adozona.hu
BH 2026.1.17
BH 2026.1.17 Annak a ténynek az aggálytalan és bizonyított eldöntése, hogy a felperes által alkalmazott központi bevétel elszámolási rendszereiből származó adatok elegendőek-e a Tao tv. 1. § (2) bekezdése szerinti - felperest terhelő - bizonyítási kötelezettség igazolására, szakértői bizonyítást igényel [1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) 1. § (2) bek.; a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 3. § (3) bek., 37. § (1) bek. f) pont, 71. § (3) bek., 78. § (1)-(2) bek., 121. § (1) bek. a) pont; a p
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes a 2000-ben alapított Cégcsoport tagja. A Cégcsoport a rendszertervezési megoldások egyik vezető fejlesztője és szolgáltatója, beleértve a chiptervezési szoftvereket (elektronikus tervezési automatizálás: a továbbiakban: EDA) és az ehhez kapcsolódó termékeket, mely tevékenységét a világ több országában működő leányvállalatainak hálózatán keresztül végzi. A Cégcsoport szoftverei és ahhoz kapcsolódó termékei, dokumentációi (a továbbiakban együtt: termékek) szerzői jogi védelem ala...
BH 2026.1.17 Annak a ténynek az aggálytalan és bizonyított eldöntése, hogy a felperes által alkalmazott központi bevétel elszámolási rendszereiből származó adatok elegendőek-e a Tao tv. 1. § (2) bekezdése szerinti - felperest terhelő - bizonyítási kötelezettség igazolására, szakértői bizonyítást igényel [1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) 1. § (2) bek.; a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 3. § (3) bek., 37. § (1) bek. f) pont, 71. § (3) bek., 78. § (1)-(2) bek., 121. § (1) bek. a) pont; a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 237. §, 265. § (1) bek., 279. § (1) bek., 300. §, 317. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a 2000-ben alapított Cégcsoport tagja. A Cégcsoport a rendszertervezési megoldások egyik vezető fejlesztője és szolgáltatója, beleértve a chiptervezési szoftvereket (elektronikus tervezési automatizálás: a továbbiakban: EDA) és az ehhez kapcsolódó termékeket, mely tevékenységét a világ több országában működő leányvállalatainak hálózatán keresztül végzi. A Cégcsoport szoftverei és ahhoz kapcsolódó termékei, dokumentációi (a továbbiakban együtt: termékek) szerzői jogi védelem alatt állnak az Amerikai Egyesült Államokban. A termékeket a Cégcsoport jellemzően maga fejleszti ki, vagy vállalati akvizíció útján szerzi meg. Ez utóbbi módon megszerzett új termékek és technológiák esetén a hozzáférést a Cégcsoport egy meghatározott éves licencdíjért biztosítja a Cégcsoport többi tagja, így a felperes részére földrajzilag meghatározott területekre.[2] A termékek folyamatos fejlesztése a Cégcsoporton belül a K+F költségmegosztási megállapodás keretében történik, a Cégcsoport tagjai - így felperes is - a költségeket a megállapodás alapján arányosan viseli.
[3] A felperes 2017. adóévre feltételes adómegállapítás iránti kérelmet terjesztett elő a Pénzügyminisztériumnál (a továbbiakban: PM). A kérelem benyújtását az indokolta, hogy a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 4. § 20. pontja és a 7. § (1) bekezdés s) pontja 2016. július 16-i hatállyal megváltozott. A Tao tv. 29/A. § (29)-(30) bekezdései szerinti új szabályokhoz kapcsolódó átmeneti rendelkezések alapján a 2016. június 30-án érvényben lévő jogdíjszabályozás alkalmazható 2021. adóév végéig. A kérelem alapja a felperes és a B.V. közötti disztribúciós szerződés, mely ügylet a feltételes adómegállapítási kérelem benyújtását megelőzően megvalósult.
