adozona.hu
BH 2025.5.122
BH 2025.5.122
A különbözeti adózást választó adózó, aki a gépjárművet továbbértékesítési céllal szerzi be, de ez a cél meghiúsul és a különös adózás szabályai alkalmazásáról nem mondott le, nem értékesítheti a gépjárművet az Áfa. tv. 87. § c) pontja alapján adómentesen, hanem az értékesítésére az általános szabályok az alkalmazandók [2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 87. § b), c) pontjai, 213. § (1) bek. a) pont, 214. § (1) bek., 222. § (1) bek., 224. § (1) bek., 259. § 22. pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes bejelentett főtevékenységként személygépjármű- és könnyűgépjármű-kereskedelemmel foglalkozik, a bejelentése szerint a használt gépjárművek kereskedelmére vonatkozóan az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) XVI/2. alfejezetének rendelkezéseit (különbözet szerinti adózás, vagyis árrés szerinti adózás) alkalmazza. A 2021 decemberében (a továbbiakban: vizsgált időszak) értékesített összesen 19 db személygépjárművet is ezen, különbözet ...
BH 2025.5.122 A különbözeti adózást választó adózó, aki a gépjárművet továbbértékesítési céllal szerzi be, de ez a cél meghiúsul és a különös adózás szabályai alkalmazásáról nem mondott le, nem értékesítheti a gépjárművet az Áfa. tv. 87. § c) pontja alapján adómentesen, hanem az értékesítésére az általános szabályok az alkalmazandók [2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 87. § b), c) pontjai, 213. § (1) bek. a) pont, 214. § (1) bek., 222. § (1) bek., 224. § (1) bek., 259. § 22. pont].
A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes bejelentett főtevékenységként személygépjármű- és könnyűgépjármű-kereskedelemmel foglalkozik, a bejelentése szerint a használt gépjárművek kereskedelmére vonatkozóan az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) XVI/2. alfejezetének rendelkezéseit (különbözet szerinti adózás, vagyis árrés szerinti adózás) alkalmazza. A 2021 decemberében (a továbbiakban: vizsgált időszak) értékesített összesen 19 db személygépjárművet is ezen, különbözet szerinti adózás szabályai szerint vásárolta, a használt ingóságok értékesítéséhez kapcsolódó szabályok alapján tartotta nyilván a könyveiben, és azok értékesítésekor is e szabályokat alkalmazta, vagyis a fizetendő általános forgalmi adót (a továbbiakban: áfa) is ekként határozta meg és vallotta be.[2] Az adóhatóság elrendelte a felperes 2021. decemberi áfa bevallásának vizsgálatát adóellenőrzés keretében. A revízió megállapította a gépjárművek értékesítése tekintetében, hogy az Áfa tv. 213. § (1) bekezdése, 214. § (1) bekezdése és 259. § 22. pontja alapján a továbbértékesítési cél akkor mutatható ki, ha több feltétel közül az is teljesül, hogy az adóalany a mástól megszerzett terméket saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélkül értékesíti tovább; amennyiben a továbbértékesítési cél megdől, a törvény az értékesítésre a különbözet szerinti adózás alkalmazásának szabályait már nem teszi lehetővé. Az ellenőrzési jegyzőkönyvben foglalt megállapítás szerint a 19 db gépjármű közül 9 db esetében a továbbértékesítési cél nem valósult meg, mert ezeket a felperes saját működése során, egyéb célból használta. A felperesi észrevételt követően az elsőfokú adóhatóság 9-ből 2 db személygépjármű esetében elfogadta a továbbértékesítési cél megvalósulását, míg a további 7 db gépjármű esetében fenntartotta a megállapítását azzal, hogy a 7-ből 2 db gépkocsi vonatkozásában a felperes is elismerte a téves könyvelést.
