adozona.hu
A munkajogi kártérítési felelősség szabályai (magyarázat)
A munkajogi kártérítési felelősség szabályai (magyarázat)
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkavállaló kártérítési felelősségének két fajtája van: a vétkességi és a vétkesség nélküli felelősség. Általános (tipikus) kártérítési felelősségnek a vétkességi felelősséget tekinthetjük, mert a feltételei közvetlenül a munkaviszonyból erednek: a munkaszerződés aláírásával a munkavállaló vállalja, hogy a kötelességeit teljesíti és nem fog kárt okozni a munkáltatójának. Ennek megszegése, amennyiben kárt is okozott és az a munkavállalónak felróható, elegendő alapja a felelősségnek. Ezzel s...
A munkajogi kártérítési felelősség szabályai (magyarázat)
II. A munkavállaló kártérítési felelőssége
A munkavállaló kártérítési felelősségének két fajtája van: a vétkességi és a vétkesség nélküli felelősség. Általános (tipikus) kártérítési felelősségnek a vétkességi felelősséget tekinthetjük, mert a feltételei közvetlenül a munkaviszonyból erednek: a munkaszerződés aláírásával a munkavállaló vállalja, hogy a kötelességeit teljesíti és nem fog kárt okozni a munkáltatójának. Ennek megszegése, amennyiben kárt is okozott és az a munkavállalónak felróható, elegendő alapja a felelősségnek. Ezzel szemben a vétkesség nélküli felelősség érvényesítésének további feltételei is vannak, akár a megőrzési, akár a leltárhiányért fennálló felelősséget nézzük. A vétkesség nélküli felelősség kivételes, mert a munkáltató és a munkavállaló különös munkaviszonybeli kötelezettségein alapul, amikor a kár valaminek a hiányában mutatkozik, erre tekintettel a vétkesség nélküli felelősséget hiányért való felelősségnek is nevezzük.1. Felelősség a vétkes károkozásért
1.1 A felelősség feltételei
A munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért felelősséggel tartozik. (Mt. 166. § (1) bekezdés). A tipikus munkavállalói felelősség feltétele tehát, hogy- a munkavállaló a munkaviszonyból eredő valamilyen kötelezettségét megszegje,
- ezzel okozati összefüggésben
- a munkáltatót kár érje, és
- a munkavállalót a kár okozása tekintetében vétkesség terhelje.
A feltételek együttes fennállását a munkáltatónak kell bizonyítania (Mt. 166. § (2) bekezdés), nem pedig a munkavállalónak kimentenie magát valamilyen feltétel hiányára hivatkozással. Bármelyik feltétel hiánya kizárja a kártérítésre kötelezést.
Tekintettel arra, hogy a kár kiszámítása a vétkességi és a vétkesség nélküli felelősségnél azonos, ezt a kérdést külön tárgyaljuk.
1.1.1 A munkaviszonyból származó kötelezettség megszegése
Az Mt. szerinti kártérítési felelősség munkaviszony nélkül elképzelhetetlen. Korábban már utaltunk arra, hogy a munkába állásig csak az azt elősegítő jogok és kötelezettségek terhelik a feleket, amennyiben a munkaszerződést korábban kötötték meg. A munkaszerződésben azonban ezen túlmenő kötelezettségeket is vállalhat a munkavállaló, például a munkáltatót már a munkába állást megelőzően tapasztalat szerzés céljából felkeresi, a neki átadott dokumentációkat tanulmányozza. Ha ezeket a vállalt kötelezettségeit megszegi, vagy bár teljesíti, de ennek során kárt okoz (például az átvett dolgokkal nem tud elszámolni), úgyszintén ha nem lép a kikötött időben munkába, és ebből eredően a munkáltatót kár éri, az Mt. szabályai szerint tartozik felelősséggel.A kártérítési felelősség szempontjából nincs jelentősége, ha később kiderül, hogy a felek közötti munkaviszony érvénytelen volt, mert az abból származó jogokat és kötelességeket ugyan úgy kell elbírálni, mintha a jogviszony érvényesen jött volna létre. (Mt. 10. § (1) bekezdés).
