adozona.hu
BH 2026.2.39
BH 2026.2.39 I. A bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja. II. A szakvélemény szabad mérlegelése azt jelenti, hogy a szakértői véleményt olyan jogi kontrollnak kell alávetni, amelynek során a bíróság a szakvélemény logikai egységét, meggyőző erejét, a per adataival való összhangját vagy ellentmondását értékeli. Amennyiben a bíróság a szakértői vélemény megállapításait aggályosnak tartja, mert annak helyességéhez nyomatékos kétség fér, erről a peres feleket anyagi pe
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A II. rendű alperes 2022. szeptember 13-án a felperes tulajdonában álló, földhasználati joggal terhelt ingatlan (a továbbiakban: perbeli ingatlan) teljes területének kisajátítását kérte a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 2. § c) pontja és 4. § (1) bekezdés c) pontja alapján. Kérelmét azzal indokolta, hogy a Kstv. 3. § (1) bekezdése alapján a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az adott ingatlanon kerülhet sor, a beruházás kizárólag az adott ingatl...
BH 2026.2.39 I. A bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja.
II. A szakvélemény szabad mérlegelése azt jelenti, hogy a szakértői véleményt olyan jogi kontrollnak kell alávetni, amelynek során a bíróság a szakvélemény logikai egységét, meggyőző erejét, a per adataival való összhangját vagy ellentmondását értékeli. Amennyiben a bíróság a szakértői vélemény megállapításait aggályosnak tartja, mert annak helyességéhez nyomatékos kétség fér, erről a peres feleket anyagi pervezetés keretében tájékoztatni köteles [2017. évi I. törvény (Kp.) 2. § (4) bek., 37. § (1) bek. f) pont, 85. § (1) bek., 121. § (1) bek. a) pont; 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (IM rendelet) 3. § (2) bek. a) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A II. rendű alperes 2022. szeptember 13-án a felperes tulajdonában álló, földhasználati joggal terhelt ingatlan (a továbbiakban: perbeli ingatlan) teljes területének kisajátítását kérte a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 2. § c) pontja és 4. § (1) bekezdés c) pontja alapján. Kérelmét azzal indokolta, hogy a Kstv. 3. § (1) bekezdése alapján a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az adott ingatlanon kerülhet sor, a beruházás kizárólag az adott ingatlan igénybevételével valósítható meg.[2] Az I. rendű alperes a 2022. november 15. napján kelt (a továbbiakban: alaphatározat) - és egy határozattal részben kiegészített, részben az indokolás tekintetében módosított - határozatával az ingatlan teljes területét a II. rendű alperes javára kisajátította. Megállapította, hogy a földhasználó javára haszonbérlet jogcímen bejegyzett földhasználati jog az ingatlan tekintetében megszűnik. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a felperes részére - az eljárásban kirendelt szakértő szakvéleménye alapján - kisajátítási kártalanításként 4 965 429 (bruttó 1058,05 Ft/m2 korrigált alapérték x 4639 m2 terület) forintot. Ezzel egyidejűleg a földhasználó kártalanítási összeg megállapítása iránti kérelmét elutasította.
[3] Az I. rendű alperes a kártalanítás összegszerűsége tekintetében elfogadta a Kstv. 37/B. § (1) bekezdése és 37/D. § (2) bekezdése alapján kirendelt szakértő szakvéleményében foglaltakat. Megállapította, hogy a perbeli, szántó művelési ágú ingatlan külterületen helyezkedik el. A szakértő által figyelembe vett ingatlanokat összehasonlításra alkalmasnak, a korrekciós tényezők (méret, beépíthetőség, terepviszonyok, elhelyezkedés, földminőség különbsége, települések közötti árszínvonal különbség, megközelíthetőség, osztatlan közös tulajdon, meglévő/elérhető közművek, eltelt idő) figyelembevételét megalapozottnak, a zöldkár megállapítását indokolatlannak találta.
