adozona.hu
Egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló T/1756. számú törvényjavaslat indokolása
Egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló T/1756. számú törvényjavaslat indokolása
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 1999. évi CXXII. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény hatályba lépése óta eltelt nyolc évben jelentős változások következtek be a munkanélküliek számában és összetételében. Az elmúlt évben megindult gazdasági növekedés által megjelenő munkaerőpiaci igények olyan átalakításokat követelnek meg, amelyek hatékonyabban segítik a munkanélküliek újbóli és mielőbbi munkába állását.
Ezért a Javaslat által tartalmazott törvénymódosítás célja egyrészt az, hogy foko...
Egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló T/1756. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
I.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény hatályba lépése óta eltelt nyolc évben jelentős változások következtek be a munkanélküliek számában és összetételében. Az elmúlt évben megindult gazdasági növekedés által megjelenő munkaerőpiaci igények olyan átalakításokat követelnek meg, amelyek hatékonyabban segítik a munkanélküliek újbóli és mielőbbi munkába állását.Ezért a Javaslat által tartalmazott törvénymódosítás célja egyrészt az, hogy fokozottabban ösztönözze az ellátásban részesülő munkanélkülit a munka világába történő visszakerülésre, aktívabb álláskeresésre, másrészt, hogy az ellátási rendszerben elért megtakarítások által több pénz jusson a foglalkoztatás támogatására.
Az előzőekben felsorolt célok megvalósítása érdekében a Javaslat bővíti a közhasznú foglalkoztatás lehetőségét, szabályozza a munkaerőpiaci szolgáltatásokat, megteremti a lehetőségét - az Európai Unióban már ismert - komplex munkaerőpiaci programok támogatására, továbbá a munkahelyteremtés eddig szétaprózott formáit a gazdasági miniszter rendelkezése alá kerülő célelőirányzatban összpontosítja.
A Javaslat módosítja a foglalkoztatási törvénynek a munkanélküli járadék folyósítási idejét szabályozó rendelkezéseit. A munkanélküli járadék folyósítási idejének felső határát a korábbi 12 hónap helyett 9 hónapban állapítja meg. A munkanélküli járadéknak ennél hosszabb ideig történő folyósítása csak abban az esetben lehetséges, ha a munkanélküli a járadék folyósítás első hat hónapja alatt kezdődő és a járadék folyósítás idejének kimerítése után befejeződő képzésben vesz részt.
A Javaslat a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításával megszünteti a munkanélküliek jövedelempótló támogatását. A munkanélküli járadékot kimerítő munkanélküliek közül azok részére akik szociálisan rászorultak, az önkormányzatok biztosítanak foglalkoztatási lehetőséget és csak e foglalkoztatást vállalók részesülhetnek a továbbiakban rendszeres szociális segélyben.
A Javaslat megszünteti a kereső tevékenység folytatásának lehetőségét a munkanélküli ellátások folyósítása alatt.
Ezeknek a változtatásoknak a célja egyrészt az, hogy a munkanélküliek törekedjenek munkanélküliségük első időszakában az átképzési lehetőségek elfogadására, olyan piacképes ismeretek megszerzésére, amelynek birtokában ismét eladható tudással, eredményesen munkára találnak a munkaerőpiacon.
A módosítás bevezetésének másik célja, hogy a munkanélküliség kezelésében ne az ellátások, hanem a munkaalkalmak teremtése kapjon nagyobb hangsúlyt.
II.
A Javaslat módosítja a munkaügyi ellenőrzésre vonatkozó anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezéseket, valamint a munkaügyi ellenőrzés szervezetére vonatkozó szabályokat. A módosítás a munkaügyi ellenőrzés területén az elmúlt három évben szerzett tapasztalatok alapján az ellenőrzés hatékonyságát, az értelmezési nehézségeket okozó rendelkezések pontosítását, valamint az idő közben bekövetkezett jogszabályi változások követését szolgálja. A módosítás eredményeként a megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek külön válnak a megyei (fővárosi) munkaügyi központok szervezetétől és az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség szervezetében működnek tovább. A módosítás a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvényt, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvényt érinti.III.
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Esélyegyenlőségi tv.) keretjelleggel határozza meg a fogyatékosokat megillető többletjogokat, az esélyegyenlőség célterületeit, valamint vázolja intézmény és szervezetrendszerét. Az Esélyegyenlőségi tv. egyik fontos eleme - a szociális ellátórendszer korszerűsítésének részeként - a fogyatékossági támogatás bevezetése. A törvény a fogyatékossági támogatás vonatkozásában csupán keretszabályokat tartalmaz, a támogatás bevezetése e rendelkezések kiegészítését teszi szükségessé.A fogyatékossági támogatás bevezetésével egyidejűleg indokolt megkezdeni a fogyatékossággal összefüggő szociális ellátások újraszabályozását. A szociális ellátórendszer áttekinthetőbbé és célirányosabbá tétele elodázhatatlan feladat, ami a párhuzamos ellátások megszüntetését, s az igénybevételi feltételek egységesítését követeli meg. A súlyos fogyatékossághoz kapcsolódó pénzbeli ellátások átalakításának célja, hogy ha fokozatosan is, de egységes elven működő, az érintettek teljes körét átfogó ellátórendszer jöjjön létre. A fogyatékossági támogatás bevezetésével az azonos funkciójú jövedelemkiegészítő ellátások beintegrálódnak a fogyatékossági támogatásba, míg a megélhetést biztosító jövedelempótló jellegű ellátások (rokkantsági járadék, rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék) átalakítása a rokkantsági nyugdíjrendszer korszerűsítésével egyidejűleg válik időszerűvé. A fogyatékossági támogatás, mint új ellátás tehát nem egy további támogatási formát jelent, mivel bevezetésével egyidejűleg gondoskodni kell a hasonló funkciót betöltő ellátások átalakításáról.
A fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy esélyegyenlőségét elősegítő havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás. Célja, hogy anyagi segítséggel járuljon hozzá a 18. életévüket betöltött súlyosan fogyatékosok társadalmi hátrányainak mérsékléséhez, ezáltal esélyegyenlőségük javításához. Ez oly módon is kifejezésre jut, hogy a támogatás a jövedelemtől illetve annak nagyságától független ellátás.
A súlyos fogyatékos állapot leírása többszempontú megközelítést igényel. Az Esélyegyenlőségi tv. fogyatékos személyre vonatkozó definíciója [4. § a) pont], ugyanis a rendellenes állapotból eredő társadalmi következményt is értékel. A súlyos fogyatékosság fogalmának meghatározásakor is e komplex megközelítést követi a törvényjavaslat, azaz a biológiai állapotok felsorolását azok szociális (társadalmi) hatásával kapcsolja össze.
A súlyos fogyatékosság ugyanis olyan tartósan vagy véglegesen fennálló állapot, aminek következménye, hogy a súlyosan fogyatékos személy önálló életvitelre egyáltalán nem képes, vagy mások állandó segítségére szorul. A fogyatékossági támogatásnak a biológiai deficiteknek az életfeltételeket hátrányosan befolyásoló hatását kell legalább részben ellensúlyoznia.
