adozona.hu
BH 2026.1.15
BH 2026.1.15 Amennyiben a Kúria a Tao tv. 18. § (1) bekezdését értelmezve határozatában kimondta, hogy a transzferárazás elvi szinten "0" Ft-os ügyletre is alkalmazható lehet, és az adóhatóságot új eljárásra kötelezi, az adóhatóság nem tekinthet el a Tao tv. 18. § (1) bekezdés a) pontjának valamennyi alpontjában szereplő feltétel teljesülésének vizsgálata alól. Ennek során a vizsgált körülményekkel összefüggő tényállási elemeket is vizsgálhatja az Air. 129. § (3) bekezdése szerint [1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) 18.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperesi gazdasági társaság a 2009. évi pénzügyi adatok szerint középvállalkozásnak minősült, figyelemmel a létszám adataira, nettó árbevételére, és arra, hogy mérlegfőösszege nagyobb volt, mint 10 millió EUR. A weboldalak működtetése, szoftver szaktanácsadás, webhosting szolgáltatás stb. számos, a felperes tulajdonosa és ügyvezetője érdekeltségébe tartozó cég vett részt.
A know-how-t a portugál honosságú gazdasági társaság vette használatba egy 2008. február 28-án létrejött licencsze...
BH 2026.1.15 Amennyiben a Kúria a Tao tv. 18. § (1) bekezdését értelmezve határozatában kimondta, hogy a transzferárazás elvi szinten "0" Ft-os ügyletre is alkalmazható lehet, és az adóhatóságot új eljárásra kötelezi, az adóhatóság nem tekinthet el a Tao tv. 18. § (1) bekezdés a) pontjának valamennyi alpontjában szereplő feltétel teljesülésének vizsgálata alól. Ennek során a vizsgált körülményekkel összefüggő tényállási elemeket is vizsgálhatja az Air. 129. § (3) bekezdése szerint [1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) 18. § (1) bek.; 2017. évi CLI. törvény (Air.) 129. § (4) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 97. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesi gazdasági társaság a 2009. évi pénzügyi adatok szerint középvállalkozásnak minősült, figyelemmel a létszám adataira, nettó árbevételére, és arra, hogy mérlegfőösszege nagyobb volt, mint 10 millió EUR. A weboldalak működtetése, szoftver szaktanácsadás, webhosting szolgáltatás stb. számos, a felperes tulajdonosa és ügyvezetője érdekeltségébe tartozó cég vett részt.A know-how-t a portugál honosságú gazdasági társaság vette használatba egy 2008. február 28-án létrejött licencszerződés alapján, majd a know-how 2008. október 8-tól a szintén a felperes tulajdonosa és ügyvezetője érdekeltségében lévő portugál honosságú gazdasági társaság tulajdonába került, majd 2009. szeptember 1-jétől a know-how a magyarországi székhelyű felpereshez került, mely társaság már közvetlenül kötött licencszerződést annak használatára vonatkozóan.
[2] A NAV Kiemelt Adózók Adóigazgatósága a felperesnél 2009. július 27-től 2009. december 31-ig terjedő időszakra, valamint 2010. és 2011. évre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő, bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le (továbbiakban: alapeljárás).
Az alapeljárás során az elsőfokú eljárásban szereplő vizsgálati jegyzőkönyvben ismertette álláspontját a felperessel, mely szerint 2009-ben kötött licencszerződés valójában nem ment teljesedésre, mert a felperes ténylegesen nem adta át a know-how hasznosítási jogát. A felperes a know-how-val kapcsolatban nem a valós gazdasági eseményeket rögzítette, eredménykimutatása ebből következően nem a valós összegeket mutatja, ebből következően adókötelezettségeit sem helyesen teljesítette.
A felperes észrevételében jelezte először, hogy - függetlenül a társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao tv.) 7. § (1) bekezdés ly) pontjában alkalmazott adóalap csökkentő tételtől - a Tao tv. 18. §-a alapján az adóalapot 2009-ben és az azt követő évekre is a transzferárazás szabályai értelmében csökkenteni kell a térítésmentesen átvett know-how könyv szerinti értékének időarányos részével.