A felperes keresete, az alperes védekezése
[4] A felperes keresettel élt az alperes alaphatározata ellen. A perben tartott első tárgyaláson a kereseti kérelmét akként pontosította, hogy elsődlegesen az alaphatározat megváltoztatását, a kártalanítás összegének 11 534 237 forintban történő meghatározását és a többletkártalanítás összege után a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerint késedelmi kamatfizetési kötelezettség megállapítását, másodlagosan az alaphatározat megsemmisítését és az I. rendű alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Úgy nyilatkozott, hogy a keresetét a módosító határozatra nem kívánja kiterjeszteni.[5] Arra hivatkozott, hogy az alaphatározat sérti az Alaptörvény XIII. cikkét, valamint a Kstv. 1. § (1) bekezdését és a 9. § (1) bekezdését. Vitatta a szakvéleményben foglaltakat, így - többek között - azt, hogy a szakértő nem vette figyelembe az értéknövelő tényezőket aranykorona érték, autóút közelsége és új csomópont kialakítása, alacsony talajminősíégi osztály), az időtényezőt nem megfelelően korrigálta, továbbá indokolatlanul szűkítette a figyelembe vett ingatlanok körét. Sérelmezte, hogy a szakértő nem volt figyelemmel az ingatlanra vonatkozó haszonbérleti szerződésre.
[6] Az I. rendű alperes védekezése a kereset elutasítására irányult, a határozatában kifejtett indokok alapján.
[7] A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte.
A jogerős ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság a 2025. február 4. napján kelt jogerős ítéletével az I. rendű alperes alaphatározatát megváltoztatta és kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek az ítélet közlésétől számított 15 napon belül 2 618 459 forint többletkártalanítást "a határozat véglegessé válásától számított törvényes mértékű kamatával". Kötelezte továbbá a II. rendű alperest 422 038 forint szakértői díjból és 420 719 forint ügyvédi munkadíjból álló perköltség megfizetésére.[9] Ítéletének indokolásában kiemelte, hogy a megelőző eljárásban kirendelt szakértőt a szakvéleménye kiegészítésére hívta fel, ugyanakkor a szakértő részletesen nem indokolta, hogy a termőföld forgalmi értékének változása folytán, illetve az időtényező vonatkozásában milyen oknál fogva alkalmazott pozitív és negatív korrekciót, ezért a szakvéleménye és annak kiegészítése a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 316. § (1) bekezdés a) pontja értelmében hiányos. A jogerős ítélet szerint aggályos továbbá, hogy a megelőző eljárásban eljárt szakértő összehasonlításra alkalmas ingatlanok forgalmi értékét vette-e figyelembe, így e körben a szakvélemény a Pp. 316. § (1) bekezdés b) pontja alapján homályos. A szakvélemény alapján nem állapítható meg továbbá, hogy az abban feltüntetett értékmódosító tényezők alkalmazása indokolt volt-e és nem ellenőrizhető, hogy a becslésen alapuló korrekciós tényező mértékének meghatározása helytállóan történt-e. A megelőző eljárásban eljárt szakértő szakvéleményének helyességéhez a fajlagos forgalmi érték megállapítása, a korrekciók alkalmazása tekintetében a Pp. 316. § (1) bekezdés d) pontja értelmében nyomatékos kétség fér. Mindezekre figyelemmel a felperes új szakértő kirendelésére vonatkozó indítványának helyt adott.
[10] Rögzítette, hogy a perben kirendelt igazságügyi szakértő (a továbbiakban: perszakértő) az adóhatóság által közölt ingatlanforgalmi adatok közül elsősorban az ingatlan környezetében lévő értékesített ingatlanokat tartotta összehasonlításra alkalmasnak azzal, hogy a különleges beépítésre nem szánt övezeti besorolású adatot és a szakmai számítás szabályai szerint a legmagasabb, legalacsonyabb értéket nem vette figyelembe, illetve csak 2022-es adatokat használt fel a szakvéleménye elkészítéséhez. A 2022-ben kötött adásvételi szerződések alapján a termőföld ingatlanok forgalmi értéke 173 Ft/m2 és 1216 Ft/m2 közötti értéknek felelt meg. Az ingatlanok területe 1950 m2, illetve 37 796 m2, az ingatlanok az Ma-2, Ma-3 és Kb-B övezetbe tartoznak. Összehasonlításra a kifüggesztett adásvételi szerződésben feltüntetett adatok közül az Ma övezetbe tartozó 1/1 tulajdoni hányaddal rendelkező hasonló adottságú város1i külterületi ingatlanokat, az adóhatóság által megküldött adatok közül az Ma övezetben található 1/1 tulajdoni hányaddal rendelkező és a perbeli ingatlanhoz közeli külterületi ingatlanokat vette figyelembe. Az összesen 5 adat [Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) átlagadatok a szélső értékek kizárásával, megelőző eljárásban kirendelt szakértő által megállapított fajlagos érték, a felperes által csatolt adatok, NAV adatokkal nem egyező önkormányzati adatok] alapján a fajlagos forgalmi értéket 1733 Ft/m2 áron határozta meg.
