adozona.hu
BH 2026.2.32
BH 2026.2.32 A régi Ptk. hatálya alatt kötött szerződés csak a Ptk. szabályainak ismeretében megtett jognyilatkozattal helyezhető a Ptk. hatálya alá. A felek erre irányuló megállapodásának egyértelműnek, minden kétséget kizárónak kell lennie. Az általánosság szintjén mozgó olyan szerződéses kikötés, amely szerint a Ptk. fogalma alatt a felek a mindenkori hatályos jogszabályokat értik, nem tekinthető a Ptké. 50. § (2) bekezdése szerinti megállapodásnak [2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 1. §, 50. § (1)-(2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (a továbbiakban: NFÜ), mint támogatást nyújtó irányító hatóság képviseletében eljáró felperesi jogelőd, mint forráskezelő és az alperes, mint közvetítő között 2012. január 11-én közvetítői szerződés jött létre abból a célból, hogy mikro-, kis- és középvállalkozások mint kedvezményezettek számára a GOP 4. program keretében kedvező finanszírozáshoz való hozzáférést biztosítsanak. A szerződő felek e szerződést 2012. június 6-án, 2013. január 30-án és 2013. okt...
BH 2026.2.32 A régi Ptk. hatálya alatt kötött szerződés csak a Ptk. szabályainak ismeretében megtett jognyilatkozattal helyezhető a Ptk. hatálya alá. A felek erre irányuló megállapodásának egyértelműnek, minden kétséget kizárónak kell lennie. Az általánosság szintjén mozgó olyan szerződéses kikötés, amely szerint a Ptk. fogalma alatt a felek a mindenkori hatályos jogszabályokat értik, nem tekinthető a Ptké. 50. § (2) bekezdése szerinti megállapodásnak [2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 1. §, 50. § (1)-(2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (a továbbiakban: NFÜ), mint támogatást nyújtó irányító hatóság képviseletében eljáró felperesi jogelőd, mint forráskezelő és az alperes, mint közvetítő között 2012. január 11-én közvetítői szerződés jött létre abból a célból, hogy mikro-, kis- és középvállalkozások mint kedvezményezettek számára a GOP 4. program keretében kedvező finanszírozáshoz való hozzáférést biztosítsanak. A szerződő felek e szerződést 2012. június 6-án, 2013. január 30-án és 2013. október 15-én is módosították.[2] A közvetítői szerződés szerint az alperes közvetítőként a szerződés 2. (b) pontja alapján az Új Széchenyi Hitel Program keretében elbírálta a hitelkérelmeket, megkötötte a hitelszerződéseket, folyósította a hiteleket, kezelte a hitelszámlákat, és a szerződés 4.3. (a) pontja értelmében a szerződés aláírását követően haladéktalanul köteles volt megnyitni az elszámolási tőkeszámlát. Ez szolgált többek között a felperes és az alperes közötti pénzügyi műveletek lebonyolítására, így a szabálytalansági esetek miatt esedékes tőketörlesztés és késedelmi kamatok fogadására. A felperes az elszámolási tőkeszámlára volt köteles átutalni a programszámláról az előfinanszírozást (4.3. (b) pont). A szerződés alapján az alperes legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig volt köteles a felperes felé a számlamozgásokat jogcímenként összesítő banki egyenleg kimutatást küldeni az elszámolási tőkeszámlán történő pénzmozgásokról.
[3] A szerződés 23. pontjában a felek úgy rendelkeztek, hogy "a kötelező erejű jogszabályi rendelkezéseken túl a felek közötti jogviszonyt a szerződés, illetve a Ptk. eltérést engedő rendelkezései - ebben a sorrendben - szabályozzák. A szerződésben szereplő fogalommeghatározások 1.1. pontja az irányadó Ptk.-t a következőképpen határozza meg: "A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, a mindenkori módosításainak megfelelően, ideértve a később ennek helyébe lépő törvényt vagy törvényeket."
