adozona.hu
BH 2025.5.121
BH 2025.5.121
A feltételes adómegállapítás kötőereje változatlan tényállás mellett alkalmazható. A változatlan tényállás elsősorban a kérelemben előadott tényekre, körülményekre, másodsorban a feltételes adómegállapításban adójogi értelemben relevánssá minősített tényekre vonatkozik [2000. évi C. törvény (Sztv.) 165-166. §; 2003. évi XCII. törvény (Art.tv.) 132. § (1) és (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperest a cég1 (továbbiakban: Anyavállalat) 2012. június 11-én alapította azzal a céllal, hogy egy magyarországi finanszírozási társaság jöjjön létre, mely előmozdítja a csoporton belüli cash pooling tevékenységek, deviza fedezeti ügyletek és működő tőke finanszírozást. Az Anyavállalat a tulajdonosa a Hollandiában bejegyzett cég 2-nek is (továbbiakban: B.V.), melyben lévő 100%-os tulajdonrészét 2012. augusztus 21. napján a cég 3 (továbbiakban: cég3/1.) társaságra ruházta át. Ugyanezen...
BH 2025.5.121 A feltételes adómegállapítás kötőereje változatlan tényállás mellett alkalmazható. A változatlan tényállás elsősorban a kérelemben előadott tényekre, körülményekre, másodsorban a feltételes adómegállapításban adójogi értelemben relevánssá minősített tényekre vonatkozik [2000. évi C. törvény (Sztv.) 165-166. §; 2003. évi XCII. törvény (Art.tv.) 132. § (1) és (7) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperest a cég1 (továbbiakban: Anyavállalat) 2012. június 11-én alapította azzal a céllal, hogy egy magyarországi finanszírozási társaság jöjjön létre, mely előmozdítja a csoporton belüli cash pooling tevékenységek, deviza fedezeti ügyletek és működő tőke finanszírozást. Az Anyavállalat a tulajdonosa a Hollandiában bejegyzett cég 2-nek is (továbbiakban: B.V.), melyben lévő 100%-os tulajdonrészét 2012. augusztus 21. napján a cég 3 (továbbiakban: cég3/1.) társaságra ruházta át. Ugyanezen a napon került sor az Anyavállalat részéről a felperesben lévő 100%-os tulajdonrész cég3/1-ra történő átruházására is. A cég 3/1 2012. augusztus 21-én tőkeemelést hajtott végre a felperesnél, a jegyzett tőkét 400 EUR pénzbeli hozzájárulással, a tőketartalékot 232 895 585 EUR értékben a B.V. összes kibocsátott részvényének átadásával, mint apporttal növelte. Az apportként átvett részesedést a felperes eladta a Németországban bejegyzett cég 4 (továbbiakban: cég 4/1) részére egy fizetési ígérvény (Note) ellenében. A 232 895 585 EUR megfizetését 2017. augusztus 20. -a napjáig vállalta, az addig eltelt időszakra negyedévenként 7,4%-os kamatlábbal számított kamat fizetési kötelezettség terhelte a vevőt. A felperes ezen a napon fióktelepet nyitott Svájcban, ahova a cég 4/1 fizetési ígérvényét (Note) allokálta azzal a céllal, hogy a Note alapján a kamatokat a fióktelep szedje be, így a Note befolyt kamatát a svájci telephelynek betudható eredményként ott adóztatta.[3] A fenti tranzakciót megelőzően a felperes 2012. július 24. napján feltételes adómegállapítási kérelmet nyújtott be a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz. A minisztérium az adó feltételes megállapítása iránt benyújtott kérelemre meghozott NGM/15236/7/2013. számú határozatában a felperes adókötelezettségét, illetve annak hiányát négy pontban határozta meg.
[4] A Nemzetgazdasági Minisztérium a határozat indokolásában részletesen bemutatta a társaságot és a tervezett jövőbeli tranzakciókat. Ennek keretén belül határozatában részletezte a felperes számára a magyar adókövetkezményekkel járó lépéseket: a cég3/1, a B.V.-ben meglévő részesedést a felperes tőkéjébe helyezi, közvetlenül a fenti lépést követően a felperes eladja a B.V.-ben szerzett részesedését a cég 4/1 részére egy fizetési ígérvényért. A Note egy egyszerű kölcsön, amelynek tőkeösszege megegyezik a B.V. piaci értékével. A tervezett ügylet részeként a felperes a fióktelephez allokálja a Note-ot.