[11] A termőföld alapértékének korrekciójára vonatkozó értékelési alapelvek szerint a kisajátított ingatlan jellemzőire figyelemmel összesen -15% korrekciót tartott indokoltnak. A csapadékos időben nehezen járható, nem kiépített földúton való elérhetőség miatt -10%, a kedvezőtlen elhelyezkedés miatt további -5% korrekciót vett figyelembe. Mindezek alapján a kisajátított ingatlan forgalmi értékét 1473 Ft/m2 figyelembevételével összesen 6 912 789 forintban (azaz a többletkártalanítás összegét 6 912 789 - 4 965 429 = 1 947 360 forintban) határozta meg.
[12] A jogerős ítélet [68] bekezdése szerint "a felperes az összefoglaló nyilatkozatában a többletkártalanítás összegét az igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján 2 618 459 Ft összegben kérte megállapítani."
[13] Az elsőfokú bíróság az igazságügyi szakértő által figyelembe vett adatok közül a megelőző eljárásban kirendelt szakértő által megadott 1058 Ft/m2 átlagos fajlagos értéket mellőzte, tekintettel arra, hogy a megelőző eljárásban eljárt szakértő szakvéleményét aggályosnak találta. A bíróság a szakvéleményben rögzített további adatok figyelembevételével 475 Ft/m2 + 3586 Ft/m2 + 1545 Ft/m2 + 2000 Ft/m2: 4 = 1901,5 Ft/m2 átlagos fajlagos értéket számított, amely az igazságügyi szakértő által alkalmazott -15%-os korrekcióval 1616 Ft/m2 forgalmi értéket eredményezett. Ez az ingatlan teljes területére vonatkozóan 7 583 888 forint forgalmi érkéknek felel meg. A többletkártalanítás összegét így az elsőfokú bíróság 7 583 888 - 4 965 429 = 2 618 459 forint összegben határozta meg.
[14] A jogerős ítélet indokolása szerint a Kstv. 21. § (4) bekezdése alapján kötelezte a II. rendű alperest "a határozat jogerőre emelkedésétől kezdődően a Ptk. szerinti késedelmi kamat" megfizetésére.
[15] Az elsőfokú bíróság a Pp. 82. § (1)-(3) bekezdései és 83. § (1) és (4) bekezdése alapján kötelezte a II. rendű alperest a szakértői díj és az ügyvédi munkadíj megfizetésére. Az ügyvédi munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) számú IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. § (3) bekezdése alapján állapította meg.
A felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[16] A II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságúj eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.[17] Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában nem tért ki a II. rendű alperes által vitatott kérdésekre, így arra, hogy álláspontja szerint a felperes kamatfizetésre vonatkozó igénye nem volt kellően határozott, az nem felelt meg a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltaknak, továbbá a késedelmi kamat az elmaradt haszonbérhez nem társulhat.
[18] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság úgy vette figyelembe a szakvéleményben foglaltakat, hogy abban nem szerepel táblázatos formában, hogy a szakértő a vizsgált ingatlant milyen adatokkal hasonlította össze. Nem vizsgálta továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a szakértő által alkalmazott módszer miért nem aggályos, továbbá, hogy a figyelembe vett adatok a NAV adatain alapulnak-e.
[19] Arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a perszakértő szakvéleményéből úgy mellőzött egy adatot, és számolta újra a fajlagos értéket, hogy azzal megsértette a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (2) bekezdését és a Pp. 279. § (1) bekezdését, továbbá a kereseti kérelmen is túlterjeszkedett. Az elsőfokú bíróság ezzel nem a szakvélemény logikai egységét, meggyőző erejét, a per adataival való összhangját vizsgálta, hanem a bizonyítási eszközt tartalmában változtatta meg. A bizonyítási eljárást az elsőfokú bíróság nem kellő gondossággal folytatta le, az ellentmondásokat nem oldotta fel.
