adozona.hu
BH 2026.1.16
BH 2026.1.16 Amennyiben az adózó a nyugta-, számlakibocsátási kötelezettségének nem tesz eleget a jogszabály által írt, az esetére irányadó időpontig, akkor a mulasztás bekövetkezik, függetlenül attól, hogy egy utóbbi időpontban gondoskodik a számlakibocsátásról; e vonatkozásban a mulasztásként való minősítés helyett a magatartás késedelmes teljesítésként való meghatározása nem lehetséges [2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 159. § (1) bek., 163. § (1) bek. a) pont, 163. § (2) bek. b)-c) pont; 2017. évi CL. törvény (Art
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes weboldalt üzemeltet, amelyen több üzlet kínálata is megtalálható, és a fogyasztó (megrendelő) olyan konstrukciót is választhat, hogy az általa leadott megrendelés alapján a felperessel megbízásban álló személy (a továbbiakban: személyes bevásárló) megy el a kiválasztott üzletbe bevásárolni és viszi el az árut a fogyasztónak, utóbbi az áru ellenértékét és a felperes által nyújtott szolgáltatás (szállítás) díját fizeti.
[2] Az elsőfokú adóhatóság revizorai a nyugta-, számlakiboc...
BH 2026.1.16 Amennyiben az adózó a nyugta-, számlakibocsátási kötelezettségének nem tesz eleget a jogszabály által írt, az esetére irányadó időpontig, akkor a mulasztás bekövetkezik, függetlenül attól, hogy egy utóbbi időpontban gondoskodik a számlakibocsátásról; e vonatkozásban a mulasztásként való minősítés helyett a magatartás késedelmes teljesítésként való meghatározása nem lehetséges [2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 159. § (1) bek., 163. § (1) bek. a) pont, 163. § (2) bek. b)-c) pont; 2017. évi CL. törvény (Art.) 220. §, 228. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes weboldalt üzemeltet, amelyen több üzlet kínálata is megtalálható, és a fogyasztó (megrendelő) olyan konstrukciót is választhat, hogy az általa leadott megrendelés alapján a felperessel megbízásban álló személy (a továbbiakban: személyes bevásárló) megy el a kiválasztott üzletbe bevásárolni és viszi el az árut a fogyasztónak, utóbbi az áru ellenértékét és a felperes által nyújtott szolgáltatás (szállítás) díját fizeti.[2] Az elsőfokú adóhatóság revizorai a nyugta-, számlakibocsátási kötelezettség teljesítésének ellenőrzésére irányuló jogkövetési vizsgálat keretében próbavásárlást végeztek és megrendelést adtak le a weboldalon keresztül különféle termékek megvásárlására és kiszállítására; a fizetéshez előre megadták a bankkártya adatokat. Miután az e-mailben kapott tájékoztatás szerint a bevásárlás megtörtént, a megrendelt termékek ellenértéke, valamint a felperes által nyújtott szolgáltatás díja levonásra került a bankkártya adatok alapján, de a személyes bevásárló a megérkezésekor a termékek mellett csak az azok ellenértékéről kiállított nyugtát adta át.
[3] A revizorok a fentiek alapján a helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyvben a nyugta-, illetve számlakibocsátási kötelezettség ellenőrzés címszó alatt utaltak arra, hogy megállapítást tettek, így a próbavásárlás körülményeinek leírása rész alatt rögzítették, hogy "a kiszállításról készült számla az ellenőrzés alatt nem érkezett meg e-mailben", ezért az ellenőrzés folytatását látták indokoltnak.
[4] A felperes 2024. április 17-én vette át a helyszíni ellenőrzés jegyzőkönyvét, arra észrevételt nem tett. 2024. április 22-én megküldte e-mail-en az általa nyújtott szolgáltatás összegéről az elektronikus számlát.
