adozona.hu
A köztisztviselői törvény kommentárja
A köztisztviselői törvény kommentárja
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
I. Fejezet Bevezető rendelkezések
1. Bevezető rendelkezések
2. Általános rendelkezések
3. A jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének alapvető szabályai
4. Az egyenlő bánásmód követelménye
5. A jognyilatkozatok
6. Az érvénytelenség
7. A közszolgálati jogviszonyból származó igény elévülése
8. A határidők számítása
9. A munkaügyi (közszolgálati) kapcsolatok
10. A szakszervezetek
II. Fejezet A közszolgálati jogviszony keletkezése és megszűnése
1. A közszolgálati jogvisz...
A köztisztviselői törvény kommentárja
Tartalomjegyzék
I. Fejezet Bevezető rendelkezések1. Bevezető rendelkezések
2. Általános rendelkezések
3. A jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének alapvető szabályai
4. Az egyenlő bánásmód követelménye
5. A jognyilatkozatok
6. Az érvénytelenség
7. A közszolgálati jogviszonyból származó igény elévülése
8. A határidők számítása
9. A munkaügyi (közszolgálati) kapcsolatok
10. A szakszervezetek
II. Fejezet A közszolgálati jogviszony keletkezése és megszűnése
1. A közszolgálati jogviszony alanyai
2. A közszolgálati jogviszony létesítése
3. Nyilvános közzététel és pályázat
4. Kinevezés
5. A közszolgálati jogviszony módosítása
6. A közszolgálati jogviszony megszűnése
7. A végkielégítés
8. A tartalékállomány
9. Eljárás a közszolgálati jogviszony megszűnése esetén
10. Összeférhetetlenség
11. Vagyonnyilatkozat
III. Fejezet A köztisztviselői életpálya
1. A közszolgálati jogviszony tartalma
2. A kiemelt főtisztviselői kar
3. A köztisztviselő képzése, továbbképzése
4. A tanulmányi szerződés
5. A köztisztviselő teljesítményének értékelése, minősítése
6. Munkavégzés, pihenőidő
6.1 A munkavégzés szabályai
6.2. A munkaidő és a pihenőidő
6.3. A munkaidő beosztása
6.4. A pihenőidő
6.5 A rendkívüli munkavégzés
6.6 Rendes szabadság
6.7 A szabadság kiadása
6.8 Betegszabadság
6.9 Egyéb munkaidő-kedvezmény
7. A köztisztviselő díjazása
8. Egyéb juttatások
8.1 A költségek megtérítése
8.2 Az illetmény védelme
IV. Fejezet Fegyelmi és kártérítési felelősség
1. Fegyelmi felelősség
2. Kártérítési felelősség
3. A közigazgatási szerv kártérítési felelőssége
IV/A. Fejezet Az etikai eljárás
A KÖZTISZTVISELŐK ETIKAI KÓDEXE
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2000. május 11-én elfogadott Rec(2000)10. számú Ajánlása
Melléklet a Rec(2000)10 számú Ajánláshoz
Minta a köztisztviselők etikai kódexére
Értelmező rendelkezések és a hatály
A kódex célja
Általános rendelkezések
Bejelentési kötelezettség
Az elfogultság
Az elfogultság bejelentése
Összeférhetetlenség
Politikai- és köztevékenység
A köztisztviselő magánéletének védelme
Az ajándékok
A jogtalan előnyre vonatkozó ajánlattal kapcsolatos magatartás
A mások általi befolyásolás veszélye
A hivatali helyzettel való visszaélés
A közigazgatási szervek adatkezelése
A hivatali- és a közforrások
A megbízhatóság vizsgálata
A vezető beosztású köztisztviselő felelőssége
A köztisztviselői jogviszony megszűnése
Az egykori köztisztviselőkkel való kapcsolattartás
A kódex tiszteletben tartása és a szankciók
V. Fejezet Közszolgálati jogvita
VI. Fejezet A közszolgálati jogviszonnyal összefüggő adatkezelés egyes szabályai; a közszolgálati nyilvántartás