[4] A PM/62/5/2019. számú határozata szerint a felperes a kérelemben bemutatott disztribúciós szerződés alapján csökkentheti a 2017. évi adózás előtti eredményét a Tao tv. 2016. június 30-án hatályos 7. § (1) bekezdés s) pontja alapján az adózás előtti nyereség 50%-áig a 2016. június 30-i terméklistáján vagy az azt megelőző terméklistákon szereplő termékek, azok frissített vagy új verziói használatának, forgalmazásának és értékesítésének engedélyezéséért kapott bevétellel. Ez a bevétel nem képezi részét a felperes 2017. évi helyi iparűzési adó alapjának és a 2017. évi innovációs járulék alapjának.
[5] A PM határozat II.1. pontban (6. oldal) a felperes kérelmében foglaltak alapján rögzítette, hogy a felperes rendelkezik egy terméklistával, amelyet rendszeresen frissít, ez alapján meg tudja határozni, hogy mikor szerzett meg vagy állított elő egy bizonyos terméket. Emellett létrehozott egy kérdőívet annak megállapítása érdekében, hogy az adott termék az új vagy a régi jogdíjszabályozás alá esik.
[7] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adó- és Vámigazgatósága a felperesnél 2019., 2020. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra folytatott adóellenőrzést. A felperes a tao adózás előtti eredményt csökkentő tétel összegének alátámasztására olyan Excel-táblázatot bocsátott a revízió rendelkezésére, mely összesítetten tartalmazta a földrajzi területen a termékek használati engedélyből szerzett összesített bevételét termékenkénti bontásban. A felperes minden termék vonatkozásában meghatározta, hogy az jogdíjbevétel mentesítésre jogosít vagy sem. Az Excel-tábla szerinti kimutatása, a mentesíthető jogdíjbevétel a vizsgálattal érintett mindkét évben jelentősen meghaladta az adózás előtti eredményét, így a Tao tv. 7. § (14) bekezdésében meghatározott 50%-ot érvényesítette az adózás előtti eredmény csökkentéséhez.
[8] Az elsőfokú adóhatóság kérte a felperestől a jogdíjbevétel-mentesítés táblázatokban bemutatott végfelhasználói bevételeket tételesen igazoló valamennyi bizonyíték (végfelhasználói szerződés, keretszerződés, szoftver konkrét megrendelése) becsatolását. A felperes szerint a Cégcsoport által használt bevétel elszámolási rendszerek lehetővé teszik, hogy a bevételeket területenként és termékszinten is kimutassa.
[9] Az elsőfokú adóhatóság a felperes költségelszámolási gyakorlatát összevetette a végfelhasználói bevételeket bemutató Excel-táblázat adataival és jelentős logikai ellentmondást tapasztalt a végfelhasználói bevételek időrendi eloszlása és a termékek (szoftverek) beszerzési költség elszámolása között.
[10] Az elsőfokú adóhatóság szerint a felperes által elszámolt társasági adóalap-csökkentő jogdíjbevételeket hitelt érdemlő bizonylatokkal kell alátámasztani, melyeket a Tao tv. 1. § (2) bekezdése alapján a felperesnek kell rendelkezésre bocsátania, ennek hiányában jogdíj címén adóalap-csökkentő tételt nem érvényesíthet. Önmagában egy Excel-tábla - annak adatait alátámasztó bizonylatok hiányában - nem elegendő az adóalap-csökkentő tételek alátámasztására. Innovációs járulék adónemben, utalva a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Innovációs tv.) 15. § (1) bekezdésére, a 16. § (1) bekezdése alapján a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 39. § (1) és (6) bekezdéseire, az 51/B. § (2) bekezdésére rögzítette, a felperes nem támasztotta alá, hogy az általa jogdíjként figyelembe vett bevétel megfelel a Tao tv. szerinti jogdíj fogalmának, ezért annak összegével az innovációs járulék alapja nem csökkenthető.
[11] Mindezek folytán az elsőfokú adóhatóság 2023. április 3. napján kelt 2846789256 számú határozatával a felperes terhére tao adónemben 1 056 024 000 Ft, innovációs járulék adónemben 7 631 000 Ft, mindösszesen: 1 063 655 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 425 462 000 Ft adóbírság, 51 106 000 Ft késedelmi pótlék kiszabásáról rendelkezett.
[12] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2023. július 4. napján kelt 6449822314 számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta.
