2.14.1.2.1. A cégnév felépítése

A cégnév megválasztását a cégeljárási szabályok viszonylag részletesen szabályozzák. A Ctv. 3. § (1) bekezdése szerint a cégnévnek legalább a választott cégforma megnevezését kell tartalmaznia, valamint azt, hogy a cég tevékenysége alapvetően mire irányul.
A cégnév három elemből áll: szerepelhet benne első helyen úgynevezett vezérszó [Ctv. 3. § (1)-(2) bek.]; második helyen a cég alapvető tevékenységére utaló úgynevezett tevékenységi jelző (akár több is), továbbá a cég formáját meghatározó szavak (például betéti társaság) vagy annak rövidítése (bt.) A fenti elemek közül a vezérszó használata tetszés szerinti, a tevékenységi jelző és a cégforma megjelölése nélkül azonban nincs cégnév.
A vezérszó olyan kifejezés vagy mozaikszó, amely a cégnévben első helyen áll, és elősegíti a cég azonosítását, illetve más, azonos vagy hasonló tevékenységű cégtől való megkülönböztetését. A vezérszóban a cégtulajdonosnak vagy a cég tagjainak a neve is szerepelhet. Vezérszónak a cég alapvető tevékenységét és tényleges formáját megelőző szót vagy szavakat kell tekinteni. Nem csak egyetlen szóból állhat, lehet több szó együttese vagy egész szókapcsolat is. (Cgf.VII.30557/3. - CDT IX.25.)
A vezérszót latin betűkkel kell feltüntetni.
Külföldi cég magyarországi fióktelepe vagy közvetlen keres-kedelmi képviselete, valamint az európai gazdasági egyesülés telephelye az "anyacég" nevét köteles cégnevében feltüntetni. A történelem kiemelkedő személyiségeinek nevét csak az MTA engedélyével lehet felvenni a cégnévbe, olyan elnevezést pedig, amelyhez másnak jogi érdeke fűződhet, csak e személy hozzájárulásával. További előírás, hogy a bejegyzés alatt álló cég e minőségét cégnevének "b.a." (=bejegyzés alatt) toldatával köteles jelezni; a felszámolás vagy végelszámolás alatt álló cég nevét pedig "f.a." (=felszámolás alatt), illetve "v.a" (=végelszámolás alatt) toldattal kell használni a Ctv. 4. § (5) bekezdése és 5. §-a szerint.
A cégnévben a cég nonprofit jellegét a cégforma megjelölése előtt fel kell tüntetni, a közhasznú szervezeti minőség pedig feltüntethető. [Ctv. 4. § (2) bek.]
A cégnévben az "állami" vagy "nemzeti" kifejezés csak abban az esetben szerepelhet, ha a cégben az állam közvetlenül vagy szervezetei útján a Ptk. 685/B. § által meghatározott többségi befolyással rendelkezik, vagy ha a cég külön törvényi rendelkezés szerint tartós állami tulajdoni körbe tartozik.
A cégnévben rövidítés csak a vezérszó esetén és a cégforma megjelölésénél lehetséges. [Ctv. 3. § (2) bek.]
A Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgf.43.481/2004/2. számú döntése a cég idegennyelvű elnevezésével kapcsolatban az alábbiakat mondta ki: A cég idegennyelvű elnevezésében vezérszóként szereplő önálló értelemmel nem rendelkező mozaikszó alapját képező szavak fordítására, és ezzel új, idegennyelvű vezérszó kialakítására nincs törvényes lehetőség, miután a cég magyar és idegennyelvű elnevezésének mozaikszó-vezérszava a cég azonosítása érdekében nem térhet el egymástól. [ÍH 2004/3/108.]

2.14.1.2.2. A rövidített név

A cégnek rövidített neve is lehet, ez csak a vezérszóból és a cég formájából áll. A rövidített névben a vezérszónak teljes egészében szerepelnie kell, a teljes név és a rövidített név vezérszavának eltérése ugyanis a cég azonosítását gátolja. Számos bírói döntés született erre nézve, például a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Cg. 05-06-011370/5. (CDT V.1.) számú; a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság Cg.16-02-001627/36., és Cg.16-02-001817/5. (CDT XI.29 és 32.) számú döntései.

2.14.1.2.3. A cégkizárólagosság a Ctvr. alapján

Az 1998. június 16-ig hatályban volt 1989. évi 23. tvr. (a Ctvr.) a cégkizárólagosság elvére koncentrált, mely szerint a cég elnevezésének (illetve a vezérszóból és a cégformából álló rövidített elnevezésének) az ország területén azonos vagy hasonló tevékenységet folytató más cég elnevezésétől egyértelműen különböznie kellett. Két vagy több hasonló elnevezésű társaság közül a választott név viselésének a joga azt illette meg, amelyik bejegyzési kérelmét előbb nyújtotta be a cégbíróságon. Ez a rendelkezés nem vonatkozott a cégnév azon részére, amely a cégtulajdonos természetes személy nevével volt azonos.
A Legfelsőbb Bíróság számos döntése foglalkozott a cégnév kérdésével, így például a Cgf. VII.31.144/94/2. számú, amely szerint a cég elnevezésének a mindennapi életben első pillantásra világosan különböznie kell más cég elnevezésétől. A Cgf. VII.30.602/1994/5. sz. határozat szerint önmagában az írásmód különbözősége - az azonos hangzás mellett - nem biztosítja a két cég egyértelmű megkülönböztetését. A Cg. törv. II. 31.345/1990/3. számú döntés azt fejtegeti, hogy a jogalkotó a "hasonló tevékenység" fogalmát nem definiálja, de ehhez a bejegyzési eljárásban, ahol bizonyításra nincs mód, segítséget jelenthet a TEÁOR-nomenklatúra szerinti tevékenységi körök összehason-lítása. A közel 50 %-os azonosság esetén a kritérium megvalósulása már megállapítható. Ha a cégnéven belül domináns elemet jelentő vezérszó és a cégforma (mely két elemből a rövid név felépül. - a szerk.) más, már bejegyzett társaságéval megegyezik, ez sérti az utóbbi cég névviselési jogát.
A Cg. törv. II. 30.560/91/2. számú döntésében a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a cég elnevezése különbözik-e más cégek elnevezésétől, valamint azt, hogy megfelel-e a cégszabatosság és a cégvalódiság elvének. Az azonos cégnévvel bejegyzett cégek között a Ptk. 77. §-án alapuló igényérvényesítésnek van helye az általános polgári eljárásjogi szabályok szerint, s emiatt e kérdésben törvényességi felügyeleti eljárásnak helye nincs.
A Cgf. II. 31.236/1993/2. számú ügyben azt fejtegette a Legfelsőbb Bíróság, hogy ha egy cégnévben a társaság tagjának vezetékneve szerepel, akkor ez más megítélés alá esik mint egy fantázia alkotta vezérszó. A vezérszót ugyanis a tagok tetszőlegesen megváltoztathatják a társaság cégnevében, a társaság tagjának neve azonban csak a valóságnak megfelelően szerepelhet, úgy, ahogyan az az anyakönyvi kivonatban feltüntetésre került. Hogy a két érintett cég neve közötti, egyetlen betű eltérés a megkülönböztetésre mennyire alkalmas, azt csak a gyakorlat tudja eldönteni, de emiatt a bejegyzési kérelmet jogszerűen nem lehet elutasítani. Ugyan-akkor mindenképpen indokolt lehet a bejegyzést kérő figyelmeztetése arra, hogy ha az összetéveszthetőség a gyakor-latban mégis bekövetkezik, annak súlyos polgári jogi követ-kezményei lehetnek, akár a Ptk. 77. §-ának (3) bekezdése, akár a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény alapján. A Cgf.VII.31.049/94/2. számú határozat ugyanakkor megállapítja, hogy a cégtulajdonos teljes személynevének cégnévbe való beépítése a megkülönböztetésre alkalmas. (A fenti jogesetek a "Társasági és cégjoggal kapcsolatos bírósági határozatok gyűjte-ménye", RAABE 1997. c. kiadványból valók.)
Az idézett példákból leszűrhető, hogy a Ctvr. szabályozásának vitát kiváltó pontjai voltak, éspedig a cégnév és a tevékenység azonosságának vagy hasonlóságának (bizonyítás felvétele nélküli) megítélése a cégeljárásban, továbbá a cégtulajdonos nevének a cégnévben való szerepeltetésével kapcsolatos bizonytalanságok.