A fogyatékossági támogatás havi összegét az Esélyegyenlőségi tv. jelenleg hatályos 23. §-a az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %- ában határozza meg. A súlyos fogyatékosság azonban nem egy meghatározott károsodáshoz és kórformához kapcsolódik csupán, hanem a legkülönbözőbb fogyatékossággal összefüggésben léphet fel, s a legkülönbözőbb formákban. Egy időben több különböző fogyatékosság is fennállhat, amely alapján az érintett személyek több fogyatékossági kategóriába is besorolhatók. A társadalmi életbe való aktív integráció lehetősége, az önálló életvitelre való alkalmasság, az önkiszolgálási képesség foka sem egyforma a súlyosan fogyatékos emberek esetében, hiszen meglévő képességeik is eltérőek a különböző társadalmi alrendszerekben betöltött funkcióik, valamint fogyatékosságuk jellege szerint. Indokolt tehát a fogyatékossági támogatás mértékének meghatározásakor is a fenti szempontok alapján differenciálni. Ezért a törvényjavaslat a fogyatékossági támogatás összegét két kategória és kétféle mérték szerint javasolja megállapítani. A két kategória - az önellátási képességhez igazodva került meghatározásra. A javaslat szerint a fogyatékossági támogatás havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 50 %-a a látási fogyatékos, a hallási fogyatékos, az értelmi fogyatékos valamint a mozgásszervi fogyatékos személyek esetében, ha bármilyen fokú önkiszolgálási képességgel rendelkeznek. Az ellátásnak ezen alanyi kör esetében a minimálnyugdíj 50 %- ában történő meghatározása a fogyatékos állapotból fakadó hátrányok mérséklésén túl azt a törekvést is kifejezi, hogy a jelenlegi szociális támogatások összege egységesítésre kerüljön. Más a helyzet azon súlyosan fogyatékos személyek esetében, akiknek extrém szociális függőségükből eredő társadalmi hátrányaik csak magasabb ellátási mérték meghatározása mellett kompenzálhatók. A fogyatékossági támogatás havi összege ezért esetükben az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-a, ha halmozottan fogyatékosok vagy értelmi fogyatékosok illetve mozgásszervi fogyatékosok és önkiszolgálási képességük teljesen hiányzik.
A fogyatékossági támogatással kapcsolatos igazgatási feladatokat az egészségbiztosítási ágazat központi igazgatását végző Országos Egészségbiztosítási Pénztár, valamint igazgatási szervei, a fővárosi és megyei egészségbiztosítási pénztárak látják el.
A súlyos fogyatékosság meghatározásában kifejezésre jutó többszempontú megközelítésnek a minősítés során feltétlenül érvényesülnie kell, s ezért szükséges, hogy az a minősítést végző szakértői testület szakmai összetételben is tükröződjön. Indokolt tehát, hogy a döntésben több szakma képviselője is részt vegyen. A tervezet szerint a súlyos fogyatékosság minősítését az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézetének speciális szakértő bizottsága végzi.
A fogyatékossági támogatás bevezetése szükségessé teszi a hasonló funkciót betöltő jövedelem-kiegészítő jellegű ellátások átalakítását is, ezért a törvényjavaslat erre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz.
A fogyatékossági támogatás által érintett jövedelem-kiegészítő jellegű ellátások a következők: vakok személyi járadéka, magasabb összegű családi pótlék, súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési támogatása.
A vakok személyi járadékánaka fogyatékossági támogatás rendszerébe történő integrálása azt jelenti, hogy a támogatás bevezetésével egyidejűleg a vakok személyi járadéka megszűnik. Ugyanis a látásfogyatékos személy, ha a feltételeknek megfelel, fogyatékossági támogatásra lesz jogosult. Tehát a fogyatékossági támogatás bevezetésének időpontjától a vakok járadékának újként történő megállapítására a továbbiakban nem kerül sor.
A magasabb összegű családi pótléknak a fogyatékossági támogatás rendszerébe történő bevonása a felnőtt korúak családi pótlékát érinti. Ez azt jelenti, hogy a magasabb összegű családi pótlék csak a kiskorú fogyatékos vagy tartósan beteget nevelő családot illeti meg, míg közülük a súlyosan fogyatékosnak minősülő személyek nagykorúvá válásuk után már kizárólag a fogyatékossági támogatást igényelhetik.
Figyelemmel arra, hogy a magasabb összegű családi pótlékra és a fogyatékossági támogatásra jogosultak köre nem fedi le teljesen egymást, a Javaslat biztosítja, hogy azok a nagykorúak, akik után a korábbi rendelkezések alapján magasabb összegű családi pótlékot folyósítanak, abban az esetben se veszítsék el az ellátást, ha állapotuk alapján fogyatékossági támogatásra nem lesznek jogosultak.
A súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeit a 164/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet szabályozza, ennélfogva e törvényjavaslat e támogatási rendszerre nem tartalmaz szabályozást. A közlekedési kedvezmények átfogó felülvizsgálatát azonban még a fogyatékossági támogatás bevezetése előtt el kell végezni. A fogyatékossági támogatás rendszerébe ugyanis ez az ellátás beintegrálható.
Összességében a szociális támogatások rendszerén belül a fogyatékossági támogatás bevezetése és az ezáltal generált változásoknak vitathatatlanul pozitív a társadalompolitikai hatásuk. Az intézkedések eredményeképpen, a támogatási rendszer egyszerűbbé, áttekinthetőbbé válik, a támogatások célzottsága érzékelhetően javul, ezzel együtt a jogosultak számára az eddiginél nagyobb összegű támogatás a fogyatékos személyek életminőségét pozitívan befolyásolja. Ugyanakkor a támogatási rendszerből kiszoruló - súlyos fogyatékosnak nem minősülő - személyek körében negatív fogadtatással kell számolni, még akkor is, ha az intézkedések a szerzett jogok védelmének szem előtt tartásával történnek.
A fogyatékossági támogatás finanszírozása állami forrásból történik. Az ellátás bevezetésének költségkihatása kiszámításánál a fogyatékossági támogatás forrásigénye mellett az egész támogatási rendszer átalakításának költségvetésre gyakorolt hatását is figyelembe kell venni.
A fogyatékossági támogatás forrásigénye alapvetően a jogosultak számától illetve az egyes támogatási kategóriák közti létszám-megoszlástól függ. Az előzetes becslések szerint a támogatásra összesen 180 ezer fő lesz jogosult, akiknek várhatóan 1/3-a részesül majd a magasabb támogatási összegben (öregségi nyugdíjminimum 80 %-a) és 2/3-a kapja az alacsonyabb támogatási összeget (öregségi nyugdíjminimum 50 %-a). Ennek együttes éves forrásigénye - 1999. évi szinten számolva - 19.899 millió Ft.
Ezek a kiadások csökkenthetők a meglévő ellátások integrálásával nyerhető megtakarításokkal.
A vakok személyi járadékának és a korhatáron túli magasabb összegű családi pótléknak a fokozatos megszűnése miatt a fogyatékossági támogatás bevezetését követően a régi ellátásoknál összesen évi 2.250 millió Ft kiadással lehet számolni, ami azt is jelenti, hogy a meglévő támogatásokra eddig biztosított forrásokból 7.550 millió Ft a fogyatékossági támogatás finanszírozására felhasználható. Így összességében - a rendszeren belül realizált megtakarítások átcsoportosításával - 12.349 millió Ft többletforrás szükséges.