[4] 2012. március 28-án az alperes és a cég1 között, 2012. szeptember 3-án az alperes és az cég2 között jött létre hitelszerződés. A felperes e szerződések kapcsán arról értesítette az alperest, hogy jogosulatlan forrásfelhasználási eljárásokat indított, majd 2016. július 15-én arról, hogy ezeket "kedvezményezetti jogosulatlan forrásfelhasználás történt" megállapítással lezárta. A felperes felhívta az alperest, gondoskodjon arról, hogy a végső kedvezményezettek visszafizessék a tőkét és kamatot az elszámolási tőkeszámlára, majd ezt az összeget az alperes a programszámlára haladéktalanul utalja át. Az alperes az értesítést 2016. július 17-én átvette.
[5] Az alperes 2021. június 28-án tájékoztatta a felperest, hogy a cég2 vonatkozásában különböző igényérvényesítési eljárásokból 2016. június 29-én 2 100 000 forint, 2016. augusztus 4-én 18 900 000 forint, 2017. április 3-án 1 632 568 forint, a cég1 vonatkozásában pedig 2016. június 8-án 473 500 forint térülés, összesen 23 106 068 forint érkezett. Az alperes ezt nem utalta tovább, hanem arról tájékoztatta a felperest, hogy a befolyt összeget e végső kedvezményezettekkel szemben fennálló saját kamattartozására és a költségeire számolta el.
[6] A felperes 2021. szeptember 13-án felszólította az alperest a fenti összeg visszafizetésére, a felszólítást az alperes 2021. szeptember 16-án átvette. Az alperes utóbb részletfizetési megállapodást kezdeményezett a felperesnél, amelynek tervezetét a felperes elkészítette, de a részletfizetési megállapodás nem jött létre. Ezt követően a felperes 2023. január 19-én eredménytelenül szólította fel az alperest teljesítésre.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes keresetében 23 106 068 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest elsődlegesen szerződés teljesítése, másodlagosan szerződésszegéséből eredő kártérítés jogcímén. Elsődleges keresete jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 198. §-át, 298. §-át, 299. §-át, 300. §-át és a közvetítői szerződés 7.1.a) pontját; a másodlagos keresete kapcsán pedig régi Ptk. 310. §-át, 318. §-át, 339. §-át és a közvetítői szerződést jelölte meg.[8] Az alperes írásbeli ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, anyagi jogi kifogásként elévülési kifogást is előterjesztett.
Az első- és a másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[10] Határozatának indokolása szerint a közvetítői szerződések önállóak, ezért a felek jogviszonyára az utolsóként megkötött szerződés az irányadó. E szerződés megkötésekor még a régi Ptk. volt hatályban, de az elsőfokú bíróság a szerződés 1.1. és 23. pontjában foglaltak alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felek jogviszonyára 2014. március 15-től kezdődően az akkor hatályba lépő, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
[11] Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felek közötti közvetítői szerződés olyan atipikus szerződés, amelyben a felperes kötelezettsége volt a programszámláról az alperes által kihelyezendő hitelek előfinanszírozási összegét az alperes által megnyitott elszámolási tőkeszámlára átutalni, az alperes pedig jogosult volt ezeket kihelyezni hitelszerződések megkötésével a kedvezményezett mikro-, kis- és középvállalkozások részére. A kedvezményezettek által visszafizetett tőkerészleteket pedig köteles volt a felperesnek átutalni, valamint megfizetni a részére az elszámolási tőkeszámlán keletkezett betéti kamatot és a refinanszírozási kamatot is. Az alperest illette ugyanakkor a kihelyezett hitelek kamata. Az elsőfokú bíróság a közvetítői szerződés értelmezésével megállapította, hogy az alperes köteles volt a jogosulatlan forrásfelhasználás perbeli eseteiben a kedvezményezettektől behajtott tőkét és ügyleti kamatot az elszámolási tőkeszámlára elhelyezni, és ezeket havonta egyszer a felperesi programszámlára átutalni.