[5] A fióktelep adatait is tartalmazta a határozat, mely szerint a Note után fizetendő kamat beszedése, a követeléssel összefüggő részletes nyilvántartás vezetése, az annak alapjául szolgáló kölcsönszerződés adminisztrálása, a finanszírozási dokumentumok feltételei módosításának tárgyalása, mindennemű beszedési tevékenység elvégzése és helyi adminisztratív feladatok ellátása lesz a feladata. Kimondta azt is, hogy annak érdekében, hogy a felperes magyarországi központja el tudja látni saját tevékenységét, a fióktelep a Note-ból származó jövedelmet visszaallokálja mindaddig, amíg a központhoz visszaallokált jövedelem eléri a Note tőkeösszegének mintegy 5%-át. A felperes részére visszaallokált összegeket a központ kezdetben a név2 csoporthoz tartozó vállalatok részére történő kölcsönnyújtásra fogja használni. A visszaallokált összegből származó jövedelem után Magyarországon a felperes társasági adót fog fizetni.
[6] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal elsőfokú hatósága bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél 2012. július 10. és 2014. június 30. közötti időszakra vonatkozóan valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően. Az elsőfokú hatóság határozatában a felperes terhére társasági adónemben 1 522 491 000 Ft adókülönbözetet állapított meg.
[7] Az alperes a határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[8] A felperes keresete folytán eljárt Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.27.083/2019/33. számú közbenső ítéletével megállapította, hogy az NGM 15236/7/2013. iktatószámú határozatot nem kell alkalmazni.
[9] A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a Kfv.I.35.714/2019/9. számú végzésével a közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A feltételes adómegállapítás kötőereje kapcsán megállapította, hogy csak az adókötelezettséget érdemben befolyásoló tényállás változás eredményezheti a feltételes adómegállapítás kötőerejének megszűnését, ezért az adóhatóságnak határozatában tételesen be kell mutatnia a feltárt körülmény változásokat és azt is, hogy ezek a változások miként befolyásolják a feltételes adómegállapítási határozatban rögzített adókötelezettséget. Kifejtette, hogy nem tekinthető érdeminek a változás, ha az nem eredményezi a feltételes adómegállapítás során hozott határozat rendelkező részében foglaltak változását, tehát önmagában olyan tényállási elem változás, amely nem áll összefüggésben adóügyi változással, nem eredményezheti a kötőerő feloldását. Világosan meg kell tehát fogalmazni, hogy az adókötelezettség szempontjából mi az a tényállási elem, ami a feltételes adómegállapításhoz képest eltér. Rámutatott a Kúria arra, hogy az adóhatóság ilyen elemzést nem végzett.
[10] Ezt követően a törvényszék 9.K.700.868/2020/7. számú ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletében a Kúria iránymutatása alapján írta elő az új eljárás lefolytatását azzal, hogy az adóhatóságnak be kell mutatnia, hogy az általa feltárt tényállásbeli különbségek adókötelezettség szempontjából olyan releváns körülménynek tekinthetők-e, amelyek a feltételes adómegállapítás kötőerejét feloldják.
[11] A megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság a határozatával a felperes terhére 1 522 000 491 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 1 480 844 000 Ft adóhiánynak minősült.
[12] Az alperes a határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta.
[13] Kifejtette, hogy a konstrukcióban szereplő ügyletek egymást követő láncolatának a kérelemben leírtaknál tágabb köre valósult meg, határozatának 11-12. oldalán szereplő táblázatban rögzített eltérések egyenkénti és összességében történő értékelése alapján a felperes érdemben és lényegében is eltérő tényállást valósított meg a kérelmében szereplő ügylettől.
[14] Érvelése szerint a felperes a jogügyletek csupán egy részét mutatta be a feltételes adómegállapítási kérelmében, az NGM a teljes szerződéses konstrukciót nem ismerte a határozat meghozatalakor. A kérelemben nem került bemutatásra, hogy a holland illetőségű B.V.-ben lévő részesedések egy napon belül 4 különböző - a vállalatcsoporthoz tartozó - társaságon keresztül cserélnek gazdát, akik egymással anya-leányvállalati viszonyban vannak és különböző országokban adóznak és végül 3 nappal később a magyarországi cég5-hez kerülnek szintén Note fejében.
