adozona.hu
BH 2026.2.42
BH 2026.2.42 I. Azokban a perekben, amelyek a mintaperré minősítő végzésben (ügyszám szerint) nem szerepelnek, a bíróság, az eljáró tanács döntésétől függ, hogy a mintaperhez csatlakozva felfüggeszti-e az eljárást vagy sem. II. Az adóhatóság által foganatosított követelés foglalás esetén a követelés megszűnését a felperes az Avt. 48. § (3) bekezdése szerint - figyelemmel a Vht. 111. §-ában foglaltakra - köteles az adóhatóság felhívásában megadott határidőn belül hitelt érdemlően igazolni, ennek elmaradása esetén a tarto
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú adóhatóság az adóssal szemben folytatott végrehajtási eljárásban 9 711 415 Ft tartozás erejéig követelés foglalás végrehajtási intézkedést foganatosított, egyidejűleg felhívta a felperest, nyilatkozzon a követelés fennállásáról.
[2] A felperes a követelést nem ismerte el arra hivatkozással, hogy az adóssal kötött megállapodás alapján az egymás közötti elszámolást beszámítással rendezték, ezért vitatta a fizetési kötelezettségét.
[3] Az elsőfokú adóhatóság tájékoztatta a felp...
BH 2026.2.42 I. Azokban a perekben, amelyek a mintaperré minősítő végzésben (ügyszám szerint) nem szerepelnek, a bíróság, az eljáró tanács döntésétől függ, hogy a mintaperhez csatlakozva felfüggeszti-e az eljárást vagy sem.
II. Az adóhatóság által foganatosított követelés foglalás esetén a követelés megszűnését a felperes az Avt. 48. § (3) bekezdése szerint - figyelemmel a Vht. 111. §-ában foglaltakra - köteles az adóhatóság felhívásában megadott határidőn belül hitelt érdemlően igazolni, ennek elmaradása esetén a tartozás megfizetésére kötelezése nem jogszabálysértő [2017. évi CLIII. törvény (Avt.) 2. §, 48. § (3)-(4) bek.; 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 110. § (1) bek., 111. §; 2017. évi CLI. törvény (Air.) 124. § (3) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 33. § (1) bek., 121. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokú adóhatóság az adóssal szemben folytatott végrehajtási eljárásban 9 711 415 Ft tartozás erejéig követelés foglalás végrehajtási intézkedést foganatosított, egyidejűleg felhívta a felperest, nyilatkozzon a követelés fennállásáról.[2] A felperes a követelést nem ismerte el arra hivatkozással, hogy az adóssal kötött megállapodás alapján az egymás közötti elszámolást beszámítással rendezték, ezért vitatta a fizetési kötelezettségét.
[3] Az elsőfokú adóhatóság tájékoztatta a felperest, hogy az általa előadottak nem felelnek meg az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) 48. § (3) bekezdésében foglaltaknak, a követelés megszűnését hitelt érdemlően nem támasztotta alá. A felperes a felhívásra nyilatkozatott nem tett.
[4] Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperest 9 711 425 Ft megfizetésére kötelezte a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 110. § (1) bekezdésére, 111. §-ára, a 112. § (1) bekezdésére, az Avt. 102. §-ára, a 48. § (3) bekezdésére hivatkozással.
[5] Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint felperes a követelés foglalásról szóló irat átvételét követően az Avt. 48. § (3) bekezdése értelmében a követelés létrejöttét, illetve megszűnését hitelt érdemlően nem igazolta, melynek jogkövetkezményeként az Avt. 48. § (4) bekezdése alapján a követelés összege erejéig a tartozás megfizetésére köteles. Rögzítette, hogy a megfizetésre kötelező határozat kiadmányozását követően a felperes fellebbezéséhez csatolt számlák, banki kivonatok és szállítólevelek figyelembevételére nem volt jogszabályi lehetőség, ugyanis az Avt. 48. § (3) bekezdésében rögzített kötelezettség elmulasztása utólag nem pótolható. A csatolt dokumentumok egyébként ellentmondásosak, összefüggéstelenek, hiányosak, nem alkalmasak a követelés megszűnésének hitelt érdemlő igazolására.
