Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/231. számú törvényjavaslat indokolása

adozona.hu

Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/231. számú törvényjavaslat indokolása

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Adójog, számviteli szabályok , Államháztartási jog , Pénz- és hitelintézeti jog
Tipus: indokolás
Érvényesség kezdete: 2006.06.13
Érvényesség vége:
Jogszabály indoklása: 2006. évi LXI. törvény

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Csak a jogszabály szövegének mutatása

Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/231. számú törvényjavaslat indokolása

(2006 . évi LXI. törvény)

INDOKOLÁS

ELSŐ RÉSZ

A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ OSZTALÉKADÓT, VALAMINT AZ EGYSZERŰSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

I. Fejezet

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása

Általános indokolás

A személyi jövedelemadóról szóló törvényt módosító Javaslat a korábban elfogadott ötéves adócsökkentési program felfüggesztésével kapcsolatos intézkedéseket, az adóalap kiszélesítése érdekében szükséges rendelkezéseket, továbbá egyes adózási kiskapuk bezárását célzó módosításokat tartalmaz. Az intézkedések egy része már 2006. szeptember 1-jétől, más része pedig 2007. január 1-jétől kerül bevezetésre.
A Javaslat változatlanul érvényben hagyja a 2007. évre meghirdetett adótáblát: eszerint az adótábla 2007-ben is két sávos, a sávhatár 1,7 millió forint, az adó mértéke 18, illetve 36 százalék. Változatlanok maradnak az adójóváírás szabályai is, az adójóváírás által biztosított adómentesség havi 63 000 forint jövedelemig terjed. Egyidejűleg a Javaslat hatályon kívül helyezi a 2008-2010. évre elfogadott adótáblákat.
A Javaslat előrehozott intézkedésként tartalmazza a kamatból és a tőzsdei ügyletek veszteséget meghaladó nyereségéből származó jövedelem adóztatásával kapcsolatos rendelkezéseket. Az elmúlt évben elfogadott szabályozás szerint ezeket a jövedelmeket 2007. január 1-jétől 10 százalékos mértékű adó terhelné úgy, hogy azt nem kellene megfizetni a kamatból származó és tőzsdei árfolyamnyereségnek számító jövedelemnek az 50 ezer forintot meghaladó része után, ha a magánszemély kamatból és tőzsdei ügyletből származó összes jövedelme nem éri el a 250 ezer forintot. A Javaslat az említett jövedelmek adóztatását 2006. szeptember 1-jétől rendeli el, az adó mértékét 20 százalékban állapítja meg, egyidejűleg elhagyja az 50 ezer forintot el nem érő ilyen jövedelem adómentességét, tehát a kamatjövedelmet és a tőzsdei árfolyamnyereséget az első forinttól terheli az adó. A kifizető az adót forrásadóként a jövedelemszerzés időpontjában vonja le és fizeti meg.
A Javaslat értelmében 2006. szeptember 1-jétől 44 százalékról 54 százalékra nő a természetbeni juttatásokat terhelő adó mértéke. A módosítás 2007. január 1-jétől a munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatásokra is vonatkozik.
Természetbeni juttatásként lesz adóköteles 2006. szeptember 1-jétől a cégtelefon magáncélú használatára tekintettel megszerzett jövedelem. Az adó alapjának megállapításához választható a magáncélú használat elkülönítése, illetve ennek hiányában a kifizetőt a telefonszolgáltatással összefüggésben terhelő kiadás 20 százaléka számít bevételnek.
A Javaslat alapján 2007. január 1-jétől módosul a nyugdíj adójogi megítélése. A hatályos szabályozás szerint a nyugdíjat és a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető baleseti járadékot nem kell figyelembe venni a jövedelem kiszámításánál, vagyis annak összege mentes az adó alól és nem befolyásolja a nyugdíj mellett szerzett, összevonás alá eső jövedelmeket terhelő adó mértékét. Önmagában a nyugdíj adómentessége 2007-ben is fennmarad, annak összegét azonban adóterhet nem viselő járandóságként figyelembe kell venni a nyugdíj mellett más összevonandó jövedelmet is szerző magánszemélyek adófizetési kötelezettségének megállapításánál.
A Javaslat értelmében 2007. január 1-jétől módosul az összevont adóalapba tartozó jövedelmet terhelő adót csökkentő kedvezmények rendszere. Megszűnik a szellemi tevékenység kedvezménye, a felnőttképzés és a számítógép-beszerzés kedvezménye. A 2007. január 1-jét követően felvett lakáscélú hitelek törlesztéséhez adókedvezmény már nem vehető igénybe, de a korábbi hitelfelvétel alapján megszerzett jogosultság változatlan feltételekkel érvényesíthető.
2007. január 1-jétől felsőoktatási tandíj kedvezménye, közcélú adományok kedvezménye, élet- és nyugdíjbiztosítások kedvezménye, megállapodás alapján fizetett járulék, magánnyugdíj-pénztári tagdíj, illetve annak kiegészítése címén adókedvezmény csak 3 millió 400 ezer forint éves összevont jövedelem esetén érvényesíthető, az őstermelői kedvezmény pedig 6 millió forint jövedelemig vehető figyelembe. A négy említett adókedvezmény együttes összege nem haladhatja meg a 100 ezer forintot.
A Javaslat módosítja egyes jövedelmek adójogi megítélését, illetve megszünteti egyes bevételek adómentességét vagy pontosítja az adómentesség feltételeit.

Részletes indokolás

az 1. §-hoz

A Javaslat módosítja, illetve kiegészíti a törvény 3. §-ában szereplő egyes értelmező rendelkezéseket.
A Javaslat a 14. §-sal összefüggésben az Szja tv. hatályában új általános meghatározást vezet be a kamat fogalmára. Eszerint 2007. január 1-jétől kamatnak minősül az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) vagy az igénybe vett kölcsön (elfogadott betét) használatáért, kockázatáért fizetett, a kölcsönösszeg (a betét) százalékában meghatározott, időarányosan térített (elszámolt) pénzösszeg vagy egyéb hozadék (pl. nyereménybetét esetében a nyeremény).
A Javaslat pontosítja az ingó dolog és ingatlan átruházásával összefüggésben felmerülő értéknövelő beruházások fogalmát.
A Javaslat kiveszi az adóterhet nem viselő járandóságok közül a versenybírónak adott juttatás adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő részét (alkalmanként 5 ezer, évente 50 ezer forint).

a 2. §-hoz

A Javaslat 2007. január 1-jétől a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér 20 százalékát meg nem haladó együttes összegben állapítja meg azt a jövedelemnek nem minősülő bevételt, amelyet a munkáltató az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakba a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként fizet.

a 3. §-hoz

A Javaslat pontosítja a magánszemély bevallási kötelezettségével kapcsolatos rendelkezéseket, különös tekintettel azokra a külön adózó jövedelmekre, amelyek nem kifizetőtől származnak, és ezért azok adójának megállapítására és befizetésére a magánszemély köteles.

a 4. §-hoz

A Javaslat újraszabályozza az adóhatósági adómegállapítással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket. Csak az a magánszemély kérheti nyilatkozatban az adóhatósági adómegállapítást, akinek az adóév folyamán kizárólag csak munkáltató(k) tól, gazdasági társaság tagjaként pedig kizárólag a társaság) ok) tól származott olyan jövedelme, amelyet nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tag esetében az egyéni számlán jóváírt adóköteles bevétel nem zárja ki a nyilatkozattételt, ha a jóváírt összeg forrása a munkáltató támogatói adománya. A nyilatkozattétel feltétele, hogy abban a magánszemély feltüntesse valamennyi munkáltatójának adószámát, illetve, ha gazdasági társaság tagjaként szerzett jövedelmet, a gazdasági társaság(ok) adószámát, továbbá önkéntes pénztári tagság esetén az egyéni számlán jóváírt munkáltatói adományt igazoló pénztár adószámát.
Lényegében változatlanok azok a kizáró esetek, amelyek fennállása esetén a magánszemély nem tehet adóhatósági adómegállapítást kérő nyilatkozatot. Új kizáró eset, ha a magánszemély nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot tesz az adója átutalásáról.
A rendelkezések 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba, azokat már a 2006. évre vonatkozóan megteendő adóhatósági adómegállapítást kérő nyilatkozatokra alkalmazni kell.

az 5. §-hoz

A Javaslat pontosítja, hogy egyéb jövedelemnek a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló külön törvényben meghatározott nyugdíj-előtakarékossági számlán, valamint nyugdíj-előtakarékossági értékpapírszámlán és nyugdíj-előtakarékossági letéti számlán kimutatott
követelésnek csak azon része minősül, amely meghaladja a számlatulajdonos által teljesített befizetések és átutalások, az osztalékból származó jövedelemként jóváírt és a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat alapján átutalt adó együttes összegét. Ily módon -összefüggésben a 9. § (2) bekezdésében javasolt visszafizetési kötelezettséggel - a kiutalt adó nem számít egyéb jövedelemnek.

a 6. §-hoz

A Javaslat az új felsőoktatási törvénnyel összefüggésben 2007. január 1-jei hatállyal pontosítja a felsőoktatási tandíjhoz kapcsolódó kedvezményre való jogosultság feltételeit: a többszintű képzésre tekintettel megszűnik a kedvezmény első alapképzéshez való kötése. A kedvezmény mértéke változatlanul az adóévben megfizetett képzési költség 30 százaléka, legfeljebb 60 ezer forint. A rendelkezés ugyanakkor rögzíti, hogy a kedvezményt ugyanazon adóévben ugyanazon hallgatóra tekintettel csak magánszemély által történt befizetés esetén, csak a törvény szerint felsorolt jogosultak egyike veheti igénybe, az, akit a hallgató kérésére a felsőoktatási intézmény az igazoláson befizetőként feltüntet.

a 7. §-hoz

A Javaslat 2007. január 1-jei hatállyal 100 ezer forintban korlátozza az egyes társadalombiztosítási és magánnyugdíjpénztári befizetések kedvezménye, a tandíj kedvezménye, a közcélú adományok kedvezménye, az élet- és nyugdíjbiztosítások kedvezménye, valamint az őstermelői kedvezmény címén érvényesíthető adókedvezmények összegét. Az első négy jogcímen a magánszemély akkor érvényesítheti teljes egészében a vonatkozó szabályok alapján megállapított adókedvezményt, ha adóbevallásban bevallott vagy az adóhatósági adómegállapításban megállapított éves összes jövedelme nem haladja meg a 3 millió 400 ezer forintot. Ha a magánszemély adóbevallásban bevallott, vagy adóhatósági adómegállapításban elszámolt éves összes jövedelme a 3 millió 400 ezer forintot meghaladja, de nem éri el a 3 millió 900 ezer forintot, a kedvezmények csökkentett mértékben vehetők figyelembe. 3 millió 900 ezer forint jövedelem felett az összes jövedelmet csökkentő adókedvezmény az említettek jogcímeken nem érvényesíthető. Az őstermelői kedvezmény 6 millió forint éves összes jövedelemig vehető figyelembe, az érvényesített kedvezmény összege azonban az előzőekkel együtt sem haladhatja meg a 100 ezer forintot. 6 millió forint jövedelem felett a kedvezmény csökkentett mértékben érvényesíthető, a lehetőség 6 millió 500 ezer forintjövedelemnél megszűnik.

a 8. §-hoz

A Javaslat pontosítja azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén az adóhatóság átutalhatja az önkéntes pénztári nyilatkozatban meghatározott összegeket és kiegészíti az önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatban megjelölt pénztár feladatait arra az esetre, amikor a magánszemély a rendelkezett összeg adóhatóság által történő kiutalásának időpontjában már nem tagja az adott pénztárnak, és kilépése nem másik pénztárba történő átlépés, haláleset vagy nyugdíjszolgáltatás igénybevétele miatt következett be. Ekkor a pénztárnak a befolyt összeget az adóhatósághoz kell visszautalnia, arra a magánszemély nem tarthat igényt.
A Javaslat pontosítja továbbá a nyilatkozat alapjául szolgáló igazolások tartalmával kapcsolatos szabályokat is. Új rendelkezés biztosítja, hogy az a magánszemély is élhessen a nyilatkozat megtételének jogával, aki a nyilatkozattétel időpontjában nyugdíjszolgáltatás igénylése miatt már nem tagja az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárnak.

a 9. §-hoz

A Javaslat pontosítja azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén az adóhatóság teljesíti a magánszemély nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatában foglalt rendelkezést.
A Javaslat rendelkezik arról is, hogy a magánszemélynek 20 százalékkal növelten kell azt a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat alapján számlájára átutalt összeget bevallania és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig visszafizetnie, ha nyugdíj-előtakarékossági számlája terhére nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés történt.

a 10. §-hoz

A Javaslat pontosítja a végkielégítés adóelőlegének megállapításával kapcsolatos szabályokat. A rendelkezés szerint a 18 százalékos mértékű adóelőleg csak akkor alkalmazható, ha a vonatkozó szabályokból következően a végkielégítést évek között meg kell osztani (mert a magánszemély a kifizetést megelőzően nem kérte a megosztás mellőzését) . Egyéb esetben (tehát akkor is, ha a megosztás mellőzését nem kell kérni, mert a végkielégítés hónapjai nem nyúlnak túl az adott éven) az adóelőleget az általános szabályok szerint kell megállapítani.

a 11. §-hoz

A Javaslat pontosítja a magánszemély adóelőleg-bevallási kötelezettségének szabályait: a magánszemély adóbevallásában negyedéves bontásban köteles bevallani azt az adóelőleget, amelynek megfizetésére az Szja tv. rendelkezései szerint maga köteles.

a 12. §-hoz

A Javaslat a vállalkozói személyi jövedelemadót fizető egyéni vállalkozó adóalapjának megállapítására új szabályt vezet be. Eszerint a vállalkozói adóalap az eladásra beszerzett áruk beszerzési értékével csökkentett vállalkozói bevétel 2 százaléka, ha egyébként a vállalkozói adóalap megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint az ennél kevesebb lenne. Az így megállapított adóalap is módosítható - ha nemzetközi szerződés így rendelkezik - a külföldi telephelynek betudható bevételekkel és költségekkel, továbbá - ha annak feltételei fennállnak - alkalmazható rá a 16 százalékos mérték helyett a 10 százalékos adómérték.
Az új rendelkezést nem kell alkalmaznia annak az egyéni vállalkozónak, aki tevékenységét az adóévben kezdi meg, ha a tevékenység megkezdését megelőző 36 hónapban egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatott, vagy ha évesített vállalkozói bevétele a megelőző adóév évesített vállalkozói bevételéhez viszonyítva nem éri el a 75 százalékot, illetve, ha az egyéni vállalkozó tevékenységi körét érintően az adóévben és/vagy a megelőző adóévben elemi kár következett be.

a 13. §-hoz

A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2006. június 1-jei hatálybalépésével összefüggésben kiadásra kerülő végrehajtási rendeletek módosítják az üzletköri besorolás kódjait. Ezzel összefüggésben a Javaslat technikai jelleggel az Szja törvényben is módosítja az átalányadózás választására jogosító üzletkörök jelzőszámait.

a 14. §-hoz

A Javaslat - előrehozott intézkedésként - 2006. szeptember 1-jétől vezeti be a kamatjövedelem utáni 20 százalékos adókulcsot, ezzel összefüggésben újraszabályozza a kamatjövedelem fogalmát, meghatározva különös megjelenési formáinak egyes eseteit.
Általános szabályként az 1. § által bevezetett új fogalmi meghatározás szerinti kamat címén megszerzett bevétel egésze minősül kamatjövedelemnek. Kivétel azonban egyéni vállalkozó esetében a belföldi pénzforgalmi bankszámláján jóváírt kamat, illetőleg egyéb vállalkozói bevételként elszámolható kamat, amely a vállalkozói jövedelem részeként adóköteles.
A különféle hitelintézeti betétszámlák (takarékbetét, nyereménybetét), folyószámlák, bankkártya-számlák esetében kamatjövedelemnek a magánszemély és a hitelintézet között fennálló szerződés, üzletszabályzat stb. szerint megszolgált kamat minősül. A nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a kibocsátó által kamat címén fizetett bevétel és ezeknek az értékpapíroknak, valamint a befektetési jegyeknek a beváltása, visszaváltása, átruházása során elért bevételből megállapított jövedelem egyaránt kamatjövedelemnek minősül.
Ha a kamatjövedelem olyan vagyoni érték (pl. a nyereménybetétre kisorsolt tárgynyeremény, értékpapír), amelyből az adó levonása nem lehetséges, kamatjövedelemnek az az összeg minősül, amelyből az adó levonása utáni rész a vagyoni érték szokásos piaci értékével egyezik meg. Ez azt jelenti, hogy a kisorsolt nyeremény szokásos piaci értékét annak egynegyedével növelten kell a 20 százalékos adó alapjaként figyelembe venni.
A Javaslat változatlanul tartalmazza, hogy a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból, vagy a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás egyösszegű lejárati szolgáltatása címen, vagy a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű lejárati szolgáltatása címen keletkező bevételből az a rész minősül kamatjövedelemnek, amely meghaladja a megfizetett (költségként el nem számolt) biztosítási díj összegét, vagy az adóköteles biztosítási díj összegét. Nem tekinthető azonban az említett bevételrész kamatnak, ha a biztosításra befizetett díjnak akár csak egy része is a törvény szerint adómentesnek minősült.
Ha a kamatjövedelem kifizetőtől származik, az adót a megszerzés időpontjára vonatkozóan a kifizető állapítja meg, vonja le és fizeti meg. Ha a kamatjövedelem nem kifizetőtől származik, a megállapítás és megfizetés kötelezettsége a magánszemélyt terheli az önadózásra vonatkozó rendelkezések szerint. Ez utóbbi eset kivételével a magánszemélynek a kamatjövedelmet nem kell bevallania.
A Javaslat a záró rendelkezések között a folyamatban lévő szerződések, ügyletek tekintetében képződő kamatjövedelemmel összefüggésben megfelelő átmeneti szabályokat iktat be annak érdekében, hogy az új rendelkezések a hatálybalépést megelőző időszakra vonatkozó új kötelezettséget ne eredményezzenek.

a 15. §-hoz

A Javaslat - előrehozott intézkedésként - 2006. szeptember 1-jétől vezeti be a tőzsdei ügyletből származó jövedelmek utáni 20 százalékos adókulcsot. Az adókötelezettség a tőkepiacról szóló törvény (Tpt.) szerinti tőzsdén, valamint az Európai Unió bármely más tagállamában, továbbá a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában működő tőzsdén a magánszemély által 2006. augusztus 31. napját követően kötött ügyletben az adóévben átruházott értékpapír árfolyamnyereségére, valamint összetett ügylet vagy származtatott ügylet elszámolt nyereségére vonatkozik.
A javasolt új § meghatározza a tőzsdei ügyletből származó jövedelem és veszteség megállapításának módját, keletkezésük időpontját, valamint szabályozza a veszteség beszámításának rendjét. Az utóbbira nézve lényeges, hogy a tárgyévet (első ízben a 2007. évet) megelőző évben vagy a tárgyévet (első ízben a 2008. évet) megelőző két évben keletkezett veszteségnek a többleteit is el lehet számolni a tárgyévi tőzsdei ügyletből származó jövedelemmel szemben a magánszemély döntése szerinti megosztásban.
Amennyiben a tőzsdei ügylet áruval történő teljesítéssel szűnik meg, az ügylet révén megszerzett bevétel adókötelezettségére továbbra is az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A tőzsdei ügyletben bevételt szerző magánszemély köteles adóbevallást benyújtani. Az adót a befektetési szolgáltatók által kiállított bizonylatok szerint vezetett nyilvántartás alapján kell megállapítani. A nyilvántartásra az értékpapírra vonatkozó szabályokat értelemszerűen kell alkalmazni. A Javaslat szerint a befektetési szolgáltatónak a magánszemély részére kiállított bizonylatok tartalmáról az adóévet követő év január 31-éig adatot kell szolgáltatnia az állami adóhatóság számára.

a 16. §-hoz

A Javaslat adóköteles természetbeni juttatásnak minősíti azt a bevételt, amely a helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel szolgáltatás (az előbbi szolgáltatások együtt: telefonszolgáltatás) magáncélú használatára tekintettel keletkezik. Adóköteles bevételnek minősül a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból a magáncélú használat értékének a magánszemély által meg nem térített része. A magáncélú használat értéke a kifizetőt terhelő forgalomarányos kiadások tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásokból a forgalomarányos kiadásoknak a magáncélú használatra jutó értékével határozható meg. Ha a tételes elkülönítés nem oldható meg, választható az a megoldás, hogy a számlaértékből 20 százalék számít adóköteles bevételnek.
A Javaslat az adóköteles természetbeni juttatás adóját 2006. szeptember 1-jétől 54 százalékra emeli, melyet az említett időpont után biztosított juttatások után kell megfizetni.

a 17. §-hoz

A Javaslat 2007. január 1-jétől 54 százalékra növeli a munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatások után fizetendő adó mértékét, egyidejűleg pontosítja, hogy az adót az értékhatár túllépését követően a juttatás napjára vonatkozóan kell megállapítani és a kifizetőre irányadó rendelkezések szerint kell megfizetni.

a 18. §-hoz

A Javaslat több ponton (és az átmeneti rendelkezések között is) módosítja az Szja törvény szerinti elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretén belül opciós joggal juttatott értékpapírokra vonatkozó adózási szabályokat.
Az Szja tv. a program keretében szerzett értékpapírokra fő szabályként letétbe helyezést és kötelező tartási időszakot (letétbe helyezés éve és még két naptári év) ír elő. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az elismert program keretében opciós joggal szerzett értékpapír esetében, ha a jog alapítása és gyakorlása közötti időszak eléri (vagy meghaladja) az említett kötelező tartási időszakot, a joggyakorlást követően megszerzett értékpapírra nincs további kötelező tartási időszak. A szabályt a 2006. szeptember 1-jéig nyilvántartásba vett elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programok esetében is alkalmazni lehet.
Az Szja tv. hatályos szabályozása alapján a kedvezményes adózási szabályok addig alkalmazhatók, amíg a letétbe helyezett értékpapír a letétbe helyezés időpontjára, illetőleg vételi jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetében a jog alapításának napjára megállapított szokásos piaci értéke az 500 ezer forintot meg nem haladja. A Javaslatban foglalt módosítás szerint a vételi jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetén az értékpapírnak a joggyakorlás napjára megállapított szokásos piaci értékét kell figyelembe venni az 500 ezer forintos korlát számításánál. Átmeneti rendelkezés rögzíti, hogy ezen új előírást a 2006. augusztus 31-ét követően nyilvántartásba vett elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programok esetében kell alkalmazni.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a kötelező tartási időszakkal egyező vagy azt meghaladó várakozási időn túl gyakorolható opciós joggal megszerzett értékpapír átruházására ugyanazon adókövetkezmények vonatkoznak, mint a letétben tartott értékpapír kötelező tartási időszakon túli átruházása esetén. E rendelkezést a 2006. szeptember 1-jéig nyilvántartásba vett elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programok esetében is alkalmazni lehet.
A Javaslat hiányzó rendelkezést pótol annak kimondásával, hogy a jog gyakorlása révén megszerzett, letétbe helyezésre nem kötelezett értékpapír esetén a joggyakorlásra nyitva álló időszak utolsó napjával kell a programot törölni az előírt nyilvántartásból.

a 19. §-hoz

A § a módosuló mellékletek megnevezését tartalmazza.

II. Fejezet

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása

Általános indokolás

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.) módosítása a kormányprogram végrehajtása, a közösségi támogatási politika változása, a belföldi jogharmonizáció megteremtése és egyéb okból szükséges változtatásokat tartalmazza.

Részletes indokolás

a 20. §-hoz

A Javaslat - a hatályostól eltérően - a vállalkozás számára, gazdasági tevékenysége folytatása esetére fogalmaz meg társasági adókötelezettséget. Korábban a jövedelemszerző vagy azt eredményező tevékenység volt az adókötelezettség alapja, melynek módosítása az elvárt jövedelem alapján történő adóztatás bevezetése miatt szükséges. [Tao. 1. § (1) bekezdés]

a 21. §-hoz

A Javaslat módosítja a külföldi vállalkozó fogalmát. Az üzletvezetés helye alapján belföldi illetőségű személyekre vonatkozó előírásokban indokolt ugyanis kimondani, hogy, ha belföldi illetőségű adóalanyként bejelentkezett, akkor nem minősül külföldi vállalkozónak. Ennek hiányában kétszeresen válna a társasági adó alanyává, ami végrehajtási nehézséget jelent. [Tao. 2. § (4) bekezdés]

a 22. §-hoz

A Javaslat új fogalomként bevezeti a bejelentett részesedés meghatározását, tekintettel arra, hogy az ilyen részesedés értékesítése esetén az árfolyamveszteséghez, illetve -nyereséghez adóalap-korrekciós tétel fog kapcsolódni. [4. § 5. pont]

a 23. §-hoz

A Javaslat pontosítja, hogy a törvény kiválásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni abban az esetben is, ha a társaságtól megváló tag a társasági vagyon egy részével más, már működő társasághoz, mint átvevő társasághoz csatlakozik. A módosítást a gazdasági társaságokról szóló új törvény indokolja. [Tao. 5. § (5) bekezdés]
A Javaslat a szövetkezetekről szóló, 2006. július 1-vel hatályba lépő új törvény rendelkezéseivel párhuzamosan módosítja a közhasznú, kiemelkedően közhasznú jogállású szervezetek adókötelezettsége keletkezésének szabályait, tekintettel arra, hogy a szövetkezeti törvényben megfogalmazott szociális szövetkezet is szerezhet közhasznú jogállást. [Tao. 5. § (7) bekezdés]

a 24. §-hoz

A Javaslat a társasági adóalap megállapításának különös szabályait kiegészíti a szociális szövetkezetre utalással, tekintettel arra, hogy rájuk is szükséges kiterjeszteni a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú szervezetekre vonatkozó előírásokat 2006. július 1-jétől. [Tao. 6. § (4) bekezdés]
Ezen kívül az államháztartási egyensúly megteremtése indokolja, hogy a gazdálkodói szféra valamennyi szereplője vállaljon részt a közterhekből. A Javaslat - különös tekintettel arra is, hogy a gyakorlatban a vállalkozásoknak jelentős mozgásterük van az eredményük alakítására
-legalább egy minimális nagyságrendű elvárt jövedelmet adóalapnak tekint.
Ez az adóalap az adóévi összes bevétel (csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a külföldi telephely bevételével) 2 százaléka. A Javaslat szerint nem kell elvárt jövedelem alapján adóalapot megállapítania az alapítványnak, a közalapítványnak, a társadalmi szervezetnek, a köztestületnek, az egyháznak, a lakásszövetkezetnek, a közhasznú társaságnak, a vízitársulatnak, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnak, az MRP-nek, a szociális szövetkezetnek, az iskolaszövetkezetnek, továbbá a közhasznú jogállással rendelkező nonprofit gazdasági társaságnak és felsőoktatási intézménynek.
Nem vonatkozik továbbá a rendelkezés
- a jogelőd nélkül alakult adózónak az előtársasági és az azt követő adóévi adókötelezettségére,
- ha az adózó jövedelme piacvesztés miatt marad el az "elvárt" mértéktől. Ezt vélelmezni lehet azzal, ha az árbevétele a megelőző évhez képest legalább 25 százalékkal csökkent,
- ha a megelőző évben vagy az adóévben az adózót elemi kár sújtotta. [Tao. 6. § (5)-(6) bekezdés]

a 25. §-hoz

A Javaslat szerint az adózás előtti eredményt csökkenti a bejelentett részesedés értékesítésekor elszámolt árfolyamnyereség, de csak abban az esetben, ha a részesedést az adózó az értékesítést megelőzően legalább két éven át folyamatosan birtokolta. [Tao. 7. § (1) bekezdés gy) pont]
A Javaslat módosítja az áruminta adóztatását, amely a módosítást követően az azt kapó adózónál adózik (nála nem csökkenti az adóalapot), feltéve, hogy, az áruminta megfelel az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott fogalomnak, azaz, ha az valamely termék mintapéldánya vagy egy része - ideértve a kereskedelmi forgalomban szokásos kiszereléstől eltérő csomagolású, vagy a felhasználás során megsemmisülő, rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná váló terméket -, melyet az eladásra szánt termék ismertetése, kipróbálása céljából ingyenesen adnak át. [Tao. 7. § (8) bekezdés c) pontja]
Az új közösségi támogatási politika szerint a beruházáshoz érvényesíthető támogatás (adókedvezmény) régióra meghatározott támogatásintenzitással számított maximális értéke csekély összegű támogatással sem léphető túl. Ezért azon csekély összegű támogatásként meghatározott kedvezmények esetében, amelyek beruházáshoz kapcsolódnak, a Javaslat az adózó választására bízza, hogy a támogatást de minimis támogatásnak vagy regionális támogatásnak tekinti. Ezzel a kis- és középvállalkozások mentesülhetnek egy plusz adminisztrációs kötelezettség alól, és nem hátrányosabb számukra, mintha kizárólag de minimis támogatást vehetnének igénybe. [Tao. 7. § (12) bekezdés]

