adozona.hu
BH 2026.2.35
BH 2026.2.35 I. Nincs akadálya az eredeti állapot helyreállításának akkor, ha az egyik fél az érvénytelen szerződés alapján az eredetileg irreverzibilis szolgáltatást egyáltalán nem nyújtotta, és a másik fél az általa teljesített pénzszolgáltatás visszatérítését kéri. II. Ha a szerződő felek a kötelezett által megfizetett díjra mint oszthatatlan szolgáltatásra a jogosultak együttes jogosultságát határozták meg, a díjfizetés pedig ennek megfelelően történt, a vagyoneltolódás az alperesek oldalán jelentkezett, ami az alpe
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az I. rendű felperes egyedüli tulajdonosa 2015-től kezdődően a Zrt. volt, főtevékenysége az autóbusszal történő személyszállítási szolgáltatás nyújtása. Az I. rendű felperes az egyedüli tulajdonosával kötött vállalkozási szerződések alapján annak a régióban végzett menetrendszerű közösségi közlekedési szolgáltatásának teljesítésében működött közre. Az I. rendű felperes egyedüli tulajdonosa a közreműködés mértékét bővíteni akarta, ezért az ehhez szükséges 60 darab autóbusz bérlete, karbant...
BH 2026.2.35 I. Nincs akadálya az eredeti állapot helyreállításának akkor, ha az egyik fél az érvénytelen szerződés alapján az eredetileg irreverzibilis szolgáltatást egyáltalán nem nyújtotta, és a másik fél az általa teljesített pénzszolgáltatás visszatérítését kéri.
II. Ha a szerződő felek a kötelezett által megfizetett díjra mint oszthatatlan szolgáltatásra a jogosultak együttes jogosultságát határozták meg, a díjfizetés pedig ennek megfelelően történt, a vagyoneltolódás az alperesek oldalán jelentkezett, ami az alpereseknek a visszatérítésre való egyetemleges kötelezését indokolja [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:29. § (1) bek., 6:108. § (1) bek., 6:112. § (1)-(2) bek., 6:113. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű felperes egyedüli tulajdonosa 2015-től kezdődően a Zrt. volt, főtevékenysége az autóbusszal történő személyszállítási szolgáltatás nyújtása. Az I. rendű felperes az egyedüli tulajdonosával kötött vállalkozási szerződések alapján annak a régióban végzett menetrendszerű közösségi közlekedési szolgáltatásának teljesítésében működött közre. Az I. rendű felperes egyedüli tulajdonosa a közreműködés mértékét bővíteni akarta, ezért az ehhez szükséges 60 darab autóbusz bérlete, karbantartása és javítása érdekében 2015-ben nyílt közbeszerzési eljárást folytatott le az I. rendű felperes nevében. Az ajánlati dokumentációban az elvárt javítási és karbantartási szolgáltatást úgy határozták meg, hogy az tartalmazta a közúti közlekedésre és feladatvégzésre alkalmas, üzemképes és esztétikailag megfelelő műszaki járműállapot biztosítását a szerződés időtartama során. Ebbe beleértendő volt valamennyi, a gyártó által előírt, tervezett karbantartási művelet elvégzése, a forgalomban történő részvétel jogszabályokban előírt feltételeinek, az I. rendű felperes, illetve az egyedüli tulajdonosa mindenkor hatályos járműkarbantartási szabályzatában meghatározott előírásoknak való megfelelés biztosítása. Az ajánlattevőnek ezen túlmenően gondoskodnia kellett a hatósági műszaki vizsgáztatásról, a kisfődarabok, berendezések előírt felülvizsgálatáról, javításáról, cseréjéről, továbbá az eseti, véletlenszerűen felmerülő műszaki hibák elhárításáról és a műszaki mentésről.[2] A közbeszerzési eljárásban egyetlen érvényes ajánlatot közös ajánlattevőként az alperesek nyújtották be.
[3] Az alperesek 2015. december 2-án abban állapodtak meg, hogy az autóbuszok bérbeadása a II. rendű alperes, míg a javítási és karbantartási feladatok végzése az I. rendű alperes feladata. Nyertességük esetére a megkötendő szerződésben vállalt valamennyi kötelezettség teljesítéséért korlátlan és egyetemleges felelősséget vállaltak az ajánlatkérő irányába.
[4] Az alperesek az ajánlatukban nyilatkoztak arról, hogy a szerződés teljesítéséhez nem kívánnak alvállalkozót igénybe venni. Az ajánlatukat kiegészítették azzal is, hogy az autóbuszok karbantartását és javítását az I. rendű alperes az sz-i telephelyén található műhelyben kívánja végezni.
[5] Az I. rendű felperes mint bérlő az alperesekkel mint bérbeadókkal 2015. december 23-án bérlettel vegyes javítási és karbantartási szerződést (a továbbiakban: bérleti szerződés) kötött öt év határozott időtartamra. A szerződés tárgya 60 darab, azonos gyártótól származó, egyforma műszaki specifikációval rendelkező, közúti forgalomra és közösségi közlekedésre (közforgalmú személyszállításra) alkalmas országos (távolsági) kivitelű autóbusz bérbeadása, valamint az autóbuszok karbantartási, javítási szolgáltatása volt. A szolgáltatási díj a bérleti és javítási, karbantartási (szerviz) díjból állt. A bérleti díj mértéke 795 000 forint/hó + áfa, javítási, karbantartási díj pedig 115 forint/kilométer + áfa volt. Rögzítették, hogy az I. rendű felperes a szolgáltatás igénybevételének időtartama alatt garantálja, hogy az autóbuszok legalább 8000 kilométer/autóbusz futásteljesítményt teljesítenek, és amennyiben ez a futásteljesítmény bizonyíthatóan az I. rendű felperes hibájából nem teljesül, úgy az alperesek a 8000 kilométer és a tényleges kilométer közötti különbségre vonatkozóan a javítási, karbantartási díjat jogosultak kiszámlázni. Ez alól csak az az eset képezett kivételt, amikor az autóbuszok foglalkoztatása bizonyíthatóan az alperesek hibájából nem volt lehetséges. A szerződés szerint az I. rendű felperes szolgáltatási díjfizetési kötelezettségét nem érintette, ha az autóbuszokat nem használja, nem használhatja, kivéve, ha ez az alpereseknek felróható okból következik be. Az I. rendű felperes a szolgáltatási díjat az alperesek havonta kiállított, egyetlen összesített számlája alapján volt köteles megfizetni, amelyen belül az alperesek elkülönítetten voltak kötelesek feltüntetni a bérleti és szervizdíjat. A szerződő felek rögzítették, hogy az autóbuszok rendelkezésre bocsátása a szerződés teljesítésének ideje alatt az I. rendű felperes sz-i és k-i telephelyén történik, és további telephely bevonásáról közösen, írásban megállapodhatnak. Azt is kikötötték, hogy az autóbuszok karbantartása és javítása (szervizelése) az sz-i telepen, műhelyben, illetve műhelyekben történik. A szerződés értelmében a javítási, karbantartási (szerviz) szolgáltatás tartalmazta a közúti közlekedésre és feladatvégzésre alkalmas, üzemképes és esztétikailag megfelelő műszaki járműállapot biztosítását a szerződés időtartama során. A szerződő felek meghatározták az alperesek kötelezettségi és felelősségi körébe nem tartozó tevékenységeket is, amelyek között feltüntették egyebek mellett a nem rendeltetésszerű használatból adódó javítási munkákat, valamint az I. rendű felperes egyedi igényeiből adódó javítási és szerelési munkákat. A szerződés elválaszthatatlan részét képezték annak mellékletei, és így többek között az alperesek ajánlata.
