adozona.hu
A köztisztviselői törvény kommentárja
A köztisztviselői törvény kommentárja
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
I. FEJEZET BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK
1. BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK
2. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
3. A JOGOK GYAKORLÁSÁNAK ÉS A KÖTELEZETTSÉGEK
TELJESÍTÉSÉNEK ALAPVETŐ SZABÁLYAI
4. A HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS TILALMA ÉS AZ ELŐNYBEN
RÉSZESÍTÉS KÖTELEZETTSÉGE
5. A JOGNYILATKOZATOK
6. AZ ÉRVÉNYTELENSÉG
7. A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ IGÉNY ELÉVÜLÉSE
8. A HATÁRIDŐK SZÁMÍTÁSA
9. A MUNKAÜGYI (KÖZSZOLGÁLATI) KAPCSOLATOK
10. A SZAKSZERVEZETEK
II. FEJEZET A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONY KELETK...
A köztisztviselői törvény kommentárja
TARTALOMJEGYZÉK
I. FEJEZET BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK1. BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK
2. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
3. A JOGOK GYAKORLÁSÁNAK ÉS A KÖTELEZETTSÉGEK
TELJESÍTÉSÉNEK ALAPVETŐ SZABÁLYAI
4. A HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS TILALMA ÉS AZ ELŐNYBEN
RÉSZESÍTÉS KÖTELEZETTSÉGE
5. A JOGNYILATKOZATOK
6. AZ ÉRVÉNYTELENSÉG
7. A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ IGÉNY ELÉVÜLÉSE
8. A HATÁRIDŐK SZÁMÍTÁSA
9. A MUNKAÜGYI (KÖZSZOLGÁLATI) KAPCSOLATOK
10. A SZAKSZERVEZETEK
II. FEJEZET A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONY KELETKEZÉSE ÉS
MEGSZŰNÉSE
1. A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONY ALANYAI
2. A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONY LÉTESÍTÉSE
3. NYILVÁNOS KÖZZÉTÉTEL ÉS PÁLYÁZAT
4. KINEVEZÉS
5. A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONY MÓDOSÍTÁSA
6. A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONY MEGSZŰNÉSE
7. A VÉGKIELÉGÍTÉS
8. A TARTALÉKÁLLOMÁNY
9. ELJÁRÁS A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONY MEGSZŰNÉSE ESETÉN
10. ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG
11. VAGYONNYILATKOZAT
III. FEJEZET A KÖZTISZTVISELŐI ÉLETPÁLYA
1. A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONY TARTALMA
2. A KIEMELT FŐTISZTVISELŐI KAR
3. A KÖZTISZTVISELŐ KÉPZÉSE, TOVÁBBKÉPZÉSE
4. A TANULMÁNYI SZERZŐDÉS
5. A KÖZTISZTVISELŐ TELJESÍTMÉNYÉNEK ÉRTÉKELÉSE, MINŐSÍTÉSE
6. MUNKAVÉGZÉS, PIHENŐIDŐ
6.1 A munkavégzés szabályai
6.2. A munkaidő és a pihenőidő
6.3. A munkaidő beosztása
6.4. A pihenőidő
6.5 A rendkívüli munkavégzés
6.6 Rendes szabadság
6.7 A szabadság kiadása
6.8 Betegszabadság
6.9 Egyéb munkaidő-kedvezmény
7. A KÖZTISZTVISELŐ DÍJAZÁSA
8. EGYÉB JUTTATÁSOK
8.1 A költségek megtérítése
8.2 Az illetmény védelme
IV. FEJEZET FEGYELMI ÉS KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG
1. FEGYELMI FELELŐSSÉG
2. KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG
3. A KÖZIGAZGATÁSI SZERV KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE
IV/A. FEJEZET AZ ETIKAI ELJÁRÁS
A KÖZTISZTVISELŐK ETIKAI KÓDEXE
AZ EURÓPA TANÁCS MINISZTERI BIZOTTSÁGA 2000. MÁJUS 11-ÉN
ELFOGADOTT REC(2000)10. SZÁMÚ AJÁNLÁSA
Melléklet a Rec(2000)10 számú Ajánláshoz
Minta a köztisztviselők etikai kódexére
Értelmező rendelkezések és a hatály
A kódex célja
Általános rendelkezések
Bejelentési kötelezettség
Az elfogultság
Az elfogultság bejelentése
Összeférhetetlenség
Politikai- és köztevékenység
A köztisztviselő magánéletének védelme
Az ajándékok
A jogtalan előnyre vonatkozó ajánlattal kapcsolatos
magatartás
A mások általi befolyásolás veszélye
A hivatali helyzettel való visszaélés
A közigazgatási szervek adatkezelése
A hivatali- és a közforrások
A megbízhatóság vizsgálata
A vezető beosztású köztisztviselő felelőssége