a 26. §-hoz

A Javaslat szerint az adózás előtti eredményt növeli a bejelentett részesedéssel összefüggésben elszámolt árfolyamveszteség és értékvesztés, kivéve, ha ennek elszámolására átalakulás miatt kerül sor, ez utóbbi esetről a korábbi szabályok rendelkeznek. [Tao. 8. § (1) bekezdés m) pont]
A Javaslat módosítja az áruminta adóztatását, amely a módosítást követően az azt kapó adózónál adózik, feltéve, hogy, az áruminta megfelel az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott fogalomnak, azaz, ha az valamely termék mintapéldánya vagy egy része - ideértve a kereskedelmi forgalomban szokásos kiszereléstől eltérő csomagolású, vagy a felhasználás során megsemmisülő, rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná váló terméket -, melyet az eladásra szánt termék ismertetése, kipróbálása céljából ingyenesen adnak át. Ennek megfelelően az árumintát átadó adózónak nem kell ennek értékével növelnie az adózás előtti eredményt. [Tao. 8. § (1) bekezdés n) pontja]

a 27. §-hoz

A közhasznú, a kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási intézmény -figyelemmel a felsőoktatási törvény előírásaira - a közhasznú szervezetként besorolt alapítványokkal, társadalmi szervezetekkel azonosan adózik. E körülményre tekintettel a 9. § címe kiegészül "a közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási intézménnyel".
E mellett a Javaslat más közhasznú szervezetekkel azonosan biztosítja, hogy a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási intézmény is a vállalkozási tevékenysége nyereségének 20 %-át közhasznú célra fordíthassa adómentesen.
A 2005. évi előírástól eltérően a felsőoktatási törvény szerint a kapott adományról kiállított igazolásokban feltüntetett összeggel az érintett adózóknak (pl. alapítvány, közalapítvány, közhasznú, kiemelkedően közhasznú felsőoktatási intézmény) növelnie kell az adózás előtti eredményt, ha az adóév végén köztartozása van, amely feltétel az állami vagy önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozásra változik vissza a Javaslat szerint. [Tao. 9. §]

a 28. §-hoz

Megszűnik 2007. júliustól a célszervezet, és változik (részben már változott) a támogatásuk. E körülményre tekintettel a célszervezetekre vonatkozó adózási szabályokat indokolt volt megváltoztatni. A Javaslat szerint 2007-től megszűnik a célszervezetekre vonatkozó sajátos adóalap-megállapítási előírás, és ugyanezt az adózási módot nem biztosítja az akkreditált foglalkoztatókra. A rehabilitációs foglalkoztatást végző védett foglalkoztató azonban - ha a tevékenységét közhasznú társaságként, vagy (2007. júliusától) közhasznú besorolású nonprofit társaságként végzi - jogosulttá válik az e szervezetekre vonatkozó adómentesség érvényesítésére.
A hatályos előírások szerint a célszervezetekre előírt adózási szabályok szerint állapítja meg adóalapját az iskolaszövetkezet is. A Javaslat ezt továbbra is fenn kívánja tartani, ezért a 10. § címét "A célszervezet adóalapja" megváltoztatta "Az iskolaszövetkezetek adóalapjára" és a paragrafus előírásai csak annyiban módosultak, hogy a célszervezet iskolaszövetkezet megnevezésre változott. [Tao. 10. §]

a 29. §-hoz

A célszervezet átalakulása estére - tekintettel arra, hogy a célszervezet csak a jóváhagyott osztalék után adózott, így eredménytartaléka adómentesen képződött - a törvény 10. § (5) bekezdése előírta a jogutódnak -ha az nem minősül célszervezetnek -, hogy növelje meg az adózás előtti eredményét a célszervezetnél nyilvántartott adómentesen képzett
eredménytartalék összegével. Nem indokolt ezt a rendelkezést alkalmazni abban az esetben, ha a célszervezet úgy szűnik meg, hogy a jogutód egy közhasznú társaság lesz. A Javaslat szerint a közhasznú társaság - mint a célszervezet jogutódja - az adómentesen átvett eredménytartalékot adómentes saját tőkeként tartja nyilván, és akkor adózik utána, ha annak terhére a tagok részére jövedelmet juttat, vagy ha jogutód nélkül megszűnik. [Tao. 3. § (6) bekezdése]
A 2006. július 1-jétől hatályos szövetkezeti törvény lehetőséget ad szociális szövetkezet alapítására, illetve működő szövetkezet szociális szövetkezetként történő működésére.
A szociális szövetkezet olyan szövetkezet, amelynek célja munkanélküli, illetőleg szociálisan hátrányos helyzetben lévő tagjai számára munkafeltételek teremtése, valamint szociális helyzetük javításának egyéb módon történő elősegítése vagy, amely iskolaszövetkezetként működik. A működés részletes szabályait kormányrendelet tartalmazza (amely még nem készült el) .
A szociális szövetkezet közhasznú jogállást kaphat. E körülményre tekintettel a Javaslat a szociális szövetkezetre is a közhasznú társaságokra (2007. július 1-jétől a közhasznú kiemelkedően közhasznú jogállású nonprofit gazdasági társaságokra) vonatkozó előírásokkal azonos szabályokat fogalmaz meg. Az a szervezet, amely tevékenységét szociális szövetkezetként folytatja - a Javaslat erre vonatkozó előírása alapján - adómentesen képződött saját tőkeként tarthatja nyilván a működését megelőző napon kimutatott saját tőke összegét.

a 30. §-hoz

Új törvény lép hatályba 2006. július 1-jével a gazdasági társaságokról. E jogszabály 2007. július 1-jétől lehetőséget ad nonprofit gazdasági társaság alapítására, vagy a tevékenység ilyen formában történő folytatására is. A Javaslat ezért a törvényt egy új 13/A §-sal egészíti ki, amelyben szabályozza a nonprofit gazdasági társaságok adózására vonatkozó előírásokat. Adómentesség a közhasznú, kiemelkedően közhasznú besorolású nonprofit társaságot illeti meg, a nem besorolt nonprofit társaság az általános szabályok alapján adózik.
A közhasznú (kiemelkedően közhasznú) jogállású nonprofit gazdasági társaság adóalapját úgy határozza meg, mint a közhasznú társaság, saját tőkéjét meg kell bontania adózottan és adómentesen képzett saját tőkére. Az adómentesen képzett saját tőke összegét a társaság, vagy annak jogutódja akkor adózza le, ha a társaság jogutód nélkül megszűnik, vagy nem besorolt nonprofit társaságként működik tovább, vagy közhasznú minősítése megszűnik.
A Javaslat a közhasznú besorolású, kiemelkedően közhasznú besorolású nonprofit társaságokkal azonosan kezeli a szociális szövetkezetet is figyelemmel arra, hogy a szövetkezet is közhasznú besorolással rendelkezhet. [Tao. 13/A. §]

a 31. §-hoz

A Javaslat a jogutód nélküli megszűnéshez kapcsolódó rendelkezések, kiegészítésére vonatkozik, annak érdekében, hogy az adó megfizetése minden esetben biztosított legyen. Az adóalapot a javaslat szerint a megszűnő adózónál a következő jogcímeken kell módosítani: a devizaárfolyam miatti korrekcióból még nem érvényesített összeg, a kapcsolt vállalkozás kötelezettsége miatt a szokásos piaci ár és az alkalmazott ár közötti különbözetből az, amelynek elszámolására nem került sor, kedvezményezett átalakulással létrejött adózónál a kötelezettségként vállalt összegből az, amelyet még nem vett figyelembe az adóalapnál [Tao 16. § (1) bekezdés ci)-ck) pontok]
A hatályos törvény a kedvezményezett átalakulás esetén nem pontosan felel meg az irányelvnek. Emiatt - 2006-ra visszamenőlegesen - rendelkezni indokolt arról, hogy
kedvezményezett átalakulás esetén ne kelljen alkalmazni a tárgyi eszközök, immateriális javak kivezetéséhez kapcsolódó értékcsökkenés korrekciós előírást, illetve a korábbi részesedéscsere, illetve korábbi átalakulás során szerzett részesedés ne minősüljön nyilvántartásból történő kivezetésnek, ha az újabb átalakulás is kedvezményezett átalakulás. [Tao. 16. § (2) a), 213. § (3), (8) bekezdés]

a 32. §-hoz

A Javaslat a felszámolási eljárás egyességgel történő megszűnése esetén - tekintettel arra, hogy ilyenkor az adózó a tevékenységét folytatja - a felszámolás előtt keletkezett elhatárolt veszteség leírására ad lehetőséget visszamenőlegesen 2006-tól. [Tao. 17. § (12) bekezdés, 213. §(3) bekezdés]

a 33. §-hoz

Az adómentesség szabályai kiterjednek a szociális szövetkezetre, a közhasznú és a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságra. Az adómentesség mértéke azonos a közhasznú társaságoknál és a vízitársulatoknál érvényesíthető kedvezményekkel. A Javaslat alapján nem kell a felsorolt társaságoknak az adó olyan részét megfizetni, amelyen részt képvisel a közfeladatból elért bevétel az összes bevételen belül. [Tao. 20. §]

a 34. §-hoz

Az új közösségi támogatási politika szerint a beruházáshoz érvényesíthető támogatás (adókedvezmény) régióra meghatározott támogatásintenzitással számított maximális értéke csekély összegű támogatással sem léphető túl. Ezért azon csekély összegű támogatásként meghatározott kedvezmények esetében, amelyek beruházáshoz kapcsolódnak, a Javaslat az adózó választására bízza, hogy a támogatást de minimis támogatásnak vagy regionális támogatásnak tekinti. Ezzel a kis- és középvállalkozások mentesülhetnek egy plusz adminisztrációs kötelezettség alól, és nem hátrányosabb számukra, mintha kizárólag de minimis támogatást vehetnének igénybe. [Tao. 22/A. §]

a 35. §-hoz

Az Európai Unió új költségvetési időszakára tekintettel, továbbá figyelemmel a bővítésre és a Bizottság állami támogatásokkal kapcsolatos tapasztalataira is, az Európai Unió Bizottsága új regionális iránymutatást adott ki, amelynek 2007-től a hazai támogatási politika is meg kell, hogy feleljen. Az iránymutatás meghatározza - többek között - a beruházásokhoz adható támogatások elveit, azokat a tevékenységeket, amelyek érdekében történő beruházás nem támogatható, a támogatás alapjául szolgáló elszámolható költségeket, a támogatás mértékét, a támogatás halmozódás számításának szabályát és az információnyújtás, illetve az ehhez szükséges nyilvántartás tartalmát.
Az iránymutatás szerint:
- A támogatással (adókedvezménnyel) megvalósított beruházást nagyvállalkozásnak 5 évig, kis- és középvállalkozásnak 3 évig kell fenntartania. E kötelezettséget - a jelenlegitől eltérően - a Kormányrendelet tartalmazná, a törvény csak utalást tartalmazna a Kormányrendeletre. [Tao. 22/B. § (1) bekezdés];
- Nagyvállalkozás kizárólag olyan beruházáshoz kaphat támogatást (adókedvezményt), amely kizárólag új eszközöket tartalmaz, illetve olyat, amelyet olyan pénzügyi nehézségekkel nem küzdő vállalkozástól vásárolt meg piaci feltételek mellett, amelyet bezártak, vagy bezártak volna, ha a felvásárlás nem történik meg. Ugyanakkor kis- és középvállalkozás akkor is támogatható, ha a beruházást teljes egészében már más által használatba vett eszközök alkotják. Ennek alapján a javaslat törli a törvényből az új eszközök és a felújítás arányárára vonatkozó előírást. [213. § (8) bekezdés];
- Mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozásához támogatás (adókedvezmény) nem engedélyezhető, ezért a támogatható beruházások körét le kellett szűkíteni a mezőgazdasági termékek feldolgozására és forgalmazására. [Tao. 22/B. § (13) bekezdés].
A Javaslat módosítja a létszám-növelési feltételt a jelenértéken legalább 3 milliárd Forint értékű beruházásnál 100 főről 150 főre, illetve 50 főről 75 főre ez utóbbi esetben akkor, ha az adózó a jelenértéken legalább 1 milliárd forint értékű beruházást kedvezményezett települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti. [Tao. 22/B. § (9) bekezdés a) pont]
A Javaslat a közösségi előírásoknak történő megfelelés mellett tartalmaz gazdaságpolitikai összefüggésű változtatásokat is. Ennek megfelelően munkahelyteremtést szolgáló beruházás esetén, ha a nagyvállalkozás a beruházást a 48 leghátrányosabb kistérségben helyezi üzembe és üzemelteti, akkor 20 fővel, ha kis- és középvállalkozás, akkor 5 fővel kell a létszámát növelnie, szemben a jelenlegi létszám-növelési követelményekkel, amely nagyvállalkozásnál 300 fő, hátrányos régióban 150 fő, középvállalkozásnál 150 fő, hátrányos régióban 75 fő, kisvállalkozásnál 30 fő, hátrányos régióban 15 fő. [Tao. 22/B. § (12) bekezdés]
Az adókedvezmény számításának alapjaként - összhangban az iránymutatással - a Javaslat bevezeti az ún. elszámolható költség fogalmát (amelyet a törvény felhatalmazása alapján a kormányrendelet tartalmaz majd) és amely lehet: a tárgyi eszközök és immateriális javak értéke, vagy az új munkakörökben foglalkoztatottak 24 havi bérköltsége. [Tao. 22/B. § (2) és (8) bekezdés]
Az adókedvezménnyel kapcsolatos szabályok módosítása bizottsági jóváhagyást igényel, ezért azok csak az Európai Unió Bizottságának jóváhagyását követően léphetnek hatályba, amelyről külön törvény fog rendelkezni. [213. § (7), (8) bekezdés]

a 36. §-hoz

A Javaslat az adóelőleg-bevallásra és fizetésre, továbbá az ún. adóelőleg feltöltésre kötelezettek közül kiveszi a szociális szövetkezetet és az iskolaszövetkezetet. [Tao. 26. § (11) bekezdés]

a 37. §-hoz

A Javaslat a Tao. módosítandó mellékleteit tartalmazza.

III. Fejezet

Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény módosítása

Általános indokolás

Az egyszerűsített vállalkozói adó módosítása a Kormányprogram végrehajtása és a gyakorlatban felmerült értelmezési problémák rendezése és egyéb okból szükséges változtatásokat tartalmazza.

Részletes indokolás

a 38. §-hoz

A Javaslat rendezi, hogy annak az eva-alanynak, aki tevékenységét ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, vagy szolgálatát közjegyzőként, önálló bírósági végrehajtóként szünetelteti, továbbá gyeden vagy gyesen van, nem szűnik meg az adóalanyisága akkor, ha az adóévet megelőző naptári évben és az azt megelőző adóévben tevékenységét nem folyamatosan végzi, illetve vállalkozói bevételt nem számol el.

a 39. §-hoz

A bevételi nyilvántartást vezető eva-alany esetében nem minősül bevételnek a jogszabályi kötelezettség alapján visszafizetett támogatás összege.

a 40. §-hoz

A Kormányprogrammal összhangban az eva mértéke 2006. október 1-jétől 25%-ra emelkedik.

a 41-43. §-hoz

A többszámlás fizetési rendszer fennmaradásával összhangban a Javaslat hatályon kívül helyezi a negyedéves előlegfizetésekhez kapcsolódó bevallásra vonatkozó rendelkezéseket, ez vonatkozik a szakképzési hozzájárulásra is. A Javaslat rendelkezik az éves várható adóelőleg december 20-ig történő megfizetéséről is.

a 44. §-hoz

A Javaslat pontosítja, hogy az adóalanyként lezárt adóévet figyelembe kell venni az Szja. törvényben elismert bevételt csökkentő kedvezményekhez rendelt időhatárok számításánál is.

a 45. §-hoz

Az Szja tv.-ben szabályozott osztalék utáni adó első kulcsához igazodva a betéti társaságok és közkereseti társaságok evába történő belépésekor, illetőleg az azt követő 3 évben fizetendő osztalék utáni adót kiváltó adó mértéke 20%-ról 25%-ra változik.
MÁSODIK RÉSZ AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓT ÉS A FOGYASZTÓI ÁRKIEGÉSZÍTÉSEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

IV. Fejezet

Az általános forgalmi adóról szóló 1992 . évi LXXIV. törvény módosítása

Általános indokolás

Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítása kapcsán kiemelendő a 15%-os kedvezményes kulcs megszüntetése, a 15%-kal adózó tételeknek a normál adómérték alá történő átsorolása, melynek célja az államháztartás egyensúlyának helyreállításához szükséges költségvetési többletbevételek megteremtése. Ezzel párhuzamosan szigorodnak a Közösség másik tagállamába irányuló adómentes termékimport feltételei, illetve szankciókat tartalmaz a Javaslat az adószám felfüggesztése alatt álló adóalanyok tekintetében. Jogharmonizációs célú módosításként pedig a telefonszolgáltatásokat terhelő áfa levonási tilalmának 30%-os arányra történő visszaállítását tartalmazza a Javaslat.

Részletes indokolás

a 46. §-hoz

A Javaslat az adóbiztosíték fogalmát vezeti be, mely az adómentes termékimporthoz kapcsolódó eljárásnál szükséges. A Javaslat meghatározza az adóbiztosíték mértékét, továbbá azt, hogy azt a vámbiztosítékkal megegyező módon lehet nyújtani.

a 47. §-hoz

A Javaslat rögzíti, hogy mikor keletkezik az adófizetési kötelezettség a termékimport után azokban az esetekben, amikor az adómentes termékimport feltételei mégsem teljesülnek.

a 48. §-hoz

A 77/388/EGK tanácsi irányelv értelmében lehetőséget kell adni arra, hogy adómentesen importálhassák azt a terméket, mellyel az importáló az import közvetlen következményeként adómentes Közösségen belüli termékértékesítést teljesít. A Javaslat a jelenleg hatályosnál szigorúbb feltételeket ír elő arra nézve, hogy milyen esetben mentesíthető a termékimport az adó alól. Így az importálónak a Javaslatban meghatározott kivételekkel adóbiztosítékot kell nyújtania, igazolnia kell a vámhatóságnak, hogy a termék a rendelkezésre álló időn belül elhagyta Magyarország területét, továbbá a vámkezeléskor valószínűsíteni kell az adómentes Közösségen belüli értékesítést.

a 49. §-hoz

A Javaslat visszaállítja a telefonszolgáltatásra vonatkozó levonási tilalom 30%-os arányát. Az Európai Bizottság 2006. áprilisában kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben a telefonszolgáltatásokat terhelő áfa levonási tilalom 2005. január 1-jétől 30%-ról 50%-ra történt megemelése miatt. Az Európai Bizottság Adóügyi és Vámuniós Főigazgatósága már 2005. tavaszán kifogásolta ezen rendelkezésnek a 77/388/EGK tanácsi irányelv 17. cikk (2) bekezdésével való összeegyeztethetőségét. Megfogalmazott véleménye szerint az 50%-os levonási tilalom bevezetésével és fenntartásával Magyarország megsértette a közösségi jogot. A Bizottságnak írott válaszban ígéret született arra, hogy a soron következő törvénymódosítás alkalmával a Kormány javaslatot tesz az Országgyűlésnek a 30%-os levonási tilalom visszaállítására. Az Országgyűlés azonban nem szavazta meg sem a Kormány által erre vonatkozóan a 2005. évi törvénycsomagban benyújtott javaslatot, sem az ezt követően e témában beadott önálló képviselői módosító indítványt.

az 50. §-hoz

Az adózás rendjéről szóló törvény javasolt módosítása megtiltja az adózó adószámának felfüggesztése ideje alatti adó-visszaigénylést, illetve adó-visszatérítést. Ehhez kapcsolódóan az áfa-törvényt érintő Javaslat értelmében az az adóalany, akinek (amelynek) adószámát a felfüggesztést követően az adóhatóság jogerősen törölte, azon időszakban beszerzett termékek, igénybevett szolgáltatások tekintetében, melyre az adószámát az adóhatóság jogerősen felfüggesztette levonási jogát nem gyakorolhatja. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben fiktív adóalanyokról van szó, már a felfüggesztéstől kezdődően indokolt a levonási jog végleges megvonása.

az 51. §-hoz

A Javaslat értelmében az az adóalany, akinek (amelynek) adószámát az adóhatóság jogerősen felfüggesztette, az adószám felfüggesztésének időszaka alatt beszerzett termékek, igénybevett szolgáltatások tekintetében adólevonási jogával nem élhet. Azonban, ha az adóalany adószám felfüggesztését az adóhatóság jogerősen megszünteti, az adóalany a felfüggesztés időszaka alatti beszerzései tekintetében a felfüggesztést követően gyakorolhatja adólevonási jogát. Így a levonási joga nem vész el, csupán az adószám felfüggesztésének időszakára szintén "felfüggesztődik".

az 52. §-hoz

A Javaslat rögzíti, hogy amennyiben az adómentes termékimport során az importáló helyett import adójogi megbízott jár el, és az adómentes termékimport feltételei mégsem teljesülnek, az import áfa fizetési kötelezettség a megbízottat terheli.

az 53. §-hoz

Az adózás rendjéről szóló törvény javasolt módosítása megtiltja az adózó adószámának felfüggesztése ideje alatti adó-visszaigénylést, illetve adó-visszatérítést. E módosításhoz kapcsolódva a Javaslat az áfa-törvényben, mint anyagi jogszabályban is biztosítja, hogy az áfa adóalany az adószám-felfüggesztésének időszakát magában foglaló bevallási időszak(ok) ban
áfa-visszaigénylésre nem jogosult. A vissza nem igényelhető adóösszeg, mint fizetendő adót csökkentő tétel érvényesíthető a soron következő adó-megállapítási időszakban. Amennyiben az adószám felfüggesztés az adóalany adószámának törlésével ér végett, az adóalany visszaigénylési joga végleg megszűnik. Amennyiben az adóalany adószám felfüggesztését az adóhatóság jogerősen megszünteti, az adóalany adó-visszaigénylési joga a negatív elszámolandó adó tekintetében azon adó-megállapítási időszakban érvényesülhet először, amely időszakot megelőzően szüntették meg jogerősen adószámának felfüggesztését.

az 54. §-hoz

A Javaslat bevezeti az import adójogi megbízott intézményét, valamint rögzíti, hogy milyen feltételek mellett lehet az adóalany import adójogi megbízott. Az import adójogi megbízott az importáló helyett, de a saját nevében jár el az adómentes termékimporthoz kapcsolódó eljárásokban, így ő igazolja, hogy a termék meghatározott határidőn belül elhagyta Magyarország területét, továbbá a saját adószáma alatt, saját bevallásában, illetve összesítő nyilatkozatában vallja be az importáló által teljesített importot, és Közösségen belüli adómentes termékértékesítést. Az import adójogi megbízott tesz eleget az importáló helyett a számlaadási kötelezettségnek, továbbá az import adójogi megbízott köteles az adóbiztosíték nyújtásra is.

HARMADIK RÉSZ

V. Fejezet

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosítása

Általános indokolás

A jövedéki adóban - a költségvetési egyensúly javítása érdekében tervezett intézkedések keretében - a cigaretták esetében 2006. szeptember 1-jére előrehozott adóemelésre kerül sor, 2007-ben pedig két lépésben április 1-jén, és szeptember 1-jén változna ismét az adó. A szeszesitalok jövedéki adója (a bor kivételével) 2006. szeptember 1-jén 7 %-os mértékben nő a Javaslat szerint. Része a Javaslatnak a bioüzemanyagok gyártásának fejlesztéséről és közlekedési célú alkalmazásának ösztönzéséről szóló 2058/2006. (III. 27.) Korm. határozatban foglaltakkal összhangban az E85 üzemanyag (jellemzően 85 % bioetanolt és 15 % benzint tartalmazó keverék) előállítására, forgalmazására és a bioetanol-tartalom adómentességére vonatkozó új rendelkezések beiktatása, amelyek a mezőgazdasági alapanyagok üzemanyagkénti felhasználásának újabb lehetőségét teremtik meg. Az alkoholtermékek forgalma - az uniós szabályozással összhangban - módosul, az új rendelkezések biztosítják - az adómentes esetek kivételével - a bármely termékben lévő alkoholtartalomra az adó beszedhetőségét. Az elkobzott ásványolajtermékek - az eddigi megsemmisítés mellett, illetve ahelyett - átadhatók lesznek árvíz-, belvízvédekezésre és egyéb katasztrófák esetében, továbbá azokat a vámhatóság is felhasználhatja üzemanyagként vagy fűtési célra.

Részletes indokolás

az 55. §-hoz

A bioüzemanyagok fokozottabb elterjesztését szolgálhatja az E85 üzemanyag előállítására, forgalmazására vonatkozó szabályozás kialakítása. Az E85 üzemanyag előállításához bioetanolt kell közvetlenül a motorbenzinbe bekeverni. Célszerű lehetővé tenni, hogy ilyen célra a nem denaturáltan beszerzett alkoholt a bekeverést végző finomító vagy finomítói
ásványolajraktár is denaturálhassa, azaz bioetanolt állíthasson elő. Ehhez a Javaslat kiveszi a belföldi előállítás fogalmából e tevékenységet (e nélkül alkohol-adóraktári engedély lenne szükséges a denaturáláshoz) .
Az alkoholtermékek fogalmának módosításával összefüggésben a Javaslat szerint nem minősül belföldi előállításnak azoknak, a módosított szabályozás szerint alkoholterméknek minősülő (1,2 térfogatszázalékot meghaladóan 2207 vagy 2208 vámtarifaszámú alkoholterméket tartalmazó, nem a 2204-2208 vámtarifaszámok valamelyike alá tartozó) termékeknek a gyártása, amelyek előállításához adózott alkoholt használnak fel. (Ezeket a termékeket a rendelkezés értelmében nem kell adóraktárban előállítani.)
A Javaslat pontosítja, hogy a bioetanol előállítását (az alkohol üzemanyag célú felhasználásra történő denaturálását) az alkohol-adóraktárak közül a szeszüzemben lehet végezni, és megengedi azt - a kőolajfinomítón kívül - a finomítói ásványolaj raktárban is.
A Javaslat definiálja az E85 üzemanyag fogalmát.

az 56. §-hoz

Az E85 üzemanyag előállítása - a Javaslat szerint - mind a meghatározott szeszüzemekben, mind kőolaj-finomítóban és finomítói ásványolajraktárban lehetséges lesz. Ehhez viszont rendelkezni kell arról, hogy egyrészt ezen ásványolaj-adóraktárak adófelfüggesztéssel fogadhassanak bioetanolt vagy nem denaturált alkoholt, másrészt hogy a szeszüzemadóraktárba a motorbenzin adófelfüggesztéssel legyen szállítható.

az 57. §-hoz

A Javaslat rendelkezik arról, hogy amennyiben a módosítás szerinti új alkoholtermékeket más tagállamba szállítanak, azok alkoholtartalma után az ilyen termékek értékesítését végző személy is visszaigényelhesse - a vonatkozó szabályok, illetve feltételek esetén - a jövedéki adót, hasonlóan a "normál" jövedéki termékeket kiszállító adóraktár-engedélyesekhez, illetve a jövedéki engedélyes kereskedőkhöz.

az 58. §-hoz

A Javaslat az E85 előállítására is előírja az adóraktárban történő előállítás követelményét.

az 59. §-hoz

A Javaslat pontosítja, hogy a szőlőbort minden esetben egyszerűsített adóraktári engedéllyel lehet előállítani.
A Javaslat rendelkezik arról, hogy E85 üzemanyag (alkohol és benzin összekeverése) és alkoholtermék előállítása ugyanabban az adóraktárban (a törvényben meghatározott szeszüzemben) is végezhető.

a 60. §-hoz

Az E85 üzemanyagnak az alkoholtermék-adóraktárban való előállítása esetén nem az ásványolajtermékek, hanem az alkoholtermékek jövedéki biztosítékára meghatározott értékhatárokat kell alkalmazni.

a 61. §-hoz

Az adó-visszaigénylést szükséges biztosítani abban az esetben is, ha közösségi kereskedő vagy bejegyzett kereskedő a tagállamból behozott jövedéki termékét exportálja, amelyre a behozatalkor a Jöt. szabályai szerint megfizeti az adót. A Javaslat ezzel az esettel egészíti ki az adó-visszaigénylési jogosultság eseteit.

a 62. §-hoz

A Javaslat meghatározza az E85 üzemanyagra alkalmazandó adómértéket, mely szerint csak a benzintartalomra kell az adót megfizetni, a bioetanol-tartalom adómentes.

a 63. §-hoz

Az ETBE-ben lévő bioetanol-tartalomra az adó 2007. június 30-áig igényelhető vissza. A Javaslat a visszaigénylésre jogosultak körét - a versenysemleges szabályozás érdekében -kibővíti az ásványolaj-tároló adóraktár-engedélyesekkel (ásványolaj-tárolóba is érkezhet más tagállamból ETBE tartalmú benzin) .

a 64. §-hoz

A gázolajban lévő biodízelre az adó 2007. december 31-éig igényelhető vissza. A Javaslat a visszaigénylésre jogosultak körét - a versenysemleges szabályozás érdekében - kibővíti az ásványolaj-tároló adóraktár-engedélyesekkel (ásványolaj-tárolóba is érkezhet más tagállamból biodízelt tartalmazó gázolaj) .