[6] Az alperesek 2016. január 1-jén megállapodtak arról, hogy az autóbuszok javítása és karbantartása helyett az I. rendű alperes már csupán az autóbuszok javításának, karbantartásának, műszaki vizsgára történő felkészítésének és az üzemeltetéssel kapcsolatos minden rendeltetésszerű használatból adódó műszaki hiba kijavításának felügyeletét, szervezését, koordinálását és dokumentálását végzi azokon a k-i és sz-i telephelyeken, ahol a Kft.-nek (a továbbiakban: javítást végző cég) is voltak telephelyei, fióktelepei vagy akár székhelye. E szervezési és koordinálási tevékenység elvégzéséért a II. rendű alperes havi 5 000 000 forint átalánydíjat vállalt az I. rendű alperesnek megfizetni.
[7] Az alperesek 2016 januárjában a szerződésben vállalt 60 darab autóbusz az I. rendű felperes rendelkezésére bocsátották három részletben.
[8] Az I. rendű felperes a bérleti szerződés alapján minden hónapban kiállította az alperesek bérbeadási és javítási, karbantartási tevékenységére vonatkozó teljesítésigazolást, és az I. rendű felperes a kiállított számlák alapján a szolgáltatási díjat a II. rendű alperesnek havi rendszerességgel megfizette. Az I. rendű felperes 2016-ban és 2017-ben összesen 1 771 785 383 forintot fizetett meg a II. rendű alperesnek javítási, karbantartási díj címén, annak ellenére, hogy az autóbuszok szerződésben vállalt javítását és karbantartását sem az I. rendű alperes, sem a II. rendű alperes nem végezte el.
[9] Az I. rendű felperes 2016. március 1-jén határozatlan időtartamra vállalkozási szerződést kötött a javítást végző céggel a tulajdonában, használatában lévő autóbuszok rendszeres karbantartásának, javításának elvégzésére, illetve azok műszaki vizsgára történő felkészítésére, vizsgáztatására. E szerződés alapján az autóbuszok javítását, karbantartását ténylegesen a javítást végző cég végezte az I. rendű felperes részére, aki az ezért igényelt vállalkozói díjat a javítást végző cégnek megfizette.
[10] A II. rendű alperes 2016 júniusától kezdődően fizette meg az autóbuszok javításának szervezéséért és koordinálásáért, dokumentálásáért járó havi 5 000 000 forint összegű díjat az I. rendű alperesnek.
[11] A szerződő felek a bérleti szerződést 2016 decemberében 36 hónappal meghosszabbították.
[12] Az alperesek a 2018. január 1-jétől kezdődő időszakra az autóbuszokat érintő javítási, karbantartási szolgáltatás díját a javítást végző cégnek megfizették, aki az I. rendű felperes használatában lévő autóbuszok javítását és karbantartását ezt követően is végezte.
[13] Az I. rendű felperes egyedüli tulajdonosa vezérigazgatójának és az I. rendű felperes ügyvezetőjének 2018-ban történt leváltása után a II. rendű felperes az I. rendű felperes gazdálkodásával összefüggésben is vizsgálatot folytatott, és számos szabálytalanságot tárt fel. Ezeket a megállapításait az I. rendű felperes akkori egyedüli tulajdonosával, a Zrt.-vel 2021. július 30-án közölte.
[14] Az I. rendű felperes 2019. december 31-ével az autóbuszokat visszaszolgáltatta az alpereseknek.
A kereseti kérelmek és az alperesek védekezése
[15] Az I. rendű felperes keresetében elsődlegesen az alperesekkel 2015. december 23-án megkötött bérleti szerződés részleges, a karbantartási, javítási szolgáltatások végzésére vonatkozó része érvénytelenségének megállapítását, és az érvénytelenség jogkövetkezményeként az alpereseknek - a 2016. január 1. és 2017. december 31. közötti időszakra a bérleti szerződés alapján általa javítási, karbantartási díj címén megfizetett - 1 771 785 838 forint és abból különböző részösszegek után eltérő időpontoktól járó késedelmi kamat egyetemleges megfizetésére kötelezését kérte. Másodlagosan a szerződés teljes érvénytelenségének megállapítását és az elsődleges keresetben foglaltakkal azonos jogkövetkezmény alkalmazását, míg harmadlagosan az alpereseknek a fentiekben írtakkal egyező marasztalását kérte. Az elsődleges és másodlagos keresetének jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:96. §-át jelölte meg, és állította, hogy a szerződés a jóerkölcsbe ütközik. Az elsődleges keresetének indokaként előadta, hogy ez az érvénytelenségi ok a szerződésben foglalt szolgáltatások közül csupán a karbantartási és javítási szolgáltatásokat érinti. Másodlagosan pedig arra hivatkozott, hogy az említett szolgáltatásokra vonatkozó megállapodás a bérlettől nem elválasztható, a szerződő felek ugyanis a szerződésben rögzített szolgáltatást jogilag oszthatatlanná tették. Érvelése szerint az érvénytelenséget az váltja ki, hogy az alperesek a vállalásuk ellenére az autóbuszok javítását és karbantartását nem végezték el, azt a javítást végző cég végezte, akinek a vállalkozói díjat megfizette, ennek ellenére az alperesek a megjelölt szolgáltatásokért járó díjat rendszeresen átvették. Utalt az alperes 2016. január 1-jén kötött megállapodásának tartalmára. Hivatkozása szerint mindez azt mutatja, hogy az alpereseknek már a bérleti szerződés megkötésekor sem volt célja a javítási, karbantartási szolgáltatások elvégzése. Ezek alapján egyértelműen megállapíthatónak tartotta, hogy az alpereseket a szerződéskötéskor nem a tisztességes piaci magatartás, a szerződéses vállalások teljesítésének szándéka, hanem az a cél vezette, hogy a közvetetten állami tulajdonban álló I. rendű felperestől jelentős mértékű - áttételesen közpénzek tekinthető - pénzeszközöket vonjanak el a ténylegesen nem az általuk végzett karbantartási, javítási feladatok bérleti szerződésben történő szerepeltetésével. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként a Ptk. 6:113. § (1) bekezdésében meghatározott alaptalan gazdagodás megtérítését kérte. Ezt azzal indokolta, hogy a javítási, karbantartási szolgáltatás természetéből fakadóan a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet már nem lehet visszaállítani, és ezért az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítése jöhet csak szóba. Kifejtette továbbá, hogy az alperesek visszafizetési kötelezettsége a Ptk. 6:29. § értelmében egyetemleges, a közbeszerzési ajánlatuk részét képező konzorciumi megállapodásukban ugyanis a szerződésből eredő kötelezettségek teljesítésére egyetemleges felelősséget vállaltak. A harmadlagos keresetének jogalapjaként a Ptk. 6:579. § (1) bekezdését jelölte meg, és előadta, hogy ha a szerződés érvénytelensége az általa állított okból nem állapítható meg, akkor az alperesek a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésére kötelesek.[16] A II. rendű felperes keresetében elsődlegesen a szerződés részleges, másodlagosan teljes érvénytelenségének megállapítását kérte. Az érvénytelenség okaként szintén a szerződés jóerkölcsbe ütközését jelölte meg. Kiemelte, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló 355/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 12/A. § (1) és (2) bekezdése alapján a szerződés érvénytelenségének megállapítása és az érvénytelenség következményeinek alkalmazása tekintetében is perindításra jogosult a saját nevében, közvetlen jogi érdek fennállásának igazolása nélkül.