1. Közszolgálati ellenőrzés
VII. Fejezet Köztisztviselői érdekegyeztetés
VIII. Fejezet Az ügykezelők és a fizikai alkalmazottak közszolgálati jogviszonyára vonatkozó szabályok
IX. Fejezet Vegyes rendelkezések
X. Fejezet Mellékletek
I. Fejezet Bevezető rendelkezések
A társadalom közmegbecsülését élvező, demokratikus közigazgatás feltétele, hogy a közügyeket pártpolitika-semleges, törvényesen működő, korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező, pártatlan köztisztviselők intézzék. Ennek érdekében az Országgyűlés, figyelembe véve a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségeit is, a következő törvényt alkotja:1. Bevezető rendelkezések
1992. évi XXIII. törvény 1. § (1) bek.2002. évi XI. törvény 1-6. §
A bíróságnak a felek között fennálló jogviszony alapján igényelt követelés jogszerűségének elbírálása során egyértelműen tisztáznia kell a jogviszony jellegét. (LB Mfv. II. 10 792/1997/3. sz.)
Ktv. 1. § (2)-(8) bek.
Ktv. 2-4. §
1. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény (Ktv.) tárgyi hatálya
- a szűkebb értelemben vett közigazgatási szervekre [Ktv. 1. § (1) bek.],
- az azokkal egy tekintet alá eső egyéb állami hivatalokra [Ktv. 1. § (2)-(3) bek.]
- és a külön jogszabályban, illetve rendelkezésben meghatározott munkáltatókra, illetőleg személyekre [Ktv. 1. § (4)-(5) bek.], valamint
- a velük közszolgálati (munkaviszony jellegű egyéb) jogviszonyban álló köztisztviselőkre terjed ki. Az első két albekezdésben meghatározott munkáltatókat a Kjt. 73. §-ának (2) bekezdése alapján az 1034/1992. (VII. 1.) Korm. határozat sorolja fel. A Ktv. hatálybalépését követően a közigazgatási szerv létrehozásakor kell rendelkezni a vezetőjének és alkalmazottainak jogállásáról [Ktv. 73. § (3) bek.].
2. A törvény területi hatálya a Magyarországon, mint tartós munkavégzési helyen foglalkoztatottakra, valamint a külföldön működő magyar közigazgatási szerv magyar állampolgárságú alkalmazottaira terjed ki.
A tartósan külföldön foglalkoztatott köztisztviselők közszolgálati viszonyára vonatkozó, a törvényben foglaltakon túlmenő további szabályokat a Kormány rendeletben határozza meg [Ktv. 80. § (1) bek. g) pontja, 22/1997. (II. 13.) Korm. r.].
3. A Ktv. módosításáról rendelkező 2001. évi XXXVI. törvény a hatékonyabb és rugalmasabb foglalkoztatás érdekében szűkítette az alaptörvény személyi hatályát oly módon, hogy köztisztviselőnek csak az minősüljön, akinek közhatalmi funkció ellátása, vagyis ilyen ügyben történő döntés, illetve annak előkészítése a feladata. A köztisztviselői minőséget ennek érdekében két tényező határozza meg: a munkaadói szervezet jellege és a közhatalmi funkció gyakorlása. A két feltétel közül bármelyik hiánya szükségtelenné teszi a munkavállalónak a köztisztviselői minőséggel való felruházását.
Az ügykezelők 2003. július 1-jétől ismét a Ktv. hatálya alá tartoznak [Kjt. - 2003. évi XLV. törvénnyel megállapított - 1. § (7) bek. b) pontja].
A fizikai munkakörök, illetve tevékenységek körében az utóbbi feltétel - közhatalmi funkció - nem áll fenn, mivel azok közvetlenül nem kötődnek a közhatalom gyakorlásához. Pusztán amiatt, hogy az ilyen munkaköröket betöltő munkavállalók közigazgatási szervvel állnak jogviszonyban, nem teszi indokolttá, hogy a Ktv. személyi hatálya alá tartozzanak.