[15] A létrejött szerződéses ügyletben 4 napon belül 5 társaság értékesíti, vásárolja, apportálja ugyanazon kapcsolt vállalkozás tulajdonjogát úgy, hogy abban valós gazdasági indoka a szereplők közbeiktatásának nincs, a valós vételi tulajdonlási szándék hiányzik, az ügyleteken a felek hasznot nem realizálnak. A kérelemben meghatározott cél, az adózó finanszírozási tevékenységének beindítására, megvalósítására nem került sor. Az ügylet nem a magyarországi finanszírozási funkció, hanem a svájci finanszírozási funkció elérését célozta, így az adózó kérelmében megjelölt ügyleti cél sem azonos a ténylegesen megvalósult gazdasági eseményekkel. Kifogásolta, hogy az NGM felé benyújtott kérelemben a Note-ot egy egyszerű kölcsönként mutatta be, melynek összege megegyezik a B.V. piaci értékével (250 000 000 USD) az azonban nem került bemutatásra, hogy a Note alapját képező B.V. részesedés értékét a mérleg szerinti vagyonának csaknem 10-szeresére értékelte fel a KPMG, így keletkezett a 25 983 000 EUR vagyoni értékből 232 895 585 000 eurós követelés.
[16] A kérelem szerint a Note kamatait a cég 4/1 a fióktelepnek fogja fizetni a fióktelep bankszámlájára, valójában az első két részletet felperes számlájára utalták. Az első üzlet évben nem valósult meg a svájci fióktelep által Note-ból származó kamatjövedelem vissza allokálása a magyarországi központhoz. A fióktelepnek nem voltak meg a szükséges személyes, tárgyi feltételei sem, érdemi, valós tevékenységet nem fejtett ki a Note-hoz kapcsolódóan.
[17] Az alperes megítélése szerint a vállalatcsoporton belüli szerkezetátalakítás célja az volt, hogy a B.V. a cég 5/1 leányvállalata legyen, amelyhez szükségtelen volt a részvényeket a vállalatcsoport 3 másik tagján keresztül átvezetni. Az alkalmazott konstrukció célja a társasági adó 90%-nak megtakarítása volt. Az elért adókötelezettség ellentétes az adótörvények céljával, mivel a cég 4/1 által átutalt összegeket a felperes kapta, az nem a fióktelep tevékenységének eredménye, így az Magyarországon kell, hogy adózzon.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[19] A felperes keresetében előadta, hogy az adóhatóság a megismételt eljárásban nem tett eleget a bírósági ítélet iránymutatásában foglaltaknak. Formálisan hivatkozott a bíróság instrukcióira, azonban tartalmában nem változtatott a korábbi megközelítésén, továbbra is a kúriai iránymutatással ellentétes módon értelmezi a feltételes adómegállapítás jogintézményét, és a kötőerő feloldásához szükséges tényállás változásokat. A feltételes adómegállapítás kötőerejét az alperes a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítása és az ügyletsorozat átminősítését követően tudta csak megállapítani. Az alperes nem bizonyította, hogy az NGM határozat érdemi, tényállásbeli változás miatt nem alkalmazható.[20] Rámutatott arra, hogy a feltételes adómegállapítás iránti kérelme tartalmazta, hogy az ügyletekre rövid időn belül kerül sor, ezért az, hogy a B.V. részesedéseinek eladása egy napon történt, nem tényállásbeli eltérés és annak adókihatása sincs.
[21] A visszaallokálás idejére nem volt határidő, csak annak mértéke volt meghatározott, másrészt a központ az átutalást tovább utalta a fióktelepnek. Határozottan állította, hogy az NGM határozatban szereplő tevékenységeket a fióktelep ellátta, így a fióktelep tevékenységével kapcsolatos alperesi következtetés téves.