2.14.1.2.4. A cégkizárólagosság elve a régi Ctv. (az 1997. évi CXLV. tv.) és a Ctv. alapján

A régi Ctv. 15. § (8) bekezdése azt mondta ki, hogy a cégnévnek (a rövidített névnek is!) az ország területén a cégnévben azonos tevékenységet feltüntető más cég elnevezésétől egyértelműen különböznie kell. (Cégkizárólagosság elve)

A Ctvr. szabályozásával ellentétben már nem a tevékenységi körök vagy a ténylegesen végzett tevékenység összehasonlítása lett a döntő fontosságú e kérdésben, hanem az, ... "hogy a cégnévben feltüntetett tevékenységük figyelembevételével cégnevük a már korábban bejegyzett cég nevétől egyértelműen különbözik-e".... "A fenti ismertetett előírás kógens, így a már bejegyzett cég engedélyével, hozzájáruló nyilatkozatával sem vehető fel a cégkizárólagosság elvébe ütköző cégnév, ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság Cgf.VII.31.278/1998/4. számú határozatában rámutatott"... "Nem egyértelműen különbözik például két cégnév, ha csak írásmódjában tér el egymástól" .... "A cégkizárólagosság elvének érvényesülését a cégbíróságoknak csak az országon belül kell vizsgálniuk. A Legfelsőbb Bíróság Cgf.II.31.008/1992/3. számú határozatában rámutatott, hogy nincs olyan jogszabályi követelmény, mely szerint a cég elnevezésének az ország területén kívül működő más cég elnevezésétől is különböznie kellene..." (Dr. Gál - Dr. Vezekényi: Cégjogi tanácsadó 76-78. old. - HVG-ORAC, 2001.)
A Győri Ítélőtábla Cgf.IV.25.251/2005/2. számú határozata azt hangsúlyozta, hogy a cégek egyértelmű megkülönböztetésére nem alkalmas az azonos tevékenységet feltüntető cég cégnevének, illetve a rövidített név vezérszavának eltérő évszámmal való kiegészítése. [ÍH 2005. 170.]
A Szegedi Ítélőtábla Cgf.III.30.120/2003. számú határozata szerint a cégek elnevezésének olyan mértékben kell különbözőnek lenniük, hogy az egyértelműen kizárja a más cégekkel való összetéveszthetőséget. Egyértelmű különbség akkor állapítható meg a hasonló cégnevek között, ha átlagos figyelem mellett is első látásra vagy hallásra egyértelműen kizárható az összetéveszt-hetőség. [ÍH 2004. 107.]
A régi Ctv. 15. § (8) bekezdése értelmében két vagy több azonos nevű cég közül a választott név viselésének joga azt illeti meg, amelyik a cégbejegyzési kérelmét elsőként nyújtotta be. Ez a rendelkezés nem érinti a cégtulajdonosnak, illetve a tagoknak azt a jogát, hogy nevüket a cégnévben vezérszóként feltüntethessék.
Ezt a szabályt a Ctvr. 4. § (1) bekezdése a régi Ctv.-ben írttal csaknem azonosan tartalmazta. Elfogadható ezzel kapcsolatban Dr. Tímár Tamásnak a Céghírnök 1998/11. számának 13. oldalán megjelent fejtegetése: ... "A Ctvr. hatályossága idején kialakult bírói gyakorlat ezt a szabályt kétféleképpen értelmezte. Az egyik felfogásban a cégtulajdonos neve teljes kivételt jelentett a cégkizáró-lagosság elve alól. Előfordult, hogy a cégiratban el sem rendeltek priorálást a cégnevek tekintetében, ha a természetes személy személyneve volt a vezérszó, lehetővé téve így a bejegyzést az azonos vagy hasonló név, illetve tevékenység előzetes vizsgálata nélkül.
A másik álláspont szerint nem volt elrendelhető a bejegyzés, ha a cégtulajdonosok név és tevékenységi azonossága (hasonlósága) együttesen fennállt. E véleményben az tükröződött, hogy a cégtulajdonos nevét a cégnévben megjelenítheti, de ebben az esetben is biztosítani kell a cégnevek különbözőségét, ami gyakorlatilag további szavaknak a cégnévben való rögzítését jelenti..."
... "Kérdéses, hogy kialakulhat-e az előbbiekben ismertetett két értelmezési módozat a jelenlegi szabályozás alapján. Elvileg a kétféle értelmezés nem zárható ki. Mindkét cégeljárási jogszabály így "vezeti be" a cégkizárólagosság elve alóli kivételként a szabályozást, "ez a rendelkezés nem vonatkozik" ... "ez a rendelkezés nem érinti"
A szerző szerint tartalmilag ezek a fordulatok ugyanazt fejezik ki. Emiatt létezhetett a továbbiakban is olyan nézet, amely a névazonosság alóli teljes kivételként fogta fel a Ctv. 15. §-a (8) bekezdésének harmadik mondatát, mert a Ctvr. 4. §-a (1) bekezdésének harmadik mondatát is így értette, amely ugyan nem névazonosságról, hanem hasonló elnevezésről szólt. Úgy látta, hogy a problémák elkerülésének olyan gyakorlat vethetett gátat, amely megakadályozhatta ennek - az esetleges - értelmezési módnak az elterjedését. A régi Ctv. 15. §-ának (8) bekezdését ezért indokolt volt a lehető legszorosabban értelmezni, s talán ezt kellett volna tenni a Ctvr. 4. §-ának (1) bekezdésével is. Álláspontja szerint ha a cégtulajdonos neve a cégnévben vezérszóként megtalálható, de azonos tevékenység megjelölése nincs a korábbi cégek elnevezéseihez képest, a bejegyzés elrendelhető, de rövidített elnevezés cégjegyzékbe való rögzítése nem lehetséges. Ha azonos tevékenység fellelhető a cég elnevezésében, a cégnevet módosítani kell, a cégtulajdonos neve mint vezérszó a cégnévben maradhat, de az egyértelmű megkülönböztetést biztosítani szükséges. Emlékeztetett arra, hogy a régi Ctv. 15. §-ának indokolása is kitért ezen lehetőségre, s célszerűnek tartotta erre az esetre a vezérszó megkülönböztető jelzővel való kiegészítését.
Mindezekre figyelemmel véleménye szerint szerencsésebb lett volna a megkülönböztetés módjának tételes jogi megfogalmazása (megkülönböztetésre alkalmas előtag vagy toldat alkalmazása), amely megakadályozta volna az eltérő értelmezés kialakulásának lehetőségét, teljesebbé téve a cégkizárólagosság elvének érvényesülését. A szerző úgy látta, hogy a cégek számára is előnyös lett volna ez, hiszen így vitathatatlan szempontok alapján alakították volna ki elnevezésüket, s a jogszabályi feltételek teljesítése esetén elkerülhették volna cégnevük utólagos módosítását.
A 2006. év V. törvénnyel megállapított Ctv. 3. § (4) bekezdése lényegében a régi Ctv.-vel azonosan szabályozza a cégkizáró-lagosság kérdését, az azonban néhány elemmel kiegészül. Így a névfoglalás jogintézményének [Ctv. 6. §] bevezetésével szükségessé vált annak kimondása, hogy a bejegyezni kért cégnévnek nemcsak az ország területén bejegyzett - és nem csupán a cégnévben azonos tevékenységet feltüntető - más cégek elnevezésétől kell egyértelműen különböznie, hanem a bejegyzési kérelmüket benyújtott cégek neveitől, illetve a névfoglalás kapcsán lefoglalt cégnevektől is.
A Ctv. 3. § (4) bekezdésének további vívmánya, hogy az eltelt évek bírói gyakorlatát törvénybeiktatva, kimondta, hogy a cégkizárólagosság fenti követelményei a rövidített névre, és a 4. § (1) bekezdése értelmében arra az esetre is vonatkoznak, amikor a cégnévben a cég tulajdonosának, tagjainak neve szerepel.
(Például a Legfelsőbb Bíróság Cgf.II.32.831/1999/2. számú határozata kimondta, hogy a társaság tagja jogosult nevét a cégnévben feltüntetni, mód van kizárólag a vezetéknév feltüntetésére is, de a cégnévnek ezen túlmenően meg kell felelnie a cégkizárólagosság elvének is.)
A Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgf.45.444/2004/3. számú határozata egyebek közt azt hangsúlyozta, hogy a cégkizárólagosság követelménye a rövidített cégnévnél is fennáll. Nem jelent egyértelmű megkülönböztetést a rövidített cégnévben a cégforma eltérése, és nem adhat felmentést a cégkizárólagosság követelményének betartása alól az egyik cég a másik számára.
Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgf.43.481/2004/2. számú végzése - amint arról a 2.14.1.2.1. pontban már volt szó - kimondta azt is, hogy a cég idegen- nyelvű elnevezésében vezérszóként szereplő, önálló értelemmel nem rendelkező mozaikszó alapját képező szavak fordítására, és ezzel új, idegennyelvű vezérszó kialakítására nincs törvényes lehetőség, miután a cég magyar és idegennyelvű elnevezésének mozaikszó-vezérszava a cég azonosítása érdekében nem térhet el egymástól [ÍH 2004.109.]