A munkába állástól kezdődően a munkavállaló kötelezettségeit a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, a munkaszerződés és nem utolsó sorban a munkáltató utasításai szabják meg. Ezek mindegyikét külön-külön felsorolni lehetetlen. Általános kívánalom a munkavállalóval szemben: a munkáját úgy végezze és olyan magatartást tanúsítson, hogy annak következtében mások egészsége, testi épsége vagy a vagyona ne károsodjon (Mt. 103. § (1) bekezdés c) pont).. A károkozástól való tartózkodás kötelezettsége mind a munkáltatóval, mind a munkavállaló társaival, valamint azokkal a külső személyekkel szemben fennáll, akikkel szemben a munkavállaló magatartásáért a munkáltatónak helyt kell állnia. A károkozástól való általános tartózkodás, mint a munkavállaló magatartásával kapcsolatban negatívan meghatározott követelményt kiegészíti a munkáltató érdekeit védő magatartás tanúsításának előírása pozitívan megfogalmazott kívánalomként: a munkavállalótól elvárható, hogy mindent megtegyen a munkáltatóját fenyegető kár megelőzése érdekében. A munkaviszonyból eredően a munkavállaló nem lehet közömbös a munkáltatója vagyonát fenyegető veszélyekkel szemben: a hiányosságokat jelentenie kell, váratlanul előálló, halasztást nem tűrő és anyagi erejét meg nem haladó beszerzés, valamint kisebb munkák utasítás nélküli elvégzése a munkavállalónak is kötelessége. Az eset összes körülménye alapján lehet csak elbírálni, hogy a munkáltatótól elvárható volt-e a munkáltató érdekében a költségek előlegezése (MK 26. számú állásfoglalás).
A munkaszerződéssel a munkavállaló adott munkaköri feladatok ellátására vállalkozik, kötelezettségei elsősorban ezzel kapcsolatosak. A munkaviszonyra vonatkozó szabályok és a munkáltató utasításai a munkavégzés helyét, idejét és mikéntjét egyaránt megszabhatják, de a kötelezettségek szempontjából nem hagyhatók figyelmen kívül az adott foglalkozás, szakma szabályai sem. A munkavállalónak utasításra munkakörén kívüli feladatokat is el kell látnia, illetőleg a kikötött munkahelyétől eltérő helyen munkát végeznie. A kötelezettségek szempontjából munkának minősül minden olyan tevékenység, amelynek az elvégzésére a munkáltató utasította, függetlenül a tevékenység jellegétől és annak helyétől: munkaviszonybeli kötelezettséget teljesít a munkavállaló, ha a munkáltató üzleti partnereivel valamilyen vacsorán vesz részt, tanfolyamra jár. Ezzel szemben a tanulmányi szerződés alapján folytatott tanulmányok során az oktatási intézménynek okozott kárnál a munkaviszonyból származó kötelezettség nem mutatható ki, mert annak nem a munkaszerződés az alapja, hanem a külön megállapodás. Ha ennek során a munkavállaló az oktatási intézménynek vagy másnak - nem a munkáltatónak - kárt okoz, ezért közvetlenül és nem az Mt. alapján felel.
A munkaviszonybeli kötelezettségek teljesítéséhez tartoznak a munkavégzéshez szükséges előkészítő és befejező tevékenységek, úgyszintén bizonyos személyes szükségletek kielégítése (étkezés, tisztálkodás stb.). Ez utóbbiak akkor tartoznak a munkaviszony keretébe, ha azok kielégítésének feltételeit ténylegesen a munkáltató biztosítja, nem csak lehetőséget ad arra. Ha például az üzemi étkeztetést nem a munkáltató szervezi meg a telephelyén, hanem engedélyt ad a munkahely elhagyására a munkaközi szünetben, a munkavállaló károkozása nem tartozik a munkajogi felelősség körébe akkor sem, ha a munkáltató az étkezéshez támogatást nyújt. Ezzel szemben, ha a munkáltató saját vagy bérelt járművel biztosítja a munkahelyre és az onnan haza történő utazást, a munkaviszony keretébe tartozik a munkavállaló esetleges károkozása a szállítás során. A munkakör ellátásával kapcsolatban a telephelyen kívüli közlekedés munkavégzésnek minősül, függetlenül attól, hogy a munkavállaló közforgalmú közlekedési eszközt használt, vagy azt a munkáltató bocsátotta a rendelkezésére. A munkavállaló telephelyen kívüli károsodásával kapcsolatban minden esetre különös jelentősége van annak, hogy az ténylegesen kapcsolatos volt-e a munkavégzéssel. Erről bővebben a munkáltató kártérítési felelősségénél lesz szó.