[3] Az alapeljárásban az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes javára 1 380 467 000 Ft, terhére 10 959 293 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. NAV Kiemelt Adó- és Vám Főigazgatóság Hatósági Főosztálya az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[4] A felperes az alapeljárásban hozott határozattal szemben keresettel élt, mely közigazgatási perben a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (továbbiakban: KMB) az Európai Unió Bírósága előtt előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett. Az EUB C-419/14. számú ügyben meghozott ítélete ismeretében hozta meg a KMB 2016. június 1-én kelt, 11.K.30.197/2016/19. számú ítéletét, melyben a felperes keresetét részben alaposnak találta - a Kft-ben fennálló részesedés, és a transzferár kérdése körében tett megállapításokat leszámítva -, ezen túlmenően azonban a felülvizsgálni kért határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
[5] A Kúria Kfv.I.35.594/2016/24. számú ítéletében a KMB ítéletét csak a transzferár megállapítás tekintetében találta jogsértőnek, e körben a KMB ítéletét az adóhatósági határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot e körben új eljárás lefolytatására utasította, egyebekben a KMB ítéletét az indokolás módosításával hatályában fenntartotta.
A Kúria ítélete indokolása [95] bekezdésének megállapítása szerint a Tao tv. 18. §-a szerinti transzferár alkalmazására nem csupán akkor kerülhet sor, ha a felek között 0 Ft-nál nagyobb összegben megtestesülő ellenérték kerül kikötésre, hanem a szabályozás alkalmazásának akkor is létjogosultsága van, ha a felek nem független vállalkozások, és megállapodásuk eltér a független piaci szereplők által alkalmazandó ártól, ezért az ingyenes ügyletek esetében is alkalmazandó. Az indokolás kitért arra is, hogy a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 22/2009. (X. 16.) PM rendelet szerint az ingyenes ügyletek közül csupán a pénzeszköz átadást-átvételt nem kell nyilvántartani, amely egyben azt is jelenti, hogy minden ezen felüli ingyenes tranzakció nyilvántartás alá esik. A Kúria álláspontja szerint nem indokolható a Tao tv. 18. §-ának alkalmazási tilalma a 2009. évben hatályos Tao tv. 7. § (1) bekezdés ly) pontjával sem, mert az egy teljesen más jogalapon ad lehetőséget az adóalap csökkentésére.
A Kúria ítélete szerint az új eljárásban a Tao tv. 18. §-a alkalmazása nem tehető félre, ennek vizsgálata keretében kell választ adni arra, hogy az adott évre vonatkozó jogszabályi előírások tükrében milyen jelentősége van az eszközt átadó részéről az okirat hiányának, a másik fél részéről az adóalap növelés hiányának, illetve a régi Art. 1. § (8) bekezdése alapján részletekben történő alkalmazás kizárt-e.
[6] Az első új eljárásban az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a felperes nem adott át olyan nyilatkozatot, mely tartalmazta volna a Tao tv. 18. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontja szerinti különbözet összegét, ami tulajdonképpen azt is jelenti, hogy a társaság nem rendelkezik semmilyen információval a különbözet összegéről, továbbá rámutatott arra, hogy mivel az alkalmazott ár nem tér el a szokásos piaci ártól, így a részletekben történő érvényesítésre (azaz az értékcsökkenés összegével arányos csökkentésre) nincs mód. A felperes közigazgatási pert kezdeményezett. A Törvényszék 107.K.701.538/2020/54. számú végzésében a pert felfüggesztette a Kft. ügyben kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásra tekintettel. Az EUB C-596/20. számú Kft. ügyben meghozott döntése szerint az EUMSZ 267. cikke alapján az EUB nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a jogszabályokat egy meghatározott tényállásra alkalmazza.
[7] Mindeközben a NAV elnöke hivatalból eljárva felügyeleti intézkedés keretében megsemmisítette az alperes második adóhatósági eljárás keretében hozott határozatát az elsőfokú adóhatósági határozatra is kiterjedően, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította. A Törvényszék végzésével a közigazgatási pert megszűntette.
[8] A felügyeleti intézkedés eredményeként megindult második új eljárásban az elsőfokú adóhatóság megállapította az adómegállapítási jog elévülését 2009. III. és 2009. IV. negyedéve, 2009. évre és 2010. január 1-jétől 2010. november 30-ig tartó időszakra, ezért erre az időszakra nézve a benyújtott bevallásokkal kapcsolatban adókülönbözetet nem állapított meg.