A fogyatékossági támogatás előirányzatát a 2001. évi központi költségvetésben úgy kell tervezni, hogy a meglévő ellátások átalakítása eredményeképpen felszabaduló forrásoknak a fogyatékossági támogatás céljára történő átcsoportosításáról is gondoskodni kell.
Részletes indokolás
I.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló
1-2. §-hoz
A Javaslat a foglalkoztatási törvényt kiegészíti a munkaerőpiaci szervezet által nyújtható munkaerőpiaci szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezésekkel. A hatályos szabályozás szerint a munkaerőpiaci szervezet a szolgáltatásait mindenki számára ingyenesen nyújtja. Ez a szabály az ingyenességre vonatkozó követelményt általánosságban tartalmazza. Figyelemmel azonban a szolgáltatások törvényben történő szabályozására - az ingyenesség követelményének változatlanul történő fenntartása mellett - szükséges megjelölni, hogy melyek azok a szolgáltatások amelyek mindenki számára ingyenesek, és melyek azok a szolgáltatások amelyek tekintetében az ingyenesség speciális tartalmuknál fogva csak azok számára áll fenn, akik számára a szolgáltatás nyújtását a munkaerőpiaci szervezet szükségesnek tartja.A szolgáltatásokra vonatkozó új szabályozás megjelenésével módosítani szükséges a foglalkoztatási törvény 5. §-ának (1) bekezdését is. Erre figyelemmel a foglalkoztatási feszültségek, valamint a munkanélküliség elleni elsődlegesen használt eszközök kiegészülnek a munkaerőpiaci szolgáltatásokkal.
3. §-hoz
A foglalkoztatási törvény hatályos rendelkezése az önkormányzatok feladatai között sorolja fel közhasznú munka szervezését a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülők számára. Figyelemmel arra, hogy a Javaslat egyrészt kibővíti a közhasznú munka szervezése alapjául szolgáló tevékenységeket, másrészt megszünteti a munkanélküliek jövedelempótló támogatását, ezért az önkormányzatoknak a közhasznú foglalkoztatás szervezésével kapcsolatos feladatait is indokolt tágabban megfogalmazni. A jövőben ezért az önkormányzatok a munkanélküliek számára szervezhetnek közhasznú munkát.4. §-hoz
A Javaslat kiegészíti a foglalkoztatási törvényt egy új 13/A. §-sal, amely a munkaerőpiaci szervezet által nyújtható szolgáltatásokat tartalmazza. A szolgáltatásokra vonatkozó részletes szabályokat a szociális és családügyi miniszter rendeletben szabályozza. E rendelet fogja szabályozni a munkaerőpiaci szervezeten kívüli szervezetek és személyek által, munkaerőpiaci szolgáltatások nyújtásának feltételeit, valamint e szervek és személyek támogatásának lehetőségét.5. §-hoz
A foglalkoztatási törvény szerint a közhasznú munka támogatásának egyik feltétele, hogy a munkaadó a munkaügyi központ által kiközvetített munkanélkülit, a lakosságot, vagy a települést érintő közfeladat ellátása érdekében foglalkoztassa. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy közhasznú munka támogatására ennél sokkal szélesebb körben van igény. Ezért a javaslat a közhasznú munka támogatásának lehetőségét nemcsak közfeladat, hanem önkormányzat által önként vállalt, a lakosságot, illetőleg a települést érintő feladat ellátása vagy közhasznú tevékenység folytatása érdekében is megteremti.6. §-hoz
A gyakorlatban már hosszú ideje szabályozási igényként merült fel a munkaerőpiaci programok támogatása lehetőségének megteremtése. A hatályos szabályozás ugyanis nem tartalmaz rendelkezéseket olyan előre meghatározott összetett célok megvalósítása érdekében indított programok támogatására, amelyek a munkaerőpiaci folyamatok befolyásolására, vagy hátrányos helyzetű rétegek foglalkoztatásának elősegítésére irányulnak. A Javaslat meghatározza e programok tartalmát és lehetőséget biztosít e programok támogatása keretében a foglalkoztatást elősegítő támogatásokra vonatkozó szabályoktól való eltérésre.7-8. §-hoz
A foglalkoztatást elősegítő támogatások eljárási szabályainak módosítására egyrészt az új támogatási forma bevezetése miatt van szükség, másrészt a módosítás megszünteti a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének központi kerete felett a gazdasági miniszter jogosítványait. Ezen túlmenően gyakorlati tapasztalatok alapján a Javaslat módosítja a foglalkoztatást elősegítő támogatások visszakövetelése esetén a kamat számítására vonatkozó rendelkezéseket.9. §-hoz
A foglalkoztatási törvény jelenleg hatályos 24. §-a a munkanélküli ellátások között sorolja fel az előnyugdíjat, valamint a pályakezdők munkanélküli segélyét. Ezek az ellátási formák már megszüntek, ezért a munkanélküli ellátások közötti szerepeltetésük nem indokolt. Ugyanakkor a felsorolásban nem szerepel az Flt. 58. §-a (9) bekezdésében szabályozott kiegészítő segély. A felsorolás kiegészül továbbá az 1999-ben a munkanélküli járadék mellett járó kiegészítő segéllyel. Bár ez az ellátási forma 2000-ben megszűnik, a felsorolás kiegészítésére azért van szükség, hogy a munkanélküli járadék jogalap nélkül történő felvétele esetén a kiegészítő segély is visszakövetelhető legyen.10. §-hoz
A Javaslat szerint a jövőben módosul a munkanélküli járadékra való jogosultság jogszerző idejének időtartama. A munkanélküli járadék folyósítási idejének csökkenésével egyidejűleg a munkanélküli járadékra való jogosultsághoz szükséges jogszerző idő legrövidebb időtartama 360 napról 200 napra csökken.A hatályos szabályozás szerint a munkanélküli részére felkínálható megfelelő munkahely egyik feltétele, hogy az ott elérhető kereset a munkanélküli járadék összegét elérje. Azokban az esetekben, amikor a munkanélküli járadék összege a kötelező legkisebb munkabérnél alacsonyabb, ez a rendelkezés nem ösztönzi a munkanélkülit arra, hogy saját maga számára munkahelyet keressen. Ugyanakkor ez a megoldás jogszerűségi szempontból is vitatható. Ezért a javaslat szerint a munkanélküli részére járó munkanélküli járadék alacsonyabb mint a kötelező legkisebb munkabér, akkor ennek a feltételnek a szempontjából a várható keresetnek a kötelező legkisebb munkabért kell elérnie.