A köztisztviselői jogviszony megszűnése
Az egykori köztisztviselőkkel való kapcsolattartás
A kódex tiszteletben tartása és a szankciók
V. FEJEZET KÖZSZOLGÁLATI JOGVITA
VI. FEJEZET A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONNYAL ÖSSZEFÜGGŐ
ADATKEZELÉS EGYES SZABÁLYAI; A KÖZSZOLGÁLATI NYILVÁNTARTÁS
1. KÖZSZOLGÁLATI ELLENŐRZÉS
VII. FEJEZET KÖZTISZTVISELŐI ÉRDEKEGYEZTETÉS
VIII. FEJEZET AZ ÜGYKEZELŐK ÉS A FIZIKAI ALKALMAZOTTAK
KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONYÁRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK
IX. FEJEZET VEGYES RENDELKEZÉSEK
X. FEJEZET MELLÉKLETEK
I. FEJEZET BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK
A társadalom közmegbecsülését élvező, demokratikus közigazgatás feltétele, hogy a közügyeket pártpolitika-semleges, törvényesen működő, korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező, pártatlan köztisztviselők intézzék. Ennek érdekében az Országgyűlés, figyelembe véve a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségeit is, a következő törvényt alkotja:1. BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK
1992. évi XXIII. törvény 1. § (1) bek.2002. évi XI. törvény 1-6. §
A bíróságnak a felek között fennálló jogviszony alapján igényelt követelés jogszerűségének elbírálása során egyértelműen tisztáznia kell a jogviszony jellegét. (LB Mfv. II. 10 792/1997/3. sz.)
Ktv. 1. § (2)-(8) bek.
Ktv. 2-4. §
1. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény (Ktv.) tárgyi hatálya
- a szűkebb értelemben vett közigazgatási szervekre [Ktv. 1. § (1) bek.],
- az azokkal egy tekintet alá eső egyéb állami hivatalokra [Ktv. 1. § (2)-(3) bek.]
- és a külön jogszabályban, illetve rendelkezésben meghatározott munkáltatókra, illetőleg személyekre [Ktv. 1. § (4)-(5) bek.], valamint
- a velük közszolgálati (munkaviszony jellegű egyéb) jogviszonyban álló köztisztviselőkre terjed ki. Az első két albekezdésben meghatározott munkáltatókat a Kjt. 73. §-ának (2) bekezdése alapján az 1034/1992. (VII. 1.) Korm. határozat sorolja fel. A Ktv. hatálybalépését követően a közigazgatási szerv létrehozásakor kell rendelkezni a vezetőjének és alkalmazottainak jogállásáról [Ktv. 73. § (3) bek.].
2. A törvény területi hatálya a Magyarországon, mint tartós munkavégzési helyen foglalkoztatottakra, valamint a külföldön működő magyar közigazgatási szerv magyar állampolgárságú alkalmazottaira terjed ki.
A tartósan külföldön foglalkoztatott köztisztviselők közszolgálati viszonyára vonatkozó, a törvényben foglaltakon túlmenő további szabályokat a Kormány rendeletben határozza meg [Ktv. 80. § (1) bek. g) pontja, 22/1997. (II. 13.) Korm. r.].
3. A Ktv. módosításáról rendelkező 2001. évi XXXVI. törvény a hatékonyabb és rugalmasabb foglalkoztatás érdekében szűkítette az alaptörvény személyi hatályát oly módon, hogy köztisztviselőnek csak az minősüljön, akinek közhatalmi funkció ellátása, vagyis ilyen ügyben történő döntés, illetve annak előkészítése a feladata. A köztisztviselői minőséget ennek érdekében két tényező határozza meg: a munkaadói szervezet jellege és a közhatalmi funkció gyakorlása. A két feltétel közül bármelyik hiánya szükségtelenné teszi a munkavállalónak a köztisztviselői minőséggel való felruházását.
Az ügykezelők 2003. július 1-jétől ismét a Ktv. hatálya alá tartoznak [Kjt. 2003. évi XLV. törvénnyel megállapított 1. § (7) bek. b) pontja].
A fizikai munkakörök, illetve tevékenységek körében az utóbbi feltétel - közhatalmi funkció - nem áll fenn, mivel azok közvetlenül nem kötődnek a közhatalom gyakorlásához. Pusztán amiatt, hogy az ilyen munkaköröket betöltő munkavállalók közigazgatási szervvel állnak jogviszonyban, nem teszi indokolttá, hogy a Ktv. személyi hatálya alá tartozzanak.