2.14.1.2.5. A cégvalódiság elve

Az 1997. évi CXLV. tv. a Ctvr. szabályozását megkísérelte pontosítani. A régi Ctv. 15. §-ának (1) bekezdése leszögezi, hogy a cégnévnek a cég alapvető tevékenységét és tényleges formáját kell kifejeznie, és nem kelthet olyan látszatot, amely ezekkel ellentétes. (cégvalódiság elve.)
A KGD 2001/145. jogeseteként közzétett Cgf.VII.32.469/1999. számú döntésében a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a Fővárosi Bíróság döntését, amely a tevékenységi kör megváltoztatásával összefüggésben a cégnév tevékenységi jelzői közül a "kereske-delmi" kifejezést kérte elhagyni, tekintve, hogy ilyen tevékenységet a cég többé nem kívánt végezni.
A Fővárosi Bíróság Cg. 01-09-686136/5. számú végzésében kifejtette, hogy a holding főtevékenység cégnévben való feltüntetése esetén a cégvalódiság elvének megfelelően hitelt érdemlő módon igazolni kell, hogy a cég a tulajdonában lévő gazdasági szervezetek csoportja fölött irányító, ellenőrző tevékenységet végez. (CDT I.83.) A Csongrád Megyei Bíróság 7.G.40.103/1998/3. számú ítélete a befektetési tevékenység gyakorlásának és a cégelneve-zésben való szerepeltetésének feltételeit határozta meg, még az Épt. - az 1996. évi CXI. tv. - 4. § (1)-(2) bek. alapján. (CDT VI.4.) A döntés lényegét tekintve ma is érvényes azzal, hogy jelenleg a tőkepiacról szóló 2001 . évi CXX. tv. 90. § szabja meg a feltételeket.
A cégvalódiság elvéhez kapcsolódó a Pest Megyei Bíróság 20.Cgt. 13-02-000178/2. (Társasági Jog Online - HVG-ORAC) számú döntése, amely azt deklarálta, hogy a cég idegennyelvű nevét hazai üzleti kapcsolataiban nem használhatja, ez ugyanis a cég azonosítását gátolná, és a cég belföldi minőségével ellentétes látszatot keltene. Az idegennyelvű név a cég nemzetközi ügyleteiben, külpiaci megjelenése során alkalmazható. A végzés azt is kimondta, hogy a cégnek a cégjegyzékbe bejegyzett módon kell használnia teljes és rövid nevét, az ezzel ellentétes gyakorlat törvénysértő, mert gátolja a cég azonosítását.
A cégvalódiság kérdéskörét érintette az 1988. évi Gt. 100. § (1) bekezdésében, és az 1997. évi Gt. 103. § (1) bekezdésében megfogalmazott azon előírás, hogy a beltaggal azonos módon felel a kültag, ha neve a társaság cégnevében szerepel. Tekintve, hogy azonos vezetéknevű bel- és kültagok esetén a vezetéknévnek a cégnév vezérszavakénti feltüntetése a kívülállóban azt a képzetet kelthette, hogy az ilyen vezetéknevű cégtagok a társaság domináns, korlátlanul felelős tulajdonosai, a törvényi rendelkezés a hitelező-védelem és a cégvalódiság követelményeit tekintve egyaránt indokolt volt. A vezetéknév vezérszókénti szerepeltetése a kültag korlátlan felelősségét megalapozta. [Cgf.VII.30.100/97. - KGD 1998/6.]
A kültag korlátlan és egyetemleges felelőssége elkerülhető volt, ha a cégnévben vezérszóként nem csupán a tagok közös vezetéknevét, hanem a beltag teljes (vezeték -, és keresztnevét is tartalmazó) nevét tüntetették fel. [Cgf.VII.32.005/1998.-KGD 1999/219.]
(Megjegyzendő, hogy a kültag fenti felelősségi szabályát a Gt. 2006. július 1-jétől hatályos szabályozása elhagyta.)
A 2006. évi V. törvény (a Ctv.) 3. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a cégnév nem kelthet olyan látszatot, ami - különösen a cég tevékenységi körét és a választott cégformát illetően - megtévesztő.
A cégnévnek tehát a cég tényleges formáját kell tükröznie, igazodva a jogszabályi meghatározáshoz. Csak az ilyen elnevezés képes egzakt módon informálni a kívülállót a cég működési körülményeiről, felelősségi viszonyairól. (Például az "X. Művek" egy egyéni cég tekintetében kifejezetten megtévesztő véleményünk szerint.)
A cégnévnek a valóságnak megfelelően kell tartalmaznia azt is, hogy a cég tevékenysége alapvetően mire irányul. A cégnév tevékenységi jelzője a főtevékenységgel nem lehet ellentétes, és legalábbis utalnia kell arra.
A cégnév - első helyen álló - harmadik eleme, a vezérszó sem lehet megtévesztő. Így például, ha a cég főtevékenysége megváltozik, e változás a cégnévre is kihat, és azt a szükséghez képest módosítani kell.

2.14.1.2.6. A cégszabatosság elve

A régi Ctv. 15. § (5) bekezdése szerint a cégnévben a vezérszón kívül csak magyar szavak szerepelhettek, a magyar helyesírás szabályainak megfelelően. A cégnévben rövidítés csak a vezérszó esetén, illetve a cégforma meghatározásánál volt lehetséges. (cégszabatosság elve) A régi Ctv. 15. § (4) bekezdése további előírást is tartalmazott a külföldi cég magyarországi fióktelepe illetve kereskedelmi képviselete vonatkozásában. Az ilyen cégeknél a külföldi "anyacég" nevét a fióktelep (képviselet) nevében szerepeltetni kellett. A régi Ctv. 15. § (5) bekezdése szakított a Ctvr. felfogásával, és a vezérszóra nézve módot adott arra, hogy abban idegen nyelvű szó vagy akár kifejezés megjelenjen. A cégnév többi részében azonban csak magyar kifejezések szerepelhettek a magyar helyesírás szabályainak betartásával. (Kivétel volt ezalól, ha a magyar nyelvben meghonosodott idegen szóról volt szó, vagy olyan tevékenységet kellett a cégnévben megjelentetni, melynek magyar megfelelője nem volt.)
Ha a vezérszó idegen nyelvű, a bírói gyakorlat megköveteli, hogy a cégnévben való alkalmazása során az adott idegen nyelv helyesírási szabályait tartsák be. (Cgf.II.31.008/1992.)
A 2006. évi Ctv. 3. § (2) bekezdése a korábbival azonos módon úgy rendelkezik, hogy a vezérszó idegen nyelvű kifejezés, rövidítés és mozaikszó is lehet, de kizárólag latin betűs írásmóddal. A cégnévben a vezérszón kívül csak magyar szavak szerepelhetnek, a magyar helyesírás szabályainak megfelelően.
A cégnévben rövidítés csak a vezérszó esetén, illetve a cégforma meghatározásánál lehetséges.
A Fővárosi Ítélőtábla 10.Cgf.44.434/2005/4. számú határozata például kimondta, hogy a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének teljes és rövidített cégnevében a külföldi "anyacég" nevének szerepeltetése kötelező, a cégforma rövidítésére pedig - e vonatkozásban - jogszabályi felhatalmazás hiányában nincs törvényes lehetőség.