11. §-hoz
A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy a munkanélküli járadék folyósítása különböző okokból hosszabb ideig szünetel. A hatályos szabályozás szerint a munkanélküli járadék összegének alsó határa megegyezik az öregségi nyugdíj - a munkanélküli járadékra való jogosultság kezdő napján hatályos - legkisebb összegének 90 százalékával. Ez a szabályozás azt eredményezi, hogy a munkanélküli járadéknak a szünetelést követő ismételt folyósítása esetén a munkanélküli részére rendkívül alacsony összegű járadék kerül folyósításra. Ezért a javaslat az alsó határ megállapítása szempontjából az ismételt folyósítás kezdő napján hatályos öregségi nyugdíj figyelembevételét írja elő, abban az esetben, ha a szünetelés 540 napnál hosszabb ideig tartott.12. §-hoz
A hatályos szabályozás a munkanélküli járadék folyósításának időtartamát oly módon szabályozza, hogy meghatározza az egyes folyósítási időtartamokhoz tartozó jogszerző időnek az alsó és felső határát. A folyósítási időtartam az alsó és felső határon belül lévő jogszerző időhöz kapcsolódik. Ebből a szabályozásból az következik, hogy bizonyos alsó és felső határon belül, egyes különböző jogszerző idővel rendelkező munkanélküliek azonos időtartamban részesülnek munkanélküli járadékban. A Javaslat egyrészt megszünteti ezt a visszásságot olymódon, hogy minden öt nap jogszerző idő egy nap járadék folyósítási időnek felel meg. Ezzel a megoldással a járadékfolyósítási idő kiszámítása során egyes munkanélküliek nem kerülhetnek sem előnyösebb, sem pedig hátrányosabb helyzetbe.A Javaslat a járadékfolyósítás leghosszabb időtartamát 360 napról 270 napra csökkenti. E megoldásnak az a célja, hogy a munkanélkülit jobban ösztönözze arra, hogy saját maga is keressen munkát.
13. §-hoz
A foglalkoztatási törvény bizonyos szűk körben megengedi a munkanélküli járadék folyósítása mellett kereső tevékenység folytatását. Ez azt eredményezi, hogy a munkanélkülinek nem célja, hogy maga számára munkahelyet keressen, hiszen a munkanélküli járadék és a mellette folytatott kereső tevékenységből származó csekély jövedelem előnyösebb számára mintha főállásban elhelyezkedne. Ennek elkerülése érdekében a javaslat megtiltja a munkanélküli járadék melletti kereső tevékenységet. Ezen túlmenően a javaslat pontosítja a munkanélküli járadék megszüntetésének szabályait olymódon, hogy ezeket a rendelkezéseket összhangba hozza a munkanélküli járadékra való jogosultság szabályaival, illetőleg a munkanélküli fogalmának a törvény által történő meghatározásával.14. §-hoz
A gyakorlatban tisztázott volt, a törvény azonban nem szabályozta egyértelműen a munkanélküli járadék folyósításának megszüntetése, és szünetelése közötti különbséget. A törvény ugyanis nem tartalmazott rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a munkanélküli járadék szünetelését követően milyen feltételekkel kerülhet sor a munkanélküli járadék tovább folyósítására. A Javaslat a foglalkoztatási törvény 29. §-a (4) bekezdésének kiegészítésével ezt a hiányosságot pótolja.15. §-hoz
A Javaslat a munkanélküli járadékra vonatkozó rendelkezésekkel azonos módon tiltja meg a kereső tevékenység folytatását a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítása alatt. Úgyszintén szabályozza a Javaslat azt az esetet, ha a nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személy alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony keretében folytat kereső tevékenységet. Rendelkezik továbbá a nyugdíj előtti munkanélküli segélynek a folyósítás szünetelését követő ismételt folyósítása feltételeiről. Ez utóbbi rendelkezésre szintén a munkanélküli ellátások azonos módon történő szabályozásának megteremtése miatt van szükség.16-17. §-hoz
A Javaslat pontosítja a foglalkoztatási törvénynek a munkanélküli ellátásban részesülő bejelentési kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseit. Figyelemmel arra, hogy a mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal folytatott tevékenység csak bizonyos feltételek esetén minősül a foglalkoztatási törvény alkalmazásában kereső tevékenységnek, ezért ilyen kereső tevékenység folytatása esetén speciális szabály érvényesül a munkanélküli ellátás visszafizetésére vonatkozóan. A Javaslat megteremti továbbá a lehetőségét, hogy a munkaügyi központ igazgatója különös méltánylást érdemlő esetben eltekintsen a jogalap nélkül felvett ellátás visszakövetelésétől.18-20. §-hoz
A Javaslat módosítja a Munkaerőpiaci Alap egyes alaprészeinek felhasználási célját szabályozó rendelkezéseket. A foglalkoztatási alaprészből a jövőben finanszírozásra kerülnek a törvény által szabályozott munkaerőpiaci szolgáltatások, továbbá a megyei (fővárosi) munkaügyi tanácsok működéséhez történő hozzájárulás.Az előzőekben foglaltakon túlmenően a Javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy az egyes alaprészek terhére elszámolható legyen az alap könyvvizsgálatának díja arányosan.
A Javaslat a Munkaerőpiaci Alapon belül az alaprészeken túlmenően munkahelyteremtési és foglalkoztatásfejlesztési célelőirányzat elkülönítését írja elő. E célelőirányzat felhasználásáért a költségvetés általános szabályai szerint a gazdasági miniszter lesz a jövőben felelős. Ezzel a szabályozással megteremtődik annak lehetősége, hogy a munkahelyteremtést és foglalkoztatásfejlesztést szolgáló pénzügyi eszközök - figyelemmel a gazdasági miniszter foglalkoztatáspolitikában betöltött szerepére - a gazdasági miniszter rendelkezése alatt koncentrálódjanak. Ennek megfelelően szükséges módosítani a foglalkoztatási törvénynek a Munkaerőpiaci Alap feletti rendelkezési jog gyakorlására, továbbá a Munkaerőpiaci Alap bevételi és kiadási előirányzatának megállapítására vonatkozó szabályait. A törvény szabályaival való összhang megteremtése érdekében módosítja a Javaslat a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének központi kerete felhasználására vonatkozó rendelkezéseket.
21-22. §-hoz
A foglalkoztatási törvény a szociális és családügyi miniszter, a Szociális és Családügyi Minisztérium, a munkaügyi központ központi szervezeti egysége, illetőleg kirendeltsége által mérlegelési jogkörben hozott határozat ellen a jogorvoslat lehetőségét kizárja. Figyelemmel arra, hogy a jogorvoslati lehetőség az Alkotmány szerint csak kétharmados szótöbbséggel elfogadott törvénnyel zárható ki, ezért szükség van e rendelkezés módosítására. A Javaslat ezért pozitív megközelítésben szabályozza a mérlegelési jogkörben hozott határozatok elleni jogorvoslat feltételeit. Ezáltal megteremti az Alkotmány s a foglalkoztatási törvény szabályai közötti összhangot. A foglalkoztatási törvény alkalmazásában a mérlegelési jogkör a foglalkoztatást elősegítő támogatások tekintetében érvényesül. Ugyanis e támogatások odaítélésének a jogszabályi feltételeken túl az is feltétele, hogy a támogatáshoz szükséges anyagi fedezet rendelkezésre álljon, továbbá a támogatások odaítélését a munkaerőpiaci feltételek indokolják. Erre figyelemmel a javaslat a mérlegelési jogkörben hozott határozatok elleni jogorvoslati jogot abban az esetben biztosítja, ha a kérelem elutasítására a jogszabályban meghatározott feltételek hiánya miatt került sor, vagy a határozatot hozó szerv a mérlegelési jogkör gyakorlására irányadó szabályokat megsértette.Ehhez igazodóan módosítja a Javaslat a foglalkoztatási törvénynek a Szociális és Családügyi Minisztérium, valamint a munkaügyi központok határozatai bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályát. A módosítás eredményeként a bíróság a mérlegelési jogkörben hozott határozatokat nem változtathatja meg.