Az ügykezelők és fizikai alkalmazottak helyzetének rendezését szolgálta, hogy jogviszonyuk munkaviszonynak minősül, és így a Munka Törvénykönyve hatálya alá kerültek. A 2001. július 1-jéig rájuk is vonatkozó Ktv. szabályozás megszüntetése elsősorban az alkalmazás, a próbaidő, az összeférhetetlenség, a díjazás és a felmondás területén csökkentette a korábbi kötöttséget, és indokolatlanná tette bizonyos kötelmek érvényesítését velük szemben (pl. vagyonnyilatkozat).
A törvény személyi hatálya eltéréssel terjed ki
- a közigazgatási államtitkárra, a helyettes államtitkárra, valamint a politikai főtanácsadói/tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselőre (Ktv. 3. §, 1997. évi LXXIX. tv.),
- az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíróra, ügyészre [Ktv. 3.§., 1997. évi LXVII. tv. 42-44. §],
4. A törvény személyi hatálya - a törvényben meghatározott eltéréssel - nem terjed ki
- a miniszterelnökre, a miniszterre és a politikai államtitkárra [Ktv. 2. § a) pontja, 1997. évi LXXIX. tv.],
- az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról rendelkező 1999. évi LXXXVI. törvény értelmében az egyes fontos tisztségeket betöltő személyeket ellenőrző bizottság tagjainak munkavégzési jogviszonyára a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni úgy, hogy a bizottság tagját az illetményalap tízszeresének megfelelő havi díjazás, illetőleg az alapszabadságon felül tizenöt munkanap pótszabadság illeti meg,
- a fegyveres és rendvédelmi szervekre [Ktv. 2. § b) pontja, 1996. évi XLIII. tv.],
- a polgármesterre (1994. évi LXIV. tv.),
- a helyi önkormányzat által a polgármesteri hivatalban a helyi önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottakra [Ktv. 2. § c) pontja, Kjt. 1. § (1) bek.],
- a közhasznú munkavégzés, a közmunka, közcélú munkavégzés keretében valamint az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatottakra [Ktv. 2. § d) pontja, Kjt. 1. § (3) bek., Flt. 19/A. §, Mt. 1. §].
A polgármester - bár tisztsége kétségtelenül közszolgálati jellegű - nem köztisztviselő. A Ktv. 1. § (7) bekezdésében meghatározza a köz tisztviselő fogalmát, s ebben nem minősíti a helyi önkormányzatok polgármesterét köztisztviselőnek. A polgármesteri tisztségről külön törvény, az 1990. évi LXVII. törvény rendelkezik, amelynek alapján jogállása lényeges vonásaiban tér el a köztisztviselőkétől. Még egyértelműbbé vált a polgármesteri és köztisztviselői jogállás különbözősége az 1994. évi LXIV. törvény elfogadása után. Az új szabályozás polgármesteri foglalkoztatási jogviszonynak nevezi, és sajátos közszolgálati jogviszonynak minősíti a polgármester megválasztásával a képviselő-testület és a polgármester között létrejövő jogviszonyt . A törvénynek a 2000. évi XLIV. törvény 8. §-ával megállapított rendelkezései értelmében a polgármesteri foglalkoztatási jogviszonyra megfelelően alkalmazni kell a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) következő rendelkezéseit: 37. §-át; 39. § (1)-(2) bekezdését; 47. § (1)-(2) bekezdését; 48. §-át; 49. §-át; 49/A. §-át; 51. § (1)-(4) bekezdését; 51/A. § (2)-(6) bekezdését; 52. § (1)-(2) bekezdését (az 51-51/A. § és az 52. § alkalmazásánál a vizsgálóbiztos helyett a vizsgálóbizottság jár el); 54-55. §-át; 55/A. § (1) bekezdését [az 54. és 55/A. § (1) bekezdés alkalmazásánál a fegyelmi tanácson a képviselő-testület értendő]; 56. § (1) bekezdését, 58. §-át; 59. § (1)-(2) bekezdését, (3) bekezdés d) és f) pontját és (4) bekezdését és 71. § (2) bekezdését, kivéve a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek a bekezdésben felsorolt következő rendelkezéseit: 85. §-át; 90. § (1)-(2) bekezdését; 91. §-át; 105-106. §-át; 132. § (1) bekezdését; 140.§-át; 167-168. §-át. A helyi önkormányzatok polgármesterei tehát az Alkotmány és külön törvények alapján sajátos, a közigazgatási szervek alkalmazottaitól eltérő jogállással bírnak [55/1994. (XI. 10.) AB határozat].
A polgármesteri munkakör átadása jegyzőkönyvének tartalmáról lásd 26/2000. (IX. 27.) BM rendeletet. D rész 308/7-10. o.