2.14.2. Névhasználattal kapcsolatos jogviták

A cégnév bejegyzésével kapcsolatos alapítási- és változás-bejegyzési eljárások során a cégbíróság a bejegyzési kérelem vizsgálatakor bírálja el, hogy a választott cégnév a 2.14.1. pontban írt követelményeknek megfelel-e, s egyúttal igyekszik kiszűrni azokat az eseteket is, amelyeknél a cégnév másnak a személyéhez fűződő jogát sérti.
Ez nem mindig sikerül, részben azért, mert a cégnév sérthet olyan szóvédjegyet, márkanevet, amelynek védettsége, oltalma a cégbíróság előtt nem ismeretes, de azért sem, mert a cégnév bejegyezhetősége mérlegelés útján ítélhető meg, s ennek kihatásai, helyessége többnyire csak a gyakorlatban dől el. A Ptk. 77. § által tilalmazott összeté-veszthetőség vizsgálata a cégeljárás kereteit meghaladja, hiszen a cégbíróság a Ctv. 32. § (2) bekezdése értelmében az okirati bizonyításon túl egyéb érdemi bizonyítást nem foganatosíthat, lévén, hogy a cégeljárás - mint speciális nem peres eljárás - erre nem alkalmas. A bejegyzési /változásbejegyzési eljárásban ezen felül mód van arra is, hogy az eljáró bíró a Ctv. 32. § (1) bekezdéséhez képest alkalmazandó Pp. 95. § (4) bekezdése értelmében a helyben lakó felet a hiánypótlási eljárás keretében maga elé idézze, de a sommás bejegyzési eljárásban erre valószínűleg igen ritkán kerülhet sor, és a jelen kérdés szempontjából e hiánypótlási lehetőségnek aligha van jelentősége.
A már bejegyzett cégnevet kifogásoló személy, aki azt állítja, hogy saját személyhez fűződő joga ennek folytán sérelmet szenvedett, polgári perben, illetve egyéb eljárásban érvényesítheti igényét.

2.14.2.1. A törvényességi felügyeleti eljárás kizártsága

Törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére nincs lehetőség, mivel a Ctv. 74. § (3) bekezdése értelmében a törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyre, amelyben polgári peres vagy közigazgatási eljárásnak van helye, de a törvényességi felügyeleti eljárás a névhasználati viták rendezésére nem is alkalmas, tekintve, hogy a Ctv. 72. § (3) bekezdése értelmében fő szabály szerint az okirati bizonyításon és az ügyben érintettek személyes meghallgatásán kívül egyéb bizonyításnak itt sincs helye, névhasználati per pedig bizonyítási eljárás nélkül gyakorlatilag eldönthetetlen. Vitás lehet az elsőbbség, a használati jogosultság, a név hasonlósága illetve az összetéveszthetősége; az érintett cégek működési körének hasonlósága és a tevékenység végzésének területi azonossága.
Ezekre a kérdésekre terjedelmes bizonyítás folytatható, s ez a cégeljárás (illetve a törvényességi felügyeleti eljárás) kereteit nyilvánvalóan meghaladja. Erre az álláspontra jutott a Szegedi Ítélőtábla a Cgf.III.30.120/2003. számú határozatában is, melyben (még a régi Ctv. alapján, de a hatályos szabályozásra is érvényesen) kimondta: ... "A cégbejegyzést követően a törvényességi felügye-leti eljárásban a cégbíróság már nem vizsgálhatja, hogy a bejegyzett cégnév sérti-e a kérelmező névviseléshez való jogát. A névviselés jogszerűsége tárgyában a polgári jog általános szabályai szerint (Ptk. 84. §) rendes peres eljárásnak van helye, amely a törvé-nyességi felügyeleti eljárást kizárja." [ÍH 2004.107.]

2.14.2.2. Perjogi tudnivalók

A névhasználati perek 2003. január 1. napjától a Pp. 23. § (1) bek. g) pontja értelmében megyei első fokra tartoznak, az illetékességi szabály az általánostól nem tér el.
A pertárgy értéke az 1990. évi XCIII. tv. (Illetékkódex) 39. § (3) bek. b) pontja szerinti meg nem határozható érték. (Lásd a 2.1.11.1.2. pont megfelelő részében írtakat.) Ha a felperes kártérítési követelést is előterjeszt, akkor értelemszerűen a követelt kártérítési összeg lesz az illetékalap az általános szabályok szerint.
A felperesnek egyébként a Ptk. 84. §-ában foglaltakra figye-lemmel kell előterjesztenie követelését.
A névhasználati perben benyújtandó keresetlevélhez célszerű mellékletben csatolni a felperes és az alperes cégkivonatát, ennek adataiból ugyanis mindkét fél aktuális cégállapota megismerhető, és adatok találhatók benne a bejegyzés időpontjára, a pontos cégnévre, tevékenységi körökre, esetleges telephelyek, fióktelepek hollétére, melyek a jogvita elbírálása szempontjából nem érdektelenek. (Noha a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. IV.20.745/1999. (BH 2001/523.) számú döntésében azt hangsúlyozta, hogy a jogi személy névhasználathoz főződő jogának megsértése miatt indult perben az összetéveszthetőség vizsgálata során általában nem annak van ügydöntő jelentősége, hogy a cégnyilvántartás milyen tevékenységi köröket sorol fel, hanem annak, hogy a felek ténylegesen milyen tevékenységet fejtenek ki.)