[3] Az elsőfokú adóhatóság mindezekre tekintettel a határozatával (a továbbiakban: elsőfokú határozat) a felperes terhére 22 265 000 forint adóalap után jogosulatlan igényélésnek minősülő 6 012 000 forint adókülönbözetet állapított meg. Indokolása szerint a felperes az ellenőrzés során többször, változó tartalommal nyilatkozott, bemutatta és több ízben módosította a próbaút nyilvántartásait, - amelyet az adózó állítása szerint az irodai alkalmazottak egy "kockás füzetben" vezetnek. A próbaút-nyilvántartások adatai még így sem kerültek alátámasztásra, mert azokat nem igazolták a gépjármű-indítási naplók, illetve az útdíj köteles úthálózat, valamint a nemzeti tengelysúly-ellenőrzőhálózat (a továbbiakban: UD/VÉDA rendszer) érzékelési pontjairól érkezett adatok.
[5] A fellebbezés nyomán eljárt alperes határozatával (a továbbiakban: alperesi határozat) helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Indokolása szerint a felperes eljárási jogszabálysértésekre vonatkozó, az ellenőrzési határidő túllépésével, a kiegészítő ellenőrzés szükségességével és az UD/VÉDA rendszer jogszerűtlen használatával összefüggő érvelése alaptalan. Anyagi jogi szempontból megállapította: az elsőfokú adóhatóság a feltárt tányállásból helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a 7 db gépjármű esetében hitelt érdemlően nem igazolta, hogy azokat saját használat, hasznosítás nélkül értékesítette.
A keresetlevél és a védirat
[6] A felperes keresete szerint a 2 db gépjármű kivételével - használat, hasznosítás nélkül történt a továbbértékesítés, vagyis a továbbértékesítési cél maradéktalanul megvalósult, a kijavított autófutás-nyilvántartás ("kockás füzet") megfelelően igazolja, hogy azokat ilyen céllal vásárolta, az alperes ennek ellenére nemcsak a hozzáadott értéket, hanem a teljes ellenértéket megadóztatta. Arra hivatkozással, hogy az adóhatóság elsődlegesen és döntően az UD/VÉDA rendszer adatait vette figyelembe az autófutások kapcsán, a rendszer technikai, informatikai üzemeltetőjének megkeresésére vonatkozó indítványt terjesztett elő.[7] A bérbeadott, de túlnyomórészt a saját vállalkozásban használt 2 db gépjármű esetében előadta, hogy a továbbértékesítési cél eleve nem is állt fenn, értékesítésük során ezért az Áfa tv. 87. § b) és c) pontjai szerint adófizetési kötelezettsége nem keletkezett.
[10] Az alperes a védiratában fenntartotta a határozatában foglaltakat és a kereset elutasítását kérte.
A jogerős ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában elsődlegesen megállapította az elkésett felperesi hivatkozásokat (ellenőrzési határidő meghosszabbításáról szóló döntés megküldésének esetleges elmaradása, az UD/VÉDA rendszer adatai megismerésének esetleges hiánya), amelyeket a perben nem vizsgálhatott. A felperes a nyilatkozatait nem tudta hitelt érdemlően alátámasztani okiratokkal, holott az Áfa tv. és az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezései alapján adózóként a nyilvántartásait, könyveit, bizonylatait úgy köteles kiállítani és vezetni, illetve megőrizni és felmutatni, hogy azok a törvényben szabályozott jogok gyakorlásának és kötelességek teljesítésének ellenőrzésére alkalmasak legyenek.[12] Érdemben helytállónak fogadta el a megállapítást, amellyel az alperes részletesen, gépjárművenként kifejtette, hogy a javított autófutás-teljesítmény nyilvántartás ("kockás füzet") adatai mennyiben pontatlanok, és miért nem hitelesek, melynek következtében a bemutatott próbaút-nyilvántartás nem volt alkalmas a kizárólagosan továbbértékesítési céllal történt használat igazolására; erre tekintettel pedig a felperes nem alkalmazhatta volna a gépjárművek értékesítésekor a kedvezőbb, különbözeti adózást. A törvényszék a megkeresésre és tanúbizonyításra vonatkozó indítványt, mint szükségtelent, mellőzte.