[12] Az alperes elévülési kifogását a Ptk. rendelkezései szerint vizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy a felperes által megjelölt esedékességi időponthoz (2016. július 17.) képest az öt éves elévülési idő 2021. július 17-én eltelt. Megállapította, hogy a felperes által hivatkozott, 2021. szeptember 16-án kézbesített felszólító levél nem szakította meg az elévülést, mert a Ptk. szerint az írásbeli felszólításhoz már nem fűződik ilyen joghatás. Az alperes 2021. június 28-án tett tájékoztatása pedig nem tekinthető tartozáselismerésnek. Mindezek tükrében az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a követelés elévült, ezért a kereset elutasította. Az elévülés kérdésében elfoglalt álláspontjától függetlenül az alperesnek az összegszerűség kapcsán előterjesztett védekezését is vizsgálat alá vonta.
[13] A felperes fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - az indokolása kiegészítésével és módosításával - helybenhagyta.
[14] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felek jogviszonyára a Ptk. rendelkezései az irányadók. Nem osztotta a fellebbezésben foglaltakat a körben, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 50. § (2) bekezdése alapján külön megállapodásban kellett volna a feleknek a jogviszonyukat a Ptk. hatálya alá helyezniük, figyelemmel a szerződéses szabadság elvére. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 237. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltak ellenére nem hozta a felek tudomására, hogy az általuk hivatkozott jogszabályi rendelkezést eltérően értelmezi. Ezért a másodfokú bíróság az eljárási szabálysértést kiküszöbölve tájékoztatta a feleket, hogy a régi Ptk.-ra alapított jogi érvelésüktől eltérően a Ptk.-t tartja alkalmazhatónak a jogvita elbírálására, és felhívta a feleket az ennek megfelelő nyilatkozataik megtételére.
[15] A másodfokú bíróság annyiban alaposnak találta a fellebbezést, hogy a perbeli esetben nem négy külön szerződésről van szó, hanem az első szerződés megkötését követően egységes szerkezetbe foglalt módosításokról. Észlelte ugyanakkor, hogy a közvetítői szerződés az irányító hatóság (NFÜ) és az alperes között jött létre, amelynek megkötésekor a felperes csak az irányító hatóság képviselőjeként járt el, a szerződésből eredő jogok pedig a képviselt személyt illetik. A másodfokú bíróság ezért tájékoztatta a feleket arról is, hogy a felperes perbeli legitimációja kétséges.
[16] A jogerős ítélet szerint a felperes jogelődjét nem közreműködőként, hanem a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 115. § (1) bekezdése, majd a 18. § szerinti feladatkörben forráskezelő szervként jelölték ki, amelynek szervezeti és speciális jogutódja a felperes lett a Korm. rendeletet módosító 304/2015. (X. 19.) Korm. rendelet alapján. Ez azonban a másodfokú bíróság megítélése szerint közvetlen igényérvényesítésre nem ad alapot. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megszüntetésével összefüggő egyes kérdésekről szóló 475/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: megszüntető rendelet) 2. § (2) bekezdése alapján a perbeli támogatási szerződés tekintetében a Pénzügyminisztérium az irányító hatóság jogutódjaként jogosult eljárni a jogtalanul igénybe vett vagy visszafizetésre meghatározott összegek beszedése érdekében és perbe lépni a folyamatban lévő eljárásokban. A megszüntető rendelet 2. § (2) bekezdése és 2/A. § egymásra épülő tartalma cáfolja a felperes azon állítását, hogy az egyes eljárások megindítására irányuló jogszabályi felhatalmazása saját személyében történő igényérvényesítésre, és nem az irányító hatóság képviseletében történő eljárásra szól.