[22] Az ügyletek valós gazdasági célokkal rendelkeztek, az NGM határozatban szereplő adóminősítéshez képest adóelőny nem állapítható meg. Az alperes valójában a feltételes adómegállapítási határozatot kívánja felülbírálni. Vitatta, hogy a kamatként kapott összeg az Sztv. 86. § szerinti visszafizetési kötelezettség nélkül kapott, véglegesen átadott pénzeszköznek minősülne.
[23] Alperes védiratában a határozatban foglaltakat fenntartva a kereset elutasítását indítványozta.
[24] A bíróság a perben elrendelte az igazságügyi könyvszakértő szakvéleményének kiegészítését. A szakértő megállapítása szerint nem történt tényállásbeli eltérés az NGM határozatban foglaltakhoz képest.
Az elsőfokú bíróság döntése
[26] Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 97. § (4) bekezdése alapján a bíróság határozatának rendelkező része is indokolása a megismételt eljárásban, és a cselekménynek a bíróság határozatával elrendelt megvalósítása során köti az eljáró közigazgatási szervet. Ezzel összefüggésben utalt a Kúria végzésében a feltételes adómegállapítás kapcsán tett elvi megállapításokra. Ezek összegzéseképpen rögzítette, hogy a feltételes adómegállapítás az adóhatóságra csak változatlan tényállás mellett kötelező, a feltételes adómegállapítást érdemben érintő jövőbeli tényállás változás esetén a feltételes adómegállapítás nem alkalmazható. Azt is kiemelte, hogy a Kúria döntésével egyértelműen meghatározta az adóhatóság számára az eljárási kereteket és a vizsgálat sorrendjét. Az adóhatóságnak az volt a feladata, hogy összevesse az NGM határozatban foglalt tényállást, az adóhatóság által feltárt, megvalósult tényállási elemekkel. Ha az adóhatóság eltérést, változást észlel, akkor részletesen be kell mutatnia azt, hogy a tényállás változásnak pontosan milyen érdemi következménye van az adókötelezettségre vonatkozóan.[27] Az alperes által készített táblázati formát részletesen vizsgálva az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a táblázat egyetlen egy pontjában sem mutatható ki olyan eltérés, amely megalapozná a feltételes adómegállapítási határozatban foglaltaktól való eltérést.
[28] Részletesen ismertette, hogy a kapott kamat Svájcban történő adóztatásával az NGM egyértelműen tisztában volt, mikor a feltételes adómegállapítási határozat 5. oldal 3. pontja szerint rögzítette "a svájci-magyar egyezmény értelmében a fióktelep jövedelme Magyarországon mentesül az adó alól". A tőkébe helyezés vonatkozásában az alperes maga is elismerte, hogy annak nincs számszerűsíthető adójogi kihatása, így erre vonatkozóan a perben vizsgálatot a bíróság sem folytatott le. A B.V. üzletrész felértékelése kapcsán egyrészről az NGM határozat rendelkező részének 1. pontjára utalt, másrészről a szakértői véleményre, amely szerint a B.V. üzletrész értékelése a szokásos piaci ár elvének megfelelt, és az adóhatóság maga sem tett megállapítást a transzferárazással kapcsolatban.
[29] A Note-ból származó jövedelem visszaallokálása kapcsán rámutatott arra, hogy az időbeli megkötést a határozat nem tartalmazott és az, hogy az első két üzleti évben az nem valósult meg, ez önmagában nem valósított meg tényállás változást. Rögzítette, hogy az alperes megállapítása iratellenes, mert a szakértő által megvizsgált könyvelési adatok szerint a második üzleti évben történt visszaallokálás 2014. június 30. időpontig 404 124 000 EUR összegben.
[30] Az alperes nem a megvalósult B.V. üzletrész átadásokat értékelte, hanem az ügyleteket átminősítette és valós gazdasági tartalom hiánya miatt rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősítette. Ezzel a bíróság nézete szerint az alperes túlterjeszkedett a feltételes adómegállapítás kötőereje során vizsgálható kereteken.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[33] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1), 341. § (1), 346. § (4)-(5) bekezdését, a Kp. 84. § (2) bekezdésében, 92. § (1) bekezdésének a) pontjában, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.tv.) 132. § (3) bekezdésében, a 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art. tv.) 1-2. §-aiban, illetve a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3), 16. § (3) bekezdéseiben, valamint a vizsgált időszakban hatályos 86. §-ban, a Tao tv. 3. § (1) bekezdésében, 28. § (2) és (4) bekezdéseiben foglaltakat.[34] Állította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem alkalmas az érdemi felülvizsgálatra, mert egyrészt nem tartalmazza az alapul szolgáló jogszabályok megjelölését, azoknak az ügyre vonatkozó értelmezését, másrészt a bizonyítékok, tények rögzítése és értékelése olyan mértékben hiányos és téves alapokon nyugvó, amely önmagában a döntés megalapozatlanságát eredményezi. Előadta, hogy a jogerős ítélet az irányadó jogszabályok téves értelmezésén, a feltárt tényállás súlyosan hiányos értékelésén, illetve a bizonyítékokból levont, kirívóan okszerűtlen következtetéseken alapul.