A kereseti kérelem, védirat
[6] A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítését kérte az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 124. § (3) bekezdésének, az Avt. 48. § (3) és (4) bekezdéseinek és a Vht. 112. § (1) bekezdésének megsértése okán. Kérte a Törvényszéken indult mintaperre tekintettel az eljárás felfüggesztését.[7] Előadta, az adóssal hosszabb ideje áll gazdasági kapcsolatban, az egymással szemben fennálló követeléseket egymás között átutalással vagy beszámítással rendezték még az adóhatóság nyilatkozattételi felhívását megelőzően. A jogviszonyok nagy értéke és nagy száma miatt az áttekintés hosszabb időt igényelt, így az elsőfokú eljárásban kizárólag a jogügyletet jelölte meg, a beszámítással kapcsolatos okiratokat önhibáján kívül nem tudta csatolni, azonban ennek tényét, valamennyi számla számát, azok részleteit és a jogügyleteket bejelentette.
[10] Az Air. 124. § (3) bekezdése alapján nem vitatta, hogy főszabály szerint csak az elsőfokú eljárás során van lehetőség bizonyíték benyújtására, azonban nem kizárt az önhibán kívül be nem nyújtott bizonyíték előterjesztése.
[12] Az alperes védiratában a határozatában foglalt indokok fenntartása mellett a kereset elutasítását kérte.
[13] A perben 2025. március 12. napján tartott tárgyaláson az elsőfokú bíróság a felperes eljárás felfüggesztése iránti kérelmét elutasította.
Az elsőfokú ítélet
[14] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.[15] Indokolásában hivatkozott az Avt. 3. §-ára, a Vht. 110. § (1) bekezdésére, 111. §-ára, a 48. § (3)-(4) bekezdéseire. A felperes 8 napos határidőn belül úgy nyilatkozott, hogy a követelést nem ismeri el, azonban a teljesítést hitelt érdemlően nem tudta alátámasztani, mivel az általa becsatolt elszámolás a hitelt érdemlő bizonyítás követelményeinek nem felelt meg. Az alperes helytállóan mutatott rá arra, hogy felperes az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 78. § (2) bekezdése alapján az iratait az adóhatóság felhívására 3 munkanapon belül köteles bemutatni akkor is, ha a könyvelést feldolgozzák. A hitelt érdemlő bizonyítással összefüggésben hivatkozott a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 15. § (3) bekezdésére.
[16] Az Avt. 48. §-ában foglalt előírások az elsőfokú határozat kiadmányozását követően nem teszik lehetővé a nyilatkozattételt, ezáltal a határozati kötelezés alóli mentesülést, mivel az Avt. 48. § (3) bekezdése szerint az utólag már nem pótolható.
[17] A felperesnek a mintaperre alapítottan előterjesztett eljárás felfüggesztésére irányuló kérelme nem alapos, a mintaper lényege nem a felperesi igényérvényesítésnek, hanem a bírósági ügyteher kezelésének a megkönnyítése. Utalt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 33. § (1) bekezdésére.
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek elsődlegesen a megváltoztatását, a másodfokú határozatnak - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - megsemmisítését, másodlagosan a hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.[19] Hangsúlyozta, hogy mind a 19 perben megegyező tényállás és jogszabályi hivatkozás alapján történt a kereset előterjesztése, ezért a mintaperré minősítést követően a további eljárások felfüggesztése indokolt és kötelező.
[20] Fenntartotta a keresetlevelében foglaltakat, az Air. 124. § (3) bekezdésével kapcsolatosan kifejtett jogértelmezését, az adósnak engedélyezett fizetési kedvezménnyel, köztartozás hiányában indokolatlan kötelezésével kapcsolatos álláspontját.