[17] A másodfokú bíróság megítélése szerint a Korm. rendelet 18. §-a, és a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló 2001. évi XX. törvény (a továbbiakban: MFB tv.) rendelkezései, illetőleg a közvetítői szerződés 9.c) és d) pontjai sem teremtettek közvetlen felhatalmazást a felperes perbeli igényérvényesítésére. Az MFB tv. 3. § (3) bekezdése önmagában nem közvetlen jogot keletkeztető szabály, mert példálózó felsorolással a felperes azon feladatait határozza meg, amelyeket jogszabály, vagy az érintett minisztériumokkal, illetőleg más jogi személyekkel kötött szerződés alapján elláthat. A szerződések pedig nem tartalmaznak olyan felhatalmazást, amely alapján a felperes a követelést a saját nevében érvényesítheti. Mindezekre tekintetettel a másodfokú bíróság következtetése szerint a felperest nem illeti meg a jogosultság a közvetítői szerződés alapján a jogosulatlan forrásfelhasználásból eredő igények érvényesítésére.
[18] A jogerős ítélet szerint a fellebbezésben hivatkozott a pénzügyi közvetítő rendszert érintő törvények jogharmonizációs és egyéb célú módosításáról szóló 2023. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 22. § (2) bekezdésével az MFB tv.-be beiktatott 3. § (3a) bekezdést kizárólag a hatálybalépést, vagyis 2023. december 12-ét követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra kell alkalmazni a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdése szerint. Az MFB tv. 3. § (3a) bekezdése kapcsán a másodfokú bíróság utalt arra is, hogy az bár felhatalmazta a felperest a bíróságok előtti igényérvényesítésre, eljárásra, azonban még e rendelkezésből sem egyértelmű, hogy a felperes a bírósági eljárásban a saját maga javára lenne jogosult a perbeli jogviszonyból eredő követelés érvényesítésére.
[19] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban a kérdésben, hogy a felperes követelése elévült. A perbeli jogviszonyra irányadó Ptk. ugyanis nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a fizetési felszólítás megszakítja az elévülést. A felperes által hivatkozott, 2021. szeptember 16-án közölt felszólításhoz ezért ilyen joghatás nem fűződhetett. A követelés bíróság előtti érvényesítésére már az elévülés bekövetkezését követően került sor.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az alperes kereset szerinti marasztalását, másodlagosan pedig a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti az MFB tv. 3. § (3) és (3a) bekezdését, a Korm. rendelet 115. § (1) bekezdését, 18. §-át; a Ptk. 6:8. § (1)-(2) bekezdését, a régi Ptk. 207. § (1) bekezdését, a 324. § (1) bekezdését, a 326. § (2) bekezdését, a 327. § (1)-(2) bekezdését, a Ptké. 1. §-át, 50. § (1) és (2) bekezdését és a Pp. 346. § (5) bekezdését.[21] A perbeli legitimációval kapcsolatban kifejtette, hogy az MFB tv. 3. § (3) bekezdésének rendelkezései kiterjednek az európai uniós források kihelyezése során a közvetítőként eljáró pénzügyi vállalkozásokkal szemben felmerült követelések érvényesítésére, és megteremtik a közvetlen perlési jogosultságot az alperesként perbe vont közvetítőkkel szemben. Az MFB tv. 3. § (3a) bekezdésének értelmezése körében a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta a 2023. december 12-től hatályos rendelkezéshez fűzött indokolást.