[16] Az elsőfokú adóhatóság eleget tett az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 99. § (1) bekezdése szerint a tényállás tisztázási kötelezettségének, a felperes az Excel-táblázatban szereplő adatokat bizonylatokkal nem tudta alátámasztani.
A felperes keresete, az alperes védirata
[19] A keresetlevél 3.1. pontjában a taoval összefüggésben előadta, hogy a felperes üzleti modelljének digitális jellege miatt csak a Cégcsoport által használt központi bevételelszámolási rendszerek alkalmasak a végfelhasználói bevételek termékszintű nyomon követésére. Ezt a bevételelszámolási módszert a PM határozata is megerősítette. Ezzel összhangban a központi bevételelszámolási rendszereiből származó adatokat szolgáltatta a jogdíjbevétel-mentesség alátámasztására, eleget tett bizonyítási kötelezettségének, jogosult a jogdíjbevétel-mentesség alkalmazására.[20] Hangsúlyozta, hogy a jogdíjbevétel mentesítési táblázat a zárt bevételelszámolási rendszerekből lett kimentve, amit az alperes sem kérdőjelezett meg. A Cégcsoport pénzügyi beszámolói ezeken az adatokon alapulnak több, mint egy évtizede, melynek hitelességét a visszatérő adóellenőrzések során sem kifogásolták. Az alperes által kért végfelhasználói szerződések és disztribútori dokumentumok nem alkalmasak a termékszintű bevétel meghatározásához. Amennyiben az alperes az átadott dokumentációt elégtelennek értékelte, az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Air. vhr.) 79. § (3) bekezdése alapján jogszabályi lehetősége és kötelezettsége lett volna a szükséges nemzetközi megkeresést megindítani. Ennek elmulasztásával nem tett eleget az Air. 99. § (1) bekezdésében foglalt tényállás feltárási kötelezettségének.
[21] Az alperes valótlanul állítja, hogy hibás számviteli adatokat szolgáltatott, tévesek a számításai az éves nyereségére vonatkozóan, figyelmen kívül hagyta a Cégcsoport üzleti megfontolásait, pontatlan képet alkotott a felperes és a Cégcsoport K+F tevékenységéről.
[22] A 3.2. pontban az innovációs járulékkal összefüggésben vitatta az alperes jogértelmezését.
[24] A keresetlevél 4. pontjában részletesen indokolta a taora vonatkozó álláspontját, a releváns jogszabályi háttér, a rendelkezésére álló, illetve az adóhatóság által kért dokumentációk ismertetésével. Bemutatta, hogy a Cégcsoport integrált zárt vállalatirányítási rendszereket használ bevételei és a költségei vezetésére, melyen nyomon követi a végfelhasználói szerződéseket, az ügyfelek által lekötött termékeket, a termékszintű bevételeket. A Cégcsoport a bevételeket ezen rendszeren keresztül az egyes termékekhez rendeli, mely lehetővé teszi a bevételek területenkénti és termékszintű kimutatását is. Kitért a Cégcsoport működésére, a K+F költségmegosztási, disztribútori, globális tranzakciós megállapodásra, bemutatta az általa használt fő licenc és értékesítési modelleket, előfizetési/határozott időtartamra szóló szerződést, eDA card szerződést, az időalapú (Time Based License), a 99 éves licencet.
[25] A 4.1.6.a) pontban ismertette az Excel-táblázat mellett benyújtott bizonyítékokat, a b) pontban a W. által tett tanúvallomást, a 4.2. pontban részletezte, hogy az alperes által kért végfelhasználói szerződések és disztribútori dokumentumok miért nem alkalmasak a termékszintű bevétel meghatározására.
[27] Az alperes védiratában - a határozatában foglaltak fenntartásával - a kereset elutasítását kérte.
A jogerős ítélet
[28] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - megsemmisítette, az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.[29] Indokolásában rögzítette, hogy a PM határozat a felperes által előadott költségmegosztást és bevétel számítási módot vette figyelembe, a jogdíjbevétel elszámolását az általa előadott működési rendszer alapján határozta meg. Utalt az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 164. § (1), (5) bekezdéseire, a 170. § (1)-(2) bekezdéseire azzal, hogy a PM határozat az Art. 170. § (2) bekezdése alapján kötelező érvényű, melyet a hatóság sem vitatott.