[21] Előadta, hogy közte és az adós között folyamatos, 300 millió Ft-ot meghaladó jogviszony jött létre, az ezekhez kapcsolódó okiratok, számlák áttekintéséhez könyvelők, könyvvizsgálók bevonása is indokolt volt, így az alperes felhívásában megadott határidőben a bizonylatok becsatolására önhibáján kívül nem volt lehetősége.
[22] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[25] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[28] A Kp. 33. §-a rendelkezik a mintaperről: az (1) bekezdés szerint, ha a bíróság előtt legalább tíz olyan eljárás indul, amelyek jogi és ténybeli alapja azonos, a bíróság dönthet arról, hogy e perek egyikét mintaperben elbírálja és a többi eljárást befejező határozata meghozataláig felfüggeszti.
[29] A Kp. törvényi indokolása szerint a mintaper célja olyan jogviták gyorsabb kezelése, amelyekben azonos ténybeli alapon, azonos jogi helyzet mellett kell a bíróságnak számos ügyben párhuzamosan döntést hozni, s ennek érdekében tartalmilag szinte azonos eljárási cselekményeket megtenni. Az ilyen eljárások gyorsabb elbírálása érdekében a perrendtartás lehetőséget ad a bírónak arra, hogy egy eljárást annak mintaperré minősítése révén, mintegy előzetesen lefolytasson, az ott nyert bizonyítékokat és jogértelmezési eredményt a többi eljárásban felhasználva döntsön.
[30] E jogintézmény lényege elsődlegesen nem a jogegység biztosítása érdekében egy új jogértelmezést igénylő kérdés mielőbbi, gyors elbírálása (ún. pilot eljárás), hanem hogy megkönnyítse a bíróságokra nehezedő ügyteher, a nagy számban jelentkező azonos esetek koncentrált kezelését. A feltételek teljesültsége esetén a bíróság dönthet (nem kötelezően) a mintaperré minősítésről: pervezető, nem fellebbezhető végzést hoz, amelyben felsorolja azokat az ügyszámokat - értelemszerűen legalább tízet -, melyekre is tekintettel egy meghatározott ügyet mintaperben bírál el. A mintaper miatt a Kp. 33. § (1) bekezdése szerint a többi pert felfüggeszti, a felfüggesztő végzés ellen a Kp. 32. § alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 128. § (5) bekezdése alapján van helye fellebbezésnek. A pervezető végzésben megjelölt ügyekre a bíróságnak felfüggesztési kötelezettsége van. A bíróság, az eljáró tanács döntésétől függ, hogy azokat az eljárásokat, amelyek a mintaperré minősítő végzésben (ügyszám szerint) nem szerepelnek, a mintaperre tekintettel felfüggeszti vagy sem.
[31] Az elsőfokú bíróság a 13. sorszámú végzésben szereplő, megegyező tárgyú perekre tekintettel döntött a per mintaperkénti elbírálásáról. Ebben a felsorolásban jelen per nem szerepel, az eljáró bíróságnak nem volt a Kp. 33. § (1) bekezdése alapján felfüggesztési kötelezettsége, ezért a Kúria az elsőfokú bíróság részéről jogsértést nem állapított meg.
[33] Az Avt. annak érdekében, hogy a közös szükségletek fedezetéhez az adót az adózók megfizessék az adóhatóságnak, rendelkezik az adóvégrehajtás körében a követelés lefoglalásáról, ami az adótartozás behajtására vonatkozó jogosultságot jelenti. A végrehajtás célja egy rendezetlen jogi helyzet vagyoni kényszerrel történő helyreállítása. A végrehajtás során az adóhatóságot mindazok a jogok megilletik, mint a bírósági végrehajtókat, alkalmazni rendeli a Vht. meghatározott rendelkezéseit, így az Avt. 48. §-a alapján a követelés foglalásra vonatkozó Vht. 110-113. §-ait.