[20] Vitatta a megállapított perköltséget is, melynek kapcsán - figyelemmel a felperes kereseti kérelmére, illetve annak leszállítására - nem állapítható meg a pernyertesség-pervesztesség aránya [Pp. 83. § (2) bekezdés]. A felperes összesen 5 db iratot nyújtott be, 5 tárgyaláson vett részt, így a megállapított munkadíj nincs arányban a kifejtett jogi tevékenységgel. E körben arra is figyelemmel kell lenni, hogy az elsőfokú bíróság előtt két azonos tárgyú per van folyamatban, melyekben a felperes jogi képviselője azonos tartalmú beadványokat készített. A pernyertesség-pervesztesség arányának a szakértői díj viselése szempontjából is jelentősége van. Kifogásolta azt is, hogy a perköltség megfizetésére az elsőfokú bíróság nem az I. rendű alperessel egyetemlegesen kötelezte, figyelemmel a felperes kereseti kérelmére, továbbá a Pp. 87. § (1) bekezdésére és a Kstv. 32. § (1) bekezdésére.
[21] Az I. rendű alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Csatlakozott az alperes által előadottakhoz. Álláspontja szerint amennyiben az elsőfokú bíróság a perszakértő szakvéleményének valamely adatát aggályosnak találta, erre a bizonyítási eljárás keretében fel kellett volna hívnia a szakértőt. Állította, hogy a felperes a keresetét nem szállította le, ezért nem minősülhet teljes egészében pernyertesnek.
[22] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a perszakértő véleményéből egyértelműen kitűnik annak a módszertana, az összehasonlított ingatlanok és adásvételi szerződések, továbbá, hogy a perszakértő mely adatokat nem vette figyelembe. A jogerős ítélet tartalmazza, hogy miért tekintette a szakvéleményt aggálytalannak, és jogszerűen mellőzte a megelőző eljárásban felhasznált adatot. Ez utóbbival kapcsolatban a bíróság mérlegelést nem alkalmazott, egyszerűen csak elhagyott egy adatot. A kamatfizetésre vonatkozó kereseti kérelem egyértelmű volt, azt a II. rendű alperes meg is fizette, továbbá a haszonbért a bíróság nem ítélte meg, így az ezzel kapcsolatos okfejtésnek nincs relevanciája. A perrel felmerült költségeit a költségjegyzék tartalmazta, önmagában az egyetemleges kötelezés hiánya nem alapozza meg a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését. Megjegyezte, hogy a felülvizsgálati kérelem több helyen úgy hivatkozik jogszabálysértésre, hogy ahhoz konkrét jogszabályi előírást nem társít.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja alapján befogadta, mivel megállapította, hogy a II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelme befogadást alátámasztó indokaival az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegést valószínűsítette. A Kúria az érdemi elbírálás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet érdemi felülbírálatra nem alkalmas.[24] A Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között - a megjelölt jogszabálysértések mentén - vizsgálta felül. A Kp. 120. § (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúriának a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján kellett döntenie.
[25] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban az elsőfokú ítélet jogszerűségét - a fent megjelölt keretek között - vizsgálja, ezért azon hivatkozások, amelyek pusztán megismétlik a perben előterjesztett védiratban foglaltakat és nem a jogerős ítéletre vonatkoznak (a keresetlevélben megjelölt kamatfizetésre vonatkozó igény nem volt határozott, elmaradt haszonhoz nem társulhat kamatfizetési kötelezettség), nem alkalmasak az elsőfokú ítélet jogszerűségének megdöntésére. A II. rendű alperes ezen érveit a jogerős ítéletben foglaltakkal, a kamatfizetésre vonatkozó rendelkezéssel, a megváltoztatott kereseti kérelemmel, továbbá azzal, hogy az elsőfokú bíróság elmaradt haszonról nem rendelkezett, nem kötötte össze.