Az elsőfokú adóhatóság 2935924339 iktatószámú határozata indokolásában a transzferár kiigazításával kapcsolatban megállapította, hogy az Lda nyilatkozata alkalmas a Tao tv. 18. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjában említett különbözet megállapítására, és mivel a vizsgált időszakban hatályos Tao tv. nem követelte meg a transzferár kiigazítás címén végrehajtandó adózás előtti eredmény csökkentés feltételeként annak bizonyítását, hogy a tranzakcióban résztvevő másik fél megnövelte-e az adóalapját a különbözet összegével, így ennek megtörténte vagy meg nem történte nem releváns. Megállapította továbbá, hogy a felperes a know-how ellenérték nélküli megszerzését követően, nyilvántartásaiban a know-how-t független szakértő által megállapított, és a felek által elfogadott piaci értéken szerepeltette, melynek következtében transzferár kiigazításnak nincs helye.
Az elsőfokú adóhatóság indokolása szerint, miután független szakértő állapította meg az ingyenesen átvett know-how szokásos piaci árát, és a felperes maga is ezt tekintette szokásos piaci árnak, ezáltal az átvett immateriális javak piaci értéken történő rögzítése a számviteli nyilvántartásban megfelelt a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 50. § (4) bekezdése szerinti eljárásnak.
[9] Az alperes határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta. A határozat indokolása szerint az elsőfokú adóhatóság eleget tett a Kúria új eljárásra kötelező ítéleti iránymutatásának, nem terjeszkedett túl a Kúria ítéletében foglaltakon, hiszen egyrészt vizsgálta a Kúria által meghatározott kérdéseket, azokra választ is adott, és a feltárt tényállás tükrében azt is vizsgálta, hogy a Tao tv. 18. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti adózás előtti eredmény módosul-e.
Kereseti kérelem és védirat
[11] A kereset szerint az alperes határozata azért jogszabálysértő, mert az ellentétes a Tao tv. 18. §-ával, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: régi Art.) 1. § (8) bekezdésével, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 2. §-ával, a 3. § (2) bekezdésével, az Air. 99. § (2) bekezdésével, a 129. § (4) bekezdésével, és nem követi a Kúria új eljárásra kötelezés körében adott instrukcióit, és ellentétes az Európai Unió Bírósága által kimunkált joggyakorlattal is.[12] A felperes érvelése szerint a Tao tv. 18. §-a szerinti transzferár kiigazítás kötelezően alkalmazandó, ha nem így lenne, a transzferár szabályozása lényegét veszítené el. A felperes érvelése szerint az alperes azért terjeszkedett túl a Kúria megismételt eljárásra adott kötelező instrukcióin, mert a Kúria ítélete egyértelműen és zártan meghatározta, hogy milyen szempontokat kell vizsgálni a megismételt eljárásban. Ebből következően az adóhatóság megsértette az Air. 129. § (4) bekezdését, mivel a 3 szemponton túlterjeszkedő, 4. indok alapján utasította el a felperes kérelmét.
[13] A felperes szerint a 2009. évi ügyletet a régi Art. 1. § (8) bekezdése, illetve az új Art. 3. § (2) bekezdése alapján úgy kell értékelni adózási szempontból, mintha a felperes szokásos piaci árat fizetett volna know-how-ért. A felperes magánszakértői vélemény benyújtására tett bizonyítási indítványt, indítványozta H. igazságügyi adó- és járulékszakértő által elkészítendő magánszakértői vélemény figyelembevételét. A per tartama alatt, /8. sorszám alatt csatolta E. közgazdász, adótanácsadó szakmai véleményét, és kérte annak bizonyítékként történő figyelembevételét.
[14] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte, fenntartva a határozatában foglaltakat.
Álláspontja szerint eleget tett tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, a Kúria ítéletében foglaltaknak megfelelően járt el, döntése a transzferár kiigazítás körében jogszerű.
A Fővárosi Törvényszék ítélete
[15] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, ezért az alperes határozatát az elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjedően a transzferár kiigazítás körében tett megállapítások tekintetében megsemmisítette, és az elsőfokú adóhatóságot e körben új eljárásra kötelezte.[16] Az elsőfokú bíróság elsőként az Air. 129. § (4) bekezdése megsértése kérdését vizsgálta, azt, hogy a Kúria ítéletének indokolása [92]-[96] bekezdéseiben elsőfokú adóhatóság részére adott iránymutatást betartották-e.