[22] A felperes a Korm. rendelet 115. § (1) bekezdése és 18. §-a - mint lex specialis - alapján kiemelte, hogy a másodfokú bíróság jogértelmezésével szemben a pénzügyi program lebonyolítása magában foglalja a teljes körű elszámolást, valamint a programzárással kapcsolatban a programban meghatározott teljes körű visszafizetési kötelezettségek teljesítésének kikényszerítését is. Álláspontja szerint a Korm. rendelet általános felhatalmazásán túl az MFB tv. tárgyi hatálya és a hivatkozott 3. § (3) bekezdés f) pontja együttesen megteremti a perbeli legitimációját a közvetítői szerződésen alapuló, illetve a GOP 4. programmal kapcsolatos igényérvényesítési, követeléskezelési eljárások során, kivéve a Korm.rendeletben külön nevesített kivételt képező, az adók módjára történő behajtással érintett követeléseket. Érvelése szerint a finanszírozási szerződés 9.c) pontja is tartalmazza a perbeli legitimációra vonatkozó egyértelmű felhatalmazást. E körben utalt a finanszírozási szerződésben szerződéses félként részt vevő irányító hatóság által kiadott állásfoglalásra is.
[23] A felperes álláspontja szerint téves jogi következtetésre jutott a másodfokú bíróság akkor is, amikor a felek jogvitáját a Ptk. alapján bírálta el. A felek akarata nyilvánvalóan nem irányulhatott arra, hogy egy még hatályba nem lépett jogszabály hatálya alá helyezzék szerződésüket. Jogi álláspontja alátámasztásaként hivatkozott a Szegedi Ítélőtábla Gf.30.062/2019/9. számú határozatára is. A közvetítői szerződés 23. pontja kapcsán hangsúlyozta, hogy azt a felek is úgy értelmezték, hogy jogvitájukra a régi Ptk. az irányadó, hiszen a keresetében a régi Ptk.-t jelölte meg, és az alperes sem hivatkozott az elsőfokú eljárás során a Ptk. alkalmazására. A "bíróság nem térhetett el a felek által értelmezett és elfogadott, tehát nem vitatott jogkérdéstől", ezzel ugyanis megsértette a régi Ptk. 207. § (1) bekezdését.
[24] Az elévüléssel kapcsolatban kiemelte, hogy a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Ptk. elévülési szabályait, a jogvitát ugyanis a régi Ptk. rendelkezései szerint kellett volna elbírálni.
[25] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A Kúria előrebocsátja, hogy az értékhatárkorlát szabály nem zárta ki az ügyben a felülvizsgálatot a Pp. 408. §-a szerint, mivel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben helybenhagyta ugyan, de részben eltérő indokolás mellett. Ezáltal a felperesnek a Pp. 408. §-a alapján engedélyezés iránti kérelmet nem kellett előterjesztenie, ezért a Kúria mellőzte annak elbírálását, a felülvizsgálati kérelem érdemben volt vizsgálható.[27] A jogerős ítéletet a Kúria a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és a megjelölt okokból jogszabálysértőnek találta az alábbiak szerint.
[28] A felülvizsgálati eljárásban a Kúriának két anyagi jogi jogkérdésben kellett állást foglalnia. Elsőként abban, hogy a másodfokú bíróság helyes álláspontra helyezkedett-e a felperes kereshetőségi joga kérdésében.
[29] Ennek megválaszolásához abból kell kiindulni, hogy - amint azt a Kúria több határozatában {Pfv.20.378/2022/6., Pfv.20.215/2023/4., Pfv.20.559/2023/7., Gfv.30.120/2023/8.} már kifejtette -, a kereset egy anyagi jogszabály (tárgyi jog) által biztosított valamely jog (alanyi jog) érvényesítése: a felperes állítja, hogy a valóságban megtörtént konkrét történeti tények megvalósítják az alanyi jogot tételező anyagi jogi normában meghatározott törvényi tényállási elemeket, így az alanyi jog megnyílt, amely feljogosítja őt az anyagi jogszabályban meghatározott igény támasztására. Ebben a kérdésben a per érdemében ítélettel [Pp. 340. § b) pont] kell a bíróságnak arról határoznia, hogy a felperest megilleti-e az alperessel szemben az az anyagi jogi jogosultság, amit keresetével érvényesít. Ez az ügy érdemére tartozó olyan anyagi jogi döntés, amelynek során a bíróság azt bírálja el, hogy a felperes igényérvényesítési jogosultsága a megjelölt alperessel szemben fennáll-e vagy sem (BH 2001.388.). Ez az igényérvényesítési jogosultság a kereshetőségi jog, amelynek elbírálása főszabály szerint a kereset érdemi, anyagi jogi kérdése. Ha a felperest az alperessel szemben az érvényesített jog nem illeti meg, akkor a bíróság ítéletével a keresetet elutasítja az alkalmazandó anyagi jogi jogszabály alapján. A kereshetőségi jog (aktív perbeli legitimáció) anyagi jogi kérdés, megléte a felperesnek a per tárgyává tett anyagi jogi igény tekintetében fennálló védendő jogi érdekét feltételezi (Kúria Gfv.30.311/2023/10. szám).