[37] Téves az az elsőfokú bírósági álláspont, hogy a Kúria meghatározott valamiféle sorrendet, melytől nem lehetett eltérni. A tényállásbeli különbségek és a kérelemben nem szereplő részesedés átadások mind olyan körülmények, melyek megalapozhatják a feltételes adómegállapítás kötőerejének feloldását. Megítélése szerint a Kúria végzésből nem következik az, hogy a megelőző társaságok közötti ügyleteket, vagy a B.V. üzletrész átruházását, mint a vállalatcsoport átalakítás részeként ezzel összefüggő ügyleteket az alperes ne vizsgálhatná, különösen, ha azok a feltételes adómegállapítás iránti kérelemben foglalt ügyletek szerves részét képezik. A feltételes adómegállapítási kérelemben foglalt ügyletek ezen megelőző ügyletek nélkül nem valósulhattak volna meg, de a feltételes adómegállapítás tárgyában határozatot hozó a teljes szerződéses konstrukciót, annak valódi gazdasági célját nem ismerte.
[38] Kifogásolta, hogy az ügyletek háttér összefüggéseit, a létrehozott konstrukciót, annak eszenciáját az elsőfokú bíróság egyáltalán nem vizsgálta, egyedüli kritériuma az volt, hogy valamely körülmény szerepel-e a felperes feltételes adómegállapítási kérelmében, avagy nem. A Törvényszék csupán egy formai szempontú, mechanikus kontrollt folytatott le.
[39] A fióktelepnek betudható jövedelem magyarországi társasági adómentesülése kapcsán a törvényszék kizárólag az NGM határozatban foglaltakat, valamint a felperes pénzügyi kimutatásait, nyilvántartásait, főkönyvi kivonatait vizsgálta. Az alperes a munkavállalók hiányának jelentőségét az NGM határozat megállapításaival cáfolta. A bíróság érvelését indokolás nélkül vetette el.
[41] A visszaallokálás kapcsán az alperesi határozat nem a két éven túli megvalósulásának a tényét és a könyvelési adatokat vitatta, hanem tényszerűen azt rögzítette, hogy a kérelem szerint a Note kamatait a K.G. a fióktelepnek fogja megfizetni a fióktelep bankszámlájára, valójában azonban az első két évben adózó számlájára utalták. Ennek következménye pedig az, hogy a kérelemben foglaltakkal ellentétben a fióktelepnek betudható tevékenység nem volt, másrészt a felperes sem a feltételes adómegállapítás iránti kérelemben foglaltak szerint látta el az abban ismertetett feladatait. Az alperes vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség mértékét is. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.A Kúria döntése és jogi indokai
[45] Az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.
[47] A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a megismételt közigazgatási eljárás eredményeként hozott határozat kapcsán a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy az megfelel-e az új eljárásra kötelező ítéletben foglaltaknak, annak meghozatalára az új eljárásra adott iránymutatásnak megfelelően került-e sor (Kfv.II.37.424/2021/7.). Az új eljárásra kötelező bírósági ítélet tehát köti a közigazgatási hatóságot, de az annak nyomán hozott új határozatot felülvizsgáló bíróságot is. A megismételt eljárásban hozott határozat felülvizsgálata iránti perben nem lehet teljes körűen újra kezdeni a bírósági felülvizsgálatot (BH 2013.288.), a megismételt eljárás eredményeként hozott határozat kapcsán a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy az megfelel-e vagy sem az ezt elrendelő ítéletben foglalt iránymutatásnak (KGD 2014.138.). Így az alperes határozatának jogszerűsége sem vizsgálható önállóan, csak a Kúria Kfv. I. 35.714/2019/9. számú végzésével és a törvényszék 9.K.700.868/2020/7. számú ítéletével összefüggésben.