23-24. §-hoz
A Javaslat egyrészt módosítja a törvénynek a kereső tevékenységet értelmező rendelkezését. A hatályos szabályozáshoz képest új elem, hogy a mezőgazdasági őstermelői tevékenységet a javaslat abban az esetben tekinti kereső tevékenységnek, ha az abból származó bevételt a személyi jövedelemadóról szóló szabályok szerint a jövedelem kiszámításánál figyelembe kell venni. A Javaslat megszünteti ugyanakkor a jövedelem kiszámításának a személyi jövedelemadóról szóló szabályokban megfogalmazott a növénytermesztésre, illetőleg az állattenyésztésre vonatkozó kedvezőbb szabályainak alkalmazását. A Javaslat ezen túlmenően a gazdasági társaságokra vonatkozó új szabályozás hatálybalépésére figyelemmel pontosítja a foglalkoztatási törvénynek a gazdasági társaság tevékenységében történő részvételnek kereső tevékenységként történő figyelembevételére vonatkozó szabályát.A Javaslat a gyakorlati tapasztalatok alapján foglakoztatási törvény értelmező rendelkezéseit új fogalmak meghatározásával egészíti ki.
II.
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítása
25. §-hoz
Az Európai Szociális Karta (a továbbiakban: Karta) 13. cikkének 3. bekezdése értelmében a Szerződő Felek vállalják annak biztosítását, hogy a megfelelő köz- vagy magánszolgáltatások révén mindenki olyan tanácsot és személyes segítséget kapjon, amelyre a saját vagy családja nélkülözésének megelőzéséhez, megszüntetéséhez vagy enyhítéséhez szüksége van. Az Szt. 7. §-ában meghatározott szociális ellátásokat a Karta megerősítéséből adódó nemzetközi kötelezettségünknek megfelelően valamennyi, a Kartát aláíró ország Magyarországon jogszerűen tartózkodó állampolgára részére biztosítani kell.26. §-hoz
Az Szt. módosítását a fogyatékossági támogatásnak az Szt. alkalmazásában jövedelemnek nem minősülő ellátásokkal való összehangolása indokolja. A fogyatékossági támogatásban részesülő személy - az egyéb jogszabályi feltételek fennállása esetén - egyidejűleg rendszeres szociális segélyre is jogosulttá válhat.27-28. §-hoz
A Javaslat tartalmi vonatkozásában nem jelent új szabályozást a korábbiakhoz képest. Csupán jogtechnikai módosításra kerül sor azáltal, hogy az alkalmazni rendelt jogszabályhelyre való visszahivatkozás [36. §, 37. § (1)-(4) bekezdés] helyett az időskorúak járadéka összegének megállapítására, valamint a hajléktalan személyek járadékával kapcsolatos speciális rendelkezésekre vonatkozóan önálló szabályok megfogalmazására kerül sor. E szabályok tartalmukban azonosak a visszahivatkozott jogszabályi rendelkezésekkel.29. §-hoz
A Javaslat újraszabályozza az Szt. rendszeres szociális segélyre vonatkozó rendelkezéseit (37/A-37/G. §-ok), melynek oka egyfelől a munkanélküliek pénzbeli támogatási rendszerének átalakítása, másfelől a munkára való ösztönzés erősítése. Mivel a munkanélküliek jövedelempótló támogatása megszűnik, ezért az aktív korú nem foglalkoztatott személyek részére a munkanélküli járadék időtartamának lejártát követően - ha foglalkoztatásuk semmiképpen nem biztosítható -, rászorultságuk esetén rendszeres szociális segélyt állapít meg a települési önkormányzat. Tekintettel azonban arra, hogy az új rendelkezések hatályba lépéséig jövedelempótló támogatásra jogosultságot szerzett munkanélküliek számára a támogatást továbbfolyósítják, rendszeres szociális segélyre jogosultság a munkanélküli járadékot kimerítőkkel azonos feltételek mellett áll fenn. A munkanélküli ellátásban nem részesült személyek, akkor lehetnek jogosultak a rendszeres szociális segélyre, ha kérelmük benyújtását megelőzően az önkormányzattal meghatározott ideig együttműködnek.A rendszeres szociális segély megállapítására azonban bármely esetben csak akkor kerülhet sor, ha a kérelmező foglalkoztatása nem biztosítható. Az önkormányzat elsősorban annak a lehetőségét köteles megvizsgálni, hogy a kérelmező közmunkába vagy közhasznú munkába bevonható-e. Ennek hiányában az önkormányzat által szervezett legalább 30 nap időtartamú közcélú munkát kell az igényjogosult számára biztosítani. A javaslat az Flt-vel összhangban meghatározza a megfelelő munka fogalmát azzal, hogy az együttműködési kötelezettség teljesítéséhez az érintett személynek képzettségénél eggyel alacsonyabb szintű végzettséget igénylő munkát is el kell fogadnia.
A Javaslat a korábbi szabályozással analóg módon - az Szt. 37/B. §-ának újraszabályozásával - rendelkezik az ellátásra való jogosulatlanság, illetve a segély megszüntetésének eseteiről. E szabályok ugyanakkor kiegészülnek az ellátás szüneteltetésének jogintézményével, melyre abban az esetben kerül sor, ha a segélyezett az önkormányzat által szervezett, valamint alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásában vesz részt.
A rendszeres szociális segély munkára ösztönző szabályozása érdekében az együttműködés elemei - az Szt.37/D. §-ában - pontosítva újraszabályozásra kerülnek. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat rendelete szerinti együttműködés kiegészül a megfelelő munka elfogadásának kötelezettségével, valamint a jogosultsági feltételek felülvizsgálata során adatszolgáltatási kötelezettséggel.
Tehát a munkavégzési kötelezettség mellett a továbbiakban is lehetőség van együttműködési programok szervezésére és az ezekben történő részvétel előírására.
A rendszeres szociális segély az Szt. 37/E. §-ában meghatározott havi összege változatlanul az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80. §-a, aktív korú nem foglalkoztatott személy esetén 70 %-a, illetőleg erre az összegre kell kiegészíteni a jogosult más forrásból származó jövedelmét. Abban az esetben, ha a segély folyósítása szünetel vagy a jogosult alkalmi munkát végez, akkor az adott hónapra a segély időarányos része jár.
A Javaslat az Szt. 37/G. §-ának módosításával, a korábbiakkal megegyezően rendelkezik a hajléktalan személyek rendszeres szociális segélyére vonatkozó speciális szabályokról. A hajléktalan személyek esetében a többes igénybevétel elkerülése érdekében az ellátás folyósítása centralizáltan, a fővárosi főjegyző által történik. Az együttműködési kötelezettségre vonatkozóan pedig - az egyértelmű jogalkalmazás érdekében - a tartózkodási helynél pontosabb meghatározás szerepel. A hajléktalan személy azzal az önkormányzattal köteles együttműködni, amelynek határozata alapján az ellátást folyósítják számára.