[30] A Kúria megítélése szerint a felperes kereshetőségi joga (aktív perbeli legitimációja) az adott esetben fennállt már a fizetési meghagyás, majd keresetlevél előterjesztésekor is, ennek az ellenkezőjét a jogerős ítélet tévesen állapította meg.
[31] A másodfokú bíróság azt helytállóan rögzítette, hogy a perbeli közvetítői szerződés megkötésekor, majd annak módosításakor a felperes jogelődje az irányító hatóság (NFÜ) képviseletében, forráskezelőként járt el. A perbeli jogviszonyban ennek megfelelően a felperes nem az irányító hatóság jogutódaként, hanem az irányító hatóság képviseletében az alperessel a szerződést megkötő forráskezelő szervezet jogutódaként vesz részt.
[32] Kétségtelen tény, hogy a perbeli közvetítői szerződés megkötését követően az irányító hatóság és a forráskezelő személyében egyaránt bekövetkezett többszörös jogutódlás miatt a szerződő felek közötti jogviszonyt is szabályozó Korm. rendelet, a megszüntető rendelet és az MFB tv. jogerős ítélet által is idézett releváns rendelkezései alapján - az MFB. tv. 2023. december 12-től hatályos 3. § (3a) bekezdéséig - nem volt egyértelműen megítélhető, hogy a perbeli követeléseket a felperes érvényesítheti-e a saját nevében anyagi jogi jogosultként, vagy csupán az irányító hatóság képviseletében. A felperes e körben arra hivatkozott, hogy forráskezelőként az MFB tv. 3. § (3) bekezdésének f) pontja, a Korm. rendelet 115. § (1) bekezdése és 18. §-a, továbbá az irányító hatósággal megkötött finanszírozási szerződés tartalma alapján - figyelemmel MFB tv. időközben beiktatott (3a) bekezdésére is - közvetlen perlési jogosultsággal rendelkezik a közvetítőként eljáró pénzügyi vállalkozásokkal, így az alperessel szemben is, a közvetítői szerződésekből eredő követelések érvényesítésére.
[33] A Kúria rámutat, hogy e kérdés a megítélésénél alapvető jelentőséget kell tulajdonítani a MFB tv. - időközben hatályba lépett - 3. § (3a) bekezdésének, amelynek egyértelmű rendelkezése szerint a (3) bekezdésben meghatározott forrásokkal kapcsolatos feladatkörében az MFB Zrt. jár el a bírósági és a hatósági eljárásokban a visszafizetési kötelezettséggel kihelyezett források behajtása érdekében, ideértve a követelések és a biztosítékok érvényesítését is. A Kúria nem ért egyet a másodfokú bíróság jogértelmezésével e rendelkezés értelmezése, valamint annak időbeli alkalmazhatóságával kapcsolatban - a Módtv. 22. § (2) bekezdésével és a Jat. 15. § (1) bekezdését illetően - tett megállapításaival. Az MFB tv. 3. § (3a) bekezdését a Módtv. 22. § (2) bekezdése iktatta be az MFB tv.-be. Az ehhez fűzött előterjesztői indokolás szerint a pénzügyi eszközök végrehajtásának részben közjogi szabályozására tekintettel a szabályozás egyértelművé teszi az MFB Zrt. kereshetőségi jogát a követelések érvényesítése során. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotó kereshetőségi jogot kívánt telepíteni a felpereshez a jelen perrel is érintett visszafizetési kötelezettséggel kihelyezett források behajtása érdekében. Nem helytálló ezért a másodfokú bíróság azon jogértelmezése, hogy csak képviseleti jog illetné meg a felperest.