[17] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a közbeszerzési eljárásban való részvétel érdekében konzorciumot nem hoztak létre, és a szerződés teljesítése során sem közösen, hanem egymástól jól elkülöníthető módon jártak el, ezért a felelősségük jogi szempontok mentén is eltérő. Előadta, hogy az általa vállalt javítási és karbantartási szolgáltatáshoz szükséges képessége és készsége is fennállt a közbeszerzési eljárás és a szerződés megkötése során, az ahhoz szükséges személyi és tárgyi feltételekkel rendelkezett, a teljesítésre készen állt; ehhez képest az I. rendű felperes volt az, aki a javítást, karbantartást nem kérte, nem rendelte meg. Hivatkozása szerint a szerződéskötéskor nem tudta, hogy az I. rendű felperes a szerződött javítási feladatokat nem vele kívánja elvégeztetni, és az I. rendű felperes volt az, aki meggátolta számára a szerződés alapján a jövedelemszerző tevékenység végzését. Éppen ezért állította, hogy a szerződés nem ütközik jóerkölcsbe, és semmilyen hibában nem szenved. Utalt arra, hogy az I. rendű felperestől díjat soha nem kapott, és ezért visszafizetési kötelezettsége semmilyen jogcímen sem keletkezhetett.
[18] A II. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elsődlegesen elévülési kifogást terjesztett elő az I. rendű felperesnek az érvénytelenségi jogkövetkezmény alkalmazása iránti követelésével szemben. Ennek indokaként előadta, hogy az I. rendű felperes kizárólag a 2016. november 29-ét követően történt teljesítések vonatkozásában jogosult a jogkövetkezmény levonását kérni, mivel a szerződésből eredően a perindítást megelőzően igényt vele szemben nem érvényesített. Szintén vitatta a felperesek által megjelölt érvénytelenségi ok fennállását. Az egyetemleges felelősségre való hivatkozást ugyancsak megalapozatlannak tartotta, hiszen az I. rendű felperes nem szerződéses, teljesítéssel összefüggő igényt érvényesített.
Az első- és a másodfokú ítélet
[19] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű felperes és az alperesek között 2015. december 23-án létrejött bérleti szerződés érvénytelen. Kötelezte a II. rendű alperest 1 080 743 472 forint és abból különböző részösszegek után eltérő időpontoktól járó késedelmi kamat I. rendű felperes részére történő megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[20] A perben nem vitatottnak nevezte, hogy az I. rendű felperes és az alperesek között a Ptk. 6:331. §-a szerinti bérleti szerződés jött létre a Ptk. 6:238. §-a szerinti vállalkozási szerződéssel vegyesen. Mivel a szerződés megkötése közbeszerzési eljárás eredményeként történt, ezért kiemelte, hogy a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 144. § (2) bekezdése szerint a bíróság hatáskörébe tartozik a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződéssel, annak módosításával vagy teljesítésével kapcsolatos polgári jogi igények elbírálása.
[21] A II. rendű felperes keresetindítási jogosultságát illetően hivatkozott arra, hogy a védendő jogi érdek fennállásának igazolására nem volt szükség, mivel a Korm. rendelet 12/A. §-a őt a saját nevében történő perindításra jogosítja fel a szerződés semmisségének megállapítása esetére, ha az adott szerződést hatáskörében eljárva ismerte meg. Ehhez képest a felek között nem vitatottnak tekintette, hogy a II. rendű felperes a hatáskörében eljárva az I. rendű felperes gazdálkodását érintően vizsgálatot folytatott le, és a perben érintett szerződést is ebben a körben ismerte meg. Kiemelte továbbá: a Korm. rendelet 12/A. § (2) bekezdése a II. rendű felperest arra is feljogosítja, hogy a szerződés semmisségének megállapítását az érvénytelenség következményei alkalmazásának kérelmezése nélkül kérje.
[22] A keresetben megjelölt érvénytelenségi ok fennállását vizsgálva, a bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy az I. rendű felperes és az alperesek a szolgáltatás díjáról a javítás, karbantartás körében úgy állapodtak meg, hogy az alperesek e szolgáltatások nem teljesítése esetén is jogosulttá váltak az azokért járó szolgáltatási díjra. Megítélése szerint ezt a bérleti szerződés kikötései és az I. rendű felperes korábbi ügyvezetőjének tanúvallomása is kétséget kizáróan alátámasztotta, sőt azt a szerződő feleknek a szerződés megkötését követően tanúsított magatartása is egyértelművé tette. Értékelte, hogy az I. rendű felperes a tényleges munkavégzés érdemi vizsgálata nélkül állította ki a teljesítési igazolásokat az alperesek javára, és fizette meg a javítási, karbantartási szolgáltatás díját, holott nyilvánvalóan tudomással kellett rendelkeznie arról, hogy az autóbuszok javítását nem az alperesek végzik. Álláspontja szerint ezáltal az I. rendű felperes és az alperesek a szerződés megkötésével egy olyan díjfizetési rendszert dolgoztak ki, amely lehetővé tette, hogy az alperesek tényleges szolgáltatás nélkül jussanak hozzá a javítási, karbantartási díjhoz, amely az általános társadalmi megítélés szerint is elfogadhatatlan, különös figyelemmel a visszterhesség elvére. Emiatt arra a következtetésre jutott, hogy a szerződésnek a javítási és karbantartási szolgáltatásra, annak ellenértékének meghatározására vonatkozó rendelkezése a jóerkölcsbe ütközik.
[23] Figyelemmel volt azonban arra is, hogy a bérleti szolgáltatást a javítási és karbantartási szolgáltatás tette teljessé, a két szolgáltatásrész egymástól nem volt elválasztható, és az ajánlattevők csak a két szolgáltatás együttes vállalása esetén nyújthattak be sikerrel ajánlatot. Ennek alapján kétséget kizáróan megállapíthatónak tartotta, hogy a javítási, karbantartási szolgáltatás vállalása nélkül a szerződő felek nem kötöttek volna szerződést, hiszen erre a közbeszerzési eljárás szabályainak megsértése nélkül nem is lett volna lehetőségük. Emiatt azt állapította meg, hogy a szerződés említett rendelkezésének érvénytelensége a szerződés teljes érvénytelenségét váltotta ki, és ezért a felperesek másodlagos keresete vezetett eredményre.