[5] Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a revizorok a próbavásárlás során a felperes által nyújtott szolgáltatás, a kiszállítás teljesítése előtt már megtérítették annak az ellenértékét, a szolgáltatás teljesítésével a felperesnek beállt a bizonylatkibocsátási kötelezettsége, amelynek azonban nem tett eleget, ezért vele szemben hatósági eljárás indul.
[6] Az elsőfokú adóhatóság a határozatával a felperes terhére nyugtakibocsátási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt 150 000 forint mulasztási bírságot állapított meg. A mulasztási bírság mértékének megállapításánál a felperes javára értékelte annak első alkalommal történt kiszabását, míg a terhére vette figyelembe, hogy nem kezdő vállalkozás, gyakorlattal rendelkezik a bizonylatolás terén, valamint több éve hatályos, egyértelmű jogszabályi rendelkezést sértett meg. Jogszabályi hivatkozásként többek között az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 163. § (1)-(2) bekezdését, a 165. § (1) bekezdés b) pontját, a 166. § (1)-(2) bekezdését, valamint az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 237. § (1) bekezdését jelölte meg.
[7] A felperes az elsőfokú határozattal szemben előterjesztett fellebbezésében az Art. 220. § (3) bekezdésére hivatkozva előadta, hogy az esetében a számla-, illetve nyugtaadási kötelezettség teljesítésének késedelme áll fenn, kötelezettségének az Áfa tv. 163. § (2) bekezdés c) pontja által meghatározott 8 napos - az Áfa tv. szerint észszerű határidőnek minősített - határidőn belül eleget tett. Online közvetítő szolgáltatóként jár el (a megrendelések tekintetében egyszerre közvetíti és szervezi a teljesítést a kereskedők, a személyes bevásárlók és a termékeket megvásárló felhasználók között), így a teljes bevásárlás lefutását követően, de még a fenti határidőn belül van lehetősége a nyugta-, illetve számlaadási kötelezettség teljesítésére.
[8] Az alperes az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta. Indokolása szerint a felperesi működési rendre való hivatkozása nem kimentési ok. Annak ellenére, hogy a revizorok a felperes által végzett szolgáltatás ellenértékét a teljesítés előtt megtérítették, - amire tekintettel a felperest haladéktalan nyugta-, illetve számlakibocsátási kötelezettség terhelte, - bizonyítottan nem történt meg legkésőbb a teljesítéskor a bizonylatnak a vevő rendelkezésére bocsátása az Áfa tv. 163. § (1) bekezdés a) pontjának és a 163. § (2) bekezdés b) pontjának megfelelően. Az online közvetítői szolgáltatásra való hivatkozás nem releváns; e fogalomnak egyébként sem felel meg a végzett szolgáltatás, mert az kizárólag üzleti felhasználók részére végezhető.
A keresetlevél és a védirat
[9] A felperes hivatkozása szerint jogsértést nem követett el, de ellenkező megítélés esetén is legfeljebb a bizonylatkiállítási kötelezettség teljesítésének késedelme állapítható meg, mert az általános bírságszabály, az Art. 220. §-a alkalmazandó, e körben a fellebbezését az alperes félreértette, és csak részben bírálta el. Hangsúlyozta, hogy nem a mulasztási bírság összegét támadja, hanem a KIVA adóalanyiság elvesztését, mint aránytalan szankciót.[10] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte, fenntartva a határozatában foglalt indokokat.
A jogerős ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletével az alperesi határozatot - az elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjedően - megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.[12] Indokolásában megállapította, hogy a felperes a számlakibocsátási kötelezettségét nem elmulasztotta, hanem késedelmesen teljesítette. Helytálló az az alperesi értelmezés, hogy az Áfa tv. 163. § (1) bekezdés a) pontja folytán az Áfa tv. 163. § (2) bekezdés b) pontja irányadó, amely szerint a felperest a teljesítéstől haladéktalan számla-, illetve nyugtakibocsátási kötelezettség terhelte, ezért alaptalan az a kereseti hivatkozás, hogy jogsértést nem követett el, mert a késedelem is kimeríti a jogsértés fogalmát. Ugyanakkor az alperes a felperes javára szolgáló tényeket nem tárta fel, a fellebbezését nem értékelte az ő szemszögéből, így azt sem vizsgálta, hogy téves jogszabályértelmezés okán járt el késedelmesen és tekintette úgy a saját esetét, hogy arra az Áfa tv. 163. § (2) bekezdés c) pontja irányadó.