[34] A Módtv. idézett előterjesztői indokolásából az is megállapítható, hogy a 3. § (3a) bekezdés a már hatályos szabályozást értelmező rendelkezésként került az MFB tv.-be, a fennálló szabályozás egyértelművé tétele érdekében. Ez pedig - a felperes helytálló felülvizsgálati érvelésének megfelelően - azt jelenti, hogy az MFB tv. 3. § (3a) bekezdése a felperes részére nem új perbeli legitimációt biztosított, hanem a már meglévő és a felperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből levezethető aktív perbeli legitimációt egyértelműsítette. Mindez azt jelenti, hogy az MFB tv. 3. § (3) bekezdés f) pontját már a hatálybalépésétől - azaz 2019. január 1-jétől - akként kell helyesen értelmezni, hogy az ott szabályozott körben a felperest megillette a kereshetőségi jog az érintett követelések vonatkozásában.
[35] A Kúria kiemeli, hogy a finanszírozási szerződés 9.c) pontjának nyelvtani értelmezéséből ugyancsak az következik, hogy a felperes feladatkörébe tartozik a perbeli követelések érvényesítése, amire a már kifejtettek szerint a MFB. tv. által deklarált kereshetőségi joggal rendelkezik. Ezt támasztja alá az irányító hatóság jogutódjának állásfoglalása is. Mindezekhez képest alappal nem tehető vitássá a finanszírozási szerződés alanyainak azon szerződési akarata, hogy az MFB. tv. 3. (3) bekezdésében biztosított körben a felperes feladata a perbeli igény érvényesítése.
[36] A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy forráskezelőként az MFB tv. 3. § (3) bekezdés f) pontja és az irányító hatósággal megkötött finanszírozási szerződés alapján már 2019. január 1-től jogosult volt a közvetítőként eljáró pénzügyi vállalkozásokkal, így az alperessel szemben is a közvetítői szerződésekből eredő követelések érvényesítésére. A felperes aktív perbeli legitimációja 2023. május 11-én, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtásakor és 2023. június 20-án, a keresetet tartalmazó irat előterjesztésének időpontjában is fennállt.
[37] A Kúria nem ért egyet a másodfokú bírósággal a felülvizsgálat tárgyát képező másik anyagi jogi kérdésben sem.
[38] A perbeli közvetítői szerződés nem vitásan a régi Ptk. hatálya alatt jött létre. A Ptké. 1. § a) és b) pontjai szerint a Ptk. rendelkezéseit alapvetően csak a hatálybalépését követően keletkezett tényekre, jogviszonyokra, valamint megtett jognyilatkozatokra kell alkalmazni. A Ptk. hatálybalépésekor már fennállt kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra - ideértve az e tények, illetve jognyilatkozatok által keletkeztetett újabb kötelmeket is - a Ptké. 50. § (1) bekezdése tartalmaz átmeneti rendelkezéseket. Eszerint az ilyen tényekre, jognyilatkozatokra, illetve az általuk keletkeztetett újabb kötelmekre a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. A szerződő felek ugyanis magatartásukat nyilvánvalóan a szerződés megkötésekor hatályos jogszabályokhoz igazították.