30-32. §-hoz
Az Szt. 124-125. §-ainak újraszabályozásával - a települési önkormányzatnak a munkanélküliek foglalkoztatásában történő szerepváltozásához kapcsolódóan - a finanszírozási rendelkezések is módosulnak.A munkanélküliek jövedelempótló támogatására jogosultak közhasznú foglalkoztatásának speciális támogatása megszűnik, míg az önkormányzat foglalkoztatási feladatainak ellátását önálló, új költségvetési támogatás segíti. Ez a foglalkoztatási támogatás kötött felhasználású előirányzatként működik az éves költségvetési törvény által szabályozott keretek között.
III.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosítása
33-36. §-hoz
A Javaslat a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvénnyel való összhang megteremtése érdekében módosítja a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény szabályait.A felügyelőségek, az Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat intézetei, a Magyar Bányászati Hivatal és a bányakapitányságok által a munkavédelemre vonatkozó szabályok megszegése miatt kiszabott pénzbírságot az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség számlájára kell befizetni, és az pályázati rendszerben kizárólag munkavédelmi célra fordítható. A javaslat új prioritásokat vesz alapul a befolyt bírságösszegek felhasználása tekintetében. A felhasználást normatív módon kell megállapítani, megőrizve a pályázati jelleget, de emellett fontos nemzetgazdasági érdekű funkciókra (információs rendszer kiépítése, hatékonyabb hatósági működési feltételek biztosítása) nevesített, folyamatos forrást kell biztosítani.
IV.
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosítása
37. §-hoz
Az 1. § (1) bekezdése az Flt-vel, illetve a külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezéséről szóló 7/1991. (X. 17.) MüM rendelettel való összhang miatt változott, amennyiben kimondja, hogy a Met. hatálya kiterjed arra a természetes és jogi személyre, valamint jogi személynek nem minősülő gazdasági társaságra, aki a 18. életévét betöltött természetes személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony, továbbá külföldit, illetve fiatalkorút foglalkoztatásra irányuló jogviszony, vagy az 1. § (3) bekezdésében meghatározott jogviszonyok alapján alkalmaz.Az 1. § ¨3) bekezdésének b) pontja az új társasági törvény szóhasználatának megfelelően változott.
38. §-hoz
A nemzetközi munkaügyi szabályozásnak megfelelően szükséges a független munkaügyi ellenőrzést végző hatósági szervezet kialakítása. Ennek megfelelően a munkaerő-piaci szervezet és a hatósági ellenőrzést ellátó munkaügyi felügyelet összeolvadásának megszüntetése feltétlenül kívánatos, amely egyébiránt összhangban van a munka-felügyeleti rendszer megerősítésével kapcsolatos hazai törekvésekkel is. Ennek az igénynek megfelelően módosul a 2. § (1) bekezdésének szövege, amennyiben egyértelműen kimondja, hogy a munkaügyi ellenőrzést az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség megyei (fővárosi) felügyelőségeinek felügyelői látják el.39. §-hoz
E § módosítását a gyakorlati tapasztalatok indokolták. Ezek alapján egyrészről pontosítani kellett a §-nak a munkaügyi ellenőrzés tárgyköreit szabályozó egyes pontjait, másrészt a tapasztalatok azt támasztják alá, hogy a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok minősítésénél elegendő az alakszerűségének vizsgálata, hiszen a 3. § egyéb pontjai módot adnak a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok szükséges tartalmi elemeinek feltárására is, amelyek alapján a felügyelő minősítheti az adott jogviszonyt.40. §-hoz
A 4. § (1) bekezdésének változása összefüggésben van a Javaslat 7. §-ában szabályozott új illetékességi szabályokkal, amelyek az államigazgatási eljárás általános szabályoktól való eltérést pontosabban jelzik. Ennek megfelelően a felügyelő a foglalkoztató valamennyi munkahelyén külön engedély és előzetes bejelentési kötelesség nélkül tarthat ellenőrzést.41. §-hoz
A Met. 6. § (1) bekezdése egyrészről pontosan meghatározza a felügyelő kötelességeit és lehetőségeit az egyes jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából. A 6. § (1) bekezdés c) pontja pontosan meghatározza azokat a jogszabálysértéseket, amelyek esetében a felügyelő megtilthatja a további foglalkoztatást.A Met. 6. § új (3) bekezdése az Alkotmánybíróság 29/1998. (VI. 17.) AB határozatának megfelelően került a Met. szabályai közé. Az Alkotmánybíróság e határozatával megállapítja, hogy "a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 3. § (1) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy amennyiben a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 199. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott felek között munkaügyi jogvita indult [Mt. 199. § (3) bekezdés], a munkaügyi ellenőrzést végző államigazgatási hatóság a felek munkaügyi jogvitájának tartama alatt a felek jogviszonyát elbíráló intézkedést nem tehet". A Javaslat rögzíti, hogy a felügyelő, a foglalkoztató és a részére munkát végző közötti jogviszonyt érintő intézkedést nem hozhat, amennyiben az ellenőrzést megelőzően a felek között munkaügyi jogvita indult.
42. §-hoz
A 7. § (1) bekezdése a 3. § módosításával összhangban csupán technikai változtatásokat tartalmaz.A Javaslat elhagyja a hatályos szabályozás 7. § (2) bekezdését. Az elmúlt időszak gyakorlati tapasztalatai alapján bebizonyosodott, hogy a Met. 7. § (2) bekezdésében foglalt szabályozás a jogalkalmazás körében az eljárások elhúzódását eredményezi, nevezetesen pl. a szabálytalanság megszüntetésére kötelező határozat és az ehhez kapcsolódó bírsági határozat egy időben nem mindig adható ki. Tovább bonyolítja a problémát, hogy mindkét határozattal szemben fellebbezési joga van az érintett munkáltatóknak, többször számukra is értelmezhetetlenné vált a szabályozás. E jog megszüntetése nem jelenti a garanciális jogok csorbítását, hiszen ez önmagában nem jelenti a jogorvoslati lehetőségek szűkítését, amelynek alapján az I. fokú szervnek lehetősége van a határozat visszavonására, megváltoztatására, kijavítására, stb. Tehát mindaz megvalósulhat, amit a jogalkotói szándék az ezen joghoz kapcsolt fellebbezés keretében teljesíteni szándékozott.
43. §-hoz
A Javaslat az eljárási rendelkezéseket pontosítja, különös tekintettel az államigazgatási eljárás általános szabályaitól történő eltérésre. A gyakorlatban problémát okoz az ún. nem telepített munkahelyek ellenőrzése, amelyek az építőiparban, a mezőgazdaságban igen gyakoriak. Lényeges, hogy éppen azokról a területekről van szó, ahol az illegális, vagy szabálytalan foglalkoztatás aránya meglehetősen magas. Az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint, ha a konkrét munkahely - teljesítési hely - és a munkáltató székhelye (telephelye) elválik egymástól, a munkaügyi ellenőrzést végző felügyelőnek a feltáró tevékenység után az ügyet át kell tennie a székhely (telephely) szerint illetékességgel rendelkező területi felügyelőséghez, ugyanis csak ez a szerv jogosult további eljárási cselekményen túl a határozat meghozatalára és a végrehajtás kikényszerítésére is. Ezen ellentmondásos helyzet feloldását szolgálják a javaslat 7. §-ának (3) és (4) bekezdései.A Javaslat a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző munkáltatói magatartás esetére úgy kívánja változtatni a szabályt, hogy hátrányos megkülönböztetés esetén nem csupán a munkaügyi perben fordulna meg a bizonyítási teher, hanem a munkaügyi ellenőrzés során lefolytatott eljárásban is.