a 65. §-hoz

A Jöt-nek a múlt év őszén a 2005 . évi CXIX. törvényben elfogadott módosítása 2007. július 1-jétől magasabb adómértéket határoz meg a benzinre, ha az nem tartalmaz legalább 4,4 térfogatszázalék bioetanolt. Az elfogadott szabályozás ugyanakkor az üzemanyagot forgalmazó adóraktárak közül az ásványolaj-tároló adóraktárak esetében nem engedi meg a bioetanol közvetlen bekeverését benzinbe, ami indokolatlan megkülönböztetést jelent. A Javaslat ezt korrigálja.
Az E85 üzemanyagnak a kőolaj finomítóban vagy a finomítói ásványolajraktárban történő előállításához a Javaslat szerint nem kell külön adóraktári engedély, ez a tevékenység a részükre kiadott engedély birtokában végezhető.

a 66. §-hoz

A Javaslat - összhangban a vonatkozó 92/83/EGK irányelvben foglaltakkal - módosítja az alkoholtermékek fogalmát. Ennek értelmében alkoholterméknek minősül minden olyan, egyébként a 2204, 2205, 2206, 2207, 2208 vámtarifaszámok alá nem tartozó termék is, amely 1,2 térfogatszázaléknál több alkoholt (tömény szeszt vagy szeszesitalt) tartalmaz.

a 67. §-hoz

A Javaslat szerint az alkoholtermékek adómértéke 7 %-kal emelkedik, és a bérfőzésben előállított gyümölcspálinka adója (bérfőzési szeszadó) is ugyanilyen mértékben nő.
A Javaslat a módosítás szerinti új alkoholtermékek közül kiveszi az adókötelezettség alól azokat a belföldön előállított vagy tagállamból, harmadik országból behozott termékeket, amelyekhez az alkoholt adómentesen lehet felhasználni az uniós, illetve a magyar szabályok szerint (gyógyszer, ecet, stb.), továbbá azokat, amelyekben lévő alkoholra belföldön megfizették az adót vagy arra végleges mentesülés következett be (pl. alkoholtartalmú hígító-, oldószerből előállított másik termék, amely még szintén tartalmaz alkoholt) . Az alkoholokra előírt adót nem kell megfizetni továbbá a bioetanolt tartalmazó üzemanyagokra sem (azok ásványolajként adóznak) .

a 68. §-hoz

A Javaslat a bioetanol gyártás mezőgazdasági területek hasznosulása szempontjából fontos fejlesztésének programjához kapcsolódóan azoknak a kisebb, legfeljebb évi 5 ezer tonna kapacitású szeszüzemeknek az esetében, amelyek ilyen célra alkalmas nyers alkoholt állítanak elő (víztelenítést, finomítást nem végeznek), a jövedéki biztosíték-követelményre könnyített feltételt állapít meg, annak érdekében, hogy ilyen üzemek létesítésének a szigorúbb jövedéki előírások ne képezzék gátját.
Az E85 alkoholtermék adóraktárban való előállítását - a jobb és hatékonyabb ellenőrizhetőség érdekében - a Javaslat azokra a szeszüzemekre korlátozza, amelyek egy bizonyos nagyságrend feletti kapacitással rendelkeznek. Ezekben az üzemekben az üzemanyag előállítás okán nem kell külön jövedéki biztosítékot nyújtani (az alkoholtermék adóraktárakra előírt biztosíték-követelmény érvényesül) .

a 69. §-hoz

A Javaslat a módosítás szerinti új alkoholtermékek esetében eltekint a zárjegy és -értelemszerűen, a szóba jövő termékek sokfélesége miatt - a 2 liter űrtartalomnál kisebb göngyölegben, palackozva történő szabadforgalomba bocsátás követelménye alól.

a 70. §-hoz

A jogalkalmazásban felmerült bizonytalanság miatt pontosításra kerül az alkoholos gyümölcs csokoládégyártáshoz való beszerzésére vonatkozó hatályos szabály. A Javaslat megerősíti, hogy - az eredeti jogalkotói szándéknak megfelelően - jövedéki engedély csak abban az esetben szükséges, ha keretengedéllyel előállított (adózatlan alkoholt tartalmazó) alkoholos gyümölcs kerül csokoládégyártáshoz beszerzésre (a csokoládégyártás az a felhasználás, amelynél szükséges a visszanyert, adózatlan alkoholtermékkel való elszámolás, számbavétel, az adókötelezettség esetleges megállapítása, stb.) .

a 71. §-hoz

A Javaslat szerint a sör adómértéke 7 %-kal emelkedik, a költségvetési hiány mérséklésére vonatkozó intézkedések keretében.

a 72. §-hoz

A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a szőlőbor előállításához, palackozásához minden esetben egyszerűsített adóraktári engedélyt kell (lehet) kiváltani. Szőlőbor adózatlan tárolása esetében akkor elégséges az egyszerűsített adóraktári engedély, ha a tároló adóraktárban csak szőlőbort tartanak, egyébként az csak a raktározott többi ital valamelyikére szóló adóraktári engedély birtokában végezhető.

a 73. §-hoz

A Javaslat szerint a pezsgő adómértéke 7 %-kal emelkedik, a költségvetési hiány mérséklésére vonatkozó intézkedések keretében.

a 74. §-hoz

A Javaslat szerint a köztes alkoholtermékek adómértéke 7 %-kal emelkedik, a költségvetési hiány mérséklésére vonatkozó intézkedések keretében.

a 75. §-hoz

A Javaslat szerint a cigaretta esetében a jogharmonizációs ütemterv szerint 2007. évre előirányzott jövedéki adóemelés 50%-ában meghatározott mértékű jövedéki adóemelésre kerül sor 2006. szeptember 1-jével. (A 2007. évre ütemezett adóemelés másik fele 2007. évben két lépésben, április 1-jével, illetve szeptember 1-jével lép hatályba.) Az adóváltozások hatásainak átvezetésével a cigaretta adóminimuma is változik.
A finomra vágott fogyasztási dohány, illetve az egyéb fogyasztási dohány esetében az adóminimum a cigaretta adóminimumának növekedésével megegyező mértékben emelkedik.

a 76. §-hoz

A jogszabályok közötti összhang megteremtése érdekében változik a cigaretta és a szivarka esetében az egyedi fogyasztói csomagolás fogalma. 2005. októberében ugyanis elfogadásra került a dohánytermékek gyártásáról, forgalmazásáról és ellenőrzéséről szóló 102/2005. (X. 31.) FVM rendelet, amely az egyedi fogyasztói csomagolást illetően a cigaretta és a szivarka esetében minimális darabszám követelményt ír elő. A Javaslat ezt az új szakmai rendelkezést ülteti át a Jöt-be.

a 77. §-hoz

A módosítás szerinti új alkoholtermékekre nem kell alkalmazni a Jöt-nek a jövedéki termékek kereskedelmére, exportjára, importjára vonatkozó szabályait. (A jövedéki ellenőrzés azonban természetszerűleg e termékek esetében is folytatható.)
Az E85 forgalmazására ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a többi üzemanyagéra, így -hasonlóan pl. a biodízelhez - az E85 üzemanyagtöltő állomáson csak abban az esetben forgalmazható, ha ahhoz jövedéki engedélyt váltanak ki.

a 78. §-hoz

Üzemanyagtöltő állomáson az E85 is, azonosan a többi üzemanyaghoz, csak abban az esetben forgalmazható, ha az szabványos, és értékesítését kútoszlopon keresztül kell végezni.

a 79. §-hoz

A Javaslat - a méltányosabb szankcionálás érdekében - módosítja az adómentes felhasználók esetében előírt adóbírságra vonatkozó szabályt. A módosítás szerint, ha az adómentesen beszerzett terméket adóköteles célra használják fel, de az adókötelezettséget bevallják, nem kell adóbírságot megállapítani.

a 80. §-hoz

A Javaslat pontosítja a kereskedők üzlethelyiségének, telephelyének bezárására vonatkozó hatályos szabályozást. A jövedéki bírsággal együtt járó jogsértés esetén súlyosabb intézkedés (bezárás első esetben 30 nyitvatartási napra, további esetekben 60 nyitvatartási napra), a mulasztási bírsággal járó jogsértés esetén enyhébb intézkedés (bezárás 12, 30, illetve 60 nyitvatartási napra) alkalmazható.

a 81. §-hoz

A Javaslat a csempészetre használt járművek lefoglalásának szigorítását tartalmazza, megszünteti azt a kiskaput kínáló lehetőséget, hogy ugyanazon jogsértés elkövetője más tulajdonában lévő járművet használva enyhébb elbírálás alá esik mint, ha saját járművet használ. A módosítás szerint a lefoglalást ilyen esetben is csak akkor lehet megszüntetni, ha a kiszabott adót, bírságot megfizették. A különbség annyiban azonban továbbra is fennmarad, hogy elkobzásra a más tulajdonában lévő jármű esetében sohasem kerül sor, szemben a saját járművel végzett csempészet esetével.
A Javaslat a csempészett áruk szállítására használt lefoglalt járművek után előírja a naponta fizetendő tárolási költséget. Amennyiben a lefoglalt jármű utáni tárolási költség eléri a jármű lefoglaláskori értékét, megnyílik a jármű értékesítésének lehetősége.

a 82. §-hoz

A Javaslat szerint a kiszabott adó, jövedéki bírság előírt határidőig történő meg nem fizetése a jogsértés elkövetésére használt eszköz, jármű elkobzásával csak abban az esetben járhat, ha az az elkövető tulajdonában van. (A nem saját tulajdonú eszköz esetén a lefoglalás mindaddig fennmarad, amíg az adót, bírságot meg nem fizetik, elkobzásra tehát ilyen esetben nem kerülhet sor.)
Az elkobzott ásványolajtermékek tárolása és megsemmisítése jelentősebb költségekkel jár, miközben rendeltetésszerű felhasználásukkal máshol felmerülő állami kiadások megtakaríthatók lennének. Ezért a Javaslat megteremti az elkobzott ásványolajtermékek célzott átadásának lehetőségét. Ez egyrészt az árvíz-, belvízvédekezésre, illetve katasztrófának minősülő egyéb esetekben történő felhasználásra való átadást jelenti a Javaslat szerint, másrészt a vámhatóság használhatja fel gépjárműveiben vagy tüzelési, fűtési céljaira. Az átadás a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának jóváhagyásával történhet, és a Javaslat elszámolási kötelezettséget ír elő.

a 83. §-hoz

A Javaslat felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek arra, hogy részletesen szabályozza az E85 üzemanyagnak szeszüzemben történő előállításának engedélyezését és az ottani előállítás részletes feltételeit.

NEGYEDIK RÉSZ

VI. Fejezet

A Közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény módosítása

Általános indokolás

A nemzeti vámtörvény módosítására vonatkozó javaslatok hármas célt szolgálnak. Egyrészt egyes egyszerűsített eljárások engedélyeseinek közvetlen képviselőként való - miniszteri rendeletben bevezetésre kerülő - eljárási lehetőségéhez kiterjesztésre kerül az elfogadható bankgarancia a képviselt harmadik személyek lejárt tartozásaira is. Másrészt az ügyintézés egyszerűsítése érdekében az elektronikus vámfizetés törvényi szabályai, illetve a vámárunyilatkozat ellenőrzés nélküli elfogadására vonatkozó miniszteri rendeleti szabályok alkotására szóló felhatalmazó rendelkezés, illetve harmadrészt a vámbiztosíték-mentességre vonatkozó szabályok pontosítását célzó szabály kerül beillesztésre.

Részletes indokolás

a 84. §-hoz

A 15/2004. (IV. 5.) PM rendeletnek a törvénnyel párhuzamosan történő módosítása új 60/A. §-t illeszt be, amely tartalmazza a szabad forgalomba bocsátás, illetve a kiviteli vámeljárás helyi vámkezelési engedélyesének azt a lehetőségét, hogy az engedélye mellékletében szereplő listára felvett és a vámhatóság által jóváhagyott személyek vámügyeiben közvetlen képviselőként eljárhasson, kiterjesztve ezzel a saját engedélyét a képviselt személyek áruira. Tekintettel arra, hogy a közvetlen képviselő nem vámadós, illetve nem áfa-fizetésre kötelezett, különös figyelmet kell fordítani az áru kiadásához megkívánt vámbiztosítékra, mivel a megbízó (mint kötelezett) nem teljesítése esetén ennek érvényesítésével tud a vámhatóság a köztartozások beszedése iránt intézkedni. Ezért a konstrukcióban csak a két legbiztosabb vámbiztosíték formát fogadhatja el a vámhatóság a képviselőtől a Vámkódex 189. cikk (3) bekezdés alapján átvállalt vámbiztosítékként, nevezetesen a Vámkódex 195. cikke szerinti kezességvállalást, vagy a Vtv. 45. §-a szerinti bankgaranciát. Ahhoz azonban, hogy a képviselő és a bank közötti bankgarancia ügylet alapján a bank fizetési kötelezettsége ne csak a képviselő saját lejárt tartozásaira, hanem az általa képviselt harmadik személyek lejárt tartozásaira is kiterjedjen - amelyre a képviselő a vámhatóság jóváhagyásával vámbiztosítékként a bankgaranciájával ad biztosítékot - szükség van a bankgarancia kötelező tartalmát megadó törvényi rendelkezés módosítása. Az írásbeli felszólításon pedig a korábbi "ügyfél" kifejezés alkalmazása helyett azért célszerű a fizetésre kötelezettet használni, mivel ez félreértés nélkül lefedi mind a képviselő, mint a saját ügyleteiben fizetésre kötelezett, mind az általa képviselt megbízó, mint közvetlen képviselet esetén fizetésre kötelezett szerepét. Emellett az áfa-levonási jogra vonatkozó rendelkezés pontos alkalmazásához is szükséges, mivel az áfa-levonási jog az áfa tv. 36. §-a (1) bekezdés ba) pont alapján az áfa-jogcímen történt befizetés időpontjában nyílik meg az áfa-fizetésre kötelezett, azaz jelen esetben a képviselt harmadik személy számára, ami egyértelműen a bank által a képviselő bankgaranciájának érvényesítése alapján történő, a megjelölt államháztartási számlára való befizetés idejét jelenti. A képviselő és a képviselt személy közti pénzügyi rendezés pedig már a kettejük közötti képviseleti polgári jogi jogviszony keretei között történik.

a 85. és a 87. §-hoz

A javaslatok a vámigazgatási eljárás során megállapított vámtartozás és külön jogszabályok alapján vámhatóság által kiszabott és beszedni rendelt nem közösségi adók és díjak elektronikus úton történő megfizetésének megvalósításhoz szükséges jogszabály-módosításra irányulnak. Ennek egyik eleme az ügyfélre által az ún. "home banking" módszer - azaz a bank internetes honlapján megnyitott ügyfélkapu alkalmazásával történő elektronikus banki átutalás - vámhivatali alkalmazása, amelyhez személyi számítógépeket és Internet-hozzáférést kell biztosítani, az adatvédelmi szabályok betartása miatt a nyílt ügyféli kiszolgálástól elkülönített helyen, ahol az ügyfél elvégezhetné a banki művelet elektronikus indítását, amelynek elvégzéséről a bank üzenetben tájékoztatná a vámhatóságot az árukiadásról való döntés meghozatalához. A másik elem pedig a személyforgalomban Ferihegyi Nemzetközi Repülőtéren az ún. POS terminál kiépítése, amely az ország image-építésében fontos lépés lehet. Itt ugyanis döntően kis összegű fizetési kötelezettség merül fel, ahol a vámköteles árut hozó, piros folyosót igénybevevő utasok a fizetési kötelezettségüket - még a pénzváltás előtt - bankkártyájuk használatával teljesíthetnék.

a 86. §-hoz

A javaslat a környezetvédelmi termékdíj biztosítására vonatkozóan is az általános forgalmi adó biztosítására vonatkozó mentességet, illetve kedvezményt előíró rendelkezések analóg módon történő alkalmazását célozza. Ezáltal az olyan megbízható gazdálkodói kör, amelynek a tevékenysége során huzamosabb idő idő (2 év a teljes mentességhez és 1 év az 50%-os kedvezményhez) alatt nem keletkezett sem áfa, sem vám kintlévősége, mentesülhessen, illetve 50%-os kedvezményben részesülhessen a környezetvédelmi termékdíjnak a vámigazgatási eljárás során történő biztosítása alól.

a 88. §-hoz

A javaslat a miniszteri szintű rendeletalkotásra vonatkozó új felhatalmazó rendelkezés beillesztését célozza annak érdekében, hogy a vámáru-nyilatkozatnak a Vámkódex 71. cikke (2) bekezdése szerinti ellenőrzés nélküli elfogadására vonatkozó részletszabályok a közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004. (IV. 5.) PM rendeletbe beillesztésre kerülhessenek.

ÖTÖDIK RÉSZ

AZ ILLETÉKEKET ÉS A GÉPJÁRMŰADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

VII. Fejezet

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításához

Általános indokolás

A Javaslat az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényt (Itv.) mindösszesen egy ponton, a gépjárművek visszterhes vagyonátruházási illetékének mértéke tekintetében módosítja.

Részletes indokolás

a 89. §-hoz

A gépjármű és pótkocsi visszterhes vagyonátruházási illetéke 2005. január 1-je óta változatlan. A Javaslat - fenntartva a progresszív elvonást - az illeték mértékét átlagosan 20 %-kal emeli meg. Ennek megfelelően a gépjárművek többségénél a hajtómotor hengerűrtartalmának minden megkezdett cm3-e után 15 forint helyett 18 forint illetéket állapít meg. Az 1890 cm3 feletti személygépkocsi és 500 cm3 feletti lökettérfogatú motorkerékpár esetében az eddigi 20 forint/cm3 illetéket 24 forint/cm3 illetékkel váltja fel. Az ún. Wankel hajtómotorral ellátott gépjárművek illetékterhét 30 forint/cm3-ről 36 forint/cm3-re, a kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott gépjárművet pedig a hajtómotor teljesítményének minden megkezdett 1 kW-ja után 600 forintról 800 forintra módosítja.
A Javaslat ugyancsak 20 %-kal emeli meg a pótkocsi után fizetendő illetéket is. Így ezek megszerzéséért 2500 kg össztömegig 9000 forintot, minden más esetben 22 000 forintot kell fizetni.

VIII. fejezet

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításához

Általános indokolás

A Javaslat a személygépkocsik és a motorkerékpárok után fizetendő gépjárműadót a vagyonarányos közteherviselés és az igazságosság elvének megfelelően alakítja át. A Javaslat szerint az adóteher ezen gépjárművek esetén már nem a gépjármű önsúlyához, hanem a vagyontárgy értékét jobban kifejező módon, a gépjármű hajtómotorjának kW-ban meghatározott teljesítményéhez és gyártási évéhez igazodik. Az ilyen értelmű átalakítás feltételezi, hogy a személygépkocsik utáni - a korábbi ösztönző szerepet már legkevésbé betöltő - környezetvédelmi szempontú kedvezményi rendszer megszűnjön. Ennek következtében a jövőben az értékesebb gépkocsik után a jelenleginél magasabb, míg a kevésbé értékes gépkocsik után alacsonyabb adót kell fizetni. Az átlagos életkorú és hajtómotor teljesítményű (11 év, 40-50 kW), illetve az állományban legmagasabb arányt képviselő gépjárműcsoporton (8 éves, 50 kW-os) belüli gépkocsik utáni teherszint nem változik vagy valamelyest csökken.
A tehergépjárművek utáni adókedvezményi rendszer - a technikai fejlődést ütemét követő, időszakosan jelentkező - felülvizsgálata szintén elengedhetetlenné vált. A Javaslat jelenlegi struktúrát meghagyva, a kedvezményt csak a legkorszerűbb légszennyezési és zajkibocsátási határértékadatokat teljesítő tehergépjárművek után tartja meg, azaz a kevésbé korszerű (EURO-2-es) tehergépjárművek után a kedvezményt megszűnteti.

Részletes indokolás

a 90. §-hoz

A Javaslat részben pontosítást tartalmaz a gépjárműadó alanyának személyére, részben pedig az olyan gyakorlati esetekre ír elő - a maihoz képest - egyértelmű szabályozást, amikor a gépjármű újonnan vagy ismételten történő forgalomba helyezésének hónapjában - azaz még az adókötelezettség keletkezése előtt - a forgalomba helyező elidegeníti járművét, azaz az adókötelezettség keletkezésekor már egy másik személy a tulajdonos. A Javaslat új szabályozással rendezi az adóalanyiság kérdését elhalálozás, illetve szervezet megszűnésének eseteire. Az adóalany halála/megszűnése esetén a következő adóévtől azt a személyt kell az adó alanyának tekinteni, akit/amelyet az elhalálozás, illetve megszűnés után elsőként a hatósági nyilvántartásba üzemben tartóként/tulajdonosként bejegyeztek.

a 91. §-hoz

A Javaslat szerint a súlyos mozgáskorlátozottsághoz kapcsolódó mentesség - figyelemmel az e körben tapasztalható visszaélésekre is - mind alanyi, mind tárgyi vonatkozásban szűkül. Alanyi oldal tekintetében csak a súlyos mozgáskorlátozott személy vagy a súlyos mozgáskorlátozott kiskorú személyt szállító, vele közös háztartásban élő szülő, nevelőszülő,
mostoha- és örökbefogadó szülő tulajdonában lévő (tehát kizárólag polgári jogi tulajdonos), míg tárgyi vonatkozásban csak egy darab 100 kW teljesítményt el nem érő és nem személytaxi besorolású személygépkocsi után jár a mentesség. Ha a mentességre jogosult tulajdonában több személygépkocsi is van, akkor ezek közül mindig a legkisebb teljesítményű után jár a mentesség.

a 92. §-hoz

A Javaslat szerint - a vagyonarányos közteherviselés elvének gépjárműadóban való érvényesítése érdekében - a személygépkocsik és a motorkerékpárok esetén az adó alapja - a jelenlegi önsúly helyett - a gépjármű hatósági nyilvántartásban kW-ban kifejezett teljesítménye lesz.
A Javaslat szerint változatlan marad az adó alapja az autóbusz, a nyergesvontató, a lakópótkocsi - az önsúly -, illetve a tehergépjármű - önsúly + raksúly 50%-a -vonatkozásában.

a 93. §-hoz

A Javaslat szerint a személygépkocsik és a motorkerékpárok esetén a mai egységes - 1.200 Ft/100 kg-os - adómértéket a gépjármű kora (gyártási éve) szerint differenciált adómérték váltja fel. A Javaslat szerint a gyártási évben és az azt követő 3 naptári évben 300 Ft/kW, a gyártási évet követő 4-7. naptári évben 260 Ft/kW, a gyártási évet követő 8-11. naptári évben 200 Ft/kW, a gyártási évet követő 12-15. naptári évben 160 Ft/kW, a gyártási évet követő 16. évtől pedig csak 120 Ft/kW az adó mértéke. Ezen differenciált adómérték és a Javaslat szerinti adóalap-változás következményeként a jövőben az értékesebb gépkocsik után a jelenleginél magasabb, míg a kevésbé értékes gépkocsik után alacsonyabb adóteherszint érvényesül.

a 94. §-hoz

A személygépkocsik, illetve a motorkerékpárok utáni mainál igazságosabb közteherviselés elve, s ennek az adóalap és -mértékváltozással jelentkező adóteherátrendeződés csak akkor teljesül, ha ezen gépjárművek utáni hatályos szabályok szerinti 20 %-os; 30 %-os vagy 50 %-os kedvezmény megszűnik, lévén, hogy a kedvezmény igénybevételére az értékesebb gépjárművek után van lehetőség. Ezen járműkörben a kedvezményi rendszer fenntartása azért is indokolatlan, mert valós hatást (jobb környezetvédelmi normáknak megfelelő jármű vásárlása) a kedvezmény gépjárművenkénti összegére tekintettel már egyébként sem vált ki. Erre figyelemmel a Javaslat a személygépkocsikra már nem tartalmaz kedvezményi szabályozást.
A kedvezményi rendszer időszakos felülvizsgálata a rohamos technikai fejlődésre tekintettel a tehergépjárművek, autóbuszok esetén is elengedhetetlen. A gépjárműadó-kedvezmény kapcsán alapelv, hogy az mindig csak a legkorszerűbb környezetvédelmi (légszennyezési és zajkibocsátási határértékeknek) követelményeknek megfelelő gépjárművekre terjedjen ki. A tehergépjárművek, autóbuszok vonatkozásában a mai környezetvédelmi rendszer struktúrája -20 %-os, 30 %-os vagy 50 %-os kedvezmény - marad meg azzal, hogy a mára elavult konstrukciójú EURO-II-es, azaz "4" környezetvédelmi besorolású tehergépjárművek, autóbuszok - melyeket 2003. óta már nem lehet az Európai Unióban forgalomba helyezni -utáni kedvezmény megszűnik. A Javaslat szerint az EURO-III-as környezetvédelmi besorolású gépjárművek után a mai 30 %-os kedvezmény helyett 20 %-os kedvezmény jár, míg az EURO-IV-es vagy EURO-V-ös környezetvédelmi besorolású gépjárműveket 30 %-os kedvezmény illeti meg.

a 95. §-hoz

A Javaslat új értelmező rendelkezésként határozza meg a személygépkocsi, a személytaxi, valamint a gyártási év fogalmát, figyelemmel a módosuló adóalap és -mértékváltozás szabályaira. A Javaslat módosítja - a közlekedési jogszabályokkal való összhang érdekében -a motorkerékpár és a munkagép fogalmát.

HATODIK RÉSZ

IX. fejezet

az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása

Általános indokolás

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) módosításának fő célja az adóztatás, valamint az egyes, adóztatási területhez köthető egyéb állami feladatokat ellátó szervezetek hatékonyságának növelése, korszerűsítése, ami az adóztatás eszközeit meghatározó szabályok továbbfejlesztését, bizonyos hatáskörök és intézmények összevonását, átszervezését feltételezi. Ennek megfelelően a jobb és gazdaságosabb adóztatás érdekében az adóhatóság szervezete regionálisan tagolt szervezetté alakul, megszűnnek az illetékhivatalok és a Szerencsejáték Felügyelet, feladataik átkerülnek az állami adóhatósághoz.
A fekete gazdaság elleni küzdelem keretében a törvényben meghatározott esetekben és körülmények fennállása esetén 2006. szeptember 15-i hatálybalépéssel a Javaslat - elsősorban a fiktív adózók elleni hatékonyabb fellépés érdekében - új jogintézményként bevezeti az adószám alkalmazásának felfüggesztésével kapcsolatos eljárást.
Az állami adóhatóság egyes területi szerveinek az illetékességi területén és az országhatáron átnyúló jelentős adókockázatokat hordozó adózói magatartások kiszűrése és az ezekkel szembeni hatékonyabb fellépés biztosítása indokolja az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságának külön jogkörrel történő felruházását. Ezért a módosítás a központi költségvetés, illetve az egyes elkülönített pénzalapok bevételi érdekei védelmében egy speciális ügycsoportra egy új - az APEH elnökének utasítására lefolytatandó - ellenőrzési formát honosít meg, a központosított ellenőrzést.
Az adóigazgatás fejlesztése keretében kiemelkedő szerep jut a legális foglalkoztatás bővítése, valamint a gazdaság kifehérítése érdekében az adóhatóság ellenőrzési tevékenységének, ezen belül a becslés hatékonyságát növelő rendelkezések bevezetésének.
A vámhatóság nyomozati jogkörének kiszélesítésével a vámhatóság nyomozhat minden, pénzügyi tárgyú bűncselekmény tekintetében.
A fentieken túlmenően a Javaslat egyértelműen rendezi az adóköteles tevékenységet folytató, egyablakos körbe nem tartozó adózó adózással összefüggő jogait és kötelezettségeit, illetőleg azok érvényesíthetőségének, illetőleg teljesítésének szabályait arra az esetre, ha a bejelentkezési kötelezettségét elmulasztotta vagy késve teljesítette; bővíti a foglalkoztatók bejelentési kötelezettségét, valamint a kifizetőket, munkáltatókat terhelő havi bevallási, adatszolgáltatási kötelezettség adattartalmát, a kötelezettek körét.
A Javaslat továbbá megteremti az összhangot az új gazdasági társaságokról szóló törvénnyel, az új cégtörvénnyel, illetőleg a csődtörvény megújult szabályaival. Ennek keretében rendezi a záró bevallások benyújtási határidejét, az ehhez kapcsolódó ellenőrzési határidőket, továbbá pontosítja a bejelentési szabályokat.