[39] A Ptké. 50. § (2) bekezdése az átnyúló szerződéses kapcsolatok esetében a főszabályhoz képest kivételes szabályként biztosítja a szerződő felek számára, hogy a szerződésük egészét közös akarattal a Ptk. hatálya alá helyezzék. Ennek a kivételes, a generális szabálytól eltérő rendelkezésnek az alapja az, hogy a Ptk.-ban szabályozott kötelmek közül egyedül a szerződéses jogviszonyokban képzelhető el, hogy a felek számára egyaránt előnyösnek tűnjön, és közjogi szempontból is megengedhető legyen az, hogy a szerződésükre kihatóan más magánjogi kódexet (eltérő szabályrendszert) kívánjanak alkalmazni, mint amelyben az keletkezett.
[40] Az átnyúló szerződésnek a Ptk. hatálya alá helyezésére - a Ptké. 50. § (2) bekezdésének céljából, rendeltetéséből következően - helyesen csak a Ptk. szabályainak ismeretében megtett jognyilatkozattal van lehetőség, amelynek a kivételes és egyedi jellege szükségszerűen megkívánja azt is, hogy a felek vonatkozó rendelkezése (megállapodása) egyértelmű, minden kétséget kizáró legyen. A Kúria megítélése szerint a perbeli esetben egyik feltétel sem áll fenn.
[41] A felek közötti közvetítői szerződés megkötésére 2012. január 12-én került sor, ezt követően - a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott megállapítása szerint - csak annak módosítására és egységes szerkezetbe foglalására került sor. A szerződés megkötésekor a felek még nem ismerhették a csupán 2013. február 11-én elfogadott Ptk. rendelkezéseit. Következésképp nem is voltak (lehettek) abban a helyzetben, hogy egyáltalán megítélhessék, számukra előnyös lehet-e a jogviszonyukra egyébként megkötésének időpontjából következően főszabályként alkalmazandó régi Ptk. szabályai helyett a Ptk. szabályainak az alkalmazása. Emiatt egyúttal a jövőbeni magatartásuk kialakításakor a még nem is ismert Ptk. szabályaira sem lehettek tekintettel. Mindez önmagában kizárja, hogy a szerződés érintett rendelkezéseit (1.1. pont és 23. pont) a Ptké. 50. § (2) bekezdése szerinti megállapodásnak lehessen minősíteni. Emiatt a Kúria rámutat, hogy a vonatkozó szerződéses rendelkezések - tekintettel a közvetítői szerződésen belüli elhelyezkedésükre is - megfogalmazásukban sem felelnek meg az egyértelműség fentiek szerint elvárt követelményének, azokból a szerződő felek arra irányuló kétséget kizáró szándéka sem következik, hogy jogviszonyukat a régi Ptk. alól a Ptk. hatálya alá helyezzék. Az az általánosság szintjén mozgó szerződéses kikötés, mely szerint a felek a Ptk. fogalma alatt a mindenkori hatályos szabályokat értik, alkalmatlan a Ptké. 50. § (2) bekezdésében megkívánt tartalmú megállapodás létrejöttének megállapításához. A peres felek tényleges szerződési akaratára utal egyébként önmagában az is, hogy az elsőfokú eljárás során egyikük sem érvelt a Ptk. szabályaival, a kereset és az érdemi ellenkérelem is kizárólag a régi Ptk. rendelkezésein alapult.
[42] Ezért a Kúria megítélése szerint a másodfokú bíróság jogértelmezése nem következik a közvetítői szerződés hivatkozott pontjaiból, így a jogerős ítélet sérti a Ptké. 1. §-át és 50. § (1) és (2) bekezdését is. A felek közötti közvetítői szerződésre helyesen a régi Ptk. szabályait kell alkalmazni.
[43] A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[44] A megismételt másodfokú eljárásban a másodfokú bíróságnak a kifejtettek figyelembevételével, abból kiindulva, hogy a felperes rendelkezik aktív perbeli legitimációval, a régi Ptk. szabályai alapján kell elbírálnia az elsőfokú bíróság ítéletének az alperes elévülési kifogásával kapcsolatban tett megállapításait vitató felperesi fellebbezést.
(Kúria Gfv.III.30.369/2024/6.)