Az ügykezelők és fizikai alkalmazottak helyzetének rendezését szolgálta, hogy jogviszonyuk munkaviszonynak minősül, és így a Munka Törvénykönyve hatálya alá kerültek. A 2001. július 1-jéig rájuk is vonatkozó Ktv. szabályozás megszüntetése elsősorban az alkalmazás, a próbaidő, az összeférhetetlenség, a díjazás és a felmondás területén csökkentette a korábbi kötöttséget, és indokolatlanná tette bizonyos kötelmek érvényesítését velük szemben (pl. vagyonnyilatkozat).
A törvény személyi hatálya eltéréssel terjed ki
- a közigazgatási államtitkárra, a helyettes államtitkárra, valamint a politikai főtanácsadói/tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselőre (Ktv. 3. §, 1997. évi LXXIX. tv.),
- az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíróra, ügyészre [Ktv. 3.§., 1997. évi LXVII. tv. 42-44. §],
4. A törvény személyi hatálya - a törvényben meghatározott eltéréssel - nem terjed ki
- a miniszterelnökre, a miniszterre és a politikai államtitkárra [Ktv. 2. § a) pontja, 1997. évi LXXIX. tv.],
- az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról rendelkező 1999. évi LXXXVI. törvény értelmében az egyes fontos tisztségeket betöltő személyeket ellenőrző bizottság tagjainak munkavégzési jogviszonyára a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni úgy, hogy a bizottság tagját az illetményalap tízszeresének megfelelő havi díjazás, illetőleg az alapszabadságon felül tizenöt munkanap pótszabadság illeti meg,
- a fegyveres és rendvédelmi szervekre [Ktv. 2. § b) pontja, 1996. évi XLIII. tv.],
- a polgármesterre (1994. évi LXIV. tv.),
- a helyi önkormányzat által a polgármesteri hivatalban a helyi önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottakra [Ktv. 2. § c) pontja, Kjt. 1. § (1) bek.],
- a közhasznú munkavégzés, a közmunka, közcélú munkavégzés keretében valamint az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatottakra [Ktv. 2. § d) pontja, Kjt. 1. § (3) bek., Flt. 19/A. §, Mt. 1. §].
A polgármester - bár tisztsége kétségtelenül közszolgálati jellegű - nem köztisztviselő. A Ktv. 1. § (7) bekezdésében meghatározza a köz tisztviselő fogalmát, s ebben nem minősíti a helyi önkormányzatok polgármesterét köztisztviselőnek. A polgármesteri tisztségről külön törvény, az 1990. évi LXVII. törvény rendelkezik, amelynek alapján jogállása lényeges vonásaiban tér el a köztisztviselőkétől. Még egyértelműbbé vált a polgármesteri és köztisztviselői jogállás különbözősége az 1994. évi LXIV. törvény elfogadása után. Az új szabályozás polgármesteri foglalkoztatási jogviszonynak nevezi, és sajátos közszolgálati jogviszonynak minősíti a polgármester megválasztásával a képviselő-testület és a polgármester között létrejövő jogviszonyt . A törvénynek a 2000. évi XLIV. törvény 8. §-ával megállapított rendelkezései értelmében a polgármesteri foglalkoztatási jogviszonyra megfelelően alkalmazni kell a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) következő rendelkezéseit: 37. §-át; 39. § (1)-(2) bekezdését; 47. § (1)-(2) bekezdését; 48. §-át; 49. §-át; 49/A. §-át; 51. § (1)-(4) bekezdését; 51/A. § (2)-(6) bekezdését; 52. § (1)-(2) bekezdését (az 51-51/A. § és az 52. § alkalmazásánál a vizsgálóbiztos helyett a vizsgálóbizottság jár el); 54-55. §-át; 55/A. § (1) bekezdését [az 54. és 55/A. § (1) bekezdés alkalmazásánál a fegyelmi tanácson a képviselő-testület értendő]; 56. § (1) bekezdését, 58. §-át; 59. § (1)-(2) bekezdését, (3) bekezdés d) és f) pontját és (4) bekezdését és 71. § (2) bekezdését, kivéve a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek a bekezdésben felsorolt következő rendelkezéseit: 85. §-át; 90. § (1)-(2) bekezdését; 91. §-át; 105-106. §-át; 132. § (1) bekezdését; 140.§-át; 167-168. §-át. A helyi önkormányzatok polgármesterei tehát az Alkotmány és külön törvények alapján sajátos, a közigazgatási szervek alkalmazottaitól eltérő jogállással bírnak [55/1994. (XI. 10.) AB határozat].