A felülvizsgálati kérelem
[16] Az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélettel szemben, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Kiemelte, hogy a törvényszék téves értelmezésével szemben a felperes a számla-, illetve nyugtakibocsátási kötelezettsége teljesítését elmulasztotta, tehát nem a késedelme áll fenn, e kötelezettség tekintetében a késedelmes teljesítés fogalmilag kizárt. Az Áfa tv. 163. § (1) bekezdés a) pontjában és a 163. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján ugyanis a felperes a számla-, illetve nyugtakibocsátási kötelezettségének legkésőbb a teljesítésig köteles lett volna eleget tenni, amit nem tett meg, ahogy azt az elsőfokú bíróság is megállapította. Ezzel azonban mulasztott, még akkor is, ha utóbb, a helyszíni ellenőrzés lefolytatását követően 5 nappal később kiállította és megküldte a számlát. Megjegyezte, hogy az ítéletben felhívott Kfv.I.35.298/2018/5. számú kúriai döntés nem is érinti a "késedelmes" teljesítés lehetőségét.[18] Összegezve kifejtette, hogy a jogerős ítélet többek között ellentétes az Áfa tv. 159. § (1) bekezdésével, a 165. § (1) bekezdés b) pontjával, a 166. § (1) bekezdésével, a 163. § (1) bekezdés a) pontjával, a 163. § (2) bekezdés b) pontjával, az Art. 228. § (1) bekezdés a) pontjával, továbbá sérti a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdését, a 346. § (5) bekezdését, a Kp. 2. § (1) bekezdését, a 4. § (1) bekezdését, a 78. § (2) bekezdését és a 86. § (4) bekezdését.
A felülvizsgálati ellenkérelem
[19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem alapos a következők szerint.[22] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a feltárt tényállásból téves jogi következtetést vont le, amikor a felperes nyugta- illetve számlakibocsátási kötelezettsége elmulasztásának megállapítása helyett a bizonylatkibocsátási kötelezettség "késedelmes teljesítését" lehetségesnek és vizsgálandónak tartotta az egyedi ügy körülményei alapján, továbbá a jogkövetkezmény tekintetében irányadónak tekintette az Art. 220. §-át az Art. 228. §-ában foglaltak alkalmazása helyett.
[23] A számlakibocsátási kötelezettséget az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése határozza meg, amelynek értelmében "az adóalany köteles - ha e törvény másként nem rendelkezik - az Áfa tv. 2. § a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni".
[24] A számla kiállítását és vevő részére történő átadását/rendelkezésre bocsátását is magában foglaló számlakibocsátási kötelezettség tehát az értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalanyt terheli, így a perbeli esetben - nem vitatottan - a felperesnek erről gondoskodnia kellett.
[25] Az irányadónak tekintett tényállás szerint azonban a felperes az általa végzett szolgáltatás (leegyszerűsítve: kiszállítás) ellenértékéről a kiszállításkor nem bocsátotta rendelkezésre a bizonylatot, holott a felperes által üzemeltett weboldalon indított megrendelés leadásakor a próbavásárlást végző revizorok (megrendelők) a bankkártya adatokat megadták, azok alapján a bevásárlás megtörténtével a termékek és a felperesi szolgáltatás ellenértéke levonásra került, tehát az ellenértéket megtérítették a kiszállításig. A felperes megbízottja a kiszállítás során csak a termékek áráról kiállított nyugtát adta át, míg a felperes a szolgáltatás ellenértékéről szóló elektronikus számlát a kiszállítást követően (5 nappal később) küldte meg a megrendelők részére.