Az utolsóelőtti albekezdésben említettekre a Kjt., az utolsó albekezdésben megjelöltekre az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Ktv. hatálya a képviselő-testület hivatalának köztisztviselőjére - az önkormányzati képviselő-testület rendeletében meghatározott módon - a törvény keretei között terjed ki a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásaira (Ktv. 4. §).
5. A vagyonnyilatkozattal összefüggésben a Ktv. személyi hatályát a 2001. évi XXXVI. törvény kiterjesztette a köztisztviselővel közös háztartásban élő házastársra, élettársra és gyermekre.
6. A Ktv. 1992. július 1. napján lépett hatályba azzal, hogy az illetményrendszerre vonatkozó szabályokat 1992. július 1-jétől lehetett, és 1995. január 1-jétől kellett alkalmazni [Ktv. 76. § (1)-(2) bek.].
7. A törvény alkalmazásában korábbi jogszabályban említett állam igazgatási szerven: közigazgatási szervet, államigazgatási dolgozón: köztisztviselőt, államigazgatási vezetőn vagy ügyintézőn: köztisztviselőt, ügyviteli dolgozón: ügykezelőt kell érteni [Ktv. 72. § (5) bek.]. Téves az, hogy szűkebb értelemben köztisztviselő csak hatósági, illetve önkormányzati feladatot ellátó személy lehet. A közigazgatási szerveknek ugyanis funkcionális feladataik is vannak, és az ilyen ügykörben érdemi, illetve ügydöntő munkát végző személy köztisztviselő. (LB Mfv. II. 10 558/1997. sz.)
8. A köztisztviselő vezetői pótléka nem tartozik az egyéb juttatások fogalomkörébe. Az egyéb juttatások fogalomkörébe ugyanis a pótlék nem tartozik, minthogy a Ktv. 42. §-ának (2) bekezdése azt mint az alapilletményt kiegészítő illetményrészt határozza meg, az illetmény pedig nem tekinthető egyéb juttatásnak. (LB Mfv. II. 10 436/1996. sz.)
9. A 2001. július 1-jén hatályba lépett módosítás a Ktv. 4. §-a tekintetében az önkormányzati köztisztviselők juttatásaira és támogatásaira vonatkozóan a szövegpontosítás mellett szigorítást is tartalmazott: e tárgyban csak a törvény keretei között adott felhatalmazást a képviselő-testületnek a rendeleti szintű szabályozásokra.
A polgármester - bár tisztsége kétségtelenül közszolgálati jellegű - nem köztisztviselő. A Ktv. 1. § (7) bekezdésében meghatározza a köztisztviselő fogalmát, s ebben nem minősíti a helyi önkormányzatok polgármesterét köztisztviselőnek. A polgármesteri tisztségről külön törvény, az 1990. évi LXVII. törvény rendelkezik, amelynek alapján jogállása lényeges vonásaiban tér el a köztisztviselőkétől. Még egyértelműbbé vált a polgármesteri és köztisztviselői jogállás különbözősége az 1994. évi LXIV. törvény elfogadása után. Az új szabályozás polgármesteri foglalkoztatási jogviszonynak nevezi, és sajátos közszolgálati jogviszonynak minősíti a polgármester megválasztásával a képviselő-testület és a polgármester között létrejövő jogviszonyt . A törvénynek a 2000. évi XLIV. törvény 8. §-ával megállapított rendelkezései értelmében a polgármesteri foglalkoztatási jogviszonyra megfelelően alkalmazni kell a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) következő rendelkezéseit: 37. §-át; 39. § (1)-(2) bekezdését; 47. § (1)-(2) bekezdését; 48. §-át; 49. §-át; 49/A. §-át; 51. § (1)-(4) bekezdését; 51/A. § (2)-(6) bekezdését; 52. § (1)-(2) bekezdését (az 51-51/A. § és az 52. § alkalmazásánál a vizsgálóbiztos helyett a vizsgálóbizottság jár el); 54-55. §-át; 55/A. § (1) bekezdését [az 54. és 55/A. § (1) bekezdés alkalmazásánál a fegyelmi tanácson a képviselő-testület értendő]; 56. § (1) bekezdését, 58. §-át; 59. § (1)-(2) bekezdését, (3) bekezdés d) és f) pontját és (4) bekezdését és 71. § (2) bekezdését, kivéve a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek a bekezdésben felsorolt következő rendelkezéseit: 85. §-át; 90. § (1)-(2) bekezdését; 91. §-át; 105-106. §-át; 132. § (1) bekezdését; 140. §-át; 167-168. §-át. A helyi önkormányzatok polgármesterei tehát az Alkotmány és külön törvények alapján sajátos, a közigazgatási szervek alkalmazottaitól eltérő jogállással bírnak [55/1994. (XI. 10.) AB határozat].