A polgármesteri munkakör átadása jegyzőkönyvének tartalmáról lásd 26/2000. (IX. 27.) BM rendeletet. D rész 308/7-10. o.
Az utolsóelőtti albekezdésben említettekre a Kjt., az utolsó albekezdésben megjelöltekre az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Ktv. hatálya a képviselő-testület hivatalának köztisztviselőjére - az önkormányzati képviselő-testület rendeletében meghatározott módon - a törvény keretei között terjed ki a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásaira (Ktv. 4. §).
5. A vagyonnyilatkozattal összefüggésben a Ktv. személyi hatályát a 2001. évi XXXVI. törvény kiterjesztette a köztisztviselővel közös háztartásban élő házastársra, élettársra és gyermekre.
6. A Ktv. 1992. július 1. napján lépett hatályba azzal, hogy az illetményrendszerre vonatkozó szabályokat 1992. július 1-jétől lehetett, és 1995. január 1-jétől kellett alkalmazni [Ktv. 76. § (1)-(2) bek.].
7. A törvény alkalmazásában korábbi jogszabályban említett állam igazgatási szerven: közigazgatási szervet, államigazgatási dolgozón: köztisztviselőt, államigazgatási vezetőn vagy ügyintézőn: köztisztviselőt, ügyviteli dolgozón: ügykezelőt kell érteni [Ktv. 72. § (5) bek.]. Téves az, hogy szűkebb értelemben köztisztviselő csak hatósági, illetve önkormányzati feladatot ellátó személy lehet. A közigazgatási szerveknek ugyanis funkcionális feladataik is vannak, és az ilyen ügykörben érdemi, illetve ügydöntő munkát végző személy köztisztviselő. (LB Mfv. II. 10 558/1997. sz.)
8. A köztisztviselő vezetői pótléka nem tartozik az egyéb juttatások fogalomkörébe. Az egyéb juttatások fogalomkörébe ugyanis a pótlék nem tartozik, minthogy a Ktv. 42. §-ának (2) bekezdése azt mint az alapilletményt kiegészítő illetményrészt határozza meg, az illetmény pedig nem tekinthető egyéb juttatásnak. (LB Mfv. II. 10 436/1996. sz.)
9. A 2001. július 1-jén hatályba lépett módosítás a Ktv. 4. §-a tekintetében az önkormányzati köztisztviselők juttatásaira és támogatásaira vonatkozóan a szövegpontosítás mellett szigorítást is tartalmazott: e tárgyban csak a törvény keretei között adott felhatalmazást a képviselő-testületnek a rendeleti szintű szabályozásokra.