[48] A korábbi eljárásban már tisztázásra került a feltételes adómegállapítás jogi természete, az, hogy abban foglaltaktól való eltérést milyen körülmények változása teszi lehetővé. Emiatt az elsőfokú bíróságnak az új eljárás során már nem kellett a feltételes adómegállapításra vonatkozó előírásokat ismételten értelmezni, azokat felhívni, mert az alkalmazandó jogi norma mindenki számára ismert volt. Ekként nem állapítható meg jogszabálysértés az elsőfokú bíróság részéről, mikor nem említi, hivatkozza a feltételes adómegállapításra vonatkozó jogi előírásokat, tételesen nem utal azokra.
[49] A Kúria kiemeli, hogy a felülvizsgálati kérelem azon érvei, amelyek a tényállás tisztázatlanságára, vagy az elsőfokú ítélet iratellenességére utalnak, a bizonyítékok értékelése körébe vonható hivatkozásnak minősülnek. A Kúria több eseti döntésében is kimondta, hogy a felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye sem bizonyításfelvételnek, sem bizonyítékok felülmérlegelésének. (Kfv.VI.37.562/2018/12.) A következetes kúriai gyakorlat szerint csak a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és iratellenes értékelése esetén van helye felülmérlegelésnek, a Kúria azonban a megelőző eljárás és a vizsgált közigazgatási per iratai áttanulmányozása eredményeként megállapította, hogy ilyen iratellenesség nem állapítható meg és kirívóan okszerűtlen bizonyíték értékelésére sem került sor.
[50] A Kúria összegző véleménye szerint a feltételes adómegállapítás a felperes kérelmében bemutatott tényállásra adott adójogi jogértelmezés, jogalkalmazás. A feltételes adómegállapítási eljárásban a felperes által előterjesztett kérelemben bemutatott ügyletek tekintetében a hatóság közigazgatási döntés keretében meghatározza a felperes által teljesítendő adókötelezettségeket. A feltételes adómegállapítási kérelem az ügylet eredményeként kapott Note Fióktelephez történő allokációjának elismerésére és az után fizetendő kamat Svájcban történő adózásának elismerésére irányult. Amennyiben a kérelemben bemutatott tényállási elemektől a felperes nem tér el és a feltételes adómegállapítási határozatban meghatározott kötelezettségeit maradéktalanul teljesíti, úgy érvényesül annak kötőereje, vagyis az ügylet adójogi minősítése nem változhat.
[51] Emiatt állított fel a Kúria az alperesi szóhasználattal élve egy "vizsgálódási sorrendet", amit helyesen ismert fel az elsőfokú bíróság. A Kúria bár valóban nem tartotta kizártnak a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeinek vizsgálatát, de ezt csak akkor tartotta vizsgálhatónak, ha az alperes előbb bizonyítja az adójogilag releváns tényállásbeli eltérést a kérelemhez és feltételes adómegállapítási határozathoz képest. Az elsőfokú bíróság az adóhatósági határozat táblázati formában bemutatott eltéréseit egyenként megvizsgálta, és valamennyi tekintetében megadta válaszát, hogy az miért nem eredményezte a kötőerő feloldását. Nem ért egyet a Kúria azzal az alperesi érveléssel, hogy ezt az elemzést az elsőfokú bíróság formálisan, mechanikusan folytatta volna le. Az elsőfokú bíróság az ítéletének 9. oldalától a 14. oldalig részletesen elemezte az alperes által kifogásolt tételeket és adta meg válaszát arra, hogy miért nem látja megvalósultnak a tényállás eltérést. Mindaddig amíg tényállásbeli különbségek nem kimutathatók, addig az elsőfokú bíróságnak nem kellett a rendeltetésellenes joggyakorlásra vonatkozó elemzést elvégeznie.