[26] A II. rendű alperes továbbá úgy hivatkozott a szakvélemény táblázatos összehasonlításának, a szakértő által alkalmazott módszernek, továbbá a NAV adatok vizsgálatának hiányosságára, hogy e kifogásaihoz konkrét, megsérteni vélt jogszabályhelyet nem társított. E tekintetben a felülvizsgálati kérelme a Kp. 115. § (1) bekezdésének nem felel meg, így érdemi felülvizsgálat tárgya sem lehetett.
[27] A Kp. 2. § (4) bekezdése értelmében a bíróságnak - főszabály szerint - a közigazgatási jogvitát a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között kell elbírálnia. Ezzel összhangban a Kp. 85. § (1) bekezdése az érdemi döntés korlátjaként írja elő, hogy a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja.
[28] Valamely közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálata jogsérelemre hivatkozással kérhető a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságtól. A Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontja szerint a pert keresetlevéllel kell megindítani, amely tartalmazza a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával. Ebből következően a közigazgatási perben a kereseti kérelem nem általánosságban vonatkozik a közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára, hanem a felperes meghatározott irányú felülvizsgálatot kér. Éppen ezért a bíróság vizsgálódása sem teljes körű, annak irányát, korlátait a felperes által a keresetében megjelölt jogsérelem szabja meg (Kfv.VII.37.607/2022/5. [26]; Kfv.V.37.225/2023/12. [24]-[26]; Kfv.III.37.332/2024/4. [32]).
[29] A keresetváltoztatás fenti korlátja ugyanakkor nem zárja ki, hogy a fél a keresetét felemelje vagy leszállítsa, az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetve járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjessze vagy a kereseti kérelmek valamelyikétől elálljon (Kp. 43. § (2) bekezdés).
[30] A Kúria megállapította, hogy a felperes a jogerős ítéletben is megjelölt, 42. sorszámú nyilatkozatában a szakvéleményben foglaltakat elfogadta, és az ítélet [68] bekezdésének iratellenes megállapításával ellentétben a kereseti követelését 1 947 360 forint többletkártalanítás, 64 545 forint elmaradt haszon, és 2022. december 4. napjától a többletkártalanítás és az elmaradt haszon után számítandó késedelmi kamat összegében határozta meg. A felperes ezzel a keresetét - az I. rendű alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal ellentétben - leszállította.
[31] A fentiekből következően az elsőfokú bíróság egyrészt nem merítette ki a keresetet (elmaradt haszonra és ahhoz kapcsolódó kamatfizetésre vonatkozó kérelem), másrészt azon túlterjeszkedett (a többletkártalanítás összegét a leszállított kereseti kérelemnél magasabb összegben határozta meg), mely eljárásával megsértette a Kp. 2. § (4) bekezdésében és a 85. § (1) bekezdésében foglaltakat, figyelmen kívül hagyva a Kúria fent megjelölt határozataiban is megtestesülő következetes gyakorlatát.
[32] A II. rendű alperes megalapozottan hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság a szakvéleményből úgy mellőzött egy adatot, és számolta újra a fajlagos értéket, hogy a szakvélemény ezen részének aggályosságával kapcsolatban sem a feleket nem tájékoztatta, sem a szakvéleményre tett nyilatkozatok szakértő részére történő megküldésekor (47. számú tárgyalási jegyzőkönyv) nem utalt arra, hogy a fajlagos érték számításának alapját képező valamely adattal kapcsolatban kétsége merült fel [a Kp. 78. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 313. § (2) bekezdés].
[33] A szakvélemény szabad mérlegelése azt jelenti, hogy a szakértői véleményt olyan jogi kontrollnak kell alávetni, amelynek során a bíróság a szakvélemény logikai egységét, meggyőző erejét, a per adataival való összhangját vagy ellentmondását értékeli. Ennek során a bíróság feladata annak az ellenőrzése, hogy a szakvélemény eleget tesz-e a Kstv. 9. § (3) bekezdésében foglaltaknak (az összehasonlításra alkalmas ingatlanok körének meghatározása, az értékelési szempontok figyelembevétele jogszerű volt-e).