A polgármester - bár tisztsége kétségtelenül közszolgálati jellegű - nem köztisztviselő. A Ktv. 1. § (7) bekezdésében meghatározza a köztisztviselő fogalmát, s ebben nem minősíti a helyi önkormányzatok polgármesterét köztisztviselőnek. A polgármesteri tisztségről külön törvény, az 1990. évi LXVII. törvény rendelkezik, amelynek alapján jogállása lényeges vonásaiban tér el a köztisztviselőkétől. Még egyértelműbbé vált a polgármesteri és köztisztviselői jogállás különbözősége az 1994. évi LXIV. törvény elfogadása után. Az új szabályozás polgármesteri foglalkoztatási jogviszonynak nevezi, és sajátos közszolgálati jogviszonynak minősíti a polgármester megválasztásával a képviselő-testület és a polgármester között létrejövő jogviszonyt . A törvénynek a 2000. évi XLIV. törvény 8. §-ával megállapított rendelkezései értelmében a polgármesteri foglalkoztatási jogviszonyra megfelelően alkalmazni kell a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) következő rendelkezéseit: 37. §-át; 39. § (1)-(2) bekezdését; 47. § (1)-(2) bekezdését; 48. §-át; 49. §-át; 49/A. §-át; 51. § (1)-(4) bekezdését; 51/A. § (2)-(6) bekezdését; 52. § (1)-(2) bekezdését (az 51-51/A. § és az 52. § alkalmazásánál a vizsgálóbiztos helyett a vizsgálóbizottság jár el); 54-55. §-át; 55/A. § (1) bekezdését [az 54. és 55/A. § (1) bekezdés alkalmazásánál a fegyelmi tanácson a képviselő-testület értendő]; 56. § (1) bekezdését, 58. §-át; 59. § (1)-(2) bekezdését, (3) bekezdés d) és f) pontját és (4) bekezdését és 71. § (2) bekezdését, kivéve a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek a bekezdésben felsorolt következő rendelkezéseit: 85. §-át; 90. § (1)-(2) bekezdését; 91. §-át; 105-106. §-át; 132. § (1) bekezdését; 140. §-át; 167-168. §-át. A helyi önkormányzatok polgármesterei tehát az Alkotmány és külön törvények alapján sajátos, a közigazgatási szervek alkalmazottaitól eltérő jogállással bírnak [55/1994. (XI. 10.) AB határozat].
A polgármesteri munkakör átadása jegyzőkönyvének tartalmáról lásd 26/2000. (IX. 27.) BM rendeletet. D rész 308/7-10. o.
Az utolsóelőtti albekezdésben említettekre a Kjt., az utolsó albekezdésben megjelöltekre az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Ktv. hatálya a képviselő-testület hivatalának köztisztviselőjére - az önkormányzati képviselő-testület rendeletében meghatározott módon - a törvény keretei között terjed ki a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásaira (Ktv. 4. §).
5. A vagyonnyilatkozattal összefüggésben a Ktv. személyi hatályát a 2001. évi XXXVI. törvény kiterjesztette a köztisztviselővel közös háztartásban élő házastársra, élettársra és gyermekre.
6. A Ktv. 1992. július 1. napján lépett hatályba azzal, hogy az illetményrendszerre vonatkozó szabályokat 1992. július 1-jétől lehetett, és 1995. január 1-jétől kellett alkalmazni [Ktv. 76. § (1)-(2) bek.].
7. A törvény alkalmazásában korábbi jogszabályban említett államigazgatási szerven: közigazgatási szervet, államigazgatási dolgozón: köztisztviselőt, államigazgatási vezetőn vagy ügyintézőn: köztisztviselőt, ügyviteli dolgozón: ügykezelőt kell érteni [Ktv. 72. § (5) bek.]. Téves az, hogy szűkebb értelemben köztisztviselő csak hatósági, illetve önkormányzati feladatot ellátó személy lehet. A közigazgatási szerveknek ugyanis funkcionális feladataik is vannak, és az ilyen ügykörben érdemi, illetve ügydöntő munkát végző személy köztisztviselő. (LB Mfv. II. 10 558/1997. sz.)
8. A köztisztviselő vezetői pótléka nem tartozik az egyéb juttatások fogalomkörébe. Az egyéb juttatások fogalomkörébe ugyanis a pótlék nem tartozik, minthogy a Ktv. 42. §-ának (2) bekezdése azt mint az alapilletményt kiegészítő illetményrészt határozza meg, az illetmény pedig nem tekinthető egyéb juttatásnak. (LB Mfv. II. 10 436/1996. sz.)