[52] Az alperes a végbement jogügylet első és végső lépése ismertetésének elmaradását, részvénycserék egy napon belüli többszöri cseréjét azonosította úgy mint, ami releváns tényállásbeli különbséget okozott a feltételes adómegállapítási kérelemben és határozatban foglaltakhoz képest. Ugyanakkor az NGM határozat 7. oldalának 2. pontjában rögzíti, hogy a "bemutatott ügyletek esetében a felek arra törekszenek, hogy azokat rövid időn belül-lehetőség szerint egy nap alatt-szokásos piaci áron valósítsák meg." Az NGM tehát tisztában volt azzal, hogy egy napon belül többszöri részvénycserék történnek a csoporton belül, amelynek szokásos piaci áron történő átruházását sem ekkor az NGM, sem pedig az adóellenőrzési eljárásban az alperes nem kérdőjelezte meg. Sőt kifejezetten kitért az NGM határozat arra, hogy ha nem ugyanabban az adóévben kerülne sor az eladásra és vételre, akkor válna szükségessé a részesedés átértékelése és befolyásolná a felperes adózás előtti eredményét. A név2 Kft-nek történő részesedés átadás ismertetésének elmaradása pedig semmilyen befolyással nem bírt a Note, kamat adózási pozíciójára, ezzel kapcsolatban az adóhatóság sem állított mást. Helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság, hogy a tényállás azonosság fennállt, az alperes által ismertetett többszöri részesedés átruházás folyamata miatt a kötőerő nem oldódott fel.
[53] Nem találta megalapozottnak a Kúria a gazdasági cél megvalósulásának hiányát állító alperesi érvelést sem. A Note bizonyos mértékű visszaallokációját az NGM határozat előírta, viszont ehhez időbeli korlátot nem társított, annak második adóévben történő megvalósulása pedig a szakértő által megvizsgált számviteli dokumentumokkal igazolt. Az NGM határozat 3. oldalának utolsó bekezdésétől a 4. oldal 2. bekezdéséig sorolta fel a Fióktelep feladatait, amik alapvetően a Note után járó kamat beszedéssel és annak adminisztrálásával kapcsolatos feladatait takarta. Az NGM határozat nem rögzítette a foglalkoztatandó alkalmazottak számát, csupán azt, hogy a Fióktelep rendelkezni fog a tevékenységek elvégzéséhez szükséges munkavállalókkal, de foglalkoztatási kötelezettséget nem írt elő. Nyilvánvalóan az adott társaság tudja megítélni, hogy a feladatainak elvégzéséhez hány alkalmazottat kell foglalkoztatnia, így konkrét előírás hiányában tényállásbeli eltérés nem jelentkezett. Az alkalmazottak hiányából levezetett azon alperesi megállapítás is téves, hogy a Fióktelep tevékenységet nem végzett, mert a számviteli elszámolások igazolják a kamat beszedést, a követeléssel összefüggő nyilvántartás vezetését, lényegében a Fióktelep működését. Kamatbevételből származó jövedelemből a Fióktelep újabb kölcsönöket helyezett ki kapcsolt vállalkozási részére. Mindezek igazolást nyertek a könyvszakértői vélemény által, mivel a szakértő a rendelkezésre álló és az alperes által kétségbe nem vont könyvviteli nyilvántartások alapján rögzítette a tevékenységek megvalósulását.
[54] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság valamennyi az NGM határozatban rögzített tényállási elemet kellő mélységben megvizsgált és összehasonlította a valóságban végbement eseményekkel és helytállóan állapította meg, hogy egyetlen elem esetében sem fedezhető fel eltérés, ekként a kötőerő feloldása nem lehetséges. Ismételten hangsúlyozza a Kúria, hogy a feltételes adómegállapításban szereplő adókötelezettségekre vagy annak hiányára vonatkozó megállapításokat az adóhatóságnak is el kell fogadnia egy esetleges későbbi ellenőrzés során, kivéve, ha időközben a feltételes adómegállapítás alapjául szolgáló tényállás megváltozott. Az adóhatóság nem mérlegelheti azonban, hogy az NGM értelmezése az adott adójogi tényállásra helytálló-e, azt változatlan tényállás mellett el kell fogadnia.
[55] Részben alapos az alperesnek a perköltség megállapítására vonatkozó álláspontja.
[56] A Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján eljárva, kizárólag a perköltség összege tekintetében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, míg egyebekben hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.233/2024/8.)