A munkavégzés helyének a felelősség szempontjából nincs jelentősége. A kárért való helytállás szempontjából kivételt képezhet a kirendelés, amikor a munkavállalónak a munkáltatója utasítására más munkáltatónál kell munkát végeznie. Kirendelés esetén a munkáltatók közötti eltérő megállapodás hiányában a munkaviszonyból származó jogok és kötelességek - a jogviszony megszüntetését kivéve - azt a munkáltatót illetik meg, illetve terhelik, ahova a munkavállalót munkavégzésre kirendelik (Mt. 106. § (2) bekezdés ). Ebből következően a kirendelés során okozott kárért a munkavállalóval szemben a munkajogi szabályok szerint felelősséget érvényesíthet olyan munkáltató is, akivel a munkavállaló nem áll munkaviszonyban, csak kirendeléses kapcsolatban.
A munkavállaló munkavégzését alapvetően a munkáltatói jogkört gyakorló utasításai szabják meg. Az utasítás végrehajtását a munkavállaló csak akkor tagadhatja meg, ha annak teljesítése jogszabályba ütközik (Mt. 104. § (2) bekezdés első mondata ). Ha az utasítás megtagadásának lehetőségévével nem élt a munkavállaló, és a teljesítéssel kárt okozott, ezért - az egyéb feltételek fennállása esetén - felelősséggel tartozik. Az utasításra cselekvés ténye nem változtat azon, hogy a károkozás kötelezettségszegés. Más kérdés, hogy ezért az utasítás adó is felelősséggel tartozik. Ha a munkavállalónak egyenesen kötelessége volt a teljesítés megtagadása, kétség sem férhet felelősségéhez, amennyiben kárt okozott. Ha az utasítás teljesítését nem tagadhatja meg, azonban felismeri, hogy azzal kárt okozna, erre az utasítás adójának figyelmét fel kell hívnia (Mt. 104. § (2) bekezdés második mondat ). A figyelmeztetés elmulasztása kötelezettségszegés, ami megalapozza a munkavállaló kártérítési felelősségét.
Az együttműködési kötelezettségből eredően a munkavállalótól elvárható, hogy adott esetben utasítás nélkül is a munkakörébe egyébként nem tartozó feladatot elvégezze, vagyis a tőle elvárható módon igyekezzen megakadályozni a munkáltatója károsodását. A károk megelőzése érdekében a munkavállaló nem tesz feltétlenül leget ez irányú kötelezettségének, ha a károk előidézésére alkalmas hiányosságokat jelenti. Váratlanul előálló, halasztást nem tűrő és a munkavállaló anyagi erejét meg nem haladó beszerzés, valamint kisebb munkák elvégzése a munkavállalónak is kötelessége. A körülmények mérlegelésével lehet eldönteni, hogy utasítás nélkül tehetett-e volna valamit a munkavállaló a károsodás megelőzésére vagy mértékének csökkentésére. Elvárhatóság hiányában kötelezettségszegéséről nem lehet szó (MK 26. számú állásfoglalás).