Részletes indokolás

a 96. §-hoz

Az Art. és a Ket. nem tiltja, hogy az adózó képviseletében ugyanazon eljárási cselekménynél több meghatalmazott járjon el. Az állandó meghatalmazottakat, megbízottakat terhelő közvetlen mulasztási bírság szabályozása körében azonban az Art. nem tartalmaz rendelkezést arra az esetre, ha az adózó képviseletét több állandó képviselő látja el és eljárásukkal kapcsolatban mulasztási bírság megállapítására kerül sor. A Javaslat módosító rendelkezése e hiányosság megszüntetése érdekében kimondja, hogy az ugyanazon kötelezettség teljesítésére bejelentett állandó meghatalmazottakkal, megbízottakkal szemben az adóhatóság a kötelezettség megszegése esetén a mulasztási bírságot egyetemlegesen állapítja meg. Az új rendelkezés nem alkalmazható, ha az adózó állandó meghatalmazottja a bejelentett kötelezettség tekintetében kizárólag egyetlen számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, melynek képviseletében a meghatalmazás, megbízás teljesítése során több alkalmazott/tag jár el, hiszen az adózónak ebben az esetben csak egy állandó meghatalmazottja van. Az Art. hatályos rendelkezése szerint az állandó meghatalmazott megbízott közvetlenül csak a megbízás, meghatalmazás időtartama alatt elkövetett jogsértésekért bírságolható. Az Art. az adózó kötelezettségévé teszi, hogy az állandó megbízás visszavonását, felmondását haladéktalanul bejelentse az adóhatósághoz, továbbá kimondja, hogy a képviseleti jog megszűnése az adóhatósággal szemben az adóhatósághoz történő bejelentéstől hatályos. Előfordulhat azonban, hogy az állandó meghatalmazott a bejelentett kötelezettségét a képviseletet megalapozó jogviszony megszűnése miatt már nem teljesíti, az adózó a képviselet megszűnéséről szóló bejelentést késedelmesen teszi meg és az adóhatóság az állandó képviselővel szemben mulasztási bírságot állapít meg. A Javaslat ennek elkerülése érdekében kimondja, hogy az állandó képviselővel szemben a mulasztási bírság kiszabásának nincs helye, ha az állandó képviselő a bejelentett kötelezettségek teljesítése előtt bejelenti az adóhatóságnak a képviseleti jogot megalapozó jogviszony megszűnését. Az új rendelkezés az állandó képviselőt csak a közvetlen bírság alól mentesíti, azaz az Art. 7. § (6) bek. képviseleti jog megszűnésének hatályára vonatkozó szabályát nem érinti, tehát a képviseleti jog az adóhatóság előtti eljárásban továbbra is az adózó bejelentése alapján szűnik meg.
Az Art. 2006. január 2. napjától hatályos 7. § (4) bekezdése szerint az adózó állandó meghatalmazottja, megbízottja mentesül a közvetlenül vele szemben alkalmazható mulasztási bírság alól, ha bizonyítja, hogy a bevallás az ő érdekkörén kívül eső okból hibás vagy hiányos. Bevallási késedelem esetén az Art. 31. § (4) bekezdése a bevallás benyújtásában akadályozott adózó részére igazolási kérelem előterjesztését teszi lehetővé, mellyel az adózó a késedelmet okozó akadály valószínűsítése esetén mentesül a - vele szemben a bevallási késedelem miatt alkalmazható - hátrányos jogkövetkezmény alól. Mivel az állandó meghatalmazott, megbízott az adózó eljárási jogait gyakorolja az adózó nevében, az Art. 31. § (4) bekezdésében hivatkozott igazolási kérelmet az adózó akadályoztatása esetén terjesztheti elő. Előfordulhat azonban, hogy az adózó nem akadályozott - vagy akadályozott de igazolási kérelem benyújtását nem kívánja - és a késedelem az állandó meghatalmazott, megbízott érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. Mindezekre tekintettel a Javaslat a közvetlenül az állandó megbízottal, meghatalmazottal szemben alkalmazható mulasztási bírság esetére a kimentő bizonyítás lehetőségét - a képviselő érdekkörén kívüli okra hivatkozással - a bevallási késedelemre is kiterjeszti.

a 97. §-hoz

A Cstv. szerint a kijelölt felszámoló tevékenysége során az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, az Art. speciális rendelkezése alapján a felszámoló az Art. hatálya alá tartozó jogviszonyokban a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti a felszámolás alatt álló adózót terhelő adókötelezettségeket és gyakorolja az adózót megillető jogokat. A felszámoló képviseleti minősége nem meghatalmazáson, megbízáson alapul, így a felszámoló (felszámolóbiztos) által e minőségében elkövetett jogsértések esetén az Art. 7. § (3) és (4) bekezdésében foglalt, az állandó meghatalmazott, megbízott közvetlen szankcionálására vonatkozó rendelkezésének a felszámolóval szemben történő alkalmazása vitatható volt. Ha a jogsértés a felszámoló érdekkörében felmerült okra vezethető vissza, az adózóval szemben kiszabott mulasztási bírság a felszámoló jogsértő magatartásának befolyásolására alkalmatlan, másrészről a felszámoló adójogi kötelezettségszegése esetén a Cstv. által biztosított jogintézmények (kifogás, illetve a kötelezettségszegéssel okozott kárért való polgári jogi felelősség) sem nyújtanak hatékony védelmet. A felszámoló közvetlen bírságolásának bevezetése azért is indokolt, mert a tipikusan állandó meghatalmazottként, megbízottként eljáró személyekhez hasonlóan a felszámoló speciális, az adózásra is kiterjedő szakértelemmel rendelkezik, továbbá a közvetlen adójogi szankció a felszámolási eljárások indokolatlan elhúzódása ellen is hat. Mindezekre tekintettel a Javaslat a felszámoló (felszámolóbiztos) által a felszámolás kezdő időpontjától elkövetett jogsértés esetére előírja, hogy a mulasztási bírságot a felszámolóval szemben kell kiszabni. A rendelkezés szövegezése alapján egyértelmű, hogy a bíróság végzésében kijelölt felszámoló gazdasági társaság által kinevezett, a felszámoló gazdasági társaság nevében munkaviszonya, megbízási jogviszonya vagy tagsági jogviszonya alapján eljáró felszámolóbiztos jogsértése esetén a mulasztási bírságot a felszámoló gazdasági társasággal szemben kell megállapítani. A felszámoló a módosító rendelkezés utaló szabálya alkalmazásával mentesül a mulasztási bírság alól, ha bizonyítja, hogy a bevallás tartalma az ő érdekkörén kívül eső okból hibás vagy hiányos, illetve a bevallási késedelem az ő érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. A módosító rendelkezéshez kapcsolódó hatályba léptető szabály szerint a közvetlen szankciót csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételére 2006. szeptember 15. napját követően kerül sor.

a 98. §-hoz

A Javaslat az adózó szervezeti képviseletét és könyvvizsgálatát ellátó személyek vonatkozásában kötelezővé teszi a képviseleti jogot, illetve a könyvvizsgálói tevékenységet megalapozó jogviszony kezdő és záró időpontjának bejelentését az állami adóhatósághoz azzal, hogy a jogviszony megszűnésének időpontját a bejelentkezéskor csak abban az esetben kell közölni, ha ez a körülmény a bejelentkezéskor ismert (a jogviszony határozott időtartamú) .
A 2006. július 1. napjától hatályba lépő új Gt. és Ctv. rendelkezései szerint a gazdasági társaság társasági szerződésében (alapszabályában, alapító okiratában) csak a főtevénységet és azon tevékenységeket szerepelteti, amelyeket a társaság a cégjegyzékben fel kíván tüntetni. Ennek következményeként az egyablakos rendszerben a cégbíróság elektronikus úton a cégbejegyzési kérelem adatai között kizárólag a főtevékenységet és a társasági szerződésben esetlegesen szerepeltetett egyéb tevékenységek adatait közli az állami adóhatósággal, mivel a társaság által ténylegesen végzett egyéb tevékenységekről a cégbíróság nem rendelkezik információval. A Javaslat ennek megfelelően az egyablakos rendszeren kívül, közvetlenül az állami adóhatósághoz teljesítendő bejelentési kötelezettséget ír elő a létesítő okiratban nem szerepeltetett, de ténylegesen végzett tevékenységekre. A Javaslat ezen tevékenységek
körében a cégnyilvántartásban feltüntetett tevékenységek változásbejegyzési eljárásában alkalmazott határidőtől eltérően, az Art. változásbejelentési rendszerének megfelelően 15 napos határidőt ír elő az adózó részére a létesítő okiratban nem szerepeltetett tevékenységek változásának bejelentésére.
Az eddigi szabályozás szerint a biztosítottak bejelentését a foglalkoztató a Tbj. 44. § rendelkezése alapján az illetékes egészségbiztosítási igazgatósági szervhez teljesíti. Az egycsatornás adatszolgáltatási rendszer kialakítása szükségessé teszi, hogy a jövőben a biztosítottak bejelentését - elektronikus úton vagy papíralapú adathordozón - a foglalkoztató (munkáltató, kifizető) az illetékes elsőfokú állami adóhatósághoz teljesítse. Az állami adóhatóság a beérkezett elektronikus adatszolgáltatást haladéktalanul továbbítja az egészségbiztosítási szervhez. A papíron teljesített bejelentésről az adóhatóság elektronikus dokumentumot készít, és azt továbbítja az egészségbiztosításhoz. A változtatás indokolttá teszi az Art. bejelentéssel összefüggő 16. §-a szabályainak kiegészítését.

a 99. §-hoz

Az Art. hatályos rendelkezése szerint a vállalkozási és áfa-köteles tevékenységet nem folytató magánszemélyek kivételével az adózók adóköteles tevékenységet csak adószám birtokában végezhetnek, az adószám megállapítása érdekében az adóköteles tevékenység megkezdése előtt teljesítik bejelentkezési kötelezettségüket. A Javaslat az egyablakos rendszeren kívüli adózók vonatkozásában az Art. 17. § (1) bekezdés c) pontjában kiegészíti a bejelentendő adatok körét arra az esetre, ha az adózó a bejelentkezési kötelezettségét késedelmesen, azaz az adóköteles tevékenység megkezdése után teljesíti. A Javaslat szerint ebben az esetben az adózó a bejelentkezés során az adóköteles bevételszerző tevékenység kezdő időpontját is köteles az állami adóhatósághoz írásban bejelenteni.
A Javaslat az Art. 2006. január 1. napjától hatályos 17. § (3) bekezdés d) pontjának pontosítását tartalmazza azzal, hogy az adóazonosító jellel rendelkező magánszemély tulajdonosokon kívül az adószámmal rendelkező tulajdonosok adóazonosító számának közvetlen bejelentését is kötelezővé teszi az állami adóhatósághoz. A gazdasági társaságokról szóló 2006 . évi IV. törvény 333. § (7) bekezdése szerint 2006. július 1. napját követően új közös vállalat már nem alapítható, azonban az ezen időpontban a cégnyilvántartásba bejegyzett vagy bejegyzés alatt álló közös vállalat a régi Gt. 2006. június 30-án hatályos szabályai szerint működhet tovább. Mivel az Art. változásbejelentést szabályozó 22. § (1) és (2) bekezdése alapján a közös vállalat alapításakor bejelentendő adatok változását az állami adóhatósághoz be kell jelenteni, a továbbműködő közös vállalatokra tekintettel a Javaslat az Art. 16. § (3) bekezdés e) pontjában és 17. § (3) bekezdés d) pontjában a közös vállalatra utalást érintetlenül hagyja.
A Javaslatnak az Art. 17. § (3) f) pontját beiktató rendelkezésével összefüggésben ld.: az Art. 16. § (3) bekezdés d) pontját módosító rendelkezés indokolását.

a 100. §-hoz

A Tbj. 50/A. §-a járulékkedvezmény igénybevételét teszi lehetővé mind a foglalkoztató, mind a biztosított személy (ideértve a biztosított egyéni vállalkozót is) számára. Az Art. 17/A. §-ának rendelkezései a Tbj. szerinti járulékkedvezmény igénybevételéhez szükséges bejelentési szabályokat állapítják meg 2006. szeptember 1-jétől.

a 101. §-hoz

A Javaslat az Áfa-tv. Közösségen belüli adómentes termékértékesítéshez kapcsolódó adómentes termékimportra és az import adójogi megbízottra vonatkozó - a Javaslatban
szereplő - új szabályaira tekintettel az Art. bejelentkezést, áfa-nyilatkozatot, közösségi adószámot, adóbevallási kötelezettséget és az összesítő nyilatkozatot szabályozó egyes rendelkezéseinek módosítását tartalmazza. Adómentes termékimport esetén a belföldön nyilvántartásba nem vett külföldi adóalany import adójogi megbízott igénybevételére kötelezett, ezért a Javaslat - az Art. 20/B. §-ában foglaltak szerint - ezen adóalanyokat mentesíti a bejelentkezési kötelezettség teljesítése alól, ha a bejelentkezésre egyéb okból sem kerülne sor, azaz az adóalany belföldön egyéb adóköteles tevékenységet nem végez. A Javaslat Art. 22. § (2) bekezdését módosító rendelkezése ugyanezt a személyi kört mentesíti az áfa-nyilatkozat megtétele alól is. A Javaslat az Art. 22. § (1) bekezdése e) pontjának módosításával egyértelművé teszi, hogy az Art. alkalmazásában kereskedelmi kapcsolatnak minősül az adómentes termékimportot megalapozó Közösségen belüli termékértékesítés. Az áfa-nyilatkozat tartalma a Javaslat szerint bővül az import adójogi megbízotti státus bejelentésével, így ha az import adójogi megbízott egyéb jogcímen kiadott közösségi adószámmal még nem rendelkezik, akkor az állami adóhatóság e nyilatkozat alapján - a megbízó importáló helyett teljesített adókötelezettségekre tekintettel - az import adójogi megbízott részére közösségi adószámot állapít meg [Art. 22. § (1) bekezdés h) pontja és 22. § (7) bekezdése]. Az Art. 22. § (1) bekezdés új g) pontja szerint az adómentes termékimportot nem import adójogi megbízott igénybevételével teljesítő, kizárólag az adómentes termékimportot megvalósító ügylet miatt adóalannyá váló importáló az áfa-nyilatkozatban ezt a körülményt jelzi és e nyilatkozat alapján részére az állami adóhatóság közösségi adószámot állapít meg [Art. 22. § (1) bekezdés g) pontja]. Mivel az import adójogi megbízott a saját nevében, az importáló helyett teljesíti az adómentes termékimporthoz kapcsolódó adókötelezettségeket, a Javaslat az Art. adóbevallásra vonatkozó általános rendelkezését [Art. 31. § (1) bekezdés] és az összesítő nyilatkozatra vonatkozó rendelkezését [Art. 1. számú melléklet I/B. 3. d) pontja] az import adójogi megbízott saját nevében, de a megbízó importáló helyett teljesítésére utalással kiegészíti. A termékimport adómentességét megalapozó körülményeket az importálónak vagy az import adójogi megbízottnak a vámjogi szabadforgalomba bocsátásra irányuló árunyilatkozat megtételekor kereskedelmi okmányok bemutatásával és egyes adatok közlésével kell valószínűsítenie. A Javaslat Art. 79. § (2) bekezdését módosító rendelkezése a valószínűsítés körében kötelezően közlendő adatokra, valamint egyes eshetőlegesen felmerülő adatokra (import adójogi megbízás fennállása, határidő-hosszabbítás okai) kiterjedő nyilatkozattételt szabályozza azzal, hogy a nyilatkozat megtétele az összesítő nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettség teljesítésétől független (azaz az összesítő nyilatkozat előterjesztése alól nem mentesít) . A Javaslat az adómentes termékimporton kívül más, adóalanyiságot keletkeztető gazdasági tevékenységet belföldön nem végző importáló részére havi áfa-bevallási gyakoriságot ír elő azzal, hogy bevallást csak arról a hónapról kell benyújtani, amelyben az adózó adómentes termékimportot megalapozó közösségi termékértékesítést végzett [Art. 1. számú melléklete I/B. 3. pontja]. A Javaslat szerint az import adójogi megbízott fogalmára az anyagi jogi definíciót kell alkalmazni [Art. 178. § 32. pontja].

a 102. §-hoz

Ld.: az Art. új 20/B. §-át beiktató rendelkezés indokolását.

a 103. §-hoz

Ld.: az Art. 16. § (3) bekezdés d) pontját módosító rendelkezés indokolását.

a 104. §-hoz

Az Art. hatályos szabályai nem tartalmaznak kifejezett rendelkezést az adószám, közösségi adószám megállapításának időpontjára. A Javaslat a bejelentkezési kötelezettséget az
egyablakos rendszerben vagy azon kívül teljesítő adózókra egységesen kimondja, hogy az állami adóhatóság az adószámot és a közösségi adószámot a bejelentés, bejelentkezés, illetve a kérelem előterjesztésének napjával állapítja meg. A bejelentkezés, bejelentés napja az a nap, amelyen a cég cégbejegyzési kérelmét, az egyéni vállalkozó vállalkozói igazolványa iránti kérelmét, illetve az egyablakos rendszeren kívüli adózó a bejelentkezésre rendszeresített nyomtatványt előterjeszti, még abban az esetben is, ha az adószámot az adóhatóság ténylegesen ennél későbbi időpontban állapítja meg, mert például utóbb hiánypótlásra kerül sor, de az adószám kiadása megtagadásának nincs helye. A kérelem előterjesztésének napja fordulatnak a közösségi adószám kiadása iránti kérelem, illetve az önkormányzati adóhatóságnál történő nyilvántartásba vétel céljából kiadott adószám esetén is jelentősége van. Az adószám, közösségi adószám megállapításának tehát - a jelenlegi gyakorlattal összhangban - továbbra sincsen visszaható hatálya az adóköteles tevékenység kezdő időpontjára, ha az adózó jogszabálysértő módon a bejelentkezési kötelezettségét a tevékenység megkezdését követően teljesíti. Mivel azonban az adószám megállapítása a bejelentkezés, bejelentés napjával történik, ha az állami adóhatóság az adószámot az adózóval a bejelentkezés, bejelentés napját követően közli, akkor - és csak ebben az esetben - az adózó adózással összefüggő iratait a bejelentés, bejelentkezés napjáig az adószám feltüntetésével módosíthatja.
A Javaslat az adószám időbeli hatályával kapcsolatos új rendelkezések körében kimondja, hogy az adózó adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést csak a bejelentkezési, bejelentési kötelezettség teljesítését követően és olyan időszakra érvényesíthet, amelyben adóazonosító számmal rendelkezett. Az új rendelkezés egyértelműen ösztönözni kívánja az adózókat a bejelentkezési kötelezettség adóköteles tevékenység megkezdését megelőző teljesítésére, ugyanis ellenkező esetben - azon túl, hogy az Art. VIII. fejezetében foglalt jogkövetkezményekkel szembesül - az adózó az ezt megelőző időszakra adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést nem érvényesíthet. Abban az esetben azonban, ha például az egyablakos rendszeren kívüli adózó a bejelentkezési nyomtatvány előterjesztését követően, de a bejelentkezés napjával kapja meg adószámát, az adószám birtokában a bejelentkezés előterjesztésének napjáig terjedő időszakra érvényesíthet adó-visszatérítést, adóvisszaigénylést, hiszen az adó-visszaigénylési, -visszatérítési kérelmet a bejelentkezést követően, és olyan időszakra terjesztette elő, amelyben adószámmal rendelkezett.
Az adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés érvényesítésére vonatkozó új rendelkezés csak abban az esetben alkalmazható, ha az Art., illetve törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály eltérően nem rendelkezik. Kiemelést érdemel, hogy a szabályozás logikája ezzel a rendelkezéssel megváltozott: főszabályként az eljárási kódex rendelkezése szolgál, melytől maga az Art., illetve az anyagi jogi vagy egyéb jogszabályok különös rendelkezései térhetnek el. A főszabálytól az eljárási szabályok körében a Javaslatnak az Art. 24/A. §-át beiktató, az adószám alkalmazásának felfüggesztéséről szóló §-a tartalmaz eltérő rendelkezést [24/A. § (6) bek.].

a 105. §-hoz

A Javaslat elsősorban a fiktív adózók elleni hatékonyabb fellépés érdekében bevezeti az adószám alkalmazásának felfüggesztésével kapcsolatos eljárást. Az új jogintézmény lényege, hogy
a) az adózó adószáma a felfüggesztés időtartama alatt az adózással összefüggő iratokon, bizonylatokon csak a felfüggesztésre utaló toldattal tüntethető fel,
b) a felfüggesztés időtartamára az adózó sem a felfüggesztés alatt, sem azt követően nem érvényesíthet adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést,
c) az adózó felfüggesztés kezdőidőpontjában folyamatban levő, vagy a felfüggesztés időtartalma alatt előterjesztett, a felfüggesztést megelőző időszakra vonatkozó adóvisszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmeit az adóhatóság csak a felfüggesztés megszüntetését követően teljesíti.
A rendkívül szigorú jogkövetkezményekkel járó felfüggesztésre kizárólag a Javaslatban meghatározott, kötött tényállások bekövetkezése esetén kerül sor azzal, hogy ha a tényállás megvalósul, az adóhatóság mérlegelés nélkül köteles a felfüggesztés elrendeléséről határozni. Az adószám felfüggesztésével kapcsolatos eljárást a Javaslat az állami adóhatóság hatáskörébe utalja.
A felfüggesztést megalapozó tényállások két csoportba sorolhatók:
a) az adóhatóság eljárása során hitelt érdemlő adatok utalnak arra, hogy az adózó székhelye fiktív [24. § (1) bek. a)-b) pont],
b) az adóhatóság eljárása során hitelt érdemlő adatok utalnak arra, hogy az adózó szervezeti képviselője fiktív vagy az adózó ilyen képviselőt az adóhatósághoz nem jelentett be [24/A. § (1) bek. c)-d) pont].
Garanciális szabály, hogy a felfüggesztés elrendeléséről, megszüntetéséről az adóhatóság határozattal dönt, azaz a Javaslat a felfüggesztés kérdését a fent hivatkozott jogkövetkezmények miatt érdemi kérdésnek tekinti. A felfüggesztéssel kapcsolatban hozott valamennyi döntés ellen fellebbezésnek van helye a felfüggesztést megszüntető határozat kivételével. A Javaslat a fiktív székhely vagy szervezeti képviselő miatt elrendelt felfüggesztés esetén kötelezővé teszi a felfüggesztést elrendelő határozat hirdetményi úton való közlését. Ha a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedett, a felfüggesztés megszüntetésének az adózó kérelmére és hivatalból is helye van. A Javaslat az adózó fiktív székhelye miatt elrendelt felfüggesztés esetén lehetővé teszi, hogy az adóhatóság a székhelyet a felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat meghozatala előtt a helyszínen is vizsgálja, azonban ez a vizsgálat az Art. rendszerében nem minősül ellenőrzésnek.
További garanciális szabályként említhetjük, hogy az adószám felfüggesztésének időtartama a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől a megszüntető határozat jogerőre emelkedéséig tart, tehát a felfüggesztéshez kapcsolódó jogkövetkezmény csak a fellebbezési jog kimerítését követően vagy fellebbezés hiányában alkalmazható.
Ha az adózó közösségi adószámmal is rendelkezik, az adóhatóság az adószám felfüggesztéséről szóló határozatban a közösségi adószámot is felfüggeszti, illetve a felfüggesztést a közösségi adószámra kiterjedően is megszünteti. Mivel a közösségi adószámról hozott rendelkezés járulékos természetű, a kizárólag e rendelkezés kérdésében előterjesztett fellebbezés lehetőségét a Javaslat kizárja. Ha az adózó a felfüggesztésről szóló határozat meghozatalakor közösségi adószámmal nem rendelkezik, a közösségi adószám kiadása iránt a felfüggesztés időtartama alatt előterjesztett kérelmét a felfüggesztés megszüntetéséig az adóhatóság nem teljesíti, ellenkező esetben a kiadott közösségi adószám alkalmazását külön határozattal kellene felfüggeszteni.
Mivel az adószám felfüggesztése az adójogi jogviszonyokban alkalmazott jogkövetkezmény és az adóhatóságnak a fiktív működéssel kapcsolatos, az adózó jogalanyiságát érintő magánjogi következmények megállapítására nincs hatásköre, a Javaslat kimondja, hogy az adóhatóság a jogerős felfüggesztő, illetve felfüggesztést megszüntető határozatról az adózó nyilvántartását vezető szervet (cégbíróság, körzetközponti jegyző vagy egyéb szerv) a jogerőre emelkedés napját követő napon értesíti. A Ctv. hatálya alá tartozó adózók esetén a Javaslat a fiktív székhely vagy fiktív szervezeti képviselő miatt hozott felfüggesztő határozat
esetén kötelezően előírja továbbá a törvényességi felügyeleti vagy az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás megindítását is (természetesen csak akkor, ha az adóhatóság tudomása szerint ilyen eljárás még nincs folyamatban) .
A felfüggesztés alatt álló adózóval kapcsolatban álló adózók védelme érdekében a Javaslat az Art. 54. § (5) bekezdésének módosításával lehetővé teszi a felfüggesztés alatt álló adózók körében az elnevezés, adószám és a felfüggesztés kezdőidőpontjának közzétételét az állami adóhatóság honlapján, továbbá a Ctv. hatálya alá tartozó adózók esetén kötelezővé teszi a felfüggesztés tényének, kezdő és záró időpontjának bejegyzését a cégjegyzékbe.
A Javaslat kivételes esetben, négy feltétel együttes fennállása esetén lehetővé teszi a felfüggesztés alatt álló adószám törlését. A hivatkozott feltételek: a felfüggesztés jogerőre emelkedését követő 90 napon belül az adózó nem terjesztett elő megszüntetés iránti kérelmet és a felfüggesztés megszüntetésére hivatalból sem került sor, az adóhatóság az Art. 24. § (9) bekezdése alapján nem törölte az adószámot és az adózó nem áll felszámolás, végelszámolás hatálya alatt. Kiemelést érdemel, hogy ha az adózó ezen időszakban a felfüggesztés megszüntetése iránt kérelmet terjesztett elő, de azt az adóhatóság elutasította, az adószám törlésének a 24/A. § (4) bekezdésére alapozva nincs helye. A törlés járulékos külön rendelkezéssel a közösségi adószámra is kiterjed, a határozat elleni fellebbezésre a felfüggesztésnél említett szabályok alkalmazandók, továbbá a törlésről értesíteni kell az adózó nyilvántartását vezető szervet is. A Ctv. módosításával a 24/A. § (4) bekezdése alkalmazásával törölt adószám, közösségi adószám esetén ennek a tényét és időpontját a cégjegyzékbe be kell jegyezni. Értelemszerűen, az adószám törlése esetén a felfüggesztés időtartama a felfüggesztő határozat jogerőre emelkedésétől a törlés elrendelő határozat jogerőre emelkedéséig tart, ebben az esetben az adóhatóság külön határozatot a felfüggesztés megszüntetéséről nem hoz.

a 106. §-hoz

Ld.: az Art. új 20/B. §-át beiktató rendelkezés indokolását.
Az Egészségbiztosítási Alap fedezetet nyújt a pénzbeli és a természetbeni ellátásokra (szolgáltatásokra) is. A Javaslat Tbj.-t érintő része a biztosítottak és a foglalkoztatók által befizetett egészségbiztosítási járulékok mértékein túl meghatározza azt is, hogy a járulékbefizetések mely ellátás alapjául szolgálnak. Ehhez kapcsolódik annak jogszabályi megállapítása is, hogy az egészségbiztosítási járulék természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékból tevődik össze. Az egészségbiztosítási járulék Tbj. általi természetbeni és pénzbeli részre tagolása szükségessé tette az Art. 31. § (2) bekezdése egyes pontjaiban szereplő egészségbiztosítási járulék kifejezés természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékra módosítását is. Az APEH által az OEP és az ONYF felé teljesítendő adatszolgáltatás tartalma akként változik, hogy a jövőben külön kell feltüntetni a pénzbeli és a természetbeni egészségbiztosítási járulék alapjára és összegére vonatkozó adatokat. A Javaslat szerint a magán-nyugdíjpénztárakhoz benyújtandó tagdíjbevallást a jövőben - a magánszemélyhez köthető adatokat tartalmazó havi adó- és járulékbevallás részeként - az állami adóhatósághoz kell teljesíteni. Ez szükségessé tette az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott adattartalom bővítését a magán-nyugdíjpénztári tagdíjjal és a tagdíj -kiegészítéssel.
A Javaslat Art. 31. (3) bekezdését módosító rendelkezése az adóazonosító szám alkalmazásával kapcsolatban tartalmaz részben a jelenlegi gyakorlatnak megfelelő, pontosító, részben új szabályt. Az Art. hatályos szabályai alapján az adózó adóbevallásában az adózó azonosításához szükséges adatok között eddig is köteles volt adóazonosító számát feltüntetni, a Javaslat ezen a gyakorlaton nem változtat. Az adóazonosító szám feltüntetése feltételezi, hogy az adózó az adóbevallás benyújtását megelőzően az adóazonosító szám megszerzése érdekében bejelentkezési, bejelentési kötelezettségét teljesítette vagy az adóhatóság a magánszemélynek hivatalból adóazonosító jelet állapított meg. Másként megfogalmazva: az adózó önadózás útján csak akkor állapíthatta és a továbbiakban is csak akkor állapíthatja meg adóját, ha adóazonosító számmal rendelkezik. Ettől azonban eltérő kérdés az, hogy ha az adózó bejelentési, bejelentkezési kötelezettségét az adóazonosító szám megszerzése érdekében már teljesítette (vagy egyébként rendelkezik adóazonosító jellel), akkor az adóazonosító szám birtokában csak az adóazonosító szám kiadását követő vagy az azt megelőző időszakról is tehet-e az adóhatóság előtt jognyilatkozatot (terjeszthet-e elő adóbevallást) . Mivel az adózói státus az Art. 6. § (1) bekezdése szerint - az anyagi jogi jogszabályok, illetve az Art. rendelkezései alapján - a törvény erejénél fogva és nem az adóazonosító szám megállapításával keletkezik, az adóazonosító szám késedelmes megszerzése természetesen nem jár azzal a következménnyel, hogy az adóköteles tevékenységgel kapcsolatban az adózónak az adóazonosító szám megszerzése előtt nem keletkeznek adókötelezettségei. Az adóazonosító szám megszerzését megelőző időszakra vonatkozó adókötelezettségeket az adóhatóság határozattal az eddigi gyakorlat szerint is megállapíthatta és az Art. hatályos rendelkezései jelenleg sem tiltják, hogy erről az időszakról az adózó adóazonosító szám birtokában maga is bevallást tegyen. A Javaslat az egységes jogértelmezés érdekében a fenti indokok alapján kimondja, hogy az adózó adóazonosító szám birtokában olyan időszakról is tehet bevallást, amelyben adóazonosító számmal nem rendelkezett. Mindez azonban nem jelenti az adóazonosító szám visszamenőleges hatályát, az adójogviszony visszamenőleges hatályú alakításának, módosításának lehetőségét, az adózó ugyanis - hasonlóan ahhoz az esethez, amikor az adóhatóság erre az időszakra határozatot hoz - az adóbevallásban az adóbevallás benyújtásakor fennálló állapot szerint nyilatkozik az adóazonosító szám kiadása előtti időszakról és ebből a nyilatkozatból egyértelműen kitűnik, hogy ezen időszakban adóazonosító számmal nem rendelkezett. Ennek megfelelően a Javaslat kifejezetten kimondja, hogy erre az időszakra az adózó adózással kapcsolatos iratait az adóazonosító szám feltüntetésével nem módosíthatja, azaz az adójogviszonyt visszamenőlegesen nem alakíthatja át úgy, mintha a jogsértő időszakban adóazonosító számmal rendelkezett volna. A Javaslat az Art. 24. § (6) bekezdésének módosításával összhangban kimondja továbbá, hogy az adóazonosító szám nélküli időszakra az adózó adóbevallásában csak a 24. § (6) bekezdésében foglalt korlátozással érvényesíthet adóvisszaigénylést, adó-visszatérítést (e szabállyal kapcsolatban lásd a Javaslat Art. 24. § (6) bekezdését módosító rendelkezéséhez fűzött indokolást) .