Ennek kapcsán kiemelte, hogy a Kúria téves jogértelmezésnek minősítette azt az alperesi álláspontot, hogy a Tao tv. 18. §-a alkalmazásában 0 Ft ne lenne ellenértéknek tekinthető, s hogy emiatt a Tao tv. 18. § rendelkezései ne lennének alkalmazhatóak.
Az elsőfokú bíróság szerint, miután az alperes a Kúria által tévesnek és jogszabálysértőnek minősített álláspontját változatlanul fenntartotta, mely szerint a 0 Ft nem ellenérték, így a 0 Ft-os ügylet nem ellenértékes ügylet, ezért azt nem lehet ellenértékes ügylettel összehasonlítani - és ebből a téves kiindulási pontból jutott arra a következtetésre, hogy a kapcsolt felek közötti ingyenes ügyletet nem a független felek között alkalmazott szokásos piaci áron kötött ügylettel kell összehasonlítani, hanem a független felek közötti ingyenes ügylettel. Az elsőfokú ítélet álláspontja szerint az alperes jogértelmezése ellentétes a Kúria ítéletében foglaltakkal.
[18] Az új eljárásra vonatkozó iránymutatásban az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a Kúria ítéletében foglaltaknak megfelelően kell eljárni a transzferár korrekció kapcsán és kizárólag a Tao tv. 18. § (1) bekezdés a) pont alpontjaiban foglalt jogszabályi feltételek teljesülését köteles vizsgálni, a Kúria ítéletében konkrétan meghatározottak szerint.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A jogerős ítélettel szemben az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és a Fővárosi Törvényszék új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta, állítva, hogy az ítélet a Tao tv. 18. § (1) bekezdését, az Air. 129. § (2)-(3) bekezdését, a 132. § (1) bekezdés d) pontját, a Kp. 2. § (4) bekezdését, a 89. § (1) bekezdés b) pontját, a 92. § (1) bekezdés a) pontját, a Pp. 279. § (1) bekezdését és a 346. § (4)-(5) bekezdését sérti.[20] Az alperes szerint a felülvizsgálni kért ítélet jogsértően állapította meg az alperesi határozat semmisségét az Air. 132. § (1) bekezdés d) pontja alapján, és jogsértő módon állította, hogy az alperes félreértelmezte a Kúria Kfv.I.35.594/2016/24. számú ítéletében foglaltakat. Hangsúlyozta, hogy a Kúria az ítéletében nem azt állapította meg, hogy kizárólag az ott meghatározott három feltétel vizsgálandó, hanem azt, hogy ingyenes ügyletek esetében is vizsgálandóak a Tao tv. 18. §-a szerinti feltételek, az új eljárásra utasítás körében pedig azt írta elő, hogy a Tao tv. 18. §-a alkalmazásának feltételeit kell vizsgálni és ennek körében kell arra is kitérni, hogy az ott megjelölt három feltétel fennáll-e.
[22] Hangsúlyozta, hogy a transzferár kiigazítás alapja minden esetben az ügylet adózás előtti eredményre gyakorolt hatásában áll, s miután perbeli esetben megállapítható, hogy a know-how bekerülési értékét a felperes helytállóan állapította meg, annak adózás előtti eredményre gyakorolt hatása a jogszabályoknak megfelelt, ezért transzferár kiigazításra nincs szükség.
Álláspontja szerint, bár az adózás előtti eredmény ingyenes ügylet esetén is korrigálható a feltételek fennállása esetén, ugyanakkor az adóhatóság azt a következtetést vonta le, hogy az adózó a Tao tv. 18. §-a alapján megfelelően alkalmazta a szokásos piaci árat, így nincs helye a transzferár sem lefele, sem felfele történő kiigazításának.
[25] A felülvizsgálati kérelem a Törvényszék ítéletével szemben egyrészt annak ellentmondásosságát, másrészt az indokolási kötelezettség megsértését állította.