[13] Az érintett 7-ből 2 db - a felperesi állítás szerint bérbeadott, eredetileg sem továbbértékesítési célt szolgáló - gépjármű esetében rámutatott a felperes változó tartalmú nyilatkozataira, arra, hogy kezdetben a továbbértékesítési célt kívánta alátámasztani, és csak utóbb tért el ettől, a bérbeadásról szóló munkavállalói nyilatkozatok észrevételhez történő csatolásával együtt, míg ezek a nyilvántartásban nem szerepeltek tárgyi eszközként.
A felülvizsgálati kérelem
[14] A felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélettel szemben, kérte elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, az adóhatósági határozatok megsemmisítését, az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezését, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását.[15] A törvényszék által megsértett jogszabályhelyeket felsorolta: a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (2) bekezdése, 78. § (2) bekezdése, 79. § (1) bekezdése, 78. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdése, a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. § (5) bekezdése, az Air. 8. § (1) bekezdése, 58. § (2) bekezdése, 97. § (2) bekezdése, 99. § (1)-(2) bekezdése, valamint az Áfa tv. 87. § b) és c) pontja, 125. § (1) bekezdés a) pontja, 224. § (1) bekezdése sérelmét megjelölve.
[16] Jogsértően állapította meg a jogerős ítélet azt,
[17] ,,hogy a továbbértékesítési cél meghiúsult, mert az adóhatóság ezt valójában semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá. A felperes álláspontja szerint nincs jogszabállyal előírt nyilvántartási kötelezettsége, - erre vonatkozó jogszabályt a jogerős ítélet sem jelölt meg - ezért a saját nyilvántartása nem vethető össze az UD/VÉDA rendszerből nyert adatokkal; nem is volt köteles az UD/VÉDA rendszer által érzékelt útvonalakon közlekedni, továbbá a P-s rendszámra vonatkozó előírások megsértése ágazati szabályok megszegésének minősül, amely önmagában nem lehet bizonyíték. Előadta, hogy az Európai Unió Bírósága (EUB) C-329/18., valamint C-78/12. számú döntései értelmében sem alapítható az adólevonási jog megtagadása az adott szakmára vonatkozó speciális jogszabályi feltételek számonkérésén. E körben az EUB döntéseit idéző Kfv.I.35.052/2022/3. számú kúriai határozatra is utalt.
[18] Sérelmezte, hogy mind az adóigazgatási eljárásban, mind a bírósági eljárásban elzárták az ellenbizonyítás lehetőségétől, holott bizonyítási indítványait már a megelőző eljárásban is előterjesztette. A törvényszék megfelelő indok nélkül mellőzte azokat.
[19] A 2 db bérbeadással érintett gépjármű esetében is fenntartotta az Áfa tv. 87. § b) és c) pontjainak, az adómentes értékesítés szabályainak alkalmazhatóságát.
A felülvizsgálati ellenkérelem
[20] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak jogszerűségére tekintettel.A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.[26] A törvényszék tényszerűen állapította meg, hogy a felperes használt autókereskedőként azt választotta a bejelentésében, hogy az adófizetési kötelezettségét az Áfa tv-nek a viszonteladókra vonatkozó különleges adózási szabálya szerint teljesíti, amely a kedvezőbb adózási mód, lévén az adózó az árrés után fizeti az adót (különbözeti adózás). A perben vizsgálandó kérdés az volt, hogy az adóhatóság megfelelően bizonyította-e az adott gépjárműveknél a továbbértékesítési cél meghiúsulását, és helyes-e a jogértelmezése, miszerint, ha a továbbértékesítési cél ezen gépjárművek saját használata vagy egyéb módon történő hasznosítása folytán meghiúsul, akkor az értékesítésükre már nem a különbözeti adózás, hanem az Áfa tv. általános szabályai az irányadóak. Arról is dönteni kellett, hogy azon 7-ből 2 db gépjármű esetében, amelyeknél a felperes azt állította, hogy azokat eleve nem is továbbértékesítési céllal vásárolta, és azokat bérbeadta, illetve túlnyomórészt saját vállalkozásában használta, megilleti-e az értékesítéskor az Áfa tv. 87. § b) és c) pontja szerinti adómentesség.