[24] Az érvénytelenség I. rendű felperes által alkalmazni kért jogkövetkezményének levonása tekintetében azt emelte ki, hogy az érvényessé nyilvánítás nem jöhet szóba, hiszen az érvénytelenség oka éppen abban állt, hogy az alperesek a ténylegesen végzett javítási, karbantartási tevékenység nélkül jutottak hozzá annak ellenértékéhez. Megítélése szerint a szolgáltatás jellege eredményezte azt is, hogy az eredeti állapotot sem lehetett már helyreállítani, hiszen az elmulasztott javítások, karbantartások már nem pótolhatóak. Ezért az I. rendű felperes által nyújtott és ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatást a Ptk. 6:113. § (1) bekezdésének megfelelően tartotta visszatérítendőnek. Figyelemmel volt arra, az I. rendű felperes kizárólag a javítási, karbantartási szolgáltatás kétéves időtartama vonatkozásában állította, hogy az általa fizetett díj ellenszolgáltatás nélkül maradt.
[25] A Ptk. 6:108. § (1) bekezdésére is tekintettel, a II. rendű alperes elévülési kifogása alapján vizsgálta, hogy a visszatéríteni kért díjak esetében az I. rendű felperes keresetindításáig bekövetkezett-e az elévülés. Ezzel összefüggésben értékelte, hogy az I. rendű felperes a perindításon kívül az elévülést megszakító cselekményre nem hivatkozott, ugyanakkor állította: a II. rendű felperes vizsgálatának lefolytatásáig és a vizsgálati eredmény megismeréséig nem volt abban a helyzetben, hogy pert indítson, a követelését ezért menthető okból nem tudta érvényesíteni. Ezzel szemben azt állapította meg, hogy az elévülés nyugvásának feltételei nem álltak fenn. Ebben a körben annak tulajdonított jelentőséget, hogy az I. rendű felperes nem vitásan rendelkezett minden olyan információval, amelyből felismerhette, ténylegesen javítási, karbantartási szolgáltatások nélkül fizetett az alpereseknek. Emiatt azt rögzítette, hogy az I. rendű felperes követelése a keresetében megjelölt, a 2016. november 29-ét megelőzően esedékessé vált szolgáltatási díjak vonatkozásában elévült.
[26] A fennmaradó időszakra járó szolgáltatási díj vonatkozásában figyelembe vette, hogy az I. rendű alperes a II. rendű alperessel kötött megállapodás alapján ténylegesen a javítás, karbantartás körében az egyébként ehhez a szolgáltatáshoz tartozó szervező, koordináló tevékenységet végzett. Az I. rendű alperes által elismertnek nevezte, hogy a II. rendű alperessel kötött megállapodás alapján 2016 júniusától ezért a tevékenységért havi 5 000 000 forint díjazásban részesült. A II. rendű alperes részére ténylegesen megfizetett javítási, karbantartási tevékenységért járó szolgáltatási díjból ezért a havi 5 000 000 forintot az elévüléssel nem érintett díjakból leszámította, hiszen ebben az értékben az I. rendű alperes ténylegesen szolgáltatást nyújtott az I. rendű felperes részére.
[27] Az alperesek egyetemleges marasztalására azért nem látott lehetőséget, mert a Ptk. 6:108. § (1) bekezdéséből következően az érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződés teljesítését követelni nem lehet. Ennélfogva az alperesek egyetemleges teljesítését rögzítő megállapodást a szerződéssel együtt érvénytelennek tekintette. Megállapította egyúttal, hogy az I. rendű felperes csupán attól a féltől, tehát az adott esetben a II. rendű alperestől volt jogosult a részére kifizetett és ellenszolgáltatás nélkül maradt, nem elévült szolgáltatási díjakat visszakövetelni, akinek azokat megfizette.
[28] A másodlagos kereset megalapozottságára figyelemmel az I. rendű felperes harmadlagos keresetének elbírálását mellőzte.
[29] A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a marasztalást tartalmazó rendelkezéseit részben megváltoztatta, és kötelezte az I-II. rendű alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az I. rendű felperesnek 1 155 743 472 forintot és abból különböző részösszegek után eltérő időpontoktól járó késedelmi kamatot. Egyebekben - a per főtárgya tekintetében - az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[30] Az ügy érdemét illetően mindenekelőtt kiemelte: az I. rendű alperes a fellebbezésében megalapozottan érvelt azzal, hogy az I. rendű felperes szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelme előterjesztésének törvényi feltételei a marasztalási kereset előterjesztésére tekintettel nem álltak fenn, a kért megállapítás az alperesekkel szembeni joga megóvásához szükségtelen. Ezzel együtt utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a szerződés érvénytelenségének megállapításáról a II. rendű felperes erre irányuló keresete alapján rendelkezhetett.
[31] Helytállónak minősítette az elsőfokú bíróságnak azt a következtetését, hogy a javítási, karbantartási szolgáltatás vállalása nélkül a szerződő felek nem kötöttek volna szerződést, és ha a szerződésnek az említett szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezései érvénytelenek, az a teljes szerződés érvénytelenségét eredményezi. Ennek indokaként azt jelölte meg, hogy a közbeszerzési eljárásban közzétett ajánlattételi felhívás szerint is a bérleti szolgáltatást a javítási és karbantartási szolgáltatás tette teljessé. A két szolgáltatásrészt egymástól nem tartotta elválaszthatónak, és arra is utalt, hogy az ajánlattevő alperesek csak a két szolgáltatás együttes vállalása esetén nyújthattak be sikerrel ajánlatot.
[32] Kifejtette, hogy a Ptk. 6:96. §-ában szabályozott, nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződés semmisségét megalapozhatja a szerződés tartalma, annak joghatása, valamint a felek által elérni kívánt cél is. Rámutatott arra, hogy a szerződés akkor jóerkölcsbe ütköző, ha azt jogszabály ugyan nem tiltja, de az azzal elérni kívánt cél, annak hatása nyilvánvalóan sérti az általánosan kialakult erkölcsi normákat, és azokat az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek tekinti. Egyetértett azzal, a felperesek fellebbezéseiben foglalt érveléssel, hogy a szerződés nemcsak a tartalma, de az azzal elérni kívánt cél miatt is jóerkölcsbe ütközik. Hivatkozása szerint a szerződő felek a karbantartási, javítási szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseket úgy szerepeltették a bérleti szerződésben, hogy már a szerződés megkötésekor tudták: nem a szerződés szerint fognak eljárni annak teljesítése során, a szóban forgó szolgáltatásokat nem fogják nyújtani, azonban azok ellenértékét az I. rendű felperestől maradéktalanul, munkavégzés hiányában is meg fogják kapni.