a 107. §-hoz

A végelszámolási eljárás szabályait 2006. július 1. napjától az új Ctv. tartalmazza, ezzel egyidejűleg Cstv. végelszámolásra vonatkozó rendelkezései hatályukat veszik. A Cstv. szabályozási technikájával szemben a Ctv. a végelszámolás esetén benyújtandó adóbevallások határidejét önállóan nem szabályozza, e körben az adójogi jogszabályokra utalást tartalmaz. Az Art. jelenleg hatályos szabálya azonban a végelszámolás alatt álló adózók adóbevallásainak teljesítésére a Cstv. szabályait rendeli alkalmazni. A Javaslat a bevallási határidők egyértelmű és törvényi szintű szabályozása érdekében, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 11. § (10) és (12) bekezdésében, valamint a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV. 3.) Korm. rendeletben foglaltakra is figyelemmel, a Cstv. 2006. július 1. napjáig hatályos szabályaitól eltérően előírja, hogy a végelszámolás alatt álló adózók adóbevallásukat a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal a végelszámolás kezdő időpontját követő 45 napon belül, valamint a záró adóbevallást a zárómérleg elkészítésének napját követő 45 napon belül, a két bevallás közötti időszakban pedig az Art. általános rendelkezéseinek megfelelően teljesítik. A Javaslat az egységes értelmezés érdekében külön kiemeli, hogy az éves elszámolású adókról a két bevallás közötti időszakban csak akkor kell bevallást benyújtani, ha a két bevallás közötti időszak 12 hónapnál hosszabb. A Javaslat a felszámolás, végelszámolás alatt álló adózók ellenőrzésének befejezésére vonatkozó rendelkezést is pontosítja egyrészt a tevékenységet záró adóbevallást megelőző időszakra vonatkozó ellenőrzés befejezésének határidejére, másrészt a végelszámolás alatt álló adózó tevékenységet lezáró bevallása és záró bevallása közötti időszakról szóló bevallások ellenőrzésének határidejére vonatkozó előírással. A Ctv. 129. § (3) bekezdése az új végelszámolási eljárás szabályainak alkalmazására átmeneti rendelkezést tartalmaz, mely szerint a 2006. július 1. napján folyamatban levő végelszámolási eljárásokat 2006. július 1. napjától számított 3 éven belül a Cstv. szabályai szerint kell befejezni; illetve a 2006. július 1. napján több mint három éve folyamatban levő végelszámolási eljárások Cstv. szabályainak megfelelő befejezésére 2006. július 1. napjától számított egy évig kerül sor, ezt követően a cég elhatározása alapján folyó végelszámolási eljárás esetén a cégbíróság a Ctv. hatálya alá tartozó kényszer-végelszámolási eljárást rendel el. A Ctv. átmeneti szabálya alapján nyilvánvaló, hogy egyes esetekben 2006. július 1. napját követően is a Cstv. 2006. július 1. napjáig hatályos szabályai szerint kell a végelszámolási eljárást lefolytatni. A Javaslat ennek megfelelően az Art. 33. § (6) és 92. § (4) bekezdését módosító rendelkezéshez átmeneti szabályt kapcsol, mely szerint az új szabályokat a 2006. július 1. napján vagy azt követően megindított felszámolási, illetve végelszámolási eljárásokra kell alkalmazni.

a 108. §-hoz

A jelenleg hatályos szabályozás szerint a magánszemély a jövedelemadó bevallását csak a bevallás benyújtására előírt határidőt követően önellenőrizheti, annak ellenére, hogy a hibát a bevallásra előírt határidőt megelőzően feltárja. A Javaslat kiterjeszti a rendelkezést, mely szerint a jövőben más bevallások, adónemek vonatkozásában is érvényesül ez a szabály, tehát az önellenőrzés esedékessége ezekben az esetekben sem lehet korábbi, mint az önellenőrzött bevallás esedékessége.

a 109. §-hoz

A mezőgazdasági őstermelő jelenleg nem tartozik a kötelező társadalombiztosítás hatálya alá, ezért a Tbj. fogalomrendszere kiegészül az őstermelő fogalmának meghatározásával. A saját jogú ellátások megszerzése érdekében a mezőgazdasági őstermelést folytató személy -amennyiben más jogcímen nem biztosított, illetőleg nem saját jogú nyugdíjas - bevonásra kerül a kötelező társadalombiztosítási rendszerbe, azaz biztosítottá válik. Ebből következően szükséges az Art. 52. § (4) bekezdésének kiegészítése, mivel az itt felsoroltak kötelesek az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás és adatszolgáltatás teljesítésére.
Az EMMA megszüntetése az Art. 52. § (7) bekezdésének olyan irányú módosítását is megkövetelte, hogy megkeresésre az állami adóhatóság az Országos Egészségbiztosítási Pénztáron, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságon (ONYF) és a menekültügyi hatóságon kívül az Állami Foglalkoztatási Szolgálat igazgatási szerveit és a magánnyugdíjpénztárakat is tájékoztathassa az e szervezetek működéséhez, feladatellátásához szükséges adatokról. A módosítás lehetővé teszi továbbá, hogy az ONYF a számára nyugdíj-megállapításhoz, nyugdíjjogosultsághoz nélkülözhetetlen adatokat - igényének megfelelően -éves konszolidált formában kaphassa meg az állami adóhatóságtól.
Az Art. általános képviseleti szabálya az állandó meghatalmazottak bejelentéséhez köti a képviselő mulasztása esetén kiszabható mulasztási bírság képviselő terhére történő megállapíthatóságát. A bejelentés alapján az adóhatóság az állandó meghatalmazás tényét, illetőleg az állandó meghatalmazottat nyilvántartásba veszi. Az Art. 2006. január 2-án
hatályba lépett módosítása ugyanakkor csak az elektronikus úton adóbevallást és adatszolgáltatást teljesítő adózó nevében eljáró magánszemély esetén teszi lehetővé az adóhatóság számára a képviselő magánszemélyek adóazonosító jelének nyilvántartását. Minthogy az adóhatóság magánszemélyeket érintő nyilvántartása az adóazonosító jelre épül, nem indokolt az állandó meghatalmazottak, megbízottak között különbséget tenni a meghatalmazásuk, megbízásuk terjedelme szerint, és bizonyos képviselői kört adóazonosító jelen, másokat a természetes azonosító adatain nyilvántartani. Ezért a módosítás általános érvényűvé teszi az adóhatósághoz bejelentett állandó meghatalmazott, megbízott magánszemély adóazonosító jelének nyilvántartására adott törvényi felhatalmazást.

a 110. §-hoz

Ld.: az Art. új 24/A. §-át beiktató rendelkezés indokolását.
A gazdasági élet tisztasága, a gazdasági szereplők egymás közötti viszonyainak megbízhatóvá válása és az esetleges körbetartozások elkerülése érdekében, a szerződések megkötését megelőzően, szükség lehet olyan információra, amely alapján meg lehet ítélni, hogy a szerződő partner rendelkezik-e megfelelő gazdasági kapacitással, gazdasági teljesítőképességgel a vállalt kötelezettségek teljesítésére. Ez fontos körülmény lehet pl. az építőiparban, különösen a fő- és alvállalkozói viszonyokban, tekintettel arra, hogy megfelelő információ birtokában megítélhetőbbé válik az alvállalkozó képessége az egyes munkafolyamatok elvégzése tekintetében. A vállalkozás teljesítőképességét meghatározó tényező az alkalmazottak száma. Egy minimális létszámú foglalkoztatottal rendelkező vállalkozás, külső források bevonása nélkül ugyanis nem tud nagyobb volumenű, nagyobb munkaerő-kapacitást igénylő feladatot teljesíteni. Minthogy a foglalkoztatottak száma egyébként az adótitok körébe tartozó adatnak minősül, ugyanakkor az adótitkot alapos okkal használják fel, ha azt törvény megengedi, a javaslat egy újabb kivételt épít be az Art. adótitok szabályai közé. Ennek alapján az állami adóhatóság közzéteszi az általa nyilvántartott, adószámmal rendelkező, általános forgalmiadó-alanynak minősülő adózó alkalmazottainak számát. E ténynek mindenképpen üzenetértéke van a partnerek, megbízók felé, és ezen ismeret birtokában fokozottabb a szerződő partner kockázata a munka alvállalkozásba adása esetén. E mellett a foglalkoztatottak számának nyilvános közzététele ösztönzően hathat a foglalkoztatási jogviszonyok kifehérítésére is.

a 111. §-hoz

A gazdasági kapcsolatok tisztaságának és megbízhatóságának erősítése, továbbá a jogkövető adózói magatartás ösztönzése érdekében az adóhatóság évek óta folyamatosan közzéteszi azon adózók adatait, akik (amelyek) a terhükre jogerős határozattal megállapított nagy összegű adóhiányt nem fizették meg. Tekintettel arra, hogy nagy összegű tartozás nemcsak adóellenőrzés során feltárt adóhiányból adódhat, ugyanakkor a fizetési kötelezettség teljesítésének rendszeres elmaradása a szerződő partnerek felé a fizetőképesség tekintetében rendkívül fontos információ lehet, a Javaslat lehetővé teszi a hosszú idő óta, nagy összeggel tartozók adatainak nyilvánosságra hozatalát is.

a 112. §-hoz

Az állami feladatok szakszerűbb és hatékonyabb ellátása érdekében, illetőleg a közigazgatási szervezetrendszert érintő reformlépések keretében, átfogó átalakítás veszi kezdetét az állami adóhatóság, illetőleg más hatóságok, állami szervek szervezete és hatásköre tekintetében. Ennek keretében - figyelemmel az egyes szervezetek működésének eredményére, hatékonyságára, illetőleg az állam gazdaságosabb működése érdekében kitűzött célokra - az adóztatási feladatokat, vagy az adóztatás alapjául szolgáló tevékenységek ellenőrzését végző szervezetek összevonására, valamint az általuk végzett feladatok egy helyre integrálására kerül sor.
Az állami adóhatóság - mint a jelenleg leghatékonyabban működő adóhatóság - feladatköre kibővül az illetékekkel, valamint a szerencsejáték szervezéssel összefüggő feladatokkal. Ezzel együtt megszűnnek az illetékhivatalok, és a szerencsejáték felügyelet és e szervezetek az állami adóhatóság szervezeti keretei között működnek tovább. Az összevonással egyrészt több különálló apparátus fenntartása helyett elegendő egy szervezeten belül összpontosítani ezeket az állami feladatokat, ami gazdaságosabb és olcsóbb, másrészt a kevésbé hatékony területek átszervezése vélhetően a jelenlegi, hatalmas összegű kinnlevőségek gyors csökkenését eredményezi majd (az illetékhivatalok kinnlevőségei 100 milliárd forint körül vannak) .
Az átalakítási, átszervezési célok megvalósítása érdekében a Javaslat 2007. január 1-jétől átalakítja az állami adóhatóság szervezetrendszerét, és az első fokú szervek jelenlegi területi megosztása helyett (ami a megyehatárokhoz igazodik) kialakítja a három-három megye területét felölelő régiókat, az egyes adóhatósági feladatok a régiók és a kisebb jelentőségűvé váló megyei központok közötti megosztásával.
A régiók kialakítása területileg követi a jelenleg is használatos statisztikai régió-felosztást. E szerint 2007. január 1-jétől
• a Főváros és Pest megye területén a Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság
• Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megye területén az Észak-magyarországi Regionális Igazgatóság;
• Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén az Észak-alföldi Regionális Igazgatóság;
• Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye területén a Dél-alföldi Regionális Igazgatóság;
• Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megye területén a Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatóság;
• Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megye területén a Közép-dunántúli Regionális Igazgatóság;
• Baranya, Somogy, Tolna megye területén a Dél-dunántúli Regionális Igazgatóság működik.
Az egyes megyékben a korábbi megyei igazgatóságok, mint kirendeltségek, tovább működnek. A kirendeltség természetesen ellátja továbbra is az adóztatási feladatokat, ügyfélszolgálatot tart fenn, de nem önálló szervezet, a hatáskör, azaz a feladat címzettje a regionális igazgatóság. Ezzel együtt természetesen változik a felettes szervek rendszere is. A regionális igazgatóság felettes szerve a Központi Hivatal, a Központi Hivatalnak az APEH elnöke lesz.

a 113. §-hoz

Ld.: az Art. új 20/B. §-át beiktató rendelkezés indokolását.

a 114. §-hoz

Az állami adóhatóság egyes területi szerveinek az illetékességi területén és az országhatáron átnyúló jelentős adókockázatokat hordozó adózói magatartások kiszűrése és az ezekkel szembeni hatékonyabb fellépés biztosítása indokolja az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságának külön jogkörrel történő felruházását. A Javaslat a legnehezebben követhető, felderíthető, valamint a szerteágazó, bonyolult esetekre az illetőségi területen kívüli gyors és dinamizált adóhatósági ellenőrzést tesz lehetővé, melyek az általános illetékességi és hatásköri szabályok alapján - tekintettel az új regionális szervezeti felépítésre is - nem lennének lehetségesek.
A módosítás egy új ellenőrzési formát honosít meg a központosított ellenőrzést, melyet az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága végez a központi költségvetés, illetve az egyes elkülönített pénzalapok bevételi érdekeit különösen veszélyeztető adózói jogsértések felderítése, illetve a jogszerű állapot helyreállítása érdekében.
Központosított ellenőrzésre az APEH elnökének utasítása alapján kerülhet sor, amely egyrészt kiadható saját (elnöki) hatáskörben, másrészt más adóhatóság, hatóság megkeresése alapján. Az elnök diszkrecionális jogkörében elrendelhető központosított ellenőrzés nem csak az ellenőrzés megkezdésének elrendelésére, hanem a már megkezdett ellenőrzés folytatására is kiterjed.
A központosított ellenőrzésnek meghatározott - adóbevétel kiesést okozó - tényállások, illetve jogellenes adózói magatartások valószínűsítése esetén van lehetőség. Az ellenőrzés elrendelésének okai három esetcsoportra bonthatók. Ezekben az esetekben az idő (reagálás gyorsasága), illetve a több területi szervek illetékességi területét is érintő "ügytérkép" elkészítése olyan tényezők, melyek nagymértékben befolyásolják az ellenőrzés sikerét.
Az ellenőrzés elrendelésére akkor kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló adatok, tények, körülmények valószínűsítik, hogy az adókötelezettségeket
a) a határon átnyúló, harmadik országba irányuló jogsértő kereskedelmi kapcsolatokkal, jogszerű kereskedelmi kapcsolatok színlelésével teljesítik,
b) az Európai Unió más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal, adóalanyokkal folytatott kereskedelmi kapcsolat során megsértik,
c) belföldi illetőségű, egy vagy több területi szerv illetékességébe tartozó adózók a kapcsolt vállalkozásokra előírt szabályok (elszámoló árak) megsértésével, színlelt szerződéssel vagy a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvébe ütköző módon teljesítik.
Az eljárás hatékony lefolytatását és befejezését garantálja az, hogy a központosított ellenőrzési eljárást és az azt követő hatósági eljárást az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága egy eljárásban, több adózónál egyidejűleg is jogosult lefolytatni. Az eljáró szerv az eljárás eredményeként kiadmányozott jogerős határozat(ok) egy példányának megküldésével tájékoztatja az egyébként hatáskörrel és illetékességgel rendelkező területi szervet.

a 115. §-hoz

A végelszámoláshoz kapcsolódó bevallási kötelezettség szabályozásával párhuzamosan a Javaslat az adózót érintő valamennyi ellenőrzésre, azaz a tevékenységet lezáró bevallást megelőző időszakra, a tevékenységet lezáró adóbevallásra, a záró bevallásra és a két bevallás közötti időszakban benyújtott bevallásokra irányuló ellenőrzésekre vonatkozóan egységesen kimondja, hogy az ellenőrzést az adóhatóság legkésőbb a záró bevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles befejezni. A rendelkezés a megszűnő adózót érintő ellenőrzések lezárásának végső határidejét érinti, az ellenőrzések határidejére egyebekben az általános rendelkezéseket kell alkalmazni. A Javaslat a felszámolás körében pontosító rendelkezést tartalmaz a tevékenységet lezáró bevallás előtti időszakra irányuló ellenőrzésekre: ezeket az ellenőrzéseket a tevékenységet lezáró bevallások ellenőrzéséhez hasonlóan legkésőbb a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül kell befejezni.
Az adóhatóság az adózó ellenőrzése során más adózónál folytatott kapcsolódó vizsgálatot rendelhet el, amely az adózó ellenőrzési eljárásában érdemi előkérdéseket is érinthet, ezért a Javaslat kimondja, hogy az ellenőrzés határidejébe a kapcsolódó vizsgálat időtartama nem számít bele. Mivel a kapcsolódó vizsgálat maga is ellenőrzés, a kapcsolódó vizsgálat időtartamára az ellenőrzés kezdő és befejező időpontjára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha A adózónál végzett ellenőrzés során az adóhatóság B adózónál kapcsolódó vizsgálatot rendel el és ez utóbbiban egy C adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat is szükségessé válik, a B adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat időtartamába a C kapcsolódó vizsgálatának ideje, illetve az A ellenőrzésének határidejébe B és ezáltal C adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat időtartama nem számít bele. Az A adózónál végzett ellenőrzés a kapcsolódó vizsgálattal érintett kérdéseken kívül más kérdésekre is kiterjedhet, melyekre az adóhatóság a Javaslat szerint az ellenőrzést a kapcsolódó vizsgálatok időtartama alatt is folytathatja.

a 116. §-hoz

A becslés alkalmazása során gyakran előfordul, hogy az adózó az adóhatóság által becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés bizonyítékaként más adózóval fennálló szerződéses vagy egyéb kapcsolatra hivatkozik, azonban ezt az állítását sem saját, sem az érintett más adózó bevallása, sem a más adózónál végzett ellenőrzés adatai nem támasztják alá. A Javaslat erre az esetre kimondja, hogy az adóhatóság az adózó állításának valóságtartalmát a szerződéses, vagy egyéb ügylettel érintett adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat alapján vizsgálja, feltéve, hogy a kapcsolódó vizsgálat elrendelését az Art. egyéb rendelkezései nem zárják ki. Ha a kapcsolódó vizsgálat eredménye az adózó állítását nem támasztja alá (azaz az adózó bizonyítási indítványa sikertelen), az adóhatóság az alaptalan és az eljárást szükségtelenül akadályozó bizonyítási indítványt előterjesztő adózót 100 ezer, illetve 200 ezer forintig terjedő bírsággal sújthatja. A rendelkezéshez kapcsolódó hatályba léptető szabály szerint az új rendelkezést a 2006. szeptember 15. napját követően indult ellenőrzésekre lehet alkalmazni.

a 117. §-hoz

A vagyonosodási vizsgálatok alá vont adózók gyakran hivatkoznak arra, hogy a vagyongyarapodás forrására olyan időszakban tettek szert, amely időszakra adóigazgatási eljárás nem folytatható: azaz a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően szerezték. A már elévült és lezárt adójogi jogviszonyokkal kapcsolatos bizonyítás az elévülést követően rendkívül nehéz, hiszen például az adózással kapcsolatos iratok általában már nem állnak rendelkezésre, a szerződéses kapcsolatban állt személyek esetleg már nem fellelhetők vagy az idő múlásával az ügylet részleteiről már nem tudnak bizonyítékként értékelhető nyilatkozatot tenni. Az elévülési időt megelőző szerzésre hivatkozás azonban a vagyonosodási vizsgálat érdemi kérdése, ez dönti el, hogy az adóhatóság a szerzéssel kapcsolatban adóigazgatási eljárás, vagyonosodási vizsgálat folytatására és adó-megállapításra jogosult-e. A Javaslat a visszaélések visszaszorítása érdekében az elévülési időt követően az elévülési idő előtti szerzésre hivatkozás esetére a szerzés forrásának, tényének, időpontjának igazolására szolgáló bizonyítás lehetőségét korlátozza. Az okirati bizonyítás elsősorban az adóhatóság rendelkezésére álló adatokkal (adóbevallások, adóhatósági határozatok), közhiteles nyilvántartás adataival, jogerős bírósági/hatósági határozat adataival, az elévülési időt megelőzően kiállított egyéb közokirat adataival, illetve bankszámla, értékpapírszámla adataival történhet. Mivel ezen bizonyítás körében az adózó gyakorlatilag az adóigazgatási eljárás lefolytatásának akadályát (az elévülési idő elteltét) igazolja, az adóhatóság az elévülési időt megelőző időszakra csak ezen bizonyítás valóságtartalmát vizsgálhatja. Ha az adózó állítása a bizonyítékok vizsgálata alapján valósnak bizonyul, a szerzéssel kapcsolatban az elévülési időt megelőző időszakra a vagyonosodási vizsgálat nem terjedhet ki, ellenkező esetben a szerzésre a vagyonosodási vizsgálat lefolytatható. Az új rendelkezéshez kapcsolódó hatályba léptető szabály szerint az új rendelkezést csak a 2006. szeptember 15. napját követő szerzésekre lehet alkalmazni.

a 118. §-hoz

A hatályos szabályozás szerint felülellenőrzésre - az ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak tekintetében - alapvetően három esetben kerülhet sor, ha az ellenőrzés elrendelésére jogosult szervek által elrendelt vizsgálat olyan időszakot érint, amelyet az adóhatóság korábban már ellenőrzött, ha a felettes szerv az elsőfokú adóhatóság ellenőrzési tevékenységét vizsgálja felül, illetőleg ha új tények, körülmények, bizonyítékok merülnek fel, és a vizsgálatot az APEH elnöke, illetve a VPOP parancsnoka elrendeli.
A fentieken túlmenően igény merült fel arra, hogy a felülellenőrzés lehetősége terjedjen ki az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzésre abban az esetben, ha a korábban lefolytatott ellenőrzéshez képest új tény, körülmény merült fel. A Javaslat ennek megfelelően az Art. 116. § (1) bekezdését új d) ponttal egészíti ki és az ilyen okból történő ismételt ellenőrzésre vonatkozó utasítási jogot az adóhatóság elnökéhez telepíti. Abban az esetben, ha az elrendelés feltételeinek meglététől számított 6 hónap eltelt, az ismételt ellenőrzés megindítására nincs lehetőség.

a 119. §-hoz

Az adóhatóság az ellenőrzés célját - többek között - az adatok gyűjtését célzó ellenőrzéssel valósítja meg. Az Art. 119. §-a alapján az adóhatóság - az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés keretében - az adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplő adatok, tények, körülmények valóságtartalmának, illetőleg ezek hitelességének megállapítása érdekében a bevallási időszak lezárását megelőzően is gyűjthet adatokat, illetőleg végezhet helyszíni ellenőrzést. A jelenleg hatályos szabályozás szerint az adóhatóság a számla-, nyugtaadási kötelezettség teljesítését próbavásárlással, az árukészletek, alapanyagok, félkész termékek eredetét, nyilvántartását leltározással, a vállalkozás körülményeit a megrendelők köréről, a tapasztalható forgalmi viszonyokról, a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközökről, a vállalkozásban részt vevő személyekről szóló jegyzőkönyv készítésével vizsgálja, továbbá vizsgálja a vállalkozási tevékenységben résztvevők alkalmazásának jogszerűségét, társadalombiztosítási jogszabályokban a bejelentésükre vonatkozó kötelezettségek teljesítését, illetőleg az adózónál az adómegállapítás alapját képező statisztikai állományi létszámot.
A gyakorlatban egyre gyakrabban fordul elő, hogy az adózók az adóhatósághoz fiktív adatokat jelentenek be. Ennek ellenőrzésére a Javaslat az adóhatóságnak külön eszközt biztosít, mely szerint az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés során vizsgálhatja a bejelentett tények, adatok, körülmények valódiságát.

a 120. §-hoz

A Javaslat az Art. új 124/B. §-ának beiktatásával lehetővé teszi, hogy az adóhatóság ellenőrzés lefolytatása nélkül bírálja el az adózó önellenőrzését, ha azt az adózó kizárólag az adókötelezettséget előíró jogszabály alkotmányellenességére vagy közösségi jogrendbe ütközésére hivatkozással terjeszti elő. Az ellenőrzés mellőzésével történő határozathozatalnak a Javaslat szerint csak akkor van helye, ha az adókötelezettséget megállapító jogszabály alkotmányellenességét, vagy közösségi jogrendbe ütközését az arra hatáskörrel rendelkező szerv még nem állapította meg vagy az adózó önellenőrzése az e tárgyban hozott döntésnek nem felel meg. Az ellenőrzés mellőzése azért indokolt, mert az adóhatóság ebben az esetben kizárólag jogkérdésben dönt és a döntéshozatalhoz az adózó írásban előterjesztett
jognyilatkozatán kívül más bizonyíték megvizsgálására nincsen szükség. Mivel az ellenőrzés mellőzésével történő határozathozatal elsődleges célja a közigazgatási (adóigazgatási) eljárás mielőbbi, költségkímélő lezárása és a jogkérdés előtt a bírói út megnyitása, a Javaslat külön kiemeli azt - az Art. szabályaiból egyébként levezethető - összefüggést, miszerint az önellenőrzést ellenőrzés lefolytatása nélkül elbíráló határozat ellen az Art. általános szabályainak megfelelően jogorvoslatnak (az adóigazgatási eljárásban fellebbezésnek és a jogerős másodfokú határozat ellen bírósági felülvizsgálatnak) van helye. A bírói út (azaz a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás) mielőbbi megnyitása azért lényeges, mert a jogszabály közösségi jogrendbe ütközése esetén a polgári peres eljárásban van lehetőség a jogkérdést előzetes döntéshozatal keretében az Európai Bíróság elé utalni, alkotmányellenességre hivatkozás esetén pedig - az Alkotmánybíróságról szóló törvényben foglalt egyéb lehetőségeken túl - lehetőség nyílik az alkotmányellenesség utólagos vizsgálatára az eljáró bíró indítványa alapján.

a 121. §-hoz

Az Art. hatályos szabályai szerint a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig eltelt időtartam alatt történő végrehajtás foganatosítására - korlátozó rendelkezés hiányában - jogszerűen kerülhet sor, minthogy ebben az esetben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) bírósági felülvizsgálatra vonatkozó szabályai - így a Ket. 110. § (1) bekezdésében foglalt korlátozó szabály - nem alkalmazhatók. Ugyanakkor aggályos az az eljárás, hogy az adóhatóság a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem benyújtása esetén az annak elbírálásáig rendelkezésre álló időtartam alatt végrehajtást foganatosít, mert ebben az esetben a bíróság adott esetben pozitív ítélete válik okafogyottá. A helyzet egyértelmű rendezése érdekében a Javaslat szerint a törvény a jövőben kimondja, hogy a végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható, ami a biztosítási intézkedést nem korlátozza.