44. §-hoz
A gyakorlati tapasztalatok alapján a javaslat pontosítja az ellenőrzési törvénynek a munkabér fogalmát meghatározó értelmező rendelkezését.V.
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló
45-48. §-hoz
A rendszeres gyermekvédelmi támogatás szabályainak szigorítására az önkormányzatok, illetve a polgármesterek jelzése alapján kerül sor.A jövedelem mérésénél meglévő bizonytalansági tényezők miatt meghatározott körben és feltételek szerint lehetőséget kell biztosítani a jövedelemnyilatkozat valódiságának felülvizsgálatára. Az erre vonatkozó ellenőrzési szabályokat ma kormányrendelet szabályozza, azonban indokolt ezen rendelkezéseket a rendszeres gyermekvédelmi támogatás megállapításának feltételeit meghatározó törvényben elhelyezni.
A Javaslat a jogosultsági feltételek szigorítását fogalmazza meg abban az esetben, ha a család életvitele az elvégzett környezettanulmány alapján nincs szinkronban a bevallott jövedelemnyilatkozatban foglalt adatokkal.
A települési önkormányzatok a helyi rendeletükben dönthetnének a törvényben meghatározott vagyoni helyzet mérlegelési lehetőségéről, mintegy megakadályozva a diszkriminatív helyi szabályozást is. Ezért törvény rendezné az egyes szociális ellátásoknál már bevezetett a vagyonként figyelembe vehető vagyonelemeket, ezek értékhatárát, illetve a vagyonnak nem minősülő elemeket. Ennek meghatározásánál alapvető szempont volt, hogy a rászoruló családban nevelkedő gyermekek jogosan kapjanak támogatást, hogy kizárólag anyagi okból ne kelljen a gyermeket kiemelni a családból. Ezért nem számít vagyonnak a lakás céljára szolgáló azon ingatlan, amelyben életvitelszerűen laknak.
A vagyon mértéke a gyermekvédelem egyéb anyagi és eljárási szabályaiban - otthonteremtési támogatás, költségek megtérítése - már szabályozott mértéket követi. A gyermek érdekét jelenti továbbá az a szabályozási feltétel is, hogy nem lehet elvárni a családtól azon - a javaslatban meghatározott mértéket meghaladó - vagyon értékesítését, amely a megélhetési feltételeit veszélyeztetné.
A rendszeres gyermekvédelmi támogatás várható megtakarítását indokolt a gyermekvédelmi rendszerben, "egyszeri iskoláztatási támogatás" formájában eljuttatni a rászoruló családokhoz, hiszen általános tapasztalat, hogy az iskoláztatás jelentős terheket ró a családokra.
VI.
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló
49. §-hoz
A Javaslat a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) szabályozási tárgykörét egészíti ki. A fogyatékossági támogatásra vonatkozó legfontosabb rendelkezések e törvény módosításával kerülnek szabályozásra. A Fot. 22. §-a a fogyatékossági támogatásra való jogosultságot a súlyosan fogyatékos személyek számára alanyi jogként határozza meg. Ez oly módon jut kifejezésre, hogy a támogatás a jövedelemtől, illetve annak nagyságától függetlenül jár, célja a súlyosan fogyatékos személyek társadalmi integrációjának, esélyegyenlőségének javítása.A Javaslatban meghatározásra kerül a fogyatékossági támogatásra jogosultak köre, a jogosultság feltételei, valamint felsorolásra kerülnek az ellátásra való jogosultságot kizáró okok. A Fot. új 23. § (1) bekezdése taxatív felsorolásban tartalmazza azokat a fizikai, testi, illetve pszichés károsodásokat (látási fogyatékosság, hallási fogyatékosság, értelmi fogyatékosság, mozgásszervi fogyatékosság, halmozott fogyatékosság) amelyeknek tartós vagy végleges fennállása a fogyatékossági támogatásra való jogosultság alapjául szolgál. Az egyes fogyatékossági kategóriák jogszabályi ismérveinek definiálásán túl a jogosulti kör meghatározása konjuktív feltételként a biológiai deficitek szociális következményeit is értékeli, azaz az önellátási képesség teljes vagy részleges hiányát.
A Javaslat a fogyatékossági kategóriák meghatározása során - a látási és a hallási fogyatékosok esetében - azt a szabályozási logikát követi, hogy fogyatékossági támogatásra csak az lehet jogosult, akinek a rendellenes állapotából fakadó érzékszervi funkciózavara olyan mértékű, hogy az segédeszköz használatával sem korrigálható. Az értelmi fogyatékosok esetében a jogosultság a genetikai illetőleg magzati károsodás vagy szülési trauma (az emberrel veleszületett fogyatékosságok) továbbá a csecsemő- vagy gyermekkorban (14 éves korig) elszenvedett súlyos betegség következtében előálló középsúlyos vagy annál nagyobb mértékű értelmi akadályozottak (szerzett fogyatékosság) körére vonatkozik. A mozgásszervi fogyatékosok esetében az érzékszervi fogyatékosoktól eltérően, a jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használata nem kizáró ok, hanem a jogosultság megállapításának feltételét jelenti. A halmozottan fogyatékosok körében a jogosultságot a Javaslat két súlyos fogyatékossági kategóriának megfelelő rendellenes állapot egyidejű fennállásához köti. A definíció második fordulata pedig privilegizáló szabályként megengedi, hogy egy súlyosan fogyatékosnak minősülő állapot mellett egy, a jogszabályi definíció szerint súlyosan fogyatékosnak nem tekinthető állapot (beszédkészség meglétével együtt járó hallási fogyatékosság) együttes fennállása esetén is lehetőség legyen a jogosultság megállapítására.
A Javaslat a vakok személyi járadékának illetve a magasabb összegű családi pótléknak a folyósítása mellett a fogyatékossági támogatás folyósítását nem teszi lehetővé. A fogyatékossági támogatás a szerzett jogok tiszteletben tartásával fokozatosan váltja fel az egyéb jövedelem-kiegészítő jellegű ellátásokat, így a vakok személyi járadékát és a magasabb összegű családi pótlékot.
A Javaslat rendelkezik a fogyatékossági támogatásra való jogosultság megszűnéséről. Értelemszerűen megszűnik a jogosultság abban az esetben, ha a súlyosan fogyatékos állapot már nem áll fenn. A Javaslat a jogosult számára együttműködési kötelezettséget ír elő akkor, amikor kimondja, hogy a súlyosan fogyatékos állapot fennállását az Országos Orvosszakértői Intézet felülvizsgálja. A felülvizsgálaton való megjelenés elmulasztását, erre irányuló kimentés hiányában a javaslat a jogosultság megvonásával szankcionálja.
A jogosult három hónapot meghaladó külföldi tartózkodása esetén a javaslat a támogatás szünetelését állapítja meg. A jogosult hazatérése esetén pedig az ellátás úgy éled fel, hogy a jogosultság ismételt megállapítására - amennyiben az egyéb jogszabályi feltételek változatlanul fennállnak - a Javaslat szerint nincs szükség.