[27] Az Áfa tv. 163. § (1) bekezdése értelmében az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb
a) a teljesítésig,
b) előleg fizetése esetében a fizetendő adó megállapításáig,
de legfeljebb az attól számított észszerű időn belül köteles gondoskodni.
Az Áfa tv. 163. § (2) bekezdése alapján az (1) bekezdésben említett észszerű idő
a) a 89. § szerinti termékértékesítés vagy olyan szolgáltatásnyújtás esetén, amely után az adót a Héa-irányelv 196. cikkének tartalmában megfelelő tagállami szabályozás alapján a szolgáltatást igénybevevő fizeti, a teljesítés hónapját követő hónap 15. napján belüli,
b) az a) pont alá nem tartozó, valamint a 167. § c) pontjától eltérő olyan esetekben, ahol az ellenértéket az (1) bekezdés a) pontjában, illetve a 164. § (1) bekezdés a) pontjában említett időpontig, előleg fizetése esetén a fizetendő adó megállapításáig megtérítik, haladéktalan,
c) egyéb, a b) pont alá nem tartozó olyan esetben, amelyben a számla áthárított adót tartalmaz, vagy annak áthárított adót kellene tartalmaznia, 8 napon belüli számlakibocsátási kötelezettséget jelent.
[28] A kiemelt jogszabályi rendelkezések alapján megállapítható, hogy a bizonylatkibocsátási kötelezettség határidejére főszabály szerint a teljesítés időpontja az irányadó, vagyis a számlát az ügylet Áfa tv. szerinti teljesítéséig, de legfeljebb az attól számított észszerű időn belül ki kell bocsátani [Áfa tv. 163. § (1) bekezdés]. Az észszerű időt az Áfa tv. 163. § (2) bekezdése határozza meg, három különböző csoportban. A perbeli eset a 163. § (2) bekezdés b) pontja szerinti csoportba tartozik, mivel a teljesítésig a szolgáltatás ellenértékének a megfizetése is megtörtént, és ez a teljesítéskori haladéktalan számlakibocsátási kötelezettséget vonta maga után. Mivel ez nem valósult meg, a felperes nyugta-, számlakibocsátási kötelezettségének elmulasztása állapítható meg. A felperes esetére irányadó ezen határidő lejártával tehát bekövetkezett a felperes mulasztása, ezért az a körülmény, hogy a felperes később, - 5 nappal a fenti határidő lejárta után - megküldte az elektronikus számlát, nem pótolja a mulasztását. Nem értelmezhető úgy, mintha ugyan késedelmesen, de teljesítette volna a nyugta-, illetve számlakibocsátási kötelezettségét.
[30] A mulasztás bekövetkezése megteremti az adóhatóság számára a mulasztási bírság alkalmazásának lehetőségét. A mulasztást nem teszi meg nem történtté az a körülmény, hogy ha az adózó a nyugta-, számlakibocsátási kötelezettség határidejét illetően téved, helytelen jogértelmezéssel a rá irányadótól eltérő, későbbi határidőt tart szem előtt a számlakibocsátási kötelezettség teljesítését illetően, és ezért egy későbbi időpontban gondoskodik a számlakibocsátásról.
[31] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében ezért helytállóan hivatkozott arra, hogy a perbeli esetben a mulasztás bekövetkezése és szankcionálhatósága tekintetében nem voltak relevánsak azok a körülmények, amelyeknek a törvényszék tévesen jelentőséget tulajdonított. Nem volt jelentősége tehát annak, hogy a felperes későbbi időpontban megküldte a szolgáltatásról az elektronikus számlát; hogy erre esetlegesen azért így került sor, mert téves jogértelmezés okán az Áfa tv. 163. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt határidőt vette irányadónak.