[27] A Kúria leszögezi, hogy az adóhatóság mind a 7 db gépjárműnél bizonyítást folytatott le a továbbértékesítési cél léte, illetve hiánya vonatkozásában, tekintve, hogy a felperes azokat a különbözeti adózás szerint szerezte be és tartotta nyilván, így a 2 db bérbeadott gépjármű esetében is ez történt, mert a felperes csak az ellenőrzési jegyzőkönyvre tett észrevételében hivatkozott bérbeadásra, saját vállalkozásban való használatra, addig az adóellenőrzés során ez utóbbi autók esetében is a továbbértékesítési célt kívánta alátámasztani. Erre az elsőfokú bíróság helytállóan rámutatott a jogerős ítélet [44] bekezdésében. A bizonyítást valamennyi esetben azonos módon folytatta le az adóhatóság, amelyről a törvényszék - felsorolva az ítélete [34] bekezdésben a bizonyítási eszközöket (felperesi nyilatkozatok, eladói és vevői tanúvallomások, jármű-nyilvántartási rendszer adatai, UD/VÉDA rendszer adatai, felperesi próbaút-nyilvántartás, próbarendszámokra vonatkozó gépjármű indítási naplók - megállapította, hogy széleskörű bizonyítási eljárás folyt, a tényállás tisztázási kötelezettségét az alperes teljesítette. A Kúria a felperesi felülvizsgálati kérelmének a bizonyítással kapcsolatos kifogásaival szemben egyrészt hangsúlyozza, hogy az adóhatóság, és az értékelés során az elsőfokú bíróság nem csupán az általa hivatkozott bizonyítékokból indult ki (próbaút-nyilvántartás, UD/VÉDA rendszer, P-s rendszámok mikénti használata), hanem az előzőek szerint felsorolt valamennyi bizonyíték összevetésével vizsgálta a felperes értékesítéseit. Másrészt kiemeli: ugyan a felperes utóbb megkérdőjelezte, miszerint a jogszabály által meg nem kívánt próbaút-nyilvántartásokból, az UD/VÉDA rendszer adataiból, és abból, hogy esetlegesen a P-s rendszámok kapcsán ágazati szabályt sértett, származhat-e egyáltalán bizonyíték, de mindezeket az adóhatóság a szabad bizonyítás keretében megfelelően felhasználhatta és értékelhette. Szemben a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal, az elsőfokú bíróság nem arra hivatkozott, hogy a felperes köteles volt vezetni az adott próbaút-nyilvántartást, hanem arra, hogy a választott adózási mód (jelen esetben a kedvezőbb különbözeti adózás) feltételeinek teljesülését az adózónak alá kell tudni támasztania a saját könyveivel. A Kúria is hangsúlyozza, hogy a felperesnek a különbözeti adózás jogszerű alkalmazásához a jelen esetben igazolnia kell, hogy az értékesítéskor is megfelelt az árrés utáni kedvezőbb adózás szabályainak.
[28] A Kúria a bizonyítás kapcsán azt is hangsúlyozza, hogy az adóhatóság nem abból vont le következtetést, hogy a felperes a fizetős útszakaszokat mennyiben használta, vagy mennyiben kerülte el, hanem abból, hogy amennyiben ezeket használta, az erre vonatkozó adatok miként jelentek meg a felperes próbaút-nyilvántartásában, egyezést mutattak-e egymással és a P-s rendszámú gépjárművek indítási naplóiban szereplő adatokkal.