[34] Az Avt. az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény szerinti összesítő nyilatkozat megtételére kötelezett személyekkel szemben fennálló követelés lefoglalása kapcsán a 48. § (3)-(4) bekezdéseiben meghatározza a kötelezett által teendő nyilatkozatra vonatkozó részletes szabályokat, a követelést el nem ismerő kötelezett terhén fennálló bizonyítási kötelezettség terjedelmét, továbbá a nyilatkozat megtétele elmulasztásának, illetve a bizonyítási kötelezettség megszegésének következményét.
[36] A jogszabály egyértelmű rendelkezése szerint a kötelezett, aki a követelést részben vagy egészben annak teljesítése miatt nem ismeri el, köteles a követelés létrejöttét, illetve megszűnését az állami adó- és vámhatóság részére hitelt érdemlően igazolni.
[37] A Kúria ítélkezési joggyakorlata egységes abban a kérdésben - ahogyan azt a Kfv.37.104/2019/9. számú döntés [35] bekezdése tartalmazza -, hogy hitelt érdemlőnek az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, tartalmánál, jellegénél fogva más adatokkal is egybevetve alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény kétséget kizáró bizonyítására (Kfv.35.067/2014/7., Kfv.35.379/2012/4., Kfv.35.094/2019/5.).
[38] A felperes a felhívásnak nem tett eleget, az adóhatóság, az elsőfokú bíróság szerint hitelt érdemlően nem igazolta a követelés megszűnését. A felperes az elsőfokú bíróság Kp 78. § (2) bekezdésén alapuló bizonyítékértékelésének jogszerűségét felülvizsgálati kérelmében sem jogszabályra alapítottan, sem részletes indokolással nem cáfolta, így annak jogkövetkezményét viselni köteles.
[39] Az Avt. 48. § (4) bekezdése alapján, ha az általánosforgalmiadó-összesítő jelentés benyújtására kötelezett adóalany a követelés létrejöttére vagy megszűnésére vonatkozó bejelentési kötelezettségét nem teljesíti vagy a Vht. által előírt nyilatkozattételt elmulasztja, az adóhatóság az adó megfizetésére kötelezettre irányadó szabályok szerint kötelezheti őt a követelés összege erejéig a tartozás megfizetésére.
[41] Az adóhatóság által foganatosított végrehajtás során az Avt. 2. §-a alapján alkalmazandó a felperes által is hivatkozott Air. 124. § (3) bekezdése, melynek az alperesi határozat meghozatalakor hatályos szövege szerint: a fellebbezésben és a fellebbezés alapján indult eljárásban - semmisségi okon kívül - nem lehet olyan új tényt állítani, illetve olyan új bizonyítékra hivatkozni, amelyről a fellebbezésre jogosultnak az elsőfokú döntés meghozatala, ellenőrzés esetén az észrevétel benyújtására nyitva álló határidő letelte előtt tudomása volt, azonban a bizonyítékot az adóhatóság felhívása ellenére nem terjesztette elő, a tényre nem hivatkozott.
[42] A felperes a saját adózói magatartásáról - mivel azt ő végzi - tudomással rendelkezik, e magatartását bizonylatolni köteles. Az Avt. és a Vht. pontosan meghatározza az adózói kötelezettségeket, illetve azok teljesítésének határidejét, mely jogalkotói határidők kötik az adózót és az adóhatóságot is. A felperes az elsőfokú határozat meghozataláig kötelezettségét nem teljesítette. Az Air 124. § (3) bekezdésének alkalmazására csak abban az esetben kerülhetett volna sor, ha a felperest önhibából eredő mulasztás nem terheli. Az a körülmény, hogy az adóssal írásban is rögzített elszámolás csak az elsőfokú határozat után készült el, nem elegendő az önhiba hiányának igazolására. Önhiba hiányában a jogerős ítélet a Kúria BH 2023.197 számú döntésében foglalt jogértelmezéssel nem ellentétes.
[43] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítélet a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria VI.Kfv.35.154/2025/10.)