Álláspontja szerint az ítélet ellentmondásos végkövetkeztetést fogalmaz meg, amikor három szempont vizsgálatának elvégzését írja elő az elsőfokú adóhatóság számára, ugyanakkor az ítéletben a bíróság kijelenti, hogy ha a transzferár korrekció feltételei fennállnak, úgy csökkentenie kell a felperes társasági adó alapját a know-how hasznos élettartamának a jelen ügyben érintett időszakára vonatkozóan minden érintett adóévben a know-how-ra elszámolt értékcsökkenéssel egyező mértékben és ennek megfelelően kell kiszámítani az elhatárolt veszteség és adókedvezmények összegét. A felülvizsgálati kérelem szerint a bíróság az ítéletében nem adott számot arról, hogy az adóhatóság által elvégzett vizsgálati szempontokkal összefüggésben milyen álláspontot képvisel. Ezzel a Kp. 2. § (4) bekezdésében foglaltakat is megsértette, mert olyan új eljárásban elvégzendő szempontok vizsgálatát írta elő, melyeket a felperes a keresetében maga sem vitatott.
[27] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a Fővárosi Törvényszék ítéletének hatályában való fenntartását kérte.
[28] A felperes szerint a felülvizsgálni kért ítélet jogszerű, indokolása világos és pontos, a felperes kereseti kérelmét kimerítette, és az új eljárásra adott instrukciók is egyértelműek. A felperes szerint az elsőfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének, világos instrukciót adott a megismételt eljárásra, nem sértette meg a kereseti kérelemhez kötöttség elvét, azaz a felülvizsgálati kérelem a Pp. 346. § (4)-(5) bekezdése, a Kp. 86. § (4) bekezdése, a 97. § (4) bekezdése és a 2. § (4) bekezdése sérelmére alaptalanul hivatkozott.
A felperes szerint, bár a felülvizsgálati kérelem hivatkozott az Air. 132. § (1) bekezdés d) pontja és a Pp. 279. § (1) bekezdése sérelmére is, ehhez kapcsolódóan azonban semmilyen indokolást nem adott elő, ezért ennek figyelmen kívül hagyását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[35] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp.118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja alapján befogadta, majd a Törvényszék felülvizsgálni kért ítéletét a felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem keretei között a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó, Kp. 108. § (1) bekezdése alapján megvizsgálta, ennek eredményeként megállapította, hogy a Törvényszék ítélete érdemben helyesen döntött az alperes határozata megsemmisítéséről, és az adóhatóság új eljárásra kötelezéséről, ugyanakkor az ítélet indokolása pontosításra szorul az alábbiak miatt.[36] Az elsőfokú közigazgatási bíróság az Air. 129. § (4) bekezdése és a Kp. 97. § (4) bekezdése alapján jogszerűen vizsgálta, hogy a Kúria irányadó ítéletének releváns, [92]-[96] bekezdésekben megjelenő indokolása milyen iránymutatást adott, azaz milyen körben határozta meg az adóhatóság új eljárásra vonatkozó vizsgálati feladatát.
[37] Az elsőfokú közigazgatási bíróság helyesen azonosította, hogy a Kúria releváns ítélete szerint téves és jogszabálysértő az az értelmezés, hogy a "0" Ft a Tao tv. 18. § (1) bekezdése transzferárazásra vonatkozó szabályai vonatkozásában nem minősíthető ellenértéknek, így az ingyenes ügyletre ("0" Ft-os ügyletre) a Tao tv. 18. § (1) bekezdése nem alkalmazandó. A Kúria ítéletében ugyanis egyértelművé tette, hogy az ingyenes, "0" Ft-os ügyletre is alkalmazandó a Tao tv. 18. § (1) bekezdése. Az elsőfokú bíróság ítélete helyesen rögzítette azt is, hogy a transzferár kiigazítás célja az, hogy a kapcsolt vállalkozások közötti ügylet miatti adóalap torzítások semlegesítésre kerüljenek - bármekkora is az eltérés a nem független felek által alkalmazott ellenérték és a szokásos piaci ár között.
[38] A fenti megállapítások mellett a Kúria fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a Kúria korábbi ítéletében tett megállapításoknak, a Tao tv. 18. § (1) bekezdése szerinti transzferárazás "0" Ft-os ügyletre vonatkozó alkalmazhatósága vizsgálatának az képezte alapját, hogy nem volt vitás a korábbi közigazgatási perben, hogy a felperes és kapcsolt vállalkozása között ingyenes szerződés jött létre. A perbeli kapcsolt vállalkozások közötti ügylet értékére vonatkozó bármilyen más hatósági megállapítás - anélkül, hogy a hatóság azt újabb tényekkel, újabb bizonyítékokkal igazolná (azaz alátámasztaná, hogy módosult a tényállás) - a Kúria korábbi ítéletében foglalt megállapítással ellentétes, így jogsértő. Ez okból helyesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy az alperes nem tartotta be a Kúria ítéletét.