[33] Az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazása körében utalt a Ptk. 6:108. § (1) és (3) bekezdésére, 6:112. § (1) és (2) bekezdésére, valamint 6:115. § (1) bekezdésére. Megállapította, hogy az érvénytelen szerződés alapján az I. rendű felperesnek az ellenszolgáltatás nélkül kifizetett összegek (szervizdíjak) visszafizetésére irányuló kereseti kérelme tartalma szerint az eredeti állapot helyreállítására irányult. Az elsőfokú bíróságtól eltérően úgy ítélte meg, hogy a keresettel érintett körben nem volt akadálya az eredeti állapot helyreállításának. Helyesnek tartotta az I. rendű felperesnek azt a fellebbezési érvelését, hogy az alperesek közötti szervezésre és koordinálásra vonatkozó megállapodásban foglalt tevékenységek nem tartoztak a bérleti szerződés szerinti javítási, karbantartási szolgáltatások közé. Az e-mail levelezésekkel kétséget kizáróan nem tartotta igazoltnak a szervezési és koordinálási tevékenységek szükségességét és azok tényleges elvégzését. A tanúvallomások és az okiratok tartalma alapján azt is megállapíthatónak találta, hogy az I. rendű alperes olyan szolgáltatást, amelyet a szerződésben vállalt, és amely a karbantartási és javítási munkákhoz kapcsolódik, a szerződés szerint nem nyújtott. Arra is utalt, hogy a javítási, karbantartási munkák tényleges elvégzése nélkül az e munkákért havonta kifizetett teljes szolgáltatási díj visszafizetése a kifizetéssel nyomban esedékessé vált.
[34] Hangsúlyozta, hogy az eredeti állapot helyreállításakor az a fél köteles a visszafizetésre, akinek a részére a teljesítés (fizetés) történt. Ezzel kapcsolatban értékelte, hogy a bérleti szerződés alapján az I. rendű felperes az alpereseknek együttesen mint együttes jogosultaknak fizette meg a javítási, karbantartási díjat, annak ellenére, hogy a szerződő felek a szolgáltatási díj teljesítési helyeként kizárólag a II. rendű alperes számláját jelölték meg. Ebből arra következtetett, hogy a visszafizetésre az alperesek együttesen kötelesek. Megállapította ugyanakkor, hogy az I. rendű felperes által az alperesek részére együttesen, a karbantartási, javítási szolgáltatás nélkül megfizetett ellenszolgáltatás visszafizetésére vonatkozó igény az alperesek Ptk. 6:29. § (1) bekezdése szerinti egyetemleges visszafizetési kötelezettségét eredményezte. Álláspontja szerint ez az egyetemleges kötelezettség kizárólag abból a jogi tényből fakad, hogy a szolgáltatási díj megfizetése az alperesek részére együttesen történt. Éppen ezért az elsőfokú bíróságtól eltérően az alperesek egyetemleges kötelezettségét állapította meg az I. rendű felperes szolgáltatási díj visszafizetésére vonatkozó igénye tekintetében.
[35] Figyelemmel volt arra, hogy az I. rendű felperes a szolgáltatás nélkül 2016. január 1. és 2017. december 31. közötti időszakra általa kifizetett javítási, karbantartási díjak visszafizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni az alpereseket. Rögzítette azt is, hogy a követelés a díjak kifizetésével esedékessé vált, és azt az I. rendű felperes a Ptk. 6:22. §-a szerinti ötéves időn belül érvényesíthette. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a II. rendű alperes elévülési kifogására figyelemmel a 2021. november 29-én benyújtott kereset alapján a bíróság előtti eljárásban való igényérvényesítési joga az I. rendű felperest a 2016. november 29-től esedékessé vált követelése vonatkozásában illette meg. Ebben a körben az elsőfokú ítélet indokolásával maradéktalanul egyetértett, és annak helyes indokolására csak visszautalt.
[36] Mindezek alapján azt állapította meg, hogy az I. rendű felperes keresetében megjelölt, a 2016. november 29-ét megelőzően esedékessé vált, visszafizetendő szolgáltatási díjak és azok kamata tekintetében a követelés elévült, és ezért azok visszafizetésére az alperesek nem kötelezhetőek. Ebben a körben az elsőfokú bíróság részéről megalapozottnak tartotta az I. rendű felperes keresetének elutasítását.
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelmek
[37] A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely annak részbeni hatályon kívül helyezésére és a marasztalási keresetet vele szemben elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés helybenhagyására irányult.[38] Megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 6:29. § (1) bekezdését, 6:108. § (1) bekezdését, 6:112. § (1) és (2) bekezdését, 6:113. §-át, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 6. §-át jelölte meg.
[39] Előadta, hogy a perbeli szerződéssel kikötött bérleti, valamint javítási, karbantartási - irreverzibilis - szolgáltatások tekintetében a Ptk. 6:112. § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezmény nem értelmezhető, és nem alkalmazható, hiszen a szerződéskötéskori, eredeti állapot helyreállítására a szolgáltatás természetéből fakadóan nincs mód. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes következtetését tévesnek tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az adott esetben az alaptalan gazdagodás pénzbeli megtérítésének van helye, és ennek megfelelően helyes döntéssel marasztalta a gazdagodó II. rendű alperest, és helyesen mellőzte az alperesek egyetemleges kötelezését, miután a saját gazdagodása nem mutatható ki.
[40] Állította, hogy az érvénytelenségnek az ügyben irányadó jogkövetkezményétől függetlenül az alperesek egyetemleges marasztalása a jogkövetkezmények alkalmazására vonatkozó, a bírói gyakorlat által kimunkált és a polgári anyagi jogba integrált elvekkel is ellentétes. Ebben a körben hivatkozott az 1/2014. számú Polgári jogegységi határozattal a Ptk.-ba beépültnek tekintett 1/2010. PK vélemény 8. pontjára. Hangsúlyozta, hogy az eredeti állapot helyreállítása során gondoskodni kell a szolgáltatások eredeti értékegyensúlyának fenntartásáról, és miután a jogerős ítélet az alpereseket egyetemlegesen marasztalta, úgy köteles a marasztalási összeg kifizetésére, hogy soha egyetlen forint szolgáltatási díjhoz nem jutott, és a másodfokú döntés sem a szerződéses szolgáltatások eredeti értékegyensúlyának fenntartására, sem a szerződéskötéskor fennállt állapotnak a helyreállítására nem törekedett, mindemellett őt méltánytalanul súlyos vagyoni helyzetbe hozta, lényegében ellehetetlenítette.
[41] A jogerős ítélet jogi indokolásával szemben kifejtette, hogy a pénzbeli ellenszolgáltatás szerződésben meghatározott jogi természetének, így jogi oszthatatlanságának az adott ügyben nincs jelentősége, miután az egy érvénytelenné nyilvánított szerződés rendelkezésein alapul. Sérelmezte, hogy bár a másodfokú bíróság helyesen utalt rá, utóbb mégis figyelmen kívül hagyta, hogy az érvénytelenség általános jogkövetkezménye értelmében az érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződés teljesítését követelni nem lehet. Emiatt is tévesnek tartotta az egyetemleges marasztalásra vonatkozóan levont jogi következtetést.
[42] Kiemelte, hogy a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.229/2020/7. számú jogerős ítéletének jogi indokolása szerint az I. rendű felperes és az alperesek között kialakult szerződési gyakorlat alapján ő nem volt jogosult a reá eső díjrészt követelni az I. rendű felperestől. Arra is utalt, hogy a Szegedi Ítélőtábla jogi álláspontja értelmében a felek az ellenszolgáltatást ugyan jogilag oszthatatlanná tették, de a kialakult szerződéses gyakorlatra figyelemmel az I. rendű felperes és közte nem állt fenn elszámolási jogviszony. Éppen ezért a másodfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy az alperesek a szolgáltatási díjat együttesen jogosultak követelni, nem tartotta helytállónak, és azt ellentétesnek nevezte az említett korábbi jogerős ítélettel. Hangsúlyozta, hogy a Szegedi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai mindenkire, így a későbbi ügyekben eljáró bíróságokra is kötelezőek, a másodfokú bíróság a felülvizsgálni kért jogerős ítéletének az ellenszolgáltatás egyetemleges visszatérítését érintő részében ezt a kötelező döntést mégis figyelmen kívül hagyta.