[30] Az alperes elfogadta, hogy az egyes termékekhez rendelhető bevétel összegének meghatározására a felperes egyedi módszert választott. A felperes az adózás előtti eredményt csökkentő tétel összegének alátámasztására olyan Excel-táblázatot csatolt, mely összesítetten tartalmazta az adott földrajzi területen a termékek hasznosításából származó bevételt termékenkénti bontásban. E mellett minden termék vonatkozásában meghatározta azt, hogy az jogdíjbevétel mentesítésre jogosítja-e vagy sem. Az elsőfokú bíróság megállapította, a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az alperes által kért dokumentumok a termékszintű bevételek meghatározására nem alkalmasak.
[31] Utalt az Air. 98. § (2) bekezdésére, arra, hogy nem kötelezhető az adózó olyan nyilvántartás, összesítés, számítás elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elő. Hangsúlyozta, hogy a felperes digitális bevétel elszámolási rendszereket használ a bevételei nyilvántartására, ebből a zárt rendszerből kimutatható a konkrét termék és a ténylegesen realizált bevétel is. A bevételeket az eDA on Tap rendszer automatikusan felosztja a területi eloszlás szerint. A felperes központi bevétel elszámolási rendszereiből származó adatok, az Excel-tábla adatai alkalmasak a bevétel elszámolásának alátámasztására, melynek tételes vizsgálatát az alperes nem végezte el. Név3 nyilatkozata megerősíti, a jogdíjbevétel mentesítés táblázatokban szereplő számításokat és az azok alapjául szolgáló végfelhasználói bevételeket, a nyilatkozatot az alperes tévesen értékelte.
[33] A Tao tv. 1. § (2) bekezdése alapján helytállóan állapította meg az alperes, hogy a felperest terhelte az adóalap-csökkentés tekintetében a bizonyítási kötelezettség, azonban azt megalapozatlanul állította, hogy a felperes ennek nem tett eleget.
[34] A megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatásában előírta, hogy az elsőfokú adóhatóságnak a PM határozat figyelembevételével kell eljárnia, a felperes bevételeire és a K+F költségmegosztás alapján elszámolt költségeire vonatkozó elszámolási módszert nem vitathatja. A felperes a Tao tv. 1. § (2) bekezdésében előírt kötelezettségének a már becsatolt irataival, kimutatásaival, nyilatkozataival eleget tett, ezért további iratok, bizonyítékok becsatolására nem kötelezhető, a becsatolt iratokat az elsőfokú adóhatóságnak teljes körűen, érdemben, egymással összevetve kell megvizsgálnia, azt ellenőriznie, hogy a kérelemben előadott bevételt és költségelszámolást alátámasztják-e. Amennyiben ezt követően az elsőfokú adóhatóság további bizonyítékok beszerzését értékeli szükségesnek, úgy nemzetközi megkeresést foganatosíthat az anyavállalat vonatkozásában.
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[35] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte.[36] Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem felel meg Kp. 78. § (2) bekezdésében, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4)-(5) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseknek, az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a tényállást alátámasztó és a rendelkezésre álló bizonyítékokat.
[37] Felülvizsgálati kérelmének V.1. pontjában hangsúlyozta, a peres felek között nem volt vitatott, hogy a PM határozatban rögzített módszer helyes. Az adóhatóság csak ellenőrizni akarta a bemutatott bevételi kimutatás megalapozottságát, azt, hogy az abban szereplő tételek valóban megfelelnek a PM határozatban is megállapított adókedvezmény igénybevételénél alkalmazandó feltételnek. Nem volt vita közöttük abban sem, hogy a PM határozatnak van kötőereje, azonban a döntésben foglalt körülmények fennállását ellenőriznie kellett. A felperes sem vonta kétségbe, hogy az Excel-tábla adatai a végfelhasználókkal kapcsolatos szerződéseken és a megrendeléseken alapulnak, ennek ellenére nem nyújtotta be a végfelhasználókkal kötött szerződéseket, megrendeléseket.