Az egyes munkakörök nem egyformák abból a szempontból, hogy a munkavégzés mikéntjét mennyiben, milyen részletességgel szabja meg a munkáltató, vagyis mekkora szabadsággal rendelkezik a munkavállaló. Amennyiben a munkáltató csak a feladatot szabja meg, a megoldás mikéntjét pedig a munkavállalóra bízza, a munkavégzés megfelelősége szempontjából jelentősége lehet az adott foglalkozás szabályainak, a munkáltatónál kialakult és általa elfogadott gyakorlatnak. Ha a munkavállaló külön rendelkezés hiányában ezt figyelembe véve járt el, kötelezettségszegés nem állapítható meg a terhére. A munkáltató utasítási jogát a felek ki is zárhatják, amikor is a munkavállaló lényegében a munkája eredményességével felel (Mt. 104. § (1) bekezdés). A nagyobb önállóság megmutatkozhat a kockázat vállalásban. Önmagában a sikertelen vállalkozás még nem jelent kötelezettségszegést. Ha azonban a kockázat vállalásnak meghatározott rendje van a munkáltatónál, illetőleg a szakmai szokások, a gyakorlat megkívánja a döntést megelőzően bizonyos lépések megtételét, ezek elmulasztása már kötelezettségszegésnek minősül, úgyszintén a kellő körültekintés elmulasztása.
Korábban már utaltunk rá, hogy a kár okozásakor kell a munkaviszonynak fennállnia, mert csak ekkor lehet szó munkaviszonybeli kötelezettség megszegéséről. A munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos kötelezettségek is ebbe a körbe tartoznak, így a munkáltatóval való elszámolás, a munkakör átadása (Mt. 97. § (1) bekezdés), valamint maga a megszüntetés jogszerűsége. Kötelezettségszegésről csak akkor lehet szó, ha a jogszabálynak megfelelő teljesítést - a megfelelő elszámolást és munkakör átadást - a munkáltató lehetővé tette. Ennek hiányában a munkavállalótól nem lehet elvárni a munkáltató érdekeinek megfelelő eljárást. Kárt okozhat a munkavállaló a munkaviszonyának jogellenes megszüntetésével is: a munkáltatónak kötbért kell fizetnie a késedelmes teljesítésért, a munkavállaló soron kívüli pótlása többlet költségekkel járhat.
A kötelezettségszegés mindig jogellenes: jogellenesség hiányában kötelezettségszegésről nem lehet szó, a megengedett magatartás anyagi következménye kárnak nem tekinthető. A jogellenességet kizárja az úgynevezett kötelezettség-ütközés esete, amikor egy fontosabbnak tekintendő kötelezettség teljesítése érdekében egy másik kötelezettséget megszeg a munkavállaló, és ez utóbbival valamilyen kárt okoz. Ennek két esetét, a szükséghelyzetet és a jogos védelmet a Ptk. szabályozza.
Ennek értelmében a másnak életét, testi épségét, vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszély esetében a tulajdonos köteles tűrni a károkozást. A szükséghelyzet lényege a kártérítés vonatkozásában, hogy a kárt nem a károkozó, hanem az viseli, akinek érdekében okozták a kárt. Nem vonatkozik azonban ez a szabályozás az indokolt mértéket meghaladó kárra (Ptk. 107. §). A szükséghelyzet tehát csak akkor zárja ki a kártérítési felelősséget, ha a meghatározott feltételek fennálltak és nem indokolatlan (aránytalan) károkozás történt. Abban az esetben, ha a károkozás nincs összefüggésben a szükséghelyzettel, a kártérítés általános szabályai az irányadók.
A jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a támadónak okozott kárt nem kell megtéríteni, ha a védekező az elhárítással a szükséges mértéket nem lépte túl (Ptk. 343. §).
1.1.2 A vétkesség
A kár okozása kötelezettségszegés esetén is csak akkor róható fel a munkavállalónak, ha vétkes volt, vagyis gondatlanul vagy szándékosan járt el. A vétkességet kizárja a beszámítási képesség hiánya, amikor a munkavállaló nem számolhatott magatartása következményeivel. Amennyiben a beszámítási képesség hiánya a munkavállalónak felróható, például ittasság esetén, a munkavállaló sikerrel nem hivatkozhat vétlenségre. Bizonyos gyógyszerek használata befolyásolhatja a munkavállalót a körülményeknek megfelelő magatartás tanúsításában. Ha a hatással a munkavállaló számolhat, erre fel kell hívnia a munkáltató figyelmét.Az Mt. a gondatlanság és a szándékosság fogalmát nem szabályozza, a bírósági gyakorlat lényegében a hasonló büntetőjogi fogalmakat alkalmazza. Eszerint gondatlan az, aki nem úgy járt el, ahogy elvárható lett volna, mert a szükséges körültekintést elmulasztotta (enyhe gondatlanság), vagy bár a következményekkel tisztában volt, de bízott azok elmaradásában (súlyos gondatlanság). Szándékosan okoz kárt a munkavállaló, ha előre látja cselekményének (magatartásának) káros következményeit és azokat kívánja (egyenes szándék), vagy bár nem kívánja, de abba belenyugszik (eshetőleges szándék) ( MK 25. számú állásfoglalás ). A tudatos gondatlanságot az eshetőleges szándéktól a gyakorlat szerint az különbözteti meg, hogy bár mindkét esetben számolni lehet a kár bekövetkezésének lehetőségével, az első esetben a károkozó bízik a kár elmaradásában, míg a második esetben a kár biztos bekövetkezésének lehetősége ellenére cselekszik a károkozó (LB Mfv.II.10.024/1998/3. szám ).