[29] Ellentétben a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal e körben az elsőfokú bíróság nem tett iratellenes hivatkozást, mert ugyan a hatáskör elvonás kifejezést használta a kereseti érvelés ismertetésénél, de megállapításának középpontjában helytállóan az állt, hogy az adóhatóság nem szankcionálta a P-s rendszámok használatával kapcsolatos esetleges jogszabálysértést. Ebből következően a felperesnek az EUB C-329/18., valamint C-78/12. számú határozataira és a Kfv.I.35.052/2022/3. számú kúriai döntésre való hivatkozása nem helytálló (e döntések értelmében nem alapítható az adólevonási jog megtagadása az adott szakmára vonatkozó speciális jogszabályi feltételek számonkérésén), mert a perbeli esetben nem az adólevonási jog elvetése, és nem ágazati szabály esetleges megsértése, hanem a fizetendő adó helyes megállapításának kérdése volt a megállapítás alapja. A felperes a megelőző eljárásban bemutatta a rendelkezésére álló adatokat, de az a körülmény, hogy a kifogásolt 7 db gépjármű esetében saját próbaút-nyilvántartásának adatai nem egyeztek az ellenőrizhető külső forrásból nyert UD/VÉDA adatokkal és az általa jogszabály előírása folytán vezetett P-s rendszámok gépjármű-indítási naplóival, az ő terhére esik.
[30] A Kúria a továbbiakban a továbbértékesítési cél meghiúsulása kapcsán, majd az Áfa tv. 87. § b) és c) pontja alkalmazhatóságával összefüggésben levezetett bírósági jogértelmezést vizsgálta.
[31] Az Áfa tv. 259. § 22. pontja értelmében e törvény alkalmazásában továbbértékesítési cél: a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítése, amely értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől.
[32] Az Áfa tv. 213. § (1) bekezdés alapján a fejezet alkalmazásában
e) viszonteladó: minden olyan adóalany, aki (amely) ilyen minőségében továbbértékesítési céllal használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget szerez be, importál, vagy egyébként tart tulajdonában, illetőleg e körben - megbízás alapján - bizományosként jár el.
[33] Az Áfa tv. 214. § (1) bekezdés értelmében a viszonteladó tevékenységére a törvény rendelkezéseit az ezen alfejezetben (XVI/2.) meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
[34] A Kúria kiemeli, hogy az idézett rendelkezések alapján az Áfa tv. 214. § (1) bekezdéséből adódóan az Áfa tv. XVI/2. alfejezet szerinti különbözeti adózás, vagy más néven árrés utáni adózás csak az olyan tevékenységre alkalmazható, és azon termékek esetében, amelyeknél az adózó viszonteladói minősége érvényesül. Az adóalany akkor feleltethető meg a viszonteladó Áfa tv. XVI/2. alfejezete szerinti fogalmát előíró 214. § (1) bekezdésének, ha ilyen minőségében továbbértékesítési céllal szerez be használt ingóságot. E meghatározás központi fogalmi eleme a továbbértékesítési cél, amely csak akkor állapítható meg az Áfa tv. 259. § 22. pontja alapján, ha a termék (pontosan: mástól szerzett termék) saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítése esete áll fenn. A továbbértékesítési célnak van ügydöntő jelentősége, mert erre épülnek rá a különbözeti adózás alkalmazhatósága körében rögzített további fogalmak: a továbbértékesítési cél a saját használat vagy egyéb hasznosítás nélküli értékesítést jelenti a mástól szerzett termék vonatkozásában; a tényleges viszonteladói minőséghez pedig a jogalkotó ezt a célt tételezi, vagyis a használt ingóságoknak az ilyen céllal történő beszerzése alapozza meg, hogy az adóalanyt viszonteladónak lehessen tekinteni; a különbözeti adózás pedig a viszonteladói tevékenységre irányadó.
[35] A felperes a használt gépjármű kereskedelmi tevékenysége vonatkozásában bejelentette (választotta) a kedvezőbb, különbözeti adózás szabályainak az alkalmazását, ezért ahhoz, hogy ez az adózási mód ténylegesen érvényesüljön az egyes gépjárművek esetében, a továbbértékesítési célnak is teljesülnie kellett. Az adóhatóság által bizonyított tényállás szerint a felperes a kifogásolt 7 db gépjárművet a különbözet szerinti adózás szabályai szerint szerezte be, az autókat a könyveiben is a használt ingóságok értékesítéséhez kapcsolódó előírások alapján tartotta nyilván és az értékesítéskor is e szabályokat alkalmazva vallotta be a fizetendő áfát, ugyanakkor a bizonyítás eredményeként megállapítható volt, hogy a továbbértékesítési cél nem állt fenn.
