adozona.hu
ÍH 2026.25
ÍH 2026.25 BIZONYÍTÁSI ÉRDEK A SZERZŐDÉSSZEGÉSSEL OKOZOTT KÁR MEGTÉRÍTÉSE IRÁNT INDÍTOTT PERBEN Szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránt indított perben a felperes bizonyítási érdekéből eredő bizonyítási kötelezettsége, hogy a követelésének alapjául megjelölt szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával létrejött, és a felek annak valamennyi lényeges és bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésében megállapodtak [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:58. §, 6:63. § (2) bekezdés, 6:142. §; 2016. évi
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes szerződésszegéssel okozott kár megtérítése címén 320.656.000 forint és járulékai megfizetése iránt indított keresetet az alperessel szemben. Állítása szerint a felek között 2015. őszén létrejött szerződés alapján az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy gondoskodik az érdekeltségében álló D. Zrt.-ben (a továbbiakban: Zrt.) meglévő részvények 50%-ának 2020. december 31-ével történő átadásáról, amellyel késedelembe esett, majd a teljesítést jogos ok nélkül megtagadta, ezért köte...
ÍH 2026.25 BIZONYÍTÁSI ÉRDEK A SZERZŐDÉSSZEGÉSSEL OKOZOTT KÁR MEGTÉRÍTÉSE IRÁNT INDÍTOTT PERBEN
Szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránt indított perben a felperes bizonyítási érdekéből eredő bizonyítási kötelezettsége, hogy a követelésének alapjául megjelölt szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával létrejött, és a felek annak valamennyi lényeges és bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésében megállapodtak [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:58. §, 6:63. § (2) bekezdés, 6:142. §; 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 265. § (1) bekezdés].
A felperes szerződésszegéssel okozott kár megtérítése címén 320.656.000 forint és járulékai megfizetése iránt indított keresetet az alperessel szemben. Állítása szerint a felek között 2015. őszén létrejött szerződés alapján az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy gondoskodik az érdekeltségében álló D. Zrt.-ben (a továbbiakban: Zrt.) meglévő részvények 50%-ának 2020. december 31-ével történő átadásáról, amellyel késedelembe esett, majd a teljesítést jogos ok nélkül megtagadta, ezért köteles az ígért részesedés nyereségének 50%-ával elszámolni a felperes felé.Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy a felperes tényállításának megfelelő időben és tartalommal a felek között megállapodás jött létre.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Ítéletének indokolása szerint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 265. § (1) bekezdése alapján a felperes bizonyítási érdekében állt az alperessel megkötött szerződés tartalmának, létrejöttének bizonyítása. Megállapította, hogy a Zrt. munkaviszony és megbízási jogviszony keretei között értékesítési igazgatói munkakörben foglalkoztatta a felperest. Az alperes szándéka az volt, hogy a felperessel írásbeli alakhoz kötött megállapodást kössenek, és a szolgáltatott bizonyítási eszközök nem támasztották alá, hogy a felek között 2015-ben szóbeli szerződés jött létre annak tárgyában, hogy a Zrt. részvényeit egymás között 50-50%-os mértékben megosszák. Ebből következik az is, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem illetti meg a jogosultság a felperest a Zrt. nyereségének felosztásából eredő pénzkövetelésre. Az alperes nem volt részvényese a Zrt.-nek, így nem bizonyított, hogy részvényhányad átruházására kötelezettséget vállalhatott volna, ugyanakkor a felperes pénzügyi befektetéssel nem járult hozzá a Zrt. működéséhez. Az elsőfokú eljárásban kihallgatott tanúk vallomása a felperes tényállítását nem bizonyította. A kölcsönös és egybehangzó akarat kifejezésének hiányában a felek között nem jöhetett létre szerződés [Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:63. § (1)-(2) bekezdés].
Az alperes ugyanakkor a társasági jogviszony keretei között értelmezhető jutalék vagy osztalékfizetésre értelemszerűen nem vállalhatott személyesen kötelezettséget, míg szindikátusi szerződés általában a társaság tagjai között jön létre. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a keresettel érvényesített jog szerinti kárfelelősségi alapon az alperestől nem követelhető a károsodás megszüntetése, az alperes egy állított szerződésszegéssel nem okozott kárt a felperesnek, míg a felperes által hivatkozott Ptk. 1:3-5. §-ai nem értelmezhetők a keresettel érvényesített jog megítélésénél. A szakértői bizonyítás elrendelése szükségtelen volt, ugyanakkor a felperes utólagos indítványával megjelölt tanúbizonyítási indítványok nem voltak teljesíthetőek, és az utólag becsatolt irat (2018. január 26-ai e-mail) sem volt figyelembe vehető, mert a felperes nem állíthatta, hogy önhibáján kívül utóbb szerzett tudomást ezeknek a bizonyítási eszközöknek a szükségességéről. Mindezek mellett az elsőfokú bíróság kitért arra is, hogy az e-mail tartalma egyébként sem lett volna alkalmas a felperes tényállításainak bizonyítására.
Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával keresetének teljesítését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
A fellebbezés indokolásában részletesen ismertette az elsőfokú ítéletet, mert álláspontja szerint az ítélet indokolásának [1]-[10] pontjai az alperes állításain alapuló valótlan megállapítások. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget a felperes által szolgáltatott okirati bizonyítékoknak, és a tanúvallomásokból is csak az alperesnek kedvező részeket emelte ki. Kiemelten hivatkozott a "D. tulajdonosi táblázat" és "D. tulajdonosi elszámolás táblázat" elnevezésű iratokra, amelyek álláspontja szerint egyértelműen bizonyították, hogy az alperes a Zrt. megvásárlásától 2021. decemberéig utaló magatartással elismerte a szóbeli üzlettársi tulajdonostársi szerződés megkötését és annak létezését. A táblázatok igazolják azt is, hogy a felperes milyen összegekkel számolhatott. Az ítéletben említett jutalék alapú megállapítások eseti jellegére az alperes semmilyen bizonyítékot nem csatolt, ellenben a D. tulajdonosi táblázat alapján ráutaló magatartást tanúsított, mert rögzítette a nyereségelosztás pontos százalékos mértékét és annak várható időpontját. Ezzel a felperes bizonyította az 50-50%-os nyereségelosztás tényét és annak várható időpontját is. Az "Elszámolásunk alapja…" című levél igazolta, hogy a felperes jutalékos megállapodással kapcsolatos kéréssel nem fordult az alperes felé, és az alperes a 2021. november 18-ai válaszában nem fogalmaz meg ezzel kapcsolatban ellenvéleményt. A 2021. december 20-ai levelében sem változtatta meg a ráutaló magatartását. Emlékezett a megállapodásra, és elismerte annak létezését, illetve a nyereség pontos elosztásának részleteit. Mindezeket az elsőfokú bíróság nem értékelte. Az alperes kommunikációja 2021. végén változott meg. A felperes soha nem kért jutalékalapú elszámolást, ezt az alperes először csak 2021. november 30-án hozta szóba. Az alperes 2021. nyarán döntötte el, hogy felrúgja a szóbeli üzlettársi szerződést. Ez év közepéig még engedte az irodavezetőnek, hogy KATA-s osztalékelőleg számlákat rögzítsen. A csatolt bizonyítékok cáfolják az alperesnek azt az előadását, hogy nincs tudomása KATA-s osztalékelőlegekről. Az alperes 2021. év végén is használta a KATA-s megbízási szerződések tekintetében az általa kitalált osztalékelőleg kifejezést, amely nem lehet véletlen. Részletesen idézte a tanúvallomásokat, kiemelve, hogy az egyik tanú egyértelműen elismerte, tudomása volt arról, hogy szóbeli szerződése volt az alperessel, míg a másik tanú is elismerte, hogy üzleti kapcsolat volt a felek között. Értelmezhetetlen, hogy az elsőfokú bíróság milyen alapon mellőzte a Ptk. 1:3-5. §-ainak alkalmazását. Az elsőfokú bíróság összességében tévedett, amikor a felperes keresetét elutasította.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Az elsődleges fellebbezési kérelemmel kapcsolatban előadta, hogy a felek valóban üzleti kapcsolatban álltak egymással, de ebből nem következik, hogy a felperes keresetében állított tartalmú szerződés szóban létrejött. Idézte a Ptk. 6:58. §-át és a 6:63. § (1)-(2) bekezdéseit azzal, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felek között nem jött létre valamennyi lényeges körülményre kiterjedő megállapodás. Az alperes szándéka az írásbeli megállapodás megkötése volt, ez azonban nem jött létre, mert a felek nem tudtak megegyezni a lényeges kérdésekben. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a Ptk. 1:3-5. §-ai a felperes által érvényesített jog megítélésénél nem értelmezhetők. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és megfelelő következtetésre jutott, mert a kérelem alapjaként megjelölt szerződés nem jött létre. A felperes a másodlagos fellebbezési kérelménél annak jogalapját nem jelölte meg, a perfelvételi tárgyaláson két tanú kihallgatását kérte, és csak a perfelvétel lezárását követően döntött újabb bizonyítási indítvány előterjesztéséről, amelynek a Pp. 220. §-a alapján nem álltak fenn az eljárási feltételei. A Pp. 379-380. §-ai szerinti kötelező hatályon kívül helyezési okok nem állnak fenn, és nem merült fel olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének a Pp. 381. §-a alapján nincs helye.
Az elsőfokú bíróság ítéletének nem volt a Pp. 358. § (5) bekezdése alapján jogerőre emelkedett rendelkezése.
A fellebbezés nem alapos.
A másodfokú bíróság a Pp. 369. § (1) bekezdése, valamint a (3) bekezdés a) és c) pontjában írt felülbírálati jogkörében eljárva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a felperes fellebbezésében előadott okok miatt nem jogszabálysértő. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak indokaival is maradéktalanul egyetértett, ezért a felperes fellebbezésére tekintettel kizárólag az alábbiakat emeli ki.
A felperes a Ptk. 6:142. §-a alapján érvényesített jogot az alperessel szemben, mert állította, hogy a felek között a Zrt. részvények átruházása tárgyában szóbeli megállapodás jött létre, amelynek teljesítését az alperes megtagadta, ezért szerződésszegéssel okozott kár megtérítése címén kérte az alperes marasztalását. Az alperes érdemi védekezésére tekintettel az elsőfokú bíróság a Pp. 265. § (1) bekezdésének helyes alkalmazásával mutatott rá a felperes bizonyítási érdekéből eredő bizonyítási kötelezettségére, mert a felperesnek kellett bizonyítékokkal alátámasztani, hogy a felek között az általa meghatározott időpontban és tartalommal létrejött a részvények átruházása érdekében kötött szerződés, azonban a felperes által megjelölt bizonyítási eszközök ennek bizonyítására nem voltak alkalmasak.
A felperesnek elsősorban azt kellett volna bizonyítania, hogy a szerződésszegéssel okozott kártérítés iránti követelésének alapjául megjelölt szerződés a Ptk. 6:58. §-a szerint a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával létrejött, és a felek a Ptk. 6:63. § (2) bekezdés eszerint annak valamennyi lényeges és bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésében megállapodtak.
A felperes állítása szerint a megállapodás alapján a Zrt. nyereségéhez mint a kártérítési alapját képező vagyoni eszközökhöz olyan módon jutott volna hozzá, hogy az alperes lehetőséget biztosít a Zrt.-ben történő részesedés megszerzésére. Az elsőfokú bíróság is kiemelte, hogy az alperes nem tagja a Zrt.-nek, így eleve kérdéses, hogy miként vállalhatott a saját személyében kötelezettséget a részvények átruházására, illetőleg a Zrt. nyereségéből történő elszámolásra. A felperesnek úgy kellett volna előadnia a megállapodás tartalmát, amelyből megállapítható, az alperes milyen szerződéses pozícióban (eladóként vagy a részvények tulajdonjogának várományosaként) vállalt kötelezettséget, és ehhez képest a felperes pontosan mely személytől származtatott jogon válhatott volna jogosulttá a részvények megszerzésére. A kereseti tényállításból sem vezethető le, hogy az alperes a megállapodást milyen előzetes egyeztetések és megállapodások eredményeképpen kötötte volna meg. Tény, hogy a felperes az alperes érdekeltségében álló társaságban üzleti tevékenységet fejtett ki munkavállalóként, illetőleg megbízottként, amelynek pénzbeli ellenszolgáltatását megkapta, de nem adott magyarázatot a részvények átruházása fejében vállalt ellenszolgáltatására sem. A felperes kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy az alperes a mindennapi munkakapcsolatukban milyen megnevezéssel illette, azonban mindezek közvetett módon sem támasztják alá a szerződéskötés tényét és annak lényeges feltételeit. A felperesnek a szerződéskötéshez fűződő várakozása az alperes ügyletkötési szándékát nem támasztja alá, és a felperes által kiemelten hangsúlyozott táblázatok tartalma sem pótolja a szerződés lényeges feltételeit bemutató kereseti tényállításban fennálló ellentmondásokat és hiányosságokat.
A kifejtett indokok alapján az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatait és a benyújtott okirati bizonyítékokat a tanúvallomásokkal együtt a Pp. 279. § (1) bekezdése szerint helyesen, ellentmondásoktól mentesen értékelte, amelynek felülmérlegelésére a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget. Miután a perfelvétel lezárása után előterjesztett bizonyítási indítványok előterjesztésének a Pp. 220. §-ában előírt feltétele nem valósultak meg, az elsőfokú bíróság azokat már nem vehette figyelembe, ezért a bizonyítási indítványok mellőzésével a Pp. 220. § (7) bekezdésének megfelelően járt el.
A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás lényeges szabályait nem sértette meg, az elsőfokú eljárás megismétlése vagy kiegészítése nem szükséges, ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének a Pp. 381. §-ában írt feltételei nem állnak fenn.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 382. §-a alapján - a Pp. 386. § (4) bekezdése szerint visszautalva annak helyes indokaira - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.128/2024/11.)