2.14.2.3. Néhány jogeset

A Pf.IV.25.804/1999. (BH 2001/73.) sz. jogesetben azt nyilvánította ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy jogsértő az olyan cégnév használata, amelyről a versenytársakat szokták felismerni, függet-lenül attól, hogy a versenytárs cégnevében használta-e a kifogásolt nevet. Ugyanakkor (nem névhasználati, hanem szellemi alkotás jogosulatlan felhasználása kapcsán indult perben) megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy a közkincsnek minősülő jelmondatot (szókapcsolatot) bárki szabadon felhasználhatja. (Pf.IV.22.432/97. - BH 1999/252.)
Védjegyként is lajstromozott családi név kereskedelmi névként való használatára jogosultak körét, illetve a bírói vizsgálódás szempontjait taglalja a Legfelsőbb Bíróság a BH 1997/476. sz. döntéseként közzétett Pf.IV.21.311/1994. sz. határozata.
A KGD 2001/147. számú jogesetben ismertetett Cgf.VII.30.866/2000. sz. döntésben a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy ha a cégeljárásban a névviselési jog sérelmével kapcsolatban jogvita alakul ki, az érintettek peres eljárásban érvényesíthetik igényeiket.
A Pf.IV.20.219/1993/8. számú ítéletében a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: ... "A "hasonló működési körben" való tevékenység akkor is megállapítható, ha a felek mindegyike vagy közülük az egyik nem csupán egy, hanem több működési körben fejt ki tevékenységet, de kettőjük vonatkozásában nem mindegyik működési körében áll fenn a hasonlóság, a működési körök csak részben esnek egybe. A perbeli esetben az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy mindkét fél tevékenységi köre kiterjedt az orvostechnikai eszközök forgalmazására. Nem zárja ki a Ptk. 77. §-ának (3) bekezdése szerinti hasonlóságot az, hogy a felperesnek volt olyan működési köre is, amelyhez hasonló körben az alperes nem működött. A jogalap megállapíthatóságának az további előfeltétele, hogy az alperes a hasonló működési körben folytatott tevékenységét "azonos területen" fejti ki. A per elsőfokú tárgyalásának az adatai alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek azonos területen (országosan) működtek. Ezeket a megállapításokat a fellebbezési tárgyalás adatai megerősítették." ... "A Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján helyes az elsőfokú ítéletnek a további jogsértéstől való eltiltást tartalmazó rendelkezése is. A Legfelsőbb Bíróság azonban a teljesítési határidőt a Pp 217. §-ának (2) bekezdése alapján 60 napban határozta meg, mert az eltiltás hatályosulásához cégbírósági intézkedésre is szükség van. A Ct. értelmében ugyanis a cégjegyzékben - többek között - fel kell tüntetni a cég elnevezését. A Ct. ... szerint pedig, ha cégjegyzékben szereplő bejegyzés alapjául szolgáló adat, jog vagy tény megváltoztatása folytán a bejegyzés jogszabályt sért, a cégbíróság a céget képviselője útján megfelelő határidő tűzésével felhívja a jogellenesség megszüntetésére, illetve az arra irányuló kérelem benyújtására. A névváltoztatásra kötelező rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság mellőzte, mert az ítélet rendelkezése folytán az alperes névváltoztatás nélkül sem jogosult a perbeli nevet használni."
A Pvf. IV. 21.635/2001/3. számú ügyben a Legfelsőbb Bíróság azt hangsúlyozta, hogy a névviselési jogot - név-kizárólagosságot - sérti, ha a gazdálkodó szervezet olyan kereskedelmi (cég) nevet használ, amely más, korábban alakult gazdálkodó szervezet nevével összetéveszthető.
A Fővárosi Ítélőtábla 8. Pf. 20.680/2005/3. számú határozata szerint hasonló területen tevékenykedő, későbbi bejegyzésű cég nevében szereplő, összetéveszthető vezérszó használata sérti a korábbi bejegyzésű cég névviseléséhez fűződő személyiségi jogait. A névhasználattal kapcsolatban a másodfokú bíróság rámutatott arra is, hogy az alperesi vezérszó végén szereplő "T" betű kivételével teljes egészében azonos a két vezérszó. Ez az egy többlet betű a cégnevek kiejtése vagy olvasása során szinte észrevehetetlen, nem zárja ki az összetéveszthetőséget. Az alperes vezérszava írásbeli alakjában középen szereplő "N" betű nagy betűvel történő megjelenítése sem elegendő a megkülönböztethetőséghez, mivel a cég szóbeli megnevezése során ez nem érzékelhető. Az alperes rövidített cégnevében szereplő "Hungária" szó sem küszöböli ki a vezérszavak szinte teljes azonossága miatt fennálló összeté-veszthetőséget.
Alaptalanul hivatkozott az alperes arra is, hogy a két cég nevében feltüntetett tevékenységi körök nem azonosak egymással. Általában nem annak van jelentősége, hogy a cégnévben milyen tevékenységi köröket sorolnak fel, hanem annak, hogy ténylegesen milyen tevékenységet fejtenek ki a felek. Az alperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy a cégnyilvántartásba bejegyzett, és azonos tevékenységi köröktől függetlenül a tevékenységük a gyakorlatban oly mértékben különbözik, hogy az az összetévesztést kizárja. Megfelelően állapította meg tehát az ítélet, hogy a peres felek hasonló működési körben tevékenykednek.
A Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.22.918/2001/7. számú határozata úgy foglalt állást, hogy a domain név az elektronikus szolgáltatások körében azonosítja a szolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személyt, mert annak nevét és elérhetőségét (címét) egyaránt meghatározza. Ezért a domain név használatával is megvalósulhat a Ptk. 77. § (4) bekezdése szerinti jogsértés.
A Fővárosi Ítélőtábla 8. Pf.21.011/2005/4. számú döntése szintén azt mondja ki, hogy a máséhoz hasonló bármilyen névhasználat, és nem csak a személynévként való jogosulatlan névhasználat sérti a névviselési jogot. A névviselési jog sérelmét jelenti minden olyan névként funkcionáló megjelölés jogosulatlan használata, amelyről valamely más személyre lehet következtetni. Így megvalósítja a jogsértést a cégnév vezérszavával megegyező domain név használata is.
A Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.751/1997/3. számú végzése a névviseléshez adott hozzájárulás kapcsán a következőket fejti ki: ... "Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy eredetileg a felperes az alperes névviseléséhez hozzájárult és e hozzájárulás a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítását kizárta. A Ptk. 75. §-ának (3) bekezdésében meghatározott hozzájárulás azonban nem tekinthető végleges, illetve visszavonhatatlan hatályú jognyilatkozatnak. Adott körülmények között bekövetkezhetnek olyan változások, amelyek a hozzájárulás feltételeit nem elégítik ki, vagy amelyek indokolják e hozzájárulás visszavonását. A perbeli esetben a jogerős ítéletet hozó bíróságok nem vizsgálták azt a lényegi kérdést, hogy a felperes miért kívánja az alperest a névviseléstől eltiltani, jóllehet ez az igénye tartalmilag a korábbi hozzájárulása visszavonásának is tekinthető. Adott esetben, ha a felperes kellő indokát adja annak, hogy az alperestől a névviseléshez való hozzájárulását megvonta, a jövőre nézve helye lehet az alperes névviseléstől való eltiltásának. Rendelkezésre állnak ugyanis a perben olyan adatok, amelyekre tekintettel felmerülhet az, hogy a felperes tartalmilag a korábbi hozzájárulását megvonta. Ilyennek minősülhet esetleg az alperes tagsági viszonyának megszűnése, vagy a peres felek között folyamatban lévő különböző peres eljárások, illetve általában a két jogi személy közötti viszony megromlása. Mindezek vizsgálata után lehet csak megalapozott döntést hozni abban a kérdésben, hogy a jövőre nézve is fennállónak kell-e tekinteni a felperes névviseléséhez való hozzájárulását, vagy a felperes e hozzájárulását kellő indokkal vonhatta-e meg az alperestől."

2.14.2.4. A perbíróság és a cégbíróság kapcsolata

A névhasználati perek kapcsán jogszabályi kötelezettség nincsen arra nézve, hogy a jogerős ítéletről a feleken kívül bárkit értesíteni kellene. A Ctv. sem írja elő, hogy az alperes cégjegyzékében a per megindítását illetve befejeztét fel kellene tüntetni. (Mivel a Ctv. a bejegyzendő adatok körét taxatíve határozza meg, ilyen bejegyzésre nem is kerülhet sor.)
Ennek ellenére úgy látjuk, hogy a névhasználati perben az alperesi társaságot az addigi cégnévtől eltiltó határozatot - jogerőre emelkedése után - célszerű megküldeni tájékoztatásul az alperes székhelye szerint illetékes cégbíróságnak, sőt célszerű lenne olyan ítéleti rendelkezést tenni, hogy a perbíróság a jogerős ítélet egy példányát a szükséges intézkedések megtétele végett megküldeni rendeli a cégbíróságnak.
A cégbíróság feladata, törvényességi felügyeleti hatáskörben figyelemmel kísérni, hogy az alperes az ítéletnek eleget tesz-e, névmódosítási kötelezettségét teljesíti-e. Helyesnek tartanánk, ha ezt jogszabályi előírás is tartalmazná, azonban addig is, amíg e tárgyban egy esetleges Ctv. - módosítás intézkedik, érdemes a határozatról külön törvényi rendelkezés nélkül is értesíteni az illetékes cégbíróságot.

IRATMINTÁK

1. Perbírósági megkeresés a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per megindításának bejegyzése végett.
2. Cégbírósági végzés perindítás bejegyzéséről bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben.
3. Perbírósági megkeresés érvénytelenségi per megindításának bejegyzése végett.
4. Cégbírósági végzés perindítás bejegyzéséről érvénytelenségi perben.
5. Perbírósági megkeresés érvénytelenségi per jogerős befejezésének bejegyzése végett.
6. Cégbírósági végzés perindítás bejegyzéséről társasági határozat felülvizsgálata iránti perben.
7. Ítélet rendelkező része bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben, ha a Ctv. 67. § alkalmazható.
8. Kizárási perben hozott ítélet rendelkező része
9. Keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása elkésettség miatt.