[43] A másodfokú bíróság részéről annak figyelmen kívül hagyását is kifogásolta, hogy a koordinációs megállapodás hangsúlyozottan az alperesek között létrejött szerződés, és érvénytelenségének megállapítása a pernek nem tárgya, azt az I. rendű felperes nem kérte, és nem is kérhette. Érvelése értelmében az I. rendű felperes a szerződésben szerepeltetett ellenszolgáltatás visszakövetelése érdekében nyilvánvalóan alaptalanul lépett fel, mégpedig olyan követelés érvényesítése iránt, amely tekintetben alanyi jogosultsága hiányzik. Állította, hogy a kereshetőségi jog hiánya a koordinációs szerződés érvénytelensége, illetve az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása tekintetében kétségkívül megállapítható, emiatt az I. rendű felperes vele szemben az említett szerződés vonatkozásában marasztalási keresetet jogszerűen nem terjeszthetett elő, és jogszerűen nem kérhette az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását.
[44] Rámutatott arra, hogy a másodfokú bíróság az eredeti állapot helyreállítását, mint az érvénytelenség jogkövetkezményét tévesen választotta meg, és az alperesek egyetemleges marasztalásával a jogintézmény tartalmát megsértve nem a szerződéskötéskori vagyoni viszonyokat állította helyre. Hangsúlyozta, hogy részére az I. rendű felperes egyetlen alkalommal sem fizetett szolgáltatási díjat, és felé a II. rendű alperes sem számolt el, még azokkal a szolgáltatásokkal kapcsolatban sem, amelyeket ő nyújtott. Értelmezése szerint az alperesek egyetemleges marasztalása ugyanakkor azt tette lehetővé, hogy az I. rendű felperes tőle hajtsa be annak a díjnak a teljes összegét, amelyet a Szegedi Ítélőtábla korábbi jogerős döntése alapján kizárólag a II. rendű alperes követelhetett és kapott meg az I. rendű felperestől.
[45] Kifejtette továbbá: az elsőfokú bíróság amellett, hogy helyesen választotta meg az alkalmazandó jogkövetkezményt, a jogszabályt tartalmában is megfelelően alkalmazta azzal, a szerződéskötést megelőző vagyoni visszarendezés elve mentén a II. rendű alperes személyében azt a felet kötelezte a visszatérítésre, akinél a vagyoni előny megjelent.
[46] Az I. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 126. § (1) bekezdés b) pontja alapján kérte az eljárás felfüggesztését és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése szerint egyedi normakontroll eljárás kezdeményezését, arra hivatkozással, hogy a másodfokú bíróság által a perben alkalmazott Korm. rendelet 12/A. § (1) bekezdésének "közvetlen jogi érdek fennállásának igazolása nélkül" szövegrésze és (2) bekezdése ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével (jogállamiság elve), az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésével (alapvető jogok alkotmányos korlátozásának követelménye), az Alaptörvény II. cikkével (emberi méltósághoz való jog), továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével (perbeli önrendelkezéshez való jog).
[47] Állítása szerint a II. rendű felperes számára a közvetlen jogi érdek igazolása nélkül biztosított keresetindítási jog lehetővé teszi az alanyi jogoknak az egyén akaratától független vagy akár azzal ellentétes érvényesítését, a jogviszonyoknak a személyi autonómiáját sértő megváltoztatását. Utalt arra, hogy a II. rendű felperes keresetindítási joga, amellyel megegyező szabályt tartalmaz az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 67. § (2) bekezdése, e jog lényeges tartalmára vonatkozik, azaz az emberi méltósághoz való jog szerves részét adó önrendelkezési jog lényeges korlátozása. Nézete szerint az önrendelkezési jog korlátozása a kifogásolt Korm. rendeletben nem a feltétlenül szükséges mértékben történt, és nem arányos az elérni kívánt céllal sem. Előadta, hogy az ügyésznek az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 27. § (5) bekezdés c) pontjában meghatározott hatásköre teljes mértékben megfelel a Korm. rendeletben a II. rendű felperes számára biztosított hatáskörnek, azonban egy nagyon fontos különbséggel. Ezt a különbséget abban jelölte meg, hogy az Ütv. garanciális szabályokat tartalmaz az ügyész perindítási jogosultságával összefüggésben; az olyan jogszabályi rendelkezés azonban, amely a II. rendű felperes számára a szerződések semmisségének megállapítása céljából közvetlen jogi érdek igazolása nélkül és a felek akaratától függetlenül teszi lehetővé a bíróság igénybevételét, álláspontja szerint nem tekinthető az önrendelkezés szükséges, elkerülhetetlen és arányos korlátozásának. Azt is lényegesnek tartotta, hogy a II. rendű alperes számára biztosított perindítási jogosultság diszkrecionális jellegű, a perindítás szabad belátáson alapul, annak mellőzését a II. rendű felperes senkinek nem köteles megindokolni, és ez a parttalan diszkrecionális jogkör a jogbiztonság sérelmével jár. Megítélése szerint a II. rendű felperes perindítási jogának előkészítése szabályozatlan, a közvetlen jogi érdek nélküli perindítás mérlegelésének szempontjai nincsenek rögzítve, és a törvényi garanciák hiánya önmagában is elfogadhatatlan.
[48] Az I. rendű felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
[49] Az I. rendű alperesnek az egyedi normakontroll eljárás kezdeményezése iránti kérelmét teljes mértékben alaptalannak tartotta.
[50] A II. rendű felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
[51] Az egyedi normakontroll eljárás kezdeményezését teljes mértékben alaptalannak tartotta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[52] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[53] A Kúria a Pp. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott - az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztató és az I. rendű alperest a II. rendű alperessel egyetemlegesen marasztaló - rendelkezése az I. rendű alperes által megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[54] Az I. rendű alperes alapvetően két okból: egyrészt az érvénytelenség jogkövetkezménye, másrészt az egyetemleges kötelezettség téves megállapítására hivatkozással kérte a felülvizsgálatot. A felülvizsgálat alapjaként feltüntetett anyagi jogi jogszabálysértések mellett a Bszi. 6. §-ának sérelmét az utóbbi okhoz kapcsolódóan állította. Mindkét irányú felülvizsgálati támadás esetében figyelemmel kellett lenni arra, hogy a felek által nem vitatott tényállást a felülvizsgálati eljárásban irányadónak kell tekinteni [Kúria Pfv.III.20.122/2021/7., megjelent: BH 2022.44.)]. Éppen ezért a bizonyítékmérlegelés vagy a bizonyítás nélküli ténymegállapítás hibájára történt hivatkozás, az azokkal azonosítható eljárási szabálysértés állítása hiányában az I. rendű alperes által kétségbe vont, az őt a II. rendű alperessel egyetemlegesen marasztaló érdemi döntéshez vezető jogi következtetések helyességének kérdésében a jogerős ítélet ténymegállapításainak alapulvételével kellett állást foglalni.