9. A 2001. július 1-jén hatályba lépett módosítás a Ktv. 4. §-a tekintetében az önkormányzati köztisztviselők juttatásaira és támogatásaira vonatkozóan a szövegpontosítás mellett szigorítást is tartalmazott: e tárgyban csak a törvény keretei között adott felhatalmazást a képviselő-testületnek a rendeleti szintű szabályozásokra.
2. Általános rendelkezések
A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 71. §-ának (2) bekezdése értelmében a közszolgálati jogviszonyra is alkalmazni kell a Munka Törvénykönyve tételesen felsorolt rendelkezéseit, így az ott meghatározott általános rendelkezéseket is.Az általános rendelkezések annyiban különböznek a törvény egyéb rendelkezéseitől, hogy a köztisztviselői törvény egészére kihatnak. Olyan szabályokat tartalmaznak, amelyeket a törvény fejezeteinek, jogintézményeinek legnagyobb részével kapcsolatban alkalmazni kell. Ennélfogva általános jellegűek, ezért indokolt a kiemelésük a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény I. részében.
A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény általános rendelkezései a következők:
1. a jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének módja,
2. a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az előnyben-részesítési kötelezettség,
3. a jognyilatkozatok alakja, indokolási kötelezettség,
4. az érvénytelenség,
5. a közszolgálati jogviszonyból származó igény elévülése,
6. a határidők számításának szabályai.
3. A jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének alapvető szabályai
Mt. 3. §Mt. 4. §
A közszolgálati jogviszonyban állók és a közigazgatási szervek részére biztosított jogok és meghatározott kötelezettségek nem öncélúak, hanem hivatkozott céloknak az elérése érdekében illetik meg, illetőleg terhelik őket. Jogaikat tehát rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolniuk, és hasonlóan kell eljárniuk a kötelezettségek teljesítése során is, hiszen valamely jog a közszolgálati jogviszony egyik oldalán - mely a jogalanyt megilleti - a jogviszony másik oldalán kötelezettségként jelenik meg.
Ha a törvényben meghatározott jogok és kötelezettségek nem érvényesülnének rendeltetésüknek megfelelően, ellentmondás alakulna ki a törvény és annak alkalmazása között, és felborulna a jogalkotó által absztrakt módon meghatározott egyensúlyi állapot a jogviszony "ellentétes" oldalán szereplő jogalanyok között.
A rendeltetésszerű joggyakorlás rendelkezésének megszegése, vagy-is a jogok rendeltetésellenes gyakorlása azt jelenti, hogy a jogok gyakorlója túlterjeszkedik a részére megállapított döntési, érdekérvényesítési körön - bár úgy látszik, mintha a keretek között maradt volna. Lényegében a jog gyakorlója már úgy gyakorolja a jogát, ahogy az őt nem illeti meg.
A jogok gyakorlásának rendeltetésellenes volta megnyilvánulhat:
a) a közszolgálati jogviszony másik oldalán szereplő jogalany jogos érdekeinek csorbításában,
b) a jogalany érdekérvényesítési lehetőségének korlátozásában,
c) a jogalanyra történő pszichés ráhatásban - zaklatásban.
A törvény azonban nem elégszik meg a tilalom megállapításával, hanem rendelkezik a rendeltetésellenes joggyakorlás következményeiről is. Megállapítja azt, hogy akinek a "kárára" - és itt a kár fogalom tágan értelmezendő - a visszaélés történt, azt a hátrányos következmények alól mentesíteni kell, ami adott esetben akár az eredeti állapot helyreállítását is jelentheti, de ugyanúgy jelentheti a törvény kártérítési rendelkezéseinek az alkalmazását is.
(További részletes magyarázat a Munka Törvénykönyve 3. §-ához fűzött kommentárnál.)