Pest Megyei Bíróság

3.G.40.687/2006/2.

Pest Megyei Bíróság Cégbírósága

Helyben

Pest Megyei Főügyészség felperesnek - N. Szociális Gondozó Kft. alperes ellen bejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perében a megyei bíróság megkeresi T. Címet, hogy a Cg. 13-09-000000 cégjegyzékszámú N. Szociális Gondozó Kft. cégjegyzékébe a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt 2006. szeptember 8. napján történt keresetindítást a 13-09-000000/6. sorszámú végzés vonatkozásában bejegyezni, és ezt követően a cégiratokat a G.40.687/2006. számú peres iratokhoz csatolás végett az eljáró bírónak haladéktalanul megküldeni szíveskedjék.

Budapest, 2006. szeptember 14. napján.

.............................................

Dr. G. M. sk.

megyei bíró

* * *

Pest Megyei Bíróság, mint Cégbíróság

Cg. 13-06-000000/25.

V É G Z É S

A Pest Megyei Bíróság, mint Cégbíróságnál Cg. 13-06-000000. cégjegyzékszámon bejegyzett A. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság (2053 Herceghalom, Sz. u. 200. hrsz.; adószáma: 0000000-2-43. cégügyében a bíróság hivatalból bejegyzi az alábbi adatokat:

29 bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per adatai

29/001 A végzés száma, amelynek hatályon kívül helyezése
iránt per indult: Cg. 13-06-000000/23.
A perindítás dátuma: 2006. 12. 10.
A per ügyszáma: 3.G.43.000/2006.
Változás időpontja: 2007. 01.11.

Bejegyezve (végzés kelte): 2007. január 11.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

Budapest, 2007. január 11.

.................................................

Dr. G. Cs.

megyei bíró

A kiadmány hiteléül:

* * *

Pest Megyei Bíróság

1.G.43.653/2007/3.

Pest Megyei Bíróság Cégbírósága

Helyben

Pest Megyei Főügyészség felperesnek - N. Szociális Gondozó Kft. alperes ellen, létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a megyei bíróság megkeresi T. Címet, hogy a Cg. 13-09-000000 cégjegyzékszámú N. Szociális Gondozó Kft. (2040 Budaörs Galamb u. 19.) cégjegyzékébe a 2006. december 10-én kelt társasági szerződés módosítása érvénytelenségének megállapítása iránt 2007. január 3-án történt perindítást bejegyezni szíveskedjék.

Budapest. 2007. január 8. napján

.................................................

Dr. G. Cs. sk.

megyei bíró

* * *

Pest Megyei Bíróság, mint Cégbíróság

Cg. 13-09-000000/5.

V É G Z É S

A Pest Megyei Bíróság, mint Cégbíróságnál Cg. 13-09-000000/2. cégjegyzékszámon bejegyzett N. Szociális Gondozó Korlátolt Felelősségű Társaság (2040 Budaörs, Galamb u. 19. sz.) adószáma: 0000000-2-13. cégügyében a bíróság elrendeli az alábbi változások bejegyzését:

30 A cégalapítás vagy a létesítő okirat

érvénytelenségének megállapítása iránti per adatai

30/001 A létesítő okirat kelte: 2006. 12. 10.
A perindítás dátuma: 2007. 01. 03.
A per ügyszáma: 1.G.43.653/2007.
Változás időpontja: 2007. 01.11.

Bejegyezve (végzés kelte): 2007. január 11.,

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

Budapest, 2007. január 11.

.................................................

Dr. G. Cs.

megyei bíró

A kiadmány hiteléül:

* * *

Pest Megyei Bíróság

1.G.40.783/2006/27.

Pest Megyei Bíróság Cégbírósága

Helyben

A. Kereskedelmi Kft. felperesnek - N. Szociális Gondozó Kft. alperes ellen létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránt folyamatban volt perében a megyei bíróság tájékoztatja T. Címet, hogy a keresetet jogerősen elutasította.
Megkeresi ezért a bíróság T. Címet, hogy a mellékelten megküldött jogerős ítélet alapján az N. Szociális Gondozó Kft. (2040 Budaörs, Galamb u. 19., cégjegyzékszáma: 13-09-000000) cégjegyzékébe a per befejezésének tényét vezesse be.

Budapest, 2007. január 22. napján

.................................................

Dr. G. M. sk.

megyei bíró

* * *

Pest Megyei Bíróság, mint Cégbíróság

Cg. 13-09-000000/84. szám

V É G Z É S

A Pest Megyei Bíróság, mint Cégbíróságnál Cg. 13-09-000000 cégjegyzékszámon bejegyzett A. Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság (2053 Herceghalom, Sz. u. 309.; adószáma: 0000000-3-13.) cégügyében a bíróság hivatalból elrendeli az alábbi változások bejegyzését:

31 A társasági határozat felülvizsgálata iránti per adatai

31/001 A perindítás dátuma: 2006. 12. 17.
A per ügyszáma: 2. G. 41. 567/2006.
Változás időpontja: 2007. 01.11.

Bejegyezve (végzés kelte): 2007. január 11.,

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

Budapest, 2007. január 11.

.................................................

Dr. G. Cs.

megyei bíró

A kiadmány hiteléül:

* * *

Pest Megyei Bíróság

3.G.40.687/2006/8.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pest Megyei Bíróság dr. K. Z által képviselt Pest Megyei Főügyészség (1938 Budapest, Attila u. 38.) felperesnek - dr. J. A. (1084 Budapest, Horváth Mihály tér 28.) ügyvéd által képviselt N. Szociális Gondozó Kft. (2040 Budaörs, Galamb u. 9.) alperes ellen bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indult perében 2006. október 30.-án tartott tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A megyei bíróság a jogszabálysértés megállapítása mellett a Pest Megyei Bíróság, mint Cégbíróság Cg. 13-09-000000/6. sorszámú végzését hatályában fenntartja.
Az alperes a költségeit maga viseli, a felperes által le nem rótt 21 000 (Huszonegyezer) Ft illetéket köteles az alperes az adóhatóság felhívására megfizetni.

Az ítélet jogerőre emelkedése után megkeresi a bíróság a Pest Megyei Bíróság Cégbíróságát, hogy az alperesi Kft. cégjegyzékébe a jelen per jogerős befejeztét jegyezze be, továbbá gondoskodjon jelen ítéletnek a Cégközlönyben történő közzétételéről.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt van helye a Pest Megyei Bíróságnál előterjeszthető fellebbezésnek.

Tájékoztatja a bíróság a peres feleket arról, hogy amennyiben a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére vonatkozik, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul, a felek a tárgyalás megtartását kérhetik, illetve a másodfokú bíróság a feleknek a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmére a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el.

I n d o k o l á s

* * *

Pest Megyei Bíróság

2.G.40.318/2007/13.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pest Megyei Bíróság dr. Sz. A. ügyvéd (2092 Budakeszi, Vadóc utca 18.) által képviselt T. Ipari Szolgáltató Kft. (2092 Budakeszi, Orgona u. 81. szám alatti székhelyű) felperesnek - L. J. (1083 Budapest, Juhász utca 98. II. 3.) alperes ellen tag kizárása iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A megyei bíróság alperest kizárja a felperesi társaságból.

Kötelezi alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50 000 (Ötvenezer) Ft. perköltséget.
A bíróság az ítélet egy példányát jogerő után tájékoztatásul megküldeni rendeli a felperest nyilvántartó cégbíróságnak.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye a Pest Megyei Bíróságnál előterjeszthető fellebbezésnek.

A bíróság tájékoztatja a feleket arról, hogy a Pp. 256/A. § (1) bek. b)-d) pontjában felsorolt esetekben tárgyalás megtartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmükkel a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

I n d o k o l á s :

* * *

Pest Megyei Bíróság

2.G.40.815/2006/2.