[38] Álláspontja szerint az egyes termékekhez rendelt végfelhasználói árbevétel pontos összetétele nem állapítható meg, mivel az egyes bevételi adatokhoz kapcsolódóan a felperes konkrét bizonyítékot nem mutatott be. Az adóhatóság nem tudta ellenőrizni az Excel-táblában foglalt adatokat, amit az elsőfokú bíróság teljesen figyelmen kívül hagyott, azt sem vette figyelembe, hogy a disztribútori szerződések alapján csak az anyavállalat által jóváhagyott megrendelés alapján lehet a terméket leszállítani a végfelhasználónak, a felperesnek jóvá kell hagynia a licencbe adást, illetőleg annak teljesítését, e mellett meg kell határozni a termékeket, valamint az árat. A disztribútori szerződéseknek azért van kiemelt jelentősége, mert az a PM határozatnak is kiindulási alapja.
[40] A felülvizsgálati kérelem V.3. pontjának a), b), c) pontjaiban az elsőfokú bíróság iratellenes megállapításaira hivatkozott. A V.4. pontban kifejtette, a jogerős ítélet magalapozatlanul és jogszerűtlenül rendelt el új eljárást kimondva, hogy a felperes bevételeire vonatkozó elszámolási módszerét nem vitathatja, további iratok becsatolására nem kötelezheti, melyből következően el kell fogadnia az adókedvezmény igénybevételéhez előterjesztett Excel táblázatát. Ennek ellenére előírja az összegszerűség helytállóságának vizsgálatát, mely rendelkezés teljesen érthetetlen és megalapozatlan, kiüresedik, okafogyottá válik az elrendelt adóhatósági új eljárás, mivel az Excel-tábla helyesen tartalmazza az összegszerű adatokat. Amennyiben az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes megfelelő bizonylatokat mutatott be és az alperes további bizonylatot nem kérhet, akkor az új eljárás elrendelése értelmezhetetlen és indokolatlan, figyelemmel a bíróság megváltoztatási jogára, a Kp. 90. § (1) bekezdésében foglaltakra.
[41] A felülvizsgálati kérelem V.5. pontjában vitatta az elsőfokú bíróság által a felperes részére megállapított perköltség összegét, mivel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (6) bekezdésében foglaltakra nem volt tekintettel, mértéke eltúlzott.
A Kúria döntése és jogi indokai
[46] A felülvizsgálati kérelem alapos.[50] A felperes terjesztett elő feltételes adómegállapítás iránti kérelmét, melyet a PM határozat elbírált, döntött arról, hogy a Tao tv. alapján mely termékek jogdíj bevételével csökkentheti a 2017. évi adózás előtti eredményét és milyen mértékben, illetőleg, hogy ezen termékek után kapott jogdíj bevételek nem képezik részét a 2017. évi helyi iparűzési adó és innovációs járulék alapjának.
[53] A bíróságnak ítéletében a valósággal egyező tényállást kell megállapítania, amely bizonyítékokon alapul. Ténykérdéshez kapcsolódóan is lehetséges felülvizsgálati kérelmet előterjeszteni akként, hogy a kérelem a bizonyításra vonatkozó jogszabályok olyan jogsértő alkalmazását állítja, amely az érdemi döntésre kihatott.
[54] Rögzíti a Kúria, hogy a bizonyításhoz kapcsolódó jogi szabályozás a Kp. és a felhatalmazása alapján alkalmazandó Pp. számos részében megtalálható: megjelenik az alapelvek között (perkoncentráció elve), a keresetlevél tartalmi elemeként, majd önállóan a bizonyítás XIV. fejezetében, az ügydöntő határozat indokolási részében, a rendes és rendkívüli perorvoslatokban.
[55] A Kp. 78. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 279. § (1) bekezdésében rögzített bizonyítékok szabad mérlegelésének elvéből a tényállás szabad megállapításának elve (Pp. 263. §) következik. A bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességében, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetve értékeli [Kp. 78. § (2) bekezdés], figyelembe kell vennie az összefüggéseket és az ellentmondásokat is, és határozata indokolásában mindezek eredményeként kell megállapítania a tényállást. A bizonyítékok szabad mérlegelése során a bíróság azt értékeli, hogy a felek tényállításait a rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alátámasztják-e. A bíróság által meghatározott tényállás akkor felel meg az eljárásjogi jogszabályoknak, ha az a teljes peranyagban foglaltak valósággal egyező, okszerű és logikus eredménye.