[36] A Kúria hangsúlyozza, hogy a felperes állítása szerint az eleve továbbértékesítési cél nélkül beszerzett, bérbeadott és túlnyomó részben a saját vállalkozásban használt 2 db gépjármű esetében is az volt a megállapítás, hogy ezek beszerzése a különbözeti adózás szerint történt és a könyvekben sem tárgyi eszközként tartotta nyilván azokat. Egyetért a Kúria az adóhatóság és a törvényszék álláspontjával, hogy amennyiben a felperes a különbözet szerinti adózás helyett nem tér át az Áfa tv. általános szabályai szerinti adózásra, és az autók beszerzése, nyilvántartása is a különbözeti adózás szabályai szerint történik, utóbb, az autók értékesítésekor megalapozottan nem hivatkozhat arra, hogy az eladásra az Áfa tv. 87. § b) és c) pontja szerinti áfamentesség az irányadó, a következőkre is figyelemmel.
[37] Az Áfa tv. 87. § b)-c) pontjai alapján mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben,
b) ha az értékesítést megelőzően a termékhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó a 124. és 125. § szerint nem vonható le; vagy
c) az értékesítést megelőzően a termékhez előzetesen felszámított adó kapcsolódott volna, az a 124. § (1) bekezdés d) pontja szerint - a 125. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra is figyelemmel - nem lenne levonható.
Az Áfa tv. 222. § (1) bekezdése szerint az egyedi, illetőleg globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó viszonteladó ilyen minőségében a) a használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab, régiség beszerzéséhez - ideértve ezek Közösségen belüli beszerzését is -, importjához kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult.
Az Áfa tv. 224. § (1) bekezdése alapján a belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó dönthet úgy is, hogy tevékenységének egészére nem alkalmazza ezen alfejezet rendelkezéseit. Ezen döntését a viszonteladó a tárgyévet megelőző év utolsó napjáig jelenti be az állami adó- és vámhatóságnak.
[38] A fenti rendelkezések alapján a Kúria hangsúlyozza, hogy az Áfa tv. 87. § b) pontja szerinti adómentesség abban az esetben alkalmazható, ha a beszerzést előzetesen felszámított adó terhelte, de az az Áfa tv. 124. és 125. §-ai szerint nem vonható le, a 87. § c) pontja pedig akkor alkalmazható, ha az adóalanyra nem hárítottak át adót, de a beszerzésre az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontja vonatkozott volna, azt előzetesen felszámított adó terhelte volna, de az nem lenne levonható (figyelemmel ugyanakkor a 125. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra is).
[39] A felperes ezen esetekkel szemben az Áfa tv. XVI/2. alfejezetében foglalt különbözeti adózás szerint eljáró viszonteladó, és az esetében nem azért nem vonható le az áfa, mert e beszerzésre az Áfa tv. 124. § és 125. §-ai lennének irányadók, hanem azért nem, mert a különbözeti adózás szabályai közötti speciális előírás érvényesül. A felperesnek az Áfa tv. 222. § (1) bekezdés a) pontja alapján nincs levonási joga a termék beszerzésével kapcsolatban.
[40] A viszonteladó adóalany legfeljebb akkor alkalmazhatja az értékesítésre az általános szabályok szerinti adómentességet a gépjárművek értékesítésekor, ha - megfelelve az ott megjelölt feltételeknek - az Áfa tv. 224. § (1) bekezdése szerinti lehetőséggel élve lemond a különbözeti adózás alkalmazásáról.
[42] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszerű, ezért azt hatályában fenntartotta a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján.
(Kúria Kfv.V.35.079/2024/6.)