[32] Megjegyzi a Kúria, hogy a helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyv szerepe a próbavásárlás során feltárt tények rögzítése, amely a jelen esetben megtörtént ("a kiszállításról készült számla az ellenőrzés alatt nem érkezett meg e-mailben"), míg a jogsértés minősítése kapcsán a megsértett jogszabályi rendelkezéseket a revíziós jegyzőkönyv és az elsőfokú adóhatósági határozat tartalmazta (revíziós jegyzőkönyv 3. oldala, elsőfokú határozat 6-7. oldala), így a jogerős ítéletnek a helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyv tartalmával kapcsolatos érvelése nem helytálló.
[34] A Kúria megjegyzi, hogy a felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében ugyan hangsúlyozta, hogy leginkább azért sérelmezte az alperesi határozatot, mert a mulasztási bírság végleges határozattal való kiszabásának következménye, hogy a felperes KIVA adóalanyisága megszűnik, azonban erre az elsőfokú bíróság is további jogkövetkezményként tekintett, ezt a körülményt a jogalkotó nem vonta be a mulasztási bírság alkalmazásánál mérlegelendő szempontok közé.
[35] A Kúria rámutat arra, hogy az Art. 220. § (1) bekezdését együttesen kell értelmezni a (2)-(3) bekezdésben foglaltakkal, vagyis az általános bírságszabály, az annak körében írt esetek, így valamely kötelezettség késedelmes teljesítése [Art. 220. § (2) bekezdés] és a késedelem kimentése [Art. 220. § (3) bekezdés] csak akkor alkalmazhatóak, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, ahogyan ezt a 220. § (1) bekezdése kifejezi. Az általános bírságszabályhoz képest az eltéréseket az Art. ugyanezen, mulasztási bírságra vonatkozó XXX. fejezete az egyes kötelezettségszegéseknél külön szabályozza. A nyugta-, számlakibocsátási kötelezettség elmulasztása tekintetében ilyen eltérő, az általános bírságszabályhoz képest speciális rendelkezés az Art. 228. §-a, amely a késedelmes teljesítés esetét nem szabályozza, a 228. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az adóhatóság az adózót mulasztási bírsággal sújthatja, ha e kötelezettségét elmulasztja ("Az adóhatóság az adózót egymillió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja, ha a) a számla-, egyszerűsített számla-, nyugtakibocsátási kötelezettségét elmulasztja, vagy a számlát, egyszerűsített számlát, nyugtát nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki.").
[36] A törvényszék továbbá tévesen értelmezte a jogerős ítéletben felhívott Kfv.I.35.298/2018/5. számú kúriai eseti döntésben foglaltakat. Az eseti döntés tényállása szerint nyugtakibocsátási kötelezettség teljesítésének ellenőrzésére került sor, és a revízió az online pénztárgép napi forgalmi adatait azért kérdezte le, mert az adózó a pénztárgépnek, illetve az abból származó adatok adóhatósági rendszerben való megjelenésének a hibájára hivatkozott, ugyanakkor a hibát a jogerős ítélet sem találta bizonyítottnak és a nyugtakibocsátás elmulasztásának megállapítása adott időpontra vonatkozott, nem merült fel e kötelezettség késedelmes teljesítése. A kúriai eseti döntés is megerősítette a [19] bekezdésében, hogy az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése, a 163. § a) pontja, a 165. § (1) bekezdés b) pontja, a 166. § (1) bekezdése, továbbá az Art. (az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény) 45. §-a alapján az adózót számla-, illetve nyugtakibocsátási kötelezettség terheli, amelynek legkésőbb a teljesítésig köteles eleget tenni; ha ezt elmulasztja, akkor mulasztási bírsággal sújtható.
[37] Mindezek alapján a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, mert a döntés és az elsőfokú bíróság által adott iránymutatás is jogszabálysértő volt, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[38] Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak a Kúria jelen végzésében foglalt jogértelmezését kell alapul vennie a felperes nyugta-, számlakibocsátási kötelezettsége elmulasztásának minősítése, az Art. 228. § (1) bekezdésének alkalmazása kapcsán és ennek figyelembevételével kell elbírálnia a felperes kereseti kérelmét.
(Kúria Kfv.V.35.117/2025/6.)