a 122. §-hoz

Az Art. 2002. évi módosításával került be a végrehajtási szabályai közé az adóhatóság által eddig is alkalmazott biztosítási intézkedés intézménye. A biztosítási intézkedés célja nem a követelés kielégítése, hanem olyan helyzet megteremtése, amely biztosítja, hogy később a követelés kielégíthető legyen. A hatályos szabályozás pontatlan fogalmakat használ a biztosítási intézkedést elrendelő végzés, illetőleg a végzés végrehajtása során foganatosított végrehajtási cselekmények vonatkozásában. A törvény ugyanis a biztosítási intézkedést elrendelő végzés helyett általánosságban a biztosítási intézkedés, míg a végzés végrehajtása során foganatosított végrehajtási cselekmények kifejezés helyett a biztosítási intézkedésként foganatosított végrehajtási cselekmények szóhasználatot alkalmazza. A pontatlan megfogalmazásból adódik, hogy a törvény a végrehajtási eljárás szabályait a biztosítási intézkedést elrendelő végzésre és nem annak végrehajtására rendeli el alkalmazni. Mindez téves jogértelmezésre ad alapot, ezért a Javaslat pontosítja az eddigi szóhasználatot.

a 123. §-hoz

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek a 2006. évi LI. törvénnyel történt módosítása a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) rendelkezéseit is érintette. A módosítás következtében 2006. április 1-jei hatállyal megváltoztak a Vht. 114. § (2) bekezdésében és a 138/A. §-ában foglalt, a zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódására vonatkozó szabályok. Míg a hatályos szabályozás szerint a zálogjogosult a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás iránti kérelmét ingó és ingatlan végrehajtás esetén a végrehajtást foganatosító bíróságnál terjeszthette elő, addig az új szabályok alapján,
2006. április 1-től ezirányú kérelmét a végrehajtónál kell benyújtania. A végrehajtónak a kérelmet haladéktalanul, de legkésőbb a kézhezvételt követő munkanapon továbbítania kell a végrehajtást foganatosító bíróságnak. A Javaslat az egységes eljárás, valamint az Art. és a Vht. összhangjának megteremtése érdekében a zálogjogosult értesítésére a Vht. 114. §-ában, illetőleg 138/A. §-ában foglaltak alkalmazását írja elő.

a 124. §-hoz

A végrehajtás szünetelése kezdő napjának meghatározását az indokolja, hogy az adóigazgatási eljárás során is alkalmazandó, 2005. november 1-jén hatályba lépett Ket. 33. §-ának (5) bekezdésében, illetőleg a 65. § (4) bekezdésében foglaltak alapján az ügyintézési határidő kezdő napja - a korábbi Áe. szabályaitól eltérően - nem a kérelem iktatását követő nap, hanem a kérelem megérkezésének napja. Az ügyintézési határidő számításának ezen új szabálya számos problémát okoz a végrehajtási eljárások során, tekintettel arra, hogy a végrehajtás szünetelése esetén a szünetelés kezdő napja is a szünetelést előidéző kérelem benyújtásának napja. Ezért a Javaslat - a végrehajtás eredményességének biztosítása érdekében - a szünetelés kezdő napjaként a kérelem megérkezését követő napot határozza meg.
Az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelmének benyújtása főszabály szerint a végrehajtási eljárás szünetelését eredményezi. A gyakorlatban számos esetben előfordult, hogy az adózók a végrehajtási eljárást hosszú időre - pusztán az eljárás elhúzása céljából - megakasztották azzal, hogy a benyújtott kérelmüket a jogerős döntést megelőzően visszavonták, majd a megszüntetésről hozott adóhatósági döntést követően újabb kérelmet nyújtottak be, amit szintén visszavontak. Benyújtott kérelmük ezáltal az adott tartozásra vonatkozóan mindig első kérelemnek minősült, így a végrehajtás nem volt megindítható, illetőleg folytatható, mert a kérelmet elbíráló jogerős határozat a sorozatos visszavonások folytán nem születhetett meg. Ezért a Javaslat a végrehajtás hatékonyságának növelése érdekében előírja, hogy nem eredményezi a végrehajtási eljárás szünetelését az adózó ismételt kérelmének benyújtása mellett az az esetkör sem, ha az adózó a korábbi kérelmét visszavonta. Nem érvényesül a főszabály akkor sem, ha a kérelem benyújtására az adóhatósági árverés kitűzését követően kerül sor. Mivel ingók és ingatlanok nemcsak árverésen, hanem pályázat útján is értékesíthetőek, ezért a Javaslat szerint a jövőben nem lesz lehetőség a főszabály alkalmazására akkor sem, ha a kérelem benyújtására pályázat meghirdetését követően kerül sor.

a 125. §-hoz

Az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet 24. § (2) bekezdése szerint a kereskedőnek az árusítás helyén rendelkeznie kell - a saját előállítású áru kivételével - az árusított termék eredetét hitelt érdemlően igazoló bizonylattal (számla, szállítólevél, termékkísérő okmány stb.) . Amennyiben a kereskedő ezen bizonylatokat az adóhatósághoz bejelentett helyen őrzi, és ez nem az üzlet, úgy köteles az üzletben tartani az eredeti bizonylatok másolatát. Az ellenőrzést végző hatóság felhívására azonban köteles az eredeti bizonylatokat 3 munkanapon belül bemutatni. A hivatkozott rendelkezés kapcsán a Javaslat a mulasztási bírság kiszabására okot adó adózói magatartásokat kibővíti. E szerint a magánszemély adózó 100 ezer, más adózó 200 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha az ellenőrzés időpontjában nem rendelkezik az áru eredetét tanúsító bizonylattal vagy annak másolatával.
Az Art. 172. § (1) bekezdés l) pontjának módosításával összefüggésben ld.: az Art. 108. §-át módosító rendelkezés indokolását.

a 126. §-hoz

A Javaslat a szigorú számadású bizonylatokkal kapcsolatos pénzügyminiszteri rendeletre vonatkozó törvényi felhatalmazást kiterjeszti, ezáltal lehetővé válik a számla, egyszerűsített számla, nyugta nyomtatványok forgalmazására, nyilvántartására, illetve adóigazgatási azonosítására vonatkozó szabályok pontosítása, egyértelműbbé tétele.
Az adózás rendjéről szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról és módosításáról, valamint egyes adótörvények módosításáról szóló 2005 . évi CLXIII. törvény 2006. illetőleg 2007. vonatkozásában írta elő, hogy az az adózó, aki/amely az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti, elektronikus úton teljesítendő bevallás benyújtására kötelezett, valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton köteles teljesíteni. Tekintettel arra, hogy ennek az elvnek nemcsak 2006., illetőleg 2007. vonatkozásában, hanem a továbbiakban is érvényesülnie kell, a Javaslat kiegészíti az Art.-t egy, a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítési módjára vonatkozó általános szabállyal.

a 127. §-hoz

A Javaslat az Art. értelmező rendelkezéseit több ponton módosítja, illetőleg új fogalmakkal egészíti ki.
Az Art. 178. § 8. pontjában meghatározott be nem jelentett alkalmazott fogalmának módosítását az indokolja, hogy a biztosítottak a jövőben már nem az egészségbiztosítási igazgatási szervekhez, hanem az állami adóhatósághoz kell bejelenteni.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozók baleseti járulékfizetési kötelezettsége helyébe az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség lép, amely járulékkötelezettség a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy 11 százalékos egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettségét is felváltja. Az Art. 178. § 15. pontjában szereplő járulék fogalmát az új elnevezésű járulékokra tekintettel (pl. természetbeni egészségbiztosítási járulék, pénzbeli egészségbiztosítási járulék) kellett módosítani.
A Javaslat szerint a minősített adózóvá válást kizáró feltételek kibővülnek tekintettel arra, hogy a csőd- vagy felszámolási eljárás alatt álló adózók minősített adózóként történő kezelése indokolatlan.
Az import adójogi megbízott fogalmával kapcsolatban ld.: az Art. új 20/B. §-át beiktató rendelkezés indokolását.
2007. január 1-jétől a szokásos piaci ármegállapítás jogintézményének bevezetésével egyidejűleg a fogalmak közé bekerül a "kritikus feltételek" meghatározása, mely feltételek az ármegállapítás érvényessége szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak.

a 128. §-hoz

Az Art. mellékleteinek módosításáról szóló technikai rendelkezés.

HETEDIK RÉSZ

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAIT MEGILLETŐ EGYES BEFIZETÉSEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

X. Fejezet

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvénymódosítása

Általános indokolás

A javaslat célja az, hogy a társadalombiztosítás finanszírozásában fokozottabban érvényesüljön az igazságos közteherviselés elve. Ennek érdekében megszűnnek egyes mentességi szabályok, emelkedik a biztosítottak járulék kötelezettsége.
A javaslat célja az alábbi intézkedésekkel valósul meg: 2006. szeptember 1-jétől
- a jelenleg 4 százalékos egyéni egészségbiztosítási járulék 6 %-ra emelkedik,
- megszűnik a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak a további jogviszonyukból származó jövedelmük után fizetendő nyugdíjjárulék (tagdíj) alóli mentessége;
- a nyugdíjas foglalkoztatott (munkavállaló) is fizet a természetbeni egészségügyi ellátásokhoz való hozzájárulás érdekében 4% egyéni természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizet;
- a kiegészítő tevékenységet folytató (nyugdíjas) egyéni és társas vállalkozók 5%-os baleseti járulékfizetési kötelezettsége megszűnik, s e helyett 2006. szeptember 1-jétől egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetnek a természetbeni egészségügyi ellátásokhoz való hozzájárulás érdekében;
A korábbi szabályok szerint a mezőgazdasági őstermelő e tevékenysége alapján nem válik biztosítottá, nem alanya a kötelező társadalombiztosítás rendszerének. A kötelező biztosításba való bevonásuk azért indokolt, mert biztosítás hiányában ellátásban sem részesülhetnek és félő, hogy idős korukban a saját jogú ellátás helyett a szociális ellátórendszerre szorulnak. A javaslat szerint 2007. január 1-jétől az őstermelő biztosítottá válik, amennyiben más jogcímen (pl. munkaviszonya alapján) nem biztosított, illetőleg saját jogú nyugdíjjal nem rendelkezik. A biztosítási kötelezettség az átmeneti rendelkezések alapján csak azokat a mezőgazdasági őstermelőkre vonatkozik, akiknél az irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő mértéke együttesen legalább 20 év, amely a teljes nyugdíj megállapításához szükséges.
A javaslat szerint a foglalkoztató és a biztosított által fizetendő egészségbiztosítási járulék megosztásra kerül az egyes kockázatok szerint, így a járulékok részben a természetbeni, részben pedig a pénzbeli ellátások fedezetéül szolgálnak.
A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer finanszírozási stabilitásának erősítése érdekében a 29 százalékos munkáltatói társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségen belül módosul a nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási járulék százalékos megoszlása (a 11 százalékos egészségbiztosítási járulék 8 százalékra csökken, egyidejűleg a 18 százalékos nyugdíjbiztosítási járulék 21 százalékra növekszik) .
Az egyéni egészségbiztosítási járulék további 1%-kal emelkedik (vagyis 7% lesz) .
A foglalkoztató és a biztosított, valamint a főállású egyéni és társas vállalkozó számára előírásra kerül egy minimális járulékfizetési kötelezettség. Egyidejűleg járulékkedvezményt kapnak azok, akik bejelentik az adóhatóság számára, hogy jövedelmük egy meghatározott szintet nem ér el.
Emelkedik az ún. feltöltés felső határa és mértéke is, a 2006. évi 400 ezer forintról 450 ezer forintra, a 4 százalékos mérték pedig 14 százalékra.

Részletes indokolás

a 129. §-hoz

A Tbj. 4. §-a l) pontjának a járulék fogalmát meghatározó rendelkezése a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni, illetőleg társas vállalkozó által fizetett baleseti járulék, valamint a 39. § (2) bekezdésben meghatározott egészségbiztosítási járulék helyébe lépő egészségügyi szolgáltatási járulékkal összefüggésben módosul.
A Tbj. 4. § r) pontjában az igazgatási szerv fogalmának meghatározása az APEH hatáskörének bővülésével összhangban változik.
A Tbj. fogalomrendszere kiegészül az őstermelő fogalmának meghatározásával.

a 130-131. §-okhoz

- A Tbj. 5. §-a (1) bekezdése h) pontjának módosítására irányuló javaslat alapján a saját jogú nyugdíjjal rendelkező egyházi személy e tevékenysége alapján nem válik biztosítottá.
A korábbi szabályok szerint a mezőgazdasági kistermelést folytató egyéni gazdálkodó - az 1975. évi II. törvény elnevezésében "egyénileg gazdálkodó", majd 1992-től mint egyéni vállalkozó - 1983. január 1-jétől 1996.december 31-éig jogosult volt nyugellátásra jogosító szolgálati idő szerzésére és meghatározott egészségbiztosítási ellátásokra (betegségi járulék fizetése ellenében anyasági, temetési segélyre, majd családi pótlékra, baleseti ellátásra) .
Az őstermelő a Tbj. hatályos szabályai szerint 1998. január 1-jétől megállapodást köthet nyugellátást biztosító szolgálati idő szerzése érdekében. Az egészségbiztosítási ellátások megszerzése végett 2005. november 23-áig köthetett megállapodást; a korábban megkötött megállapodások 2006. május 1-jével megszűntek. Az őstermelő 2006-ban megállapodás nélkül, az állam kötelezettségvállalása mellett jogosult egészségügyi szolgáltatás igénybevételére.
A mezőgazdasági termelést folytató magánszemélyek az Uniós gyakorlat szerint tagjai a társadalombiztosítási rendszereknek, hazai szabályaink szerint azonban a mezőgazdasági őstermelők jelenleg nem biztosítottak, így félő, hogy idős korukban a sajátjogú ellátás helyett a szociális ellátórendszerre szorulnak. A saját jogú ellátások megszerzése érdekében ezért indokolt a mezőgazdasági őstermelők meghatározott körének bevonása a kötelező társadalombiztosítási rendszerbe.
A javaslat szerint mezőgazdasági őstermelő alatt az Szja. törvényben meghatározott őstermelőt kell érteni, ha rendelkezik őstermelői igazolvánnyal.
A javaslat alapján a mezőgazdasági őstermelő akkor válik biztosítottá, ha más jogcímen még nem biztosított (pl. nem áll munkaviszonyban), illetőleg nem sajátjogú nyugdíjas.

a 132. §-hoz

A javaslat szövegpontosítást tartalmaz, amely a Magyarországon munkát végző külföldiek biztosítási kötelezettségét nem érinti. A közösségi jogszabályra való utalás pontosítása azért
szükséges mert a 1408/71/EGK rendelet hatálya az EGT-ben letepedett harmadik ország állampolgáraira is kiterjed a 859/2003/EK rendelet szerint, továbbá egy nemzetközi szerződés alapján Svájcra.

a 133-134. §-okhoz

A befizetett járulékok biztosítják a társadalombiztosítás ellátásainak fedezetét, és a külön törvényben meghatározottak szerint képezik az Egészségbiztosítási Alap, valamint a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeit. Az Egészségbiztosítási Alap egyaránt fedezetet nyújt mind a pénzbeli, mind a természetbeni ellátásokra. A javaslat - az egyes kockázatok szerint -meghatározza, hogy a biztosítottak és a foglalkoztatók által befizetett egészségbiztosítási járulék milyen mértékben, mely ellátások alapjául szolgálnak, ennek megfelelően rendelkezik arról is, hogy az egészségbiztosítási járulék természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékból tevődik össze.
A foglalkoztató és a biztosított, valamint a főállású egyéni és társas vállalkozó számára előírásra kerül egy minimális járulékfizetési kötelezettség. Egyidejűleg alanyi jogon járulékkedvezmény kerül biztosításra azok számára, akik bejelentik az adóhatóság számára, hogy jövedelmük egy meghatározott szintet nem ér el.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozók baleseti járulékfizetési kötelezettsége helyébe az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség lép, amely járulékkötelezettség a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy 11 százalékos egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettségét is felváltja 2006. szeptember 1-jétől.
A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer finanszírozási stabilitásának erősítése érdekében a 29 százalékos munkáltatói társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségen belül módosul a nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási járulék százalékos megoszlása (a 11 százalékos egészségbiztosítási járulék 8 százalékra csökken, egyidejűleg a 18 százalékos nyugdíjbiztosítási járulék 21 százalékra növekszik) .
A javaslat szerint a biztosított által fizetendő egyéni egészségbiztosítási járulék mértéke 2006. szeptember 1-jétől 2 százalékkal, 2007. január 1-jétől további 1 százalékkal emelkedik.

a 135. §-hoz

A foglalkoztató és a biztosított számára előírásra kerül egy minimális járulékfizetési kötelezettség. Egyidejűleg járulékkedvezményt kapnak azok, akik bejelentik az adóhatóság számára, hogy jövedelmük egy meghatározott szintet nem ér el.

a 136. §-hoz

A javaslat szerint 2007. január 1-jétől megszűnik az a szabály, hogy a nyugdíjjárulék-fizetési felső határt arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a biztosítottnak nem volt járulékalapot képező jövedelme (pl. táppénzben részesült) . Ezáltal a járulék-nyilvántartások vezetése egyszerűbbé válik.

a 137. §-hoz

A Tbj. jelenleg hatályos rendelkezése alapján a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott (pl. a nyugdíjas munkavállaló) mentesül a járulékfizetési kötelezettség alól. A javaslat szerint a jövőben a nyugdíjas foglalkoztatott is köteles lesz a természetbeni egészségbiztosítási járulék megfizetésére, ezáltal a nyugdíjas foglalkoztatott is hozzájárul az egészségügy ellátásainak költségeihez, hasonlóan a nyugdíjas vállalkozókhoz.

a 138. §-hoz

A javaslat szerint az egyéni természetbeni egészségbiztosítási járulékot az egyházi személy után is meg kell fizetnie az egyháznak.
Mivel 2007. január 1-jétől megvalósul a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás és a járulékbevallás integrációja, ezért megszűnik a tagdíjbevallás egyházra vonatkozó - az évi egyszeri bevallás lehetőségét biztosító - külön szabálya.
A javaslat szerint kikerülnek a "nemzeti kockázatközösségből" a nyugdíjas foglalkoztatottak és a kiegészítő tevékenységet folytató (nyugdíjas) vállalkozók, akik után foglalkoztatójuk, illetve az egyéni vállalkozó saját maga megfizeti a járulékot. Így a központi költségvetés ezen személyek után nem fizet egészségbiztosítási járulékot. Nem fizet járulékot a költségvetés a mezőgazdasági őstermelők után sem, mivel az őstermelők 2007. január 1-jétől biztosítottá és egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezetté válnak.
A nemzeti kockázatközösség Tbj.-ben meghatározott személyi köre kibővül a hajléktalanokkal, akik után a központi költségvetés egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságuk megteremtése érdekében járulékbefizetést teljesít.

a 139-142. §-okhoz

A javaslat szerint az egyéni és társas vállalkozók esetében változik a minimális járulékalap: 2006. szeptember 1-jétől havonta legalább 125 000 forint, 2007. január 1-jétől 131 000 forint után kötelesek megfizetni a járulékokat. A tényleges járulékalapot képező jövedelem nagyságára figyelemmel a Tbj. 50/A. §-a szerint járulékkedvezmény vehető igénybe.
A javaslat szövegpontosítást tartalmaz, mely szerint a vállalkozónak a természetbeni juttatás adóval növelt összege után nem kell megfizetnie az egyéni járulékokat. A javaslat szerint az egyéni és társas vállalkozó járulékfizetésének alsó és felső határát (a költségvetési törvényben meghatározott nyugdíjjárulék-fizetési felső határ) időarányosan csökkenteni kell azzal az időszakkal is, mely alatt önkéntes tartalékos katonai szolgálatot teljesítenek.

a 143. §-hoz

Ha a foglalkoztatott a belföldi foglalkoztatójával fennálló jogviszonyára tekintettel szerez külföldi jogi vagy természetes személytől járulékalapot képező jövedelmet (ún. anyaleányvállalat típusú juttatás), a javaslat szerint a foglalkoztatót terhelő társadalombiztosítási járulékon felül a belföldi foglalkoztató átvállalhatja az egyéni járulékok (tagdíj) megfizetését, bevallását is. E lehetőség 2006. január 1-jétől visszamenőlegesen lenne alkalmazható tekintettel arra, hogy számos esetben a foglalkoztatók nemcsak a társadalombiztosítási járulék megfizetését vállalják át, hanem a biztosítottat terhelő járulékokat is levonják a juttatásból, és a bevallási és fizetési kötelezettséget a foglalkoztatóra irányadó általános szabályok szerint teljesítik.

a 144. §-hoz

- Az őstermelő járulékfizetési kötelezettségét főszabályként a minimálbér alapulvételével indokolt meghatározni. Ha az őstermelő bevétele nem haladja meg a 7 millió forintot, akkor a járulékokat a minimálbér 50 százaléka után fizeti meg. A magasabb ellátás megszerzése érdekében a javaslat lehetőséget teremt a magasabb járulékalap választására is, melyről a tárgyév egészére vonatkozóan legkésőbb február 12-ig kell a mezőgazdasági őstermelőnek nyilatkoznia.

a 145. §-hoz

A jelenlegi szabályok szerint több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén a járulékot minden jogviszonyban meg kell fizetni. Ez mind a foglalkoztatói, mind az egyéni járulékfizetési kötelezettségre vonatkozik.
A javaslat ezen a szabályon annyiban változtat, hogy a biztosított mentesül a további jogviszonyaiban a pénzbeli egészségbiztosítási járulékfizetés alól, ha legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó jogviszonyban áll. A természetbeni egészségbiztosítási járulékot ugyanakkor mindegyik jogviszonya alapján köteles megfizetni.
A Tbj. 2006. január 1-jétől hatályos módosítása alapján az egyéni és a társas vállalkozónak is mindegyik jogviszonyában meg kell fizetnie a társadalombiztosítási járulékon és a nyugdíjjárulékon felül az egészségbiztosítási járulékot is, még akkor is, ha heti 36 órás foglalkoztatással járó jogviszonyban is áll egyidejűleg. A főállású vállalkozók járulékalapjától eltérően azonban fizetési kötelezettségük alapja - az egyéni egészségbiztosítási járulék kivételével - a tényleges járulékalapot képező jövedelem. E rendelkezést visszamenőlegesen
2006.január 1-jétől kell alkalmazni a javaslat szerint.
Megszűnik továbbá az a szabály, hogy a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai a további jogviszonyukból származó jövedelmük után mentesülnek a nyugdíjjárulék (tagdíj) fizetési kötelezettség alól, mivel e mentesség további fenntartását indokolttá tenné.

a 146. §-hoz

- A szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem elérése érdekében megkötött megállapodás egyik törvényi feltétele, hogy az adott személy a magállapodás létesítésének időpontjában nem állhat biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban. A megállapodás megkötése után azonban gyakran előfordul, hogy a megállapodás alanya a megállapodás időtartama alatt - hosszabb-rövidebb ideig biztosított lesz (pl. megbízási, vállalkozási szerződést köt, alkalmai munkavállalóként munkát végez) . Ezért indokolt biztosítani azt a lehetőséget, hogy ezekben az esetben szüneteljen a megállapodás alapján fennálló járulékfizetési kötelezettség.
- A (10) bekezdés módosítását célzó javaslat szövegpontosítást tartalmaz.

a 147-149. §-okhoz

- A kiegészítő tevékenységet folytató (nyugdíjas) egyéni és társas vállalkozók baleseti járulékfizetési kötelezettsége helyébe 2006. szeptember 1-jétől az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség lép, mely járulékkötelezettség a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy 11 százalékos egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettségét is felváltja.

a 150. §-hoz

A javasolt módosítás szerint APEH az Art. 31. §-ának (2) bekezdése szerinti bevallás meghatározott adatait a törvényben meghatározott célból továbbítja az OEP, az ONYF és a magánnyugdíjpénztárak felé. A pénztárak felé történő adatszolgáltatás azért indokolt, mert
2007. január 1-jétől az APEH átveszi a magán-nyugdíjpénztári tagdíj fizetésével és bevallásával kapcsolatos feladatokat.

a 151. §-hoz

A javaslat szerint 2007. január 1-jétől a mezőgazdasági őstermelő is biztosítottá válik, ezért a nyilvántartási kötelezettség rá is kiterjed.
A foglalkoztató a biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos bejelentési kötelezettségét a megyei egészségbiztosítási pénztár helyett a jövőben az APEH-nak teljesíti.

a 152. §-hoz

A jelenlegi szabályok szerint a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás és befizetés decentralizált, a foglalkoztatók külön-külön teljesítik a tagdíj-kötelezettséget az egyes magánnyugdíjpénztárak részére (a járulékbevallástól és járulékfizetéstől elkülönülten) . A magánnyugdíjpénztár feladata jelenleg a bevallások ellenőrzése, a befizetésekkel való összevetése, mulasztás esetén az adóhatósági ellenőrzés és behajtás kezdeményezése.
A javasolt módosítással 2007. január 1-jével megvalósul a járulékbevallás és a magánnyugdíjpénztári tagdíjbevallás integrációja, melynek alapján a foglalkoztatók adminisztrációs terhei jelentősen csökkennek. A tagdíjat is az APEH-nek kell megfizetni, pénztáranként megnyitott tagdíjbeszedési számlákra. Továbbra is a pénztárak feladata marad azonban a bevallási és fizetési adatok alapján a befizetett összegek jóváírása a tagok egyéni számláján.
A Tbj. 50. §-ának módosítására irányuló javaslat egységesen szabályozza a foglalkoztatók, az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők járulék- és tagdíj-kötelezettségének teljesítésével kapcsolatos eljárási szabályokat.
A javaslat szerint járulékkedvezményt érvényesíthetnek a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti biztosítottak, a társas vállalkozók és foglalkoztatóik, illetőleg az egyéni vállalkozók, ha bejelentik az APEH-nak, hogy a járulékalapot képező jövedelmük nem éri el a minimális járulékalapot.

XI. Fejezet

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása

Részletes indokolás

a 153-154. §-okhoz

A külön adózó jövedelmek után fizetendő, magánszemélyt terhelő 4 százalékos egészségügyi hozzájárulás mértéke 14 százalékra változik, továbbá a fizetési felső határ a korábbi 400 000 forintról 450 000 forintra emelkedik.
A javasolt szövegpontosítással egyértelművé válik az a szabály, hogy az ingatlan bérbeadásából származó egymillió forintot meghaladó jövedelem esetén a fizetési kötelezettség a jövedelem egészére vonatkozik.
Az eho-fizetési kötelezettség teljesítése érdekében a magánszemély nyilatkozik a kifizetőnek arról, hogy a más kifizetőtől vagy magánszemélytől is származó ingatlan bérbeadásából származó jövedelme a tárgyévben meghaladja az egymillió forintot.
Az eho-fizetési kötelezettség alóli mentesség a javaslat szerint nem terjed ki arra a jövedelemre sem, amely a közeli hozzátartozó (élettárs) részére bérbeadott ingatlan hasznosításából származik.
Mivel az egyéni vállalkozó az osztalékalap és az osztalékalap utáni adó megállapítására az Szja tv. szerint évente egyszer köteles, indokolt az eho-fizetési és -bevallási kötelezettség teljesítését is ilyen gyakorisággal előírni.

a 155. §-hoz

A javaslat szerint a munkavállalói járulék mértéke 1 százalékról 1,5 százalékra emelkedik.

a 156. §-hoz

A javaslat szerint a kincstári körbe, illetőleg a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása hatálya alá tartozó illetmény-számfejtési feladatokat ellátó munkáltató a járulékok megfizetését és bevallását - az általános szabálytól eltérően - az államháztartásról szóló törvényben meghatározottak szerint teljesíti.

XIII.Fejezet

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosítása

Részletes indokolás

a 157-158. §-okhoz

A nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás változásával összefüggésben módosulnak a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény vonatkozó előírásai.

XIV.Fejezet

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosítása

Részletes indokolás

a 160. §-hoz

A javaslat alapján a felszámoló adatszolgáltatást köteles teljesíteni az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek a biztosítottak nyugdíjbiztosítási adatairól.

NYOLCADIK RÉSZ

AZ ÖNKÉNTES KÖLCSÖNÖS BIZTOSÍTÓ PÉNZTÁRAKAT ÉS A MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAKAT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

XV. Fejezet

Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosítása

Általános indokolás

Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári törvények módosításai jogszabályváltozással, a működési költségszint csökkentésével, az önsegélyező pénztári szabályozással kapcsolatos, valamint a pénztári működés egyszerűsítését szolgáló változtatásokat tartalmazzák.