[39] Az elsőfokú közigazgatási bíróság azt is helyesen azonosította, hogy a Kúria nem határozott meg a Tao tv. 18. § (1) bekezdésében szereplő feltételrendszertől eltérő feltételt a kapcsolt, azaz nem független felek közötti, "0" Ft-os ellenértéken kötött ügyletre a Tao tv. 18. § (1) bekezdésében szereplő "összehasonlítás" vonatkozásában. Ebből következően az elsőfokú bíróság ítélete helyesen állapította meg, hogy a kapcsolt vállalkozások közötti ingyenes ügylet esetében nem a független felek közötti ingyenes ügylet az összehasonlítás alapja, hanem a független felek közötti, szokásos piaci áron kötött ügylet.
A Kúria jelen tanácsa is egyetért azzal az állásponttal, hogy transzferárazás szempontjából - amennyiben annak jogszabályi feltételei fennállnak - a kapcsolt vállalkozások közötti ingyenes ügyletet a független felek közötti nem ingyenes, - Tao tv. 18. § (2) bekezdése szerint meghatározott - szokásos piaci árat tartalmazó ügylettel kell összehasonlítani. Ezzel ellentétes álláspont a Tao tv. 18. § (1) bekezdéssel ellentétes. Az alperes ezzel az ellentétes álláspontjával egyben azt is állítja, hogy a transzferárazás elvi szinten kizárt az ingyenes ügyletnél, amely szintén szembe megy a Kúria releváns ítélete indokolásában elfoglalt jogértelmezéssel.
[41] Ugyanakkor az elsőfokú közigazgatási bíróság indokolása pontosításra szorul. Elsőként a Kúria hangsúlyozza, hogy a Kúria jelen eljárásra irányadó, Kfv.I.35.594/2016/24. számú, rendkívüli jogorvoslati eljárása volt az első jogorvoslati fórum, ahol az évekig tartó hatósági és bírósági eljárások során elfogadott, a transzferárazás vizsgált ügyletre vonatkozó alkalmazhatóságának kizártsága eltérő jogértelmezést kapott. Hangsúlyos, hogy a Kúria irányadó döntésében a Tao tv. 18. § (1) bekezdését elvi szinten és nem a konkrét jogügyletet értelmezte, és ennek során állapította azt meg, hogy a "0" Ft-os ügyletre is vizsgálni kell a Tao tv.-ben szereplő transzferárazás alkalmazhatósága feltételeit.
Miután a korábbi eljárások központi kérdése az volt, hogy fogalmilag kizárt-e ingyenes átadásnál a Tao tv. 18. §-a elvi szinten, a Kúria releváns ítéletének jogértelmezése is kizárólag erre adott választ. A Kúria jogértelmezését megelőzően semmilyen fórum nem vizsgálta, hogy a transzferárazás akkor hatályos jogszabályban meghatározott feltételi fennállnak-e, s a Kúria sem vizsgálhatta rendkívüli jogorvoslati fórumként elsőként, hogy a konkrét jogügyletre vonatkozóan a transzferárazás jogszabályi, és a konkrét tényálláshoz kapcsolódó feltételei fennállnak-e.
[42] Ebből következően a felülvizsgálati kérelem helyesen hivatkozott arra, hogy a Kúria irányadó határozatában nem foglalt érdemben állást a felperes transzferár kiigazítás körében előterjesztett kérelme megalapozottsága tekintetében, és a felülvizsgálati kérelem arra is helyesen hivatkozott, hogy a Kúria nem a konkrét ügyben, hanem általánosságban mondta ki a "0" Ft mint ellenértékre vonatkozóan a transzferárazás alkalmazhatóságát.
Ebből következően az elsőfokú közigazgatási bíróság tévesen jutott arra következtetésre, hogy a Kúria releváns ítéletéből az következik, hogy a Tao tv. 18. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételeinek teljesülését kizárólag a Kúria irányadó ítéletében megjelölt 3 szempont vizsgálatával kellett volna elvégezni.