[56] A bizonyítási eljárásról, a bizonyítékok értékeléséről az Air. is részletesen rendelkezik: az alapelvek között, a 4. §-ban az egyedi elbírálás elveként rögzített, hogy az adóhatóság az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi figyelembe, minden bizonyítékot súlyának megfelelően értékel, döntését valósághű tényállásra alapozza. A tényállás tisztázásával összefüggésben az 58. § tartalmazza a bizonyítási eljárás lefolytatására, a bizonyítás módjára és eszközeire vonatkozó szabályokat, a 99. § (1) bekezdése kimondja, az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, a (2) bekezdés előírja az adózó javára szolgáló tények feltárásának kötelezettségét.
[57] Nem volt vitatott a perben, hogy a Tao tv. 1. § (2) bekezdése alapján a felperest terhelte az adóalap csökkentés tekintetében a bizonyítási kötelezettség. Az alperes határozatában azt állapította meg, hogy az elsőfokú adóhatóság eleget tett az Air. 99. § (1) bekezdésében foglaltaknak, megkísérelte a tényállást tisztázni, a felperestől többször és egyértelműen kérte a taoalapot csökkentő tételeket, az Excel-táblázatban szereplő adatokat alátámasztó bizonylatokat, azonban felperes a Tao tv. 1. § (2) bekezdésében foglalt, az adóelőny (adómentesség, adókedvezmény) érvényesíthetőségére vonatkozó bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Ezzel szemben a felperes következetes álláspontja szerint a Tao tv. 1. § (2) bekezdésében foglaltaknak eleget tett, a központi bevétel elszámolási rendszereiből származó, az Excel-táblában szereplő adatok alkalmasak a bevétel elszámolásának alátámasztására.
[58] Az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet [43] bekezdésében azt állapította meg, hogy az Excel tábla adatai alkalmasak a bevételelszámolás igazolására, az [53] bekezdésében pedig rögzítette, hogy a felperes eleget tett a Tao tv. 1. § (2) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének. A [41]-[42] bekezdéseiben részletesen ismertette felperesnek a zárt vállalatirányítási, digitális bevétel elszámolási rendszereire vonatkozó előadását, továbbá azt, hogy a PM határozatát mindezek ismeretében hozta meg. Bizonyítás foganatosítására nem került sor.
[59] Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) és az Art. is akként rendelkezik, (a régi Art. a 132. §-ban, az Art. a 170. §-ban), hogy a feltételes adómegállapítási eljárás során hozott határozatnak van kötőereje, ami az adóhatóságra csak változatlan tényállás mellett kötelező.
[60] Az alperes a PM határozat kötőerejét, az abban rögzített módszer helytállóságát nem vitatta. A PM határozat alapján elszámolt taoalap-csökkentő tételek (jogdíjbevételek) megalapozottságát, az adatok helytállóságát vizsgálta, nem a bevétel meghatározására vonatkozó módszert. A PM határozat szerint felperes a 2016. június 30-i vagy azt megelőző terméklistáján szereplő termékek után kapott bevétellel csökkenthette a 2017. évi adózás előtti eredményét. Az a körülmény, hogy a PM határozat alapjául szolgáló kérelemben a felperes bemutatta a jogdíjbevétel elszámolásának módját, utalt az árbevétel rögzítésére szolgáló számviteli rendszerére, nem jelenti azt, hogy az adóhatóság az abban szereplő adatok helyességét, a bevétel elszámolási rendszert ne ellenőrizhetné. Ennek vizsgálatát követően tudja megállapítani az Art. 170. § (2) bekezdése alapján, hogy történt-e lényleges tényváltozás az eredeti határozathoz képest.