A polgármesteri munkakör átadása jegyzőkönyvének tartalmáról lásd 26/2000. (IX. 27.) BM rendeletet. D rész 308/7-10. o.
Az utolsóelőtti albekezdésben említettekre a Kjt., az utolsó albekezdésben megjelöltekre az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Ktv. hatálya a képviselő-testület hivatalának köztisztviselőjére - az önkormányzati képviselő-testület rendeletében meghatározott módon - a törvény keretei között terjed ki a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásaira (Ktv. 4. §).
5. A vagyonnyilatkozattal összefüggésben a Ktv. személyi hatályát a 2001. évi XXXVI. törvény kiterjesztette a köztisztviselővel közös háztartásban élő házastársra, élettársra és gyermekre.
6. A Ktv. 1992. július 1. napján lépett hatályba azzal, hogy az illetményrendszerre vonatkozó szabályokat 1992. július 1-jétől lehetett, és 1995. január 1-jétől kellett alkalmazni [Ktv. 76. § (1)-(2) bek.].
7. A törvény alkalmazásában korábbi jogszabályban említett államigazgatási szerven: közigazgatási szervet, államigazgatási dolgozón: köztisztviselőt, államigazgatási vezetőn vagy ügyintézőn: köztisztviselőt, ügyviteli dolgozón: ügykezelőt kell érteni [Ktv. 72. § (5) bek.]. Téves az, hogy szűkebb értelemben köztisztviselő csak hatósági, illetve önkormányzati feladatot ellátó személy lehet. A közigazgatási szerveknek ugyanis funkcionális feladataik is vannak, és az ilyen ügykörben érdemi, illetve ügydöntő munkát végző személy köztisztviselő. (LB Mfv. II. 10 558/1997. sz.)
8. A köztisztviselő vezetői pótléka nem tartozik az egyéb juttatások fogalomkörébe. Az egyéb juttatások fogalomkörébe ugyanis a pótlék nem tartozik, minthogy a Ktv. 42. §-ának (2) bekezdése azt mint az alapilletményt kiegészítő illetményrészt határozza meg, az illetmény pedig nem tekinthető egyéb juttatásnak. (LB Mfv. II. 10 436/1996. sz.)
9. A 2001. július 1-jén hatályba lépett módosítás a Ktv. 4. §-a tekintetében az önkormányzati köztisztviselők juttatásaira és támogatásaira vonatkozóan a szövegpontosítás mellett szigorítást is tartalmazott: e tárgyban csak a törvény keretei között adott felhatalmazást a képviselő-testületnek a rendeleti szintű szabályozásokra.
2. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 71. §-ának (2) bekezdése értelmében a közszolgálati jogviszonyra is alkalmazni kell a Munka Törvénykönyve tételesen felsorolt rendelkezéseit, így az ott meghatározott általános rendelkezéseket is.Az általános rendelkezések annyiban különböznek a törvény egyéb rendelkezéseitől, hogy a köztisztviselői törvény egészére kihatnak. Olyan szabályokat tartalmaznak, amelyeket a törvény fejezeteinek, jogintézményeinek legnagyobb részével kapcsolatban alkalmazni kell. Ennélfogva általános jellegűek, ezért indokolt a kiemelésük a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény I. részében.
A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény általános rendelkezései a következők:
1. a jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének módja,
2. a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az előnyben-részesítési kötelezettség,
3. a jognyilatkozatok alakja, indokolási kötelezettség,
4. az érvénytelenség,
5. a közszolgálati jogviszonyból származó igény elévülése,
6. a határidők számításának szabályai.
3. A JOGOK GYAKORLÁSÁNAK ÉS A KÖTELEZETTSÉGEK TELJESÍTÉSÉNEK ALAPVETŐ SZABÁLYAI
Mt. 3. §Mt. 4. §
A közszolgálati jogviszonyban állók és a közigazgatási szervek részére biztosított jogok és meghatározott kötelezettségek nem öncélúak, hanem hivatkozott céloknak az elérése érdekében illetik meg, illetőleg terhelik őket. Jogaikat tehát rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolniuk, és hasonlóan kell eljárniuk a kötelezettségek teljesítése során is, hiszen valamely jog a közszolgálati jogviszony egyik oldalán - mely a jogalanyt megilleti - a jogviszony másik oldalán kötelezettségként jelenik meg.
Ha a törvényben meghatározott jogok és kötelezettségek nem érvényesülnének rendeltetésüknek megfelelően, ellentmondás alakulna ki a törvény és annak alkalmazása között, és felborulna a jogalkotó által absztrakt módon meghatározott egyensúlyi állapot a jogviszony "ellentétes" oldalán szereplő jogalanyok között.