[34] A Kúria kiemeli, hogy az anyagi pervezetés, a törvényes, a célszerű és időszerű döntés meghozatalában történő aktív és célirányos bírói szerepvállalás (közrehatás) azt a célt is szolgálja, hogy a felek ne csak az eljárást befejező határozatból szerezzenek tudomást a bíróság által az ügy eldöntése kérdésében relevánsnak ítélt szempontokról. "Amennyiben a bíróság a szakértői vélemény megállapításait - annak kiegészítését és a szakértő meghallgatását követően - aggályosnak tartja, mert annak helyességéhez nyomatékos kétség fér, erről a peres feleket anyagi pervezetés keretében tájékoztatni köteles, de nem rekesztheti be a tárgyalást és nem hozhat a szakértői véleményben szereplő szakmai állásponttal ellentétes tartalmú ítéletet e tájékoztatás mellőzésével, mert ezzel megsérti az anyagi pervezetésre vonatkozó (...) eljárási szabályokat" [Kfv.V.35.415/2022/7. A döntés elvi tartalma 1. pont].
[35] Az elsőfokú bíróság a fenti kötelezettségének nem tett eleget. A mellőzött adat kapcsán a megelőző eljárásban beszerzett szakvélemény aggályosságára ugyan utalt az ítéletében, azonban a perszakértő szakvéleményében foglaltakat a per adataival, a felek nyilatkozatával nem vetette össze, a mellőzött adattal kapcsolatos kétségeit nem tárta a felek elé, amely összességében arra az eredményre vezetett, hogy a leszállított kereseti kérelmen túlterjeszkedő döntést hozott.
[36] A II. rendű alperes alappal hivatkozott arra, hogy a jogerős ítéletből a pernyertesség-pervesztesség aránya nem állapítható meg, ezért a perköltség jogszerűsége nem ellenőrizhető.
[37] A Kúria megállapította, hogy a felperes a költségjegyzéken a perköltsége megállapítását az IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja (pertárgyérték) alapján kérte, ezzel szemben a jogerős ítélet az IM rendelet 3. § (3) bekezdésére (meg nem állapítható pertárgyérték) alapította a perköltség (ügyvédi munkadíj) meghatározását. Az elsőfokú bíróság továbbá úgy hívta fel a perköltség megfizetésére kötelezés jogalapjaként a Pp. 83. § (4) bekezdését [Ha a fél az érdemi tárgyalási szakban az önállóan elbírálható követelése összegét leszállította, a leszállított rész tekintetében pervesztesnek kell tekinteni, kivéve (…)], hogy az ítéletében nem értékelte a felperes szakvélemény beérkezését követően tett azon nyilatkozatát, mely szerint: "igazságügyi szakértői véleményében foglaltakat elfogadom. A szakértő megállapította, hogy a perbeli ingatlan forgalmi értéke 6 912 789 Ft, így a részemre korábban megfizetett 4 965 429 Ft kisajátítási összegen felül további 1 947 360 Ft többletkártalanítás illet meg. E mellett fenntartom a 64 545 Ft-ra vonatkozó követelésemet is az elmaradt haszonbér miatt, mely okozati összefüggésben van a kisajátítással. Fenntartom a per első tárgyalásán tett azon kérelmemet is, hogy a megítélt összeg (1 947 360 Ft + 64 545 Ft, összesen 2 011 905 Ft) után 2022. december 4. napjától a kifizetésig számítottan." A felszámított munkadíj jogalapjának egyértelmű meghatározása, továbbá a pernyertesség-pervesztesség arányának megállapítása nélkül a perköltség összegszerűségének és viselésének helyessége nem ellenőrizhető, mint ahogyan erre vonatkozó indokolás nélkül az sem, hogy a perköltség megfizetésére az elsőfokú bíróság miért kizárólag a II. rendű alperest kötelezte.
[38] Minderre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[39] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a fentiekben hivatkozott jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kell eljárnia, azaz amennyiben a kialakult álláspontja szerint a szakvélemény valamely adatának helyességéhez nyomatékos kétség fér, úgy az anyagi pervezetés keretében a peres feleket erről tájékoztatnia kell. Döntése meghozatala során nem terjeszkedhet túl a felperes (megváltoztatott) kereseti kérelmén. Figyelemmel kell lennie arra, hogy a módosító (kiegészítő) határozat az alaphatározat részévé válik, azzal egy egységet képez. A perköltség megállapításakor a pernyertesség-pervesztesség arányát nem hagyhatja figyelmen kívül.
(Kúria Kfv.37.336/2025/7.)