[61] Az elsőfokú bíróság a PM határozat kötőerejét félreértelmezve, a felperes állítását alátámasztó bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül döntötte el a jogvitát. A felperes a perben úgy nyilatkozott, hogy arra az esetre, ha a bíróság a feltételes adómegállapítás vonatkozásában a kötőerőt nem mondja ki, lesz szakértői indítványa (a 13. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 3. oldal 3. bekezdés). Az elsőfokú bíróság "a szakértői bizonyítás megfontolására" halasztotta el a tárgyalást, majd a következő tárgyaláson ítéletet hozott, a szakértői bizonyítás elmaradására indokolásában nem tért ki.
[62] A Kp. 78. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 300. § (1) bekezdése szerint szakértőt kell alkalmazni, ha a jogvita kereteinek meghatározásához vagy a perben jelentős tény megállapításához, megítéléséhez különleges szakértelem szükséges. A Kúria álláspontja szerint annak a ténynek az aggálytalan, bizonyított eldöntése, hogy a felperes által alkalmazott központi bevétel elszámolási rendszereiből származó adatok elegendőek-e, avagy sem az adóhatósági ellenőrzés lefolytatásához, és van-e, avagy nincs iratcsatolási kötelezettsége a felperesnek, szakértői bizonyítást igényel.
[64] A Kp. 3. § (3) bekezdése szerint a közigazgatási jogvita elbírálásához szükséges tények feltárása, az alátámasztásukra szolgáló adatok és bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A közigazgatási perben a Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontja alapján a felperesnek a keresetlevelében meg kell jelölnie a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával. A Kp. 78. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 265. § (1) bekezdése szerint törvény eltérő rendelkezése hiányában a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekélben áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el (a továbbiakban: bizonyítási érdek), továbbá a bizonyítás elmaradásának vagy sikertelenségének a következményeit is ez a fél viseli. A közigazgatási perben a Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontjából következően a Pp. 265. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási érdeke elsődlegesen a felperesnek van, így a bizonyítási teher is őt terheli, ahogyan a Tao tv. 1. § (2) bekezdése is a felperes bizonyítási kötelezettségét írja elő, ami a közigazgatási eljárásban is meghatározza a bizonyítási terhet. Az adóhatóság szerint a felperes nem tett eleget ennek a kötelezettségének, így a felperesnek viselnie kellett a bizonyítatlanság következményét.
[65] Az elsőfokú bíróságnak a Kp. 71. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 237. §-a és a 317. § (1) bekezdés a) pontja szerint fel kellett volna hívnia a felperes figyelmét arra, hogy az általa benyújtott Excel-táblában szereplő adatok helyességnek megállapításához szakértő alkalmazására van szükség.
[66] A perben lényeges kérdés a bizonyítási teher kiosztása, hogy a jogvita eldöntése szempontjából a bíróság mely tények bizonyítását értékeli jelentősnek, és azokat a tényeket melyik félnek kell bizonyítania, illetve a perbeli bizonyítás sikertelenségének következménye melyik felet terheli. A Kúria megállapította, az elsőfokú bíróság a bizonyítási teher kiosztását elmulasztotta, nem határozta meg a bizonyítandó tényeket, így a felek nem voltak abban a helyzetben, hogy bizonyítási indítványaikat megtegyék. Elmulasztotta továbbá a kellően konkrét, egyediesített tájékoztatási kötelezettségét is [Pp. 237. § (2) bekezdés].
[67] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[68] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a Kúria kifejtett jogértelmezése, szakértői bizonyítás alapján kell állást foglalnia arról, hogy a felperes által alkalmazott zárt bevételelszámolási rendszer, az abból kinyert, Excel táblázatban szereplő adatok alkalmasak-e a PM határozatban megállapított kedvezmény, a Tao tv. 1. § (2) bekezdése szerinti - felperest terhelő - bizonyítási kötelezettség igazolására, és annak megállapítására, hogy "változatlan a tényállás" (Art. 170. §). Ezt követően lehet az alperesi határozat jogszerűségéről a kereseti kérelem keretei között dönteni.
[69] A bizonyított tényállás megállapítására, a bizonyítási eljárásra vonatkozó elsőfokú bírósági jogsértések okán a Kúria a felülvizsgálati kérelem egyéb hivatkozásait nem vizsgálhatta.
(Kúria Kfv.VI.35.166/2025/8.)