A rendeltetésszerű joggyakorlás rendelkezésének megszegése, vagy-is a jogok rendeltetésellenes gyakorlása azt jelenti, hogy a jogok gyakorlója túlterjeszkedik a részére megállapított döntési, érdekérvényesítési körön - bár úgy látszik, mintha a keretek között maradt volna. Lényegében a jog gyakorlója már úgy gyakorolja a jogát, ahogy az őt nem illeti meg.
A jogok gyakorlásának rendeltetésellenes volta megnyilvánulhat:
a) a közszolgálati jogviszony másik oldalán szereplő jogalany jogos érdekeinek csorbításában,
b) a jogalany érdekérvényesítési lehetőségének korlátozásában,
c) a jogalanyra történő pszichés ráhatásban - zaklatásban.
A törvény azonban nem elégszik meg a tilalom megállapításával, hanem rendelkezik a rendeltetésellenes joggyakorlás következményeiről is. Megállapítja azt, hogy akinek a "kárára" - és itt a kár fogalom tágan értelmezendő - a visszaélés történt, azt a hátrányos következmények alól mentesíteni kell, ami adott esetben akár az eredeti állapot helyreállítását is jelentheti, de ugyanúgy jelentheti a törvény kártérítési rendelkezéseinek az alkalmazását is.
(További részletes magyarázat a Munka Törvénykönyve 3. §-ához fűzött kommentárnál.)
4. A HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS TILALMA ÉS AZ ELŐNYBEN RÉSZESÍTÉS KÖTELEZETTSÉGE
Mt. 5. §A hátrányos megkülönböztetés tilalma a közszolgálati jogviszonyban álló alkalmazott jogalanyiságával szorosan összefüggő általános rendelkezés, aminek lényege az, hogy az állampolgárok a közszolgálati jogviszony létesítése, sőt a munkafeltételek meghatározása szempontjából egyenjogúak abban az értelemben, hogy meghatározott személyi tulajdonságaik vagy körülményeik miatt velük szemben hátrányos megkülönböztetés sem a jogi szabályozásban, sem pedig a gyakorlatban nem alkalmazható. Nem jelent hátrányos megkülönböztetést, hogy a közszolgálati törvény, illetőleg egyéb jogszabályok a társadalmi érdek, a munkavédelem, a szükséges iskolai képzettség, a szakmai képzettség stb. követelményére tekintettel sajátos feltételeket szabnak a közszolgálati jogviszonyba lépés feltételéül.
A hátrányos megkülönböztetés tilalma - kötelezettségként történt megfogalmazása a közigazgatási szerv oldalán, és jogként történő tartalmi kitöltése a közszolgálati jogviszonyban álló dolgozó oldalán - még hangsúlyozottabb jelentőséget kap azzal, hogy a törvény nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett megkülönböztetést is tiltja és az esetleges jogviták elbírálása során bizonyítási terhet ró a közigazgatási szervre. A közigazgatási szervnek kell bizonyítania, hogy eljárása nem minősült hátrányos megkülönböztetésnek.
Az előnyben részesítési kötelezettség a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben történt megfogalmazása a közszolgálati jogviszonyban álló dolgozók meghatározott körét érintő pozitív megkülönböztetést jelenti. A törvény, de más jogszabály is a közszolgálati jogviszonyban lévő alkalmazott szociális helyzetére, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel - azonos feltételek esetén - alkalmazási, újrafoglalkoztatási, illetőleg egyéb többletjogosultság biztosítási kötelezettséget ró a közigazgatási szervre.
(További részletes indokolás a Munka Törvénykönyve 5. §-ához fűzött kommentárnál.)
5. A JOGNYILATKOZATOK
Mt. 6. §1. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény fenti általános rendelkezése magában foglalja:
- az alaki kötöttség nélküli nyilatkozattétel általános elvét, az alaki kötöttség kivételességét,
- az alaki kötöttség megsértésével tett jognyilatkozat érvénytelenségét,
- a közszolgálati jogviszonyban álló dolgozó jogát arra, hogy kérésére a közigazgatási szerv jognyilatkozatát köteles írásba foglalni.
A törvény általános szabályként megállapítja, hogy a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatokat a jogalanyok - akár a közigazgatási szerv, akár a közszolgálati jogviszonyban álló dolgozó - szabadon, alaki kötöttségek nélkül megtehetik. Megtehető a jognyilatkozat szóban, írásban, de ráutaló magatartással is.
Az általános szabály alól kivételre ad lehetőséget a törvény, amikor megállapítja, hogy a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabály eltérően rendelkezhet - alaki kötöttséget írhat elő. Erre tekintettel a 11. § (1) bekezdése szerint a közszolgálati jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - határozatlan időre létesül. A kinevezést és annak elfogadását - továbbá minden lényeges, a közszolgálati jogviszonyt érintő jognyilatkozatot - írásba kell foglalni. Nem kell írásba foglalni a munka szervezésével, a napi munkavégzéssel kapcsolatos munkáltatói intézkedést.