Részletes indokolás

a 160. §-hoz

A kiszervezésre és kihelyezésre, valamint az adatkezelésre és az adatfeldolgozásra vonatkozó szabályok pontosításához kapcsolódó értelmező rendelkezések. Törvényi szinten kerül meghatározásra az egészségpénztárak, valamint az önsegélyező pénztárak által finanszírozható szolgáltatások köre. A törvény kiegészül az önsegélyező pénztárak által kezelt kockázatok (az ún. szociális kockázat körének) meghatározásával. E kockázatok a váratlan, illetve nem, vagy korlátozottan befolyásolható eseményekre terjednek ki.

a 161. §-hoz

Rögzítésre kerül, hogy az önsegélyező pénztár feladatköre - a szociális kockázat megvalósulása esetén - a kiegészítő szociális ellátások, illetve gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz ártámogatás biztosítására terjed ki.

a 162. §-hoz

A módosítás lehetővé teszi a tagszervező számára alvállalkozó igénybevételét, azonban ez nem érinti a tagszervező felelősségét. A rendelkezés biztosítja a tagszervezés átláthatóságát és a tagszervezési tevékenységgel kapcsolatos előírások nyomon követhetőségét.

a 163. §-hoz

A Munk a Törvénykönyve munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályainak változása miatt indokolttá vált módosítás, mely a kölcsönbeadó hozzájárulás-fizetési kötelezettségét szabályozza.

a 164. §-hoz

A rendelkezés lehetővé teszi a tag kizárását, amennyiben a tag a pénztár alapszabályában meghatározott tagsági feltételeknek nem tesz eleget (zárt pénztár), és nem kezdeményezi átlépését másik pénztárba. A módosítás lehetővé teszi a nyugdíjkorhatár betöltésekor az önsegélyező pénztártag részére a lehetőséget, hogy önkéntes nyugdíjpénztárba átlépjen.

a 165. §-hoz

Az ellenőrző bizottságra vonatkozó szabályok pontosítása.

a 166. §-hoz

A kiszervezésre vonatkozó szabályok pontosítása.

a 167. §-hoz

A kihelyezésre vonatkozó szabályok pontosítása.

a 168. §-hoz

A pénztári beszámoló részét képező mérleg és eredmény-kimutatás a jövőben egy helyen, a Pénzügyi Közlönyben jelenik meg, ezáltal egyszerűbbé válik az ezen információkhoz való hozzáférés.

a 169. §-hoz

A pénztári tevékenység kiszervezését érintő pontosító rendelkezés.

a 170. §-hoz

A Ctv. hatálybalépésével kapcsolatos módosítás.

a 171 §-hoz

A javaslat célja a nemzetközi viszonylatban magasnak minősíthető hazai önkéntes nyugdíjpénztári költségszint csökkentése. A javaslat tartalmazza a tagdíjbevétel és a pénztári vagyon arányában meghatározható költségek kötelezően alkalmazandó legmagasabb mértékét.

a 172. §-hoz

Az önsegélyező pénztári szolgáltatások igénybevételének szabályrendszere több ponton nincs összhangban a szabályozás alapelveivel és eredeti céljaival. Szükséges ezért az igénybe vehető szolgáltatások körének jelenleginél pontosabb, az önsegélyező pénztár feladatkörével jobban igazodó meghatározása. Ugyancsak szükséges - a szolgáltatások közösségi jellegének biztosíthatósága érdekében - a szolgáltatás finanszírozási szabályainak módosítása. Az önsegélyező pénztári szolgáltatások finanszírozása így a jövőben a fedezeti alapon belül elkülönített szolgáltatási tartalékból is megvalósítható lesz. A szolgáltatásokhoz, illetve a szolgáltatáscsoportokhoz igazodva több szolgáltatási tartalékot is képezhet a pénztár. Meghatározásra kerül az önsegélyező pénztárak szolgáltatási köre.

a 173. §-hoz

Az önsegélyező pénztári szabályok változása miatt szükséges az egészségpénztári szabályok jogszabályszerkezeti pontosítása, melynek révén a működési szabályok változatlanok maradnak.

a 174. §-hoz

A rendelkezés meghatározza az egészségpénztárak szolgáltatási körét.

a 175. §-hoz

Mivel a jövőben az önsegélyező pénztári szolgáltatások finanszírozása szolgáltatási tartalékból is megvalósítható, a közösségi szolgáltatást nyújtó pénztárak aktuárius alkalmazása kötelező lesz. A módosítás a Felügyelet felé történő bejelentési eljárás egyszerűsítését is tartalmazza.

a 176. §-hoz

A rendelkezés lehetővé teszi, hogy a könyvvizsgáló a jövőben a megbízatásának lejártát követő két év után ismét elláthassa a könyvvizsgálói feladatokat.

XVI. Fejezet

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény módosítása

Általános indokolás

A magánnyugdíjpénztári törvény módosításai a működési költségszint csökkentését, a pénztári működés egyszerűsítését, valamint a jogszabályi módosításokkal történő összhangot biztosító változtatásokat tartalmaznak.

Részletes indokolás

a 177. §-hoz

A módosítást a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény hatályba lépése tette indokolttá.

a 178. §-hoz

A biztosított saját döntésén alapuló magánnyugdíjpénztári belépés életkorhoz kapcsolódó feltételének pontosítása.

a 179. §-hoz

A kiszervezésre és kihelyezésre, valamint az adatkezelésre és az adatfeldolgozásra vonatkozó szabályok pontosításához kapcsolódó értelmező rendelkezések.

a 180. §-hoz

A tevékenységi engedélyhez a jövőben nem kell igazolni a taglétszámot, ezért a pénztártagokkal kapcsolatos adatszolgáltatást első ízben a tevékenységi engedély kézhezvételétől számított 30. napon belül kell megtennie a pénztárnak.

a 181. §-hoz

Jelenleg a magánnyugdíjpénztári tevékenységi engedély megadása 2000 fős létszámhoz kötött. Ez lehetetlenné teszi új pénztárak megalakítását, mivel engedély hiányában igen nehezen lenne teljesíthető. A jövőben a tevékenységi engedély feltétele a szükséges létszám egy éven belüli megléte.

a 182. §-hoz

A behajtási és végrehajtási szabályokkal összhangban a jövőben lehetővé válik a magánnyugdíjpénztártagok átlépése tagdíjhátralék esetén is, amennyiben annak összege nem éri el az 5000 forintot.

a 183. §-hoz

1. A Munk a Törvénykönyve munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályozásának változása miatt indokolttá vált módosítás.

a 184. §-hoz

Az ellenőrző bizottságra vonatkozó szabályok pontosítása.

a 185. §-hoz

A könyvvizsgálóra vonatkozó szabályok pontosítása.

a 186. §-hoz

A javaslat célja a nemzetközi viszonylatban magasnak minősíthető hazai magánnyugdíjpénztári költségszint csökkentése. A javaslat meghatározza a tagdíjbevétel arányában érvényesíthető költségek legmagasabb mértékét.

a 187. §-hoz

A működési költségszint csökkentését célzó módosítás. A javaslat meghatározza a pénztári vagyon arányában meghatározható költségek elszámolásakor alkalmazható legmagasabb mértékét a pénztár önállóan végzett vagyonkezelése esetén.
a 188. §-hoz
A pénztári befektetési portfoliók diverzifikációjának fokozhatósága, illetve a piacon elterjedő új befektetési instrumentumok miatt szükséges a lehetséges befektetési eszközök kibővítése.

a 189. §-hoz

Az önkéntes pénztári rendszerhez hasonlóan 2007. évtől a magánnyugdíjpénztárak esetében is bevezetésre kerül a választható portfolió rendszere. Ebben a pénztártagok - meghatározott keretek között - megválaszthatják pénztári megtakarításuk befektetésének kockázatát. A szabályok annak figyelembevételével kerültek kialakításra, hogy a felhalmozási idő előrehaladtával a kockázatok mérséklése indokolt. A javaslat szerint 2009. évtől a választható portfoliós rendszer alkalmazása kötelezővé válik a pénztáraknak.

a 190. §-hoz

A költségszint csökkentését célzó módosítás. A javaslat meghatározza a pénztári vagyon arányában meghatározható költségek alkalmazható legmagasabb mértékét kihelyezett vagyonkezelés esetén.

a 191. §-hoz

A Felügyelet részére történő bejelentési kötelezettség pontosítását szolgáló rendelkezés.

a 192. §-hoz

A kiszervezésre vonatkozó szabályok pontosítása.

a 193. §-hoz

A Ctv. hatálybalépésével kapcsolatos módosítás.

a 194. §-hoz

A tevékenységi engedély új szabályozásához kapcsolódó, az engedély visszavonását szabályozó rendelkezés.

a 195. §-hoz

A rendelkezés a pénztártagok adataival kapcsolatos adatszolgáltatást tartalmaz, ezért a kormányrendeleti szint helyett törvényi szintű szabályozást igényel.

a 196. §-hoz

2. A választható portfolió bevezetésével kapcsolatos rendelkezés.

a 197. §-hoz

Az Mpt. 1. számú mellékletének módosulásával kapcsolatos rendelkezés.

KILENCEDIK RÉSZ

XVII. Fejezet

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvény módosítása

Részletes indokolás

a 198. §-hoz

A módosítás biztosítja az egészségügyi szolgáltatási járulék nevesítését a kiadások fedezetét képező bevételek között.

XVII. Fejezet

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosítása

Részletes indokolás

a 199. §-hoz

A Gyvgyi törvény módosításával felemeljük a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság jövedelmi határait.

TIZEDIK RÉSZ

XIX. Fejezet

a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról

Általános indokolás

A játéktermek jelentős része olyan magas színvonalú szolgáltatást nyújt, amely megjelenésében és gépparkját tekintve is magasabb színvonalon biztosítja a pénznyerő automatákon folyó játéklehetőséget, mint az I. kategóriába tartozó játéktermek többsége. Ezen játéktermeket indokolt megkülönböztetni az I. és II. kategóriába sorolt termektől. Az elektronikus kaszinóként történő engedélyezés lehetőségét kizárólag olyan magas színvonalú játéktermek részére indokolt fenntartani, amelyek a javaslat szerinti szigorúbb követelményeknek megfelelnek.
Ez olyan lehetőség, amelynek kihasználása a szervező döntésétől függ. Az elektronikus kaszinó-engedély és névhasználat ugyanakkor olyan többletjogosultság, amelyet indokolt időben korlátozni és kiegészítő díjfizetéshez kötni.
A törvénymódosítási javaslat kiegészül továbbá néhány, a gyakorlatban felmerült értelmezési probléma orvoslásával is, amellyel átláthatóbbá válik a szabályozás és amely elősegíti a szervezők jogkövető magatartását.

Részletes indokolás

a 200. §-hoz

A javaslat az egyes szerencsejátékok koncesszióba adása során követendő részletes eljárási szabályok megalkotására ad a pénzügyminiszter részére felhatalmazást, mert jelenleg a koncessziós eljárás lefolytatásának hiányoznak a jogszabályi részletei.

a 201. §-hoz

A javaslat fontos hiányosságot pótol és egyben újraszabályozza a szervező eltiltásának feltételeit. A jelenleg hatályos jogszabályi előírások szerint előfordulhat, hogy a szervező az engedély érvényességéhez szükséges valamelyik feltételt nem teljesíti, azonban az SZF az engedély érvényességének megszüntetése (az engedély visszavonás, az engedély érvénytelenítése, adott engedéllyel összefüggő tevékenységtől való eltiltás) érdekében nem tud intézkedést tenni.

a 202. §-hoz

Az Szjtv. 2. § (4) bekezdésének a) pontja értelmében nem adható meg a szerencsejáték szervezésére irányuló engedély, ha a folytatni kívánt tevékenység sértené a jóérzést, a közbiztonságot, a közszemérmet, illetve gyermek vagy ifjúságpolitikai érdekeket. Ezen társadalmi érdekek konkrét megítélése kizárólag a helyi viszonyokat ténylegesen ismerő jegyzőnek áll módjában, így indokolt ezen körülmények értékelését is rá telepíteni. A személyi megfelelőség tekintetében a 2005. november 1-jétől hatályos jogszabályi előírások egyértelmű értelmezéséhez szükséges a javaslat szerinti pontosítás.

a 203. §-hoz

A javaslat meghatározza azon követelményeket, amelyek fennállása esetén az SZF a játéktermet külön kérelemre elektronikus kaszinóként engedélyezi.
Elektronikus kaszinónak olyan játékterem minősülhet, amely több játékhelyen biztosítja a játékot és ezzel összefüggésben nagyobb alapterülettel is rendelkezik, mint az I. kategóriába sorolt játéktermek többsége. A többi játékteremnél magasabb színvonalú szolgáltatás-nyújtás érdekében indokolt annak előírása, hogy a szervező legalább egy olyan pénznyerő automatát üzemeltessen, amelynél a tét-nyeremény arány az I. kategóriába sorolt pénznyerő automatákra előírt kétszázszoros korlátot meghaladja, valamint biztosítsa a játékosok részére vendéglátási szolgáltatás igénybevételét is.
Az elektronikus kaszinó magasabb színvonalának biztosítása miatt indokolt gazdasági feltételként meghatározni a szervező gazdasági társaság alap-, illetve törzstőkéjének legkisebb mértékét.

a 204. §-hoz

A javaslat rendezi a tört évben befejeződő koncessziós időszak tekintetében a koncessziós díj megfizetését.
Az elektronikus kaszinót üzemeltető szervező részére a magasabb színvonalú szolgáltatás nyújtása miatt indokolt az "elektronikus kaszinó" kifejezés, illetve rövidítése (e-kaszinó), továbbá idegen nyelvű megfelelője (pl. electronic casino, e-casino) használatát lehetővé tenni.

a 205. §-hoz

A jelenlegi szabályozás pontosítása és ebből kifolyólag a lóversenyfogadás koncessziós díja mértékének kiigazítása szükséges annak érdekében, hogy nyilvánvalóvá váljon: a törvényben meghatározott összeg nem az egész legfeljebb 20 éves koncessziós időszakra vonatkozó legkisebb koncessziós díj.
A koncessziós időtartam hosszúsága miatt szükséges a játékkaszinók koncessziós díjának valorizációjára vonatkozó szabályokat kiterjeszteni a lóversenyfogadásra is.

a 206. §-hoz

Az elektronikus kaszinóban üzemeltetett pénznyerő automaták a nagyobb nyerési eséllyel, magasabb színvonalú szolgáltatással nagyobb játékbevétel elérését teszik lehetővé, ezért indokolt az elektronikus kaszinót üzemeltető szervező nagyobb arányú részvétele az állami teherviselésben.
Az egyértelmű jogalkalmazás miatt szükséges törvényi szinten meghatározni azokat az eseteket, amelyek fennállása esetén a szervezőnek nem kell játékadót fizetnie.

a 207. §-hoz

A költségtakarékos közigazgatási eljárás lefolytatása érdekében szükséges, hogy a bírságok, késedelmi pótlékok, igazgatási-szolgáltatási díjak, stb. túlfizetése esetén legyen meghatározva olyan minimális értékhatár, amely alatti túlfizetést az SZF-nek nem kell visszautalni, mivel az ehhez kapcsolódó költségek meghaladják a visszautalandó összeget.

a 208. §-hoz

A javaslat az egyes szerencsejátékok koncesszióba adása eljárásának megalkotására ad a pénzügyminiszter részére felhatalmazást.

TIZENEGYEDIK RÉSZ

XX. Fejezet

a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995 . évi LVI. törvény módosításáról

Általános indokolás

A javasolt módosítás célja, hogy a termékdíj verseny semleges gazdasági ösztönzőként működjön, miközben az állam környezetvédelmi és pénzügyi célkitűzései is teljesülnek.

Részletes indokolás

a 209. §-hoz

Az uniós áruforgalom élénkülésével számos magyar és nemzetközi kereskedelmi vállalkozásnak gondot okoz, hogy a termékdíjas szabályozás - a visszaélések megakadályozása érdekében - kizárólag a kötelezett első vevője számára ad lehetőséget a befizetett termékdíj visszaigénylésére a termék külföldre történő szállítása esetén. Ebből következően a termékértékesítési lánc további szereplői (a forgalomba hozó második, harmadik, stb. vevője) csak termékdíjjal növelt áron szerezhetik be a később Magyarország területét elhagyó (tehát tulajdonképpen hazai hulladékgazdálkodási költséget nem okozó) terméket. Az egyes esetekben indokolatlan versenyhátrányt okozó rendelkezés feloldását célzó Javaslat értelmében a termékdíj visszaigénylésére minden olyan belföldi vevő jogosult, aki a termékdíjköteles terméket exportálta vagy a Közösségen belül értékesítette, és a Javaslatban foglaltaknak megfelelően igazolni tudja, hogy a termék vonatkozásában a termékdíj fizetés megtörtént.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

a 210. §-hoz

A Javaslatban szereplő módosítások főszabályként 2007. január 1-jén lépnek hatályba.

a 211-212. §-okhoz

A § a személyi jövedelemadó törvényt módosító szabályok hatálybalépésével kapcsolatos rendelkezéseket, a törvény szövegének a módosításokkal összefüggő technikai jellegű pontosítását, valamint a hatálybalépéssel összefüggő átmeneti szabályokat tartalmazza. Ezek között fontos az a rendelkezés, amely a társas vállalkozások házipénztárában felhalmozott (a valóságban rendszerint már felhasznált) záró-egyenlegként kimutatott készpénz indokolt szintre csökkentése érdekében az eredménytartalékból a csökkentés mértékével megegyező osztalék kifizetését egyszeri kedvezményként 10 százalékos adókulcs ösztönzi.

a 213. §-hoz

A Javaslat záró rendelkezései technikai jellegű módosításokon túl a következő tartalmi változtatásokat foglalják magukban.
A Javaslat a gazdasági társaságokról szóló törvény, az új szövetkezeti törvény előírásaihoz igazodva különböző időpontokban történő hatálybalépésről rendelkezik (pl. a szociális szövetkezetre vonatkozó előírások kihirdetéskor lépnének hatályba, és 2006. július 1-jétől alkalmazhatóak, a nonprofit gazdasági társaságra vonatkozó rendelkezések hatályba lépésének időpontja 2007. július 1-je, a közhasznú társágra vonatkozó előírások hatályon kívül helyezése pedig 2009. július 1-jén történne meg) . Ugyancsak kihirdetéskor szükséges hatályba léptetni - összhangban a felsőoktatási törvénnyel - a felsőoktatási intézményeket érintő változásokat. [(2), (5)-(6), (15) bekezdés] A Javaslat szerint megszűnik 2007. júliustól a célszervezet, és változik (részben már változott) a támogatásuk. A Javaslat átmeneti rendelkezésként a 2006. évi adóbevallást követőn adómentesen nyilvántartott eredménytartalék után a 2007-ben kezdődő adóévben és azt követő két adóévben, egyenlő részletekben írja elő az adózás előtti eredményt növelését, kivéve, ha a célszervezet közhasznú társasággá alakul, vagy közhasznú (kiemelkedően közhasznú) nonprofit gazdasági társaságként működik tovább [(13) bekezdés].
Lehetővé teszi a Javaslat azt is, hogy a 2006-ban közhasznú társasággá alakult célszervezetnek minősülő adózók is mentesüljenek az adómentes eredménytartalék utáni adókötelezettség alól. [(14) bekezdés]

a 214-215. §-hoz

Az évközi kulcsváltozás miatt módosulnak a 2006-os adóévre az egyes hónapok adóalapmeghatározásának módjai. Az adózónak választási lehetőséget ad a Javaslat, hogy a 2006. évi adóalapot korrigálja a módosítás utáni naptári napok arányos részével, vagy az egyes időszakok adóját az adott időszakhoz kapcsolódó adóalap és az akkor érvényben lévő kulcs határozza meg. Ezzel összefüggésben, ha az adóalany nem arányosítással, hanem két adóalap alapján határozza meg a 2006. évi adófizetési kötelezettséget, új előírás a különböző mértékkel számított adó és az ehhez kapcsolódó adóalap elkülönült nyilvántartása, amely segítségével az egyes időszakokra előírt adó jól megállapítható. A megváltozott adókulcs miatt már év közben is lehetővé válik az evából való kilépés.

a 216-218. §-hoz

A Javaslat hatályon kívül helyezi az áfa-törvényben a 15%-os kulcsra vonatkozó rendelkezéseket, továbbá átmeneti szabályokat rendel az adómérték, valamint az újonnan bekerülő rendelkezések módosításához. Így rendelkezik az elszámolási időszakhoz kötődő adófizetési kötelezettség rendezéséről.
A 15 százalékos adókulcs megszűnésével a bolti kiskereskedelemre vonatkozó különleges adózási mód szabályainak további alkalmazhatósága értelemszerűen már csak azon adóalanyokra terjed ki, akik (amelyek) 5 százalékos adókulcs alá eső terméket is forgalmaznak. Az átmeneti rendelkezés azt biztosítja, hogy a leltározással alátámasztott, a 15 és 20 százalékos adómérték alá tartozó 2006. augusztus 31-i árukészletet 2006. szeptember 1-jén az általános adókulcs alá eső nyitókészletnek lehessen tekinteni.
Az adószám felfüggesztésre vonatkozó szabályok az Art. javasolt módosítása szerint a 2005. szeptember 15-ét követően indult eljárásokban kell először alkalmazni, ehhez kapcsolódóan lépnek hatályba áfa-törvény javasolt módosításai is. A visszaigénylési jog szempontjából azonban tekintettel kell lenni az eltérő (havi, negyedéves, éves) adó-magállapítási időszakkal rendelkező adóalanyokra, így rájuk vonatkozóan csúsztatott hatályba léptetést tartalmaz a Javaslat.

a 219. §-hoz

A fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény módosítása több kisebb pontosító jellegű változtatást tartalmaz. (1) A fix összegű fogyasztói árkiegészítés bevezetésével az ár és a támogatás közötti közvetlen kapcsolat megszűnik, ezért üzletpolitikai kedvezmény nyújtása esetén a fogyasztói árkiegészítés igénybevételének tiltása nem indokolt. (2) A Melléklet 4. kategóriájának címe pontosító jellegű, a HÉV bérletes utazásai esetén is a vasúti kedvezmény vehető igénybe. (3) A Melléklet 8. kategóriájánál az egyik sávtávolság meghatározása kerül pontosításra, a 40,1-50 km utazási távolság helyébe 40,1-45 km utazási távolság lép.

a 220. §-hoz

A Jöt-re vonatkozó módosítások főszabályként 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba. Ettől eltérően az elkobzott ásványolajtermékek célzott átadását lehetővé tevő módosítás, valamint a jogsértésre (csempészetre) használt, nem saját tulajdonú járművek lefoglalásának szigorítása a kihirdetést követő 8. napon lép hatályba. A bioetanol-tartalom szerinti adódifferenciálás 2007. július 1-jei hatályba lépésével összhangban lépnek hatályba a bioetanol benzinbe való közvetlen bekeverését az ásványolaj-tároló adóraktárak számára is lehetővé tevő rendelkezések.
Az E85 üzemanyag bioetanol tartalmának adómentességét az állami támogatások szempontjából előzetesen, a hatályba lépést megelőzően engedélyeztetni kell az Európai Bizottsággal. Tekintettel arra, hogy az engedély megadásának pontos időpontja még nem ismert, az E85-tel kapcsolatos rendelkezések hatályba lépéséről külön törvény fog rendelkezni.
Az adóvisszaigénylésre jogosult exportálók körét módosító rendelkezést, valamint az adómentes felhasználók esetében előírt kedvezőbb adóbírság szabályt a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
Tekintettel arra, hogy a Jöt-nek a 2005 . évi CXIX. törvényben múlt év őszén már elfogadott, de csak 2007. július 1-jén hatályba lépő, a bioetanol benzinbe történő közvetlen bekeverését lehetővé tevő rendelkezéseit az E85 üzemanyag alkalmazásához kapcsolódóan a Javaslat módosítja (felülírja), ezért a korábban elfogadott törvényből törölni szükséges ezen rendelkezéseket.
A Javaslat meghatározza a cigarettákra 2007. április 1-jével, illetve szeptember 1-jével hatályba lépő újabb adóemelést, továbbá a cigarettákra és a fogyasztási dohányok adóminimumának ezen időpontoktól történő emeléseit.
A 2005 . évi CXIX. törvény a gázolaj esetében 2008. január 1-jétől határoz meg magasabb adómértéket a legalább 4,4 térfogatszázalék biodízelt nem tartalmazó gázolajra. A Javaslat ettől az időponttól kezdődően lehetővé teszi a finomítói ásványolajraktár és az ásványolaj-tároló adóraktár számára is a biodízel közvetlen bekeverését gázolajba.
Az uniós rendelkezések szerint adókedvezményt - a meghosszabbítás lehetőségével -legfeljebb 6 évre lehet nyújtani. Az E85 bioetanol tartalmának adómentességét biztosító módosítás az uniós engedély függvényében várhatóan 2007. január 1-jén fog hatályba lépni, s így a 6 éves időszak, s egyben az adómentesség 2012. december 31-én fog lejárni.
Az E85 üzemanyagra vonatkozó szabályok a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, a 98/48/EK irányelvvel módosított 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, illetve egyeztetési kötelezettség alá esnek. A Javaslat rögzíti, hogy a tervezet egyeztetése megtörtént.

a 221. §-hoz

A módosítási javaslatok közül az elektronikus vámfizetésre vonatkozó rendelkezések lépnek 2007. január 1-jén hatályba, annak érdekében, hogy a szükséges a hitelintézetek és a vámhatóság közötti elektronikus kommunikáció technológiai kereteit tartalmazó megállapodások megkötésére, illetve a kapcsolat tesztelésére megfelelő idő álljon rendelkezésre. A közvetlen képviselet vállalásához kapcsolt bankgaranciára, a környezetvédelmi termékdíjnak az áfával analóg módon történő biztosítására vonatkozó rendelkezéseket, valamint az ügyintézés gyorsítását célzó, az ellenőrzés nélküli árunyilatkozat-elfogadási szabályok kidolgozására vonatkozó felhatalmazó rendelkezést a gazdálkodók, illetve a miniszteri rendeleti szabályok kidolgozása érdekében célszerű mihamarabb, 2006. szeptember 1-től hatályba léptetni.

a 222. §-hoz

A Javaslat illetékekre vonatkozó rendelkezéseit főszabályként a 2006. szeptember 1-jét követően illetékkiszabásra bejelentett, vagy ezt követően az illetékhivatal tudomására jutott gépjárműszerzési ügyekben kell alkalmazni. Ez alól a Javaslat két kivételt tesz.
Abban az esetben, ha a vagyonszerzési illetékkötelezettség 2006. szeptember 1-je előtt keletkezett és a vagyonszerzést gépjármű esetében 2006. szeptember 15-ig illetékkiszabásra bejelentik, az illeték megállapítására az illetékkötelezettség keletkezésekor, illetve a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor hatályos illetékrendelkezések közül azokat kell alkalmazni, amelyek a vagyonszerző számára kedvezőbb illetékfizetési kötelezettséget eredményeznek,
Abban az esetben pedig, ha az öröklési illetékkötelezettség 2006. szeptember 1-je előtt keletkezett, illetve az öröklési szerződés megkötésére 2006. szeptember 1-je előtt került sor, akkor az öröklési illeték, illetve az öröklési szerződés esetén a gépjárműszerzés utáni visszterhes vagyonátruházási illeték megállapítására a 2006. augusztus 31-én hatályos illetékrendelkezéseket kell alkalmazni, feltéve, hogy ezek a rendelkezések a vagyonszerző számára kedvezőbbek.
Az említett szabályok garanciális jellegűek.

a 223. §-hoz

A Javaslat értelmében a Gjt. hatálya a jövőben kiterjed a 250 cm3 alatti, de rendszámtáblával ellátott és forgalomba helyezett motorkerékpárokra is, természetesen ezen módosítás eredményeként továbbra sem lesznek adókötelesek az ún. segédmotoros kerékpárok, mopedek. A Javaslat megszünteti a büntetés-végrehajtási vállalat, s jogutód gazdasági társasága, valamint a közhasznú társaság gépjárművei utáni alanyi alapú adómentességet.

a 224. §-hoz

A Javaslat szerint hatályon kívül helyezendő törvényhelyek arról rendelkeznek, hogy a helyi iparűzési adó 2008-tól megszűnne. Az önkormányzatok alkotmányos védelmet élvező gazdálkodási biztonsága azonban megköveteli, hogy a helyi iparűzési adó a fenti időponttól ne szűnjön meg. Az érintettek felkészülése érdekében a Javaslat a lehető legkorábbi hatálybaléptetést fogalmazza meg.

a 225. §-hoz

E törvény rendelkezései fő szabály szerint 2007. január 1-jétől lépnek hatályba. A § az általános hatályba léptető rendelkezéstől eltérő különös hatályba léptető szabályokat tartalmazza az Art. módosítás vonatkozásában.