A Pest Megyei Bíróság A. M. (1054 Budapest, Joó u. 93. sz. a. lakos) személyesen eljárt felperesnek -

a H. Fuvarozó és Szolgáltató Betéti Társaság (2200 Monor, Csalogány u. 44. sz. alatti székhelyű) alperes ellen, változásbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perében meghozta az alábbi

v é g z é s t :

A bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja.

A végzés ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye a Pest Megyei Bíróságnál előterjeszthető fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

A felperes a keresetében a 13-06-215648 cégjegyzékszámú alperesi Bt. változásbejegyzését elrendelő 19. sorsz. végzés hatályon kívül helyezését kérte a bíróságtól.

A 2006. július 26. napján kelt 19. sorszámú végzés a Cégközlöny 2006. szeptember 12-i számában jelent meg.

A 2006. évi V. tv. (Ctv.) 65. § (2) bekezdése a bejegyző végzés elleni perindítás jogvesztő határidejét a végzésnek a Cégközlönyben való közzétételétől számított 30 napon belül határozza meg.

A kereset a Pest Megyei Bírósághoz 2006. október 17. napján - elkésetten - érkezett az iroda érkeztető bélyegzőjének tanúsága szerint. Jogszabály által a per megindítására jogvesztés terhe mellett megszabott határidő számításánál a keresetlevélnek a bírósághoz való érkezése időpontját kell figyelembe venni, mivel ez anyagi jogi határidő, amelyet a határidő utolsó napja minden körülmények között lezár. Jelen perben ez az időpont 2006. október 12. napja volt.

Erre tekintettel a bíróság a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bek. h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította.

Budapest, 2006. október 26. napján.

.................................................

megyei bíró

FELHASZNÁLT IRODALOM

Balásházy Mária: Jogi alaptan (AULA Kiadó, 2002.)
Baranya Megyei Gazdasági Kollégium: Az előtársaság jogállásáról.
Kollégiumi ajánlás. (Céghírnök 2002/3.)
Bán Chrysta: Az eladó helytállási kötelezettsége a társasági részesedések eladásánál. (Gazdaság és Jog. 2002./5.)
Bauer Miklós: Ami elrontható, azt el is rontjuk. (Collega. 1998./4.)
Benedek Károly-Berényi József-Besenyei Lajos-Domé Györgyné-Gellért György-Harmathy Attila-Kecskés László-Kemenes Béla-Petrik Ferenc-Sárközy Tamás-Sőth Lászlóné-Szilágyi Dénes-Vékás Lajos-Zoltán Ödön, szerkesztette: Gellért György: A Polgári törvénykönyv magyarázata (KJK-KERSZÖV 2004.)
Benke Gábor: A nemzetközi választottbírósági klauzula kikötése szerződésekben. (Gazdaság és Jog. 2001./3.)
Berkesné Dancs Mária: Csődtörvény a gyakorlatban. (Bp. HVG-ORAC, 2000.)
Besenyei Lajos-Fabó Tibor-Fazekas Judit-Harsányi Gyöngyi-Kisfaludi András-Miskolczi Bodnár Péter-Nochta Tibor-Ujváriné Antal Edit, szerkesztette: Miskolczi Bodnár Péter: (A gazdasági társaságok. (KJK-KERSZÖV 2002.)
Bodor Mária: Az érvénytelenségi perek különleges esetei. (Céghírnök 1999/5.)
Bodor Mária: A társasági szerződések érvénytelenségének megállapítására irányuló perek és egyéb eljárások. (Céghírnök 1999/1-2.)
Bodor Mária-Koday Zsuzsanna-Lőrincz Györgyné-Pethőné Kovács Ágnes-Vezekényi Ursula: Társasági és cégjoggal kapcsolatos bírósági határozatok gyűjteménye. (RAABE 1997.)
Bodor Mária-Tőkés Géza-Wellmann György: Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata. (CO-NEX-TRAINING 1993.)
Csanádi Péter: Az ügyvezető mint vezető tisztségviselő felelőssége a társaságnak okozott károkért. Liber Amicorum Studia L. Vékás dedicata. Ünnepi dolgozatok Vékás Lajos hatvanadik születés-napjára és egyetemi oktatói működésének harmincötödik évfordulójára. (Bp., ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, 1999.)
Csécsy Róbert-Gadó Gábor-Makai Katalin-T. Nagy Erzsébet: Társasági jog és cégjog a gyakorlatban. (CO-NEX-TRAINING 1993.)
Csillag György-Keszthelyi Alexandra: "Forintos" szerződések.
(Cég és Jog. 2001/1-2.)
Csillag György: A választottbíróságok működése. (Cég és Jog. 2000/3.)
Döme Attila: Költői kérdések a választottbíráskodás törvényi szabályozásának fogyatékosságai okán (Magyar Jog. 2005/1.)
Farkas Csaba: A tagkizárás a bírói döntések függvényében. (Céghírnök 2005/5-7.)
Felker László: Perindítás a cég törlése miatt. (Céghírnök 2000/3-4.)
Fischer Judit: A nyilvánosan működő részvénytársaságok elvi kérdései (Gazdaság és Jog 2006/6-7.)
Fischer Judit-Gadó Gábor-Gál Judit-Győri Enikő-Komáromi Gábor-Makai Katalin-Sándor Tamás-Sárközy Tamás-T. Nagy Erzsébet-Vezekényi Ursula-Wellmann György, Szerk: Sárközy Tamás: Társasági törvény, cégtörvény 2006. (HVG-ORAC 2006.)
Gabányi Józsefné: Gondolatok a cégbíróság törvényességi felügye-letéről. (Gazdaság és Jog. 1997/4.)
Gadó Gábor: Az új Gt. konszernjogáról (Gazdaság és Jog 2006/6-7.)
Gadó Gábor-Gál Judit-Komáromi Gábor-Makai Katalin-Sándor Tamás-Sárközy Tamás-T. Nagy Erzsébet-Vezekényi Ursula-Wellmann György, Szerk: Sárközy Tamás: A társasági és a cégtörvény kommentárja (Második, hatályosított kiadás, HVG-ORAC 2004.)
Gál Judit-Vezekényi Ursula: Cégjogi iránytű. (HVG-ORAC. 2006.)
Gál Judit-Pálinkásné Mika Ágnes: Társasági jogi perek (HVG-ORAC, 2003.)
Gál Judit-Kiss Gábor-Ujvári Géza: A végelszámolási eljárás (HVG-ORAC, 2001.)
Gál Judit-Kiss Gábor-Ujvári Géza: A végelszámolási eljárás. (HVG-ORAC 2001.)
Gál Judit-Kiss Gábor-Zara László: A végelszámolási eljárás (Harmadik, hatályosított kiadás, HVG-ORAC 2006.)
Gáspárdy László-Gátos György-Horváth Jenő-Kengyel Miklós-Kiss Daisy-Kormos Erzsébet-Lőrincz György-Makai Katalin-Németh János-Sallós István-Szabó Imre-T. Nagy Erzsébet-Vezér Ágnes-Vida István, szerkesztette: Németh János: A Polgári per-
rendtartás magyarázata. (KJK. 1999.)
G. Farkas Judit: Mögöttes tagi felelősség a magyar társasági jogban
(Gazdaság és Jog 2006/6-7.)
Horváth Éva: A választottbíráskodás néhány gyakorlati kérdése.
(Gazdaság és Jog 2001/3.)
Juhász László: Felszámolás - felszámolási költségek. (Gazdaság és Jog. 2006/5.)
Juhász László: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve. (Novotni Alapítvány 2006.)
Károlyi Géza: Az egyszemélyes társaság tagjának és vezető tisztségviselőjének felelősségéről. (Gazdaság és Jog. 1999/3.)
Kecskés László és munkaközössége: A szolgáltatás és ellen-szolgáltatás értékaránytalansági problémái a szerződési jogban 1. (Magyar Jog. 1999/2.)
Kovács Kázmér: A Ptk. 201. § (2) bekezdése védelmében (Feltűnő aránytalanság és az autópálya-használati szerződések) (Magyar Jog. 1998/8.)
Kovács László: A könyvvizsgáló felelősségéről. (Céghírnök 2005/10.)
Lajer Zsolt: A feltűnő értékaránytalanság tilalmáról. (Magyar Jog. 1999/2.)
Lőrincz György: Az új Gt. munkajoggal összefüggő kérdései. (Gazdaság és Jog. 1998/9.)
Megyei bíróságok társasági és cégjogi döntéseinek tára (KJK. szerkesztők: Gál Judit és Pálinkásné Mika Ágnes)
Metzinger Péter: A tagkizárás intézménye: egy alkotmányossági probléma. (Magyar Jog. 2004/11.)
Miskolczi Bodnár Péter: A vezető tisztségviselők felelőssége és ennek biztosíthatósága. (Gazdaság és Jog 1997/7-8.)
Murányi Katalin-Wellmann György-Gabányi Józsefné-Kazay László: A Legfelsőbb Bíróság civilisztikai iránymutatásai Polgári jog, Gazdasági Jog (KJK-KERSZÖV, 2005.)
Nikolicza Péter: Törvényalkotási baklövés-e az új társasági törvény vállalatcsoport - fejezet koncepciója? (Jogtudományi Közlöny 2005. október)
Palotás Ildikó: A könyvvizsgálók felelőssége. (Cég és Jog. 2001/5.)
Salamonné dr. Solymosi Ibolya: Felelősség a létre nem jött társaság tartozásaiért. (Céghírnök 1997/12.)
Sárközy Tamás: Az új társasági törvény társaságok vezetési rendszeréről szóló rendelkezéseiről (Gazdaság és jog. 2005/5.)
Szabó Gábor Zoltán: A gazdasági társaság vezető tisztségviselője által harmadik személynek okozott károk megtérítésének egyes kérdései. (Gazdaság és Jog 2001/10.)
Szalay Ágnes: A választottbírósági eljárásra és döntésre irányadó jog szabályozás (Jogtudományi Közlöny. 2000/4.)
Szigeti Adrienn: A társaságok vezető tisztségviselőinek felelőssége. (Cég és Jog. 1999/1.)
Szőke Zoltán: A menedzserek - különösképpen az ügyvezetők - kártérítési felelőssége a munka törvénykönyve alapján. (Keres-kedelmi Jogi Értesítő. 1994/12.)
Szűcs Gábor: Bejegyzés alatt álló gazdasági társaság megszűnése. (Céghírnök 1998/1.)
Tímár Tamás: Névhasználati problémák. (Céghírnök 1998/11.)
Török Tamás: A gazdasági társaság és a vezető tisztségviselő közötti jogviszony. (Gazdaság és jog. 2001/4.)
Török Tamás: A nyilvánosan működő részvénytársaságokban történő befolyásszerzés új szabályozása (Gazdaság és Jog 2006/8.)
Udvaros Judit: Gondolatok az ügyész cégjogi jogosítványainak átrendeződéséről. (Ügyészek Lapja. 1998/4.)
Ujlaki László: Általános ügyleti feltételekben foglalt választott-bírósági megállapodás. (Gazdaság és Jog. 1999/11.)
Ujlaki László: Választottbírósági hatáskör ún. kapcsolt szerződések esetén. (Gazdaság és Jog. 2000/5.)
Veszeley Józsefné: Az előtársaság önálló jogalanyisága. (Céghírnök 1999/6-7.)
Vezekényi Ursula: A cégbíróságok törvényességi felügyeleti tevékenysége. (Gazdaság és Jog. 1994/3.)
Vezekényi Ursula: A cégek törvényességi felügyelete. (Cég és Jog. 2000/10.)
Vezekényi Ursula: A közhiteles és nyilvános cégnyilvántartás. (Cég és Jog. 1999/3.)
Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv tervezetének néhány elméleti és rendszertani előkérdéséről. (Magyar Jog. 2006/7.)
Wellmann György: A vezető tisztségviselők és a tulajdonosok felelőssége. (Jogi Tájékoztató Füzetek 61. MKIK Jogi Tagozat. 1997.)
Wellmann György: A vezető tisztségviselők és fb. tagok felelőssége az új Gt.-ben. (Gazdaság és Jog. 1998/9.)
Wellmann György: A kültag felelősségéről. (Céghírnök 1998./2-3.)
Wellmann György: A Ptk. és a Gt. kapcsolódási pontjai az új Ptk. koncepció tükrében. (Gazdaság és Jog. 2002/9.)
Wellmann György: Felelősségátvitel társasági jogunkban (Cég-hírnök, 2006/12.)
Zámbó Tamás: A cégperekről. (Céghírnök 1998/12.)