Az említett szabályból következik az a rendelkezés, hogy az alaki kötöttség elmulasztása, megsértése, érvénytelenséget von maga után, és annak jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
A közszolgálati jogviszonyban álló dolgozó védelmének igen kiemelkedő biztosítéka az a rendelkezés, amely előírja, hogy a dolgozó kérelmére, az egyébként alaki kötöttség nélkül is megtehető jognyilatkozatot is írásba kell foglalni.
2. A közszolgálati jogviszonyban az alaki kötöttséggel - írásba foglalással - tett jognyilatkozatok közül azokat, melyeket a közigazgatási szerv hozott, és ellene jogorvoslatnak van helye, köteles megindokolni. Az indokoláson túlmenően az intézkedéssel érintett dolgozó figyelmét fel kell hívni a jogorvoslat igénybevételének a lehetőségére és annak határidejére.
A kioktatási kötelezettség elmulasztása a közigazgatási szerv részéről azt jelenti, hogy a közszolgálati jogviszonyban álló dolgozó a határidő elmulasztását késedelem esetén általában eredményesen tudja kimenteni.
3. Kézbesítés a közszolgálati jogviszony alanyai írásbeli nyilatkozatainak meghatározott formában történő átadása a jogviszonyok másik oldalán szereplő jogalanyok részére. Csak szabályszerű kézbesítés eredményezhet közlést, tudomásszerzést. Az írásbeli nyilatkozatról tudomást nem szerző jogalany nem mulaszthat.
(További részletes indokolás a Munka Törvénykönyve 6. §-ához fűzött kommentárnál.
6. AZ ÉRVÉNYTELENSÉG
Mt. 7-10. §Érvénytelen a közszolgálati jogviszony alanyai között létrejött megállapodás (kinevezés, illetve a közigazgatási szerv és közszolgálatban álló dolgozó között létrejött, a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos egyéb megállapodás - továbbiakban megállapodás) ha a törvényben meghatározott oknál fogva nem alkalmas a célzott joghatás előidézésére.
Az érvénytelenségi okok vagy a közszolgálati jogviszony alanyainak akaratában, vagy jognyilatkozataiban, vagy pedig a jogalanyok által célzott joghatásban rejlenek.
Az érvénytelenség okának a megállapodás létrejöttekor kell fennállnia, a később beállt fogyatékosság a megállapodás érvényességére nem hat ki.
Az érvénytelenségnek két fő formája van: a semmisség és a megtámadhatóság. Az érvénytelenség, mint gyűjtőfogalom mindkettőt magában foglalja, jogkövetkezményeik is azonosak. A különbség közöttük abban áll, hogy az érvénytelenséget az érvénytelenségi ok önmagában kiváltja-e, vagy pedig csupán az okra alapozott eredményes megtámadás révén.
Semmis megállapodás esetén az érvénytelenségi ok önmagában kiváltja az érvénytelenséget, megtámadható megállapodás esetében viszont csak az érvénytelenségi okra alapított, az arra jogosulttól eredő, törvényes határidőben indított sikeres megtámadás váltja ki az érvénytelenséget.
Semmis tehát az a megállapodás, amely a törvénynél fogva érvénytelen. Az érvénytelenségi ok fennállta kiváltja az érvénytelenséget. Az érvénytelenség következményeinek levonásához semmiféle megtámadásra, más nyilatkozatra, jogvitára nincs szükség. A semmisségi okra bárki határidő nélkül hivatkozhat, azt a bíróság külön kérelem nélkül hivatalból veszi figyelembe.
A megtámadható megállapodás feltételesen érvénytelen: érvénytelensége attól függ, hogy az erre jogosított jogalany törvényes határidőn belül írásban megtámadja-e. Ha nem támadja meg, az érvénytelenség feltétele nem áll be, a megállapodás érvényes. Ha sikeresen megtámadja, a megállapodás ugyanúgy érvénytelen, mint a semmis megállapodás esetén.
Megtámadásra csak a sérelmet szenvedett jogalany és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik, mely érdeknek közvetlenül kell következnie a megállapodás érvénytelenségéből.
A megtámadás érvényességéhez írásbeli alak szükséges.
A megtámadásra nyitva álló határidő 30 nap. Ez a határidő nem jogvesztő, hanem elévülési jellegű, vonatkoznak rá az elévülés nyugvására és félbeszakadására vonatkozó szabályok azzal, hogy hat hónap elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható.
A határidő kezdő időpontja:
- tévedés és megtévesztés esetén ezek felismerése,
- fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszűnése.