[55] Az I. rendű felperes a látszólagos tárgyi keresethalmazatot alkotó keresetei közül az elsődleges és másodlagos keresetében az érvénytelenség megállapítása mellett az érvénytelenség Ptk. 6:113. § (1) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményének alkalmazását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével ennek megfelelően marasztalta a II. rendű alperest. Ezzel szemben a másodfokú bíróság a jogerős ítéletének az alpereseket az I. rendű felperes javára egyetemlegesen kötelező rendelkezését a Ptk. 6:112. § (1) bekezdésére alapította. Ebben a körben utalt a Ptk. 6:108. § (3) bekezdésének a kérelemhez kötöttség elvét részben feloldó szabályára, az eltérő jogkövetkezmény alkalmazását mégsem ezzel indokolta, hanem azzal, hogy az I. rendű felperes kereseti kérelme tartalma szerint az eredeti állapot helyreállítására irányult. Az I. rendű alperes ezt, a valójában a Pp. 110. § (3) bekezdése szerinti értelmezést nem vitatta, és a Ptk. 6:108. § (3) bekezdésének megsértését sem állította. A felülvizsgálati kérelem alapján azt kellett vizsgálni, hogy a másodfokú bíróság helyesen állapította-e meg az eredeti állapot helyreállításához szükséges követelmény teljesülését. Ez pedig a Ptk. 6:112. § (1) bekezdése értelmében nem más, mint az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatások természetbeni visszatéríthetősége. Az eredeti állapot helyreállítása tehát csak természetben történhet. [Az 1/2014. Polgári jogegységi határozat indokolásának V.1.b) pontja szerint a Ptk.-ba beépült és ezért annak alkalmazása körében nem irányadó, az érvénytelenség jogkövetkezményeiről szóló 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 3. pontja ezzel egyező megállapítást tartalmazott.]
[56] Ehhez képest az I. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan fejtette ki, hogy a perbeli szerződéssel kikötött bérleti, valamint javítási és karbantartási szolgáltatások irreverzibilisek. Ez a használati kötelmek és tevékenység kifejtésében álló szolgáltatások általános jellemzője. Ezekben az esetekben a nyújtott szolgáltatás a jellegéből fakadóan természetben nem téríthető vissza, és ez az eredeti irreverzibilitás az eredeti állapot helyreállítását fogalmilag kizárja. A felek jogvitájának a másodfokú bíróság által helyesen felismert sajátosságát azonban az adta, hogy az alperesek a szerződés alapján - a természeténél fogva valóban visszafordíthatatlan - javítási és karbantartási szolgáltatást az I. rendű felperes részére egyáltalán nem nyújtottak. Ebben a körben a jogerős ítélet azt, a felülvizsgálati kérelemben szintén nem vitatott tényt is rögzítette, hogy az alperesek szervezésre és koordinálásra vonatkozó megállapodásában foglalt tevékenységek sem tartoztak az említett javítási, karbantartási szolgáltatások közé, és az I. rendű alperes azokhoz kapcsolódó szolgáltatást nem nyújtott. Mivel pedig az I. rendű felperes által megfizetett javítási és karbantartási díj mint pénzszolgáltatás visszatéríthető volt, ezért a másodfokú bíróság helyesen jutott arra, az elsőfokú bíróságétól eltérő következtetésre, hogy a keresettel érintett körben nem volt akadálya az eredeti állapot helyreállításának. Ennélfogva a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezése a Ptk. 6:112. § (1) bekezdését és 6:113. §-át sem sértette.
[57] Az I. rendű alperes az előbbi jogszabályhely téves alkalmazását arra hivatkozással is állította, hogy a koordinációs megállapodás az alperesek között létrejött szerződés és annak érvénytelensége a pernek nem volt tárgya, annak megállapítását az I. rendű felperes nem kérte, és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását sem kérhette. Ezzel szemben a másodfokú bíróság a koordinációs megállapodás érvényességének kérdésében nem foglalt állást, és az I. rendű felperes a marasztalási keresetében az említett megállapodás érvénytelensége jogkövetkezményeinek alkalmazását nem kérte. A másodfokú bíróság az alperesek által visszatérítendő pénzszolgáltatás mértékét nem az utóbbi okból határozta meg az elsőfokú bíróságtól eltérően, hanem azért, mert a koordinációs megállapodásban foglalt tevékenységeket - a fentebb írtak szerint - nem tekintette a javítási és karbantartási szolgáltatások közé tartozónak. Ez, az I. rendű alperes részéről vitássá nem tett ténymegállapítás adta a magyarázatát annak, az elsőfokú bíróságétól eltérő következtetésnek, hogy a ténylegesen megfizetett és visszatérítendő javítási és karbantartási díj összege a koordinációs megállapodásban kikötött díj összegével nem csökkenthető. Éppen ezért a felülvizsgálati kérelemben megjelölt Ptk. 6:112. § (1) bekezdése az előzőekben ismertetett okból sem sérült. [Az I. rendű alperes pedig ezzel összefüggésben eljárási szabálysértésként sem az érdemi döntés korlátait szabályozó Pp. 342. § (1) és (3) bekezdésének, sem a jogi indokolás tartalmát meghatározó Pp. 346. § (5) bekezdésének megsértését nem állította.]
[58] Az I. rendű alperes a II. rendű alperessel egyetemleges marasztalását kifogásolva előadta, hogy az I. rendű felperes a visszatéríteni kért díjat neki nem fizette meg, vele a II. rendű alperes nem számolt el, a másodfokú bíróság az érvénytelenség általános jogkövetkezményét figyelmen kívül hagyva az érvénytelen szerződés kikötései alapján rendelkezett az egyetemleges kötelezésről, ezzel eltért a Szegedi Ítélőtábla korábbi jogerős ítéletétől és a szolgáltatások eredeti értékegyensúlyának fenntartásáról sem gondoskodott. Az ezekhez kapcsolódóan állított jogszabálysértések vizsgálatakor az alábbiakból kellett kiindulni. Az I. rendű felperes és az alperesek között létrejött szerződésben kikötött szolgáltatási díj a bérleti és a javítási, karbantartási (szerviz)díjból állt, és azt az I. rendű felperes az alperesek havonta kiállított, egyetlen összesített számlája alapján volt köteles megfizetni, amelyen belül az alpereseknek elkülönítetten kellett feltüntetniük a bérleti és szervizdíjat. A jogerős ítélet tényállása azt is rögzítette, hogy az I. rendű felperes a szerződés alapján minden hónapban kiállította a teljesítésigazolást, és az I. rendű felperes a kiállított számlák alapján a szolgáltatási díjat a II. rendű alperesnek havi rendszerességgel megfizette; 2016-ban és 2017-ben 1 771 785 383 forintot fizetett meg a II. rendű alperesnek javítási, karbantartási díjként, holott a szerződésben vállalt javítást és karbantartást az alperesek egyike sem végezte el.