A vétkességet nem a kötelezettségszegést illetően kell vizsgálni, hanem az abból származó kár vonatkozásában: a munkavállalót a kötelezettségszegéséhez kapcsolódó kár tekintetében terheli-e gondatlanság vagy szándékosság. A kötelezettségszegés ebből a szempontból objektíve vizsgálandó: volt-e valamilyen kötelezettsége a munkavállalónak és azt teljesítette-e. A vétkesség ehhez képest szubjektív elem és a kötelezettségszegés károsító következményéhez kapcsolódik. Szándékos károkozásról ezért akkor lehet szó, ha nem csak a kötelezettség megszegése volt szándékos, de ez kimutatható az abból származó kárt illetően is, gondatlan kötelezettségszegésnek csak gondatlan károkozás lehet a következménye.
A szándékosság és a gondatlanság, mint eltérő vétkességi fokozatok megkülönböztetésének a kártérítés mértéke szempontjából van jelentősége.
1.1.3 Az okozati összefüggés
A kötelezettségszegés és a bekövetkezett kár között okozati összefüggésnek kell fennállnia. A gyakorlatban valamely következménynek egy magatartás rendszerint akkor tekinthető az okának, ha anélkül az nem, vagy nem olyan mértékben következett volna be. Ez utóbbi az úgynevezett részoksági összefüggés, ami mindig arra utal, hogy a káros következmény kialakulásában más körülmény (magatartás) is közrehatott.Ha a károsodásban maga a munkáltató is közrehatott, a casus nocet domino elv alapján ennek megtérítésére a munkavállaló nem kötelezhető (Mt. 172. § (2) bekezdés). A munkáltató közrehatásaként kell értékelni a munkavállaló szempontjából a többi munkavállaló vagy a munkáltató nevében, érdekkörében eljáró személyek magatartását, amennyiben nem együttes károkozásról van szó. A közrehatás, mint felelősséget kizáró vagy csökkentő magatartás szempontjából nincs jelentősége, hogy az vétkes volt-e vagy sem. A közrehatás szempontjából vizsgálandó, hogy a munkáltató eleget tett-e az irányítási kötelezettségének, megfelelő munkakörülményeket biztosított-e, kiadta-e a szükséges utasításokat stb. Az ellenőrzésnek, mint a károsodás megelőzésének elmulasztása közrehatásként általában csak enyhe gondatlanságnál értékelhető: aki szándékosan okozott kárt, nem hivatkozhat a munkáltató esetleges mulasztására.
A munkaáltatón kívüli személy közrehatása - az együttes károkozás esetét kivéve - a munkavállaló javára akkor vehető figyelembe, ha az illető személy magatartásáért a munkavállaló egyébként nem tehető felelőssé. Ha a munkavállaló vette igénybe az illető személy közreműködését, de ahhoz a munkáltató nem járult hozzá, a harmadik személy közrehatása a munkavállaló felelőssége szempontjából nem vehető figyelembe. Így ha a munkavállaló a közeli hozzátartozóját kérte fel, hogy segítsen neki az árusításban, az illető pedig nem adott számlát, az emiatt a munkáltatóval szemben kiszabott büntetésért a munkavállaló kártérítési felelősséggel tartozik.