Az érvénytelenségi ok többnyire az egész megállapodásra vonatkozik. Előfordulhat azonban, hogy a megállapodásnak csak valamelyik része, egyik vagy másik rendelkezése alkalmatlan a célzott joghatás előidézésére. A részleges érvénytelenség esetén csak az érvénytelenségi ok által érintett rész, rendelkezés válik érvénytelenné, és az érvénytelen rész helyére a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabály lép - feltéve, hogy a jogalanyok a megállapodást az érvénytelen rész nélkül is megkötötték volna.
Az érvénytelenség jogkövetkezménye az, hogy az érvénytelen megállapodásból származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna (ex nunc hatályú érvénytelenség).
Ha a munkáltató a köztisztviselőt érvénytelen jogviszonyban alkalmazta, ezt a foglalkoztatást azonban gondos eljárással elkerülhette volna, az érvénytelenség a hibájából ered a foglalkoztatottat esetleg terhelő közreható hibára tekintet nélkül. Ennek következményeként a munkáltatói felmentés jogkövetkezményei az irányadók és a köztisztviselőt végkielégítés illeti meg (LB Mfv. I. 10 406/1996. sz.).
7. A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ IGÉNY ELÉVÜLÉSE
Mt. 11. §Az időmúlásnak a jogban kétféle hatása van: az igényérvényesítés elmulasztása bizonyos idő elteltével vagy magát az alanyi jogot szünteti meg, vagy az alanyi jog nem szűnik meg ugyan, de állami kényszerrel többé nem érvényesíthető. Az előbbi esetben jogvesztő határidőről, az utóbbi esetben pedig elévülésről van szó.
Jogvesztő határidőnek csak az a határidő minősül, melynek elmulasztásához a jogszabály kifejezetten a jog elenyészésének a következményét fűzi. Ilyen esetben a késedelem kimentésére nincs jogi lehetőség.
Jogvesztő határidőt állapít meg a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény az érvénytelenség keretében, amikor a megtámadhatóság végső határidejét hat hónapban állapítja meg.
Ha a jogosult a jogszabályban meghatározott idő alatt nem érvényesíti az igényét, és a jogszabály jogvesztést nem mond ki, a követelés a jogszabályban meghatározott idő elteltével elévül. Ez azt jelenti, hogy a követelést bírósági úton ugyan nem lehet érvényesíteni, maga a követelés azonban nem szűnik meg. Önkéntes teljesítés esetén a szolgáltatás nem követelhető vissza azon a címen, hogy a jogalany a teljesítéskor a követelés elévüléséről nem tudott.
A törvény a rendes elévülési időt 3 évben határozza meg. A bűncselekménnyel okozott kár esetén a hosszabb elévülési idő indoka egyrészt az, hogy sok esetben csak a büntetőeljárás során derül ki, hogy a közszolgálati jogviszonyban álló alkalmazott valóban károkozó-e, másrészt a bűncselekménnyel okozott károkozás esetére előírt szigorúbb felelősségi szabályok alkalmazása is meghiúsulna nemegyszer, ha a kártérítési igény ilyen esetben is három év alatt évülne el.
Az elévülés kezdete az igény esedékessége. Amennyiben ugyanannak a magatartásnak, intézkedésnek a nyomán több igény keletkezik, de ezeknek a keletkezési időpontja eltér, az elévülést mindegyik esetben önállóan kell elbírálni. Ilyen például az üzemi balesetet szenvedett köztisztviselőnek a balesetből kifolyólag a táppénz és az átlagkereset közötti különbözetre vonatkozó igénye, majd egy év múlva jelentkező keresetvesztesége, mert a baleset nyomán fellépett munkaképesség-csökkenés miatt korábbi munkakörét nem tudja ellátni.
Az elévülés félbeszakadását - egyebek mellett - csak írásbeli felszólítás, tiltakozás eredményezi. A közszolgálati jogviszonyban álló dolgozó szóbeli sürgetése igényének teljesítése érdekében nem szakítja félbe az elévülést.
(További részletes indokolás a Munka Törvénykönyve 11. §-ához fűzött kommentárnál.)
8. A HATÁRIDŐK SZÁMÍTÁSA
Mt. 12. §A köztisztviselők jogállásáról rendelkező törvény részletesen meghatározza a határidők számításának a módját és feltételeit. A részletes szabályozás indoka az, hogy a határidőkhöz általában a jogalkotó kiemelkedő fontosságú joghatásokat fűz.
(A rendelkezések részletes kifejtése a Munka Törvénykönyve 12. §-ához fűzött kommentárnál.)
9. A MUNKAÜGYI (KÖZSZOLGÁLATI) KAPCSOLATOK
Mt. 15. §10. A SZAKSZERVEZETEK
Mt. 18-19. §,Mt. 21-28. §