[43] A Kúria jelen tanácsának álláspontja szerint az alperes akkor járt volna el a Kúria irányadó ítéletében foglalt iránymutatásnak megfelelően helyesen, amennyiben valamennyi, a vizsgált adóévben hatályos Tao tv. 18. § (1) bekezdés a) pontjában szereplő feltételt egyenként vizsgálja, és emellett a Kúria irányadó határozatában megjelenő - felek által is három szempontrendszerként értelmezett - kérdésre is választ ad.
[44] Ehhez képest Kúria jelen tanácsa megállapította, hogy a Tao tv. 18. § (1) bekezdés a) pont aa), ab) és ac) alpontjaiban foglalt feltételek teljesülését az adóhatóság csak részben vizsgálta.
[45] Az elsőfokú közigazgatási bíróság emellett nem észlelte az alperes határozatának Air. 129. § (4) bekezdéséhez és a Kp. 97. § (4) bekezdéséhez kapcsolódó vizsgálata során, hogy a Kúria releváns ítélete iránymutatásában előírt annak vizsgálata, hogy az átadó részéről az adóalap növelésre sor került-e, valójában nem történt meg. Ehhez kapcsolódóan az alperes helyes megállapítása szerint az ellenőrzés alá vont időszakban irányadó Tao tv. 18. §-a nem követelte meg a transzferár kiigazítás címén végrehajtandó adózás előtti eredmény csökkentés feltételeként annak bizonyítását, hogy a tranzakcióban résztvevő másik fél megnövelje adóalapját az alkalmazott ellenérték és a szokásos piaci ár különbözetével. Amellett, hogy a Kúria jelen tanácsa is egyetért a jogszabályi feltételek vizsgálati időszakban irányadó rendelkezésével, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy miután a Kúria irányadó ítélete kifejezetten előírta ennek a körülménynek a vizsgálatát, a Kp. 97. § (4) bekezdése és az Air. 129. § (4) bekezdéséből következően vizsgálatot az adóhatóság tévesen mellőzte.
[47] A Kúria az elsőfokú közigazgatási bíróság új eljárásra vonatkozó iránymutatását annyiban pontosítja, hogy az elsőfokú adóhatóságnak számot kell adnia valamennyi, a Tao tv. 18. § (1) bekezdés a) pont aa), ab) és ac) alpontjaiban rögzített feltétel vizsgálatáról, és emellett a Kúria irányadó ítéletében megjelölt három szempontot is vizsgálnia kell.
A jogszabályi feltételek vizsgálata során különösen a Tao tv. 18. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjához kapcsolódó megállapítását kell megfelelő indokolással alátámasztania. Ennek bemutatása során - a felperes állításával ellentétben - a Kúria szerint is szükségszerű, az Air. 129. § (3) bekezdéséből következően is, a vizsgált körülményekkel összefüggő tényállási elemek vizsgálata. Ennek része lehet a számviteli nyilvántartások vizsgálata is, amely következik a Tao tv. 1. § (5) bekezdéséből is. Ugyanakkor az adóhatóság a kapcsolt vállalkozások között térítésmentesen átvett eszközök társasági adójogi jogkövetkezményeit nem moshatja össze a független felek térítésmentes eszköz átvételére vonatkozó társasági jogi jogkövetkezményekkel, azaz a felperesi ingyenes ügyletet a független felek között létrejött szokásos piaci árat tartalmazó ügylettel kell összevetnie, továbbá - ha ettől eltérő új tényeket nem állapít meg, nem bizonyít - nem állíthatja, hogy a felperes nem ingyenes ügyletet kötött kapcsolt vállalkozásával.
A Kúria irányadó ítéletében előírt három szempontrendszer vizsgálatától az adóhatóság nem tekinthet el arra hivatkozással, hogy a vizsgált adóévben nem, csak 2018. évben kezdődő adóévtől volt figyelembe vehető a vizsgált jogügyletben résztvevő másik fél adóalap növelése.
[48] A Kúria az új eljárásra adott elsőfokú közigazgatási bíróság ítéleti indokolásából mellőzi az indokolás [61] bekezdését, figyelemmel arra is, hogy az adóhatóság mozgástere nem szűkíthető le az alkalmazandó jogkövetkezmények kötelező előírására.
[49] A fentiek alapján a Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdése alkalmazásával, az indokolás részbeni pontosításával - a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
(Kúria Kfv.I.35.141/2025/9.)