a 226. §-hoz

A hatályos szabályok szerint az adózó felhívásra az idegen nyelven rendelkezésre álló és az ellenőrzés lefolytatásához szükséges számla (egyszerűsített számla), illetőleg a közösségi kereskedelmi kapcsolattal összefüggésben kiállított bizonylat hiteles magyar nyelvű fordítását köteles az adóhatóság részére átadni. A kereskedelmi kapcsolatok szélesedése folytán gyakran előfordul, hogy az adózó valamely nem európai nyelven készült bizonylatot ad át az adóhatóság részére az ellenőrzés során. Annak érdekében, hogy ez ne akadályozza az adóellenőrzést, a Javaslat kimondja, hogy nem csupán a közösségi kereskedelemmel összefüggő, hanem bármely idegen nyelven készült irat tekintetében alkalmazni lehet az Art. 95. § (2) bekezdését.
Az adóhatóság a jövőben - az Art. 90. § (5) bekezdésének hatályon kívül helyezésével - az adózókat számítógépes program alkalmazásával véletlenszerűen nem választhatja ki ellenőrzésre, ugyanakkor a Javaslat szerint az adóhatóság elnöke által évenként február 20-áig közzétett ellenőrzési irányelv az ellenőrzési típusok tervezett arányszámait a tevékenységüket kezdő vállalkozásokra is kiterjedően tartalmazza.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben meghatározott, az Egységes Munkaügyi Nyilvántartásra vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezésével 2007. január 1-jétől megszűnik az EMMA.
Az Art. - egyezően a Vht. szabályaival - 2005. november 1-jei hatállyal megszüntette az adóhatóságok ingatlan-végrehajtás vonatkozásában előírt külön határozathozatali kötelezettségét. Ezzel szemben az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) rendelkezései alapján az ingatlan-nyilvántartásba jog bejegyzésére, jogilag jelentős tény feljegyzésére vagy adatok átvezetésére csak az Inytv.-ben meghatározott okirat vagy jogerős hatósági, illetve bírósági határozat alapján kerülhet sor, melytől eltérést is csak az Inytv. engedhet. Erre tekintettel a földhivatalok - szemben az Art. szabályaival - az adóhatóság megkeresése teljesíthetőségéhez a korábbi gyakorlatnak megfelelő, külön határozat követelték meg, melynek hiányában az adóvégrehajtás során a végrehajtási jog bejegyzését nem teljesítették. Tekintettel arra, hogy az adóhatóság végrehajtási jogosultsága, az egyes végrehajtási cselekmények foganatosítása, azok elrendelhetősége nem az Inytv.
szabályain, hanem az Art.-n, illetőleg a Vht.-n alapul, az adóhatóság végrehajtáshoz való jogát, így az ingatlan-végrehajtás elrendelésének lehetőségét az Art. szabályai alapozzák meg. Ebből következően, miután az Inytv. nem szabályoz, és nem is szabályozhat minden, az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés alapjául szolgáló eljárást, nem indokolt e törvénnyel kizárni a más törvényekben rendezett sajátos eljárási szabályok érvényesülését. A két törvény közötti ellentmondás megszüntetése, valamint az egységes jogértelmezés kialakítása érdekében a Javaslat az Inytv. megszorítását feloldja, biztosítva ezzel a más törvényekben meghatározott speciális szabályok érvényesülését.
Az illetékhivatalok megszüntetésével, valamint az illetékügyeknek az állami adóhatósághoz telepítésével összefüggő feladatok gyors és zökkenőmentes végrehajtása érdekében a Javaslat az alapvető szervezet-átalakítási szabályokat tartalmazza. Ettől függetlenül a Javaslat az Art. illetékügyeket érintő eljárási szabályainak érintetlenül hagyásával több pontosító, értelmezést segítő rendelkezést is megfogalmaz.
Az adózás rendjéről szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról és módosításáról, valamint egyes adótörvények módosításáról szóló 2005 . évi CLXIII. törvény az elektronikus bevallások fokozatos bevezetését írja elő. Az Art. 1. számú mellékletének rendelkezései azonban az elektronikus út igénybevételének általános kötelezettségét szabályozzák. A rendelkezések közötti összhang megteremtése érdekében, illetőleg figyelemmel arra, hogy az Art. törzsszövegébe a jelenleg folyamatosan változó viszonyok közepette nem célszerű beleírni olyan követelményeket, amelyek a külső körülmények folyamatos változásához kötöttek, a Javaslat meghagyva a melléklet bevallások esedékességére és a kötelezetti körre vonatkozó szabályait, a teljesítés módját érintő rendelkezéseket hatályon kívül helyezi.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 2002. évi LXV. törvény (a továbbiakban: APEH törvény) biztosítja az adóhatóság számára azt a lehetőséget, hogy a megszűnő felszámolás, illetve a végelszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló, a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot megillető követeléseit a Magyar Követeléskezelő Részvénytársaságra (a továbbiakban: MKK Rt.) ruházhatja át (engedményezés) . Tekintettel arra, hogy a felszámolási eljárás, valamint a végelszámolási eljárás természeténél fogva nem azonos, hiszen míg az előbbi esetén a megszűnés oka vagy velejárója jellemzően a fizetésképtelenség, a végelszámolási eljárásnál a megszűnő szervezet el tud számolni a hitelezőivel, tehát a követelések rendezésére a fedezet rendelkezésre áll. Ebből következik, hogy ilyen esetben a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot megillető követeléseket engedményezni nem célszerű, hiszen az eljárás során a jogosultak közvetlenül nyerhetnek kielégítést. A Javaslat ezért kizárja az engedményezhető követelések köréből azokat az adó- és járulékköveteléseket, amelyek végelszámolás alatt álló szervezetekkel szemben állnak fönn.
A Javaslat e szakaszban rendelkezik továbbá a 2007. január 1-jén hatályba lépő módosítások alkalmazásával összefüggő átmeneti szabályokról.

a 227. §-hoz

Ld.: a felsorolásban szereplő rendelkezések indokolását.

a 228. §-hoz

A központi költségvetést, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait, valamint a Munkaerő Piaci Alapot megillető, adóhatósági ellenőrzéssel még fel nem tárt követelések önellenőrzéssel történő rendezésének lehetősége az adózás rendjéről szóló törvényben szabályozott módon jelenleg is biztosított.
A jogkövető adózói magatartáson alapuló önellenőrzés keretében feltárt adókülönbözetek bevallása esetére a rendelkezés kedvezményt biztosít valamennyi adózó számára. A kedvezmény egyrészt abban áll, hogy a 2006. december 31-ig önkéntesen feltárt adókülönbözet összegének nagyságától függően, a törvény külön kérelem nélkül biztosít 12 -60 havi részletfizetési lehetőséget, másrészt az önellenőrzési joggal élő adózók mentesülnek az önellenőrzési pótlék felszámítása és megfizetése alól.
A törvényi rendelkezés nem zárja ki az önellenőrzéssel megállapított adókülönbözet egy összegben való megfizetésének lehetőségét sem.
A 2006. december végéig önellenőrzést végző adózók a felesleges adminisztráció alól azzal mentesülnek, hogy az önellenőrzéshez kötődő fizetési kötelezettségüket - függetlenül attól, hogy az mely adónemeket érinti - havonként egy összegben a Magyar Államkincstár által az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal nevén vezetett beszedési számlára teljesíthetik. A számla elnevezéséről és számlaszámáról az adóhatóság közleményt ad ki.

a 229. §-hoz

Az adóra, járulékra, költségvetési támogatásra elkövetett egyes pénzügyi bűncselekményekkel kapcsolatos hatékonyabb fellépés és ezáltal a költségvetés bevételi oldalának fokozottabb védelme érdekében a Javaslat a Vám- és Pénzügyőrség nyomozati hatáskörét bővíti a Be. módosításával. A hatályos szabályok szerint a Vám- és Pénzügyőrség hatáskörébe tartozik -egyebek mellett - az adócsalás (Btk. 310. §) és a csalás (Btk. 318. §) miatt végzett nyomozás abban az esetben, ha a bűncselekményt a Vám- és Pénzügyőrség hatáskörébe tartozó adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra követik el. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága és szervei (a továbbiakban együtt: vámhatóság)- az Art. 10. § (1) bekezdés b) pontja alapján - az adózási folyamatban speciális szakértelemmel rendelkező adóhatóságként járnak el az Art. 79. §-a szerint hatáskörébe utalt adóztatási feladatok teljesítése során. A Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004 . évi XIX. törvény alapján a Vám- és Pénzügyőrség, mint a pénzügyminiszter irányítása és felügyelete alatt álló fegyveres rendvédelmi, államigazgatási szerv a vám- és jövedéki igazgatási jogkörén felül végzi a Be. által hatáskörébe utalt bűncselekmények megelőzését, felderítését, nyomozását - a törvény minősített többséggel elfogadott 8-33. §-aiban meghatározott - kényszerítő eszközök alkalmazásával. A Vám- és Pénzügyőrség adóztatási és nyomozati hatáskörével kapcsolatos kedvező tapasztalatokra és a fegyveres szervnél mindkét területen rendelkezésre álló speciális szakértelemre tekintettel a Javaslat a Vám- és Pénzügyőrség hatáskörébe utalja az adócsalás (Btk. 310. §), a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás (Btk. 310/A. §), illetve az adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra elkövetett csalás (Btk. 318. §) miatt folytatott nyomozást függetlenül attól, hogy a bűncselekményt mely (adó) hatóság hatáskörébe tartozó kötelező befizetésre követték el, továbbá a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése (Btk. 288. §), a számvitel rendjének megsértése (Btk. 289. §), a csődbűntett (Btk. 290. §), a hitelező jogtalan előnyben részesítése (Btk. 291. §), az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése (Btk. 314. §) bűncselekmények nyomozását.
A hatáskört módosító rendelkezést a 2006. szeptember 15. napját követően indult büntetőeljárásokban kell alkalmazni.

a 230. §-hoz

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978 . évi IV. törvény 310. §-ába foglalt adócsalás tényállását, hatályos, egyszerűsített formájában a 2005. évi XCI. törvény iktatta be, és ezzel egyidejűleg módosította a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978 . évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet (a továbbiakban:
Btké .) 26. §-a szerinti adó fogalmat is. Tekintettel arra, hogy e fogalom-meghatározásában jelenleg nevesített baleseti járulékot az egészségügyi szolgáltatási járulék váltja fel, továbbá a Btké . adó-fogalmában nem szerepel a táppénz-hozzájárulás sem, a szükséges büntetőjogi védelem biztosítása érdekében a Javaslat módosítja, illetőleg pontosítja a Btké . 26. §-ának b) pontját is.

a 231. §-hoz

Ld.: az Art. új 24/A. §-át beiktató rendelkezés indokolását.

a 232. §-hoz

Ld.: az Art. 73. §-át módosító rendelkezés indokolását.

a 233. §-hoz

Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997 . évi LXXIV. törvény ( a továbbiakban: Alk. tv.) 5. § (10) bekezdésének módosítása az adatszolgáltatási kötelezettség általánosan elektronikus úton való teljesítéséhez igazodik.
Az Alk. tv. 6. § (1) bekezdése kiegészítésre került azzal, hogy az AM könyvet kiállító a Magyarországon lakóhellyel, illetve tartózkodási hellyel nem rendelkező munkavállaló esetén az AM könyv kiadásával egyidejűleg nem csak az illetékes egészségbiztosítási szervet keresi meg hivatalból a társadalombiztosítási azonosító jel kiadása érdekében, hanem egyidejűleg intézkedik az elsőfokú állami adóhatóság felé is a magánszemély adóazonosító jelének beszerzése érdekében.

a 234. §-hoz

A kifizetőket, munkáltatókat terhelő havi bevallás/adatszolgáltatás benyújtására 2007. január 1-jétől kötelezettek állandó meghatalmazottjuk, megbízottjuk útján 2006. április 30-áig jelenthették be az állami adóhatósághoz, ha e kötelezettség teljesítését már 2006-ban önként választották. Ha éltek e lehetőséggel, az új bevallási kötelezettséget 2006. május 12-étől kellett teljesíteni. Annak érdekében, hogy a havi bevallás/adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére 2006. május 12-étől kötelezettek, illetőleg e kötelezettség teljesítését 2006. május 30-ától választók mellett további adózók is csatlakozhassanak önkéntesen a rendszerhez, a Javaslat az egész 2006. évre vonatkozóan biztosítja a választás lehetőségét. Ez esetben azonban már nemcsak bejelentett állandó meghatalmazott, megbízott útján lehet e kötelezettséget teljesíteni, hanem az adózó maga is regisztráltathat, és benyújthatja közvetlenül a bevallását/adatszolgáltatását.
A kifizetőket, munkáltatókat terhelő havi bevallás/adatszolgáltatás benyújtására 2007. január 1-jétől kötelezett adózók, amennyiben 2006. évben e kötelezettség teljesítését önkéntesen nem választották, az első bevallást/adatszolgáltatást 2007. február 12-éig nyújtják be az adóhatósághoz. Minthogy a havi bevallás/adatszolgáltatás - a kötelezettség teljes körűvé válást követően - kiváltja a kifizetőket, munkáltatókat terhelő január 31-éig esedékes adatszolgáltatást, a rendszerhez csak 2007-ben csatlakozók számára a 2006. évről még kell összesített adatszolgáltatást teljesíteni. Ezen adatszolgáltatás adattartalmát a törvény azonban már az új bevallás/adatszolgáltatás adattartalmához igazítja, és a benyújtás módjaként az elektronikus utat határozza meg. Az adózók új rendszerre történő átállásának elősegítése, valamint az új, jóval szélesebb adattartalmat hordozó adatszolgáltatások (havi részletezettségű, személyre lebontott adatokról van szó) zökkenőmentes fogadása érdekében a Javaslat különböző adózói csoportok számára széthúzza a teljesítési határidőt. E szerint a jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet 2007. február 5. napjáig, a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó 2007. február 10. napjáig szolgáltatnak adatot, és csak a más, az előzőek közé nem tartozó adózók kötelesek az adatszolgáltatást 2007. január 31-éig teljesíteni.
Az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott havi bevallás benyújtásának módját illetően az adózás rendjéről szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról és módosításáról, valamint egyes adótörvények módosításáról szóló 2005 . évi CLXIII. törvény (Artmód.) kötelezővé tette az elektronikus teljesítést, illetőleg - e kötelezettség keletkezésének időpontjához igazodva - kiterjesztette ezt valamennyi más, bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségre. Tekintettel arra, hogy az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott havi bevallás teljesítésének önkéntes választási lehetősége egész 2006. évben biztosítottá válik, ennek megfelelően ha az adózó él e választási lehetőségével, és regisztráltatja magát ettől az időponttól valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton, a kormányzati portálon kell teljesítenie.

a 235-237. §-okhoz

Az állami adóhatóság - a korábbi megyei és a fővárosi igazgatósági rendszert jellemző tagozódáshoz képest - regionális szervezetté alakul. Ennek megfelelően az APEH új regionális igazgatóságai - az APEH törvény 3. § (2) bekezdésében rögzített illetékességi újratagozódás szerint - a korábbi területi szervek általános jogutódjai lesznek, mind az átvett vagyoni jogok, kötelezettségek, mind a munkáltatói jogok gyakorlása, kötelezettségek teljesítése tekintetében.
A Szerencsejáték Felügyeletet (a továbbiakban: SZF) a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) hívta életre. Az SZF létrehozásának alapvető célja a törvényben nem rendezhető speciális részszabályok megalkotása, illetve az engedélyezés, ellenőrzés Magyarországon addig nem létező egységes rendszerének kiépítése volt. A gyakorlati tapasztalatok alapján napjainkban már nem indokolt az SZF külön szervezetként történő működtetése, az általa végzett feladatok ugyanis hatékonyabban és korszerűbben láthatóak el az állami adóhatóság keretein belül. A Javaslat ezért az SZF Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal szervezetébe integrálásával az indokolatlan párhuzamosságok megszüntetését, az állam hatósági funkcióinak egységesítését, valamint a kiadások csökkentését célozza, továbbá rendezi a jogutódlással, feladat- és vagyonátadással kapcsolatos alapvető kérdéseket.
A Javaslat rendelkezik az illetékhivatalok megszüntetéséről, illetőleg az illetékügyeket érintő feladatoknak az állami adóhatósághoz telepítése kapcsán a jogutódlással, feladat- és vagyonátadással kapcsolatos alapvető kérdésekről.

a 238. §-hoz

- 2007. január 1-jétől a szokásos piaci ármegállapítás jogintézményének bevezetésével egyidejűleg az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosításáról szóló 2005 . évi LXXXV. törvény (Artmód.) 36. § (3) bekezdése az Art. 178. §-át új fogalommal egészítette ki. Tekintettel azonban arra, hogy e törvény 2006. szeptember 1-jétől szintén új fogalommal egészíti ki az Art.-t, ezért - ezen új fogalom korábbi hatálybalépése okán - az Artmód. hivatkozott rendelkezése nem lép hatályba.

a 239. §-hoz

- A javaslat hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseket tartalmaz.
- A módosuló rendelkezések körében a javaslat szerint
- a biztosítottak köre kiegészül a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjével tekintettel arra, hogy az új Gt. szerint a vezető tisztségviselő ún. társasági jogi jogviszonya egy sui generis jogviszony, amelyre a mögöttes szabályként a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai megfelelően irányadók. Ugyanakkor a vezető tisztséget az új Gt. szerint munkaviszonyban nem lehet ellátni. Összhangban az új szabályokkal, továbbá arra való tekintettel, hogy a vezető tisztségviselő jogviszonya nem minden esetben választással jön létre (pl. egyszemélyes részvénytársaság esetén a vezérigazgató kijelölésével, vagy gazdasági társaság alapító okiratában való kijelöléssel), indokolt a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjét külön nevesíteni az ún. tiszteletdíjas tevékenységet folytató személyek között;
- a nyugdíj-biztosítási járulék mértékének változásával összefüggésben módosul a Tbj. 34. §-a szerinti megállapodás alapján fizetendő járulék mértéke is;
- A hatályukat vesztő rendelkezések körében a javaslat értelmében
- 2007. január 1-jétől megszűnik az a szabály, hogy az egyéni és a társas vállalkozó esetében a nyugdíjjárulék-fizetési felső határt arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt nem volt járulékalapot képező jövedelme (pl. táppénzben részesült, ügyvédi kamarai tagságát szüneteltette stb.),
- a tételes egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség 2006. november 1-jétől változatlanul fennáll.

a 240-242. §-okhoz

Az Öpt. és az Mpt. módosításához kapcsolódó hatálybaléptetési és átmeneti szabályok. A munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályok a törvény kihirdetését követő 5. napon hatályba lépnek. Az önsegélyező pénztárakkal kapcsolatos módosításokat 2007. május 31. után kell kötelezően alkalmazni.
Az Mpt. munkaerő-kölcsönzéssel és a tevékenységi engedéllyel kapcsolatos szabályai a törvény kihirdetését követő 5. napon hatályba lépnek. A tevékenységi engedélyre vonatkozó szabályok változásait a már beadott kérelmek esetében is alkalmazni kell. A portfolióválasztással kapcsolatos szabályokat 2008. december 31-e után kell kötelezően alkalmazni. A portfolióválasztás bevezetésével összhangban 2007. január 1-jétől megszűnik a magánnyugdíjpénztárak hozamkiegyenlítési eljárása. Az Öpt. és az Mpt. vagyonkezelési szerződésre vonatkozó előírását a törvény hatálybalépését követően megkötésre, illetve módosításra kerülő szerződések esetében kell alkalmazni.
a 243. §-hoz
A szerencsejáték szervezőnek az engedély érvényességének teljes időtartama alatt biztosítania kell azon feltételeket, amelyek az engedély kiadásához kellenek. A szervezőnek nem elég az engedély kiállításakor a jogszabályban foglaltaknak való megfelelést igazolni, hanem annak az engedély érvényességének teljes időtartama alatt meg kell felelnie. Ennek megfelelően indokolt törölni az Szjtv. azon rendelkezését, miszerint az SZF felfüggesztheti a szervező engedélyét, ha az engedély kiadása után merül fel olyan tény, adat vagy körülmény, amely az engedély kiadásakor már létezett és emiatt az engedély megtagadásának lett volna helye.
Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2003 . évi XCI. törvény 229. § (1) bekezdése iktatta be az Szjtv. 2. § (1) bekezdésébe azt a rendelkezést, miszerint pénznyerő automata üzemeltetéséhez szükséges a szervező kamarai nyilvántartásba vételéről szóló igazolás. Mivel a 2005 . évi LXXXIV. törvény hatályon kívül helyezte az érintett mondatot indokolt, hogy a módosító rendelkezés is hatályon kívül kerüljön.
Az Szjtv. 13. § (1) bekezdése nem rendelkezik j) ponttal, így a szöveg pontosítása szükségszerű.
Az átmeneti rendelkezések között kell biztosítani azt, hogy a már engedéllyel rendelkező I. kategóriás termek is működhessenek elektronikus kaszinóként, valamint a játékterem folyamatos működtetése is biztosított legyen.

a 244. §-hoz

A Javaslat alapján a környezetvédelmi termékdíj visszaigénylésre vonatkozó rendelkezések 2006. szeptember 1-jével lépnek hatályba.

a 245. §-hoz

A Javaslat megjelöli azokat a közösségi jogi aktusokat, amelyeknek való megfelelést a törvénycsomag biztosítja.

MELLÉKLETEK

az 1. számú melléklethez

A Javaslat egységessé teszi a különböző értékpapírok kamatát terhelő adóterheket, 2007. január 1-jétől csak a nyugdíjelőtakékossághoz kapcsolódó megtakarítások kamata és árfolyamnyeresége (önkéntes nyugdíjpénztári hozamok, nyugdíj-előtakarékossági számlán elhelyezett papírok hozama), valamint a lakástakarékpénztárban elhelyezett betétek kamata marad adómentes. Ezzel összefüggésben megszűnik a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott külföldi pénzértékre szóló értékpapírból származó kamat, osztalék, árfolyamnyereség adómentessége.
A Javaslat pontosítja a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott üdülési csekk adómentességéhez kapcsolódó rendelkezéseket. 2007. január 1-jétől csak az az üdülési csekk formájában juttatott bevétel lehet adómentes, amelyet a munkáltató ingyenesen vagy kedvezményesen, legfeljebb évente az adóév első napján érvényes havi minimálbér összegét meg nem haladó mértékig juttat a saját munkavállalójának. A munkavállalóval azonos megítélés alá esik a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá - ha a volt munkáltató vagy annak jogutódja a juttató - a nyugdíjban részesülő magánszemély és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója. Adómentes továbbá a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által a szociálisan rászorulónak az említett értékhatárig biztosított üdülési csekk is. Az adómentesség további feltétele, hogy az üdülési csekk kizárólag üdülési és az ahhoz kapcsolódó étkezési szolgáltatásra legyen beváltható.
A Javaslat korlátozza az adómentesen adható csekély értékű ajándék juttatásának feltételeit. 2007. január 1-jétől csak a szakszervezet és a munkáltató által meghatározott személyi körnek adott ajándék lehet adómentes. Szakszervezet esetében a kedvezményezett személyi körbe a következők tartozhatnak: a tag, a nyugdíjas tag, az említett személlyel közös háztartásban élő közeli hozzátartozó, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozója. A munkáltató esetében megajándékozott lehet a munkavállaló, a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá - ha a volt munkáltató vagy annak jogutódja a juttató - a nyugdíjban részesülő magánszemély és vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója. Az adómentes ajándék értéke a termék, szolgáltatás, illetve az ezekre szóló utalvány értékéből évente az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10 százalékát meg nem haladó rész. A juttatási alkalmak számát a Javaslat nem korlátozza.

a 2. számú melléklethez

A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a leghátrányosabb helyzetű 48 kistérségben üzembe helyezett tárgyi eszközök 100 százalékos értékcsökkenése az üzembe helyezés évében teljes egészében érvényesíthető.
A Javaslat e rendelkezés alkalmazását visszamenőleges hatállyal, a kedvezmény bevezetésétől, azaz 2005-től teszi lehetővé. [Tao. 1. számú melléklet 14. pont, 213. § (4) bekezdés]

a 3. számú melléklethez

A Javaslat - az adóelkerülés szűkítése érdekében - a Gt.-ben biztosított pótbefizetés helyett a leányvállalat veszteségének, saját tőke csökkenésének tőkeemeléssel történő helyreállítása
esetén, az e befektetésre elszámolt értékvesztést nem ismeri el a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségként. [Tao. 3. számú melléklet 11. pont]

a 4. számú melléklet

A Javaslat szerint 2006. július 1-jétől nem minősülnek adóalanynak a költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmények, illetve 2007. július 1-jével kiveszi a társasági adóalanyok közül azokat a közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságokat, amelyek olyan közhasznú társaságok tevékenységét folytatják, amelyek szintén nem alanyai a társasági adónak. [Tao. 5. számú melléklet 13. és 3-5. pont, 213. § (2) és (5) bekezdés]
A Javaslat értelmében - a 2012-ben rendezendő Labdarugó Európa-bajnokságra tekintettel -nem lesz a társasági adó alanya az UEFA, továbbá a kizárólag az Európa-bajnokság rendezésével kapcsolatos feladatokat ellátó társaság vagy külföldi vállalkozó. [Tao 5. számú melléklet 14. pont]

az 5. számú melléklethez

A Javaslat azonosan határozza meg a közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság és a szociális szövetkezet kedvezményezett tevékenységeit. Lényege, hogy olyan - külön törvényben szabályozott közhasznú tevékenység bevétele (ide értve az ehhez kapott támogatást is) minősül kedvezményezettnek, amelyet az adózó helyi önkormányzattal vagy önálló költségvetési fejezettel rendelkező intézménnyel kötött szerződés alapján lát el. [Tao. 6. számú melléklet E) fejezet]

a 6. számú melléklethez

A hatályos szabályok szerint a tárgyévi adóbevallás gyakoriságát nem érinti tárgyévben végzett, valamely korábbi adóbevallási időszakot érintő önellenőrzés, illetőleg az utólagos adómegállapítás. Tekintettel arra, hogy az elmulasztott bevallás pótlása szintén eredményezheti a bevallás gyakoriság meghatározásához szükséges összeghatárok változását, a Javaslat egyértelművé teszi, hogy a határidőt követően benyújtott bevallás sem érinti a tárgyévi adóbevallás gyakoriságát. A hatályos szabályozás nem tartalmaz rendelkezést azzal összefüggésben, hogy az Art. 1. számú melléklet I/A/6. pontja az általános forgalmi adó vonatkozásában irányadó-e vagy sem. Figyelemmel arra, hogy az Art. 1. számú melléklete I. pontjának A) és B) pontja az általános és a speciális viszonyában van egymással, a fentiek a gyakorlatban értelmezési problémához vezettek. A Javaslat ennek megszüntetése érdekében egyértelművé teszi, hogy a tárgyév valamely adóbevallására vonatkozó önellenőrzésnek, valamint az utólagos adómegállapításnak az általános forgalmi adóbevallás gyakoriság megváltozására nincs hatása.
Ld.: az Art. új 20/B. §-át beiktató rendelkezés indokolását.

a 7. számú melléklethez

Az Art. 2. számú mellékletének I./5. pontja a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait megillető járulékok esedékességét szabályozza. Módosítása azért vált szükségessé, mert a Tbj. a biztosítottak és foglalkoztatóik által fizetendő egészségbiztosítási járulékok helyett egészségbiztosítási természetbeni, illetőleg egészségbiztosítási pénzbeli járulékokat állapított meg. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó esetén baleseti járulékfizetési kötelezettség helyett egészségügyi szolgáltatási járulék, míg a Tbj. 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy esetében egészségbiztosítási járulék helyett egészségügyi szolgáltatási járulék kötelezettség került a Tbj.-ben megállapításra. Az Art. 2. számú melléklete I./5. pontjának javaslat szerinti módosítása a Tbj.-ben nevesített járulékok
tekintetében - a járulékok elnevezését átvéve -, a jogalkalmazók számára átlátható módon szabályozza a fizetési kötelezettség teljesítésére vonatkozó esedékességet.
A Javaslat az önkormányzati adóhatóságokhoz teljesítendő befizetésekkel kapcsolatos kerekítési szabályt pontosítja, illetőleg a kerekítéssel érintett összeghatárt - az önkormányzatok bevételeinek védelmét szem előtt tartva - egységesen 100 forintban határozza meg. Ez azt jelenti, hogy ha az önkormányzati adóhatóság által nyilvántartott, az adózót terhelő adófizetési kötelezettség a 100 forintot nem haladja meg, azt az önkormányzati adóhatóság nem követelheti, illetőleg a 100 forintot el nem érő adó-visszatérítést az adózó nem kérheti vissza, azt az önkormányzati adóhatóság nem tartja nyilván.

a 8. számú melléklethez

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény tervezett módosítása szerint a személygépkocsik esetén a jelenlegi önsúlyt kW szerinti adóalap váltaná fel, amelyhez a személygépkocsi kora alapján differenciált adómérték társulna. Ezen új adóalap szerinti adókivetés működtetése szükségessé teszi, hogy az önkormányzati adóhatóságok a járműnyilvántartásból, a BM KH adatszolgáltatás keretében megkapják a személygépkocsikra vonatkozó kW és gyártási év adatokat. A Javaslat szerint ennek megfelelően kibővül az Art. 3. számú melléklet G/3. pontjában foglalt adattartalom.
A Javaslat az Art. 3. számú melléklet G/4. pontját módosítja, amelyet az "E" és "P" betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott járművek utáni adóalany személyének pontos beazonosíthatósága indokol.

a 9. számú melléklethez

A módosítást az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény hatályon kívül helyezése, valamint a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény hatályba lépése tette indokolttá.

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu