adozona.hu
ÍH 2026.23
ÍH 2026.23 JOGUTÓDLÁS MEGÁLLAPÍTÁSA A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁSBAN I. A polgári ügyben hozott marasztaló határozat alapján a végrehajtható okirat kiállítására - és ha a végrehajtható okirat kiállítása előtt a végrehajtást kérő vagy az adós személyében változás állt be - a jogutódlás megállapítására az elsőfokon eljárt bíróságnak van hatásköre és illetékessége. II. A végrehajtási lap kiállítását kérő engedményes a követelés megszerzését igazolhatja az engedményezési szerződéssel, vagy az engedményező által aláírt engedménye
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A K. Törvényszék ítéletével - egyéb rendelkezése mellett - kötelezte az adóst és K. P-t, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a per felperesének, a B. GmbH részére 1 428 200 forint perköltséget. Az elsőfokú ítéletet a Szegedi Ítélőtábla a 2024. december 6. napján kelt ítéletével helybenhagyta.
Az elsőfokú ítéletben meghatározott perköltség behajtása érdekében az adóssal szemben a végrehajtást kérő végrehajtási lap kiállítása iránt terjesztett elő kérelmet, amelyhez csatolta az általa mint enge...
ÍH 2026.23 JOGUTÓDLÁS MEGÁLLAPÍTÁSA A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁSBAN
I. A polgári ügyben hozott marasztaló határozat alapján a végrehajtható okirat kiállítására - és ha a végrehajtható okirat kiállítása előtt a végrehajtást kérő vagy az adós személyében változás állt be - a jogutódlás megállapítására az elsőfokon eljárt bíróságnak van hatásköre és illetékessége.
II. A végrehajtási lap kiállítását kérő engedményes a követelés megszerzését igazolhatja az engedményezési szerződéssel, vagy az engedményező által aláírt engedményezési értesítővel. [1994. évi LIII. törvény (Vht.) 39. § (1) bekezdés, 9. §, 15. §; 2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:193. §; 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 265. § (1) bekezdés]
A K. Törvényszék ítéletével - egyéb rendelkezése mellett - kötelezte az adóst és K. P-t, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a per felperesének, a B. GmbH részére 1 428 200 forint perköltséget. Az elsőfokú ítéletet a Szegedi Ítélőtábla a 2024. december 6. napján kelt ítéletével helybenhagyta.Az elsőfokú ítéletben meghatározott perköltség behajtása érdekében az adóssal szemben a végrehajtást kérő végrehajtási lap kiállítása iránt terjesztett elő kérelmet, amelyhez csatolta az általa mint engedményes és a B. GmbH mint engedményező által kiállított engedményezési értesítést, amely szerint - egyebek mellett - a fenti perköltség követelést a B. GmbH a végrehajtást kérőre engedményezte, és azt az adósnak a végrehajtást kérő felé kell megfizetnie.
Az elsőfokú bíróság végzésével megállapította, hogy a B. GmbH jogutódja a H. GmbH & Co. KG. Határozatának indokolása szerint a csatolt okiratokból megállapítható, hogy az adóssal szembeni perköltség követelés engedményezése megtörtént. Ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:193. §-a és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 39. § (1) bekezdése alapján határozott a jogutódlásról.
A végzéssel szemben az adós terjesztett elő fellebbezést, annak hatályon kívül helyezését és a végrehajtási jog megszüntetését kérte. Sérelmezte, hogy a végrehajtást kérő nem csatolt engedményezési szerződést, mivel az álláspontja szerint szükséges a jogutódlás megállapításához. Az engedményezési szerződés benyújtását továbbá azért is szükségesnek tartotta, mert a B. GmbH-t 2023. évben végelszámolták, felszámolták, és eszközeit a felszámoló a S. GmbH részére értékesítette, amelyre vonatkozóan egy 2023. február 27. napján az InsolvenzPortal internetes oldalon közzétett tájékoztatást csatolt. Emiatt a B. GmbH nem rendelkezhetett 2025. márciusában a követelés engedményezéséről. Hivatkozott arra, hogy az engedményezési értesítőben szereplő egyik követelés tárgyában még per van folyamatban, így az engedményezési értesítő hibás, ezáltal érvénytelen. Megítélése szerint a végrehajtási eljárásra nem az elsőfokú bíróság, hanem a lakóhelye szerint illetékes Sz-i Járásbíróság rendelkezik illetékességgel.
A végrehajtást kérő észrevétele az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyására irányult. Véleménye szerint a fellebbezés nem felelt meg a Pp. 371. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt követelményeknek, mivel az adós nem jelölte meg azt az anyagi, illetve eljárási jogszabálysértést, amire a fellebbezését alapítja. Hangsúlyozta, az engedményezési értesítővel az engedményező és az engedményes együttesen értesítették az adóst az engedményezésről, amely értesítés teljesítési utasítást is tartalmaz. Előadta, a követelésnek a S. Group GmbH-ra való átruházására való adósi hivatkozás kapcsán, hogy az erről szóló híradást tartalmazó internetes portál nem hivatalos jellegű, hanem csupán egy magán híroldal. Állította, az engedményezéskor a B. GmbH jogképes volt, ez a gazdasági társaság jelenleg is létezik, a felszámolási eljárása a német Fizetésképtelenségi Kódex 1. §-a, 155. § (1) bekezdése és 200.§ (1) bekezdése, 201. § (1) bekezdése és 259. § (1) bekezdése alapján nem eredményezte annak megszűnését. Utalt arra, a Vht. 15. §-a alapján az elsőfokú bíróság rendelkezik illetékességgel, mivel az első fokon eljárt bíróság állítja ki a végrehajtási lapot. Megjegyezte, az engedményezési értesítőn feltüntetett más követelés jogi helyzetének nincs jelentősége, mivel az nem képezi a jelen eljárás tárgyát.
A fellebbezés alaptalan.
Mindenekelőtt az ítélőtábla a fellebbezésre tett észrevétel kapcsán rámutat, az adós fellebbezésének nem volt annak elbírálását akadályozó hiányossága. A Pp. 371. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a fellebbezésben fel kell tüntetni azt az anyagi, illetve eljárási jogszabálysértést, amelyre a fellebbező a fellebbezését alapítja, kivéve, ha a felülbírálati jogkör gyakorlásának nem feltétele a jogszabálysértés. A fellebbező adós ugyanakkor jogi képviselő nélkül jár el, így a Pp. 388. §-a értelmében a fellebbezés alapjául szolgáló jogszabálysértés feltüntetéseként elegendő, ha a fellebbező megjelöli, hogy az elsőfokú eljárás mely részét tartja jogszabálysértőnek vagy az elsőfokú határozat mely jogát vagy jogos érdekét sérti. Az adós fellebbezésében az indokaival együtt kifejtette, hogy a vele szembeni perköltség követelés engedményezés megtörténtének elsőfokú bíróság általi megállapítását tartja sérelmesnek, és az elsőfokú bíróság eljárást az illetékessége hiányára hivatkozva is kifogásolta. Ezért a jogi képviselő nélkül eljáró adós fellebbezése megfelel a Pp. 388. §-ában meghatározott követelménynek.
A Vht. 9. §-a folytán alkalmazandó Pp. 370. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés 371. § (1) bekezdésében megjelölt tartalmi követelményei körében előadottak. E jogszabályi rendelkezésből következik, hogy korlátot nemcsak az képez, hogy a fellebbező fél milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy ezt milyen indokkal teszi, melyik eljárási- vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik.
Az adós a fellebbezésében hivatkozott egyrészt arra, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezik illetékességgel. Ebben az esetben a Vht. 9. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 240. § (1) bekezdés e) pontja alapján - az ügy áttétele mellett [Pp. 240. § (3) bekezdés] - az eljárás hivatalból történő megszüntetésének lehet helye, amely a Pp. 379. §-a alapján kötelező hatályon kívül helyezési ok. Ezt a másodfokú bíróságnak a Pp. 370. § (2) bekezdése alapján hivatalból, a fellebbezési kérelem és az észrevétel korlátaira tekintet nélkül figyelembe kell vennie. Ezért a másodfokú eljárásban a Pp. 379. §-ának megfelelő tartalmú fellebbezési kérelem nélkül is vizsgálható volt az adósnak az a hivatkozása, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezik illetékességgel.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését és a "végrehajtási jog megszüntetését" kérte, amely mellett azt fejtette ki, hogy a végrehajtani kért követelés engedményezése nem történhetett meg. Fellebbezéséből egyértelműen kitűnik az a célja, hogy a bíróság a jogutódlás iránti kérelmet utasítsa el, ezért a Pp. 110. § (3) bekezdésében megjelenő "tartalom szerinti elbírálás" elve és a fellebbezés céljának megfelelően nem volt annak akadálya, hogy az ítélőtábla azt is vizsgálja, a végzés megváltoztatásának és a jogutódlás iránti kérelem elutasításának van-e helye.
Elsőként az ítélőtábla a Pp. 369. § (1) bekezdése szerinti felülbírálati jogkörében eljárva azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság rendelkezik-e illetékességgel.
A Vht. 15. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a végrehajtási lapot az elsőfokon eljárt bíróság állítja ki a polgári ügyben hozott marasztaló határozat alapján. A Vht. 39. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, ha a végrehajtást kérő vagy az adós személyében változás állt be, a végrehajtható okirat kiállítása előtt a kiállításra jogosult bíróság (hatóság) dönt a jogutódlás kérdésében. E jogszabályi rendelkezések alapján - az adós fellebbezési érvelésével ellentétben - tehát a végrehajtási lap kiállítása és így a jogutódlás kérdésében való döntést illetően a bíróság hatáskörét és illetékességét nem az adós lakóhelye határozza meg, hanem annak van jelentősége, hogy mely bíróság járt el elsőfokon a marasztaló határozat meghozatalát eredményező ügyben. Az adós lakóhelyének a Vht. 32. § (1) bekezdése alapján a végrehajtás elrendelése esetén a végrehajtó személyének kijelölése során van jelentősége.
Jelen esetben a végrehajtani kért határozatot a K. Törvényszék hozta, így ez a bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel a végrehajtási lap kiállítására és ezáltal a jogutódlás kérdésében való döntésre is. Ezért a jogutódlás kérdésében való döntésre az elsőfokú bíróság illetékes, amely miatt nem áll fenn az eljárás megszüntetésének és az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezésének oka.
Ezt követően az ítélőtábla - az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezésére okot adó körülmény hiányában - azt vizsgálta, hogy a végzés a fellebbezésben megjelölt okból jogszabálysértő-e.
A végrehajtási eljárásban a végrehajtást kérő és az adós személyében jogutódlás az anyagi jogszabályok szerint következhet be, amelynek egyik formája a végrehajtást kérő által hivatkozott engedményezés. Az engedményezés a Ptk. 6:193. § (1) és (2) bekezdése értelmében az engedményező és az engedményes szerződése, amellyel engedményes az az engedményező helyébe lép, a követelés megszerzéséhez pedig az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a követelés engedményezése szükséges.
A Vht. 39. §-a alapján alkalmazandó Pp. 265. § (1) bekezdése értelmében ugyanakkor az engedményezés megtörténtét, tartalmát bizonyítani kell. Ezért amennyiben az anyagi jogosultságot engedményesként a végrehajtást kérő érvényesíti, a polgári perjog általános szabályai szerint azt az állítását, hogy a követelést engedményezés útján megszerezte, köteles bizonyítani is.
A Ptk. 6:197. § (1) és (3) bekezdése szerint az engedményezésről írásban értesíteni is kell a kötelezettet, amelynek két lehetséges módja van: egyrészt az engedményezés tényét és az engedményezett követelést megjelölve az engedményező értesíti a kötelezettet, másrészt az engedményes személyét is meghatározó engedményezési okirattal vagy más hitelt érdemlő módon az engedményes igazolja az engedményezés megtörténtét a kötelezett felé. Következésképpen az engedményestől származó okirat is alkalmas az engedményezés megtörténtének és tartalmának bizonyítására. A végrehajtást kérő kérelméhez csatolta az engedményező által is aláírt engedményezési értesítőt, amely alátámasztja az adóssal szembeni perköltség követelés engedményezését. Ennek ellenkezőjét nem bizonyítja az adós által rendelkezésre bocsátott tájékoztatás, mivel az korábban történt, mint ahogyan a végrehajtani kért jogerős határozat meghozatalával az adósnak perköltség fizetési kötelezettsége keletkezett. A tájékoztatásból nem is állapítható meg, hogy a korábban megtörtént, a B. GmbH eszközeire vonatkozó esetleges jogügylet miként érintene egy akkor még nem is létező kötelezettséget. Annak pedig, hogy az engedményezési értesítőben feltüntetett egyik követelést illetően még nincs jogerős bírósági határozat, a jelen ügy tárgyát képező, attól független követelés engedményezése szempontjából nincs jelentősége.
Alaptalanul hivatkozott az adós a fellebbezésében arra is, hogy a B. GmbH az engedményezés időpontjában nem létezett, így a követelésről nem rendelkezhetett. Tény, a B. GmbH-val szemben a székhelye szerinti államban, Németországban fizetésképtelenségi eljárás indult, ennek tényét tartalmazza a végrehajtást kérő által a másodfokú eljárás során becsatolt cégkivonat és az adós által benyújtott cégkivonat is. A nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény 22. § (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy a jogi személy jogállását, ezen belül különösen jogképességét és megszűnését a jogi személy személyes joga szerint kell elbírálni, amely jognak ugyanezen szakasz (1) bekezdése szerint annak az államnak a joga, amelynek területén a jogi személyt nyilvántartásba vették. A végrehajtást kérő előadta, hogy a nyilvántartásba vételének helyére tekintettel rá irányadó német Insolvenzordnung 1. §-a alapján a fizetésképtelenségi eljárás célja a vállalkozás fennmaradása, a 155. § (1) bekezdése szerint az adós számviteli kötelezettségei nem változnak, míg a 259. §-a értelmében a felszámolási eljárás befejezésével a felszámolási vagyon feletti korlátlan rendelkezési jog visszaszáll az adósra. A szabályokból pedig - mint ahogyan azt az ítélőtábla a végrehajtani kért elsőfokú ítéletet helybenhagyó ítéletében kifejtette - az következik, hogy a B. GmbH-val szembeni fizetésképtelenségi eljárás következtében e gazdasági társaság még nem szűnt meg. Az adóssal szembeni perköltség követelést ekként engedményezni tudta. Mindezek alapján helyesen állapította meg ezért az elsőfokú bíróság a jogutódlás bekövetkeztét.
A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Vht. 9. §-a folytán alkalmazandó Pp. 389. §-ára utalással a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Pkf.III.20.434/2025/2.)