A Fot. új 23/A. §-a alapján a fogyatékossági támogatás összege két kategória és kétféle mérték szerint kerül megállapításra. A fogyatékossági támogatás havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 50%-a a látási fogyatékos, a hallási fogyatékos, az értelmi fogyatékos valamint a mozgásszervi fogyatékos személyek esetében, ha bármilyen fokú önkiszolgálási képességgel rendelkeznek. Azon súlyosan fogyatékos személyek esetében, akiknek rendkívüli szociális függőségükből eredő társadalmi hátrányaik csak magasabb ellátási mérték meghatározása mellett kompenzálhatók, a támogatás összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-a, ha halmozottan fogyatékosok, illetve abban az esetben, ha értelmi fogyatékosok vagy mozgásszervi fogyatékosok és az önkiszolgálási képességük teljesen hiányzik.
A Fot. új 23/B. §-ában szabályozásra kerül a fogyatékossági támogatás iránti igény érvényesítésének módja, valamint az ellátás megállapítására jogosult szervek köre. A támogatás iránti igényt elsőfokon a lakó illetve tartózkodási hely szerint illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztár bírálja el, míg a másodfokú eljárás lefolytatása az Országos Egészségbiztosítási Pénztár hatáskörébe tartozik.
A Fot. új 23/C. §-ában a súlyosan fogyatékos állapot minősítését valamint az időszakos felülvizsgálatát végző szerv kerül meghatározásra. E hatáskört az Országos Orvosszakértői Intézet gyakorolja.
A Fot. új 23/D. §-a az igény érvényesítésével kapcsolatos eljárási szabályokról rendelkezik.
A Fot. új 23/E. §-a rendezi, hogy mely szerv jogosult a támogatás folyósítására, s az ellátás fedezetét milyen forrásból finanszírozzák. A Javaslat meghatározza azok körét, akik a fogyatékossági támogatást jogalap nélkül veszik igénybe. Értelemszerűen jogalap nélkül veszi igénybe az ellátást, aki arra nem jogosult, továbbá az is aki magasabb összeget vett igénybe, mint amennyire jogosult lenne (pl. az a személy, aki állapotánál fogva az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 50%-ára jogosult, s ehelyett számára a minimálnyugdíj 80%-át folyósították).
A Javaslat rendelkezik a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetéséről, ill. a fizetési könnyítés feltételeinek kérdéséről.
A Fot. új 23/F. §-a a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXII. törvénnyel összhangban rendelkezik a fogyatékossági támogatásra való jogosultság megállapítása ill. biztosítása céljából vezetett nyilvántartás és az adatvédelem szabályairól.
50. §-hoz
A Fot. 30. § (1) bekezdésének módosításával a Kormány felhatalmazást kap arra, hogy meghatározza a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, a támogatás folyósításának, elszámolásának valamint a Fogyatékosügyi Tanács szervezetére és működésére vonatkozó részletes szabályokat.VII.
A családok támogatásáról szóló
51-53. §-hoz
A családok támogatásáról szóló törvény (a továbbiakban: Cst.) módosítását a fogyatékossági támogatás és a magasabb összegű családi pótlék közötti összhang megteremtése indokolja. A magasabb összegű családi pótléknak a fogyatékossági támogatás rendszerébe történő bevonása ugyanis kizárólag a felnőtt korúak családi pótlékát érinti. Magasabb összegű családi pótlék ezért a Javaslat szerint csak a kiskorú fogyatékost vagy tartósan beteget nevelő családot illeti meg, míg a súlyosan fogyatékosnak minősülő személyek nagykorúvá válásuk után már kizárólag a fogyatékossági támogatást igényelhetik. Mivel magasabb összegű családi pótlék a Javaslat szerint tizennyolc évesnél idősebb személy után a jövőben nem jár, ezért a Cst. szabályainak olyan irányú módosítása szükséges, ami a felnőtt korúakat kizárja e jogosulti körből.Azoknak a középfokú iskolai tanulmányokat folytatóknak az esetében, akik után 18. életévük eléréséig magasabb összegű családi pótlékot folyósítottak, a szülő a gyermek középfokú tanulmányainak befejezéséig - legfeljebb azonban 20 éves koráig - iskoláztatási támogatást vehet igénybe, a korábban folyósított magasabb összegű családi pótlékkal azonos összegben.
VIII.
Záró rendelkezések
54-58. §-hoz
A Javaslat egyes rendelkezései nem azonos időpontban lépnek hatályba. Ezért a javaslat "Záró rendelkezések" című fejezete a törvény hatálybalépésének időpontját nem egységesen, hanem törvénycsomagonként tartalmazza.A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényt módosító rendelkezések - a munkahelyteremtési és foglalkoztatásfejlesztési célelőirányzat létrehozásával kapcsolatos rendelkezések kivételével - a törvény kihirdetését követő második hónap első napján lépnek hatályba.
A foglalkoztatási törvénynek a munkahelyteremtési és foglalkoztatási fejlesztési célelőirányzat létrehozásával kapcsolatos, valamint a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény, továbbá a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosítása és a javaslatnak az Országos Munkaügyi Tanács jogkörével kapcsolatos 59. §-a 2000. január 1-jén lépnek hatályba.
A Javaslat átmeneti rendelkezéseket tartalmaz a munkanélküli járadék folyósítási idejének megváltozásával a kereső tevékenységnek a munkanélküli ellátások folyósítása alatti folytatásának megszüntetésével, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása megszűnésével, a megyei (fővárosi) munkaügyi felügyelőségeknek az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség irányítása alá kerülésével kapcsolatban. A munkanélküliek jövedelempótló támogatásának megszüntetésére, valamint a munkanélküli járadék folyósítási idejének megváltoztatására a szerzett jogok tiszteletben tartásával kerül sor.
A Javaslat a fogyatékossági támogatás létrejöttével összefüggésben 2001. július 1-jétől módosítja a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt.
A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényt módosító rendelkezések - a fogyatékossági támogatás létrejöttével kapcsolatos módosítás kivételével- 2000. május 1-jén lépnek hatályba. Ez azt jelenti, hogy ettől az időponttól szűnik meg a munkanélküliek jövedelempótló támogatása. A Javaslatnak a szociális törvényt a fogyatékossági támogatás létrejöttével kapcsolatban módosító szabálya, valamint a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvényt módosító rendelkezése 2001. július 1-jén lép hatályba.
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényt módosító rendelkezések 2000. szeptember 1-jén lép hatályba.
59. §-hoz
A közelmúltban átalakult a munkaügyi érdekegyeztetés szervezete. Az Érdekegyeztető Tanács megszűnt, és helyébe munkaügyi érdekegyeztetés területén az Országos Munkaügyi Tanács lépett. Figyelemmel arra, hogy az Érdekegyeztető Tanácsról több jogszabály is rendelkezik, amely részére különböző területeken különböző jogköröket biztosít, szükség van egy olyan általános rendelkezésre, amely szerint ezekben a rendelkezésekben az Érdekegyeztető Tanácsot az Országos Munkaügyi Tanács váltja fel.