[59] A másodfokú bíróság a szerződésnek a díjfizetésre vonatkozó fenti rendelkezéseit úgy értelmezte, hogy az alperesek a díjra együttesen voltak jogosultak. Ezt az ellenszolgáltatást a Szegedi Ítélőtábla az I. rendű alperes és az I. rendű felperes perében hozott jogerős ítéletében - az osztható szolgáltatásnak a Ptk. 6:28. § (2) bekezdésében írt definíciójára, valamint a szerződésnek a díjkövetelés módjára és lebonyolítására vonatkozó szabályaira is tekintettel - oszthatatlannak minősítette, és megállapította, hogy a felek jogi értelemben oszthatatlanná tették a díjfizetési ellenszolgáltatást. Ebből következtetett arra, hogy az ellenszolgáltatásnak két jogosultja volt, akikre - a Ptk. 6:32. §-ának megfelelően - a jogosulti együttesség szabályát kellett alkalmazni. Azt is kiemelte, hogy míg több kötelezett az oszthatatlan szolgáltatásért egyetemleges helytállással tartozik, addig több jogosult főszabályként nem egyetemleges, hanem együttes jogosultként léphet fel. Annak az oka tehát, hogy az I. rendű alperes keresete nem volt teljesíthető, a kialakult elszámolási gyakorlat mellett a jogosultság együttessége volt. Ettől eltérő jogi álláspontot a perben eljárt másodfokú bíróság sem fejtett ki. Az eredeti állapot helyreállítása körében az alpereseknek az ellenszolgáltatás Ptk. 6:29. § (1) bekezdése szerinti egyetemleges visszatérítésére kötelezését éppen azzal indokolta, hogy a díj megfizetése részükre együttesen történt. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt Bszi. 6. § sérelmét ettől függetlenül is csak abban az esetben lehetett volna megállapítani, ha a másodfokú bíróság az előzőekben ismertetett és a szóban forgó jogszabályhely értelmében mindenkire kötelező bírósági határozatot figyelmen kívül hagyva, az azzal véglegesen elbírált jog fennállásának kérdésében másként állást foglalva hozta volna meg a jogerős ítéletét. Egyebekben a másodfokú bíróságot - az anyagi jogerőhatásnak a Pp. 360. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei hiányában - sem a hivatkozott bírósági határozatban foglalt jogértelmezés, sem - a Pp. 263. § (2) bekezdésére tekintettel - az abban megállapított tényállás nem kötötte.
[60] Az érvénytelenség általános jogkövetkezménye a Ptk. 6:108. § (1) bekezdésének első mondata értelmében az, hogy érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződés teljesítését követelni nem lehet. Az I. rendű alperes a II. rendű alperessel egyetemleges marasztalását e jogszabályhelyet is sértőnek tartotta. A felülvizsgálati okfejtésével szemben azonban az egyetemleges kötelezettségnek a Ptk. 6:29. § (1) bekezdésében írt szabályának alkalmazása nem az érvénytelen szerződés rendelkezésein alapult. Azoknak - a korábbiakban már részletezettek szerint - annyiban volt jelentősége, hogy az alpereseknek az I. rendű felperes által megfizetett díjra mint oszthatatlan szolgáltatásra való együttes jogosultságát határozták meg. A díjfizetés pedig a jogerős ítélet tényállása szerint ennek megfelelően történt, megállapítható tehát, hogy vagyoneltolódás az alperesek oldalán jelentkezett. A másodfokú bíróság ezt a tényt helyesen értékelte úgy, hogy az az alpereseknek a visszatérítésre való egyetemleges kötelezését indokolta. Ebből a szempontból közömbös az I. rendű alperesnek az a felülvizsgálati kérelemben is megismételt, a perben a valóságtartalmát illetően nem vizsgált és a jogerős ítéletben megállapított tények körében sem értékelt tényállítása, hogy a II. rendű alperes vele nem számolt el. Ezen túlmenően az I. rendű alperesnek olyan, a jogerős ítélet e körben kifejtett jogi indokaival szembeszegezett, a Ptk. 6:28. § (2) bekezdésének megsértett jogszabályhelyként való feltüntetését feltételező érvelése sem volt, amelyben kétségbe vonta volna a visszatérítendő szolgáltatás oszthatatlanságát. Mindezek miatt a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében a Ptk. 6:29. § (1) bekezdését és 6:108. § (1) bekezdését sem sértette.
[61] Az I. rendű alperes a Ptk. 6:112. § (2) bekezdésébe ütközőbe nevezte azt, hogy a másodfokú bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazása során, az alperesek egyetemleges marasztalásával nem gondoskodott a szolgáltatások eredeti értékegyensúlyának fenntartásáról. A kérdéses jogszabályi rendelkezés lényege az, hogy az eredeti állapot helyreállítása során az eredeti értékegyensúlyból kell kiindulni, ennek a fenntartásáról kell gondoskodni (Kúria Pfv.V.20.606/2022/15.). Alkalmazása ezért akkor indokolt, ha a visszatérítendő szolgáltatás értéke időközben jelentősen megváltozik. Ez a jogalap nélküli gazdagodás megakadályozása érdekében akár az érvénytelenség Ptk. 6:113. § (1) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményének alkalmazását is indokolttá teheti. Az adott esetben azonban nem erről volt szó, az I. rendű alperes az elmondottaknak megfeleltethető értékeltolódásra nem hivatkozott, és arra a visszatérítendő szolgáltatás jellegére tekintettel nem is hivatkozhatott. Ehelyett pusztán a visszatérítésre való kötelezését sérelmezte, megalapozatlanul.
[62] Az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére és - arra tekintettel - az eljárás felfüggesztésére irányuló kérelem a következők miatt nem volt teljesíthető. Az egyedi normakontroll eljárás iránti bírói kezdeményezésnek az Abtv. 25. § (1) bekezdésében meghatározott feltétele, hogy a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította. Az I. rendű alperes a kérelmében a Korm. rendelet 12/A. § (1) bekezdése egy szövegrészének és (2) bekezdésének alaptörvény-ellenességére hivatkozott. E jogszabályi rendelkezések a II. rendű felperes perindítási jogosultságát és annak terjedelmét szabályozzák, azokat a kizárólag a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetében a II. rendű felperes feltüntette. Míg az elsőfokú bíróság mindkét felperes keresete alapján, addig a másodfokú bíróság csak a II. rendű felperes keresete alapján állapította meg a szerződés érvénytelenségét. A felülvizsgálati kérelem ugyanakkor a jogerős ítéletnek ezt a rendelkezését nem érintette: az I. rendű alperes annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének e részében való megváltoztatása mellett a II. rendű felperes keresetének elutasítását nem kérte, és a fentiekben megjelölt jogszabályi rendelkezések megsértését sem állította. Ebből következően, a felülvizsgálati kérelem elbírálásának a felülvizsgálat tárgya és alapja által kijelölt korlátaira tekintettel az egyedi normakontroll kezdeményezése iránti kérelemben alaptörvény-ellenesnek állított jogszabályi rendelkezéseket a felülvizsgálati eljárásban alkalmazni nem kellett.
[63] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel, a Pp. 131. § (4) bekezdése alapján az I. rendű alperesnek az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmét elutasította, és emiatt ugyanígy határozott a Pp. 126. § (1) bekezdés b) pontja szerinti, az eljárás felfüggesztésére irányuló kérelemről, míg a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.III.30.162/2025/7.)