Lábjegyzet

[1]Lásd bővebben: Balásházy Mária: Jogi alaptan (AULA Kiadó, 2002.)

[2]Ptk. 312. §

[3]A társasági és cégtörvény kommentárja, másoik, hatályosított kiadás (HVG-ORAC. 2004.) I. kötet 153-155. old.

[4]A hivatkozott törvényi rendelkezés az 1997. évi CXLIV. tv. 14-15. §

[5]A szerző az előtársaság társaságalapítási jogát kizáró bírói értelmezésre utal.

[6]Társasági törvény, cégtörvény 2006. (HVG-ORAC Kiadó, 2006. 594-595. old.)

[7]A Pp. 111. § (1) bekezdése értelmében "Ha valamelyik fél meghal vagy megszűnik, az eljárás a jogutód perbelépéséig, illetve perbevonásáig (61-62. §) félbeszakad, kivéve, ha a jogviszony természete miatt a jogutódlás kizárt."

[8]Baranya Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiumának 3/2001. (VII. 6.) sz. Ajánlása (Céghírnök 2002/3. szám)

[9]1997. évi CXLIV. tv.

[10]A Cstv. (1991. évi XLIX. tv. ) 37. § (1) bekezdése szerint a felszámolási eljárásban a hitelezői igényeket legfeljebb 1 éven belül lehet joghatályosan bejelenteni. A határidő elmulasztása a Cstv. 37. § (3) bekezdése értelmében jogvesztéssel jár, ezért az ilyen - a felszámolási igénybejelentést elmulasztó - hitelező álláspontunk szerint később sem jogosult a megszűnt adós vagyontárgyát érintő igényérvényesítésre.

[11]2006. évi Gt. 30. § (6) bekezdése szerint ez az igényérvényesítési határidő jogvesztő.

[12]Dr. Wellmann György: A Ptk. és a Gt. kapcsolódási pontjai az új Ptk. koncepció tükrében Gazdaság és Jog 2002./9.

[13]Megjegyzendő, hogy e megállapítások a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok tekintetében is érvényesek.

[14]Az 1997. évi CXLV. tv.

[15]Céghírnök, 2002/3. szám 11-13 oldal.

[16]Mögöttes tagi felelősség a magyar társasági jogban - G. Farkas Judit, Gazdaság és Jog 2006/6-7. szám 24-30. old. (HVG-ORAC, 2006.)

[17]A 2006. évi IV. törvény

[18]A Ptk. 679. § (1) bekezdése szerinti cum viribus, illetve pro viribus felelősséggel tartozik, melynek során azonban figyelembe kell venni a Ptk. 677. § (1) bekezdése értelmében a hagyatéki tartozásokat is.

[19]Wellmann György: Felelősségátvitel társasági jogunkban (Céghírnök 2006/12. szám HVG-ORAC)

[20]Wellmann György: Felelősségátvitel társasági jogunkban (Céghírnök 2006/12. szám. HVG-ORAC)

[21]Wellmann György: Felelősségátvitel társasági jogunkban (Céghírnök, 2006/12. szám, HVG-ORAC)

[22]Gazdaság és Jog 2006. évi 6-7. szám (HVG-ORAC, 2006.)

[23]Dr. Wellmann György: Felelősségátvitel társasági jogunkban Céghírnök 2006/12. szám

[24]Gadó Gábor: Az új Gt. konszernjogáról Gazdaság és Jog 2006/6-7. szám

[25]Juhász László: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve (Novotni Alapítvány 2006.) 525. old.

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu